Babák a világ körül: Észtország

Szerző: Szabó Hajnalka újságíró

Soron következő interjúnk a melengető, mediterrán toszkán hangulatból ismét északra invitál minket, egy pöttöm balti állam fővárosába, a Balti-tenger partján fekvő Tallinnba. A hol csendes, hol pedig mozgalmas észt hétköznapokba Viki enged nekünk bepillantást.

Aivar épp Pápán dolgozott, Viki szülővárosában, amikor 2010-ben megismerték egymást. Mindkettejük tervei és munkakörülményei úgy alakultak, hogy 2012-ben az Észtországba költözésnek nemcsak a gondolata merült fel bennük, hanem döntöttek is, és még annak az évnek a nyarán az észt fővárosba, Tallinnba költöztek.

Új kezdet, új otthon

Kezdetben a költözés, az albérletkeresés, az igazolványok és iratok megszerzése, kicsivel később pedig a Töötukassa, vagyis az észt Munkaügyi Hivatal általi munkakeresés és az észtül tanulás napjai tették ki Viki idejének legnagyobb részét. Mivel Észtországban tekintélyes létszámú a magyar közösség, a Magyar Intézet programjait ő is szívesen látogatta, ahol nem egy szoros barátsága és ismeretsége is kötődött. A költözés utáni 2 hónapban még úgy érezte, mintha csupán nyaralna, végül egy szeptemberi napon fogta el az érzés, hogy ő bizony Észtországban él, és ez az otthona.

Babavárás észt módra

Tallinn is azok közé az északi városok közé tartozik, ahol az októbertől áprilisig tartó szürkület és

hideg határozza meg a mindennapokat, ezért Viki számára ez volt a legnehezebben megszokható tényező. Harcolt az elemekkel, a szeszélyes nyarakkal és a hirtelen változó időjárással. A csendes észt hétköznapokba azután a baba érkezése hozott örömhírt. Viki, férje mellett, Aivar édesanyjának segítségére is számíthatott. A Tallinn-szerte található három nagy kórházból kettőben működik szülészet. Viki abban a szerencsében részesült, hogy már a várandósgondozás alkalmával magyar orvosokhoz került, így elmondása alapján jóval nagyobb biztonságban érezte magát. Több más országhoz hasonlóan a hálapénz intézményét Észtországban bűncselekménynek tartják, sőt itt egy fokkal szigorúbban kezelik, így ha az orvos 35 eurónál nagyobb értékű ajándékot fogad el, az megvesztegetésnek minősül és a praktizálási jog elvesztésével járhat.

Viki végül az állami ellátás mellett döntött, de Észtországban természetesen van lehetőség magánkórházi szolgáltatás igénybevételére is. Az orvosválasztás is kórházi kereteken belül történik: az ehhez szükséges költségeket, díjakat a kórháznak kell befizetni, ezeket a járulékok levonása után bocsátják az orvosok rendelkezésére, ezzel is csökkentve a juttatásbeli különbségeket. A várandósság mindkét kislányával, Grétával és Rózival is problémamentesnek bizonyult Viki számára. A babavárás során trimeszteri vérvételeken, 2-3 nagy ultrahangvizsgálaton és havi vizeletvizsgálaton kellett részt vennie. Havonta járt szülésznőhöz is, aki minden esetben ellenőrizte a mama és a baba egészségi állapotát.

Megélni a pillanatot

Viki az első babavárása alkalmával „a pillanatot” szerette volna megélni, éppen ezért tudatosan nem járt szülésfelkészítőre és nem olvasott szüléstörténeteket sem. Amikor Rózit várta, akkor is a szülésznőkre és orvosokra bízta magát. Mivel mindkét várandóssága alatt partnerként kezelték, kialakult benne a bizalom, így a szükséges burokrepesztést is javaslatként fogadta el. A szülés után családi szobában szállásolták el őt és férjét, mely saját fürdőszobával és személyes térrel biztosította a teljes nyugalmat, ahol mamának és babának minden szükséges eszközt és ellátást biztosítottak. A babagondozásra való felkészítés is teljes körű volt. A kórházban szigorú volt a szoptatásra vonatkozó protokoll, ami azt jelenti, hogy nem adtak cumisüveget és játszócumit a babáknak. Ha valamiért tápszeres táplálás szükséges, azt fecskendővel oldják meg, de minden esetben próbálják az anyatejes táplálást ösztönözni, amit a csecsemőgondozók türelmesen mutatnak meg az újdonsült kismamáknak.

Minőségi támogatás

Gréta 2 évesen kezdett állami fenntartású óvodába járni. Mivel Vikiék mind az óvodával, mind az óvónőkkel nagyon elégedettek voltak, nagyon szeretnék, ha Rózi is ebben a felkészült és biztonságos, családias környezetben tölthetné majd ovis éveit. Észtországban az óvoda térítésköteles és csak nagyon indokolt esetben mérséklik ennek díját, továbbá az óvoda intézménye kezdettől fogva az iskolára készít fel, havi tematika határozza meg a tevékenységek menetét. Az e-óvodában a szülők nyomon követhetik, milyen tevékenységekben vesznek részt az adott napon a gyerekek. Észtországban a GYED-et szülői támogatásnak nevezik és a gyermek másfél éves koráig jár. Kiegészíti még a családi pótlék, ami egy gyermek után 60, két gyermek után 120, míg három gyermek után 500 euró juttatást jelent. Az észt állam ezenfelül minden gyermek születésekor 160 eurónyi egyszeri támogatást nyújt, illetve Tallinn városa szintén ad 320 euró-

nyi egyszeri támogatást, két részletben. Az iskolakezdésig számos juttatás, adókedvezmény érhető el a kisgyermekes szülők számára, emellett itt is létezik az északi országokra jellemző, apáknak járó 30 napos szülési szabadság, ami a gyermek 2 éves koráig bármikor felhasználható.

Tartalmas hétköznapok

Mivel a tömegközlekedés is baba- és családbarát, Vikiék autó nélkül is mobilisak. Hordozókendő segítségével könnyű a séta, legyen szó akár a reggeli iskolába kísérésről, akár a délutáni sétáról. Viki kezdeti csendes hétköznapjai után ma már mozgalmas napokat él két kislányával, megannyi ismerős és barát mellett. Tartalmas énidőt is tud teremteni magának, ami segít olykor megszakítania a napi rutint és biztosítja számára a feltöltődést. Nyolc éve már, hogy Viki Tallinnba költözött, az Észtország iránt érzett szerelme pedig nem szűnik: nagyon szeret ezen a helyen élni, és már olyannyira sikerült beilleszkednie, hogy akár új barátai is hozzá fordulnak segítségért. Kiemelten fontos számára, hogy a gyerekei tudjanak magyarul, ezért miközben Aivar észtül kommunikál otthon, ő maga magyarul. Ez sok következetességet, kitartást és rengeteg meseolvasást kíván, de meg is van az eredménye. A nagyobbik kislány, Gréta már három nyelvet beszél anyanyelvi szinten és mindegyik nagyszülőjével a saját nyelvükön kommunikál.

A hirtelen változó időjárásban és a nemegyszer -20 fokos hideg ellen nem egyszerű a megfelelő öltözék megtalálása, így a gyerekek általános öltözete az anorák és a sálsapka, mely kellően véd a mínuszok ellen, de úgy, hogy nem melegszenek ki a nagy játékban.