2013. áprilisi FilmMagazin

Ő A LEGELVETEMÜLTEBB PSZICHOPATA: HANNIBAL

FilmMagazin 2013. április

SCI-FI RAJONGÓK FIGYELEM! 6 OLDALAS FELEDÉS KRITIKA + AZ ÉV LEGJOBBAN VÁRT FILMJEI MESTERMŰ THE MASTER HALÁLI HULLÁK ELEVEN TESTEK ÚJABB GALL REMEK ROZSDA ÉS CSONT NEM TÖBB, NEM JOBB G.I. JOE - MEGTORLÁS KI A GYILKOS? A HIPNOTIZŐR

VASEMBER 3 ROBERT DOWNEY JR. UTOLSÓ VASEMBER FILMJE?

KEDVES OLVASÓK! A

visszafogottabb február és az elég gyengére sikeredett március után (a januári felhozatalt azért szerettük) ismét jó dolog filmrajongónak lenni, hiszen áprilisban elkezdtek özönleni a hatalmas kasszasikernek ígérkező alkotások.

Ezek közül nyílván mindenki a Vasember harmadik részét várja a legjobban, úgyhogy 7 oldalas címlapsztorit szenteltünk a témának. Nagyon sok érdekességet megtudhattok a cikkből, vétek lenne kihagyni.

Persze a Vasemberből még csak KERESS MINKET FACEBOOKON IS, HOGY IDEJÉBEN ÉRTESÜLJ MINDENRŐL!

egy kedvcsinálót tudtunk összehozni, de az sem fog unatkozni, aki a kritikákat szereti olvasgatni: ennyi recenzió talán még sosem volt egyetlen FilmMagazinban sem, ráadásul olyan filmek kerültek gorcső alá, mint a Feledés, az Eleven testek, a G.I. Joe - Megtorlás, a The Master, a csak DVD-n megjelenő Egy különc srác feljegyzései, valamint a Rozsda és csont, A hipnotizőr, a Pokoli futam és még sokan mások. A sorozatkedvelőknek ezúttal a Hanniballal kedveskedünk, nemrégiben itthon is bemutatták a széria első részét, ütős kis évadnak nézünk elébe. Ehavi filmklasszikusunk A nagy szökés lett, folytatva az utóbbi időben megkezdett háborús (Schindler listája - január, A szakasz - március) vonulatot. És ezzel még mindig nincs vége, hiszen a Feledés apropóján összegyűjtöttük az év legjobban várt sci-fi filmjeit (ütős lesz a felhozatal, elég csak a jövő hónapban debütáló Star Trek-re gondolni), ráadásul az utolsó pillanatban exkluzív információk is beestek a május 2-án bemutatásra kerülő Jurassic Park 3D munkálatairól - mi pedig jó újságírókhoz illő módon meg is osztjuk ezeket Veletek!

CÍMLAPSZTORI: „Shane Black rendező elmondta, hogy a Marvel jogok miatt Downey, Jr. szerződése csak a Vasember 3-ig szól, azonban úgy gondolja, hogy a megállapodás meghosszabbítható a jövőben, ha a színész elfogadja a Bosszúállók 2-ben Tony Stark szerepét (márpedig jelenleg minden jel arra mutat, hogy viszontláthatjuk majd az ikonikus hőst Joss Whedon képregényhősöket felvonultató álomcsapatának folyatatásában)” >> 6

KIEMELT KRITIKA: „A cselekmény idején épp a Szaturnusz holdjára, a Titánra tervezett exodus utolsó műveletei zajlanak: az óceánok vizét gigászi tornyok szivattyúzzák ki, és alakítják üzemanyaggá, miközben a teljes maradék emberiség egy űrállomáson dekkol, és az indulást várja. Néhány fajtársunk maradt csak a Földön, akik a tornyokat védik.” >> 16

IMPRESSZUM Főszerkesztő: Bokori Balázs Online főszerkesztő: Szabados Melinda (Veszják) Munkatársak: Csernák Ákos, Fekete Felícia, Holhós Linda, Hompola Júlia V. (Vampka), Tréfás Hajnalka (Kovácsné), Horváth Krisztián (Kóczy), Kovács Bea (Zaphier), Kónya Sándor (Sanya08), Török Tamás, Verebélyi Tamás (Spike), Jánvári Márk (Paulkemp), Segítőink: Molnár Krisztina (Budapest Film), Bartók Anna (Fórum Hungary), Pinczés Ádám (InterCom), Pataki Andrea (UIP Duna Film) Elérhetőség: www.tollal.hu és www.filmmagazin.web4.hu Email: filmmagazin@hotmail.hu Támogatónk: www,7even.hu Következő számunk tervezett megjelenése: 2013. május 19.

2 / FilmMagazin

HÁTTÉR

JURASSIC PARK 3D Sok újat ennél a produkciónál már nem lehet ellőni, de azért ne becsüljük le az Államokat. A film 20. évfordulójának alkalmából visszaparancsolják a nagy múltú klasszikust a vászonra, immár 3D-ben, beteljesítve ezzel Spielberg és sok rajongó álmát. Írta: Holhós Linda

A

z újrafeldolgozások és a sorozatgyártások tömege mellet, újabb kiaknázható piacra leltek a filmkészítés mesterei. A Titanic enyhén vitatott térhatású újravetítése után, most a dinoszauruszok újjáélesztett világával találkozhatunk, nem is olyan sokára a mozikban. Míg az előbbinek nem sok, az utóbbinak annál több értelmét látom, annak ellenére, hogy Crichton megálmodott világa már erősen a „rongyosra nézett” kategóriában leledzik. „A technológia fejlődésének köszönhetően a 3D ma úgy mutathatja be a közönségnek a Jurassic Park világát, ahogyan annak idején Steven Spielberg tudat alatt leforgatta.” – indokolják az újravetítést a készítők. – „Spielberg eredetileg is multidimenzionális képek-

4 / FilmMagazin

ben gondolkozott.” „A térhatású konverzió több mint hétszáz szakember bevonását igényelte, akik képkockáról képkockára elkülönítettek minden egyes apró részletet, növelték a felvétel mélységét, azután pedig újradimenzionálták a 3D-s hatás elérése érdekében. A konverzió során Spielberg nem hajtott végre lényeges változtatásokat az eredeti felvételeken, és új hangot sem kevert az anyaghoz. Az átalakítás kilenc hónapig tartott.” A lenyűgöző látvány eléréséhez, nem sajnálták az erőforrásokat az alkotók. Már csak a konvertált esőcseppek száma is több, mint amit a 3D formátum történetében eddig összesen konvertáltak. „A Universal stúdió azt reméli hogy amikor felharsan John Williams ma már klasszikus zenéjének dallama,

minél többen érezzék a nosztalgiát, hiszen a kaland ismét elkezdődik.”

Tény, hogy az eredeti mozi nem kis port kavart a maga korában.

Amikor Crichton könyve piacra került, már akkor nyilvánvaló volt hogy ebből film fog készülni, csak az nem volt eldöntött, hogy melyik stúdió, és hogy kik által. Crichton akkor bólintott rá a dologra, amikor Spielberg képbe került, aki kisfiúkora óta dínórajongó volt. „Az első bonyolult szavak, amiket megtanultam, dínófajok nevei voltak, és mire a fiam, Max kétéves lett, nem csak meg tudta mutatni, melyik fajtáról van szó, de a nevét is ki tudta mondani: iguanadon” – meséli. Praktikussági okokból Crichton 15 dínófajából, csak kilenc került vászonra. A Stan Winston (Terminator

Az alkotók közül sajnos már sem Michael Crichton, sem pedig Stan Winston nincs közöttünk.

1-2, A bolygó neve: Halál, Aliens) Stúdió kapta meg feladatul, hogy olyan életnagyságú hüllőket gyártson, amelyek gyorsan és összetetten képesek mozogni. A hétméteres T-Rex-et 12 tagú művészekből, és technikusokból álló csapat működtette eredetileg. „A monstrum üvegszálból és másfél tonna agyagból készült, rugalmas és finom latex borította. Egy hidraulikus „dinószimulátorra” szerelték, amelynek alapjául egy hattengelyű katonai repülőgép-szimulátor szolgált. A bábut és a talapzatot számítógépes műszertábláról lehetett mozgatni.” Az előkészületek megkezdése után két évvel, és egy hónappal, Kauai szigetén megkezdődött a forgatás, 1992. augusztus 24-én. És ha a film nem jelentett volna elég kihívást a stábnak még meg kellett küzdeniük az időjárás viszontagságaival is, az Iniki hurrikán személyében. „Olyan volt, mintha gyorsvonat ment volna át az épületen – mondja a producer, aki a vihar idején a többi alkotóval a bálteremben kempingezett. – Aztán amikor reggel kimentünk az épületből, életünk leghátborzongatóbb látványa tárult elénk. Ott, ahol előző nap még gyönyörű fasor vezetett a golfpályához, csak pusztaság volt.”

De minden jó, ha jó a vége. A forgatás utolsó napján Spielberg a kime-

rült, de lelkes csapatnak bejelentette, hogy a film a várható költségkereteken belül, a tervezett határidő előtt 12 nappal elkészült.

A színészeket szerintem teljesen felesleges volna bemutatni, hisz velünk vannak már jó ideje, munkásságukat figyelemmel kísérhettük teljesen mostanáig. Sam Neill aki Dr. Alan Grant-et személyesíti meg ebben a moziban, a mai napig forgat. Láthattuk nemrég a Daybreakers c. filmben, mint vámpírt, vagy találkozhattunk vele korábban a Halálhajóban is, többek közt. Jeff Goldblum maradandót alkotott még a Függetlenség napjával, feltűnt még egy-két sorozatban, és az Ébredj velünk! c. filmben is emelte jelenlétével a hangulatot. Laura Dern több díjra is jelöltetett, és volt amit be is zsebelt a Jurassic Park után, legutóbb a Megvilágosultan c. sorozatban volt fellelhető, aminek nem mellesleg kreátora, producere, és forgatókönyvírója is volt, és amivel Arany Glóbuszt is nyert, mint főszereplő. Steven Spielberg munkásságát 5000 karakterszámon belül bemutatni kivitelezhetetlen volna. Röviden: Ő az a háromszoros Oscardíjas rendező, aki minduntalan a lehetetlen megvalósításán fáradozik, meglehetősen sikeresen. Lássuk be, látványvilága miatt elég sokan ked-

velik. Meg kell még említenünk David Koepp forgatókönyvírót is, akiről az egyik legérdekesebb információ (azon túl, hogy Hollywood ötödik legsikeresebb forgatókönyvírója), hogy eddigi filmjeinek összbevétele meghaladja a kétmilliárd dollárt. Rebesgetik, hogy Ő írja a Hófehér és a Vadász második részét is.

Szóval igen, a Jurassic Park története, készítési körülményei és fontossága már ismert. Nem hiszem, hogy sokan vannak akik el tudnák mondani magukról, hogy még sosem látták. De most nem is az a kérdés, hogy kapunk-e új mondanivalót, vagy sem a film által, hanem az, hogy akarjuk-e látni milyen az, amikor az a böszme nagy T-Rex kikandikál a vászon síkjáról…

Stáblista Rendező: Steven Spielberg Főszereplők: Sam Neill, Laura Dern, Richard Attenborough Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2013. május 2.

FilmMagazin / 5

HÁTTÉR

AZ T ESZI L É C N Á >> “A P AGY AZ EMBER T, V < EMBER ÉLT?”< C N Á P T ESZI A

VASEMBER 3 6 / FilmMagazin

Shane Black főleg forgatókönyvíróként tevékenykedik, így eleinte személyes sértésnek vette, hogy a Vasember 3 szkriptjét nem (csak) ő írja.

A

Bosszúállók kalandjai után járunk, amikor is Tony Stark, alias Vasember (Robert Downey, Jr.), Amerika ikonikus patriótája és védelmezője, multimilliárdosa, ledér életet élő cinikus playboya és agytrösztje, élete eddigi legfélelmetesebb ellenfelével, a Mandarin (Sir Ben Kingsley) nevű rettegett terroristavezérrel néz farkasszemet. Csak az ösztöneiben és az önmagába vetett hitében bízhat, miközben egy minden eddiginél sötétebb tónusú, mélyebb, drámaibb és szívszaggatóbb küldetést kell véghezvinnie, hogy nem csak a saját maga járt útját találja meg ismételten, hanem az életét, privát szféráját teljesen megsemmisítő, valamint a Földet is veszélybe sodró felelősöket is kézre kerítse és igazságot szolgáltasson. Kezdetét veszi egy eddig még sosem látott, totális vendetta, földön, vízen, levegőben, miközben önmaga újbóli megtalálása közben felteszi magának az örök kérdést: „A páncél teszi az embert, vagy az ember teszi a páncélt?”

FEJLESZTÉS A 2010-ben debütált Vasember második része után jogi vita alakult ki a filmet forgalmazó Paramount valamint a Disney között, ugyanis bár a Paramount rendelkezett bizonyos Marvel tulajdonjoggal, ám a képregények filmes adaptációiért felelős céget a Disney bekebelezte, így az esetleges trilógiává avanzsáló harmadik epizód megjelenését is ködfelhők borították. 2010. október 18án a Disney 115 millió dollárt fizetett

a Paramountnak a Vasember 3 és a Bosszúállók kollektív terjesztési jogaiért. Az üzlet sikeresen megköttetett, a viharos kilátások szertefoszlottak, és nemsokára a Disney, a Marvel és a Paramount is hivatalosan megerősítette a harmadik rész megjelenésének időpontját.

A Vasember első és második részét is jegyző John Favreau 2010 decemberében kijelentette, hogy nem kíván harmadízben is a direktori székben helyet foglalni, hiszen a

Talán az év egyik legjobban várt filmje a Vasember 3, az igazi kérdőjelek azonban nem is a szerepválasztás, a forgatókönyv, vagy éppen a történet körül vannak, hanem hogy Robert Downey Jr. Hajlandó-e meghoszszabbítani lejáró szerződését. Írta: Spike

FilmMagazin / 7

HÁTTÉR

>> A

SZÍNÉSZ KIJELENTETTE, HOGY TELJESEN NYITOTT EGY ESETLEGES SZERZŐDÉSHOSSZABBÍTÁSRA, HISZEN ÚGY ÉRZI, HOGY MÉG „SZÁMOS DOLGOT KELL VÉGHEZVINNIE” A KARAKTERREL. << Magic Kingdom című Disneylandet bemutató egész estés filmen dolgozik. Azonban Happy Hogan filmbéli karakterét újra magára ölti, mint Tony Stark/Vasember testőre, valamint ismételten produceri feladatokat is ellát a Vasember 3. részének kapcsán. 2011 februárjában a tárgyalások befejeződtek, és végül Shane Black kapta meg a lehetőséget a harmadik epizód elkészítésére, akinek olyan filmeket köszönhetünk, mint az 1987-es Halálos fegyver, és még szintén abban az esztendőben debütáló Ragadozó című klasszikusok. Márciusban végül Drew Pearce-szel társ-forgatókönyvíróként kezdett dolgozni a matéria szkriptjén. Black nem „két, vasruhába öltözött fél harcát” mutatja majd be, továbbá többre vágyik egy „Tom Clancy (világhírű amerikai író, főleg kémkedéssel és konspirációkkal átitatott, hidegháborús érában játszódó, lebilincselően izgalmas és részletgazdag műveiről híres) thrillernél” is; a Vasember 3 harcai reális gazemberek ellen zajlanak majd.

8 / FilmMagazin

PRE-PRODUCTION 2011 szeptemberében a Marvel Studios megerősítette, hogy az Észak-Karolina állambéli, azon belül is Wilmingtoni székhelyű, 1965-ben alapított EUE/Screen Gems Studios felel majd a munkálatokért. Egy ideig Michigan is versenyben volt a termelési jogokért, de a későbbiekben a Michigan Film Office vállalat adózási fennakadása miatt nem tudott lépést tartani riválisával. 2012 áprilisában az Oscar-díjas (Gandhi – 1982) Sir Ben Kingsley tárgyalásokat folytatott a Vasember 3 főgonoszának megszemélyesítését illetően. A projekt kezdetben hamis, Caged Heat munkacímen futott, azonban a későbbiekben a Marvel Studios a Tona. B. Dahlquist Casting céggel karöltve dolgozott az extra bérlési jogokért az ÉszakKarolinai területen. A következő héten, Kevin Fiege producer elmondta, hogy egy „öthetes” forgatási időintervallumban gondolkoznak ÉszakKarolinában, továbbá hozzátette azt is, hogy ez a film „teljesen Tony

Stark-centrikus alkotás lesz”, amely elhatározásában nagyban inspirálta őt az első film. A harmadik rész sötétebb tónusát, komolyabb hangvételű koncepcióját remekül érzékeltetik Fiege szavai: „Le kell vetkőznie minden félelmét, az intelligenciáját arra kell használnia, hogy az eléje tornyosuló gátakat átugorja. Nem tudja hívni Thort, sem Amerika Kapitányt, sem pedig Nick Furyt, és a Helicarrier (fikcionált képregénybeli gigantikus repülő erőd, a S. H. I. E. L.D. bűnüldöző szervezet főhadiszállása) sem siet a segítségére.”

Néhány nappal később a The Walt Disney Company Kínai divíziója, a Marvel Studios és a DMG Entertainment bejelentette, hogy közös megállapodásra jutottak a Vasember 3 Kínában történő forgatása gyanánt. A DMG oldja meg részben a finanszírozást, és a Marvellel karöltve felel majd a Kínában zajló munkálatokért. Továbbá a DMG kezében vannak az ázsiai országban való terjesztési jogok is, a Walt Disney-vel egyetemben.

Mint minden Marvel-filmben, vélhetőleg most is fog cameozni Stan Lee. Érdemes lesz nagyon figyelni!

A következő héten az angol születésű Guy Pearce folytatott végső tárgyalást a film második fő antagonistájának életre keltéséért, amely Aldrich Killian tudós karaktere lesz, akit a hatkötetes 2005 - és 2006 között megjelent (Iron Man) Extremis képregény-szériában láthattunk.

A hongkongi sztár, Andy Lau Takwah is szerepelt volna a filmben, mint egy kínai tudós, Tony Stark régi jó barátja, de végül lemondta a szerepét, csak úgy, mint Jessica Chastain is, aki viszont ütemezési konfliktusok miatt volt kénytelen visszakozni, így a helyébe Rebecca Hall lépett, aki egy, a nanotechnológiában úttörő jelentőségű tudóst, az ún. „extremis” vírus feltalálóját formálja majd meg. A következő hetekben James Dale, mint Eric Savin (Coldblood), és Ashley Hamilton, mint Firepower, szintén két negatív szereplőt alakító művész csatlakozott színésztársaikhoz, valamint az első két Vasember filmet is jegyző Favreau is megerősítette, hogy ismételten visszatér, mint Happy

Hogan, William Sadler pedig az Amerikai Egyesült Államok elnökét kelti majd életre. A korai pletykákkal ellentétben a Bosszúállókban, mint Maria Hill karakterét alakító Cobie Smulders (aki Twitter oldalán is megerősítette a híreket), és a Fekete Özvegyet megszemélyesítő Scarlett Johansson sem szerepelnek majd a filmben.

FORGATÁS 2012. május 23-án kezdődtek meg a forgatási munkálatok Észak-Karolinában, Wilmington államban, az EUE/Screen Gems Studios berkeiben. Június 4-től egészen 6-áig Cary, Észak-Karolina hetedik legnépesebb városa szolgáltatta a forgatás helyszínét, ahol többek között a világhíres Unreal Engine alkotóinak székháza, az Epic Games videójáték-fejlesztő stúdiója is található. A Wilmington Nemzetközi Repülőtéren is rögzítettek jeleneteket. Az ÉszakKarolinában készült fotókon felismerhető volt egy színész, aki a képregényben is feltűnő „Iron Patriot”-

féle öltözetet viselt, amelyet a későbbiekben „War Machine” néven erősítettek meg, de az emblematikus festésű piros-fehér-kék színorgiája egyértelmű utalás az előbb említett ikonikus amerikai védelmező kosztümre. Egy másik fotón pedig egy épületen az AIM rövidítés, azaz Advanced Idea Mechanics volt olvasható, amely egy fikcionált terroristaszervezet a Marvel univerzumában. Június végén nyilvánosságra került, hogy az EUE/Screen Gem Studios nagyon kreatívan egy hatalmas víztartállyal abszolválta azon látványos jelenetsort, amelyben a malibui Stark kúriát támadás éri, majd a teljesen leamortizált épület az óceánba süllyed.

FilmMagazin / 9

HÁTTÉR Július 19-től egészen augusztus 1jéig szintén Észak-Karolinában, de ezúttal az Oak Island nevű tengerparti városkában forgattak, ahol számos légifelvétel készült az Atlantióceán felett. Július végén megerősítették, hogy a francia-angol származású színésznő, Stephanie Szosztak is szerepel majd a filmben, mint Ellen Brandt. 2012 augusztusában az immáron jól megszokott államban, azon belül is Rose Hill településén filmeztek. Dale Dicky, amerikai színésznő augusztus 14-én szintén informálta a sajtót, hogy ő is csatlakozott a stábhoz, a forgatás intenzíven zajlik, és filmbéli karakterének játékát, Mrs. Davis megformálást rögzítik. 1 nappal később a forgatást leállították Downey, Jr. bokasérülése miatt. Augusztus 24-én viszont már ismételten fókuszáltak a kameralencsék. Szeptember elején hivatalossá tették, hogy a Wang Xeugi, kínai színészre osztották Dr. Wu alteregóját.

Október 1-jével érkezett meg a stáb és a színészek Floridába, Dania Beach városába. Még ugyanezen a napon Downey, Jr. is viszszatért bokasérülése után. A hónap elején a legendás malibui Neptun Net étterem másolata funkcionált díszletnek és forgatási szegmensnek, majd a Vizcaya Villa helyszínén zajlottak a munkálatok, amely híres és neves, mára már múzeumkertként szolgáló impozáns épület és környező flórája a néhai üzletember, Jeames Dearing ingatlana volt. Október 10 és 11-e között a tengerparti üdülőparadicsom, Miami Beach és az ott található háromcsillagos Miami Beach Resort Hotel szolgáltatta az új forgatási helyszínt, ahol nappal filmeztek. Október közepén új felvételek gyanánt ismételten visszatértek Wilmingtonba. November 1-jén újból a Vizcaya Múzeumkertben forogtak a kamerák, majd egy cementgyárban folytatódtak a felvételek, amely helyszín a filmben egy

VIZUÁLIS EFFEKTUSOK Ellentétben az első két Vasember mozival, a harmadik epizódon már nem a világhírű, George Lucas által 1975-ben alapított számos Aranyszobrocskára érdemes Industrial Light & Magic vizuális effektusokért felkelős amerikai cég munkálkodik majd. Helyette a Scanline VFX, a Digital Domain, James Cameron 1993-ban létrehozott intézménye, Peter Jackson 1993-ban alapított Új-Zélandi stúdiója, a Weta Digital, a The Third Floor, valamint a Trixter Film nívós cégek prezentálják majd a szemkápráztató látványorgiát a Vasember 3 kapcsán.

10 / FilmMagazin

Ha esetleg Robert Downey Jr. Mégse hosszabítja meg a szerződését, Vasembert akkor is látjuk még, csak más formában, más történetekkel.

afgán falupiacot prezentál majd.

November 7-ével Wilmington állomásával befejeződtek az Amerikai forgatások, és a stáb Ázsiába utazott. December 10-én kezdődött meg a forgatás a keleti kontinens egyik legpopulárisabb fővárosában, Pekingben, Kínában, amely egy hetet ölelt fel, azaz 17-én fejezték be a munkálatokat. A Kínában való forgatás egyik külön érdekessége, hogy nem tartalmazza majd a végleges filmben a főbb stábtagokat és színészeket sem. 2013-ban hivatalossá vált, hogy a stáb, Shane Black rendező vezetésével további állomások érintésével eljutott Indiába, Hyderabad valamint Bangalore városába is január 20 és 24-e között. Még szintén január hónapban Don Cheadle színész megerősítette, hogy visszatértek Manhattan Beachre, újraforgatás gyanánt, majd a végleges filmezés január 23-ával zárult le, amelynek a hollywoodi ikonikus TCL Chinese Theatre filmszínház adott otthont.

MARKETING 2012. július 12-én a San Diego Comic-Con International nevű (azaz a San-Diego-i Nemzetközi Képregény Találkozó), évente megrendezésre kerülő rendezvény és kiállítás egyik patinás emeletén egy új Vasember kosztümöt csodálhattak meg a látogatók azzal a hét régebbi modellel együtt, amelyeket már az első két részben, valamint a Bosszúállókban is láthattunk. A film első televíziós bemutatója a Super Bowl XLVII, azaz a 2012-es NFL (National Football Leage) szezon döntőjének egyik szünetében volt megtekinthető, az amerikai CBS televíziós csatorna égisze alatt az Egyesült Államokban. 2013 március 25-én a Disney és a Marvel hivatalosan is megnyitotta a Vasember Facebook siteját, „Iron Man 3: Armor Unlock” néven, hogy felfedjék Stark ruháját még a film eseményei és megtekintése előtt. A Disney teljes mellszélességgel támogatja a film bemutatását a hazai vidámparkokban. A Kalifornia államban, Anaheim városában található Innoventions parkban április 13-ától a Stark Industries, fiktív multinacionális vállalat kiállítása tekinthető meg, míg a Walt Disney World Monorail System, egy egysínű vonatok által használt tö-

FilmMagazin / 11

HÁTTÉR A ZENE 2012 októberében az igazán fiatal tehetség, a mindössze 34 éves amerikai Brian Tyler, zeneszerző írt alá a produkcióhoz, aki olyan filmekben bizonyította már kivételes kvalitását, mint a Feláldozhatók első és második része, a 2008-as Rambo, az amerikai animációs televíziós sorozat, a Transformers: Prime, valamint a videójáték-világban a töretlen népszerűségű franchise harmadik akkordja, a 2011-es Call of Duty: Modern Warfare 3, valamint a tavalyi BAFTA-díjas, sok helyen az elmúlt Év Játékának választott Far Cry 3 betétdalai is az ő nevéhez fűződnek. A betétdalokat a Londoni Filharmonikus Zenekarral koprodukcióban a világhírű Abbey Road Stúdiójában rögzítették, a 2012 áprilisában a Dolby Laboratories, Inc. által levédetett legújabb és legkorszerűbb Dolby Atomos hangtechnológiával. Tyler a harmadik komponista a széria történetében, hiszen az első rész muzsikáiért és dallamaiért a német származású Ramin Djawadi, míg a folytatásért az Oscar-jelölt (a Passió – 2004) amerikai John C. Debney felelt. A Tyler által komponált eredeti és hivatalos OST korong 20 track-el kényezteti majd a fülkagylónkat, és 2013. április 30-án debütál. Külön érdekesség még, hogy a Marvel Music és a Hollywood Records koprodukciójában szintén napvilágot lát majd egy concept album, különböző művészek közreműködésével, amely 12 számot tartalmaz, és a Heroes Fall nevet viseli majd.

dik, vagy akár egy ötödik filmben is” – nyilatkozta Black. A Marvel Studios elnöke, Kevin Fiege elmondása szerint Tony Stark karaktere a jövőben is szerves részét képezi

megközlekedési rendszer pedig egy külső Iron Man borítást kapott.

KÉPREGÉNYEK 2013 elején a Marvel kiadott egy kétkötetes képregényt, amely betekintést engedett Rhodes ezredes hollétére és cselekedeteire a Boszszúállók történései alatt. Az első füzet Starkot helyezi az origóba, aki tovább fejleszti a War Machine öltözéket, és eltávolít róla minden olyan komponenst, amelyet a második filmben Justin Hammer finanszírozott, és amely átszabott Mark II War Machine kódnevű kosztümben Rhodes segítette Starkot a film végén. A War Machine eközben beutazza az egész világot, a Ten Rings szervezetnek műveleteket hajt végre, majd Hong Kong-ban tűnik fel, egy időben akkor, amikor a Bosszúállókban New Yorkot támadják. Ezután a War Machine egy lopott Hammer tankkal is konfrontációba kerül, és súlyos sérüléseket szenved. Azonban a rendszerét végül képes újraindítani, így a tankot az óceánban robbantja fel a végső harcuk után, majd a Bosszúállók segítségére siet New Yorkba. Visszatérve Stark házába, Tony felfedi Rhodes-nak legfejlettebb „Iron Legion” páncélját, amely minden szituációban képes boldogulni. Azonban a Hammer tankkal vívott küzdelemben Tony legfőbb nemezise, Mandarin elég adatot gyűjtött a War Machine-ról ahhoz,

12 / FilmMagazin

hogy sikeresen eliminálja Vasembert.

JÖVŐBENI TERVEK Shane Black rendező elmondta, hogy a Marvel jogok miatt Downey, Jr. szerződése csak a Vasember 3ig szól, azonban úgy gondolja, hogy a megállapodás meghosszabbítható a jövőben, ha a színész elfogadja a Bosszúállók 2-ben Tony Stark szerepét (márpedig jelenleg minden jel arra mutat, hogy viszontláthatjuk majd az ikonikus hőst Joss Whedon képregényhősöket felvonultató álomcsapatának folyatatásában, valamikor 2015-ben), és ezzel együtt egy esetleges negyedik részről is megindulhatnak a tárgyalások. „Elég sok vita volt ez ügyben. Hogy ez lenne-e Robert (Downey, Jr.) utolsó Vasember szereplése? Valami azt súgja nekem, hogy ez nem így lesz, és viszontláthatjuk még egy negye-

majd a Marvel filmadaptációs univerzumának, függetlenül Downey Jr. szereplésétől. Állítólag nagy rá az esély, hogy a 2014-re tervezett, James Gunn rendezte Guardians of the Galaxy című szintén Marvel képregényen alapuló moziban is feltűnik majd, mint Stark. Sőt! A színész egy interjúban kijelentette, hogy teljesen nyitott egy esetleges szerződéshosszabbításra, hiszen úgy érzi, hogy még „számos dolgot kell véghezvinnie” a karakterrel. Mi drukkolunk, hogy aláírjon!

Stáblista Rendező: Shane Black Főszereplők: Robert Downey Jr., Guy Pearce, Sir Ben Kingsley Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2013. április 25.

.

EHAVI PREMIEREK MÁRCIUS 7.

Támadás a Fehér Ház ellen

G.I. Joe - Megtorlás

Egy hölgy Párizsban

Május után

MÁRCIUS 14.

Feledés

Teddy mackó

14 / FilmMagazin

Eleven testek

The Master

MÁRCIUS 21.

Horrorra akadva 5

iLL Manors - Rázós környék

Pokoli futam

Kísérleti egerek vagyunk?

360

Ébredés

Gyilkos vágyak

Menedék

A hipnotizőr

Ködben

Starbuck

Tad Jones csudálatos kalandja 3D-ben

MÁRCIUS 28.

Vasember 3

FilmMagazin / 15

KRITIKA

FELEDÉS A Feledés roppant érdekes kísérlet: úgy próbál meg elmesélni egy minőséginek szánt, emberközpontú sci-fi történetet, hogy közben parádés látványvilágot és akciójeleneteket mellékel hozzá. Írta: Kovácsné

A

múltkoriban egy nagyobb összegű (és családilag kevés híján megvétózott) befektetés révén sikerült szert tennem valami 30-40 darab régi Galaktikára. Hejhaj, daliás idők, amikor az ember angolul nem tudó gyerekének a Galaktika volt szinte az egyetlen kisablak a nyugati sci-fi varázslatos világára... (És akkor a keleti blokk félelmetesen erős sci-fi mezőnyéről még nem is beszéltünk.) Annyi előnye volt ennek a kisablakos rendszernek, hogy az ember fent említett gyereke ily módon úgynevezett minőségi tudományos fantasztikumhoz jutott (no, nem mintha egyébként nem olvasott volna szívesen a talpig lézerpisztolyba öltözött hősökről, akik megmentik a nagymellű szőkét a rovarszerű marslakótól), ahol a hangsúly javarészt az emberi lényre, és annak jövőbe helyezett, de nagyon is mai testi-lelki nyavalyáira helyeződött. A Feledés ebből a szempontból roppant érdekes kísérlet: úgy próbál meg elmesélni egy

16 / FilmMagazin

minőséginek szánt, emberközpontú sci-fi történetet, hogy közben parádés látványvilágot és akciójeleneteket mellékel hozzá, azaz megpróbálja megcsinálni a közmondásos fából a közmondásos vaskarikát. Koncentráljunk a „próbál” és a „szánt” szavakra (ha esetleg a vaskarika nem mond nekünk semmit).

A helyszín a Föld bolygó, úgy nagy vonalakban. Az alaptörténet szerint az emberiséget egy különösebben nem kifejtett idegen faj támadta meg valamikor a múltban, és bár a betolakodókat sikerült legyőzni, az emberi faj hatalmas árat fizetett: lakhatatlanná tette a saját bolygóját. A cselekmény idején épp a Szaturnusz holdjára, a Titánra tervezett exodus utolsó műveletei zajlanak: az óceánok vizét gigászi tornyok szivattyúzzák ki, és alakítják üzemanyaggá, miközben a teljes maradék emberiség egy űrállomáson dekkol, és az indulást várja. Alig néhány fajtársunk maradt már csak a Földön, akik a tornyokat védik a

kósza idegen hordák támadásaitól, szervizelik a harci robotokat, meg hasonlók. Jack (Tom Cruise), az egyik műszerész szaki azonban gyanakodni kezd: mintha a kettő meg a kettő sehogy se adná ki a négyet. Álmaiban folyton egy női arcot lát, és mikor az arc tulajdonosa (Olga Kurylenko) a valóságban is felbukkan, minden a feje tetejére áll, különös tekintettel Jack és felesége (Andrea Riseborough) munka- és egyéb kapcsolataira.

Mivel a film legnagyobbrészt monodráma, mely a csodaszépen ábrázolt, de valami lenyűgözően gyönyörűséges képek egész sorával megfestett, amúgy viszont tök üres Földön játszódik, roppant súly nehezedik Tom Cruise vállaira, akinek ezt az egészet el kellene nekünk adnia.

Cruise-nak szokás szerint csak úgy dagadnak az izmai az erőfeszítéstől, ellenfényben, időnként lassítva, éles árnyékokkal, a csuklyás izom felől megküldve a kamerával, ahonnan a férfiúi fizikum a legjobban mutat…

>> A FELEDÉS TIPIKUSAN AZ A FILM, AMI NAGYON, DE NAGYON SOKAT ÍGÉR. MINTHA EGYFOLYTÁBAN VALAMI LÁTHATATLAN HATÁRON LOHOLNA FELALÁ, AHOL VAN EGY KIS BÓDÉ „HALHATATLAN FILMEK” FELIRATTAL, MELLETTE MEG EGY LEENGEDETT PIROS-FEHÉR SOROMPÓ. A SOROMPÓ NÉHA MINTHA EMELKEDNI KEZDENE... DE NEM. <<

TOM CRUISE-T ELTANÁCSOLTÁK, NEM KIUGROTT Eddig úgy tudtuk, hogy Tom Cruise azért nem lett katolikus pap, mert rá kellett jönnie, nem neki való az ezzel járó önmegtartóztatás. Most azonban kiderült, hogy a későbbi szupersztár nem önszántából távozott az egyházi szemináriumból, hanem megváltak tőle. Az akkor még Thomas Mapotherként ismert 16 éves fiatalember közepes tanuló volt, viszont dohányzott és italozott, ami ebben a korban még elnézhető, ám amikor elcsent hat üveg viszkit a raktárból, betelt a pohár. Az atyák nem is vették volna észre a lopást, de a fiatal papnövendékek kiszöktek az erdőbe, és jól berúgtak, ami már mindenkinek feltűnt. "Ez a második év végén történt - emlékszik vissza Tom egykori osztálytársa, Shanem Dempler. - A nyár folyamán a szüleink kaptak egy udvarias levelet az iskolától, hogy nagyon szeretnek minket, de ősszel már ne menjünk vissza."

Cruise már az egyházi iskolában bontogatni kezdte színészi szárnyait, és végül ennek a mesterségnek szentelte életét. Idővel egy másik egyház, a szcientológia híve lett, de ez már egy másik történet. (UIP-Duna Film)

FilmMagazin / 17

KRITIKA De sajnos nem tudtam nem párhuzamot vonni azonnal, de legalábbis az első 10 perc eltelte után a 2009es év egyik méltatlanul kevéssé méltatott filmjével, a Holddal. Nem csak azért, mert – vigyázat spoilerveszély – a Feledés története olyan 70-80%-ban a Hold lenyúlása.

Ezért aztán tényleg felesleges lenne haragudni, ki a fene tudna 100 évnyi (vagy még több) sci-fi történelem után valami radikálisan újat kitalálni, meg főleg kinek lenne arra szüksége egy blockbusternek szánt alkotásban. De ha már monodrámával akarjuk elkápráztatni a nagyérdeműt, abba keressünk egy főszereplőt, aki játszani is tud. Mint amilyen pl. az átlagos külcsínnel rendelkező (mondhatni nyüzüge) de ezerarcú, testi adottságait messze meghazudtoló jelenléttel bíró Sam Rockwell volt. Minden különösebb nyaggatás nélkül aláírom, hogy Tom Cruise-

18 / FilmMagazin

nak megvan a helye a filmiparban, pl. a Mission: Impossible vonalat az isten is neki teremtette. Csak épp a Feledés, legalábbis alapszándéka szerint, egy jóval sokrétűbb és érzékenyebb alkotás, mint az, hogy Ethan Hunt mindenkit lenyom, a többiek meg felrobbannak. Mivel a Feledés a Hold, a Függetlenség Napja, a Wall-E (meg gyakorlatilag az összes általam valaha is látott sci -fi, mondjuk a Charlton Heston féle Majmok bolygójáig bezárólag) mostohagyermeke, egy csipetnyi Mátrixszal megbolondítva (az utóbbi vonalat a vicces napszemcsiben rejtelmeskedő, minimum 2000 éves Morgan Freeman képviseli), Cruisenak egyszerre kellene eljátszania a „csak-a-munkámat-végzem” magányos, zavarodott kisembert, az „egyedül-a-világ-ellen” szuperhőst, a családapát, a magára és az álságos világra eszmélő Neót, és még egy jó

TOM CRUISE-T AZ ŰRBE VÁGYK Szeretne űrutazást tenni Tom Cruise, és nem tart attól, hogy közben idegen lényekbe botlana.

"Gyerekkoromban mindig is azt reméltem, hogy mostanra már különböző bolygókra fogunk utazni - mondja a sztár. - Ez nem jött össze, de egy szimpla Föld körüli körút már elérhető. Arra nem számítok, hogy idegenekkel találkoznék, de ugyanakkor beképzeltség lenne azt hinni, hogy egyedül vagyunk az univerzumban. Csak éppen kicsi a valószínűsége, hogy mostanában egymásba botlanánk."

Cruise persze könnyen beszél az űrutazás elérhetőségéről, hiszen nem okoz gondot neki a mintegy félmillió dolláros viteldíj kifizetése, és fizikailag is kitűnő állapotban van. Az elsőségről azonban lekésett, mert Ashton Kutcher már feliratkozott az utaslistára a Virgin Galacticnél, amely néhány éven belül kétórás űrkalandra viszi azokat, akik meg tudják fizetni. (UIP-Duna Film)

A filmet a ’70-es évek alacsony költségvetésű sci-fi filmjei ihlették - ahhoz képest a költségvetése minden volt, csak alacsony nem.

csomó mást, vagyis mindazokat a személyiség-töredékeket, melyekből egy tök átlagos ember a napi élete során építkezik. A „könnyű” filmes műfajokban nem véletlenül szoktak az összes ilyen karaktervonáshoz egy-egy külön szerepet és színészt rendelni, nehogy a művészeket (no meg a közönséget) túlságosan leterheljék. Hát szegény Cruise-t sikerült kapacitásain túl leterhelni, az biztos.

Olyannyira, hogy a filmben például egyetlenegy poén sem hangzik el – ez mér tényleg túl sok lett volna emberünknek – ami nem feltétlenül hátrány, de nem biztos, hogy előny.

Ha már így belecsaptunk a színészi munka méltatásába: Morgan Freeman a rábízott hálás, nyugdíjas szerepet (az ellenállás vénséges, megfontolt, bölcs vezére) nyilván a kisujja legutolsó percéből két nanoszekundum alatt kirázta. Nagyon szerethető, karakteres és hiteles alakítást nyújt a Trónok harcával a köztudatunkba vésett Nikolaj Coster Waldau is az obligát „heves fejű ifjú az ellenállás soraiban” nyúl-

farknyi szerepében. Kiválóak a női karakterek is. Andrea Riseborough valami félelmetesen nyugtalanító, ahogy a ménkű nagy hétmérföldes pusztulat kellős közepén makulátlan ezüstruhában, tipi-topi magassarkúban, mindig mosolyogva menedzseli a szervizállomást meg a férjét, amihez remek ellenpontot biztosít a szakadt, kócos, csöcsös-faros, csókos szájú, überszexuális, (és mégis hiteles) Másik Nőként a James Bond Bébi Kurylenko. És ne feledkezzünk meg a kizárólag kép- a-képben rendszerben látható, de még így is mély benyomásokat hagyó Melissa Leoról sem, aki kvázi HAL modern női változatát alakítja.

A történet, ha egy kicsit is belegondol az ember – és sajnos belegondol, mert egy ilyen piszok alak – csúnyán, megbocsáthatatlanul sántikál. (Hogy gyakorlatilag egyetlen eredeti gondolat sincs benne, azt elnézzük neki, nem vagyunk maximalisták.) Én elhiszem, hogy egy Szerelő Jack kaliberű intellektusnak nem tűnik fel az ellentét a központi-

FilmMagazin / 19

KRITIKA

lag kiadott „lakhatatlanná vált a Föld, bocsika” sajtóközlemény meg a valós helyzet közt, ahol is hősünk egy nagyon szexi és testhezálló, viszont sugárfertőzés és hasonlók ellen nulla védelmet biztosító, sisakkal és egyéb tartozékokkal fel nem szerelt kezeslábasban szaladgál a nagyvárosok romjain, mely romokon nem mellesleg zöldellő erdők nőnek, vízesések fakadnak, és madaracskák dalolnak. De a nézőnek ez az ellentét azonnal feltűnik, és óráknak tűnő félórákig várja, hogy most akkor ki a hülye. Mint ahogy az sem igazán érthető (spoiler, spoiler, lapozz tovább, valami…) hogy ha Morgan Freeman hős ellenállói évekig próbáltak kapcsolatba lépni a magányos szerelővel, akkor ehhez miért húztak olyan ruhát, amiben úgy néznek ki, mint a legutolsó retkes emberevő alien valami 18+-os videójátékból. Nem érthető a Földet megtámadó idegenek motivációja, az általuk kijátszott Nagy Trükk (na most sikerült – talán – nem spoilerezni) és még sorolhatnám, vég nélkül. A sztori egyes részletei még úgy elmennek, de az egész

20 / FilmMagazin

nagyjából annyira áll össze, mint Kovácsné ünnepi menüje, mikor véletlenül kettőt lapozott a szakácskönyvben. Érdekesen disszonáns, de ha az ember tényleg koncentrál, nehezen fogyasztható. Mentségére szolgáljon viszont a filmnek, hogy van valami egészen ritkán tapasztalható, varázslatos, borzongató Hangulata (mondhatnám, mint Kovácsné ünnepi menüjének, hangsúly ez esetben a „borzongató” jelzőn). Nem igazán lehet megfogni, mitől olyan jó nézni ezt az egész marhaságot, de az ember képes belefeledkezni a poszt-apokaliptikába, az M38 névre hallgató francia csapat pörgős hősi zenéjébe, az elegáns gépezetekbe és kütyükbe meg úgy általában, az egészbe, az öt perc alatt megoldható rejtéllyel, a bazsalygó Tom Cruise -zal és az összes többi franccal együtt. Gyönyörű és sokat sejtető az ellentét a vad tájak és az áramvonalas, csupakróm technológia közt, ha ezt szándékosan csinálták, hogy kihangsúlyozzák a direkt-nem-mondom-meg-hogy-mit (és nem azért, mert volt egy rakat jófej számítógépes emberük, akik tudtak vad tájakat

Ahogy azt már a Tom Cruise-filmekben megszokhattuk, ezúttal is a színész maga csinálta a kaszkadőrmutatványokat.

>> A FELEDÉS EMBERI LENNI,

NEM KÉPES ELÉG ÉS MESSZE NEM ELÉG JÓ A SZTORIJA AHHOZ, HOGY ÁTLÉPJE AZT A HATÁRT, AMIT KIZÁRÓLAG LÁTVÁNYOS MEGOLDÁSOKKAL ÉS HANGULATTEREMTÉSSEL NEM LEHET. <<

meg csupakróm technológiát rajzolni) akkor le a kalappal a rendezői koncepció (meg persze Björn Mayer, a vizuális trükkök mestere) előtt. Élek azonban a gyanúperrel, hogy mégsem rendezői zsenialitással van dolgunk. Joseph Kosinski másik filmje, a Tron: Örökség éppen ugyanilyen módon volt indokolatlanul csodaszép, ahogy az ember a szemét legeltette, már-már megfeledkezett róla, hogy nem a Nemzeti Galéria modern szárnyába váltott jegyet, hanem egy filmszínházba, mégpedig abból a célból, hogy megtekintse, ahogy eleven, emberi karakterekkel történik valami érdekes.

Régen rossz, ha a néző szívesebben azonosul a tájjal, mint a szereplőkkel, márpedig mindkét film esetében ilyesmi a helyzet, azzal a különbséggel, hogy a Feledést csak az első óra után kezdi el titokban egy picit unni az ember, míg idősebb testvérét gyakorlatilag már a főcím lepergése után. A Feledés tipikusan az a film, ami nagyon, de nagyon sokat ígér. Mintha egyfolytában valami láthatatlan határon loholna felalá, ahol van egy kis bódé

„Halhatatlan Filmek” felirattal, mellette meg egy leengedett piros-fehér sorompó. A sorompó néha mintha emelkedni kezdene... de nem. A Feledés nem képes elég emberi lenni, és messze nem elég jó a sztorija ahhoz, hogy átlépje azt a határt, amit kizárólag látványos megoldásokkal és hangulatteremtéssel nem lehet. Ezerszer jobb, mint a Tron: Örökség, Kosinkski nem tanult eleget annak hibáiból. Bennem ezért él a remény, hogy előbb-utóbb megtanul jó filmeket csinálni, és akkor aztán majd úgy leesik az állunk, hogy napokig keresgélhetjük az szék alatt.

70% Stáblista Rendező: Joseph Kosinski Főszereplők: Tom Cruise, Morgan Freeman, Olga Kurylenko Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2013. április 11.

FilmMagazin / 21

EXTRA 2013 JÓ ÉV LESZ A SCI-FI RAJONGÓK SZÁMÁRA. A FELEDÉST UGYAN MÁR BEMUTATTÁK, ÁM LESZ MÉG ITT NÉZNI DÖGIVEL. ÍME:

re nem aratott valami nagy sikert, azért mi nagy várakozással tekintünk a film elé, hiszen a pletykák szerint Twohy az „R” besorolásra gyúr a film véres és erőszakos jelenetei miatt. A kezdetben kidobó emberként dolgozó mára már akciósztárrá vált Vin Diesel pedig ismét megmutathatja nekünk hatalmas izmait.

A FÖLD UTÁN M. Night Shamalan rendezte After Earth, azaz A Föld után című filmben, egy apa (Will Smith) és fia (Jaden Smith) kényszerleszállást hajtanak végre a Földre 1000 évvel azután, hogy azt elhagyta az emberiség. Az apa megsérült az ütközés során, és a fiúra hárul a teher, hogy segítséget szerezzen. A filmben (mely a közeljövőben játszódik) bolygónk tönkrement és a katasztrofális események után az emberek elmenekültek a földről, és új otthonra találtak egy másik bolygón. A nem túl szívélyes viszonyban lévő párosnak meg kell tanulnia bízni egymásban, ha bármilyen esélyt szeretnének arra, hogy visszatérjenek a Földre. A filmet eredetileg nem sci-finek szánták, hiszen arról szólt volna, hogy egy apa és fia öszszetörik autójukat a hegyekben és a fiúnak kell segítséget szereznie az apjának, azonban Will Smith, úgy döntött, hogy a történetet 1000 évvel a jövőben képzeli el, ami sokkal magasabb költségvetést adott a filmnek.

22 / FilmMagazin

RIDDICK Riddick egy elhagyatott bolygón harcol a túlélésért, ahol az idegen ragadozók egyre erősebbek és veszélyesebbek, mint valaha. Annak ellenére, hogy a második filmnek langyos volt a fogadtatása Diesel és Twohy optimista maradt egy harmadik film elkészítésében. "Mindenki tudja, hogy szeretem a Riddick karaktert, és mindig dolgozom rajta" – nyilatkozta Vin Diesel. Bár a második rész a hatalmas költségvetés ellené-

SÖTÉTSÉGBEN - STAR TREK Az előző film legénysége visszatér, beleértve a rendezőt és producert, a zeneszerzőt és az operatőrt is, sőt: Kurtzman és Orci is, mint forgatókönyvírók. A mostani filmben Chris Pine, Zachary Quinto, Karl Urban, Zoe Saldana, Anton Yelchin, Simon Pegg, John Cho, és Bruce Greenwood alkotják a legénységet, azzal a kiegészítéssel, Benedict Cumberbatch és Alice Eve is szerepet kaptak. A forgatási munkálatok Los Angelesben, a Paramount Studiosban zajlottak főként. A film május 15-én fog a mozikba kerülni, részletes kritika pedig a következő számunkban lesz olvasható!

ENDER’S GAME Az Ender’s Game az azonos címet viselő Orson Scott Card regényen alapszik. Rendezte és írta Gavin Hood, a film sztárja A leleményes Hugo-ból ismert Asa Butterfield, mint Andrew "Ender" Wiggin aki egy szokatlanul tehetséges gyermek és akit egy különleges katonai iskolában készítenek fel egy jövőbeni idegen invázióra. Orson Scott Card amerikai író egyébként változatos témákban alkot a sci-fi-től a vallási alapú kalandregényekig. Talán leg-

ismertebb műve a Végjáték (Ender's Game), ami az 1985-ös publikálása óta az egyik legnépszerűbb sci-fi regény. Mind a Végjáték, mind pedig folytatása, a Holtak szószólója megkapta a Hugo-díjat és a Nebula-díjat is, ami Cardot az első (és 2004-ig az egyetlen) olyan szerzővé tette, aki egymás utáni években mindkét díjat elnyerte. A mostani filmváltozatban Ender Wiggin, a félénk, de stratégiailag kitűnő fiúra és társaira vár, hogy tetteikkel meghatározzák az emberiség jövőjét.

ELYSIUM 2154-ben két osztály létezik: a nagyon gazdag, aki egy ősi mesterséges űrállomáson él, amelynek a neve Elysium, míg a többiek, a túlnépesedett, romos Földön élnek. A szigorú bevándorlási szabályoknak köszönhetően nincs átjárás az Elysium felé. Egy ember tudná megteremteni a két világ közötti egyenlőséget és az Max Coburn (Matt Damon). A Földön rekedt emberek kétségbeesetten próbálnak menekülni a bűnözés és a szegénység egész bolygót beburjánzó indái elől, azonban egyetlen embernek van csak esélye, hogy egyensúlyt hozzon az egymástól eltávolodott két világ közé. Ehhez kénytelen szembeszállni Delacourt-tal (Jodie Foster), az Elysium főtitkárával és az ő védelmi erőivel. Ha Max sikerrel jár, nem csak a saját életét, hanem a Földön rekedt emberek millióit is képes megmenteni.

TŰZGYŰRŰ A film rendezője Guillermo del Toro és a történet a közeljövőben játszódik, ahol a katonák óriás robotokat küldenek harcba a tengerből kimászó óriási szörnyek ellen. A film nem kevesebb, mint 200 millió dollárt emésztett fel, de valószínű ennél jóval többet fog hozni a készítők konyhájára. A filmben a szörnyek kezdeti támadását a katonák először sikertelenül vadászrepülőkkel próbálják leküzdeni. Amikor látják, hogy

reménytelen így, a válaszcsapásra bevetnek két katonát, akik vezetik a robotot az egyik egy öreg veterán a másik pedig egy frissen iskolából kikerült újonc. A két harcos megfordítja a harc menetét. A látványért és vizuális effektekért az Industrial Light and Magic cég és John Knoll és Hal T. Hickel a felelősek, míg a zenét Ramin Djawadinak köszönhetjük. És ahogy Guillermo del Toro jelezte is, a közönség számíthat némi orosz rapre a filmben.

AZ ÉHEZŐK VIADALA, FUTÓTŰZ A Futótűz története ott folytatódik, ahol az első rész abbamaradt, Katniss családjával beköltözhetett a Győztesek Falujába, Peeta és Haymitch házainak szomszédságában kéne élveznie a kellemesebb életet, hiszen van élelme és pénze.

Ehelyett persze vadászik, hogy a zsákmányt Gale családjának adhassa, a fiú pénzt ugyanis nem hajlandó elfogadni. A filmben természetesen visszatérnek az előző rész sztárjai.

