Kamarazene karnyújtásnyira // Chamber Music, So Close Kim Kashkashian & Nagy Péter 2014.11.26.
2014. november 26. (szerda) 19.00 Solti Terem
Kamarazene karnyújtásnyira Kim Kashkashian és Nagy Péter Robert Schumann: Fantáziadarabok, op. 73 1. Zart und mit Ausdruck 2. Lebhaft, leicht 3. Rasch und mit Feuer Tihanyi László: Nyolc invokáció a Hold fázisaihoz, op. 53. 1. Invokáció a Teliholdhoz 2. Invokáció a domború Holdhoz 3. Invokáció az utolsó negyed Holdhoz 4. Invokáció a fogyó Holdsarlóhoz 5. Invokáció az Újholdhoz 6. Invokáció a dagadó Holdsarlóhoz 7. Invokáció az első negyed Holdhoz 8. Invokáció a dagadó Holdhoz szünet Benjamin Britten: Lachrymae (John Dowland dala nyomán), op. 48 Lento – Allegretto, andante molto – Animato – Tranquillo – Allegro con moto – Largamente – Appassionato – Alla Valse moderato – Allegro marcia – Lento – L’istesso tempo Robert Schumann: Öt darab népi stílusban, op. 102 1. Mit Humor 2. Langsam 3. Nicht schnell, mit viel Ton zu spielen 4. Nicht zu rasch 5. Stark und markiert Kim KASHKASHIAN (brácsa) NAGY Péter (zongora)
„Amennyiben élőben előadott, ténylegesen megszólaltatott zenéről beszélünk, annak talán leglényegesebb funkciója az, hogy megindítsa a közönséget. Ha a hallgató úgy hagyja el a koncerttermet, hogy nagyobbnak érzi magát, mint amikor érkezett, netán szélesebb lett a látóköre, megoldódott egy belső problémája vagy esetleg csak megérintette a zene valamiképpen, akkor, azt gondolom, az előadás betöltötte elsődleges szerepét. Az írott zene viszont egészen más kategóriába tartozik. Ebben az esetben egy darab hangjegyekkel tarkított papírról beszélünk, és ez olyasvalami, ami értő és tanult szemet kíván ahhoz, hogy a lejegyzett mű kivirulhasson. De ez önmagában is műalkotás. Ha egy kottaoldalra nézek, annak saját aurája van, és ez egy zenész számára nagyon fontos.” A fenti, ars poeticának is beillő megállapítások napjaink egyik legünnepeltebb brácsaművészétől, Kim Kashkashiantól származ nak. Az örmény felmenőkkel rendelkező, de amerikai születésű művésznő szólistaként és kamarazenészként egyaránt rendkívül keresett előadó. A világ szinte valamennyi hírneves zenekarával fellépett már New Yorktól Berlinen, Bécsen és Londonon át a clevelandi együttesig, kamarapartnerei pedig olyan hozzá hasonló világnagyságok, mint Robert Levin, Gidon Kremer és Yo-Yo Ma. A koncerttermek mellett Kashkashian számos tekintélyes zenei fesztiválnak, többek közt a salzburginak, a lockenhausinak vagy a verbier-inek is visszatérő vendége, és olyan jelentős díjak birtokosa, mint az Edison Prize és a Cannes Classical Award. Ráadásul oktató ként is aktív: Bloomington, Freiburg és Berlin után 2000 óta a New England Conservatory tanára. Ez utóbbi minőségében már csak azért is sikeres, mert nemcsak hangszerén, de élőszóban is rendkívül világosan és plasztikusan fejezi ki magát. Pályafutásának motorját – zenei elkötelezettségén túl – a hangszere iránti nyilvánvaló és magával ragadó lelkesedése jelenti, erről az érdemtelenül mellőzött instrumentumról pedig rendszerint olyan izgatottsággal nyilatkozik, hogy attól az ember nek azonnal kedve támad elmerülni a brácsairodalom titkaiban.
Nagyon fontosnak tartja például, hogy a brácsisták időnként hegedűt is fogjanak a kezükbe, hogy profitálhassanak annak jóval szélesebb repertoárjából és a brácsa „makacsságához” képest feltűnően könnyed játékmódjából. Ennek ellenére meggyőződése azonban, hogy a brácsaművészeket csak a tájékozatlanok tekinthetik a hegedűvirtuózok szerencsétlen sorsú mostohatestvéreinek. Mint egy alkalommal kifejtette, tökéletes félreértés azt képzelni, hogy a brácsa egyfajta testesebb hegedű. Noha azonos családból származó, mégis teljesen más hangszerről, sőt valójában egy egész hangszercsoportról van szó. A brácsa megszólaltatásának érdekessége, változatossága ugyanis nemcsak abból a tényből fakad, hogy ez az instrumentum lassabban reagál a hegedűnél, és komolyabb izommunkát kíván a játékostól, hanem abból is, hogy igen sokféle (alt, tenor stb.) brácsa van használatban, így amikor egy művész hangszert választ, hangszínt és érzelmi töltést is választ egyben. A brácsa olyan instrumentum, ami máig a formálódás állapotában van, sem az alakja, sem a mérete, sem a testarányai nincsenek teljes mértékben standardizálva. Így az előadó egyrészt utánozhatatlanul személyes kapcsolatba kerülhet a hangszerével, másrészt viszont, ha egy másik brácsát fog a kezébe, az eltérő adottságai révén szinte rákényszeríti arra, hogy friss szemmel tekintsen az előtte álló kompozíció zenei kérdéseire. Kashkashian mindezt, persze, nemcsak tanárként, hanem előadóművészként is napról napra bizonyítja. Számára a kétféle tevékenység elválaszthatatlan egymástól. Noha tisztában van vele, hogy mindig is akadtak olyan nagy hatású tanáregyéniségek, akik virtuózként nem futottak be karriert, ő maga nem tudná függetleníteni egymástól ezt a két területet. „Amit a színpadon tanulok, azt továbbadom az osztályteremben vagy a stúdióban – fejtette ki ezzel kapcsolatos véleményét. – És amit sikerül kidol goznom a stúdióban, az segít a pódiumon való koncentrálásban, még ha a figyelem jellege másféle is.”
Brácsaművészi pályafutásnak ráadásul még egy sajátos vonása van, amit Kashkashian nagyra tart, nevezetesen, hogy a szóló repertoár viszonylag szűkre szabott, ezért szinte szükségszerű, hogy egy brácsista a múlt kompozíciói mellett új művek bemu tatásában is részt vállaljon, sőt esetleg ő maga rendelje meg őket. Ami azt illeti, Kashkashian mindig is szívesen élt ezzel a lehető séggel, tartós munkakapcsolatot alakítva ki ezáltal olyan alkotókkal, mint Kurtág György, Krzysztof Penderecki, Alfred Schnittke, Giya Kancheli, Eötvös Péter vagy Arvo Pärt. Ennek ismeretében egyáltalán nem meglepő, hogy az amerikai művész, akinek Kurtág-Ligeti-lemezét 2012-ben Grammy-díjjal ismerték el, elkötelezett híve a kortárs zenének, értő interpretációi pedig új és új alkotásokat hívnak életre. Tihanyi László például Kashkashiannak és Nagy Péternek, a mai este két előadójának ajánlotta Nyolc invokáció a Hold fázisaihoz című művét (op. 53), amelynek különböző karakterű tételei a csillagászati képek asszociációs lehetőségeinek segítségével lényegében lélektani folyamatokat jelenítenek meg. De szoros kapcsolat fűzi Kashkashiant a program egy másik darabjához, Britten Lachrymae-jához is (op. 48). A kompozíció alcíme szerint nem más, mint reflexiók összessége, amelyeket egy Dowland-dal (If my complaints could passions move) inspirált (bár felbukkannak a darabban egy másik Dowland-mű, a Flow my tears körvonalai is). Britten William Primrose-nak ajánlotta alkotását, amelyet együtt mutattak be Aldeburgh-ban 1950-ben. A mű azonban egy későbbi, zenekarra hangszerelt változatában vált igazán ismertté; ebben a formájában rögzítette Kashkashian is a Stuttgarti Kamara zenekarral és Dennis Russell Daviesszel közös, Lachrymae című lemezén. Épp ezért a mai este egyik különlegességének számít, hogy a közönség eredeti, brácsára és zongorára komponált formá jában hallhatja a darabot. A két modern kompozíciót Schumann művei keretezik, az 1849-ben készült, eredetileg klarinétra és zongorára szánt
Fantáziadarabok (Drei Fantasiestücke, op. 73) és az ugyanebben az évben írt, csellót és zongorát foglalkoztató Öt darab népi stílusban (Fünf Stücke im Volkston, op. 102). Jóllehet Kashkashian az új alkotások bemutatása mellett mindig is fontosnak tartotta a brácsairodalom esetleg homályban maradó alkotásainak felfedezését is, az átiratok ellen sem emel kifogást. Sőt, úgy véli, ezek, már amennyiben csakugyan jól sikerült átdolgozások, hozzá is tudnak adni a zenei élményhez, egészen más oldaláról mutatva meg egy-egy művet, mint ahogyan azt akár a közönség, akár az előadók megszokhatták. Eredeti művek és átiratok, klasszikus alkotások és modern kompozíciók előadásában a mai estén Nagy Péter lép pódiumra Kim Kashkashian kamarapartnereként. A Liszt-díjas zongoraművész zeneakadémiai tanulmányait mindössze nyolcesztendősen kezdte meg (többek között Rados Ferenc és Zempléni Kornél irányításával), és rendkívül fiatalon tört be a nemzetközi hang versenyéletbe is. Az európai nagyvárosoktól Sydney-n és Új-Zélandon át Japánig számos neves koncertteremben fellépett már szólistaként és kamarazenészként egyaránt. Eddigi pályafutása során olyan kamarapartnerei voltak, mint Polgár László, Perényi Miklós vagy Boris Pergamenschikow, de játszott a Tokiói Szimfonikus Zenekarral vagy a Helsinki Filharmonikusokkal is. Emellett az oktatásra is jut ideje: nem csak a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem doktori skolájának billentyűs programját vezeti, de tart mesterkurzusokat a weimari zeneművészeti főiskolán és tanít Stuttgartban is.
26 November 2014 (Wednesday) 19.00 Solti Hall
Chamber Music, So Close Kim Kashkashian & Péter Nagy Robert Schumann: Drei Fantasiestücke, op. 73 1. Zart und mit Ausdruck 2. Lebhaft, leicht 3. Rasch und mit Feuer Tihanyi László: Eight Invocations to the Lunar Phases, op. 53. 1. Invocation to the full moon 2. Invocation to the waning gibbous moon 3. Invocation to the last quarter moon 4. Invocation to the waning crescent moon 5. Invocation to the dark (new) moon 6. Invocation to the waxing crescent moon 7. Invocation to the first quarter moon 8. Invocation to the waxing gibbous moon interval Benjamin Britten: Lachrymae (Reflections on a Song of Dowland), op. 48 Lento – Allegretto, andante molto – Animato – Tranquillo – Allegro con moto – Largamente – Appassionato – Alla Valse moderato – Allegro marcia – Lento – L’istesso tempo Robert Schumann: Fünf Stücke im Volkston, op. 102 1. Mit Humor 2. Langsam 3. Nicht schnell, mit viel Ton zu spielen 4. Nicht zu rasch 5. Stark und markiert Kim KASHKASHIAN (viola) Péter NAGY (piano)
One of today’s most influential viola players, the ArmenianAmerican Kim Kashkashian has countless links to Hungarian musical culture. Her masters include György Kurtág and Ferenc Rados, she is an authoritative interpreter of 20th century Hungarian (and naturally other) new music, while last year she won a Grammy Award for her Ligeti-Kurtág album. Her chamber partners have included Gidon Kremer, Yo Yo Ma, as well as Péter Nagy, head of the keyboard programme of the Liszt Academy’s doctoral school and professor at the State University of Music and the Performing Arts Stuttgart. “It seems that, for me both influence and instinctive guidance have often had Hungarian sources.” – states Kashkashian in the Liszt Academy Concert Magazine in 2014. “Let me start with memories of Sándor Végh at the Marlboro Festival in the late ‘70s. He spoke to us about using the bow as if it were a breathing, living thing: about allowing it its own life; that our ower came from release. Then he showed us that when your sound is living and breathing, you do not need to “help” each other with cues. Again, true power occurs when doing less... He was one of few interpretive artists I have encountered who always had instinctive access to the balance of the golden mean (the Fibonacci point) in his musical structures. Much later I had the good fortune to work with György Kurtág. This work opened unexpected doors: his work with interpreting artists is based on deep intuition, but supported by a breadth of knowledge that is unique. We examined the Brahms sonatas, Schumann, solo Bach, the unfinished Bartók concerto, and of course, always, his own compositions. I learned much about colour, control, clarity, speaking and singing, but again the main concern was to create balance: in gesture, emotional content and structure. He would pull the most seemingly unrelated musical examples together until you heard the parallels: until you understood. Kurtág once said to me that we musicians must torture ourselves
until we get it right. He was referring to his own compositional process, and the elimination of all but the necessary. And he also worked with interpreters toward the same goal: creating a potent truth by expressing only the necessary. The work with Péter Eötvös, first on Replica, the work for viola and orchestra, and then on the Bartók concerto, had a very different flavour to it. It was at about this time that I was introduced to the sound files of the Bartok archive collection, and began to sense the depth of relationship between spoken and sung language and then the essence of grammar; in thought, in gesture, in structure of all kinds. Péter Eötvös hears like a wolf: nothing passes his attention unremarked, yet he remains infinitely flexible in accepting interpretations, as long as the grammatical balance is right. Again, it is about the magic of the Fibonacci point. I believe that every human has a sixth sense which intuitively recognizes this balance point, yet we spend most of our time struggling to reproduce it. Probably, as in any of the great disciplines (even the martial arts) the final work is about letting go!” Their concert brackets two 20th century compositions around two Schumann pieces. Britten’s 1950, movingly beautiful work is structured on a song by English composer John Dowland from c. 1600, while László Tihanyi’s 2011 Eight Invocations to the Lunar Phases – which the composer dedicated to the Kashkashian-Nagy duo – examines the phases of the Moon in eight movements, turning the astronomical phenomenon into a psychological story, meanwhile revealing the most varied forms of cooperation between the two instruments and multiple characters of sound.
TUDÁS KALAND INSPIRÁCIÓ A GEO kíváncsi, közérthető és sokszínű. Ismeretterjesztő magazin azoknak, akik nyitottak a világra...
Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg most! Telefon: (+36-40) 202-112, elofizetes@ringieraxelspringer.hu, www.ringieraxelspringer.hu/elofizetesek
Az ismeretterjesztő magazin
A koncert megrendezését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. // The concert is supported by the National Cultural Found of Hungary.
Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Kiadványmenedzser // Publication manager: VÉGH Dániel Szöveg // Written by RÁKAI Zsuzsanna Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Layout: ALLISON Advertising Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2014. november 21. // Finalized: 21 November 2014 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes. 100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper