Zeneakadémia Koncertmagazin 2014/I by Zeneakadémia

zeneakadémia koncertmagazin

zeneakadémia koncertmagazin 2014. JANUÁR—JÚlIUS

II. ÉVFOLYAM 1. szám

2014. január—JÚLIUS

Nehéz szavakba önteni, milyen határtalan lehetőség rejlik a Zeneaka démia Nagytermét és Solti Termét megtöltő koncertekben és soroza tokban. Az újranyitás óta ismét megtapasztalhattuk a Nagyterem örök varázsát, mely mit sem változott, csak még fényesebben mutatja meg páratlan voltát. A hajdani Kisterem – ma már Solti Terem – ismét csodála tos operahelyszínként működik. Kézzelfogható a megújulás az újjávará zsolt régi falak között, ugyanakkor szinte arcunkon érezzük a régiek magasztos szellemét. A fiatalok frissessége, csillogó szemük tüze hevíti újra és újra a zene lendületét, megőrizve az elődök világra szóló eredményeit. A Zeneakadémia rektoraként nemcsak a múlt és a hagyományok őrzését tartom kötelességemnek, hanem a megújulást, a saját hang és arculat megtalálását is. Kívánom, hogy az elkövet kező hangversenyévadok egyesítsék a Zeneakadémia nagy örök ségét a friss lendülettel, s így alkossanak feledhetetlen, életre szóló élményt. Kívánom, hogy a zene varázslata erősítse az összetartozás érzését, s a közös élmény boldog tudata hassa át valamennyi zenerajongó lelkét a Zeneakadémia koncertjein. Dr. Vigh Andrea a Zeneakadémia rektora

„Megyünk koncertre a Zeneakadémiára! Itt vagyunk ismét a Zeneaka démián!” – de jó hallani ezeket a boldog hangokat az október 22-i megnyitó óta! Most döbbenünk rá, hogy mennyire hiányzott a zene akadémiás hangulat, az emelkedett, mégis bensőséges atmoszféra. Az épületben mint kivételes műtárgyban gyönyörködünk. Minde mellett kaptunk egy óriási ajándékot is: a régen dédelgetett, megszo kott akusztika – muzsikusok és hallgatók egybehangzó állítása szerint – még szebb is annál, mint ami emlékeinkben él. Az épület, a hangzás és a mindezért elkötelezett muzsikusok keltette hasonlíthatatlan élményért zarándokol el estéről estére közel kilencszáz ember a Zeneaka démiára. Nehéz jegyet szerezni, az épülettel nem lehet betelni: mohón merítünk a művészetek forrásából. A Zeneakadémia estéről estére meglepetéseket rejt, kizöldült a varázsfa Apolló szent ligetében. Boldog vagyok, hogy e fa kertésze lehettem. Dr. Batta András kormánybiztos, a Zeneakadémia volt rektora

Tartalomjegyzék

Koncertbontás januártól

Az éneklő város

Sallangok nélkül

A lakatlan sziget zongoristája

Koncertbontás februártól

A hegedűvonótól a teniszütőig

Mind másként csinálja – Opera és szexualitás

Régizene és műfogalom

Kvartettezni muszáj

Koncertbontás márciustól

Kővé lett nyitány

A nagykorúvá vált magyar jazz

Egyedül vagy

A neurobiológus jazz-zongorista

A számok ereje

A mi Kobajasink

Koncertbontás áprilistól

Akció és adrenalin

A zongoraest

Koncertbontás májustól

Az orosz titok

„Beethovennek hihetetlenül sokféle arca van” Beszélgetés Várjon Dénessel

Corea

103

Amadinda 30

106

Paritás – Beszélgetés Meláth Andreával és Fekete Gyulával

112

koncerttermek és akusztikák

114

Koncertbontás júniustól

117

Játssz kamarazenét!

120

liszt múzeum – matinékoncertek

121

A Zeneakadémia bemutatja: Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont

122

Liszt-kukacok Akadémiája – Ifjúsági programok a Zeneakadémián

124

Az I. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny elé

130

Szabadulás az elefántcsonttoronyból

132

Koncertkronológia

Kedves Látogatóink! Jóleső érzés látnunk, ahogy a közönség újra birtokba veszi a Zeneakadémia megújult Liszt Ferenc téri épületét: rácsodálkoznak a megszépült formákra, az elfeledett díszítésekre, megelégedéssel nyugtázzák, hogy a székek formája változatlan, viszont kényelmesebb bennük végighallgatni egy koncertet. A közreműködők izgatottan keresik régi, megszokott helyeiket a színpad mögött, helyettük tágasabb, jobban felszerelt öltözőket találnak. Füleink talán elszoktak a Nagyterem akusztikájától, de könnyű lesz újra megszokni, hogy itt a zene minden rezdülése szó szerint érezhető, hallható a szólista lélegzetvétele is. Sok minden megújult, a lényeg azonban változatlan: a zene szeretete, a Liszt Ferenc téri szentély tisztelete. A zene visszatért a szentélybe, nap mint nap koncertek követik egymást. Sokan aggódva kérdezik: honnan lesz mindehhez közönség, a dinamikusan bővülő fővárosi koncerthelyszínek vajon mind megtelnek-e? Eddigi tapasztalatunk azt mutatja, hogy igen, az emberekben megvan az igény a minőségre. Külföldi turisták csodálkoznak rá a város új ékszerére, az állványokból kibontakozó szecessziós csodára, és arra, ami benne történik. Keresik a jegyeket. Fiatalok jönnek be a Király utcai romkocsmákból és fedezik fel az új helyszínt. Budapest elnyerheti az őt megillető helyet Európa zenei térképén, az egyik meghatározó helyszíne lehet a világ zenei vérkeringésének. Ebben a Zene akadémiának mindig is fontos szerepe volt, és ez mit sem változott: innen indulnak a világba a zene magyar nagykövetei és ide érkeznek vissza, Batta András hasonlatával élve olyan ez, mint egy zenei főpályaudvar. A Zeneakadémia újranyitása utáni első – nem is teljes – szezonjának műsorát tartja kezében a látogató. Műsorszerkesztésünkben nem a könnyebb irányba haladunk, megpróbáljuk a kamarazene rangját visszaadni, olyan közreműködőkkel, akik garanciát adnak a legmagasabb minőségre. Hazai kiválóságok és a nemzetközi koncertpódiumok sztárjai játszanak majd együtt, bemutatkoznak saját tehetségeink és tanáraink is, s egy-egy vizsgakoncertet is szívesen ajánlunk a figyelmükbe. Örömünkre szolgál, hogy újra otthont adhatunk a fővárosi zenekarok bérleti sorozatainak, amelyek sokszínű szimfonikus repertoárt nyújtanak a közönségnek. Rezidens zenekarunk, a Concerto Budapest is gazdagon kiveszi a részét ebből, ők emellett az egyetem oktatási feladataiban is részt vesznek. Várjuk Önöket koncertjeinken, fedezzék fel újra a Zeneakadémia csodáit! Csonka András a Zeneakadémia kulturális igazgatója

Kedves Olvasó! Elmúlt október 22. – megtörtént, bekövetkezett, írná inkább az ember. Mert ahogy a megnyitó gálát hetekkel megelőző kampány szellemi, szellem üzleti ígérete – „Világra szól!” – önbeteljesítő jóslattá vált, s ekként üdvözölte a megnyitást a magyar és nemzetközi sajtó és szakma, most jó okkal állíthatjuk, hogy a Zeneakadémia – miként története során mindig – történelmet ír. Léptéke és hatálya töretlen, csak éppen új korszakba lépett, melyben felerősödik a régi, s folyton születik benne az új. Ahogy Koncertmagazinunk első számában oly nyilvánvalóan a zene a kadémiai lélek testfoglalata, az utánozhatatlanul egyedi, rejtelmes épület erős szellemi aurájában vándoroltattuk a kedves olvasó figyelmét változó idősíkokban, s ehhez mélyítettünk pihenőt a legkitűnőbb „házi szerzők” kisesszéivel, hasonlót cselekszünk most is, ezúttal azonban nem a korszakokkal – a Zeneakadémia korszakaival –, hanem a korta lanság gondolatával játszunk el. Magunk mögött hagyván az épülettest vonzását számomra most leginkább kortalan időöntvényként tűnik föl a Zeneakadémia, „örök és hipermodern egyszerre…” – ahogy Pilinszky János írta Bachról. Maga a lényegi zene, s benne foglaltatva az Ember. Ez a legáltalánosabb és legintimebb szcenárió; ehhez igazodnak a kortárs fotóművészetből merített asszociatív képek s a koncertrepertoár mélyen egyedi hangjainak sokasága. Jakob Böhme Szent sóvárgás című művében írja, hogy „az ember számára a világban, mialatt nyomorult, romlott húsházában nagy veszedelemben él, semmi sem szükségesebb, mint hogy önmagát helyesen megismerje.” A 2014-es koncertidőszak az elmélyülés lehetőségét kínálja. Szabó Stein Imre főszerkesztő a Zeneakadémia kommunikációs és médiatartalom-fejlesztési igazgatója

2014. január 10. (péntek ), 20.00

2014. január 11. (szombat ), 19.00

2014. január 12. ( vasárnap), 19.30

Nagyterem

SOLTI TEREM

Nagyterem

ÁTLÁTSZÓ HANG ÚJZENEI FESZTIVÁL Nyitókoncert

Szalóki Ági Karády-estje Ferences jótékonysági est az autizmussal élőkért Szalóki Ági (ének); Szakcsi Lakatos Róbert (zongora); Juhász Gábor (gitár); Bacsó Kristóf (szaxofon); Shreck Ferenc (harsona); Cseh Balázs (dob); Kovács Zoltán (nagybőgő) „Szeretem ezeket a szerelmi vallomásokat, egyszerűek, bátrak, őszinték, ma is érvényesek. Olyasfajta bölcs és kedvesen ironikus gondolatokat találtam bennük, amelyek nagyon közel állnak hozzám. Karády személyében egy olyan nő énekel, aki sok mindent megélt. Ezzel próbálok azonosulni. Így próbálom üzenni a színpadról: minden nő képes arra, hogy díva legyen, mindenkiből lehet igazi királynő, akár Karády.” Szalóki Ági fogalmazott így 2008-ban megjelent, nagy sikerű Karády-lemeze kapcsán. A 20. század egyik legjelentősebb magyar dívájának népszerű dalai mellett a negyvenes-ötvenes évek egyéb slágerei is megszólalnak majd a Zeneakadémia Nagytermének színpadán Juhász Gábor és Bacsó Kristóf hangszerelésében, a legjobb hazai jazzmuzsikusok közreműködésével, s persze Szalóki Ági elbűvölő előadásában a ferences rend által szervezett jótékonysági esten. Jegyárak: 6 900, 5 600, 3 200 Ft Rendező: Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány 4

Horváth Balázs: Férfiszemmel/Női szemmel Anahita Abbasi–Angélica Castelló– Margareta Ferek Petric–Tamara Friebel– Gryllus Samu–Mirela Ivicevic– Kami Marques–Suk Ju Na– Fernando Riederer–Simon Vosecek– Yukiko Watanabe–Ruei-Ran Wu: A változás anatómiája – szcenírozott előadás 12 rövid tanulmány alapján Herczku Ágnes,Theresa Dlouhy, Tomasz Piętak (ének) THReNSeMBle Vezényel: Horváth Balázs A nézőpontok változtathatósága Horváth Balázs zeneszerzői munkásságának egyik vissza-visszatérő kompozíciós kérdése. Férfiszemmel/Női szemmel című darabjában – jeles költők szövegei től inspirálva – ilyen irányú kíváncsi ságát a legalapvetőbb hétköznapi tapasztalattal kapcsolta össze. A változás anatómiája (Die Anatomie der Änderung) című kompozícióban nem kettő, hanem tizenkettő nézőpont „igazsága” érvényesül. Tizenkét, Ausztriában élő, dolgozó zeneszerzőé, akik arra a kérdésre keresték a választ, hogy a világban tapasztalt változások miként hatnak a zenére, miként jelennek meg a zene nyelvében. Jegyár: 1 200 Ft A koncertet megelőzően, 17 órától ingyenes kreatív műhelyfoglalkozásra várják az érdeklődőket a Solti Teremben. Rendezők: MuPATh (Music Performance Art Theater), Trafó, Fuga, Filharmónia Magyarország Nonprofit Kft., Zeneakadémia Koncertközpont Támogató: Osztrák Kulturális Fórum, NKA, Arnold Schönberg Központ (Bécs)

Dalestek a Zeneakadémián Rost Andrea és Oláh Kálmán „Dalok, ahogyan még sohasem hallhattuk őket” Berg: Hét korai dal Bartók: Nyolc magyar népdal (BB 47) R. Strauss: Holnap, op. 27/4 R. Strauss: Gyermekemnek, op. 37/3 Liszt: Loreley Magyar népdalok Kodály Zoltán gyűjtéseiből, Oláh Kálmán feldolgozásában Rost Andrea (szoprán); Oláh Kálmán (zongora) Dalok, ahogyan még soha nem hallhattuk őket – a megfogalmazást nem a szimpla hatásvadászat szülte, hiszen ezen az estén valóban újat és mást fog hallani még a leginkább vájt fülű koncertlátogató is. Ennek garanciája mindjárt az a felvillanyozóan izgalmas művészi összeállás, amely két különleges előadó, Rost Andrea és Oláh Kálmán együttműködését ígéri. Az operaénekesi szerepéből rendre sikerrel kilépő Rost Andrea és a jazztől élvezettel elkalandozó Oláh Kálmán Berg, Bartók, Liszt és Richard Strauss dalai mellett Kodály gyűjtéséből származó népdalokat is előad majd: a dalok muzsikáját továbbszövő improvizációkkal, a melódiák ihletésére született, pillanat szülte rögtönzésekkel – vagy éppen zeneszerzői alapossággal felépített szerzeményekkel. Jegyárak: 4 900, 3 500, 2 100 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

ZENEAKADEMIA.HU

2014. január 14. (kedd), 19.00

2014. január 18. (szombat ), 19.30

Nagyterem

Borbély László DLA doktori záró zongorahangversenye J. S. Bach: Die Kunst der Fuge (BWV 1080) – részletek Messiaen: Visions de l’Amen Borbély László, Wilheim András (zongora) A 18. századi német lutheránus egyházzene végtelenül racionális géniuszának kései főművét és a hawaii ingben járó, madárimádó, misztikusan katolikus, 20. századi francia zeneszerző darabját egymás mellé állítani elgondolkodtató gesztus. Johann Sebastian Bach és Olivier Messiaen zenéje azonban mégis jól megfér egymás mellett, hiszen a strukturális gondolkodás, a transzcendencia iránti igény és a vallásos elhivatottság mindkettejük sajátja. A Zeneakadémia doktoriskolájában most végző, doktori disszertációját Messiaen zenéjéből író Borbély László nemzedékének egyik legkiemelkedőbb pianistája, a 20. századi és kortárs zene elkötelezett tolmácsolója, az önreflexív, gondolkodó előadóművészek nemes hagyományának képviselője. E külön leges műsor-ö sszeállítású esten a zenetörténészként és zongoristaként egyaránt aktív Wilheim András lesz a partnere. A koncertre díjtalan belépő igényelhető a Zeneakadémia jegypénztárában Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont 6

Jevgenyij Koroljov és a Concerto Budapest J. S. Bach: d-moll zongoraverseny (BWV 1052) Mozart: c-moll zongoraverseny (K. 491) Beethoven: cisz-moll vonósnégyes, op. 131 (kamarazenekari változat) Jevgenyij Koroljov (zongora) Concerto Budapest Vezényel: Keller András Jevgenyij Koroljov, a korunk leghivatottabb Bach-előadói között számon tartott orosz művész Bach d-moll billentyűs versenyművével kezdi a koncertet, amely egy mára elveszett hegedű verseny nyomán keletkezett. Bach-játékának jelentőségéről elég talán annyit megemlíteni, hogy Ligeti György Koroljov egyik Bach-felvételét vitte volna magával arra a bizonyos lakatlan szigetre. A budapesti közönség ezúttal egy másik zongoraversenyt is hallhat majd a hatvannégy esztendős Koroljov szólójával, méghozzá a Mozart-remekművek sorából az 1785-ös c-moll zongoraversenyt. A koncert programját Beethoven egyik legcsodálatosabb kései vonósnégyese, az 1826-ban befejezett cisz-moll kvartett zárja majd, ezúttal kamarazenekari átiratban. Egy anekdota szerint e héttételes vonósnégyes hallatán Franz Schubert ezzel a kérdéssel fordult zenészbarátaihoz: „E mű után mi marad számunkra megírni való?” Jegyárak: 6 700, 4 700, 3 200 Ft Rendező: Concerto Budapest

Brazília, Salvador © Molnár zoltán

2014. január 19. ( vasárnap), 11.00

2014. január 19. ( vasárnap), 19.30

2014. január 21. (kedd), 19.30

Nagyterem

Budafoki Dohnányi Zenekar Gyönyör és gyötrelem birodalma R. Strauss: Don Juan, op. 20

King's Singers – The Great American Songbook

Budafoki Dohnányi Zenekar Előad és vezényel: Hollerung Gábor Megérthető-e a zene? – a kérdés régi, ám annál nehezebben megválaszolható. Annyi bizonyos, hogy érdeklődő, az új befogadására nyitott közönség nélkül nem megy. Ezért is oly biztató a Budafoki Dohnányi Zenekar Megérthető zene című, családbarát sorozatának rendkívüli sikere. Hollerung Gábor karmester született mesélő; láttató megfogalmazásai megvilágító erővel hatnak, mégis minden esetben közérthetőek ifjabbak és idősebbek számára egyaránt. A Budafoki Dohnányi Zenekar koncertjén ez alkalommal a sevillai szédelgő örök érvényű történetének egyik romantikus változatát ismerhetjük meg közelebbről. A Don Juan című szimfonikus költemény, mely Nikolaus Lenau töredékben maradt drámáját fogalmazza újra a zene nyelvén, a 24 éves Richard Strauss második próbálkozása a Liszt által feltalált műfajban, s máris igen sikeres kísérletnek mondható: végtelenül intenzív zene, amely mindannyiunk számára kaput nyit a gyönyör és gyötrelem birodalmába. Jegyárak: 2 500, 1 800, 1 200 Ft Rendező: Budafoki Dohnányi Zenekar 8

Bernstein, Arlen, Gershwin, Porter, Copland, Berlin és Rodgers dalai King’s Singers Győri Filharmonikus Zenekar Vezényel: Rácz Márton

Részletek a 6. oldalon.

A népszerű amerikai dalok repertoárjából, a „Nagy amerikai daloskönyvből” válogat a King’s Singers együttes hangversenye, amely sok-sok rácsodálkozó felismeréssel kecsegtet, A Hét mesterlövész főcímzenéjétől kezdve a géppuskalábú Fred Astaire slágerén át (Cheek to cheek) a csodálatos Gershwin-melódiákig. Az együttes októberben megjelenő albumának koncertturnéja példás gyorsasággal érkezik Budapestre. A feldolgozások és az előadásmód pazar virtuozitása felől pedig nem lehet kétségünk, az ének együttes adottságaira szabott átiratokat Alexander L'Estrange készítette: „ha meg kellene rajzolni a 21. század tökéletes muzsikusának portréját, Alexander L’Estrange lenne az ideális modell” – írta róla egy brit pályatársa.

Jegyárak: 6 700, 4 700, 3 200 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 8 900, 6 900, 5 900 Ft Rendező: Győri Filharmonikus Zenekar

2014. január 22. (szerda) 19.00 2014. január 23. (c sütörtök ), 19.00

2014. január 23. (c sütörtök ), 19.30

Nagyterem

SOLTI TEREM

Operavizsga-fesztivál THE DON JUAN PROJECT Zeneakadémia Énekesek: Bernáth Éva, Imai Ayane, Makiko Yoshida (szoprán); Gheorghita Orsolya, Vincze Klára (mezzoszoprán) Zeneszerzők: Mozart, Baqais Ádám, Kutrik Bence, Laczkó Bálint, Pintér Bence, Solti Árpád Concerto Budapest Vezényel: Cser Ádám Rendező: Almási-Tóth András Koreográfus: Lázár Eszter A Zeneakadémia által szervezett nemzetközi Operavizsga-fesztiválon négy város zenei felsőoktatási intézménye vesz részt: Budapest mellett Zágráb, Stockholm és Firenze. A nyitóelőadást a Zene akadémia Opera Tanszéke jegyzi. Az Almási-Tóth András által vezetett opera szakos hallgatók produkciója a jövőben játszódik, zenéjét azonban a múltból és a jelenből veszi. 2034-ben orvosnők arra tesznek kísérletet, hogy saját szeretőik és férjeik DNS-éből létrehozzák a tökéletes férfit. A darab nyolc jelenetének mindegyike egy-egy Mozart-áriára épül, amelyhez a Zeneszerzés Tanszék hallgatói írnak hangzó kommentárt. Hogy a tökéletes férfi létrehozása sikerrel jár-e, majd kiderül az előadáson. A tökéletes zenéért azonban szavatol Mozart és ifjú kollégáinak zenéje, amelyet Cser Ádám és a Concerto Budapest kíséretével az Ének Tanszék hallgatóinak tolmácsolásában hallhatunk ezen a különleges esten. A koncertre díjtalan belépő igényelhető a Zeneakadémia jegypénztárában Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont 10

Chanticleer: She Said/He Said Victoria, Willaert, Janequin, A. Gabrieli, Mendelssohn, Brahms, Ravel, Whitacre, Garrop, Porter, Mitchell művei Chanticleer énekegyüttes: Gregory Peebles, Kory Reid, Darita Seth (szoprán); Cortez Mitchell, Alan Reinhardt, Adam Ward (alt); Michael Bresnahan, Brian Hinman, Ben Jones (tenor); Eric Alatorre, Matthew Knickman, Marques Jerrell Ruff (bariton és basszus) A székhelyét San Franciscóban tartó, nagy múltú kaliforniai énekegyüttes immár rendszeres és kedvelt visszatérő vendége a budapesti koncertéletnek: tizenkét derűs ember, tizenkét férfiú, a kiművelt énekhangok együttes megszólaltatásának valóságos mesterei. Választott nevük Chaucer Canterbury meséinek éneklő kakasától lett örökre kölcsönvéve. A Chanticleer tematikus koncertje a két nem közötti évezredes eszmecsere édes enyelgéstől parázsló vitáig húzódó ívét mutatja fel. She Said/He Said – a dialógus a reneszánsz madrigáloktól Cole Porterig és Maurice Ravelig: variációk egy örök témára. Az összeállítás külön érdekessége, hogy a női princípiumot, a női mondandót részben a zenetörténet néhány kivételes képességű kompo nistanőjének művei közvetítik majd a mindkét nembeli hallgatóság felé. Jegyárak: 4 900, 3 500, 2 100 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Chanticleer © Lisa kohler

Az éneklő város Kodályi örökség: áldás vagy teher? Az biztos, hogy nem az egyedül üdvözítő út, hiszen ami például a kóruskultúrát illeti, a világ más tájain is nagyszerű eredmények születtek és születnek, és nem feltétlenül csak a magaskultúra, vagy az adott ország népzenekincsének kihasználása révén. Hogy csak Európán kívüli területeket említsünk, csodálatos énekkarokkal dicsekedhet például Szingapúr, Indonézia, a Fülöp-szigetek, és énekelni szerető emberek tízezreit mozgatja meg egy különleges amerikai kezdeményezés. Az utóbbi idők talán legnagyobb visszhangot kiváltó vállalkozása a fiatalkorában rocksztárnak készült, és popsztár-külsőjét ma is vállaló amerikai karvezető-zeneszerző Eric Whitacre nevéhez fűződik, aki alighanem történelmet írt Virtuális kórus című projektjével. Ennek lényege, hogy a világ minden tájáról bárki részt vehet egy Whitacre-kórusmű „közös” megszólaltatásában. Az illető a megadott útmutató szerint felénekli a számára kényelmes szólamot, videóra veszi, azt feltölti a zeneszerző honlapjára, majd az utómunkálatok után a kész videót az összevágott képpel és hanggal feltöltik a YouTube videomegosztó oldalra. Az idén létrehozott Virtual Choir 4 már a negyedik volt a virtuális kórusprojektek sorában: százegy ország mintegy hatezer énekese nyolc és fél ezer videót küldött be. Az ötperces videoklipben mintha Kodály álmát látnánk megvalósulni: épületek, felhőkarcolók minden egyes ablakában egy-egy ember – az egész város énekel. Az alkotást idén júliusban, az angol királynő koronázásának hatvanadik évfordulóján, a londoni ünnepségek keretében mutatták be; a videó a YouTube hivatalos Whitacre-csatornáján két hónap után a félmilliós nézettséghez közelít, a múlt évi projekté átlépte a nyolcszázezret, a három éve készült klip négymilliónál jár. És ez nemcsak Whitacre sikere, hanem egy szemléleté. Azé a szemléleté, amely a kóruszenét nem elvont művészetnek tartja, és amelyben az éneklésé, a közös éneklésé a főszerep, még ha ez utóbbi virtuális is. A felhívásban Whitacre hangsúlyozta: ha bármi kérdésed lenne, nyugodtan írj, válaszolunk, segítünk; ha még sosem énekeltél, vagy bizonytalan vagy a hangodban, letölthetsz hangzó segédanyagokat, sőt számítógépes alkalmazásokkal önkéntes közreműködőkkel is kommunikálhatsz, bárhol éljenek is a Földön. A projektben tizenkilenc magyarországi zenebarát vett részt – a statisztika országra lebontott adatokat is közöl –, a résztvevők nagy része azonban, mintegy négyezer fő az Amerikai Egyesült Államokból töltötte fel videóját. Talán rájuk hat legkevésbé a hagyomány bénító ereje? Meglehet, úgy gondolják, a komolyzene nem egyenlő a komoly zenével, és a könnyed muzsika is lehet komoly, ha élményt ad. Ez az ideológiamentes nézet érvényesül az amerikai énekegyüttesek nagy részénél is, amelyek az európaiakénál jóval szélesebb repertoárból állítják össze koncertprogramjaikat. Az amerikai kórusok műsorán, legyen az amatőr egyetemi kórus vagy profi férfikar – mint amilyen például a Chanticleer –, jól megfér egymás mellett a reneszánsz polifónia, a kortárs zene és a popfeldolgozás. Ne legyenek határok; mindegy, mit, csak énekeljünk! Közösen. Együtt. Legyen a zene mindenkié! Várkonyi Tamás 11

2014. január 24. (péntek ), 17.00

2014. január 24. (péntek ), 19.30

SOLTI TEREM földszinti előcsarnok Emeleti előcsarnok

Nagyterem

Operavizsga-fesztivál Sing the Body Electric! Stockholmi Operafőiskola Carl Unander-Scharin–Åsa UnanderScharin: Sing the Body Electric! – A corporatorio Koncepció, zene- és szöveg-összeállítás: Carl Unander-Scharin Rendező, koreográfus: Åsa Unander-Scharin Zene: Händel, Monteverdi, Purcell Szöveg: Albert Einstein, Walt Whitman, William Blake Előadók: Emilia Feldt (szoprán); Annika Hudak (alt); Annastina Malm, Erika Tordéus (mezzoszoprán) „A villamos testet énekelem” – így szól a 19. század egyik legizgalmasabb amerikai költője, Walt Whitman láto másos versének első sora, amelyet a Stockholmi Operafőiskola vizsgaelőadása címéül választott. A zene szerzőként és tenoristaként is aktív Carl Unander-Scharin, és koreográfus felesége, Åsa Unander-Scharin számos közös produkciót hoztak már létre, s 2013 júniusában mutatták be azt a különleges, műfajokon átívelő előadást, amely az Operavizsga-feszvitál részeként most a Zeneakadémia Solti Termében is látható lesz. A darab az ember azon képességét ünnepli, amellyel meg tudja változtatni maga körül a világot, s ehhez Händel-, Monteverdi- és Purcell-zenéket hoznak össze Einstein-, Whitmanés William Blake-szövegekkel. A koncertre díjtalan belépő igényelhető a Zeneakadémia jegypénztárában Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont 12

Óbudai Danubia Zenekar Hommage à Petrovics Emil Petrovics: I. szimfónia, op. 13 Petrovics: Zongoraverseny, op. 16 Petrovics: A Pál utcai fiúk (részletek a filmzenéből) Fülei Balázs (zongora) Óbudai Danubia Zenekar Vezényel: Héja Domonkos Filmzenék és operák, balett, oratórium, kantáták, és persze zenekari meg kamaraművek egész sora – a Ki mit tud? örökös zsűritagjaként milliók számára meghitten ismerős Petrovics Emil, a Zeneakadémia legendás tanára korának talán legtevékenyebb zeneszerzője volt. Zeneszerzői életművének lenyűgöző változatosságát és mindig hallgatóbarát, befogadható jellegét most Héja Domonkos és együttese, a fennállásának immár harmadik évtizedébe belépő Óbudai Danubia Zenekar teszi érzékletessé ezzel a reprezentatív emlékkoncerttel. 1968-as filmzenéje, A Pál utcai fiúk (rendező: Fábri Zoltán) stílusos részletei mellett a pályafutás két jelentős korszakából két emblema tikus Petrovics-kompozíció, az 1964-es I. szimfónia, és az ezredvégen, 1999-ben szerzett Zongoraverseny fog megszólalni ezen az estén. Jegyárak: 3 100, 2 400, 1 700, 1 000 Ft Rendező: Óbudai Danubia Nonprofit Kft.

Héja domonkos

2014. január 25. (szombat ), 15.30

Nagyterem

2014. január 25. (szombat ), 19.00

SOLTI TEREM

2014. január 26. ( vasárnap), 19.00

SOLTI TEREM

Operavizsga-fesztivál A katona története Zágrábi Zeneakadémia Operavizsga-fesztivál Dido és Aeneas Firenzei Cherubini Konzervatórium Kocsis Zoltán és a Zuglói Filharmónia Bartók: Húsz magyar népdal (BB 98 – Kocsis Zoltán átirata) Beethoven: IX. (d-moll) szimfónia, op. 125 Szakács Ildikó (szoprán) Wiedemann Bernadett (alt) Horváth István (tenor) Palerdi András (basszus) Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus Vezényel: Kocsis Zoltán Kocsis Zoltán, a karmester és Kocsis Zoltán, az átíró – a magyar zenei élet meghatározó személyiségének e két aspektusát hozza közelünkbe a koncert. Bartók Béla 1929-es sorozata, az erede tileg zongorakíséretes Húsz magyar népdal öt tételét pár évvel később maga a zeneszerző is áttette zenekarra, Kocsis Zoltán pedig megvilágító erejű nagyzenekari hangszereléssel látta el e sorozatot, amit a nyugati zenekultúra alighanem legtiszteltebb és legtöbbet elemzett alkotása, a IX. szimfónia követ majd – természetesen Beethovené. „Hogy ez a hatalmas szóhalmaz még nem temette maga alá a szimfónia zenéjét?” – csodálkozott Claude Debussy a Beethoven-szimfóniát meg- és körülmagyarázó írások könyvtárnyi mennyiségén, s persze a Kilencedik csorbítatlan nagyságán és hatóerején. Jegyárak: 2 100, 1 800, 1 500 Ft Rendező: Zuglói Filharmónia

Purcell: Dido és Aeneas (Benjamin Britten és Imogen Holst átdolgozása) Dido, Karthágó királynője: Elena Tereshchenko Aeneas, trójai herceg: Matteo Michi Belinda, Dido társalkodónője: Stefanica Dorina Baitan Második nő: Elmas Zeynep Mehmet Varázslónő: Antonia Fino Első boszorkány: Clarissa Toti Második boszorkány: Isabella Messinese Szellem: Adina Vilichi Első matróz: Edoardo Ballerini

Stravinsky: A katona története Narrátor: Filip Riđički Katona: Nikola Baće Ördög: Dajana Čuljak Hercegnő: Milica Manojlović Közreműdnek: Đana Kahriman (hegedű); Ivan Domović (nagybőgő); Dunja Paprić (klarinét); Žarko Perišić (fagott); Mario Lončar (trombita); Ivan Mučić (harsona); Boris Žuvela (ütőhangszerek) Vezényel: Mladen Tarbuk Rendező: Borna Baletić A Zágrábi Szépművészeti Akadémia tanácsadója: Robert Šimrak A Zágrábi Zeneakadémia tanácsadója: Goran Merčep

Az 1680-as években egy londoni leányiskola mutatta be az egyetemes operatörténet egyik legnagyszerűbb – és legrövidebb – művét, Purcell Dido és Aeneasát. A Zeneakadémia által szervezett Operavizsga-fesztivál harmadik produkciójaként most ismét diákok, a Firenzei Cherubini Konzervatórium opera szakos növendékei fogják előadni a trójai hős és a karthágói királynő szerelmének tragikus történetét.

A zágrábi Színházművészeti-, Képző művészeti- és Zeneakadémia közös produkciója látogat el a budapesti Zeneakadémia által szervezett Operavizsga-fesztiválra. Stravinsky klasszikusa, az I. világháború idején írott A katona története valódi össz művészeti produkció a zágrábiak előadásában: a lelkét az ördögnek eladó katona meséje kapcsán olyan kérdéseket tesz fel az előadás, mint hogy mi számít sikernek a mai társadalomban, elérhetjük-e valaha a céljainkat, képesek vagyunk-e legyőzni saját ambícióinkat? A rendkívül virtuóz hangszeres szólamokhoz virtuóz színészi játékra van szükség, hogy az elgondolkodtató és szórakoztató fausti történet valóban megelevenedjen.

A koncertre díjtalan belépő igényelhető a Zeneakadémia jegypénztárában Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Rendező és jelmeztervező: Francesco Torrigiani A Luigi Cherubini Konzervatórium vonószenekara és kórusa Csembalón játszik és vezényel: Umberto Cerini

Sallangok nélkül Vizsga, melyen a hallgatók számot adnak fejlődésükről, színpadi képességeikről. Kurzus, ahol a próbaidőszak alatt és a nyilvános előadás alkalmával tapasztalatokat szereznek az operaénekes hallgatók. Közönség előtti gyakorlat, „élesben”, színházi körülmények között. Mindez az oktatási cél. A nézők számára azonban az operavizsga igazi zenés színházi csemege.

Egy-egy vizsgaelőadás fantasztikus színházi lehetőség arra, hogy fiatal énekesek a maguk különleges energiáival keltsenek életre operákat. Talán nem annyira „kiforrottan”, olykor talán hibákkal és bizonytalanságokkal, de mindezért messzemenően kárpótol az életkorukból eredő frissesség, merészség, mondhatni: szemtelenség, ahogy képesek saját egyéniségükre formálni egy-egy szerepet. Professzionális operaházban ritkán láthatunk egyszerre ennyi őszinte gesztust, megszólalást, akciót. Az operatörténet legtöbb darabja igen fiatal emberekről szól. Ezt hajlamosak vagyunk elfelej teni, hiszen a szólamok nehézsége miatt „meg kell érnie” az énekesnek egy-egy szerepre, s ez sokszor jóval később történik meg, mint a szerep valós életkora. Az operavizsgák legnagyobb erénye, hogy képesek visszatérni a művek „szűz” olvasatához: a fiatal szereplők valóban fiatalok, a köztük lévő viszonyok valóban rájuk jellemzőek, nincs csalás, nincs szükség illúziókeltésre; a szereplők felvállalhatják smink és paróka nélkül is arcukat. Az operavizsgák új dimenziókat nyitnak nemcsak az ismert művek értelmezésében, de ismeretlen művek újrafelfedezésében, vagy új művek színpadra állításában is. Nincs produkciós vagy eladhatósági kényszer, bátran lehet kísérletezni, felvállalni rizikós bemutatókat, nincs nagyüzem, nincs dupla szereposztás, nincs beugrás, semmi kötöttség azon kívül, hogy a hallgatók fejlődjenek és tanuljanak belőle. Hihetetlen szabadság adatik meg mind a téma- és műválasztásban, mind a megvalósításban: az operavizsgák képesek az opera ősi, tiszta formáját visszaadni a nézőnek, ahol a játék és a felfedezés öröme az egyetlen vezérelv. A kortárs operajátszás olyan igényeket támaszt az énekesekkel szemben, melyek semmiben sem különböznek a prózai színészektől elvárt játék kultúrától. Nyitottan, felszabadultan, őszintén kell játszani, eltérő rendezői koncepciókban is mindig személyes jelenléttel, az egyéniség szinte lemez telenített felvállalásával. Az operavizsgák célja nem a tradíció ápolása, az ismert operák szerepeinek hagyományos megközelítése, hiszen itt a mű csak ürügy arra, hogy a hallgatók színészi személyisége fejlődjön. Nem formákat kell tanulniuk, nem azt, hogy miként kell szomorúnak vagy szerelmesnek lenni színpadon, hogy milyen gesztusokat kell alkalmazni adott szituációkban, hanem azt, hogy egy absztrakt műfajban – illetve egyáltalán nézők előtt – hogyan kell természetesen létezni. Nincs tehát kötelező penzum, nem kell ismert szerepekhez tapadó játszási hagyományoknak megfelelni. A leghálásabbak azok a művek, melyekhez nem kapcsolódik semmiféle előadói tradíció, nem kell megfelelni semmiféle nézői elvárásnak: a növendékeknek egyes szám első személyben fogalmazva, önmagukból kell felépíteniük a szerepet. A Zeneakadémia operavizsgái az utóbbi években kihasználták a speciális alkalom nyújtotta lehetőségeket. Ritkán játszott műveket mutattunk be (Gazzaniga: Don Giovanni, Bellini: I Capuleti e i Montecchi, Gluck: Armida, Purcell: The Fairy Queen), vagy régebbi műveket „gondoltunk újra” kortárs zeneszerzők segítségével (Cavalli: La Callistóját huszonkét fiatal zeneszerző hangszerelte meg, és ilyen lesz az ez évi The Don Juan Project is), vagy speciálisan az opera szakos hallgatók számára írattunk

operát (Bella Máté: A tavasz ébredése, Solti Árpád: La Violetta, és ilyen lesz az ez év végi, Operaszkeccsek című produkció is). Szerencsére kitűnő viszonyt ápolunk a Fekete Gyula vezette Zeneszerzés Tanszékkel. A két tanszék együttműködése gyümölcsöző mind a zeneszerző, mind az operaszakos hallgatók részére, hiszen együtt próbálhatják ki gyakorlatban képességeiket, kortársakként jól megértik egymást, ugyanúgy gondolkodnak a világról. Ezek az új operák oktatási oldalról is rendkívül hasznosak, hiszen előadásukkal lehet igazán megtanulni az operaénekes szakma valamennyi elemét, mentesen a sallangoktól és a közhelyektől, nincs előkép, az alkotás szabad sága valóban felszabadító. Visszavezetnek minket az opera „nagy korszakai hoz”, zeneszerzők és énekesek együttműködéséhez, a személyiségekre írott szólamokhoz. Fontos az is, hogy a fiatalok ismerjék és szeressék saját koruk zenéjét, megtalálják az operában saját problémáik megfogalmazásának lehetőségét. A nézők számára pedig az új művekre való rácsodálkozás élményét jelentik ezek az események. Ebben az évben még egy újdonság kapcsolódik az operavizsgához, mely remélhetőleg hagyománnyá lesz: a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával fesztivált rendezünk külföldi zeneművészeti egyetemek operavizsgái számára. Számos egyetemmel állunk gyümölcsöző szakmai kapcsolatban – rendszeresen tartunk közös workshopokat és mesterkurzusokat –, és mivel ezek az intézmények hasonló felfogással viszonyulnak az operavizsgákhoz, szeretnénk, ha minden évben bemutathatnák legfrissebb produkcióikat a felújított Solti György Kamarateremben. Igazán különleges produkciók érkeznek ebben az évben: Stockholmból az opera kereteit vizsgáló, a legmodernebb technikákat felhasználó elektronikus opera-előadás, Firenzéből Purcell alapművének, a Dido és Aeneasnak fiatalos újragondolása és a zágrábi Stravinsky-produkció, mely esetében már a szerző eredeti szándéka is az volt, hogy feszegesse a zenés színház kereteit. Ezekhez csatlakozik a mi vizsgaelőadásunk, melyben Mozart találkozik a kortárs zenével egy „sosem látott” (mert nem létező), koncertáriákból építkező Mozart-opera bemutatásával. A fesztivál nagy erénye az is, hogy a fiatal énekesek találkoznak egymással, kicserélhetik tapasztalataikat. Fiatalok, tele energiával és teátrális értelemben vett romlatlansággal. Számukra ismeretlen a rutin, a „lebonyolítás”, a tét nélküli színpadi létezés. Az operavizsga kivételes műfaj. Ilyen előadásokat csak itt lehet látni. Almási-Tóth András

Doráti Antal (1987) © Szalay zoltán

FERENCSIK JÁNOS (1983) © Fejér Gábor 16

Fischer annie (1984) © Fejér Gábor

Keith Jarrett (1989) © Bánkuti András

Mihail Pletnyov és Takács-Nagy Gábor (2013) © Gordon Eszter/BFZ 17

2014. január 26. ( vasárnap), 19.30

2014. január 28. (kedd), 19.30

2014. január 30. (c sütörtök ), 19.30

Nagyterem

A fekete-fehér színei Bogányi Gergely a Zeneakadémián II. Kamarazene Nagyteremre Jevgenyij Koroljov és a Keller Kvartett Brahms: f-moll zongoraötös, op. 34 Sosztakovics: g-moll zongoraötös, op. 57

Liszt Ferenc Kamarazenekar Pergolesi: Stabat Mater Beethoven: Esz-dúr szeptett, op. 20

Bogányi Gergely (zongora)

Csereklyei Andrea (szoprán) Megyesi Schwartz Lúcia (alt) Liszt Ferenc Kamarazenekar Művészeti vezető: Rolla János

A lenyűgöző személyességéről ismert zongoraművész, Jevgenyij Koroljov valójában nem is annyira interpretálja a műveket, inkább újrateremti őket. Teszi ezt a maga szelíd egyszerűségével, sallangoktól és mindenféle zenei ripacskodástól mentesen. Nem először játszik Budapesten, ezúttal a Keller Kvartettel, amely 1987-es alapítását követően alig három év alatt fölényesen nyerte meg a világ két legrangosabb vonósnégyes-versenyét, s végigturnézta a világ legnagyobb koncerttermeit. Mindezek mellett Keller András, a vonósnégyes névadó primáriusa immáron egy éve vezeti a Liszt Akadémia kamarazenei képzését is. Koncertjük műsorán Brahms schumanni ihletésű, eredetileg vonóskvintettnek tervezett remeke hangzik el, valamint Sosztakovics 1940-ben komponált műve, a komor hangvételű, Bach zenéjével párbeszédet folytató g-moll zongoraötös.

A zongora billentyűit két szín jellemzi: van sok fehér billentyűje, és van valamivel kevesebb fekete. Ám a zongorára írt muzsika színeit nem ez a kettő határozza meg. Különösen nem olyan szerzők esetében, mint Schumann, Liszt vagy Bartók, s a legkevésbé sem olyan művészek tolmácsolásában, mint Bogányi Gergely. Az ő előadásában még azok a monokrómnak nevezhető meditációs darabok is ezer színben pompáznak, mint amilyenek Liszt „modernista” tételei a Zarándokéveket lezáró füzetben. Bartók Béla számára különösen inspiráló volt Liszt kései stílusa, a Bogányi Gergely által kialakított műsor tehát nemcsak egy általánosan ismert Liszt–Bartók viszonyt mutat be, hanem azt a maga konkrétságában teszi élményszerűvé. S hogy a különböző személyek és zeneszerzők között milyen titkos és kevésbé titkos kapcsolatok fedezhetőek fel, arra regényes választ kaphatunk Schumann kaleidoszkópjából, a Karneválból.

„A kezdet kezdetén a Zeneakadémia végzős növendékei voltunk, és Sándor Frigyes professzorunk vezetése alatt álltunk össze közös muzsikálásra” – emlékezett vissza a 2013-ban fennállásának ötvenedik évfordulóját ünneplő Liszt Ferenc Kamarazenekar megalakulására Rolla János. Most az egyházzene történetének egyik legnépszerűbb vokális alkotásával, Pergolesi Stabat materével, valamint Beethoven 1799-es Szeptettjével térnek vissza alma materükbe. „A legtökéletesebb és legmeghatóbb duett, amelyet csak valaha komponista szerzett” – méltatta a nagy Rousseau a Pergolesi-mű nyitókettősét, amellyel ezúttal Csereklyei Andrea és Megyesi Schwartz Lúcia énekszava indítja majd útjára a tizenkét tételes művet. A Ferenc császár (második) feleségének ajánlott, hattételes kompozícióról pedig így fogalmazott a méltán öntudatos Beethoven: „képtelen vagyok nem-obligát módon írni, mivel obligato írásmóddal jöttem a világra”.

Jegyárak: 4 900, 3 500, 2 100 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 6 500, 5 400, 3 800 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 8 000, 6 500, 5 000, 3 500 Ft Rendező: Liszt Ferenc Kamarazenekar

Jevgenyij Koroljov (zongora) Keller Kvartett: Keller András, Környei Zsófia (hegedű); Gál Zoltán (brácsa); Szabó Judit (cselló)

Liszt: Angelus Liszt: Gyászinduló Liszt: A Villa d’Este szökőkútjai Liszt: Sursum corda Bartók: Szonáta (BB 88) Schumann: Karnevál, op. 9

A lakatlan sziget zongoristája Párizsban hallottam először. Bach utolsó, befejezetlen remekművét játszotta. A fúga művészetét. Lejátszhatatlan darab. Nem technikai, hanem szellemi értelemben. Kijött a színpadra egy kelet-európai hivatalnok, szürke öltönyben, nagy, keretes szemüveggel, félszegen meghajolt, leült a zongorához és végigjátszotta a művet. Teátrális gesztusok és egyetlen felesleges mozdulat nélkül, mintha nem lenne semmi természetesebb. Talán mondani sem kell, hogy fejből. És tökéletesen. Jevgenyij Koroljov Bach-előadása nemcsak számomra volt reveláció. Amikor Ligeti György meghallgatta A fúga művészetéből készített lemezét, a következőket mondta: „Ha egyetlen zenét vihetnék magammal arra a bizonyos lakatlan szigetre, Koroljov Bach-lemeze lenne az, mert éhezve és halálos szomjúság közepette utolsó leheletemig ezt hallgatnám.” Koroljov egyik meghatározó Bach-élménye Glenn Gouldhoz fűződik, akit Moszkvában hallott, nyolcéves korában, 1957-ben. Ha vannak zongoristák, akiknek analitikus megközelítése Gouldéhoz mérhető, Koroljov biztosan közéjük tartozik, miközben teljes mértékben mentes Gould polgárpukkasztó pojácaallűrjeitől. A moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban Lev Oborin növendéke volt, de vett órákat Marija Jugyinától és Heinrich Neuhaustól is. 1976-ban macedón származású feleségével Jugoszláviába költözött, majd nyugatra emigrált, s 1978 óta tanít zongorát a Hamburgi Zeneművészeti Főiskolán (ahol Ligeti György is a kollégái közé tartozott). Koroljov számára a tanítás és a koncertezés egyaránt fontos. „Igen érdekes dolog tehetséges fiatalokkal zenei kérdéseket megvitatni” – mondta egy interjúban. Nem megmondóemberként tanít tehát, diákjait partnernek tartja, nem gondolja magáról, hogy mindent tudna. Pedig nagyságrendekkel többet tud a zenéről, mint számos, sztárvirtuózként nemzetközi karriert befutott pályatársa. Koroljovot ugyanis nem a hangszere érdekli, hanem az, ami a hangszerén megszólal. Meg egyáltalán, bármi, ami zeneként értelmezhető. Fontosabb számára a középkori Ars Nova művészete vagy a 20. századi és kortárs zene, mint az unalomig játszott 19. századi zongorarepertoár. És elhivatott kamaramuzsikus: Natalia Gutman, Mischa Maisky és a Keller Kvartett mellett rendszeresen ad négykezes és kétzongorás koncerteket feleségével, Ljupka Hadzi-Georgijevával. Ami a közönséget illeti, Koroljov így nyilatkozott rólunk: „Számomra a legfontosabb kérdés az, hogy miként viszonyulok az adott darabhoz, amit játszom. Ez nagyon nagy koncentrációt és lelki energiát igényel. Nincs időm rá, hogy a közönséggel enyelegjek, hogy a kívánságait lessem. Tudom, hogy sok művész csinálja ezt, és valójában nincs is vele semmi baj. Én egyszerűen más vagyok. Végül azonban – remélem – a közönség hálás a fáradozásaimért.” Ami a hálát illeti: nemcsak neki vagyok hálás a párizsi élményért, hanem a sorsnak is. Jevgenyij Koroljov © Stephan Wallocha

Fazekas Gergely 19

2014. január 31. (péntek ), 19.00

2014. február 1. (szombat ), 19.00

Nagyterem

SOLTI TEREM

MÁV Szimfonikus Zenekar

Jazz itt! Pozsár Máté Quartet feat. Bacsó Kristóf Avantgárd és free jazz

Wagner: Trisztán és Izolda – Előjáték és Izolda szerelmi halála Mahler: I. (D-dúr) szimfónia („Titán”) MÁV Szimfonikus Zenekar Vezényel: Csaba Péter

Pozsár Máté (zongora) Meggyes Ádám (trombita) Hock Ernő (bőgő) Miklós Szilveszter (dob) Vendég: Bacsó Kristóf (szaxofon)

Akusztikus, autentikus Poros zenekar Muzsika, család - egy revival zenészdinasztia Porteleki László (hegedű) Porteleki Áron (brácsa) Szabó Csobán Gergő (bőgő)

A kolozsvári születésű Csaba Péter, a svéd és francia zenei élet elismert szereplője több mint egy éve vezeti a nagy múltú MÁV Szimfonikus Zenekart. Ezúttal a nagyromantika emblematikus zenéjét, a nyitóakkordjával egy egész korszakot meghatározó Trisztán és Izoldát idézi meg a Wagnermű két legfontosabb részletének előadásával, a koncert második felében pedig minden idők egyik legjelentősebb Wagner-dirigensének első szimfóniája hangzik el. Az ifjú Gustav Mahler remekműve – melynek ősbemutatóját Budapesten, a Vigadóban tartották 1889-ben – a teljes Mahler-életmű foglalata: a nyitótétel természetzenéje, a második tétel rusztikus-intellektuális tánca, a lassú maró iróniája és klezmeridézete, valamint a zárótétel wagneri tombolása még számos későbbi Mahler-műben köszön vissza.

Méltán kapta azt a lehetőséget a huszonhét éves, csongrádi Pozsár Máté, hogy január 31-i koncertjével megnyissa a Zeneakadémia Kistermében rende zendő tanár–növendék-koncertsorozatot. A jazz tanszék mesterképzésén tavaly diplomát szerzett zongorista készített már lemezfelvételt ifj. Kurtág Györggyel, rendszeresen koncertezik Grencsó Istvánnal, társszerzőként zeneelméleti könyvet adott ki Binder Károllyal, és nem utolsósorban 2011-ben megnyerte a Vukán György által alapított, a legkiválóbb improvizáló zongoristának kijáró első Creative Art Díjat. A kistermi koncertsorozat egyik célkitűzése, hogy növendékek és tanáraik együtt lépjenek színpadra olyan módon, hogy a vendégszólistát a diákzenekar invitálja soraiba. Pozsár Mátéhoz és zenésztársaihoz Bacsó Kristóf szaxofonos csatlakozik, aki nemrégiben kapott helyet az egyetem tanári karában.

Negyven évvel a táncházmozgalom kezdete után már bátran kijelenthetjük: a revival gondolat generációkon átívelve is életképes, és versenyre kelhet a múló divatirányzatokkal. Erre jó példa a Poros zenekar, ahol egy család két generációja teszi első lépéseit a zenészdinasztiaalapítás rögös útján. A zenekar vezetőjét, Porteleki Lászlót leginkább a Muzsikás együttesből ismerhetjük, hiszen tizenöt éve tagja Magyarország egyik legnépszerűbb, nemzetközileg is elismert formációjának, a második generációt pedig „Poros” László fia, Áron képviseli. A Poros zenekar 2009-ben mutatkozott be először, ars poeticájukat jól fejezi ki állandó klubjuk címe: „Kezdjük újra”. A negyvenéves táncházmozgalom, az újra felfedezett népzene annyi új (vad)hajtást hozott, hogy tényleg jogos lehet az egykori célok felidézése és „leporolása”. Mit várhatunk ettől az estétől? Autentikus népzenét régi zenészdinasztiák nyomán.

Jegyárak: 4 000, 3 500, 3 000 Ft Rendező: MÁV Szimfonikus Zenekar

Jegyár: 1 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

2014. február 1. (szombat ), 19.30

2014. február 2. ( vasárnap), 11.00

2014. február 4. (kedd), 19.30

Nagyterem

SOLTI TEREM

Nagyterem

Liszt-kukacok Akadémiája Zene és matek 10–15 éveseknek Középkori organumok, Dufay, Ciconia, Tallis és J. S. Bach művei Discantus énekegyüttes Vezényel és mesél: Mészáros Péter

Budafoki Dohnányi Zenekar

Fekete Gyula Liszt-operájának (Excelsior!) hangversenytermi változata a darab remekbe szabott sűrítménye. A szvit – fogalmazott egy kritikusa – a teljes mű „zenedrámai ívének vetülete, melynek utolsó előtti állomásaként Liszt imáját hallhatjuk, a befejezés pedig egy káprázatba tűnő, földi perspektívából szürreálisnak ható apoteózisban teljesedik ki. Feltűnően hiányoznak a mellékszereplők: a pápa, a bíboros, Carolyne hercegnő, Cosima és Wagner”. Áttételesen ugyan, de Wagner mégiscsak jelen lesz a Budafoki Dohnányi Zenekar koncertjén: az est vendégkarmester, a bécsi születésű Roberto Paternostro, Hans Swarowsky, Ligeti György, Christoph von Dohnányi egykori növendéke és Herbert von Karajan berlini asszisztense a legutóbbi időben a formabontó rendezéseiről elhíresült Wagner-dédunoka, Katharina Wagner közeli munkatársa.

Az iskolások között vannak matekosok, vannak magyarosok vagy éppen „törisek”. A különféle szubkultúrák persze nincsenek zárva egymás előtt, s különösen szabad köztük az átjárás, ha a zenéről van szó. Hiszen a zenének mindenhez van kapcsolódási pontja: a matematikáról éppúgy sok mindent elárul, mint az irodalomról, a rajzról vagy akár a sportról. A Zenea kadémia ifjúsági programsorozata, vagyis a Lisztkukacok Akadémiája keretében megvalósuló négy kistermi koncert az utóbbi négy területre merészkedik ki, elsőként a zene legfontosabb társtudományát szólítva meg, a matematikát. Milyen számarányok működtetik a zenét? Hogyan lehet a zenében megjeleníteni a firenzei dóm építészeti megoldásait? Milyen matematikai rejtvények bújnak meg egyes zeneművekben és miként törhető fel ezeknek a kódja? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ a felső tagozatos általános iskolásoknak meghirdetett koncert, amelyet a tanárként és karnagyként egyaránt kimagaslóan tehetséges Mészáros Péter fog össze dirigensként és mesélőként, mégpedig saját, számos nemzetközi díjat elnyert kórusa, a Discantus énekegyüttes élén.

Jegyárak: 4 500, 3 900, 3 200 Ft Rendező: Budafoki Dohnányi Zenekar

Jegyár: 1 200 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Fekete Gyula: Excelsior! R. Strauss: Don Juan Schubert: IX. (C-dúr) szimfónia (D. 944) Budafoki Dohnányi Zenekar Vezényel: Roberto Paternostro

A zenén túl... Vásáry Tamás zenés beszélgetései IV/3 Antonín Dvořák művei MR Szimfonikusok Előad, vezényel és zongorán közreműködik: Vásáry Tamás Az apja még egyszerű mészáros és kocsmáros volt, de maga Antonín Dvořák ötvenéves korára már igazi zenei világhírességgé vált, aki büszkén írhatta le egy levelében: „Az amerikaiak nagy dolgokat várnak tőlem, mindenek előtt azt, hogy én mutassam meg nekik az Ígéret földjére vezető utat, s aztán nagy, önálló művészetük birodalmát. Röviden, én teremtsem meg nemzeti zenéjüket!” A szláv melodikát, a cseh erdők és mezők hangulatát még az Újvilágba is sikerrel átplántáló komponista lesz Vásáry Tamás harmadik zenés beszélgetésének hőse és témája. A művekhez mindenkor a személyesség erejével, felvállalt szubjektivitással, de egyszersmind hihetetlen tárgyi tudással közelítő Vásáry Tamás egy önmaga és a közönség számára egyaránt kitüntetetten kedves zenei világba vezet majd minket. Korántsem mellesleg bemutatva a felhangzó művek mögött a rokonszenves embert is, aki nem csupán korszakos zeneszerző, de mármár megszállott mozdonykedvelő is volt világéletében. Jegyárak: 3 500, 2 800, 2 000, 1 500 Ft Diák- és nyugdíjas jegyárak: 2 500, 2 000, 1 400, 1 000 Ft Rendező: MR Zenei Együttesek 21

2014. február 5. (szerda), 19.30

2014. február 6. (c sütörtök ), 19.30

Nagyterem

2014. február 7. (péntek ), 19.45 2014. február 8. (szombat ), 19.45 2014. február 9. ( vasárnap), 15.30 2014. február 10. (hétfő), 19.45

Nagyterem Pinchas Zukerman és a Budapesti Fesztiválzenekar Verdi: Requiem Ugrin Gábor emlékére Giuseppe Verdi: Requiem

Kamarazene Nagyteremre Banda Ádám, Perényi Miklós, Szokolay Balázs

Amanda Forsyth (cselló) Budapesti Fesztiválzenekar Vezényel és hegedűn közreműködik: Pinchas Zukerman

Három nagyszerű muzsikus a kamara zenélés elhivatottjainak három nemzedékéből – ezt a különleges, a hagyomány gazdagságát és erejét érzékeltető élményt kínálja a közönség számára Banda Ádám, Perényi Miklós és Szokolay Balázs közös kamaraestje. A Zeneakadémia életének főszereplői vonulnak majd a Nagyterem dobogójára: a csodagyermek növendékként és kilencévesen koncertet adó művészként a Zeneakadémia falai közé bebocsáttatást nyert, s immár négy évtizede ugyanitt tanárként működő Perényi Miklós, a hasonlóan évtizedek óta az alma materhez kötődő Szokolay Balázs és a már nemzetközi hegedűversenyek során diadalmaskodó, 27 éves Banda Ádám.

„Ugrin tanár úr ereje, lobogása, a zene szolgálatába állított, megalkuvást nem ismerő könyörtelensége kitörölhetetlen nyomot hagyott mindazokban, akik életének bármelyik szakaszában, bármelyik kórusában mellé szegődtek. Sokan találták meg ebben a szókimondó, egyszerre nyers és megindítóan együtt érző emberben azt a vezetőt, aki a zenén keresztül az élet igazi értelmét mutatta fel számukra. Sokak tanára, tanárunk volt és az is marad, amíg élünk, mert mindaz visszhangzik bennünk, amit Ő küldött felénk. Most – a testi valót tekintve – búcsúzni kényszerülünk. De szelleme tán elevenebben lángol emlékeink között, mint valaha.” E szavakkal emlékezett Batta András a 2013-ban elhunyt legendás Ugrin tanár úrra, akinek emléke előtt tisztelegnek egykori növendékei Verdi Requiemjének előadásával.

Korunk egyik legünnepeltebb vonós művésze – és ráadásul még karmester is: Pinchas Zukerman virtuóz és mindig személyes hangú hegedűjátékát már többször is megcsodálhatta a magyar koncertközönség, azonban dirigensként eddig csak ritkán lépett nálunk dobogóra, s most a hatvanöt esztendős muzsikus újra a Budapesti Fesztiválzenekar társaságában fog a fővárosi közönség elé állni. Vivalditól Mendelssohnig ível majd a program, s a nyitószámban, Antonio Vivaldi B-dúr concertójában Zukerman oldalán felesége, a csellóművész Amanda Forsyth is együtt húzza majd férjével. A koncerten két szám is fel fog hangzani a német romantika mestere, Max Bruch életművéből: a Canzone és az Adagio kelta dallamok nyomán, egyként a 19. század utolsó évtizedéből, s mindkét számban a csellót bravúros és hálás szólószerephez juttatva. A koncert második felében aztán Mozart nép szerű Haffner-szerenádja és az itáliai színek, hangulatok és világlátás által inspirált Mendelssohn-szimfónia, a Negyedik szólal meg.

Jegyárak: 4 900, 3 500, 2 100 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyár: 1 500 Ft Rendező: Zenebarátok Alapítványa

Jegyárak: 13 000, 8 000, 5 700, 4 400 Ft Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar

Haydn: D-dúr zongoratrió (Hob. XV:7) Beethoven: G-dúr zongoratrió, op. 1/2 Schubert: Esz-dúr trió (D. 929) Banda Ádám (hegedű) Perényi Miklós (cselló) Szokolay Balázs (zongora)

Szabóki Tünde (szoprán) Gál Erika (alt) Fekete Attila (tenor) Cser Krisztián (basszus) Ifjú Zenebarátok Kórusa (karigazgató: Tóth Csaba, Magyaróvári Viktor); Vigyázó Sándor Művelődési Ház Liszt Ferenc vegyeskara (karigazgató: Menyhártné Barna Zsuzsa); ProFun vegyeskar (karigazgató: Énekes Katalin) Óbudai Danubia Zenekar Vezényel: Héja Domonkos

Vivaldi: B-dúr concerto hegedűre és csellóra (RV 547) Bruch: Canzone, op. 55 Bruch: Adagio, op. 56 Mozart: Haffner-szerenád (K. 250) Mendelssohn: IV. (A-dúr) szimfónia, op. 90 („Olasz”)

Urban flasher ÂŠ Liszkay Lilla & Taskovics Dorka

A hegedűvonótól a teniszütőig A világjáró hegedűművész rendszeres vendég Budapesten; a Liszt Ferenc téren azonban ez idáig nem fordult meg. Pedig jó néhány szál köti Pinchas Zukermant a budapesti Zeneakadémiához, s közvetve akár az intézmény növendékének is tekinthetjük.

Pinchas Zukerman © Paul Labelle 24

Pinchas Zukerman négyévesen kezdett furulyázni, majd klarinétozni, s „csak” nyolcévesen vette először kezébe a vonót. Kezdetben hegedűművész édesapja tanítgatta, majd a részben magyar emigránsok által alapított Tel Aviv-i zeneakadémián Fehér Ilona növendéke lett. Az 1949-től Izraelben élő, szólista-pályafutását feladó tanárnő Hubay Jenő osztályában végzett, s a legendás magyar hegedűiskola alapjaival oltotta be tanítványait – köztük Shlomo Mintzet és a kis Zukermant. A tizenkét éves Pinchasra Pablo Casals és Isaac Stern figyeltek fel egy turnéjuk alkalmával, s amikor a biztatásukra 1962-ben a Juilliardra jelentkezett, Stern lett a törvényes gyámja. New Yorkban aztán igazi amerikaivá vált: hollywoodi színészeket megszégyenítő fizimiskája, derűs gesztusai, széles mosolya, és persze hegedülése félreismerhetetlenül az Újvilágra vallanak. A very American felszín alatt persze ott rejtőzik sikereinek igazi kulcsa: ahogy Guminár Tamás hegedűkészítő mester fogalmaz, „a régmúlt magyar, francia, orosz, zsidó hegedűiskoláinak összes hagyománya”. A ma hatvanöt éves sztár, akinek felvételeit huszonegy alkalommal jelölték Grammy-díjra, viszonylag hamar ráunt a szólistakenyérre, s az 1970-es években komolyan megfordult a fejében, hogy átnyergel a profi teniszre. Állandóan hordott a hegedűtokjában egy régi vágású, fából készült ütőt, és akárhol lépett föl éppen a világban, a repülőtérről egyenesen az első teniszklubba hajtatott, a próbák után pedig rohant vissza a pályára. A zenekedvelő közönség szerencséjére végül mégis maradt a kaptafánál. 1993-ban kezdett el tanítani New Yorkban a Manhattan School of Musicon, és mivel szólistaként, s immár karmesterként is állandóan világkörüli úton volt, az internetes távoktatás zeneművészeti alkalmazásának éllovasa lett. 1998-ban elvállalta a Kanadai Nemzeti Művészeti Központ Zenekarának vezetését, s Ottawában kiterjedt zenepedagógiai programokat indított. Itt ismerte meg nála csaknem húsz évvel fiatalabb harmadik feleségét, Amanda Forsytht. A bűbájos gordonkaművésznő történetesen a zenekar cselló szólamvezetője, s tagja a férje tanítványaiból 2002-ben megalakított kamaraegyüttesnek, a Zukerman Chamber Playersnek is, mellyel 2011-ben jártak Budapesten. S bár Pinchas Zukerman visszatérő vendég a magyar fővárosban, a Zeneakadémián első alkalommal lép fel 2014 februárjában. Neki a helyszín, a közönségnek pedig az lesz az újdonság, hogy végre minden oldaláról megismerhetjük a világot fáradhatatlanul járó művészt, hiszen ezúttal hegedülni, kamarázni és vezényelni is fog, a legszerencsésebb zeneakadémista tehetségeknek pedig talán – ahogy korábban is tette – a próbák szüneteiben rögtönzött mesterkurzust tart majd. Persze csak ha nem csábítják el teniszezni. Végh Dániel

napi gazdaság www.napigazdasag.hu

A Napi Gazdaság elkötelezett támogatója a művészeteknek! Napi Gazdaság – Ahol üzlet lesz a hírből

2014. február 8. (szombat ), 10.30 és 15.00

2014. február 8. (szombat ), 22.00

2014. február 10. (hétfő), 19.00

SOLTI TEREM

Nagyterem

Mozart Late Night Mozart-show egy egészben 18 éven felülieknek Mesélő muzsika/2 Csengettyűk és harangok Mozart, Paganini, Leoncavallo, Muszorgszkij, Kodály és Rahmanyinov művei Jávorkai Sándor (hegedű) MÁV Szimfonikus Zenekar Nemzeti Énekkar Vezényel: Antal Mátyás Műsorvezető: Eckhardt Gábor Nincs gyerek, akit ne bűvölne el a különféle csengettyűk és harangok hangja. E varázslatos, csengő-bongó világba kalauzol el a Filharmónia Magyar ország ifjúsági koncertje, amelyen a zeneirodalom legszebb csengettyűsharangos művei szólalnak meg Mozarttól Paganinin át Muszorgszkijig és Kodályig. A koncertet nemcsak a különleges hangzású zenék teszik érdekessé, hanem azok a történetek is, amelyek arról szólnak, hogy miként használták régebbi korokban a harangokat és a csengettyűket a vészjelzéstől a tájékozódáson át a kínzásig a leg különfélébb célokra. Aztán persze eljött a digitális kor, ahol a csengőhangok új szerepben jelentkeztek, ez azonban már egy másik koncert témája. Jegyár: 1 400 Ft Rendező: Filharmónia Magyarország Nonprofit Kft. Együttműködő partner a Zeneakadémia 26

Mozart: A színigazgató (K. 486) Mozart: Hat notturno (K. 346, 436–439, 549) Sáfár Orsolya, Puja Andrea (szoprán); Mukk József (tenor); Palerdi András (basszus) A Magyar Állami Operaház Zenekara Karmester: Oberfrank Péter Magyar szöveg: Litkai Gergely Díszlet és jelmez: Menzel Róbert Rendező: Szarka János

Liszt-reflexiók A Koreai Liszt-társaság kétzongorás estje Jin Won La: San Jo (magyarországi bemutató) Liszt: Mazeppa Ockmi Han: Beau Soir (magyarországi bemutató) Liszt: Les Préludes Dae Sung Kim: Arirang Puri (magyarországi bemutató) Liszt: II. magyar rapszódia Kwiran Lee, Yun Ha Hwang, In Mee Park, Eun Kyung Hong, Kichoung Lee (zongora)

A dán bölcselő, SørenKierkegaard nevezte az érzéki zsenialitás zeneszerzőjének Mozartot, s bár a kifejezést a Don Giovanni kapcsán használta, az érzéki zsenialitás a teljes életműre érvényes. A Magyar Állami Operaház és a Zeneakadémia közös produkciójában frivol színpadi egységgé áll össze néhány kevéssé ismert Mozart-kompozíció: az énekesnők versengését karikírozó opera, A színigazgató, valamint az éjszaka jótékony leple alatt egymásra találó szerelmesek legsajátabb műfajának képviselői, a vokális notturnók. A késő esti előadás 18 éven felülieknek szól, tekintettel arra, hogy az alkotók a Mozart-zenében rejlő érzék iség maximális kibontására törekszenek. És ami az érzékiséget illeti: van mit kibontani Mozart zenéjéből.

Talán kevesek számára ismert Magyarországon, hogy Dél-Koreában milyen intenzíven virágzik a Liszt-kultusz. Az 1999-ben alapított Koreai Liszt Társaság rengeteg koncertet szervezett az utóbbi másfél évtizedben, hogy a távol-keleti közönséggel megismertesse a „hírhedett zenész” művészetét, 2009 óta pedig három alkalommal rendezték meg a mind nagyobb presztíz�zsel rendelkező Koreai Liszt-versenyt. Liszt hatása persze a virtuóz zongoristákon túl a zeneszerzők számára is fontos, akiknek máig inspirációs forrásul szolgálnak a művei: bizonyság erre ez a koncert, amelyen dél-koreai zongoristák Liszt-darabok mellett olyan dél-koreai zeneszerzők műveit játsszák, akikre mélyen hatott Liszt zenéje.

Jegyárak: 4 200, 2 800 Ft Rendező: Magyar Állami Operaház; Zeneakadémia Koncertközpont

A koncertre díjtalan belépő igényelhető a Zeneakadémia jegypénztárában Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Mind másként csinál ja Opera és szexualitás „Mind így csinálják” – mármint a nők! Lássuk be: címében az operairodalom egyik legszebb műve, Mozart Così fan tuttéja (1790) enyhén szexista szemléletet tükröz. Ám bármily kevéssé korrekt is „politikailag” a kijelentés, a kongeniális szövegíró, Lorenzo da Ponte jól tudta, hogy ez a cím izgalmasabb, kíváncsiságunkat inkább csiklandó, mint mondjuk az, hogy „aki hűtlen, pórul jár” (L’infedeltà delusa – az idősebb pályatárs, Haydn 1773-ból való eszterházai vígoperája). A Cosìt a 19. század félre is értette: frivolnak, erkölcstelennek tartotta, holott Mozart gyönyörű zenéje mély igazságot mond ki. Azt tudniillik, hogy érzékeink erősebbek a ránk tukmált morális tételeknél. Vagy ahogy Woody Allen mondaná: a szex mocskos dolog, de csak ha jól csinálják…

Mozart volt az első, aki a szexuális vágyakozást, az érzéki csábítást plasztikusan mintázta meg zenében. Cherubinónak, a Figaro házassága (1786) kamasz apródjának ágaskodó, de még kontrollálatlan nemisége („Non so più cosa son, cosa faccio”) a Don Giovanni (1787) feslett életű cím szereplőjének nagyon is tudatosan kalkulált hódításaiban teljesedik ki („Là ci darem la mano”). De Don Juan „érzéki zsenialitásának” (Kierkegaard) is lesz majd örököse: Bizet elnyűhetetlen Carmen-figurája (1875). Ám az erotika hangjaira már sokkal korábban, röviddel születése után rátalált az opera műfaja. A Poppea megkoronázása (1642) záró duettjében Monteverdi a szerelmi kettősnek valóságos prototípusát alkotta meg; alapeszközeit – az egymásba fonódó dallamíveket, az ismételten késleltetett melódiai és harmóniai feloldásokat – még Wagner is alkalmazta (1865) Trisztán és Izolda eksztatikus éjszakai együttlétekor (mellesleg: a megcsalt férj, Marke király és kíséretének a tett helyszínére történő hajnali betoppanása a coitus interruptus végletekig tragikus esete). Néró és Poppea beteljesült – de nem ezért erkölcstelen – szerelme ugyanakkor nem látszik igazolni a figyelmeztetést, amelyet a sellők közölnek Alberichhel a wagneri A Rajna kincsében (1869): „Csak az, ki az érzésről lemond, szerelmet és vágyakat elűz, az képes gyűrűbe fogni a színaranyat, senki más.” (Blum Tamás fordítása.) Nem: Poppeától való szexuális függésében Néró mindenkin átgázol, útjából minden politikai akadályt eltakarít, vagyis győztesként „mindent visz” – a hatalmat is, meg a jó nőt is. Naná! (És ha már előkerült Alberich, a törpe: a 20. század elejének pszichoanalitikus megközelítéseiben a beteljesületlen szerelmi élet, a „csúnya” ember – az antihős – szexuális nyomora is lehet operatéma, ld. Schreker: A megjelöltek, 1918; Zemlinsky: A törpe, 1922 stb.) Ám nevezhetjük-e Poppeát az operairodalom első szajhájának? Attól tartok, hogy mértéktelen hatalomvágya, erkölcsi gátlástalansága okán – legalábbis átvitt értelemben – igen! A Monteverdi-tanítvány Cavalli Elenájának címszerepét viszont már egy Lucietta Gamba nevű valóságos kurtizán énekelte 1659-ben Velencében. Méghozzá a városállam egyik – legalább annyira a női nemért, mint amennyire az operáért rajongó – patríciusának erőteljes „szponzori” támogatása mellett. „Quella putta che canta” – „amaz éneklő kurva” –, írta Luciettáról egyik versgyűjteményében a kor nagy librettistája, Gian Francesco Busenello, és nem tudhatjuk, nem volt-e a rókának savanyú a szőlő… Mindazonáltal a kéjnő mint operaszerep elsőként John Gay és John Christopher Pepusch 1728-as londoni színpadi paródiájában, a Koldusoperában bukkant föl. Az Elenában Menelaosz nőnek öltözve, nőket és férfiakat szexuális értelemben is zavarba hozva igyekszik megközelíteni, majd meghódítani szíve választottját, a szépséges Helénát. A korai barokk operák helyzet komikumaitól, játékos transzvesztitizmusaitól azonban még sok idő telik el az alternatív nemi tendenciák operaszínpadi ábrázolásáig. Jóllehet már 27

R贸na 漏 Marjai judit

Mind má sként c sinál ja Oper a és szexualitá s

Csajkovszkij operái is tekinthetők effajta szublimációknak, igazán következetesen Britten alakította át homoszexuális, sőt pedofil ösztöni késztetéseit – részben az akkori törvényi szankcionálás elől is „rejtőzködve” – magasrendű színpadi művészetté (Peter Grimes, 1945; Billy Budd, 1951; A csavar fordul egyet, 1954; Halál Velencében, 1973). A „másság” elfogadásának korában (és – jó esetben meglévő – társadalmi feltételei között) azután már az ehhez vezető hosszú és rögös út is operatémává válhat, mint azt Stewart Wallace-nek a homoszexuális egyenjogúsági mozgalmak hőstörténetét megéneklő operája, a Harvey Milk (1995) vagy Eötvös Péter AIDS-tematikán alapuló műve, az Angyalok Amerikában (2004) mutatja. A 17. századi operák hangi transzszexualitását (pl. a komikus öreg asszonyok tenor általi megszemélyesítését) a 18. században a stilizált „szép ének”, a bel canto „aszexualitása”, a heréltek művészete váltotta fel. A kasztráltak varázsát nemcsak az adta meg, hogy fiúhangon („angyalian”) énekeltek egy férfiember erejével, hanem rendkívül virtuóz énektudásuk is. Ez utóbbit nem utolsósorban éppen annak köszönhették, hogy – mivel nem kellett megvárniuk a hangi mutációt okozó nemi érést, a pubertást – már gyermekkorban elkezdhették énektanulmányaikat. A tesztoszteronhiány következtében pedig csontjaik – így bordáik is – hosszabbra nyúltak, ami a szokásosnál nagyobb mellkast, tüdőtérfogatot eredményezett náluk. Akár 70-80 másodpercig is kitartottak egy-egy hangot, és azt gyakran még koloratúrákkal is díszítették. A szexualitásuk is csak feltételesnek mondható, mivel ha gyermeket nemzeni nem is, a hölgyek (és némely urak) örömére szolgálni azért egyikük-másikuk bizonyosan képes volt. Terméketlenségük okán az egyház tiltotta a velük való házasságkötést (mint ahogyan elvileg már a fiúgyermekek egészségügyi ok nélküli kasztrálását is). Ugyanakkor például 1761-ből fennmaradt egy határozat, amelyben Hamburg város szenátusa kivételesen – jó jellemére és illő életvitelére tekintettel – engedélyezi Filippo Finazzi „56 éves eunuchónak”, hogy a jersbecki patkolókovács özvegyével „kopuláljon” (templomban megesküdjék)… A testi szerelem kérdése a maga pőreségében először a Tannhäuserben (1845/1861) vetődött fel. Wagner persze – a 19. század prüdériájától hajtva – sötét színben tüntette föl „a szerelem legvalódibb lényegét”, ellentétbe állítva azt Erzsébet makulátlan tisztaságával. A „férfivesztő” femme fatale-ok Berg Lulujával (1937) tetőző hulláma mégis innen indult el: a Vénusz-barlangból. Ha magában az operában nem is, A rózsalovag (1911) még leeresztett függöny előtt zajló előjátékában Richard Strauss már félreérthetetlenül festette meg a Tábornagyné s ifjú szeretője, Octavian szexuális egyesülését. Ezzel szemben Sosztakovics Kisvárosi Lady Macbethjében (1934) nyílt színen folyik a házasságtörés, méghozzá akkora zenei vehemenciával, hogy az Sztálin, a kommunista diktátor legfelsőbb nemtetszését váltotta ki. Az operatörténet „pre-posztmodern” darabja, Stravinsky The Rake’s Progresse (1951) a léhaság csúcsaként (az ördög műveként) immáron egy „igazi” transzszexuálissal – Török Babával – kötött házasságot visz színpadra, Ligeti pedig egyenesen a nemi perverzitás egyik fajtáját, a dominaságot karikírozta „anti-antioperájának”, a Le Grand Macabre-nak (1978/1996) szexuálisan kielégíthetetlen Mescalina-figurájában… „Ember vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami emberi” – így Terentius, az ókori vígjátékszerző. Szerencsénkre az operaírás mesterei is emellett tesznek hitet. Mint minden nagy művész! Mesterházi Máté 29

2014. február 11. (kedd), 22.00

2014. február 12. (szerda), 19.00

SOLTI TEREM

2014. február 13. (c sütörtök ), 22.00

SOLTI TEREM

A Zeneakadémia és a Jerusalem Academy of Music and Dance közös koncertje Reconnections – A kamarazene művészete Brahms: G-dúr vonóshatos, op. 36 – I. tétel Weiner: Divertimento, op. 20 Dohnányi: c-moll zongoraötös, op. 1 – III–IV. tétel Mark Kopytman: Egy régi dallam kapcsán Bartók: Divertimento (BB 118) Mozart: g-moll szimfónia (K. 183) Közreműködnek a Zeneakadémia és a Jerusalem Academy of Music and Dance hallgatói Vezényel: Keller András

Részletek a 26. oldalon.

„A politika rideg világ, a kultúra és a művészet képes csak valódi hidakat létrehozni a nemzetek között” – nyilatkozta Ilan Mor, Izrael állam Budapestre akkreditált nagykövete 2013 februárjában. Ekkor vette kezdetét a nagykövet által kezdeményezett egyhetes egyetemi kamarazenei workshop Jeruzsálemben. A két csodálatos nagyváros magas színvonalú zenei képzést nyújtó zeneakadémiái világhírű tanáraikat, Budapestről Keller Andrást (hegedű) és Onczay Csabát (cselló), Jeruzsálemből Zvi Carmelit (karmester), Lihai Ben Dayant (hegedű) és David Sellát (cselló), valamint kiváló diákjaikat delegálták az első állomásra Jeruzsálembe, s a workshopot egy gálakoncert zárta a Jerusalem Music Center koncerttermében. 2014 februárjában Budapest ad otthont a nagy sikerű workshop folytatásának, melynek záró koncertjére a Solti Teremben kerül sor.

Jegyárak: 4 200, 2 800 Ft Rendező: Magyar Állami Operaház; Zeneakadémia Koncertközpont

A koncertre díjtalan belépő igényelhető a Zeneakadémia jegypénztárában Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Mozart Late Night Mozart-show egy egészben 18 éven felülieknek Mozart: A színigazgató (K. 486) Mozart: Hat notturno (K. 346, 436–439, 549) Sáfár Orsolya, Puja Andrea (szoprán); Mukk József (tenor); Palerdi András (basszus) A Magyar Állami Operaház Zenekara Karmester: Oberfrank Péter Magyar szöveg: Litkai Gergely Díszlet és jelmez: Menzel Róbert Rendező: Szarka János

2014. február 14. (péntek ), 19.00

SOLTI TEREM

Nagyterem

Jandó Jenő és a MÁV Szimfonikus Zenekar A tehetség kötelez Gyöngyösi Ivett Chopin: Barkarola, op. 60 Chopin: h-moll szonáta, op. 58 Prokofjev: Rómeó és Júlia szvit, op. 75 (részletek) Liszt: La leggierezza Liszt: Spanyol rapszódia

Gyöngyösi ivett

Erkel: Hunyadi László – Nyitány Liszt: Esz-dúr zongoraverseny Bartók: A fából faragott királyfi, op. 13 (BB 74) Jandó Jenő (zongora) MÁV Szimfonikus Zenekar Vezényel: Takács-Nagy Gábor

A Zeneakadémia Koncertközpont új – hagyományteremtő szándékkal életre hívott – sorozata minden félévben több zeneakadémista növendéknek vagy együttesnek kínál bemutatkozási lehetőséget. A sorozat első estjén az ifjú kora ellenére számos versenygyőzelemmel büszkélkedhető, Junior Prima-díjas Gyöngyösi Ivett lép fel, aki Dráfi Kálmán osztályában tanul (korábban Némethy Attila növendéke volt). Példaképe Fischer Annie, s zongorázásának intenzitása, személyiségének ereje predesztinálja arra, hogy a 20. század talán legjelentősebb magyar zongora művésznőjének nyomdokaiba lépjen. Szólóestjének műsora lehetőséget teremt rá, hogy rendkívüli zenei érzékét és különleges virtuozitását egyaránt megmutassa a közönségnek.

„Magyar zenetörténet dióhéjban” – akár ezt a címet is adhatnánk a MÁV Szimfonikus Zenekar gondolatébresztő hangversenyének. Tóth Aladár írta a Nyugatban (1932), hogy A fából faragott királyfi volt az „első muzsika, mellyel Magyarország elfoglalta helyét a 20. század nagy zenei nemzeteinek legelső sorában”. A kérdésre pedig, hogy mikor kértük felvételünket a zenei elitklubba, viszonylag egyszerű válaszolni: a 19. század közepén, s épp Erkel Hunyadijával. Az idehaza 1844-ben bemutatott darabbal egy vállalkozó kedvű társulat 1856-ban „megrohamozta” Bécset – sikertelenül. Tulajdonképpen csoda, hogy alig egy emberöltővel később Bartók nemzedékének már mennyivel könnyebb volt. E nemzedék művészetére Berlinben ugyanolyan fogékonyak voltak, mint Londonban vagy Bécsben. E csoda pedig elképzelhetetlen lett volna Liszt Ferenc kisugárzása nélkül.

Jegyár: 1 200 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 4 000, 3 500, 3 000 Ft Rendező: MÁV Szimfonikus Zenekar 31

2014. február 15. (szombat ), 19.00

2014. február 15. (szombat ), 19.30

2014. február 16. ( vasárnap), 19.30

SOLTI TEREM

Nagyterem

Farsangi télbúcsúztató népzenével Herczku Ágnes, Pál István „Szalonna” és Szabó Dániel estje

Thomas Hengelbrock és a Balthasar-Neumann-Ensemble

Christine Schornsheim csembalóestje J. S. Bach és C. P. E. Bach művei J. S. Bach: d-moll toccata (BWV 913) C. P. E. Bach: B-dúr szonáta (Wq 48/2) J. S. Bach: c-moll toccata (BWV 911) C. P. E. Bach: h-moll szonáta (Wq 49/6) C. P. E. Bach: A-dúr szonáta (Wq 48/6) J. S. Bach: D-dúr toccata (BWV 912) Christine Schornsheim (csembaló)

Herczku Ágnes; Básits Blanka (ének); Pál István „Szalonna”, Gombai Tamás (hegedű); Mester László (brácsa); Molnár Péter (bőgő); Szabó Dániel (cimbalom); Czirják Csaba (tamburabrácsa); Gera Attila (fúvós hangszerek)

Apa és fia, a Bach zenészdinasztia két legjelentősebb tagja, Johann Sebastian és Carl Philipp Emanuel darabjai szólalnak meg Christine Schornsheim koncertjén. Az apa 1710-es években írott művei az északnémet barokk improvizatív toccaták típusát képviselik, a fiú szonátái már az „érzékenység”, az Empfindsamkeit kifinomult stílusának megtestesítői. Persze a hangverseny éppen ettől lesz izgalmas, hogy miként feszülnek egymásnak, és mégis miként illeszkednek egymáshoz ezek a családi művek. Christine Schornsheim, aki a koncertjével a 200 éve született Philipp Emanuel Bach előtt is tiszteleg, napjaink egyik legfoglalkoztatottabb csembaló művésze, az elmúlt évadban szólistaként turnézott az Alte Musik Berlin együttesével, rendszeresen ad szóló esteket, Haydn és a Bach-fiúk darabjaiból készített lemezei számos díjat nyertek, s világszerte tart mesterkurzusokat. A koncertjét megelőző napokban például a Zeneakadémián.

A legutóbbi népzenei showműsor, a Felszállott a páva műsorvezetőjeként egy ország számára teremtett derűs hangulatot hétről-hétre Herczku Ágnes népdalénekes. Műsorában ezúttal zenésztársaival idézi meg a farsangi ünnepkör téltemető derűjét, a néphagyományban megőrződött megannyi szokást és hiedelmet. Bár a farsangi időszak hivatalosan víz kereszttől a nagyböjt kezdetéig tart, legtöbbünk számára mégis az utolsó három nap, a „farsang farka” jelenti az időszak csúcspontját. Ekkor kerülnek megrendezésre olyan híres megmozdulások, mint a riói vagy a velencei karnevál. De a világ bármely táján legyünk is, egy közös vonás szembeötlő: a farsangi köszöntők és adománygyűjtő felvonulások mindig mulatsággal zárulnak. A koncert után ugyan még két hetet kell várni a farsang farkára, de a kiváló muzsikusgárda garancia a kellemes ráhangolódásra!

Jegyárak: 3 200, 2 100 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 3 900, 2 800, 1 700 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

J. S. Bach: D-dúr zenekari szvit (BWV 1069) Telemann: D-dúr concerto grosso (TWV 54:D3) Händel: Armida és Rinaldo (opera-pasticcio Thomas Hengelbrock összeállításában) Kate Lindsey (mezzoszoprán) Steve Devislim (tenor) Balthasar-Neumann-Ensemble Vezényel: Thomas Hengelbrock Az egykor Doráti Antal mellett is asszisztensként működött német hegedűs, zenetudós és karmester, Thomas Hengelbrock a barokk historikus zenélés felől a jelenkor felé terjeszkedő repertoárjával kelt nemzetközi feltűnést: a Concentus Musicus Wien hegedűse, s a Freiburgi Barokk Zenekar egyik életre hívója 2011-ben már Tannhäusert vezényelt Bayreuthban. 1995-ben alapított együttese, a freiburgi BalthasarNeumann-Ensemble élén Bach és Telemann egy-egy hangszeres műve mellett a barokk zenés színház hagyományait megélesztő opera-pasticciót ad elő. A 18. századi gyakorlatnak megfelelően egyetlen dramaturgiai fonálra fűz ismert és felfedezésre érdemes Händeláriákat, s állítja őket a szaracén varázslónő, Armida, és Rinaldo keresztes lovag történetének szolgálatába. Jegyárak: 7 900, 6 500, 4 800 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Thomas Hengelbrock ÂŠ Gunter Glucklich

Régizene és műfogalom „Bachnak nem állt szándékában, hogy zeneműveket komponáljon.” Ez a meghökkentő gondolat az amerikai filozófus, Lydia Goehr 1992-es, nagy vihart kavart könyvében (Zeneművek képzeletbeli múzeuma) olvasható. Goehr elsősorban az angolszász analitikus filozófia tradícióján belül – és annak történetiségtől mentes megközelítésével szemben – fogalmazta meg tételét, miszerint a 19. századot megelőzően a zeneszerzők (és a zene értők) olyan fogalmi keretben gondolkodtak a zenéről, amelytől idegen a napjainkban is élő műfogalom. A filozófus érzékenyen tapint rá arra a változásra, amely a zene szépművészetté válásával a 18. század második felében végbement, s amelynek során a műalkotás az esztétikai gondolkodás központi kategóriájává lépett elő. Richard Taruskin amerikai zenetörténész éppen a zenemű romantikus fogalmának felbukkanását tartja a döntő filozófiai mozzanatnak a klasszikus zene kialakulásában, vagyis a kanonizált – Taruskin szavával „beethovenizált” – zeneszerzők műveiből álló repertoár létrejöttében. 1840-ben a következőket írja az egykori Beethoven-növendék Carl Czerny: „[Beethoven] műveinek előadásakor (és ez általában vonatkozik minden klasszikus szerzőre) a játékos nem változtathat a kompozíción, nem adhat hozzá és nem vehet el belőle semmit. Mert az ember a műalkotást eredeti formájában akarja hallani, ahogy a mester elgondolta és lejegyezte.” Az önmagában álló, lezárt, megváltoztathatatlan zenemű fogalma és a hozzá tartozó „múzeum-ideológia”, amely a hangversenyt rítusként, a transzcendens zeneművekhez kapcsolódó kontempláció közegeként fogja fel, a hangversenyteremre pedig a művészet templomaként, vagy képzeletbeli művek képzeletbeli múzeumaként tekint, máig szerves részét képezi a zenéről szóló gondolkodásnak. Czerny szövegéből kiolvasható a 19. századi műfogalom mögött rejlő hierarchikus viszonyrendszer is, amelyben a „mester”, vagyis a zeneszerző magasabb helyet foglal el, mint az előadó. De nemcsak alkotó és előadó hierarchikus viszonyát szabályozza a romantikus műfogalom. Fennhatósága alatt tartja a zenével kapcsolatos tevékenységek széles körét. A zeneszerző az autonóm alkotói folyamat során lezárt, rögzített műveket hoz létre, a műveket pedig egyedi módon jeleníti meg a kotta, s a lejegyzés egyértelműen utal a mű lényegi részleteire. Az előadók pedig képesek értelmezni ezeket, hogy a szerzői szándéknak megfelelő előadásokat létrehozzák. Csakhogy 1800 előtt – és bizonyos műfajokban, például az olasz opera területén a 19. században is – az elhangzó zenéknek nem minden esetben létezett teljes mértékben rögzített műalakja. A barokk operai pasticcio például meglévő operaáriák esetlegesen egybefűzött egyvelege, amit valamely meglévő szövegkönyvre húztak rá. Többnyire nem tükröződött benne zenedramaturgiai szándék, hanem az énekesek számára legkényelmesebb, és legnagyobb sikert ígérő áriákat válogatták egybe egy adott produkció számára. Hogy egy efféle pasticcio nem állt össze feszes cselekményű drámává, az aligha zavart bárkit is a 18. században, egy feltétellel persze. Ha az éneklés valóban elbűvölte a hallgatókat. Fazekas Gergely 34

Leonard Bernstein © Horváth éva/mti

2014. február 16. ( vasárnap) 22.00 2014. február 19. (szerda), 22.00

2014. február 21. (péntek ), 19.30

Nagyterem

SOLTI TEREM

2014. február 22. (szombat ), 19.30 2014. február 23. ( vasárnap), 19.30

Nagyterem

MR Szimfonikusok

Mozart Late Night Mozart-show egy egészben 18 éven felülieknek Mozart: A színigazgató (K. 486) Mozart: Hat notturno (K. 346, 436–439, 549) Sáfár Orsolya, Puja Andrea (szoprán); Mukk József (tenor); Palerdi András (basszus) A Magyar Állami Operaház zenekara Karmester: Oberfrank Péter Magyar szöveg: Litkai Gergely Díszlet és jelmez: Menzel Róbert Rendező: Szarka János Részletek a 26. oldalon. Jegyárak: 4 200, 2 800 Ft Rendező: Magyar Állami Operaház; Zeneakadémia Koncertközpont 36

Kurt Weill: Koldusopera – szvit fúvósokra Hindemith: Koncertzene vonósokra és rézfúvósokra, op. 50 Bartók: Zene húroshangszerekre, ütőkre és cselesztára (BB 114) Ravel: Bolero

Khatia Buniatishvili és a Concerto Budapest

MR Szimfonikusok Vezényel: Vajda Gergely

Khatia Buniatishvili (zongora) Concerto Budapest Vezényel: Keller András

1928–1936, alig nyolc esztendő, a 20. század történelmének különösen mozgal mas időszaka: a nagy gazdasági világválság, Hitler hatalomra jutása és a náci állam kiépülése, a berlini olimpia és a spanyol polgárháború kirobbanása, s minálunk Bethlen bukása, a biatorbágyi merénylet, majd Gömbös miniszter elnöksége és halála. Ám ezek az évek a zene történetében is legalább ennyire figyelemre méltónak mutatkoztak, amint erről az MR Szimfonikusok reprezentatív mintát, hangzó kormetszetet kínáló koncertje is bizonyságot ad majd. Négy markánsan különböző alkotói egyéniség – Weill, Hindemith, Bartók és Ravel –, négy markánsan különböző hangvétel vonul majd a hallgatóság elé ezekből az évekből a 20. századi zenében oly otthonosan mozgó Vajda Gergely vezénylete alatt. Jegyárak: 3 500, 2 800, 2 000, 1 500 Ft Diák- és nyugdíjas jegyárak: 2 500, 2 000, 1 400, 1 100 Ft Rendező: MR Zenei Együttesek

Sosztakovics: c-moll kamaraszimfónia, op. 110a Grieg: a-moll zongoraverseny, op. 16 Dvořák: VIII. (G-dúr) szimfónia, op. 88

„Khatia kivételes tehetségű fiatal zongorista. Lenyűgöznek rendkívüli manuális képességei, természetes muzikalitása, képzelőereje és ragyogó virtuozitása.” Ezeket a lelkes szavakat nem más mondta Khatia Buniatishviliről, mint a legendás pályatársnő, Martha Argerich. A huszonhat esztendős grúz zongoraművész immár visszatérő vendége-muzsikustársa a Concerto Budapest együttesének. Ezúttal Grieg oly közkedvelt a-moll zongoraversenyé nek magánszólamát játssza majd a Zeneakadémia rezidens zenekarának koncertjén. Keller András és zenészei már eddig is rendkívül sokat tettek Dmitrij Sosztakovics műveinek hazai megismertetéséért és népszerűsítéséért, s e nemes fáradozásukat ezen a koncerten a komponista 1960-as, VIII. vonósnégyes ének felhangzó kamaraszimfónia- változata teszi majd újfent érzékletessé. Jegyárak: 6 400, 4 700, 3 200 Ft Rendező: Concerto Budapest

2014. február 22. (szombat )

2014. február 24. (hétfő), 19.30

SOLTI TEREM

Nagyterem

MVM-koncertek – A zongora Ifj. Balázs János szólóestje A zongora három arca 1. rész: Szerelem és szenvedély Liszt: Spozalizio Liszt: Szerelmi álmok, no. 3 Chopin: Fisz-dúr noktürn, op. 15/2 Chopin: f-moll ballada, op. 52 2. rész: Az éjszaka zenéje Ravel: Gaspard de la nuit Liszt: Lidércfény Bartók: Szabadban – II. füzet 3. rész: A technika ördöge Cziffra: Román cigányfantázia Schumann: Toccata, op. 7 Balakirev: Iszlamej – keleti fantázia, op. 18 Liszt: 12. magyar rapszódia

Mozart Late Night Mozart-show egy egészben 18 éven felülieknek

Ifj. Balázs János (zongora)

Részletek a 26. oldalon.

„Mindig is Cziffra György volt a legnagyobb példaképem – vallotta egy inter júban a már több versenyen diadalmaskodó fiatal zongoraművész. – Soha nem próbáltam őt másolni, de törekszem rá, hogy ahogyan neki is, nekem is meglegyen a rögtön felismerhető hangom.” Mindezek fényében nem meglepő, hogy ifj. Balázs János elsősorban azoktól a szerzőktől – Chopintől, Liszttől vagy Schumanntól – játszik a legszívesebben, akik bőséges teret adnak a szabad önkifejezésre és az érzelmek intenzív megjelenítésére.

Jegyárak: 4 200, 2 800 Ft Rendező: Magyar Állami Operaház; Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 5 000, 4 000, 3 500, 3 000, 2 000 Ft Rendező: Jakobi Koncert Kft.

Mozart: A színigazgató (K. 486) Mozart: Hat notturno (K. 346, 436–439, 549) Sáfár Orsolya, Puja Andrea (szoprán); Mukk József (tenor); Palerdi András (basszus) A Magyar Állami Operaház zenekara Karmester: Oberfrank Péter Magyar szöveg: Litkai Gergely Díszlet és jelmez: Menzel Róbert Rendező: Szarka János

Ifj. balázs jános © éberling András

2014. február 25. (kedd), 19.00

2014. február 26. (szerda), 19.00

2014. február 26. (szerda), 19.30

SOLTI TEREM

Nagyterem

Kamarazene Nagyteremre Takács Kvartett Mozart: Esz-dúr vonósnégyes (K. 428) Janáček: I. vonósnégyes („Kreutzer-szonáta”) Dvořák: F-dúr („Amerikai”) vonósnégyes, op. 96

Tálas Áron (zongora) Varga Gergő (szaxofon) Csízi László (dob) Fonay Tibor (basszusgitár) ifj.Tóth István (gitár) Vendég: Hámori János (trombita)

Takács Kvartett: Edward Dusinberre (hegedű) Schranz Károly (hegedű) Geraldine Walther (brácsa) Fejér András (cselló)

A Zeneakadémia Varázsfuvola-produkciója a Meláth Andrea által vezetett Ének Tanszék közelmúltbéli hallgatóira és a magyar operajátszás emelkedő csillagaira épül. A közönség soraiba is fiatalokat invitáló előadás művészeti vezetője, Marton Éva és rendezője, a tanszék színpadi játék tanára, AlmásiTóth András magát a Zeneakadémiát, egészen pontosan a szecessziós zenepalotát állítja a középpontba s teszi az előadás díszletévé. Hisz mi más volna képes a sötétség és a fény, az értelem és az érzelmek, az emel kedett eszmék és a természeti ösztönök, Sarastro és az Éj királynője ellentétpárjait összhangba rendezni, ha nem a zene.

Tálas Áron sokak szerint UFO. Saját bevallása szerint csak nyitott, és jó érzéke van hozzá, hogy a zene különféle, hangzás- és regiszterbéli jellemzőit rendszerben, összefüggéseiben hallja és értelmezze. Ezért vált multiinstrumentalistává, aki ezen a februári estén zongorán fog játszani, bár dobon és basszusgitáron is kitűnő. Igazi zeneszerző alkat, saját együtteseinek számait túlnyomó részben maga írja. Alapzenekara a Hybrid Trio, melyben ugyancsak Varga Gergely szaxofonozik és Csízi László dobol. E trojka az egyik legfoglalkoztatottabb ifjú basszusgitárossal, Fonay Tiborral, és ifj. Tóth István gitárossal egészül ki, aki idén elnyerte a Montreux-i Jazzgitárverseny külön díját. A Tálas Áron Quintet vendége a főként nagyzenekarokból ismert, de kisebb formációkban is kitűnő Hámori János trombitás.

A Zeneakadémia négy hallgatója, Takács-Nagy Gábor, Schranz Károly, Ormai Gábor és Fejér András 1975-ben gondolt egyet, és megalapította a Takács Kvartettet. Az első hegedűs TakácsNagyot 1993-ban a brit Edward Dusinberre váltotta, a mélyhegedűs Ormai helyét pedig az amerikai Geraldine Walther vette át, a kvartett nevét és szellemiségét azonban megőrizték. Évtizedek óta sikert sikerre halmoznak, s 2003-ban a régóta megérdemelt Grammy-díjat is megkapták Beethoven összes vonósnégyesének felvételéért. A Zeneakadémia Nagytermében Mozart Haydnnak dedikált Esz-dúr vonósnégyesével indul majd az utazás, amely Janáček izgalmas – Tolsztoj műve által inspirált –, „Kreutzer-szonáta” alcímet viselő kvartettjének drámai katarzisain keresztül érkezik meg végül az Újvilágba, az amerikai dallamokat alkalmazó Dvořák-vonósnégyeshez.

Jegyárak: 4 900, 3 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyár: 1 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 4 900, 3 500, 2 100 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Varga Viktória, Hajnóczy Júlia, Jakab Ildikó, Ambrus Orsolya, Tímár Tímea, Ruszó Alexandra (szoprán); Brickner Szabolcs, Gaál Csaba, T. Gippert Béla (tenor); Cser Krisztián, Szécsi Máté (basszus) Közreműködnek a Magyar Táncművészeti Főiskola növendékei és az Academia Hungarica Kamarazenekar

Jazz itt! Tálas Áron Quintet feat. Hámori János Fúziós jazz

Takács kvartett © Ellen appel

Kvartettezni muszáj 1973, Bartók Konzervatórium, Nagymező utca. Az érettségi előtt álló csellista, Fejér András, valamint a brácsás Ormai Gábor megkeresik a tizenhét éves hegedűst, Takács-Nagy Gábort, hogy ha mindnyájukat felveszik a Zeneakadémiára, játszanának-e együtt triókat. Takács-Nagy válasza egyértelmű igen, ahogy az sem kérdés, hogy mindhárman zeneakadémisták lesznek. 1975-ben aztán az alkalmi trió tagjai – valamennyien lelkes focisták – a Népstadion melletti grundon összefutnak Schranz Károllyal, aki pár évvel idősebb náluk és az Operaház zenekarában hegedül. Megkérik, csatlakozzon hozzájuk, mert kvartettezni muszáj. Számukra ez a kategorikus imperatívusz. 1975-ben megalakul a Takács Kvartett. Tagjai nagyjából annyi idősek, mint Waldbauerék, amikor saját vonósnégyesüket hatvanöt évvel korábban megalapították. „Mind a négyen az első pillanattól éreztük, hogy van egy küldetésünk, hogy ebből lesz valami. Halálosan komolyan vettük az egészet. Tudtuk, hogy egyikünk sem akar szólista lenni, de zenekarban sem akartunk eltűnni” – fogalmazza meg négyük ars poeticáját egy későbbi interjúban az egykori primárius, Takács-Nagy. Zeneakadémistaként Mihály Andráshoz járnak, Devich Sándorhoz, Rados Ferenchez, Kurtág Györgyhöz. 1976-ban elsők lesznek a Zeneakadémia házi megmérettetésén, egy évvel később pedig megnyerik a világ legjelentősebb vonósnégyes-versenyét Evianban, s ráadásként elhozzák a kritikusok díját is. Az elismerés ekkor még nem elegendő hozzá, hogy szabadon átjárha tóvá váljon számukra a vasfüggöny, az 1979-es portsmouthi vonósnégyesversenyen aratott diadal azonban felkérések és lemezfelvételek sorozatát hozza el végre. 1981-ben kijutnak a tengerentúlra is, amelynek legfőbb hozadéka a legendás kvartettprimáriussal, Székely Zoltánnal való közös munka: Bartók egykori kamarapartnerénél aligha találhattak volna ideálisabb idegenvezetőt a Bartók-vonósnégyesek világába. Egy másik nagy Bartók-kvartett játékosnak, Koromzay Dénesnek köszönhetően aztán a Colorado Egyetem rezidens vonósnégyesévé válnak, s 1986-ban mind a négyen átköltöznek az Egyesült Államokba. A nehézségek az 1990-es években kezdődnek. Először Takács-Nagy Gábor lép ki (bár nevét, a világ egyik legértékesebb kamarazenei brandjét továbbra is használhatják), majd alighogy megtalálják az új első hegedűst Edward Dusinberre személyében, 1995-ben a rák fél év alatt elviszi Ormai Gábort. Robert Tapping kerül a helyére, s az új felállás csodával határos módon képes továbbvinni az együttes szellemiségét, s ezen az sem változtat, hogy Tapping helyét 2005-ben Geraldine Walther veszi át. Mondják, hogy hétévente az ember teljes sejtállománya természetszerűleg megújul. Ami nem jelenti, hogy az ember személyisége is hétévente radikálisan megváltozna. A tagcseréktől függetlenül a Takács Kvartettnek máig sikerült megőriznie integritását: a 2003-as Grammy-díj (Beethoven Razumovszkij-kvartettjeinek felvételéért), illetve a tény, hogy a Gramophone magazin által 2011-ben alapított klasszikus zenei „Hall of Fame” listájára első vonósnégyesként a Takács Kvartett került fel, ezt tanúsítja. Fazekas Gergely 40

Takács Kvartett Az év hanglemeze díjátadás (1983) © MTI

2014. február 27. (c sütörtök ), 19.00

2014. február 28. (péntek ), 19.00

SOLTI TEREM

Nagyterem

Alexander Markov és a MÁV Szimfonikus Zenekar

Dalestek a Zeneakadémián Meláth Andrea „A nő és a szerelem” Rahmanyinov- és Wolf-dalok Meláth Andrea (szoprán) Alter Katalin (zongora)

Alexander Markov (hegedű) MÁV Szimfonikus Zenekar Vezényel: Csaba Péter

A részleteket lásd a 38. oldalon.

Fontos kultúrmissziót teljesít a Zene akadémia, amikor visszahozza a letűnt polgári világ zeneéletének egyik legfontosabb műfaját, a dalestet. A dalest lényegét az apró történetek adják: ha a szimfónia a regénynek felel meg, a dal nem más, mint a novella. A Zene akadémia Ének Tanszékének Lisztés Bartók–Pászthory-díjas vezetője, Meláth Andrea két kivételesen érzékeny dalszerző, Szergej Rahmanyinov és Hugo Wolf életművéből válogat. A dalaiban a zongorát az énekszólammal egyenrangúként kezelő Rahmanyinov, és a wagneri zenedráma-koncepciót a schumanni és schuberti daltradícióval egyesítő Wolf dalai ezen az estén egyetlen nagy történetté állnak össze, melynek témája örök és kimeríthetetlen. Meláth Andrea és Alter Katalin estje a szerelem misztériumának női olvasatát kínálja a közönségnek – a koncert tanulságai azonban éppoly fontosak lehetnek a férfiak, mint a nők számára.

Ismét a MÁV Szimfonikus Zenekar szólistájaként lép fel Budapesten a világhírű, orosz származású amerikai hegedűvirtuóz, Alexander Markov. Tehetségére egykor lelkesült szavakkal hívta fel a világ figyelmét Yehudi Menuhin: „az egyik legbriliánsabb és legmuzikálisabb hegedűs, biztos vagyok abban, hogy nevét örökre bejegyzik a hegedűvirtuózok könyvébe”. Menuhin jóslata lényegében valóra vált. A leghíresebb zenei dokumentumfilmes, Bruno Monsaingeon „A hegedű művészete” című munkájában Paganini lélegzetelállító capriccióit Markov játékával illusztrálta. Hogy miben áll Paganini ördögi virtuozitása, miként küzd meg az elképesztő technikai nehézségekkel a művész, képes-e zenévé válni a hangokkal folytatott viaskodás – erre a D-dúr hegedűverseny előadása adhat majd választ. A darabot Dvořák sötét színekben gazdag, gyönyörű szimfonikus balladája, és egy nem kevésbé balladai Mendelssohn-szimfónia keretezi.

Jegyárak: 4 900, 3 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 3 200, 2 100 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 4 000, 3 500, 3 000 Ft Rendező: MÁV Szimfonikus Zenekar

W. A. Mozart: A varázsfuvola Művészeti vezető: Marton Éva Vezényel: Alpaslan Ertüngealp Rendező: Almási-Tóth András A rendező munkatársa: Bereczki Csilla Dramaturg: Perczel Enikő Fordító: Varró Dániel Díszletkoncepció: Almási-Tóth András Díszletterv: Lisztopád Krisztina Jelmez: Maison Marquise by Tóth Bori Karigazgató: Somos Csaba Koreográfia: Juronics Tamás Fuvola: Scheuring Kata Szemere Zita, Jakab Ildikó, Zavaros Eszter, Horti Lilla, Vincze Klára, Ruszó Alexandra (szoprán); Pataky Potyók Dániel, Kristofori Ferenc (tenor); Szécsi Máté, Dani Dávid (basszus) Közreműködnek a Magyar Táncművészeti Főiskola növendékei és az Academia Hungarica Kamarazenekar

Dvořák: A déli boszorkány, op. 108 Paganini: D-dúr hegedűverseny, op. 6 Mendelssohn: III. (a-moll) szimfónia, op. 56 („Skót”)

2014. március 1. (szombat ), 19.00

2014. március 1. (szombat ), 19.30

2014. március 2. ( vasárnap), 11.00

SOLTI TEREM

Nagyterem

Budafoki Dohnányi Zenekar Brahms: Egy német requiem, op. 45

W. A. Mozart: A varázsfuvola

Csereklyei Andrea (szoprán); Szegedi Csaba (bariton) Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karigazgató: Balassa Ildikó), Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma) Budafoki Dohnányi Zenekar Vezényel: Dian Csobanov

A részleteket lásd a 38. oldalon.

Sokak szerint Brahms főműve, és biztosan az életmű leghosszabb darabja a Német requiem, illetve pontos címén: Egy német requiem. Hiszen szemben a zenetörténet számos más gyászzenéjével, ez a mű nem a gyászmise bevett latin szövegét használja, hanem különféle bibliai részleteket, mégpedig Luther német fordításában. A rendkívüli mesterségbeli tudásról tanúskodó kompozíció – tele tudós fúgákkal, különleges harmóniai és formai megoldásokkal – a zenei múlttal intenzív párbeszédet folytató brahmsi romantika egyik legfelemelőbb példája (a Brahms zenéjét utáló George Bernard Shaw azt mondta róla, hogy „egy elsőrangú temetkezési vállalkozó műve”), amely ezúttal a bolgár születésű, Ausztriában élő Dian Csobanov vezényletével fog megszólalni, válogatott szólisták és két kitűnő hazai kórus, valamint a Budafoki Dohnányi Zenekar előadásában.

Jegyárak: 4 900, 3 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 4 500, 3 900, 3 200 Ft Rendező: Budafoki Dohnányi Zenekar

Művészeti vezető: Marton Éva Vezényel: Alpaslan Ertüngealp Rendező: Almási-Tóth András A rendező munkatársa: Bereczki Csilla Dramaturg: Perczel Enikő Fordító: Varró Dániel Díszletkoncepció: Almási-Tóth András Díszletterv: Lisztopád Krisztina Jelmez: Maison Marquise by Tóth Bori Karigazgató: Somos Csaba Koreográfia: Juronics Tamás Fuvola: Scheuring Kata Szemere Zita, Jakab Ildikó, Zavaros Eszter, Horti Lilla, Vincze Klára, Ruszó Alexandra (szoprán); Pataky Potyók Dániel, Kristofori Ferenc (tenor); Szécsi Máté, Dani Dávid (basszus) Közreműködnek a Magyar Táncművészeti Főiskola növendékei és az Academia Hungarica Kamarazenekar Vezényel: Alpaslan Ertüngealp

Budafoki Dohnányi Zenekar Halál és megdicsőülés Brahms: Egy német requiem, op. 45 Csereklyei Andrea (szoprán); Szegedi Csaba (bariton) Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karigazgató: Balassa Ildikó), Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma) Budafoki Dohnányi Zenekar Előad és vezényel: Hollerung Gábor „A megérthető zene” – ez a címe a Budafoki Dohnányi Zenekar és Hollerung Gábor népszerű sorozatának, amelyben ifjak és idősek (no meg középkorúak) számára egyaránt érthető formában mutatkozik meg a klasszikus zenei kánon egy-egy kulcsdarabja. Halál és megdicsőülés címen ezúttal Brahms főműve, a Német requiem kerül Hollerung Gábor zenei sebészkése alá, az oratorikus repertoár egy olyan képviselője, amely igazán kínálja magát az esztétikai boncmester számára: a mű keletkezési körülményei és felépítése kapcsán számos érdekesség merülhet fel, s ezekkel biztosan nem lesz adós a karmesterként és előadóként egyaránt kitűnő Hollerung Gábor. Jegyárak: 2 500, 1 800, 1 200 Ft Rendező: Budafoki Dohnányi Zenekar 43

Kővé lett nyitány A budapesti Zeneakadémia Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei alapján 1904 és 1907 között felhúzott épülete nem egységes megjelenésű – sem tömegben, sem a részletek vonatkozásában. A mai Liszt Ferenc térre tekintő főszárny tömege az utcák felé néző oldalszárnyak elé és fölé emelkedik. Amíg a mellékszárnyak oromzatos oldalrizalitok közé fogott homlokzatúak, addig a főszárnyon a középrész kapott erőteljes hangsúlyt: rizalitszerű kialakításán kívül oszlopos tagolásával és kupolákat idéző tetőzetével. Az épületrészek különböző megjelenése az épület(ben elhelyezett intézmény) különböző funkcióit hangsúlyozza. A főszárny a hangverseny termi funkciót hirdeti. A főhomlokzat díszítésének programja a hangverseny teremét és az előcsarnokokét nyitányként vezeti be: a közönséget e homlokzat készíti fel a belső terek és a hangversenyek élményére. A homlokzat kiterítve, illetve egymás feletti szinteken mutatja, hogy a belsőben hogyan és milyen hierarchia szerint következnek egymás mögött és felett a terek. Nyitány ez, nemcsak térben, hanem időben is: amennyiben a tervezők a Wlassics miniszteri ízlésének nem megfelelő lechneri-magyaros szecessziós terveik (látszólag) konzervatív stílusáthangolásakor a homlokzati részt dolgozták át a legkorábban, és ennek megrajzolásakor alakították ki a program fő alapelemeit, valamint ezek összefüggési rendszereit. Amíg az oldalhomlokzatokon az architektúra kőanyagát használó kőfaragói díszítéseket találunk, visszafogottan alkalmazva, addig a középrész anyagában színes, rajta a kőfaragásokon kívül márványt és főleg bronzot használó szobrászati alkotások is szerepet kaptak, pompás gazdagságban. De a Liszt-szobrot és a Géniuszokat kivéve nem övék a főszerep, csak járulékos elemei a homlokzatnak. Fontosságuk a tudományos művek lábjegyzeteiéhez hasonló: szerepeltetésük hitelesít. Az épületen az eklektikában kiüresedett és kiüresített (jelentésű) építészeti formák általuk kapják vissza az eredeti vagy eredetihez közel álló jelentésüket. Újító jellegű megoldásként kell ezt értékelnünk ahhoz a gyakorlathoz képest, amelyben szinte minden nagy városi sarkon kupolákat emeltek (palotán, bérházon, pályaudvaron), amelyben az antik világ oszloprendjeivel díszítették a nyilvános illemhelyeket is, amelyben az építészeti formák jelentéstartalmáról nemigen lehetett szó. Ennek ellenére az épület stílusát mégis eklektikusként lehet meghatározni: az erkélytartó atlaszok megjelenésükben és funkciójukban is barokk mintákat követnek, Telcs Ede fríze quattrocento kóruskarzatok puttóit idézi, az antikizáló oszloprend késő római diadalívekére emlékeztető csoportosításban jelenik meg, ugyancsak késő római golyvázott párkánnyal és egyiptizáló részletekkel. A formakincset tovább gazdagítja a bécsies és berlinies szecessziós megoldások szerepeltetése is. A főhomlokzatot (akárcsak az egész épületet) az ellenpárokban való gondolkodás hatja át: az építészpáros esztétikájának eredetét bemutató irodalomjegyzékben Friedrich Nietzsche A tragédia születése című műve kiemelt fontosságú lehetne. A Nietzschére való hivatkozás különösen a zene történetének négy fő korszakát megjelenítő, márványfrízt kísérő bronzfüzér figurái, az Apollón-papnők és dionüszoszi Pán-figurák kapcsán indokolt: „a művészet fejlődése az apollóni és a dionüszoszi kettősséghez kötődik”. 44

Kővé let t nyitány

A főhomlokzaton kétoldalt és lent elfekvő részeket látni, amelyeken nincs nagyépítészeti tagoló motívum, csak természeti formákat idéző. A pinceés földszinti ablakok fölé parton megtörő hullámok ívei rajzolódnak. A partot az épület sarokkövei jelzik, melyek kikötői kőbakokra emlékeztetnek. A vizek világát idézik a nagy ablakok festett üvegei is (amelyek a homlokzat és a belső szerves összefüggésének legszembetűnőbb megjelenítői) – rajtuk nádasok világa jelenik meg. Az ablakokhoz tartozó figurális motívumok (Thaleia és Melpomené maszkpárjai) a homlokzatrészt Dionüszoszhoz kötik. Ebből a világból az építettséget hangsúlyozó középrész kiemelkedni látszik. A földszinten egyiptizáló kapuk nyílnak, amelyek korongd íszei a Napistenre utalnak, akárcsak fenn az attika egyiptizáló motívumai és az épületsarkok obeliszkjei is. A kapukon mint alépítményen két szint magasságú dór oszlopok emelkednek. Nietzsche szavaival: „A dór művészet az, amely Apollónnak (…) felséges, (a dionüszoszit) visszaparancsoló tartását megörökítette”. A dór oszlopokat a homlokzat felső részein alkalmazott szobrászati dísz is (lantot őrző hattyúpárok, babérornamentika) a művészetek felett ragyogó Apollónhoz köti. A dór oszlopok a fejezeteket díszítő angyalfejecskék bronz rátétei alapján templomalkotó elemekként értelmezhetők. A középrész fölé boruló tetőzet kupolaszerű kialakítása is (amelynek felületi részletformáit a legutóbbi helyreállítás alkalmával rekonstruálták) liturgikus terek lefedésére emlékeztet. A középrész tehát vízi világból kiemelkedő szigetként és szentélyként jelenik meg, amely az egyiptomi Napistent magába olvasztó Apollónnak (alkalmasint déloszi ihletésű) szentélyeként értelmezhető! A homlokzat közepén – két világ határán – Stróbl Alajos műve, Liszt Ferenc szobra kapott helyet. Trónoló és papi ruhás megjelenítése nem az intézmény alapítóé (bár az intézmény történetére való emlékezés is szerepet játszott a homlokzat megtervezésekor, amire Erkel Ferenc és Volkmann Róbert portréi utalnak), hanem a főpap-közvetítőé. A homlokzat Lisztje a zene istenének földi helytartója. A közvetítés eszköze (amely egyben a közvetítésre való képességét is bizonyítja) a kezében látható: ez maga a művészete (közelebbről: a Szent Erzsébet legendája oratórium vezérkönyve), amely a (keresztény egyházi-zenei) művészet által való üdvözülés lehetőségét hirdeti. A keresztény művészetre való utalással a Liszt-szobor erkélye mellvédjén elhelyezett bronzfejek egyikén is találkozni: az égre tekintő nőalak homlokán Mária csillaga látható, és attribútumai közt a kereszt is szerepel. A művészet (pontosabban az apollóni művészet) általi üdvözülést a homlokzatnak Maróti Géza által készített Géniusz-figurái (is) hirdetik, amelyek a középrész oromzata két oldalán, a főpárkány golyvázódásán állnak, és az égre feltartott kezükkel egy-egy lantba kapaszkodnak. A figurák az ikonográfiai program genezisének legrégebbi alakjai, amennyiben tervük (a kivitelező szobrásztól még függetlenül) már a lechneri magyarosszecessziós változaton is szerepelt. Ezek a főhomlokzat (és így az egész épület) ikonográfiai programjának legfontosabb megjelenítői és összefoglalói. Ígéretük szerint, aki az óegyiptomi kapukon felmegy a Napisten-Apollón babérdíszes dór templomába, az örök élet ideájával találkozhat. Raffay Endre

Finomra Finomra hangolva

hangolva

A Heti Válasz hétrôl hétre információt, mûveltséget és érveket ad olvasóinak.

Fizessen elő lapunkra, és legyen tagja a Heti Válasz hűségklubjának! Akcióinkról és hűségprogramunkról a www.hetivalasz.hu/eloﬁzetes honlapon olvashat.

2014. március 2. ( vasárnap), 19.00

2014. március 4. (kedd), 19.30

2014. március 6. (c sütörtök ), 19.00

SOLTI TEREM

Nagyterem

SOLTI TEREM

A tehetség kötelez Musiciens libres J. S. Bach: h-moll prelúdium (BWV 869) Sosztakovics: E-dúr prelúdium és fúga, op. 87/9 Debussy: A lenhajú lány Debussy: Delphi táncosnők Debussy: Anacapri dombjai Sosztakovics: a-moll prelúdium és fúga, op. 87/2 Bach: Hatszólamú ricercar (BWV 1079) Ginastera: 12 amerikai prelúdium Gershwin: The Man I Love Gershwin: Someone to Watch Over Me Gershwin: Fascinating Rhythm Gershwin: ’S Wonderful Gershwin: I Got Rhythm

Akusztikus, autentikus Ökrös együttes retrospektív Óbudai Danubia Zenekar

Karosi Júlia (ének); Razvaljajeva Anasztázia (hárfa); Bán Máté (fuvola); Mohai Bálint (fagott); Pregun Tamás (zongora); Szabó Dániel (cimbalom); Szűcs Péter (klarinét); Zétényi Tamás (cselló); Környei Miklós (gitár) Hangszerelés: Ávéd János, Laczkó Bálint, Fenyvesi Márton

Jacques Offenbach, Johann Strauss, Lehár Ferenc és Kálmán Imre művei Óbudai Danubia Zenekar Vezényel: Héja Domonkos

Ökrös Csaba, Molnár Miklós (hegedű); Kelemen László (brácsa); Mester László (brácsa, gardon); Doór Róbert (bőgő); Berecz András (ének); Juhász Zoltán (furulya) Rendező: Horváth Csaba

A Zeneakadémia Koncertközpont új sorozata minden félévben több zene akadémista növendéknek vagy együttesnek kínál bemutatkozási lehetőséget. A sorozat második estjén egy új formáció mutatkozik be. A Musiciens Libres együttes tagjai, miként nevük is jelzi, a zenei szabadság letéteményesei. Hisznek abban, hogy nincsenek falak a különböző stílusok között, hogy a klasszikus, a kortárs, a jazz vagy a népzene egyaránt maradandó értéket képvisel. Az együttes tagjai generációjuk legjobbjai, találunk köztük jazz-énekest, népi cimbalmost, és jó pár klasszikus zenészt. Bemutatkozó koncertjük műsora Bachtól Gershwinig ível, s az egyes darabokat a három rezidens zeneszerző, Ávéd János, Laczkó Bálint, Fenyvesi Márton átirataiban hallhatjuk.

Az I. világháborút megelőző évtizedek operettrepertoárja az európai kultúrtörténet legszórakoztatóbb szeletét képviseli: pazarabbnál pazarabb dallamaikkal, vállaltan felszínes, megnevettető történeteikkel máig komoly szolgálatot tesznek a szórakozásra fogékony zenerajongók számára. A valcerek és csárdások azonban nem pusztán jópofák: kortörténeti tablót is kínálnak. Nemcsak szórakoztatnak, hanem tükröt is tartanak a társadalom elé – ahogy teszi Offenbach –, szép illúziók és vágyálmok beteljesülését ígérik – miként Johann Strauss – és a valóság elől való menekülést is szolgálják – ahogy Lehár Ferenc és Kálmán Imre darabjai. A 20. évadát ünneplő Óbudai Danubia Zenekar ebből a kultúrkincsből válogat ezen a kora tavaszi napon, a felhőtlen szórakozásnál messze többet ígérve a budapesti publikumnak.

Hihetetlen, de már az újra felfedezett népzene, a revival története is produkál legendákat. Színpadra lépett az az új generáció, akik talán csak hírből hallottak a legendás Ökrös együttesről, amelynek muzsikája máig etalonnak számít a vonós népzenészek számára. Ez az est tehát az emlékezésé. Az emlékezés nagy lépései pedig dekádokban mérhetők. Majd’ tíz éve, hogy az Ökrös együttes tagjai szétszéledtek a szélrózsa minden irányába. És húsz éve annak, hogy Dave Feeney meghívására a csapat lemezfelvételt készített Hollywoodban. Mivel az egykori zenekari tagok máig aktív résztvevői a zenei életnek, a koncert persze nem homályos múltba révedés lesz, hanem színtiszta, életerős népzene. Az erdélyi vonószenére épülő koncert az egykori repertoárból válogat: egyetlen estére újra összeáll a legendás zenekar, egyetlen koncert erejéig megelevenedik a múlt.

Jegyár: 1 200 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 3 100, 2 400, 1 700, 1 000 Rendező: Óbudai Danubia Nonprofit Kft.

Jegyár: 1 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

2014. március 6. (c sütörtök ), 19.30

Nagyterem

2014. március 7. (péntek ), 19.30 2014. március 8. (szombat ), 15.00

Nagyterem

David Fray és a Liszt Ferenc Kamarazenekar Vanhal: d-moll szimfónia Mozart: d-moll zongoraverseny (K. 466) J. S. Bach: d-moll zongoraverseny (BWV 1052) Mendelssohn: a-moll vonósnégyes, op. 13 (vonószenekari átirat) David Fray (zongora) Liszt Ferenc Kamarazenekar Művészeti vezető: Rolla János

David Fray

A d-moll hangnem dominálja az immár fennállásának második ötven évébe belépő Liszt Ferenc Kamarazenekar márciusi koncertjét, amelynek programja Bachtól – a nagy előd emlékezetét tettleg megelevenítő – Mendelssohn alig 18 évesen komponált művéig ível majd. „Keressük az új sztárokat, akikkel megtaláljuk a közös hangot” – fogalmazott egy interjújában a Liszt Ferenc Kamarazenekar művészeti vezetője, Rolla János, s a mára eltávozott nagy és kedves szólistapartnerek helyébe éppenséggel olyan kiváló tehetségek léphetnek, mint az ezen a koncerten a zongorához ülő David Fray. Az 1981-es születésű francia pianista verseny győzelmek sorát tudhatja maga mögött, s a meredeken emelkedő csillag zongorajátékával már a budapesti közönség is megismerkedhetett. Most a Zeneakadémia Nagytermében, s hozzá a magyar zenei kultúra és a Zeneakadémia közös büszkesége, a Liszt Ferenc Kamara zenekar társaságában hallhatjuk majd elmélyült produkcióját, mindjárt két zongoraverseny magánszólamában. Jegyárak: 8 000, 6 500, 5 000, 3 500 Ft Rendező: Liszt Ferenc Kamarazenekar

Gennagyij Rozsgyesztvenszkij és a Concerto Budapest Liszt: Prométheusz Rahmanyinov: IV. (g-moll) zongoraverseny, op. 40 Sibelius: V. (Esz-dúr) szimfónia, op. 82 Viktoria Posztnyikova (zongora) Concerto Budapest Vezényel: Gennagyij Rozsgyesztvenszkij A nyolcvanharmadik életévében járó Gennagyij Rozsgyesztvenszkij a nemzet közi karmesteri élcsapat egyik doyenje és egyszersmind máig az egyik legbiztosabb kezű dirigense. Évtizedeken keresztül állt a moszkvai Bolsoj élén, vezette a Moszkvai TV és Rádió Szimfonikus Zenekarát, s emellett a nyugati világ legjobb szimfonikus együtteseihez is szoros munkakap csolat fűzte és fűzi mindmáig. A Zene akadémia Nagytermébe jókora szünetet követően, kereken tíz évvel utolsó zeneakadémiai koncertje után fog visszatérni. A Zeneakadémia rezidens zenekara, a Concerto Budapest élére álló Rozsgyesztvenszkij a szívéhez és művészalkatához oly közel álló orosz, illetve romantikus műveket vezényel majd, köztük Rahmanyinov IV. (g-moll) zongoraversenyét, melynek virtuóz szólóját Rozsgyesztvenszkij feleségétől, a nagyszerű Viktoria Posztnyikovától hallhatjuk majd. Jegyárak: 6 400, 4 700, 3 200 Ft Rendező: Concerto Budapest 49

2014. március 8. (szombat ), 19.30

2014. március 9. ( vasárnap), 11.00

Nagyterem

SOLTI TEREM

Liszt-kukacok Akadémiája Zene és rajz 10–15 éveseknek

Binder károly © hamarits zsolt

Binder Károly szerzői estje

Liszt-, Debussy- és Ligeti-művek

Binder Károly (zongora) Borbély Mihály (szaxofon) Benkó Ákos (dob) Varga Gábor (zongora) Fonay Tibor (bőgő)

Lajkó István (zongora) Műsorvezető: Weiszburg Zsuzsanna

Zongoraművész, zeneszerző, a Zene akadémia tanszékvezető egyetemi tanára. Nagy formátumú muzsikus, aki tehetségét az új irányzatok, a különböző zenekultúrák, kompozíciós technikák és improvizatív rendszerek szintézisének szolgálatába állítja, nem megfeledkezve saját zenei gyökereiről. Binder Károly a hazai jazzélet megkerülhetetlen alakja, több mint hatvan lemezzel a háta mögött ad szerzői estet a Zeneakadémia Nagytermében, amely egyszerre nyújtja majd foglalatát egy páratlan életműnek és tekint a jövőbe új szerzemények be mutatásával. A koncerten a régi barát és zeneakadémiai tanárkolléga, Borbély Mihály mellett három ifjú – de világraszóló – tehetség fog közreműködni: a Jávori Vilmosról elnevezett jazzdobtehetségkutató 2012-es győztese, Benkó Ákos, a 2013-as Orszáczky Jackie Basszusgitár Tehetségkutató Verseny első díjasa, Fonay Tibor, és Binder Károly növendéke, Varga Gábor.

Az iskolások között vannak „matekosok”, vannak „magyarosok”, vagy éppen „törisek”. A különféle szubkultúrák persze nincsenek zárva egymás előtt, s különösen szabad köztük az átjárás, ha a zenéről van szó. Hiszen a zenének mindenhez van kapcsolódási pontja: a matematikáról éppúgy sok mindent elárul, mint az irodalomról, a képzőművészetről vagy akár a sportról. A Zeneakadémia ifjúsági programsorozata, vagyis a Liszt-kukacok Akadémiája keretében megvalósuló négy kistermi koncert az utóbbi négy területre merészkedik ki, második alkalommal azt a kérdést járva körül, hogy miként kapcsolódik egymáshoz képzőművészet és zene. Lehet rajzolni a zenével? Hallhatóvá tehető, amit látunk? Miként hatottak a nagy festők a nagy zeneszerzőkre? Meg lehet-e zenésíteni az optikai csalódást? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ a felső tagozatos általános iskolásoknak meghirdetett koncert, amelynek közreműködője a Junior Prima-díjas zongoraművész, Lajkó István lesz.

Jegyárak: 3 900, 2 800, 1 700 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyár: 1 200 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

A nagykorúvá vált magyar jazz 2014 januárjától kezdve minden hónapban különleges jazzkoncertek lesznek a Zeneakadémia Kistermében, ezek közül öt alkalommal az intézmény friss diplomás vagy még diploma előtt álló növendékei mutatják meg, milyen irányokat vehet a közeli jövő hazai jazzélete.

Az új koncertstruktúra fontos részeként indítja útjára a Jazz Tanszék azokat a tanár-diák esteket, amelyeken a leginkább figyelemre méltó, színpadérett ifjak csapatai zenélnek egy általuk választott oktatójukkal. Szinte mindnyájan saját szerzeményeik, hangszereléseik bemutatására készülnek, nem elégednek meg a jól ismert jazz-sztenderdek előadásával. Ennek Binder Károly tanszékvezető kiváltképp örül, hiszen elmondása szerint mindig is arra próbálta sarkallni tanítványait, hogy legyen igényük és merjék is kifejezni önmagukat a zene által, alakítsanak ki egyéni hangzó világot. Örvendetesnek tartja azt is, hogy egy-két évtizede a jazz nagykorúvá kezdett válni idehaza, azaz a kezdeti tendenciákhoz képest, amikor még érthető módon mindenki az amerikai sztárokat – régieket vagy kortársakat – majmolta, jó ideje már más európai jazznemzetekhez hasonlóan a magyar muzsikusok is egyedi ösvényeket taposnak, például az etnojazz vagy más kísérleti törekvések formájában. Binder a nemrégiben elhunyt Vukán Györgyhöz hasonlóan a kreativitást, a kiemelkedő improvizációs készséget részesíti előnyben, ezért is alkották Szakcsi Lakatos Béla mellett a Vukán által alapított Creative Art Díj első zsűrijét, ahol a tanár-növendék koncertsorozat első, január 31-i fellépője, Pozsár Máté zongorista győzedelmeskedett még 2011-ben. Rögtönző képességét majd ez alkalommal is elénk tárja Pozsár, ahogy a június 1-ei zárókoncerten fellépő trió zongoristája, Balogh Tamás, a 2013-as Creative Art Díj büszke nyertese is betekintést enged egyedi improvizációs világába. A februári és az áprilisi estek központi diákfőszereplői, Tálas Áron és Szebényi Dániel is a fekete-fehér billentyűket kezelik, ami azt az évek óta mutatkozó trendet illusztrálja, hogy rendkívül nagy számban érkeznek a Jazz Tanszékre zongoristák. Hasonlóan magas az énekesnők aránya, ami egyfelől üdvözlendő jelenség, hiszen az azonos pályán érvényesülni kívánóknak szükségszerűen kell megtalálniuk senkiével össze nem téveszthető hangjukat; viszont sajnálatos hiány mutatkozik a férfi énekesek utánpótlásánál – pedig többek példája bizonyítja, hogy a közönség nagy szeretettel várná az újabb aranytorkú fiatalembereket. Az évadzáró koncerten a legkiválóbb hölgyek közül öten mutatják be, mi módon lehet újraértelmezni Ella Fitzgerald művészetét. Ugyancsak hiánycikk több éve a jó harsonás és nagybőgős a tanszéken, pedig utóbbi nélkül bizony nem képzelhető el a klasszikus jazztriók és a nagyobb formációk ritmusszekciója sem. Kiváltképp örömtelinek és ígéretesnek tartja ezért Csuhaj-Barna Tibor bőgőtanár például Gyányi Marcell működését, aki nem a basszusgitár mellé, hanem elsődleges hangszernek vette kézbe a nagybőgőt. A kiváló hangszer- és széles stílusismerettel rendelkező ifjú előadók bátran állnak ki tanáraikkal közösen muzsikálni, ezzel bizonyságot tesznek a képzés színvonaláról és fejlett önkifejező-készségükről egyaránt. Bércesi Barbara 51

Selftimer No. 8 © Molnár Ágnes Éva

2014. március 9. ( vasárnap), 19.30

2014. március 11. (kedd), 19.30

Nagyterem

MR Énekkar Mendelssohn: Éliás, op. 70 Hamvasi Szilvia (szoprán) Schöck Atala (alt) Kálmán László (tenor) Kovács István (basszus) MR Énekkar MR Szimfonikusok Az ószövetségi Illés próféta a címszereplője annak a hatalmas romantikus oratóriumnak, amelyet a bálványokat leromboló látnok iránt már régóta érdeklődő Felix Mendelssohn komponált a birminghami fesztivál felkérésére. Hogy mennyiben tükröződik az oratórium címszereplőjében Mendelssohn saját szerepfelfogása, és mennyiben értelmezhető Illés alakja Jézus reflexiójaként a zsidó származású, de luthe ránussá lett zeneszerző művében, az máig vita tárgya. Az „elragadtatás" azonban, Illés próféta történetének e kulcsmozzanata ezúttal más formában is érvényre jut majd, elvégre az MR Zenei Együtteseinek mélyen elkötelezett produkciója ígérkezik. Méghozzá a hazai oratóriuméneklés olyan avatott reprezentánsainak szólistaszereplésével, mint amilyen Hamvasi Szilvia, vagy éppen a címszereplő, Éliás szólamát éneklő nagyszerű basszista, Kovács István. Jegyárak: 3 500, 2 800, 2 000, 1 500 Ft Diák- és nyugdíjas jegyárak: 2 500, 2 000, 1 400, 1 100 Ft Rendező: MR Zenei Együttesek

Malcolm Bilson és az Orfeo Zenekar Haydn–Mozart-est Mozart: A-dúr szimfónia (K. 201) Mozart: A-dúr zongoraverseny (K. 414) Haydn: 43. (Esz-dúr) szimfónia („Merkúr”) Mozart: Esz-dúr zongoraverseny (K. 449) Malcolm Bilson (fortepiano) Orfeo Zenekar Vezényel: Vashegyi György A legcsekélyebb túlzás nélkül állítható, hogy a hetvennyolc esztendős Malcolm Bilson a historikus előadásmód eleven legendája, a fortepiano megszólaltatásának alighanem leghivatottabb művésze. A magyar koncertközönség szerencsére régóta jól ismerheti az amerikai muzsikust, a Zeneakadémia Régizene tanszékének professzorát, ám ez az ismerősség nem csökkenti, hanem éppenséggel csak növeli a Vashegyi Györgyékkel közös zeneakadémiai fellépésének jelentőségét. Két Mozartzongoraversenyt hallhatunk ugyanis tőle ezen az estén, olyan műveket, amelyeket egykor John Eliot Gardinerrel rögzített lemezre: az 1782-es A-dúr versenyművet, valamint az 1784-ben komponált Esz-dúr zongoraversenyt. Malcolm Bilson

Jegyárak: 5 400, 4 300, 2 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont 53

DIZZY GILLESPIE (1989) © BÁNKUTI ANDRÁS

FISCHER IVÁN ÉS KOCSIS ZOLTÁN © BÁNKUTI ANDRÁS

Nemzetközi Liszt Ferenc Zongoraverseny (1956) © SZIKLAI DEZSŐ/MTI

A Teréz körút és a Király utca sarka a háttérben a Zeneakadémiával (1939) © FORTEPAN

2014. március 12. (szerda), 19.30

2014. március 14. (péntek ), 19.30

Nagyterem

Kobajasi Kenicsiró és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Mahler: II. (c-moll) szimfónia („Feltámadás”)

MVM-koncertek – A Zongora Jandó Jenő zongoraestje Beethoven: 32 variáció egy saját témára (WoO 80) Brahms: Négy ballada, op. 10 Schubert: c-moll szonáta (D. 958)

Jandó Jenő egyik mesterkurzusától megittasult hangulatban – réges-régi német regények lázas és rajongó hangját idézve – jegyezte fel a krónikás: „a balladák jellegzetesen brahmsi, tömör és sűrű szövete, a hangzás sötét mélysége bensőséges, költői életre kelt keze alatt. Schubert szonátájának I. tétele grandiozitásával, világos formálásával nyűgözött le. A IV. tétel szélsebes galoppritmusa már első pillanatban lebilincselte a hallgatót, hogy azután lélegzetvételt sem engedve száguldjon végig a hangnemi-harmóniai labirintus romantikus világán”. Felkavaró élményre számítsunk hát, különösen akkor, ha mindez „az ébenfa sötét ragyogását idéző, magvas és zengő, de sohasem kemény” hangszínnel és olyan „pianisztikus mindentudással” társul, „melyben szinte nyoma sincs már a felszínes csillogásnak”.

2014-ben lesz négy évtizede annak, hogy 1974-ben, a Magyar Televízió I. Nemzetközi Karmesterversenyének győzteseként Kobajasi Kenicsiró a hazai közönség kedvencévé és egyszersmind a magyar zenei élet egyik főszereplőjévé lett. A japán dirigens jószerint fogadott magyar, vagy, ahogy ő maga több alkalommal megfogalmazta: a lélekvándorlás révén magyarnak (is) érzi és tekinti magát. A Nemzeti Filharmonikus Zenekarhoz még ennél is szorosabb kapcsolat fűzi a mestert, hiszen a kilencven éve fennálló együttesnek tíz esztendőn át ő volt a vezető karmestere, s emlékezetes hangversenyek sorát adta velük itthon és külföldön egyaránt. Ilyen koncertnek ígérkezik ez a zeneakadémiai este is, amelyen Gustav Mahler minden szempontból hatalmas, „Feltámadás” melléknevű II. szimfóniája hangzik majd fel, az a mű, amely élet és halál értelmének mibenlétét kutatja, s amely közel másfél órányi zenét követően, harangzúgás és orgonaszó közepette a lélek feltá madásának transzcendens üzenetét hirdetve csendül ki végül.

Jegyárak: 6 000, 5 000, 4 000, 3 500, 3 000 Ft Rendező: Jakobi Koncert Kft.

Jegyárak: 5 200, 4 300, 3 600, 2 900, 2 100 Ft Rendező: Nemzeti Filharmonikusok

Jandó Jenő (zongora)

Jandó jenő

Szabóki Tünde (szoprán) Gál Erika (mezzoszoprán) Nemzeti Filharmonikus Zenekar Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás) Vezényel: Kobajasi Kenicsiró

Ikon © Dobos Tamás

2014. március 16. ( vasárnap), 19.00

2014. március 18. (kedd), 19.30

SOLTI TEREM

Nagyterem

A tehetség kötelez Classicus Ensemble Smetana: Polkák Janáček: Mese Janáček: Hegedű-zongora szonáta Dvořák: Esz-dúr zongoranégyes, op. 81 Fejérvári Zoltán (zongora) Tornyai Péter (hegedű, brácsa) Varga Oszkár (hegedű) Zétényi Tamás (cselló)

Kamarazene Nagyteremre Baráti Kristóf szólóestje Ysaÿe: II. (a-moll) szonáta („Jacques Thibaud") Ysaÿe: III. (d-moll) szonáta („George Enescu”) J. S. Bach: d-moll partita (BWV 1004) Bartók: Szólószonáta (BB 124)

A Zeneakadémia Koncertközpont új – hagyományteremtő szándékkal életre hívott – sorozata minden félévben több zeneakadémista növendéknek vagy együttesnek kínál bemutatkozási lehetőséget. A sorozat harmadik estjén a Classicus Ensemble lesz a főszereplő. Fejérvári Zoltán, Palojtay János, Tornyai Péter és Zétényi Tamás a Zeneakadémián Dukay Barnabás és Wagner Rita óráin, illetve Csalog Gábor és Arnóth Balázs kurzusain ismerték meg egymást. A Kurtágművek előadására szakosodott Ludium Ensemble alapító tagjaiként szerzett tapasztalataikat kamatoztatva 2009ben alakították meg saját együttesüket. A tagok külföldi elfoglaltságai, illetve a választott repertoár szerint koncertről koncertre változó össze tételű együtteshez ezúttal Varga Oszkár (hegedű) csatlakozik, s a cseh szerzők műveiből összeállított kamaraesten megszólal két – a műsort megálmodó Fejérvári Zoltánhoz igen közel álló – Janáček-kompozíció is.

Baráti Kristóf (hegedű)

Jegyár: 1 200 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 3 900, 2 800, 1 700 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Aligha van lélegzetelállítóbb élmény, mint amikor egyetlen hegedű hangja tölti be a Zeneakadémia varázslatos hangulatú Nagytermének terét. S ha ennek a hegedűhangnak az előállítója Baráti Kristóf, méltán beszélhetünk az élmény feledhetetlenségének ígéretéről. Baráti Kristóf csodagyerekként indult, manapság pedig már napjaink egyik legnagyobb tehetségeként beszélnek róla a nemzetközi színtéren is. Tizenkét évesen a Zeneakadémián tanult, fél évtizeddel később fedezte fel Eduard Wulfson professzor, a Stradivarius Társaság igazgatója a nagyvilág számára is, aki azóta egyengeti útját a világhírnév felé. Végigturnézta a világot (Párizs, Berlin, Tokió, Chicago, Sanghaj), nagynevű karmesterek tucatjával dolgozott együtt, fesztiváldíjak egész sorát gyűjtötte be – ez utóbbi széria csúcspontjaként három évvel ezelőtt elnyerte a „hegedűsök Oscar-díját” a hatodik moszkvai Paganini-versenyen.

Baráti Kristóf

Egyedül vagy „Sei Solo” – áll Bach kézírásával a hat hegedű szólószonáta fedőlapján. Helyesen inkább Sei Soli lenne, hiszen a mester által használt szavak olaszul azt (is) jelentik: egyedül vagy. Hogy szándékos-e, mindegy is, a mottó illik a zenéhez. Egyedül a világban, egyedül a színpadon. Interjú Baráti Kristóffal a Zeneakadémián tartandó első szólóestjéről.

Különleges felkészülés kell egy ilyen megterhelő feladathoz? Nem. Akárhol és akármilyen felállásban lépek fel, úgy készülök, mintha a siker csak rajtam múlna. A szólóestet inkább lehetőségként fogom fel. Lehetőség arra, hogy a legtisztábban adjam elő azt a zenei anyagot, amit elképzelek. Lehetőség a párbeszédre is. Ilyenkor sokkal erősebb kapcsolat alakulhat ki a közönséggel is, és ezt csak erősíti a Zeneakadémia aurája és akusztikája. Már talán van annyi összehasonlítási alapom, hogy ki merjem jelenteni, szóló- és kamaraelőadásokra egyszerűen nem létezik jobb akusztikájú terem a világon. Egyedül lenni a színpadon persze kihívás is. Tíz másodpercnyi pihenés sincs, nem inspirálhat az együttes vagy a karmester. Az élmény forrása csak a darab és a játékom lehet. Bach a mostani műsorodban meghatározó szerepet kapott. Ez kézenfekvő, hiszen Bach szólószonátái a hegedűirodalom referenciapontjai. A műsoron lévő Ysaÿe- és Bartók-művek struktúrájukban és utalásaikban ezeket a darabokat tekintik kiindulópontjuknak. A d-moll chaconne pedig teljesen egyedülálló mind a szonátaciklusban, mind Bach életművében. Olyan, a hangszer lehetőségeit és a tánctételek jellegzetességeit figyelmen kívül hagyó univerzális nyelvet használ, amely nagyon erős ihletettségre utal. Rejtélyes az egész ciklus, nem tudjuk, miért szerepelnek az utolsó partita kivételével olaszul a tételnevek. Talán egy kivételes tehetségű olasz hegedűsnek szánta őket a mester. A darabok technikai megvalósítása mindenesetre a kor színvonalán korántsem magától értetődő. Ysaÿe darabjai sem nevezhetők könnyűnek. Hogy Bartókról ne is beszéljünk. Ysaÿe maga is világhírű hegedűművész volt. Darabjai hangszerszerűek, sokat kívánnak az előadótól, de hálásak is. Hangvételükben, harmónia világukban talán könnyedebbek, mint Bach és Bartók művei, de korántsem lebecsülendők. Bartók szólószonátája pedig szerintem a hegedű-, de talán a teljes vonósirodalom csúcspontja. Szerzője szellemi nagyságának ragyogó bizonyítéka: nem lehet elégszer eljátszani. A fúgatétel a hegedűrepertoár legkomplexebb darabja, nehezebb, mint bármelyik Paganini-mű. A lassú tétel olyan mélységeket jár meg, amelyek még Bartók világában is szokatlanul reménytelenek, sötétek, a záró Presto negyedhangos keresgélései során pedig mintha a ködből szabadulnánk, amikor egy népi motívum érkezésével felcsillan a remény. Lorenz Péter

A neurobiológus jazz-zongorista Az irányadó amerikai jazzszaklap, a DownBeat 2012. augusztusi száma alig győzte felsorolni, milyen kategóriákban hozta el az első helyet Vijay Iyer a lap 60. alkalommal megrendezett éves kritikusi szavazásán. A maga negyvenkét évével Iyer lett az év jazzművésze, triója az év zenekara, Accelerando című lemezük az év albuma, és őt választották az év zene szerzőjének, valamint az év zongoristájának (hét ponttal megelőzte Keith Jarrettet és huszonhárommal Brad Mehldaut). Ritkán történik meg, hogy valaki így tarol, ez pedig egyértelműen jelzi: az illető művészt egy csapásra magasabb polcra helyezte a szakma. Már az sem volt elhanyagolható elismerés Iyer számára, hogy 2009-es, Historicity című triólemeze – amelyen már szintén Stephan Crump bőgős és Marcus Gilmore dobos voltak társai – Grammy-jelölést kapott, majd az amerikai Jazzújságírók Társasága (JJA) 2010-ben az év zenészének választotta Iyert. Ez a siker új kapukat nyitott számukra: többet turnézhattak, újabb helyekre juttathatták el zenéjüket. Az indiai felmenőkkel rendelkező Iyer első generációs amerikai, akinek természetes módon határozta meg életét és művészetét a származása. Nem véletlen, hogy a szintén indiai gyökerekkel bíró és egyre nagyobb elismerésnek örvendő Rudresh Mahanthappa altszaxofonos Iyer több produkció jában szerepelt – és viszont. Minthogy az identitás kérdése mindig fontos szerepet játszott Iyer számára, több olyan művész hatással volt rá, akik egykor, a hatvanas években zenéjükben is kifejezésre juttatták polgárjogi törekvéseiket. Dolgozott többek közt Wadada Leo Smithszel, Roscoe Mitchell-lel, illetve a költő Amiri Barakával. Mentorai közt tartja számon Steve Coleman szaxofonost, az M-Base elnevezésű mozgalom és stílus megalapítóját. Coleman jellemzése szerint Iyer „analitikus észjárású, szuperintelligens figura”. Képességeinek köszönhetően nemcsak egyedülálló gondolkodású, új utakat kijelölni képes zongoristává és zeneszerzővé vált – intézményes keretek közt matematikát és fizikát tanult, doktori fokozatát pedig a zene befogadásának neurobiológiai kérdéseiről írta. Kompozíciói ennek megfelelően gyakran nemcsak esztétikai élvezetet nyújtanak, hanem komoly szellemi táplálékot is kínálnak a hallgatónak. Ezzel együtt az évek során Iyer zenéje egyre letisztultabbá vált, előtérbe helyezte a Stephan Crump és Marcus Gilmore által biztosított alaplüktetést (Gilmore a legendás Roy Haynes unokája!), melynek folyamára felülve lélegzetelállítóan komplex, mégis gördülékeny improvizációkat varázsol elő hangszeréből. Stiláris korlátokon átlépve nyúl a klasszikus zene és a pop, a funk és a karnatikus, illetve a hindusztáni zene elemeihez, hogy jazzalapokon álló építményeit még izgalmasabbá tegye. Bércesi Barbara

Vijay Iyer © Jimmy katz

2014. március 20. (c sütörtök ), 19.30

2014. március 26. (szerda), 19.30

Nagyterem

Beethoven: IX. szimfónia – Kobajasi Kenicsiró és a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara Beethoven: IX. (d-moll) szimfónia, op. 125

Vijay Iyer Trio [USA] Vijay Iyer (zongora) Marcus Gilmore (dobok) Stephan Crump (bőgő)

A Zeneakadémia ének szakos hallgatói A Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara és Kórusa (karigazgató: Erdei Péter) Vezényel: Kobajasi Kenicsiró

Vijay Iyert „a legfontosabb mai zongoristának” titulálta a The New Yorker, s hozzátette, „kiemelkedően tehetséges és lenyűgözően sokoldalú”. Az amerikai Jazzújságírók Társasága (JJA) 2010-ben hangszertől függetlenül Az év zenészének választotta, s még ugyanebben az évben Historicity című trióalbuma Grammy-jelölést kapott. Az emigráns indiai szülők gyermekeként New Yorkban született Iyer a legkülönfélébb zenekarokban játszott, köztük Steve Coleman, Roscoe Mitchell vagy Rudresh Mahanthappa mellett. A Marcus Gilmore dobossal és Stephan Crump bőgőssel életre hívott egységét a klasszikus zongorás triók modern továbbgondolásának tartják, amely rendkívül nagy szerepet szán az alaplüktetésre helyezett kifinomult ritmikai megoldásoknak, a gördülékeny improvizációknak, az érzelemgazdag, egyben gondosan felépített textúráknak.

Talán kevesen tudják, hogy a népszerű japán karmester, Kobajasi Kenicsiró eredetileg zeneszerzőnek készült, és napjainkban is aktívan foglalkozik komponálással. A zeneszerzés vágya gyermekként ragadta magával, tízéves volt, amikor a rádióból meghallotta Beethoven IX. szimfóniáját. „Mintha az égiek szóltak volna hozzám. A melódiák összekeveredve morajlottak, majd egyszer csak átváltozott mindez szabadsággá, fénnyé, és az akkori kisfiút mindez mélysé gesen megérintette. Zeneszerző akartam lenni.” Pályájának e kitüntetett kompozícióját – nagy fantáziával és mindig magával ragadóan – már több magyar zenekar élén vezényelte. Kapcsolata a Zeneakadémiával és növendékeivel 2012-ben vált szorosabbá, amikor – immár tiszteletbeli tanárként – mesterkurzust, illetve hangversenyt vezetett. A közös munka következő állomásaként tanítja be és vezényli legkedvesebb Beethoven-szimfóniáját.

Jegyárak: 4 900, 3 500, 2 100 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

A számok ereje A zenélés élesíti az ember észjárását. Ez bizonyított tény. Zenész vagyok, de jó pár évig tanultam matematikát és fizikát. Nem hinném, hogy ettől jobb muzsikus vagy zeneszerző lettem, de az, hogy kiskorom óta zenélek, minden valószínűség szerint jobb matekossá tett. Fontos számomra, hogy a zene és a matematika párbeszédbe lépjen egymással, és a komponálás során gyakran használok matematikai jellegű ötleteket. Segítenek abban, hogy rátaláljak olyan hangzásokra és ritmusokra, amelyek másként nem jutnának eszembe. Olyan zenét szeretnék csinálni, amely zsigerileg hat rám, de különleges, nem magától értődő módon. Jó példa erre, ahogy a Fibonacci-számok megjelennek a zenémben.

Fibonacci matematikus volt a 13. században, ő hozta be az indiai-arab számrendszert Európába. Egyik munkájában ír arról a számsorról, amely a nevét viseli. Néhány évvel ezelőtt a bűvkörébe kerültem ezeknek a számoknak, és azóta folyamatosan használom őket a darabjaim szerkezetének felépítésében. A Fibonacci-sorozat így kezdődik: 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34, 55, 89, 144 – és megy tovább a végtelenségig. A sorozat valamennyi tagja a megelőző két szám összege. Ha megnézzük az egymást követő Fibonacci-számok arányait, akkor a sorozat kezdetén a következő arányszámokat kapjuk: 1, 2, 1.5, 1.667, 1.6, 1.625, 1.615, 1.619, 1.618 … Minél előrébb haladunk a sorozatban, az arányszám annál inkább megközelíti a híres irracionális számot, amit „aranymetszésnek” nevezünk, s amelynek az értéke 1.6180339887. Ez az arány a legkülönfélébb kontextusokban előfordul: a piramis építészetben, a Parthenon szerkezetében, Le Corbusier és Mies van der Rohe épületeiben; olyan festők alkotásaiban, mint Leonardo da Vinci, Albrecht Dürer, Juan Gris, Mondrian vagy Dalí; és olyan komponisták zenéjének időbeli vagy hangmagasság-viszonyaiban, mint Bartók, Debussy, John Coltrane vagy Steve Coleman. (Colemannak köszön hetem, hogy a jelenséget megismertem.) A Fibonacci-számokban számomra az a legérdekesebb, hogy az arány számok fokozatosan egyre közelebb kerülnek az aranymetszéshez: az 5:3 arány nem azonos a 8:5 aránnyal, de „hasonló” hozzá, ahogy „hasonló” a 13:8-hoz, a 144:89-hez, és a 6.765:4.181-hez is. Hogy mit értek azon a homályos kifejezésen, hogy „hasonló”? Ezt a kérdést fejtem ki a zene nyelvén a triómmal, Ronnie Foster 1970-es évekbeli soul-klasszikusának feldolgozásában, a Mystic Brew-ban. Foster eredetijében a harmóniaritmus Fibonacci-módra aszimmetrikus: egy rövid akkordot egy hosszabb követ, három ütés plusz öt ütés, összesen nyolc. Szabályos négy negyedről van tehát szó, azzal a többlettel, hogy ha szeretnénk szabályosan a zenére menetelni, akkor az első lépés alatt hallanánk az első akkordot, a követ kezőt pedig akkor, amikor a lábunk a második és harmadik lépés között éppen a levegőben van. Ezzel a ritmussal sokfelé lehet találkozni – gondoljunk csak Michael Jackson Billie Jeanjének első akkordjaira. Képzeljük el, hogy van egy kerek tortánk és öt vendégünk; tudjuk, hogy miként vágjuk fel a tortát nyolc egyenlő részre, és azt is pontosan tudjuk, hogy miként nézne ki egy ilyen torta, ha három szelet hiányozna. Most képzeljük el, hogy teljesen váratlanul megjelenik további öt barátunk. A torta ugyanaz, de most már 13 vendégünk van. Miként osztható fel egy kör puszta szemmérték alapján 13 részre? A legegyszerűbb megoldás az volna, ha elképzelnénk a nyolc részre osztott tortát a három hiányzó szelettel, és kivágnánk ezt a formát. Aztán a kisebb részt öt részre vágnánk, a nagyobbat pedig nyolc részre. Az eredmény közel lenne a tökéleteshez. Hasonló technikát alkalmazunk a feldolgozásunkban, csakhogy a torta helyett egy meghatározott időtartamot osztunk két részre. Az eredeti három-plusz-öt ütésnyi egység átalakul egy gyorsabb öt-plusz-nyolc ütésnyi egységgé (összesen 13), amely aztán még gyorsabb nyolc-plusztizenhárom ütésnyivé válik (összesen 21). 63

A számok ereje

Valamennyi átalakított ütem nagyjából ugyanolyan hosszú, és ami nagyon fontos, a második akkord nagyjából ugyanakkor érkezik minden esetben, az ütem 3/8-ad részénél (vagy 5/13-nál, vagy 8/21-nél). A célunk az, hogy a ciklus „hosszú-rövid” viszonyát minden esetben ugyanolyannak érezze a hallgató. A fül szerencsére nagyon „elnéző”: mivel az érzékelés során folyamatosságra számítunk (sőt, sóvárgunk utána), agyunk segít kisimítani a dolgokat. A tortaszeleteket fogyasztó udvarias vendégekhez hasonlóan a fülünk se panaszkodik az apró különbségek miatt. Ebben az esetben a zenei anyag egésze mintha rendíthetetlenül haladna előre – még a szabályos lüktetés érzetét is megadja a hallgatónak –, miközben a zene belső mechanizmusa látszólag gyorsul. Bármennyire obskúrusnak tűnik is az egész, léteznek meghatározott kulturális gyökerei az efféle technikáknak. Indiai bevándorlók Amerikában született fiaként nagy hatással van rám a karnatikus zene – Dél-India „klasszikus” zenéje. Az egyházi éneknek ez a hagyománya rendkívül komplex módon strukturált: dallamilag kifinomult, ritmikai szempontból káprázatos, tele szisztematikus permutációval. Ugyancsak érdekelnek a nyugati zenére oly sokféleképpen hatást gyakorló afroamerikai zene afrikai gyökerei. Ezeknek a nem-nyugati zenei hagyományoknak a belső rendjét éppoly mélyen meghatározza a ritmus, mint a nyugati zenéét a harmónia. Csakhogy minőségi különbség van a ritmus és a harmónia között: ha ritmusokat alkotunk, a hallgató időélményét strukturáljuk. A ritmus az első, amit a zenéből érzékelünk. Zsigerileg hat ránk. Miért? Talán mert a zenei ritmusok nem különböznek lényegileg azoktól az időléptékektől, amelyek az emberi test sajátjai. Gondoljunk az emberi beszéd pergő tempójára, lépteink rugalmas ritmusára, lélegzésünk árapályának szabályos váltakozására. És gondoljunk Charlie Parker beszédszerű szaxofonszólóira, Ray Brown pattogó bőgőzésére, Billie Holiday sikolyaira és lihegéseire. A zenei ritmus a mozgásban lévő emberi testre emlékeztet, mivel a zene nem más, mint mozgásban lévő testek hangja. Amikor tehát szigorú rend szerint alakítjuk a zene ritmusát, valójában az emberi mozgásnak kölcsönzünk rendet. Dialógusba hozzuk a fizikai valóságot és az ideális világot: testet öltött emberi tevékenység strukturált környezetben. És ez érvényes a zenére, a sportra, a táncra, a rítusokra, a játékokra, a művészetre. A dialektika lélek és tudomány, szabadság és fegyelem, én és nem-én között – kell-e mondanom? Nem más ez, mint dióhéjban maga a kultúra. A zenémben szeretném hallhatóvá tenni ezt a párbeszédet, a folya matos kölcsönhatást magunk és bennünket körülvevő világ között. És teljesen mindegy, hogy a saját kompozícióimról, ismert dalok feldolgozásairól, együttes játékról, vagy szólókoncertről van szó. Ebben a kölcsönhatásban sokan vesznek részt: a testem, a zongora, a történelem, az emlékezet, a számok, az akusztika, nem utolsó sorban pedig a közönség, azok, akik meghallgatják a zenémet. Vijay Iyer Részlet a Guardian 2009. október 15-i számában megjelent írásból. [Fazekas Gergely fordítása]

EGYMÁSRA HANGOLÓDTUNK

EGYÜTT LEHETSÉGES. A Zeneakadémia támogatója a T-Systems Magyarország Zrt. www.t-systems.hu

2014. március 28. (péntek ), 19.45 2014. március 29. (szombat ), 19.45

2014. március 29. (szombat ), 15.30

2014. március 30. ( vasárnap), 19.30

Nagyterem

Zuglói Filharmónia Finghin Collins és a Budapesti Fesztiválzenekar Haydn: I. (D-dúr) szimfónia Mozart: c-moll zongoraverseny (K. 491) Beethoven: 12 német tánc (WoO 8) Mozart: B-dúr szimfónia (K. 319) Finghin Collins (zongora) Budapesti Fesztiválzenekar Vezényel: Takács-Nagy Gábor

Bartók: Két portré, op. 5 (BB 48b) Dubrovay László: Csellóverseny (ősbemutató) Poulenc: Stabat Mater Rácz Rita (szoprán); Dóczi Áron (hegedű); Várdai István (cselló); Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus Vezényel: Vashegyi György

A Budapesti Fesztiválzenekar legendás hangszeres szólisták egész sorát hozza el Budapestre jubileumi, 30. koncert évadában, ám mellettük jócskán jut majd szerep az együttes koncertjein a legendává váláson még innen tartózkodó, ámde felettébb izgalmas tehetségű fiatal muzsikusoknak is. Ilyen, megismerésre érdemes művész az ír zongorista, Finghin Collins is, aki a harminchetedik születésnapját megelőző estéken Mozart 1785-86 telén komponált c-moll zongoraversenyét játssza majd a Fesztiválzenekar és az együttes első vendégkarmestere, Takács-Nagy Gábor társaságában. A zongoraversenyen kívül egy ifjúkori Haydn-, illetve Mozart-szimfónia hangzik el, valamint Beethoventől „könnyűzenei” műveinek talán legnépszerűbbike, a Német táncok sorozata vár majd reánk: akár a Mozart-zongoraverseny, ugyancsak az 1785-ös esztendő császárvárosából.

A régizene-játék meghatározó egyénisége, Vashegyi György igen ritkán vezényel 20. századi zenét, kortárs ősbemutatót pedig csak egészen kivételes alkalmakkor. Ezúttal a nagyszerű Várdai Istvánnal közösen a 2013-ban Kossuth-díjjal kitüntetett Dubrovay László Csellóversenyének premierjére vállalkozik. Francis Poulenc zenéje egészen mostanáig nem szerepelt Vashegyi – száz zeneszerzőt felvonultató – repertoárján. A 20. század egyik legszebb egyházzenei kompozíciójáról egy rutinos együttes élén alakíthatja ki saját olvasatát, hiszen a Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus az elmúlt években már több alkalommal is megszólaltatta ezt a nagyszerű, rendkívül személyes hangvételű és misztikus hatású darabot. A hangverseny „nyitányaként” felcsendülő fiatalkori Bartók-darab (Két portré) hegedűversenyként fogalmazott nyitótételében pedig a zenekar koncertmestere, Dóczi Áron lesz a szólista.

Jegyárak: 10 000, 6 000, 4 200, 3 400 Ft Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar

Jegyárak: 2 100, 1 800, 1 500 Ft Rendező: Zuglói Filharmónia

Kamarazene Nagyteremre Elena Bashkirova és a Jerusalem Chamber Music Festival Haydn: G-dúr fuvolatrió (Hob. XV:15) Berg: Kamarakoncert – Adagio (szerzői átirat) Beethoven: B-dúr klarinéttrió, op. 11 Beethoven: Változatok az „Ich bin der Schneider Kakadu” témájára, op. 121a Schönberg: I. kamaraszimfónia, op. 9 (Anton Webern átirata) Jerusalem Chamber Music Festival: Michaela Martin (hegedű); Andreas Brantelid (cselló); Guy Eshed (fuvola); Shirley Brill (klarinét); Elena Bashkirova (zongora) Elena Bashkirova – egykoron Gidon Kremer, ma pedig Daniel Barenboim felesége – az 1998-ban általa megalapított és máig ugyancsak általa irányított Jeruzsálemi Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál izgalmasan összeválogatott formációjával érkezik Budapestre. Az együttesben ott zenél az 1982-es Indianapolisi Hegedűverseny győztese, Michaela Martin, az 1987-es születésű svéd-dán csellista, Andreas Brantelid, a többszörös versenygyőztes klarinétos, Shirley Brill, valamint a firenzei Maggio Musicale és a Berlini Staatskapelle szólóf uvolása, az izraeli Guy Eshed is. Valamennyien a hangszeres szólisták új, felszálló pályán mozgó nemzedékét képviselik; a bécsi klasszika és a múlt századfordulós bécsi modernitás, a második bécsi iskola műveit játsszák majd. Jegyárak: 4 900, 3 500, 2 100 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Bejegyzések a Zeneakadémia vendégkönyvében (Takács-Nagy Gábor, Mihail Pletnyov, Brad Mehldau, Steve Reich)

A mi Kobajasink „Hal vagyok abban a vízben, amit zenének hívnak. Hogy kicsi-e ez a hal vagy nagy? Ezt majd az utókor eldönti.” Ferencsik János, az Állami Hangversenyzenekar (ma Nemzeti Filharmonikusok) legendás karmestere fogalmazott így. Nemcsak a zenével, hanem a zenében élt. Halála után néhány évvel egy olyan művész vette át tőle a „stafétapálcát”, akiről ugyanez sugárzik. Az anyanyelvét nem értjük, de a mozdulatait olvassuk: ő a mi Kobajasink, aki hisz abban, hogy a lelke nemcsak japán, hanem egykoron magyar tájakon is vándorolt. A fél ország nézte 1974-ben a kor komolyzenei tehetségkutatóját, a Magyar Televízió I. Nemzetközi Karmesterversenyét. Úgy értett mindenki a vezényléshez, mint a focihoz – de szép is volt! A nézőket elvarázsolta a fiatal győztes karmester, Kobajasi Kenicsiró. Csak 9 éves voltam, de jól emlékszem a rajongásra, amely körülvette, alázatos meghajlásaira, a hajára, a mosolyára, egész lényére, melyből sugárzott, hogy váratlanul érte a magyar szeretetözön. Negyven esztendeje, hogy megszületett hazánkban a Kobajasikultusz. „Itt, a Zeneakadémián is könnybe lábad néhány tanárunk szeme, ha meghallja a nevét” – mondta Batta András rektor, amikor a 72 éves mesternek átadták a Zeneakadémia tiszteletbeli tanára címet. Kobajasi Kenicsiró – becenevén Kobaken – egyébként ma is két órát alszik minden koncertje előtt, a kondícióját golfozással tartja karban, szellemi frissességét pedig a japán sakkal, a sógival ápolja, amelyet tábla nélkül, fejben is képes játszani. Fukusima tartomány nevét a szomorú környezeti katasztrófa miatt emlegetjük manapság – itt született Kobaken. Atlétának akarták nevelni, amíg meg nem kapta lemezen Beethoven V. szimfóniáját. Nagy hatással volt rá a muzsika, s ahogy fogalmazott, „mindent legyőző Beethovenszeretete” repítette a tokiói zeneművészeti főiskolára. Karmesterként Budapesten indult el nemzetközi karrierje, de nem engedtük el messzire. Ferencsik maga mellé vette asszisztensnek. 1987-től Kobajasi az ÁHZ vezető karmestere, 1992-től fő-zeneigazgatója lett, egészen 1997-ig. Bár akkor távozott, az örökös elnök-karnagyi kinevezés egy életre megerősítette az addig szövődött szálakat. Az ÁHZ-val töltött tíz év alatt több mint félezer fantasztikus hangverseny jelentette az együttműködés gyümölcseit, főként a romantikus és a korai 20. századi művek felejthetetlen előadásai. „A döntő szerepet Kobajasi átütő hatású karmesteri tehetsége játszotta, megcsodálni való, hibátlan koncentrációja másfél órán át, mesteri kapcsolatteremtő képessége a zenészekkel és a zenével, végtelen rugalmassága, színérzéke, és az a lelki szépség, ami az interpretációból felénk áradt” – írta Kroó György Kobajasiról egyik Mahler-koncertje után. És a közönség végtelen hódolattal ünnepli ma is, ahányszor csak visszatér hozzánk vezényelni. Reméljük, még sok alkalommal. A mi Kobajasink – mint hal a vízben, úgy él a zenében. Kicsi vagy nagy? Majd az utókor eldönti. De hogy aranyhal, az biztos! Devich Márton 68

2014. április 3. (c sütörtök ), 19.00

2014. április 4. (péntek ), 19.00

Nagyterem

SOLTI TEREM

Kobajasi Kenicsiró és a MÁV Szimfonikus Zenekar Rossini: A sevillai borbély – Nyitány Kodály: Galántai táncok Berlioz: Fantasztikus szimfónia MÁV Szimfonikus Zenekar Vezényel: Kobajasi Kenicsiró

Kobajasi kenicsiró © fejér gábor

A tehetség kötelez Kiss Péter és Szűcs Péter Saint-Saëns: Esz-dúr klarinétszonáta, op. 167 Brahms: Esz-dúr klarinétszonáta, op. 120/2 Schumann: Fantáziadarabok, op. 73 Debussy: A boldog sziget Debussy: Rapszódia klarinétra és zongorára Kiss Péter (zongora) Szűcs Péter (klarinét)

Amikor Kobajasi Kenicsiró 1974-ben megnyerte a Magyar Rádió és Televízió első nemzetközi karmesterversenyét – túl azon, hogy a közönség a szívébe zárta –, egy ország tanulta meg elemző módon értékelni a karmesteri teljesítményeket. Kobajasi Kenicsiróról például nemcsak a zsűri tudta azonnal, hogy egészen kivételes módon képes közvetíteni a romantikus zene érzelmi hullámverését és titkos meséjének szokatlan fordulatait. Már akkor is sejteni lehetett róla – azóta bizonyosságot nyert –, hogy például Berlioz muzsikáját sajátjaként vezényli. Kobajasi soha nem leplezi, hogy gyönyörködik a zenekari színekben, együtt él, lélegzik a ritmusokkal.

A Zeneakadémia Koncertközpont új – hagyományteremtő szándékkal életre hívott – sorozata minden félévben több zeneakadémista növendéknek vagy együttesnek kínál bemutatkozási lehetőséget. A sorozat negyedik estjének fellépői, Kiss Péter és Szűcs Péter összeszokott párost alkotnak. Mindketten az öncélú virtuozitással szemben álló, elmélyült művésztípus képviselői, az örökké az újat kereső Liszt szellemi leszármazottai. Elhivatott tolmácsolói a kortárs zenének – mindketten több kortárs zenei együttesben is játszanak –, ezúttal azonban a klasszikus repertoárból válogattak.

Jegyárak: 4 000, 3 500, 3 000 Ft Rendező: MÁV Szimfonikus Zenekar

Jegyár: 1 200 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont 69

2014. április 7. (hétfő), 19.30

2014. április 8. (kedd), 19.00

Nagyterem

SOLTI TEREM

Kamarazene Nagyteremre Joshua Bell, Steven Isserlis, Várjon Dénes Schumann: Fantáziadarabok, op. 88 Chopin: g-moll csellószonáta, op. 65 Schumann: a-moll hegedűszonáta, op. 105 Mendelssohn: d-moll zongoratrió, op. 49 Joshua Bell (hegedű) Steven Isserlis (cselló) Várjon Dénes (zongora)

Steven Isserlis © satoshi aoyagi

Akusztikus, autentikus Dresch Mihály és Vizeli Balázs Két prímás, egy színpad Dresch Mihály (szaxofon, furulya); Vizeli Balázs (hegedű); Tintér Gabriella (ének, gardon); Mester László (brácsa); Szabó Csobán Gergő (bőgő)

Várjon Dénest aligha kell bemutatni, hiszen sokat koncertező, remek leme zeket rögzítő, s igazi világjáró művész, aki máig ad órákat egykori alma materében, a Zeneakadémián. A brit csellista, Steven Isserlis régi kamarapartnere Várjon Dénesnek, s félreismerhetetlenül személyes csellóhangjáról csakúgy ismert, mint a kamarazene iránti elmélyült érdeklődéséről. A megjelenésében könnyed, ám hegedűjátékában oly elkötelezett és fennkölt amerikai művész, Joshua Bell valódi világsztár, legutóbb az általa vezetett Academy of St Martin in the Fields élén járt nálunk. Ők hárman a romantikus kamarazene világába kalauzolják el a hallgatót: a beteg, magányos Chopin kései remekműve, a Csellószonáta mellett Mendelssohn nagyszabású d-moll triója és Schumann két darabja hangzik el. Utóbbiak felfoghatók Schumann két alteregója, a tüzes Florestan és a lírai Eusebius folyamatos dialógusaként is. A kontrollált delírium zenéje ez: a Hegedűszonáta három évvel Schumann tudatának megbom lása előtt, 1851-ben keletkezett.

Dresch Mihály neve hallatán a magyar jazzt népzenei motívumokkal gazdagító, tökéletes műfaji szintézis, és az összetéveszthetetlen, dresches szaxofonhang jut eszünkbe elsőként. Ezen az estén, amelyen Vizeli Balázs, a magyar népzene régi rétegeinek egyik leghitelesebb előadója lesz a társa, az autentikus népzene lesz a közös nevező. Közös munkájuk a nyolcvanas évek második felében kezdődött, amikor a SOTE néptáncegyüttese felkérte őket egy román tánckoreográfia zenei kíséretére. Akkoriban még merész újításnak számított szaxofonon, egy ilyen – népzene-történeti léptékkel mérve – új hangszeren népzenét játszani, mégpedig stílushű, régies frazeálással. A következő fontos találkozás a két zenész életében egy különleges formációhoz, egy „népzenei fesztiválzenekarhoz”, a Rendhagyó prímástalálkozóhoz kötődik. Dresch Mihály és Vizeli Balázs zenéjét egyszerre jellemzi hagyománytisztelet és alkotó előadó-művészet. A klasszikus zenei előadásnál megszokott zeneszerzés-interpretáció viszony itt megváltozik: a koncert folyamán legalább annyi kreatív energia szabadul fel, mint a megelőző fázisban.

Jegyárak: 7 900, 6 500, 4 800 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyár: 1 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Unmade © Máté Balázs

Akció és adrenalin Úgy hegedül, mint aki az életéért küzd. Azt mondja, azért játszik, mert hatni akar, meggyőzni másokat. A közöny a legrosszabb, ami egy zenésszel történhet. Folyton a külsejével szekálják, Hugh Granthez hasonlítják, és még mindig kölyöknek nézik, pedig már túl van „az emberélet útjának felén”.

joshua bell © bill phelps 72

Joshua David Bell 1967. december 9-én született Bloomingtonban, Indiana államban. Mindkét szülője pszichológus, mégis egy farmon nőtt fel lovak és tyúkok között. Ma is fontos számára a természet, de imádja New Yorkot, ahol hosszú idő óta él, a Carnegie Hall közvetlen közelében. Már ha otthon van. Mert évente közel kétszáz koncertet ad a világ minden táján. Az otthon mégis fontos számára. New York-i lakását alapos műgonddal saját maga tervezte meg, rendezte be. A zeneszobában régi fotográfiák lógnak a falon, melyeket első mesterétől, Josef Gingoldtól örökölt. Huberman, Heifetz és Ysaÿe képei vették körül gyerekkori hegedűóráin. „Van abban valami mágikus, ha gyakorlás közben Ysaÿe tekintete szegeződik az emberre” – mondja egy interjúban. „Rendkívül támogató szüleim voltak, amire minden gyereknek nagy szüksége volna. Anyám zongorázott, a zene nagyon összehozott minket. Ráadásul anyám szereti a kihívásokat, a játékot, mindenféle sportot, és ez a beállítottság nagyon jól jön az én szakmámban. Anyám zsidó, de a vallás nemigen játszott szerepet az életünkben. Annak ellenére sem, hogy apám eredetileg lelkész volt, aki egy sorsdöntő pillanatban elhatározta, soha többé nem teszi be a lábát a templomba. Nem akart minket vallásos szellemben nevelni. Számomra a zene lett a vallás. Hiszek abban, hogy létezik valami magasabb rendű, valami magasztosabb. Tényleg igaz, hogy ha az ember Bachot hallgat, előbb-utóbb hinni kezd Istenben” – nyilatkozta az Arte televíziónak évekkel ezelőtt. Négyévesen kapta első hegedűjét, 14 évesen megnyerte a Seventeen magazin és a General Motors közös versenyét, ami országos népszerűséget hozott neki. Ugyanebben az évben koncertezett először nagyzenekarral, méghozzá a Philadelphia Orchestrával Riccardo Muti pálcája alatt. Széles körű ismertségre A vörös hegedű című film Oscar-díjas zenéjének (John Corigliano) felvételével tett szert 1998-ban, majd a 2004-es Hölgyek levendulában című film hegedűművész főszereplőjének is ő kölcsönözte a hegedűhangot a koncertjelenetekben. Nagy port kavart 2007-ben a Washington Post kísérlete, amikor Bell egy metrómegállóban játszott a munkába siető tömeg előtt, és szinte senkinek sem tűnt fel, hogy egy világklasszis hegedűművész játékát hallja egy több millió dollárt érő Stradivarin. A cikkért a Post újságírója Pulitzer-díjat kapott. Bell hegedűje, az úgynevezett Gibson ex-Huberman 1713-ból származik. 1936-ban egy krimi főszereplőjévé vált, valaki ugyanis kilopta a Carnegie Hall művészöltözőjéből az akkor Bronisław Huberman tulajdonában álló hangszert. (Mellesleg 1919-ben már egyszer ellopták a hegedűt Hubermantól, ám akkor három nap alatt sikeresen megoldották az ügyet.) A ’36-os rejtély viszont csaknem ötven éven át megfejtetlen maradt, a rendőrség nem jutott a tolvaj nyomára. Julian Altman csak 1985-ben, a halálos ágyán vallotta be bűnét feleségének. Altman a Nemzeti Szimfonikus Zenekar tagjaként évekig játszott a lopott hegedűn, anélkül, hogy bárkinek feltűnt volna a hangszer különlegessége. Bell 2001 óta játszik rajta. Négymillió dollárért vette, de azóta a többszörösét éri. Szerelem első vonásra. Soha többet nem muzsikált a régi hegedűjén, pedig az is Stradivari volt. Valahol azt mondta,

ha meg kellene válnia a Hubermantól, úgy gyászolná, ahogy egy szeretett kutyát gyászol az ember, akivel hosszú évekig együtt élt. Akció és adrenalin – nyilatkozta egyszer –, ez a két dolog határozza meg az életét. Az állandó kihívás, a folyamatos megnyilvánulás a közönség előtt, mindez egyfajta függőséggé válhat, drogként funkcionálhat, ami ellen igyekszik védekezni. Jógázik és meditál, keresi az ellazulás lehetőségét, nehogy végül az egészsége kárára menjen a folyamatos pörgés. Ami természetesen nem lassul, hiszen a 2011/12-es évad óta az Academy of St. Martin-inthe-Fields művészeti vezetője. Ezzel nemes hagyomány folytatója: az együttes alapítója, Sir Neville Marriner és utódja, Iona Brown is hegedűvirtuózként léptek a karmesteri pulpitusra, vagy épp hangszerrel a kezükben irányították a zenekart. A klasszikus repertoár esetében nem szokatlan, ha a szólista egyúttal a zenekar vezetője is. A nagyzenekarra komponált romantikus hegedűversenyeket azonban nemigen szokták így előadni. Joshua Bell szerint a titok nyitja egy olyan zenekar, amelyben a szólistakarmester vakon megbízhat. Egy Brahms-hegedűverseny előadása teljes mértékben igénybe veszi a szólistát, nemigen tudja közben a zenekart instruálni. A fontos dolgok azonban a próbákon történnek. Minden, ami a színpadon felcsendül, intenzív próbafolyamat eredménye. Egy jó zenekar ilyenkor karmester nélkül is elboldogul. Bár nagy segítséget jelent a zenész társaknak, hogy Bell intenzív testbeszéddel kíséri saját játékát. A publikum nem is hinné, mi mindent üzen egy-egy gesztusával a figyelmes zenekarnak. „Nem azért kezdtem vezényelni, hogy megfeleljek a kritikusoknak – nyilatkozta egy interjúban. – Olyasmit szeretnék létrehozni, ami engem is elbűvöl. Számomra a hegedülés és a vezénylés nem két különböző szakma. Zenész vagyok, ez a hivatásom.” Kling József

2014. április 8. (kedd), 19.30

2014. április 9. (szerda), 19.00

2014. április 11. (péntek ), 19.00

Nagyterem

SOLTI TEREM

Nagyterem

MÁV Szimfonikus Zenekar Weber: A bűvös vadász – Nyitány Bruch: g-moll hegedűverseny, op. 26 Karl Jenkins: Sarikiz Csajkovszkij: Olasz capriccio, op. 45 Marat Bisengaliev (hegedű) MÁV Szimfonikus Zenekar Vezényel: Madaras Gergely

Budafoki Dohnányi Zenekar Ott Rezső: Elle éternelle (ősbemutató) Korngold: D-dúr hegedűverseny, op. 35 Mahler: I. (D-dúr) szimfónia („Titán”) Baráti Kristóf (hegedű) Budafoki Dohnányi Zenekar Vezényel: Guido Mancusi Az olasz-osztrák származású karmester, Guido Mancusi, Riccardo Muti és Fischer Ádám egykori asszisztense, akit 1991-ben a legjobb Mozart-előadásért járó Mozartmedállal díjaztak, különleges programmal lép a Zeneakadémia pódiumára a Budafoki Dohnányi Zenekar élén. A fagottosként és zeneszerzőként is aktív, néhány éve végzett Ott Rezső új műve mellett Erich Wolfgang Korngold Hegedűversenye és Gustav Mahler egykor Budapesten bemutatott I. szimfóniája hangzik el a koncerten. Korngold az 1930-as évektől a legkeresettebb hollywoodi filmzeneszerzők közé tartozott, s 1945-ben részben azért is írta Hegedűversenyét, hogy levesse magáról az alkalmazott zeneszerző sokakban visszatetszést keltő gúnyáját. A hiper romantikus darabot, amit Mahler özve gyének, Almának ajánlott, Jasha Heifetz mutatta be 1947-ben, és máig szerzője legnépszerűbb műve – méltán. Ezúttal Baráti Kristóf szólójával hallhatjuk. Jegyárak: 4 500, 3 900, 3 200 Ft Rendező: Budafoki Dohnányi Zenekar 74

Jazz itt! Szebényi Dániel Quintet feat. Binder Károly Modern akusztikus jazz Szebényi Dániel (zongora) Varga Gergő (szaxofon) Mike Gotthard (gitár) Kovács Dávid (basszusgitár) Laskay Péter (dobok) Vendég: Binder Károly (zongora) Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki zongorázni kezdett, majd fogta magát, és beült az orgona mögé, végül pedig kikötött a jazz-zongora mellett. Hogy mi lesz a folytatás, azt aligha lehet kitalálni, de Szebényi Dániel bizonyára zeneközelben marad, hiszen őstehetségnek mutatkozott már a kezdetektől. Néhány éve robbant be a jazz az életébe, s immár a Zeneakadémia végzős hallgatói közt foglal helyet mint jazz-zongorista. Pedig kiköthetett volna a rock vagy a metal partjainál is, hiszen 14 éves kora óta vállal munkát efféle bandákban. A Szebényi Dániel Quintet a jazz tanszék vezetőjét, Binder Károlyt kérte fel vendégszólistának, ám attól nem kell félnünk, hogy bármelyikük meg illetődne majd a tanár úrral való közös zenélés miatt. A modern akusztikus jazzben mindannyian otthon vannak. Jegyár: 1 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Marat Bisengaliev a nemzetközi zenei élet egyik legeredetibb, legkülönlegesebb muzsikusa. Természetesen az ő pályája is sikeresen abszolvált nemzetközi versenyekkel vett lendületet, de leginkább azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy napjaink jellemző játékstílusával szemben egy évszázaddal korábbi eszmény jegyében muzsikál. Egy amerikai kritikusa szerint Bisengaliev rendelkezik mindazokkal a tulajdonságokkal, hogy korunk Ysaÿe-hoz fogható zenésze legyen. A New York Times szerint Bisengaliev ismét érdekessé tette ezt a már-már elfeledett zeneiséget. Budapesti koncertjén Bruch népszerű hegedűversenyét és Karl Jenkins neki dedikált hegedűkoncertjét (Sarikiz) szólaltatja meg a nemzetközi porondon egyre aktívabb ifjú karmester, Madaras Gergely partnereként.

Madaras gergely © Böröcz Balázs

Jegyárak: 4 000, 3 500, 3 000 Ft Rendező: MÁV Szimfonikus Zenekar

2014. április 12. (szombat ), 19.00

2014. április 12. (szombat ), 19.30

2014. április 13. ( vasárnap), 11.00

SOLTI TEREM

Nagyterem

Kodály Filharmónia Debrecen Liszt: II. magyar rapszódia Kodály: Galántai táncok Vajda János: Cantus Firmus – A megtartó ének (budapesti bemutató) (Ősbemutató: 2014. április 11., Debrecen)

Élesben – az Ének Tanszék Richard Strauss 150 Richard Strauss dalai Közreműködnek a Zeneakadémia Ének Tanszékének növendékei 150 éve született Richard Strauss, az egyetemes zenetörténet egyik legjelentősebb operaszerzője: kevesen értettek annyira az emberi hanghoz, mint ő. A Zeneakadémia Meláth Andrea vezette Ének Tanszéke a dalszerző Strausst idézi meg ezen az ünnepi koncerten. Strauss daltermése a 19. század utolsó és a 20. század első évtizedeire koncentrálódik, és a romantikus dalirodalom betetőzésének tekinthető. Vérbeli színházi emberként Strauss számára kezdetben kevésbé volt fontos az alapul vett szöveg minősége, sokkal inkább izgalmas, a képzeletét beindító jelenetekre és szóképekre volt szüksége. Később aztán természetesen nagy költők verseit is megzenésítette, mégpedig a rá jellemző végtelen invencióval és érzékenységgel, néhány perces remekművekben villantva fel a nagy Strauss-operák zenedrámai zsenijét. A koncertre díjtalan belépő igényelhető a Zeneakadémia jegypénztárában Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Balczó Péter (tenor); Bátki Fazekas Zoltán (bariton) Lautitia Gyermekkar (karigazgató: Nemes József); Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Pad Zoltán); Kodály Filharmonikusok Debrecen Vezényel: Somogyi-Tóth Dániel

Budafoki Dohnányi Zenekar Bűn és bűnhődés Kovács Zoltán: I. szimfónia Budafoki Dohnányi Zenekar Előad és vezényel: Hollerung Gábor

A Kodály Filharmónia Debrecen 2013-ban nyerte el a debreceni közgyűlés által évente odaítélt Kölcsey Ferenc-ösztöndíjat egy olyan új zenemű bemutatására, mely a „Kálvinista Róma” zenei hagyományaira (is) épít és a 2014-ben 476 éves Református Kollégium hagyatékát veszi alapul. Az alapgondolatot a Debreceni Református Kollégium levéltárában fellelhető, a diákok által a Református Énekeskönyv dallamaira írt alternatív szövegek és az eredeti, nagy hagyományú zenei anyag megtartása adják. A mű megírására Vajda János Kossuth- díjas zeneszerzőt, a Zeneakadémia kiemelkedő oktatóját, napjaink egyik legelismertebb és legnép szerűbb zeneszerzőjét kérték fel, aki erős szálakkal kötődik Debrecenhez; egyik legutóbbi ősbemutatója a debreceni intézményes zeneoktatás 150 éves évfordulójára rendezett koncerten hangzott el, nemrégiben pedig teljes életművének megőrzését a Debreceni Református Kollégiumra bízta.

„Megérthető zene” című sorozatának ezen alkalmával a mesélőként és karmesterként egyaránt nagyszerű Hollerung Gábor egy kortárs mű rejtelmeibe vezeti be a hallgatókat. Kovács Zoltán, aki Petrovics Emilnél végzett a Zeneakadémia Zeneszerzés Tanszékén 1993-ban, fagottosként is ismert – évekig a Budafoki Dohnányi Zenekarban játszott. 1. szimfóniáját 2001-ben mutatták be, de ami a zenei stílusát illeti, születhetett volna száz évvel korábban is, és alkotója tehetségét dicséri, hogy minden bizonnyal akkor is megállta volna a helyét. A Mahler-, Richard Strauss-, Bruckner-, Csajkovszkijés milliónyi más reminiszcenciával telezsúfolt mű a múltba révedő posztmodern zeneszerzői iskola legnagyobb ellenségeit is elnémítja: a darab szépsége és Kovács Zoltán technikai tudása egyszerűen lélegzetelállító. A négy tétel Szent Ágnes történetét mondja el a 19. századi programzene nyelvén, s ahogy egyik kritikusa írta az ősbemutatóról: „a műben nincs egyetlen pillanat sem, amit ne éreznénk ihletettnek”.

Jegyárak: 2 100, 1 800, 1 500 Ft Rendező: Kodály Filharmónia Debrecen

Jegyárak: 2 500, 1 800, 1 200 Ft Rendező: Budafoki Dohnányi Zenekar 75

2014. április 13. ( vasárnap), 11.00

2014. április 13. ( vasárnap), 15.30

2014. április 15. (kedd), 19.30

SOLTI TEREM

Nagyterem

A IV. Országos Zathureczky Ede emlékverseny gálakoncertje

A fekete-fehér színei Bogányi Gergely a Zeneakadémián III.

Az iskolások között vannak matekosok, vannak magyarosok, vagy éppen „törisek”. A különféle szubkultúrák persze nincsenek zárva egymás előtt, s különösen szabad köztük az átjárás, ha a zenéről van szó. Hiszen a zenének mindenhez van kapcsolódási pontja: a matematikáról éppúgy sok mindent elárul, mint az irodalomról, a rajzról vagy akár a sportról. A Zeneakadémia ifjúsági programsorozata, vagyis a Liszt-kukacok Akadémiája keretében megvalósuló négy kistermi koncert az utóbbi négy területre merészkedik ki, harmadik alkalommal zene és sport összefüggései után kutatva. Ki kit győz le a hangversenyen? Kell-e edzenie egy billentyűs játékosnak az ujjait? Mit jelent a csapatjáték a zenében? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ a felső tagozatos általános iskolásoknak meghirdetett koncert, amelyen a Spányi Miklós vezette Concerto Armonico játszik Bach- és Händel-műveket – sportolókat megszégyenítő intenzitással.

A Hubay-növendék Zathureczky Ede (1903–1959) a 20. század legjelentősebb hegedűművészei és legnagyobb hatású hegedűtanárai közé tartozik. Bartók egykori kamarapartnere a Zeneakadémia igazgatója volt 1943 és 1957 között, számos világhírű növendékkel ajándékozta meg a világot, s 1957-től emigránsként az amerikai Bloomington egyetemen tanított – Bartókhoz hasonlóan az Újvilágban érte a váratlan halál. 1984-ben Zathureczky Ede özvegye egy Ruggierihangszer és egy Sartory-vonó felajánlásával alapította meg a Zenea kadémia házi versenyét, amelyen kizárólag olyan hegedűs növendékek indulhatnak, akik diplomahangversenyükre minden tanártól egységesen jeles érdemjegyet kaptak. A négyévente megrendezett verseny fődíja, hogy a győztes a következő versenyig Zathureczky Ruggierihegedűjét használhatja. A mester nevét viselő másik zenei megmérettetés Perényi Eszter professor emerita kezdeményezésére 1998-ban indult el: zeneiskolások, zenei szakközépisko lások és zeneművészeti egyetemek hallgatói négy korcsoportban ötévente mérik össze tudásukat az Országos Zathureczky Versenyen. 2014-ben a két verseny győztesei közös gála esten veszik át díjaikat és jutalmukat.

Mozart: A-dúr szonáta (K. 331) Debussy: Suite Bergamasque Debussy: A boldog sziget Chopin: H-dúr noktürn, op. 9/3 Chopin: h-moll keringő, op. 69/2 Chopin: h- moll szonáta op. 58

Jegyár: 1 200 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyár: 500 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 6 500, 5 400, 3 800 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Liszt-kukacok Akadémiája Zene és sport 10-15 éveseknek J. S. Bach- és Händel-művek Ábrahám Márta (hegedű); Bálint János (fuvola); Spányi Mikós (csembaló) Concerto Armonico Budapest (művészeti vezető: Spányi Miklós) Műsorvezető: Fazekas Gergely

Bogányi Gergely (zongora) Mozart és Chopin, illetve Chopin és Debussy zenéje – számtalanszor meggyőződhettünk erről – a lehető legtermészetesebb módon kapcsolódik egymáshoz. Ahogy a tüneményes Rév Lívia fogalmazta meg egy program összeállításának dilemmáját: „sokáig gondolkodtam, mivel készüljek, de a végén Mozart és Chopin maradtak. Mellettük minden más zeneszerző üres és bőbeszédű.” Bogányi Gergely is szívesen állít össze koncertműsorokat kizárólag e két szerző kompozícióból. S hogy Debussyt milyen erős szálak fűzték Chopin muzsikájához, ahhoz elég a noktürnökre vagy a prelűdökre utalni. „Minden zongorista előbb vagy utóbb, és inkább előbb, találkozik Chopinnel – mondja Bogányi Gergely. – Az én rajongásom azonban olyan nagy volt a szerző iránt, hogy eldöntöttem: én ennek a zeneszerzőnek mindegyik darabját meg szeretném tanulni.”

A zongoraest Amikor a koncertmagazin főszerkesztője felkért, hogy a Zeneakadémia zongoraestjeinek hagyományáról írjak, felhatalmazott a szubjektivitásra. Több se kellett, máris oda a zenetörténészi tárgyilagosság. Ha a „zongoraest” szót hallom vagy olvasom valahol, immár több mint négy évtizede a Zeneakadémia Nagyterme jelenik meg a szemem előtt. Egyelőre még a régi barna falfestéssel, tölgysárga pódiummal, halványabb és melegebb tónusú világítással, kopottas kárpitozású és nyikorgó székekkel, a jellegzetesen reccsenő padlóval, áprilistól novemberig agyforraló hőséggel. Még el kell mennem néhányszor a gyönyörűen újjászületett terembe, hogy átíródjon a kép.

Egy zongoraest helyszíne számomra – tökéletes elfogultsággal – a Zene akadémia. Mit tegyek? Annak ellenére, hogy ez ügyben számtalan nagy élményem volt máshol is, sőt az igazi imprinting az Erkel Színházban ért Richter Schubert-estjén 1973-ban. Nekem mégis a Zeneakadémia vált a szent hellyé. Valódi zongoraestet irreális beidegződésem szerint (ma „becsípődésnek” mondják) máshol nem is lehetne tartani. Hiába hallhattam Cziffrát a Vigadóban, hiába Kocsis szólóestjeit a BKK-ban, Ránkiét az MTA Kongresszusi Termében, a Várban, később Schiffét az MTA Székházában, az alkonyi Lánchíddal a háttérben, hiába voltam ott szinte mindegyik káprázatos MÜPA-esten az utóbbi közel nyolc évben, amikor világsztárok ültek a zongoránál. És most csak a jó termek és a felejthetetlen koncertek közül említettem néhányat, de mondhattam volna számtalan egyebet bel- és külföldön egyaránt. Holott, legalábbis a felújítás előtt, voltak a teremnek zongoraesteken kevésbé jól működő pontjai, például akusztikailag a földszint középfolyosója az első néhány sorban, az oldalerkélyek, vagy éppen az orgonaülés, ha a nagy érdeklődés miatt azt is kinyitották. Láthatóság szempontjából pedig az oldalerkélyek nem ideálisak a második sortól felfelé. Felnőtt fejjel már nem hiszem el azt a gyermekmesét, hogy nem laknak szellemek a falakban. Igenis laknak, erre a Zeneakadémia a legjobb bizonyíték. Beköltöznek, nyilvánvalóan a hangrezgések útján, és bennük is maradnak. Hogy tágabbra ne is nyissam a kört: itt adott sok szólóestet Dohnányi és Bartók. Hát milyen rezgés az, amelyik azután el tud tűnni onnan? Igaz, Liszt nem játszhatott ebben a teremben, csak „jogelődjében”, de az ő árnyalakja a zongoraesteken – remélhetőleg máskor is – mégis itt bujkál az oszlopok mögött. Hogy is ne lenne így, hiszen magát a műfajt is ő teremtette meg. 1839. március 5-én Rómában, a Palazzo Poliban, a Fontana di Trevi háta mögött, Dimitrij Galicin herceg estjén esett meg először, hogy valaki merészeljen egyetlen zongorával egy teljes hangversenyt kitölteni. Nem tartott igényt másra, énekesre, kamarazenei közreműködőre, zenekarra. „Musikalischen Soliloquien” – zenei monológok –, határozta meg az új műfajt ő maga. Az indokolatlan szerénységgel sohasem vádolható Liszt egy „lovagi gesztussal” a közönség felé fordult és XIV. Lajost parafrazeálva kijelentette: „A koncert én vagyok.” Maga a koncert is parafrázisok sora volt: Rossinitől (Tell Vilmos), Bellinitől (Puritánok) és a közönség által feladott témákból. De virtuóz etűdök és egyéb „töredékek” is elhangzottak. „Féktelen egoizmus” – ezt visszhangozta a korabeli sajtó. Az úttörőknek nehéz a dolguk. Ma sokkal inkább gondolunk a szólista bátorságára, magányára, sokféle kiszolgáltatottságára: önmagának, kondíciójának, ihletének, memóriájának, a közönségnek, a hangszernek. Mert a szólóest már réges-rég nemcsak a virtuóz magamutogatás, hanem a létező legbensőségesebb kifejezés, a legmélyebb kitárulkozás és vallomás lehetőségét is kínálja. Nekem éppen ez a zongoraest (vagy más – sajnos ritka – szólóhangszeres koncertek) vonzereje. Ehhez tartozik, hogy érzésem szerint a szellemek eddig a legtöbbször igazi szóló-zongoraesteken merészkedtek elő. Olykor szinte kézzelfoghatóvá válik a jelenlétük, s látható, hogy az arra érdemesek 77

Ránki Dezső és Kocsis Zoltán (1972) © KELETI ÉVA/MTI

A zongor aest

közül maguk mellé invitálják az újabb rezgéseket. Zongoraest-élményeim négy évtizedre visszanyúló gyűjteményéből (nyilvánvaló, roppant igazság talansággal) felidéződik bennem néhány eset, amelyen a szellemjárás meg is történt. Például Fischer Annie Beethoven-ciklusa alkalmával, amikor végigjátszotta a szonátákat az évfordulós 1977-es évben. Vagy egyszer később, amikor ugyancsak ő, egy koncerten Chopin b-moll szonátáját játszotta. A gyászinduló tétel mindössze háromszor nyolcütemnyi Desz-dúr középrésze alatt valósággal kiáramlottak a falakból a szellemek, körülfonták a zongorát, ott keringtek Fischer Annie kontya körül, s nem akartak visszabújni a helyükre. Akkoriban másféle köd is lebegett egyszer a folyosón. Igaz, az nem zongora-, hanem hegedűkoncert volt. Menuhin jött el, s annyian akartak bejutni a roskadásig zsúfolt terembe, hogy kihívták a rendőröket, akik könnygázzal oszlatták el a tömeget. Talán az egyetlen eset volt könnygáz használatára 1956 és 2006 között Budapesten. (Lesz még ilyesmi valaha komolyzenei koncert miatt?) De nem volt nyugodt estéjük a szellemeknek Richter hangversenyei alkalmával sem. A Majakovszkij utcát egyik esetben sok száz ember torlaszolta el, elakadtak a trolik, s fél órán át skandálta a kint rekedt tömeg: „Rich-ter, Rich-ter". Aki beengedte volna őket, de így sem fért el még egy további hajszál sem a teremben. (Vajon megengedik-e újra valaha is, hogy álljunk a falak mellett, olykor dupla sorban?) Richter minden hangja mágia volt, az elvárás, a legendák, a pozitív előítélet és a valóság szétbonthatatlan keveréke. Richter otthagyott szellemeinek nem voltak nyelvi nehézségei a Gilelsz-féle szellemekkel, de biztos, hogy szót értettek Perrahiával és Brendellel is. És micsoda szellemtáncoltatás zajlott jó néhányszor a hazai művészek jóvoltából. Remélem, hogy Schiff András ígérete ellenére egyszer megnézi majd az újrafestett fekete-arany falat, mert ő is pertuban van a benne élőkkel, és kommunikál is majd velük. A zongoraest különös mágiájához tartozik, amit persze jó esetben bármilyen más zenei előadás is elérhet, hogy nemcsak a falakba fészkeli magát, hanem az ember lelkébe is. Kissé kibővített szólóest volt, hiszen két zongora szerepel Beethoven IX. szimfóniájának Liszt-féle átiratában, amit a Klukon-Ránki duó adott elő, első ízben 1999. március 6-án. Ekkor tanultam meg, hogy létezik a zenének közvetlen fiziológiai hatása, amely évekre feltöltheti vagy mozgósíthatja az ember energiatartalékait. Kocsis Zoltán 2004. január 4-i szólóestjén főleg romantikusokat játszott – talán ez volt az utolsó önálló zongoraest, melyet itt adott. Ez másféle, életre szóló nyomot hagyott bennem: először néhány napi teljes elcsöndesedést okozott. Szívem szerint azóta sem szólaltam volna meg, mert minek? Olykor mégis elkerülhetetlen, mindenesetre igyekszem másképp, mint korábban. A zongorakoncert műfaja egyelőre nincs kihalóban, bár nem alaptalan az aggodalom. A dalest szinte eltűnt a nagyobb termekből, más kamara műfajokra, például a vonósnégyesekre sem olyan könnyű becsábítani a közönséget, mint három évtizeddel ezelőtt. Reménykedem, ha lassan két évszázada működik Liszt szerénytelen ötlete, még életben maradhat egy ideig. Régvolt koncertekről beszélni persze öncélú nosztalgiázás, nem mond sokat az ilyesmi azoknak, akik nem voltak jelen. De a Zene akadémia más. Mivel szellemek laknak a falakban, bármikor megeshet a fiatalabbakkal is, hogy találkoznak velük. Mácsai János 79

2014. április 18. (péntek ), 19.00

2014. április 22. (kedd), 19.00

2014. április 22. (kedd), 19.30

Nagyterem

SOLTI TEREM

Nagyterem

Érdi Tamás zongoraestje A tehetség kötelez Tornyai Péter szerzői estje

A MÁV Szimfonikus Zenekar Bach-estje Johann Sebastian Bach: „Nun ist das Heil und die Kraft” (BWV 50) D-dúr zenekari szvit (BWV 1069) Húsvéti oratórium (BWV 249) Rőser Orsolya (szoprán); Dobi-Kiss Veronika (alt); Mukk József (tenor); Palerdi András (basszus) MÁV Szimfonikus Zenekar; Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás) Vezényel: Kocsis Zoltán Bach – fogalmazott Pilinszky János nevezetes írásában – „napjaink legmoder nebb szerzője. Örök és hipermodern egyszerre, vagy pontosabban: rá van a legnagyobb szükségünk. Ebben a zenében, eszközeiben, nincs semmi romantika, semmi nosztalgia, semmi árnyék, feleselő dialektika. Semmi keresés: csupa találat! Semmi feleselés: csupán a centrum sodrása, a központ ereje, lüktetése. Mennyország-érv ez a zene, bizonyítéka annak, hogy ellentétek nélkül is van élet, sőt, az ellentétek nélküli életnek lendülete a leghatalmasabb, a legizgalmasabb”. Mintha Kocsis Zoltán utóbbi években hallott Bach-tolmácsolásai is e gondolat jegyében fogantak volna. A zenekari szviteket hallgatva egy kritikusa például „mámoros életigenlésről, a szinte állandóan jelenlévő bachi örömritmusok sugárzásáról” írt. Most is erre készüljünk! Jegyárak: 4 000, 3 500, 3 000 Ft Rendező: MÁV Szimfonikus Zenekar 80

Tornyai Péter: ...about time vonalak trapézban (ősbemutató) magányos hallucinációk Egy majdnem lakatlan szigeten (Bali szigetén?) 4 Morpheusz-töredék (magyarországi bemutató) da camera (ősbemutató) Hölderlin-fordítások Bodrogi Éva (szoprán); Koltai Kata (gitár); Rohmann Ditta (cselló); Szalai András (cimbalom); Bársony Péter (brácsa); Bali János (furulya); Tornyai Péter (hegedű); Bán Máté (fuvola); Kovács Balázs (harsona) Szabad Hangok Énekegyüttes (művészeti vezető: Antal Laura) A zeneszerzővel beszélget: Fazekas Gergely

Mozart: 12 variáció egy francia gyermekdalra (K. 265) Beethoven: 32 variáció egy eredeti témára (WoO 80) Brahms: Variációk egy magyar dalra, op. 21/2 Bartók: Improvizációk magyar parasztdalok fölött, op. 20 (BB 83) Beethoven: d-moll zongoraszonáta, op.31/2 („Vihar”) Schubert: Dalok Schubert: a-moll zongoraszonáta (D. 784) Érdi Tamás (zongora) Közreműködik: Miklósa Erika (szoprán)

A hegedűsként és brácsásként számos kortárszenei együttesben játszó Tornyai Péter 2013-ban végzett a Zeneakadémia zeneszerzés szakán Jeney Zoltán növendékeként. 2011-ben megnyerte az Új Magyar Zenei Fórum kamarazenei fődíját, s a 2013-as versenyen második helyezést ért el, 2012-ben pedig a bécsi Konzerthaus „Towards the Next 100 Years” zeneszerzőversenyének első díját hozta el. „A komponálás számomra belső szükséglet” – nyilatkozta egy interjúban, és bár arra a kérdésre, hogy miként határozná meg zenei stílusát, két negációval válaszolt (nem érdeklik a populáris zenei hatások és a poszt modern neoromantika), ez nem jelenti, hogy művei ne lennének elementárisan élményszerűek, mégpedig nemcsak a muzsikusok, de a közönség számára is.

„Különös kapcsolatom van a Zene akadémia Nagytermével. Ki tudja, itt lennék-e, ha egészen fiatalon nem kapok Kroó Györgytől bátorító szavakat, amelyek első zeneakadémiai szereplésemhez kapcsolódtak. Nemcsak életre szóló biztatást jelentett számomra az ő kritikája, hanem erőt kaptam a lehetetlen legyőzéséhez is.” Érdi Tamás, a 33 éves, Prima Primissima-díjas, vak zongorista – a Magyar Érdemrend Lovag keresztjének birtokosa – nyilatkozott ekként a Liszt Ferenc téri zenepalotához fűződő viszonyáról. „A koncert első részében Mozart, Beethoven és Brahms variációin keresztül jutok el a bartóki improvizációkig, s a különböző variációk után a szünet után két csodálatos szonátával zárom az első rész lüktető vibrálását.” A Shakespeare Viharjáról elnevezett d-moll Beethoven-szonáta és az 1823-ban komponált Schubertszonáta között kamaramuzsikusként is megmutatkozik Érdi Tamás a koncert második felében: Schubert-dalok zongora szólamát fogja játszani a Kossuth- és Liszt-díjas Miklósa Erika partnereként.

Jegyár: 1 200 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 4 900, 3 500, 2 100 Ft Rendező: Pentaton Koncertügynökség

2014. április 23. (szerda), 19.00

2014. április 23. (szerda), 19.30

SOLTI TEREM

Nagyterem

Dalestek a Zeneakadémián Hajnóczy Júlia és Brickner Szabolcs „Költők és szerelmek” Schumann: A költő szerelme, op. 48 Schumann: Hat ének, op. 107 Beethoven: Adelaide, op. 46 Beethoven: A vezeklés dala, op. 48/6 Beethoven: A csók, op. 128 Schubert: A rémkirály (D. 328) Dominick Argento: Hat Erzsébet-kori dal Hajnóczy Júlia (szoprán) Brickner Szabolcs (tenor) Bizják Dóra (zongora)

Hajnóczy júlia

Brickner szabolcs

Hajnóczy Júlia és Brickner Szabolcs állt már együtt a színpadon Júliaként és Rómeóként Gounod operájában, Paminaként és Taminóként Mozart Varázsfuvolájában, valamint Iluskaként és János vitézként Kacsóh Pongrác daljátékában. Nem tudhatjuk, hogy ezekben a színpadi helyzetekben mennyire segítette őket, hogy az életben is egy párt alkotnak. Brickner Szabolcs mindenesetre úgy nyilatkozott, hogy „ez a legcsodálatosabb dolog, amit csak el tudok képzelni. Köztünk olyan különleges energia van jelen, amit mással nem tudnék létrehozni. Vele az érzéseket nem megjátszani kell, hanem megmutatni. A munkamorálunk is hasonló, szeretünk mindent komolyan csinálni, és mindenbe belemerülni”. Hogy erre Beethoven ariettájában, A csókban lesz-e lehetőségük, nem tudhatjuk, mindenesetre a bűvös szó, azaz a „csók” hatszor biztosan elhangzik majd. Jegyárak: 3 200, 2 100 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Óbudai Danubia Zenekar Beethoven: III. (c-moll) zongoraverseny, op. 37 Sibelius: I. (e-moll) szimfónia, op. 39 Vásáry Tamás (zongora) Óbudai Danubia Zenekar Vezényel: Hámori Máté A huszadik évadát ünneplő Óbudai Danubia Zenekar a magyar zongoristák doyenjét, a világhírű Vásáry Tamást látja vendégül ezen a hangversenyen Beethoven c-moll zongoraversenyének szólistájaként. Az 1800-ban írott kompo zíció annak a stílusváltásnak őrzi lenyomatát, melynek során a „Mozart szellemét Haydn kezéből átvevő Beethoven” – ahogy támogatója, Waldstein gróf fogalmazott – megtalálta saját hangját. Az együttest az ifjú Hámori Máté vezényli, aki nemcsak Vásáry mellett működött karmester- asszisztensként, hanem számos hazai szimfonikus zenekar élén megfordult már, és ifjúsági koncertek szervezőjeként és résztvevőjeként aktív szerepet vállal a jövő közönségének neveléséből. A koncert második felében Sibelius I. szimfóniája lesz hallható az irányításával. Jegyárak: 3 100, 2 400, 1 700, 1 000 Ft Rendező: Óbudai Danubia Nonprofit Kft. 81

2014. április 24. (c sütörtök ), 19.30

2014. április 25. (péntek ), 19.30

2014. április 26. (szombat ), 19.30

Nagyterem

Szőnyi Erzsébet 90 A Nemzetközi Zenei Nevelési Szimpózium nyitó koncertje Szőnyi Erzsébet: 21 énekes játék Gyermekkarok Hárs Ernő verseire Hat középkori himnusz Petrarca-szonettek Ima esti harangszóra Frühzeitiger Frühling Anakreóni dal A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gaudete, Laudate és Jubilate kórusai; Musica Nostra Nőikar, Budapesti Monteverdi Kórus Vezényel: Kollár Éva, Mindszenty Zsuzsánna, Sapszon Ferenc 2014-ben ünnepli 90. születésnapját a 20. századi magyar zeneszerzés és zenepedagógia legendás alakja, Szőnyi Erzsébet. Tanult Kodálynál és Weinernél, zeneszerzői diplomáját pedig 1947-ben szerezte a Zeneakadémián Viski János osztályában. Számos meghatározó tankönyv, és egy rendkívüli kompozíciós életmű fűződik a nevéhez, amelyben kiemelt szerepet játszik a vokális zene, hiszen Szőnyi Erzsébet számára a magyar nyelv az az origó, amely zenei univerzumát meghatározza. A születésnapi hangversenyen – melyen növendékei és szellemi unokái, déd unokái lépnek fel – legszebb kórus műveiből hangzik el válogatás. Jegyárak: 1 000, 500 Ft Rendező: Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége (KÓTA); Zeneakadémia Koncertközpont 82

Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Ránki Dezső és a Concerto Budapest

Haydn: 82. (C-dúr) szimfónia („Medve”) Beethoven: C-dúr zongoraverseny, op. 15 Schubert: Öt német tánc (D. 90) Mozart: C-dúr szimfónia (K. 551, „Jupiter”)

Ives: A megválaszolatlan kérdés Vidovszky László: Orchestrion (ősbemutató) Schumann: a-moll zongoraverseny, op. 54 Mendelssohn: IV. (A-dúr) szimfónia, op. 90 („Olasz”)

Fejérvári Zoltán (zongora) Nemzeti Filharmonikus Zenekar Vezényel: Kocsis Zoltán

Ránki Dezső (zongora) Concerto Budapest Vezényel: Keller András

A Nemzeti Filharmonikusok koncertjén elhangzó művek mind C-dúrban állnak, s alig néhány év választja el őket egymástól. Haydn egyik legnépszerűbb párizsi szimfóniája 1786-ban, Mozart felülmúlhatatlan Jupiter-szimfóniája 1788-ban, Beethoven ifjúi lendülettel komponált C-dúr zongoraversenye 1797-ben keletkezett, a két C-dúr hangnemű tánccal keretezett Schubert-ciklus pedig 1813-as. Azt gondolhatnánk, hogy a bécsi stílust egészen tömény koncentrátumban kínálja majd fel Kocsis Zoltán, a valóság ezzel szemben az, hogy négy ennyire különböző művet ritkán hallani egyetlen koncerten. A Beethoven-zongoraverseny szólistája a legfiatalabb nemzedék kiválósága, Fejérvári Zoltán lesz, aki olyan, hírhedten komplex zongoradarabok előadásával keltett csodálatot a közelmúltban, mint Bartók I. zongoraversenye, Ligeti György Zongoraversenye vagy Stravinsky Petruskájának szólózongora-változata.

Szabványosnak a legkevésbé sem mondható hangversenyt ígér a Zeneakadémia rezidens zenekara, azaz a Concerto Budapest koncertje. Két romantikus slágerdarab, egy kortárs ősbemutató és egy hazánkban alig-alig kultivált amerikai komponista kompozíciója ad majd ki ugyanis együtt egyetlen nagy ívű és felettébb izgalmas programot. A hetvenedik születésnapját 2014-ben ünneplő, s a Zeneakadémiához egykori növendékként és jelenlegi oktatóként egyaránt kötődő Vidovszky László Orchestrion című új művének bemutatóját követően tekintélyes időugrással a német romantika, s közelebbről Robert Schumann oly népszerű a-moll zongora versenye vár majd reánk, Ránki Dezső mindenkor ihletett szólójával. A koncert programját a huszonnégy éves Mendelssohn által 1833-ban komponált IV. („Olasz”) szimfónia zárja majd, a melléknevéhez méltóan derült és napsugaras hangulatban.

Jegyárak: 6 500, 5 400, 3 800 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 6 400, 4 700, 3 200 Ft Rendező: Concerto Budapest

Minden, ami zene, ránk tartozik!

www.mrze.hu

MR Szimfonikusok MR Énekkar MR Gyermekkórus

2014. április 27. ( vasárnap), 19.30

2014. április 29. (kedd), 19.30

2014. má jus 2. (péntek ), 19.30

Nagyterem

NAGYTEREM

Cyprien Katsaris és a Győri Filharmonikus Zenekar

A zenén túl... Vásáry Tamás zenés beszélgetései IV/4

Meláth Andrea és a Junge Deutsch–FranzösichUngarische Philharmonie Richard Strauss 150 Richard Strauss: Négy utolsó ének Metamorfózisok Imigyen szóla Zarathustra, op. 30 Meláth Andrea (szoprán) Junge Deutsch–Französich-Ungarische Philharmonie Vezényel: Nicolaus Richter A Bayreuthi Városi Zeneiskola igazgatója, Nicolaus Richter által vezetett több mint negyed évszázados együttes, az Ifjú Német-Francia-Magyar Filharmónia az elmúlt évtizedekben számos izgalmas produkcióban vett részt. A karmestert szoros kapcsolat fűzi a Zeneakadémiához, s természetesen Liszt Ferenc zenéjéhez is. A 2011-es Liszt-évben Miskolcon és Bayreuthban az ő vezényletével szólalt meg Liszt fiatalkori operája, a Don Sanche, és hathatósan működött közre abban, hogy a Zeneakadémia Énekkara és Zenekara Bayreuthban előadhatta Liszt Ferenc monumentális művét, a Krisztus oratóriumot. A Junge Deutsch– Französich-Ungarische Philharmonie budapesti koncertjén Richard Strauss születésének 150. évfordulója apropóján a mester életművének emblematikus darabjai szólalnak meg, köztük az életmű utolsó kompozíciója, a megrázóan szép Négy utolsó ének Meláth Andrea, az Ének Tanszék vezetőjének énekszólójával. Jegyárak: 3 200, 2 100, 1 300 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont 84

J. S. Bach: D-dúr zongoraverseny (BWV 1054) Mozart: C-dúr zongoraverseny (K. 467) Ravel: Couperin sírjánál Ravel: Daphnis és Chloé – II. szvit Cyprien Katsaris (zongora) Győri Filharmonikus Zenekar Vezényel: Berkes Kálmán A görög-francia zongoraművész, Cyprien Katsaris Párizsban végezte tanulmányait, tizenöt évesen debütált Liszt Magyar fantáziájával Párizsban, 1974-ben megnyerte a Nemzetközi Cziffra György Versenyt, s azóta a legnagyobb koncerttermek népszerű vendége a világ minden táján. Többször is járt Magyarországon, ezúttal a Berkes Kálmán vezette Győri Filharmonikus Zenekar társaságában játssza el Bach és Mozart egy-egy emblematikus zongoraversenyét, hogy aztán a koncert második felében a 20. század eleji modernitás múltba révü lésének adja át a helyet: a szünet után elhangzó, lenyűgözően színgazdag Ravel-művek a rokokó Franciaországot, illetve az antik görögség világát varázsolják majd a Zeneakadémia szecessziós Nagytermébe. Jegyárak: 7 900, 5 900, 4 900 Ft Rendező: Győri Filharmonikus Zenekar

Bartók Béla MR Énekkar (megbízott karigazgató: Oláh Gábor), MR Szimfonikusok Előad, vezényel és zongorán közreműködik: Vásáry Tamás „Zenei egyéniségét az ősprimitívségének a legfejlettebb kultúrával való egészen egyéni összeforrása teszi különállóvá. Zenéje egyanyagú, önmagában zárt, egységes szervezet, kölcsönzések, utánzások szinte minden nyoma nélkül.” Kodály Zoltán írt ekképpen Bartók Béláról a Nyugat hasábjain A kékszakállú herceg vára ősbemutatója alkalmából. Bartók zenéjét már nem látja a közönség hét ajtajú várnak – fogal mazott Kodály ugyanitt, ám Bartók életművében azért mindmáig sokunk számára elkél az avatott eligazítás. Különösen akkor, ha szerencsénkre olyan mélyen látó és egyúttal mélyen érző művész vállalkozik az ismeretterjesztés szintjén messze túlemelkedő beavatásra, mint Kodály egykori asszisztense, a Kossuth-díjas Vásáry Tamás. Jegyárak: 3 500, 2 800, 2 000, 1 500 Ft Diák- és nyugdíjas jegyárak: 2 500, 2 000, 1 400, 1 100 Ft Rendező: MR Zenei Együttesek

Test stip © Puklus péter

Az orosz titok Idestova százötven esztendeje már annak, hogy orosz földön szélesebb rétegek számára is hozzáférhető, magas színvonalú zeneoktatás folyik: a kitűnő zongoristaként és zeneszerzőként is jegyzett Nyikolaj Grigorjevics Rubinstein Jelena Pavlovna Romanova nagyhercegné támogatásával, 1862 szeptemberében hozta létre a Szentpétervári Konzervatóriumot, amely 1944-től egyik első nagynevű tanítványa, Nyikolaj RimszkijKorszakov nevét viseli. Mindössze négy évet (1866) kellett várni, hogy Nyikolaj testvére, Anton hasonló intézményt alapítson a másik nagy kulturális központban, Moszkvában is. E két iskola fölött kezdetekben az az ugyancsak a Rubinstein fivérek védnöksége alatt álló Orosz Zenei Társaság bábáskodott, amely 1859-től első ízben kívánt szervezett kereteket adni az orosz zenei előadó-művészetnek. Az intézményes felügyelet célja végső soron aligha lehetett más, mint a professzionális muzsikusi karrierhez szükséges feltételek megteremtése. Vajon mi teremtheti meg a koronként, régiónként, hangszerenként és stílusonként is eltérő utakon járó generációk között az összefüggést, mi adhatja az orosz zeneoktatás százötven esztendejének az esszenciáját? Bármerről is közelítsünk ehhez a roppant kényes kérdéshez, alighanem hasonló következtetésekre jutunk. E következtetések a tradíció fogalmával kapcsolatosak: a hagyomány azonban az oroszoknál elsősorban nem a következő nemzedékekre nézvést kötelező érvényű szabályok együttesét jelenti, hanem a ragyogó egyéniségek szemléletmódjának és küldetés tudatának elsajátítását. Az orosz zenetörténet nem egy szakértője érvelt már amellett, hogy a pétervári és moszkvai (majd később kijevi, kazanyi és megannyi más városból érkező) ifjú muzsikusokat tanulóéveik alatt főként művészi függetlenségre, a zene elméletének és történetének elmélyült ismeretére, a saját, széles műveltségen nyugvó ízlés kialakítására és a hivatás szeretetére nevelik. Nem volt ez másképp már az orosz zene egyik első sikerkorszakaként számon tartott régi századfordulón sem, amelyet az tesz még nevezetesebbé, hogy a három legismertebb, s leginkább „exportképes” zeneművész mind egyike zongorista-zeneszerző volt. Aligha kell ugyanakkor hangsúlyozni, hogy filozófiáját, szerzői stílusát, vagy éppen – a források alapján rekonstruálható – zongoratechnikáját illetően Szergej Rahmanyinov, Alekszandr Szkrjabin és Szergej Prokofjev milyen különböző utakon járt, s milyen eltérő személyi ségű, illetve művészi karakterű ifjabbakban talált aztán követőre. A hármak életútja – a hangszerválasztáson túl – egyvalamiben minden féleképpen találkozott egymással: bár manapság már komponistaként emlékezünk rájuk, saját korukban elsősorban gyakorló zenészként szereztek maguknak nemzetközi hírnevet. (Nem úgy, mint a 20. század legnagyobb zeneszerző-egyéniségei közé emelkedő honfitársuk, Igor Stravinsky, aki már fiatalon is zeneműveivel hívta fel magára a figyelmet.) Speciális út volt ez, amelyben aligha tagadható le az orosz zeneoktatók Szergej Tanyejev, Vaszilij Szafonov vagy éppen Anna Jeszipova nevével fémjelzett első nagy generációjának az érdeme, akik univerzális muzsikusokat faragtak legtehetségesebb növendékeikből. 86

A 20. század első évtizedeiben a szentpétervári és moszkvai konzervatóri umok hírnevét azonban nemcsak a már a cári időkben sikeres Rahmanyinov, Szkrjabin és Prokofjev - majd később Sosztakovics - öregbítette, hanem a világháború és a belpolitikai változások hatására tömegesen nyugatra vándorló zenészek egész sora is. Bár az orosz zene ezen időszakának minden kétséget kizáróan a zongora volt az emblematikus hangszere, a nagy változások (1917) idejére, s főként a húszas évek elejére, mikorra az ország első nagyzenekara, az akkoriban Petrográdi Állami Zenekarnak nevezett szentpétervári filharmonikus együttes immár állami támogatásból, világhírű vendégkarmesterekkel (pl. Bruno Walter, Ernest Ansermet) járta a Szovjetunió és a külföld koncerttermeit, egyre fontosabb szemponttá vált, hogy valamennyi hangszeren a legjobb tanárok képezzék az utánpótlást jelentő tehetségeket. Az orosz zene és az orosz előadók Európában egyre ismertebbé váltak. Félő volt azonban, hogy a forradalom a kultúrát is magával sodorja, és a szovjet hatalomátvétel hatására a zenei élet és intézményrendszer összeomlik Oroszországban. Az orosz iskola erejét azonban jól mutatja, hogy a csaknem 1932-ig tartó kulturális válságot is átvészelte, köszönhetően többek közt Felix Blumenfeldnek, aki ugyancsak pianista (és karmester) volt, de a szovjet zongorázás későbbi világsztárjainak (pl. Vlagyimir Horowitz, Marija Jugyina) oktatójaként vonult be a történelemkönyvekbe. Személye nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a politikai rendszerváltás a zeneoktatásban átmenetként és nem törésként következett be. Az erőltetett központosítás részeként államosított konzervatóriumok a tömegoktatás kultusza és a mind szigorúbb és szisztematikusabb tantervek dacára továbbra is kiemelkedő jelentőségű szellemi műhelyek maradtak. A Nyugathoz való közeledésben e téren természetesen a második világégés és a hidegháborús időszak sem segített. A mindinkább saját útjait járó szovjetorosz zenei előadó-művészetnek azonban nemcsak saját hazájában és a vasfüggönyön innen, hanem azon túl is a csodájára jártak, s akárcsak a sport, ebben az időszakban nemegyszer a zene is a két világ közötti diplomáciai versengés tárgyává vált. Persze volt is mire büszkének lenni, hiszen például Richter, Rosztropovics vagy éppen Nyeszterenko mind a Szovjetunió és az Egyesült Államok szűnni nem akaró harcai közepette bontakoztatta ki karrierjét. Az ideológiai indítékok, illetve a magas művészet bűvöletében élő marxista-leninista esztétikai dogmák (amelyek a komolyzenét ismerték el a magas művészet egyedüli zenei reprezentánsának) azonban idővel elhalványultak, mostanra pedig csaknem teljességgel érvényüket vesztették. Az oroszok számára ugyanakkor továbbra is presztízskérdés a zeneok tatás – felsorolni is nehéz, hány kitűnő szólista és zenekari zenész kerekedett fel az elmúlt évtizedekben, hogy a világ legjobb koncert termeiben mutassa be tehetségét. A Keller András vezette Concerto Budapest meghívásának köszönhetően 2014 tavaszán jónéhányan a Zeneakadémián is tiszteletüket teszik. Ignácz Ádám 87

2014. má jus 3. (szombat ), 19.30

2014. má jus 4. ( vasárnap), 19.00

2014. má jus 4. ( vasárnap), 19.30

Nagyterem

SOLTI TEREM

Nagyterem

A tehetség kötelez ZAK Ensemble Mathias Kranebitter: Stop and Change (2011) Joanna Bailie: 5 Famous Adagios (2006) Futó Balázs: Intermezzók – 4–5. tétel (2003) Jeney Zoltán: Consolazione (2001) Futó Balázs: Toccata (2003) Balogh Máté: Consummatum est (2010) Haydn: Consummatum est (Hob. XX/1:A) Bruno Mantovani: D’un rêve parti (1999)

A zene felemel A Snétberger Zenei Tehetség Központ évzáró koncertje

Nagy Judit (fuvola); Szűcs Péter (klarinét); Domány Bernadett (hegedű); Tornyai Péter (brácsa); Zétényi Tamás (cselló); Birtalan Zsolt (zongora) Művészeti vezető és vezényel: Horváth Balázs

Valódi sikertörténet a 2011-ben, Snétberger Ferenc Berlinben élő, Lisztdíjas gitárművész kezdeményezésére létrejött, és az ő szakmai irányításával működő felsőörsi zenei tehetségközpont eddigi működése. Az évente hatvan tehetséges, elsősorban roma származású és hátrányos helyzetű fiatalnak lehetőséget adó központban a magas szintű képzésnek köszönhetően minden adott ahhoz, hogy a muzsikusi pályára lépve a megélhetésre és a megbecsülésre is esélyt kapjanak a fiatalok. A tehetségközpont működésének sikerét már megtapasztalhatták, akik 2012-ben ellátogattak a Művészetek Palotájába, amikor az első évfolyam legtehetségesebb fiataljai játszottak együtt tanáraikkal, és kiválóan helyt álltak a Nemzeti Hangversenyterem színpadán. Ez alkalommal pedig már a harmadik évfolyam zárókoncertjére kerül sor a Zeneakadémia Nagytermében.

A Zeneakadémia Koncertközpont új – hagyományteremtő szándékkal életre hívott – sorozata minden félévben több zeneakadémista növendéknek vagy együttesnek kínál bemutatkozási lehetőséget. A sorozat utolsó estjén az Európai Unió által támogatott New Music, New Audiences program nyomán életre hívott, Horváth Balázs által vezetett ZAK Ensemble lép fel. A nemzetközi kezdeményezés szellemében az együttes célja közelebb vinni a legfrissebb kortárs zenét a közönség minél szélesebb rétegeihez. Frissességre bizonnyal nem lesz hiány a hangversenyen, hiszen eltekintve egy Haydnkompozíciótól, egyetlen olyan darab fog megszólalni a koncerten, amely a múlt évezredben született.

Jegyárak: 9 900 (támogatói jegy), 4 900, 3 900, 2 900 Ft Rendező: Snétberger Zenei Tehetség Központ

Jegyár: 1 200 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont Támogató: New Music, New Audiences program

Alexander Sladkovsky és a Concerto Budapest Beethoven: C-dúr versenymű hegedűre, csellóra és zongorára, op. 56 Prokofjev: V. (B-dúr) szimfónia, op. 100 Szabadi Vilmos (hegedű) Szabó Ildikó (gordonka) Jandó Jenő (zongora) Concerto Budapest Vezényel: Alexander Sladkovsky Beethoven hármasversenye, melyet egyesek szerint legfontosabb és legtekintélyesebb növendékének, Rudolf főhercegnek komponált, három szólistát helyez a pódiumra, hogy aztán egymással való versengésükből a legcsodálatosabb harmónia bontakozzék ki. Szerzője szándéka szerint ugyancsak a harmóniáról szól Prokofjev V. szimfóniája, amely a legsötétebb sztálinista időszakban, 1944-ben keletkezett. Hogy szerzője Sztálin-díjat kapott érte, az mit sem von le rendkívüli zenei értékeiből. E két darabot az intenzív előadásairól híres Alexander Sladkovsky, a Mihail Pletnyov által alapított Orosz Nemzeti Zenekar másodkarmestere, a Szentpétervári Konzervatórium tanára dirigálja a Concerto Budapest estjén, s a Beethoven- mű három vezérszó lamát a Liszt-díjas Szabadi Vilmos, a Kossuth- díjas Jandó Jenő (mindketten a Zeneakadémia tanárai), valamint a legifjabb csellistageneráció egyik kiemelkedő tehetsége, Szabó Ildikó fogja megszólaltatni. Jegyárak: 6 400, 4 700, 3 200 Ft Rendező: Concerto Budapest

Portrék No. 1 © bozsó andrás

2014. má jus 6. (kedd), 19.30

2014. má jus 7. (szerda), 19.00

2014. má jus 8. (c sütörtök ), 19.30

Nagyterem

Áriavizsga Liszt Ferenc Kamarazenekar Hegedűs Endre zongoraestje Schumann: Szimfonikus etűdök, op. 13 Donizetti–Liszt: Induló és cavatina a Lammermoori Lucia című operából Donizetti–Liszt: Keringő capriccio a Lammermoori Lucia és a Párizsi nő című operák témáira Muszorgszkij: Egy kiállítás képei Gershwin: Kék rapszódia

Hegedűs Endre a virtuóz romantikus zongorairodalom avatott tolmácsolója. Hangversenyei nemcsak előadásának muzikalitásával nyűgözik le a közönséget, hanem azzal a bátorsággal is, amellyel rendkívüli nehézségű darabok sorozatára fűzi fel koncertműsorait. Schumann Szimfonikus etűdjei, Liszt Donizettiátiratai önmagukban elképesztő technikai nehézségeket támasztanak, Hegedűs Endre szólóestjén azonban ezek a darabok csak bemelegítést jelentenek Muszorgszkij méltán népszerű, nagyszabású zongoraciklusához, az Egy kiállítás képeihez, és a virtuóz menetekben ugyancsak nem szűkölködő gershwini Kék rapszódiához.

Hogy mennyire különleges helyet foglal el a magyar felsőoktatásban a Zeneakadémia, azt kevés dolog példázza jobban, mint a minden év májusában megrendezett áriavizsga. Amíg az egyetemek jó részének vizsgaeredményei csupán professzorok és hallgatók emlékezetében és indexek eldugott oldalain maradnak fenn, addig az Ének Tanszék áriavizsgája mindenki számára nyilvános: éppúgy jelent megmérettetést növendéknek és tanárnak, mint rendkívüli esztétikai élményt mindenkinek, akit érdekel a magyar művészi énekkultúra jövője, és ellátogat a Zeneakadémiára, hogy meghallgassa az ifjú tehetségeket. A tanév során tanult áriákat az áriavizsgán – amely most első ízben kerül vissza a megújult Nagyterembe – nagyzenekari kísérettel, élesben mutathatják be a növendékek a nagyközönségnek. Ebben Medveczky Ádám és a Zeneakadémia rezidens zenekara, a Concerto Budapest lesz a partnerük.

Jegyárak: 4 300, 3 700, 3 100, 2 500, 1 900 Ft Rendező: Stúdió Liszt Kft.

A koncertre díjtalan belépő igényelhető a Zeneakadémia jegypénztárában Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Hegedűs Endre (zongora)

Bernáth Éva, Imai Ayane, Makiko Yoshida (szoprán); Gheorghita Orsolya, Vincze Klára (mezzoszoprán) Concerto Budapest Vezényel: Medveczky Ádám

Mendelssohn: c-moll vonósszimfónia (no. 9) Schubert: A-dúr rondó (D. 438) Sarasate: Carmen-fantázia, op. 25 Verdi: e-moll vonósnégyes (vonószenekari átirat) Mayuko Kamio (hegedű) Liszt Ferenc Kamarazenekar (művészeti vezető: Rolla János) A változatosság gyönyörködtet – mondja a közhelyek legigazabbika, s e tétel hangzó bizonyságát kínálja majd az immár második ötven évébe lépett Liszt Ferenc Kamarazenekar nagytermi koncertje a Zeneakadémián. A huszonhét éves japán hegedűstehetséget, Mayuko Kamiót vendégelő hangversenyen ugyanis egymástól egészen különböző zeneszerzők kerülnek össze egyetlen programba. Két zenekarkíséretes hegedűszóló – Schubert A-dúr rondója és Sarasate Carmen-fantáziája – mellett az alig tizenéves Mendelssohn c-moll vonósszimfóniája hangzik el a koncerten, valamint az idős Verdi egyetlen vonósnégyese zenekari átiratban. Utóbbiról a következőképpen írt a szerző: „Nem tudom, hogy ez a vonósnégyes szép-e vagy pedig csúnya, de azt az egyet biztosan tudom, hogy vonósnégyes.” Jegyárak: 8 000, 6 500, 5 000, 3 500 Ft Rendező: Liszt Ferenc Kamarazenekar

2014. má jus 9. (péntek ), 19.00

2014. má jus 10. (szombat ), 19.30

SOLTI TEREM

Nagyterem

Jazz itt! Meleg Tamás Trio feat. Oláh Kálmán Modern mainstream jazz Meleg Tamás (szaxofon) Bögöthy Ádám (bőgő) Csizi László (dobok) Vendég: Oláh Kálmán (zongora) Közreműködik: Kézdy Luca (hegedű) Kalmus Boglárka (hegedű) Haraszti Krisztina (brácsa) Kalmus Felicián (cselló)

Beethoven összes zongoraversenye I. Várjon Dénes és a Concerto Budapest Kállai Ernő és a MÁV Szimfonikus Zenekar Verdi: A végzet hatalma – Nyitány Sarasate: Carmen-fantázia, op. 25 Sarasate: Cigánydalok, op. 20 Dvořák: IX. (e-moll) szimfónia, op. 95 („Az új világból”)

Beethoven: I. (C-dúr) zongoraverseny, op. 15 Beethoven: III. (c-moll) zongoraverseny, op. 37 Beethoven: V. (Esz-dúr) zongoraverseny, op. 73 Várjon Dénes (zongora) Concerto Budapest Vezényel: Keller András

Néhány hónappal az után ajándékozhatja meg magát Meleg Tamás egy fellépéssel a Zeneakadémia Solti Termében, hogy betölti a harmincat, és erre az estére a triója mellé egy vonós négyest, illetve Oláh Kálmán zongoraművészt is „hadrendbe állítja”. A legfőképpen a mainstream irányzatokhoz, a bebophoz, a hard bophoz és a coolhoz vonzódó tenorszaxofonos úgy érezte, lassan eljött az ideje, hogy újabb stiláris territóriumokat is bejárjon, s ezen a koncerten is bemutatja, milyen kapcsolódási pontokat érez a modern jazz és a 20. századi klasszikus zene, mondhatnánk kortárs zene közt. Oláh Kálmán művészetét nemcsak szeretik és tisztelik a Meleg Tamás Trio tagjai, de igen közelinek is érzik magukhoz a Bartók és Stravinsky kompozíciós rendszereit a jazz improvizatív megnyilatkozási módjával elegyítő zongorista-zeneszerző világát.

Még nincs 28 éves, de máris figyelemreméltó karrier áll mögötte: jelentős zenészdinasztia sarja, a Zeneakadémia különleges tehetségeinek osztályába járt, majd ösztöndíjjal Amerikába került Itzhak Perlman nyári táborába, ahonnan egyenes út vezetett számára a Juilliard Music Schoolba, Perlman osztályába, majd az intézmény házi versenyét megnyerve a Carnegie Hallba. Kállai Ernő azóta megkapta a Junior Príma-díjat, a 2012-es Szigeti Versenyen pedig 2. és közönségdíjat nyert. A MÁV Szimfonikus Zenekar és Kesselyák Gergely partnereként most a 19. század második felének egyik legjelentősebb virtuózától, Pablo de Sarasetétól játszik el két káprázatos darabot, Verdi egyik legismertebb nyitánya után és Dvořák legnépszerűbb szimfóniája előtt.

A különféle művészeti maratonokra és zenei sportteljesítményekre éhes korunkban aligha bír felvillanyozó hírértékkel, hogy Várjon Dénes két koncerten, egy hét különbséggel eljátssza Beethoven összes zongoraversenyét. Persze csak azok számára, akik nincsenek tisztában Várjon Dénes vállalkozásának horderejével. Beethoven zongoraversenyeinek végigjátszása ugyanis nem elsősorban technikailag jelent kihívást (bár nyilván úgy is), hanem intellektuálisan. Az első koncerten elhangzó páratlan számú versenyművek ugyanis a Beethovennel kortárs Bildungsroman, vagyis fejlődés regény műfaját emelik a Zeneakadémia Nagytermének színpadára. Nyomon követhetjük, hogy a mozarti örökséget tudatosan felvállaló Beethoven miként jut el első zongoraversenyétől a csakis rá jellemző zeneszerzői hang megtalálásával (c-moll zongoraverseny) a beérkezett mester hősi hangvételű, Esz-dúr concertójáig.

Jegyár: 1 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 4 000, 3 500, 3 000 Ft Rendező: MÁV Szimfonikus Zenekar

Jegyárak: 6 500, 5 400, 3 800 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Kállai Ernő (hegedű) MÁV Szimfonikus Zenekar Vezényel: Kesselyák Gergely

„Beethovennek hihetetlenül sokféle arca van” Várjon Dénes Steven Isserlis (gordonka) és Joshua Bell (hegedű) társaságában kamaraestet, a Concerto Budapesttel két zenekari koncertet ad 2014 tavaszán a Zeneakadémia Nagytermében. Utóbbiakon Beethoven öt zongoraversenyét adja elő. A felkészülési időszakban beszélgettünk.

Hogyan lehet összehangolni három nagyon különböző személyiségű muzsikust? A zongorás trió egy olyan kamarazenei formáció és műfaj, melynek kifeje zetten jól áll, ha markáns és egymástól igencsak különböző egyéniségek kerülnek össze. Itt nincs szükség olyasféle összecsiszolódásra, mint egy vonósnégyes vagy egy négykezes esetében. Üdítő és inspiráló – szerintem a közönség számára is –, ha a három zenésznek eltérő a habitusa. Joshua Bell például nagyon más, mint én. Steven Isserlisszel többször is hallhattunk idehaza. Hogyan hangolódtok egymásra Joshua Bell-lel? Nagyon egyszerűen. Vele is sokat játszottam már, s ebben a trió-formációban is gyakran lépünk fel. Minden évben adunk három-négy koncertet. Magyar országon viszont – valahogy így alakult – most lépünk fel először hármasban. Fél éve lehetett, hogy megemlítetted, megvalósulni látszik egy régi terved, s eljátszod Beethoven valamennyi zongoraversenyét… …és akkor azt mondtad, hogy ez öt különböző szerző, amivel most még inkább egyetértek. És ez nem csak a zongorakoncertekkel való munka tanulsága. Mostanában újra sokat foglalkozom a zongoraszonátákkal, a tíz hegedűszonátával és a triókkal. Beethovennek hihetetlenül sokféle arca van. S nemcsak zenei szempontból, a mögöttes emberi vonatkozások is fantasztikusan érdekesek. A legismertebb, hősi-patetikus beethoveni hangvétel csak egy a sok közül, arról nem is beszélve, hogy ebben a hang vételben is mennyi árnyalat fedezhető fel. Érdekes, hogy Beethoven-specialistaként elkönyvelt zongoristák között is találunk olyanokat, akik nem játszották mind az öt zongoraversenyt. A B-dúr gyakran kimarad. Mostoha sorsú darab, másodikként emlegetjük, de tudható, hogy ez a legkorábbi az öt közül. Gyakran lehet hallani, hogy a két első versenymű lényegében Mozart-allúzió és a kettő közül a B-dúr a gyengébb. Szerintem ez tévedés, fantasztikusan érett kompozíciónak látom, az első tétel kadenzája pedig egészen egyedi és teljesen más dimenzióba helyezi az egész tételt. Mennyire gondolod rekonstruálhatónak a beethoveni perspektívát?

Várjon Dénes 92

Beethoven megítélését nagyban befolyásolja a halálát követően kialakult Beethoven-kép. A magyar muzsikusok gondolkodását például egész biztosan

áthatja Bartók Béla Beethoven-olvasata, illetve az, ahogy Beethoven kompozíciós stílusa, módszere visszaköszön Bartók zenéjében. De említ hetem Bartókot, az előadóművészt is: engem biztosan nagyon mélyen befolyásol Bartók és Szigeti Kreutzer-szonáta-előadása, melyet a legnagyszerűbbnek érzek. Ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Beethoven mennyire kilóg a kor zenei közgondolkodásából. Ha sikerülne – soha nem fog – rekonstruálni a beethoveni perspektívát, az derülne ki, hogy mennyire függetleníteni tudta magát mindentől. Hogyan változott a Beethovenhez fűződő viszonyod az évek folyamán? Fiatalként valami olyasmi izgatja az embert Beethovenben, ami később mellékesnek tűnik. Vannak nehézségek, például technikaiak is, amire fejben is csak később érik meg az ember. Most is találok olyan Beethoven- műveket, amelyekre még nem érzem magam érettnek, szóval a vele foglalkozás egy hosszú távú feladat, s talán éppen ez a távlatossága az, ami fiatalként még nem nyilvánvaló. Azért is, mert szűk a merítés. Schumannt is nagyon szűk keresztmetszetben ismerik, Beethovent is. Fel tudnánk sorolni azokat a műveket, melyek az egyes zeneszerzőkről kialakult képet alapjaiban határozzák meg. Nem meglepő, ha ez a portré torz lesz. A helyzet azért is furcsa, mert az egyik legnagyobb és legnépszerűbb zeneszerzőről beszélünk. Az ember szeret kategóriákban gondolkodni, szüksége van skatulyákra, fiókokra. Az lenne a cél, hogy ezek a fiókok legyenek minél nagyobbak. Mi lenne a számodra legkedvesebb, legoptimálisabb, egy mondatban összefoglalható közönségreakció az öt Beethoven-koncert elhangzása után? Mitől éreznéd azt, hogy megvalósultak a szándékaid? Erre most nem tudok igazán válaszolni. Egyelőre azt érzem, hogy nagyon élvezem a művekkel való munkát, folyamatos izgalomban tartanak. Ha ebből az élményemből sikerül valamit közvetíteni, én már elégedett leszek. Molnár Szabolcs

2014. má jus 11. ( vasárnap), 11.00

2014. má jus 11. ( vasárnap), 19.30

2014. má jus 12. (hétfő), 19.30

SOLTI TEREM

Nagyterem

Szétszakított Magyarország Koncert a holokauszt áldozatainak emlékére Liszt-kukacok Akadémiája Zene és irodalom 10-15 éveseknek Schubert, Liszt, Wolf, Fauré és Debussy művei Darázs Renáta (ének) Kiss Péter (zongora) Műsorvezető: Fazekas Gergely Az iskolások között vannak matekosok, vannak magyarosok, vagy éppen „törisek”. A különféle szubkultúrák persze nincsenek zárva egymás előtt, s külö nösen szabad köztük az átjárás, ha a zenéről van szó. Hiszen a zenének mindenhez van kapcsolódási pontja: a matematikáról éppúgy sok mindent elárul, mint az irodalomról, a rajzról vagy akár a sportról. A Zeneakadémia ifjúsági programsorozata, vagyis a Liszt-kukacok Akadémiája keretében megvalósuló négy kistermi koncert az utóbbi négy területre merészkedik ki, utolsó alkalommal zene és irodalom kapcsolatának mibenlétét vizsgálva. Mi történik egy verssel, ha megzenésítik? Kell-e jó vers a jó dalhoz, avagy a jó verset tönkreteszi a jó dallam? Hogyan lehet a zenében irodalmi módon gondolkozni? A zene poétáinak korából, a 19. századból származó dalok és zongoraművek segít ségével ezekre a kérdésekre keresi a választ a felső tagozatos általános iskolásoknak meghirdetett koncert, amelynek két előadója, Darázs Renáta és Kiss Péter összeszokott kamara partnerek, mi több, az intellektuális muzsikusok táborába tartoznak. Jegyár: 1 200 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont 94

Pártos Ödön: Yizkor (In memoriam) Weiner László: Nyitány Gyopár László: Credo Nádor Mihály: Hegedűverseny Dohnányi Ernő: Szegedi mise Bársony Péter (brácsa) Kelemen Barnabás (hegedű) Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás) a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara Vezényel: Leon Botstein 2013. május 2-án nagy sikerű koncertet adott Bársony Péter brácsaművész és Kelemen Barnabás hegedűművész (mindketten a Zeneakadémia tanárai) a New York-i Carnegie Hallban. Az esemény több volt két kivételes vonósjátékos fellépésénél a világ egyik legjelentősebb koncerttermében. A Bársony Péter által összeállított koncertműsornak különleges jelentőséget adott ugyanis, hogy az elhangzott darabok szerzői közül hárman – Weiner László, Nádor Mihály és Gyopár László – a holokausztban vesztették életüket, a hangversenyt nyitó, brácsára és zenekarra írott, Yizkor című darabot pedig 1947-ben a holokauszt áldozatainak emlékére írta az akkor már a tel-avivi zeneakadémián tanító Pártos Ödön. A Carnegie Hallban tartott hangverseny alig egy évvel a megrendezése után a Zeneakadémia Nagytermében is hallható lesz, s a két nagyszerű vonós szólista partnere ezúttal is a Bard College rektoraként és a CEU kuratóriumának elnökeként működő karmester, Leon Botstein lesz. Jegyárak: 4 900, 3 500, 2 100 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

MVM-koncertek – A Zongora Nyikolaj Luganszkij Franck: Prelúdium, korál és fúga, op. 18 Prokofjev: B-dúr szonáta, op. 53 Rahmanyinov: Prelűdök, op. 32 Nyikolaj Luganszkij (zongora) Hétévesen kezdett zongorázni, de már ezt megelőzően komoly meglepetést okozott környezetének, amikor a nyara lójukhoz közeli egyik dácsában leült a zongorához, és emlékezetből eljátszott egy hallás után megtanult Beethovenszonátát. Később kilenc évig tanult a legendás Tatjána Nyikolajevánál, 16 évesen megnyerte a Szovjetunió legrangosabb zongoraversenyét, és elhozta a 2. díjat a lipcsei Nemzetközi Bach-versenyről, 1994-ben pedig huszonkét évesen diadalmaskodott a Nemzetközi Csajkovszkij-versenyen. Karrierje azóta töretlen. Több mint ötven verseny művet, s közel ugyanennyi teljes estés programot tart a repertoárján. „A Zongora” hangversenysorozat keretei között megtartandó szólóestjének nyitószáma készülő francia lemezének egyik legfontosabb darabja lesz, Franck Prelúdium, korál és fúga című kompo zíciója. Ezt Prokofjev és Rahmanyinov követi, s aligha van ma zongorista, aki otthonosabban mozogna a 20. század két orosz géniuszának életművében. Jegyárak: 10 000, 8 000, 7 000, 5 000, 4 000 Ft Rendező: Jakobi Koncert Kft.

2014. má jus 13. (kedd), 19.30

2014. má jus 15. (c sütörtök ), 19.00

Nagyterem

SOLTI TEREM

Chick Corea A budapesti koncert Chick Corea, a modern zongorajátszás legendája többször is járt már Magyarországon különféle formációk tagjaként, szólóestet azonban csak 2006-ban adott, mégpedig az efféle kamaraestek számára kevéssé alkalmas Budapesti Kongres�szusi Központban. Most végre méltó helyen, a zongora szentélyében, a Zeneakadémia Nagytermében hallhatjuk egyedülálló művészetét. Corea nevét az 1960-as évek elejétől fokozatosan kezdte megismerni előbb a szakma, majd a nagyközönség. Cab Calloway oldalán debütált, később olyan ikonokat kísért, mint Stan Getz és Miles Davis. Stílusa az 1970-es években fokozatosan elmozdult az avantgárd felé, alakjára a jazz és a rock házasításából született fúziós zene egyik szülőatyjaként is tekintetnek. Pikáns harmóniameneteit előszeretettel színezi tág felrakású akkordokkal, amelyek feszültséget teremtenek, ugyanakkor dús kifejezőerejük révén dramaturgiai nyugvópontként is megállják helyüket. Improvizációiban ezen örökös kiszámíthatatlanságot rajzolja körbe indulatos, mégis intellektuális futamvariációival, amelyek nem ritkán az atonalitás világával kacérkodnak. Jegyárak: 11 900, 9 200, 6 500 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont 96

Akusztikus, autentikus „Apja-fia” – Berecz családi koncert mesével Berecz András (ének, mese) Berecz István (tánc, furulya) Berecz Mihály (gardon, zongora) Babulka Gábor (tánc, furulya) Vizeli Balázs (hegedű) Mester László (brácsa) Szabó Csobán Gergő (nagybőgő) Berecz András, Kossuth-díjas énekesünk, mesemondónk írta magáról, hogy „életem különféle vargabetűi, hajtűkanyarszerű fordulatai után, melyek során rakodó segédmunkás, erdőművelő, útkarbantartó is voltam, hajszolt embertársaim örömét keresgélő énekes, mesemondó lettem.” A mesélő díszlet nélkül is tökéletesen érthető üzenetet közvetít, képzeletünket semmi sem gátolja vagy irányítja, a hatás csorbulatlan. Berecz András mindezt tudja. Ezen az estén két fiával, Istvánnal és Mihállyal lép fel. A 2012-es Fölszállott a páva népzeneinéptáncos tehetségkutató szólótánc kategóriájának nyertese, Berecz István és egykori osztálytársa, Babulka Gábor a mezei ember mulatságát adják elő; Berecz Mihály Bartók és Kodály népzenei ihletésű zongoradarabjaival mutatja be a művészi kiteljesedés lehetséges útjait. Az apa pedig mesékkel, dalokkal fűzi össze az ifjak tudományát. Jegyár: 1 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Chick Corea

Corea Rocksztárokéhoz mérhető népszerűség, díjak és elismerések végeláthatatlan sora, sokmilliós példányszámok, globális rajongótábor. A Zeneakadémia Nagytermében zongorához ülő hetvenkét éves mester egyike a nagy újítóknak, akiknek köszönhetően ma már a legkomolyabb könnyű műfaj is része az egyetemes zenei kánonnak. Klaviatúrazsonglőr, aki ötvözte a klasszikus képzettséget a jazzes virtuozitással és a lüktető agyeldobással. „A zenélés számomra természetes állapot. Azt hiszem, hogy a zene az egyik legtermészetesebb dolog, ami az emberrel történhet. Imádom, hogy a közönséget elsodortathatom az általam kreált áramlatokkal” – nyilatkozta 2013-as ázsiai turnéján a magát szerényen a szórakoztatóiparhoz tartozó muzsikusnak valló Chick Corea. A coreai attitűd szerint a jazz ugyan magasművészetté szublimálódott, de lényegét tekintve azért maradt népszórakoztatás. A műfaj kanonizálásához a zongorázást forradalmasító Corea–Hancock–Jarret–Tyner négyesfogat tagjai alaposan hozzájárultak. Az 1930-as évek végén, 1940-es évek elején született virtuózok nemzedékükhöz hasonlóan a csillogó fekete lemezek bűvöletében nőttek fel. A jazz (dixieland, swing, vagy valami latin) az akkortájt globalizálódó popkultúra részeként részegítette az angolszász eliteket éppúgy, mint a modern Amerika-mítoszt saját sorsként megélő bevándorlókból álló alsóbb osztályokat. A különféle jazzcombók, kiszenekarok és big bandek élő zenéjére épült fel a 20. századi tömegtársadalom – a fogyasztói kultúra terjedésének ritmusát a rádió és a lemezipar diktálta. Vendéglátós muzsikából még a szlengbe Nagy Reccsként bevonult gazdasági világválság idején is meg lehetett élni, sőt, a gyerek iskoláztatására is futotta belőle. Az Itália mélyszegény déli fertályáról származó, trombitán és dobon egyaránt magabiztosan játszó dixielandmuzsikus, Armando Corea és Spanyolföldről érkezett arája megtehette, hogy az 1941-ben Anthony Armando néven anyakönyvezett fiúgyermeküket taníttassák. Az idősb Armando az akkori évek progresszív előadóinak korongjait gyűjtötte – Chicknek becézett fia alsós korától betéve ismerte Gillespie, Parker és Powell legfrissebb számait –, ugyanakkor Bach, Beethoven és Chopin volt a négyévesen kezdett zongoratanulás fő csapásiránya. (Az öreg Corea persze nem állhatta meg, hogy a dobjáték rejtelmeit is meg ne ismertesse fiával – a vájt fülű kritikusok ennek tudják be az egyedi perkusszív stílust.) A klasszikus zongoristaság azonban egyáltalán nem vonzotta Coreát, az érettségi után például Vegasban haknizott bandájával. Aztán New Yorkban a legjobb latin ütősöket kísérte. A szórakoztatóiparban megszerzett maga biztos fellépés is hozzájárult, hogy Corea a legendás Juilliard felvételi bizottságát is elkápráztatta, ám annak ellenére, hogy tanárai odavoltak érte, ő pár hónap után otthagyta az intézményi tanulást. A gyakorlat és a mesterré válás összefüggései vonzották. Beállt Herbie Hancock helyére Miles Davis legendás bandájába, hogy Ron Carterrel, Wayne Shorterrel és Tony Williamsszel ő maga is alakítója legyen a zenetörténetnek. „Amikor az első együtt muzsikálásunk előtt felhívtam Miles Davist és megkérdeztem tőle, hogy mi lesz a próbán, mivel készüljek, jellegzetes, rekedt hangján csak annyit mondott: nincs próba, azt játszod, amit hallasz!” 98

– emlékezett vissza nemrégiben az 1968-as lámpalázára. Pedig akkorra már a progresszívak között is neve volt, hisz pár évvel korábban rendszeresen muzsikált Stan Getz, Herbie Mann vagy gyerekkori kedvence, Dizzy Gillespie oldalán, illetve feljátszotta az egyöntetű kritikai visszhang szerint emblematikus Now He Sings, Now He Sobs triólemezt a bőgős Miroslav Vitousszal és a dobos Roy Haynesszel 1967-ben. A korszakokat alkotó, zseniális Davis mellett emelkedett a csillaga magasra. Kering egy felvétel a világhálón az 1970-es The Isle of Wight fesztiválról, amelyen Miles Davis Jarrettel és Coreával őrjíti a több mint félmillió hipszterből verbuválódott közönséget. Úgy fogadja őket a publikum, mint a legnagyobb rockidolokat, a csápolás és a révült fejrázásban manifesztálódó, majd tömeghipnózisba átcsapó műélvezet távolról sem a jazzklubok világát idézi. Az 1971-ben megalapított, Return to Forever névre elkeresztelt formációja valódi revelációt hozott. A jazz és rock frigyéből született fúziós muzsika olyan mérföldkő volt, amelynek termékenyítő hatása máig érezhető. Az igazi modern jazz-rock szupercsapat Return to Forever fénykora a második felállás volt, amelyben Al Di Meola gitározott, Stanley Clarke játszott basszus gitáron, Lenny White pedig dobolt. A szcénában elérhető sikerek mellett Corea ekkor kezdett zenei kalandozásokba. Az 1976-os My Spanish Heart nagyzenekari szvitje mellett merészen bevállalt olyan formabontó akciókat, mint a Herbie Hancockkal celebrált kétzongorás koncertek, amelyeken rendszeresen elővették Bartók Béla Mikrokozmoszát is. Interpretációikkal nem mellesleg nekifogtak kiszabadítani elefántcsonttornyából a komolyzenét. Mintegy megfordítva a Leonard Bernstein nevével fémjelzett irányt, amely a jazzt csempészte be az elegáns koncerttermekbe. A bírálói szerint minőségi kérdéseket is felvető sokoldalúsága már-már gyanús. A közönség nem így vélekedik, hiszen telt házak várták az 1980-as évektől az elektronikus hangzással operáló formációk mellett létrehozott akusztikus bandáját is. Sőt, a Mozart alapján komponált fantáziája is bomba sikernek bizonyult, ahogy a Gary Burtonnel közös, kamaraegyüttesre írt lírai szextettje is – ezzel lépett fel először Magyarországon 1983-ban az őt egész más oldaláról ismerő budapesti jazzerek legnagyobb meglepetésére. Mozart később is inspirálta. 1996-ban Bobby McFerrin társaságában Mozart Session címmel zseniális és időtálló fricskával kápráztatott, a legendáját széles körben terjesztő My Spanish Heartból írt Spainconcertója és I. zongoraversenye pedig a Londoni Szimfonikusok egyik érdekes referenciaanyagává vált. (Vonósnégyesét 2004-ben mutatták be.) Hogy a zeneakadémiai szólóestjén mit játszik, az alighanem csak aznap este fog kiderülni. Két dolog azonban biztos: hogy otthon fogja érezni magát a Nagyteremben, és hogy Brad Mehldau és Vijay Iyer után sem lesz szégyenkeznivalója. Vajna Tamás

2014. má jus 15. (c sütörtök ), 19.30

2014. má jus 16. (péntek ), 19.00

Nagyterem

Brigham Young University Chamber Orchestra Rossini: Az olasz nő Algírban – Nyitány Mozart: G-dúr zongoraverseny (K. 453) Barber: Adagio Copland: Tavasz az Appalache-hegységben Kemenes András (zongora) Brigham Young University Chamber Orchestra Vezényel: Kory Katseanes

100

Perényi Miklós és a MÁV Szimfonikus Zenekar Schumann: Julius Caesar – Nyitány, op. 128 Dvořák: h-moll gordonkaverseny, op. 104 Schumann: IV. (d-moll) szimfónia, op. 120 Perényi Miklós (cselló) MÁV Szimfonikus Zenekar Vezényel: Takács-Nagy Gábor

A Zeneakadémiával azonos évben, 1875-ben alapított amerikai Brigham Young University jelenleg az Egyesült Államok legnagyobb vallásos egyeteme, és a harmadik legnagyobb magán egyetem az országban. A mormon egyház által fenntartott, több mint 34 000 diák által látogatott intézmény gazdag zene élettel büszkélkedhet, s ennek egyik ékköve az egyetemi kamarazenekar, amely most először látogat Budapestre. A zenekart és az egyetem zenei programját irányító, görög származású Kory Katseanes által vezényelt hangversenyen két amerikai és két európai kompozíció hangzik el, s ugyancsak az öreg kontinens és az Újvilág találkozását szimbolizálja, hogy az első félidőben elhangzó Mozart-zongoraverseny szólistája a Zeneakadémia tanára, a nyilvános koncerten ritkán hallható, elmélyültségéről és érzékenységéről híres Kemenes András lesz.

„Nekem az a sanda gyanúm, hogy Perényi Miklósnak születni kell. Példája mindennél ékesebben bizonyítja azt, hogy a tehetség nem arra való, hogy megkönnyítse az életet; éppen ellenkezőleg. Olyan munkára sarkallja az embert, amelynek révén felmérhetetlen távlatok nyílnak meg, soha nem tapasztalt katartikus élmények alakítják át a gondolkodást, valódi, tudományoskodástól mentes tudást birtokolhatunk.” Kocsis Zoltán méltatta egy interjúban ekképpen Perényi Miklóst, aki Dvořák méltán népszerű csellóversenyének szólistájaként lép a Zeneakadémia Nagytermének színpadára. A TakácsNagy Gábor vezette MÁV Szimfonikus Zenekar két Schumann-művel keretezi a versenyművet: a ritkán hallható Julius Caesar-nyitány mellett a negyedikként közreadott, de valójában elsőként elkészült d-moll szimfónia fog megszólalni.

Jegyár: 1 200 Rendező: CMI Kft.

Jegyárak: 4 000, 3 500, 3 000 Ft Rendező: MÁV Szimfonikus Zenekar

Tökéletes harmónia. A Mercedes-Benz a világszínvonalú képzést és koncertéletet egyesítő Zeneakadémia büszke támogatója.

Világszínvonal Magyarországról. Látogasson el weboldalunkra: www.mercedes-benz.hu. A kép illusztráció. CLA kombinált üzemanyag-fogyasztás: 8,4–3,6 l/100 km, kombinált CO2-kibocsátás: 144–109 g/km.

2014. má jus 17. (szombat ), 19.30

2014. má jus 18. ( vasárnap), 19.30

Nagyterem

Nagyterem Amadinda 30

Beethoven összes zongoraversenye II. Várjon Dénes és a Concerto Budapest Beethoven: II. (B-dúr) zongoraverseny, op. 19 Beethoven: IV. (G-dúr) zongoraverseny, op. 58 Várjon Dénes (zongora) Concerto Budapest Vezényel: Keller András

102

Holló Aurél–Váczi Zoltán: Hagyományok I. – A SIKERSZÁM…/beFORe JOHN7 Ravel–Holló Aurél: Le tombeau de Couperin George H. Green–Bob Becker: Valse brillante Steve Reich: Mallet Quartet Holló Aurél: Gamelan-bound/beFORe JOHN2 Bob Becker: Unseen Child Örökzöldek az 1920-as évekből (Bob Becker feldolgozásai) Jávai és balinéz tradicionális zene Tradicionális zenék a közönség kívánsága szerint Bob Becker (NEXUS, Kanada), Szalai Péter, Tömösközi László, Tóth Lajos Triginta Percussion: H. Magyar Kornél, Nyusztay István, Szabó Mátyás Amadinda Ütőegyüttes: Rácz Zoltán, Váczi Zoltán, Holló Aurél, Bojtos Károly

Várjon Dénes és a Keller András vezette Concerto Budapest nagyszabású vállalkozásának második estjén a páros számú Beethoven-zongoraversenyek szólalnak meg. Bár az egy héttel korábbi első koncerten három darab hangzik el, Várjon Dénesre nem vár kisebb feladat ezúttal sem. A másodikként közreadott, de valójában elsőként megírt B-dúr concerto a 18 éves Beethoven csillogó sikerdarabja, a IV. (G-dúr) zongoraverseny azonban egészen más világ: a Coriolannyitány és a IV. szimfónia társaként mutatták be 1807-ben Lobkowitz herceg palotájában. A műre sem az ifjúkori kompozíciók pazar virtuozitása, sem a későbbi Beethoven-zenék démoni hősiessége nem jellemző: befelé forduló, komoly darabról van szó, olyan zongora versenyről, amely a reflektív és intellektuális zongoristák számára valóságos kincsesbánya. Várjon Dénes közéjük tartozik.

Napra pontosan 30 évvel ezelőtt tűnt fel a magyar zenei életben az ugandai ütőhangszerről elnevezett négytagú formáció, amelyről elmondhatjuk, hogy nemcsak a magyar zenei életet kavarta fel, de valósággal zenetörténetet is írt. De legalábbis íratott, hiszen olyan szerzők komponáltak darabokat kifejezetten az ő számukra az elmúlt évtizedekben, mint John Cage, Ligeti György vagy Steve Reich. Miként első hangversenyükön s a későbbiek folyamán, a Zeneakadémia Nagytermében tartott ünnepi koncerten is vegyes műsorral lépnek fel: kortárs művek – köztük egy kifejezetten számukra írott Reichkompozíció –, saját klasszikus átiratok, tradicionális zenék és jazzfeldolgozások fognak megszólalni. Az ünnepi hangulat pedig aligha fogja tompítani az együttes energiáit, különösen, hogy kitűnő vendégzenészekkel fognak együtt játszani, mások mellett az ütőhangszeresként és zeneszerzőként egyaránt rendkívüli amerikai Bob Beckerrel.

Jegyárak: 6 500, 5 400, 3 800 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyárak: 7 900, 6 500, 4 800 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Amadinda

Amadinda 30 A Zeneakadémián 1984. május 18-án az Amadinda felfokozott érdeklődéssel kísért koncertet adott. Az együttes ugyan már januárban megalakult, és több fellépése is volt, a Madách Színház közönsége pedig rendszeresen találkozhatott a négy muzsikussal – afrikai zenét játszottak egy Albert Schweitzerről szóló színdarabban –, a hangversenyen uralkodó hangulat nyomán mégis valamiféle születésünnep alakult ki. Ma már nehezen rekonstruálható pontosan, hogy mi vonzotta a nagyszámú közönséget a négy fiatal (ketten még főiskolai hallgatók) fellépésére. Talán a program. Játszottak kortárs magyar zenét (Balassa Sándor), modern „klasszikust” (Steve Reich), jazzátiratokat és ghánai dobzenét. Három évtized távlatából visszatekintve tulajdonképpen meg is lepődhetnénk azon, hogy ez a koncert mennyire tisztán, már-már deklaratívan reprezentálta azt a filozófiát, melyet az Amadinda harminc éven keresztül, mindenféle törés és kanyar nélkül képviselt. E filozófia egyik sarokköve, hogy az ütőhangszeres zene egyfelől a legősibb zeneiség ma is élménnyé tehető öröksége, másfelől viszont a legújabb kor egyik leginnovatívabb, leggyorsabban bővülő repertoárjának médiuma. Köztudott, hogy a repertoár bővülésében – művek rendelésével, ősbemutatókkal, vagy csak egyszerűen az előadóművészi nívó ösztönző erejével – az Amadinda maga is eminens szerepet játszott. Azon a bizonyos zeneakadémiai koncerten – korra, esztétikai szekértáborra való tekintet nélkül – megjelent a magyar zeneszerzés színe-java, amiből már sejteni lehetett, hogy az Amadinda nem pusztán egy műhely, hanem integráló szerepre is predesztinált alakulat. S ebben nem is kellett később sem csalódnunk, az Amadinda a kortárs magyar zene egyik kristályosodási centrumává vált, amit jól érzékeltet például az a több mint negyven mű, melyet az együttesnek dedikáltak. Mindezzel párhuzamosan a külföldi szerzők műveinek magyarországi bemutatása is ugyanilyen fontos missziójává vált az együttesnek, s felbecsülhetetlen értékű az a szolgálat is, melyet a magyar művek külföldi megismertetéséért végzett. Az Amadinda a modern zene világáramlatába is becsatlakozott. A John Cage ütőhangszeres műveiből készített lemezösszkiadás, az együttesre szerzett művek (Cage mellett Ligeti György és Steve Reich írt egy-egy darabot az „Amadindára”), a több száz nemzetközi koncert- és fesztiválfellépés egy igen magasan jegyzett „márkát” körvonalaz. A három évtized nemcsak a zenei tapasztalatok felhalmozódásának, hanem egy egyedülálló hangszerpark fokozatos kiépítésének időszaka is volt, gyakran az „építés” legeslegszorosabb értelmében. És mindezeken túl az Amadinda közönséget is épített. Félidőben, 15 éves működés után így fogalmazott Rácz Zoltán: „végérvényesen rájöttem, hogy szó nincs arról, hogy a közönség bármiféle kortárs művészetet elutasítana. Egyszerűen silány előadásokat utasít el. Ezzel tisztában kell lenni. Ha egy darabot megfelelő kontextusban és megfelelő felkészültséggel visznek a közönség elé, akkor a közönség élvezi. Ugyanis a zenét nem érteni, hanem hallgatni kell. És hallgatni mindenki tudja a zenét.” Molnár Szabolcs 103

Solti György (1987) © fejér gábor

2014. má jus 19. (hétfő), 19.30

2014. má jus 22. (c sütörtök ), 19.00

2014. má jus 23. (péntek ), 19.30

Nagyterem

SOLTI TEREM

Nagyterem

Élesben – a Zeneszerzés Tanszék I. Lustyik Ákos: A boldog herceg (zenés darab) Mátyássy Szabolcs: A csalogány és a rózsa (kamaraopera egy felvonásban)

Pechan Rudolf koncertmesteri jubileuma 40 éve a Műegyetemi Zenekar élén Beethoven: István király – Nyitány, op. 117 Mahler: I. (D-dúr) szimfónia („Titán”) Műegyetemi Zenekar Vezényel: Köteles Géza A Műegyetem Zenekara valódi hungarikum. Aligha van ugyanis még egy olyan zenekar a világon, amely közel százhúsz éve működik egy olyan egyetemen, amelyen nincsen zenei fakultás. A jelenleg 70 fős együttes egyharmada aktív műegyetemi hallgató, másik harmada itt végzett mérnök, a többiek más egyetemek hallgatói, és a tagok közül néhányan egészen más hivatást gyakorolnak, van közöttük festőművész és sebészorvos is. A zenekart a Magyar Állami Operaház vezénylő korrepetitora, számos hazai és külföldi zenekar vendégkarmestere, Köteles Géza vezeti 2003 óta: a posztra, ahogy fogalmazott, „igazi mérnöki precizitással választottak ki: Excel-tábla, függvények, szavazólapok és tízféle szempont alapján”. A megújult Zeneakadémián tartandó első fellépésük az együttes koncertmesteri tisztét negyven éve betöltő, a zenekar lelkeként és motorjaként működő Pechan Rudolf előtt tiszteleg. Jegyárak: 10 000, 2 500, 2 000, 1 000 Ft Rendező: Műegyetemi Szimfonikus Zenekarért Alapítvány

Közreműködnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem IV. éves színészhallgatói és a Zeneakadémia kortárszenei együttese Osztályvezető tanárok: Tallér Zsófia és Fekete Gyula (zeneszerzés); Forgács Péter, Hegedűs D. Géza, Marton László (színészosztály) A Zeneakadémián 2011-ben elindult alkalmazott zeneszerzés szakirány célja, hogy azok, akik a zeneszerzésre nem pusztán autonóm, hanem alkalmazott művészetként is tekintenek, egyetemi szinten mélyülhessenek el ezen a terü leten. Mivel az alkalmazott zeneszerzés egyik legfontosabb terepe a színház-, illetve filmművészet, a Zeneszerzés Tanszék szoros kapcsolatot alakított ki a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel. Az együttműködés legfrissebb gyümölcse az a két este, amelynek során a két intézmény közös produkciójában a Zeneszerzés Tanszék hallgatóinak zenés színpadi darabjai kerülnek színre a Solti Teremben énekes és színész növendékek előadásában. Az első estén két Oscar Wilde feldolgozás lesz látható: Lustyik Ákos zenés színházi darabja, A boldog herceg és Mátyássy Szabolcs kamaraoperája Szöllősi Barnabás librettója alapján: A csalogány és a rózsa. A második este programja a 109. oldalon olvasható. A koncertre díjtalan belépő igényelhető a Zeneakadémia jegypénztárában Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont; Színház- és Filmművészeti Egyetem

Baráti Kristóf és az Új Magyar Kamarazenekar J. S. Bach: E-dúr hegedűverseny (BWV 1042) Mendelssohn: h-moll vonósszimfónia, no. 10 Mendelssohn: d-moll hegedűverseny Csajkovszkij: Firenzei emlék, op. 70 Baráti Kristóf (hegedű) Új Magyar Kamarazenekar (művészeti vezető: Bánfalvi Béla) Aligha kell bemutatni ma már a buda pesti közönségnek Baráti Kristófot, aki 2010-ben megnyerte a moszkvai Paganini-versenyt. Elmélyült muzikalitása, feddhetetlen hegedűtechnikája, érzékenysége és állóképessége a legnagyobbak közé emelik. Az évad során szólóesten is bemutatkozik a Zeneakadémia közönségének, ezúttal a 2011-ben alapított, Bánfalvi Béla vezette Új Magyar Kamarazenekar társaságában lép fel (az együttesnek Baráti az állandó szólistája), s mindjárt két versenyművet is eljátszanak. Bach E-dúr hegedűversenye a barokk slágerdarabok egyike, Mendelssohn d-moll hegedűversenye azonban kevéssé ismert: a 13 éves csodagyerek alkotása, amit csak a 20. században fedeztek fel (Yehudi Menuhin játszotta újra először). Jegyárak: 5 400, 4 300, 2 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont 105

Paritás Oktatás és koncertezés szimbiózisát mi sem mutatja jobban, mint a Zeneakadémia tanszékeit bemutató koncertsorozat, az „Élesben”. Az énekes és komponista növendékek bemutatkozó koncertjeinek apropóján beszélt hagyomány és modernitás szembeállításáról, a szakok együttműködéséről, színpadi jelenlétről, kortárs komolyzenéről, valamint a művészetipar kényszereiről Meláth Andrea operaénekes, az ének tanszék megbízott vezetője és Fekete Gyula, a zeneszerzés tanszék vezetője a Zeneakadémia Koncertmagazinjának.

Az egykori Kisterem – ma Solti Terem – operahelyszínné válása miként hat az Ének Tanszék működésére? MELÁTH ANDREA: Május 7-én a Concerto Budapest kíséretével kerül sor az áriavizsgára, az opera tanszak növendékei akkorra már belakták a Kistermet. Ez a visszaköltözés történelmi jelentőségű. A gyerekek még inkább megbecsülik majd alma materüket, a külföldi hallgatóinknak pedig elképesztő csáberőt jelent a zenepalota. Eddig is ismertek minket, de a Liszt Ferenc téri szentély újranyitásával egyedülálló, világra szólóan unikális egyetemmé válunk. Az Ének Tanszék ráadásul még kivételezettebb helyzetben van, hiszen saját, igazi színházzal rendelkezünk: az öltözőtől a zenekari árokig a teljes színházi masinériával felszerelt Solti Terem az otthonunk. Így keríthetünk sort a januári Operavizsga-fesztiválra is, amelyen a Zeneakadémia mellett három este a firenzei, a zágrábi és a stockholmi operatanszék is bemutatkozik. Az Ének és a Zeneszerzés Tanszék január 22-én és 23-án közös bemutatóval is készül. Mire számíthat a nagyérdemű? FEKETE GYULA: Tavaly az operavizsgán a Monteverdi-kortárs Francesco Cavalli La Calisto című operája szólalt meg a mi hallgatóink hangszerelésében. A tanév végi vizsgára négy húszperces, önálló minioperát írunk majd a négy végzős énekesnek, de a januári műsorban a növendékek Mozart-áriákhoz szereztek összekötő zenét. Meglepő, hogy így közelítsenek a komolyzene megkérdőjelezhetetlen óriásához. A 138 éves tradíció tömegvonzása ezek szerint nem teszi feltétlenül vaskalapossá az oktatást? MA: A hagyomány, a történelem meghatározó. Szerintem a továbbépítkezéssel lehetne leginkább jellemezni, ahogyan mi a képzést elképzeljük, és reményeim szerint műveljük is. A mában élve tartjuk tiszteletben a múltat. Nem tehetünk úgy, mintha száz évvel ezelőtt élnénk. A mai világ már ahhoz képest is egészen más, mint amikor én végeztem tizenöt évvel ezelőtt. Annyira sokrétűek az elvárások, hogy kevés öt év ahhoz, hogy a gyerekeket minden szükséges tudással felvértezzük. Például, hogy melyek egy komolyabb ügynökség elvárásai. A komponistáknál is létkérdés az önmenedzselés?

Fekete gyula, meláth andrea © Pataky zsolt 106

FGY: Máshogy működünk természetesen, hiszen nem mi állunk ki a színpadra. Ám mi is szakmát tanítunk. Vannak dolgok, amelyek nem változnak. Fiziológiailag ma is úgy kell zongorázni, mint ötven éve. A zenei percepció alapjában nem változott. Ragaszkodunk a zeneszerzés hagyományos képzési elveihez. Legfeljebb a kottaíró programokat használjuk. Azonban van olyan szakirányunk, amely az elektronikus

zeneszerzésre és a médiára fókuszál már az alapképzés során is. Ők a videojátékoktól a hanginstallációkig az igényesebb elektronikus műfajokra specializálódnak. Az alkalmazott zeneszerzést tanulók pedig a színház és a film miatt szintén megismerkednek a digitális zenei világgal. Nekünk is a korunkhoz kell alkalmazkodnunk. A zeneszerzőket is erre próbáljuk felkészíteni. Mindent meg is teszünk, hogy helyzetbe hozzuk őket, hogy feltűnjenek a mai zenei piacon. Erre az egyetemi koncerteken kívül milyen alkalom nyílik? FGY: Egyrészt minden olyan teret bezenélünk majd a Liszt Ferenc téren, ahol az lehetséges. De természetesen a színház, a film számára is ajánljuk őket. A Színház- és Filmművészeti Egyetemmel szorosan együttműködünk például, ott már az első évfolyamtól együtt dolgoznak a hallgatók. A színészek hozzák a verseket, mi pedig velük együtt gyúrva a szöveget megzenésítjük azokat. Jól működik ez a metódus, nagyon sokat lehet tanulni a folyamatból. MA: Szerintem is szükség van a közös munkára. Már az első három alapozó évben találkozniuk kellene az énekeseknek a zeneszerzés szakosokkal, és közös produkciókat alkotniuk. Többek közt a kortárs zene szokatlan elvárásai miatt? FGY: Rendkívül sokféle a kortárs zene. Nagyon színes a paletta Vajda Jánostól Eötvös Péterig. A közönségnek és az énekeseknek is hozzá kell még ehhez szokniuk. És szokjanak is hozzá, már itt a Zeneakadémián. MA: Ma már tényleg minden van, nem csupán a kísérletező avantgárd. Eötvös Három nővére elsőre tradicionálisan statikus arabnak tűnik, ugyan akkor hemzseg a finom, apró, színészi vénát kívánó rezdülésektől. Händel Xerxészében nekem akrobatának kellett lennem, holott a darab távolról sem mondható kortársnak, a rendezés annál inkább. Az biztos, hogy ma már a fittség kötelező elvárás az operaszínpadokon. Bárhogy is énekel valaki, ha a szóba jöhető énekesek közül nem ő a legsportosabb, nincs szerep. Nekem nincs ellenemre, hogy nem elég a gyönyörű hangot meresztgetni, de jelen is kell lenni a színpadon. Még akkor is, ha a darabban látszólag nincs sok akció. Az operajátszás ugyanis nem csak a hangról szól. Vajna Tamás

107

2014. má jus 24. (szombat ), 15.30

2014. má jus 24. (szombat ), 19.30

2014. má jus 25. ( vasárnap), 11.00

Nagyterem

Zuglói Filharmónia Horváth Gábor DLA vizsgakoncertje Monteverdi: Volgea l'anima mia soavemente Monteverdi: Luci serene e chiare Monteverdi: Io son mi giovinetta Csemiczky Miklós: Pater noster Orbán György: Timor et tremor Orbán György: Cor mundum Orbán György: Daemon irrepit callidus Kodály: Szép könyörgés Brahms: Sirató, op.82 Verdi: Quatro pezzi sacri

108

Budafoki Dohnányi Zenekar Rahmanyinov: II. (c-moll) zongoraverseny, op. 18 Bartók: A kékszakállú herceg vára, op. 11 (BB 62)

Budapesti Monteverdi Kórus (Karigazgató: Kollár Éva); Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus (művészeti vezető: Záborszky Kálmán) Vezényel: Horváth Gábor

Roman Rabinovich (zongora) Wiedemann Bernadett (mezzoszoprán) Kálmán Péter (basszus) Budafoki Dohnányi Zenekar Vezényel: Hollerung Gábor

Horváth Gábor több mint tíz éve tanít vezényléstechnikát a Zeneakadémia Karvezetés Szakán, 2001 óta vezeti a Szent István Király Szimfonikus Zenekart, három éve pedig a Gödöllői Szimfonikus Zenekar művészeti vezetője és vezető karmestere. Doktori disszertációjának témája Leonard Bernstein Miséje, a mesterkoncerten pedig négyszáz év kóruszenéjéből válogat. A Monteverditől napjainkig ívelő műsor nagyszerűen tükrözi, amit Horváth Gábor egy interjúban mondott: „zenei minden evőnek érzem magam. Nyilván megvan a néhány szívem csücske, de nagyon kevés olyan mű van, aminek nem találom meg azt az oldalát, ami nekem kedves.” A hangversenyen a Kollár Éva vezette Budapesti Monteverdi Kórus és – természetesen – a Szent István Király Oratóriumkórus működik közre.

Tízévesen debütált az Izraeli Filharmonikusok kíséretével, Zubin Mehta vezényletével, 2008-ban pedig elnyerte a Nemzetközi Rubinstein-verseny fődíját, s elhozott további négy különdíjat. Az izraeli Roman Rabinovich neve hazánkban még kevéssé ismert, de ami késik, nem múlik. Hollerung Gábor és a Budafoki Dohnányi Zenekar koncertjén Rahmanyinov talán legnépszerűbb zongoraversenyét játssza, hogy aztán a posztromantikus dráma után a hangverseny második felében a múlt század elő egy másik zenetörténeti vonulatába nyerjünk betekintést Bartók szimbolista operája, a férfi-női viszony legsötétebb zugaiba is bevilágító Kékszakállú segítségével. A koncertszerű előadás két szólistája napjaink egyik legjobb Juditja és Kékszakállúja, Wiedemann Bernadett és Kálmán Péter lesz.

Jegyárak: 2 100, 1 800, 1 500 Ft Rendező: Zuglói Filharmónia

Jegyárak: 4 500, 3 900, 3 200 Ft Rendező: Budafoki Dohnányi Zenekar

Budafoki Dohnányi Zenekar Az ördög üdvözlete Rahmanyinov: II. (c-moll) zongoraverseny, op. 18 Roman Rabinovich (zongora) Budafoki Dohnányi Zenekar Előad és vezényel: Hollerung Gábor Nyikolaj Dahlnak ajánlotta az 1901-es II. zongoraversenyt Rahmanyinov, mivel ő volt az az orvos, aki az ifjú művészt kirántotta mély depressziójából. A darab az első bizonysága volt annak, hogy a zeneszerző visszatért az életbe. Ezt az ördögien nehéz művet, amely a hangszerek nyelvén a pokoljárásról (is) szól, Hollerung Gábor mutatja be részleteibe menően a közönségnek, a 2013–14-es évad „Megérthető zene” című sorozatának záró alkalmaként. A darab szólistája napjaink talán legnagyobb izraeli zongorista-ígérete, a 2008-as Rubinstein-verseny győztese, Roman Rabinovich lesz. Jegyárak: 2 500, 1 800, 1 200 Ft Rendező: Budafoki Dohnányi Zenekar

2014. má jus 25. ( vasárnap), 16.00

2014. má jus 25. ( vasárnap), 19.00

2014. má jus 27. (kedd), 19.30

Nagyterem

SOLTI TEREM

Nagyterem

Élesben – a Zeneszerzés Tanszék II.

Muzsikás együttes – Szent Efrém férfikar Bartóktól Bartókig

Az MR Gyermekkórus pünkösdi hangversenye Pünkösdi népi játékok, a cappella és zongorakíséretes kórusművek, szóló zongoradarabok MR Gyermekkórus Arany Zsuzsanna (zongora) Vezényel: Matos László, Kabdebó Sándor, Szűcs Beáta

Bakk-Dávid László: Bernarda Alba háza (fizikai színházi produkció) Kovács Adrián: Karnyóné (musical) Közreműködnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem színészhallgatói és a Zeneakadémia kortárszenei együttese Rendező: Widder Kristóf (e.h.) és ifj. Vidnyánszky Attila (e.h.) Osztályvezető tanárok: Tallér Zsófia és Fekete Gyula (zeneszerzés); Forgács Péter, Hegedűs D. Géza, Marton László (színészosztály); Horváth Csaba (fizikai színház és koreográfus osztály)

A keresztény világ a Szentlélek kiáradását ünnepli a húsvétot követő hetedik vasárnapon, azaz pünkösdvasárnap. Ámde a néphagyomány, a folklór számára a pünkösd egyszersmind hamisítatlan tavaszünnep is, amely a magyar népi kultúrában különösen gazdag szokásokban, játékokban és mulatságokban. Májusfa-állítás és a pünkösdi király megválasztása, tavaszköszöntés és pünkösdölés – egy sor hagyomány övezi a pünkösd ünnepét, s e hagyományok és népi játékok egyszersmind a magyar zenét is gazdagítják: a népzenét csakúgy, mint a 20. század vagy épp a jelenkor kórusirodalmát. A hazai zenei kultúra nagy múltú és méltán világraszóló formációja, az MR Gyermekkórusa 2014 pünkösdvasárnapján most e tavaszköszöntő és tavaszünneplő hagyományok hangzó megelevenítésére vállalkozik majd: népi játékokkal, a cappella megszólaltatott és zongorakíséretes kórusművekkel, egy-egy alkalomhoz illő, szóló zongoradarabtól meg-megszakíttatva.

A Zeneakadémián 2011-ben elindult alkalmazott zeneszerzés szakirány célja, hogy azok, akik a zeneszerzésre nem pusztán autonóm alkalmazott művészetként is tekintenek, egyetemi szinten mélyülhessenek el ezen a területen. Mivel az alkalmazott zeneszerzés egyik legfontosabb terepe a színház-, illetve film művészet, a Zeneszerzés Tanszék szoros kapcsolatot alakított ki a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel. Az együttműködés legfrissebb gyümölcse az a két este, amelynek során a két intézmény közös produkciójában a Zeneszerzés Tanszék hallgatóinak zenés színpadi darabjai kerülnek színre a Solti Teremben énekes és színész növendékek előadásában. A második estén két színpadi klas�szikus lesz látható új olvasatban: Garcia Lorca darabját, a Bernarda Alba házát Bakk-László Dávid gondolta újra a zenés színház számára, Csokonai örökbecsű művéből, a Karnyónéból pedig Kovács Adrián írt musicalt Kendrey Beatrix librettója nyomán. Az első est programja a 105. oldalon olvasható.

Jegyárak: 3 500, 2 800, 2 000, 1 500 Ft Diák- és nyugdíjas jegyárak: 2 500, 2 000, 1 400, 1 100 Ft Rendező: MR Zenei Együttesek

A koncertre díjtalan belépő igényelhető a Zeneakadémia jegypénztárában Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont; Színház- és Filmművészeti Egyetem

Bartók: Est (BB 30) Bartók: Négy régi magyar népdal (BB 60) Bartók: Tót népdalok (BB 77) Bartók: Székely népdalok (BB 106) Bartók: Elmúlt időkből (BB 112) Népzenék Bartók gyűjtéséből Muzsikás együttes: Sipos Mihály (hegedű, citera); Porteleki László (hegedű, koboz, tambura); Éri Péter (brácsa, mandolin, furulyák); Hamar Dániel (bőgő, gardon, dob) Szent Efrém Férfikar: Viszló István, Varga Donát, Szabó Sebestyén, Gavodi Zoltán, Hajnal András, Nagy Bertalan, Szilágyi Attila, Bubnó Lőrinc (tenor); Philipp György, Pechan Kornél, Laborfalvi Soós Béla, Bubnó Márk (bariton); Domahidy László, Cser Péter, Silló György (basszus) Vezényel: Bubnó Tamás A Szent Efrém Férfikar elsődleges célja a bizánci rítusú keresztény világ vokális örökségének bemutatása és a magyar férfikari hagyomány ápolása. A Muzsikás együttessel közös koncerten Bartók valamennyi férfikari művét eléneklik, s a kompozíciókat eredeti formájában megszólaló népzene veszi körül, bemutatva azt a zenei világot, amellyel Bartók gyűjtőútjain találkozott, és amely aztán a férfikarok többségének dallami és szerkezeti alapjául szolgált. A Muzsikás amellett, hogy fennállásának negyven éve alatt sikerült elfogadtatnia a magyar népzenét mint önálló, más műfajokkal egyenértékű zenei stílust, komoly sikereket ért el a 20. századi magyar komolyzene és a hagyományos népzene együttes bemutatásában is. Egy hang versenyen tehát a nagy életművön átívelő férfikari repertoár és annak éltető forrása, a népzene. Jegyárak: 3 900, 2 800, 1 700 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont 109

2014. má jus 28. (szerda), 19.30

2014. má jus 30. (péntek ), 19.00

2014. má jus 31. (szombat ), 19.30

Nagyterem

Óbudai Danubia Zenekar

A MÁV Szimfonikus Zenekar Richard Strauss-estje

Mendelssohn: Paulus, op. 36 Szutrély Katalin (szoprán); Nagy Bernadett (alt); Kálmán László (tenor); Cser Krisztián (basszus); Purcell Kórus (művészeti vezető: Vashegyi György); Óbudai Danubia Zenekar Vezényel: Vashegyi György

110

R. Strauss: Halál és megdicsőülés, op. 24 R. Strauss: Oboaverseny R. Strauss: Till Eulenspiegel, op. 28 Hansjörg Schellenberger (oboa) MÁV Szimfonikus Zenekar Vezényel: Csaba Péter

Alena Baeva és a Concerto Budapest Csajkovszkij: D-dúr hegedűverseny, op. 35 Beethoven: VII. (A-dúr) szimfónia, op. 92 Alena Baeva (hegedű) Concerto Budapest Vezényel: Keller András

A zsidó vallásról protestáns hitre áttérő Mendelssohn számára a Saulusból Paulusszá váló apostol története messze nem pusztán zenei alapanyagként szolgált, amikor a katolikus Düsseldorfban tartott Alsó-Rajnai Fesztivál számára elkezdett dolgozni Paulus című oratóriumán. Az 1836-ban bemutatott nagyszabású darab, amely inten zíven merít a Bach és Händel nevével fémjelzett oratóriumhagyományból, Mendelssohn talán legszemélyesebb alkotása, s persze az életmű egyik csúcsa. Az Óbudai Danubia Zenekar élén, válogatott szólistákkal és világszínvonalú kórusával, a Purcell Kórussal most Vashegyi György nyújtja értő olvasatát e felemelő darabnak, amely nem pusztán zenei tanulságokkal szolgálhat számunkra.

A kolozsvári születésű, hegedűsként és karmesterként egyaránt nemzetközi hírű Csaba Péter és az általa 2012 óta vezetett nagy múltú MÁV Zenekar koncertje a Richard Strauss születésének százötvenedik évfordulóját ünneplő hangversenyek sorába illeszkedik. Két ifjúkori slágerdarab közé illesztettek egy kései, ritkán hallható remekművet. A Halál és megdicsőülés a nagy romantikus halálzenék egyik csúcsdarabja. A Till Eulenspiegel a legvirtuózabb szimfonikus költemények egyike, még a Strauss stílusától hideglelést kapó Debussy is bámulattal tanulmányozta hangszerelési megoldásait. Az Oboaverseny a kései Strauss-művek semmihez sem hasonlítható világához tartozik; a mű ezúttal Hansjörg Schellenberger, a Berlini Filharmonikusok egykori szóló oboistája közreműkö désével hangzik el.

Alena Baeva a fiatal hegedűművésznemzedék egyik legfénylőbb csillaga. Nincs még harmincéves, de máris rangos versenygyőzelmek büszke birtokosa (Wienawski-verseny, 2001; Paganini- verseny, 2004; Sendai-verseny, 2007). Kazahsztánban született, majd Moszkvában tanult, s mesterének tudhatja mások mellett Msztyiszlav Rosztropovicsot, Shlomo Mintzet és Ida Haendelt is. Több mint harmincöt versenymű szerepel a repertoárján, melyek közül most Csajkovszkij varázs latos Hegedűversenyét játssza el Keller András és a Concerto Budapest közremű ködésével. A koncert második felében aztán a tomboló ritmusé lesz a főszerep: Beethoven VII. szimfóniája szólal meg, az a mű, amelyet Richard Wagner „a tánc apoteózisának”, Glenn Gould az „első diszkózenének” nevezett.

Jegyárak: 3 100, 2 400, 1 700, 1 000 Ft Rendező: Óbudai Danubia Nonprofit Kht.

Jegyárak: 4 000, 3 500, 3 000 Ft Rendező: MÁV Szimfonikus Zenekar

Jegyárak: 6 400, 4 700, 3 200 Ft Rendező: Concerto Budapest

Florian ÂŠ zana krisztiĂĄn

Koncerttermek és akusztikák Évszázadokon át az akusztikai ismeretek legmeghatározóbb forrását a görög színházak építésének tapasztalatai jelentették. Az akusztika tudománya együtt fejlődött a zenetörténettel; robbanásszerű fejlődésének kezdete egybeesett a romantika korával, amikor a nyilvános hangversenyek rendezésére egyre nagyobb igény mutatkozott az immár önmaga szórakozását kereső polgárság körében.

112

A 19. században alakultak ki az első, funkciójukban kifejezetten zenei célt szolgáló hangversenytermek. Megváltozott – formálisabbá vált – a közönség és az előadók kapcsolata, a publikum rendezett széksorokban ülve, fegyelmezetten követte a terem hangsúlyos részében emelt színpadon az előadók műsorát. Az újonnan épült termekben pezsgő zenei élet alakult ki, ami ösztönzőleg hatott a zeneszerzőkre is, újabb és újabb, egyre monumentálisabb alkotásokat mutattak be. Ez az időszak az építészet és a zenetörténet közös virágkora, a modern akusztika kialakulásának kezdete. „Semmilyen vezérfonalat nem találtam, nem léteztek erre vonatkozó elméletek, teóriák. A sikerem vagy a bukásom tehát a szerencsén múlott, mint egy akrobatának, akinek csukott szemmel kell kötélen táncolnia egy léggömbbe kapaszkodva.” Jean-Louis-Charles Garnier (1825–1898), a párizsi operaház tervezője nyilatkozott így 1880-ban megjelent könyvében. Valóban; a századfordulón még az akusztikai ismeretek tapasztalati úton, szinte épületről épületre, szájról szájra terjedtek az építészek körében, a terem akusztika összefüggéseinek tudományos vizsgálata az 1900-as években egymás után felépülő, ezer főt meghaladó befogadóképességű hangversenytermek építésével veszi kezdetét. A formai és az alkalmazott belsőépítészeti megoldások így akusztikai szempontból alkotásról alkotásra tökéletesedtek. Európa első jelentős hangversenyterme, az 1781-ben megnyitott lipcsei Altes Gewandhaus (amelyet 1894-ben lebontottak) még mindössze 400 fő befogadóképességű volt, ami megközelítőleg a Zeneakadémia Solti Termének felel meg. Téglalap alakú alaprajzi elrendezése, befoglaló méreteinek arányai (szélesség, hosszúság, magasság, az ún. teremarány), a közönség és az előadók elhelyezkedése sokáig a zenetermek egyedülálló mintájaként szolgált. A napjainkban gyakran alkalmazott cipődoboz – „shoe-box" – forma a gewandhausi mintára vezethető vissza. Az 1821-ben épült, 1677 fős, Karl Friederich Schinkel tervezte berlini Schauspielhaus (mai nevén Konzerthaus) szintén e mintát követi. A II. világháborúban teljesen megsemmisült, majd az eredeti tervek alapján újjáépített termet orgonafrontjával, kristálycsillárjaival a világ legelőkelőbb hangversenytermei között tartják számon. Nézőterének kialakítása a Zeneakadémia Nagyterméhez hasonló; a zsöllyét felülről két oldalerkély és egy középerkély keretezi. Az erkély mellvédjei díszes kialakításúak, amelynek akusztikai jelentősége, hogy az így létrejövő, ún. diffúz felület kiképzéssel a térben elősegíthető az egyenletes hangenergia-eloszlás biztosítása. A földszinti padló vízszintes, fa parkettával borított, a mennyezet azzal párhuzamos, nem íves kialakítású. Az építész a színpadot két oldalról határoló fal tervezése során a minél jobb hangtisztaság elérése érdekében a lehető legmagasabb kialakításra törekedett. A színpad egy méterrel emelkedik a közönség földszinti sorai fölé. Hasonló teremakusztikai kialakítás figyelhető meg az 1870-ben megnyitott, 1680 fő befogadóképességű és a világ egyik legjelentősebb

hangversenytermeként ismert bécsi Musikvereinsaal esetében is. Elismertségét az is jelzi, hogy az 1900-ban átadott bostoni Symphony Hall első számú mintája volt a Gewandhaus formájú termek sorában. A bostoni terem építészei elsőként támaszkodtak akusztikai tanácsadóra Wallace C. Sabine személyében, aki e munkáját követően fogalmazta meg az utózengési idő teremakusztikai jelentőségét és adta meg annak első empirikus formuláját. A Musikvereinsaal nagyszerű akusztikájának kulcsát a fentiekben ismertetett gewandhausi formán kívül sokan a földszinti padló különleges szerkezeti kialakításában látják. A földszinti üléssorok és a színpad alatt elhelyezkedő padlólemez egy üreget rejt, mely akusztikai szempontból hatalmas rezonátorként viselkedik. Ennek jelentősége a mélyebb frekvenciájú hangok, a zenekari basszus átvitelében mutatkozik meg. Teremakusztikai szempontból a Zeneakadémia Nagytermével legközelebbi rokonságot mutató terem a múlt századforduló időszakából az 1895-ben átadott, zürichi Grosser Tonhallesaal. A Nagyterem és az 1546 fő befogadóképességű terem alaprajzi elrendezése és a közönség elhelyezése nagyon hasonló. Mindkét terem az oldalerkélyeknél kiszélesedik, az oldalfalak ablakai természetes megvilágítást biztosítanak. A Nagyteremben az oldalerkélyek színpad felőli végén a zürichihez hasonló páholyok láthatók, a terem sarkai lekerekítettek, a két helyiségben a közönség üléseinek elhelyezése szinte megegyezik. A bécsi Fellner és Helmer cég által tervezett zürichi terem neobarokk belsőépítészeti kialakítású, a földszinti oldalfalakat nyírfa panelek borítják A padlóval párhuzamos mennyezetet és a falakat gazdag ornamentika díszíti, mely felületek aránya több mint 80%, ezzel elősegítve a megfelelő diffuzitást. A padlók mindkét teremben fa parkettával borítottak, a zenekar napjainkban is fa tartószerkezetű és egy méter magas szín padon foglal helyet. A Tonhalléban a földszinti széksorok alatt eredetileg is üreg volt, melynek méretét időközben csökkentették, többek szerint ezzel a terem akusztikai adottsága romlott. Korb és Giergl hangversenytermei teremakusztikai szempontból a kor tradícióját követik. A budapesti Zeneakadémia Nagyterme és Solti Terme is beilleszthető a gewandhausi mintára épült zenetermek sorába, koruk legismertebb akusztikai megoldásait tükrözik. Az építészek ebben az esetben is maguk oldották meg a felmerülő akusztikai kérdéseket, mint ahogy ez jellemző volt sok más korabeli zenepalotára. A színpadszerkezet, a nézőtér (és az az alatti tér) kialakítása során, a teljes alaprajzi elrendezéssel, egészen a díszítések arányának megválasztásáig figyelembe vették és követték a legrangosabb külföldi tapasztalatokat. A Zeneakadémia Nagytermének varázsa – lenyűgöző látványán túl – az a hangzásélmény, amely oly sok előadóművész elismerését vívta ki. Lakatos Gergely 113

2014. június 1. ( vasárnap), 19.00

2014. június 2. (hétfő), 19.30

2014. június 10. (kedd), 19.30

SOLTI TEREM

Nagyterem

Jazz itt! In memoriam Ella Fitzgerald Bazsinka Ágnes, Vers Dóra, Matisz Flóra, Máthé Evelin, Fenyő Fruzsina (ének); Balogh Tamás (zongora); Gyányi Marcell (bőgő); Czirják Tamás (dob) Vendég: Elek István (szaxofon) Az évadot záró tanár–diák-koncert igazi különlegességnek ígérkezik, mert öt ifjú hölgy, a feltörekvő generáció legtehetségesebb képviselői adnak ízelítőt belőle, milyen lehet a hazai jazzéneklés jövője. Az Ella Fitzgerald művészete előtt tisztelgő fellépők ugyan a hagyományos repertoárból válogatnak, ám különlegesség, hogy a hangszerelések erre az alkalomra készülnek. A hölgyek közül Bazsinka Ágnes már rutinosnak nevezhető előadó, aki második évét fejezi be a jazz tanszéken. Dolgozott funkegyüttessel és duóban, 2010-ben pedig első helyezést ért el az I. Országos Jazz-zenei Versenyen. Vers Dóra végzős jazzének-hallgató, és vérbeli Ella-rajongónak lehet nevezni, hiszen nincs a jazz nagyasszonyának olyan szólója, amelyet ne jegyzett volna le és tanult volna meg kívülről. A másodikos Matisz Flóra egyéni hangi adottságokkal rendelkezik, muzikalitását erősíti, hogy éveken át tanult hegedülni. Szintén másodéves Máthé Evelin, aki nemrégiben kezdte szólókarrierjét építeni. Erőteljes, telt hangja mindenkit levesz a lábáról, sokak szerint akár a klasszikus zenei világban is találhat magának utat. Az alapfokú képzésben végzős Fenyő Fruzsina legtöbbször saját szextettje élén hallható, amellyel a fősodrú jazztől némileg populárisabb irányba is elkalandoznak. Jegyár: 1 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont 114

Pekka Kuusisto és a Mahler Chamber Orchestra University of Berkeley Symphony Orchestra Edmund Campion: Az utolsó belsőégésű motor – Versenymű vonósnégyesre, zenekarra és elektronikára Stravinsky: Kártyajáték Sosztakovics: X. (e-moll) szimfónia, op. 93 University of Berkeley Symphony Orchestra Vezényel: David Milnes A kaliforniai Berkeley egyetem szimfonikus zenekarát 1923-ban alapították, s az Újvilág legpatinásabb együttesei közé tartozik. A világhírű zenei képzést nyújtó egyetem diákságából verbuvált zenekar évi 15–18 koncertet ad jelenlegi vezetőjével, David Milnes karmesterrel. Miként valamennyi hangversenyükön, a budapesti koncerten is elhangzik kortárs mű: ezúttal az amerikai Edmund Campion (1957) két éve bemutatott, vonósnégyesre, zenekarra és elektro nikára írott „concerto grossója” lesz hallható. A művet a Kronos Quartet és a Santa Rosa Szimfonikus Zenekar mutatta be 2012-ben. A szélsőséges hangzásokkal, érzelmekkel és zeneszerzői eszközökkel operáló darab után két modern klasszikus következik: a George Balanchine társulata számára készült Stravinsky-balett, a Kártyajáték zenéje, valamint a Sztálin halála utáni hónapokban írott Sosztakovics-szimfónia. Jegyárak: 3 500, 2 500, 1 500 Ft Rendező: Concert Masters InternationalBudapest

Steve Reich: Duet for Two Solo Violins and String Orchestra J. S. Bach: E-dúr hegedűverseny (BWV 1042) Steve Reich: Violin Phase for Four Violins J. S. Bach: III. (G-dúr) brandenburgi verseny (BWV 1048) John Adams: Shaker Loops Mahler Chamber Orchestra Hegedűn közreműködik és vezényel: Pekka Kuusisto Pekka Kuusisto finn hegedűművész összetéveszthetetlen jelenség napjaink zenei szcénájában. Elektronikus-, jazz-, illetve népzenei műfajokban is alkot – minden esetben bizonyítva pazar stílusérzékét és bámulatos improvizációs készségét. Kevesen tudják, hogy első tanára a nemzetközi hírű Szilvay Géza hegedűpedagógus volt (aki természetesen a Zeneakadémián végzett), így kötődése hazánkhoz jószerint magától értetődő. Tehetségére akkor figyelt fel a világ, amikor 1995-ben – első finnként – megnyerte a Nemzetközi Jean Sibelius Hegedűversenyt. Azóta számtalan elsőrangú európai zenekarral dolgozott, amelyek sorába a Mahler Kamarazenekar tökéletesen illeszkedik. A soknemzetiségű együttest maga Pekka Kuusisto vezényli, a program pedig nem kevésbé izgalmas, mint az előadók személye. Múlt és jelen, barokk és kortárs ölelkezik egymásba benne – előbbit időtlen Bach-versenyművek, utóbbit két kortárs amerikai szerző, John Adams és Steve Reich repetitív darabjai képviselik. Jegyárak: 7 900, 6 500, 4 800 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Untitled lights No. 3 © misetics mátyás

pekka kuusisto ÂŠ kaapo kamu

Játssz kamarazenét! Mintha egy északi meséből ugrott volna elő. Így képzelem az erdei manócsalád legkisebb fiát. Csíkos pólóban, kócos, szőke hajjal, csillogó szemekkel, hegedűvel a kezében varázsol. Ha kell, démonokat űz, ha kell, energiát ad, vagy egyszerűen csak a lényével sugározza a boldogságot. „Pekka Kuusisto a legjobb dolog, ami ma a klasszikus zenével történhet” – írta róla a Guardian 2007-ben, és ha bárki úgy gondolja, hogy felhők gyülekeznek a klasszikus zene egén, akkor a még mindig csak a harmincas éveiben járó finn csodahegedűsre nem tekinthet másként, mint a napfény birtokosaként. Már a nagyapja is muzsikus volt (zeneszerző és orgonista), édesapja ismert operaszerző Finnországban, édesanyja zenetanár, bátyja hegedű művész, karmester és zeneszerző, két húga táncos, az egyik sógora jazz- zongorista. Irigylésre méltó zenei nyitottságát alighanem otthonról hozta tehát. Mert igaz ugyan, hogy klasszikus hegedűművészként robbant be a finn és nemzetközi zenei életbe, amikor 19 évesen – honfitársai közül elsőként – megnyerte a Nemzetközi Jean Sibelius Hegedűversenyt, ám éppoly lelkesedéssel és elhivatottsággal vesz részt népzenei, pop- vagy jazz-produkciókban, ahogyan Bachot, Mozartot, vagy Sibeliust játszik. Gyűlöli a „crossover” kifejezést. Úgy gondolja, hogy ebben benne rejlik az az előfeltevés, miszerint a különböző műfajok között léteznek határok. Amelyek pedig Kuusisto szerint nincsenek, csakis a mi fejünkben. És ebben nemcsak hisz, hanem létezésével bizonyítja is tétele igazát. Aki kételkedne benne, nézze meg az interneten azt a két rövid videót, amelyen Kuusisto a WQXR nevű New York-i klasszikus zenei rádiócsatorna kávézójában játszik: az egyiken egy finn népdalt ad elő (hegedűjét gitárként pengeti és énekli a dallamot, lenyűgöző természetességgel, átéléssel és intenzitással), a másikon Johann Sebastian Bach d-moll szólópartitájának Sarabande-tételét játssza. Döbbenetesen. Végtelen szabadsággal, ízléses díszítésekkel, visszafogott, s épp ezért igen drámai hegedű hangon. S persze csíkos fölsőben. Amikor a skandináv országok által létrehozott Északi Tanács Zenei Díját (Nordic Council Music Prize) 2013-ban neki ítélték, a gála után egy újságíró azt kérdezte tőle, hogy milyen tanácsot adna a fiatal muzsikusoknak. A válaszon nem sokat gondolkodott: „Játsszanak sok kamarazenét. Ezt tudom javasolni minden bajra. Ha éhes vagy, játssz kamarazenét. Ha elromlott a tévéd, játssz kamarazenét.” Klasszikus zenei előadásainak ereje talán éppen abban rejlik, hogy számára egy Bach-concerto vagy egy Steve Reich-kompozíció is kamarazene. 2006-ban Kokas Katalin partnereként, Kocsis Zoltán vezényletével játszotta Mozart Sinfonia concertantéját a Művészetek Palotájában, ahol hét évvel később a Britten Sinfonia koncertmestereként is fellépett; 2012-ben örömmel jött a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválra, 2014 tavaszán pedig szólistaként mutatkozik be a Zeneakadémia Nagytermében. Talán nem a csíkos pólóját viseli majd, de biztosan számít hatunk rá, hogy varázsolni fog.

Fazekas Gergely 117

2014. június 12. (c sütörtök ), 19.00

2014. június 14. (szombat ), 19.30

2014. június 15. (péntek ), 16.00

SOLTI TEREM

Nagyterem

Peter Serkin és a Bard College Conservatory of Music Zenekara Stravinsky: Szimfónia három tételben Bartók: III. zongoraverseny (BB 127) Copland: III. szimfónia Peter Serkin (zongora) A Bard College Conservatory of Music Zenekara Vezényel: Leon Botstein

Végy egy jazzistából lett fuzionistát, egy népzenészből lett mindenevőt és egy klasszikus zenészből lett jazzistát. Mártsd meg mindhármat korunk színes zenei világában, majd hagyd érni néhány évig. Hempergesd meg népzenei témákban és jazzritmusokban, végül szórd meg néhány improvizációs technikával. Ezután hagyd magukra őket egy jól körülhatárolható helyen (például egy színpadon), ezt áruld el a közönségnek, dőlj hátra és élvezd az eredményt. Fúziós konyha egy szaxofonra és két cimbalomra. Az est három zenészegyéniségét aligha kell bemutatni. Lukács Miklós már jó ideje alkotótárs Dresch Mihály koncertjein, Balogh Kálmánnal pedig duólemezt készített néhány éve. Egy gasztroblogot idézve: „A fúziós konyha szaktudásról, minőségről, ízlésről, visszafogottságról és kiváló minőségű alapanyagokról szól.” Mindez adott egy különlegesen jóízű koncerthez!

Az 1860-ban alapított Bard College a legrangosabb amerikai egyetemek egyike a művészetek és a humán tudományok terén. Zenei fakultása és fesztiválja nem csak az amerikai zeneélet meghatározó csomópontja. Az egyetem elnöke, a Bard Zenei Fesztivál alapítója, Leon Botstein karmester irányításával ad koncertet az intézmény zenekara a Zeneakadémia Nagytermében, szólistaként pedig nem kisebb személyiség érkezik velük, mint a háromszoros Grammy-díjas Peter Serkin (a legendás Rudolf Serkin fia, Adolf Busch unokája). A rendkívüli érzékenységgel összeállított műsoron három, 1946-ban bemutatott „amerikai” kompozíció szerepel. Január 27-én mutatták be a New York-i Filharmonikusok Stravinsky neoklasszikus korszakának egyik legizgalmasabb darabját, a háromtételes Szimfóniát, alig néhány nappal később, február 8-án került sor Bartók utolsó – néhány ütem hangszerelés híján – befejezett műve, a III. zongoraverseny premierjére Philadelphiában, Aaron Copland III. szimfóniája pedig október 18-án Bostonban volt először hallható.

Jegyár: 1 900 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Jegyár: 1 200 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncetközpont

Akusztikus, autentikus Lukács Miklós – Duók Lukács Miklós, Balogh Kálmán (cimbalom); Dresch Mihály (szaxofon)

118

A Marczibányi téri Kodály Iskola 60. jubileumi évzáró hangversenye 1954-ben, hatvan éve alapították a budai Ének-zene tagozatos általános iskolát Kodály Zoltán irányításával. Az eredetileg a Lórántffy Zsuzsanna utcában, majd 15. tanévétől a Marczibányi téren működő iskola, amely 1975-től viseli Kodály nevét, valódi világszenzáció volt (és maradt) alapításától fogva. Olyan vendégek fordultak meg benne (és távoztak lenyűgözve), mint Yehudi Menuhin, Pablo Casals, Dmitrij Sosztakovics és Benjamin Britten. Az itt végzett, muzsikus pályára lépett diákok névsora is igen illusztris: Fischer Iván, Mohay Miklós, Mártha István, Spányi Miklós, Vajda János, Eckhardt Gábor – és a sort hosszan lehetne folytatni. 1960 óta az iskola tanévzáró hangversenyére hagyományosan a Zeneakadémia Nagytermében került sor. A felújítás kényszerű szünete után a Liszt Ferenc téri zenepalotába visszatérő Magyar Örökség-díjas intézmény hangversenyén az iskola nemzetközi díjas kórusai, Junior Prímadíjas Leánykara, a Bartók–Pásztory-díjas MR Gyermekkórus, a versenygyőztes hangszeres szólisták mellett neves művészek, egykori diákok lépnek fel. Jegyárak: 2 800, 2 200 Ft Rendező: Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium és Zenei Alapfokú Művészeti Iskola

2014. június 18. (szerda), 19.00 2014. június 20. (péntek ), 19.00

2014. július 4. (péntek ), 18.00

SOLTI TEREM

Operaszkeccsek Énekesek: Bernáth Éva, Imai Ayane, Makiko Yoshida (szoprán); Gheorghita Orsolya, Vincze Klára (mezzoszoprán) Zeneszerzők: Horváth Bálint, Kecskés D. Balázs, Kutrik Bence, Virágh András Gábor Concerto Budapest Vezényel: Vajda Gergely Rendező: Almási-Tóth András Fantázia, poézis, szépség – olvasható a Zeneakadémia Nagytermének mennyezetén lévő díszlámpákra írva. E három fogalom együttállása a kezdetektől meghatározza az intézmény szellemiségét, s különösen jól illik az év végi operavizsgákra. Hiszen immár hagyomány, hogy ősbemutatókat tart a Zene akadémia ezeken a „vizsgákon”, amelyek a növendékek számára valóban megmérettetést jelentenek ugyan, a közönség azonban aligha érzékeli az előadások iskolás jellegét. 2014-ben négy zeneszerző hallgató – Horváth Bálint, Kecskés D. Balázs, Kutrik Bence és Virágh András Gábor – ír 15-20 perces minioperákat, mégpedig kifejezetten az opera szakos hallgatók számára, közösen kialakított librettók alapján. Valódi operai műhelyről van tehát szó, amelyben az alkotó fantázia, a zene poézise és az énekhang szépsége forr szétválaszthatatlan egységbe. A zenei anyag tolmácsolásában Vajda Gergely és a Concerto Budapest együttese lesz a növendékek segítségére. Az előadást a Zeneakadémia opera programjának vezetője, Almási-Tóth András fogja össze művészeti vezetőként és rendezőként. A koncertre díjtalan belépő igényelhető a Zeneakadémia jegypénztárában Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

Ovidius-olvasatok az Erasmus Intenzív Program zárókoncertje 2014. június 22-én hét európai művészeti egyetem hallgatói és tanárai gyűlnek össze a Zeneakadémián (Brüsszelből, Rómából, Firenzéből, Marosvásárhelyről, Krakkóból, Zágrábból és természetesen Budapestről), hogy tizennégy napon keresztül Ovidius történeteiről szóljon az életük. Az Erasmus Program által támogatott projekt részeként az antik szerző Átváltozások című művének tíz, előzetesen kiválasztott történetére írnak minioperát a résztvevő intézmények zeneszerzés szakos hallgatói, hogy aztán a kéthetes budapesti workshop keretében hangszeres és énekes társaikkal beta nulják és színpadra vigyék a műveket. Orpheusz, Pygmalion, Daphne, Callisto és társaik elevenednek meg tehát a színpadon július 4-én, amikor a kéthetes együttlétet lezáró gálaesten a nagy közönségnek is bemutatják a hallgatók, mire jutottak egymással és Ovidius örökérvényű történeteivel. A koncertre díjtalan belépő igényelhető a Zeneakadémia jegypénztárában Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont 119

Liszt Múzeum Matinékoncertek

2014. január 4.

Rendkívüli Tehetségek Előkészítő A Tagozatának Chopin-hangversenye

2014. január 18.

Matthieu Esnult zongorakoncertje

2014. január 25.

siki Janka, Günsberger Ákos C és Seres Borbála gitárkoncertje

2014. február 1. A Budapesti Filharmóniai Társaság

2014. február 8.

művészeinek kamarakoncertje Császár Zsuzsanna és Kerényi Mariann

négykezes zongorakoncertje

2014. február 15. Szokolay Ádám zsolt zongorakoncertje

2014. február 22. A Rondino Kamarazenekar koncertje;

vezényel: Gémesi Géza

2014. március 1.

K ecskés Balázs (Bartók Konzervatórium) növendékeinek hangversenye

2014. március 8.

Japán vendéghallgatók hangversenye

2014. március 22.

Hargitai Imre zongorakoncertje

2014. március 29.

Simon Izabella zongorakoncertje

2014. április 5.

Saebeom Lee zongorakoncertje

2014. április 12.

Bak Edina zongorakoncertje

2014. április 19.

A Magyar Zongorás Trió hangversenye

2014. április 26.

Marco Grieco zongorakoncertje

2014. má jus 03.

K ereskedő Tamás zongorakoncertje

2014. má jus 10. F rideczki Katalin (zongora) és Büki Mátyás

(hegedű) hangversenye

2014. má jus 17.

Liza Yui zongorakoncertje

2014. má jus 24. Szabó Ferenc János zongorakoncertje a „Képzőművészek Liszt életében” című kiállításhoz kapcsolódóan

2014. má jus 31.

Marczi Mariann zongorakoncertje

2014. június 07.

Giuseppe Fricelli (Cherubini Konzervatórium, Firenze) növendékeinek hangversenye

2014. június 14.

A Semmelweis Vonósnégyes hangversenye A koncertek kezdési időpontja: 11.00 Helyszín: Régi Zeneakadémia Jegyárak: 1 300, 600 Ft Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont

120

A Zeneakadémia bemutatja: Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont Liszt utolsó budapesti otthona a Zeneakadémián 1986 óta fogadja a magyar felsőfokú zenei intézmény alapító elnökének tisztelőit. A lakásszerűen berendezett szobák a mester hangszereivel, bútoraival és emléktárgyaival, az őt ábrázoló eredeti festményekkel és szobrokkal kiegészítve szépségükkel önmagukban elbűvölik vendégeinket. Az emlékhelynek azonban még egy különleges varázsa van: a múzeum él, mivel működése a Régi Zeneakadémia épületében szervesen illeszkedik be a ház mindennapos forgatagába. A szalon melletti szomszédos kamarateremből sokszor élő muzsika szűrődik át, az épületben diákok és tanárok sietnek órára, éppúgy, mint Liszt és Erkel, vagy a későbbi generációk idején. Ha a látogató a folyosóról belép a múzeumba, ismét egy élettel teli világba kerül: munkatársaink egyre bővülő szolgáltatásaink felajánlásával fogadják őket. Az előszobából az ebédlőbe belépve egy eredeti fogadótábla jelzi az egykori fogadóórák idejét. Azon vagyunk, hogy bármikor is jön a vendég, mindig fogadóórában érkezzen. Miközben a lakásmúzeum megőrzi a 19. század második felének eredeti patináját, hangulatát, igyekszik követni a korszerű állományvédelmi és fejlesztési lehetőségeket is. Tavaly újítottuk fel a világítást, 2009-től kezdve bevezettük az audioguide szolgáltatást, amely a világ minden részéről érkező támogatóink és a Zeneakadémia Aviso stúdiójának köszönhetően már tizenkét nyelven, anyanyelvi szinten áll rendelkezésre zenei betétekkel. Szintén barátainktól kaptuk ajándékba Liszt hangszereinek restaurálását az elmúlt időszakban. Évről évre változó időszaki kiállításokat rendezünk, és a tér megnövelését a modern technika segítségével értük el: az érdeklődők ingyen kölcsönözhető tableteken magyar és angol nyelven kiegészítő anyagot találnak rajta az adott témakörben: szövegeket, képeket, zenéket, és ez hamarosan elérhetővé válik az okostelefonok használói számára is. Az érintőképernyős asztalon a tematikus kiállításokhoz kapcsolódó progra mokat nézhetnek, hallgathatnak, közülük néhányat feltettünk a honlapra is. A múzeumot nemcsak mi érezzük magunkénak, hanem művésztanáraink, hallgatóink, külföldi vendégművészeink is, akik évtizedek óta róják le tiszteletüket Liszt előtt a lakás melletti hangversenyteremben, a szombat délelőtti múzeumi matinékon és más rendezvényeinken. A múzeumi szolgáltatások sokrétű ellátása mellett ugyanolyan fontosságot tulajdonítunk Lisztkutatásaink nemzetközi színvonalának is, amelynek eredménye konferenciaelőadásainkon keresztül, kiadványainkban, adatbázisaink a honlapon való többnyelvű közzétételében, valamint az archívumunkban őrzött zenei kéziratok megjelentetésével jut el az érdeklődőkhöz. Természetesen élő kapcsolatot tartunk a nemzetközi Liszt-kutatás fő központjaival is. régi zeneakadémia © Török Miklós

Domokos Zsuzsanna A Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont igazgatója 121

Liszt-kukacok Akadémiája Ifjúsági programok a Zeneakadémián Minden gyerek zenével születik. Nincs olyan csecsemő, akit ne érintene meg Mozart vagy Bach zenéje. Vagy épp a Gangnam style, attól függően, hogy mivel találkozik otthon. A Zeneakadémia ifjúsági programjai érthető módon nem a popkultúra értékeivel kívánják megismertetni a kicsiket és a nagyobbakat, hanem azzal a három zenei világgal, amely az intézmény oktatását és hangversenyéletét is meghatározza, vagyis a klasszikus zenével, a népzenével és a jazzel.

A „Liszt-kukacok Akadémiája” fedőnév alatt működő zeneakadémiai ifjúsági programok célja nem az, hogy muzsikusokat neveljünk, hanem az, hogy felépítsük a jövő közönségét. Hogy azoknak a gyerekeknek, akik a Goldbergvariációkat hallják otthon, további csodákat mutassunk meg ebből a végtelen szellemi univerzumból, azokat pedig, akik Lady Gaga hangzó árnyékában nőnek fel, elkalauzoljuk másféle zenei tájakra. A Zeneakadémia ifjúsági programjainak egyik pillérét a heti rendszerességű kiscsoportos foglalkozások alkotják, amelyek a 6–10 éves korosztálynak szólnak. Nemcsak a különféle zenei műfajokat és formákat ismertetjük meg a gyerekekkel, nemcsak a különböző hangszereket mutatjuk be nekik (szó szerint kézzelfoghatóan), hanem beavatjuk őket a hangverseny intézményének működési mechanizmusába is. 20 000 Lego-kockából felépíttettük a méretarányos Nagytermet, s a gyerekek eljátszhatják a Lego-figurákkal, hogy hová érkezik a művész, miként készül a művészszobában, közben hogyan gyülekezik a közönség, és így tovább. Az ifjúsági programok további két pillérét a kistermi, illetve nagytermi koncertek adják, ahol élesben figyelhetik meg a gyerekek, hogy miként kel életre, s működik a zene. A 10-15 éves korosztálynak szóló koncertsorozat részleteit a szemközti oldalon (és a magazin korábbi oldalain) olvashatják, nagytermi koncertjeink és egyéb ifjúsági programjaink pedig majd 2014 őszén indulnak el. Sokan úgy gondolják, hogy a zene puszta szórakozás. Nincs igazuk. Ember mivoltunk lényegére tanít, s ezért aligha lehet elég korán kezdeni a vele való megismerkedést. Ahogy Shakespeare fogalmaz: „Az ember, aki legbelül zenétlen, / S eltörnek lelkén az összhangzatok, / Az kész az árulásra, tőrvetésre: / Szelleme a tompa űr sötétje, / Lelke csönd; a néma árnyékvilág. / Ne bízz benne. Hallgass a zenére!” (Szabó Stein Imre fordítása) 2014 tavaszán nyolc alkalommal tartunk kiscsoportos „Liszt-kukac” foglalkozást a Zeneakadémia Liszt Ferenc téri épületében. A foglalkozások 6–10 éves gyerekeknek szólnak. A szülők a foglalkozásokon nem vehetnek részt, számukra a foglalkozásokhoz közeli termek egyikében koncert- és operavideókat vetítünk. Időpontok (mindig szombaton, 10.00-tól 11.45-ig): február 1., február 22., március 1., március 22., április 12., április 26., május 10., május 24. Jegyár: 900 Ft A Liszt-kukacok Akadémiájának hivatalos támogatója a LEGO Hungária Kft.

122

ZENEAKADEMIA.HU

LISZT-KUKACOK AKADÉMIÁJA 10–15 ÉVESEKNEK KONCERTSOROZAT A SOLTI GYÖRGY KAMARATEREMBEN

2014. FEBRUÁR 2. ZENE ÉS MATEK 2014. MÁRCIUS 9. ZENE ÉS RAJZ 2014. ÁPRILIS 13. ZENE ÉS SPORT 2014. MÁJUS 11. ZENE ÉS IRODALOM

Az I. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny elé Versenyekkel és fesztiválokkal tele van a világ. Sokan már inflálódásra panaszkodnak ezen a téren. De hát hangszer is sok van, mégis egy Stradivari-hegedű örök érték marad. Minden attól függ, hogy a mesterség és a szellem aranyfedezete megvan-e. Ezt a kérdést feltéve, és egyértelmű igennel válaszolva rendezi meg a Zeneakadémia első nemzetközi versenyét, amely erős brandként jelenik meg, hiszen Marton Éva neve fémjelzi. Marton Éváé, az utóbbi negyven év kivételesen nagyívű pályát befutott, Puccini, Wagner, Richard Strauss, Verdi és más szerzők operáinak legnagyobb szerepeiben tündöklő énekesének neve. Ha egy intézménynek, egy országnak ilyen kincs van a birtokában, botorság lenne nem élni vele, és mi bizony ki is használjuk ezt a lehetőséget, Liszt Ferenc sokat idézett jelmondatának szellemében: „Génie oblige!” Ennek szellemében kapott kulturális életünk felelős irányítóinak döntése értelmében kiemelt figyelmet és támogatást ez a verseny, ami egyben izgalmas művészeti esemény is lesz. Az I. Marton Éva Nemzetközi Ének verseny zsűrijének elnöke maga a névadó, és tagjai között a nemzetközi operaélet olyan befolyásos szereplői foglalnak helyet, akik jelentős segítséget tudnak nyújtani egy fiatal énekes karrierjéhez. Mert mi a fontos egy zenei versenyen? Nem a díj pénzösszege (bár elárulhatom: az sem elhanyagolandó ebben az esetben…), hanem a további szereplés, a promóció lehetősége. Egy igazán jó versenynek hatalmas bokra van, amely szétterül: ágai, indái kinyúlnak, akár több kontinensre is. A Zeneakadémia – hasonlíthatatlan koncerttermeivel – és a gálaestben partnerként társuló, elegáns budapesti Operaház, a maga világot jelentő deszkáival ugyancsak mágikus erővel vonzza majd a szerencsét próbáló fiatalokat. Reméljük, sikerül igazgyöngyöket találni, s ehhez nemcsak a szakemberek, hanem az ítélő, biztató, együtt lélegző közönség részvételére is számítunk. Batta András

124

I .

N E M Z E T K Ã&#x2013; Z I

Ä&#x201C;

BUDAPEST

2014. SZEPTEMBER 15-21.

2014 ősz – előzetes 2014. szeptember 20.

2014. október 4. 2014. október 18.

2014. október 26. 2014. november 5.

2014. november 19.

I. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny – Döntő Fischer Annie 100 Eötvös Péter: Lady Sarashina (magyarországi bemutató) David Lang a Zeneakadémián Jean Efflam Bavouzet, Szokolay Balázs, Rácz Zoltán Brussels Jazz Orchestra "Sweetheart & the Daredevil"

2014. november 26.

Kim Kashkashian, Nagy Péter

2014. december 7.

Ian Bostridge, Thomas Adés

2014. december 12.

Steven Isserlis, Várjon Dénes

TÖBB, MINT KLASSZIKUS

www.bartokradio.hu

ZENEAKADÉMIA SOLTI TEREM

EÖTVÖS PÉTER LADY SARASHINA 2014.10.18.

ZENEAKADÉMIA NAGYTEREM

IAN BOSTRIDGE THOMAS ADÈS (ZONGORA) SCHUBERT: WINTERREISE 2014.12.07.

Szabadulás az elefántcsonttoronyból Az építéskori pompájában újranyílt Liszt Ferenc téri zenepalota rekonstrukciójának befejezésével az épület intézménye is megújult. A zeneművészeti és zenetudományi egyetem innentől duális egységet alkot a koncertszervezéssel. Az art NOUVEAU stílusban épült Zeneakadémia – programjait saját maga szervező – koncertközponttá válik. Ilyen szervesülésre elvétve akad példa a nemzetközi zenei életben. A New York-i Juilliard School vagy a helsinki Sibelius Akadémia mellett már a New York-i Carnegie Hall, a londoni Barbican Centre, az amszterdami Concertgebouw vagy brüsszeli BOZAR is versenytársa a Zeneakadémiának. A nemzetközi koncertpiacon mások a játékszabályok, mint a művészképzésben: a brand megjelenítése létfontosságú. Az új entitás új arculatot igényelt.

130

A Zeneakadémia bő évszázada világmárka a zeneművészeti képzésben, 21. századi egyetemi koncertközpontként sem adhatja alább. A 2013. február végén felálló kommunikációs csapatnak nem kevesebb volt a feladata, mint egy ilyen világmárka arculatának felépítése. Több, bonyolult, sokfordulós közbeszerzési eljárás előkészítésével párhuzamosan a kommunikációs igazgatóság munkatársai mélyfúrást végeztek: archívumok, levéltárak, könyvtárak és múzeumok mélyéről bányászták elő a fellelhető dokumentumokat, fény- és mozgóképeket, beleásták magukat az intézmény és a ház történetébe, elemezték a hazai viszonyokat, és feltérképezték a nemzetközi piacot. „Nehezítette a feladatot, hogy a kiadványstruktúrától a programkommunikáción át a konkrét esztétikai alapvetésekig nagyon sok mindent előre kellett eldönteni, anélkül, hogy egy korábbi folyamatos működés, mint közvetlen múlt, vagy több idő állt volna rendelkezésünkre. Itt előbb született meg az ember fejében a vízió, mint hogy az óvatos mérlegelés azt darabjaira szedhette volna” – mondja Szabó Stein Imre, a Zeneakadémia kommunikációs és médiatartalom-fejlesztési igazgatója. A vizuális újrafogalmazást a kommunikációs csapattal közösen a tendergyőztes Allison Advertising végezte. Az egyetem és a koncertközpont közös, egymástól funkcióját tekintve eltérő, egyedi és világmárkához méltó internetes jelenlétének kialakítása a konzorciumi társ Webra International feladata lett – a rendkívül részletes szakmai kiírásnak megfelelően. A Zeneakadémia megújulásának az egész világ által azonnal elérhető virtuális jele és nyoma a Zeneakadémia új honlapja. A naptár-, illetőleg a tetszőleges mélységű menürendszer kreatív és egyben funkcionális kialakítása a koncertközpont és az egyetem igényeire reagál. Hangsúlyos a regisztráció és az online jegyvásárlási blokk, de kiemelődnek a belső oldalakra továbbvezető linklisták, illetve az aktuális kurzusokat, egyetemi kampányokat, így például a felvételit népszerűsítő dinamikus felületek is. A táblagépes és a mobil használatra az első pillanattól alkalmas, úgynevezett reszponzív felhasználói felület megvalósítása kiemelt feladat volt: a képernyő méretét érzékelő rendszer a legoptimálisabb méretre igazítva mutatja ugyanazt a tartalmat. A kiadványokat, a honlapot és a hirdetés-portfóliót egységbe foglalja a Zeneakadémia új színvilága. Az arculatot meghatározó, egyben a komolyzenét jelző átható ciánkék, a vele szoros rokonságban álló egyetemi események mélykékje, az opera büszke aranya, a jazz izzó vöröse, a népzene vidám napsárgája és a jövő generációinak szóló programok életigenlő zöldje azonnal felismerhető, emóciógeneráló színkódrendszerré áll össze. A Szabó Stein nevével fémjelzett kommunikációs stratégia egyértelmű célja, hogy kiszabadítsa a Zeneakadémiát és az általa képviselt – a patina és a progresszió kettősségével leírható – sokszínű és gazdag zenei világot az elitkultúra elefántcsonttornyából.

zeneakademia.hu

koncertkronológia A Zeneakadémia Koncertközpont saját szervezésében Befogadott rendezvény Klasszikus Jazz Opera Népzene Junior Egyéb 2014. január 10. (péntek), 20.00

Szalóki Ági Karády-estje Ferences jótékonysági est az autizmussal élőkért 4. oldal

2014. január 26. (vasárnap), 19.30

King's Singers – The Great American Songbook

Kamarazene Nagyteremre Jevgenyij Koroljov és a Keller Kvartett

8. oldal

2014. január 22. (szerda), 19.00

Operavizsga-fesztivál The Don Juan Project Zeneakadémia 10. oldal 2014. január 23. (csütörtök), 19.00

Operavizsga-fesztivál The Don Juan Project Zeneakadémia 10. oldal 2014. január 23. (csütörtök), 19.30

Chanticleer: She said/He said

2014. január 11. (szombat), 19.00

10. oldal

ÁTLÁTSZÓ HANG ÚJZENEI FESZTIVÁL nyitókoncert

2014. január 24. (péntek), 17.00

4. oldal 2014. január 12. (vasárnap), 19.30

18. oldal

2014. január 28. (kedd), 19.30

A fekete-fehér színei Bogányi Gergely a Zeneakadémián II. 18. oldal

2014. január 30. (csütörtök), 19.30

Liszt Ferenc Kamarazenekar

18. oldal

2014. január 31. (péntek), 19.00

MÁV Szimfonikus Zenekar

20. oldal

2014. január 31. (péntek), 19.00

Operavizsga-fesztivál Sing the body electric! Stockholmi Operafőiskola

Jazz itt! Pozsár Máté Quartet feat. Bacsó Kristóf Avantgárd és free jazz

12. oldal

20. oldal

Dalestek a Zeneakadémián Rost Andrea és Oláh Kálmán „Dalok, ahogyan még sohasem hallhattuk őket”

2014. január 24. (péntek), 19.30

2014. február 1. (szombat), 19.00

Óbudai Danubia Zenekar Hommage à Petrovics Emil

4. oldal

12. oldal

2014. január 14. (kedd), 19.00

2014. január 25. (szombat), 15.30

Akusztikus, autentikus Poros zenekar Muzsika, család - egy revival zenészdinasztia 20. oldal

Borbély László DLA doktori záró zongorahangversenye

Kocsis Zoltán és a Zuglói Filharmónia

2014. február 1. (szombat), 19.30

6. oldal

13. oldal

Budafoki Dohnányi Zenekar

21. oldal

2014. január 18. (szombat), 19.30

2014. január 25. (szombat), 19.00

Jevgenyij Koroljov és a Concerto Budapest

2014. február 2. (vasárnap), 11.00

2014. január 19. (vasárnap), 11.00

Operavizsga-fesztivál Dido és Aeneas Firenzei Cherubini Konzervatórium 13. oldal

21. oldal

Budafoki Dohnányi Zenekar Gyönyör és gyötrelem birodalma

2014. január 26. (vasárnap), 19.00

2014. február 4. (kedd), 19.30

Operavizsga-fesztivál A katona története Zágrábi Zeneakadémia

A zenén túl... Vásáry Tamás zenés beszélgetései IV/3

6. oldal

8. oldal 2014. január 19. (vasárnap), 19.30

Jevgenyij Koroljov és a Concerto Budapest

8. oldal 132

2014. január 21. (kedd), 19.30

13. oldal

Liszt-kukacok Akadémiája Zene és matek 10-15 éveseknek

21. oldal

2014. február 5. (szerda), 19.30

2014. február 12. (szerda), 19.00

2014. február 19. (szerda), 22.00

Kamarazene Nagyteremre Banda Ádám, Perényi Miklós, Szokolay Balázs

A Zeneakadémia és a Jerusalem Academy of Music and Dance közös koncertje Reconnections – A kamarazene művészete

Mozart Late Night Mozart-show egy egészben 18 éven felülieknek

22. oldal

36. oldal

30. oldal

2014. február 21. (péntek), 19.30

Verdi: Requiem – Ugrin Gábor emlékére

2014. február 13. (csütörtök), 22.00

36. oldal

2014. február 7. (péntek), 19.45

Mozart Late Night Mozart-show egy egészben 18 éven felülieknek

2014. február 22. (szombat), 19.30

2014. február 6. (csütörtök), 19.30

22. oldal

Pinchas Zukerman és a Budapesti Fesztiválzenekar

30. oldal

22. oldal

2014. február 14. (péntek), 19.00

2014. február 8. (szombat), 10.30; 15.00

A tehetség kötelez Gyöngyösi Ivett

Mesélő muzsika/2 Csengettyűk és harangok

31. oldal

26. oldal

2014. február 14. (péntek), 19.00

2014. február 8. (szombat), 19.45

Jandó Jenő és a MÁV Szimfonikus Zenekar

Pinchas Zukerman és a Budapesti Fesztiválzenekar

31. oldal

22. oldal

2014. február 15. (szombat), 19.00

2014. február 8. (szombat), 22.00

Christine Schornsheim csembalóestje J. S. Bach és C. P. E. Bach művei

Mozart Late Night Mozart-show egy egészben 18 éven felülieknek 26. oldal 2014. február 9. (vasárnap), 15.30

Pinchas Zukerman és a Budapesti Fesztiválzenekar 22. oldal

2014. február 10. (hétfő), 19.00

32. oldal 2014. február 15. (szombat), 19.30

Farsangi télbúcsúztató népzenével Herczku Ágnes, Pál István „Szalonna” és Szabó Dániel estje 32. oldal

MR Szimfonikusok

Khatia Buniatishvili és a Concerto Budapest 36. oldal

2014. február 22. (szombat), 22.00

Mozart Late Night Mozart-show egy egészben 18 éven felülieknek 37. oldal 2014. február 23. (vasárnap), 19.30

Khatia Buniatishvili és a Concerto Budapest 36. oldal

2014. február 24. (hétfő), 19.30

MVM-KONCERTEK - A ZONGORA IFJ. BALÁZS JÁNOS SZÓLÓESTJE A ZONGORA HÁROM ARCA 37. oldal 2014. február 25. (kedd), 19.00

W. A. Mozart: A varázsfuvola

38. oldal

2014. február 26. (szerda), 19.00

26. oldal

Thomas Hengelbrock és a Balthasar-Neumann-Ensemble

Jazz itt! Tálas Áron Quintet feat. Hámori János Fúziós jazz

32. oldal

38. oldal

2014. február 10. (hétfő), 19.45

2014. február 16. (vasárnap), 22.00

2014. február 26. (szerda), 19.30

Pinchas Zukerman és a Budapesti Fesztiválzenekar

Mozart Late Night Mozart-show egy egészben 18 éven felülieknek

Kamarazene Nagyteremre Takács Kvartett

Liszt-reflexiók A Koreai Liszt-társaság kétzongorás estje

2014. február 16. (vasárnap), 19.30

22. oldal

2014. február 11. (kedd), 22.00

Mozart Late Night Mozart-show egy egészben 18 éven felülieknek 30. oldal

36. oldal

38. oldal

2014. február 27. (csütörtök), 19.00

W. A. Mozart: A varázsfuvola

42. oldal

133

2014. február 28. (péntek), 19.00

2014. március 8. (szombat), 15.00

2014. március 26. (szerda), 19.30

Alexander Markov és a MÁV Szimfonikus Zenekar

Gennagyij Rozsgyesztvenszkij és a Concerto Budapest

Beethoven: IX. szimfónia – Kobajasi Kenicsiró és a Zeneakadémia Szimfonikus Zenekara

42. oldal

2014. február 28. (péntek), 19.00

Dalestek a Zeneakadémián Meláth Andrea „A nő és a szerelem” 42. oldal 2014. március 1. (szombat), 19.00

W. A. Mozart: A varázsfuvola

43. oldal

2014. március 1. (szombat), 19.30

Budafoki Dohnányi Zenekar

43. oldal

2014. március 2. (vasárnap), 11.00

Budafoki Dohnányi Zenekar Halál és megdicsőülés 43. oldal 2014. március 2. (vasárnap), 19.00

A tehetség kötelez Musiciens libres 48. oldal

2014. március 4. (kedd), 19.30

Óbudai Danubia Zenekar

48. oldal

2014. március 6. (csütörtök), 19.00

Akusztikus, autentikus Ökrös együttes retrospektív

49. oldal

2014. március 8. (szombat), 19.30

Binder Károly szerzői estje

50. oldal

2014. március 28. (péntek), 19.45

Finghin Collins és a Budapesti Fesztiválzenekar

2014. március 9. (vasárnap), 11.00

66. oldal

Liszt-kukacok Akadémiája Zene és rajz 10-15 éveseknek

2014. március 29. (szombat), 15.30

50. oldal

66. oldal

2014. március 9. (vasárnap), 19.30

2014. március 29. (szombat), 19.45

MR Énekkar

53. oldal

2014. március 11. (kedd), 19.30

Malcolm Bilson és az Orfeo Zenekar Haydn-Mozart-estje 53. oldal

2014. március 12. (szerda), 19.30

MVM-koncertek – A Zongora Jandó Jenő zongoraestje

Zuglói Filharmónia

Finghin Collins és a Budapesti Fesztiválzenekar

66. oldal

2014. március 30. (vasárnap), 19.30

Kamarazene Nagyteremre Elena Bashkirova és a Jerusalem Chamber Music Festival 66. oldal

56. oldal

2014. április 3. (csütörtök), 19.00

2014. március 14. (péntek), 19.30

Kobajasi Kenicsiro és a MÁV Szimfonikus Zenekar

Kobajasi Kenicsiró és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar 56. oldal

69. oldal

2014. április 4. (péntek), 19.00

A tehetség kötelez Kiss Péter és Szűcs Péter

48. oldal

2014. március 16. (vasárnap), 19.00

2014. március 6. (csütörtök), 19.30

A tehetség kötelez Classicus Ensemble

2014. április 7. (hétfő), 19.30

49. oldal

2014. március 18. (kedd), 19.30

Kamarazene Nagyteremre Joshua Bell, Steven Isserlis, Várjon Dénes

2014. március 7. (péntek), 19.30

Kamarazene Nagyteremre Baráti Kristóf hegedű szólóestje

2014. április 8. (kedd), 19.00

David Fray és a Liszt Ferenc Kamarazenekar

Gennagyij Rozsgyesztvenszkij és a Concerto Budapest 49. oldal

58. oldal

2014. március 20. (csütörtök), 19.30

Vijay Iyer Trio [USA]

62. oldal

134

62. oldal

69. oldal

70. oldal

Akusztikus, autentikus Dresch Mihály és Vizeli Balázs Két prímás, egy színpad 70. oldal

2014. április 8. (kedd), 19.30

Budafoki Dohnányi Zenekar

74. oldal

2014. április 9. (szerda), 19.00

Jazz itt! Szebényi Dániel Quintet feat. Binder Károly Modern akusztikus jazz 74. oldal 2014. április 11. (péntek), 19.00

MÁV Szimfonikus Zenekar

74. oldal

2014. április 12. (szombat), 19.00

2014. április 22. (kedd), 19.00

2014. május 2. (péntek), 19.30

A tehetség kötelez Tornyai Péter szerzői estje

A zenén túl... Vásáry Tamás zenés beszélgetései IV/4

80. oldal

2014. április 22. (kedd), 19.30

Érdi Tamás zongoraestje

80. oldal

2014. április 23. (szerda), 19.00

Dalestek a Zeneakadémián Hajnóczy Júlia és Brickner Szabolcs „Költők és szerelmek” 81. oldal

Élesben – az Ének Tanszék Richard Strauss 150

2014. április 23. (szerda), 19.30

75. oldal

81. oldal

2014. április 12. (szombat), 19.30

2014. április 24. (csütörtök), 19.30

Kodály Filharmónia Debrecen

75. oldal

2014. április 13. (vasárnap), 11.00

Budafoki Dohnányi Zenekar Bűn és bűnhődés 75. oldal

Óbudai Danubia Zenekar

2014. április 15. (kedd), 19.30

A fekete-fehér színei Bogányi Gergely a Zeneakadémián III. 76. oldal

2014. április 18. (péntek), 19.00

A MÁV Szimfonikus Zenekar Bach-estje 80. oldal

2014. május 4. (vasárnap), 19.00

A tehetség kötelez ZAK Ensemble 88. oldal

2014. május 4. (vasárnap), 19.30

Alexander Sladkovsky és a Concerto Budapest 88. oldal

90. oldal

2014. április 25. (péntek), 19.30

2014. május 7. (szerda), 19.00

Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar

90. oldal

2014. április 26. (szombat), 19.30

76. oldal

88. oldal

82. oldal

A IV. Országos Zathureczky Ede emlékverseny gálakoncertje

A zene felemel A Snétberger Zenei Tehetség Központ évzáró koncertje

2014. május 6. (kedd), 19.30

Liszt-kukacok Akadémiája Zene és sport 10-15 éveseknek 2014. április 13. (vasárnap), 15.30

2014. május 3. (szombat), 19.30

Szőnyi Erzsébet 90 A Nemzetközi Zenei Nevelési Szimpózium nyitó koncertje

2014. április 13. (vasárnap), 11.00

76. oldal

84. oldal

Hegedűs Endre zongoraestje

Áriavizsga

2014. május 8. (csütörtök), 19.30

Liszt Ferenc Kamarazenekar

Ránki Dezső és a Concerto Budapest

90. oldal

82. oldal

2014. május 9. (péntek), 19.00

2014. április 27. (vasárnap), 19.30

91. oldal

Meláth Andrea és a Junge Deutsch–FranzösichUngarische Philharmonie Richard Strauss 150 84. oldal

MÁV Szimfonikus Zenekar

2014. május 9. (péntek), 19.00

Jazz itt! Meleg Tamás Trio feat. Oláh Kálmán Modern mainstream jazz

2014. április 29. (kedd), 19.30

91. oldal

Cyprien Katsaris és a Győri Filharmonikus Zenekar

2014. május 10. (szombat), 19.30

84. oldal

Beethoven összes zongoraversenye I. Várjon Dénes és a Concerto Budapest 91. oldal 135

2014. május 11. (vasárnap), 11.00

2014. május 19. (hétfő), 19.30

2014. május 30. (péntek), 19.00

Liszt-kukacok Akadémiája Zene és irodalom 10-15 éveseknek

Pechan Rudolf koncertmesteri jubileuma 40 éve a Műegyetemi Zenekar élén

A MÁV Szimfonikus Zenekar Richard Strauss-estje

94. oldal

105. oldal

2014. május 11. (vasárnap), 19.30

2014. május 22. (csütörtök), 19.00

Szétszakított Magyarország Koncert a holokauszt áldozatainak emlékére

Élesben – a Zeneszerzés Tanszék I. 105. oldal

94. oldal

2014. május 23. (péntek), 19.30

2014. május 12. (hétfő), 19.30

Baráti Kristóf és az Új Magyar Kamarazenekar

MVM-koncertek – A Zongora Nyikolaj Luganszkij

105. oldal

94. oldal

2014. május 24. (szombat), 15.30

2014. május 13. (kedd), 19.30

Zuglói Filharmónia Horváth Gábor DLA vizsgakoncertje

Chick Corea A budapesti koncert 96. oldal 2014. május 15. (csütörtök), 19.00

Akusztikus, Autentikus „Apja-fia” – Berecz családi koncert mesével

96. oldal

2014. május 15. (csütörtök), 19.30

Brigham Young University Chamber Orchestra

110. oldal

2014. május 31. (szombat), 19.30

Alena Baeva és a Concerto Budapest 110. oldal

2014. június 1. (vasárnap), 19.00

Jazz itt! In memoriam Ella Fitzgerald

114. oldal

2014. június 2. (hétfő), 19.30

University of Berkeley Symphony Orchestra 114. oldal

108. oldal

2014. június 10. (kedd), 19.30

2014. május 24. (szombat), 19.30

Pekka Kuusisto és a Mahler Chamber Orchestra

Budafoki Dohnányi Zenekar

108. oldal

2014. május 25. (vasárnap), 11.00

Budafoki Dohnányi Zenekar Az ördög üdvözlete 108. oldal 2014. május 25. (vasárnap), 16.00

114. oldal

2014. június 12. (csütörtök), 19.00

Akusztikus, Autentikus Lukács Miklós – Duók

118. oldal

2014. június 14. (szombat), 19.30

2014. május 16. (péntek), 19.00

Az MR Gyermekkórus pünkösdi hangversenye

109. oldal

Peter Serkin és a Bard College Conservatory of Music Zenekara

Perényi Miklós és a MÁV Szimfonikus Zenekar

2014. május 25. (vasárnap), 19.00

2014. június 15. (vasárnap), 16.00

Élesben – a Zeneszerzés Tanszék II.

A MARCZIBÁNYI téri Kodály Iskola 60. jubileumi évzáró hangversenye

100. oldal

2014. május 17. (szombat), 19.30

Beethoven összes zongoraversenye II. – Várjon Dénes és a Concerto Budapest 102. oldal

2014. május 18. (vasárnap), 19.30

Amadinda 30

102. oldal

109. oldal

2014. május 27. (kedd), 19.30

Muzsikás együttes – Szent Efrém Férfikar Bartóktól Bartókig 109. oldal 2014. május 28. (szerda), 19.30

Óbudai Danubia Zenekar

110. oldal

118. oldal

2014. június 18. (szerda), 19.00

Operaszkeccsek

119. oldal

2014. június 20. (péntek), 19.00

Operaszkeccsek

119. oldal

2014. július 4. (péntek), 18.00

Ovidius-olvasatok 119. oldal

136

JEGYTÉRKÉP Nagyterem

KÓRUSÜLÉS BAL 10 – 19

10 11 12 13 14 15 16 17 18 19

19 18 17 16 15 14 13 12 11 10

13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

5 6 7 8 9 10 11 12

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

V IV III II I 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

2 3 4 5 6 7 8

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 1

2 3 4 5 6 7 8

M1 M2 M3

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

6 5 4 3 2

1 M3 M2 M1

JOBB 12 – 1

BAL 1 – 12

7 6

3 2 1

4 3 2 1 5 4 3 2 1 6 5 4 3 2 1

BAL 9–1

7 6 5 4 3 2 1 7 6 5 4 3 2 1

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1 1

2 3 4 5 6 6 5 4 3 2

BALKÖZÉP 1–7

JOBBKÖZÉP 7–1

I II III IV V VI

7 6 5 4 3 2 1 7 6 5 4 3 2 1

1 2 3 4

5 6

6 7 1 2 3 4 5 6 7 1 2 3 4 5 6 7 1 2 3 4 5 6 7 1 2 3 4 5

9 8

I II III IV V VI

8 9

FÖLDSZINT (zsöllye)

6 5 7 1 2 3 4 6 5 1 2 3 4 6 5 1 2 3 4

JOBB 1–9

KÖZÉPERKÉLY A fenti jegytérképek a Zeneakadémia koncertközpont saját szervezésű koncertjeira érvényesek. 138

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

12 – 1

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

OLDALERKÉLY JOBB

3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

24 – 13

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

12 11 10 9 8 7 6 5

11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

22 21 20 19 18 17 16 15 14 13 12

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII XIII XIV XV XVI XVII XVIII

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2

24 23 22 21 20 19 18 17 16 15 14 13

PÓDIUMÜLÉS: 80 HELY

24 23 22 21 20 19 18 17 16 15 14 13

13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

SZÍNPAD

V VI III II I

OLDALERKÉLY BAL

20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 29 28 27 26 25 24 23 22 21 20

24 23 22 21 20 19 18 17 16 15 14 13

1 – 12

30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 39 38 37 36 35 34 33 32 31 30

24 23 22 21 20 19 18 17 16 15 14 13

13 – 24

JELMAGYARÁZAT 1. kategória 2. kategória 3. kategória szolgálati hely

JOBB 19 – 10

JEGYTÉRKÉP Solti Terem

A ZENEAKADÉMIA KONCERTKÖZPONT SAJÁT SZERVEZÉSÉBEN.

JELMAGYARÁZAT 1. kategória 2. kategória szolgálati hely

SZÍNPAD

Kapcsolat, közönségkapcsolat Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

III

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

III

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5

IV V

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

3 4 5 6 7 7 6 5 4 3

VII

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

VII

VIII 1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

VIII

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

1 2 3 4 5 6

6 5 4 3 2 1

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

XII

1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1

XII

XIII 1 2 3 4 5 6 7 7 6 5 4 3 2 1 1 2 3 3 2 1

XIV

1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8. Központi telefonszám: (1) 462-4600 Közönségkapcsolati kérdésekkel a kozonsegkapcsolat@zeneakademia.hu e-mail címen állunk rendelkezésére. Jegyvásárlási információk A Zeneakadémia Koncertközpont jegypénztára a Zeneakadémia megújult épületében (1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.), a főbejárat mellett található. A jegypénztár minden nap 11.00 és 18.00 óra között, valamint az előadási napokon az előadás kezdését megelőző órától az előadás szünetéig tart nyitva. A jegypénztár elérhetőségei: telefon: (1) 321-0690 e-mail: jegy@zeneakademia.hu

XIII

A Zeneakadémia Koncertközpont jegyeivel kapcsolatos kérdésekkel a jegypénztár munkatársaihoz fordulhatnak. A jegyvásárlással kapcsolatos további információk a Zeneakadémia honlapján találhatók.

XIV M3 M2 M1

M1 M2 M3 BAL 1–7

JOBB 7–1

FÖLDSZINT

Az Épület nyitva tartása, látogatási lehetőségei

12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 14 13 12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 14 13 12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 14 13 12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 8 7 6 5 4 3

A Zeneakadémia épülete a nagyközönség számára csak szervezett formában, előzetes egyeztetés alapján látogatható. Az épület az oktatás JELMAGYARÁZAT zavartalansága érdekében napközben zárva tart. Nyitás a hangversenyek 1. kategória előtt egy órával. kezdete A Zeneakadémia épületének szervezett látogatásával kapcsolatos 2. kategória információk a www.zeneakademia.hu címen érhetők el. szolgálati hely

Az épület megközelítése

8 7 6 5 4 3 BAL 1–7

JOBB 8–1

KARZAT

Vendégeink a Liszt Ferenc téri főbejáratot vehetik igénybe. Az akadálymentes bejárat mozgássérült látogatóink és kísérőik számára a Király utcai oldalon található; ezen keresztül a hangversenytermek közvetlen felvonókapcsolattal érhetők el. 139

Impresszum Felelős kiadó:

A Koncertmagazin szerzői:

dr. Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora

Almási-Tóth András – operarendező, a Zeneakadémia Opera Programjának vezetője, egyetemi docens Dr. Batta András – zenetudós, a Zeneakadémia volt rektora, kormánybiztos Bércesi Barbara – jazz-szakíró Bolya Mátyás – citera- és kobozművész, a Zeneakadémia tanára Dr. Domokos Zsuzsa – zenetudós, a Liszt Múzeum és Kutatóközpont igazgatója Dr. Raffay Endre – művészettörténész, a Pécsi Tudományegyetem Művészettörténet és Művészetelmélet Tanszékének vezetője Fazekas Gergely – zenetudós, a Zeneakadémia adjunktusa Ignácz Ádám - zeneesztéta, az MTA BTK Zenetudományi Intézet kutatója Kling József – újságíró, zenekritikus Lakatos Gergely – a Zeneakadémia főmérnöke, hangmérnök László Ferenc – történész, zenekritikus Lorenz Péter – a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának munkatársa Mácsai János – zenetudós, zongoraszakértő Mesterházi Máté – zenetudós, a Zeneakadémia könyvtárának tudományos munkatársa Molnár Szabolcs – zenetudós, a Bartók Konzervatórium tanára Várkonyi Tamás – zenetudós, zenetanár, a Capella Silentium művészeti vezetője Vajna Tamás – a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának munkatársa Végh Dániel – a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának munkatársa

Főszerkesztő: Szabó Stein Imre

Felelős szerkesztő: Fazekas Gergely

Layout: Allison Advertising Kft.

Tördelés: High Voltage Kft.

Nyomda: Keskeny és Társai 2001 Kft. Megjelenik a Zeneakadémia Kommunikációs Igazgatóságának gondozásában, 10 000 példányban. A szervezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják.

Lapzárta: 2013. november 15.

A klasszikus zenei koncertismertetőket László Ferenc, Molnár Szabolcs és Fazekas Gergely, a népzenei koncertismertetőket Bolya Mátyás, a jazzkoncertismertetőket Bércesi Barbara írta.

fotográfusok: Ellen Appel, Bánkuti András, Bozsó András,

Darabos György, Dobos Tamás, Fejér Gábor, Földi Imre, Gordon Eszter, Gunter Glücklich, Horváth Éva, Kaapo Kamu, Jimmy Katz, Keleti Éva, Liszkay Lilla és Taskovics Dorka, Marjai Judit, Máté Balázs, Misetics Mátyás, Molnár Ágnes Éva, Molnár Zoltán, Pataky Zsolt, Puklus Péter, Szalay Zoltán, Sziklai Dezső, Zana Krisztián Külön köszönet a MOME Fotográfiai Tanszékét vezető Szalontai Ábel (DLA) fotográfusnak. A Zeneakadémia fenntartója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Stratégiai médiapartnereink:

140

Az élet legjobb dolgai ingyenesek. “The best things in life are free.” - amerikai közmondás