Bächer Mihály-emlékest // In Memoriam Mihály Bächer 2014.11.20.
2014. november 20. (csütörtök) // 20 November 2014 (Thursday) 19.00 Solti Terem // Solti Hall
Bächer Mihály-emlékest // In Memoriam Mihály Bächer Ludwig van Beethoven: 32 variáció (c-moll) // 32 Variations in C minor, WoO 80 GULYÁS István (zongora // piano) Liszt Ferenc: 104. Petrarca-szonett // Petrarch Sonnet 104 Liszt Ferenc: Variációk egy Bach-témára // Variations on a Theme by Bach („Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen”) Luiz de MOURA CASTRO (zongora // piano) Frédéric Chopin: Prelűdök (részletek) // Preludes (excerpts), op. 28 DRÁFI Kálmán (zongora // piano) szünet // interval Frédéric Chopin: cisz-moll noktürn // Nocturne in C sharp minor, op. 27/1 LŐTE Enikő (zongora // piano) Liszt Ferenc: V. magyar rapszódia // Hungarian Rhapsody No. 5 JÓNÁS Gabriella (zongora // piano) Liszt Ferenc: I. elfelejtett keringő // Valse oubliée No. 1 KANCSÁR Vera (zongora // piano) Liszt Ferenc: A genfi harangok // Les cloches de Genève BOLBA Tamás (zongora // piano) Johannes Brahms: f-moll szonáta két zongorára // Sonata in F minor for Two Pianos, op. 34b 1. Allegro non troppo 2. Andante, un poco Adagio 3. Scherzo: Allegro 4. Finale: Poco sostenuto—Allegro non troppo KEVEHÁZI Gyöngyi - FALVAI Sándor (zongora // piano)
Bächer Mihály azon nagy művészek és tanárok sorsát viseli, akiket az utókor szélesebb nyilvánossága méltatlanul, de elkerül hetetlenül elfelejt. Csak egy-egy évforduló vagy más külső apropó nyomán nyílik alkalom arra, hogy kicsit tágabb körben felidézzük munkásságát, vagy éppen újra felfedezzük jelentős művészetét. Réges-rég nem kaphatók lemezei sem, a Rádió nem tűzi műsorra felvételeit. Az előadóművészet vagy a tanári életmű – nagyon kevés kivételtől eltekintve – nem a halhatatlanság jegyese. És létezik a mulandóság kegyetlen törvényén kívül sok más nehezítő körülmény is. Az újabb és újabb tehetségek felbukkanása során természetes, hogy az érdeklődés feléjük fordul. Az sem segít, ha valaki olyan hányatott sorsú országban él, mint Bächer, és olyan korban volt aktív, amikor még nem léteztek a mai, könnyen elérhető technikai és marketing lehetőségek. Emellett minden művész sorsát befolyásolják személyes karakterjegyei, amelyek a tehetségétől függetlenül is beleszólnak a karrierjébe. Sokszor akár két ellentétes, segítő és hátráltató irány is munkálhat egyszer re egy emberben, ahogy Bächer Mihály esetében történt. A nagy hatású, erős egyéniség kisugárzása megfelelő vevő-antennát is kíván, a más hullámhosszra hangoltakkal nehezebben kapcso lódhat össze. De a koncerttermi művészet mulandósága nem mindig teljes érvényű. Az előadóművész egyénisége, személyisége, különösen, ha jelentős tanár is egyben, rejtetten ugyan, de tovább élhet: a tanítványokban. Ők persze ismét továbbadják azt, természetesen hozzátéve saját egyéniségüket. A jól ismert zenei származástan Beethoventől Liszten át Bächer Mihályig ilyesféle tanár-tanítvány kapcsolatokban hagyományozódott át. Ezen az emlékkoncerten elsősorban az ő tanítványai lépnek föl. S ha akarják, ha nem, Bächer Mihály művészete is megszólal majd ujjaik alatt. Egyik legkiválóbb tanítványa, Dráfi Kálmán szerint Bächer Mihály kisugárzása, tanári működése vagy felemelte, vagy
lesújtotta az embert, de nála nem létezett közömbös reakció. A zene üzenete, gondolati íve volt fontos számára, erre akarta rávezetni hallgatóit, órán és koncerten egyaránt. Ebben pedig nem lehetett tekintettel életkorra, adottsági különbségre, pályaszakaszra. Hiszen a mű adott, azt kell megmutatni a maga teljességében. Egy másik, később szintén kiemelkedő művésszé és tanárrá vált növendéke, Falvai Sándor azt emelte ki emlékei közül, hogy Bächer Mihály számára sohasem létezhetett meggondolatlan, tartalmatlan, funkciótlan, úgymond üres hang. Még gyakorlás közben, vagy órán sem. Gondolkodtató, közösségteremtő egyéniség volt. Szellemi önállóságot elváró ember, nem az apró részletekkel végtelenségig bíbelődő típus. Karizmatikus személyisége izzásban tartotta az órákat, és nagy műveltsége révén sok olyasmit is bevitt oda, ami közvetetten tágította a tanítványok világlátását. Mindig teljes intenzitással volt jelen, még ha éppen nem is zenéről volt szó. Az egyéni órák második felében szívesen vette a többi növendék jelenlétét, mert ebben a közegben még nagyobb játékrutinra tehettek szert az ifjú művészek, és sokat tanulhattak a többiektől is. Hangversenyeinek – s ez oly sok kortársára jellemző – a szemé lyes kisugárzás volt az aranyfedezete. A felvételek nem adhatják vissza azt a légkört, amit a hangverseny hallgatói egykor érezhet tek. Óráinak erős hatását a hangversenyteremben is meg tudta teremteni, s ezt nem túl nagyszámú lemezfelvétele csak részben tükrözheti. A kezdő tanárokat arra intette, hogy ne csak azt figyeljék, mit kezd a növendék a darabbal, hanem azt is, mit tesz a mű magával az előadóval. Jó esetben ugyannak kell történnie a hallgatóval is. Valamelyest erre rímel e sorok írójának régi emléke. Gyerek koromban zenei ébredésem talán legelső eseménye volt Bächer Mihály Appassionata-felvétele, és további néhány Beethovenszonáta előadása. Az otthon talált, sercegő lemezt akkoriban hallgathatatlanságig koptattam a Supraphon lejátszón. Ez az
imprinting még hosszú évekig tartott, amíg egyáltalán más előadásában is tetszett a mű. Most, közel fél évszázad elteltével, ismét meghallgattam azt a felvételt, s mint Proust madeleinesüteménye, már az első ütemek után felidézte a gyerekkori ámulatot, hogy a zene mi mindenre képes. Szárnyára emel, vadul elragad, ellenállhatatlan szenvedély van benne, ami dühöng és csillapodik, de képes nyugodtan szemlélődni is a lassú tételben, azután ismét kitör, tombol, dacol, megrémít, támad és végül győz minden ijesztő démon felett. Bächer Mihály lemeze mindent sejteni engedett ebből a végtelen világból.
Mihály Bächer (1924–1993), born 90 years ago, ranks among the great pianists of the 20th century. He studied under the Dohnányistudent György Faragó at the national music school, and after the premature death of his master he continued studying under Béla Böszörményi-Nagy at the Liszt Academy. He was presented with the Liszt Prize for his recording of Liszt’s Dance of Death at the age of 28, and in 1956 he won second prize at the International Liszt-Bartók Piano Competition (Lev Vlassenko took first prize, Lazar Berman third). He gave many recitals and made numerous recordings with his regular chamber partner Dénes Kovács, and from 1962 until his death he taught at the Liszt Academy, launching brilliant pianists of several generations on their career. On the anniversary of his birth it is now their turn to pay tribute to Mihály Bächer, under the leadership of guardian of Bächer’s legacy, Kálmán Dráfi, head of the Keyboard Department.
Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Kiadványmenedzser // Publication manager: VÉGH Dániel Szöveg // Written by MÁCSAI János Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Layout: ALLISON Advertising Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2014. november 14. // Finalized: 14 November 2014 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes. 100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper