Zeneakadémia Koncertmagazin 2015/II

Page 1

zeneakadémia koncertmagazin 2015. SZEPTEMBER–DECEMBER


2015 őszén lesz száznegyven éve, hogy elindult az oktatás a Zeneakadémián. Hetvenen jelentkeztek az első évfolyamba, harminckilenc diákot vettek fel, öt tanár oktatta őket egy bérelt lakásban. Ma több mint nyolcszáz diákunk van, külsős kollégákkal együtt több mint százötven tanár tanít, az oktatás párhuzamosan zajlik a gyönyörűen felújított Liszt Ferenc téri szecessziós zenepalotában, az újonnan kapott, modern Ligeti György épületben, és a Régi Zeneakadémián, ahol Liszt egykori lakásában a Liszt Múzeum is működik. Múltunk világra szól, a Liszt és Erkel által alapított iskola kitörölhetetlen nyomot hagyott a 20. századon, s az évről évre hozzánk jelentkező sok száz felvételiző tehetségének bősége nyomán bátran kijelenthetjük: ami a fiatalokat illeti, nincs okunk kételkedni benne, hogy a Zeneakadémia meghatározó szereplője marad a hazai és nemzetközi zenei életnek. 2013 óta a Zeneakadémia kettős profilú intézményként működik: nekem adatott meg először rektorként a lehetőség és a kihívás, hogy ne csak az egyetem, hanem a koncertközpont szakmai irányításáért is felelősséget vállaljak. Miként az elmúlt évadokban tapasztalhatták, a Zeneakadémia saját rendezésű koncertjeinek műsorán a legjelentősebb nemzetközi és hazai sztárok jelenléte éppoly fontos volt, mint tanárainké és hallgatóinké (s hál’ Istennek a két csoport között nagy az átfedés). Világsztárokból ezúttal sem lesz hiány (Vilde Frang, Charles Dutoit, Rachel Podger, Mischa Maisky, Till Fellner, Gyenyisz Macujev vagy a jazz-zongorista Brad Mehldau csak néhány az ősszel hozzánk látogató „nagy nevek” listájáról), de engedjék meg, hogy a 140. tanév őszi szemeszterében zajló hangversenyeink közül most az egyetemi vonatkozású eseményekre hívjam fel a figyelmet. A születésnapi hangversenyre, amelyen Kelemen Barnabás hegedül, és amelyen Kocsis Zoltán vezényli a hallgatóinkból álló szimfonikus zenekart; az évforduló alkalmából „újrajátszott” legendás 20. századi koncertekre; a Zeneakadémia történetéről szóló estekre, amelyet két méltán népszerű zenetörténész professzorunk, Batta András és Kovács Sándor tart; ifjú zeneszerzés tanárunk, Bella Máté A tavasz ébredése című operájának előadására; az új képzési forma szerint működő zenekarunk Pinchas Steinberggel közös koncertjére, és két sorozatunk, a tanszékeket és tanszakokat bemutató, Élesben, és a legkiemelkedőbb tehetségeinket felvonultató, A tehetség kötelez hangversenyeire. Sokat beszélnek manapság a klasszikus zene és általában a magaskultúra válságáról. Hiszek abban, hogy a megfelelő szakmaiságra építve, alázattal és odaadással képesek leszünk az elődöktől örökölt szellemi poggyászt méltó módon továbbvinni, hogy a Zeneakadémia történetének következő száznegyven éve méltó folytatása lesz mindannak, ami 1875. november 14-én útjára indult. dr. Vigh Andrea a Zeneakadémia rektora


TARTALOMJEGYZÉK

4

KONCERTBONTÁS SZEPTEMBERTŐL

6

A KLASSZIKUS ZENE ÉS A NŐK

12

„A JAZZ NEM STÍLUS” – BESZÉLGETÉS LESZEK MOŻDŻERREL

15 17

KONCERTBONTÁS OKTÓBERTŐL „A CIMBALOM CSAK ESZKÖZ” – BESZÉLGETÉS BALOGH KÁLMÁNNAL

22

NEM HALOTT ÉS ÉLVEZI

26

HARMÓNIA ÉS SZABADSÁG

32

„ENNYI ÉV UTÁN IS SZERETEM MÉG A ZENÉT” BESZÉLGETÉS MISCHA MAISKYVAL

36

KONCERTBONTÁS NOVEMBERTŐL

40

KANCELLÁR A ZENEAKADÉMIÁN

43

A MARTON-ÉNEKVERSENY UTÁN


48

ELŐTTE AZ ÉLET

51

PARITÁS – BESZÉLGETÉS KOVÁCS SÁNDORRAL ÉS PÉTERI LÓRÁNTTAL

53

140 ÉV – ÜNNEPI MELLÉKLET

73

AZÉRT VANNAK A JÓBARÁTOK...

78

BAROKK LÉLEK

82

KONCERTBONTÁS DECEMBERTŐL

90

A ZENEAKADÉMIA KARRIERIRODÁJA

94

OROSZUL ZONGORÁZNI?

101

A ZENEAKADÉMIA BEMUTATJA: KODÁLY MÚZEUM

102

LISZT-KUKACOK AKADÉMIÁJA

104

SILVER HUGO ÉS EUROPA NOSTRA

108

KONCERTKRONOLÓGIA


ZeneakadÉmia (1908) © ANTON SCHROLL /BTM KISCELLI MÚZEUM


Magunk sem számítottunk arra, hogy a Zeneakadémia újbóli megnyitása után ennyi koncertnek adunk majd otthont. Szinte naponta keresnek meg minket zenekarok, koncertszervezők, társadalmi szervezetek, cégek, és kérnek újabb és újabb időpontokat programjaikhoz. Már-már lehetetlen kiszolgálni őket, hiszen a Zeneakadémia közben ellátja a zenei felsőoktatással kapcsolatos feladatait, és természetesen szervezzük saját koncertjeinket is. Ez utóbbiakhoz is rengeteg kitűnő programjavaslat érkezik hozzánk, a bőség zavarával küzdünk, amikor műsorainkat állítjuk össze. Nyugodtan mondhatjuk, hogy belekerültünk abba a fősodorba, amely Európa legtöbb nagy előadóművészeti központját táplálja. De annyival talán egyediebbek tudunk lenni, hogy olyan programokat is kínálunk, melyek csak nálunk hangzanak el, az előadók kifejezetten a kedvünkért készülnek velük. Az egye­ diséget erősíti az a tény is, hogy tehetséges hallgatóink, szimfonikus zenekarunk, művésztanáraink fellépései szerves részét képezik programjainknak, így folyamatosan nyomon követhető, hol tart az utánpótlásképzés, milyen tehetségek lépnek ki rövidesen a nemzetközi porondra is. Alighanem ez a legfontosabb feladatunk, küldetésünk, amikor a Zeneakadémia programszerkesztéséről gondolkozunk. Látva a „felhozatalt”, nyugodtan mondhatjuk, hogy Magyarország továbbra is zenei nagyhatalom marad. Csonka András a Zeneakadémia kulturális igazgatója

Ez a Zeneakadémia Koncertmagazinjának ötödik száma. Amikor Batta András, a nagymester-nemzedékek tagja, korábbi rektorunk 2013 tavaszán felkért erre a páratlan kalandra, hogy az újranyitáshoz kapcsolódóan fogalmazzam meg, fogalmazzuk újra a Zeneakadémia lényegét (közben erős, gondolkodó csapatot szerveztem az ügy köré), s ehhez tág mozgásteret, szabad szellemet adott, rögtön úgy jelent meg előttem e nehezen körülírható entitás, mint egy Világhangszer. Van anyaga, van mechanikája, van története, s bár mindez megragadható, mégis szinte a körülményektől, hatásoktól függetlenül lebeg az időben, időre nem osztható folytonossággal egy magasabb rendű világot konstruál, zenét emanál. Liszt valami olyasmit hozott létre, ami a dolgok legmélyebb rétegéig hatol, valamit, ami túlmutatott nyilvánvaló zsenialitásán; bibliai pillanat lehetett, annyira misztikus és tiszta, hogy csak titkos kommentárokban említhető. S a lehelet, amellyel életre hívta ezt a szférákba telepített világot, azóta is tápláló atmoszféraként véd, éltet, termékenyít. Mi, akiknek nem adatott meg, hogy e hangszerhez játékosként üljünk, mégis valamiképpen, az időtlenség egy fontos pillanatában alkatrészeivé váltunk. Valahol a mechanika és a hang között, a rezonáns részeként talán. Kétségkívül létezik a Zeneakadémia ebben az aktuálissal, a konkréttal szinte nem kapcsolható, Világhangszer dimenzióban. A Zeneakadémia örök – immár 140 éve.

CSONKA ANDRÁS ÉS SZABÓ STEIN IMRE © Zeneakadémia / Felvégi Andrea 2

Szabó Stein Imre főszerkesztő a Zeneakadémia kommunikációs és médiatartalom-fejlesztési igazgatója


© MARJAI JUDIT


Szeptember 11. (péntek ), 19.30

Szeptember 22. (kedd), 19.00

Nagyterem

Solti Terem

Négyszer négyes Vilde Frang, Nicolas Altstaedt és a Kelemen Kvartett

Anima Musicae Kamarazenekar Művészetek ölelésében

Schubert: d-moll („A halál és a lányka") vonósnégyes (D. 810) Ravel: F-dúr vonósnégyes Brahms: G-dúr vonóshatos, op. 36 Vilde Frang (hegedű) Nicolas Altstaedt (cselló) Kelemen Kvartett: Kelemen Barnabás, Kokas Katalin (hegedű); Varga Oszkár (brácsa); Fenyő László (cselló)

Nicolas Altstaedt © Marco Borggreve

A harminchat éves, Kossuth-díjas hegedűművész, Kelemen Barnabás 2010-ben alapította meg vonósnégyesét, amely gyorsan törzshelyet kapott a hazai és nemzetközi kamarazenei színtéren. A megalakulása utáni első évben a kvartett első helyen végzett a Pekingi Nemzetközi Zenei Versenyen, és még ugyanabban az esztendőben egy másik földrészen is diadalmaskodott: a Melbourne-i Nemzetközi Kamarazenei Verseny második helyezettjeként a közönségdíjat, valamint az egyik fődíjat is megkapta. A formációval azóta számos világhírű művész játszott együtt, és ezen a koncerten is a fiatal muzsikusgeneráció világhír küszöbén álló – vagy azon éppen túllépő – képviselőivel állnak színpadra. A norvég Vilde Frang mindössze tízévesen lépett fel először zenekarral, nem sokkal később már Mariss Jansons hívta meg szólistának, Nicolas Altstaedt, a német-francia csellista ma már szintén a nemzetközi zenei élet aktív szereplője; Gidon Kremer őt nevezte ki utódjául a Lockenhausi Kamarazene Fesztivál művészeti vezetői posztjára, s a következő évadtól átveszi a stafétabotot Fischer Ádámtól az Osztrák– Magyar Haydn Zenekar élén is. Jegyárak: 1 200, 1 700, 2 800, 3 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

4

Dukay Barnabás: A hegy fái J. S. Bach: III. (G-dúr) brandenburgi verseny (BWV 1048) W. A. Mozart: Serenata notturna (K. 239) Dohnányi–Sitkovetsky: Szerenád Vizeli Máté: „Amit tudok " – concerto grosso Szászcsávásról Házigazda: Lackfi János (költő) Góbé zenekar; Dinyés Soma (csembaló) Seprűs Pál Péter (fotóművész) Anima Musicae Kamarazenekar (művészeti vezető: G. Horváth László) „Művészetek ölelésében” címmel ad koncertet a Solti Teremben napjaink egyik legizgalmasabb hazai hangszeres együttese, az Anima Musicae Kamara­ zenekar. A formáció olyan zenei műhely, amely az európai szintű hangzásra és a magyar zenei hagyományokra épülve folyamatosan új kihívásokat keres. Hangversenyük tökéletesen illusztrálja az együttes sokszínűségét: a Dukay Barnabás és Vizeli Máté kortárs műveivel keretezett műsorban Bach, Mozart és Dohnányi egy-egy darabja is helyet kap. A koncert házigazdájaként Lackfi János költő is színpadra lép, aki – ahogyan ő fogalmaz – már nem először társul keresett és keresetlen szavaival az együttes projektjeihez. Ugyancsak szoros kapcsolat fűzi a zenekarhoz Seprűs Pál Péter fotóművészt, valamint Dinyés Somát is, aki a barokk kor nyelvezetének szakértőjeként ezúttal Bach III. brandenburgi versenyében kap fontos szerepet. Tovább fokozza a koncerttel kapcsolatos izgalmakat a Góbé zenekar közreműködése is, amely a „szászcsávási concerto” egyedülálló hangulatáért és energiáinak felszabadításáért felel majd. Jegyárak: 1 900, 2 500 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont


Szeptember 24. (c sütörtök ), 19.00

Szeptember 25. (péntek ), 19.00

Solti Terem

Solti terem

Dalestek a Zeneakadémián Tetyana Zsuravel és Natalia Korolko Händel, Purcell, Mozart, Liszt, Thomas, Debussy, R. Strauss, Verdi, Bernstein és Sztyecenszko művei Tetyana Zsuravel (szoprán) Natalia Korolko (zongora)

Tetyana Zsuravel © Zeneakadémia / Tuba Zoltán

Bár a Zeneakadémia története során számos zenei versenynek adott otthont, a 2014-es I. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny az első, amit az intézmény saját maga rendezett. A Zeneakadémia professzor emeritája, egykori tanszékvezetője által alapított, 42 000 euró összdíjazású megmérettetésre harminc ország több mint százharminc énekese jelentkezett, s a második helyezést, valamint a közönségdíjat az ukrán Tetyana Zsuravel nyerte el. Zsuravel 2004-ben zongoraszakon végzett a Cserkaszi Konzervatóriumban, ezt követően a Nemzeti Tanárképző Egyetem Művészeti Intézetében tanult, majd a kijevi Csajkovszkij Zeneakadémián folytatta tanulmányait, ahol 2013-ban diplomázott Evdokia Kolenyk osztályában. Tanulmányai mellett aktívan közreműködött az intézmény operastúdiójának előadásaiban: alakította Marfát RimszkijKorszakov Cári menyasszonyában, Juliát Gubarenko Julia monológjai című művében, valamint Ámort Gluck Orfeusz és Euridikéjében, illetve szerepelt Purcell Artúr király és A Tündérkirálynő című darabjaiban. Zeneakadémiai dalestjén három évszázad repertoárjából válogat. Jegyárak: 1 300, 1 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

A tehetség kötelez Gyöngyösi Ivett Chopin-estje Frédéric Chopin: Barcarolle, op. 60 Esz-dúr noktürn, op. 55/2 F-dúr etűd, op. 10/8 h-moll etűd, op. 25/10 Andante spianato és nagy polonéz, op. 22 cisz-moll prelűd, op. 45 h-moll szonáta, op. 58 Gyöngyösi Ivett (zongora) Gyöngyösi Ivett hétéves korában kezdett zongorázni, szülővárosában, Vásárosnaményben, Antalovszky Erzsébetnél. Négy évvel később felvették a Zeneakadémia Kivételes Tehetségek Képzőjébe (itt tanára Némethy Attila volt), majd 2011-ben a zongora tanszakra, ahol jelenleg is Dráfi Kálmán irányításával folytatja tanulmányait. Tízévesen első díjat nyert az Országos Ferenczy György Zongoraversenyen, ezt sorra követték a hazai és nemzetközi versenygyőzelmek, köztük 2013-ban a 10. Darmstadti Nemzetközi Chopin Zongoraverseny. Országos ismertségét az MTVA Virtuózok című műsorának megnyerésével biztosította, s nemcsak a nagyközönség, a szakma is rajong a játékáért: a zsűri „új Fischer Annie”-ként ünnepelte. Zeneakadémiai koncertjén a számára talán legfontosabb zeneszerző, Frédéric Chopin életművéből válogat. Jegyár: 1 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont 5


A klasszikus zene és a nők „Lányok nem csinálnak ilyet.” Ezekkel a szavakkal próbálta lebeszélni zenetanára a gyermek Marin Alsopot arról, hogy megvalósítsa álmát, és karmester legyen. Marin Alsop nem hallgatott mesterére, jelenleg a Baltimore-i és a São Pauló-i Szimfonikus Zenekar vezető karmestere. 2013-ban pedig neki adatott meg a lehetőség, hogy a londoni Royal Albert Hall legendás koncertsorozata, az ekkor már 119 éves múltra visszatekintő Proms záróestjén vezényeljen – első női karmesterként. „Hihetetlen, hogy 2013-ban még van olyan dolog, amit először csinálhat egy nő” – nyilatkozta a koncert kapcsán.

6

Nem sokkal a Proms-koncert előtt a Liverpooli és Oslói Filharmonikusok ifjú zeneigazgatója, az orosz származású Vaszilij Petrenko egy interjúban úgy fogalmazott, hogy a zenekarok „jobban reagálnak” a férfi karmesterekre, s hogy „egy csinos nő a pódiumon másfelé terelheti az emberek figyelmét”. Mindez egy olyan karmester szájából hangzott el, aki színpadi viselkedése és a honlapján található fotók szerint szívesen használja a siker érdekében, hogy kifejezetten jóképűnek mondható. Persze Petrenko egy nagy múltú hagyományhoz kapcsolódik, s e tradícióban olykor a fentieknél meredekebb gondolatok is megfogalmazódtak. Az orosz karmesteriskola egyik legnagyobb alakja, Jurij Tyemirkanov (nem mellesleg Petrenko mentora) egy beszélgetésben azt mondta, hogy „a karmester mesterségének lényege az erő; a nők lényege a gyengeség”. Ez a hagyomány nem kötődik Oroszországhoz, hiszen a legendás Herbert von Karajan nemcsak a dirigensek, hanem a zenekari muzsikusok között sem szívesen látott nőket. Ahogy fogalmazott: „Egy nő helye a konyhában van, nem pedig egy szimfonikus zenekarban.” (A hálószobájáról ebben az összefüggésben nem beszélt.) Amikor aztán feltűnt a színen a varázslatos klarinétos, Sabine Meyer, Karajan kísérletet tett rá, hogy a zenekar történetének első női tagjaként leszerződtesse őt a Berlini Filharmonikusokhoz (1982-ben, az együttes 100. évadában). A terv a próbaidőszakot követően végül elbukott a zenekari szavazáson: a férfikollégák 73:4 arányban ellene voksoltak. Hogy Meyer ezután káprázatos szólistakarriert futott be, az legyen a Berlini Filharmonikusok baja. A macsó szűklátókörűség legmagasabb csúcsaira azonban nem is a Berlini, hanem a Bécsi Filharmonikusok jutottak fel, amikor a zenekar néhány tagja egy 1996-os rádióbeszélgetésben úgy nyilatkozott, hogy ha nőket engednének a zenekarba, az „kockára tenné azt az érzelmi egységet, amely jelenleg jellemző ránk”, s azért sem szabad női zenészeket alkalmazni, mert „a terhesség problémákkal jár, zavart okoz a nőkben”. Ekkoriban egyetlen női tagja volt az együttesnek, a hárfás Charlotte Baltzereit, s jelenlétét azzal magyarázták, hogy „ez a hangszer olyan távol helyezkedik el a zenekar szélén, hogy nem zavarja az érzelmi összehangolódásunkat”. És igaz ugyan, hogy a 20. század végéig kellett várni, hogy a szimfonikus zenekarokban elfogadottá váljon a nők jelenléte, s csak a 21. század elején jött el az idő, amikor kevésbé kelt megdöbbenést – a nyugati világban legalábbis –, ha nő áll a karmesteri pulpitusra, de bizonyos zenész szakmák feltűnésük óta nyitottak voltak a nők irányában. Így például a zongoraművészek között e hivatás történetének kezdete óta fontos szerepet játszanak a nők Mozart és Haydn úgynevezett „hölgyszonátáinak” címzettjeitől Clara Schumannon és Fischer Annie-n át napjainkig. Éppily meghatározó a nők szerepe az opera műfajában, amely fogantatása óta képtelen nélkülözni a jelentős szoprán és alt énekesnők jelenlétét. Nem ennyire rózsás ugyanakkor a helyzet a zeneszerzés terén, tekintettel arra, hogy az efféle alkotótevékenység – szemben a reproduktív előadóművészettel – az európai kultúrtörténetben mindig is férfiprivilégiumnak számított. Nem mintha szabályt erősítő kivételként ne lehetne felsorolni zeneszerző nőket az elmúlt


ezer évből – Hildegard von Bingen (1098–1179), Barbara Strozzi (1619–1677), Fanny Mendelssohn (1805–1847) csak néhány közülük –, ám a megítélésük jelentős mértékben különbözött férfi kollégáikétól, még akkor is, ha ezt egyáltalán nem támasztja alá műveik minősége. Mivel a zeneszerzés nem intuitív tevékenység, hanem komoly iskolázottság szükséges hozzá, s a művek közzététele, illetve előadása feltételezi, hogy az alkotók hozzáférnek a megfelelő erőforrásokhoz, a 20. századig a nők társadalmi helyzete gyakorlatilag lehetetlenné tette számukra, hogy zeneszerzéssel foglalkozzanak. Tekintettel arra, hogy a nők nem komponáltak, általánossá vált a nézet, hogy ennek biológiai okai vannak, hogy az alkotó zeneszerzés „férfimunka”. S ha netán egy nő sorsa úgy hozta, hogy mindennek ellenére zeneszerző lett belőle, nem volt nyerő helyzetben. Jellemző a francia Cécil Chaminade (1857–1944) esete, akit a (férfi) kritikusok vagy azért kritizáltak, mert a zenéje nem elég férfias, vagy azért, mert zenéjének férfiassága nem illik egy nőhöz. Hogy létezik-e sajátosan női zene – illetve férfizene –, az persze kérdés. Az azonban tagadhatatlan, hogy a zenéről való beszédet és gondolkodást évszázadok óta meghatározzák a nemi sztereotípiák. Zeneelmélet könyvekben máig előfordul a súlytalan ütemrészre érkező tonikai akkorddal kapcsolatban a „feminin zárlat” kifejezés (amennyiben az ilyen zárlat gyenge, tehát nőies). De éppily gyakori a szonátaforma harcias és erőteljes főtémájának, illetve lírai és gyengéd melléktémájának maszkulin–feminin értelmezése. Ez utóbbi azért is érdekes – hívják fel a figyelmet a feminista zenetudósok –, mert a szonátaforma hangnemi dramaturgiájának lényege, hogy az első formarészben a „maszkulin” és a „feminin” zenei anyag más hangnemben szólal meg, konfliktusban áll egymással, a drámai kidolgozási részt követően azonban a „feminin” téma aláveti magát a „maszkulin” témának, annak hangnemében szólal meg, s ez a behódolás hozza el a két „szubjektum” békéjét. Ahogy a zenekari muzsikusok és karmesterek között egyre több a nő, s ahogy mind több professor emerita tanít a különböző zenei egyetemeken, szép lassan talán az általános gondolkodás is megváltozik, s a zenészek férfitársadalma is elfogadja, hogy a nők a zenében is egyenrangúak. Hiszen a zene éppen arra tanít, hogy a szerepek felcserélhetők (a dallamhangszer is kísérhet, és a basszus is játszhat dallamot), no meg arra, hogy mindan�nyian elsősorban emberek vagyunk, s csak másodsorban férfiak és nők. Fazekas Gergely

7


Szeptember 26. (szombat ), 19.30 Szeptember 27. ( vasárnap), 19.30

Szeptember 27. ( vasárnap), 19.00

Solti Terem

Nagyterem Baráti Kristóf, Rost Andrea, John Relyea és a Concerto Budapest Berg: Hegedűverseny („Egy angyal emlékére”) Bartók: A kékszakállú herceg vára (BB 62) Baráti Kristóf (hegedű); Rost Andrea (szoprán); John Relyea (basszbariton) Concerto Budapest; Vezényel: Keller András 1916-ban született Manon Gropius, Alma Mahler és Walter Gropius gyermeke. A legendásan szép és elbűvölő lánynak Max Reinhardt az első angyal szerepét szánta az 1934-es Salzburgi Ünnepi Játékokon bemutatott, Hugo von Hofmannstahllal együtt átdolgozott Calderón-darab, A világ nagy színháza előadásában, a tizennyolc éves Manon szereplését azonban megtiltotta mostohaapja, az ekkor Almával élő Franz Werfel. Egy évvel később az angyali teremtés már nem élt, ami sokkolta a kor számos művészét, köztük az éppen egy hegedűversenyen (és a Lulu című operán) dolgozó Alban Berget. Hegedűversenyét egy hónap alatt befejezte, és „egy angyal emlékének” ajánlotta. A Concerto Budapest zeneigazgatója, Keller András zseniális módon párosította ehhez a műhöz Bartók egyetlen operáját, A kékszakállú herceg várát, azt a darabot, amelynek női főszereplője, Judit, hasonlóan angyali, tiszta és naiv lény, mint amilyen Manon lehetett (akinek számos „Kékszakállú” udvarolt rövid élete során). A Hegedűverseny szólistája a friss Kossuth-díjas Baráti Kristóf lesz, a lélek mélységeit bejáró Bartók-darab női főszereplőjét pedig először fogja megformálni az ugyancsak Kossuth-díjas Rost Andrea. Partnere a herceg szerepében a Metropolitan-operaközvetítésekből jól ismert kanadai basszbariton, John Relyea lesz. Jegyárak: 3 200, 4 200, 5 600, 6 900 Ft Rendező: Concerto Budapest 8

Akusztikus, autentikus Herczku Ágnes lemezbemutató koncertje „Bandázom” Herczku Ági (ének) Hegedűs Máté „Kishega”, Pálházi Bence „Pálesz” (hegedű); Fekete Márton „Kispuma” (brácsa, kontra); Molnár Péter „Mojmoj” (bőgő); Födő Sándor „Fodo” (dob, ütősök, harmonika); Nikola Parov (hegedű, buzuki, kaval, duduk, ének, szájharmonika, kanun) Herczku Ágnes 2011-es, Tüzet viszek című albuma után új szólólemezzel jelentkezett. A Bandázom 2014 novemberében jelent meg a Fonó Records gondozásában. Az új lemez „mindenese”, vagyis megálmodója, zeneszerzője, hangszerelője, producere Nikola Parov, akivel Ági 1999 óta rendszeresen dolgozik. Ekkor állították színpadra a Magyar Állami Népi Együttes Naplegenda című, nagyszabású táncestjét, amely máig fontos darabja a táncegyüttes repertoárjának. Előzményként említhető két duólemez: a 2005-ben megjelent Volt nékem szeretőm, valamint a 2009-es Megéred még. A mostani korong méltó folytatása ezeknek, egy új hangszerelési lehetőséggel színesítve az eddigi eszköztárat. Ez pedig nem más, mint a népi vonószenekar. A négy népzenész tehetsége, tudása és nyitottsága termékenyen hatott az alaptrió zenéjére. A koncerteken, élményekkel teli turnékon igazi közösséggé kovácsolódott ez a hét ember, így nem meglepő Ági címválasztása: Bandázom. Mindez külföldi visszhangra is talált, hiszen az album jelenleg a World Music Charts Europe tizedik helyén áll. Jegyárak: 2 500, 3 200 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Herczku Ági és a „Banda” © Bácsi Róbert LÁSZLÓ


A hír mindenkié – adja tovább!


Szeptember 29. (kedd), 19.30

Szeptember 30. (szerda), 19.30

Nagyterem

Nagyterem Hommage à Kovács Dénes

Tiszta barokk Balthasar Neumann Kórus és Zenekar Ég, föld, tenger Ale Möller: Trilo Carissimi: Jonas Thomas Jennefelt: Villarosa sarialdi Monteverdi: Orfeo (részletek); Dixit Dominus Purcell: Jehova, quam multi sunt hostes mei Purcell: Chaconne Sven-David Sandström: A new Heaven and a new Earth Scarlatti: Iste confessor Balthasar Neumann Kórus és Zenekar Vezényel: Olof Boman

Olof Boman © Kristof Fischer

10

Kreisler: Preludium és Allegro Pugnani stílusában Csajkovszkij: Valse-Scherzo, op. 34 Liszt: A három cigány J. S. Bach: d-moll kéthegedűs verseny (BWV 1043) Vivaldi: Négy évszak – hegedűversenyek, op. 8/1–4. Perényi Eszter, Pusker Júlia, Szenthelyi Miklós, Kocsis Tamás, Déri Tamás, Tfirszt Péter, Gál Julianna, Tóth Kristóf, Kruppa Bálint (hegedű) Liszt Ferenc Kamarazenekar (művészeti vezető: Rolla János)

Thomas Hengelbrock 1991-ben alapította a Balthasar Neumann Kórust, és négy évvel később az azonos nevű zenekart (nevüket a barokk korszak legjelentősebb német építészétől kölcsönözték). Bár a kórus repertoárja a kortárs zenéig ível, a két együttes érdeklődésének homlokterében a 17. és a 18. század zenéje áll. Számos színpadi projektben vettek részt, rendszeresen turnéznak és tartanak nyári akadémiákat, és jó néhány lemezt készítettek. Fennállásuk óta a historikus előadói gyakorlat egyik legprominensebb formációjaként tekint rájuk szakma és nagyközönség egyaránt. 2014 tavaszán már jártak a Zeneakadémián; most egy barokk ritkaságokból és kortárs kórusművekből összeállított különleges műsorral érkeznek Budapestre, melyben nemcsak zenetörténeti korszakok (a jelen és a 17. század) nyújtanak egymásnak kezet, hanem észak és dél is, amennyiben itáliai barokk szerzők művei kerülnek interakcióba három kortárs svéd szerző – Thomas Jennefelt (1954), Sven-David Sandström (1942) és Ale Möller (1955) – kórusműveivel.

„Két úr szolgája volt. Az egyik a muzsika, a másik a Zeneakadémia. Nagy hegedűs volt és nagy tanár. Sugárzott belőle a tekintély és bizony: a szigor. De szigorú volt a játéka is: szigorúan pontos, szigorúan hűséges szerzőhöz, műhöz. Pontos ember volt. Puritán, marketingtelen. A mai világban idegen tehát. Kovács Dénes nem csupán meghalt. Kihalt közülünk.” Ezekkel a szavakkal búcsúztatta Bächer Iván tíz évvel ezelőtt a 20. századi egyik legjelentősebb hegedűművészét, a Zeneakadémia egyik legnagyobb hatású rektorát, aki 1971 és 1980 között vezette az intézményt. Nevéhez fűződik a különleges tehetségek osztályának elindítása, a zenekari képzés megreformálása, a kamarazene tanszékesítése, de bizonyos értelemben még a régizenei gondolkodás meghonosítása is: az ő rektorsága idején szerezte be a Zeneakadémia az első csembalót. Születésének nyolcvanötödik, halálának tizedik évfordulóján egykori növendékei, a Vonós Tanszék tanárai, valamint szellemi unokái és dédunokái, a tanszék növendékei tisztelegnek Kovács Dénes emléke előtt.

Jegyárak: 1 400, 2 100, 3 500, 4 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyár: 1 600 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont


Genesis Š Sebastiao Salgado


„A jazz nem stílus” A lengyel jazz középnemzedékének egyik kiemelkedő képviselője, a klaszszikus képzettségű Leszek Możdżer ad szólóestet a Zeneakadémián. Ennek kapcsán beszélt a Koncertmagazinnak a lengyel és európai jazz helyzetéről, az őt ért zenei hatásokról és a műfaj jövőjéről.

Mivel magyarázza a lengyel jazz különleges helyzetét Európában, valamint azt, hogy az évtizedek során annyi világhírű jazzmuzsikust adott Lengyelország a világnak? A zene menedéket jelentett a lengyeleknek a nehéz időkben. Menekülés volt a rendkívül lehatárolt és félelmekkel teli történelmi valóságból. És ugyan a kormány kötelezővé tette az orosz zeneszerzők műveinek előadását a lengyel zeneiskolákban, ettől ezek még jó zenék voltak nagy szellemek (Prokofjev, Rahmanyinov, Sosztakovics) magvas üzeneteivel. Ezeket a zenéket a legjobb klasszikus hagyományokkal (Beethoven, Bartók, Chopin, Szymanowski, Debussy) együtt adták elő, vagyis nagyszerű repertoárt lehetett megtanulni. A zene elvont nyelv, úgyhogy hamarosan a szolgasorba hajtott lelkek szabad önkifejezésének terepévé vált. Európa első free jazz zenekara Tomasz Stańko The Jazz Darings formációja volt. A hatvanas években a jazz a szabadság szimbólumává vált. Azon ritka kifejezésformák egyik­eként működött, amelyben szabadon szólhatott az ember, így hát minden érzékeny elmét megragadott. Nos, ezért van nekünk annyi jó jazz­muzsikusunk itt Lengyelországban. Pályája során több lemezen is megszólaltatott Chopin-darabokat. Ez főhajtás egy nagy lengyel zeneszerző előtt, vagy inkább arról van szó, hogy Chopin könnyen jazzesíthető? Esetemben annyi történt, hogy felhívott egy producer. Valójában ez a producer sok lengyel pianistát megkeresett. Így kezdődött a Chopin-divat a lengyel jazzben. Húszéves voltam akkoriban, és irtóztam tőle, hogy jazzesen adjak elő Chopin-darabokat, de egyúttal vonzott a lehetőség, hogy stúdióba vonuljak, és elkészíthessem első szólólemezemet. Mindezt titokban kellett csinálnom, mert pontosan tudtam, hogy a zeneakadémiai professzoraim nem támogatnák az ötletet. Néhány évvel később újabb telefonhívást kaptam, ezúttal egy francia lemezkiadótól. Óriási esély nyílt számomra külföldön, európai terjesztéssel készíteni egy albumot. A harmadik felvételem egy DVD, melyet barátommal, Tymon Tymanskival készítettem. Arra kaptunk lehetőséget, hogy kétszázezer ember előtt játsszunk egy lengyel rockfesztiválon. Mit mondjak, ezt nem hagyhattam ki! Ritkán kap az ember efféle felkéréseket telefonon… Néhány évvel ezelőtt megjelentetett egy Komeda című albumot. Több pályatársa is lemezeken emlékezett meg a korán elhunyt zongoris­táról, Krzysztof Komedáról. Ön miért fordult a zenéje felé? Komeda volt a lengyel jazztörténet egyik legnagyobb alakja. A későbbi legendás jazzművészek – Stańko, Muniak, Namysłowski, Delag, Bartkowski, Wróblewski, Milian – mind az ő együtteseiben játszottak. Nagyszerű zenekarvezető volt, okos ember, eredeti komponista és meghatározó szellem. Ritka kombináció. Zenéje egyszerű volt és tiszta, ugyanakkor személyes

12


Leszek Możdżer © Piotr Topperzer


„ A JAZZ NEM STÍLUS”

és átütő erejű. Egyszer feltűnt Hollywoodban Roman Polanski oldalán, és azonnal sikeres lett. Fiatalon halt meg, mégis lengyel zenészek generációira volt hatással. Szerencsére néhány lemezfelvétel azért maradt tőle. Milyen hatásra döntötte el, hogy jazzt játszik majd, és nem klasszikus pianista lesz? Tizennyolc éves koromban hallottam először a Chick Corea Elektric Bandet, majd néhány nappal később Miles Davis Kind of Blue albumát. Azt mondták, ez jazz. Meghökkentett a zene minősége… Valamivel később módom nyílt megismerkedni Petrucciani, Kirkland, Garner, Peterson, Jarrett, Evans zené­jével is. Mindegyikük egészen másképp zongorázott. Rájöttem: önmagukat adják. Világossá vált, ha én is szeretném önmagamat megvalósítani, jazz-zenésszé kell válnom. Jó tíz éve közös felvételen szerepelt a lengyel jazz egyik nagy öregjével, Adam Makowiczcsal. Meséljen közös szereplésükről! Hatéves lehettem, amikor a nagyapám vett egy Makowicz-nagylemezt, és mondta, hogy hallgassam meg. A Unit volt az, egy dob-elektromos zongora duó. Meghallgattam, de semmit sem értettem belőle. Két héttel később viszont már kezdtem felfogni egyes részeit, sőt, bizonyos darabokat meg is szerettem rajta. Sose gondoltam volna persze, hogy egyszer majd játszom vele. Nekem ez olyan volt, mintha magával a Mesterrel találkoztam volna. A nagy virtuózzal, a tanítóval, a meghatározó forrással. Csodálatos tanulmány volt ez számomra. Mindent elkövettem, hogy alkalmazkodni tudjak Makowicz nyelvéhez. Első közös Carnegie Hall-koncertünk került fel egy CD-re, de valójában a legjobb hangversenyeket később adtuk. Csupán néhány éven át játszhattam vele, mivel folyton mély meghajlásban maradni a mester előtt kissé fárasztó feladat. Többen a jazz közeli haláláról beszélnek. Ön hogyan látja a műfaj jelenlegi helyzetét? A jazz nem stílus; azonos azokkal, akik játsszák. Amíg a muzsikusok kreatívak, a jazz is jó egészségnek örvend majd. Az újságíróknak talán inkább a swing megkopásáról kellene beszélnie. Tegnap a swing még a jazz egyetlen hivatalos nyelvének számított, ma meg nem több az egyik eszköznél a sok közül. A nagy európai pianisták hagyatéka és a hangszer alapos ismerete teljesen egyedi diszciplínává tette az itteni jazzt, melyet a klasszikus zeneirodalom is meghatározott. A jazz állandóan terjeszkedik, és egyes új területek elkerülik az újságírók figyelmét, ezért hívnak segítséget a haldokló beteghez. Ha választhatna egy muzsikust a most aktív jazzisták közül, kivel játszana a legszívesebben? Egy ügyes, ugyanakkor mélyen spirituális, érzékeny, összeszedett, alázatos, vidám, barátságos és megbocsátó személlyel. Ilyen partnerre van szükségem munka közben. Máté J. György

14


Október 1. (c sütörtök ), 19.00

Október 1. (c sütörtök ), 19.30

Solti Terem

Nagyterem A Kodály Intézet és a Nemzetközi Kodály Társaság jubileumi koncertje Az első negyven év Kodály Zoltán: Páva-variációk Szólószonáta, op. 8 Budavári Te Deum

Jazz itt! Leszek Możdżer Improvizációk Krzysztof Komeda, Lutosławski, Chopin, Bach és Prokofjev dallamaira Leszek Możdżer (zongora) Bár Leszek Możdżer szigorúan szögletes szemüvegkerete azt sugallhatná, hogy zenéje is éppoly négyszögletes és szigorú, valójában távolról sem ez a helyzet. Sokan a lengyel jazz elmúlt évtizedének legfényesebb üstököseként tekintenek rá. Az 1971-es születésű Możdżer ötévesen kezdett zenét tanulni, klasszikus akadémiai képzésben részesült, majd a jazz felé fordult az érdeklődése. Játszott a klarinétos Emil Kowalskival, a Miłość zenekarral, Zbigniew Namysłowskival, később pedig Tomasz Stańkóval, Michał Urbaniakkal, Adam Pierończykkal és Piotr Wojtasikkal – vagyis a lengyel jazz színe-javával. Kivételes improvizációs tehetségének és kifinomult zeneiségének köszönhetően olyan világklasszisokkal is készített lemezfelvételeket, illetve koncertezett, mint Buster Williams, Archie Shepp, Joe Lovano vagy Pat Metheny. A szólózongorától a szimfonikus felállásig minden környezetben otthon érzi magát, és máig éppúgy meghatározzák művészetét a klasszikus zenei elődök, mint a rögtönzés végtelen lehetőségeket jelentő világa. Jegyárak: 2 500, 3 200 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Ünnepi beszédet mond: Nemes László Norbert (a Kodály Intézet igazgatója) és Michalis Patseas (a Nemzetközi Kodály Társaság elnöke); Wierdl Eszter (szoprán); Schöck Atala (alt); Fekete Attila (tenor); Jekl László (basszus); Szabó Péter (cselló); Debreceni Kodály Filharmonikusok (művészeti vezető: Somogyi-Tóth Dániel) Debreceni Kodály Kórus, Új Liszt Ferenc Kamarakórus; vezényel: Erdei Péter „Az emberiség boldogabb lesz, ha megtanul zenével élni, s aki valamit is tett ez irányban, már nem élt hiába” – vallotta Kodály. Az elmúlt évtizedekben a Kodály Intézet és a Nemzetközi Kodály Társaság is sokat tett azért, hogy ez a gondolat a gyakorlatban is tovább éljen, és közvetve vagy közvetlenül minél több ember számára teremtse meg a zenével való találkozás, a zenével teli élet lehetőségét. A reprezentatív koncertet Kodály Fölszállott a páva című népdalra írt kompozíciója nyitja, mely az ősi magyar dallam és az Ady által képviselt modern költészet hatásait egyesíti. Ezt követően a Szólószonáta hangzik el a nemzetközi versenyek fiatal csellistakirálya, Várdai István előadásában. Végül a Psalmus Hungaricus testvérdarabjaként számon tartott Budavári Te Deum lesz hallható, mely Kodály egyéni stílusát és az őt ért zenetörténeti hatásokat egyedülálló módon foglalja monumentális formába. Jegyárak: 1 200, 1 700, 2 800, 3 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont, Nemzetközi Kodály Társaság 15


Október 7. (szerda), 19.30

Október 9. (péntek ), 19.00

Nagyterem

Solti Terem

Akusztikus, autentikus Balogh Kálmán 40 éve a színpadon Herczku Ágnes, Berecz András, Balogh Gusztáv (ének); Vavrinecz András, Frankie Látó (hegedű); Lukács Miklós, Szabó Dániel, Czimber Ferenc (cimbalom); Lakatos Róbert, Papp Endre (brácsa); Novák Csaba, Bognár András (nagybőgő); György Mihály (gitár); Kovács Ferenc (trombita); Bede Péter (szaxofon)

Balogh KálmáN © Raffay Zsófi

Ilyen gazdag negyven évet egyetlen koncertbe sűrítve bemutatni szinte lehetetlen vállalkozás. A visszatekintés, az összegzés mindig nagy feladat elé állítja a művészeket, hiszen ami valaha újítás volt, ma már közhely lehet; a járatlan utak pedig gyakran fizetős sztrádává szélesedtek az évtizedek alatt. Balogh Kálmán a különböző zenei stílusok közötti hídveréssel teremtett új stílust. Szakmai felkészültsége, művészi érzékenysége – egy kis „etno ízzel” fűszerezve – legendás előadóvá teszik világszerte. Ezen az estén az eredeti formájában megszólaló népzenén lesz a hangsúly. A magyar nyelvterület olyan tájait járhatjuk végig, ahol a cimbalom a zenei hagyomány része lett. Az erdélyi területekről indulva (Bonchida, Vajdaszentivány, Marossárpatak) Szatmár érintésével egészen Nyugat-Dunántúlig röpít minket a cimbalom hangja. A műsor része a népzenei motívumokon alapuló, improvizatív kamarazene – ha úgy tetszik, világzene – is. Kálmán partnere itt az ugyancsak cimbalmos Lukács Miklós, aki a jazz mellett a kortárs zene tolmácsolásában is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Jegyárak: 1 400, 2 100, 3 500, 4 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

16

CAFe Budapest – Kortárs Művészeti Fesztivál A tavasz ébredése Bella Máté: A tavasz ébredése Énekesek: Hajnóczy Júlia, Rab Gyula, Kristofori Ferenc, Szemere Zita, Sahakyan Luszine, Gaál Csaba, Zavaros Eszter, Ruszó Alexandra Díszlet-jelmez: Almási-Tóth András Rendezőasszisztens: Haás Vander Zsófia Koreográfus: Kulcsár Noémi Táncosok: a Magyar Táncművészeti Főiskola hallgatói Zenei asszisztens: Baja Mónika, Sándor Szabolcs UMZE Kamaraegyüttes Karmester: Vajda Gergely Rendező: Almási-Tóth András Franz Wedekind 1891-es „gyermektragédiája” a maga korában botrányos nyíltsággal tárgyalta a kamaszkorral feltámadó vágyak és ösztönök összeütközését az elfojtásra és ellenőrzésre berendezkedő polgári renddel. A máig felkavaró és erőteljes színműből a nagy tehetségű fiatal zeneszerző, Bella Máté a Zeneakadémia opera tanszakának növendékei számára komponált operát – vizsgaelőadás gyanánt. A 2012-es ősbemutató ötletgazdája, librettistája és rendezője, Almási-Tóth András akkor így mesélt a komoly feltűnést keltett egyfelvonásos keletkezéséről: „A mű egy általános és örök problémáról szól, nevezetesen arról, hogy mit tud kezdeni a társadalom a testiséggel. Hogy dolgozza fel a test szükségleteit, amelyeket, ha egy bizonyos korban megtagad valakiktől, például a fiataloktól, abból szörnyű tragédiák származhatnak.” Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont, Müpa Nonprofit Kft.


„A cimbalom csak eszköz” Balogh Kálmán élő legenda. Kezében a cimbalom univerzális hangszerként működik. Ha kell, népi, ha kell, világzenei, ha kell, klasszikus, ha kell, jazz. Pályája negyven éve indult, jelenleg a Zeneakadémia Népzene Tanszékének tanára, s változatlan energiákkal dolgozik különböző együtteseiben. A jubileumi koncert adta az interjú apropóját, amely a Népzene Tanszékkel szemben található „F-épületben” készült (Fahéj kávézó – a szerk.).

Negyven éve játszol a színpadon. Igaz ez a hatalmas szám? Igazából több mint negyven év, hiszen tizenkét éves korom óta színpadon vagyok. Ha jól számolok, ez inkább negyvennégy év. De a negyven az olyan kerek. Legyen negyven. Én egyébként nem készültem zenésznek. Viszonylag későn kerültem a cimbalom közelébe. Tizenegy évesen meglátogattuk a nagybátyámat, Balogh Elemért Budapesten. Ő egy fantasztikus városi cigányzenész volt. Olyan tűzzel, fantáziával és tehetséggel játszott, hogy a mai napig nincs párja. Keveset találkoztam vele, mert abban az időben már rendszeresen külföldön dolgozott. Szóval Miskolcról felutaztunk Elemérhez, aki megmutatott nekem a cimbalmon egy dallamot, amit éppen akkor vett lemezre. Egy román sirbát h-mollban. Tíz perc alatt megtanultam. Igen meglepődött, majd azt tanácsolta a szüleimnek, hogy taníttassanak. Valahogy így kezdődött. Ezután kezdted el iskolai keretek között is tanulni a hangszert. Miskolcon volt erre lehetőség? Miskolcon abban az időben még nem volt klasszikus cimbalomtanítás, ezért péntekenként kikértek az iskolából, és nővéremmel együtt feljöttünk Budapestre Szöllős Beatrix tanárnőhöz, az akkori Népköztársaság úti zeneiskolába. Nagyszerű pedagógusnak tartom. Két óránk volt, utána mentünk haza Miskolcra. Két év alatt négy év zenei anyagát végeztem el, és jelentkeztem a konzervatóriumba Miskolcon. Mivel akkor még nem volt cimbalom tanszak, Budapestről hívták Gerencsér Ferenc tanár urat, Rácz Aladár legjobb tanítványát, aki klasszikus zenész volt. Akkor már tudtam, hogy cimbalmozni fogok. A Zeneakadémia Tanárképző Főiskolája adta akkor a legmagasabb ilyen irányú végzettséget, ezt tűztem ki célként, és el is végeztem. 1980-ban kaptad kézhez a főiskolai diplomát. A népzene mikor jelent meg az életedben? Sokkal előbb. 1972-től már játszottam a miskolci Avas Táncegyüttes zenekarában. Ez ugyan már népzene volt, de nem eredeti formájában. A korban szokásos, zeneszerzők által megírt feldolgozásokat játszottuk kottából. A hagyományos népzene 1975-ben érkezett meg Miskolcra, Vavrinecz András személyében, aki bányamérnöknek tanult ott. Táncházat indított, népzenei gyűjtéseket mutatott; egyszóval bevont a népzenébe. Alapítottunk egy zenekart, a Nyekergőt. A Ki mit tud?-on is indultunk. Vele muzsikáltam először népzenét, ezért is kiemelt vendége a zeneakadémiai koncertnek. Akkor kezdtem el brácsázni is, hogy részt vehessek a táncházzenész tanfolyamon. Cimbalmot nem tudtam volna vinni, vittem hát a brácsát. Háromhúros népi brácsán akkor nagyon jó volt zenélni. Igazi élményhangszer, könnyű kezelni: megfogod az akkordot, hozod a ritmust és kész.

17


„ A cimbalom csak eszköz”

Ezután nem sokkal beindult a „népzenei turnégépezet”, ha jól tudom. Igen. A Nyekergő után jött a Mákvirág együttes, akikkel már 1977-től jártunk Nyugat-Európába. Ezt követte a Jánosi együttes, az Ökrös együttes, a Téka, a Méta, a Zsarátnok, a Muzsikás… Hosszan sorolhatnám. Az első igazán jelentős külföldi kapcsolatot a svéd Hurtig Hasse Orient Express elnevezésű bandája jelentette. Velük – a svéd zene mellett – magyar táncházi zenét és balkáni népzenét játszottam. Felléptünk az első Táncháztalálkozón 1982-ben. Hasse sokoldalú muzsikus volt: harmonikázott, furulyázott, brácsázott. Még magyarul is megtanult! Mondhatni, hogy te voltál az első fecske az előbb említett műfajokban? Ezt nem mondanám, hiszen jó muzsikusok mindig is voltak. Inkább én voltam az első, aki nem vendéglátós ízzel játszott. Klasszikus és népzenei tanulmányokkal a hátam mögött én egy „etno” ízt hoztam, és jól olvastam kottát. A témákat és jazzharmóniákat be tudtam játszani, emellett improvizáltam saját érzésből. Ez teljesen újszerű volt. 1995-re állt össze az első igazán saját bandám, a Gipsy Cimbalom Band. Persze voltak még fontos epizódok, ilyen például a találkozás Archie Shepp-pel, vagy a Háry-szvitet játszani a Carnegie Hallban a Philadelphiai Szimfonikusokkal. Népi cimbalmot tanítasz a Zeneakadémia Népzene Tanszékén. A növendékeidnek is azt ajánlod, hogy minél több irányba nyissanak? Igen. Minden tapasztalatomat, amit a múltamból összeszedtem, elmondom nekik. Nálunk a népzenetanításnak még nincs olyan sok éves múltra visszatekintő hagyománya, amely szigorúan meghatározna bármit is. A kollégáknak is, nekem is rugalmas a hozzáállásunk. Azt szeretnénk, hogy a növendékek nagyon jó népzenészek legyenek, de emellett egy korszerű zenészgenerációt akarunk a jövőnek teremteni. Nem szabad elszigetelten működő, „szemellenzős” népzenészeket nevelni. Sajnos az utánpótlás nem megfelelő. A legnagyobb problémának azt látom, hogy nincs alapfokú képzés, és a középfokú sincs megoldva. Fontosak lennének a technikai alapok. De ez egy születő tanszék esetén belefér. Kell még ötven év, hogy kiforrja magát a dolog. Emellett úgy gondolom, hogy a cimbalom mint népi hangszer nem elég. Ha megnézem a most futó, nemzetközi porondon is elismert cimbalmosokat – ilyen Lukács Miklós, Lisztes Jenő, Marius Preda, Giani Lincan –, akkor a következő lehet a recept: a klasszikus repertoár ismerete, kortárs zene, jazz combo, improvizációs készség, és az egész leöntve egy kis etno ízzel. A cimbalom csak egy eszköz, a művészi kvalitás tölti meg élettel. Bolya Mátyás

18


napi g gazdaság

A Napi Gazdaság a művészetek elkötelezett támogatója! Napi Gazdaság – Ahol üzlet lesz a hírből


Október 10. (szombat ), 19.30

Október 11. ( vasárnap), 19.00

Solti Terem

Solti Terem

Négyszer négyes Belcea Quartet és Till Fellner W. A. Mozart: C-dúr vonósnégyes (K. 465) Webern: Öt tétel vonósnégyesre, op. 5 Brahms: f-moll zongoraötös, op. 34 Till Fellner (zongora) Belcea Quartet: Corina Belcea, Axel Schacher (hegedű); Krzysztof Chorzelski (brácsa); Antoine Lederlin (cselló) A román születésű, kiváló hegedűművésznő, Corina Belcea vezette kvartett elmúlt két évtizede valódi sikertörténet. A londoni Royal College of Music hallgatói 1994-ben döntöttek úgy, hogy vonósnégyest alapítanak – hat esztendő múlva már a New York-i Carnegie Hallban játszottak, majd öt éven keresztül a Wigmore Hall rezidens kvartettjeként koncerteztek; első lemezüket a rangos brit szaklap, a Gramophone az Év lemezének választotta. Azóta még tizenegy albumot készítettek, köztük az összes Bartók- és Beethoven-vonósnégyessel, és nagyon úgy tűnik, mértéktartó, letisztultságukban a legnagyobb vonósnégyesekéihez hasonlítható előadásaikkal új etalon született. Ezen a hangversenyen az a Till Fellner csatlakozik hozzájuk, aki két világhírű művész, a csellista Heinrich Schiff és a tenor Mark Padmore állandó kamarapartnere, és aki oly sok szép pillanattal ajándékozta már meg a közönséget romantikus, bécsi klasszikus és 20. századi művekből ös�szeállított koncertműsoraiban, lemezein. A nagyszerű osztrák zongoraművész és a világklasszis kvartett jóvoltából a zongorás kamarazene egyik legszebb alkotását is hallhatjuk a Zeneakadémia patinás Nagytermében, ritka élményt ígérő előadásban. Jegyárak: 1 900, 2 500 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont 20

CAFe Budapest – Kortárs Művészeti Fesztivál A tavasz ébredése Énekesek: Hajnóczy Júlia, Rab Gyula, Kristofori Ferenc, Szemere Zita, Sahakyan Luszine, Gaál Csaba, Zavaros Eszter, Ruszó Alexandra Díszlet-jelmez: Almási-Tóth András Rendezőasszisztens: Haás Vander Zsófia Koreográfus: Kulcsár Noémi Táncosok: a Magyar Táncművészeti Főiskola hallgatói Zenei asszisztens: Baja Mónika, Sándor Szabolcs UMZE Kamaraegyüttes Karmester: Vajda Gergely Rendező: Almási-Tóth András Részletek a 16. oldalon. Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont, Müpa Nonprofit Kft.

Bella MátÉ © Herman péter


TREE…#2 © Myoung Ho Lee


Nem halott és élvezi Miért szép századunk operája? – a hetvenes években e cím alatt jelent meg remekül érvelő kötet egy sor, kortársnak észlelt, s máris klasszikusnak számító operáról. Mert ha ezerszer konzervatív, vagy pláne múzeumi műfajnak csúfolható is az opera, azért az új művek ma is beverekedhetik magukat a repertoárba. Ne robbantsd fel, inkább hódítsd meg az operaházakat!

22

Sokan megpróbálták már, de az opera műfaját a jelek szerint még bottal se lehet agyonütni. Rendre kiheveri a végzetes betegségéről, elhunytáról, koporsószenteléséről és sírkőavatásáról szóló híreket, s amit hanyatlásnak kellene látnunk, az bizony aranykornak is beillenék. A New York-i Metropolitan Opera mozis világközvetítései csupán a legérzékletesebb jelei és bizonyítékai ennek az eleven, mozgalmas és ambiciózus korszaknak: az opera jelenkori sikere nem csak vetítés. Ma a világban számszerűen többfelé és többen játszanak operát, és persze többek számára, mint húsz vagy akár ötven évvel ezelőtt, s ezen a tendencián érdemben a közbeeső világgazdasági válságok sem sokat változtattak. No igen, jöhet erre az ellenvetés, de hát az opera ettől még alapjában múzeumi műfaj marad, hiszen zömmel száz, kétszáz vagy háromszáz éves művek uralják az operaházak évadait. S ráadásul még a repertoárra újdonságként felkerülő darabok jelentős része is a régmúlt terméke: egykor népszerű, ám aztán elfeledett, vagy éppenséggel a maguk korában is mellőzött operák (újra)felfedezését hozza elénk az előadók és közönségük közös historikus érdeklődése. Szóval olyan operai virágkor lenne ez mégiscsak, amely mindenestől a múltjából él, s mint a híres Mel Brooks-vígjátékban Drakula gróf: az opera halott és élvezi… Csakhogy ne feledjük, a kultúrához, a művészethez való egész alap­ viszonyunk eredendően konzervatív és historikus. Vagyis leginkább azt szeretjük nézni, olvasni és hallgatni, amit már ismerünk, s bizony annak, ami régi, készek vagyunk külön értéket tulajdonítani. A zenés műfajokkal ez különösen így van, hiszen ahogyan azt már Goethe is megfigyelte: minél inkább ismerünk egy zenét, az annál erősebben hat ránk. Nincs hát valódi tere az újításnak, az új műveknek, azaz a kortárs operáknak a mai világban? A tények nem ezt mutatják, elvégre egy sor világhódító kortárs operát említhetnénk az utóbbi húsz-harminc évből, s ha e műveket akár csak kutyafuttában megkapirgáljuk kissé, könnyen megsejthetjük sikerük összetevőit. Merthogy az igazi közönségsikert arató új operák alkotói szinte mind jó előre felmérték a fentebb emlegetett konzervativizmus meghatározó jellegét, s így választották ki műveik témáját. Csupa olyan történet került általuk operaszínpadra, amelyeket már előzetesen ismert a közönség. Az irodalomból, filmekből, vagy a politikai és bulvárhírekből – a végeredmény tekintetében szinte mindegy. Richard Nixon és Mao Cetung pekingi találkozója (John Adams: Nixon Kínában) vagy Anna Nicole Smith zűrös élete (Mark-Anthony Turnage: Anna Nicole) éppoly jól megtette operaalap gyanánt, mint a Brokeback Mountain meleg tehénpásztorainak filmből megismert sztorija (Charles Wuorinen tavaly bemutatott operájában), vagy épp az elnyűhetetlen Shakespeare valamelyik drámája (mint Aribert Reimann számára a Lear király, Thomas Adèsnek pedig A vihar). S nincs ez másként a magyar szerzőkkel sem, gondoljunk csak Vajda János Mario és a varázslójára, vagy Eötvös Péter Három nővérére! A sikert ígérő témaválasztás, de éppígy a dramaturgiai formálás és a hangzásvilág kialakítása mindemellett egy másik fontos felismerést is kikövetel a kortárs alkotóktól. Annak felismerését és egyszersmind elfo-


gadását, hogy az opera ugyan konzervatív, de nem arisztokratikus műfaj. Nem vitás, nagyszerű és imponáló operák születtek és születhetnek mindmáig a direkt közönséghatásról lemondva is, ám a repertoárt végeredményben csak olyan művek formálhatják át, amelyek tudomásul veszik a közönség ízlését és befogadókészségét éppúgy, mint az operaüzem gazdasági és gazdaságlélektani összetevőit. A popularitásra törekvő kortárs opera valójában éppoly természetes és magától értetődő jelenség, mint a választók tetszését kereső politikus, a buktató itt is, ott is csupán a szándék őszintesége és a kivitelezés minősége lehet. A kortárs operaszerző számára nem csupán az elmúlt századok (s velük immár a posztmodernitás) egyesített hangzáskincse kínál tájékozódási pontokat, fogódzókat és muníciót, de olyan zsánerek is, amelyekre a legtöbbször nem szokás sem ihlető forrásként, sem modell gyanánt hivatkozni. Ilyen például és kiválólag a musical immár ugyancsak szépkorú műfaja, amelynek kortárs nagyságai, mint Lord Lloyd-Webber vagy Stephen Sondheim, nem egyszerűen a kívánt közönséghatás kiváltásának mesterei, de olyan igényességgel oltották be eladdig szerény becsű műfajukat, amely immár sokkal inkább az opera, semmint az operett örökösének – és riválisának – sejteti a musicalt. Dramaturgiai érzék és kompozíciós rafinéria dolgában ők is, s akár a filmzeneszerzés mesterei is hasznos leckékkel szolgálhatnak ott, a műfajok közé vont falak túlsó oldalán. E falak tételezése, úgy lehet, persze részben már csak retorikai fordulat, hiszen egykor Ránki György vagy Petrovics Emil is át-átlépett az alkalmazott, vagy pláne a szórakoztató zene terepére, s a fiatal magyar zeneszerzők közül többen még ennél is fesztelenebbül mozognak az immár összenyíló terepeken. Tallér Zsófia meseoperát írt, de alkalmazott színházi és filmzenét is komponált már, Zombola Péter reklámfilmek zenéjét is jegyzi, A tavasz ébredésével most újra a nagyközönség elé álló Bella Máté pedig musicalt és életképes popslágert is összehozott már. Ők megtették a maguk lépéseit a közönség felé. Most rajtunk a sor, hogy esélyt adjunk nekik, s persze minden új kortárs operának. László Ferenc

23


Október 12. (hétfő), 19.00

Október 12. (hétfő), 19.30

Solti Terem

Nagyterem

CAFe Budapest – Kortárs Művészeti Fesztivál Lutosławski Quartet Lutosławski: Vonósnégyes Szymański: Öt darab vonósnégyesre Weinberg: e-moll vonósnégyes, op. 35/6 Lutosławski Quartet: Bartosz Woroch, Marcin Markowicz (hegedű); Artur Rozmysłowicz (brácsa); Maciej Młodawski (cselló)

Lutosławski Quartet © Lukasz Rajchert

A modern lengyel zenének elkötelezett Lutosławski Quartet fiatal együttesnek számít, 2007-ben alakult meg. A vonósnégyes a klasszikus repertoár mellett a műfaj 20. századi irodalmának specialistája, és gyakran szólaltat meg kortárs műveket is. A legnevesebb modern zenei fesztiválok visszatérő fellépőjeként ismert együttes Karol Szymanowski vagy Dmitrij Sosztakovics műveinek legavatottabb tolmácsolói közé tartozik, s tagjai között tud egy zeneszerzőt is, a második hegedű pultjánál helyet foglaló Marcin Markowiczot. A tagok nyitottak a legkülönbözőbb stílusok irányába, neves jazzmuzsikusokkal is játszottak már, többek között Kenny Wheeler, John Taylor, Uri Caine oldalán. A budapesti hangversenyen természetesen megszólal az együttes névadójának egyetlen vonósnégyese is, melyet az elmúlt fél évszázadban a legkiválóbb kvartettek tűztek műsorukra. A mű speciális feladatot ró a kamaramuzsikusra, ez a kompozíció ugyanis „olyan zenészekre számít, akik egymástól függetlenül gondolkodnak, éreznek és határoznak. Mindegyik játékos úgy adja elő szólamát, mintha egymaga játszana” – írta a szerző. Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont, Müpa Nonprofit Kft.

24

A fekete-fehér színei Katia és Marielle Labèque kétzongorás estje Ravel: Lúdanyó meséi Ravel: Spanyol rapszódia Stravinsky: Tavaszi áldozat Katia Labèque, Marielle Labèque (zongora) Katia és Marielle Labèque több évtizedes közös munkájuk eredményeképp a négykezes és kétzongorás műfaj egészen új valóságát teremtették meg. A színpadon hihetetlen energiákat mozgósító nővérek játékát olyan összhang jellemzi, melyet csak a legkiválóbb párosok tudhatnak magukénak. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a testvérpár szinte minden létező műfajban kipróbálta már magát: a legnagyobb európai és amerikai szimfonikus zenekarok és barokk együttesek, valamint az olyan karmesterek, mint Sir John Eliot Gardiner, Zubin Mehta vagy Sir Simon Rattle mellett a legnagyobb kortárs zeneszerzőkkel, Pierre Boulezzel, Philip Glass-szal, Ligeti Györggyel és Olivier Messiaennal is dolgoztak együtt. S ha ez nem lenne elég, mindemellett számos crossover projektben vesznek részt, nemrég például elektromos gitárral és dobokkal kiegészülve egy neves breaktáncos új Rómeó és Júliakoreográfiájának párizsi bemutatóján működtek közre. Jegyárak: 1 400, 2 100, 3 500, 4 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont


Katia ÉS Marielle LabÈque © Umberto Nicoletti


Harmónia és szabadság Nem ritka, hogy egy zenészcsaládba két muzikális lány születik, az azonban egyáltalán nem hétköznapi, hogy két rendkívül tehetséges nővér évtizedeken át együtt zenéljen harmóniában, tele energiával. Katia és Marielle Labèque különleges zongoraduót alkotnak. Számukra a közös zenélésben az a legjobb, „hogy olyasvalaki van melletted, aki szeret, és nagy öröm, hogy együtt oszthatjuk meg a zenét egymással és másokkal”.

26

A délkelet-francia Bayonne városkában született Labèque testvérpár örökölte az olasz zongoraművész édesanya, Ada Cecchi muzsikus génjeit és zenei talentumát, s tőle vették az első zongoraleckéket is, mégpedig rendkívül korán, három-, illetve ötévesen. Gyermekkoruk telis-tele volt zenével, rengeteget gyakoroltak és játszottak együtt (a szó minden értelmében). Ahogy a Zeneakadémia Koncertmagazinja számára Katia Labèque elmondta, első közösen megtanult és előadott darabjuk Fauré Dolly című műve volt. Korán felvételt nyertek a nagy múltú intézménybe, a párizsi Conservatoire-ba, s első jelentős szakmai sikerüket is itt érték el: Katia alig múlt tizenkilenc éves, Marielle tizenhét, amikor Olivier Messiaen darabját, a Visions de l’Ament lemezre vették 1969-ben, a szerző irányítása alatt. Ezzel indult karrierjük a kortárs zenében: az évtizedek alatt számos jelentős zeneszerzővel dolgozhattak együtt. Már a nevek lajstroma is szédületes: az említett Olivier Messiaen mellett előadták Luciano Berio, Pierre Boulez, Philippe Boesmans, Philip Glass, Louis Andriessen, Thomas Adès, és nem utolsósorban Ligeti György műveit is, kivétel nélkül a szerzők irányítása alatt. Mikor Ligetiről kérdeztük, Katia így nyilatkozott közös munkájukról: „Fantasztikus volt. A darabjai választottak ki minket évekkel ezelőtt az Aix-en-Provence-i Centre Acanthesen rendezvényen, tanítottuk, aztán elő is adtuk őket a koncerten. Igazán csodálatos ember volt és fantasztikus zeneszerző.” Számos mű készült kifejezetten az ő számukra, így például Luciano Berio Linea című kétzongorás és ütőhangszeres darabja. Már a Conservatoire-ban töltött éveik alatt eldöntötték, hogy a fő profiljuknak a négykezes és kétzongorás játékot választják. A Messiaen-lemezt egy Bartók-felvétel követte 1970-ben, a világhírnév azonban 1980-ig váratott magára, és Gershwin Kék rapszódiájának négykezes változata hozta el nekik. A felvétel több mint félmillió példányban kelt el, és az első komolyzenei aranylemezek egyike volt. Katia és Marielle azon túl, hogy elsajátították a zongoraduó-repertoárt, úgy döntöttek, hogy a zongora- és ütőhangszer-­i rodalmat is kiszélesítik. Ehhez járult hozzá Irwin Kostal is, a West Side Story eredeti hangszerelője, aki a népszerű darabot két zongorára és ütőhangszerekre írta át a nővérek számára. A kortárs és 20. századi művek mellett a Labèque testvérek nyitottak a régi zenére is, dolgoztak együtt Sir John Eliot Gardinerrel és a The English Baroque Soloists-szal, nemrég Sir Simon Rattle-lel és a Felvilágosodás Korának Zenekarával turnéztak, a klasszikus-romantikus repertoár előadóiként pedig olyan karmestereket találunk a partnereik között, mint Gustavo Dudamel, Szemjon Bicskov, Paavo Järvi, vagy éppen Zubin Mehta. És nemcsak a klasszikus zenében „mindenevők”; bármilyen stílusra nyitottak, akár a könnyű műfajokra is. „Az ízlésünk hasonló sokféle zenében – mondta Katia. – Igaz, én sokkal inkább odavagyok az elektronikus zenéért, de a rockot Marielle is szereti.” Katia pár éve vett fel egy különleges lemezt Shape of my Heart címmel, amelyen jazzstandardek és könnyűzenei slágerek hallhatók, s a közreműködők között ott találjuk Herbie Hancockot és Chick Coreát, a címadó dalt pedig Katia zongorakíséretével maga Sting énekli. „Szeretjük a popzenét, igen. Ahogy rengeteg klasszikus zenész,


hiszen a klasszikus művek gyakran merítenek inspirációt a populáris zenéből.” A kapcsolat persze kétoldalú, hiszen ők is hatnak popzenészekre: jó barátjuk a popikon Madonna, akinek kedvenc zongoristái a Labèque nővérek. Hogy mennyire meghitt Katia és Marielle kapcsolata, azt az is bizonyítja, hogy a mai napig együtt élnek. 1987-ben közösen Londonba, majd 1993-ban egy firenzei palotába, 2005-ben pedig Rómába, egy egykori Borgia-villába költöztek. Mióta az olasz fővárosban laknak, egy stúdiót is alapítottak, s itt rögzítik a saját kiadójuk (KML Records) által közreadott lemezeket. „Csak saját projekteket veszünk fel. Szabadon lemezre vehetjük, amit szeretünk; számunkra rendkívül fontos a szabadság.” A KML Records mellett a testvérek létrehozták a KML Foundationt is, az alapítványt, amelynek célja, hogy a zenét különböző társművészetekkel házasítsák, s hogy a gyerekekhez is közel hozzák a klasszikus zenét. Katia Labèque szerint a legfiatalabbaknak „olyan programokat kell szervezni, amelyekben ők is aktívan részt tudnak venni. De minden kísérlet jó, amely közelebb viszi hozzájuk a zenét. Éppen Lyonban vettünk részt egy egyhetes koncerten, ahol minden nap több mint 1800 gyerek ült a nézőtéren. Egy fantasztikus társulattal, a La Compagnie des Objets Volants-tal játszhattunk, és minden gyerek imádta!” A Zeneakadémia Nagytermében a sokoldalú testvérpár Ravel Lúdanyó meséi és Spanyol rapszódia című műveinek eredeti négykezes, illetve kétzongorás változatát adja elő, valamint Stravinsky Tavaszi áldozatát a szerző átiratában. S hogy miért éppen ezeket a darabokat választották a budapesti közönségnek? „Mert szeretjük őket. Számunkra ennél jobb indokra nincsen szükség.” Békéssy Lili

27


Október 14. (szerda), 19.00

Október 17. (szombat ), 19.00

Solti terem

Solti Terem

Tiszta barokk Dobozy Borbála zenekari Bach-estje

A tegnap Zeneakadémiája A Hal tértől a Liszt Ferenc térig (1875–1907) Batta András és Kovács Sándor múltba tekintő sorozata A Zeneakadémia – legenda. Titánok jöttek le az Olümposz közeléből, hogy meggyújtsák a lángot, 1875-ben, 140 évvel ezelőtt. Történetük – sőt üzenetük – van ezeknek a tereknek Liszt Hal téri bérlakásától egészen a közelmúltban megnyitott Ligeti György épületig. Ezt a káprázatos történetet meséli el négy ülésben a Zeneakadémia két méltán népszerű zenetörténet professzora, Batta András és Kovács Sándor (egykori zeneakadémiai padtársak a Zenetudomány Tanszéken). Az első alkalommal az alapítást és az azt követő évtizedeket elevenítik fel, körüljárva, hogy miként és miért merült fel egyáltalán a kiegyezés utáni években egy zenei felsőoktatási intézmény alapításának gondolata, hogy az ügynek hogyan sikerült megnyerni Liszt Ferencet, hogy az alapító Erkel Ferenc mekkora energiákkal „vitte a hátán” az intézményt a kezdeti időkben, s hogy miként tette európai rangúvá az iskolát a legendás igazgató, Mihalovich Ödön. Kovács Sándor és Batta András a Zeneakadémia múltjának világából idéz fel fejezeteket, élő zene és archív felvételek illusztrációival, segítségül hívva az intézmény professzorait és fiataljait, ha kell, dokumentumokkal, anekdotákkal körítve a mondandót, mindezt történészi józansággal, nosztalgiával és humorral. Jegyár: 1 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont 28

Johann Sebastian Bach: d-moll csembalóverseny (BWV 1052) F-dúr hármasverseny (BWV 1057) c-moll kettősverseny oboára és hegedűre (BWV 1060) V. (D-dúr) brandenburgi verseny (BWV 1050) Dobozy Borbála (csembaló) Januj Anna (furulya) Aura Musicale (művészeti vezető: Máté Balázs) A Zeneakadémián tanító Liszt-díjas csembalóművész, Dobozy Borbála napjaink legkitűnőbb Bach-játékosainak egyike. Erről tanúskodik egyebek mellett 2010-ben megjelent Goldberg-variációk-felvétele – a mű csembalós interpretációi közül az egyik legjobb –, amelyen egy Mietke-csembaló kópiáján játszik, vagyis azon a hangszeren, amit Bach vett 1719-ben Berlinben, s amely egyes kutatók szerint az V. brandenburgi verseny elképesztő csembalószólójának megírására ihlette. Zenekari Bach-estjén Dobozy Borbála nemcsak az V. brandenburgi versenyt fogja eljátszani a Máté Balázs vezette Aura Musicale együttes partnereként, hanem a IV. brandenburgi versenyből készített szerzői hármasverseny-átiratot is, amelyben a csembaló kapja az eredeti mű lejátszhatatlanul virtuóz hegedűszólamát. „Nagy erőforrást jelent számomra a hit – nyilatkozta Dobozy Borbála egy interjúban –, amit Bach művészetén keresztül nap mint nap megélek. Bach egész élete a hitről szólt, minden egyes műve bizonyságtétel volt az isteni szeretetről, és zenéje az ateista embereket is átjárja.” Jegyárak: 1 300, 1 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Dobozy Borbála


ÓCEÁN (részlet) © Zagyvai Sári


Október 19. (hétfő), 19.30

Október 22. (csütörtök ), 19.30

Nagyterem

Nagyterem

Zenekar a központban Mischa Maisky és az Új Magyar Kamarazenekar Rossini: VI. (D-dúr) szonáta vonósokra Haydn: I. (C-dúr) csellóverseny (Hob. VIIb:1) Bartók: Divertimento (BB 118) Csajkovszij: Rokokó-variációk, op. 33 Mischa Maisky (cselló) Új Magyar Kamarazenekar (művészeti vezető: Bánfalvi Béla) Mischa Maisky személyében napjaink egyik legjelentősebb gordonkaművészét üdvözölhetjük a Zeneakadémia Nagytermében. A lett származású művész az 1966-os Moszkvai Nemzetközi Csajkovszkij Versenyen vált közismertté, mindössze tizenhét esztendősen; 1971-ben Izraelbe emigrált, ma Brüsszelben él. Fiatalon a legendás Msztyiszlav Rosztropovics fogadta tanítványául, és vette szárnyai alá, Maisky azóta a világ szinte valamennyi nagy zenekarával és szólistájával fellépett, valamint rendszeresen koncertezett olyan hírességekkel, mint Martha Argerich, Radu Lupu, Gidon Kremer, Leonard Bernstein, Zubin Mehta, Vladimir Ashkenazy, Daniel Barenboim és Giuseppe Sinopoli. Ezen az estén az a kamarazenekar kíséri játékát, amely a majdnem három évtizeden át Tátrai Vilmos vezetésével működött Magyar Kamarazenekar hagyományának felelevenítésére és ápolására alakult 2011 októberében, a Bartók Vonósnégyes egykori tagja, az Állami Hangversenyzenekar és a Budapesti Vonósok egykori koncertmestere, Bánfalvi Béla vezetésével. A műsor a kamarazenekari repertoár legszebb darabjaiból összeállított válogatás, a méltán népszerű romantikus zeneszerző mozarti ideálokat követő, virtuóz Rokokó-variációival megkoronázva. Jegyárak: 1 400, 2 100, 3 500, 4 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont 30

A zenekar mesterei Pinchas Steinberg és a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – nyitány Liszt: A-dúr zongoraverseny Wagner: Trisztán és Izolda – előjáték Wagner: Izolda szerelmi halála Liszt: Tasso Váradi László (zongora) A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara Vezényel: Pinchas Steinberg Az Izraelben született karmester, Pinchas Steinberg 2014 óta vezeti a Filharmóniai Társaság zenekarát. Zenei tanulmányait az Egyesült Államokban és Berlinben folytatta, ahol dirigensként 1974-ben lépett először a nagyközönség elé. Azóta vezényelte Európa gyakorlatilag összes jelentős szimfonikus együttesét, és visszatérő vendégművészként lépett pulpitusra a legnevesebb operaházakban (Covent Garden, Párizsi Operaház, Müncheni Operaház). Liszt Ferenc születésnapjára Liszt- és Wagner-művekből álló programot állított össze a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara számára, amelyet először vezényel. A maestróval való együttműködés komoly kihívást fog jelenteni a diákoknak, hiszen A nürnbergi mesterdalnokok nyitányánál kevés virtuózabb zenekari darabot írtak, Izolda szerelmi halála pedig nemcsak technikailag, hanem érzelmileg is igen megterhelő kompozíció. A koncerten elhangzó Liszt-zongoraverseny szólistája a 2015ben huszadik születésnapját ünneplő Váradi László lesz, aki a Zeneakadémián a különleges tehetségek osztályába járt, jelenleg az intézmény elsőéves hallgatója. Jegyárak: 1 200, 1 700, 2 800, 3 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont


Mischa Maisky Š Mat Hennek (DEUTSCHE grammophon)


„Ennyi év után is szeretem még a zenét” Napjaink legnépszerűbb és legfoglalkoztatottabb csellistáinak egyike. A Szovjetunióban született, évekig Izraelben élt, jelenleg Brüsszelben lakik. Tanult Rosztropovicsnál és Pjatigorszkijnál, a Deutsche Grammophon exkluzív művészeként több mint 50 lemez fűződik a nevéhez, játékának romantikus izzását, gazdag vibratóját és telt csellóhangját sok an túlzottnak tartják, még többen rajonganak érte. Mischa Maisky az Új Magyar Kamarazenekar kíséretében ad koncertet a Zeneakadémián; ennek apropóján nyilatkozott a Koncertmagazinnak.

Szerencsésnek mondja magát, pedig pályakezdése nem volt egyszerű a Szovjetunióban. A kezdeti gyors sikerek után két évig cementet is lapátolt egy munkatáborban. Nagy iskola volt számomra. Persze nem kívánom senkinek, de az életről biztosan többet tanultam azalatt, mint ha koncerteztem volna. Nagyon fontos, hogy mindenben, amit a sors számunkra tartogat, meglássuk azt, ami pozitív. A gyerekeknek is át kell esniük bizonyos betegségeken, hogy megszerezzék az immunitást. A nehézségek megerősítik az embert. Semmit sem sajnálok, ami az életben történt velem, mi több, mindenért hálás vagyok. A tehetsége eljuttatta önt a 20. század két nagy csellistaóriásához, Rosztropovicshoz és Pjatigorszkijhoz. Mit tanult tőlük? Erről egy egész könyvet írhatnék, nehéz röviden válaszolni. Mégis, mindkettejük legfőbb tanítása az volt, hogy sose felejtsük el: a cselló, vagy bármilyen más hangszer csak eszköz a cél eléréséhez, ami nem más, mint a zene. A tehetségünket, tudásunkat a zene kifejezésére kell használni, és nem fordítva, a zenével megmutatni, milyen ügyesek vagyunk. Ma sajnos gyakran ez történik, mert olyan kemény a verseny, olyan magas a technikai színvonal, hogy a fiatal muzsikusok azt hiszik, azzal tűnhetnek ki, ha minél hangosabban és gyorsabban játszanak, s maga a zene másodlagossá válik. Mestereivel ellentétben ön nem tanít, amit bizonyára nagyon sok fiatal csellista sajnál. Attól függ, mit nevezünk tanításnak. Amikor a koncert után odajönnek hozzám és megkérdik, tanítok-e, mindig azt mondom: épp most tanítottam. Bár rövid mesterkurzusokat adok néha, ha muszáj, de rendszeres tanításra nem vállalkozhatom, ahhoz túl sokat koncertezem és utazom. Nagy családom van – most született a hatodik gyerekem –, ők legalább olyan fontosak nekem, mint a zene, és szeretnék több időt tölteni velük. Az embernek számot kell vetnie azzal, mihez ért a legjobban. Olyan sokan vannak, akik nagyságrendekkel jobban tanítanak, mint én tenném, így ezt inkább meghagyom nekik. Úgy gondolom, többet adhatok a tanulni vágyóknak a játékommal, mint a tanítással. És úgy érzem, én magam sem tanultam még eleget ahhoz, hogy tanítsak – talán húsz-harminc év múlva képes leszek rá… De a tréfát félretéve, én nem sokat tudok a csellójátékról. Nem tudnám elmagyarázni, miért éppen úgy fogom a vonót, ahogy, és hogy úgy kell-e fogni. Sőt, azt mondanám, mindegy, hogyan fogja valaki, ha jól zenél vele. Én mindig félamatőrnek mondom magam, annál is inkább, mert az amatőr az orosz nyelvben zeneszeretőt jelent. Én pedig, bármilyen hihetetlen, ennyi év után is szeretem még a zenét.

32


Egy 18. századi Montagnana-csellón játszik, amelyhez szinte meseszerűen jutott hozzá. Hogyan jellemezné a hangszerét? Negyvenkét éve találkoztunk össze, és első pillanatban egymásba szerettünk. Azóta sem váltunk el egymástól, és minden év novemberében megünneplem a találkozásunkat. Montagnana velencei hegedűkészítő volt, s a hangszerei sokban különböznek a cremonai mesterek hangszereitől. Néhányszor játszottam Stradivari-csellón is, és úgy éreztem, azokkal a hangszerekkel mindig csak magázódni lehet, van bennük valami távolságtartás. A Montagnanák közvetlenebbek, bensőségesebbek, tegezősebbek. A muzsikusoknak ma sok olyasmit is meg kell tenniük az ismertség és a siker érdekében, aminek nem sok köze van a zenéhez. Kinézetben, megjelenésben is fel kel tűnni, hogy kitűnhessenek. Hol a határ? Mint mindenben, ebben is meg kell találni az egyensúlyt. Azzal önmagában nincs semmi baj, ha valakit sok jó fotóval is reklámoznak, a baj ott kezdődik, ha nincs mögötte semmi. Csak a zene minősége számít. A jó árut is jól kell csomagolni, de a zenei tartalmat nem lehet megjelenéssel helyettesíteni, a megjelenés pedig jó ízlés kérdése. Önnel kapcsolatban mindig azt mondják, hogy mindent romantikusan játszik. Ez vajon minek köszönhető? Megint attól függ, mit nevezünk romantikusnak. Ha a gazdag érzelmi kifejezést, akkor azt kell mondjam, hogy amit ma régizenének hívunk, az természetesen ugyanúgy tele van érzelemmel. A barokk zene is rendkívül szenvedélyes és érzelmes. Pablo Casals mondta, hogy nincs olyan emberi érzelem, ami ne lenne meg Bachnál. Horowitz szerint pedig minden zene lényegileg romantikus. De persze szó sincs róla, hogy ugyanúgy játszanám Bachot, mint Schumannt vagy Sosztakovicsot – arról pedig végképp nem, hogy az én interpretációm lenne a „helyes”. Minél nagyobb egy zene, annál többféleképpen lehet előadni. A két nagyszerű csembalistáról, Rosalyn Tureckről és Wanda Landowskáról mesélik, hogy amikor azon vitatkoztak, hogyan kell játszani Bachot, az egyik végül rálegyintett: „Jó, játszd, ahogy te akarod, én meg úgy játszom, ahogy ő akarta!”… Senki sem állíthatja, hogy tudja az „igazságot”. Az a lényeg, hogy a játék sose legyen unalmas vagy csúnya. Az emberek többsége sajnos fél a különbözőségtől, másságtól, veszélyesnek tartja azt, és ez nemcsak a zenében van így – a nagy történelmi konfliktusok is ebből származnak. Holott a különbözőségeknek örülnünk kellene, mert ez adja az élet gazdagságát. Rácz Judit 33


Október 25. ( vasárnap), 11.00

OKTÓBER 27. (KEDD), 19.00

Solti Terem

Solti Terem Korea és Magyarország A Koreai Liszt Társaság és a Zeneakadémia közös hangversenye

Liszt-kukacok Akadémiája Történetek barokk zenére 10–15 éveseknek J. S. Bach, Vivaldi és C. P. E. Bach művei Aura Musicale Művészeti vezető és mesél: Máté Balázs

Liszt -kukacok AkadÉmiÁja © Zeneakadémia / Tuba Zoltán

Sokszor mondják, hogy a zene olyan, mint a nyelv: egy nyelv, amelyen a hangszerek beszélnek. De mit mond, és hogyan képes mesélni a zene, ha nem támogatja meg a szöveg? Erre a kérdésre keresi a választ a Zeneakadémia ifjúsági sorozata, a Liszt- kukacok Akadémiája őszi koncertsorozata, amely a felső tagozatos általános iskolásokat (s persze szüleiket, nagyszüleiket) célozza. A koncertsorozat első alkalmával a barokk zene világába kalauzolja el a hallgatókat a korszak zenéjét anyanyelvi szinten beszélő Máté Balázs és együttese, az Aura Musicale. Abba a korba, amikor a zenében minden a kifejezésről szólt, s a hangszeres zenét a vokális zene lányának tartották, mondván, hogy miként a gyermek az anyját, úgy kell a hangszerekkel utánozni az énekeseket. A koncerten ki fog derülni, hogyan is lehetséges, hogy J. S. Bach, nagy tehetségű fia, Carl Philipp Emanuel Bach, vagy éppen Antonio Vivaldi képesek voltak pusztán hangok segítségével történeteket elbeszélni, vagy éppen képeket megfesteni, s Máté Balázstól azt is megtudhatjuk majd, milyen üzenetet rejtenek ezek a művek. Jegyár: 1 200 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

34

Sangryeongsan – tradicionális koreai zene Minchong Park: Kék madár Kodály: Sonatina Junho Lee: A szél illata Bartók: Román népi táncok (BB 68) Kyuil Yoon: Variációk az Arirang című koreai népdalra Bartók: Magyar népdalok Ockmi Han: Álmodozás Sooin Lee: Dal a szülővárosról Liszt: Die Loreley Kodály: Népdalfeldolgozások Liszt: 15. Magyar rapszódia („Rákóczi induló") Staszny Zsófia (szoprán); Ji-Young Hur (piri, saenghwang); Szabadi Vilmos (hegedű); Hosung Chung (cselló) Yun Ha Hwang, Minjeong Shin, Young Mi Seo, Kwiran Lee (zongora) Immár hatodik éve áll szoros kapcsolatban egymással a Zeneakadémia és a Koreai Liszt Társaság, s e barátság eredménye, hogy a Koreai Liszt-verseny győztese egy évig tanulhat Budapesten, s koncertet adhat a Régi Zeneakadémián. A két intézmény számos közös projektet hozott már létre: legutóbb tavaly ősszel került sor arra az ünnepségre, amely Dél-Korea és Magyarország diplomáciai kapcsolatainak huszonöt évvel korábbi újrafelvételéről emlékezett meg. Ez a koncert érkezik most Budapestre, műsorán kortárs koreai szerzők ősbemutatóival és meghatározó magyar szerzők – Liszt, Kodály, Bartók, Lajtha – műveivel. A Koreai Liszt-Társaság elnöke, Yun Ha Hwang által életre hívott est a „népek testvérré válásának” bartóki eszméjét demonstrálja. A koncertre díjtalan belépő igényelhető a Zeneakadémia jegypénztárában. Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont Támogató: Koreai Kulturális Központ


Október 28. (szerda), 19.00

Október 29. (c sütörtök ), 19.00

Solti Terem

Solti Terem

A tehetség kötelez Kokas Dóra Gordonkaestje

Élesben – a Nagybőgő Tanszak Schumann: Fantasiestücke, op. 73 Weiner: Románc, op. 14 Montag: Mikrokoncert Alt: Szvit négy nagybőgőre

J. S. Bach: G-dúr gambaszonáta (BWV 1027) Brahms: H-dúr trió, op. 8 Beethoven: g-moll cselló–zongora szonáta, op. 5 Csajkovszkij: Pezzo capriccioso, op. 62 Kokas Dóra (cselló) Kokas Katalin (hegedű) Jacob Katsnelson (zongora)

A Zeneakadémia Koncertközpontja által életre hívott, tanszékeket és tanszakokat bemutató sorozat, az Élesben főszereplői ezúttal a vonós hangszercsalád legmélyebb hangszerének játékosai, a nagybőgősök lesznek. A többnyire „csak” a harmóniai alap támasztékát nyújtó nagybőgő szólóhangszerként fog feltűnni a koncerten, amelyen a tanszak tanárai, Fejérvári Zsolt és Kubina Péter mellett hallgatók is fellépnek, s nemcsak olyan jól ismert műveket hallhatunk a nagybőgő valóban éneklő hangján, mint Schumann eredetileg klarinétra írott fantáziadarabjai, vagy Weiner Leó csellóra és zongorára írott románca, hanem olyan ritkaságokat is, mint a 20. századi legendás bőgővirtuóz, Montag Lajos (1906–1997) darabja, a Mikrokoncert, vagy egy másik jeles bőgő­játékos, Bernhard Alt (1903–1945) kuriózumnak számító műve, a négy nagybőgőre írott szvit.

A Zeneakadémia Koncertközpont 2013ban – hagyományteremtő szándékkal – életre hívott, A tehetség kötelez című sorozata minden félévben több zeneakadémista növendéknek vagy együttesnek kínál bemutatkozási lehetőséget. A Kelemen Kvartett csellistájaként Európa, Amerika és Ausztrália színpadait is meghódító Kokas Dóra ezúttal szólistaként lép a közönség elé. A koncertet Bach G-dúr gambaszonátája nyitja, melyet feltehetően a Zimmermann-kávéházban, csembalókísérettel hallhatott a korabeli lipcsei közönség. A művet azóta számos különböző előadói hagyományt követve szólaltatták és szólaltatják meg ma is – a mű kortárs interpretációira a historikus és a 19. századi romantikus felfogás egyaránt hatással van. Beethoven g-moll szonátája és Csajkovszkij eredetileg zenekari változatban megkomponált Pezzo capricciosója mellett Brahms ifjúkori H-dúr triója is elhangzik, s Kokas Dórához nővére, a Zeneakadémia tanára, Kokas Katalin, valamint a többi műben is közreműködő nagyszerű orosz zongorista, Jacob Katsnelson csatlakozik.

Jegyár: 1 600 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyár: 1 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Fejérvári Zsolt, Kubina Péter (nagybőgő) A Nagybőgő Tanszak hallgatói Vitályos Balázs (zongora)

KOKAS DÓRA © Zeneakadémia / BIRTALAN ZSOLT

35


Október 30. (péntek ), 19.00

Solti Terem

Október 31. (szombat ), 19.30 November 1. ( VASÁRNAP), 19.30

November 5. (CSÜTÖRTÖK), 19.30

Nagyterem

Nagyterem

Goldmark 100 Goldmark: D-dúr hegedű–zongora szonáta, op. 25 Goldmark: F-dúr gordonka–zongora szonáta, op. 39 Brahms és Goldmark dalai Schubert: B-dúr trió (D. 898)

Összkiadás élőben Bach csellószvitjei Perényi Miklós előadásában I.

Bach: g-moll zongoraverseny (BWV 1058) Beethoven: III. (c-moll) zongoraverseny, op. 37 Takemitsu: Requiem Beethoven: V. (c-moll) szimfónia, op. 67 („Sors”)

J. S. Bach: G-dúr csellószvit (BWV 1007) Esz-dúr csellószvit (BWV 1010) c-moll csellószvit (BWV 1011)

Jevgenyij Koroljov (zongora) Concerto Budapest Vezényel: Keller András

Perényi Miklós (cselló)

Kerek egy évszázada hunyt el a Sába királynője magyar-osztrák szerzője, a keszthelyi születésű Goldmark Károly (1830–1915). A manapság bántóan ritkán emlegetett és játszott szerző korának ünnepelt komponistája volt, elsősorban német nyelvterületen. Nem kétséges, Goldmark ismerte a nagy titkot, amely művészetének fontos inspirálóit, Lisztet, Brahmsot és Schumannt is népszerűvé tette: az ösztön és a mesterségbeli tudás pontos arányát, az impulzív mondandó és az átgondolt szerkesztés szép rendjét. Kamara- és énekdarabjai is tökéletesen példázzák ezt az izgalmas kettősséget: részint harmonikusan simulnak bele a 19. század nemes hagyományába (ezt e koncerten Brahms és Schubert társított művei hivatottak igazolni), másrészt elvéthetetlenül egyedi hangon szólnak. A különleges érzékenység előadói oldalról is garantált ezen az estén, Banda Ádámnak, Rohmann Dittának, Wiedemann Bernadettnek és a Goldmarkspecialistának számító Hlavcsek Tihamérnak köszönhetően.

Napjaink egyik legjelentősebb Bach-játékosa, az orosz származású, Hamburgban élő és tanító Jevgenyij Koroljov visszatérő vendég a Zeneakadémián, és nem először játszik együtt a Keller András vezette Concerto Budapesttel. Ezúttal két zongoraversenyt is hallhatunk tőle, Bach eredetileg hegedűre írott g-moll concertóját, valamint az ifjú Beethoven egyik legdrámaibb kompozícióját, a számos ponton Mozart azonos hangnemű és műfajú darabját megidéző c-moll zongoraversenyt. A koncert második felében a 20. századi japán zene egyik legjelentősebb alakjától, Takemitsu Torutól hangzik el az 1957-ben komponált, meditatív vonószenekari kompozíció, a Requiem, az a mű, amit 1958-as japán látogatásakor hallott Stravinsky, s elismerően nyilatkozott róla (mi több, az idős, legendásan spórolós szerző az ifjú Takemitsut még vacsorára is meghívta), s Takemitsu ezt követően vált nemzetközileg is ismert szerzővé. A koncertet az európai kultúrtörténet egyik emblematikus darabja, a megunhatatlan, „túljátszottsága” ellenére újra és újra mélyen felkavaró Beethoven-szimfónia, az Ötödik lesz hallható.

A 20. század számára a tizenhárom éves Pablo Casals fedezte fel Johann Sebastian Bach szóló csellóra írott szvitsorozatát, amikor édesapjával sétálgatva rábukkant a mű kottájára egy barcelonai antikváriumban. Több mint tizenkét évig készült rá, hogy 1901-ben nyilvánosan előadja az elsőt, majd évtizedekkel később lemezen rögzítette a teljes sorozatot. Azóta minden csellista számára kötelező penzum ennek a hat, 1720 tájékán keletkezett varázslatos műnek az előadása. Perényi Miklós nem először vállalkozik rá, hogy csellóhangjával betöltve a Zeneakadémia Nagytermét a teljes sorozatot eljátssza két koncerten: legutóbb éppen húsz évvel ezelőtt, 1995ben bűvölte el ezzel hallgatóságát. Akkor így írt Bach-játékáról a legendás kritikus, Kroó György: „Nem volt ebben a zenélésben semmi retorika, semmi prédikációs jelleg. Úgy hatott, mint a legegyszerűbb emberi beszéd. Csupa szárnyas szó, de olyan közvetlen közelből érkeztek, hogy szinte tapinthatóakká váltak, simogattak, melengettek, körülvettek. Ezek a művek még Bach viszonylatában is a legmagasabb csúcsok közé tartoznak, és ki tudhatná ezt jobban, mint éppen Perényi Miklós, akit zsenialitása képessé tesz e csúcsok megmászására!”

Jegyárak: 1 900, 2 500 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 4 200, 5 800, 7 200, 8 500 Ft Rendező: Concerto Budapest

Jegyárak: 1 200, 1 700, 2 800, 3 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Banda Ádám (hegedű) Rohmann Ditta (cselló) Wiedemann Bernadett (mezzoszoprán) Hlavacsek Tihamér (zongora)

36

JEVGENYIJ KOROLJOV ÉS A CONCERTO BUDAPEST


Bejegyzés a zeneakadémia vendégkönyvében Vilde Frang (2015. február 24.)


Vijay Iyer (2015. március 19.) © ZeneakadÉmia / Ancsin GÁbor

Vilde Frang És az Amsterdam Sinfonietta (2015. február 24.) © ZeneakadÉmia / Tuba ZoltÁn

Szalonna És bandÁja (2015. február 19.) © ZeneakadÉmia / Fazekas IstvÁn 38


Az ÁtlÁtszÓ Hang újzenei fesztivál nyitókoncertje (2015. január 10.) © ZeneakadÉmia / Tuba ZoltÁn

Norman Lebrecht (2015. március 11.) © ZeneakadÉmia / BenkŐ SÁndor

VÁrdai IstvÁn, TAKÁCS-NAGY GÁbor És a Manchester Camerata (2015. március 18.) © ZeneakadÉmia / Tuba ZoltÁn 39


Világszínvonal Magyarországról. Megérkeztek. CLA Shooting Brake és az új B-osztály. A Mercedes-Benz 2008-ban határozott úgy, hogy Magyar-

egyszerre praktikus, és sugározza a kizárólag hazánkban készü-

országon létesít új gyártóüzemet. A kecskeméti modellek

lő, négyajtós fiatalos dinamizmusát. A CLA Shooting Brake

sikere pedig igazolta döntésünket.

– testvérmodelljéhez hasonlóan – kizárólag nálunk készül, így

Elsőként a B-osztály gyártását kezdtük meg 2012-ben. A kompakt kategória egyik zászlóshajója mindig is az elegan-

a német technológia és a magyar munka egyedülálló ötvözete egy újabb világszínvonalú járművet eredményez.

ciát és a praktikumot hangsúlyozta megjelenésével – és ez ma

Számunkra a „Világszínvonal Magyarországról” természete-

sincs másként. A megújult B-osztály még finomabb vonalakkal

sen nem csupán egy mondat, és nem csak a Kecskeméten

és még dinamikusabb hangulattal ajándékozza meg vezetőjét.

gyártott modellekről szól. Elkötelezetten támogatjuk a magyar

A felfrissített széria nemcsak a kényelem, hanem a látvány

sport- és kulturális élet több olyan területét is, amelyek szintén

terén is minden vágyat kielégít.

világszinten kiemelkedő teljesítményt nyújtanak. Partnereink

2013-ban megkezdtük az első, kizárólag Magyarországon készülő modell, a Mercedes-Benz CLA gyártását. A négyajtós kupé sikertörténete töretlen, annál is inkább, hiszen 2015 januárjában elkezdődött a „nagy testvér” gyártása. A tágas CLA Shooting Brake nagy térkínálatának köszönhetően

B+CLA_zeneakademia_175x220.indd 1

kiválasztásakor is ez volt a legfontosabb szempontunk, ezért kezdeményeztük a közös munkát a Zeneakadémiával is. Meggyőződésünk, hogy a kultúra és a zenei élet területén olyan világszínvonalat képviselnek, ami megfelel a Mercedes-Benz alapelvének is: A legjobbat, vagy semmit!

3/30/15 1:41 PM


November 7. (szombat ), 19.00

November 7. (szombat ), 19.30

Solti Terem

Nagyterem

Dalestek a Zeneakadémián Vörös Szilvia és Mocsári Károly Rahmanyinov dalai és zongoraművei

42

Összkiadás élőben Bach csellószvitjei Perényi Miklós előadásában II. J. S. Bach: d-moll csellószvit (BWV 1008) C-dúr csellószvit (BWV 1009) D-dúr csellószvit (BWV 1012)

Vörös Szilvia (szoprán) Mocsári Károly (zongora)

Perényi Miklós (cselló)

„Először akkor éreztem, hogy nyerhetek, amikor láttam Marton Éva arcán a mosolyt, amint felkonferálja a nagydíjast.” Az I. Marton Éva Nemzetközi Énekverseny fődíjasa, a Zeneakadémián 2013-ban végzett, egyedüli magyarként a döntőbe jutott Vörös Szilvia nyilatkozott ekként a verseny legfeszültebb pillanatairól. „Borzasztóan érdekes, hogy a zsűri az első naptól fogva szinte ragaszkodott az első helyéhez – nyilatkozta Marton Éva –, én azonban nem pontozhattam, mert Szilvia valamikor a növendékem volt. A versenyre már nem én készítettem föl, hiszen egy éve már egyedül dolgozik, önálló művész.” Első zeneakadémiai dalestjén az 1986-os Liszt– Bartók-verseny győztese, napjaink egyik meghatározó Rahmanyinov-játékosa, Mocsári Károly lesz a Junior Prima Díjas énekesnő partnere. Az orosz mester dalaiból és zongoraműveiből állítottak össze páratlanul izgalmas műsort. „Az oratóriumok és a dalok kicsit más hangot és hangvételt követelnek meg, mint az opera – mondta egy interjúban Vörös Szilvia. – Az egyházi műveknél fontos, hogy lélekben is ott legyen az ember, a dalok pedig azért állnak közel hozzám, mert bensőségesek.”

Kevés megrendítőbb élmény van annál, mint a Zeneakadémia varázslatos atmoszférájú Nagytermében Perényi Miklós csellóhangjába burkoltan tölteni másfél órát. November végén két alkalommal is ebben lehet részünk, mivel húsz év után Perényi újra eljátssza két koncerten Johann Sebastian Bach hat csellószvitjét. A sorozatot, amelyet szerzője a hat szólóhegedű-mű folytatásának szánt, s amelynek egyes tételeiben, a legemberibb hangú vonós hangszer révén, túlnyomórészt egyetlen szólamból épít fel egy teljes szellemi univerzumot. Nincs az az emberi érzelem, amely ne jelenne meg ezekben a művekben a passiók végtelen fájdalmától a concertók száguldó öröméig. És aligha van csellista, aki képes elragadóbban játszani ezeket a műveket, mint Perényi Miklós. A hallgató úgy érezheti, hogy nincsen hang, amely mögött Perényi ne volna teljes mértékben jelen egész személyiségével, amely ne úgy szólalna meg, ahogyan „meg kell szólalnia”. Folyamatos feszültségben tartja, és egy pillanatra sem engedi el a hallgatót. Tekintet nélkül a közönségre, a sikerre, az utókorra, mintha egyetlen célt tartana szem előtt: behatolni a zene legrejtettebb régióiba.

Jegyárak: 1 300, 1 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 1 200, 1 700, 2 800, 3 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Perényi Miklós © Zeneakadémia / Felvégi Andrea


A Marton énekverseny után Évtizedeken át alig került sor dalestekre Budapest koncertéletében – az utóbbi években viszont ismét reflek-torfénybe került ez a más országokban mindig is virágzó koncertforma. A Zeneakadémia őszi programjában az I. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny két díjazottja is pódiumra lép, hogy képességeit e műfajban is megmutassa.

vörös szilvia © ZENEAKADÉMIA / tuba zoltán

„Csillogtathassa” – élhettünk volna a zsurnalisztafordulattal az előbbi mondat végén, de szándékosan nem tettük: hiszen a dal műfajától mi sem áll távolabb, mint a szándékos csillogás, a virtuozitás mint önérték. A dal a bensőséges érzelemkifejezés, a mély gondolatiság tolmácsolásának terepe – legalábbis abban a kontextusban, ahogy azt mi, közép-európaiak a német Lied hagyományán nevelkedve megszokhattuk. Schubert, Schumann, Liszt, Brahms, Wolf, Richard Strauss egymástól oly távol álló művészegyénisége egyaránt magasrendű műfajként kezelte a zongorakíséretes dalt, s a szó pozitív értelmében elitműfajt hozott létre. De vajon létezhet a dalirodalomnak és daléneklésnek más útja is? Az ukrán Tetyana Zsuravel, a 2014 őszén megrendezett I. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny II. helyezettje és közönségdíjasa (az utóbbi, lévén nem hazai versenyzőként nyerte el, különösen nagy dicsőség!) sokszínű programot állított össze szeptemberi, zeneakadémiai koncertje számára, s ezzel mintha az „igen” válasz melletti érveket gyűjtötte volna egybe. A műsor stílusok és műfajok tekintetében egyaránt heterogén: időben a barokktól a 20. századig ível, klasszikus dalt éppúgy tartalmaz, mint opera­áriát vagy musicalrészletet, földrajzilag pedig az Egyesült Államoktól Ukrajnáig kalauzolja a hallgatót. Az utóbbi momentum, az ukrán népdalok műsorba illesztése hazánkban persze nem ismeretlen gyakorlat: a népzene műzenébe emelése, a két stílusréteg egyenrangúságának demonstrálása a bartóki és kodályi programnak is része volt – zseniális feldolgozásaik nyomán a magyar hallgató tényként fogadja el, hogy a népzenének igenis helye van a koncertpódiumon. Épp ezért várhatjuk különös izgalommal, hogy milyen speciális ízeket ismerhetünk meg a hozzánk oly közel fekvő ország muzsikájából – melynek kultúrájáról mégis bántóan keveset tudunk. Szintén keleti irányba kalauzol minket Vörös Szilvia novemberi dalestje, melyen Szergej Rahmanyinov dalaiból nyújt válogatást. Az 1943-ban elhunyt orosz mesterről Magyarországon élő kép meglehetősen egyoldalú: a koncertprogramokon szinte kizárólag zongoraversenyeivel és szimfóniáival találkozhatunk – operái, kórus- és kamaramuzsikája majdhogynem ismeretlenek mifelénk. Mint az I. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny nagydíjasa a Zene­akadémia Koncertmagazinjának elmondta: a programot nem csak az újdonság varázsa miatt találhatjuk majd érdekesnek – zongorakísérőjével, Mocsári Károllyal együtt ugyanis igyekeztek úgy összeválogatni a darabokat, hogy világossá váljanak a zongoraművek és a dalok közötti tematikus összefüggések, új értelmezési lehetőséget kínálva ezzel mindkét nembeli kompozíciókhoz; hiszen sok Rahmanyinov-dal eredetileg zongoradarabként fogant. Vörös Szilvia számára egyébként szintén újdonságot jelentenek ezek a dalok: most először áll majd közönség elé Rahmanyinov-művekkel – a dal műfaja azonban mindig is kedves volt számára. „Már zeneakadémista koromban is fontosnak tartottam, hogy egyensúlyban tartsam színpadi és pódiumszerepléseimet. A dal- és az oratóriuméneklés más típusú kihívás elé állít, mint az operaszínpad, és másként is lehet belőle profitálni. Egyrészt számomra izgalmas az a más típusú, bensőségesebb viszony, ami ilyen 43


A Marton énekverseny után

alkalmakkor a közönség és köztem létrejön. Ugyanakkor nagyon fontos a hangi kondíció szempontjából: a daléneklés ugyanis gyógyír a toroknak. Éppen ezért igyekszem folyamatosan bővíteni a repertoáromat: volt már Brahms- és Mahler-művekből összeállított koncertem, de egy spanyol doktoranduszhallgatóval készülünk de Falla Siete Canciones Populares Españolas című ciklusának előadására is.” S hogy az eddigi általa megszólaltatott dalszerzők közül kik a legkedvesebbek számára? „A már említett Brahms és Mahler. Egyrészt úgy érzem, hogy az olasz és a német iskola közül (ezekkel foglalkoztam eddig behatóbban) az olasz túlságosan kötődik az operazenéhez; az igazán izgalmas dolgok a német repertoárban történnek – nem is beszélve arról, hogy tanulmányaink során is ezzel foglalkozunk a legtöbbet. Brahms melankóliája, Mahler sokszínűsége különösen közel áll hozzám; a Gyermek­gyászdalok megismerése nagyon fontos építőkockája lett a dalrepertoár egészéhez való viszonyomnak. Jó lenne a jövőben Richard Strauss-dalokat is tanulni, de mint Rahmanyinov és de Falla példája is mutatja, más irányokban is szívesen tájékozódom.” Az új utak keresése természetesen nehézségekkel is jár, hiszen a daléneklésben talán minden más műfajnál fontosabb szerepe van a nyelvnek. De Falla műveit spanyol, Rahmanyinov románcait orosz nyelven tolmácsolni nem kis kihívás, ám ehhez ma már sokféle segítség áll rendelkezésre. „Az első lépés természetesen a pontos kiejtés elsajátítása – mondja Vörös Szilvia –, fonetikusan, hangról hangra. Aztán következik a nehezebb rész: a zenéhez való alkalmazás – hiszen az élőbeszéd tempója és ritmusa, adott esetben hangsúlyai mások, mintha mindezt zenére alkalmazzuk. Az anyanyelvi segítők mellett szerencsére ma már sok felvétel is rendelkezésünkre áll, amelyek segítségével tájékozódhatunk.” A repertoárbővítés lehetőségét tartja egyébként a Marton Énekversen�nyel járó legfontosabb hozadéknak: a győzelem nyomán kapott koncertfelkérések mind újabb és újabb művekkel való ismerkedés lehetőségét teremtik meg. A beszélgetésünk körüli napokban például Rossini Stabat materét énekelte Pécsett és Budapesten olasz karmester vezetésével, olasz énekes partnerekkel. „Nagyon remélem, hogy az ehhez hasonló fellépések további felkéréseket eredményeznek, és így építhetem a repertoáromat, hogy a színpad és a koncertpódium közötti, korábban említett egyensúlyt a továbbiakban is megtarthassam” – fejezi be a beszélgetést Vörös Szilvia. Bóka Gábor

44



November 8. ( vasárnap), 11.00

November 8. ( vasárnap), 19.30

Solti Terem

Nagyterem

Zenekar a központban Charles Dutoit és a Bécsi Szimfonikusok Prokofjev: Rómeó és Júlia, op. 101 – (részletek) Debussy: Egy faun délutánja Muszorgszkij: Egy kiállítás képei

Liszt-kukacok Akadémiája Történetek kamarazenére 10–15 éveseknek

Sokszor mondják, hogy a zene olyan, mint a nyelv: egy nyelv, amelyen a hangszerek beszélnek. De mit mond, és hogyan képes mesélni a zene, ha nem támogatja meg a szöveg? Erre a kérdésre keresik a választ a Zeneakadémia ifjúsági sorozata, a Liszt-kukacok Akadémiája őszi koncertjei, amelyek a felső tagozatos általános iskolásokat (s persze szüleiket, nagyszüleiket) célozzák. A sorozat második koncertjén arról lesz szó, hogy a klasszikus kamarazene milyen rejtett üzeneteket hordoz, s hogy miként fejthetjük meg ezeket. Mozart kamaraműveit a zeneakadémistákból álló Kruppa Vonósnégyes és az intézmény doktorandusz hallgatója, Fejérvári Zoltán fogja megszólaltatni, a kódfejtésben pedig mesélőként Fazekas Gergely zenetörténész lesz a gyerekek segítségére.

Akárcsak a testvérzenekar Bécsi Filharmonikusok, az 1900-ban alapított, Bruckner-, Schönberg-, Ravel-művek ősbemutatóit jegyző Bécsi Szimfonikusok is az utánozhatatlan „bécsi sound” képviselője, megtestesítője. Olyan karmesterlegendák alakították hangzását, mint Richard Strauss, Josef Krips, Bruno Walter, Wilhelm Furtwängler, Hans Knappertsbusch, Széll György és Herbert von Karajan, de a 20. század második felének szinte valamennyi jelentős dirigense vezényelte a zenekart – Bernstein, Maazel, Mehta, Abbado, Kleiber és Celibidache csak néhány név ezek közül. Az utóbbi évtizedekben Wolfgang Sawallisch és Georges Prêtre neve kapcsolódott össze szorosan az együttes történetével. A 2014–2015-ös évadtól Philippe Jordan zeneigazgató vezetésével működő zenekarnál évadonként mintegy harminc dirigens fordul meg, egyikük a nyolcvanadik életéve felé közeledő, jelenleg a londoni Royal Philharmonic Orchestra művészeti igazgatójaként és első karmestereként ismert Charles Dutoit, akit a 20. századi francia és orosz zene egyik legjelentősebb és legelhivatottabb tolmácsolójaként tartanak számon.

Jegyár: 1 200 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 2 900, 4 100, 5 200, 6 500 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

W. A. Mozart művei Fejérvári Zoltán (zongora) Kruppa Vonósnégyes: Kruppa Bálint, Osztrosits Éva (hegedű); Krähling Dániel (brácsa); Fejérvári János (cselló) Mesélő: Fazekas Gergely

46

Bécsi Szimfonikusok Vezényel: Charles Dutoit

Charles Dutoit © Robert Taylor


Bejegyzés a zeneakadémia vendégkönyvében NORMAN LEBRECHT (2015. március 11.)


Előtte az élet Nem voltam ifjú, bohó pedig végképp nem, amikor az akkori zenekari igazgató éberségét kijátszva beszöktem a Fesztiválzenekar egyik próbájára. Tényleg csak érdeklődésből, hátha kiderül valami, ami soha nem volt egészen világos: mitől is Charles Dutoit Charles Dutoit. Tudtam: attól, mert ő az. Tudtam: attól, mert a zene nem csak művészet, hanem üzlet is, és valamiért benne megsejtették azt a kvalitást, ami a sztársághoz kell. Mert jókor volt jó helyen, mert sokan franciának hiszik, pedig igazából svájci, de a világ már igényelte, hogy a francia repertoárt franciák vezényeljék. Mégis csak az ő anyanyelvük Debussy és Ravel. Meg a többiek, Franck és Fauré, Ibert és Chausson. Ehhez jött még a svájciság, a nagy Ernest Ansermet, aki még Thomas Mann regényében is szerepel, ahogy int a zenekarnak, és akinek a próbáit Dutoit zeneakadémistaként látogatta. Nagy feladat az analitikus elméjű, eredetileg matematikus Ansermet-t pótolni, de az emberek könnyen felejtenek, könnyen állítják át a gondolkodásukat, svájci is, francia is, Debussyt vezényel, a zenebarát sem élhet folyton a múltban. Mindezt tudva, belátva, elfogadva, még mindig nem hagyott nyugodni a Dutoit-rejtély. Egyrészt van egy karmester, aki gyakorlatilag megkerülhetetlen, lemezeinek száma százhetven fölötti, és folyton gyarapszik. Van egy karmester, aki sztárzenekart nevelt az Orchestre Symphonique de Montréalból. Évtizedes munkával a komolyzenei világ térképére helyezett egy olyan várost, amelyben a szó klasszikus értelmében vett koncertterem nem is volt, mondhatni egy kongresszusi központban léptek föl, de egyre növekvő érdeklődés mellett. Negyedszázad alatt a zenekar megbízható koncert- és CD-társulat lett, időnként szép díjakat kaptak, és nem lehetett megfeledkezni róluk. Aztán letelt a huszonöt év, egy nem túlságosan súlyos ügyben Dutoit összetűzésbe került a társulattal, megsértődött, lemondott. Ki hallott mostanában bármit is a montréali zenekarról? Nem mintha ez bármit is bizonyítana. Voltaképpen ki is Charles Dutoit? Az ember elolvassa a koncertjeiről, lemezeiről szóló kritikákat, és azt látja, hogy van szó mindenről. Dicsérik a szólistát, lelkesednek a művekért, még esetleg a zenekar hangzását is kiemelik, de Dutoit szinte megfoghatatlan. Végül is: a 20. század gyermekei vagyunk. Ha karmester, akkor Toscanini vagy Furtwängler a két legnagyobb, és keressük az utódaikat. Kleiber vagy Karajan, Abbado vagy Solti, igazán csak ízlés kérdése. De ha kimondjuk a szót, csupa életnagyságnál nagyobb, felfoghatatlan adottságú és kisugárzású lényt látunk, aki tud, dönt, parancsol, akinek egyetlen pálcamozdulatára leszakad az ég vagy épp ellenkezőleg: megnyílik, és láthatóvá válik Jákob lajtorjája, amelyen az angyalok szaladgálnak föl és alá. Akik mind odaállnak a közönség és a mű közé, engem hallgassatok, nálam van a felelet a kérdésekre, én vagyok az út és az igazság. Mit akarhat mellettük Charles Dutoit, aki esetleg napokig vacakol a kürt-fagott-klarinét hangerejének egyensúlyán, és ha sikerül megtalálnia a tökéletes arányokat, azt majd esetleg a hangmérnök egészen másképp gondolja, vagy a terem akusztikája tökéletesen eltorzítja? Mintha a Formula-1 autók versenyén elindítanánk egy szépen összerakott, megbízható kisautót, ez is oda fog érni a célba, és biztosan nem robban majd föl a motorja. 48


A 20. század gyermekei vagyunk, de már a 21. században élünk, alaposan megváltoztak az elvárásaink. Nem mondom, hogy nem fürdőzünk vagy fürdőznénk nagy örömmel a csodálatosan eredeti és karizmatikus előadók fényében, de közben mintha arra is rájöttünk volna, hogy Beethovennél, Ravelnél vagy Csajkovszkijnál nem kellenek nagyobb zsenik. Hogy talán mégis velük kellene közvetlenebb kapcsolatba kerülni, nem pedig a fölszentelt papjaikkal. Hogy talán nincs is nagyobb érték, mint egy jó kis sótlan karmester, aki úgy irányítja a zenekart, mintha ő ott sem volna. Talán tényleg nincs is ott. Helyette viszont ott lehet a zene. Lehet, hogy ennyi az egész rejtély és ennyire egyszerű a megoldása: Dutoit megelőzte a korát. Ez az igen kevéssé karizmatikus ember érti a mesterségét és kitartó is. Talán tudja azt is, mik a jó kompromisszumok, mikor kell abbahagyni a próbát, mert jobb már nem lesz tőle az előadás, viszont estére a muzsikusok meggyűlölik a darabot. Tudja, hogyan kell a háttérben maradni, és hagyni a szólistát csillogni, hiszen még mindig szeretjük a szenzációkat, és azt is tudja, mikor van itt az ideje, hogy együtt éljünk, együtt lélegezzünk egy remekművel. Azért nem feledkeznék meg teljesen a másik lehetőségről sem, végül is lehet valakinek szerencséje is az életben, amikor megadatik neki, hogy folyton a világ legjobb zenekaraival lépjen föl, így aztán soha nem derül ki, hogy mennyire messze marad a lényegtől, vagy attól, amit mi, hallgatók a lényegnek gondolunk. Mert, hogy a megkezdett történetnek vége is legyen, hiába gondoltam nagy ravasznak magam, amikor beszöktem Dutoit próbájára, nem sokáig élvezhettem a remekmű megszületésének fájdalmas és fölemelő folyamatát. Mondhatni semeddig sem. Amíg nézhettem a próbát, addig semmi igazán lényeges nem történt, kedélyes légkörben muzsikáltak az emberek. Ha történt utóbb valami rendkívüli, azt nem láthattam, mert amint fölfedezték jelenlétemet, a zenekari igazgató beosztottai útján hívta föl a figyelmemet a kijárat pontos helyére. De hát azért élünk egy zenei eseményekben boldogítóan gazdag fővárosban, hogy soha ne kelljen azt éreznünk, a megismerés be- és kijáratai végleg bezárultak. Ami pedig Charles Dutoit-t illeti: még nincs nyolcvanéves. Ha szerencsénk van, valóban ő a 21. század zenésze, és akkor készüljünk a legjobbakra. Fáy Miklós

49


November 11. (szerda), 19.00

November 11. (szerda), 19.30

November 12. (c sütörtök ), 19.30

Solti Terem

Nagyterem

Nagyterem

Legendás koncertek Bogányi Gergely és a Keller Kvartett „1936. március 3.” Szilasi Alex és a Wrocław Baroque Orchestra Chopin utolsó varsói koncertje

A tegnap Zeneakadémiája Aranykor – tragédiákkal (1920–1944) Batta András és Kovács Sándor múltba tekintő sorozata

50

Görner: Szimfónia Chopin: I. (e-moll) zongoraverseny, op. 11. – 1. tétel Rossini: Tell Vilmos – Mathilde románca Chopin: I. (e-moll) zongoraverseny, op. 11. – 2-3. tétel Rossini: Tell Vilmos – nyitány Rossini: A tó asszonya – Elena áriája Chopin: Fantázia egy lengyel dallamra, op. 13

Beethoven: f-moll vonósnégyes, op. 95 („Serioso”) Bartók: V. vonósnégyes (BB 110) Mozart: g-moll zongoranégyes (K. 478) Bogányi Gergely (zongora) Keller Kvartett Eredeti fellépők: Fischer Annie (zongora) Új Magyar Vonósnégyes

A Zeneakadémia két zenetörténet professzora, Batta András és Kovács Sándor szellemi négykezesben elevenítik fel a 140. tanévét kezdő, történelmi jelentőségű intézmény legfontosabb korszakait. A második alkalom az első aranykorról szól, a két világháború közti időszak politikai értelemben számos kérdőjelet felvető, s számos személyes tragédiát okozó időszakát, amelyben mindezek ellenére zenetörténeti léptékű intézménnyé vált a Zeneakadémia: iskolák és osztályok alakultak ki az intézmény védőernyője alatt. Megjelentek a nagy tanárok, Hubayval, Dohnányival, Weinerrel, Bartókkal és Kodállyal az élen és a híres tanítványok: Doráti, Ormándy, Fricsay, Solti, Szigeti, Végh, Anda, Cziffra, Fischer Annie és a többiek. Sokukról ma már nem is mindenki tudja külföldön, hogy zenei bölcsőjét itt ringatták a Liszt Ferenc téren. A világraszóló magyar zene kaptára a budapesti Zeneakadémia, amely elsősorban a tegnap világáról híres, de minden jel arra mutat, hogy diadalmas marad akkor is, amikor a jelen válik tegnappá.

Mondok Yvette (szoprán) Szilasi Alex (zongora) Wrocław Baroque Orchestra A 2012-ben Magyar Arany Érdemkereszttel díjazott, Chopin-specialistának számító Szilasi Alex annak a koncertnek a műsorát játssza újra a Zeneakadémia Nagytermében, amit Chopin adott 1830. október 11-én. Ez volt utolsó varsói fellépése, nem sokkal a hangverseny után Bécsbe ment, majd Párizsba, s soha nem látta viszont szülőföldjét. A Wrocław Baroque Orchestra Lengyelország első számú historikus hangszereken játszó együtteseként nemcsak a barokk, de a klasszika és a kora romantika zenekari repertoárjának is avatott tolmácsolója. Játékuk egyedülálló összhangjával, hangszereiknek és előadói felfogásuknak egyaránt köszönhető különleges zenekari hangzásukkal Chopin-interpretációjuk kapcsán is sokat foglalkozott a kritika. A hangversenyen szólistaként lép színpadra Mondok Yvette is: az operaés dalelőadásairól egyaránt ismert kiváló szoprán Rossini áriáit szólaltatja meg.

A 140. tanévét ünneplő Zeneakadémia izgalmas sorozatba kezd: a Nagyteremben lezajlott legendás hangversenyek újrajátszásába. Az első alkalom egy 1936os koncertet elevenít fel. Mozgalmas esztendő volt ez Budapest zenei életében. A Bécsi Filharmonikusok Furtwängler vezényletével Schumann–Beethoven-­ koncertet adtak, Bartók Béla és Edwin Fischer együtt lépett fel egy kétzongorás Bach-concertóban, az Új Magyar Vonósnégyes (Végh Sándor, Koromzay Dénes, Szervánszky Péter, Palotai Vilmos) és Dohnányi Ernő pompás kamaraestet adott a Zeneakadémián. A hangverseny, amelynek műsorát a Keller Kvartett és Bogányi Gergely játsszák újra, 1936. március 3-án zajlott le: az Új Magyar Vonósnégyes a Dohnányival közös est után néhány héttel ekkor mutatta be Magyarországon Bartók 5. Vonós­négyesét, illetve ahogy Jemnitz Sándor fogalmazott lelkesültségében: „az egyetemes magyar zeneirodalom egyik legkiteljesedettebb remekművét”. A hangversenyen Fischer Annie játszott a műsort záró Mozartzongoranégyesben, s a közönség soraiban ott ült valahol Bartók Béla is.

Jegyár: 1 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 1 400, 2 100, 3 500, 4 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 2 900, 4 100, 5 200, 6 500 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont


Paritás Korszakhatárához ért az alapítása óta legendás szakemberek által fémjelzett Zenetudományi és Zeneelméleti Tanszék. A januárban történt tanszékvezető-váltás alkalmából a posztjáról leköszönő Kovács Sándor és az őt váltó Péteri Lóránt beszélt a tanszék jelenéről és múltjáról, egyedülállóságáról, célokról és eredményekről, hagyomány és modernitás szimbiózisáról.

A Zeneakadémia minden szakának fontos törekvése a modernitás, a világszínvonallal való lépéstartás. Hogyan valósul ez meg egy elméleti tanszék esetében? Péteri Lóránt: Fontos, hogy kövessük a szakmánk legújabb eredményeit, úgy is, hogy a diákoknak olvasmányok formájában friss irodalmat adunk, illetve hogy olyan nemzetközileg elismert kutatókat hívunk ide, akik ezeket az irányzatokat, eredményeket személyükben képviselik. Nemrégiben például Julian Johnson, a londoni Royal Holloway professzora egyhetes Debussy-kurzust tartott zenetudós és doktorandusz hallgatóknak. Kovács Sándor: Az előző félévben pedig Richard Taruskin amerikai professzor volt itt, aki egyike napjaink leghíresebb zenetörténészeinek. Stravinskyről beszélt, meglehetősen nagy sikerrel. Rendszeresen vendégül látjuk a világ zenetudományának legjobb erőit, ennél többre nem hiszem, hogy törekedhetünk. Mennyiben változott a hallgatók érdeklődése, tudása az elmúlt évtizedek alatt? KS: Egy dologban feltétlenül változott: nagyon jól tudnak angolul. Annak idején, amikor elkezdtem tanítani, szinte mindenki csak, vagy inkább németül tudott. Az oroszt természetesen nem számítom, azt az ember tizenkét évig tanulta, és eljutott addig, hogy a nagy cirill betűket már elfelejtette… Éppen a Taruskin-kurzus tapasztalata volt, hogy a hallgatók kifejezetten jó angolsággal, színvonalas kérdéseket tettek fel, amit a professzor is méltányolt. PL: A nyelvtudáson kívül még valami alakul, aminek én nagyon örülök: a diákok önbizalma, az a fajta bátorsága, hogy igen, lehet kérdezni is, hozzászólni egy témához. Szerintem ez nagyon pozitív fejlemény, és a magam eszközeivel olyan helyzeteket próbálok megteremteni, ahol ilyesfajta beszélgetésre, érvelésre, akár diákok közti vitára is sor kerülhet. Ilyenkor sok olyan ötlet, asszociáció merül fel, amelyek számomra is újszerűek. Nagyon fontos, hogy az ember a „friss szem” észrevételeivel is szembesüljön. Az előző vezetőváltás mely törekvései valósultak meg sikerrel? KS: Megpróbáltam annak véget vetni, hogy ketten-hárman járjanak órára, ezért létrehoztam egy rendszert, amelynek lényege, hogy három osztály egyszerre látogatja a zenetörténeti alapórákat. A sok hátulütő mellett ennek az az előnye, hogy tizenöten-húszan ülünk ott, tehát van egyfajta hangulata az órának. Illetve elkezdtük hirdetni magunkat, interneten, gimnáziumokban szólítottuk meg a képzéseink iránt érdeklődőket.

Péteri Lóránt és Kovács Sándor © Zeneakadémia / Felvégi Andrea

51


Paritás

Melyek a tanszéket érintő legfontosabb célok a közeljövőre nézve? PL: Fontos leszögeznünk, hogy a Zenetudományi és Zeneelméleti Tanszékről beszélünk, tehát a zeneelméleti képzés is hozzánk tartozik, illetve mi biztosítjuk a szaknyelvi oktatást is a hallgatók részére. Ez sok komplex feladat elé állít minket. A rektor asszony már az őszi időszakban kezdeményezett egy áttekintést a szolfézs-zeneelmélet-oktatás struktúrájára és követelményeire nézve. A zenetudományi területen egyrészt célnak tartom a nemzetközi kapcsolatok továbbépítését, illetve nagy hangsúlyt szeretnék fektetni a jelenkori zenei jelenségek – nemcsak a kortárs zene, hanem a minket körülvevő előadóművészi kultúra – megismerésére, és a zenekritikaírás elsajátítására. MA-szinten van egy etnomuzikológiai specializációnk is, amit a Népzene Tanszékkel együttműködésben gondozunk. Mire kell felkészítenie hallgatóit a zenetudományi szaknak? PL: Mi egy művészeti egyetemen kínálunk tudományegyetemi képzést, de ez nem jelenti, hogy mindenáron tudósokat akarunk képezni, hanem olyan szakembereket, akik korszerűen, sokféle közönség számára tudnak beszélni és írni a zenéről. Fontos, hogy a megszerzett tudásukat a médiában, hangversenyrendezés körül, de a szoros értelemben vett tudományos életben is hasznosítani tudják. Szem előtt tartjuk, hogy a képzés kompetenciákat adjon, amiket sok területen lehet felhasználni. KS: Igen, az elitista szemlélet szerint az igazi zenetudós a laboratóriumban ül. Persze az is fontos, arra is képzünk, de a mi tanszakunk erénye pontosan az, hogy szabad utat nyit sokféle más tevékenység felé. Ez Kroó tanár úr hagyománya, aki egészen magas szinten művelte az ismeretterjesztést és kritikaírást, a zenetudomány gyakorlati részét, amit nem szabad lebecsülni. Illetve van egy másik, sajátos magyar hagyományunk: Szabolcsiék annak idején a Zeneakadémiára hozták a tanszakot. Így lényegesen közelebb kerülünk a gyakorlati zenéhez, hiszen az egyetemi társaink hangszerjátékosok. Ez más országokban nincs így, aminek egyik szomorú eredménye, hogy a tudósok egy része két ép hangot nem tud lejátszani a zongorán. Egyszer egy abszolút neves professzor tartott előadást a nálunk, és Haydn Búcsúszimfóniájának főtémakezdetét próbálta lejátszani. Egy fisz, cisz és a hangot kellett volna leütnie. Ez négyszeri próbálkozásra sikerült neki. Felidéznek egy kedves emléket a Zeneakadémián eltöltött évekből? PL: Első hangszerem a cimbalom volt, amit nagyon sok éven keresztül műveltem, viszont zongorát csak és kizárólag azért és akkor kezdtem el tanulni, amikor megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy felvételizzek a zenetudományi szakra. Ilyenkor az ember voltaképpen nem zongorázni tanul, hanem betanulja azt a bizonyos műsort, amit a felvételin elő kell adnia. A vizsgabizottság tudta rólam, hogy csak egy évet zongoráztam, viszont ezeket a darabokat kétség kívül hiba nélkül, megfelelő módon le tudtam játszani. Akkor Kovács tanár úrnak volt egy kedves – és nem a szokásos szarkasztikus – megjegyzése: „Ha én egy év alatt így megtanulnék klarinétozni…!” Hózsa Zsófia

52


140 ÉV ÜNNEPI MELLÉKLET

53


a Zeneakadémia fényképgyűjteményéből

Kovács Dénes rektor ünnepi beszédet mond a Zeneakadémia fennállásának 100. évfordulóján a Nagyteremben © MTI / Molnár Edit

A Zeneakadémia első, Sugár úti épülete (ma: Régi Zeneakadémia) © Forster Központ / Rozinay István – Divald Károly: Budapest építményei

A Zeneakadémia fennállásának 100. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi kiállítás © MTI / Molnár Edit 54


A zene- és énekakadémiáról Nem vállalkozom arra a hálás szerepre, tisztelt ház, hogy a zene kitűnőségét és kulturális befolyását fejtegessem, mert erre nézve a fölszólaltak és a ház tagjai közt eltérő vélemény nincsen. […] A kérdés csak az lehet, hogy vajjon a zenészet előmozdítására ily úton, tudniillik államköltségen felállítandó zenészeti akadémia által gondoskodjunk-e vagy sem? […] Társadalmi erőink kifejlesztésére irányzott törekvésünknek semmi tekintetben sem szabad banálisnak lenni, s nem az elméletre, hanem a nemzet különös képességének felismerésére kell azt alapítanunk. Az pedig világszerte elismert tény, hogy a zenészetre való képesség a magyar nemzetben igen nagymértékben megvan, úgy, hogy a zenében a kulturális életnek nagyon életképes csiráját látjuk, mely felhívja az államot arra, hogy ide is fordítsa tevékenységét. A mostani állapotban, hol egy nagyobb, a zene érdekében fölállított intézetünk egyáltalában nincs, ez természetes képesség, mely a haza számos fiaiban megvan. És ezek nemcsak kiképeztetés, de rendszeres állomás elnyerése végett is külföldre kénytelenek menni, hogy a kellő zeneismeretet megszerezzék maguknak; külföldön tartózkodnak meglett és tanult zenészeink, mert a hazában nem találnak oly állomást mely a legideálisabb jellemtől is elválaszthatatlan anyagi gondoskodás szükségleteinek és feltételeinek megfelelne. A fölállítandó zene- és ének-akadémia kettős irányban vetne véget a mintegy szellemi kivitelt eszközlő és kifelé vonzó áramlatnak: egy felől tehetségesebb ifjaink a hazában nyerhetnének képzést; más felől pedig a kiképzett erők, melyek hazánk polgárai közt a zenészet terén szép számmal szoktak lenni, alkalmazást nyerhetnének. Ez nemcsak kulturális, de, nézetem szerint, nemzeti szempontból is igen fontos, amennyiben nem egyedül anyagilag és testileg távoznak el tőlünk ama hazánkfiai, akik zenészeti kiképeztetésök, vagy zenészeti állomások elnyerése végett külföldre menni és ott maradni kénytelenek, hanem egyszersmind megszakad az őket mintegy szellemileg és nemzetileg velünk egybekötő kapocs. S habár lelkületökben és érzelmükben a magyar emberben kiirthatatlanul élő hazaszeretet folytán a mieink maradnak: nem maradnak mieink szellemi irányuknál fogva, és gyakran mint idegen elem térnek vissza, és ezáltal a nemzet szellemi tőkéjének nagy része nem nemzetivé, nem magyarrá válik, mit megtartani, hogy magyar maradhasson, és magyar szellemben fejlődhessék, nemzeti szempontból is szükséges. Részlet gróf Apponyi Albert parlamenti szűzbeszédéből (1873. február 8.)

55


Elég az ígérkedésből és halogatásból Általános csodálkozást kelt a művészi körökben, hogy a magyar zeneakadémiát még mindeddig nem állították föl. Az országgyűlés három éven keresztül folyvást megszavazta rá a költséget, a kormány három éve készül létesíteni, mozgásba hoztak minden rugót, megállapították a tervezetet á-tól z-ig és a zeneakadémia sorsa még most is a levegőben függ. Semmi bizonyosat nem lehet tudni róla. Rebesgetnek ugyan afélét, hogy a közel hónapokban megteszik a döntő intézkedéseket, de a tapasztalt huzavona után a hírekre építeni nem tanácsos. A közhangulatnak adunk kifejezést, ha azokhoz, kiket a dolog közelebbről illet, kérdést intézünk a zeneakadémia tárgyában. Mi az oka, hogy a kormány vonakodik végrehajtani az országgyűlés szavazatát? Mi akadályozza, mi késlelteti a zeneakadémia létesítésében? Szándéka-e csakugyan fölállítani mihamarább, vagy pedig oly viszonyok állottak elő, hogy az akadémia létesítése legyőzhetetlen nehézségekbe ütközik? Mindezekre óhajtanók a határozott választ, annyival inkább, mert sokan a legnagyobb feszültséggel várják az ügy eldöntését, s illő, hogy e részben teljes tájékozást nyújtsanak. A pályázatokat még a múlt év novemberében kihirdették. Tömegesen jöttek a versenyzők a fővárosból, a vidékről, nagyobbára magyar művészek, kik a zeneakadémia létesítésében a magyar zene jobb jövőjét látták, és ezek november óta csak a meddő várakozás kellemetlen izgalmát érezik. A cultusminiszter három ízben hívott össze enquètet szakférfiakból. A szakférfiak értekeztek éjjel-nappal, elejétől-végig meghányták vetették a dolgot, összeírtak egy nyaláb munkálatot, revideáltak, töröltek, toldtak, foldtak stb. A nyaláb fölkerült a minisztériumba és azóta ott hever a porlepte iratok közt, s nem hederít rá senki, a legkevésbé a cultusminiszter, ki három ízben rendkívüli buzgalommal hívta össze a szakférfiakból álló bizottságot. Nem titok senki előtt, hogy a zeneakadémia Liszt Ferenc nevével szoros kapcsolatban áll. A nagy művész semmivel sem vél hasznosabb szolgálatot tenni nemzetének, mint ha oly intézet vezetésére vállalkozik, mely első sorban a magyar műviszonyok emelésére irányul. Liszt a zeneakadémia eszméjét benső lelkesedéssel karolta föl, s a kormány is felfogta, megértette, hogy Liszt világhírű nevét, nagy befolyását, előkelő képességeit értékesítenünk kel. Három éve már, hogy Liszt a kilátásba helyezett állásra vár, de valahányszor visszatér körünkbe, újra meg újra csak bizonytalan conbinatiókat hall. A folytonos halogatásból végre azt következtetheti, hogy itt tulajdonképpen nincs rá szükség, s ha egyszer ily meggyőződésre jutott, nem valószínűtlen, hogy más ajánlatokat fogad el. Liszt becsvágya nem az, hogy jótékony ostrom-egyletek javára minduntalan hangversenyeket adjon, s derűre-borúra zongorázzék. Ő tenni, hatni, működni akar, magasabb célok érdekében; meg akarja ragadni a gyeplőt, hogy kisegítse művészetünket alanti helyzetéből, s a szellemi életnek valódi központot teremtsen 56


Magyarországon, hova Európa minden részéből ellátogassanak a tanítványok. Liszt nehéz szívvel mondana le kitűzött missiójáról, de utoljára kénytelen lesz vele, mert ilyen eljárás Lisztnél sokkal csekélyebb egyének előtt is tűrhetetlennek tűnnék föl. Azonosították vele a zeneakadémiát, kihirdették, hogy Lisztnek alapot, jogcímet akarnak adni Magyarországon – s ide s tova három éve, hogy tapodtat se mentek tovább a nagy szavaknál. Ez világos mellőzést jelent s talán igaza van Lisztnek, ha ő is így tekinti a dolgokat. Ha arra törekszenek, hogy Lisztet mielőbb elveszítsük, ezen az úton bizonyosan célt fognak érni. Pár nap előtt láttuk egy levelét, amelyből – fájdalom – ilyesmire szabad következtetést vonnunk. A hírneves művész vonakodik visszatérni, nehogy a tolakodás gyanújába essék szemben ama körülménnyel, hogy a kormány az annyiszor megszavazott, annyiszor helyeselt akadémiát még mindig nem állította föl. Liszt esete nem áll egyedül. Itt van Volkmann Róbert. Hónapok előtt Pozsonyba akart menni végleges megtelepedésre. Akkor azzal bíztatták: csak maradjon itt, majd jobbra fordul minden, a kormány komolyan gondol a zeneakadémia fölállítására. Volkmann Róbert maradt és azóta folyvást várakozik, és viszonyai folyvást súlyosabbak lesznek. Hanem a cultusminiszter már három éve fizet 6000 forintot azért, hogy a zeneakadémia tervezett helyisége – üresen maradjon. Három év nagy idő; ezalatt háromszor is föl lehetett volna állítani a zeneakadémiát. A minisztérium csak arra szorítkozott, hogy enquèteket hívjon össze, s időről időre ígéreteket tegyen. Mindenki be fogja látni, hogy ez nem komoly eljárás, s hazai művészeink – Liszt Ferencet nem számítva – több méltánylatot érdemelnének. Vagy létesítik a zeneakadémiát, vagy nem. Ha létesítik, lássanak hozzá azonnal, mert készen áll minden eszköz, s meglehetősen kifogytak az időből, ha nem létesítik, ki kell mondani ezt is határozottan, hogy az illetők végre valahára tájékozhassák magukat. Csak az ígérkedés és a halogatás rendszerével hagyjanak fel, mert ez alatt tekintélyrontó gyöngeség rejlik. Pesti Napló, 1875. augusztus 9.

57


Hubay Jenő és a fiatal Szigeti József a Zeneakadémia fényképgyűjteményéből ZATHURECZKY EDE ÉS KODÁLY ZOLTÁN 1946-ban ©MTI

Weiner Leó tanít a Zeneakadémia fényképgyűjteményéből

Popper Dávid és osztálya 1901-ben a Zeneakadémia fényképgyűjteményéből 58


Az országos magyar királyi zeneakadémia alap- és szervezeti szabályai (1875) 1.§. Feladata. Az országos magyar királyi zeneakadémia feladata: a zeneművészet magasabb tudományi s gyakorlati ágainak rendszeres tanítása és ápolása, kapcsolatban a magyar zene mint sajátlagos zenészeti válfajnak elméleti s tudományos oktatásával. 2.§. E célból, az országos magyar királyi zeneakadémiában a következő tárgyak adatnak elő, úgy mint: a) Elméleti s gyakorlati összhangzattan. b) Az ellenpontozat tudománya. c) A zeneszerzés és ebből folyólag a zeneköltészet különböző válfajainak elméleti s gyakorlati alapon való oktatása. d) A hangszerelés tudománya, kapcsolatban a magyar zeneművek hangszerelésére vonatkozó sajátságok feltűntetésével. e) Az egyházi zene, kapcsolatban az orgonával és az énekkariskolával. f) A magyar zene sajátságainak tudományos elemzése. g) Zenészeti történelem és szépészet. h) A magasabb zongora művészet s legfelsőbb kiművelés. 22.§ Tanítványok fölvétele. Az akadémiába fölveendő tanítványoktól megkívántatik: a) Az általános műveltségnek akár iskolai, akár magántanulás után szerzett oly foka, mely a rendszeres tudományos előadások megérthetésére képesít. b) Tanítványok éltük 15-ik, nőtanítványok éltük 16-ik évén túl vétethetnek csak fel. A magasabb zongoratanszaknál, s a tudományos tanosztályoknál kivétel csakis rendkívüli tehetségek javára tétethetik. c) A zene elemi ismereteiben való tökéletes jártasság. Az a), b), s c) pontokban elősorolt kellékek mellett azok bírnak előnnyel, kik valamely hangszer, főleg a zongora- vagy orgonajátszásban már haladottabb képzettséget tanúsítanak. 25.§. Tanárok tisztje: a) Az akadémia minden tanára köteles az általa vezetett osztály tanóráit pontosan betartani, s az osztályába sorozott tanítványokat a kellő elméleti és gyakorlati oktatásban lelkiismeretesen részesíteni. b) Szigorúan felügyel arra, hogy osztályában a tanítványok is a tanórákat pontosan kitöltsék. A hanyagokat az igazgatóságnak feljelenteni tartozik. c) Betegség által, vagy más módon akadályozva lévén, erről az elnököt, illetőleg az igazgatót értesíteni köteles. 26.§. Tanítványok kötelessége: a) A tanítványnak a tanórákra mindenkor pontosan meg kell jelennie, s tanári vagy igazgatói engedelem, vagy kellő indokolás nélkül egy tanórát sem szabad elmulasztania. b) Azon tanítvány, ki indokolt mentség nélkül három tanórát mulaszt el, az igazgatóság részéről megdorgálandó, s ismétlés esetében az akadémiából is zárattathatik. c) Minden tanítvány köteles az igazgatóság és az illető tanár rendeleteinek magát szorosan alávetni. d) Az igazgatóság engedelme nélkül az akadémia tanítványai, semmi nyilvános előadásban részt nem vehetnek. e) Az igazgatóság köteles lévén a tanítványok erkölcsi magaviseletére ügyelni, azokat, kik erkölcstelen életet élnek, elébb megfeddeni tartozik, s ha ez eredménytelen lenne, azokat az akadémiából ki is rekesztheti. 59


Az én Zeneakadémiám Mindenkinek megvan a maga Zeneakadémiája. Azoknak, akik valaha itt tanultak, tanítottak, bármilyen minőségben dolgoztak, és azoknak is, akik a hangversenylátogató törzsközönséghez tartoztak. Kétségtelen: kultikus a hely, szelleme van, olyan erős, hogy valósággal megcsapja a belépő idegent, mint az erős tengeri szél. Ez nemcsak a nagy zenei események egymásra tapadó tradíciójának a műve, hanem tudatos koncepció eredménye: a Liszt Ferenc téri palota építészei beépítették a zavaros külvilág kontra megtisztító szentély ellentétét az előcsarnokba és a hangversenytermekbe. Ha tárgyi valóságban létezne a Varázsfuvola Bölcsességtemploma, olyan lenne, mint a Zeneakadémia.

60

Soha nem felejtem el a felvételit. Nagyon ünnepélyes volt. A X. teremben celebrálták az aktust: miközben mi kint reszkettünk a folyosón, bevonult a tanári kar, élén Szabolcsi Bencével, az alapító tanszékvezetővel és Ujfalussy tanár úrral, aki már akkor is nagyon nagy ember volt, majd a „fiatalok”: Kroó György, Somfai László, Kárpáti János… Eléjük kellett kiülni. Szabolcsi még az első tanévem őszi szemeszterében tanított. Szombat délelőttönként zajlottak az óráink, együtt a „nagyokkal”, azaz a negyedikesekkel. Más zenetudományi osztály nem is volt, mert jó esetben kétévenként indították az osztályokat, akkoriban éppen három maradt ki. Még nem a diáklétszám alapján történt a Zeneakadémia támogatása. Különben is, ha pénzzavarba került az intézmény, akkor a pártközpontba bekötött gazdasági főigazgató felvette a piros telefont (azt hiszem, akkor még csak fekete telefonok voltak, de az idő megszépíti még a telefont is…). Mindig lett pénz, amennyi kellett. Kovács Dénes rektorsága idején történt mindez – ő volt az első rektora a Zeneakadémiának, előtte „csak” főigazgatók voltak. Kinevezésekor későbbi apósom, Banda Ede (merthogy, ha nem is mindenki, de sokan házasodtak a Zeneakadémia berkein belül) azt mondta Kovács Dénesnek: „Dénes, sajnálattal hallom, hogy lefokoztak.” Mire Dénes: „Hogyhogy?” Mire Ede: „Most már nem di-rektor vagy, hanem csak rektor.” A hetvenes évek Zeneakadémiájának különleges hangulata volt, különösen, ha negyven év távlatából tekintünk vissza rá. Leginkább a „műhely” jelzővel lehetne illetni. Szerintem – megint csak a mából szemlélve – egyáltalán nem működött mint intézmény. Az úgynevezett „támogató területen” tevékenykedők (akiket kissé groteszk módon „dolgozóknak” hívtak, szemben a tanárokkal – de ennek nem volt különösebb üzenete) olyan emberek voltak, akiket inkább egy Rejtő-regényben tudna elhelyezni az ember, viszont imádták a Zeneakadémiát. Tekintélyük csak a tanároknak volt, s a tanárok gyakorlatilag azt csináltak, amit akartak. Ha éjszaka kívántak órát tartani, megtehették, ha a lakásukon tanítottak, senkit sem zavart, ha egy hónapig turnéztak és utána „bepótolták”, annak sem volt akadálya. Viszont – leszámítva a marxizmus–leninizmus tárgyait – a tanárok és a diákok csak a „lényeggel”, azaz a zenével foglalkoztak. Ez volt az immár legendás „Jumi” (Simon Albert) korszaka, amikor a zenekarra kiválasztottakkal a Tanár Úr akár napi tíz órát is próbált, és senki sem kérdezte meg, hogy mi van az órarend szerinti órákkal. Az órák egyébként nem negyvenöt percig tartottak, hanem addig, ameddig kellett. Például nálunk, a zenetudományi szakon Kroó tanár úr általában háromórás órákat adott, szünet nélkül, Somfai tanár úr Haydn-kurzusa négyórás órákból állt, s mindez az első évben, amikor még a bejáratot is alig találtuk meg. Élénk volt a kommunikáció. No, persze nem a szó mai értelmében, a Zeneakadémia ugyanis egyáltalán nem kommunikálta magát, hanem a költő szavainak adva átvitt értelmet – „csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret” – elvárta, hogy foglalkozzanak vele azok, akik szeretik. És sokan szerették. A belső, szakmai kommunikáció, persze az is organikus módon, azaz szervezetlenül, ám annál gazdagabban és természetesebben,


BATTA ANDRÁS BATTA ANDRÁS ARCHÍVUMÁBÓL

valósággal virágzott. Egy-egy nagy koncert másnapján, mint egykor Szókratész idején, Pernye András tanár úr köré gyűlt a diákhad és hallgatták a véleményét. A ruhatárnál. A Király utca felőli ruhatárban általában sok minden történt napközben, ugyanis nem ott tettük le a kabátunkat, hanem az épület másik oldalán, ezáltal felszabadult a ruhatári pult, ahol – mint dróton a verebek – üldögéltünk és beszélgettünk. Fontos találkozási hely volt – persze csak az írástudók számára! – a Könyvtár, ahol az én időmben már soha nem volt csönd (állítólag a korábbi szigorú vezetés erre még erősen ügyelt), viszont remekül lehetett csevegni, a tanárok oda beszélték meg találkozóikat kollégáikkal, ugyanis az egyetlen kicsiny tanári szoba a második emeleten erre is alkalmatlan volt. Gyakoriak voltak a folyosói beszélgetések: pletykák, de sokszor kiselőadások, tanárok hatalmas megnyilvánulásai. Nálunk például Dobszay tanár úr, aki rajtunk tanította először az akkoriban még friss zenetörténeti felfedezést, a magyar gregoriánt, órái szüneteiben szeretett a folyosón sétálni (mintha csak egy kolostor kerengőjében lenne). Ilyenkor mellé lehetett csapódni – fiatal szerzetesként –, és olyan dolgokról beszélgetni, pontosabban hallgatni őt, ami nem az óra anyagához kapcsolódott: filozófia, történelem, művelődéstörténet, zeneelmélet. A tanárok gyakran bejártak egymás órájára. Például az említett gregorián órákat Dobszay tanár úrnál Kurtág tanár úr is látogatta: beült hozzánk, az utolsó padba. A Házban nagy élet folyt. Mondhatnám, hogy „édes” élet, szerelmekkel, barátságokkal. A kiváltságosak Lajos bácsi, a portás szolgálati lakásán lazultak el. Lajos bácsi egyébként mindent tudott, mindenkit név szerint ismert, és mindenkit a rangja szerint szólított meg. Ma biztosan ő lenne valamelyik jelentős cég protokollfőnöke. Ügyelt arra is, hogy a diákok lehetőleg ne használják a liftet, ez azonban nem mindig sikerült, bár kevesen voltak, akik mondjuk Kadosa Pállal, vagy Szőnyi Erzsébettel csak úgy liftezgetni mertek volna. Más generáció, más tekintélyek, más közlekedés egymással. Az egyik legnagyobb csodának tartom, hogy a Zeneakadémián soha nem ütött ki tűz, ugyanis rengetegen dohányoztak, tanárok, hallgatók egyaránt. Dohányoztak az órán, dohányoztak a folyosókon, a foyer-ban – mindenütt. Pernye tanár úr előadás alatt is dohányzott, és a növendékeit is erre buzdította. A mi csoportunkban Kovács Sándor (későbbi jeles tanár úr) volt erős dohányos, ő engedélyt kapott, hogy azokon az órákon cigarettázhat, amikor a tanár is füstölt. A Könyvtár volt az egyetlen hely, amire a dohányzási tilalom valóban kiterjedt. Kár lett volna a Brahms- és Mahler-levelekért… És a koncertek! Az esti koncertek látogatása szerves része volt a zeneakadémiai rituálénak. A második emeleti karzat, az elviselhetetlen tömeggel, forrósággal, kényelmetlenséggel édes kínokra sarkallt. Olykor kint a folyosón ülve hallgattuk a koncertet, mert annyian tolongtunk odafenn. Emlékszem, egyszer egy Richter-koncerten majdnem elájultam az op. 10-es D-dúr Beethoven-szonáta döbbenetes lassú tétele után (Largo e mesto), olyan feszültség halmozódott fel bennem, és elfogyott a levegő is. 61


Járdányi Pál tanít a Zeneakadémia fényképgyűjteményéből

Szabolcsi Bence és osztálya a Zeneakadémia fényképgyűjteményéből Dohnányi Ernő Thomán-növendék korában a Zeneakadémia fényképgyűjteményéből

A Zeneakadémia vizsgabizottsága 1974-ben (középen Farkas Ferenc elnök) © MTI / Molnár Edit 62


Fojtogató, torokszorító pillanatokat éltünk át: ahogyan Lovro von Matačić elénk varázsolta a Rádiózenekar élén az Istenek alkonya záró jelenetét, Siegfried gyászindulójával! Amikor ez a kétméteres aggastyán, aki még a sokadik infarktus és szélütés után is hat tojásból rendelt szalonnás rántottát reggelire (mert orvosa könnyű étkezést írt elő számára), tehát amikor Matačić egy-egy emfatikus pillanatban az ég felé lökte félig bénult karját – és ami ekkor megszólalt… –, nem is tudom, hogy valóság volt-e mindaz, vagy csak egy álom, ami most, negyven év távlatában a hatalmába kerít? Később, amikor már lekerültem a kakasülőről, megfigyeltem a földszint közönségét. Voltak, akiket szinte minden koncerten ott lehetett látni. Szellemük volt a törzshelyeknek: ez Kroó tanár úré, az korábban Tóth Aladáré volt, itt ült Pernye tanár úr, amott Lakatos Éva, az Országos Filharmónia igazgató asszonya. Földes tanár úr mindig a tanári páholy első sorában ült, és mint egy vizsla, előre dugta a fejét, mintha azt akarta volna, hogy neki előbb jussanak a hangok a füléhez, mint a többieknek. És persze megvolt a helyük a lelkes rajongóknak, az idős zenetanároknak, meg azoknak, akiknek már a nagymamájuk is a Zeneakadémiára járt. Rektor koromnak egyik legnehezebb feladata volt, hogy azoktól a nagy tanároktól kellett – sok esetben a nyilvánosság előtt is – végső búcsút vennem, akik diákkorom meghatározó személyiségei voltak. Hol vannak azok az idők? Furcsa, de a Zeneakadémia vezetőjeként sokszor éreztem azt, hogy a Zeneakadémia szellemi értelemben szabadabb volt a hetvenes években, noha a diktatúra fojtogató polipcsápjai be-bekígyóztak a Liszt Ferenc térre is. De hogy ki, mit és hogyan tanít, arra nem települt rá annyi hivatal és szabály, mint manapság. Ez persze csak a működést teszi bonyolulttá. Chopin és Liszt műveit ma is jó tanárok tanítják, rendkívül tehetséges hallgatóknak. A Nagyteremben (ami viszont sokkal szebb ma, mint diákkoromban – ezért érdemes volt a rektorságig felküzdenem magam!) ma is gyönyörű koncertek vannak. És nem is kell már megfulladni a melegtől. De a második emeleti karzat mintha levegősebb lenne, mint a mi időnkben. Ma már a diákok nem ülnek a földön, kint a folyosón, egy-egy csillagos órában. Igaz, azt meg a „tűzoltó” nem engedné. Mint ahogyan a dohányzást sem. Elszállt a füst, jött helyette a légkondi. De a Zeneakadémia „örök” – ahogyan mondani szoktuk. Mindenki Zeneakadémiája. Batta András

63


Kicsiből nagyot Nyolcvanöt éve született és tíz éve nincs már köztünk az idén száznegyven éves Zeneakadémia hetedik igazgatója, az első, aki rektorként irányította az intézményt: Kovács Dénes. A „mesterhegedűs”, ahogy Ottó Péter életrajzi interjúkötetének címlapján olvashatjuk, és ahogy mindenki emlékszik rá, aki hallotta játékát, ismerte személyesen.

KOVÁCS DÉNES © Fábián János 64

„Mi a művészet? Kicsiből nagyot teremteni. Ahogy egy magból kinő a növény. A mag az iparosmunka. Ezen a munkán mindenkinek keresztül kell mennie, míg a játék működőképes és hibátlan lesz.” Kovács Dénes tanárként és művészként is azt vallotta, hogy ha a zenész jól kidolgozza és megfejti a kottát, akkor megszólal maga a mű. Amihez nélkülözhetetlen a szuggesztív személyiség – ez pedig nem tanítható. A kétszeres Liszt- és Kossuth-díjas hegedűművésznek fiatalon számos nélkülözésben része volt: sokgyerekes vidéki családban nőtt fel, tizenöt éves volt az II. világháború kitörésekor, s bár már ekkor felfedezték tehetségét és Rados Dezső, illetve később Zathureczky Ede tanítványaként Budapesten élt, anyagi okokból mégis gyári munkát kellett vállalnia. „Kovács Dénes technikailag mindent elsajátított Radosnál, amit lehetett, Zathureczkynél már csak művészi kérdésekről esett szó. Később ő maga is csak ezzel szeretett volna foglalkozni, arra alapozott, hogy az ember mindent meg tud csinálni – emlékszik vissza Perényi Eszter egykori tanárára. – Mindig az volt a legfőbb szempont, hogy a szerző mit írt a kottába. Számára a legfontosabb a tökéletes, emberi hanghoz hasonlító hegedűintonáció volt, illetve hogy ez mindenkinek a saját vérmérsékletén, temperamentumán átmosódva szólaljon meg.” 1957-ben lett a Zeneakadémia tanára, két év múlva pedig már a tanszékvezetői posztot is ő töltötte be. Tizenkét évig állt az intézmény élén, előbb mint főigazgató, a Zeneakadémia egyetemi rangra emelkedésétől kezdve pedig rektorként. Ez idő alatt rengeteg, a művészképzést segítő változást vitt véghez, amelyre szívesen emlékeznek vissza tanítványai, így Szenthelyi Miklós, a Zeneakadémia Vonós Tanszékének vezetője is: „Valószínűleg az elmúlt évtizedek legjobb rektora volt, ezt az is igazolja, hogy a növendékeknek sokkal több ideje maradt például a gyakorlásra, sokkal jobban tudták az idejüket beosztani. Hihetetlenül színes személyiség volt a legmagasabb rendű humorral. Hallgatóként csak azok tudtak profitálni nagyszerű tudásából, akik rengeteget gyakoroltak – én is ezek közé a diákok közé tartoztam, így nagyon sokat tudtam tőle tanulni.” Kovács Dénes érdeme az is, hogy elindította a speciális előkészítő tagozatot. „Biológiai tény, hogy a hangszerkezelési technika elsajátítása tizennyolc éves koron felül már jóval nehezebb, kiváltképp akkor, ha valaki korábban rossz technikát idegzett be – nyilatkozta egy alkalommal. – Így elhatároztuk, hogy a kiváló tehetségesek iskolájára a legszigorúbb szűrővizsgák után vesszük fel azokat a nyolc-tizennégy éves korú gyerekeket, akik megfelelnek a követelményeknek.” Kovács Dénes az európai kultúra neveltjeként a leghitelesebb tolmácsolója volt Bach, Beethoven, Mozart vagy Bartók zenéjének. „Nekünk, tanítványainak a felelősségünk, egyben kötelességünk, hogy tudjuk mindezt közvetíteni, a stílust, mondanivalót, az esztétikai igényt. Szerencsésnek érzem magam, hogy immár negyvenkettedik éve sok mindent át tudok adni növendékeimnek az ő instrukcióiból, igényeiből” – vallja Szenthelyi Miklós. Könyves-Tóth Zsuzsanna


Kadosa Pál és két tanítványa: Kocsis Zoltán és Schiff András a Zeneakadémia fényképgyűjteményéből

Rácz Aladár és osztálya a Zeneakadémia fényképgyűjteményéből

Antal István és tanítványa, Rados Ferenc a Zeneakadémia fényképgyűjteményéből

Ránki Dezső és Kadosa Pál © MTI / Molnár Edit

Rékai Miklós és osztálya © MTI / Zinner Erzsébet 65


„Életem legmeghatározóbb része” A Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző, Soproni József 1962 óta tanított a Zeneak adémián (ellenpontot, zeneszerzést, valamint partitúraolvasást), s két cikluson át vezette a Zeneakadémiát rektorként, 1988 és 1994 között.

Mikor került először kapcsolatba a Zeneakadémiával? Mint Sopronban élő és tanuló diák, 1947-ben jártam először Budapesten, akkor láttam először a Zeneakadémia épületét is. Várva várt pillanat volt, hiszen reméltem, hogy néhány év múlva itt folytathatom majd tanulmányaimat. Az épület szépsége, sajátos hangulata azonnal sejteni engedte, hogy nem akárhova léptem be. Azt azonban akkor még nem tudhattam, hogy ez a kiváló intézmény életem legmeghatározóbb része lesz majd. A diákéletnek melyek voltak a leginkább meghatározó vonásai az Ön számára? Zeneszerzői tanulmányaimat 1949 őszén kezdtem el Viski János osztályában. Kiváló tanáraim, a felejthetetlen Viski János kitartó biztatása, Szőnyi Erzsébet ragyogó zeneisége, nagy formátumú pedagógus személyisége, Ferenczy György kifinomult ízlése, bátor világlátása és véleményformálása, Szabolcsi Bence, Bartha Dénes, Ujfalussy József élményszerű előadásai mind formálták a gondolataimat, irányították az utamat – végső soron panorámává tágították a világképemet. De szívesen gondolok vissza társaimra is, a közös órákra és eszmecserékre, az előcsarnokban zajló élénk életre, az esti hangversenyek délelőtti próbáira, a sok kiváló, hírneves előadóművészre, akiket alkalmunk volt látni és hallani. A munkásságára, zeneszerzői gondolkodására mennyiben hatott az intézmény szellemisége? A Zeneakadémia alma materem lett, és elindítója hosszú évtizedeken át tartó tanári és alkotói pályámnak. Nincs olyan nap, hogy gondolatban ne járnám be újra és újra folyosóit, tantermeit, hogy ne emlékeznék szeretve tisztelt tanáraimra. Az egyetem eredményei, jelene és jövőbeni kilátásai milyen benyomásokat ébresztenek Önben? Néhány éve már nem veszek részt az oktatásban, így nem tudok részletesebb képet alkotni a mai munkáról, perspektívákról. Remélem azonban, hogy tovább él az a tradicionális európai szellemiség és magas fokú szakmaiság, amely a korábbi generációkra olyan termékeny hatással volt. Remélem, hogy Liszt Ferenc európaisága és magyarsága szellemében – korunk elvárásaival is számolva – a Zeneakadémia továbbra is őrizni fogja hírét és nevét a világban.

Soproni József tanít a Zeneakadémia fényképgyűjteményéből 66

Rákai Zsuzsanna


A lehetőségek otthona Lantos István 1973 óta tanít a Zeneakadémián. A zongoraművész, Liszt életművének egyik legavatottabb tolmácsolója négy éven át irányította az intézményt rektorként 1994-től 1997-ig.

Mikor kezdődött a kapcsolata a Zeneakadémiával? 1968. július 10-én, a felvételi vizsgán. Az első élményem az, ahogy mentem fel a Kisteremben a lépcsőn a pódiumra. Megbotlottam, és majdnem elestem. Ez volt az én belépőm. 1972-ben diplomáztam, és egy évvel később meghívtak tanítani, Kocsist, Ránkit, Falvait és engem. Gyakorlatilag megkaptam a tanárom, Solymos Péter osztályát. Milyen volt akkoriban zeneakadémista hallgatónak lenni? Lényegében a második otthonunk volt a Ház. Sokunknak nem volt otthon megfelelő hangszere, nekem sem volt rendes zongorám. Úgyhogy, ha egy tanár befejezte az órát, szaladtunk a Tanulmányi Osztályra gyakorlási engedélyért. Volt, hogy félórányi gyakorlásra vártunk négy-öt órát a folyosón, de megérte. És kevés kivétellel szinte minden este ott ültünk a koncerteken, teljesen mindegy volt, hogy zenekari, kamarazenei hangversenyt, orgonaestet hallgattunk-e. Azután átmentünk az Erzsébet sörözőbe, ami már nincs meg, és megbeszéltük a hallottakat. A Zeneakadémiára úgy léptünk be, mint valami szentélybe, hiszen ennek az épületnek fantasztikus kisugárzása van. És hogy micsoda tekintélye volt egy tanárnak! Emlékszem, még zeneiskolai növendék voltam, amikor részt vettem egy csereprogramban, amit cseh zeneművészeti szervezetekkel közösen szerveztek. Magánembereknél laktunk, én a prágai zeneakadémia egy profes�szoránál, aki megkért, hogy itthon majd adjam át az üdvözletét Hernádi Lajosnak. Amikor hazaértünk, be is jöttem ide, ott vártam a portánál a tanár urat, de ahogy megjelent, mint egy hatalmas szobor, meg sem mertem szólítani. Ott tébláboltam körülötte, amíg leadta a kulcsát, jó darabig követtem mindenhová, mire végre vettem egy nagy levegőt, és elmondtam, miért jöttem. Évekkel később aztán kollégák lettünk. Mit gondol, mi a legfontosabb, amit a Zeneakadémia fennállása során a diákjainak adott? A lehetőség. Mert a zene szeretetét, az érdeklődést az ember hozza magával, de hogy itt naponta adva voltak a hangversenyek, a nagyszerű tanárok, akiktől tanulhattunk, az óriási dolog. Olyan tanárokról beszélek, mint Petri Endre. Ő tanította a kamarazenét, aki az első változatában még kéttételes Kontrasztok bemutatóján a zongoraszólamot játszotta a Carnegie Hallban Szigetivel és Benny Goodmannel. Olyan kamaramuzsikus volt, hogy a világon bárhonnan vállaltak vele koncertet úgy, hogy leszálltak délután a vonatról, és este már a pódiumon zenéltek. Bementünk az órára, ő rágyújtott, de amint vége volt a cigarettának, azt mondta: „Várjál!” És akkor már biztos voltam benne, hogy azon az órán én többet nem fogok zongorázni. De ott lenni, látni, hallani, pláne együtt zenélni vele felejthetetlen és pótolhatatlan élmény volt.

Lantos István a Zeneakadémia fényképgyűjteményéből

Rákai Zsuzsanna 67


A hagyomány ereje Falvai Sándor 1973 óta tanít a Zeneakadémián. A zongoraművész Bächer Mihály egykori növendéke két cikluson át, nyolc évig irányította az intézményt rektorként 1997 és 2004 között.

Milyen emlékeket őriz zeneakadémiai diákkorából? Máig erősen él bennem a felvételi vizsga hangulata, a pillanat, amikor megláttam azokat a mestereket, akiket addig csak a koncertpódiumon csodálhattam néha, vagy a rádióban hallhattam. A diákok számára hatalmas lehetőség a legkiválóbbakkal együtt zenélni, magam is játszhattam hallgatóként Kovács Dénessel például. És csodálatos koncertekre emlékszem Simon Albert irányításával; vannak Haydn-szimfóniák, Bach-zongoraversenyek, amelyek ma is úgy élnek bennem, ahogy annak idején ő dirigálta őket a főiskolai zenekar élén. Nagyon kemény próbafolyamatok előzték meg az ilyen produkciókat, de az eredmény őt igazolta. Aztán beszélhetnék az épület varázsáról, a foyer-ban beszélgető tanárokról és diákokról, olyan világnagyságok, mint Richter és Rosztropovics fellépéseiről – mindez életre szóló élmény volt. Más zenei oktatási intézményekhez képest mennyire egyedi az intézmény légköre? A Zeneakadémia legfőbb erejének mindig azt tartottam, hogy Bartók, Dohnányi, Weiner, Hubay, Zathureczky személyében olyan iskolateremtő mesterek vállalták itt az oktatást, akik óriási szellemi-művészi sugárzással rendelkeztek, s hogy a hagyomány közvetlenül tovább élt: minket olyanok tanítottak, akik ezeknek a nagyságoknak a növendékei voltak, Bartókéi, Dohnányiéi. Úgy gondolom, hogy ez még hat. Milyen mértékben határozta meg a pályafutását a Zeneakadémiának ez a különleges szellemisége? Gyakorlatilag száz százalékig. A Zeneakadémia mellett egy évet tanultam Moszkvában a diploma után. Fontos év volt, de nem hasonlítható ahhoz, amit a Zeneakadémia adott nekem. Itt Bächer Mihály volt a mesterem, akit amellett, hogy Liszt-, Beethoven- és Schumann-játékosként etalonnak tekintettem, emberileg is nagyon sokra tartottam. Az osztályt úgy fogadta maga köré, mint egy családot. Gyakran hívott bennünket a lakására vacsorázni, beszélgetni, kitűnő emberekkel találkozhattam ott. Miben más a mai diákok helyzete? Az ő helyzetük természetesen más, és ennek jó és rossz oldala egyaránt van. Mindenképpen nagyszerű, hogy sokkal szabadabban mozoghatnak, mint mi annak idején. Ez fontos, mert nagyon sok a tehetség, talán még több is, mint amennyit ez az ország el tud tartani. De hát a mi nyelvünk éppen alkalmas rá, hogy aki arra érdemes, az bárhol a világon megmutathassa magát.

FALVAI SÁNDOR a Zeneakadémia fényképgyűjteményéből 68

Rákai Zsuzsanna


Dinamizmus és természetesség Vigh Andrea, Liszt-díjas hárfaművész, 1986-ban szerezte meg diplomáját a Zeneakadémián, ahol 1996 óta tanít: volt tanszékvezető, oktatási rektorhelyettes, 2013 óta az intézmény rektora.

Fel tudja idézni a legelső emlékeit a Zeneakadémiával kapcsolatban? A matiné-előadásokhoz kötődtek, amelyekre gyerekként hoztak el a szüleim. De szorosabb kapcsolatba először szakiskolás koromban kerültem az intézménnyel – a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába jártam –, mert szolfézsból és zeneelméletből gyakorlócsoportnak számítottunk. Ez azt jelentette, hogy a főiskolás hallgatók a mi osztályunkon tanultak tanítani, így ezekre az órákra át kellett járnunk a Liszt Ferenc térre. Hogyan hatott a Zeneakadémia szellemi öröksége a pályafutására? Mivel már középiskolás koromban kapcsolatba kerültem a Zeneakadémiával, az egész képzést egyetlen nagy ívnek éreztem. Fel sem merült bennem, hogy lehetne másképp is. Olyan természetes volt számomra a folyamatosság, mint ahogyan más levegőt vesz. Remek tanáraim voltak: Rohmann Henrik, akinél hárfázni kezdtem, aztán itt, a Zeneakadémián Kistétényi Melinda vagy éppen Földes tanár úr, de bejártunk Rados tanár úrhoz, Kurtág Györgyhöz is. A legkiválóbbaknál tanultunk, nem is beszélve a mesterkurzusokról. Ha ki lehetne emelni egyetlen benyomást, élményt, mint a legfontosabbat, mi lenne az? Talán az a fantasztikus dinamizmus, ahogyan mindenki mindenkit ismert, mindenkivel együtt zenélt egy kicsit. A természetesség, amivel minden este ott lógtunk a második emeleti karzaton, az, hogy ki se szakadtunk a Házból, bejöttünk reggel hétre, és este tizenegyig itt voltunk. És a koncerteken itt fordultak meg estéről estére a világ nagyjai: még élőben hallhattam Menuhint, Pollinit, Dorátival lemezt készíthettem. Azzal az óriási közösségtudattal nőttünk föl, hogy mi, muzsikusok, együtt nagy dolgokra lehetünk képesek. Elhivatottság is volt ez, és életérzés, életforma. Átmenthető ez az energia a jelenlegi, több épületben működő intézménybe is, a széttagoltság ellenére? Most, hogy a Liszt Ferenc téri főépület megújulhatott, újra nagyon jó a helyzet, a diákok újra ott zsúfolódhatnak a nagytermi balkonon. Eleinte mindenki félénk, tapogatózó volt kicsit, lassan indult újra az élet. Át is strukturálódott az épület használata, hiszen a földszint és az első emelet – a könyvtár kivételével – nem oktatási tér többé. De ahogy haladunk fölfelé, a második emelet már zajosabb, hál’ Istennek, a harmadik pedig fantasztikusan eleven. Szépen visszalopjuk mi azt a jó kis zeneakadémiai légkört, azt a régi otthonosságot a Házba, amit a régi rektorok személyisége teremtett meg. Nehéz megfelelni ennek a feladatnak, de nap mint nap ezért dolgozom.

VIGH ANDREA © FELVÉGI ANDREA (CAPRICCIO RECORDS)

Rákai Zsuzsanna 69


Bartók Béla folyamodványa tanára, Thomán István ajánlásával, hogy hangversenyt adhasson 1903 áprilisában szülővárosában a Zeneakadémia fényképgyűjteményéből

Bartók Béla és Pásztory Ditta búcsúkoncertje 1940. október 8-án (vezényel: Ferencsik János) © MTA BTK Zenetudományi Intézet, Bartók Archívum 70


November 15. ( vasárnap), 19.30

November 16. (hétfő), 18.00

November 17. (kedd), 19.30

Nagyterem

Nagyterem

Nagyterem

Vashegyi – Mozart Beszélgetés és koncert A zenekar mesterei Kocsis Zoltán és a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara Liszt: Mazeppa Bartók: I. hegedűverseny (BB 48a) Dohnányi: Szimfonikus percek, op. 36 Kodály: Fölszállott a páva – változatok egy magyar népdalra Kelemen Barnabás (hegedű) A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara Vezényel: Kocsis Zoltán 1875. november 14-én indult a Zeneakadémia első tanéve. Az intézmény 140. születésnapja alkalmából Kocsis Zoltán vezényletével, Kelemen Barnabás közreműködésével a négy legnagyobb hatású tanáregyéniség egy-egy művét játs�sza el a növendékekből alakult szimfonikus együttes. Liszt drámai szimfonikus költeménye, a Mazeppa után Bartók 1908-ban befejezett I. hegedűversenye szólal meg, az a mű, amelyet az akkor még zeneakadémista Geyer Stefinek írt szerelme kifejezéseként (a darabot csak 1959-ben publikálták). Ezt az egykori zeneakadémiai igazgató, Dohnányi rendkívül szellemes és komoly virtuozitást igénylő szimfonikus darabja, a Szimfonikus percek, valamint Kodály hangszeres életművének egyik csúcsa, a 20. századi modern zenei törekvéseket az archaikus magyar népzene hagyományával egyesítő Páva-variációk követi. Jegyárak: 1 200, 1 700, 2 800, 3 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Részletek Mozart operáiból és zenekari műveiből Közreműködnek az Ének és a Karmester Tanszak hallgatói A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara Vezényel, és a műveket bemutatja: Vashegyi György A német területeken nagy múltra visszatekintő „Gesprächskonzert”, vagyis beszélgetős koncert hagyományát elevenítette fel a magyar régizenejáték meghatározó alakja, a Zeneakadémia tanára, Vashegyi György, amikor az intézmény karmester- és ének szakos hallgatóival és a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekarával Händel három oratóriumából mutatott be részleteket az előző évadban. A közönség nemcsak különleges zenékkel és ifjú tehetségekkel találkozhatott, hanem Vashegyi György zenetudományi mélységű, élvezetes kommentárjai révén a darabok keletkezéstörténetébe, hatásmechanizmusába is betekintést nyerhetett. Ebben a félévben Mozart operáira és zenekari műveire kerül sor hasonló jelleggel, vagyis a közönség megtudhatja, hogy minden idők legnagyobb zenés színházi zsenije milyen eszközöket használt egy-egy szöveg megzenésítésekor, hogyan volt képes a zene révén az emberi lélek mélyére hatolni, s hogy azok a 18. századi kompozíciós eszközök, amelyeket használt, miként működnek és hatnak kétszázötven évvel később is. Ingyenes belépők igényelhetők a Zeneakadémia jegypénztárában Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Akusztikus, autentikus Élesben – a Népzene Tanszék A Zeneakadémia hallgatói a „Felszállott a páva” című tehetségkutatóban Csizmadia Anna, Varga Veronika, Zsikó Zsuzsanna, Fekete Borbála (ének); Krajcsó Bence (citera); Salamon Soma (furulya); Zimber Ferenc (cimbalom) Németh András (tekerő) Csercsel énekegyüttes; Zsikó Zoltán és zenekara; Parapács zenekar; Tarsoly zenekar; Magos együttes; Bazseva zenekar; Góbé zenekar Az először 2012-ben megrendezett Fölszállott a páva televíziós népzenei és néptánc tehetségkutató verseny az egész ország figyelmét ráirányította a néphagyománnyal foglalkozó tehetséges fiatalokra. Az MTVA, a Duna Televízió és a Hagyományok Háza által meghirdetett versenyre 360 produkcióval mintegy kétezren jelentkeztek a teljes magyar nyelvterületről. A sikeren felbuzdulva a Magyar Televízió 2014-ben a verseny második sorozatát is műsorára tűzte, idén pedig már folyik a „gyerekpáva” szervezése. Talán nem szerepelt kellő hangsúllyal a műsorban, hogy a vetélkedő szakmai munkájából a Zene­ akadémia Népzene Tanszéke is aktívan kivette a részét. Az itt oktató tanárok közül többen is dolgoztak a műsorban: az előselejtezők zsűrizéseitől kezdve egészen a döntőig eljutott fiatal muzsikusok szakmai felkészítéséig. A versenyzők közel kétharmada pedig a tanszék hallgatói közül került ki. Ezen a koncerten ők kerülnek reflektorfénybe: a magyar népzene legszebb darabjaiból válogatva mutatják be tehetségüket, tudásukat. Jegyár: 1 600 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont 71


November 19. (c sütörtök ), 19.00

November 20. (péntek ), 19.00

November 21. (szombat ), 10.30

Solti Terem

Solti Terem

X. terem

„Elsők és utolsók” kamara.hu/1 A ZENEAKADÉMIA kamarazenei fesztiválja Schumann: a-moll hegedűszonáta (WoO 2) Mozart: Zaide (K. 344) - részletek Mozart: Ave verum corpus (K. 618) Mozart: Varázsfuvola (K. 620) - részlet Schumann: Andante és variációk, op. 46 Beethoven: Nagy fúga, op. 134 Webern: Lassú tétel, op. post. Beethoven: F-dúr vonósnégyes, op. 135 Művészeti vezetők: Várjon Dénes és Simon Izabella Várjon Dénes, Simon Izabella (zongora); Veronika Eberle (hegedű); Louise Pellerin (oboa); Claudio Bohórquez, Várdai István (cselló); Radovan Vlatković (kürt) Casals Quartet: Vera Martinez, Abel Tomàs (hegedű); Jonathan Brown (brácsa); Arnau Tomàs (cselló) Várjon Dénes és Simon Izabella művészeti vezetésével első ízben valósul meg a Zeneakadémia november végi kamarazenei fesztiválja, a kamara.hu. A zongoraművész házaspár együtt és külön is a világ legrangosabb fesztiváljainak és koncerttermeinek rendszeres vendége (Salzburgi Ünnepi Játékok, Marlboro Fesztivál, Wigmore Hall, Carnegie Hall stb.), s azokat a kiemelkedő művész barátaikat hívták meg, akikkel rendszeresen együtt játszanak. A fesztivál programját minden évben meghatározott tematika szervezi: „elsők és utolsók” szerepelnek az idei fesztivál koncertjein, vagyis jelentős szerzők korai és kései művei. Mindjárt az első koncert számos izgalmat rejt, Webern korai vonósnégyes tételétől Beethoven Nagy fúgájának szinte lejátszhatatlanul nehéz négykezes átiratáig. Jegyárak: 3 400, 4 100 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont 72

„Elsők és utolsók” kamara.hu/2 A ZENEAKADÉMIA kamarazenei fesztiválja Schubert: Auf dem Storm (D. 943) Brahms: H-dúr trió, op. 8 Schumann: Sechs Gedichte und Requiem, op. 90 Brahms: Esz-dúr kürttrió, op. 40 Művészeti vezetők: Várjon Dénes és Simon Izabella Várjon Dénes, Simon Izabella (zongora); Mojca Erdmann (szoprán); Baráti Kristóf, Veronika Eberle (hegedű); Várdai István (cselló); Radovan Vlatković (kürt)

kamara.hu/babar Mesélős látogatás a zene varázsbirodalmába kicsiknek és nagyoknak Mesék és zeneművek Poulenc Babar, az elefánt című darabja alapján. Szerkesztő: Simon Izabella

A Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja a második napon igazi nemzetközi sztárparádéval folytatódik. A VárjonSimon művészházaspárhoz csatlakozik a harmincöt évesen máris Kossuth-díjas Baráti Kristóf hegedűművész, valamint Várdai István is, aki mind a Genfi Nemzetközi Csellóverseny, mind a müncheni ARD Nemzetközi Csellóverseny győztese. Mojca Erdmann a Salzburgi Ünnepi Játékokon is méltán ünnepelt nagyszerű német szopránja ,a világ egyik legjelentősebb kürtművészének tartott horvát Radovan Vlatković, valamint a már huszonhat évesen a világ vezető zenekaraival és dirigenseivel játszó, Sir Simon Rattle által felfedezett német hegedűművész, Veronika Eberle is.

Jean de Brunhoff 1931-es története Babarról, a kiselefántról, akit édesanyja halála után egy idős városi hölgy vesz magához, hogy aztán a városi civilizáció jótéteményeit magával vigye Babar a dzsungelbe, első megjelenése óta töretlen népszerűségnek örvend. 1940-ben unokatestvérei gyerekei számára írt a történet alapján néhány zongoraművet Francis Poulenc, s ezeket az ötleteket 1945-ben formálta ciklussá: a darabok Poulenc életművének legszebb lapjait rejtik. A kamara.hu fesztivál kísérő programjaként Simon Izabella és Für Anikó előadásában elevenedik meg Babar alakja, s a fesztivál közreműködői további darabok előadásával vezetik el a gyerekeket a zene varázslatos birodalmába.

Jegyárak: 3 400, 4 100 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyár: 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont


Azért vannak a jó barátok… Elsők és utolsók – így hangzik a magyar címe Ljudmila Ulickaja válogatott elbeszéléseinek, melyekben a szerzőnő az orosz társadalom sokszínűségét, változatosságát mutatja be. Teszi ezt anélkül, hogy ítélkezne vagy igazságot tenne. Pusztán életmódbeli kontrasztokat, különböző sorsokat ábrázol, akárcsak a Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja, a kamara.hu, melynek művészeti vezetője Várjon Dénes és Simon Izabella.

Simon Izabella és varjon Dénes © felvégi Andrea

Hagyományt folytat és hagyományt teremt 2015 novemberétől a Zeneakadémia. Folytat, hiszen a zongoránál és az életben szintén egy párt alkotó Várjon Dénes és Simon Izabella mintegy tíz éve szervez kamarazenesorozatokat, melyeknek ezentúl a Zeneakadémia ad otthont. S mivel nem ezúttal, hanem ezentúl, joggal beszélhetünk hagyományteremtésről is. A kamara.hu néven futó fesztivált minden év novemberének harmadik hetében rendezik majd meg. A szervezőpáros a Strém Kálmánnal lebonyolított A tegnap világa-­sorozattól kezdve fontosnak tartja, hogy fesztiváljainak tematikus keretet adjon. Így kapta a 2015-ös koncertsorozat az Elsők és utolsók címet. Mint Ulickaja könyvében, itt is az emberi – jelen esetben zeneszerzői – sokszínűség kerül középpontba. Egyrészt egy-egy komponista korai és kései művei állnak majd kontrasztban, másrészt bizonyos szerzők érett stílusa kerül össze­hasonlításra. Azonnal az első hangversenyen (november 19.) kiderül, hogy Mozart és Beethoven stílusa milyen mértékben ütköztethető egymással, hogy Schumann és Beethoven men�nyire más irányt választottak. „Érdekes látni, hogy honnan indultak a szerzők, hol volt a betetőzés, s hogy ez mennyire más ívű mindenkinél. Hogy ki az, aki a jövő felé nyitott utat, s ki az, aki inkább összegző ember volt” – mondta Várjon Dénes a műsor-összeállítás kapcsán a Zeneakadémia Koncertmagazinjának. A kamara.hu műsorában helyet kaptak egyetlenek is: olyan művek, melyek műfajukat, hangszer-összeállításukat tekintve páratlanok az adott szerző életművében. Ilyen például Brahms kürttriója. Hallhatunk majd ritkaságokat is, mint amilyen Sosztakovics Michelangelo-dalok című sorozata (Simon Izabella és Kovács István előadásában), ez a „hihetetlen és megrázó darab”, ahogy Simon Izabella fogalmazott. Szintén kuriózumnak számít Beethoven Nagy fúgája, melyet maga a szerző ültetett át négy kézre, zongorára. Ahogy a Beethoven-kották kézírásán is látszik az alkotás küzdelme, „a kései darabok némelyike nem válhat könnyűvé az előadó számára. Ha egy ilyen kaliberű darab könnyűvé válik, akkor elveszti a lényegét. Az előadás belső küzdelme hozzátartozik a műhöz” – vélekedett a Nagy fúgáról, különösképp a négykezes változatról Várjon. Az átiratban a két játékos gyakorlatilag a két felső és a két alsó vonósszólamot játssza egy az egyben. A sok hangegyezés és a szólamok keresztezése miatt „komoly közlekedési nehézségek vannak” a darabban, így ez esetben fokozottan igaz a négykezesek törvénye: „a négy kéznek egyetlen organizmusként kell funkcionálnia”, ezért a két játékosnak teljes összhangban kell lennie, kiválóan kell ismernie egymást. Ám ez a „törvény” igaz minden kamarázásra, s éppen ezért vannak a jó barátok. A kamara.hu-n pedig minden fellépő, minden kamarapartner a szervezőpáros közeli baráti körébe tartozik, akikkel hosszú évek óta együtt zenélnek. „Szerencsére nagyon tág művészkörünk van, ezért fantasztikus embereket tudtunk meghívni itthonról és külföldről egyaránt” – mesélte Várjon, és hozzátette, hogy hazai fronton rengeteget köszönhetnek a Zeneakadémiának, ahol komoly kamarazenei élet és munka folyik. Ebből a légkörből érkezik Lakatos György fagottművész, és a világ legfoglalkoztatottabb 73


AZÉRT VANNAK A JÓ BARÁTOK…

muzsikusai közé tartozó Baráti Kristóf és Várdai István. A külföldi vendégművészek között olyan nagynevű zenészeket találunk, mint a világ legjobb kürtösei között számontartott horvát kürtös, Radovan Vlatković; a mindössze huszonöt esztendős, Simon Rattle által felfedezett Veronika Eberle (hegedű), akivel már itthon is koncerteztek együtt Várjonék; a nagyszerű szoprán énekesnő, a Salzburgi Ünnepi Játékokon rendszeresen fellépő, Mojca Erdmann; a Casals Quartet, és ez tényleg csak szemezgetés a sztárlistáról. Simon Izabelláék beszéltek a következő kamara.hu-ról is. Steven Isserlis, Tabea Zimmermann, Viviane Hagner, Jörg Widmann… így kezdődik a felsorolás. A fesztiválhoz Simon Izabellának köszönhetően irodalmi és gyerekprogram is kapcsolódik. A művésznőnek Francis Poulenc zongorára és narrátorra írt Babarja adta az ötletet, hogy olyan, gyermekeknek szánt interaktív előadást tervezzen, amely során kinyithatja a kicsik számára a klasszikus zenei világot. „Nagyon nehéz olyan koncertet találni, ahol a klasszikus zene áll a középpontban, és kicsi gyerekeket beengednek, hiszen a kicsi gyerekek zajosabbak, többet mozognak” – magyarázta Simon Izabella. Az ő előadásán viszont helyet kap a mozgás, a gyerekek leküzdhetik a gátlásaikat, felmehetnek a színpadra, hogy – ha életük később teljesen el is távolodik a művészettől – szerezzenek efféle élményt. Simon a zenével való közvetlen kapcsolatban hisz: „Nagyon fontos, hogy a kisgyerek közel kerüljön a zenéhez, hogy fizikailag is közel legyen hozzá a zene és az előadó.” A foglalkozás hosszabb távú célja, hogy segítsen megőrizni és fejleszteni a gyermeki fantáziavilágot, ami a művészek számára egész életükben elengedhetetlen marad. Simon Izabella nagy pártolója a különböző művészeti ágak összehozásának is, és szeretné, ha programja által minél több gyermek élhetné meg ezeket a találkozásokat. A művésznő másik kezdeményezése is a társművészetekhez köthető. Meghívta a fesztiválra Spiró György írót, akivel egy, a közönséget is bevonó kötetlen beszélgetést tervez. Társalogni a művészetről, megtudni, mit jelent egy írónak az, hogy Elsők és utolsók – csak néhány a lehetséges témák közül. S mivel a kamara.hu összetartó eleme mégiscsak a zene, az ebből a programból sem maradhat el. A beszélgetést apró zenei blokkok szakítják majd meg, mindezt zene és irodalom kapcsolatának nevében. Hogy miként? Hogyan szólnak a hangszerek a koncerttermen kívül? Hogy néz ki egy zeneakadémiai előadó párnákon ücsörgő gyerekekkel? Milyen az, mikor igazán közel kerülünk a zenéhez? És legfőképp: hogyan muzsikálnak együtt professzionális művészek, sőt igaz barátok? Novemberben kiderül. Mona Dániel

74


November 21. (szombat ), 17.00

November 21. (szombat ), 19.00

November 22. ( vasárnap), 19.00

Földszinti kávézó

Solti Terem

Solti Terem

„Elsők és utolsók” kamara.hu/3 A ZENEAKADÉMIA kamarazenei fesztiválja

„Elsők és utolsók” kamara.hu/4 A ZENEAKADÉMIA kamarazenei fesztiválja

Schubert: Notturno (D. 897) Debussy: Cselló–zongora szonáta Chausson: Chanson perpétuelle, op. 37 R. Strauss: F-dúr cselló–zongora szonáta, op. 6 W. A. Mozart: A-dúr klarinétkvintett (K. 581)

Beethoven: Esz-dúr trió, op. 1/1 Sosztakovics: Michelangelo-dalok Schubert: Der Hirt auf dem Felsen (D. 965) W. A. Mozart:: Esz-dúr kvintett (K. 452)

Művészeti vezetők: Várjon Dénes és Simon Izabella

kamara.hu/őszi-tárlat Művek közötti kerengés Spiró Györggyel Tárlatvezető: Simon Izabella és Várjon Dénes A Zeneakadémia Liszt Ferenc téri épületében az 1907-es átadás óta fontos szerepet játszottak az irodalmi programok, s ennek kapcsán nemcsak a legendás Nyugat-esteket érdemes említeni, hanem a Kisteremben zajló különféle felolvasásokat és színházi produkciókat is. Ezt a hagyományt eleveníti fel a Simon Izabella és Várjon Dénes művészeti vezetésével megvalósuló kamara.hu fesztivál kísérő programja, amelyen a zongorista házaspár vendége Spiró György író lesz. Zeneművek és irodalmi alkotások lépnek párbeszédbe egymással ezen a délutánon három érzékeny művész dialógusán keresztül. A kamara.hu bérlettel rendelkezők részére ingyenes. A bérlettel nem rendelkezők részére 600 Ft. Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Veronika Eberle (hegedű); Claudio Bohórquez (cselló); Katja Skanavi (zongora); Ib Hausmann (klarinét) Casals Quartet: Vera Martinez, Abel Tomàs (hegedű); Jonathan Brown (brácsa); Arnau Tomàs (cselló)

Művészeti vezetők: Várjon Dénes és Simon Izabella Simon Izabella, Várjon Dénes (zongora); Kovács István (basszus); Baráti Kristóf (hegedű); Várdai István (cselló); Louise Pellerin (oboa); Radovan Vlatković (kürt); Lakatos György (fagott); Ib Hausmann (klarinét); Mojca Erdmann (szoprán)

Schubert meditatív Notturnója utolsó alkotói időszakából való. Debussy cselló– zongora szonátája a múlt századforduló ekkor már fizikailag gyengélkedő, prominensének kései kompozíciója. Chausson eredetileg szopránra és zenekarra írt darabja életének utolsó befejezett műve, a két záró szerzemény pedig igazi hálás alkalom az örömzenélésre: Strauss attraktív darabja valójában egy kellemes kirándulás a szonátaforma világába, Mozart klarinétkvintettje pedig (amely első és egyben utolsó is ebben a zsánerben tőle) nem véletlenül az egyik legtöbbet játszott darab a fafúvós instrumentumra. Az előadók névsora is pazar: Veronika Eberle a könnyed eleganciát, Claudio Bohórquez az ösztönös tüzességet, Katja Skanavi a befelé tekintő őserőt, Ib Hausmann az analitikus pontosságot, a Casals Quartet pedig a vibráló és gazdag színeket képviseli legfőként.

A Zeneakadémia kamarazenei fesztiváljának zárókoncertje ugyancsak időtlen komponisták korai és kései darabjait tűzi műsorra. Beethoven húszas éveinek elején írt legelső opuszában az egyéni hang és a sziporkázóan merész kreativitás rögtön megmutatkozik, Sosztakovics ezzel szemben már egyértelműen összegez, a nagyszerű Kovács István előadásában elhangzó Michelangelodalokkal élete utolsó évében állított emléket a sokoldalú reneszánsz zseninek. A koncertet és a kamarazenei sorozatot is lezáró Mozart-darab lényegéről pedig mindent elmond, hogy egy édesapjának írott levélben Mozart egész élete legjobbjaként említi e kompozíciót. A mű előadói között találjuk a Zeneakadémia Fúvós Tanszékének vezetőjét, Lakatos Györgyöt, és a Schiff Andrással, illetve Heinz Holligerrel rendszeresen együtt játszó nagyszerű kanadai oboistát, Louise Pellerint.

Jegyár: 3 400, 4 100 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 3 400, 4 100 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont 75


November 25. (szerda), 19.30

November 26. (csütörtök ), 19.30

Nagyterem

Nagyterem

Jazz itt! Brad Mehldau Trio

Tiszta barokk Rachel Podger és a Felvilágosodás Korának Zenekara

Brad Mehldau (zongora) Larry Grenadier (nagybőgő) Jeff Ballard (dob)

Brad Mehldau Trio

2013. november 5-én az újra megnyílt Zeneakadémia Nagytermében az első évad kiemelkedő eseményeként került sor Brad Mehldau szólózongora-koncertjére. Közönségét olyannyira lenyűgözte játéka, hogy öt ráadást adott. Bár Mehldau gyakran részesül szíves fogadtatásban, de a hazai rajongók lelkesedése, és nem utolsósorban a Nagyterem szentélyhangulata különleges hatást gyakorolt rá. A legnagyobb örömmel fogadta el ezért az újbóli meghívást – ez alkalommal egy triófellépésre. Ezzel a felállással vált világszerte ünnepelt művésszé még a kilencvenes évek közepén. Merészen Art Of The Trio elnevezéssel illetett albumsorozata a zenerajongók és a szakma körében is visszaigazolást nyert: valóban az újkori zongorás trió művészi szintre emelt megszólalása hallható ezeken a korongokon. Már pályája elejétől fogva a zongorista – ahogy számos más jazznagyság, köztük Charles Lloyd, Chris Potter és Michael Brecker – társa Larry Grenadier bőgős, de a dobos Jeff Ballarddal – Ray Charles, Pat Metheny vagy Chick Corea ritmusszekcióinak bástyájával – is évtizedes a kapcsolata. A klasszikus zene formakincséből és a popzene invencióiból merítő, a jazz szabadságával szárnyaló zenét hallhatunk e legendás hármastól. Jegyárak: 4 900, 6 300, 7600, 9 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

76

J. S. Bach: E-dúr hegedűverseny (BWV 1042) Vivaldi: g-moll kettősverseny, op. 3/2 Pisendel: g-moll hegedűverseny J. S. Bach: Chaconne a d-moll partitából (BWV 1004) Vivaldi: e-moll hegedűverseny (RV 279) Telemann: G-dúr versenymű négy hegedűre ( TWV 40:201) Bach: d-moll kettősverseny (BWV 1043) Rachel Podger (hegedű) A Felvilágosodás Korának Zenekara Érthetetlen, hogy miért kellett eddig várni az angol Rachel Podger budapesti látogatására, mert bár a neve talán sokak számára ismeretlenül cseng Magyarországon, az ezredforduló egyik legjelentősebb barokk hegedűséről és legkitűnőbb Bach-előadójáról van szó. A Guildhall School of Music növendéke volt, alapítója volt több neves historikus együttesnek (Florilegium, The Palladium Ensemble), és koncertmesterként működött évekig a Gabrieli Consort and Playersnél, illetve az English Concertnél. 2004 óta a Felvilágosodás Korának Zenekarát vezeti (többedmagával), s a Zeneakadémián is ezzel az együttessel lép fel. A koncert műsorán legkedvesebb szerzői szerepelnek, Vivaldi mellett csupa olyan név, akik a Védőangyal című 2013-as, sokszorosan díjnyertes lemezén is (igaz, ott szólóművekkel). Jegyárak: 2 900, 4 100, 5 200, 6 500 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont


Air Raid Š Geert Goiris


Barokk lélek Napjaink legnagyobb barokk hegedűsei között tartja számon a szakma és a nagyközönség. Lemezei sorra nyerik a díjakat, növendékei rajonganak érte, de ha létezik művész, aki mentes a professzori és sztárallűröktől, Rachel Podger bizonyosan közéjük tartozik. November végén először ad koncertet Budapesten. „Nem vagyok purista – nyilatkozta egyik interjújában a BBC-nek. – Szeretem a barokk zenekari felállást, és remek, ha az embernek jó olasz hegedűje van, de a hangszerválasztás személyes döntés. A játékos boldog kell legyen a hangszerével. Ez a legfontosabb!”

A boldogság. Alighanem ez Rachel Podger művészetének lényege. A boldogság, amit a zenélés jelent számára, s amit hangszerével varázslatos módon továbbít hallgatósága felé. Valóban nem purista, mert bár kizárólag 1800 előtti zenét játszik, és nincs is otthon modern hegedűje, a zenetudományi vértezet nála soha nem nyomja el a muzikális ösztönöket. Édesanyja német – gyermekkora egy részét Németországban töltötte –, édesapja a cambridge-i King’s College karvezetőjeként működött, s részt vett John Eliot Gardiner számos projektjében. Vagyis Rachel Podger már a historikus előadói gyakorlat eredményeivel a fülében élte át zenei eszmélését az 1980-as években. Diákéveiben mindig is a barokk hegedűhöz vonzódott, felülírva azt a korabeli vélekedést, hogy az megy barokk hangszeresnek, aki játéktechnikailag nem elég felkészült. Az energiáktól duzzadó koncertjeiről és lemezeiről ismert Palladian Ensemble-t még diákkorában alapította meg, s az együttes számos régizenész „nagyágyú” figyelmét felkeltette: Trevor Pinnockét például, aki 1997-ben meghívta Rachel Podgert, hogy legyen az English Concert koncertmestere. Első lemezén Bach szólóhegedű-szonátái és partitái szerepelnek (kevesen vállalkoznak erre pályájuk korai szakaszában), s azóta számos hangfelvételen működött közre az English Concert tagjaként, majd 2004-től a Felvilágosodás Korának Zenekara vezetőjeként. Tanított a londoni Királyi Akadémián, a Dán Királyi Zeneakadémián, jelenleg a Királyi Walesi Drámaés Zeneakadémia professzora, s ha csak teheti, idejét otthonában, a délwalesi kisvárosban, Breconban tölti, ahol két gyermekével és ügyeit intéző párjával, az ugyancsak muzsikus Tim Croninnal él („őt nem érdekli az előadói karrier mókuskereke, úgyhogy nem volt kérdés, kettőnk közül ki lesz a sztár” – mondta róla Rachel Podger). Itt alapította a Brecon Baroque együttesét és az együtteshez kapcsolódó barokk zenei fesztivált, amely sokkal több puszta zenei programnál: valóságos közösségi esemény. Mert Rachel Podger számára a zene emberi vonása mindennél fontosabb. „Az előkészület során az embernek mindent elő kell bányásznia a kottából és önmagából – mondja a próbafolyamatról –, de amikor élő emberekkel együtt zenélünk, akkor az nem puszta reprodukciója annak, ami a papíron szerepel. Soha nem tudhatjuk, hogy mi fog történni.” Számára Bach, Telemann vagy Pisendel nem parókás öregurak, akik szigorúan néznek ki egy poros középiskolai énekkönyvből, hanem hús-vér emberek, tele zenén keresztül közvetíthető gondolatokkal. Ezért tartja fontosnak a korabeli kontextus megismerését, hiszen a zene a tág értelemben vett kultúra része: ha érteni szeretnénk, érteni kell a közeget, amelyben létrejött. Rachel Podger nem egyszerűen barokk hegedűs, alighanem egy időutazóval van dolgunk, aki többször is megfordult a 17. és 18. században, s hagyta, hogy a korszak átitassa a lelkét. Fazekas Gergely

78


2014. SZEPT. 4. (csütörtök ), 19.30

2014. szept 6. (szombat ), 20.30

2014. szept 7. ( vasárnap), 18.00

Nagyterem

Nagyterem

Nagyterem

A 100 Tagú Cigányzenekar és barátai A Pablo Casals Nemzetközi Csellóverseny nyitóhangversenye Kodály: Galántai táncok Elgar: e-moll csellóverseny, op. 85 Bartók: Concerto (BB 123) Közreműködik: Perényi Miklós (cselló) Nemzeti Filharmonikus Zenekar Vezényel: Kocsis Zoltán

Giora Feidman & Gitanes Blondes – Nagyon klezmer Közreműködik: Giora Feidman (klarinét, basszusklarinét), Mario Korunic (hegedű), Konstantin Ischenko (harmonika), Christoph Peters (gitár), Simon Ackermann (bőgő)

Közreműködik: Vendég: Roby Lakatos, Lendvay József (hegedű), Sabbathsong Klezmer Band Műsorvezető: Tóth Géza Az est fővédnöke: Vattamány Zsolt, Erzsébetváros polgármestere Szerkesztő, producer: Beke Farkas Nándor Főprímás: Lendvai Csócsi József

Hianyzik a tartalom. Hianyzik a tartalom. Hianyzik a tartalom. Jegyárak: 3 900, 5 400, 6 900 Ft Rendező: Filharmónia Magyarország Koncert és Fesztiválszervező Nkft.

Jegyárak: 4 900, 9 500 Ft Rendező: Art Quarter Budapest

Jegyárak: 7 990, 8 990, 9 990 Ft Rendező:100 Tagú Cigányzenekar Kulturális és Közművelődési Közhasznú Rachel Podger Egyesület © Jonas Sacks 79


November 27. (péntek ), 19.00

November 28. (szombat ), 19.00

Solti Terem

Solti terem

A tehetség kötelez Bán Máté fuvolaestje W. A. Mozart: F-dúr szonáta (K. 377) J. S. Bach: h-moll szonáta (BWV 1030) Debussy: Syrinx Kurtág György: Bagatellek, op. 14/d Dohnányi: cisz-moll szonáta, op. 21 Bán Máté (fuvola); Csalog Gábor, Dani Imre (zongora); Fejérvári Zsolt (nagybőgő)

Marczi Mariann zongoraestje Kurtág: Szálkák, op. 6/d Kodály: Meditáció Debussy egy motívuma felett Bartók: Három burleszk (BB 55) Kodály: Hét zongoradarab, op. 11 Bartók: Szabadban (BB 89) Marczi Mariann (zongora)

80

„Bárcsak a jövendő művésze mindig észben tartaná azt, hogy bár a mondás szerint noblesse oblige (a nemesség kötelez), de legalább annyira, sőt sokkal inkább, mint a nemesség: GÉNIE OBLIGE (a tehetség kötelez)!” Paganiniről írott nekrológjában, 1840-ben fogalmazott így Liszt Ferenc, és saját maga mutatott példát arra az utókornak, hogy mire is kötelez egy művészt a tehetség. A Zeneakadémia Koncertközpont 2013-ban – hagyományteremtő szándékkal – életre hívott sorozata minden félévben több zeneakadémista növendéknek vagy együttesnek kínál bemutatkozási lehetőséget. Ezúttal a Junior Prima Díjas fuvolaművész, Bán Máté lép a közönség elé, aki igencsak megfelel Liszt fentebb idézett elveinek: zeneiskolás kora óta sorra nyeri a hazai és nemzetközi versenyeket, számos művészeti díj birtokosa, s a Concerto Budapest tagjaként, szólistaként és kamarazenészként is rendszeresen koncertezik. Közel háromszáz évet átfogó műsorának kuriózumai Kurtág György fuvolára, nagybőgőre és zongorára írt Bagatelljei, melyek megszólaltatásában olyan kiváló kamarapartnerei lesznek, mint Fejérvári Zsolt és Csalog Gábor. Az est ugyancsak fontos szereplőjeként lép színpadra a 2014-es Johannes Brahms Nemzetközi Verseny győztes zongoristája, Dani Imre is.

„A ma élő előadók feladata a mai zene tolmácsolása” – vallja Marczi Mariann, akinek repertoárján a 20. századi és a gyakran ősbemutatóként elhangzó kortárs művek kiemelt súllyal szerepelnek. Bár a hangverseny gerincét képező Bartók- és Kodály-művek némelyike több mint száz éve született, kísérletező nyelvük és örök modernségük mégis kétségtelenül mai zenévé teszi őket. A Kodály párizsi útját követően, 1907-ben keletkezett Meditációban, valamint az egy évtizeddel később befejezett Hét zongoradarabban egyaránt a zeneszerzőt érő radikálisan új zenei irányok, elsősorban Debussy hatása mutatkozik meg. Bartók 1908 és 1910 között írt Három burleszkje, valamint 1926-os Szabadban-ciklusa nem kevésbé izgalmas zenék: tételcímeik programatikus tartalomra utalnak, melynek értelmezése az előadóművész és a közönség számára egyaránt különleges feladat. A hangversenyt nyitó Kurtágopus rendkívüli jelentőséggel kapcsolódik Marczi Mariannhoz, aki Splinters, azaz Szálkák címmel jelentette meg első albumát, melyen 20. századi magyar szerzők szóló zongoraművei – köztük több, a mostani koncerten is elhangzó darab – kaptak helyet. A lemezről elismerő recenziót írt napjaink legvitriolosabb tollú zenekritikusa, Norman Lebrecht.

Jegyár: 1 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 1 900, 2 500 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

marczi mariann


November 29. ( vasárnap), 11.00

November 30. (hétfő), 19.00

Nagyterem

Solti Terem

Sandra Shapiro és Ivan Zenaty kamaraestje Clara Schumann: Románcok, op. 22 Martinů: III. szonáta hegedűre és zongorára Beethoven: A-dúr hegedű–zongora szonáta, op. 47 („Kreutzer”)

Liszt-kukacok Akadémiája Történetek a Zeneakadémiáról 10–15 éveseknek

Az idén 140 éves Zeneakadémia varázslatos Liszt Ferenc téri épületének titkai és meséi elevenednek meg a Liszt-­kukacok Akadémiája őszi hangversenyén. Hol rejtőzik a 106 éves zenepalotában a zene szelleme? Mit jelentenek a különféle rejtélyes díszítmények? Mitől szól másként a Nagyterem, mint a világ bármely más hangversenyterme? Mi történik azzal, aki az örök ifjúság forrásából iszik és mi köze ennek a zenéhez? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a koncert, s a meséket a Zeneakadémiához kötődő jeles zeneszerzők művei kapcsolják össze egymással, élővé varázsolva azt a rendkívüli hagyományt, amit az intézmény világhírű tanárai, Liszt, Erkel, Dohnányi, Kodály és Bartók testesítenek meg. A koncerten a karmester és a mesélő szerepét a Zeneakadémia egykori diákja, az Óbudai Danubia Zenekart megújító dirigens, Hámori Máté ölti magára.

Amikor 1946-ban a II. világháború elől Amerikába menekült Széll Györgyöt kinevezték a clevelandi Zenekar főzeneigazgatójává, az együttest a jobb vidéki zenekarok között tartották számon. Széll 1970-ben bekövetkezett halálakor a Clevelandi Zenekar a szakma és a nagyközönség szemében egyaránt a világ egyik legjobbjának számított. S hogy ennek mi köze Ivan Zenaty és Sandra Shapiro hegedű–zongora estjéhez? Hogy mindketten a Cleveland Institute of Music tanárai, s látogatásuk a Zeneakadémián annak viszonzásaként jött létre, hogy a Zeneakadémia hallgatói és tanárai 2014 novemberében nagy sikerű hangversenyeket adtak a clevelandi társintézményben. A cseh származású Ivan Zenaty napjaink legjelentősebb cseh hegedűseinek egyike, repertoárján több mint ötven hegedűverseny szerepel, de nemcsak szólistaként, hanem tanárként is igen aktív (Cleveland előtt a Drezdai Zeneakadémián tanított). A Steinway művészének választott Sandra Shapiro a Cleveland Institute of Music kamarazenei és zongora tanszékén tanít, egyben az előképző vezetője, s előadóművészként is gyakorta lehet hallani.

Jegyár: 1 200 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyár: 1 200 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Erkel, Liszt, Bartók, Kodály, Weiner művei Óbudai Danubia Zenekar Vezényel és mesél: Hámori Máté

hámori máté © Zeneakadémia / Tuba Zoltán

Ivan Zenaty (hegedű) Sandra Shapiro (zongora)

81


December 1. (kedd), 19.00

December 1. (kedd), 19.30

Solti Terem

Nagyterem

Akusztikus, autentikus Majorosi Marianna és vendégei Majorosi Marianna (ének) Kuczera Barbara, Szabó Attila (hegedű); Rőmer Judit (brácsa); Barcza Zsolt (cimbalom, harmonika); Kökény Richárd (gardon); Makó Péter (fúvós); Molnár Péter (bőgő) A népzene – nagyközönség számára ismeretlen – belső köreiből hirtelen reflektorfénybe lépő, azóta kitüntetést kitüntetésre halmozó Csík zenekar tagjai egyre inkább saját utakat keresnek. Említhetjük a The Crazy Little Things zenekart, a Kunos Tamás neve alatt futó formációt, vagy éppen Csík János legutóbbi, személyes hangvételű lemezét, az Úgy élni, mint a fák címűt. Majorosi Marianna koncertje is ebbe a „sorozatba” illeszkedik. Bár a 2010-ben a Sziget Fesztivál keretében megrendezett Cseh Tamásemlékkoncerten még szükséges volt a Csík zenekar tagjaként definiálni, ma már saját néven is találkozhatunk vele a koncertéletben. A békéscsabai születésű Majorosi Marianna pályája táncosként indult. A helyi Balassi Táncegyüttes és a szarvasi Tessedik Táncegyüttes után a Magyar Állami Népi Együttes táncosa, később a női tánckar vezetője lett. Életében a Magyar Táncművészeti Főiskola elvégzése után erősödött meg a népdalénekesi vonal. Bodza Klára kezei alatt érett igazán egyedi hanggá, amely adottságát már nem csak a tánckarban tudta kamatoztatni. Ezen a koncerten kedvenc dallamai csendülnek fel a Csík zenekarból ismert zenésztársak mellett régi barátok, pályatársak tolmácsolásában. Jegyárak: 2 500, 3 200 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont 82

MATAN PORAT ÉS A CONCERTO BUDAPEST Brahms: II. (B-dúr) zongoraverseny op. 83 R. Strauss: Imígyen szóla Zarathustra, op. 30 Matan Porat (zongora) Concerto Budapest Vezényel: Keller András Brahms nagyszabású, közel ötvenperces B-dúr zongoraversenyének bemutatóját 1881-ben a szerző szólójával Budapesten tartották, Erkel Ferenc vezényelt, s a nézőtéren ott ült Liszt Ferenc is, aki lelkes szavakkal méltatta a művet ( jóllehet Brahmsszal és zenéjével nem ápolt baráti viszonyt). A darab vezérszólamát ezúttal a Berlinben élő izraeli zongorista, Matan Porat fogja megszólaltatni. Az ifjú művész, akit hallhatott már a Carnegie Hall és a Barbican közönsége is, a New York-i Juilliard School of Music növendéke volt, s mesterei között tudhatja Murray Perahiát, illetve Maria João Pirest. A koncert második felében a Keller András vezette Concerto Budapest a szimfonikus repertoár egyik alapművét, a Nietzsche filozofikus regényét zenévé formáló Richard Strauss szimfonikus költeményt, az Imígyen szóla Zarathustrát fogja megszólaltatni. Jegyárak: 3 200, 4 200, 5 600, 6 900 Ft Rendező: Concerto Budapest

Matan Porat © Neda Navaee


BÉRLETEK 2015/16 JÚNIUS 10-IG KÜLÖNLEGES KEDVEZMÉNNYEL!

ZENE KARNYÚJTÁSNYIRA


December 4. (péntek ), 19.00

December 4. (péntek ), 19.30

Solti Terem

Nagyterem

Kamarazene Nagyteremre Várdai, Krilov, Tomter, Goerner I. Budapesti Nemzetközi Gitárfesztivál Nyitókoncert Costas Cotsiolis szólóestje Leo Brouwer kubai zeneszerző tiszteletére

J. S. Bach: c-moll csellószvit (BWV 1011) Beethoven: c-moll vonóstrió, op. 9/3 R. Strauss: F-dúr cselló–zongora szonáta, op. 6 Brahms: c-moll zongoranégyes, op. 60

Leo Brouwer művei

Várdai István (cselló), Szergej Krilov (hegedű); Lars Anders Tomter (brácsa); Nelson Goerner (zongora)

Costas Cotsiolis (gitár) A Leo Brouwer életművenek szentelt I. Budapesti Nemzetközi Gitárfesztivál nyitó napján napjaink egyik legnagyobb hatású gitárművesze ad szólókoncertet. A görög Costas Cotsolis nemcsak hangversenyeivel és lemezeinek sokaságával gyakorolt jelentős hatást az ezredforduló gitárművészetére, hanem tanárként is (az athéni, a thesszaloniki és az indianapolisi zeneakadémián is tanított). Az általa 1978-ban alapított Volos Nemzetközi Gitárfesztiválon (amely ma Naxos Nemzetközi Gitárfesztivál néven fut) az elmúlt évtizedekben több mint 9000 növendék és több mint 400 gitártanár fordult meg. A koncert nemcsak a fellépő miatt lesz érdekes, bár Cotsiolis gitárjátékát a frissen felújított Solti Terem varázslatos akusztikájában hallgatni önmagában is élményszámba megy, hanem az általa játszott művek miatt is, hiszen Leo Brouwer életművéből válogat. Az idén hetvenhat éves kubai mester vitán felül a 20. század legjelentősebb gitárszerzője: életművének stilisztikai palettája a kubai népzenétől az európai avantgárdig szinte valamennyi lehetséges zenei stílust felölel, fantáziája és kifejezőkészsége pedig nem ismer határokat. Jegyárak: 1 700, 2 800 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont, Attacca Művészeti Bt. 84

Egy szóló, egy duó, egy trió és egy kvartett lesz hallható Várdai István és barátainak kamarazenei hangversenyén. Várdai az egyetlen muzsikus, aki a müncheni ARD Nemzetközi Versenyt, valamint a Genfi Nemzetközi Versenyt is megnyerte, utóbbi helyről két különdíjat is elhozott. A Junior Prima Díjas, harmincéves csellista 2013-tól a nagy hírű Kronberg Akadémia oktatója, hozzá hasonlóan nagy kaliberű művészekkel találkozik a Zeneakadémia arany babérlevelekkel övezett pódiumán, hogy a zeneirodalom gyöngyszemeiből válogasson. A Leonyid Kagan és Salvatore Accardo tanítványaként végzett Szergej Krilov nemcsak muzsikusként, hanem közeli barátként is kötődött Msztyiszlav Rosztropovicshoz, akivel sokszor hangversenyezett együtt. Az idősebb generációhoz tartozó norvég mélyhegedűs, Lars Anders Tomter többek között Végh Sándornál tanult; hírnevét az 1984-es Budapesti Nemzetközi Brácsaverseny különdíjasaként alap­ozta meg. Az argentin Nelson Goerner a Buenos Airesben megrendezett Liszt-verseny győzteseként jelentkezett be a nemzetközi zenei élet vezető művészei közé, ő 1990-ben lett a Genfi Nemzetközi Zenei Verseny zongorista győztese. Jegyárak: 1 200, 1 700, 2 800, 3 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

várdai istván © Böröcz Balázs


December 5. (szombat ), 19.00

December 5. (szombat ), 19.30

Solti Terem

Nagyterem

Legendás koncertek Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar „1945. március 17.”

I. Budapesti Nemzetközi Gitárfesztivál Ricardo Gallén szólóestje LEO BROUWER KUBAI ZENESZERZŐ TISZTELETÉRE Leo Brouwer művei Ricardo Gallén (gitár)

Leo Brouwer

A spanyol Ricardo Gallén napjaink egyik legfoglalkoztatottabb klasszikus gitárművésze. Tanulmányait Spanyolországban kezdte, majd Salzburgban és Münchenben folytatta, jelenleg a weimari Liszt Zeneakadémia tanára. Öt nemzetközi versenyről hozta el a fődíjat, s lemezei nemcsak szakmai körökben arattak sikert, hanem a klasszikus lemezeladási listákon is előkelő helyen szerepeltek. Többször dolgozott együtt Leo Brouwerrel, akinek káprázatosan gazdag életművéből válogat a Leo Brouwer Gitárfesztivál második estjén a szerző jelenlétében. Brouwer nem először jár Magyarországon, több ízben is ellátogatott a SzendreyKarper László által alapított Esztergomi Gitárfesztiválra, s írt egy művet a Bakfark Bálint Gitárzenekar számára. Az idős mester budapesti látogatása nemcsak a honi gitáros társadalom, hanem a magyar zeneélet számára is ünnep lesz. Jegyárak: 1 700, 2 800 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont, Attacca Művészeti Bt.

Beethoven: Egmont-nyitány, op. 84 Bach–Weiner: Toccata, adagio és fúga (BWV 564) Mendelssohn: e-moll hegedűverseny, op. 64 Goldmark: A kertben, op. 26/4 Bartók: Magyar parasztdalok zenekarra, (BB 107) Stravinsky: Petruska Pusker Júlia (hegedű) Nemzeti Filharmonikus Zenekar Vezényel: Kocsis Zoltán Eredeti fellépők: Lengyel Gabriella (hegedű) Székesfővárosi Zenekar Vezényelt: Ferencsik János Alig néhány nappal a II. világháború utolsó budapesti puskalövéseinek eldördülése után éledezni kezdett a főváros zenei élete. 1945 márciusában már előadást tartottak az Operaházban és koncertet rendeztek a Zeneakadémián. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a bombázásokat szerencsésen túlélő Akadémián hamarabb rendeztek népbírósági tárgyalásokat. A háború utáni első hangversenyen Ferencsik János dirigálta a Székesfővárosi Zenekart, a majdani Nemzeti Filharmonikus Zenekar elődjét. A legendás koncerteket újrajátszó zeneakadémiai sorozat második estjén a Kocsis Zoltán vezette Nemzeti Filharmonikus Zenekar eleveníti fel ezt a történelmi pillanatot, s Mendelssohn Hegedűversenyének szólóját a világra szóló tehetségű Pusker Júlia játssza. Jegyárak: 2 900, 4 100, 5 200, 6 500 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont 85


Nicole Taylor kurzusa (2015. február 26.) © ZeneakadÉmia / Tuba ZoltÁn

Ian Bostridge és Thomas Adès (2014. december 7.) © ZeneakadÉmia / Tuba ZoltÁn

Kocsis Zoltán és a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara (2014. november 23.) © ZeneakadÉmia / Mudra LÁszlÓ 86


Devich Gergely És Dolfin Gergely (2015. március 21.) © ZeneakadÉmia / Mudra LÁszlÓ

Somos Csaba DLA zárókoncertje (2015. március 12.) © ZeneakadÉmia / Kiss-Kuntler ÁrpÁd

THE KING'S CONSORT (2014. december 21.) © ZeneakadÉmia / Tuba ZoltÁn 87


December 6. ( vasárnap), 19.30

December 6. ( vasárnap), 19.00

Nagyterem

Solti Terem

I. Budapesti Nemzetközi Gitárfesztivál Leo Brouwer, Costas Cotsiolis és az Anima Musicae Kamarazenekar

Jazz itt! Silence Fiction

Leo Brouwer: Verdiana Wagneriana Mozartiana VI. gitárverseny Costas Cotsiolis (gitár) Anima Musicae Kamarazenekar Vezényel: Leo Brouwer A Leo Brouwer életművének szentelt I. Budapesti Gitárfesztivál zárókoncertjén napjaink egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású gitárművésze, Costas Cotsiolis szólójával, a Budafoki Dohnányi Zenekar közreműködésével hallhatunk ízelítőt a 20. század egyik legjelentősebb kubai zeneszerzőjének, Leo Brouwernek az életművéből. A művek autentikus tolmácsolásáért nemcsak az kezeskedik, hogy Cotsiolis régóta játssza Brouwer darabjait, hanem az is, hogy maga a szerző áll majd a karmesteri pulpitusra. Juan Leovigildo Brouwer Mezquida Havannában született 1939-ben, szülővárosában kezdte tanulmányait, majd az Egyesült Államokba költözött, ahol egyebek mellett a Juilliard School of Music növendékeként is tanult (gitárt és zeneszerzést egyaránt). Az 1970-es években Berlinben élt, ahol megismerkedett a korszak európai avantgárd szerzőivel, s ez zenei stílusára is nagy hatást gyakorolt. Aktív előadóművészi karrierje 1980-ban ért véget kezének egy sajnálatos ínsérülése miatt. Zeneszerzőként és karmesterként azonban máig aktív, miként erről ez a kivételes élményt ígérő hangverseny is tanúskodni fog. Jegyárak: 1 200, 1 700, 2 800, 3 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont, Attacca Művészeti Bt. 88

Silence Fiction: Kanizsa Georgina (ének, loop, effektek); Vikukel Dániel (zongora, billentyű); Miskolczi Márk (bőgő); Urbán Marcell (dob) A fiatal jazzkvartett zenéje a zongorista kompozícióira és az énekesnő saját dalszövegeire épül. Egy szimbolikus világ képeit rajzolják meg zenéjükkel, alternatívákat keresve a mindennapi élet társadalmi és érzelmi nehézségeinek megoldására. A négy zenész kapcsolata túlmutat zeneakadémiai tanulmányaikon, a zeneszerző–zongorista Vikukel Dániel és az énekes–szövegíró Kanizsa Gina kölcsönösen figyeltek fel egymásra. Dániel erős, független, egyéni hangja hamar kitűnt a tömegből, s ehhez remekül illeszkedett Gina szuggesztív előadásmódja. Duóprojektbe kezdtek, majd az egyre bővülő repertoár és a felkérések miatt kvartetté bővülve találtak rá a végleges forma- és hangzásvilágra. Gina még az Etűd konzervatórium növendékeként kezdett zenélni a ritmusszekciót alkotó Márkkal és Marcellel, a köztük fennálló erős kapcsolat biztos zenei alapot ad a kibontakozó harmóniáknak és a közös improvizációnak. Bemutatkozó koncertjükre a Müpában rendezett 2014-es Jazz Showcase-en került sor. Azóta többek közt olyan fesztiválok meghívásának tehettek eleget, mint a nagy múltú Veszprémfest és a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál, valamint rendszeres fellépői a Művészetek Palotájának, illetve a Budapest Jazz Clubnak. A tudományos-fantasztikus irodalom műveinek hatására az együttes olyan jövőt képzel el, ahol az emberekhez közel kerülhet a tartalmas, igényes zene, amely harsány szólamok helyett az önreflexiót választja, és csendes elmélyülést kínál. Jegyár: 1 200 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Vikukel Dániel


Bejegyzés a zeneakadémia vendégkönyvében ROBERT KING (2014. december 21.)


A Zeneakadémia Karrierirodája Hagyományos tehetséggondozó szerepét továbbgondolva, és a 2013-ra befejeződött megújulással párhuzamosan felépített önálló koncertszervezői profilját kamatoztatva a Zeneakadémia kísérleti jelleggel művészmenedzsmenti tevékenységet indított, melynek célja évente néhány, pályázat alapján kiválasztott hallgató előadóművészi pályájának támogatása, besegítése a magyar és nemzetközi komolyzenei vérkeringésbe.

90

A Zeneakadémia kulturális igazgatósága keretein belül működő Karrier­ iroda a kiválasztott hallgatókat print és online portfólió készítésében, repertoárjuk és koncertprogramjaik kialakításában, a médiával, koncertszervezőkkel és művészügynökségekkel való kapcsolattartásban segíti, továbbá fellépési lehetőséget biztosít számukra. Emellett a versenyekre, kurzusokra és próbajátékokra való jelentkezésben, illetve ösztöndíjak megpályázásában támogatja őket. A menedzselést a Karrieriroda a hallgató tanulmányainak befejezése utáni két évig, de legfeljebb öt évig vállalja. A rendre az őszi szemeszterben meghirdetett pályázatokra olyan fiatal muzsikusok jelentkezhetnek, akik legalább hat félévet elvégeztek a Zeneakadémia komolyzenei tanszékeinek valamelyikén (beleértve a kivételes tehetségek osztályában töltött éveket), és beiratkozott hallgatók, illetve a pályázat kiírását megelőzően szerezték meg MA- vagy DLA-oklevelüket. Az előválogatáson túljutott jelentkezők 10-15 perces műsor előadásával bizonyíthatják rátermettségüket a Kocsis Zoltán vezette zsűri előtt, melynek tagjai között a Zeneakadémia rektora, valamint az alma materhez kötődő kiváló szólisták, kamaraművészek, illetve karmesterek foglalnak helyet. A 2013. december 3-án tartott első meghallgatás alapján Gyöngyösi Ivett (zongora), Razvaljajeva Anasztázia (hárfa), Seleljo Erzsébet (klasszikus szaxofon) és a Nyári Kvartett támogatása mellett döntött a zsűri (a vonósnégyest külföldi tanulmányok miatt 2014 decemberéig menedzselte az iroda). A 2014 őszén meghirdetett pályázat nyertesei Demeniv Mihály (harmonika), Kokas Dóra (cselló), Pálfalvi Tamás (trombita) és Szabó Marcell (zongora), azaz a Zeneakadémia Karrierirodája jelenleg hét fiatal tehetség pályáját egyengeti. Gyöngyösi Ivett hétéves korában kezdett zongorázni. Négy évvel később felvették a Zeneakadémia Kivételes Tehetségek Képzőjébe (itt tanára Némethy Attila volt), majd 2011-ben a zongora tanszakra, ahol jelenleg is Dráfi Kálmán irányításával folytatja tanulmányait. Tízévesen aratta első versenygyőzelmét, melyet sorra követtek a hazai és nemzetközi elismerések. Legutóbb a 2013. október 11–21. között megrendezett 10. Darmstadti Nemzetközi Chopin Zongoraversenyt nyerte meg, s az MTVA 2014-es tehetségkutatójának kategóriaelsőjeként milliók ismerhették meg virtuóz játékát. Razvaljajeva Anasztázia hétévesen kezdett el hárfázni, édesanyja, Gorbunova Natalia volt az első tanára. 2011-ben szerzett diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, ahol Vigh Andrea irányításával folytatta tanulmányait. Tíz nemzetközi versenyen vett részt, eredményei közül a legjelentősebbek az 1999-ben szerzett ezüstérem a Nemzetközi Arles-i Kamarazenei Versenyen, illetve a 2009-es Nemzetközi „Petar Konjovic” Zenei Verseny aranyérme. 2011-ben Junior Prima Díjat, 2015-ben Fischer Annie-ösztöndíjat kapott.


Seleljo Erzsébet a londoni Royal College of Music és a bécsi Konservatorium Privatuniversität Wien növendékeként végezte klasszikus szaxofon tanulmányait, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem doktorandusz hallgatója lett. Több hazai és külföldi verseny győztese, repertoárján a klasszikus szaxofonirodalom remekművei mellett kitüntetett helyet kapnak a kortárs magyar szerzők művei. Magyar klasszikus szaxofonosként ő volt az első, aki 2010 nyarán a Liszt Ferenc Kamarazenekar szólistájaként léphetett fel. Demeniv Mihály klasszikus harmonika tanulmányait szülei irányításával kezdte meg, jelenleg a Zeneakadémián Ernyei László MA II. évfolyamos növendéke. Számos más megmérettetés mellett 2013-ban megnyerte a Lancianói Nemzetközi Harmonikaversenyt, 2014-ben pedig az MTVA tehetségkutató műsorának különdíjasa lett, virtuozitásával és zeneiségével lenyűgözve a zsűrit és a publikumot. Kokas Dóra négyévesen kezdett csellózni, 2007-től a Bécsi Zeneművészeti Egyetem előkészítős hallgatója volt Reinhard Latzko irányítása alatt, majd a Zeneakadémiára, Perényi Miklós osztályába nyert felvételt, ahol immár a mesterképzést végzi. A Kelemen Kvartett tagjaként 2009-től sorra nyerte a legrangosabb nemzetközi vonósnégyes-versenyek díjait, szólistaként pedig a 2014-es budapesti Pablo Casals Nemzetközi Gordonkaverseny döntőjébe jutva ért el kimagasló eredményt. Pálfalvi Tamás MA II. évfolyamos trombita szakos hallgató tanára Boldoczki Gábor. Számos európai verseny díjazottja, a Bard College vendéghallgatójaként az Országos Egyetemi Amerikai Trombitaverseny döntőse, valamint a Nemzetközi Chicago Brass Fesztivál különdíjasa. Szólistaként, illetve zenekari zenészként közreműködött a Hamburger Camerata, az American Symphony Orchestra, a Royal Philharmony Orchestra, a Bournemouth Symphony Zenekar, valamint több elsőosztályú magyar zenekar hangversenyein. 2014 őszén az első alkalommal meghirdetett Fanny Mendelssohn-ösztöndíj elnyerésével hívta fel magára a figyelmet. Szabó Marcell a Zeneakadémia harmadéves doktorandusz hallgatója, zongoraművész-diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Nádor György és Kemenes András tanítványaként szerezte meg, ösztöndíjasként egy évig a Brüsszeli Királyi Zeneakadémia vendéghallgatója volt. Számos versenyeredménye közül kiemelkedik a 2014-es Szegedi Nemzetközi Bartók Béla Zongoraversenyen szerzett győzelme, s ugyanebben az évben Madridban és Párizsban is díjat nyert. A Karrieriroda által támogatott fiatal művészekkel a nagyközönség a Zeneakadémia Koncertközpont A tehetség kötelez című sorozata keretében ismerkedhet meg. A 2014–2015-ös szezonban Seleljo Erzsébet, Razvaljajeva Anasztázia és Demeniv Mihály lépett fel a Solti Teremben, az ősz során pedig Gyöngyösi Ivett, Kokas Dóra és Szabó Marcell mutatkozik be. 91


December 8. (kedd), 19.00

December 9. (szerda), 19.30

Solti Terem

Nagyterem

Zenekar a központban Gyenyisz Macujev és a Bécs-Berlin Kamarazenekar Mozart: Egy kis éji zene (K. 525) Sosztakovics: I. (c-moll) zongoraverseny, op. 35 Csajkovszkij: C-dúr vonósszerenád, op. 136

Szabó Marcell © Zeneakadémia / Birtalan Zsolt

92

A tehetség kötelez Szabó Marcell zongoraestje

Gyenyisz Macujev (zongora) Tarkövi Gábor (trombita) Bécs-Berlin Kamarazenekar

Brahms: Hat zongoradarab, op. 118 Csajkovszkij: Dumka, op. 59 Chopin: Fantázia-polonéz, op. 61 Prokofjev: Rómeó és Júlia, op. 75 (részletek) Rahmanyinov: Etűdök, op. 39 (részletek) A Zeneakadémia Koncertközpont 2013ban – hagyományteremtő szándékkal – életre hívott, A tehetség kötelez című sorozats minden félévben több zeneakadémista növendéknek vagy együttesnek kínál bemutatkozási lehetőséget. Szabó Marcell 2014-ben nemzetközi versenyeredményeivel hívta fel magára a figyelmet – megnyerte a VI. Nemzetközi Bartók Béla Zongoraversenyt, harmadik helyezett lett a 23. Nemzetközi Delia Steinberg zongoraversenyen Madridban, és első díjat hozhatott haza Párizsból, a 16. Nemzetközi Île de France zongoraversenyről. Idén a Kocsis Zoltán vezette zsűri a Zeneakadémia Karrieriroda pályázatának nyertesei közé választotta, melynek köszönhetően a magyar és a nemzetközi komolyzenei vérkeringésbe való bekapcsolódáshoz kap kiemelt művészmenedzsmenti segítséget. Szólóestjén a romantika zongorairodalmából különleges igényességgel válogatva Brahms, Csajkovszkij, Chopin, Prokofjev és Rahmanyinov egy-egy opuszát szólaltatja meg.

A nagy múltú orosz zongoristaiskola sokat foglalkoztatott és a magyar közönség által is már annyiszor ünnepelt, mértékadó kritikák szerint Gilelsz, Richter és Horowitz hagyományát folytató virtuóz, Gyenisz Macujev lép a Zeneakadémia pódiumára, hogy egy különleges, eredetileg trombitaversenynek készült Sosztakovics-műben nyűgözzön le újra bennünket. A negyvenesztendős művész egy szibériai városból indult, hogy 1998-ban a négyévente megrendezett, ezért is az egyik legrangosabbnak tartott moszkvai Nemzetközi Csajkovszkij Versenyen győzedelmeskedve hódítsa meg a világ legjelentősebb koncerthelyszíneit. Az út állomásain ma már visszatérő vendégnek számít, legyen szó a New York-i Carnegie Hallról, az amszterdami Concertgebouw-ról vagy a bécsi Musikvereinról. Ezúttal különleges kvalitású és összeállítású, a világ két legpatinásabb, mondhatni legjobb zenekarának, a Bécsi Filharmonikusok és a Berlini Filharmonikusok zenészeiből alakult együttessel hallhatjuk őt a zeneirodalom két legismertebb vonószenekari szerenádjával keretezett gyönyörű és izgalmas műsorban. Sosztakovics sziporkázó versenyművében a Berlini Filharmonikusok szólótrombitása, Tarkövi Gábor lesz partnere.

Jegyár: 1 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 2 900, 4 100, 5 200, 6 500 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont


GYENyISZ MACUJEV Š Columbia Artist Management


Oroszul zongorázni? „A nagy orosz zongoraiskola” – gyakran találkozunk ezzel a kitétellel életrajzokban, koncertismertetőkben, és automatikusan beugranak nevek is: Rahmanyinov, Gilelsz, Richter, a maiak közül Szokolov, Koroljov, Berezovszkij, Kiszin, vagy éppen Macujev. De érdemes egy kicsit a sztereotípiák mögé nézni: mit is jelent valójában az orosz zongoraiskola? Talán még azt a kérdést sem szentségtörés feltenni: létezik-e egyáltalán? Bizony többször fel is teszik, ráadásul olyanok, akik oda tartoznak, vagy tartoznának szívük szerint.

94

Kétségtelen, hogy az orosz fiatalok máig tarolnak a nemzetközi zongoraversenyeken, szinte nem is létezik olyan megmérettetés, amelyen legalább döntősök ne kerülnének ki az oroszok közül. Az informált zenebarát azt is tudni véli, hogy mit jelent az orosz zongoraiskolához tartozni: mindenekelőtt virtuozitást, robosztus billentést, lélekkel teli, romantikus kifejezőerőt. Ám e hagyomány valódi természetének megragadásával azok a nagy művészek és tanárok is küzdenek, akik maguk jeles képviselői a tradíciónak. A legtöbbször nem is ők használják az orosz zongoraiskola kifejezést, hanem azok a külföldön élő és származásukat, iskoláikat márkavédjegynek használó zenetanárok, akik a nagy sikerű orosz zeneoktatás metodikájával akarnak hódítani. Ha korrekt feleletet akarunk adni arra, hogy miben áll az orosz zongora­ művészet újabb és újabb generációkkal mindig ismétlődő, immár évszázados sikerének titka, be kell látnunk, nem találunk olyat, ami így vagy úgy ne lenne jellemző más nemzetekre, más iskolákra, vagy művészekre. A makulátlan technika, az erőteljes, de ha kell, bársonyos billentés, a magával ragadó dallamvezetési készség, az akkordérzékenység, a magas rendű formáló­művészet, mindezek eredőjeként az intenzív érzelmi kifejezőerő – ezek az orosz zongoraiskolával kapcsolatban gyakran használt kifejezések egyike sem olyan, amely hiányozhat egy teljes értékű művész eszköztárából, tartozzon bármely nemzethez, vagy iskolához. Talán közelebb jutunk a válaszhoz, ha történeti oldalról szemléljük mindezt és a nagy egyéniségek sorában, illetve az ő individuális hatásukban véljük felfedezni az orosz zongoraiskola egyediségét. Bármily meglepő, ebben a történetben is Liszt Ferencig vezetnek a szálak. Az oroszországi zongora­művészetben az ő három turnéja (1842–1847) vetett szikrát. Hamarosan olyan előadók jelentek meg orosz földön, akik akarva – mint a Rubinstein fivérek – vagy akaratlanul – mint Theodor Leschetizky – az ő hatása alatt kezdték el művészi és tanári munkájukat. Anton Rubinstein (1829– 1894) kilencévesen Lisztet játszott koncertjein, tizenegy évesen meg is ismerkedett vele, később barátságot kötöttek. Ő alapította az első orosz konzervatóriumot Szentpéterváron 1862-ben, tehát több mint egy évtizeddel korábban Liszt pesti Zeneakadémiájánál. A lengyel születésű Leschetizky (1830–1915) Czernynél tanult Bécsben, és csak 1852-től tanított Szentpéterváron, Rubinstein meghívására. 1878-ban vissza is tért Bécsbe, és ott működött nagy hatású zongorapedagógusként szinte élete végéig. Olyan meghatározó zongoraművészek voltak növendékei, mint Ignaz Friedman, Oszip Gabrilovics, Mieczyslaw Horszowski, Benno Mojszejvics, Jan Paderewski, Artur Schnabel, Vaszilij Szafonov. Ekkor már valóban orosz iskolának tekinthetjük azt, amit e nagy hatású muzsikus-pedagógusok továbbadtak. Szafonov (1852–1918) tanítványa lett Alexander Szkrjabin, Nyikolaj Metner és Josef Lhevinne. Szafonov nemzetközi jelentőségű zenész volt, nemcsak zongoristaként, hanem karmesterként is. Őt váltotta Mahler a New York-i Filharmonikusok élén. A következő kulcsszereplő Alexander Siloti (1863–1945), aki Anton testvérénél, Nyikolaj Rubinsteinnél és Lisztnél is tanult. Ő tanította Rahmanyinovot és Szkrjabint is, valamint később


világszerte fontos propagátora lett az orosz zenének és művészeknek. Siloti kortársa és kollégája volt a Szentpétervári Konzervatóriumban Felix Blumenfeld (1863–1931), aki valamennyi említett művészhez hasonlóan nemcsak pianistaként, hanem a korszak szokásainak megfelelően karmesterként és zeneszerzőként is működött. Ő mutatta be Oroszországban a Trisztánt, és Párizsban a Borisz Godunovot. Jeles tanítványai voltak, többek között Vladimir Horowitz, Maria Jugyina, valamint unokaöccse, Heinrich Neuhaus (1888–1964). Neuhaus mástól is tanult, például a híres és rettegett virtuóztól, Leopold Godowskytól Berlinben. Éppúgy csak részben tekinthető tehát oroszországi tanárok neveltjének, mint szinte valamennyi elődje. Neuhaus a kapocs a mához. Még jó néhányan élnek a tanítványai közül, s előadóművészként, tanárként egyaránt aktívak. Felsorolni is nehéz, milyen jelentős művészeket állított pályára. Csak azok közül említünk néhányat, akik a hazai közönség számára is ismertek: Yakov Zak, Szvjatoszlav Richter, Emil Gilelsz, Anatolij Vedernikov, Eliszo Virszaladze, Alekszej Lubimov, Radu Lupu. Legfontosabb pedagógiai utóda és éveken át asszisztense Lev Naumov (1925–2005) volt, aki „Neuhaus jóváhagyásával” címen írt egy könyvet professzora működéséről, módszereiről, az óráin elhangzottakról. De első kézből való írásos forrás is rendelkezésünkre áll Neuhaustól. Az ötvenes évek végén kiadott egy esszégyűjteményt „A zongorajáték művészete” címmel, amely magyarul is olvasható. Ebben fogalmazza meg alapvető téziseit a zene- és előadóművészetről, s ezekben talán fellelhető némi magyarázat arra, miért ilyen nagy hatású és sikeres az orosz zenei hagyomány. Kivonatosan így formulázható a három központi gondolata: 1. a zenét úgy kell tanítani, hogy a megvalósítás a zene jelentéséből induljon ki, az első perctől kezdve, már a legegyszerűbb darabnál is; 2. a jó technika a zongorázási jártasságra épít, azaz magukra a darabokra, a konkrét problémákra és nem az elméletre, vagy kivonatos gyakorlatokra; 3. az előadó egyénisége, azon belül zenei kreativitása, teremtő, újrateremtő ereje a legfontosabb, ezt kell felszínre hoznia, és ha sikerült, egyedüli vezérfonálként követnie az előadás során. A legjelesebb világjáró zongoraművészek sorában még mindig igen előkelő helyet foglalnak el az orosz, vagy orosz származású muzsikusok. S ha összevetjük játékukat, igazat kell adnunk Neuhaus professzornak: a sokféle teljesen különböző egyéniség zenélésének odaadó hallgatása teremt csak valamiféle szavakban nemigen megfogható egyedi összképet az orosz zongoraiskoláról. Mácsai János

95


December 13. ( vasárnap), 11.00

December 15. (kedd), 19.30

December 16. (szerda), 19.30

Solti Terem

Nagyterem

Nagyterem

Kamarazene Nagyteremre Kelemen Barnabás és José Gallardo Liszt-kukacok Akadémiája Történetek zongorára 10–15 éveseknek Beethoven: Esz-dúr zongoraszonáta, op. 7 – 1. tétel Debussy: A boldog sziget Liszt: E-dúr legenda Chopin: Asz-dúr ballada, op. 47 Brahms: d-moll ballada, op. 10/1 Ravel: Szomorú madarak Bartók: Az éjszaka zenéje (BB 89/4)

Kelemen Barnabás (hegedű) José Gallardo (zongora)

Sokszor mondják, hogy a zene olyan, mint a nyelv: egy nyelv, amelyen a hangszerek beszélnek. De mit mond, és hogyan képes mesélni a zene, ha nem támogatja meg a szöveg? Erre a kérdésre keresi a választ a Zeneakadémia ifjúsági sorozata, a Liszt-kukacok Akadémiája őszi koncertsorozata, amely a felső tagozatos általános iskolásokat (s persze szüleiket, nagyszüleiket) célozza. A sorozat negyedik alkalmával a Zeneakadémia Kamarazene Műhelyének tanára, a Junior Prima Díjas Fülei Balázs mutatja be, hogy hangszere, a zongora miként képes történeteket mondani, érzelmeket közvetíteni, üzeneteket eljuttatni a hallgatósághoz, sokszor hatásosabban és mélyebben, mint bármilyen szöveg. Két évszázad repertoárjából válogatva énekelteti meg a zongorát; játékából, illetve meséjéből egyértelművé fog válni, hogy miért nevezték egykor a zeneszerzőket „hangköltőknek”.

A Kossuth-díjas Kelemen Barnabást aligha kell bemutatni: a hazai zenei élet egyik legismertebb fiatal hegedűse szólistaként és kamarazenészként egyaránt – szimbolikus értékű, hogy a harminchat esztendős muzsikus a magyar hegedűs színteret évtizedekig meghatározó Kovács Dénes egykori Guarneri-hangszerén játszik. Ezt a rangot parádés indulás után érte el: egyazon évben, 2001-ben világraszóló eredménnyel zárta a két legrangosabb külföldi nemzetközi hegedűversenyt Brüsszelben és Indianapolisban, utóbbi városban az első helyezés mellett hat különdíjat is kiérdemelt. Kivételes zeneiségének köszönhetően ujjai alatt úgy szólalnak meg a művek, mintha itt és most születnének, ráadásul klasszikus alkotásokat ugyanolyan élvezettel és magával ragadóan ad elő, mint bármilyen más muzsikát, legyen az éppen klezmer, cigányzene, jazz vagy argentin tangó. Keresve sem találhatott volna jobb partnert, mint a Kaposfestről jól ismert José Gallardo, aki hozzá hasonlóan sokoldalú, „zenével átitatott”, bámulatos technikával felvértezett muzsikus, és akivel már számos más alkalommal részesítette feledhetetlen élményben a magyar közönséget.

Jegyár: 1 200 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 1 200, 1 700, 2 800, 3 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Mesél és zongorázik: Fülei Balázs

96

Beethoven: F-dúr („Tavaszi”) hegedű–zongora szonáta, op. 24 Argentin tangók Beethoven: A-dúr („Kreutzer”) hegedű– zongora szonáta, op. 47

Legendás koncertek Kodály 133 „1918. május 7.” Kodály Zoltán: Duó hegedűre és csellóra, op. 7 Dalok Szólószonáta, op. 8 II. vonósnégyes, op. 10 Fülei Balázs (zongora); Bretz Gábor (baszszus); Éder György, Fenyő László (cselló); Falvay Attila (hegedű); Kodály Vonósnégyes Eredeti fellépők: Kerpely Jenő (cselló); Waldbauer Imre (hegedű); Bartók Béla (zongora); Kálmán Oszkár (basszus); Waldbauer-Kerpely Kvartett Kodály Zoltán második zeneszerzői estjére, amelyen a Waldbauer-Kerpely Kvartett és Bartók Béla mellett Kálmán Oszkár lépett fel, 1918 májusában került sor. A hangverseny kritikai fogadtatása ellentmondásos volt. Akadt, aki a harmincas évei derekán járó Kodályt még fiatal zeneszerzőnek tekinti, olyan pályakezdő, saját hangját még tétován keresgélő alkotónak, aki rászorul az atyáskodó dorgálásra. A beszámolók szinte hemzsegnek a „de” kötőszócskától: „igazi tehetség, de még nem forrt ki”, vagy „nagy és izmos, de tévúton járó tehetség”. Néhányan a folkloristát hallják ki a darabokból, „a népművészet természetes szépségei bizon�nyal nélkülözhetetlen elemei minden egészséges művész fejlődésének, de ha előtérbe állítják, nemcsak erőltetett primitívséget okoz, hanem egyhangúságot is”. A Zeneakadémia legendás koncerteket újrajátszó sorozatának harmadik estjén a Kodály Vonósnégyes, Fülei Balázs, Bretz Gábor és Fenyő László bújnak a legendás muzsikusok bőrébe a hangversenyen, amelyre Kodály 133. születésnapján kerül sor. Jegyárak: 2 900, 4 100, 5 200, 6 500 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont


The eastern part of the Brooks Range Š Sebastiao Salgado


December 17. (c sütörtök ), 19.00 December 21. (hétfő), 19.00 December 23. (szerda), 19.00

December 19. (szombat ), 19.30

Nagyterem

Solti Terem A varázsfuvola Mozart: A varázsfuvola

Élesben – az Alma Mater kórus

Fordító: Varró Dániel Díszletkoncepció: Almási-Tóth András Díszletterv: Lisztopád Krisztina Jelmez: Maison Marquise by Tóth Bori Karigazgató: Somos Csaba Koreográfia: Juronics Tamás Felkészítő tanárok: Bubnó Tamás, Thész Gabriella Zenei munkatársak: Baja Mónika, Gyökér Gabriella

Liszt: Angyalok kara Goethe Faustjából Poulenc: Négy karácsonyi motetta Liszt: Karácsonyfa Britten: Hymn to the Virgin Morten Lauridsen: O magnum mysterium Respighi: Lauda per la Nativita del Signore Jesu A Zeneakadémia énekes hallgatói A Zeneakadémia Alma Mater Kórusa (karigazgató: Somos Csaba) Vezényel: Párkai István, Somos Csaba

Sarastro: Gábor Géza Tamino: Zuo You / Ódor Botond Papageno: Erdős Attila Pamina: Sárközi Xénia / Tatai Nóra az Éj Királynője: Ihring Anna A dáma: Brassói-Jőrös Andrea 2. dáma: Csóka Anita 3. dáma: Ruszó Alexandra Papagena: Bernáth Éva / Vida Anikó Monostatos: Kristofori Ferenc / Czikora I. László Rendező: Almási-Tóth András A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara és Alma Mater Kórusa (karigazgató: Somos Csaba) Közreműködnek: a Magyar Táncművészeti Főiskola növendékei, a Miskolci Szimfonikus Zenekar és a Zeneakadémia hallgatóiból alakult kórus Vezényel: Vashegyi György A Zeneakadémia Varázsfuvola-produkciója a Meláth Andrea által vezetett Ének Tanszék jelenlegi és közelmúltbéli hallgatóira és a magyar operajátszás emelkedő csillagaira épül. A közönség soraiba is fiatalokat invitáló előadás művészeti vezetője, Marton Éva és rendezője, a tanszék színpadi játék tanára, AlmásiTóth András magát a Zeneakadémiát, egészen pontosan a szecessziós épületet 98

mint megkövült zenét állítja a középpontba s teszi az előadás főszereplőjévé. Hisz mi más volna képes a sötétség és a fény, az értelem és az érzelmek, az emelkedett eszmék és a természeti ösztönök, Sarastro és az Éj királynője ellentétpárjait összhangba rendezni, ha nem a zene?

A Zeneakadémia Alma Mater kórusa az egyetem legnagyobb múltra visszatekintő, megszakítás nélkül létező zenei formációjaként rendszeres szereplője a hangversenyéletnek, a tavalyi évben például Beethoven IX. szimfóniájában Kobajasi Kenicsiró vezénylete alatt hallhatta őket a közönség. A Somos Csaba vezetésével működő, az egyetem karvezetés és elmélet szakos, valamint nem zenekari hangszeres hallgatóiból álló együttes a kórustagok egyéni képzettségére és kamarazenészi érzékenységére építve olyan gazdag énekkari hangzáskultúrát tudhat magáénak, mely az együtt zenélés különlegesen magasrendű formáját képviseli. Az Alma Mater kórus adventi koncertjére a romantika és a 20. század karácsonyi ünnepkörhöz kötődő darabjainak legjavából válogatott. A Liszt-díjas Somos Csaba mellett az énekkart az együttes korábbi karnagyaként, valamint a Liszt Ferenc Kamarakórus alapítójaként is ismert, nemrég a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Párkai István vezényli.

Jegyárak: 4 500, 5 400 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyár: 1 600 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont


December 22. (kedd), 19.30

December 30. (szerda), 19.30

Nagyterem

Nagyterem

Tiszta barokk Concerto Armonico Budapest Spányi Miklós: G-dúr szvit Händel: Imeneo (HWV 41 – részletek) J. S. Bach: a-moll hármasverseny (BWV 1044) Megyesi Schwartz Lúcia (mezzoszoprán); Megyesi Zoltán (tenor); Bálint János (fuvola); Szűts Péter (hegedű) Concerto Armonico Budapest Művészeti vezető: Spányi Miklós (csembaló) A Spányi Miklós vezette Concerto Armonico Budapest immár hagyományosnak tekinthető koncertjén elhangzik egy válogatás Händel ritkán játszott, utolsó előtti operájából, az 1740-ben bemutatott Imeneóból, mégpedig két nagyszerű énekes, Megyesi Schwartz Lúcia és Megyesi Zoltán közreműködésével. A hangverseny záró számaként szerepel a műsorban Bach a-moll hármasversenye, amelyben a hegedű, a fuvola és a csembaló kap igen virtuóz szólószerepet, s a három vezérszólamot Spányi Miklós, az együttessel rendszeresen együtt játszó, Lisztdíjas fuvolaművész, Bálint János, illetve a Concerto Armonico Budapest alapítói közé tartozó, évekig a Budapesti Fesztiválzenekar koncertmestereként működő Szűts Péter fogja megszólaltatni. Valódi kuriózum lesz a koncert nyitószáma, Spányi Miklós barokk stílusban írott szvitje, amely kapcsán a szerző a következőket mondta: „Mindig tiltakozom az ellen, ha régi stílusban komponált zenéket stílusgyakorlatnak neveznek. Azt gondolom, hogy ha valaki teljesen bele tud helyezkedni egy korábban egységesen használt zenei nyelvbe, akkor ezen is ki tudja fejezni a gondolatait. A későbarokk zenei nyelvén én nyelvtani hibák nélkül, folyékonyan tudok beszélni.” Jegyárak: 1 400, 2 100, 3 500, 4 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Akusztikus, autentikus Évfordító Palya Beával „Mindig legyen ének” Palya Bea (ének); Szokolay Dongó Balázs (furulya, kaval, duda, szaxofon); Czirják Tamás (cajon, derbuka); Gerzson János (arab lant, buzuki); ifj. Tóth István (akusztikus gitár); Bodoczki Ernő (nagybőgő) Palya Beával kapcsolatban olvashattuk először a folkdíva kifejezést. A népzenei műfajból vele találkozhattunk először címlapokon, ő mutatta meg a tudatos brandépítés létjogosultságát és szükségszerűségét a népzenei és világzenei piacon. Ennek természetes velejárója, hogy formációk jönnek-mennek a háta mögött. Most legújabb produkciója, a Nő zenészeivel érkezik a Zeneakadémia színpadára. Az eredeti népzene inspiratív hatásáról, a koncerten elhangzó dalokról így ír: „Kislány voltam még, amikor »nénik« jöttek az életembe. Recsegősropogós kazettákról üzentek nekem, hogy énekeljek. Nem láttam őket soha, csak a hangjukat hallottam, a lényük mégis betöltötte a kis szobát. Úgy éreztem, ott vannak velem, és átnyúlva téren és időn, belém éneklik azt, amit az életről tudnak. Tőlük tanultam zenélni. Ezen a koncerten megszólalnak népdalok és saját dalok is; akusztikus, csendesebb megszólalásban. Szólók, duók, triók váltják egymást. Így fordítjuk át ezt az évet a következőbe, szabadon szárnyalós dalokkal, finom hangzásokkal, ezt szeretném ajándékba adni a hallgatóimnak az év utolsó napjaira.”

palya bea © emmer lászló

Jegyárak: 3 700, 5 100, 6 500, 7 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont 99


Koncertek a Régi Zeneakadémián Liszt Múzeum Matinékoncertek szeptember 5.

11.00

Sveda Brigitta (zongora) és Perényi Benjámin (zongora) szeptember 12. 11.00 Radoslav Kvapil (zongora) szeptember 19. 11.00 Lőte Enikő (zongora) szeptember 26. 11.00 Bánfalvi Béla és a Magyar Kamarazenekar október 3. 11.00 Mosonyi Mihály emléknaphoz kapcsolódó koncert október 10. 11.00 Csabay Domonkos (zongora) október 17. 11.00 Liszt születésnapi koncert október 24. 11.00 A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara október 31. 11.00 Pierre Morabia (zongora) november 7. 11.00 Gregorio Nardi (zongora) november 14. 11.00 Jubileumi koncert a Zeneakadémia 140. tanéve alkalmából november 21. 11.00 Razvaljajeva Anasztázia (hárfa) november 28. 11.00 Elek Szilvia (zongora) december 5. 11.00 Ránki Fülöp (zongora) december 12. 11.00 Magyar Zongorás Trió december 19. 11.00 Elek Szilvia (csembaló) Jegyárak: 1 300 Ft (diák és nyugdíjas jegyár 650 Ft) Találkozások Liszt Ferenccel a Liszt Ferenc Társaság és a Zeneakadémia közös koncertsorozata november 25.

18.00

december 10.

Liszt, a tanár A Zeneakadémia előkészítő tagoztának és zongora tanszakának növendékei Bevezető: Eckhardt Gábor

18.00 Liszt négykezes Zongoramuzsikája Falvai Sándor, Keveházi Gyöngyi és növendékeik Bevezető: Eckhardt Mária Jegyárak: 1 800 Ft (diák és nyugdíjas jegyár 900 Ft)

100


A Zeneakadémia bemutatja: Kodály Zoltán Emlékmúzeum Kodály Zoltán egykori otthona az Andrássy úton ma múzeum, amely 1990 tavaszán a magyar zenetörténet egyik legfontosabb emlékhelyeként nyílt meg a hazai és külföldi látogatók előtt. Kodály 1924 októberétől haláláig, 1967 márciusáig lakott a ma nevét viselő Köröndön.

A múzeum állandó kiállítása eredeti formájában, hiánytalan berendezéssel mutatja be a mester otthonát, a Kodály körönd sarkán lévő eklektikus bérpalota földszinti lakását, mely négy utcai szobából áll, a hozzájuk tartozó helyiségekkel. A dolgozószoba a gazdag könyvtárral, a zeneszalon és az ebédlő a zeneszerző, népzenetudós és pedagógus életének tárgyi dokumentumaival, az őt körülvevő bútorokkal és műalkotásokkal idézi vissza a magyar zenetörténet egyik legfontosabb 20. századi műhelyét. Az egykori hálószobában elhelyezett tárlókban nagyrészt a Kodály Archívum anyagát felvonultatva a zeneszerző munkásságát feldolgozó időszaki kiállítások adnak betekintést Kodály sokoldalú munkásságába. A múzeummal egy fedél alatt működő Kodály Zoltán Archívum felkutatja, feldolgozza, elhelyezi és megőrzi a Kodály Zoltán személyére és munkásságára vonatkozó dokumentumokat. Az előzetes bejelentkezéssel megtekinthető emlékmúzeum jelen időszakos kiállításának anyaga, A magyar népdal strófaszerkezetétől Arany János népdalgyűjteményéig bepillantást enged Kodály Zoltán tudományos alkotóműhelyébe: válogatást nyújt Kodály Zoltán 19. századi magyar kottagyűjteményéből. A közel 2000 kötetet tartalmazó anyag felöleli a század majdnem teljes magyar vonatkozású nyomtatott zeneműveit, amelyek Pest-­Budán, néhány vidéki kiadónál, illetve a 19. század elején még elsősorban Bécsben jelentek meg. A kották kisebb része verbunkos anyagot tartalmaz; a gyűjtemény nagyobb része a korszak legnépszerűbb magyar tánca, a csárdás. Kodály Zoltán tudományos életművét vizsgálva a látogató számára egyértelművé válik, hogy bármilyen téma foglalkoztatta is Kodályt, precizitása, igényessége és fáradhatatlan tudományos kutatási igénye mindig megmutatkozott élete során. Az időszakos kiállítás keretében most először látható A magyar népdal strófaszerkezete (1905) című disszertációjának kézirata is, az 1906-ban kiadott különlenyomattal együtt. A Kodály Emlékmúzeum koncertterme heti rendszerességgel ad otthont a Zeneakadémia óráinak, különféle Kodállyal kapcsolatos konferenciáknak, akkreditált továbbképzéseknek, rendezvényeknek, koncerteknek. „Visszanézni a megtett útra, akár hegyek közt, akár az életben, nem szerettem soha. Mindig csak arra néztem, ami előttem volt” – írta Kodály, összegyűjtött írásai, a Visszatekintés előszavában. S ha most mi, e kiállításon, látszólag a „megtett útra” nézünk is vissza, Kodály példájából mégis az előttünk álló küzdelemhez merítünk erőt. Küzdelemhez a műveltségben és emberségben megújult Magyarországért. Azért, hogy tisztán énekelhessük egy szólamát annak a Kodály megálmodta „kozmikus karműnek”, melynek jeligéje: Örvendjen az egész világ! Fazekas László

A KODÁLY ZOLTÁN EMLÉKMÚZEUM homlokzata 101


Liszt-kukacok Akadémiája Ifjúsági programok a Zeneakadémián Minden gyerek zenével születik. Nincs olyan csecsemő, akit ne érintene meg Mozart vagy Bach zenéje. Vagy épp a Gangnam style, attól függően, hogy mivel találkozik otthon. A Zeneakadémia ifjúsági programjai érthető módon nem a popkultúra értékeivel kívánják megismertetni a kicsiket és a nagyobbakat, hanem azzal a három zenei világgal, amely az intézmény oktatását és hangversenyéletét is meghatározza, vagyis a klasszikus zenével, a népzenével és a jazz-zel.

A „Liszt-kukacok Akadémiája” fedőnév alatt működő zeneakadémiai ifjúsági programok célja nem az, hogy muzsikusokat neveljünk, hanem az, hogy felépítsük a jövő közönségét. Hogy azoknak a gyerekeknek, akik a Goldberg-variációkat hallják otthon, további csodákat mutassunk meg ebből a végtelen szellemi univerzumból, azokat pedig, akik Lady Gaga hangzó árnyékában nőnek fel, elkalauzoljuk másféle zenei tájakra. A Zeneakadémia ifjúsági programjainak alappillérét a heti rendszerességű kiscsoportos foglalkozások adják, amelyek az általános iskola 1–4. osztályos gyermekeinek szólnak. Nemcsak a különféle zenei műfajokat és formákat ismertetjük meg a gyerekekkel, nemcsak a különböző hangszereket mutatjuk be nekik (szó szerint kézzelfoghatóan), hanem beavatjuk őket a hangverseny intézményének működési mechanizmusába is. Felépíttettük Lego-kockákból a méretarányos Nagytermet, s a gyerekek eljátszhatják a Lego-figurákkal, hogy hová érkezik a művész, miként készül a művészszobában, közben hogyan gyülekezik a közönség, és így tovább. A 10–15 éves korosztálynak szól a Solti Teremben és a Nagyteremben rendezett koncertsorozat, amely azt a kérdést járja körül, hogy miként képes a hangszeres zene történeteket mesélni, hogy miként fejthető meg egy olyan zene jelentése, amelynek megértésében nem segít a megzenésített szöveg. Az első alkalommal a barokk zenét, a második koncerten a klasszikus kamarazenét, végül pedig a zongorarepertoárt nézzük meg ebből a szempontból, a nagytermi hangverseny pedig a 140 éves Zeneakadémia előtt tiszteleg, izgalmas történeteket elevenítve meg az intézmény múltjából. (Részletek a 103. oldalon és a magazin korábbi oldalain.) Sokan úgy gondolják, hogy a zene puszta szórakozás. Nincs igazuk. Ember mivoltunk lényegére tanít, s ezért aligha lehet elég korán kezdeni a vele való megismerkedést. Ahogy Shakespeare fogalmaz: „Az ember, aki legbelül zenétlen, / S eltörnek lelkén az összhangzatok, / Az kész az árulásra, tőrvetésre: / Szelleme a tompa űr sötétje, / Lelke csönd; a néma árnyékvilág. / Ne bízz benne. Hallgass a zenére!” (Szabó Stein Imre fordítása) 2015 őszén szeptember 20. és december 19. között tartunk kiscsoportos „Lisztkukac” foglalkozást a Zeneakadémia Liszt Ferenc téri épületében, szombatonként 10.00 órától. A foglalkozások az általános iskola 1-4. osztályos gyermekeinek szólnak. A szülők a foglalkozásokon nem vehetnek részt, ők az aznap esti, nagytermi koncert főpróbájára ülhetnek be (amennyiben a fellépőknek ez ellen nincs kifogásuk). További részletek: http://zeneakademia.hu/junior Jegyár: 900 Ft

102


LISZT-KUKACOK AKADÉMIÁJA 10–15 ÉVESEKNEK KONCERTSOROZAT A SOLTI TEREMBEN

2015. OKTÓBER 25. TÖRTÉNETEK BAROKK ZENÉRE 2015. NOVEMBER 8. TÖRTÉNETEK KAMARAZENÉRE 2015. DECEMBER 13. TÖRTÉNETEK ZONGORÁRA KONCERT A NAGYTEREMBEN

2015. NOVEMBER 29. TÖRTÉNETEK A ZENEAKADÉMIÁRÓL A KETTŐNÉL TÖBB GYERMEKKEL ÉRKEZŐ CSALÁDOK 18 ÉV ALATTI CSALÁDTAGJAIK SZÁMÁRA 50%-OS KEDVEZMÉNNYEL VÁLTHATNAK JEGYET A NAGYTERMI KONCERTRE.


Silver Hugo és Europa Nostra A Zeneakadémia Lisztérium – ahol él a zene című imázs klipje a Chicagói Nemzetközi Filmfesztivál televíziós versenyében, reklámfilm kategóriában bizonyult a legjobbnak a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem főépületének rekonstrukciója pedig a legrangosabb összeurópai kulturális örökségi elismerést érdemelte ki.

Az április 22-ei díjátadó gála © Chicago International Film Festival TV Awards 104

A számos magyarországi televíziós csatornán, valamint a BBC-n, a Mezzón és a YouTube-on 2015 januárjában bemutatott spot elsődleges célközönsége az a fiatal és fiatalos kultúrafogyasztó réteg, amelynek kívül esik érdeklődésén a komolyzene, de nyitott az új, eredeti élményekre. Ezért a film nem a 140 éve alapított intézmény hagyományait, hanem a Zeneakadémián születő zene katartikus erejét, a Nagyterem egyedi atmoszféráját kísérelte meg a rendelkezésre álló fél percben megmutatni. A Géczy Dávid által rendezett kisfilm formabontó kreatív koncepcióját Szabó Stein Imre kommunikációs igazgató és a Zeneakadémia ügynöksége részéről Gács Róbert álmodta meg. A szpot Kutrik Bence által komponált zenéjét az erre az alkalomra jelentősen kibővült, sorai közt több Junior Prima Díjas tehetséget tudó Musiciens Libres kamaraegyüttes szólaltatta meg, s a forgatásnak a Liszt Ferenc téri zenepalota közönsége is aktív részese lehetett. A szpotot a Chicagói Nemzetközi Filmfesztivál „televíziós reklámok–intézményi arculat” kategória legjobbjaként Silver Hugo díjra tartotta érdemesnek a nemzetközi zsűri (a kategóriában más elismerést nem adtak ki a 2015. április 22-ei gálán). Az első alkalommal 1964-ben megrendezett amerikai seregszemlén nyert díj Martin Scorsese vagy John Carpenter pályafutásának is meghatározó állomása volt, s az elmúlt években olyan magyar alkotók érdemelték ki, mint Antal Nimród (Kontroll) vagy Pálfi György (Taxidermia). A 2003 óta értékelt televíziós kategóriákban a bírálati szempontok között a produkciók kreatív koncepciója és technikai megoldásai mellett a megvalósítás költséghatékonysága is szerepel. Az elismerés rangját jelzi, hogy a reklámfilmek között évről évre a nemzetközi élmezőny leginnovatívabb és legkiemelkedőbb alkotásai versengenek, s a korábbi években olyan világmárkák filmjeit díjazták, mint a FIAT, vagy a Discovery Channel. A Zeneakadémia főépületének rekonstrukciója is jelentős nemzetközi elismerésben részesült április közepén. A műemlék-helyreállításokat 1978 óta értékelő, másfél évtizede az Európai Unió hivatalos kitüntetésének számító Europa Nostra-díjat a kulturális örökség megőrzésének kategóriájában kapta meg a 2013 őszére befejeződött projekt. A zsűri a Zeneakadémia Liszt Ferenc téri épületének megújítását a legjobb helyreállítási gyakorlatok kiemelkedő példájaként értékelte. A Magyari Éva, Pazár Béla, Potzner Ferenc és társaik által készített tervek célja nem csak a műemlék épület értékeinek helyreállítása volt. A magas színvonalú oktatás méltó környezetének megteremtése mellett a hangversenyélet igényeinek kiszolgálása is komoly kihívások elé állította a tervezőket, hiszen a zenei előadásokkal kapcsolatos elvárások jelentősen megváltoztak az elmúlt száz évben. A zsűri indoklása szerint a szecessziós pompát funkcionális megoldásokkal párosító, a szükséges új technológiákat az értékes korabeli környezetben mintaszerűen elhelyező rekonstrukció színvonala és eredménye kimagasló. A Plácido Domingo operaénekes által elnökölt bizottság az elismerést 2015. június 11-én adja át.


© RUDOLF KLEIN / EUROPA NOSTRA

105


2016 TAVASZ – előzetes 2016. február 6. 2016. február 24.

Anne Sofie von Otter és a Les Musiciens du Louvre Grenoble

2016. március 6.

Dave Douglas és Uri Caine

2016. március 16.

Szokolay Balázs szólóestje

2016. március 31.

2016. április 16—17.

Frank Peter Zimmermann és a Gustav Mahler Jugendorchester Keller, Perényi, Várjon - Beethoven összes zongorás triója

2016. április 24.

Bang on a Can All Stars

2016. május 11.

Joshua Bell

2016. május 18.

Amadinda Ütőegyüttes

2016. május 31.

106

Takács Quartet

Baráti Kristóf és Richard Goode


ZENEAKADÉMIA NAGYTEREM

JULIA LEZSNYEVA

HÄNDEL ITÁLIÁBAN La Voce Strumentale Vezényel: Dmitrij Szinkovszkij

2016.04.09.


koncertkronológia A Zeneakadémia Koncertközpont saját szervezésében Befogadott rendezvény Klasszikus Jazz Opera World / Folk Junior Más

2015. szeptember 22. (kedd), 19.00

2015. szeptember 26. (szombat), 19.30

Anima Musicae Kamarazenekar Művészetek ölelésében

BARÁTI KRISTÓF, ROST ANDREA, JOHN RELYEA ÉS A CONCERTO BUDAPEST

4. oldal

8. oldal

2015. szeptember 22. (kedd), 19.30 Nagyterem

2015. szeptember 27. (vasárnap), 19.30

Óbudai Danubia Zenekar Szabadság

2015. szeptember 11. (péntek), 19.30

Liszt: Két legenda R. Strauss: Till Eulenspiegel vidám csínyjei, op. 28 Beethoven: III. (Esz-dúr) szimfónia, op. 55 („Eroica”)

Négyszer négyes Vilde Frang, Nicolas Altstaedt és a Kelemen Kvartett

Óbudai Danubia Zenekar Vezényel: Hámori Máté

4. oldal

Jegyárak: 2 500, 3 200, 3 800, 4 700 Ft Rendező: Óbudai Danubia Nonprofit Kft. 2015. szeptember 18. (péntek), 19.30 Nagyterem

Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Mendelssohn: Hebridák-nyitány, op. 26 Schumann: a-moll csellóverseny, op. 129 Brahms: II. (D-dúr) szimfónia, op. 73 Közreműködik: Szabó Ildikó (cselló) Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Vezényel: Kovács János

2015. szeptember 24. (csütörtök), 19.00

Dalestek a Zeneakadémián Tetyana Zsuravel és Natalia Korolko

8. oldal

2015. szeptember 27. (vasárnap), 19.00

Akusztikus, autentikus Herczku Ágnes lemezbemutató koncertje „Bandázom” 8. oldal 2015. szeptember 29. (kedd), 19.00 Solti Terem

A kis kéményseprő Játsszunk operát!

