Kamarazene karnyújtásnyira // Chamber Music, So Close Steven Isserlis & Várjon Dénes 2014.12.12.
2014. december 12. (péntek) // 12 December 2014 (Friday) 19.30 Nagyterem // Grand Hall Kamarazene karnyújtásnyira // Chamber Music, So Close Steven Isserlis & Várjon Dénes Robert Schumann: Fantáziadarabok // Drei Phantasiestücke, op. 73 1. Zart und mit Ausdruck 2. Lebhaft, leicht 3. Rasch und mit Feuer Gabriel Fauré: d-moll cselló-zongoraszonáta // Sonata for Cello and Piano in D minor, op. 109 1. Allegro deciso 2. Andante 3. Allegro commodo Ernest Bloch: A zsidó életből – három vázlat csellóra és zongorára // From Jewish Life – Three Sketches for Cello and Piano 1. Fohász 2. Könyörgés 3. Zsidó ének // 1. Prayer 2. Supplication 3. Jewish Song szünet // interval Kurtág György: Jelek, játékok, üzenetek // Signs, Games and Messages Hommage à John Cage, Gérard de Nerval, Schatten, Kroó György in memoriam Ludwig van Beethoven: A-dúr cselló-zongoraszonáta // Sonata for Cello and Piano in A major 1. Allegro, ma non tanto 2. Scherzo. Allegro molto 3. Adagio cantabile – Allegro vivace Steven ISSERLIS (cselló // cello) VÁRJON Dénes (zongora // piano) A művészek a koncert után Kóda című sorozatunk keretében pódiumbeszélgetésre várják az érdeklődőket.
Steven Isserlis, Joshua Bell és Várjon Dénes 2014. április 7-én emlékezetes kamaraestet adott a Zeneakadémia Nagytermében. Bár mindhárom művész játékát „átszellemült és mámoros közös repülés” jellemezte, mint arról a Muzsika kritikusa beszámolt, Isserlis és Várjon Dénes együttes előadása, az a mód, ahogyan a „nemes tartással, méltósággal, pátosszal és melankóliával” megformált gordonkaszólam „ a legmagasabb rendű kamarazene szellemében” alkotott „zárt áramkört” a kongeniális zongora kísérettel, különlegesen magával ragadó élménynek bizonyult. A mai estén a három kiváló zenész közül éppen e két előadót üdvözölheti újra a közönség: a Zeneakadémia Liszt-díjas oktatóját, Várjon Dénest és a rendkívül sokoldalú Steven Isserlist. Várjon, aki maga is a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanult Falvai Sándor, Devich Sándor, Kurtág György és Rados Ferenc növendé keként, 1991-ben, a zürichi Anda Géza Zongoraversenyen elért győzelmével kezdte meg nemzetközi karrierjét. Egyaránt fellépett már a Camerata Salzburg, az Academy of St. Martin in the Fields vagy épp a zürichi Tonhalle Zenekarának szólistájaként, játszott Végh Sándor, Heinz Holliger és Solti György keze alatt, valamint állandó vendége Salzburg, Schleswig-Holstein és Edinburgh feszti váljainak is. Nagy hangsúlyt fektet a kamarazenére, rendszeresen koncertezik többek között Perényi Miklóssal, Schiff Andrással, Steven Isserlisszel és Leonidas Kavakosszal. Ma esti kamara partnere, Isserlis a maga részéről szintén a legnevesebb zenekarok kal lép pódiumra a Berlini Filharmonikusoktól a Budapesti Fesztiválzenekaron át a Philharmonia Orchestráig, olyan nagyszerű karmesterek irányításával, mint Alan Gilbert, Fischer Iván vagy Philippe Herreweghe, miközben kamarapartnerei között tudhatja többek között Thomas Adèst és Olli Mustonent is. A klasszikus repertoár mellett érzékeny figyelmet tanúsít a historikus előadói praxis iránt, de a kortárs zenének is értő tolmácsolója. Mi sem természetesebb, mint hogy a két, intellektuálisan érzékeny művész személyiségéhez egyaránt közel áll Kurtág
zenéjének fénylő vonalakból formálódó, zárkózott töredékessége, az a különleges emocionális energia, amely mintegy hangokban kifejezett tükröződésekké változtatja a magyar komponista alko tásait. Köztük a Jelek, játékok és üzenetek sorozatainak négy, rövid lélegzetű, ám szakadozottságában is a végtelent megidéző darabját: az Hommage à John Cage-et, a Kroó György in memoriamot, a Schattent és a Pilinszky-verstől inspirált Gérard de Nervalt. Kurtág mellett szoros szellemi kapcsolat fűzi Várjont és Isserlist Robert Schumann zenéjéhez is. A brit csellistát egyébként, mint ő maga kifejezte egy alkalommal, elsősorban Schumann „időn kívülisége” bűvölte el kezdettől fogva, az a mód, ahogyan zenéje szinte mindig „az ismert hangzásvilág határán mozog”. Különösen az olyan viszonylag késői, már nagyon is feszült lelki és túlhajszolt szellemi állapotban írt kompozícióiban, amilyen az op. 73-as, eredetileg klarinétra és zongorára készült, de brácsán és csellón is előadható Három fantáziadarab. Az érzelmi hullámzás és az önreflexió összecsapása ugyanakkor nemcsak Schumann alkotói fantáziájának sajátosságaként foglalkoztatja az előadóművészeket. Erről tanúskodik Gabriel Fauré 1917-ben készült, színeiben néhol szinte Ravelt idéző d-moll cselló-zongoraszonátájának műsorra tűzése is (op. 109), amelynek első tétele a szerző egy korábbi, publikálatlan szimfóniájának anyagát fogalmazza újra. A budapesti koncerttermekben ritkán hallható mű mellett szintén raritásnak számít a a svájci Ernest Bloch három, A zsidó életből címet viselő instrumentális vázlata (1924), amelyek a 19. századi zenei nyelv és a 20. századi esztétikai környezet ütközéspontján születtek a komponista zsidó identitásának „mély, állhatatos, titok zatos és heves belső hangot” követő kifejeződéseként. Az estét mindezek után a kamarazenei repertoár egyik klasszikus darabja, Beethoven 1808-ban írt A-dúr cselló-zongoraszonátája (op. 69) zárja, amely a Karfantáziával (op. 80), valamint az 5. és 6. szimfóniával (op. 67 és 68) együtt a zeneszerző egyik legtermékenyebb korszakának képviselője.
This spring, English cellist phenomenon Steven Isserlis gave a full-house concert to rave reviews in the company of Dénes Várjon and Joshua Bell. This time the duo of Isserlis and Várjon are once again set to dazzle the audience, although in their case the wonder is never in respect to their external virtuosity but to a musicality that wells up from deep within, as reflected in the very interesting programme. Besides the Schumann work that starts the evening and the Brahms that closes it, the audience is in for a handful of pure rarities. French legend Gabriel Fauré’s late cello sonata (1917), which came from the pen of the master when he was all but deaf, is as much in need of discovery among domestic audiences as one of the most successful individuals in 20th century American music, yet now almost forgotten: Ernest Bloch and his series From Jewish Life. As for György Kurtág’s miniatures, it is always an occasion when such major artists perform these pieces, which are capable of condensing the totality of life into just a few minutes, and which bring within arm’s reach the whole universe in a single gesture.
Produkciós együttműködő partner // Co-production partner
Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Kiadványmenedzser // Publication manager: VARRÓ Gabriella Szöveg // Written by RÁKAI Zsuzsanna Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Layout: ALLISON Advertising Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2014. december 4. // Finalized: 4 December 2014 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes. 100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper