Dalestek a Zeneakadémián
// Song Recitals at Liszt Academy
Magdalena Kožená & Mitsuko Uchida 2015.05.24.
2015. május 24. (vasárnap) // 24 May 2015 (Sunday) 19.30 Nagyterem // Grand Hall Dalestek a Zeneakadémián // Song Recitals at Liszt Academy Magdalena Kožená & Mitsuko Uchida Robert Schumann: Stuart Mária-dalok // Gedichte der Königin Maria Stuart (Mary Stuart Songs), op. 135 1. Abschied von Frankreich 2. Nach der Geburt ihres Sohnes 3. An die Königin Elisabeth 4. Abschied von der Welt 5. Gebet Claude Debussy: Bilitis-dalok // Trois chansons de Bilitis (The Songs of Bilitis) 1. La flûte de Pan 2. La Chevelure 3. Le tombeau des naïades Gustav Mahler: Rückert-dalok // Rückert Lieder (Rückert Songs) 1. Ich atmet’ einen linden Duft! 2. Liebst du um Schönheit 3. Blicke mir nicht in die Lieder 4. Ich bin der Welt abhanden gekommen 5. Um Mitternacht szünet // intermission Claude Debussy: Ariettes oubliées (Forgotten Songs) 1. C’est l’extase langoureuse 2. Il pleure dans mon coeur 3. L’ombre des arbres 4. Paysages belges. Chevaux de bois 5. Aquarelles I. Green 2. Aquarelles II. Spleen Olivier Messiaen: Poèmes pour Mi (2. könyv // 2nd book) 1. L’épouse 2. Ta voix 3. Les deux guerriers 4. Le collier 5. Prière exaucée Magdalena KOŽENÁ (mezzoszoprán // mezzo-soprano) Mitsuko UCHIDA (zongora // piano)
Két nagy művésznő, két izgalmas muzsikusszemélyiség együttműködését ígéri ez a dalest, melyen a dalirodalom ritkábban megszólaltatott, ám szavatolt remekművei hangzanak el Magdalena Kožená előadásában és Mitsuko Uchida egyenrangú zongorakísérete mellett. A világraszóló cseh mezzoszoprán Brnóban született, s brnói meg pozsonyi tanulmányait követően 22 évesen, az 1995-ös salzburgi Nemzetközi Mozart Verseny győzteseként kezdte meg gyorsan felívelő pályafutását. Színpadi debütálások sora, tartós lemezszerződés a Deutsche Grammophonnal, valamint együttműködés korunk legnagyobb karmestereivel: ezt hozta Kožená számára az ezredvég és az ezredforduló. Érzékien szép hangja, dekoratív megjelenése és színpadi intelligenciája olyan operaprodukciókban érvényesülhetett, mint John Eliot Gardiner párizsi Gluck-bemutatója, ahol Kožená Orfeuszt énekelte, Marc Minkowski bécsi Poppea-előadása (Nerone szerepével) vagy épp a Nikolaus Harnoncourt által vezényelt salzburgi Don Giovannisorozat, melyben Zerlina szerepe jutott a művésznő számára. S Kožená repertoárjára felkerült már a mezzoszopránok álom szerepe, a Carmen is: 2012-ben, Salzburgban, Jonas Kaufmann oldalán, s férje, Sir Simon Rattle vezénylete alatt énekelve. A korok és előadási stílusok között biztonsággal mozgó Kožená mindemellett dalénekesként is igen aktív, s estjeit olyan nagyszerű zongoristák kísérik, mint Daniel Barenboim, Schiff András vagy ma esti partnere, Mitsuko Uchida, akivel épp Budapestről vágnak neki körútjuknak, hogy soron következő koncertjeiket már Bécsben és Párizsban adják. Amíg a születésnapja előtt két nappal a Zeneakadémián fellépő Magdalena Koženát – férje után – megilleti a Lady Rattle megszólítás, addig pódiumpartnerének, Mistuko Uchidának 2009 óta kijár a Dame cím. A zongorista édesapja Japán bécsi nagykövete volt a hatvanas évek elején, így leánya is Bécsben tette meg első lépéseit a művészi pálya felé, méghozzá olyan mesterek tanítványaként,
mint Wilhelm Kempff vagy Artur Schnabel. Versenysikerek sorát követően Uchida hamar a nemzetközi koncertélet egyik legkere settebb és legsokoldalúbb zongoristájává vált. E rangját azóta is őrzi, ám a koncertezés és a lemezfelvételek mellett Uchida vezetői-szervezői szerepeket is magára vállal: így ő látja el a Marlboro Fesztivál művészeti vezetését, s egyik motorja annak a jótékonysági szervezetnek (Borletti-Buitoni Trust), amely 2002 óta fiatal klasszikus zenészek és énekesek seregének nyújt támogatást nemzetközi karrierjük beindításához. Az érzékeny és kifinomult előadásmódú zongorista, aki idén januárban átvehette a salzburgi Mozarteum aranyérmét, készséggel vállalkozik a kísérői szerepre is, s ilyenkor – művészi empátiájának hála – az előadói összjáték, az aláés fölérendelődés dinamikusan alakuló játékát teszi hallgatóinak maradandó élményévé.
