Oszama

Lavie Tidhar

Oszama – részlet –

Ad Astra 2012

A kiadó előszava Kedves Olvasó!

Az Ad Astra kiadó megalapítását az az elhatározás szülte, hogy a kortárs nemzetközi fantasztikus irodalom kiemelkedő és friss szemléletű műveiből sokszínű válogatást nyújtson.

Célunk, hogy felkutassuk és igényes formában, magyar nyelven megjelentessük azokat a regényeket és novellákat, amelyek a nemzetközi fantasztikus irodalmat formálják és megújítják, érdekes témákat vetnek fel, és látásmódjukban vagy stílusukban egyediek és különlegesek.

Szerzőink között olyan nevek szerepelnek, mint a többszörös díjnyertes Paolo Bacigalupi, Catherynne M. Valente, Ian McDonald és Lauren Beukes.

Az Ad Astra a hagyományos könyvkiadás mellett az e-könyvkiadásban is szerepet vállal.

Többféle elektronikus formátumban, felhasználóbarát puha DRM-mel kínáljuk a kortárs sci-fi és fantasy legkiemelkedőbb alkotásait.

Elizabethnek, aki ott volt

Mindig kezdd egy nagy robbanรกssal.

Mike Longshott

Ez egy kitalált történet.

PROLÓGUS HAMIS JEMENI ÚTLEVÉL

A Hilltop Hotel Nairobi belvárosában áll a Ngiriama úton. A nyüzsgő utcán cipőtisztítók, kaparós sorsjegyeket árusító bódék, taxisofőrök, papír-írószert, rizst, zanzibári fűszereket, konzerveket és friss paradicsomot kínáló poros boltok sorakoznak; valamivel odébb indiai étterem. Ventillátorok kavarják fel a port az alacsony mennyezetű épületekben. A Hilltop lerobbant építmény, mely elsősorban hátizsákos turistákból él.

A 107a számú szobában megszálló férfiak nem turisták voltak. Hamis útlevéllel jelentkeztek be a szállodába, és az utolsó simításokat végezték egy tömeggyilkosság előkészületein. Ők talán nem tekintették magukat gyilkosoknak, noha mind az amerikai, mind a kenyai büntetőjog szerint annak számítanak majd. Ők úgy hitték, Isten nevében cselekszenek, és talán igazuk is volt. Isten az ő oldalukon állt. Hamarosan sikerrel járnak.

-.Muhammad Úda augusztus negyedikén érkezett Nairobiba. Kedd volt. Reggel hét harminckor szállt le a mombaszai éjszakai buszról, és egy hamis jemeni útlevéllel jelentkezett be a szállodába, a 102b szobába. Nyugovóra tért, és csak kevéssel dél előtt ébredt fel. Találkozott a többiekkel. Hosszú szakállas muzulmán papnak öltözött. Később ruhát cserélt, nadrágot és inget húzott, szakállát leborotválta.

Szerda este távozott. Utolsó óráit vásárlással töltötte Nairobiban. A Moi sugárúton, az amerikai követség közelében kifényesíttette a cipőjét. Este tízkor egy Pakisztánba tartó repülőgépre szállt.

-.Augusztus hetedike péntekre esett. Az Egyesült Államok nagykövete Joseph Kamotóval, a kenyai kereskedelmi miniszterrel találkozott az Ufundi Szövetkezeti Bankban, a követség közelében. Az Egyesült Államok nagykövetsége hétemeletes betonépület volt, öt szinttel a föld felett, kettővel alatta. Az őrposzton Samuel Gonite tengerészgyalogos tizedes teljesített szolgálatot. Az őrparancsnok, a tengerészgyalogság szolgálatvezető őrmestere, Cross, éppen bejárta a területet.

Muhamadd Rasíd Davúd al-Auháli aznap reggel fekete cipőt, fehér, rövid ujjú inget, kék farmert és dzsekit húzott. Volt nála egy 9 mm-es Beretta és négy villanógránát. Kilenc húszkor telefonált. A Toyota Dyna kisteherautót már telerakodták nyolcszáz kilogramm TNT-t, gázpalackokat, akkumulátorokat, detonátorokat, műtrágyát és homokzsákokat tartalmazó ládákkal. Al-Auháli az utasoldalon szállt be. A járművet egy Azzam nevű szaúdi férfi vezette. Az élen haladó fehér Datsun teherautóban egy harmadik férfi ült, Harunnak hívták.

