Tiszta barokk // Pure Baroque Holland Baroque Society 2014.09.21.
2014. szeptember 21. (vasárnap) // 21 September 2014 (Sunday) 19.30 Nagyterem // Grand Hall
Tiszta barokk // Pure Baroque Holland Baroque Society Johann Sebastian Bach: 2. (F-dúr) Brandenburgi verseny // Brandenburg Concerto no. 2. in F major, BWV 1047 1. (tempójelzés nélkül // no tempo indication) 2. Andante 3. Allegro assai Johann Sebastian Bach: 3. (G-dúr) Brandenburgi verseny // Brandenburg Concerto no. 3. in G major, BWV 1048 1. (tempójelzés nélkül // no tempo indication) 2. Adagio 3. Allegro szünet // intermission Johann Sebastian Bach: 4. (G-dúr) Brandenburgi verseny // Brandenburg Concerto no. 4. in G major, BWV 1049 1. Allegro 2. Andante 3. Presto Johann Sebastian Bach: 5. (D-dúr) Brandenburgi verseny // Brandenburg Concerto no. 5. in D major, BWV 1050 1. Allegro 2. Affettuoso 3. Allegro Holland Baroque Society: Cecilia BERNARDINI, Judith Steenbrink, Dáša Valentová, Annelies van der Vegt (hegedű // violin); Antoinette Lohmann (hegedű és brácsa // violin and viola); Stefano Rossi, Esther van der Eijk (brácsa // viola); Judith-Maria Blomsterberg, Caroline Kang, Steuart Pincombe (gordonka // cello); Benoît Laurent (oboa // oboe); Alexis Kossenko, Janine Jonker (fuvola // traverso); Jaroslav Rouček (harsona // trombone); Rüdiger Kurz (bőgő // double bass); Tineke Steenbrink (csembaló // harpsichord) Vezényel és csembalón közreműködik // Musical leader and harpsichord: Francesco Corti
1713. február 25-én meghalt a Hohenzollern-házból való III. Frigyes brandenburgi választófejedelem, az az uralkodó, aki elsőként nevezhette magát (I. Frigyes néven) porosz királynak. Fia, az utóbb „katonakirályként” nevet szerzett I. Frigyes Vilmos alig valamivel trónra lépése után rövid úton feloszlatta a virtuóz játékosokból álló udvari zenekart. A fiatal, ekkoriban éppen Európában utazgató anhalt-kötheni herceg azonnal felismerte az intézkedésben rejlő lehetőségeket, és amilyen gyorsan csak lehetett, szerződtetett egy csapatnyit az állástalanná vált, neves zenészek közül saját, eladdig viszonylag jelentéktelen együttese számára. A kötheni zenekar ezzel rövid idő leforgása alatt nagyszerű együttessé vált, amelynek magját jól képzett, kiváló kamarazenészek alkották, különleges rangját azonban egyértelműen akkor nyerte el, amikor az addigi, Berlinből felfogadott karnagy, Augustin Reinhard Stricker feladatkörét a Weimarból némiképp kellemetlen körülmények között – hozzávetőleg egyhavi fogság után –, viharsebesen távozni kényszerülő új Kapellmeister, Johann Sebastian Bach vette át. Bach hivatalba lépésekor a zenekar tizenhat tagot számlált, így az alkalmi kisegítőket nem számítva mindössze tucatnyi zenészt foglalkoztató weimari együttesnél eleve impozánsabb volt. Ráadásul, mivel a református kötheni udvarban az egyházzene jelentősége messze elmaradt a világi zenei alkalmakétól, csaknem kizárólag hangszeres zenészekből állt, ez pedig alighanem üdítő újdonságként hatott Bachra, aki nagy lendülettel hozzá is látott, hogy muzsikusaiból kedvére való együttest faragjon. Mindennek ellenére a feltevés, hogy a Brandenburgi versenyek instrumentális változatossága a kötheni zenekar remek adottságait tükrözi, valószínűleg csak részben állja meg a helyét. Egyrészt azért, mert az udvari estélyek és egyéb rendezvények zenei elvárásairól, programjáról, repertoárjáról alig maradt fent értékelhető adat, így keveset lehet tudni arról, mit is játszottak az együttes tagjai valójában, másrészt pedig azért, mert a „concerts avec plusieurs
instruments”, vagyis a „különféle instrumentumokra accomodált” concertók sorozatának eredete, ahogyan Bach az ajánlásban nevezte őket, önmagában is homályos némiképp. Már az sem egészen egyértelmű, mikor találkozott először Christian Ludwig brandenburgi őrgróf és a komponista. Valószínűsíthető, hogy 1719-ben került sor az első alkalomra, amikor Bach munkaadója megbízásából Berlinbe utazott, hogy megvásároljon egy korábban már megrendelt, elegáns és modern csembalót. Látogatása alatt ugyanis minden bizonnyal igyekezett bővíteni szakmai kapcsolatait, ebben pedig nagy segítséget nyújthattak neki az I. Frigyes feloszlatott együtteséből Köthenbe került muzsikusok, akik alighanem az elhunyt király öccsének, a brandenburgi őrgrófnak berlini zenekarában szolgáló kollégáikat is jól ismerték. Akárhogy is, két évvel később az őrgróf megkapta a gondosan csokorba rendezett hat versenyművet, amelyek partitúráját Bach a dedikáció szövege szerint – „pár esztendeje […] Felséged kegyeskedett megtisztelni azzal a paranccsal, hogy küldjem el Felségednek néhány saját szerzésű darabomat” – reménybeli pártfogója felkérésének eleget téve állította össze. Ez azonban, bár csábítóan logikus elképzelésnek tűnhet, korántsem jelenti azt, hogy a concertók csakugyan az őrgróf számára készültek, tekintve, hogy az ajánlás szövege szerint Christian Ludwig saját műveket kért Bachtól, nem újakat. Ugyanakkor az is kétséges, hogy a komponista olyan alkotásokat ajánlott volna fel az őrgrófnak, amelyek kötheni rendezvényekre íródva lényegében a kötheni herceg szellemi tulajdonát képezték (már csak azért is, mert a Kapellmeisternek a dedikációhoz engedélyt kellett kérnie urától, így a darabok felhasználását semmiképp sem tarthatta volna titokban). De a kötheni eredet ellen szól az a tény is, hogy az egyes kompozíciók rendkívül színes, a szólóhangszer-kombinációkat szisztematikus fantáziával csoportosító hangszerelése sem alkalmazkodik következetesen
a kötheni zenekar összeállításához, mi több, a darabok 1720 körüli eredete stilisztikai szempontból is megkérdőjelezhető. A legvalószínűbb, hogy többségük még a weimari időszakban keletkezett, ahogyan az is elképzelhető, hogy a virtuóz csembalószólamot alkalmazó, a csembalóverseny műfaját mintegy felvázoló és megteremtő 5. (D-dúr) darab egy korai változata esetleg 1717-ben, a Louis Marchand-nal való, meghiúsult drezdai versengés alkalmából születhetett. Keletkezéstörténetük ingoványos részletei ellenére azonban a hat versenymű mindegyike ragyogó alkotás, a tudós szakértelem és a hajlékony zeneiség utolérhetetlenül tökéletes megnyilvánulása. A Holland Baroque Society fiatal, mindössze kilencesztendős múltra visszatekintő, de máris világhírű együttese négyet ad elő közülük a Marc Minkowski és Jordi Savall koncertjein gyakran közreműködő billentyűsjátékos, Francesco Corti irányításával. A koncert után Kóda című sorozatunk keretében pódiumbeszélgetésre várja az érdeklődő közönséget a Holland Baroque Society tagjai közül Esther van der Eijk és Tineke Steenbrink, valamint Francesco Corti. Beszélgetőtársaik Békéssy Lili és Czinege Ádám, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatói lesznek.
For many years the ‘mecca’ of historically informed performance practice has been the Netherlands, the country where for several decades early music has not been a subculture but rather part of the mainstream, from music teaching to concerts. Formed by four musicians in 2005, the Holland Baroque Society give around 60 concerts a year and are ranked as one of the most innovative of early music formations. The ensemble is totally at home in the music of the 17–18th centuries and they have worked together with greats of early music such as Emma Kirkby, Rachel Podger, Alexis Kossenko and Matthew Halls. Several of their undertakings have caused an outcry among more conservative circles. One such was their highly popular album ‘Old, New & Blue’ laid down in partnership with jazz trumpeter Eric Vloeimans. Others were recitals staged this spring, during which they lined up the music of Jacques Brel and Jean-Philippe Rameau side by side. They arrive at the Liszt Academy with a pure Baroque programme, overseen this time around by the 30-year-old Italian keyboard phenomenon Francesco Corti, the regular partner of Mark Minkowski and Jordi Savall. Their performance of four of the Brandenburg Concertos will be all you need to convince you that Bach was far from being a dour, bewigged cantor of the 18th century but a composer whose music can evince feelings in us that reflect the tiniest vibrations of our everyday lives.
A koncert a Dutch Cloud Fesztivál keretében kerül megrendezésre. // The concert is organized as part of the Dutch Cloud Festival.
Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Kiadványmenedzser // Publication manager: VÉGH Dániel Szöveg // Written by RÁKAI Zsuzsanna Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Layout: ALLISON Advertising Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2014. szeptember 12. // Finalized: 12 September 2014 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes. 100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper