Kamarazene Nagyteremre // Chamber Music Tuned for Grand Hall Takรกcs Kvartett // Takรกcs Quartet 2014.02.26.
2014. február 26. (szerda) // 26 February 2014 (Wednesday) 19.30 Nagyterem // Grand Hall
Kamarazene Nagyteremre // Chamber Music Tuned for the Grand Hall Takács Kvartett // Takács Quartet Wolfgang Amadeus Mozart: Esz-dúr vonósnégyes // String Quartet in E flat major (K. 428) 1. Allegro 2. Andante 3. Menuetto & Trio 4. Allegro vivace Leoš Janáček: I. vonósnégyes („Kreutzer szonáta”) // String Quartet No. 1. („Kreutzer Sonata”) 1. Adagio – Con moto 2. Con moto 3. Con moto – Vivo – Andante 4. Con moto – (Adagio) – Più mosso szünet // intermission Antonín Dvořák: F-dúr („Amerikai”) vonósnégyes // String Quartet in F major („American”) op. 96 1. Allegro ma non troppo 2. Lento 3. Molto vivace 4. Finale – vivace ma non troppo Takács Kvartett // Takács Quartet: Edward DUSINBERRE, SCHRANZ Károly (hegedű // violin), Geraldine WALTHER (brácsa // viola), FEJÉR András (cselló // cello)
Carlo Artaria 1765-ben alapította meg bécsi kiadóvállalatát. A cég eredetileg térképeket és egyéb kartográfiai érdekességeket kínált vásárlói számára – diszkrét névtáblája ma is megtalálható a Hofburg főbejáratától a Graben felé vezető utca, a Kohlmarkt egyik kapualjában, többé-kevésbé szemben a hírneves Demel K. u. K. Hofzuckerbäcker üzletével. A vállalkozás azonban, bár az eredeti elgondolás sem volt sikertelen, mégsem térképészeti törekvéseivel vívott ki magának elévülhetetlen kultúrtörténeti rangot, hanem annak köszönhetően, hogy vezetői néhány évvel később zeneműkiadóként is szerencsét próbáltak. A döntés nagyszerű pillanatban született, a cég ugyanis éppen akkor jelent meg a zenei piacon, amikor a Bécs környéki szerzők stílusának népszerűsége Európa-szerte gyors növekedésnek indult. A Haydn, Mozart és Beethoven műveit egyaránt publikáló Artaria így egy csapásra a világ egyik legtekintélyesebb kiadója lett. Többek között náluk láttak napvilágot 1785-ben Mozart Haydnnak dedikált vonósnégyesei is, amelyekről szerzőjük cirkalmas olasz nyelvű előszavában azt állította, hogy „hosszú és fáradságos munka gyümölcsei”. Bár Mozart munkatempóját, szinte javítások nélküli kéziratait ismerve ezt a kijelentést minden bizonnyal érdemes körültekintően értelmezni, kétségtelen, hogy ezekhez a kvartettekhez számos, utóbb elvetett vázlat készült. A jelenség legjobb magyarázataként alighanem éppen a szerzői szándék szolgál, Mozart ugyanis első érett vonósnégyes-ciklusával az ajánlás címzettjének géniusza előtt kívánt tisztelegni. Az volt a célja, hogy megmutassa, miképpen sajátította el és építette be saját stílusába a Haydn
kvartettjeit jellemző újdonságot, azt a kompozíciós módszert, amelynek segítségével a négy, egymással egyenrangú vonóshangszer párbeszédes viszonya különleges, áttört textúrát hoz létre. Haydn maga rendkívül nagyra értékelte a gesztust – az általa ismert legnagyobb zeneszerzőnek nevezte Mozartot –, a korabeli közönség, szakma és sajtó azonban nem minden esetben nyilatkozott elragadtatással a művekről. Amikor az Artaria cég úgy határozott, hogy a darabokat Itáliában is megjelenteti, azzal a megjegyzéssel kapta vissza őket, hogy a rézmetszet – ekkoriban rézlemezekről sokszorosították a kottákat – tele van hibákkal, Cramer Magazin der Musikjában pedig egy olyan névtelen recenzió jelent meg 1789-ben, amelynek szerzője Mozart invenciójának bonyolultságát, szokatlan ötletek iránti elfogultságát kifogásolta. Noha nincs semmi alapja a hízelgő feltételezésnek, amely szerint a bölcs utókor ítélőképesség tekintetében jelentősen túlszárnyalná a kortársakat, a mai hangversenylátogató egy komoly előnnyel azért mindenképp rendelkezik az egykori hallgatókhoz képest. Bennünket ugyanis – mintegy a beavatottság, a közös zenei nyelv élményének veszteségét ellensúlyozandó – egészen kivételes előadók interpretációinak sora segít hozzá ahhoz, hogy közelebb kerüljünk Mozart zsenijének értelmezéséhez. Köztük az 1975-ben budapesti zeneakadémistákból alakult Takács Kvartetté, amely fennállásnak első néhány évében szinte minden jelentős kamarazenei versenyen győzelmet aratott. Egykori alapítói közül ugyan már csak Schranz Károly és Fejér András játszik
az együttesben (Takács-Nagy Gábort Edward Dusinberre, Ormai Gábort Geraldine Walther váltotta), a Grammy-, és Gramophone-díjas vonósnégyes neve azóta is fogalom a Wigmore Halltól, amelynek exkluzív művészei, a bécsi Musikvereinon és az amszterdami Concertgebouw-n át a New York-i Carnegie Hallig a világ valamennyi koncerttermében. Zeneakadémiai hangversenyük műsorán Mozart Eszdúr vonósnégyese (K. 428) mellett még két alkotás szerepel: Janáček 1923-ban komponált, egyetlen központi tematikus gondolat köré szerveződő, „pszichológiai drámaként” felfogott 1. vonósnégyese, amely Tolsztoj elbeszélésére utalva a „Kreutzer szonáta” melléknevet viseli, illetve a kamarairodalom egyik legnépszerűbb műve, Dvořák F-dúr kvartettje (op. 96). Ez utóbbi kompozíció 1893-ban, egy Spillville-ben töltött vakáció alkalmával keletkezett Amerikában, ahová Dvořák jellegzetesen 19. század végi és nem kevésbé jellegzetesen amerikai felkérésnek engedelmeskedve azért utazott, hogy segédkezzen a fiatal Egyesült Államok nemzeti zenéjének megalkotásában. A mű fogalmazásmódja így valamelyest magán viseli mindazokat a zenei benyomásokat, amelyek szerzőjét az Újvilágban érték, könnyed természetessége, lendületes dallamossága, arányos szerkezete azonban elsősorban mégis karakterisztikusan dvořáki vonásokat mutat.
In 1975 four students of the Liszt Academy, Gábor TakácsNagy, Károly Schranz, Gábor Ormai and András Fejér, put their heads together and came up with the Takács Quartet. In 1993 the British musician Edward Dusinberre took the place of first violinist Takács-Nagy, and American Geraldine Walther took over the role of cellist Ormai, although the quartet retained their name and mission. Over the decades they have piled triumph on triumph, and in 2003 they finally collected a longawaited Grammy for their recording of all Beethoven’s string quartets. This evening’s journey starts off with Mozart’s String Quartet in E flat major dedicated to Haydn, followed by the exciting ‘Kreutzer Sonata’ quartet of Janáček (inspired by a Tolstoy work), before we finally land in the New World and Dvořák’s string quartet that employs American melodies.
Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Szöveg // Written by: RÁKAI Zsuzsanna Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Layout: ALLISON Advertising Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2014. február 14. // Finalized: 14 February 2014 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes. 100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper