100
A 2014-es Prometheus Award nyertes regénye.
ad astra
75
25
5
0
100
95
Kaden Lane fiatal tudóspalánta. Egy olyan illegális csoport tagjaként tevékenykedik, amelyik a köztudatban csak drogként ismert, Nexus 3 nevű nanotechnológiás szer fejlesztésein dolgozik. A Nexus lehetővé teszi, hogy az emberek programokat futtassanak a fejükben, egyesítsék a tudatukat, vagy akár átvegyék az irányítást mások felett. A fiú rövid idő alatt szembe találja magát a világot mozgató titkos erőkkel, amelyek egy humán-poszt humán háború felé sodorják az emberiséget.
Ramez Naam • Nexus
95
75
25
5
0
A szerző egyedi módon vegyíti a buddhizmust a transzhumanizmussal, történetének helyszínéül pedig az élettől lüktető, ellentmondásos nagyvárost, Bangkokot választotta. Itt, a Szukcsai-piacon vásárolt fejlesztésektől bárki erősebb, félelmetesebb lehet, vagy éppen szabadon bőrszínt változtathat. Kaden csak a saját leleményességében, és az Új Fenyegetések Igazgatóságának mindenre elszánt, csalódott ügynökében, Samben bízhat, ugyanis ha a fiú által kifejlesztett Nexus 5 rossz kezekbe kerül, az beláthatatlan következményekhez vezet. A technológia magasabb szintre emelheti az emberiséget, vagy kipusztíthatja azt. Egy biztos: új világrend van születőben, ám a jelek szerint nem lesz békés az átmenet.
100
95
75
100
95
3990 Ft/13 EUR
Ramez Naam
75
Nexus 25
25
5
5
0
0
Ramez Naam NEXUS
Ramez Naam
NEXUS
Ad Astra 2014
Copyright © 2012 by Ramez Naam ´First published in USA in 2012 by Angry Robot. Angry Robot is a member of the Osprey Group.´ Hungarian translation © Hidy Mátyás, 2014. Borítókép © Sallai Péter, 2014. Szerkesztő: Szélesi Sándor Irodalmi lektor: Hertelendy Anna Korrektor: Makai Nóra Műszaki szerkesztő: Királyházi Csaba Borítóterv: Csigás Gábor
Első kiadás Hungarian edition © Ad Astra Kiadó, 2014 ISBN 978-615-5229-51-0 Felelős kiadó: Németh József igazgató
Nébali Kft. 1221 Budapest, Mária Terézia utca 4. www.adastrakiado.hu
Apának és anyának, akik világra hoztak, felneveltek, és támogattak minden lépésemnél
1 A Don Juan-protokoll 2040.02.17. péntek, 2255 óra A nő, aki Samantha Cataranesnek hívta magát, kiszállt a taxiból, és a 23. utcában álló ház felé indult. Az ajtó kinyílt, fény, zene és zsivaj töltötte meg az éjszakát. Két fiatal nő lépett ki karonfogva; beszélgetésbe merültek. Amikor elment mellettük, mosolyogtak, Sam pedig vis�szamosolyogott. Az arcleolvasó azonosította őket, taktikai szoftverek írták fel halványan nevüket, korukat és veszélyességi besorolásukat a fejük mellé Sam kontaktlencséire. Minden adat zöld. Civilek. Nincsenek ismert kapcsolatban a küldetésével. Sam végignézett az épület homlokzatán. Látóterében felvillantak a szerkezeti elemek, elektromos és adatkábelek, lehetséges behatolási és menekülési útvonalak az ajtókon, ablakokon, a fal gyenge pontjain. Egy pislogással eltüntette az adatokat. Ma egyikre sem lesz szükség a céljához. Bal térde sajgott, ahogy felment a lépcsőn. Annak a katasztrofális tűzharcnak az emléke Sari határában. Mintha egyébként valaha feledni tudná azt az éjszakát. Arca megfeszült, ajka feltöltődött, állkapcsa visszahúzódott. Zavarta a felvett külső; megkönnyebbülés lesz, ha majd újra a saját arcát viselheti. A küldetés előtti eligazítás képei futottak végig az agyában. Egy felrobbant épület, szétszórt testek mindenütt. Régi barátaik által meggyilkolt vallási vezetők. Megmagyarázhatatlan okokból más meggyőződésre térő politikusok. Az összes öngyilkos merénylet, a gyilkosságok, a politikai puccsok, az embertelenül hűséges, nem gondolkodó, nem kérdezősködő szuperkatonák. És mögöttük a közös szál: Peking 7
új irányítási technológiája. A technológia, amit a jelenlegi célpontja segíthet jobban megérteni és legyőzni. Sam kinyitotta az ajtót, és hamis arcán széles mosollyal belépett a partira. Fülsértően hangos flux zene vette körül. Több tucatnyi ember szaga csapta meg orrát. Személyi információk jelentek meg a tengernyi arc előtt. Valahol ebben a házban van az ő embere, és meg is fogja találni. 2040.02.17. péntek, 2310 óra – Táncolsz? – kérdezte a lány. Közelhajolt, hogy a parti zajában is hallani lehessen a szavait. Akár meg is csókolhatta volna. Kaden Lane visszafogottan, kimérten nézett vissza rá, miközben Don Juan irányította a válaszreakcióit. Halvány mosoly. Egy adag oxitocin. Egy kis pír az arcába. Magabiztosság és izgatottság keveréke. Válaszopciók futottak végig az agyán, és a szoftver társalgási alrendszere listázta a lehetőségeket: [Igen, imádok táncolni.] [Persze, milyen zenét szeretsz?] [Csak ha ilyen csinos partnerem van, mint te.]
Jelek futottak végig agyának tökéletesített Nexus-hálózatán. A szer nanostruktúrái kiértékelték az adatokat, feldolgozták, átalakították őket. Don Juan milliszekundumok alatt döntött. Az elülső és temporális lebenyének idegeihez kapcsolódó Nexus-részecskékben inputok keletkeztek. Idegi impulzusok futottak végig a beszédközpontoktól a motoros kéregig, onnan pedig a nyelve és állkapcsa izmáig, a szájáig és a rekeszizmokig. Egy töredékmásodperccel azután, hogy meghallotta a lány szavait, ezek az izmok összehúzódtak, hogy kimondja a választ: – Igen, imádok táncolni. Ki írja ezeket a béna szövegeket?, gondolta. – Megnézzük, van-e valami jó ma este? – kérdezte a lány. Frances. Úgy hívták, hogy Frances. Húsz perccel ezelőtt találkoztak. A lány huszonhat éves volt, szűz csillagjegyben született, és grafikusként dolgozott. Jó illata volt, időnként hozzáért Kade-hez beszéd közben, és őrülten vonzó volt feszes nadrágjában, mélyen dekoltált felsőjében. Szerette az akro-jógát, a hangos tánczenét, Közép-Amerikát és a két macskáját. 8
Kade ezelőtt még sosem kérdezte meg senkitől a csillagjegyét. Ha úgy vesszük, még mindig nem, gondolta. A szoftver utasította erre, az mozgatta a száját. Ez vajon számít? Az egész kísérlet azt volt hivatott bizonyítani, hogy egy Nexus-interfésszel rendelkező számítógépprogram segítségével valós környezetben is lehet irányítani az emberi beszédet és viselkedést. Rangan volt az, aki ragaszkodott hozzá, hogy egy randialkalmazást használjanak a platform tesztelésére, és hogy Kade legyen a kísérleti alany. – Menj, és szórakozz jól, haver! – mondta neki Rangan. – Nézz körül! Rád fér egy kis flörtölés. Majd legközelebb Rangan jön ki terepre, gondolta. – Persze, nézzük meg, mi a helyzet a városban – mondta helyette Don Juan. Kade kivette a zsebéből a telefont, és a mellettük húzódó falnak nyomta. Don Juan megszólalt. – Táncpartik az Öböl-negyedben. Két személyre. Frances a kamera felé fordult. Egy bulizó támolygott végig a folyosón, és meglökte a lányt. Frances Kade-nek nyomódott, és ha már ott volt, hozzá is simult. A teste hihetetlenül meleg és csábító, ismerte el Kade. Átfogta a lány derekát, a telefonja pedig sorolta a lehetőségeket. Talán Rangannak igaza volt... Retinaprojektorok keresték meg a szemüket. Célzott hangszórók irányultak a fülükre. Megjelentek előttük a helyi táncpartik, mindnek valami furcsa fantázianeve volt: SZEROTONIN-TÚLTERHELÉS Az esemény reklámja elöntötte az érzékeiket: pulzáló zene, villódzó fények, mosolyok, összesimuló párok. Frances húzta a száját. – Egy kicsit túl komoly nekem. Kade kuncogott. – Következő. CYGNUS EXPRESSZ – ODÜSSZEUSZ-PROJEKT ADOMÁNYGYŰJTŐ PARTI Az űr végtelenje, távoli csillagok körül keringő bolygók, csillogó űrruha-utánzatokba öltözött bulizók, a kozmosz statikus zörejei, pit�tyogó hangok, sodró trance-ritmusok. Frances vállat vont. A fenébe is, annyira jó volt, ahogy hozzá simult! 9
– Az űrben senki nem hallja a zenét – mondta a lány. Kade egyetértett. – Következő! CARE BARE-BULI AZ UNITED SKEINS OF SEXY-TŐL Újabb látvány és hang: tekergő, félmeztelen emberi testek simulnak egymáshoz, pulzáló, nyögdécselő hangok hallatszanak, ajkak, csípők és mellek villannak. Frances egy kissé közelebb tolta a csípőjét. – Na, ez nagyon ütős, igaz? Kade hangosan felnevetett. Egy másik estén nem lenne elég tökös, hogy ilyen helyre merészkedjen. De a fenébe is; ma éjjel az volt a feladata, hogy a Nexus-nanorészecskékre épülő platformjukat elvigye a határig. A félmeztelen parti nagyszerű környezet. A tudományért teszem. Don Juan válaszolt helyette: – Talán. Le akarsz venni a lábamról? Kade hagyta, hogy Don Juan vezesse, hogy ő kacsintson a szemével. Frances vigyorgott, felvonta a szemöldökét, felé fordult, és még erősebben simult hozzá. – Az tetszene, mi? Nagy, zöld szemét Kade-re emelte. – Ó, szerintem részedről lesz az öröm – felelte Don Juan. Kade a másik karját is a lány dereka köré fonta, magához szorította, és a szemébe nézett. Frances az ajkába harapott. – Bizonyítsd be! Kade mostanra biztosan dadogni kezdett volna vagy elpirul, de jelenleg egy számító logikai rendszer irányította. – Hozzád vagy hozzám? Belopóztak egy szobába a házban. Állva csókolóztak, Kade a hátát a falnak vetette. Frances kacarászott. Könnyed lelkesedéssel csókolt, amit Kade észveszejtőnek talált. Smároltak, nevetgéltek és sugdolóztak. Kade gátlásai semmivé foszlottak. Valaki kinyitotta az ajtót, észrevette őket, aztán bocsánatkérően kihátrált. Még több nevetés. Még több csókolózás. A nevetgélés sóhajtozásba csapott át. A sóhajok mor10
gásba. A kezek felfedezőútra indultak. A testük felforrósodott. A lány szaggatottan kapkodta a levegőt. Kade is. Hát, az előre megírt szöveg béna, de az eredményre nem panaszkodhatom, gondolta. Még egy teszt, amit megígért Rangannak, hogy lefuttatja. Térjünk át a kinesztetikus interfészre... Csukott szemmel megcsókolta a lányt, és mélyebbre merült a Nexus OS-ben, amit ő és Rangan programoztak az agyukban keringő drog több százmillió nanorészecskéjébe. Halványan fénylő számok futottak át látótere alján. Ikonok oszlopai sorakoztak a jobboldalon. A terepen készült jegyzeteit tartalmazó naplóablak fejléce a balon. A parti fojtott zajai még mindig zakatoltak a fülében. Kade átfuttatta az agyán a pulzusszámát, légzését, neuroelektromos aktivitását, az interfész állapotát és a neuron-hormon szinteket. Minden adat zöld. Megnézte a Don Juan-szoftvert is, amit Rangan kalózkodott le a netről, és átírta, hogy működjön a Nexuson. A program szépen futott, csak annyi erőforrást használt fel, amen�nyit Kade kiosztott neki. Leállította, és egy másik programot keresett, amit Rangan egy VR-pornó oldalról szedett le, aztán meghekkelte, hogy az outputját a testirányító szoftverbe irányítsa. Peter North. [aktiváld: peter _ north üzemmód: teljesen interaktív prioritás: 1 erotikaszint: 2]
Frances még jobban nekinyomódott. Már nem nevetgélt. Kade arcát csókolgatta, aztán mélyen, nedvesen smároltak. A lány teste forró volt. Simulós nadrágja tökéletesen feszült a fenekén. Kissé szétnyitotta a combját, és csípőjét nekinyomta Kade-ének, ágyékát pedig Kade combjához dörzsölte. Apró, kéjes nyögései egyenesen Kade agyának legősibb részében rezonáltak. A számok és az ikonok még mindig ott futottak Kade szeme előtt. Figyelmen kívül hagyta őket, hogy a többi érzékére koncentrálhasson. Már Peter North vette át az irányítást, egy VR pornóprogram, amit Rangan nyúlt le a netről és adaptálta a Nexus OS-hez, hogy teszteljék a mozgató interfészt. Most a program irányította Kade végtagjait, az izmait, az ízületeit. Kade agyában izzottak a Nexusrészecskék, jelek rohantak a motoros agykérgéből a végtagjaiig, és a teste válaszolt rájuk. Frances halkan nyögdécselt, fenekét nekinyomta Kade kezének, csípőjét az ő csípőjének. Peter North lecsúsztatta Kade kezét a nő há11
tán, a felsője szövetén, le a sima, feszes nadrágjáig. Megszorította a lány tökéletes formájú fenekét, aztán csattanósat húzott rá. – Óóóó – mormogta Frances. Finoman beleharapott Kade ajkába, és meghúzta. Ujjai Kade mellkasát dörzsölték, a mellbimbóját simogatták. A hüvelyk- és mutatóujjával megszorította Kade mellbimbóját; ezúttal fájt is. A fenébe, gondolta Kade. Miért gondoltam valaha is, hogy ez rossz ötlet? Peter North megragadta Francest a derekánál, a kanapéhoz irányította mindkettejüket, és lenyomta a lányt. A szoftver utasította Kade-et hogy térdeljen le a kanapé szélére, a lány lábai közé. Kade keze beletúrt Frances hajába, és megmarkolta azt. Peter North hátrahajtotta a lány fejét, hogy Kade-re nézzen, aztán megvárta, míg a lány kinyitja a szemét, várt még egy pillanatot, és száját a szájára szorította. Köszönöm, Rangan, köszönöm, köszönöm, hogy rávettél, hogy engedjem el magam, gondolta Kade. Frances körmét Kade hátába vájta, még az ingén keresztül is fájt egy kicsit. A lány előrecsúsztatta csípőjét a kanapén, és nekinyomta Kade térdének. Combját összeszorította Kade lába körül, és kéjesen duruzsolva megcsókolta, miközben keze megtalálta Kade övét, és meglazította az inge alatt. A testét kereste, mindenre készen. Kade kényszerítette magát, hogy koncentráljon. Hogy közben jegyzeteket készítsen a kutatási naplóba. Végül is tudós volt, a fenébe is. [Zökkenőmentes izomválasz. A visszacsatolási rendszer kiváló. Valószínűleg elégtelen fájdalominger.] Odakint, Peter North irányította a kezét, hogy elengedje a lány haját, és megfogja a mellét. Közben a lány lehámozta róla az inget, és a mellkasát, hasát kezdte harapdálni. [Igen, tényleg elégtelen fájdalominger.] A lány keze Kade ágyékán volt. Kade-nek kemény erekciója volt, egészen addig a biztonsági határig, amit ő és Rangan kódolt az interfészbe. Frances vállalkozó szelleműnek tűnt. Csábosan mosolyogva megszorította Kade ágyékát, és ugyanolyan ütemben kezdte mozgatni a kezét, ahogy a csípőjét dörzsölte Kade térdének. Kade ezt nem jegyezte fel. Korábban már alaposan letesztelte az erekciós modult. 12
Frances ártatlan tekintettel bámult fel rá, és hosszan megszorította az ágyékát. – Ezt itt nekem tartogatod? Buján végignyalta az ajkát. Kade tudata eltelt azzal, ami rövidesen bekövetkezik. Szíve kihagyott egy ütemet. Válaszra nyitotta a száját. [interfész riasztás — másodpercenkénti max értékek > mint a paraméterek] [interfész riasztás — elveszett csomagok a 0XE439A4B kapcsolatban] [interfész HIBA — csatlakozás nem található OXA2 78 81E] [interfész HIBA — csatlakozás nem található OXA2 78 81E] [interfész riasztás]
A fenébe, gondolta. Hibák és riasztások töltötték be látóterét. A paraméterképernyők görbéi sárgára és pirosra váltottak. Az agykérgek közötti sávszélesség akadozott. Csomagok vesztek el. CPU-ciklusok millióit kellett hibaelhárító csomagokra fordítani, a csomagok egymással versenyeztek nagy igyekezetükben, hogy javítsák a hibákat. Most senki nem uralta Kade testét, sem Peter North, sem ő maga. A csípője előre-hátra rángott, újra és újra. Kezei szorosan tartották Frances fejét. Ágyéka – amin még mindig ott volt a nadrág – minden lökéskor a lány fejének ütődött. Kade szája tátva maradt, szeme a semmibe révedt. Összefüggéstelen gurgulázás tört elő a torkából: – Öh. Öh. Öh. [interfész riasztás — másodpercenkénti max értékek > mint a paraméterek] [interfész riasztás — másodpercenkénti max értékek > mint a paraméterek] [interfész HIBA.]
A fenébe, a fenébe!
[rendszer állj], adta ki az utasítást. Semmi. [rendszer állj], ismételte. Semmi. [rendszer állj] [rendszer állj] [rendszer állj, a fenébe is!]
A neuro-muszkuláris stimuláció abbamaradt. Kade belső képernyői elsötétültek. Izmai elernyedtek, a csípője sem mozgott tovább.
13
Elengedte Frances haját. Sikerült. Kade mély levegőt vett. Aztán még egy kemény rángás futott végig teste összes izmán, és még egy, és még egy... Micsoda? Ó, a fenébe! Kade ejakulált. Hátraugrott Francestől, az ágyra zuhant. A háta ívbe feszült, a lábujjai behajlottak, és szétterjedt rajta a szimuláció mellékhatásainak eksztázisa. Nevetés tört ki belőle. Könnyek csorogtak le az arcán. Az oldalára gördült kéjtől, zavartól, örömtől és valami mély, békés érzéstől elhomályosult tekintettel. Ahhhh. – Ez meg mi a fene volt? – ordította előtte állva Frances. Az egyik kezével az arcát fogta. – Te beteg vagy! Kade ködös tekintettel visszafordult, próbált bocsánatot kérni, magyarázkodni, feltápászkodni. – Frances... – Maradj, ahol vagy, te szemét! – fenyegette meg mutatóujjával. – Én most kimegyek, és ha csak megmoccansz, segítségért kiáltok! Az ajtó felé hátrált. – Hé, várj, sajnálom! Nem akartam... izé. – Kussolj! Hülye képmutató seggfej! Ha legközelebb durvulni akarsz, kérdezd meg előtte! Kinyitotta az ajtót, és bevágta maga mögött. Kade a túloldalról még hallotta a hangját: – Valami beteg állat van odabent! Nos, gondolta, ez nem igazán jött össze. 2040.02.17. péntek, 2347 óra Eljöttek érte. A tengerészgyalogosok; a testvérei. Hallotta a helikopterek kereplését, a kis kaliberű fegyverek ropogását. Megtalálták a helyet, ahol fogva tartották, ahol hosszú ideig élvezhette a pokol bugyrainak vendégszeretetét. Sose hagyj hátra embert! Eljöttek érte, és Isten legyen irgalmas mindenkihez, aki az útjukba állt! Watson Cole izzadtságban fürödve riadt fel, szíve dörömbölt a mellkasában, torka elszorult. A könyökén támaszkodott, izmos, fekete bőrű karját pedig maga elé tartotta, mintha egy ütést próbálna kivédeni. Remegett. 14
A fenébe! Csak egy álom. Egy újabb rémálom. – Fényt! – mondta hangosan. A kis szobában felgyulladtak a fények, és elűzték a rémületet. Ez nem a fogolytábor volt. Nem a háború. Ez a lakása, San Franciscóban. Visszadőlt az ágyára. A lepedő tocsogott az izzadtságtól. Lélegezz! Lazíts! Lélegezz! Most a mentésről álmodott. A mentésről és a lányról. Lunaráról. Mindegyikükről. Armanról, Nurzhanról, Temirről. De főleg Lunaráról. Meg azokról, akik börtönbe zárták. Akik a Nexus nevű droggal meghekkelték az agyát, majd beleerőltették saját maguk és a többi ember emlékeit. Akik telepakolták a fejét a háború áldozatainak pokoli emlékképeivel. Két éve történt, de még mindig álmodott róluk. Álmodott az életükről. Miért én? Miért engem választottatok? Rossz helyen volt, rossz időben. Ennyire egyszerű. Ha nem lett volna ott... Még mindig odakint lennék. Ölnék az országomért. Gyilkolnék. Közömbösen, vakon, örömmel. És akkor ez a pokol valaki más fejében lenne. Lélegezz! Lazítsd el a tested! Lélegezz! A szíve kezdett lelassulni. A remegés már majdnem elmúlt. Az éjjeliszekrényen álló órára nézett. Még éjfél sincs. Alig egy órája aludt. Az szekrény felső fiókjában egy üveg pirula lapult. Leszedálhatná magát, hogy ne álmodjon. De ez minden alkalommal egyre nehezebben sikerült. Növelni kellett az adagot. Nem ő akarta ezt a poklot, az jött el érte. Nem ő kérte, hogy nyissák fel a szemét, de megtették. Nem ő kért megváltást, de megváltották. Azok a fiatal, idealista srácok… és befogadták maguk közé. A módosítások, fejlesztések során a Nexus egyre alkalmasabbá vált az emberek gondolatainak és érzelmeinek összekapcsolására. A Nexus megváltoztatta őt. Mások szemével mutatta meg, mit tett. Megmutatta azt a rengeteg gonoszságot, amit a hozzá hasonlóak elkövettek. Felkeltette a vágyát valami jobbra, egy jobb világ megalkotására. És ha ezt művelte vele, a legkeményebb fickóval, milyen hatása lehet másokra? Watson Cole felállt, és felöltözött, hogy futni induljon. Ki fogja fárasztani emberfeletti testét. Nem fog behódolni a gyógyszereknek. Fitt és kemény marad. Még sok mindent kell tennie, mielőtt megfizet a bűneiért. 15
A drog, ami megváltoztatta őt, az egész világot megváltoztathatja. És ő gondoskodni fog erről. 2040.02.17. péntek, 2355 óra A fenébe, gondolta Kade. A hiba a legrosszabbkor jött. Vizet fröcskölt az arcára a fürdőszobában, és megpróbálta összeszedni magát. Ideje kisurranni, hogy visszakeresse, mi siklott félre. Kinyitotta a mosdóból nyíló ajtót, és kinézett a partira. A hátsó ajtó a legbiztosabb menekülőút. Már félúton volt – közben gondosan kerülve a szemkontaktust – amikor a nevét hallotta, és egy kéz nehezedett a vállára. – Hé, Kade! – Dominique volt, a házigazda. A fenébe. – Kade, szeretném, ha megismernél valakit – folytatta Dominique. – Ő Samara. Sam, ez itt Kaden Lane. Kade, ő pedig Samara Chavez. Sam beszélt egy cikkről, ami a te munkádra emlékeztet. Sam a húszas éveinek második felében járhatott. Kreol bőre volt és egyenes, fekete haja, ami a vállára omlott. Stílusos, fekete nadrágot és szürke, testhez simuló pulóvert viselt. A pulóver alatt látszott, milyen izmos; egy úszó testalkatával rendelkezett. – Örülök, hogy megismerhetlek, Kade. Dominique szerint a doktoridat agy-számítógép kommunikációból írod. Tényleg? Kade a hátsó ajtóra pillantott. Pedig olyan közel volt... – Igen. A Sanchez Labban a San Franciscói Egyetemen. Melyik cikkről van szó? – A két majom, akiknek az agyát Wi-Fivel összekötötték. Az egyik alany a másik szemével látott. Warwick és Michelson. Felkapott cikk volt. – Igen, az tényleg nagyszerű publikáció – mondta Kade. – Néha együtt dolgozom velük. Ők a Berkeley-n vannak. – Hűha! – csodálkozott Sam. – És te is ezen a témán dolgozol? Dominique magukra hagyta őket. Kade idegesen toporgott; nagyon is tudatában volt a nadrágján éktelenkedő foltnak. – Az ösztöndíjaink nagy része a testfunkciókat irányító interfészekkel kapcsolatos; izomirányítás és hasonlók. Kade-nek bevillant a kép, ahogy az ágyéka megállíthatatlanul csapkodja Frances fejét. Hadarva folytatta. 16
– Tudod, hogy a mozgássérültek újra mozoghassanak. A disszertációmat a magas szintű agyi funkciókról írom. A memória, a figyelem tudatos megtestesülése. Kade elhallgatott; nem tudta, mennyire érdekli ez a lányt. De Sam felvette a fonalat. – Érdekes. Olvastad a cikket arról a kísérletről, amikor egy egeret betanítottak, hogy végigmenjen egy labirintuson, aztán pedig más egerek is megtalálták a helyes utat, mert agyi összeköttetésben voltak az elsővel? Kade kuncogott. – Azt én írtam. Az első dolgozatom volt doktoranduszként. Senki nem gondolta, hogy meg tudjuk csinálni. Sam felvonta a szemöldökét. – Most viccelsz? Az a cikk lenyűgöző volt! És hogyan folytatjátok? Gondolod, hogy... Kiderült, hogy Sam meglepően sokat tud az idegtudományról. Elárasztotta Kade-et kérdésekkel az agyról, a munkájáról meg a jövőről. Kade azon kapta magát, hogy kezdi elfelejteni az iménti fiaskót, és már nem annyira akar elmenekülni. A beszélgetés alatt ő is megtudott néhány dolgot a lányról. Sam az adatbányászat területén dolgozott, vállalatok számára végzett adatkeresést régi és rendezetlen adathalmazokból. New York-ban élt, de most néhány hónapot itt tölt Friscóban egy szerződéses megbízás miatt. Nemrég érkezett, és barátokat keres. Vicces volt, okos és csinos. Nevetett Kade viccein. És még az érdeklődési körük is hasonló volt. – Szóval te egy tudósplánta vagy. Hallottál már a Nexus nevű drogról? – kérdezte a lány. Kade óvatosan bólintott. – Igen, hallottam róla. – Azt mondják, nem csak egy drog, hanem valamiféle nanostruktúra. És hogy kapcsolódik az agyhoz. Lehetséges ez? Kade vállat vont. – Drótokkal és rádiókkal is meg tudják csinálni. Miért ne lehetne valamivel, amit lenyelsz? Akkor is eljut az agyba. – Igen, de valóban működik? – Úgy hallottam, igen – felelte Kade. – Te még nem próbáltad? 17
Kade elvigyorodott. – Az illegális volna. Sam is rámosolygott. – Te kipróbáltad? – kérdezett vissza Kade. A lány megrázta a fejét. – Tavaly megtehettem volna New Yorkban, de kihagytam. A keleti parton már nincs belőle. Még tiszta, gondolta Kade. Több női alany kéne, akik még nem próbálták ki. Óvatosan válaszolt: – Itt sincs. Az utóbbi időben elég sok razzia volt. Sam bólintott. Felelt valamit, de Kade nem hallotta, mert a szeme sarkában észrevett valamit. Illetve valakit. Francest. Ó, a fenébe.– ...egy seggfej! Olyan durva volt! Háttal állt Kade-nek, még nem vette észre. – ...valami rohama volt. A fickónak segítség kell. Úgy értem, agykurkász. A hátsó ajtó. Kade arrafelé kezdett oldalazni. – Kade? Minden rendben? Sam hangja. Kade ránézett. – Mennem kell. Bocs. Remélem, még látlak. Otthagyta Samet, és kisurrant az ajtón. Samantha Cataranes nézte, ahogy Kaden Lane elmenekül a partiról. Elijesztettem?, tűnődött. Úgy látszik. Egy üzenet jelent meg a taktikai képernyője sarkában: vörös volt, mégpedig élénkvörös. A nyakláncán lévő szenzor Nexus jeleit érzékelte. Bármint is mondott Kaden Lane, nemcsak hogy kipróbálta már a Nexust, de ma éjszaka is használta, mégpedig olyan dózisban, amit Sam még sosem látott. De az furcsa, hogy itt használja a drogot, ahol senki más. Mi értelme a Nexusnak, ha nincs más, akivel agyi kapcsolatot lehetne teremteni? Idővel kiderül. Ő pedig más módon fog beférkőzni a kis társaságba. Talán Rangan Shankarin keresztül. Sam megfordult, és keresett valakit, akivel cseveghet. Az álcája miatt, persze. 18
Kade végigment egy neuronokból és nanogépekből álló háromdimenziós labirintuson. Nanoantennák sisteregtek, ahogy a Nexus-részecskék adatokat küldtek és fogadtak. Hatalmas energiák halmozódtak fel az idegsejtekben, aztán elérték a kritikus határt, és leáramlottak a hosszú axonokon, hogy újabb ezernyi neuronra ugorjanak át. Kódsorok futottak a körülötte lebegő ablakokban a legkülönfélébb paraméterekkel. A partin kisiklott teszt után a fejében futó kód hibajavítása már kifejezetten békés elfoglaltságnak tűnt. Biztonságban feküdt az ágyában. Agya elmerült a Nexus fejlesztői környezetében, és sorra vette a hibához vezető eseményeket. Itt elemében volt. Végigment a naplón, a Nexus-részecskék és neuronok rezgésein, amíg megtalálta a pontot, ahol a Nexus OS helytelen ágra futott. Vis�szakövette a rendszerparamétereket, és megértette, mi történt. A Nexus-részecskék túlterhelődtek az izgatott neuronoktól, és kontrollálatlan folyamatot indítottak el. Több korlátozó paraméterre van szükség. A javítás egyszerű volt. A kód megnyílt Kade-nek, megváltozott a gondolataira. Lefordította, aztán letesztelte, kijavított még egy hibát, ami újonnan került bele véletlenül, aztán addig futtatta a kódrészletet, amíg végül rendesen működött. Ezután kelletlenül otthagyta a fejében lévő világot, és ismét a külvilágra koncentrált. Ekkor jutott eszébe a másik lány. Samara. A holnapi kísérlethez, amelyben a kalibrációs változtatásokat akarják kipróbálni, tényleg szükségük lenne egy olyan nőre, aki még sosem használt Nexust. Már megvolt a minimális minta, de ha több van, az csak jó. A lány megfelel a követelményeknek? Igen. Bolond gondolat? Talán. De tényleg jól jönne még egy női alany... Valaki, aki ráadásul okos, vicces és csinos... Elővette a tábláját, kivetítette a falra, és némi pénzért egy hírnév-bottól lekért mindent, amit a New York-i Samara Chavezről tudni lehetett. Meg is van. Samara A. Chavez. Hírnév: zöld. Megnézte a részleteket. Két ismeretségen keresztül kapcsolódik Kade-hez. Brooklyni cím. Ezernyi róla készült kép. A neve ott szerepel jó néhány adatbányászati konferencia listáján és online fórumokon. Tanácsadói működési engedély. Nincs nyoma a drogosok listáin. Az arca nem illik egyetlen, gyaníthatóan narkós személyre sem. A bot szerint rendben van, makulátlan a hírneve. 19
Mindig nézz meg egy második forrást is, szokta volt mondani Wats. Egy hitelképesség-ellenőrző szolgálattól is megrendelt egy vizsgálatot. A program egyező címet, telefonszámot mutatott, rendben lévő hitelbesorolást, tiszta előéletet, tökéletes oktatási intézmények és munkahelyek listáit. Minden egybevágott. Kade ásított, és az órájára nézett. Már majdnem hajnali kettő volt. Van még valami, amit még ellenőriznie kell? Úgy tűnik, nincs. Elküldött egy meghívót Sam nyilvános címére. Eljönne szombat este egy partira? Egy partira, ahol lesz valami, ami érdekli őt. Hogy hol, azt nem mondhatja el, de örömmel érte megy. Újraolvasás. Küldés. Miután elküldte a levelet, levetkőzött, és az ágyra vetette magát. Sam rúgott, védett, ütött, lebukott, és újra rúgott. A képzeletbeli ellenségek hullottak, mint a legyek. A szoba másik végében halk csendülés jelezte, hogy új üzenet érkezett. A hang Kaden Lane-re volt beállítva. Sam figyelmen kívül hagyta, és folytatta a száznyolc mozdulatból álló kata végrehajtását, szemmel alig követhető sebességgel. Emberfeletti kecsességgel mozgott, halálpontosan hajtotta végre a négyszáz éves ütés-, hárítás- és elhajlássorozatot. Koncentrálj! Ezt tanította Nakamura. Merülj el a feladatodban! Hagyj figyelmen kívül minden mást! Folytatta a katát. Amikor befejezte, meghajolt az üres szoba felé, és csak utána fordult a géphez. A végtagjai kissé remegtek, a homloka gyöngyözött az izzadtságtól. Kiadta az utasítást a táblájának, hogy mutassa meg az üzenetet. Az a levegőben jelent meg előtte. Üzenet Samara Chaveznek. Meghívás egy partira, és egy célzás, hogy ott kipróbálhatja a Nexust. Ezek szerint mégse riasztottam el annyira a srácot, gondolta magában. Egy intéssel elhessegette az üzenetet, ami ezt követően eltűnt. Majd holnap, normális időben válaszol. Samantha Cataranes visszafordult a szoba felé, meghajolt, és belekezdett a következő katába. 20
ELIGAZÍTÁS Transzhumán – főnév 1) Olyan ember, akinek a képességeit kiterjesztették, ezért egy vagy több fontos területen túllépi a módosítatlan emberek képességeinek korlátait. 2) Az emberi evolúció következő lépcsőfoka. Poszthumán – főnév 1) Olyan lény, amelyet a technológia segítségével radikálisan módosítottak, így túllépett a transzhumán státuszon, és a továbbiakban nem tekinthető embernek. 2) Bármely, az embert követő faj, akár az emberből fejlődött ki, akár nem. 3) A következő nagy ugrás az emberi evolúcióban. Oxford angol szótár, kiadás: 2036.
2 Zárt ajtó, nyílt elme 2040.02.18 szombat, 0612 óra Az alkarján a csomó piros volt, és kellemetlenül feszült. Kidomborodott fekete bőre alatt. Wats megdörzsölte. Kemény és forró volt. A bőre kipirosodott a dörzsöléstől. Kicsordult a vére, és a bőr elvékonyodott. Láthatóvá vált a tumor. A daganat mélyén szinte látta a sérült DNS-láncokat, a törött kromoszómákat, amelyek miatt elterjedt az őt emésztő rák. Még egy tumort vett észre. Aztán még egyet. Ellepték a csuklóját. A kezét. A karját. Halálra rémülve feltépte az ingjét. Vörös, gusztustalan csomók nőttek a mellkasán, a hasán. Egyre növekedtek, terjeszkedtek, elborították... Wats felriadt. Lélegezz! Lélegezz! Hajnali fény szűrődött át az ablakon. Nem rákos. Még nem. Végignézte a karját. Nem volt rajta semmi. – Fényt! – Kiugrott az ágyból, és végignézte az egész testét. Semmi. Lélegezz! Hunyd le a szemed! Lélegezz! Szedje össze magát, Cole őrmester! Persze már régen nem Cole őrmester volt. Átment a mosogatóhoz, és vizet fröcskölt az arcára. Lemosta magáról a rémálom utolsó foszlányait is. Elővett egy eldobható tesztert, és bedugta az ujjait. Apró szúrást érzett. Az eszköz egy csepp vért szívott fel. A doboz halkan berregve kiértékelte a mintát. Lézeres átfolyásmérők vizsgálták meg a vér minden sejtjét, a sejtmagok méretének növekedését, a hormonszint emelkedését; abnormális kromoszómákat kutattak. DNS és fehérjevizsgálatok elemezték a sejteket rák jeleit keresve. 23
Wats a gépet nézte. Zöld, legyen zöld. Mikor lesz már kész? Még időre van szüksége, hogy megtegye, amit meg kell tennie. Az eszköz sípolt. A kijelző zölden világított. Nincs nyoma ráknak. Még nincs. Wats megkönnyebbülten felsóhajtott, és kidobta a tesztert. Egy napon majd megfizet bűneiért. De ez még nem az a nap. 2040.02.18. szombat, 2108 óra Kade nem sokkal kilenc után vette fel Samet egy Siemens típusú automata taxival. A kis műanyag- és szénszálas karosszériájú kocsival ráfordultak a 101-es útra délkelet felé, el a reptér, San Mateo, a Menlo Park, Palo Alto és Stanford mellett; a terület a kockázati befektetők mekkája volt. Az úton végig beszélgettek. A lány a munkájáról kérdezte Kade-et, meg a barátairól, a partiról, hogy milyen zenét szeret, hogy mikor próbálta ki először a Nexust. Kade pedig mindenre válaszolt, a Nexust kivéve, és ő is feltette a maga kérdéseit a lánynak, az életéről, New Yorkról és az adatbányászatról. Sam pedig jól hozta a szerepét, és mindenre úgy válaszolt, ahogy a képzeletbeli Samara Chavez tenné. A hazugságok könnyen jöttek ennyi év után. Vicces történeteket mesélt Samara tévelygéseiről az adatbányászat művészetében. A taxi a Simonyi Fieldre vitte őket, amely a NASA-hoz tartozott, és korábban Ames Kutatóközpont volt a neve. Az óriási 3-as hangár előtt szálltak ki, amely föléjük magasodott. Nagyobb volt, mint egy futballpálya, és magasabb, mint egy hétemeletes ház. – Üdv a mi szórakozóhelyünkön – vigyorgott Kade. Sam elismerően bólintott. – Nem semmi. Hogy szereztétek meg? – A labor kiadja kísérleti területnek. És hát, ez is egyfajta kísérlet. Sam felvonta a szemöldökét. – Majd meglátod. Kade a hangár egyik hátsó ajtajához vezette. Hármat kopogott gyors ütemben, és az ajtó kinyílt. A folyosón egy nagy felirat függött a falon. „Üdv! Kérlek, kapcsolj ki minden telefont, táblát, tollat, órát, szemüveget, gyűrűt, stb.! Semmilyen aktív jeladó nem engedélyezett.” Alatta egy másik felirat: „Csukd be az ajtót, és tárd ki az elméd!” 24
A jobb oldalon egy férfi állt; ő nyitotta ki az ajtót. Egykilencven magas, fekete, izmos, szálkás. A feje borotvált, a testtartása nyugodt. Watson Cole. Adatok cikáztak át Sam kontaktlencséjén; egytől egyig vörösen villogtak. Veszélyességi szint: magas. Watson „Wats” Cole (2009-) 1. osztályú őrmester, Amerikai tengerészgyalogság (visszavonult 2038-ban). Mis�sziók: Irán (2035), Burma (2036-37), Kazahsztán (2037-38) (...) Specialista: kémelhárítás, pusztakezes harc. Fejlesztések: Tengeri csata és gyorsított gyógyulás (2036, 2037, 2038) Fokozottan veszélyes.
Cole kezet fogott Kade-del; hatalmas markában szinte eltűnt a fiú keze. – Helló, Kade! Kade válaszolt: – Jó, hogy látlak, Wats! Ő itt a barátom, Sam. Már biztosan a listán van. Wats felvont szemöldökkel Kade-re nézett. Aztán lassan bólintott. Nyugodt tekintettel mérte fel a lányt. – Samara Chavez. Rajta vagy a listán. Az én nevem Wats. Előrenyújtotta fatörzsvastagságú karját. Sam már elolvasta Cole életrajzát. Egy tengerészgyalogos menekítette ki a háború dúlta Haitiról, miután ő és Cole anyja megismerkedtek, később pedig össze is házasodtak. Cole tizennyolc évesen vonult be a tengerészgyalogsághoz, és számos misszióban tűnt ki szerte a világon. Gyorsan haladt a ranglétrán, és kiválasztották képességbővítésre. Aztán kazah lázadók fogságába esett. Az az ember, aki hónapok múlva kikerült a kezeik közül, már nem a régi Cole volt. Békeaktivista lett. Buddhista. Pacifista. Ilyen hatással lett volna rá a fogság? Vagy valami többről volt szó? Sam megszorította a kinyújtott kezet. – Örülök, hogy megismerhetlek, Wats. A férfi kézfogása magabiztos volt, de nem fájdalmasan erős, Sam mégis biztos volt benne, hogy az acélt is összezúzná, ha akarná. Cole két kontinensen ölt már embereket. Samnek hiába voltak legújabb, szigorúan titkos, negyedik generációs fejlesztései, még így se szívesen kezdett volna ki Watson Cole-lal. 25
– Kérlek, kapcsold ki minden jeladódat! – mondta a férfi.
Miért?
– Persze – válaszolta. Kivette az álcatelefonját dzsekije zsebéből, készenléti üzemmódba kapcsolta, közben pedig egy pislogással passzív módra állította a felderítőfelszerelését. Kade épp zsebre vágta saját telefonját. Megfordult, és rámosolyogott. – Bemegyünk? Kicsit korán is érkeztünk. – Persze – válaszolt a lány. – Vezess! Lane egy nagy fémajtóhoz kísérte, amit a fiú becsukott utánuk, amikor beléptek. Sam arra gondolt, hogy talán elektromágnesesen árnyékolva van. Egy folyosóra jutottak. Végigmentek rajta, aztán egy újabb ajtón keresztül egy hatalmas, nyílt területre érkeztek: a hangár belsejébe. Legalább hetven méter széles volt, jó huszonöt méter magas, íves tetővel, hogy egy régi 747-es is beférjen. A hangár egyik végében köralakba rendezett kanapék álltak. A fal mellett egy bárpult húzódott. Tucatnyi ember járkált körülötte, láthatóan a partira melegítettek. A hangár másik oldalához egy DJ-pultot helyeztek négy nagy kivetítővel. A pult mögött barna bőrű, festett szőke hajú DJ állt, színes keleti ruhában. Adatok futottak át Sam szeme előtt. Sárga betűk: szemmel tartandó személy. Rangan Shankari (2012-) azaz „DJ Axon” (művésznév) PhD-hallgató, neurális tervezés, Sanchez Lab, San Francisció-i Egyetem. Technológiai K+F, kockázati besorolás: Közepes [intelligenciafejlesztés]
Rangan intett nekik a pult mögül. – Hé, Kade, tudnál segíteni? – kiáltotta. – Valami furcsa hiba van itt a jelismétlőknél. Kade bólintott. – Persze, egy perc. A hangár másik végében gyülekező emberek felé kormányozta Samet. – Hé, Ilja! – kiáltott. Az oroszos külsejű, nyílt tekintetű nő felnézett. Fekete haj, nagy, tűnődő szempár, egyszerű zöld ruha, amit jól kiemelt a nyakában 26
viselt lila kendő. Elbűvölően rámosolygott Kade-re, amikor közelebb értek. Iljana „Ilja” Alexander (2014-) Orvostanhallgató, San Franciscó-i Egyetem, Idegtudományok Intézete, Janus laboratórium (2039-) Több dolgozata jelent meg a meta- és csoportintelligencia témájában Technológia K+F kockázati besorolás: Közepes [posztés nonhumán intelligencia]
Iljana Alexander. A kis társaság újabb tagja. A 2027-es orosz Pudovkin-tisztogatás menekültje. Elméleti neurofizikus, az egyének és csoportok kognitív képességeit kutatja. Alexander öleléssel üdvözölte Kade-et. – Helló, Kade! Kade mosolygott. – Sam, ez itt Iljana Alexander, azaz Ilja. Ilja, eligazítanád Samet? Segítenem kell Rangannak. Megérintette Sam karját. – Van itt neked egy dózis. Ilja majd segít. Nemsokára visszajövök. – Köszi – mondta Sam. – Akkor hamarosan. Kade megfordult, és a DJ-pult felé indult. Ilja kivezette Samet a hangárból, egy „Személyzet” feliratú ajtón át egy kellemes pihenőszobába. Leültek a kanapéra, Ilja elővett a táskájából egy kis üvegcsét. Fekete, ezüstös folyadék volt benne. Sam érezte, hogy pulzusa megemelkedik. – Még sosem használtál Nexust ezelőtt? – kérdezte Ilja. – Soha – hazudta Sam. Csak a kiképzés alatt, gondolta. – Ez a Nexus 5. Nexus 5? Az utcán a Nexus 3 volt a leggyakoribb. A Nexus 4-el egy Santa Fé-i labor kísérletezett, de az ERD és a droghatóság közös akciója még csírájában elfojtotta a próbálkozást. A Nexus 5-ről eddig csak pletykák keringtek, de nem tudták bizonyítani a létezését. – Honnan szerzitek be? – kérdezte Ilját. Ilja egy pillanattal tovább gondolkodott a kelleténél. 27
– Egy barátunk hozza a keleti partról. Hazudik, gondolta Sam. – Van már tapasztalatod pszichedelikus drogokkal? – kérdezte Ilja. – Csak a szokásos. Némi kísérletezés az egyetemen. Semmi rendszeres. – Hogy bírod őket? – Jól. Jól éreztem magam. Csak nem volt szükségem rájuk túl gyakran. Ilja bólintott. – Jó. Az előzetes tapasztalat megkönnyíti a dolgokat. A Nexus először kissé megkavarja az embert, különösen az első órában. Az agyadnak meg kell tanulnia, hogyan kapcsolódjon össze a droggal és más emberek agyával. Egy egész hangárnyi emberrel még intenzívebb élmény lesz. Sam grimaszt vágott. – Azt hittem, a Nexus csak kis távolságban működik, úgy karnyújtásnyira. – Általában. – Ilja tekintete egy pillanatra megrebbent. – De vannak módszerek a hatótáv növelésére. Lassan összeállt a kép. A „nincs jeladó” szabály. A Rangan által emlegetett jelismétlők. Ezek a srácok megtalálták a módját, hogy kiterjesszék a Nexus hatótávját. Istenem. – Nagyszerűen hangzik – felelte. – Mit kell tennem? Szíve gyorsan vert, gyomra görcsbe rándult. Ilja kinyitotta az üvegcsét. Sam rápillantott a benne kavargó acélszínű folyadékra. Szürke és ezüstös csíkok keveredtek egymással. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha a drog egy élőlény lenne, ami őt figyeli, mint akinek terve van vele. De az érzés gyorsan elmúlt. Ilja átadta neki az üveget, és egy pohár gyümölcslevet az asztalról. Sam lehúzta a folyadékot. Az íze is acélos volt, kissé kesernyés. Olajosan sűrűnek érezte, miközben lenyelte. Kortyolt rá egy kis üdítőt. Narancs-guava volt. Azonnal elnyomta a Nexus ízét és állagát, csak enyhe, édes gyümölcsízt hagyott a szájában. Nos, akkor térjünk rá a másik dologra, amit utálok. Samantha Cataranes becsukta a szemét, és elismételte a mantrát, ami újraírja memóriája egyes részeit, és elhiteti vele, hogy ő valaki más. 28
Elefánt. Felhőkarcoló. Juhar. Egymás felett látta a szavakat, mialatt rájuk gondolt. Mentális lakatok kattantak, és lezárták azokat az információkat, amelyeknek nem volt szabad kitudódniuk. A fantázia valósággá vált. Samara Chavez kinyitotta a szemét.
3 Kalibráció 2040.02.18. szombat, 2314 óra Samara Chavez repült. A szeme le volt hunyva, a kanapén feküdt, és lebegett a formák és érzések, érzékek és élmények között. Alatta, a szexuális izgalom pulzáló, vörös tengere nyaldosta a matematika éles, darabos, fekete partját, aztán mindez eltűnt, spanyol, mandarin és angol nyelvből álló zöld és barna dombok jelentek meg. Lebukott a dombokig, majd hagyta, hogy átzuhanjon a felszínen, befészkelte magát a földbe, szájában hangok, igék és szókapcsolatok ízével. Érezte a betűk alakját, a szavakat, karaktereket, érezte, hogy hangjuk és jelentésük összeáll. Fantasztikus volt. Sam tudta, hogy be van lőve. Sokkal éberebbnek érezte magát, mint bármikor mióta... mióta... Ugyanakkor mégis tiszta volt a feje. Minden érzés intenzív volt. Minden pontosan összeillett. Tudta, hol van, és mi történik körülötte. A Nexus tanulmányoz, gondolta. Ez a kalibrációs fázis. Áthatolt a nyelvek sűrű földjén, az absztrakció barlangjába, amit egy fénylő, lebegő gondolatváros töltött ki. Az idő és tér széles sugárútjai szelték negyedekbe a várost. Harang csendült egy finom kristály- és acéltemplom magas tornyában a város közepén. A hangba beleolvadt minden, amit valaha el akart mondani; a levegőben pulzált, szinte fizikai teste öltött, koncentrikus körökben terjeszkedett kifelé, rezgett és rezonált a város háztömbjei között, ahol gondolatok csapódtak egymásnak. Az elmélkedés terei, csendes parkok, a harmónia elegáns koncerttermei, a széthúzás, zavar és félreértés csipkézett 31
szélű bombakráterei. A gondolatai kiáramlottak az emlékekkel teli külvárosokba és a Másság sötét erdejébe, amely körülfogta, elszigetelte a várost. Túláradó örömmel ugrott fejest a Nevetés medencéjébe, majd kiemelkedett belőle, aztán végigsétált a Szépség utcáján, megfordult, és belépett az Élő Dolgok gigászi múzeumába. A hátsó ajtón át a Tettek utcájára jutott, majd hamarosan az Én Temploma melletti nagy köztérre. Bárhová nézett a téren, mindenhol hívőket látott, akik imádságra gyülekeztek. A hívők ő maga voltak. Száz, ezer, tízezer Sam, mind térdeltek, imádkoztak, hálát adtak, és fohászkodtak hozzá. Körbefordult, magába szívta a város látványát. Az ő városáét, saját elméje képét. Megpördült egyszer, kétszer, háromszor, míg a pörgés állandósult, mintha örökmozgó lenne. Azon kapta magát, hogy egyre gyorsabban és gyorsabban forog, a város elmosódik a sebességtől, de tudata kinyúl, hogy mégis magába fogadja azt, a dervis-forgás centrifugális ereje kiterjeszti a gondolatait és érzékeit, és csak saját akarata tartja őket a közelében. Ő maga volt a város. Ő volt a több millió lakója. Megízlelte a több százezer emléket. Helyek, idők, dolgok, szavak emlékeit. A hatodik szülinapja, amikor leesett a bicikliről, ahogy a vér végigcsorgott a lábán. Belemártotta az ujját, és olyan közelről nézte, ahogy tudta, hogy meglássa az apró sejteket odabent. A főiskolai diplomaosztója, ami különösen sokat jelentett neki. A bizsergető izgalom, a büszkeség nagynénje és nagybátyja arcán, és hogy azt kívánta, bárcsak a szülei is ott lehetnének, ha nem... ha nem... Az első szusizása; a nyers tonhal elképesztő textúrája, aztán a vaszabi intenzív íze, ami elöntötte az érzékeit. Szivárvány a sivatagban, amit csak ő lát. Egy szerető csókja a nyakán. A küzdelem szilaj öröme. A gyerekkori játékok és az adatbányászat; amikor hajnali háromkor megtalálta a kulcsot, amivel feltörte a Watzer-archívumot, amikor a kirakós darabkái tökéletesen összeálltak, és dekódolta az üzenetet, amit annak idején Craig Venter, a biomérnök kódolt a genomjával. Ez mind te vagy – a szavak kéretlenül érkeztek hozzá. Az emlékek nem egyenként jöttek, hanem párhuzamosan, átfedve és átszőve egymást úgy, ahogy még sosem látta; az élete története háromdimenzióssá vált. 32
Úgy érezte, felrobban az izgalomtól, a létezés puszta intenzitásától, a nagyságtól, amit belül érzett. Még nagyobbra akart nőni, hogy túlnyúljon a város határain, hogy teljesen befogadja ezt a benne lévő lelki bolygót, hogy léte minden pillanatát, darabkáját és potenciálját egyszerre tapasztalhassa meg. Túl akart nyúlni a bolygón, hogy megtapasztalja minden ember belső világát. – Sam? – kinyílt a szeme. Alig tudta visszafogni magát. Hangosan zihált. A szíve dörömbölt. A combja között nedves volt. Még sosem érezte magát ennyire élőnek. Kivéve... kivéve... – Sam? – Kade volt az. Kaden Lane. A fiú, aki idehozta, aki lehetőséget adott neki, hogy először kipróbálhassa a Nexust. (Először?) Ez a gyönyörű, magas, zavarba ejtő, félénk, naiv fiatalember briliáns elmével és kisfiús nemtörődömséggel tettei következménye iránt. Kade mellette állt, és várakozóan nézett rá. – Kade... – Elcsuklott a hangja. Újra megpróbálta, ezúttal jobban sikerült. – Helló! – Szia! Hogy érzed magad? Bocs, hogy nem értem ide hamarabb. Rangannak segítettem a hibakeresésben. Rangan. Ja igen, a DJ. Ő pedig épp egy partin van. Na jó, szedd össze magad, Sam! – Kade... – A fiú szemébe nézett, és mély levegőt vett. – Ez lenyűgöző. Teljesen feloldódtam, úsztam a saját lelkemben. Még csak el se tudom mondani! Miközben beszélt, érezte, hogy az asszimiláció és a kalibráció folytatódik odabent. A bőre különösen érzékeny volt. Minden szó és minden levegővétel elektromos potenciállal töltötte fel. Kade mosolygott. – Azért próbáld meg. Mit éreztél? Sam lehunyta a szemét, úgy válaszolt. – Azt, hogy saját magamban vagyok. Az elmémben. Láttam, hogyan illeszkednek össze a darabkáim. A különböző gondolatok. A különböző fajta gondolatok, amik bennem vannak. Jeleneteket láttam az életemből. Mintázatokat, kapcsolatokat, amiket sosem vettem észre azelőtt. Hihetetlen érzés. Bár dolgozni is így tudnék! Egyszerűen felszívnám a dolgokat! – Elhallgatott. – Amúgy meg felizgultam. Kinyitotta a szemét. Kade elpirult, és a cipőit mustrálta, meg a falat. Samnek az volt az érzése, hogy Kade egészen az utolsó mon33
datig őt nézte. És hogy ő is felizgult. Miatta. Lelki szemei előtt megjelent, hogyan láthatja őt a férfi: kipirult, forró bőr, kemény mellbimbók, gyorsan meg-megemelkedő mellkas, lihegés... és tudta, hogy nem csak ő gondolja így; az érzés egyenesen Kade-től jött. Tényleg így van? Ő is használja? – Kade, te is vettél be? Kade hirtelen ránézett, de pillantásából eltűnt a korábbi félénkség. Nem szólt, csak megkerülte a kanapét, leült mellé, közel, és a homlokára tette a kezét. Sam megérzett valamit. Kade tudata az övének dörzsölődött. Hívták, aztán mintha kinyílt volna egy ajtó, Kade kitárulkozott előtte. Újra érezte a férfi vágyakozását. Hogy tetszik neki. Hogy gátlásos, bizonytalan a nőkkel. De ezek csak bizonytalan benyomások voltak, valahol az érzékelés határán. Sokkal hangsúlyosabb volt Kade intelligenciája, ami a középpontban világított kemény és tiszta fénnyel, akár egy gyémánt. A folyamatosan kutató kíváncsiság, az örökös kérdések, a szüntelen válaszkeresés. Ő, Rangan és Ilja. Levegőért kapott, amikor ráeszmélt a válaszra. – Mindig ebben az állapotban vagytok? Folyamatosan? Ezt teszitek magatokkal? Hát persze. A múlt éjjel. Ez nagyon, nagyon veszélyes. A múlt éjjel? Veszélyes? Kade megszólalt. – A lehetőség adott, a Nexus integrálva van. De nem mindig aktív, és nem mindig sugároz. És persze nem érezzük mindig az első alkalom eufóriáját, amit most te. Sam megértette. Elkapta az összekapcsolt gondolatok élményét a szavai mögött. Szemantikus térképezés. Érzékszervi térképezés. Érzelmi térképezés. Kalibráció és asszimiláció. Minden, ami szükséges a Nexusnak a folyamatos kapcsolódáshoz. Merthogy megcsinálták; Kade, Rangan, meg még néhányan, tényleg megcsinálták! Fogták a Nexus 3-at, és feltörték a kódját. Megtanulták programozni a magot, hogy irányíthassa őket. Logikai és funkcionális rétegeket adtak hozzá. Olyan platformot építettek rá, ami alkalmassá tette az agyukat, hogy programokat futtassanak rajta. És most neki is átadták. 34
Elakadt a lélegzete, és érezte Kade büszkeségét. Csodálta briliáns elméjét, a hihetetlen eredményt, a vakmerőségét. Akarta őt. Le akarta nyelni a tudatát, hogy benne legyen, mint az a város, megtapasztalni az egész lényét egyszerre, tudni, amit tud, érezni, amit érez, megérteni, hogy mi történik benne. És megrémült. Hideg futott végig a hátán. Rossz érzés lett úrrá rajta, de félresöpörte. Szavak után kutatott. – Kade... Kade! Vigyél vissza a buliba! Mutass be mindenkinek! Kade nevetett. – Csak most kezdted. Nem lenne jobb, ha egyetlen emberen gyakorolnál, mielőtt több száz közé mennél? Sam érezte, hogy Kade-nek tetszik a lelkesedése, de azért óvatos. – Kész vagyok – felelte. – Többet akarok. Elbírok vele! Mindet akarom, gondolta. Kade kuncogott. – Rendben, csináljuk! Buli van! Felállt, elmosolyodott, és hátrált egy lépést. Sam mély levegőt vett, összeszedte magát, és felült. Eddig rendben. Érezte, hogy Kade figyeli, értékeli, magában rögzíti a reakcióit, az arányokat és a változást. Felnézett rá, a szemébe, és kinyújtotta a kezét. Kade megfogta, hogy felsegítse. Az érintés elektromos volt, őszinte, perzselő. Sam érezte, hogy a férfi vonzódik hozzá, megkereste az érzést, és meg is találta. Ott rejtőzött Kade kimért viselkedése, tudományos kíváncsisága mögött, amelynek immár ő is az alanya lett. Sam ragyogó szemmel nézett Kade-re, felfedte éhségét, vágyakozását, az akaratot, hogy mindent befogadjon maga körül, elsősorban Kade-et. Egyszerre érzett csodálatot és kíváncsiságot. Kade agya lenyűgöző volt, tele azzal a tudással és tapasztalattal, amire annyira vágyott. Könnyedén talpra állt; Kade fogta a kezét, de nem volt rá szüksége. Csak néhány centire álltak egymástól, a tekintetük Sam magassarkú csizmája miatt szinte egymagasságban volt. – Mutasd meg! – kérte tőle. Kade tudta, mire gondol. Elpirult, elengedte a kezét. Megtörte a szemkontaktust. Felnevetett, hogy leplezze zavarát, de nem sikerült, és ismét elhátrált. 35
– Te más vagy – mondta Kade. – Őstehetség. Nem olyan könnyű ám ez, mint gondolod. Megoldható a belső térkép létrehozása, de hasonló mélységű kapcsolat egy másik aggyal egyelőre nem hozható létre. Nincs elég sávszélesség, nem elég fejlett a protokoll. Sam tudta, hogy igazat beszél, de azt is, hogy valamit még titkol. Volt még ott valami. Csalódottság. Sam eldöntötte, hogy türelmes lesz. – Rendben. – Akarata ellenére elmosolyodott. – Akkor vissza a partira? Kade megfogta a kezét, mosolygott, elméjéből izgatottság sugárzott. – Sam, ezt imádni fogod! Sam tudta, hogy így lesz. Kade kézen fogva kivezette a pihenőből a személyzeti szobán át, a hangárba vezető nehéz, árnyékolt ajtóig. – Először csak egy kicsit próbálj ki belőle, aztán egyre többet! Kade kinyitotta az ajtót. Hangos zene ütötte meg Sam fülét. Elektronikus, ősi, ritmikus, eufórikus. A flux nevű irányzat. Elég gyors, hogy táncoljanak rá, de elég lassú ahhoz is, hogy csak hallgassák. Ugyanakkor egy másfajta, duruzsoló hang is megszólalt Sam fejében; rengeteg hang zümmögése. Távoli, de jól hallható. Nem, több volt ez, mint hang. Információ. Jelentés. Érzelem. Izgatottság. Szédülés. Aggodalom. Csodálat. Türelmetlenség. Összetört szívek. Vágy. Elégedettség. Mind együtt, de kissé távolabb tőle. Jól megkülönböztethette őket a saját érzéseitől. Ezek mások érzései voltak! Kade kivezette az ajtón. A hangár megváltozott. A fények lassan áttűntek egymásba, végigjárták a spektrum összes színét. A két közelebbi sarok élénk kék színben játszott, lassan indigóba és lilába fordult. A hangár másik fele piros volt, amely épp narancssárgába olvadt. Tőle balra, zöldbe áttűnő sárgát látott. A parti lassan beindult, Sam rengeteg embert látott a hangárban. Elegen voltak, hogy életet vigyenek a hatalmas, üres térbe. A San Franciscó-i éjszakai élethez öltöztek: rövid szoknyák, feszes nadrágok, bársony, vinil és műbőr; tetkók, piercingek és félillegális biomorf testfestékek, amelyek változtatták az alakjukat. Sam érezte az embereket a fejében. Homo-, hetero- és biszexuálisok, párok, hármasok és még összetettebb kapcsolati hálózatok. 36
Ez a tudóspalánta az ellenkultúra szívébe hozta őt. És az ellenkultúrát átjárta a Nexus. Ott volt felettük, körülöttük, az okosszövettel borított falakon, hullámokat vetett rajta a zene. A folyékony ezüst, a vörös és a kék árnyalatai ott áramlottak a hangár ívelt belterében, mintha a Rangan által játszott zenébe olvadó mély, törzsi dobverések keltenék őket. A zene organikus volt, mindent átjárt. Sam a hullámokra koncentrált, és megjelent a fejében, hogy épp a „Buddha fúga” című szám megy az Apostosis együttestől, a ritmusokat pedig az a thai dobszó inspirálta, amelyet Sven Utler, az együttes egyik tagja hallott Koh Phangan tengerpartján egy forró éjszakán, némi hasis befolyása alatt. Mindez egyszerre jelent meg Sam fejében. Egyszerűen csak tudta, mintha mindig is tudta volna. Mintha már tucatszor hallotta volna ezt a dallamot és megszületésének történetét Rangantól, vagy magától Sventől. Sam visszatartotta a lélegzetét. Nagyszerű szám volt, amire muszáj mozogni, de most nem akart. Egyszerűen csak a fejembe sugározták mindezt! Mi mindenre használható még ez a technológia?! Milyen lehetne így az adatbányászat? Az oktatás? Vagy bármi, ha már itt tartunk... Tátott szájjal, csodálkozó tekintettel fordult Kade-hez. Kade szélesen rámosolygott. Sam látta a gondolatait, és Kade is tudta, hogy mit érez ő: átragadt rá a lelkesedése, izgatott lett a lány izgalmától, és büszke volt az eredményre. Mint egy játékait mutogató gyerek, gondolta Sam; Kade erre elpirult, félrenézett és kuncogott. Kade kézen fogta őt, és bevezette a tömegbe. Elmentek egy pár mellett, akik egymással szemben álltak. Karjuk furcsán, esetlenül mozgott, ők pedig nevettek ezen. – Mit csinálnak ezek? – kérdezte Kade-től. Kade elvigyorodott. – Mi húz-tol technikának hívjuk. A Nexussal egymás testének adnak parancsokat. Impulzusokat küldenek egymás motoros kérgébe. Vagy legalábbis ezzel próbálkoznak. A legtöbb embernek ez valószínűleg elég nehéz. Sam ránézett. – Mi is megpróbálhatjuk? – kérdezte. 37
Kade ismét rámosolygott. – Később. Beljebb vezette a hangárba, a körben felállított, döntött kanapékhoz. Valami történni fog itt, olvasta ki a fiú agyából. Egy kísérlet. És ő a részese lehet. – Most itt tartunk egymás feltérképezésében – mondta Kade. – Kalibráció egynél több emberrel. Ki akarod próbálni? Igen. De mennyire! Magába akarta szívni az egészet. Ne, ellenkezett legbelül egy vékonyka hang. Sam nem vett róla tudomást. Szó nélkül bólintott. Fél tucat ember ült hátradőlve a kanapékon, és még fél tucatnak volt hely. Ahogy Kade és ő odamentek, a hangárban lévő többi elme hangja elhalványult. Sam már csak ezt a hatot érzékelte, ezeket viszont nagyon tisztán. És persze Kade-et. A parti többi résztvevőjének gondolatai eltűntek. Kade mögötte állt. A kezét Sam vállára tette. A kanapéhoz vezette, leültette, aztán leguggolt mellé. Jöttek még egy páran, és ők is letelepedtek. Végül egy tucatnyian ültek a kanapékon, néhányan pedig körülöttük állva figyelték a jelenetet. – Kész vagy? – kérdezte hangosan Kade Samtől. Sam bólintott. Valami történt. A tizenegy másik tudat egyre inkább kitöltötte elméjét. Fényesebbek, élesebbek lettek, és telve voltak emlékekkel, gondolatokkal, érzelmekkel és vágyakkal. Sam légzése egy ritmusba állt az övékkel. Lehunyta a szemét és látta, érezte a különféle gondolatokat. Tizenegy agy érintette meg lelkének tizenegy részét. Ott volt Brian tiszta öröme és vad lelkesedése, hogy közvetlen tudati kapcsolatba léphet a barátaival. Ott volt Sandra mély nyugalma és egyensúlya, amit sok éves jógával ért el, és ami a többieket is nyugtatta. Ez az egész szamadi volt a számára. Ott volt Ivan, a fizikus, aki csodálta a zenében rejlő matematikát, táncot és harmóniát, és a körülötte kavargó gondolatok sokszínűségét. Ott voltak Leandra gondolatai a proteinekről, receptorokról és kötőhelyekről, egy tucatnyi nőről és férfiról, akik összekapcsolódtak az agyában, hogy dekódolják ezeket. Sam szinte látta a könnyeket Josephine arcán, a boldog gyermekkor emlékeit, amikor tűzijátékot eregettek azóta elvesztett apjával. Elveszette, mint... mint... 38
Könnyek csorogtak végig Sam arcán is. Nem tudta, miért. Érezte, hogy Kade aggodalmas tekintettel néz rá. Nem tudott válaszolni neki. Minden embernek számos gondolatszála volt. Egymásba futottak, összekapcsolódtak a többivel. Gondolatok és emlékek váltakoztak és folytak egymásba. Sandra első próbálkozásai a lányokkal még a kamaszkora elején. Antonio tudása a kvantumprogramozásról, aminek Sam még a felszínét is alig értette. Jessica négyezer méteres szabadesése, az ugrás adrenalinlökete, a siklóernyő nyitása pillanatában érzett nyugalom, és az öröm, ahogy az ernyő szárnya alatt repül szabadon, majd lassan a földre ereszkedik. Sam megtudta, hogy Sandra szereti az állandósult napi rutin megnyugtató, meditatív érzését. Az érzés kavargott Samben, és visszaemlékezett az edzőmeccsek izgalmára, a hajszálpontosan kivitelezett ütés, védés vagy elhajlás esztétikus eleganciájára. A tökéletes gyakorlat nyugalma, a kemény közelharc adrenalinja, és az endorfinnal teli öröm, ami utána következik. És... és... Még mindig érezte Kade-et. Velük volt, vele. Érezte Kade tudatát. A fiú szemével látta a Nexus szépségét. Kifinomultsága lenyűgözte a fiút. Sam ízelítőt kapott Kade elméjének rejtett zugaiból, ahol a legjobb munkái születtek, és felfogta a Kade és Rangan által készített protokoll egy apró szeletét, a szemantikus réteget az egyedi idegi kapcsolatok és teljes gondolatok között. Csodálatos volt; a gondolatok összességének térképe, a tudat ontológiája. És mindez Kade fejében volt, túl a kétségen, a félelmen vagy a zárkózottságon. Agyának ez a része gyönyörű volt, de egyben távoli és idegen is, mégis erre a rövid időre Sam úgy érezte, hogy csak az övé. Sam a férfi szemével látott. Bitek és csomagok áramlásaként látta a gondolatok, érzelmek és élmények kavargását, amely azonban nem hideg és száraz volt, hanem csodálatos, akár egy szimfónia, egy nagyzenekari mű. Mintha hangszerek játszottak volna együtt, hogy egységes egészet alkossanak, ami több mint saját részei összessége. Sam látta Kade vágyát, hogy átlépje a magányos agyak korlátait, látta, milyen hatást gyakorolt Ilja a férfi gondolataira, észrevette az általa lehetségesnek tartott utat, és a jövő iránt érzett csodálatot, ami sokkal erősebb volt annál, amit a múlt iránt érzett. Elsírta magát. Kade elméje kristálytiszta volt, víziója csodálatos a maga nemében, mégis oly’ ijesztő. Együtt sírt Josephinnel, aki gyer39
mekként elvesztette apját, és Kade-del, mert ő is nemrég vesztette el szüleit. A fájdalom miatt, amit Sandra felfedett benne: Sam az éjszakában fekszik, a bal karja bénán lóg, vér csöpög a szemébe, rémült, nem biztos abban, hogy megéri a hajnalt, hogy átjut az utolsó őrön... Sam zavart volt, szédült. Értelmetlen emlékek bukkantak fel. Josephine átélte Sam emlékeit a szüleivel töltött utolsó karácsonyról San Antonióban. Érezte Sam fájdalmát is amiatt, hogy szerettei eltávoztak annyi évvel azelőtt, és a rémületet, amikor meghaltak egy gonosz, lassú, szándékos folyamat végén. Leandra kalandozásai a proteomika világában megérintették Sam adatbányász énjét. Sam cégeknek dolgozott; értékeket mentett ki a szellemi tulajdonukból. Még véletlenül sem harmadik világbeli kormányok adatbázisai, vagy transzhumán kísérletek után kémkedett... Érezte kollektív aggodalmukat. Leginkább Kade-ét. Érezte, hogy kinyúlnak felé, hogy megnyugtatják, támogatást adnak. Minden kapcsolat emlékeket hozott a felszínre. Egy áttanult éjszakát, amikor differenciálegyenleteket próbált a fejébe tömni a félévi vizsga előtt. Az első triatlonját, azt a pontot túl a kimerültségen, az örömön és minden máson, ahol már csak ment előre, lendítette a végtagjait újra és újra és újra. Emlékezett, hogy keményen nyomul előre Iránban, Surtól északkeletre, és halálos rémülettel próbálja elérni a partot Türkmenisztánban, de fogalma sincs, hogy ott lesz-e az erősítés. Sam kezdte elveszteni a józan eszét. Szeretett bringázni. Úszott is. Kitüntetéssel végzett az egyetemen adatelemzőként. A szülei imádták. Emlékezett egy fegyverre, ami hatalmasnak tűnt gyerekkezében, és a férfire, aki saját vérének tócsájában feküdt, mert ő lelőtte. Lassan vérzett el, rászolgált a halálra a sok szörnyűség miatt, amit elkövetett. De Sam emlékezett a kiképzésre is, amit a jelenlegi küldetés előtt kapott. Meg egy dózis Nexust, a Nexus 3-ból, ami csak halovány lenyomata a mostani élménynek. Az eligazítás. A feladat. A mantra, ami elrejti valós személyiségét. Sam akkor megértette, és az érzés átcsapott rajta. Tudta, ki ő valójában, és sejtette, hogy ezzel az érzéssel elárulja saját magát. Valódi énje zűrzavaros rendetlenségben jutott át elméje felső rétegein. Sam érezte a hozzá kapcsolódó elmék izgalmát, és hogy mindegyikük csak 40
egy részét látja a teljes képnek. Érezte a növekvő feszültségüket. Másodpercek alatt kellett cselekednie. Neeeeeem! Sikoltott fel elméje és a szája is; nem is kellett megjátszania. Sam kicsavarta tudatát az övékből, amilyen keményen csak tudta, és érezte, hogy legbelül dolgok szakadnak el; érezte a többiek döbbenetét és zavarát. Eszébe jutott a neve. Samantha. Samantha Cataranes. Visszaemlékezett, hogy ki is volt valójában. A taktikai összeköttetés visszajött, látta a fenyegetések, javaslatok, menekülési vektorok és további információk sorait. [MENEKÜLÉS, MENEKÜLÉS], állt a képernyőjén. A nyilak mutatták az irányt, a különböző útvonalakat. Tetőnyílás huszonöt méterrel a feje felett. Valószínűsíthetően gyengébb pontok a falakon. Az ajtó, amelyen bejött. Az utóbbit választotta. Samantha Cataranes felállt. Erővel kiszakította magát a drog káoszából; a többéves kiképzés sokat segített. Körülnézett maga körül; több tucat név villant fel, felismert arcok, rövid információk. Minden adat zöld vagy citromsárga. Nincs tömeges fenyegetés. Ujjai megtalálták a csizmájába rejtett apró telefont. Aktiválta a vészhelyzeti sugárzást. Pufferelt adatok áradtak ki maximális energiával. Minden, amit látott vagy hallott, eljutott a figyelőkhöz. A telefon egyet, kettőt, hármat rezgett. Többszörösen túllépte a szövetségi sugárzási szabályokat, és lemerítette üzemanyagcellája negyedét az üzenet elküldéséhez. A fehérzaj áthatolt az emberek agyán, összezavarta a gondolataikat. Sam látta, ahogy egy-két ember a fejét fogva zuhan a padlóra. Az ő feje is fájt. A zene elhallgatott. Sam az ajtó felé fordult. A hangok és elmék újra felharsantak, ahogy az emberek magukhoz tértek a fájdalom döbbenetéből. Csak kevesen értették, hogy mi történt valójában, de tudták, hogy valami baj van. Beteges és rossz, ami itt történik. El sem hiszem, hogy részt vettem ebben. Képek ugráltak elő a gondolatok sokaságából, megszédítették, és eszébe juttatták azt... azt... amit megölt, hogy megmeneküljön. Majd később eltöpreng ezeken. Látta, hogy Kade térdre zuhan, és a padlóra hány. Egy pillanatra sajnálat és bűntudat nyilallt belé. Ezzel is majd később foglalkozik. 41
A bejárat felé indult, és lezárta az elméjét. A tömeg szétvált előtte. Érezte, hogy egy elme az övének feszül, és el akarja zárni az útját. Watson Cole. Keménynek, elszántnak és nyugodtnak tűnt. Pacifista vagy sem, nem fogja átengedni. [Közelharc valószínű. Maximális óvatosság.]
Alternatív útvonalak villantak fel a kijelzőn. Nyilak jelezték a többi menekülési vektort. Megfordulhatna és futásnak eredhetne egy másik kijárathoz, ahol Cole nem érhetné utol. De Sam most nem volt abban a hangulatban, hogy egy kiégett exkatona az útját állhassa. Kiürítette az agyát, és elkezdett tántorogni. Bal kezét a hasára tette, a jobbat pedig az arcához, hogy úgy tűnjön, szédül. Amikor Cole közelébe ért, jobbjával villámgyors ütést mért a férfi halántékára. Wats nem dőlt be a cselnek. A hatalmas, fekete tengerészgyalogos számított a mozdulatra, vagy legalábbis a támadásra. Blokkolta az ütést, hátraugrott, de még így is alig tudta elkerülni a csapást. Jó. Sam gyorsabb volt, mint a férfi. Negyedik generációs fejlesztései sokkal modernebbek voltak, mint a tengerészgyalogság harmadik generációs eszközei. Az ERD a sajátjainak tartogatta a legjobb játékszereket. Sam egy pillanatra sem esett ki a ritmusból; két újabb ütést indított a férfi felé. Kemény ütés a gyomorszájára, alacsony rúgás a térdére. Wats védte az ütést, tovább hátrált, felemelte a lábát, és alsó lábszárával felfogta a rúgást. Cole jó volt. Tapasztalt. Halálos. A tengerészgyalogság vírus-fejlesztései erősebbé, gyorsabbá tették, és kevésbé volt érzékeny a fájdalomra, mint egy átlagember. Sam kisebb volt, karja rövidebb, izmai gyengébbek, de a legjobbaktól tanult, és jobb technológiával rendelkezett. A negyedik generációs poszthumán genetika higany ruganyosságú idegeket, titán szilárdságú izmokat és szénszál keménységű csontokat adományozott neki. Azzá vált, amit gyűlölt. A mélységbe bámult, és az átformálta őt. A gonosz elpusztításához gonosszá kell válnod. Wats úgy ellensúlyozta a lány gyorsaságát, hogy lépésről lépésre hátrált. Sam amennyire tudott, közel maradt, hogy semlegesítse a férfi hosszabb karjából eredő előnyt. 42
Csapások, védések és elhajlások szemmel szinte követhetetlen, elmosódott sorozata. Sam érezte, hogy Cole kezd visszatérni a küzdelembe. Az adrenalin most áradt szét a férfi testében, ezzel még veszélyesebb lett. Sam bátorság és harag villanásait érezte maga körül: az emberek azt mérlegelték, hogy beszálljanak-e a küzdelembe. Nem kell sok, és a tömeg lerohanja őt. Most kell végeznie. Egy trükk, egy gyalogáldozat. Sam hagyott Cole-nak egy kis helyet, hogy biztonságban érezze magát, kivédett három ütést, elindított néhány elterelő csapást az ágyéka, szeme és gyomorszája felé, aztán széles és ügyetlen mozdulattal támadási felületet hagyott gyomrához. Wats észrevette ezt, és erős ökölcsapást indított ellenfele szinte törhetetlen bordái alá. A lány testével felfogta az ütést, kissé elfordult, hogy tompítsa, és érezte, ahogy szétárad benne a fájdalom. A mozdulat közben satuként ragadta meg a férfi csuklóját, kirántotta az egyensúlyából, aztán belépett a férfi lába mögé, másik kezével pedig a vállára csapott, hogy a földre vigye. Wats észrevette ezt, de már túl késő volt. A trükk bevált; a férfi gyorsan és keményen csapódott a padlónak. Sam csizmás lábával hatalmas rúgást mért a fejére egyszer, kétszer, háromszor. Aztán leállította magát. Ne öld meg, csak semlegesítsd! Légzése gyors volt, pulzusa szapora. Súlyos, de nem halálos sérüléseket okozott. Ideje eltűnni. Átlépett Wats mozdulatlan testén, és az ajtó felé indult. Ekkor megérezte. Megérezte őt. Kade állt mögötte. A fejében volt. Érezte haragját és fájdalmát, az árulás miatt érzett zavarát, megvetését önmaga iránt, mert ilyen könnyen átverték... mert annyit kockáztatott olyan sok emberért, és csalódást okozott. Sam akaratlanul is bűntudatot érzett, hogy becsapta őt, és tudta, hogy milyen nagy ára lesz ennek Kade számára. – Nem – mondta a fiú. Sam tudta, hogy tenni készül valamit az agyával. Látta a gondolataiban. Kade fenyegetést jelentett. Sam megfordult, és három ugrással Kade-nél termett. Ne öld meg, csak semlegesítsd! Előre vetődött, és kézháttal keményet csapott Kade halántékára. 43
Nem. A fejében hallotta a fiút. Érezte, ahogy Kade tudata valamit csinál vele. Sam ökle lecsapott, aztán minden elsötétült.