Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar // Zoltán Kocsis and the Hungarian National Philharmonic 2014.04.25.
2014. április 25. (péntek) // 25 April 2014 (Friday) 19.30 Nagyterem // Grand Hall
KocsiS Zoltán és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar // Zoltán Kocsis and the Hungarian National Philharmonic Joseph Haydn: C-dúr szimfónia, „Medve” // Symphony in C major „The Bear”, Hob. I:82 1. Vivace assai 2. Allegretto 3. Menuetto e Trio 4. Finale. Vivace Ludwig van Beethoven: C-dúr zongoraverseny // Piano Concerto in C major, op. 15 1. Allegro con brio 2. Largo 3. Rondo. Allegro szünet // intermission Franz Schubert: Öt német tánc // Five German Dances, D. 90 Wolfgang Amadeus Mozart: C-dúr szimfónia // Symphony in C major, „Jupiter”, K. 551 1. Allegro vivace 2. Andante cantabile 3. Menuetto: allegretto 4. Molto allegro Közreműködik // Featuring: FEJÉRVÁRI Zoltán (zongora // piano) KOCSIS Zoltán (karmester // conductor) Nemzeti Filharmonikus Zenekar // Hungarian National Philharmonic
1787 tavaszán a tizenhat esztendős Beethoven Bécsbe utazott, hogy leckéket vegyen Mozarttól. Hogy pontosan mennyi időt töltött a császárvárosban, nem tudjuk. Korábban úgy hitték, hogy nagyjából két hétről lehetett szó, a legújabb kutatások szerint valószínű, hogy ennél jóval tovább maradt. Bécs az ifjú Beethoven számára a zene Kánaánja lehetett, Mozart viszont egyre szűkösebbnek érezte, s komolyan fontolóra vette, hogy Európa más szegletében (Londonban vagy Párizsban) építi tovább karrierjét. Az év elején Angliába visszatérő barátaihoz (Nancy Storace, Thomas Attwood) azonban egyelőre még nem csatlakozott. Az 1787-es párizsi koncertszezon szenzációja Haydn hat új szimfóniája volt. A kompozíciók, köztük a „Medve” ragadványnéven híressé vált C-dúr darab, 1785-86-ban születtek, kifejezetten a Le Concert de la Loge Olympique felkérésére. Ilyen volumenű külföldi megrendelést Haydn korábban nem kapott, s ha szigorúan betartatták volna vele karmesteri szerződését – mely kizárólagos jogokat biztosított a mindenkori Esterházy hercegnek – nem is teljesíthetett volna. A párizsi szimfóniák sikeréből, valamint az igencsak megélénkülő nemzetközi érdeklődésből Haydn joggal vonta le azt a következtetést, hogy a világ tárt karokkal üdvözölné, ha kilépne a hercegi szolgálatból. Ugyanazokban a hónapokban, amikor Mozart londoni és párizsi terveket dédelgetett, Haydn intenzív levelezést folytatott néhány londoni koncertszervezővel, zeneműkiadóval és operavállalkozóval. Ígéretet tett többek között egy új opera megírására, s az egyik zeneműkiadónak felajánlotta nyomtatásra a hat párizsi szimfóniát.
A zenetörténetírás a bécsi klasszikus stílus alig néhány évtizedes virágzásának kiemelkedő éveként tartja számon az 1781-es esztendőt. Haydn a műfaj etalonjaivá váló új vonósnégyesekkel (op. 33) jelentkezett, s ekkor költözött Mozart Bécsbe. Hat évvel később Haydn és Mozart már úgy érezte, hogy elérkezett az idő a nagyvilág meghódítására, Beethoven pedig hazautazott Bonnba. Aligha gondolt arra, hogy néhány év múlva, 1792 novemberében visszatér, hogy Haydntól vegyen leckéket, és rövidesen a város kedvence lesz. Amikor 1800 tavaszán nagyszabású Akadémiát (nyilvános koncertet) szervezett, a bécsi zenebarátokat olyasféle izgalom kerítette hatalmába, mint Mozart másfél évtizeddel korábbi akadémiái előtt. Beethoven – Mozart példáját követve – zeneszerzőként és zongoristaként is közönség elé lépett. A Burgtheater közönsége Mozart- és Haydn-művek társaságában egy régóta várt szimfóniát, egy szeptettet és a néhány évvel korábban szerzett C-dúr zongoraversenyt hallgathatta meg. (Beethoven eredetileg a c-moll zongoraversenyt szerette volna bemutatni, de a darabbal nem készült el.) Az egykori plakát egy nagy szimfóniát ígért „a néhai Mozart karnagy úrtól” (valószínű, hogy a g-moll szimfónia szólalt meg), Haydnt pedig az ekkor rendkívül népszerű Teremtés egyik áriája, illetve egy duettje képviselte. Beethoven nem véletlenül tervezte meg így a hangverseny programját: világossá tette, hogy kikhez méri magát. A C-dúr zongoraverseny mozarti inspirációja félreismerhetetlen – de a 18. század végén egy Beethovenhez hasonló kaliberű zongorista-zeneszerzőnek lehet-e egyáltalán más mintája, mint Mozart? S lehet-e a szimfónia műfajához ebben az időben
„hozzászólni” Mozart utolsó darabjainak (mint amilyen a g-moll, illetve a Jupiter-szimfónia) vagy Haydn párizsi és tizenkét londoni szimfóniájának alapos tanulmányozása nélkül? Haydn az ékesszóló, kifinomult, rezidenciális kiszenekari és a populárisabb nagyzenekari stílus között egyensúlyozott, egészen bravúrosan. Szinte felfoghatatlan, miként találta el elsőre, a bizonytalanság legkisebb jelét sem mutatva a párizsi szimfóniák tónusát, semmit sem feladva a megelőző évek formaelveiből, a szövésmód igényességéből és a zenei kommunikáció választékosságából. Mozart utolsó szimfóniái pedig arra tanították Beethovent, hogy miként lehetséges az újabb és újabb zenei gondolatokat egyetlen közös mederbe terelni. Mozart azt is megmutatta, hogy a klasszikus formák mekkora dramatikus potenciállal rendelkeznek, s hogy a tudós kontrapunkt – mint például a Jupiter-szimfónia fináléjában – nem elnehezíti, éppen ellenkezőleg: felszabadítja a zene nyelvét. Beethoven nagyszabású akadémiájának évében Franz Schubert mindössze hároméves volt. Ha valakire, rá biztosan igaz, hogy a bécsi klasszikusok stílusa a zenei anyanyelve. Amikor 1813 novemberében a Német táncokat (Öt német tánc kódával és hét trióval) írta, talán Mozart táncsorozatai járhattak a fejében. De a bécsieket ezekben a hetekben biztosan nem egy tizenhat éves zseni apróságai foglalkoztatták. Beethoven új akadémiája kötötte le a figyelmüket: a mester már öt éve nem jelentkezett új szimfóniával, s most a hetediket ajánlotta fel megcsodálásra.
All the works in the Hungarian National Philharmonic concert are played in C major, and are separated by just a few years. One of Haydn’s popular Paris symphonies dates from 1786, Mozart’s unsurpassed Jupiter Symphony from 1788, Beethoven’s youthfully dynamic Piano Concerto in C major was written in 1797, and the Schubert cycle with two dances in the C major key are from 1813. We might suppose that Zoltán Kocsis is serving up a highly concentrated Viennese style, but the truth is that rarely are four works so totally different from each other performed at a single concert. Soloist of the Beethoven concerto is a hugely talented individual from the youngest generation of pianists, Zoltán Fejérvári, who has raised eyebrows with performances of such notoriously complex piano works as the Piano Concerto No. 1 by Bartók, György Ligeti’s Piano Concerto and the solo piano arrangement of Petrushka by Stravinsky.
Felelős kiadó // Publisher: Dr. VIGH Andrea, a Zeneakadémia rektora // President of the Liszt Academy Főszerkesztő // Editor-in-chief: SZABÓ STEIN Imre Felelős szerkesztő // Managing editor: RÁKAI Zsuzsanna Szöveg // Written by: MOLNÁR Szabolcs Illusztráció // Illustration: KOVÁCS Lehel Layout: ALLISON Advertising Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában // Commissioned by the Communications Directorate of the Liszt Academy Lapzárta: 2014. április 14. // Finalized: 14 April 2014 Zeneakadémia // Liszt Academy Concert Centre (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.) zeneakademia.hu A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják. // The organizer retains the right to modify programmes. 100%-ban újrahasznosított papír // 100% Recycled Paper