Valamivel tíz harminc előtt értek a követség épületegyütteséhez. Azzam a hátsó

parkolóba hajtott a kisteherutóval. Onnan épp távozott egy postásautó, amelyet megvárt, csak aztán gurult a sorompóhoz. Al-Auháli kiszállt. A magányos őr felé indult, amikor ráébredt, hogy dzsekijét – és benne a Berettát – a teherutóban hagyta. A villanógránátok viszont még nála voltak. Az őrre kiáltott, követelte, hogy emelje fel a sorompót. A katona nem tette, mire al-Auháli kihúzta a biztosítószeget az egyik gránátból, és az őrhöz vágta.

Robbanás következett. Az őr kiáltozva elrohant. Azzam előhúzta a Berettát al-Auháli dzsekijéből, és tüzet nyitott a követség ablakaira. Al-Auháli futásnak eredt. Egy pillanattal később Azzam működésbe hozta a detonátort.

-.A robbanás krátert vájt a földbe. Ablakokat tört ki, betont omlasztott, haldokló férfiakat és nőket röpített át a levegőn. A közeli Haile Selassie sugárutat törmelék borította el. A szemközti Szövetkezeti Bank ablakait szétzúzta a detonáció. Az amerikai nagykövet elvesztette eszméletét, a repülő üvegszilánkok pedig megsebezték. A követség mögötti kis banképület a kancellária vészgenerátoraira omlott, és több ezer gallon dízelolajjal árasztotta el a követség alagsorát. Az üzemanyag belobbant.

Kétszáztizenkét ember halt meg a merényletben. Négyezren megsebesültek. Az Ufundi irodáiból egy teafőző nő a romok alá szorult. Rose Wanjikunak hívták.

Mentőalakulatok, tengerészgyalogosok és egy különleges izraeli mentőosztag próbálta elérni. Folyamatosan kommunikált a kintiekkel. Öt napig volt eltemetve. Több órával azelőtt halt meg, hogy végül elérték.

-.Muhammad Úda augusztus hetedikén szállt le Karacsiban, nem sokkal a merénylet után. Ahogy áthaladt az útlevél-ellenőrzésen, hallhatta a rádión a bombatámadásról szóló első híreket. Elmosolyodott. Átvágott a repülőtéren, és kilépett a napfénybe. Keresett egy telefonfülkét, és felhívott egy számot.

– Emir? – szólt bele a vonal csendjébe. Mély lélegzetet vett. – Isten kegyelméből sikerrel jártunk.

ELSŐ RÉSZ A TITKOS HÁBORÚ

fénytócsák

Nyáron a napfény rázuhan Vientiánra, és áttetszővé teszi a falakat és az embereket.

Naptócsák gyűlnek össze az utcasarkokon, robogók suhannak keresztül rajtuk, és sugarakat fröcskölnek a kirakatokra és a városon át a Mekong felé csordogáló csatornákra. A napfény sötét izzadságfoltokkal festi meg az ingeket, és parkoló autók árnyékába űzi a kutyákat. Utcai árusok haladnak komótosan az út mellett bambuszkosarakat, gyümölcsöket és vörösre füstölt sertéshússal töltött bagetteket kínálva. Az egész város megtorpanni látszik, bőre csillog, úgy várja, hogy jöjjön az eső és hűvösséget hozzon magával.

Joe az alacsony bambuszasztalra tette a könyvét, és felsóhajtott. Előtte a kis porceláncsészében erős laoszi hegyi kávé volt, két cukorral, ami túlzás, tudta ő is, de így szerette.

Mellette a hamutálban két cigarettacsikk. Az asztalon egy puha cigarettásdoboz és azon egy dísztelen Zippo öngyújtó hevert. Mint minden reggel, most is a kis kávézóban üldögélt, szemben Vientián belvárosának Talat Szao piacával. A kirakat üvegén keresztül bámulhatta az elsétáló lányokat.

A könyv egy rikítóan színes borítójú ponyva volt. A fedelén többemeletes épület a leomlás utolsó fázisában, egy poros afrikai út és robbanás elől menekülő emberek. A címe Afrikai küldetés, a valamivel kisebb alcím pedig azt hirdette, hogy ez az Oszama bin-Láden: Az igazságosztó című sorozat harmadik kötete. A szerző különös neve Mike Longshott volt.

Joe a cigarettásdobozért nyúlt, és elővett egy harmadik szálat is. Meggyújtotta, és kinézett az ablakon. Halk dzsessz szólt. Joe minden reggel eljött ide, megtéve a fél órás sétát a Szokpaluang utcai lakásából, el a buszállomás és a közeli zöldségpiac, a tuk-tuk sofőrök, kutyák, káráló csirkék és a nagy tábla mellett, amely azt az erényt hirdette, hogy Tartsuk az Országunkat Tisztán – Minden Jó Hazafi Szedje Fel a Szemetet. Át a lámpás kereszteződésen Talat Szaóba, a reggeli piacra, és a kis, légkondicionált kávézóba, amely sokkal inkább az irodája volt, mint a valós iroda.

Sokáig üldögélt ott anélkül, hogy megzavarták volna. Kinézve az üvegablakon barátokat látott találkozni és nevetve elválni egymástól. Egy anya sétált el, két gyermekét kézen fogva.

Három férfi cigarettázott odakinn, gesztikulálva kísérve beszédüket, majd elmentek. Egy lány tűnt fel a lépcsőn, mintha várna valamire. Öt perccel később egy fiú lépett ki az ajtón, mire a lány arca felderült, és mindketten elsétáltak, noha nem köszöntötték egymást. Egy falusi asszonyság vágott át a parkolón kosarakkal a karján. Egy öltönyös üzletember sétált le kíséretével a lépcsőn, valamennyien egy fekete autó és annak légkondicionált menedéke felé siettek. Joe rég megtanulta, hogy néha könnyebb mások között magányosnak lenni. Már nem hagyta, hogy ez megzavarja, de ahogy ott ült, s az átlátszó ablaküveg elválasztotta a külvilágtól, egy pillanatra mintha kiesett volna az időből, a közte és az emberiség többi része közti kapocs eltűnt, kiégett, és a kintiekkel csak annyi közössége maradt, mint egy amputált fantomvégtaggal, amely még mindig sajog, bár már nincs a helyén. Beleszívott cigarettájába, majd kifújta a füstöt.

Egy kevés hamu a könyvre pergett, és szürke nyomot hagyott, amikor Joe lesöpörte.

Egy utolsót kortyolt a kávéból. Az alján nem maradt semmi, csak hab. A sivító zene megváltozott, a dzsessz édes-bús dallamnak adta át helyét, amelyet ismert, de nem tudta, honnan.

Elnyomta a cigarettát. Kint egy kislány haladt tova játékmacival a kezében. Egy vasalt, fekete nadrágot és fehér inget viselő diák sietett el könyveket cipelve. Két fagylaltozó kamaszlány ment az utcán, és amikor a fehér inges fiú meglátta őket, elmosolyodott, a lányok meg vissza rá,

ezután hármasban folytatták útjukat. A levegőben szálló, szavak nélküli dal borzolta Joe idegeit, mindig is bosszantotta a szüntelenül bizsergető, homályos tudás. Fölnézett az épületek fölé, az égre, és látta, hogy a felhők megváltoznak.

Egy pillanatnyi sötétség, a fény egy szívdobbanásnyi tompulása, és ahogy figyelt, látta, hogy a földön egy papírfecni magától megmoccan, a levegőbe szökik és elrepül, akár egy piszkosfehér pillangó, és ebből tudta, hogy eső közeleg.

Fizetett, kilépett az ajtón, érezte a változás szagát a levegőben. A szemközti boltban angol tankönyveket áruló idős néni is felnézett, és az arcán Joe ugyanazt a vágyódást látta, amit egy pillanatra önmagában is felismert. Aztán átvágott a parkolón, cipője megcsikordult a kavicson, ő pedig egy dallamot fütyörészett. Csak amikor már majdnem az irodájához ért, eszmélt rá, hogy egy régi Dooley Wilson dal az, egy másik füstös kávézóból, egy másik időből és helyről.

Az Ad Astra Kiadó e-könyvei Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan Lauren Beukes: Zoo City Lavie Tidhar: Oszama Lavie Tidhar: Utazásaim az al-Kaidával Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány Scott Westerfeld: Leviatán Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben Kleinheincz Csilla (szerk.): 10 - SFmag fantasztikus irodalmi antológia