Közhely, de igaz: az élete utolsó periódusába belépő, rohamosan romló elmeállapotú Robert Schumann alighanem magára ismer hetett a hányatott sorsú, s végül kivégzett Stuart Mária (I. Mária) tragikus történetében. A kitűnően verselő skót királynő olykor zavarba ejtően őszinte önvallomásai csupa olyan életélményről meséltek, amelyekre ő maga is rezonált: gyötrelmek, kétségek, méltatlanságok és árulások emlékei, majd a végső beletörődés, hogy a halál elkerülhetetlen. Tán a Stuart Mária-dalok felkavaró hangütése teszi, vagy esetleg a királynő ellentmondásos személyi sége (hisz egyesek számára mártír, másoknak parázna gyilkos), hogy Schumann eme utolsó, 1852 decemberében komponált dalciklusa, bár messzemenőkig elismert, mégis, méltatlanul kevésszer előadott darabja a romantikus mester életművének. Az öt költemény megzenésítésében talán az a legfigyelemreméltóbb, hogy Schumann a megrázó témaválasztás dacára is elkerüli a hatásvadász, melo dramatikus pátosz – történelmi alakok esetén kimondottan csábító – csapdáját. Végső igazságot ugyan nem tesz, ám Schillerhez hasonlóan Schumann is csak gyarapítja az utókor rokonszenvét, amelyet a skótok királynője iránt azóta is érzünk. Az irodalomtörténet alighanem egyik legszórakoztatóbb átverése Pierre Louÿs francia szimbolista költő nevéhez fűződik. Bilitisdalok című, 1894-es erotikus verseskötete saját állítása szerint egy Sapphó-kortárs kurtizán, egy bizonyos Bilitis szövegeinek gyűjteménye, melyekre ő egy ciprusi útja során lelt. Az érzéki prózaversek oly pontosan és meggyőzően utánozták a megidézett kor formai és tartalmi sajátosságait (ráadásul még kitalált életrajz is tartozott mellé), hogy a legavatottabb szakértők is hiteles munkának, egyszerű fordításnak tartották megjelenésekor. Valójában azonban Louÿs alkotásairól van szó, akivel Claude Debussy még egészen fiatalon került közeli barátságba: az ifjú – és akkoriban eléggé gyámoltalan – zeneszerzőnek sokat segített a költő az élet apró-cseprő ügyeiben. Ilyen előzmények után szinte kézenfekvő, hogy Debussyt megihlették kedves cimborája
munkái; először 1897-ben nyúlt a buja alapanyaghoz (akkor három verset zenésített meg közülük), majd négy évvel később további hatot – ezeket hívjuk ma összefoglalóan Bilitis-daloknak. A zenei megvalósításban viszont már semmiféle „átverés” nincsen; máig a kifinomult történetmesélés iskolapéldái e szerzemények. Friedrich Rückert a 19. század első felének jelentős német költője és műfordítója volt, aki nem kevesebb, mint harminc (!) nyelven beszélt, hatása – miután a keleti nyelvek specialistájaként jegyzik főként – a mai napig jelentős az orientalisztika tudományterületén. Hasonlóan komoly hatást gyakoroltak egészen kivételes forma érzékkel íródott versei is, olyan zeneszerző-óriások nyúltak a műveihez, mint Schubert, Brahms, Richard Strauss és Bartók. Gustav Mahler Rückert-dalok ciklusának érdekessége, hogy bár gyakran mutatják be együtt e sorozatot (az 1905. január végi bécsi megszólaltatása óta), az valójában nem összefüggő ciklusnak készült. A költemények tartalmilag sem adnak ki koherens ívet, sőt, még a sorrendjük sem kötött, többféle felépítésű interpretáció lehetséges. A bensőséges vallomások csodás melódiái közt egyértelmű csúcspont az Ich bin der Welt abhanden gekommen (Búcsút mondtam én a nagyvilágnak) című tétel, Mahler dalköltészetének egyik, ha nem a legékesebb gyöngyszeme. A világ zajától elvonuló ember beletörődése, aki halott lélekkel immár a saját mennyországában él. A befelé fordulás líráját csupán az Um Mitternacht (Éjfélkor) című dal töri meg a ciklusban – epikusabb, inkább óda-szerű hangütésével, a melankólia helyét itt a dráma veszi át néhány percre. A Liebst du um Schönheit (A szépség szeretete) című szerelmes vers különlegessége, hogy Mahler e dalát a feleségének, Almának írta, finom egyszerűséggel, mégis emlékezetes expresszivitással ünnepelve őt. Claude Debussy és Paul Verlaine alkati rokonsága szembeötlőbb talán már nem is lehetne; két szenvedélyes életszerető, két intuitív és lázadó zseni. Közös vonásuk a részletgazdag figyelem, a röpke benyomások esztétikája iránti vonzalom, a spontán képzet
társítások sodrása, illetve a sokszor szinte már-már nőies érzéki ségbe átforduló férfiúi érzékenység. Ezért egyáltalán nem is meglepő, hogy Debussy bő másfél tucatszor nyúlt Verlaine verseihez munkássága során, többször, mint bárki más lírájához. (Sőt, még kompozíciói címét is számtalanszor ihlette egy-egy mű vagy sor a bohém költőtől.) Az Elfelejtett románcok (Ariettes Oubliées) egyszerre árulkodik a verlaine-i kifejezésmód mély megértéséről, s egyúttal lerakja az alapjait annak a módszertannak is, amely az impresszionista mester későbbi vokális darabjaiban rendre tetten érhető. Mindenekelőtt a több hangnem irányába egyszerre nyitott, tehát nyugvópontjait tekintve többértelmű zenei fogalmazásmódra utalunk itt. Az áttetsző ecsetvonásokkal felvázolt hangképek tökéletesen illenek a versciklus hangulatához, hiszen a sorozat az elvágyódó szerelem fátyolos érzését, illetve az elcsigázott kilátástalanság monotóniáját járja körül. Az éteri nyugalmat olykor, ha csak rövid időre is, az eksztatikussá fokozódó nosztalgia váltja fel – mégpedig úgy, hogy a szöveg és a zene poézise mindvégig bravúros módon tökéletes összhangban marad. A két szerző lelki rokonsága ennél szebb igazolást nem is kívánhatna. Olivier Messiaen semmiféle „izmusba” nem illeszthető, majd hogynem előzmény nélküli zenei világa a tonális kifejezésmód megszokott kereteit teljesen új dimenziókkal gazdagította. Mint közismert, elsődleges inspirációja a természet, azon belül is a madarak éneke volt, de a távoli népek és korok egzotikus világából is gyakran merített ihletet. A Poèmes pour Mi című 1936-os dalciklusát is a számtalan irányban nyitott, áttetsző, majdhogynem „lebegő” modalitás, és a gregorián-, illetve indiai ritmusképletek izgalmas kettőse jellemzi. A hangzáskép egyediség ráadásul e sorozat esetében kivételes személyességgel is párosul, hiszen Messiaen első feleségéhez, Claire Delbos hegedűművészhez íródtak a dalok. A címben szereplő „Mi” szócska is csak ennek ismeretében fejthető meg; a hölgy házi
használatú becenevét takarja ugyanis, természetesen a harmadik szolmizációs fok elnevezéséből eredeztetve. A versek – hasonló képpen a komponista többi vokális művéhez – saját alkotások, és a szóban forgó házasságot mint lelki közösséget festik meg érzékletesen. No, és persze a színek kápráztató változatosságával – utóbbi Messiaen állandó védjegye. Az intimitás idillje már-már szakrális felhangú itt, még ha mindezt rendre a korántsem ennyire békés külvilág zenei allegóriái ostromolják is. (Az énekek második könyve – amely öt dalt fűz egybe – már az esküvő utáni érzésekről mesél.) A precízen szerkesztett, hatásos sorvégek a törvények jelenlétére emlékeztetnek, ám ezzel párhuzamosan folyamatosan játékban marad a szabadságélmény is, miután a bonyolult metrum szabatos lüktetése – a szólista és a kíséret összhangja – már nagyon is az előadók temperamentumától függ.
It is a rare song recital indeed when one is unable to decide whether it is the vocalist or the pianist who holds greater promise. The partnership of Magdalena Kožená and Mitsuko Uchida is just such an occasion. Critics reporting on concerts by the two star performers simply do not know whether to extol more the virtues of the singer’s sensual sound and intellectual approach or the sensitivity, depth and refined touch of the pianist. What’s more, the recital of the mezzo-soprano and pianist – both among the greatest in their respective fields – in Budapest has a third attraction: their programme showcases rarely performed masterpieces by major composers. The concert begins with Schumann’s final song cycle, Gedichte der Königin Maria Stuart, written a few years before his decline into mental illness, which relates the story of this fated women. The Debussy cycle paints a different female portrait from the poems of Ancient Greek courtesan Bilitis, the imaginative creation of Symbolist poet Pierre Louÿs. Poèmes pour Mi, dedicated to Messiaen’s first wife (the composer nicknamed Claire Delbos ‘Mi’ after the solmization syllable), is the ‘story’ of a married woman from her husband’s perspective.
A Dalestek a Zeneakadémián-bérlet következő koncertjei // Upcoming Concerts of Song Recitals at Liszt Academy Series 2015.09.24. 19.00 Tetiana Zhuravel & Natalia Korolko 2015.11.07. 19.00 Vörös Szilvia & Mocsári Károly
Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: VÉGH Dániel Szöveg // Written by LÁSZLÓ Ferenc Layout: ALLISON Advertising Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2015. május 15. // Finalized: 15 May 2015 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes. 100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper
Produkciós együttműködő partner // Co-production partner