Miért annyira fontos

Miért annyira fontos a D-vitaminpótlás?

A szervezet optimális D-vitamin-ellátottsága a gyermeket tervező nők, a várandósok, a szoptató anyák és a kisbabák számára is elengedhetetlen. Különösen oda kell figyelni rá a napfényhiányos téli hónapokban.

Ha jelentősebb D-vitamin-hiány alakul ki, az befolyásolhatja a termékenységet, továbbá a terhesség során csontritkuláshoz vezethet, míg a magzatoknál csontrendszeri problémákat, a gyermekeknél angolkórt okozhat. Megfelelő bevitele tehát nagyon fontos.

Mire jó és hogyan juthatunk hozzá?

A zsírban oldódó vitaminok közé tartozó D-vitaminnak kiemelt szerepe van az ásványi anyagok anyagcseréjében, emellett erősíti az immunrendszert, és – a foszforral, kalciummal együtt – nagyban hozzájárul a csontok és fogak egészségének védelméhez. Közrejátszik a daganatok kialakulásának megelőzésében is. Ez a vitamin részben a bőrünkben termelődik napfény (UV-B sugárzás) hatására, részben pedig természetes táplálékforrásokból (tej, halmáj, zsíros halak, tojássárgája) juthatunk hozzá. Figyelembe kell venni, hogy télen, elegendő napfény híján szervezetünk D-vitamin-ellátottsága csökken, ezért pótlásához vitaminkészítmények szedésére lehet szükség. Ugyanezt indokolhatja a járványveszély is, amikor az immunrendszer támogatását még inkább szem előtt kell tartani.

Mennyi kell belőle?

A várandósok és szoptatós anyák ajánlott napi D-vitamin-adagja 1500-2000 nemzetközi egység (NE). Emellett természetesen az egészséges táplálkozásról sem szabad megfeledkezniük. Lényeges, hogy az anyatej tápanyag-összetétele megfelelő legyen a baba számára. Emellett anyatejes babáknál a K-vitamin-pótlás mellett a D-vitamin pótlása is szükséges, a gyermekorvossal egyeztetve. A csecsemők napi D-vitamin-igénye 400 NE, az 1-6 éveseké 600-1000 NE. Ha a gyermek válogatós és nem hajlandó megfelelő mennyiségben D-vitamint tartalmazó élelmiszereket fogyasztani, esetleg az ezekkel szembeni túlérzékenysége miatt nem ehet ilyeneket, akkor a D-vitamin-pótlásról – orvosi útmutatás szerint – vitaminkészítmény segítségével lehet és kell gondoskodni.

Biztonságos karácsony, kicsikkel

Meghittség, hangulatos fények, ajándékok, finom falatok; nem véletlenül kedvenc időszakom a karácsony. Az idén viszont minden más lesz: egy nyolc hónapos baba és a két és fél éves ikrek mellett a legfőbb szempont a biztonság. Hogy ne a gyerekeket fenyegető veszélyek miatti aggodalomban teljenek az ünnepek, összeszedtem a legfontosabb pontokat, amelyekre odafigyelve babák mellett is meghitt és nyugodt lehet a karácsonyozás.

Karácsonyfa

Két fő dologra kell figyelni: az elhelyezésre és a gyúlékonyságra. Nagyobb, padlóra állítható fának keressünk biztonságos, elkerített helyet, és akár kössük is ki, hogy ne dőlhessen el, vagy válasszunk kisebb méretű fát, amit gyerekbiztos magasságba tehetünk. Ne legyen elérhető az alá tett terítő sem, mert akkor lerántható. Ha igazi lesz a fenyőnk, olyat válasszunk, aminek kevésbé hullanak a tűlevelei. A karácsonyfát tegyük a fűtőtesttől távol. Tipp Szerezzünk be a gyerekeknek egy mini játékfát, amivel játszhatnak, amit dekorálhatnak, így kevésbé lesz vonzó számukra a nagy fa szétszedése.

Szerző: Bérczes Judy blogger

@utazoanya, @b_judy_twins

Ajándékok

Sokkal értékesebb az együtt töltött minőségi idő, a közös játék, mint a sok felesleges játék. Akár egy kartondobozzal is órákig elvannak a picik és jót kuckóznak. Egy-két meglepetés bőven elég! Csak olyan ajándékot helyezzünk a fa alá, ami a legkisebbek számára sem veszélyes. Ügyeljünk a csomagolásra: ne használjunk hosszú szalagokat vagy olyan dekorációs elemeket, amelyek a pici szájába kerülve fulladást okozhatnak. Kibontás után azonnal távolítsuk el a csomagolóanyagot, hogy ne legyen idő kis darabkákra szétszedni. Tipp Az ajándékokat csak az utolsó pillanatban helyezzük a fához, hogy ne legyen lehetőségük a gyerekeknek elhordani és felügyelet nékül bontogatni őket.

Dekoráció

A fára helyezett dísz ne legyen törékeny, gyúlékony vagy olyan pici, hogy szájba véve fulladást okozhasson. Ha mégis ragaszkodunk a törékeny díszekhez, azok a fa felső részét ékesítsék. Tipp Készítsünk a kicsikkel közösen kartondekorációt, vagy például pomponokat. Minőségi fényfüzéreket vegyünk, és kültéren csak e célra gyártott terméket tegyünk fel. A gyertyákat helyezzük biztonságos helyre, és még rövid időre se hagyjuk égve, amikor elhagyjuk a szobát. Tipp Használjunk igazi gyertya helyett időzítős LEDgyertyákat, -fényeket.

Karácsonyi lakoma

Az ünnepi menü készítésekor fokozottan ügyeljünk arra, hogy a kicsik ne kerüljenek éles, hegyes konyhai eszközök, forró edények vagy a sütő közelébe. Ha már esznek darabos ételt, nyugodtan kóstolják meg a különböző fogásokat. Figyeljünk, hogy ne nyeljenek le kisebb, kemény falatokat vagy olyasmit, amit még nem ehetnek (például mézet egyéves kor alatt). Ha alkohol is kerül az asztalra, tartsuk messze a a kicsiktől, és mértékkel fogyasszuk. Seperjünk, porszívózzunk gyakrabban, hiszen lepottyanhatnak kicsi gyermekek számára veszélyes ételdarabok, amelyeket ők megtalálhatnak és a szájukba vehetnek. Tipp Az asztalterítő ne lógjon le, mert a baba könynyen belekapaszkodhat és magára ránthatja az egész karácsonyi menüt.

Sokan együtt?

Most, a járvány idején kiemelten fontos úgy együtt ünnepelnünk a rokonsággal, hogy csökkentsük a fertőzésveszélyt. Ezért szervezzünk szűk körű ünneplést és kerüljük a puszilkodást, ölelkezést, kézfogást. Mindenki alaposan mosson kezet érkezéskor, étkezés előtt és toaletthasználat után. Ha lehet, menjünk friss levegőre, illetve a lakást rendszeresen szellőztessünk. Étkezéskor kerüljük a büfé jellegű megoldást és ne együnk egymás tányérjából. Mindenki csak a maga evőeszközét, poharát használja. Fogjuk minél rövidebbre a találkozót. Ha bármilyen gyanús tünetet észlelünk magunkon vagy a gyerekeken, mondjuk le az ünnepi összejövetelt! Nem szabad, hogy mindez elvegye a kedvünket az ünnepektől – élvezzünk ki most is minden együtt töltött percet. Amit én a legjobban várok: hogy olyan hagyományokat teremthessünk a családi ünnepléshez, amelyeket a gyermekeim évről évre örömmel várnak majd, mint ahogyan én is tettem annak idején.