5. oldal

Benjamin Britten: A kis kéményseprő, op. 45

2015. szeptember 25. (péntek), 19.00 Nagyterem

Rendező: Novák Eszter Budapesti Fesztiválzenekar Vezényel: Dubóczky Gergely

MÁV Szimfonikus Zenekar Jegyár: 3 000 Ft Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar

Jegyárak: 2 000, 3 000, 4 000, 5 000 Ft Rendező: Magyar Rádió Zenei Együttesek

Berlioz: Római karnevál, op. 9 – nyitány Saint-Saëns: III. (h-moll) hegedűverseny, op. 60 Beethoven: III. (Esz-dúr) szimfónia, op. 55 („Eroica”)

2015. szeptember 20. (vasárnap), 19.30 Nagyterem

Sooji Kim (hegedű) MÁV Szimfonikus Zenekar Vezényel: Csaba Péter

Tiszta barokk Balthasar Neumann Kórus és Zenekar Ég, föld, tenger

Jegyárak: 3 000, 3 500, 4 000 Ft Rendező: MÁV Szimfonikus Zenekar

10. oldal

Macao Symphony Orchestra Chen Qigang: Wu Xing (Az öt elem) Mozart: d-moll zongoraverseny (K. 466) Bruckner: VI. (A-dúr) szimfónia (WAB 106) Macao Symphony Orchestra Vezényel: Lü Jia

2015. szeptember 25. (péntek), 19.00

A tehetség kötelez Gyöngyösi Ivett CHOPIN-ESTJE

5. oldal

108

BARÁTI KRISTÓF, ROST ANDREA, JOHN RELYEA ÉS A CONCERTO BUDAPEST

2015. szeptember 29. (kedd), 19.30

2015. szeptember 30. (szerda), 19.30

Hommage à Kovács Dénes

10. oldal.


2015. október 1. (csütörtök), 19.00

Jazz itt! Leszek Możdżer 15. oldal

2015. október 1. (csütörtök), 19.30

A Kodály Intézet és a Nemzetközi Kodály Társaság jubileumi koncertje Az első negyven év 15. oldal 2015. október 3. (szombat), 19.45 Nagyterem

Budapesti Fesztiválzenekar Mozart: D-dúr szimfónia (K. 202/186b) Mozart: C-dúr zongoraverseny (K. 503) Mozart: Titus kegyelme (K. 621) – nyitány Haydn: C-dúr szimfónia (Hob. I:90)

2015. október 6. (kedd), 19.30 Nagyterem

CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál Pannon Filharmonikusok

16. oldal

2015. október 10. (szombat), 19.30 2015. október 7. (szerda), 19.30

Akusztikus, autentikus Balogh Kálmán 40 éve a színpadon 16. oldal 2015. október 8. (csütörtök), 19.30 Nagyterem

Liszt Ferenc Kamarazenekar

Haydn: 44. (e-moll) szimfónia („Gyász”) Beethoven: II. („B-dúr”) zongoraverseny, op.19 Mozart: g-moll szimfónia (K. 550) Alexander Melnikov (zongora) Liszt Ferenc Kamarazenekar (művészeti vezető: Rolla János)

Jegyárak: 2 500, 3 500, 4 400, 6 300, 10 500 Ft Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar

Jegyárak: 2 900, 4 200, 5 500, 6 900 Ft Rendező: Liszt Ferenc Kamarazenekar

Budapesti Fesztiválzenekar

CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál A tavasz ébredése

Rendező: Müpa Nonprofit Kft.

Frankl Péter (zongora) Budapesti Fesztiválzenekar Vezényel: Takács-Nagy Gábor

2015. október 4. (vasárnap), 19.45 Nagyterem

2015. október 9. (péntek), 19.00

2015. október 9. (péntek), 19.00 Nagyterem

MÁV Szimfonikus Zenekar Orosz est

Mozart: D-dúr szimfónia (K. 202/186b) Mozart: C-dúr zongoraverseny (K. 503) Mozart: Titus kegyelme (K. 621) – nyitány Haydn: C-dúr szimfónia (Hob. I:90)

Csajkovszkij: 1812-nyitány Glazunov: a-moll hegedűverseny, op. 82 Csajkovszkij: VI. (h-moll) szimfónia, op. 74 („Patetikus”)

Frankl Péter (zongora) Budapesti Fesztiválzenekar Vezényel: Takács-Nagy Gábor

Baráti Kristóf (hegedű) MÁV Szimfonikus Zenekar Vezényel: Csaba Péter

Jegyárak: 2 500, 3 500, 4 400, 6 300, 10 500 Ft Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar

Jegyárak: 3 000, 3 500, 4 000 Ft Rendező: MÁV Szimfonikus Zenekar

Négyszer négyes Belcea Quartet és Till Fellner 20. oldal

2015. október 11. (vasárnap), 11.00 Nagyterem

Megérthető zene Budafoki Dohnányi Zenekar J.S. Bach: „Ich hatte viel Bekümmernis” – kantáta (BWV 21) Budapesti Akadémiai Kórustársaság Budafoki Dohnányi Zenekar Előad és vezényel: Hollerung Gábor Jegyárak: 1 900, 2 300, 2 700 Ft Rendező: Budafoki Dohnányi Zenekar

2015. október 11. (vasárnap), 15.30 Nagyterem

Zuglói Filharmónia Prokofjev: I. szimfónia, op. 25 („Klasszikus”) Bartók: II. hegedűverseny (BB 117) Bartók: Concerto (BB 123) Szabadi Vilmos (hegedű) Zuglói Filharmónia Vezényel: Záborszky Kálmán Jegyárak: 2 100, 2 300, 2 700 Ft Rendező: Zuglói Filharmónia

109


2015. október 11. (vasárnap), 19.00

CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál A tavasz ébredése 20. oldal

2015. október 12. (hétfő), 19.00

CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál Lutosławski Quartet 24. oldal

2015. október 12. (hétfő), 19.30

A fekete-fehér színei Katia és Marielle Labèque kétzongorás estje

24. oldal

2015. október 13. (kedd), 19.30 Nagyterem

Nemzeti Filharmonikus Zenekar Haydn: 91. (Esz-dúr) szimfónia Mozart: Esz-dúr kürtverseny (K.495) Beethoven: III. (Esz-dúr) szimfónia, op. 55 („Eroica”) Közreműködik: Gál László (kürt) Nemzeti Filharmonikus Zenekar Vezényel: Kocsis Zoltán Jegyárak: 3 000, 4 500, 6 000 Ft Rendező: Nemzeti Filharmonikusok

2015. október 14. (szerda), 19.00

A tegnap Zeneakadémiája A Hal tértől a Liszt Ferenc térig (1875–1907) Batta András és Kovács Sándor múltba tekintő sorozata 28. oldal

110

2015. október 14. (szerda), 19.30 Nagyterem

Budafoki Dohnányi Zenekar

2015. október 17. (szombat), 19.45 Nagyterem

Budapesti Fesztiválzenekar

Farkas Ferenc: Furfangos diákok Schumann: Versenymű négy kürtre, op. 86 Brahms: IV. (e-moll) szimfónia, op. 98

R. Strauss: Halál és megdicsőülés, op. 24 Britten: Les Illuminations, op. 18 Sibelius: IV. (a-moll) szimfónia, op. 63

Budafoki Dohnányi Zenekar Vezényel: Kovács János

Sophie Klussmann (szoprán) Budapesti Fesztiválzenekar Vezényel Marek Janowski

Jegyárak: 3 200, 3 900, 4 500 Ft Rendező: Budafoki Dohnányi Zenekar

2015. október 15. (csütörtök), 19.45 Nagyterem

Budapesti Fesztiválzenekar R. Strauss: Halál és megdicsőülés, op. 24 Britten: Les Illuminations, op. 18 Sibelius: 4. (a-moll) szimfónia, op. 63

Jegyárak: 2 500, 4 600, 5 900, 8 400, 13 600 Ft Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar

2015. október 17. (szombat), 19.00

Tiszta barokk Dobozy Borbála zenekari Bach-estje
 28. oldal

Sophie Klussmann (szoprán) Budapesti Fesztiválzenekar Vezényel Marek Janowski

2015. október 18. (vasárnap), 19.30 Nagyterem

Jegyárak: 2 500, 4 600, 5 900, 8 400, 13 600 Ft Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar

CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál Bogányi testvérek és a Münchener Kammerorchester Rendező: Müpa Nonprofit Kft.

2015. október 16. (péntek), 19.45 Nagyterem

Budapesti Fesztiválzenekar R. Strauss: Halál és megdicsőülés, op. 24 Britten: Les Illuminations, op. 18 Sibelius: IV. (a-moll) szimfónia, op. 63 Sophie Klussmann (szoprán) Budapesti Fesztiválzenekar Vezényel Marek Janowski Jegyárak: 2 500, 4 600, 5 900, 8 400, 13 600 Ft Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar

2015. október 19. (hétfő), 19.30

Zenekar a központban Mischa Maisky és az Új Magyar Kamarazenekar 30. oldal


2015. október 20. (kedd), 19.30 Nagyterem

Óbudai Danubia Zenekar Játék

2015. október 27. (kedd), 19.00

Korea és Magyarország A Koreai Liszt Társaság és a Zeneakadémia közös hangversenye

Ligeti: Mysteries of the Macabre Dohnányi: Változatok egy gyermekdalra, op. 25 Stravinsky: Kártyajáték Milhaud: Ökör a háztetőn, op. 58

34. oldal

Szakács Ildikó (szoprán) Palojtay János (zongora) Óbudai Danubia Zenekar Vezényel: Vajda Gergely

35. oldal

2015. október 28. (szerda), 19.00

Élesben – a Nagybőgő Tanszak

Jegyárak: 2 500, 3 200, 3 800, 4 700 Ft Rendező: Óbudai Danubia Nonprofit Kft.

A tehetség kötelez Kokas Dóra gordonkaestje

35. oldal

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara

36. oldal

Mozart: Esz-dúr sinfonia concertante oboára, klarinétra, kürtre és fagottra (K. 297/B) Dohnányi: II. (E-dúr) szimfónia, op. 40

2015. október 31. (szombat), 19.30

2015. október 22. (csütörtök), 19.30

JEVGENYIJ KOROLJOV ÉS A CONCERTO BUDAPEST 36. oldal

2015. november 1. (vasárnap), 19.30 Nagyterem

JEVGENYIJ KOROLJOV ÉS A CONCERTO BUDAPEST

36. oldal

2015. november 6. (péntek), 19.00 Nagyterem

MÁV Szimfonikus Zenekar Haydn: A teremtés Fodor Beatrix (szoprán) Balczó Péter (tenor) Palerdi András (basszus) Debreceni Kodály Kórus MÁV Szimfonikus Zenekar Vezényel: Csaba Péter Jegyárak: 3 000, 3 500, 4 000 Ft Rendező: MÁV Szimfonikus Zenekar

2015. november 3. (kedd), 19.30 Nagyterem

2015. október 25. (vasárnap), 11.00

Boros Misi (zongora) Győri Filharmonikus Zenekar Vezényel: Berkes Kálmán

34. oldal

Összkiadás élőben Bach csellószvitjei Perényi Miklós előadásában I.

36. oldal

Boros Misi és a Győri Filharmonikus Zenekar

Liszt-kukacok Akadémiája Történetek barokk zenére 10-15 éveseknek

2015. november 5. (csütörtök), 19.30

Goldmark 100

A zenekar mesterei Pinchas Steinberg és a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara 30. oldal

Chopin: g-moll ballada, op. 23 Chopin: F-dúr ballada, op. 38 Chopin: Asz-dúr ballada, op. 47 Chopin: f-moll ballada, op. 52 Muszorgszkij: Egy kiállítás képei

2015. október 29. (csütörtök), 19.00

2015. október 30. (péntek), 19.00

Jegyárak: 2 000, 3 000, 4 000, 5 000 Ft Rendező: A Magyar Rádió Zenei Együttesei

Hegedűs Endre romantikus zongoraestje

Jegyárak: 2 500, 3 500, 4 500 Ft Rendező: Stúdió Liszt Kft.

2015. október 21. (szerda), 19.30 Nagyterem

Lucas M. Navarro (oboa) Vincent Alberola (klarinét) Jose V. Castello (kürt) Guilhaume Santana (fagott) Vezényel: Alpaslan Ertüngealp

2015. november 4. (szerda), 19.30 Nagyterem

Mozart: D-dúr („Haffner”) szimfónia (K. 385) Haydn: D-dúr zongoraverseny (HOB. XVIII:11) Beethoven: I. (C-dúr) szimfónia, op. 21

Jegyárak: 3 900, 4 900, 6 900 Ft Rendező: Győri Filharmonikus Zenekar 111


2015. november 7. (szombat), 15.30 Nagyterem

Zuglói Filharmónia

2015. november 11. (szerda), 19.30

Szilasi Alex és a Wrocław Baroque Orchestra Chopin utolsó varsói koncertje

Dvořák: A vízimanó, op. 107 Elgar: e-moll csellóverseny, op. 85 Schumann: II. (C-dúr) szimfónia, op. 61

50. oldal

Dolfin Balázs (cselló) Zuglói Filharmónia Vezényel: Kocsis Zoltán

Legendás koncertek Bogányi Gergely és a Keller Kvartett „1936. március 3. Az Új Magyar Vonósnégyes kamaraestje”

2015. november 12. (csütörtök), 19.30

2015. november 19. (csütörtök), 19.30 Nagyterem

Liszt Ferenc Kamarazenekar Mozart: Kis éji zene (K. 525) Farkas: Concerto all’Antica Enjott Schneider: Sulamith Dvořák: E-dúr szerenád vonószenekarra, op. 22 Paganini: Moto perpetuo, op. 11

50. oldal

Fenyő László (cselló) Liszt Ferenc Kamarazenekar (művészeti vezető: Rolla János)

2015. november 7. (szombat), 19.00

2015. november 15. (vasárnap), 19.30

Jegyárak: 2 900, 4 200, 5 500, 6 900 Ft Rendező: Liszt Ferenc Kamarazenekar

Dalestek a Zeneakadémián Vörös Szilvia és Mocsári Károly

A zenekar mesterei Kocsis Zoltán és a ZeneAkadémia Szimfonikus Zenekara

2015. november 20. (péntek), 18.30

Jegyárak: 2 100, 2 300, 2 700 Ft Rendező: Zuglói Filharmónia

42. oldal

71. oldal

2015. november 7. (szombat), 19.30

2015. november 16. (hétfő), 18.00

Összkiadás élőben Bach csellószvitjei Perényi Miklós előadásában II.

Vashegyi – Mozart Beszélgetés és koncert 71. oldal

Arvo Pärt: Lamentate Kis Ferenc: A Holdudvarház dalai – Etnofónia

2015. november 17. (kedd), 19.30

Zuglói Filharmónia, Szent István Király Szimfonikus Zenekar és az Etnofon Zenei Társulás Vezényel: Makovecz Pál

42. oldal

2015. november 8. (vasárnap), 11.00

Liszt-kukacok Akadémiája Történetek kamarazenére 10–15 éveseknek 46. oldal 2015. november 8. (vasárnap), 19.30

Ünnepi koncert Makovecz Imre születésének 80. évfordulója tiszteletére A Héttorony Fesztivál zárókoncertje

Akusztikus, autentikus Élesben – a Népzene Tanszék A Zeneakadémia hallgatói a „Felszállott a páva” című tehetségkutatóban 71. oldal

Rendező: Zuglói Filharmónia, Héttorony Fesztivál, Fonó Budai Zeneház

Zenekar a központban Charles Dutoit és a Bécsi Szimfonikusok

2015. november 19. (csütörtök), 19.00

2015. november 20. (péntek), 19.00

2015. november 11. (szerda), 19.00

„Elsők és utolsók” kamara.hu/1 A Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja

„Elsők és utolsók” kamara.hu/2 – A Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja

46. oldal

A tegnap ZeneakadémiájA Aranykor – tragédiákkal (1920–1944) Batta András és Kovács Sándor múltba tekintő sorozata 50. oldal

72. oldal

72. oldal 2015. november 21. (szombat), 10.30

kamara.hu/babar Mesélős látogatás a zene varázsbirodalmába kicsiknek és nagyoknak 72. oldal

112


2015. november 21. (szombat), 17.00

kamara.hu/őszi-tárlat Művek közötti kerengés Spiró Györggyel 75. oldal 2015. november 21. (szombat), 19.00

„Elsők és utolsók” kamara.hu/3 A Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja

2015. november 22. (vasárnap), 19:30 Nagyterem

A Zenén túl…/1 Haydn művei Előad, zongorán közreműködik és vezényel: Vásáry Tamás A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara

75. oldal

Jegyárak: 2 000, 3 000, 4 000, 5 000 Ft Rendező: MR Zenei Együttesek

2015. november 21. (szombat), 19.30 Nagyterem

2015. november 24. (kedd), 19.30 Nagyterem

MVM-koncertek – A Zongora Christian Zacharias zongoraestje

Óbudai Danubia Zenekar Könny

Scarlatti: E-dúr szonáta (K. 132) Scarlatti: c-moll szonáta (K. 226) Scarlatti: Esz-dúr szonáta (K. 193) Scarlatti: f-moll szonáta (K. 183) Scarlatti: f-moll szonáta (K. 386) Ravel: Szonatina Soler: g-moll szonáta Soler: D-dúr szonáta Soler: d-moll szonáta Soler: Desz-dúr szonáta Chopin: h-moll scherzo, op. 20/1 Chopin: Négy mazurka (cisz-moll, op. 41/4, a-moll, op. 17/4, a-moll, op. post., cisz-moll, op. 30/4) Chopin: b-moll scherzo, op. 31 Christian Zacharias (zongora)

Schubert–Berlioz: A rémkirály (D. 328) Mahler: Gyermekgyászdalok J. S. Bach: „Ich hatte viel Bekümmernis” – kantáta (BWV 21) A Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán) Óbudai Danubia Zenekar Vezényel: Kovács János

2015. november 22. (vasárnap), 19:00

„Elsők és utolsók” kamara.hu/4 A Zeneakadémia kamarazenei fesztiválja

A tehetség kötelez Bán Máté fuvolaestje

80. oldal

2015. november 27. (péntek), 19.45 Nagyterem

Budapesti Fesztiválzenekar Lully: Roland-szvit Rebel: La Fantaisie Rebel: Les Plaisirs champêtres Clérambault: „La Muse de l’Opéra” – kantáta szoprán hangra Rameau: Platée-szvit Stefanie True (szoprán) Budapesti Fesztiválzenekar Vezényel: Sigiswald Kuijken Barokk gesztika: Sigrid T’Hooft Jegyárak: 2 500, 3 500, 4 400, 6 300, 10 500 Ft Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar

2015. november 28. (szombat), 10.30 Nagyterem

A zene titkai Jegyárak: 2 500, 3 200, 3 800, 4 700 Ft Rendező: Óbudai Danubia Nonprofit Kft.

Jegyár: 1500 Ft Rendező: Filharmonia Magyarország Koncert- és Fesztiválszervező Nkft.

2015. november 25. (szerda), 19.30

Jazz itt! Brad Mehldau Trio 76. oldal

Jegyárak: 4 000, 5 000, 6 000, 8 000, 10 000 Ft Rendező: Jakobi Koncert Kft.

2015. november 27. (péntek), 19.00

2015. november 26. (csütörtök), 19.30

2015. november 28. (szombat), 19.00

Marczi Mariann zongoraestje 80. oldal

Tiszta barokk Rachel Podger és a Felvilágosodás Korának Zenekara 76. oldal

75. oldal

113


2015. november 28. (szombat), 19.45 Nagyterem

Budapesti Fesztiválzenekar Lully: Roland-szvit Rebel: La Fantaisie Rebel: Les Plaisirs champêtres Clérambault: „La Muse de l’Opéra” – kantáta szoprán hangra Rameau: Platée-szvit Stefanie True (szoprán) Budapesti Fesztiválzenekar Vezényel: Sigiswald Kuijken Barokk gesztika: Sigrid T’Hooft Jegyárak: 2 500, 3 500, 4 400, 6 300, 10 500 Ft Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar

2015. november 29. (vasárnap), 11.00

Liszt-kukacok Akadémiája Történetek a Zeneakadémiáról 10–15 éveseknek 81. oldal 2015. november 30. (hétfő), 19.00

Sandra Shapiro és Ivan Zenaty kamaraestje 81. oldal

2015. december 1. (kedd), 19.00

Akusztikus, autentikus Majorosi Marianna és vendégei 82. oldal

2015. december 4. (péntek), 19.00

2015. december 8. (kedd), 19.00

I. Budapesti Nemzetközi Gitárfesztivál Leo Brouwer kubai zeneszerző tiszteletére COSTAS COTSIOLIS SZÓLÓESTJE

A tehetség kötelez Szabó Marcell zongoraestje

84. oldal

2015. december 4. (péntek), 19.30

Kamarazene Nagyteremre Várdai, Krilov, Tomter, Goerner

MATAN PORAT ÉS A CONCERTO BUDAPEST

82. oldal

Liszt Ferenc Kamarazenekar

2015. december 5. (szombat), 19.00

I. Budapesti Nemzetközi Gitárfesztivál Leo Brouwer kubai zeneszerző tiszteletére RICARDO GALLÉN SZÓLÓESTJE

Roman Kim (hegedű) Liszt Ferenc Kamarazenekar (művészeti vezető: Rolla János)

85. oldal

Jegyárak: 2 900, 4 200, 5 500, 6 900 Ft Rendező: Liszt Ferenc Kamarazenekar 2015. december 5. (szombat), 19.30

Legendás koncertek Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar „1945. március 17. A II. világháború utáni első koncert a Zeneakadémián”

2015. december 9. (szerda), 19.30

Zenekar a központban Gyenyisz Macujev és a Bécs-Berlin Kamarazenekar 92. oldal

85. oldal 2015. december 6. (vasárnap), 19.30

I. Budapesti Nemzetközi Gitárfesztivál Leo Brouwer kubai zeneszerző tiszteletére Leo Brouwer, Costas Cotsiolis és az Anima Musicae Kamarazenekar

2015. december 6. (vasárnap), 19.00

Jazz itt! Silence Fiction 88. oldal

114

2015. december 8. (kedd), 19.30 Nagyterem

Rameau: VI. koncert – A tyúk Tartini: Ördögtrilla-szonáta (átirat vonószenekarra) Roman Kim: „I Brindisi” – bevezetés és variációk Verdi „La Traviata” c. operájának egy témájára Csajkovszkij: C-dúr vonósszerenád, op. 48

84. oldal

88. oldal 2015. december 1. (kedd), 19.30

92. oldal

2015. december 10. (csütörtök), 19.30 Nagyterem

MVM-koncertek – A Zongora Farkas Gábor zongoraestje Chopin: Négy ballada (g-moll, op. 23, F-dúr, op. 38, ­­ Asz-dúr, op. 47, f-moll, op. 52) Verdi–Liszt: Trubadúr-parafrázis Verdi–Liszt: Aida-parafrázis Gounod–Liszt: Faust-keringő Saint-Saëns–Liszt–Horowitz: Haláltánc Farkas Gábor (zongora) Jegyárak: 2 000, 2 500, 3 000, 4 000, 5 000 Ft Rendező: Jakobi Koncert Kft.


2015. december 11. (péntek), 19. 00 Nagyterem

MÁV Szimfonikus Zenekar Erkel: István király – nyitány Mosonyi Mihály: e-moll zongoraverseny Csajkovszkij: I. (g-moll) szimfónia, op. 13 Rohmann Imre (zongora) MÁV Szimfonikus Zenekar Vezényel: Héja Domonkos

2015. december 13. (vasárnap), 11.00

Liszt-kukacok Akadémiája Történetek Zongorára 10–15 éveseknek 96. oldal 2015. december 15. (kedd), 19.30

Kamarazene Nagyteremre Kelemen Barnabás és José Gallardo

2015. december 18. (péntek), 19.30 Nagyterem

10 éves a Modern Art Orchestra Válogatás a Modern Art Orchestra első 10 évének repertoárjából. Közreműködők: Fekete-Kovács Kornél és a Modern Art Orchestra

96. oldal

Rendező: Modern Art Orchestra

2015. december 16. (szerda), 19.30

2015. december 19. (szombat), 19.30

Legendás koncertek Kodály 133 „1918. május 7.”

Élesben – az Alma Mater kórus

Jegyárak: 3 000, 3 500, 4 000 Ft Rendező: MÁV Szimfonikus Zenekar

2015. december 12. (szombat), 19.30 Nagyterem

Budafoki Dohnányi Zenekar Rahmanyinov: III. (d-moll) zongoraverseny, op. 30 Dohnányi: I. (d-moll) szimfónia, op. 9

2015. december 17. (csütörtök), 19.00

A varázsfuvola

Ching Yun Hu (zongora) Budafoki Dohnányi Zenekar Vezényel: Hollerung Gábor Jegyárak: 3 200, 3 900, 4 500 Ft Rendező: Budafoki Dohnányi Zenekar

2015. december 13. (vasárnap), 11.00 Nagyterem

Megérthető zene Budafoki Dohnányi Zenekar Rahmanyinov: III. (d-moll) zongoraverseny, op. 30 Ching Yun Hu (zongora) Budafoki Dohnányi Zenekar Vezényel: Hollerung Gábor Jegyárak: 1 900, 2 300, 2 700 Ft Rendező: Budafoki Dohnányi Zenekar

98. oldal

96. oldal

98. oldal

2015. december 17. (csütörtök), 19.30 Nagyterem

Remekművek 3 tételben Mozart-est MVM Karácsonyi Koncert Mozart: G-dúr cassation (K. 63) Mozart: A-dúr klarinétverseny (K. 622) Mozart: C-dúr versenymű fuvolára, hárfára és zenekarra (K. 299) Szatmári Zsolt (klarinét); Drahos Béla (fuvola); Vigh Andrea (hárfa) Liszt Ferenc Kamarazenekar Jegyárak: 3 000, 3 500, 4 000, 5 000, 6 000 Ft Rendező: Jakobi Koncert Kft.

2015. december 20. (vasárnap), 19.30 Nagyterem

Concerto Budapest Karácsonyi koncert Jegyárak: 4 200, 5 800, 7 200, 8 500 Ft Rendező: Concerto Budapest

2015. december 21. (hétfő), 16.00 Nagyterem

a Magyar Rádió Gyermekkara karácsonyi hangverseny Betlehemes népi játékok Bárdos, Kodály, Bartók és 20. századi magyar szerzők kórusművei Kodály, Bartók, kortárs magyar szerzők, valamint Britten, Schubert, Rahmanyinov, Brahms művei Picurkák Kórusa Palánták Kórusa Magyar Rádió Gyermekkórusa Arany Zsuzsanna (zongora) Vezényel: Matos László, Kabdebó Sándor, Brebovszky Klára Jegyárak: 2 000, 3 000, 4 000, 5 000 Ft Rendező: Magyar Rádió Zenei Együttesek

115


2015. december 21. (hétfő), 19.00

2015. december 26. (szombat), 19.45 Nagyterem

2015. december 29. (kedd), 19.30 Nagyterem

98. oldal

Budapesti Fesztiválzenekar Karácsonyi titokkoncert

2015. december 21. (hétfő), 19.30 Nagyterem

Budapesti Fesztiválzenekar Vezényel: Fischer Iván

A Benkó Dixieland Band hagyományos óévbúcsúztató koncertje „És él a dixie!”

A varázsfuvola

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Karácsonyi Hangverseny Kocsár Miklós: Magnificat Poulenc: Quatre motets pour le temps de Noël Ola Gjeilo: O magnum mysterium Villette: Hymne à là Vierge Morten Lauridsen: Sure On This Shining Night J.S. Bach: Magnificat (BWV 243) Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Magyar Rádió Énekkara Vezényel: Kovács János, Pad Zoltán Jegyárak: 2 000, 3 000, 4 000, 5 000 Ft Rendező: Magyar Rádió Zenei Együttesek

2015. december 22. (kedd), 19.30

Tiszta barokk Concerto Armonico Budapest

Jegyárak: 2 500, 4 600, 5 900, 8 400, 13 600 Ft Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar

Micheller Myrtill és Berki Tamás (ének) Benkó Dixieland Band 2015. december 27. (vasárnap), 15.30 Nagyterem

Budapesti Fesztiválzenekar Karácsonyi titokkoncert Budapesti Fesztiválzenekar Vezényel: Fischer Iván Jegyárak: 2 500, 4 600, 5 900, 8 400, 13 600 Ft Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar

2015. december 27. (vasárnap), 19.45 Nagyterem

99. oldal

Budapesti Fesztiválzenekar Karácsonyi titokkoncert

2015. december 23. (szerda), 19.00

Budapesti Fesztiválzenekar Vezényel: Fischer Iván

A varázsfuvola

98. oldal

2015. december 23. (szerda), 19.30 Nagyterem

Varnus Xavér

Jegyárak: 2 500, 4 600, 5 900, 8 400, 13 600 Ft Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar

2015. december 28. (hétfő), 19.45 Nagyterem

Budapesti Fesztiválzenekar Karácsonyi titokkoncert Budapesti Fesztiválzenekar Vezényel: Fischer Iván Jegyárak: 2 500, 4 600, 5 900, 8 400, 13 600 Ft Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar

116

A Benkó Dixieland Band legnépszerűbb számai, nagy nemzetközi dixie slágerek, Louis Armstrong legszebb dalai

Jegyárak: 6 000, 8 000, 10 000, 12 000 Ft Rendező: Filharmónia Magyarország Nkft.

2015. december 30. (szerda), 19.30

Akusztikus, autentikus Évfordító Palya Beával „Mindig legyen ének” 99. oldal 2015. december 31. (csütörtök), 22.45 Nagyterem

Az Amadinda együttes és Presser Gábor szilveszteri koncertje Amadinda Ütőegyüttes: Bojtos Károly, Holló Aurél, Rácz Zoltán, Váczi Zoltán Presser Gábor (zongora, ének) Jegyárak: 9 000, 10 000, 12 500, 15 000, 17 500 Ft, 25 000 Ft (VIP) Rendező: Unisono Bt.


A Zeneakadémia fenntartója:

Stratégiai MÉDIAPARTNEREINK:

Stratégiai támogató:

AZ egyetem Támogatói:

PRODUKCIÓS EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNER:


JEGYTÉRKÉP Nagyterem

KÓRUSÜLÉS BAL 10 – 19

13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1

1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

V IV III II I 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1

2 3 4 5 6 7 8

M1 M2 M3

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

8 7 6 5 4 3 2

1 M3 M2 M1

JOBB 12 – 1

BAL 1 – 12

7

6 7

6

7

5

4

2

1

3 2 1

4 3 2 1 5 4 3 2 1 6 5 4 3 2 1 6

BAL 9– 1

7 6 5 4 3 2 1 7 6 5 4 3 2 1 7 6 5 4 3 2 1 7 6 5 4 3 2 1

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1 1

2 3 4 5 6 6 5 4 3 2

BALKÖZÉP 1–7

1

JOBBKÖZÉP 1– 7

KÖZÉPERKÉLY 118

I II III IV V VI

6

6 7 1 2 3 4 5 6 7 1 2 3 4 5 6 7 5 4 3 2 1 6 7 1 2 3 4 5

5

I II III IV V VI

1

2

3

4

1 2 3 4

7

5 5

3

5

6

7

6

9 8

4

8 9

FÖLDSZINT (zsöllye)

6 5 7 1 2 3 4 6 5 1 2 3 4 6 5 1 2 3 4

JOBB 1–9

12 – 1

1

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

OLDALERKÉLY JOBB

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

24 – 13

1

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

1

1

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

1

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

1

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII XIII XIV XV XVI XVII XVIII

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

1

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

22 21 20 19 18 17 16 15 14 13 12

PÓDIUMÜLÉS: 80 HELY

24 23 22 21 20 19 18 17 16 15 14 13

12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

SZÍNPAD

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

1

19 18 17 16 15 14 13 12 11 10

24 23 22 21 20 19 18 17 16 15 14 13

13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19

V VI III II I

OLDALERKÉLY BAL

20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 29 28 27 26 25 24 23 22 21 20

24 23 22 21 20 19 18 17 16 15 14 13

1 – 12

30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 39 38 37 36 35 34 33 32 31 30

24 23 22 21 20 19 18 17 16 15 14 13

13 – 24

Az aktuális nézőtérfelosztásról, jegyárkategóriákról a jegypénztárban és az internetes jegyvásárlás alkalmával tud tájékozódni.

JOBB 19 – 10


JEGYTÉRKÉP SOLTI terem

Kapcsolat, közönségkapcsolat Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem 1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8. Központi telefonszám: (+36 1) 462-4600

AKözönségkapcsolati kérdésekkel a kozonsegkapcsolat@zeneakademia.hu e-mail címen állunk rendelkezésére. ZENEAKADÉMIA KONCERTKÖZPONT Jegyvásárlási információk SAJÁT SZERVEZÉSÉBEN. A Zeneakadémia Koncertközpont jegypénztára a Liszt Ferenc tér 8. alatt, a főbejárat mellett üzemel. A jegypénztár általános nyitva tartása mindennap 10.00 és 18.00 óra között. Az általános nyitva tartáson túl az előadás napján az első szünet végéig, illetve a délelőtt 10.00 órakor vagy előbb kezdődő események előtt fél órával is nyitva tart a jegypénztár.

SZÍNPAD A

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

A

B

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

B I

I

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

II

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

II

III

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

III

IV

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

IV

V

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

V

VI

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

VI

VII 1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

VII

VIII 1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

VIII

IX

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

IX

X

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

X

XI

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

XI

XII 1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

XII

XIII 1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

XIII

1 2 3 3 2 1

XIV

A jegypénztár elérhetőségei: telefon: (+36 1) 321-0690 / e-mail: jegy@zeneakademia.hu A Zeneakadémia Koncertközpont jegyeivel kapcsolatos kérdésekkel forduljanak a jegypénztár munkatársaihoz! A jegyvásárlással kapcsolatos további információk a Zeneakadémia honlapján találhatók. A koncertet megelőző egy órában a Nagyteremben és a Solti Teremben megrendezésre kerülő előadásokra érvényes diákigazolvánnyal 500 Ft-os jegy váltható a készlet erejéig.

AZ Épület nyitva tartása, látogatási lehetőségei A Zeneakadémia műemlék főépülete kb. 50 perces szervezett túrák keretében látogatható, melyek során a Zeneakadémia által biztosított magyar, angol, német, francia, olasz, orosz, spanyol, illetve japán nyelvű - vezetéssel a földszinti és emeleti előcsarnok, valamint a Nagyterem és a Solti Terem tekinthető meg. Időpontok és további információk: zeneakademia.hu/epuletlatogatas, csoportok számára előzetes bejelentkezés: turizmus@zeneakademia.hu. Jegyárak: Felnőttjegy (magyar nyelvű vezetéssel): 1 500 Ft Nyugdíjas-/diákjegy (magyar nyelvű vezetéssel): 750 Ft Felnőttjegy (idegen nyelvű vezetéssel): 2 900 Ft Diákigazolvánnyal, nyugdíjas igazolvánnyal, illetve 65 év felett (idegen nyelvű vezetéssel): 1 450 Ft

XIV M3 M2 M1

M1 M2 M3 BAL 1–7

JOBB 7–1

FÖLDSZINT

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1

0

14 13 12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1

1

14 13 12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1

1

14 13 12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1

1

8 7 6 5 4 3

2 1

1

8 7 6 5 4 3

2 1

1

BAL 1–7

JOBB 8–1

KARZAT

Az épület az oktatás zavartalansága érdekében napközben zárva tart, nyitás a hangversenyeket megelőzően 1 órával.

Az épület megközelítése Kérjük vendégeinket, hogy az épület látogatása során a Liszt Ferenc téri főbejáratot vegyék igénybe. A Király utcai (körúttól távolabb eső) bejárat – amelyen keresztül a hangversenytermek felvonókapcsolattal akadálymentesen elérhetőek – kizárólag tanáraink és hallgatóink, valamint a mozgáskorlátozott vendégeink és kísérőjük számára áll rendelkezésre. 119


Impresszum

A Koncertmagazin szerzői: Felelős kiadó: dr. Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora

Főszerkesztő: Szabó Stein Imre

Felelős szerkesztő: Fazekas Gergely

Kiadványmenedzser: Varga Ágnes

Layout: Allison Advertising Kft. Cuba Gergő

Tördelés: High Voltage Kft.

Apponyi Albert (1846–1933) – politikus, miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia tagja Batta András – zenetudós, a Zeneakadémia egyetemi tanára, volt rektora Békéssy Lili – a Zeneakadémia Zenetudományi Tanszékének hallgatója Bóka Gábor – kulturális újságíró Bolya Mátyás – koboz- és citeraművész, a Zeneakadémia tanára Fáy Miklós – újságíró, kritikus Fazekas Gergely – zenetudós, a Zeneakadémia adjunktusa Hózsa Zsófia – a Zeneakadémia Zenetudományi Tanszékének hallgatója Könyves-Tóth Zsuzsanna – zenetudós, a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának munkatársa László Ferenc – történész, kritikus Mácsai János – zenetudós Máté J. György – jazz szakíró Mona Dániel – a Zeneakadémia Zenetudományi Tanszékének hallgatója Rácz Judit – fordító, kulturális újságíró Rákai Zsuzsanna – zenetudós, kritikus Végh Dániel – a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának munkatársa A koncertismertetőket Belinszky Anna, Bérczesi Barbara, Bolya Mátyás, Fazekas Gergely, Molnár Szabolcs és Várkonyi Tamás írta.

FOTÓ- ÉS KÉPZŐMŰVÉSZETI ALKOTÁSOK: Nyomda: Keskeny és Társai 2001 Kft. Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában, 7 000 példányban. A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják.

Lapzárta: 2015. április 20. 120

Geert Goiris, Myoung Ho Lee, Sebastiao Salgado, Zagyvai Sári Külön köszönet a MOME Fotográfiai Tanszékét vezető Szalontai Ábel (DLA) fotográfusnak

Archív és koncertfotók, művészportrék: Ancsin Gábor, Bácsi Róbert László, Benkő Sándor, Birtalan Zsolt, Marco Borggreve, Böröcz Balázs, Felix Broede, Emmer László, Fábián János, Fazekas István, Felvégi Andrea, Kristof Fischer, Mat Hennek, Herman Péter, Kiss-Kuntler Árpád, Rudolf Klein, Marjai Judit, Molnár Edit, Mudra László, Neda Navaee, Umberto Nicoletti, Raffay Zsófi, Lukasz Rajchert, Jonas Sacks, Anton Schroll, Robert Taylor, Piotr Topperzer, Tuba Zoltán, Zinner Erzsébet




Turn static files into dynamic content formats.

Create a flipbook
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.