Hajóbontók

Paolo Bacigalupi Haj贸bont贸k

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 1

2013.05.21. 23:12:02

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 2

2013.05.21. 23:12:03

Paolo Bacigalupi

Haj贸bont贸k

Ad Astra 2013

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 3

2013.05.21. 23:12:03

A fordítás alapjául szolgáló mű: Ship Breaker by Paolo Bacigalupi Little, Brown and Company, 2010, New York Fordította Horváth Norbert Szerkesztés Kleinheincz Csilla

Copyright © 2009 by Paolo Bacigalupi © Ad Astra Kiadó Hungarian translation © Horváth Norbert, 2013 Borítókép © Sánta Kira, Vass Richárd, 2013 ISBN 978-615-5229-34-3

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 4

2013.05.21. 23:12:03

Arjunnak

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 5

2013.05.21. 23:12:03

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 6

2013.05.21. 23:12:03

1 Vézna egy szervizalagútban kúszott, rézkábeleket tépett le a járat faláról. Azbesztszemcsék és egérpiszok kavarodott fel a levegőben a mozdulatai nyomán. Mélyebbre mászott a járatba, tovább tépte az alumíniumkapcsokkal rögzített vezetékeket.

A kapcsok pendülve szakadtak ki és pattogtak a szervizjáratban, mint megannyi fémajándék a Bontóisten oltárán. Vézna mohón kapott utánuk, tompa csillanásukra vadászott a félhomályban, és az övéről lógó bőrerszénybe gyűjtötte őket. Megint megrángatta a vezetékeket. Egy méternyi értékes rézdrót maradt a kezében, és porfelhő borította be.

A LED-es fluoreszcens festék, amivel a homlokát kente be, tompa, zöld fénybe burkolta a szervizjáratokat. Kosz és sós izzadság csípte a szemét, és lecsorgott a szűrőmaszkja körül. Egyik sebhelyes kezével letörölte a sós patakokat, vigyázva, hogy ne kenje el a LED-es festéket. A festék őrjítő módon viszketett, de nem akarta kipróbálni, milyen vaksötétben botorkálni a labirintusszerű járatokban, így inkább tűrt, és számba vette a helyzetét.

Rozsdás csövek futottak a fal mentén és tűntek el a sötétségben. Némelyik vasból volt, mások acélból – a nehéz bontóbrigá7

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 7

2013.05.21. 23:12:03

doknak való feladat. Vézna csak a könnyű cuccokra koncentrált: rézdrótra, alumíniumra, nikkelre, a fémkapcsokra és pántokra, melyeket egy zsákban ki tudott vinni a könnyűbrigádnak.

Megfordult, hogy továbbmásszon a szervizjáratban, de közben beverte a fejét a mennyezetbe. Az ütődés zaja hangosan visszhangzott az alagútban, mintha csak egy harang belsejében lett volna. Por szállingózott a hajába. A szűrőmaszk ellenére köhögni kezdett, ahogy a por beszivárgott a rosszul szigetelő perem mentén. Újra és újra tüsszentett, könnybe lábadt a szeme is.

Levette a maszkot, és megtörölte az arcát, majd visszanyomta az orra és szája elé, és erősen hitt benne, hogy rendesen tapadni fog, bár sok remény nem volt rá.

A maszkot apjától kapta. Viszketett tőle a bőre és nem is zárt rendesen, mert nem az ő mérete volt. A maszk oldalán fakó betűkkel látszott a figyelmeztetés: 40 ÓRÁNYI HASZNÁLAT UTÁN ELDOBANDÓ. Véznának azonban nem volt másik, és ami azt illeti, másnak sem. Szerencséje volt, hogy egyáltalán jutott neki maszk, még akkor is, ha a mikroszálak lassan elrojtosodtak rajta a sok tengervizes mosástól.

Lajhár, a legvéznább lány a brigádból rendszeresen heccelte, mikor a maszkot mosta, azt kérdezte, miért vesződik egyáltalán ilyesmivel. A maszktól csak fullasztóbb lett az amúgy is pokoli hőség a hajó gyomrában. Fölösleges, mondogatta. Néha Vézna is úgy gondolta, hogy igaza van, de Pima anyja mindig a lelkükre kötötte, hogy hordják a maszkot. Mikor kiöblítette a tengerben, a víz mindig elfeketedett a kosztól, és olyankor Pima anyja azt mondta, amit mosáskor látott, az mind nem a tüdejében kötött ki. Így aztán Vézna hordta a maszkot, annak ellenére, hogy fojtogatónak érzett minden egyes korty fülledt, trópusi levegőt, amit megszűrtek a nyirkos mikroszálak.

Vékony hang visszhangzott végig a járaton.

– Megvan a vezeték?

8

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 8

2013.05.21. 23:12:03

Lajhár volt az, a bejáratból kiabált befelé.

– Mindjárt végzek! – Vézna kicsit mélyebbre merészkedett, letépett még pár kapcsot, és sietve kilazított még egy kis rézkábelt. A szervizalagút tovább folytatódott a hajó belseje felé, de már elege volt. Késének recés élével elvágta a vezetéket.

– Kész! – kiáltotta.

– Tiszta! – visszhangzott végig Lajhár hangja a járaton.

A vezeték elszisszent mellette, és porfelhőt kavarva kígyózott kifelé. A járatok labirintusán túl a lány egy kábeldobra tekerte fel a zsákmányt. Izzadság csillogott a bőrén, szőke haja loncsosan tapadt a fejére, miközben szívta kifelé a vezetéket, mint a rizstésztát Csen leveséből.

Vézna belevéste Bapi könnyűbrigádjának jelét a falba ott, ahol elvágta a vezetéket. A szimbólum egyezett az arcát díszítő tetoválással, ami jelezte, hogy joga van a roncsokon dolgozni, Bapi felügyelete alatt. Elővett egy adag porított festéket, beleköpött és összekeverte a tenyerében, mielőtt rákente volna a jelzésre. Most már távolabbról is jól lehetett látni a színjátszóan ragyogó jelet.

A maradék festékkel felrajzolta a memorizált kódot a szimbólum alá: LC57-1844. Bapi engedélyének száma. Most éppen senki sem versengett ezért a szakaszért, de sosem ártott megjelölni a területüket. Összegyűjtötte a lepattogott alumíniumkapcsokat, és négykézláb végigmászott a szervizjáraton, kerülve a meggyengült részeket, ahol a fém már megfáradt. Hallgatta saját neszezésének visszhangjait, a dübögést és csendülő koccanásokat, és a járat beszakadását jelző zajokra figyelt.

Foszforeszkáló LED-jének félhomályában követte a kábel nyomát, amit a padló koszában húzott, összeaszalódott patkánytetemeket és fészkeiket kerülgetve. Még itt, a régi tartályhajó mélyén is akadtak patkányok, de ezek már rég meghaltak. Csontokon lépett át, macskák és madarak maradványain, mozdulatai nyomán 9

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 9

2013.05.21. 23:12:03

tollak és szőrpamacsok táncoltak a felkavart levegőben. A külvilág felé közeledve a járatok mindenféle állatok temetőjévé váltak.

Már látta a napfényt, a vakító ragyogást a szervizalagút végén, amitől máris hunyorognia kellett, és az jutott eszébe, ilyesmi lehet az újjászületés az életkultisták számára, mint ez a mászás a tiszta napfény felé. Végül kiért, és összerogyott a fedélzet forró fémpadlóján.

Levegő után kapkodva rántotta le a maszkját. Éles, trópusi napfény és az óceán sós levegője árasztotta el.

Körülötte kalapácsok döngtek fémen, tucatnyi bontócsapat, férfiak és nők szedték szét módszeresen az ősöreg tartályhajót.

A nehézbrigádok lángvágókkal hámozták le a burkolat nagyobb darabjait, amelyek döndülve hulltak a fövenyre, ahol újabb csapatok vonszolták a fémlapokat a dagályvonal fölé. A Véznáéhoz hasonló könnyűbrigádok a hajó kisebb berendezéseit bontották el, rezet, nikkelt, alumíniumot, rozsdamentes acélt gyűjtöttek, mások rejtett benzin- és olajtartalékokat kerestek, és vödörrel hordták ki az értékes folyadékot. Az emberek hangyabolyként nyüzsögtek a hajó körül, hogy a jármű csontjaiból valami használhatót nyerjenek ki egy új világnak.

– Jó sokáig tartott – mondta Lajhár.

A kábeldob rögzítőit ütögette, hogy levegye róla a tekerőorsót. Sápadt bőre csillogott a napfényben, saját munkatetoválása szinte fekete volt kipirult arcán. Izzadság csorgott le a nyakán.

Szőke haja fiúsan rövidre volt nyírva, hogy ne akadjon bele az ezernyi zugba és a gépekbe, amelyek körülvették őket.

– Mélyen vagyunk – mondta Vézna. – Sok a szervizkábel, de idő eljutni odáig.

– Mindig van kifogásod.

– Ne rinyálj! Meglesz a napi adag.

– Hát remélem is – jegyezte meg Lajhár. – Bapi azt mondja, egy másik könnyűbrigád is bontási jogot akar vásárolni.

10

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 10

2013.05.21. 23:12:04

A fiú elfintorodott.

– Micsoda meglepetés!

– Ja. Túl jó volt, hogy sokáig tartson. Segíts ezzel!

Megfogta a kábeldob másik végét. Nyögve emelték le az orsóról. Együtt az oldalára billentették, és hagyták, hogy döndülve a rozsdás fedélzetre zuhanjon. Vállukat a nehéz dobnak vetették, és megfeszülő lábbal, összeszorított foggal nekiveselkedtek.

A kábeldob lassan gurulni kezdett. Vézna meztelen lábát égette a napszítta fedélzet. A hajó dőlése megnehezítette a dolgukat, de együttes erővel sikerült megmozdítani a dobot, ami halkan dübörögve gurult a padlón, súlya alatt ropogott a felhámlott festék és a meglazult padlólapok.

A tartályhajó fedélzetéről messzire el lehetett látni a Bright Sands part mentén, ahol végig homokos föveny, tócsákban tengervíz, és számos másik tartályhajó és teherhajó kibelezett roncsai sorakoztak. Egyes hajók teljesen épek voltak, mintha a kapitányuk megbolondulva egyszer csak úgy döntött volna, partra kormányozza kilométer hosszú hajóját, majd elsétál. Másokról teljesen hiányzott a burkolat, csontok gyanánt meredeztek a hajóbordák, némelyik az oldalára borult, mint egy kicsontozott hal – itt-ott még ágaskodott egy megfigyelőtorony vagy legénységi szállás. Egy tartályhajó orra pedig egyenesen az égre mutatott.

Mintha a Bontóisten ereszkedett volna le a hajók közé, hogy halomra kaszabolja a hatalmas vasbárkákat, majd a hullákat gondatlanul hátrahagyja. Ahol pedig a hatalmas hajók hevertek, a Véznáéhoz hasonló roncselbontó brigádok nyüzsögtek döglegyek gyanánt, és rágták a fémhúst és fémcsontokat, majd felvonszolták a régi világ húsát a parton a mérlegekig és azokon túl az újrahasznosító kohókig, ahol éjjel-nappal dolgoztak a kemencék a Lawson & Carlson hasznára, amely pénzt csinált a hajóbontók vére-verejtékéből.

11

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 11

2013.05.21. 23:12:04

Vézna és Lajhár megállt egy pillanatra, lihegtek, nekifeszültek a nehéz orsónak. A fiú kitörölte az izzadságot a szeméből.

A messzi láthatáron a tenger olajos feketesége kékbe fordult, ahogy tükrözte az égboltot, visszaverte a nap sugarát. Fehér tajték fodrozódott a hullámok hátán. A parton, ahol álltak, a part menti kohók kéményéből áradó fekete fátyol burkolta be őket, de odakint, a füstön túl, látta a vitorlákat. Az új klipperek vitorláit. A Vézna és csapattársai által szünet nélkül elbontott masszív, szén- és olajégető roncsok utódjait: sirályfehér vitorlák, szénszálas hajótörzs. Gyorsabbak voltak, mint bármi más, a maglev vasutat leszámítva.

Vézna a tekintetével követett egy hajót, amint a habokat szelte: karcsú volt, gyors, és végképp elérhetetlen. Még az is lehet, hogy az a réz, amit összegyűjtöttek a roncsokból, idővel egy ilyen hajó gyomrában köt ki, miután vonattal elszállították az Orléansba, és aztán átsuhan az óceánon valahova, ahol meg tudják fizetni az ilyesmit.

Bapinak volt egy posztere, amely a Libeskind, Brown & Mohanraj egyik klipperét ábrázolta. A falinaptárához tartozott, és egy nagy magasságú siklóernyő nyúlt ki róla messze a hajó fölé – Bapi szerint elérte az uralkodó széláramlatokat, és több mint ötvenöt csomós sebességgel húzta át a klippereket a sima óceánon, melyek hordszárnyaikkal kiemelkedtek a vízből a tajtékok fölé, és átsuhantak Indiába, Afrikába, az európaiakhoz és a japánokhoz.

Sóvárogva nézett a távoli vitorlák után, azon tűnődve, hova mehettek, és vajon azok a helyek jobbak-e, mint ez itt.

– Vézna! Lajhár! Hol a francban voltatok?

A fiú felriadt töprengéséből. Pima integetett föl nekik a hajó alsó fedélzetéről, bosszúsan.

– Rád vártunk, öcsém!

– Portyázik a főnöklány! – dünnyögte Lajhár.

12

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 12

2013.05.21. 23:12:04

Vézna elfintorodott. Pima volt a legidősebb a csapatban, és ezért hajlamos volt parancsolgatni. Még kettejük régi barátsága sem védte meg a fiút, ha le voltak maradva.

Visszafordultak a kábeldob felé, és az erőlködéstől nyögve áttolták a ferde fedélzeten a korlátig, ahol egy kezdetleges darut állítottak fel. Rozsdás fémkampókat akasztottak a kábeldobba, aztán megragadták a daru kábelét, és a dobra ugrottak, ahogy az imbolyogva és lassan forogva az alsó fedélzetre ereszkedett.

Amint leérkeztek, Pima és a brigád többi tagja körbevették őket. Leakasztották a zsákmányt, és átgurították a hajó orrába, ahol a csupaszítás zajlott. Mindenhol lefejtett műanyag szigetelés hevert, a rézkábel pedig gondosan tekercsekbe rendezve, rajtuk Bapi brigádjának jele, ugyanaz a tekeredő szimbólum, ami az arcukra is volt tetoválva.

Mindenki elkezdte letekerni Vézna új zsákmányát, és felosztották egymás közt a hosszát. Gyorsan dolgoztak, megszokták már a munkát és egymást. Pima volt a főnök, magasabb a többieknél és már nőiesen kerekedett, bőre fekete, mint az olaj. És kemény volt, mint a vas. Lajhár vézna és sápadt volt, térde göcsört csontos lábán, haja piszkosszőke, bőre örökösen vörösre égett és hámlott. Ő örökli majd meg a szervizjáratokban mászkálást, ha Vézna kinő a feladatból. Holdlány a barnarizs-árnyalatait idézte. Anyja az utolsó maláriajárványban halt meg. Mindenkinél keményebben dolgozott, mert tudta, mi az alternatíva. Fülét, orrát és ajkát acéldróttal ékszerezte fel, remélve, hogy senki nem kívánja majd meg őt úgy, mint az anyját. Tikk-takk rövidlátó fiú volt, örökösen hunyorgott, és majdnem olyan fekete volt, mint Pima, de közel sem olyan okos. Gyorsan járt a keze, amíg mondták neki, hogy mit csináljon, és sosem unatkozott. Gyöngy hindu fiú volt és mindig Síváról, Káliról meg Krisnáról beszélt.

Azon szerencsések közé tartozott, akinek apja és anyja is élt még, mindketten a bontóbrigádokban dolgoztak; a haja fekete volt, 13

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 13

2013.05.21. 23:12:04

bőre krémszínű, egyik kezén három ujja hiányzott, ahol bekapta egy csörlő. És persze ott volt Vézna. Gyöngy tudta magáról, kicsoda és honnan jött. Pima tudta, hogy az anyja az öböl egyik utolsó szigetéről érkezett. Gyöngy mindenkinek azt mondogatta, hogy ő száz százalékig indiai, méghozzá marvári hindu. Még Lajhár is azt állította, hogy a felmenői írek voltak. Véznának fogalma sem volt róla, ő kicsoda. Félig emez, negyedrészt amaz, barna bőrű és fekete hajú, mint az anyja, de fura, fakókék szemét apjától örökölte.

Gyöngy egy pillantást vetett Vézna sápadt tekintetére, és kijelentette, hogy démonok fattya. De persze Gyöngy mindig kitalált dolgokat. Állítása szerint Pima Káli megtestesülése volt, azért olyan fekete a bőre, és azért keménykedett velük, ha le voltak maradva. Akárhogy is, Vézna az apja szemét és inas alkatát örökölte, Richard Lopez pedig egészen biztosan démon volt, ezt senki sem vitatta. Józanul is félelmetes ember volt, de részegen egyenesen ördögi.

Vézna letekert egy adag kábelt, és leguggolt a forró fedélzetre.

Fogójával megragadta a kábel szigetelését, és egy hosszú darabon letépte, felfedve a rézdrótot.

Aztán megint lefejtette egy darabon. És megint.

Pima guggolt mellé a saját adag kábelével.

– Sokáig tartott, míg kihoztad ezt az adagot.

Vézna vállat vont.

– Már semmi sincs közel. Mélyebbre kellett mennem, hogy megtaláljam.

– Mindig ezt mondod.

– Ha be akarsz menni a járatokba, csak menj!

– Majd megyek én – ajánlkozott Lajhár.

Vézna szúrós pillantást vetett rá. Gyöngy felhorkant.

– Annyi eszed sincs, mint egy félembernek. Eltévednél, mint Jackson-fiú, aztán nem lenne min dolgoznunk.

14

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 14

2013.05.21. 23:12:04

Lajhár leintette.

– Kussolj, Gyöngy! Sosem tévedek el.

– Még a sötétben sem? Mikor minden járat ugyanúgy néz ki?

– Gyöngy a hajó pereme felé köpött, de a korlátot találta el.

– A Deep Blue III brigádja napokig hallgatta, ahogy a hajó gyomrában kiáltozott, aztán mégsem találták meg soha. A hülye kis vakarék kiszáradt és meghalt.

– Nem jó így végezni – dünnyögte Tikk-takk. – Szomjasan.

A sötétben. Egyedül.

– Fogjátok be mindketten! – sziszegte Holdlány. – Azt akarjátok, hogy a halottak is meghallják, mit beszéltek?

Gyöngy vállat vont.

– Csak azt mondjuk, hogy Vézna mindig teljesíti a kvótát.

– A francokat! – Lajhár beletúrt izzadt, szőke hajába. – Én hússzor annyi kábelt tudnék kihozni, mint Vézna.

Vézna felnevetett.

– Akkor menj csak be! Meglátjuk, kijutsz-e élve.

– Már megtelt a kábeldob.

– Hát akkor így jártál.

Pima megveregette Vézna vállát.

– Komolyan beszélek. Várnunk kellett rád, és csak álldogáltunk.

Vézna Pima szemébe nézett.

– Teljesítem a napi adagot. Ha nem tetszik, ahogy dolgozom, akkor menj be magad!

Pima bosszúsan lebiggyesztette az ajkát. Mindketten tudták, hogy a lány már túl nagy, hogy ilyen járatokat bújjon, a hátát és térdét, könyökét tarkító hegek tanúskodtak erről. A könnyűbrigádoknak kicsikre volt szükségük. A legtöbb gyerek tizenéves kora közepére kinőtt a feladatból, még akkor is, ha szándékosan koplaltak, hogy kisebbek maradjanak. Ha Pima nem lenne olyan jó csapatvezető, már rég a parton koldulna éhesen, alamizsnáért 15

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 15

2013.05.21. 23:12:04

könyörögve. Ehelyett volt még talán egy éve, hogy felgyúrja magát és megpályázhasson egy posztot valamelyik nehézbrigádban, több száz hasonló alkatú jelentkezővel együtt. Azt azonban mindenki tudta, hogy az ideje fogytán volt.

– Nem lenne ilyen nagy a szád, ha az apád nem lenne olyan drótvékony. Akkor te is úgy járnál, mint én – mondta Pima.

– Hát akkor legalább ezt az egyet megköszönhetem neki.

Ha az apjára fog ütni, Vézna sosem lesz nagy. Talán fürge lesz, de sosem nagydarab. Tikk-takk apja szerint egyikük sem fog nagyra nőni, mert nem esznek elég kalóriát. Azt mondta, hogy fent, a bostoni partvidéken még mindig magasak az emberek. Sok a pénzük és sok az ennivaló. Sosem éheznek. Magasak és kövérek lesznek…

Vézna épp elégszer tapinthatta már meg a gerincét a hasán keresztül, hogy szinte el sem tudta képzelni, milyen az, ha sokat eszik az ember. Vajon milyen érzés lehet nem arra ébredni az éjszaka közepén, hogy az ajkát rágcsálja, mert azt álmodta, hogy húst eszik? Bolondos képzelgés volt csupán. A Boston-partvidék kicsit úgy hangzott, mint a keresztény mennyország, vagy ahogy a Bontóisten ígért könnyű életet, ha sikerül megfelelő áldozatot bemutatni, amit elégethetnek az ember testével, ha eljött az ideje. Így vagy úgy, de meg kellett halni ahhoz, hogy eljusson oda az ember.

A munka folyt tovább. Vézna még több vezetéket kopasztott meg, a lefejtett szigetelést átdobta a hajó korlátján. A nap rendületlenül tűzött mindannyiukra. Bőrük csillogott az izzadságtól, sós cseppek áztatták a hajukat és csorogtak a szemükbe. A kezük csúszós lett, tetoválásuk bonyolult, fekete csomóként csillogott kipirult arcukon. Egy darabig még beszélgettek és tréfálkoztak, de aztán fokozatosan elhallgattak, beleszoktak a bontás ritmusába, és halomba rakták a réztekercseket, melyeket majd eladhatnak annak, akinek van elég pénze megvenni.

16

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 16

2013.05.21. 23:12:04

– Jön a főnök! – szállt a figyelmeztetés a part felől. Mindenki lekuporodott és próbált elfoglaltnak látszani, várták, ki fog feltűnni a korlátnál. Ha valaki más főnöke, akkor lazíthatnak egy kicsit…

Bapi jelent meg.

Vézna fintorgott, miközben a brigádvezetőjük szuszogva átmászott a korláton. Fekete haja csillogott a zsírtól, pókhasa miatt nehezére esett a mászás, de ha pénzről volt szó, megoldotta a gazember.

Bapi a korlátnak támaszkodott, amíg kifújta magát. Izzadságfoltok tarkították munkához viselt atlétáját, meg sárga és barna plecsnik valami currytől vagy szendvicstől, amit ebédre ehetett. Vézna már a foltok láttán megéhezett, de estig szó sem lehetett evésről, olyan ételt meg hiába néz, amit Bapi úgysem osztana meg velük.

Bapi barna tekintete fürgén végigfürkészte őket, kereste a lustaságról árulkodó jeleket, amik arra utaltak volna, hogy nem érdekli őket a kvóta. Bár eddig sem tétlenkedtek, Bapi figyelő szeme alatt mindenki gyorsabban dolgozott, és igyekezett bizonyítani, hogy hasznos tagja a brigádnak. Bapi maga is könnyűbrigádban kezdte, tudta jól, hogy mennek a dolgok, mik a lógás trükkjei. Ettől aztán veszélyesebb volt.

– Mi a helyzet? – kérdezte Pimát.

Pima felnézett, hunyorgott a napfényben.

– Réz. Sok réz. Vézna új járatokat talált, amiket Csicsás brigádja nem vett észre.

Bapi megvillantotta fehér fogait, a két metszőfoga kivételével, melyeket egy verekedés során veszített el.

– Mennyi?

Pima Vézna felé biccentett, engedélyt adott neki a válaszra.

– Talán száz-százhúsz kiló eddig – becsülte meg Vézna a zsákmányt. – Több is van még odalent.

17

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 17

2013.05.21. 23:12:04

– Tényleg? – biccentett Bapi. – Akkor siessetek, szedjétek ki! Ne törődjetek a csupaszítással, csak szedjetek ki minél többet! – Elnézett a láthatár felé. – Lawson & Carlson szerint vihar közeleg. Nagy vihar. Pár napig nem fogunk tudni dolgozni a roncsokon. Elég kábelt akarok, hogy addig is haladhassatok a munkával a parton.

Vézna elfojtotta undorát a gondolattól, hogy vissza kell másznia a feketeségbe, de Bapi kiszúrta az arckifejezését.

– Valami gond van, Vézna? Azt hiszed, hogy a viharban csak ülhetsz a seggeden? – Bapi a tábor felé intett a föveny és a dzsungel találkozása mentén. – Azt hiszed, nem találok száz másik vakarékot a helyedre? Vannak, akik a fél szemüket odaadnák, hogy feljuttassam őket egy roncsra.

– Nincs semmi gondja – szólt közbe Pima. – Ha kábel kell, megszerezzük. Nem probléma. – Szúrós tekintettel meredt Véznára. – A maga brigádja vagyunk, főnök! Nincs semmi probléma.

Mind egyetértően bólintottak. Vézna talpra állt, és átadta a maradék kábelt Tikk-takknak. – Nem probléma, főnök – mondta ő is.

Bapi homlokráncolva nézett Véznára.

– Kezeskedsz érte, Pima? Átvághatom a tetkóját és ledobhatom a partra.

– Jól dolgozik – felelte a lány. – Neki köszönhetjük, hogy túlteljesítjük a napi adagot.

– Igazán? – engedett egy kicsit Bapi. – Hát, te vagy a főnök, nem szólok bele.

Azért még Véznára nézett.

– Vigyázz magadra, kölök, tudom, mit gondol a fajtád! Hogy te leszel a következő Mázlista. Azt képzeled, találsz valahol egy kis maradék olajat és többé az életben nem kell dolgoznod. Az öreged is egy ilyen lusta disznó. Nézd meg, mi lett belőle!

18

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 18

2013.05.21. 23:12:04

Vézna érezte, ahogy felizzik benne a harag.

– Én nem beszélek a maga apjáról.

Bapi felnevetett.

– Mi az? Meg akarsz verekedni velem, fiú? Leütsz majd hátulról egy bottal, ahogy az apád tenné? – Bapi megérintette az övén lógó kését. – Pima jótáll érted, de kétlem, hogy felfogtad, milyen szívességet tesz neked!

– Hagyd, Vézna – csitította Pima. – Apád nem éri meg.

Bapi halványan mosolyogva leste, keze a kés közelében.

Bapinál volt az összes adu, mindketten tudták. Vézna lehajtotta a fejét, és elfojtotta dühét.

– Megszerzem a kábelt, főnök. Nem probléma.

Bapi kurtán biccentett a fiú felé.

– Akkor több eszed van, mint apádnak. – A többiek felé fordult. – Figyeljetek mind! Nincs sok időm. Ha megszerzitek az extra zsákmányt a vihar előtt, jutalmat adok. Hamarosan másik csapat veszi át a helyet. Nem akarunk könnyű zsákmányt hagyni nekik, igaz?

Elvigyorodott, mint egy ragadozó, a többiek pedig bólintottak.

– Nincs könnyű zsákmány – válaszolták kórusban.

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 19

2013.05.21. 23:12:04

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 20

2013.05.21. 23:12:04

2 Vézna mélyebben járt a tartályhajó belsejében, mint valaha.

Egyetlen könnyűbrigád jele sem ragyogott a sötétségben, semmi jele nem volt a porban húzódó nyomokon és a patkányürüléken kívül, hogy más is megfordult volna a járatokban.

A feje fölött három kábel is futott – szerencsés lelet. A végén még akár sikerülhet is teljesítenie Bapi kvótáját, bár ebben a pillanatban nem igazán törődött vele. A maszkja folyton eldugult, és a nagy sietségben elfelejtette felfrissíteni a LED-es festést. Most már kezdte megbánni, ahogy lassan körbeölelte a teljes sötétség.

Letépett egy szakasz vezetéket a falról. A járat beszűkült, épp amikor növekedni kezdett a rézdrót mennyisége. Előrébb kúszott, a szervizjárat falai nyikorogtak a súlya alatt. Olajszag mardosta a tüdejét. Bárcsak feladhatná és kimászhatna! Ha most megfordulna, húsz perc múlva már friss levegőt szívhatna.

De mi lesz, ha nem elég a zsákmány?

Bapi már így sem rajongott érte, Lajhár pedig túl lelkesen ajánlkozott, hogy átvegye a helyét. Még mindig a fülében csengtek a lány szavai: „Én hússzor annyi kábelt tudnék kihozni, mint Vézna.”

21

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 21

2013.05.21. 23:12:04

Figyelmeztető jel volt, most már vetélytársa akadt.

Nem számított az sem, hogy Pima kiállt mellette. Ha Vézna nem teljesíti a kvótát, Bapi simán átvágja a tetoválását és lehetőséget ad Lajhárnak. Pima pedig semmit sem tehetne ellene. Nem érte meg megtartani azt, aki nem termelt profitot.

Vézna továbbkúszott, Lajhár mohó szavai hajtották előre.

Egyre több rézkábel akadt a kezébe. LED-es világítása kifakult, egyedül maradt a sötétben. Csak a leszakított kábel mentén juthat ki. Először érezte úgy, hogy esetleg nem talál vissza. A tartályhajó hatalmas volt, egyike az olajkor hatalmas igáslovainak, szinte úszó város. Ő pedig épp a gyomrában kúszott.

Mikor Jackson-fiú eltűnt, senki sem találta meg. Hallották, ahogy dörömböl a fémen, kiabál, de senki sem talált utat a dupla hajótörzsbe, ahol csapdába esett. Egy évvel később, mikor a nehézbrigádok levágták a hajófal egy darabját, egyszer csak kifordult mögüle a vakarék múmiává aszalódott teste. Száraz volt, mint az avar, zörögve hullott a fedélzetre. Megrágták a patkányok.

Ne is gondolj rá! Csak a hajóra hívod a szellemét!

A járat egyre tovább szűkült, ahogy beljebb haladt. Vézna azt képzelte, hogy beszorul, mint egy dugó a palackba, tehetetlenül a sötétben, és képtelen lesz kiszabadulni. Előrenyomakodott és letépett még egy hossz kábelt.

Elég lesz. Több mint elég.

Vézna belevéste Bapi jelét az alagút fémfalába, vakon, de legalább próbálkozott megjelölni a területüket. Labdává gömbölyödött, térde az állához ért, könyöke és gerince a járat falát horzsolta, úgy fordult meg. Még jobban összekuporodott, kifújta a levegőt is, hogy kisebb legyen, miközben dugók, palackok és a sötétben ragadt, egyedül haldokló Jackson-fiú képei pörögtek a fejében. Egyre szűkebben volt, és hallgatta, hogyan nyikorognyöszörög körülötte a fém.

22

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 22

2013.05.21. 23:12:04

Megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor sikerült átfordulnia.

Egy év múlva már túl nagy lesz ehhez a munkához, és Lajhár biztosan átveszi a helyét. Lehet, hogy korához képest alacsony, de idővel mindenki kinőtte a könnyűbrigádot.

Vézna kúszva indult visszafelé a járatban, maga előtt tolva a zsákmányolt kábelt. Csak reszelős lélegzete hallatszott a maszkon keresztül. Megállt egy pillanatra, kitapogatta maga előtt a kábelt, hogy ott van-e még, hogy kivezesse a fénybe.

Ne pánikolj! Te magad szedted le a kábelt. Csak követned kell…

Neszezést hallott maga mögül.

Vézna megdermedt, felállt a hátán a szőr. Valószínűleg egy patkány volt az, de a hang alapján nagyobbnak tűnt. Újabb kép villant fel lelki szemei előtt: Jackson-fiú. Vézna el tudta képzelni a halott fiú szellemét a szervizalagútban, amint feléje kúszik, követi őt a sötétben. Száraz, csontos ujjaival a bokája után nyúl…

Vézna leküzdötte a pánikot. Csak babonaság volt. A paranoia Holdlány specialitása, nem az övé, de a félelem már gyökeret eresztett benne. Félretolta a megszerzett kábelt, hirtelen nagy szüksége volt fényre és friss levegőre. Kimászik, felfrissíti a LEDes festéket, és visszajön, ha már látja, mi micsoda. Bapi és Lajhár le vannak tojva. Levegőre volt szüksége!

Vézna elkezdett átfurakodni a kábelgombolyag mellett, a járat pedig vészesen nyikorgott a kábel és a fiú súlya alatt. Ostobaság volt ilyen sokat gyűjteni. Felvághatta volna szakaszokra, hogy aztán Pima és Lajhár majd kicsévéljék. De sietett, és most az egyszer úgy tűnt, túl sokat gyűjtött. Kapkodva mászott előre, átbújt a kábelköteg mellett, és diadalmas érzés töltötte el, mikor lerúgta magáról az utolsó hurkot is.

A járat hangosan nyikorogni kezdett és megremegett alatta.

Vézna megdermedt.

Körülötte pattogott és nyikorgott a fém, aztán kicsit megsülylyedt és megdőlt. Az egész járat a leszakadás határán imbolygott, 23

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 23

2013.05.21. 23:12:04

Vézna pánikszerű mozdulatai és az extra súly végképp meggyengítette.

Vézna szétterítette a súlyát és mozdulatlanul feküdt, szíve hevesen vert, próbálta kitalálni, mi fog történni. A fém elhallgatott.

Vézna várt és hallgatózott. Végül előrébb kúszott, óvatosan helyezte át a súlypontját.

Fém sikoltott. A szellőzőjárat leszakadt alatta, Vézna pedig kapaszkodó után nyúlt a sötétben. Ujjai beleakadtak a lebontott kábelbe, és egy másodpercig lógva maradt a feneketlen, sötét mélység fölött. Aztán kiszakadt a vezeték, ő pedig zuhanni kezdett.

Nem akarok Jackson-fiú lenni nem akarok Jackson-fiú lenni nem akarok…

Folyadékot ért, meleg és sűrű nedvesség ölelte körbe. A feketeség nyom nélkül nyelte el.

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 24

2013.05.21. 23:12:04

3 Ússz te nyomorult ússz te nyomorult ússz… Ússz!

Vézna úgy süllyedt egyre mélyebbre a meleg, sűrű folyadékba, mint egy darab kő. Mintha sűrű levegőben próbált volna úszni víz helyett. Mindegy, mennyit kapálózott, a melegség engedett alatta, és egyre mélyebbre rántotta.

Miért nem tudok úszni?

Jó úszó volt. Sosem félt attól, hogy az óceánba fullad, még hullámverésben sem. Most mégis süllyedt. Keze valami szilárdba gabalyodott… a rézkábelbe. Megragadta, remélve, hogy a másik vége még a helyére van rögzítve.

A kábel nyálkásan csúszott ki az ujjai közül.

Olaj!

Vézna leküzdötte a rátörő pánikot. Olajban nem lehetett úszni, az olaj úgy nyelte el az embert, mint a futóhomok. Megint a kábel után kapott és az alkarja köré hurkolta, hogy megállítsa a csúszását. A süllyedés megállt. Elkezdte felhúzni magát a mélyből. A tüdeje levegőt követelt, miközben két kezével lassan egyre feljebb és feljebb húzta magát. Leküzdötte a késztetést, hogy 25

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 25

2013.05.21. 23:12:04

levegőt próbáljon venni és olaj menjen a tüdejébe. Pedig olyan könnyű lenne… Úgy bukkant ki a fekete folyadékból, ahogy a bálna töri át a víztükröt. Olaj pergett le az arcáról. Kinyitotta a száját, hogy nagy levegőt vegyen.

Semmi. Csak valami furcsa nyomás az arcán.

A maszk!

Vézna hörögve tépte le az arcáról, és nagy levegőt vett. Az olajpárlat a tüdejét marta, de legalább lélegzett. A maszk tiszta belsejével letörölte az olajat a szeméről, de még így is marta.

Könnyek szöktek a szemébe. Sűrűn pislogni kezdett, hogy kitisztuljon a látása.

Feketeség mindenütt, áthatolhatatlan sötét.

Egy tárolóban lehetett, vagy talán csak egy helyiségben, amit megtöltött a kiszivárgó olaj, vagy egy másodlagos tartály, vagy…

Fogalma sem volt, hol lehet a hajóban. Ha nagyon peches, az egyik fő olajtartályba esett. Befejezte a szeme törölgetését, és elhajította a most már használhatatlan maszkot. Az olajpárától szédelegni kezdett. Kényszerítette magát, hogy csak aprókat lélegezzen, miközben a kábelbe kapaszkodott. A bőrét marta az olaj.

Kalapácsolás dübörgése szivárgott el hozzá halványan. Valahol a távolban dolgoztak a bontóbrigádok.

A keze kezdett lecsúszni a kábelről. Kétségbeesetten nyúlt kapaszkodó után, beleakasztotta a karját az összegabalyodott kábelbe, fölötte pedig riasztóan nyikorogni kezdett a szervizjárat.

Csak a magasból lelógó pár szál kábel tartotta életben, de ez csak átmeneti biztonságot jelentett. Nemsokára megint engedni fog a fém, ő pedig elsüllyed, a tüdeje megtelik olajjal, hiába kapálózik és…

Higgadj le, hülye!

Vézna fontolóra vette, hogy megpróbáljon úszni, de rögtön el is vetette az ötletet. Csak az elméje próbálja megtréfálni, el26

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 26

2013.05.21. 23:12:04

hitetni vele, hogy igazából víz veszi körül. Az olaj azonban más volt. Nem tartotta fenn az embert, bármennyire is szerette volna. Egyszerűen csak elnyelte. Vézna látta egyszer, hogyan fullad meg egy nehézbrigádos. Nagyon rövid ideig kapálózott, riadtan kiabált, aztán elsüllyedt, mielőtt még bárki is kötelet dobhatott volna neki.

Ne pánikolj! Gondolkozz!

Vézna megpróbálta kitapogatni a sötétség szélét. Csak levegőt és sűrű olajat talált. A mozgástól megnyikordult fölötte a fémszerkezet. A kábel lejjebb ereszkedett, a fiú pedig nagy levegőt vett, arra számítva, hogy alámerül, de a kábel megint megakadt.

– Pima! – kiáltotta.

Hangja rögtön visszaverődött körülötte a sötétben.

Vézna meglepetten kapaszkodott bele a vezetékbe. A hang alapján nem is volt olyan nagy ez a helyiség. Falak lehettek a közelben.

– Pima!

Megint gyorsan jött a visszhang.

Nem egy olajtartályban volt, hanem valami sokkal kisebb helyiségben. A fejleményeken felbuzdulva újra tapogatózni kezdett, ám ezúttal a lábával.

Két próbálkozás után lábujjai fémet érintettek. Falszerűség és még valami… Vézna hálásan felsóhajtott. Vékony cső futott végig a fal mentén. Csak egy centi átmérőjű lehetett, de akkor is jobb, mint egy marék rézkábel, ami bizonytalanul lóg a plafonról.

Mielőtt még végiggondolhatta volna, már lendült is a fal felé.

Amint megmozdult, odafönt hangosan csikorogni kezdett a fém, és a szervizjárat engedett. Vézna elsüllyedt, vadul kapálózni kezdett a vékony cső felé. Sikamlós keze falat ért, le is csúszott, de megtalálta a csövet. A fal mellé húzta magát. Csak az ujjaival 27

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 27

2013.05.21. 23:12:04

tudott kapaszkodni, a keze reszketett az erőfeszítéstől. Az olaj kicsit sem tartotta fent a felszínen, máris érezte, hogy fárad és nem tarthat ki sokáig.

Gyorsan elkezdett a fal mentén oldalazni, jobb kapaszkodót keresett. Ha szerencséje van, talál egy létrát. A cső hirtelen meredek kanyart vett és lefelé vezetett tovább az olajjal teli helyiség mélyére.

Vézna elfojtott egy dühödt nyögést. Meg fog halni.

Ne pánikolj!

Ha sírni kezd, vége van. Gondolkodnia kellett, nem dedós módjára pityeregnie, de máris kicsit részegnek, szétszórtnak érezte magát. Az olajpára fullasztó volt. Sejtette, hogyan fogja végezni. Egy darabig még kapaszkodik és kitart, egyre több mérgező párát lélegez be, tapad a falhoz, mint egy bogár, aztán elfárad, mámoros lesz, és lecsúszik a keze a kapaszkodóról.

Hogy halhat meg ilyen ostoba módon? Még csak nem is egy tartályba esett bele, csak egy szobába, amit megtöltött a fáradt olaj. Rossz tréfa volt az egész. Mázlista talált egyszer egy hasonló olajtartalékot, és kivásárolta magát a bontók közül. Vézna is talált egyet és bele fog fulladni.

Pénzben úszva fogok megdögleni.

Szinte felnevetett a gondolattól. Senki sem tudta pontosan, mennyi olajat talált akkor Mázlista, és mennyit csempészett ki.

Lassan, türelmesen dolgozott, nem sietett. Vödrönként hordta ki az olajat, amíg elég gyűlt össze, hogy kivásárolja a munkaszerződését és leégesse a brigádtetoválásait. A maradékból még arra is futotta, hogy beindítsa munkaközvetítő vállalkozását, és helyeket áruljon az olyan nehézbrigádoknak, mint amilyenből ő is kiszabadult. Az a kevés olaj sok hasznot hozott Mázlistának, Vézna pedig nyakig ült az átkozott anyagban.

– Vézna?

A hang halk volt és távolinak tűnt.

28

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 28

2013.05.21. 23:12:04

– Lajhár! – kiáltott fel a fiú megkönnyebbülten. – Itt vagyok!

Itt, lent! Leestem! – Lelkesedésében rúgott párat, hogy fodrozódjon az olaj.

Halovány zöld fény szivárgott be fentről. A LED-es festék tompán ragyogott a lány homlokán, ahogy lenézett a lyukon át.

– Francba. Ezt jól elszúrtad, Vézna, mi?

– Igen. Jól elszúrtam – vigyorgott.

– Pima küldött érted.

– Mondd meg neki, hogy kötélre van szükségem!

Hosszú szünet.

– Bapi nem fogja hagyni.

– Miért? Újabb szünet.

– Rezet akar. Rézért küldött be engem. Mielőtt jön a vihar.

– Csak dobj le kötelet!

– Teljesíteni kell a kvótát. – Az arca eltűnt a résből. – Pima küldött pár holmit, ha esetleg megtalálnálak. Ha segítségre lenne szükséged.

Vézna elfintorodott.

– Látsz valahol egy létrát? Újabb hosszú szünet, mialatt mindketten a félhomályt vizsgálták, ameddig a festék fénye elért. Semmi. Se létra, se ajtó, csak egy rozsdás szoba tele fekete szutyokkal.

– Mi bajod? – kérdezte Lajhár. – Eltört valamid?

A fiú a fejét rázta, majd rájött, hogy a lány valószínűleg úgysem látja.

– Olajban úszok. Mondd meg Bapinak, hogy nyakig vagyok az olajban. Több ezer liter. Megéri neki kihúznia innen engem.

Sok olaj van itt neki.

Hallgatás.

– Igen? Sok? Vézna rájött, hogy Lajhár valószínűleg az esélyeit latolgatja.

29

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 29

2013.05.21. 23:12:04

– Ne hidd, hogy te is lehetsz egy Mázlista! – kiáltott fel.

– Mázlistának sikerült – jött a válasz.

– Egy csapat vagyunk – mondta a fiú, és próbálta leplezni a félelmet a hangjában. – Mondd meg Pimának, hogy olaj van idelent! Ez lehet a titkos készletünk. Ha nem mondod meg neki, kísérteni foglak, mint Jackson-fiú és visszajövök a túlvilágról, hogy elvágjam a torkodat álmodban!

Csend. Lajhár gondolkodott.

Véznában hirtelen feltámadt a gyűlölet. Ez a vézna, girhes csaj ott kuporgott fölötte a járatban és dönthetett a sorsáról. Hagyhatná meghalni, de szólhatna Bapinak is, hogy nyerhet valamit a megmentésével. Ehelyett csak gubbasztott odafent.

– Lajhár?

– Kussolj! – jött a válasz. – Gondolkozom.

– Egy csapat vagyunk – emlékeztette. – Véresküt tettünk.

Tudta, mi jár a lány fejében, ravaszkás agyában cikáztak a gondolatok, mérlegelte a lehetőségeket: érezte a gazdagság lehetőségét, a titkos készletét, amit később megcsapolhat, ha a sors és a Rozsdaszent kegyes hozzá. Ordítani akart a lánnyal, megragadni, lerántani magához. Megtanítani neki, milyen érzés olajban fuldokolni.

De nem kiabálhatott vele. Nem bosszanthatta föl. Szüksége volt rá. Meg kellett győznie, hogy segítsen neki.

– Titokban tartjuk – javasolta. – Lehetünk mindketten Mázlisták. Újabb szünet.

– Azt mondtad, hogy benne úszol. Amint meglát valaki, tudni fogja, hogy mit találtál.

Vézna elfintorodott. Túl okos. Ez volt a baj a Lajhár-félékkel.

Túlságosan is megvolt a magukhoz való eszük.

– Egy csapat vagyunk – próbálkozott megint, de gyanította, hogy hiába. Túl jól ismerte a lányt. Mindet túl jól ismerte. Mind 30

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 30

2013.05.21. 23:12:04

éheztek. Mind arról beszéltek, mit csinálnak majd, ha ők is Mázlisták lesznek. Lajhárnak pedig most megadatott a lehetőség. Az ilyen dolgok nem adódtak csak úgy az ember életében. A lánynak kockáztatnia kellett. Itt volt a lehetőség.

Kérlek, kérlek, legyen ő is olyan jó, mint Pima, imádkozott magában Vézna. Mint Pima és az anyja. Ne olyan legyen, mint apa. Csak nehogy olyan legyen, mint apa.

Lajhár szakította félbe néma imáját.

– Pima azt mondta, hogy lássalak el, ha megtalállak.

– Megtaláltál.

– Hát ez biztos. – Neszezés. – Itt van ennivaló meg víz. Árnyék suhant át a lány világító homloka előtt, és csobbanva érkezett meg. Vézna látta a sápadt tárgyakat a felszínen, amint máris süllyedni kezdtek. Utánuk nyúlt, miközben próbált továbbra is a falba kapaszkodni. Sikerült elkapnia egy vizespalackot, mielőtt az eltűnt volna az olajban. Minden más elsüllyedt. A szoba újból sötétbe borult, ahogy Lajhár továbbállt.

– Kösz a semmit! – kiáltotta utána, de a lány már nem volt ott.

Fogalma sem volt, hogy szólni fog-e Pimának, vagy csak viszszaviszi a kábelt, amit talált, és átveszi Vézna helyét, aztán kitalál valamit, hogy megszerezze magának az olajat. Az biztos, hogy Bapinak nem fog szólni. Bapi azt mondaná, hogy a brigád zsákmánya, és megtartaná magának.

Ami annyit tett, hogy még több órányi rézkeresés állt előttük, míg ideér a vihar… vagyis még órákat kellene várnia, még ha Pima tudná is, hogy bajban van.

Olajtól csúszós kezével és fogával lecsavarta a műanyag kupakot a palackról, és a falba kapaszkodva ivott. Az első adag vízzel kiöblítette a száját és kiköpte, hogy szabaduljon a szájában összegyűlt olajtól. Aztán ivott, gyorsan és mohón, megkönnyebbülten. Eddig fel sem tűnt neki, mennyire szomjas volt. Az egészet 31

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 31

2013.05.21. 23:12:04

megitta, aztán eleresztette a palackot, amely úszva maradt az olaj felszínén. Ha meghal, ez lesz az utolsó nyoma a felszínen. Újabb neszek hallatszottak föntről, kaparászás és csikorgás.

– Lajhár?

A hang elhallgatott, aztán tovább folytatódott.

– Ne már, Lajhár! Segíts!

Nem is tudta igazán, miért vesződött ezzel. A lány már döntött. Neki Vézna már csak egy hulla volt. Hallgatta, hogyan tépdesi a lány a kábelt. Az ujjai lassan elfáradtak, az olaj már az álláig ért. Halálosan fáradt volt. Azon tűnődött, vajon Jackson-fiút is cserbenhagyta-e a csapata, és azért nem találták meg egy évig.

Talán valaki szándékosan hagyta meghalni.

Nem fogsz meghalni.

Hazudott magának. Meg fog fulladni. Létra, vagy ajtó nélkül…

Vézna szíve hirtelen hevesebben kezdett verni.

Ha ez tényleg egy szoba, amely véletlenül telt meg kiszivárgott olajjal, akkor kell, hogy legyen ajtaja, ami biztosan a felszín alatt van. Le kell merülnie és megkockáztatni, hogy nem tud újra felszínre jönni. Veszélyes ötlet.

Amúgy is meg fogsz halni. Lajhár nem fog megmenteni.

Ez volt az igazság. Kitarthat még egy darabig, egyre kimerültebben, de idővel az ujjai feladják és el fog süllyedni.

Már halott vagy.

Furcsamód felszabadító gondolat volt. Tényleg nem volt vesztenivalója.

Vézna lassan arrébb oldalazott a fal mellett, lábujjaival a mélységet kutatta, keresett valami kis kiugrót vagy peremet, ami ajtóról árulkodna. Először nem talált semmit, de másodszor mélyebbre nyúlt, az olaj már az ajkát nyaldosta. Lábujjai hozzáértek valamihez. Felfelé fordította az arcát, hogy az olaj még jobban ellepje.

32

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 32

2013.05.21. 23:12:04

Egy perem. Fémszegély.

Vézna végigfuttatta a lábujját a peremen. Lehet akár egy ajtó teteje is. Alig egy méter széles volt, de maga a perem is áldás volt, mert majdnem pihenhetett, ha a lábujjaival meg tudott támaszkodni rajta, így enyhítve a terhelést a kezén. Olyan volt az a párkány, mint egy palota.

Most már pihenhetsz, gondolta. Megvárhatod Pimát. Lajhár elmondja neki, hogy itt vagy lent. Kivárhatod.

Gyorsan legyűrte a reményt. Pima talán megmenteni. Lajhár azonban valószínűleg egy szót sem szólna róla. Magára volt utalva. Egyensúlyozott a peremen, és a döntést latolgatta. Élni vagy meghalni, gondolta. Élni vagy meghalni.

Lebukott.

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 33

2013.05.21. 23:12:04

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 34

2013.05.21. 23:12:04

4 A maga módján az olaj feketesége semmivel sem volt rosszabb, mint a felszíne fölötti sötétség. Vézna a kezével tapogatta ki a falat, egyre mélyebbre ereszkedve követte az ajtó peremének a vonalát.

Ujjai ajtózáró kereket értek.

Nagyot dobbant a szíve, megkönnyebbülés öntötte el. A kerék a hajókon szokásos, szilárd, légmentesen záródó volt, amely a hajótest sérülésekor is visszatartotta a vizet. Vézna megrángatta a kereket, próbálta felidézni, melyik irányba kell fordítani. Nem mozdult. Leküzdötte a rátörő pánikot, és megint rántott egyet a keréken. Semmi, meg se moccant. Ő pedig kezdett kifogyni a levegőből.

Megindult felfelé, elrugaszkodott a kerékről, és remélte, hogy sikerül feljutnia. Kapálózva bukkant a felszínre, ujjai a vékony csövet keresték, és csodával határos módon sikerült elkapnia, mielőtt újra elmerült volna. Vadul leprüszkölte arcáról az olajat, hogy a száját szabaddá tegye, majd hörögve levegőt vett az olajgőzös sötétségben.

Szemét továbbra is zárva tartva lábujjaival megint kitapogatta az ajtókeretet. Egy pillanatig azt hitte, elveszítette, de aztán 35

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 35

2013.05.21. 23:12:04

egyik ujja beleakadt és onnantól könnyebb volt a dolga. Elmosolyodott. Ajtó, kerékkel. Esély. Ha el tudná fordítani azt a nyavalyás kereket… Újabb neszezés ütötte meg a fülét fentről. Lajhár még mindig dolgozott.

– Hé, Lajhár! – kiáltott fel. – Találtam kiutat. Elkaplak!

A neszezés abbamaradt.

– Hallasz? – Hangja visszaverődött a falakról. – Kijutok! És ha kijutottam, el foglak kapni!

– Igen? – felelt Lajhár. – Szeretnéd, ha mennék Pimáért? – Hangjában gúny csendült. Vézna megint azt kívánta, bárcsak leránthatná magához az olajba. Ehelyett nyugalmat erőltetett a hangjára.

– Ha most szólsz Pimának, elfelejtem, hogy itt hagytál volna meghalni.

Hosszú szünet következett, majd Lajhár megszólalt.

– Már túl késő, igaz? Ismerlek, Vézna. Úgyis elmondod Pimának, én pedig repülök a brigádból, és jön valaki más a helyemre. – Elhallgatott egy kis időre. – Most már a sors kezében vagyunk. Ha kijutsz, találkozunk odakint, és akkor bosszút állhatsz.

Vézna grimaszolt. Egy próbát megért. A mélyben várakozó ajtóra gondolt. Lehet, hogy a másik oldalról zárták be. Lehet, hogy azért nem fordult el a kerék. Talán…

Ha zárva van, meghaltál. Mindenképp vége. Fölösleges aggódni.

Nagy levegőt vett, és megint alámerült.

Ezúttal több levegővel bukott le, és mivel tudta, mit keres, rögtön meg is találta a kereket, és volt ideje megmozgatni. Az ajtókeretnek támasztotta a lábát, kilincs után matatott. Előbb ki kellett oldania a zárat a kerékkel, aztán lenyomni a kilincset.

Próbálta elfordítani a kereket. Semmi. Nekifeszült, lábát az ajtókeret függőleges részének vetette, és a testsúlyát is belevitte a fordításba.

36

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 36

2013.05.21. 23:12:04

Semmi.

Befűzte a karját a kerékbe, a könyöke hajlatába fogta. Kezdett kifogyni a levegőből, de nem akarta feladni. Húzni kezdte.

Mikor nem mozdult, rántott rajta egyet, keményebben, s közben úgy érezte, elpattan a tüdeje.

A kerék megmozdult.

Vézna belehúzott, még erősebben feszült a keréknek. Arany, kék és vörös villanások cikáztak a szemhéja alatt. A kerék megint megmozdult, egyre könnyebben tudta tekerni. Már nagyon szüksége lett volna levegőre, de lent maradt, küzdött a késztetéssel, hogy felússzon, inkább egyre gyorsabban és gyorsabban tekerte a kereket. Aztán felrúgta magát a felszín irányába, a reménytől megrészegülten bukkant felszínre, és a sötétségben mohón, hangosan hörögve nagy levegőt vett ismét, mielőtt lemerült volna.

Forgatta, forgatta a kereket, a tüdeje majd’ szétpattant. Mindent vagy semmit alapon, a kiszabadulás késztetésétől hajtva küzdött az ajtóval, aztán megrántotta a kilincset. Egy másodpercig attól félt, hogy az ajtó befelé nyílik, és sosem fogja tudni kinyitni, ha az olaj nyomása tartja zárva…

Az ajtó vadul kivágódott, Véznát magával ragadta a fekete áramlat. Egy falnak ütődött, aztán összegömbölyödött, ahogy nagy robajjal magával sodorta az olaj. A homloka nekiütődött valaminek, amitől majdnem levegőt vett, de leküzdötte a késztetést, még jobban összegömbölyödött, és hagyta, hogy labdaként ide-oda csapódva sodródjon az áradattal, végig a folyosókon.

Hirtelen a levegőbe bucskázott.

Vézna gyomra megmozdult, eltöltötte a szabadesés érzése. Önkéntelenül is kinyitotta a szemét. Maró olaj és perzselő nap.

Tükörfényes óceán, szinte fehér, úgy izzik a fényben. Kék hullámok közeledtek feléje. Csak egy másodperce volt megfordulni…

A vízbe csapódott, sós hullámok ölelték körbe. Érezte a hullámok sodrását, a víz moraját. A felszín felé kapálózott, zihálva 37

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 37

2013.05.21. 23:12:04

tört ki a napfényre a hullámok hátán. Nagy levegőt vett, engedte, hogy tüdeje friss oxigénnel teljen meg, mohón nyelte az életet, amit már majdnem elveszített.

Fölötte a tartályhajó oldalán egy résből még mindig szivárgott az olaj, jelezve, hol okádta ki magából a hajó a fiút. Fekete csíkokban csordogált lefelé a sötéten csillanó, sűrű folyadék. Tizenöt méter zuhanás a sekélyesbe, és túlélte. Vézna felnevetett.

– Élek! – kiáltotta. Aztán már csak ordított, a győzelemtől és a felgyülemlett rémülettől hangosan, megrészegülve a napfénytől, a hullámoktól és a partról őt bámulóktól.

A part felé kezdett úszni, a túléléstől mámorosan még mindig nevetett. A hullámok felkapták és a part felé lökdösték. Rájött, hogy duplán szerencsés, mert ha nem jött volna a dagály, homokba csapódott volna víz helyett.

Kikászálódott a fövenyre és felállt. Lába még remegett az úszástól, de szárazon állt és életben volt. Tébolyultan nevetett Bapira, Lire és Esőre, meg az odagyűlt munkásokra, akik mind tátott szájjal meredtek rá.

– Élek! – kiáltotta nekik. – Élek!

Senki nem szólalt meg, csak bámultak rá.

Vézna már szóra nyitotta a száját, de volt valami a tekintetükben, amitől lenézett.

Tajték nyaldosta a bokáját, rozsda és kábeldarabok, kagylók és szigetelőanyag. És a tajtékkal elkeveredve a vére. Patakokban folyt le a lábán, fényesen, vörösen, egyenletesen, és szívverése ütemére megfestette a habokat.

Paolo_Bacigalupi_Hajobontok_beliv.indd 38

2013.05.21. 23:12:04