FilmMagazin / 23

KRITIKA

ELEVEN TESTEK Valljuk be, manapság az ember és természetfeletti "szörny" közti románcokról szóló filmek nem tartoznak a legkecsegtetőbbek közé, mondhatni elcsépelt, és sokszor tényleg meglepően butuska cselekményekkel próbálják kiszúrni többnyire a fantáziátlan tinédzserek szemét. Az Eleven testek kapcsán azonban a kivétel erősíti a szabályt. Írta: Vampka

A

z utóbbi egynéhány évben tömték a fejünket velük, és még mindig próbálják letuszkolni a torkunkon a vámpírokat, vérfarkasokat, boszorkányokat, démonokat, mindenféle hibrideket és egyéb új keletű bestiákat, akik közt mindig akad valaki, akinek a szőrös, vagy gyémántszerű, vagy rusnya, vagy ijesztő külseje valójában érző és émelyítően romantikus szívet takar. Persze vannak olyan történetek, amiknek más lényege is van azon kívül, hogy valami elpusztíthatatlan lény feláldozza halhatatlanságát, esetleg megosztja azt egy egyszerű halandóval, de többnyire ez az alaphelyzet. Na már most... Mi van akkor, ha a dolgot a visszájára fordítjuk? Mi van akkor, ha az adott szörnyeteg nem csodálatosan szép, nincs benne semmi vonzó, nem szexis, nem rejtélyes és ellenállhatatlan, hanem büdös, lassú, még csak beszélni sem tud rendesen, ráadásul nyers agyat zabál, egyenesen a koponyából? Ki a fene zúgna bele egy ilyenbe? Végül is nem épp a legjobb partnerjelölt, elég beteg az olyan, aki ilyen jövendőbeliről álmodozik. Márpedig az Eleven testek főszereplője a fent leírt tulajdonsá-

24 / FilmMagazin

gokkal rendelkezik – ugyanis ő nem más, mint egy zombi. Bizony, egy sétáló, már-már rothadásnak indult hulla. Nem valami gusztusos, sőt egyenesen morbid még csak a gondolat is, hogy valaki vonzódni kezdjen egy ilyen... valamihez. A film, ami egyébként tudomásom szerint könyvadaptáció, nem is a szokásos, "halandó epekedik a természetfeletti után, ami nagy kegyesen leereszke-

dik a szintjére, és felforgatja a világát" sztori, épp ellenkezőleg. A történet szerint az emberiség nagy részét megfertőzi ez a nyavalya, aminek következtében a fertőzöttek agykapacitása lecsökken, és csupán az éhség, meg a valaha volt rutinjuk hajtja őket előre. Szabad idejükben morognak, nézelődnek a semmibe, és egészséges dolgokra, többnyire emberekre vadásznak, már ha lehet

ES KEDV N E ÍT Ő >> ÜD MEGLEPŐEN EZ, AKÍT Á FILM L A I ÍNÉSZ JÓ SZ AL.<< SOKK

KRITIKA

EZ IS EGY ALKONYAT? Ha ismerős ez a kép, az nem a véletlen műve: igen, az Alkonyatnak is volt hasonló posztere, ráadásul az itt látható Teresa Palmer is kísértetiesen hasonlít Kristen Stewart-ra. A hölgyemény egyébként kifejezetten utálja, ha egy mondatban említik „Bellá-val”, szóval reméljük az április FilmMagazin nem fog a kezei közé jutni…

26 / FilmMagazin

a módszereiket vadászatnak, és nem véletlenszerű rohamozásnak nevezni. Főszereplőnk, egy fiatalember, aki csak arra emlékszik, hogy a neve kezdőbetűje valószínűleg R volt, egy reptéren ténfereg, egy csomó más zombival együtt, nap nap után, míg nem egyszer csak betoppan az életébe (vagy halálába) Julie és pár társa, akik beszerző körútra indultak a biztonságból a többi túlélő számára. Egy röpke zombitámadás során R meglátja és megszereti a lányt. Igen, csak így, villámlásszerűen átfut rajta az érzés; az érzés, ami tudvalevő, hogy hulláknak nincs, és amit természetesen szerelemnek hívnak. Mi következik ebből? Hogy R szépen lassan, akarata ellenére feladja zombi létét, és a benne lezajló változások látszólag ugyanolyan hatással vannak a többi zombira, mint a betegség az élőkre: terjed és fertőz. Mikor együtt látják a zombi fiút és az egészséges, élő lányt, egyre többen tudják leküzdeni az éhségüket és vérszomjukat, emlékezni kezdenek magukra

és az érzéseikre, megtalálják a hangjukat, beszélni kezdenek, és a testük is regenerálódik. Csakhogy Julie, akit R megment a többi zombitól, és az elfajzott, már menthetetlen, vérszomjas mutánsoktól is, majd saját, repülőgépen berendezett otthonában látja vendégül jó ideig, történetesen a túlélők vezetőjének lánya. Julie hosszú ideig élvezi R vendégszeretetét, mire sikerül a fiú segítségével hazajutnia, de a főnök sajnos nem hisz abban, hogy a hullák egyszer csak életre kelhetnek, mi több, segítő kezet nyújtanak az élőknek ahelyett, hogy leharapnák azt, Julie viszont igen. Kezdeti viszolygását leküzdve egyre közelebb engedi magához R-t, akinek nincs más vágya, mint megvédeni a lányt, bármi is legyen az ára, élet vagy halál, közben pedig menekülnie kell a lány rettegő édesapja elől is, aki félti egyetlen gyermekét, és hajtóvadászatot indít R ellen. Hogy happy end lesz-e a dologból, azt sajnos nem árulhatom el, mindenki nézze meg maga.

Az Eleven testek rendezője jó úton halad: előző filmje, a Fifti-fifti is jó volt, kritikánk róla a 2011. decemberi FilmMagazinban található.

Így felvázolva a dolog elég egyszerűnek tűnhet, igazából nem is túl bonyolult a cselekmény, de ahogy tálalva van, az remek. Üdítően kedves film ez, meglepően jó színészi alakításokkal. Nicholas Hoult, akit már sok nagy filmben láthattunk, kacagtatóan hiteles megformálója a húszas évei elején járó zombi srác karakterének. Jó, nem ez lesz pályafutása legemlékezetesebb szerepe, de el kell ismerni, hogy igenis kell tehetség egy ilyen szerephez, ami leginkább akkor látszik, mikor a Julie-t alakító, szintén ígéretes Teresa Palmernek is el kell játszania a zombit. Persze túlzás az a jelenet, de tartom magam ahhoz, hogy Nick Hoult akkor is a lehető legjobb választás volt a zombiszerepre. A sminkesek előtt is le a kalappal, ilyen jó kontaktlencséket évek óta nem láttam, és a tetejébe állati jó betétdalokat is választottak a jelenetek alá. Maga a történet aranyos a maga módján, de a naiv szerelmi szál összemixelése a fröcsögő vérrel, hullafoltokkal és szinte üveges

szemekkel meglehetősen bizarr, ami jót tesz, nem lesz az egészből hiteltelen, nyálas dráma. Elképesztően jó karaktereket sorakoztatnak fel, akik szintén nem mondhatók komplexnek, elvégre ez nem valami eposz, de ez teszi őket olyan könynyen megszerethetővé. Hátrány, hogy az egész tele van logikai hézaggal, és ha nagyon bele akarunk kötni, akkor teljességgel hihetetlenek néhol a fejlemények (hogy kelhet életre valaki, akit többször szétlőttek?), de én nem akarom összefirkálni kérdőjelekkel a képet. Jó ez így, ahogy van. Nincs felesleges bonyodalom, csak sok poén, jórészt az öniróniától és megcsömörlöttségtől imádni való R fejben lenyomott kis monológjaiból, izgalom, zombicsoszogás és az élőholtak napirendjének részletes megismerése, valamennyi futkosás és lövöldözés természetesen, ezek közt elrejtve némi kötelező tanulság, és egy különleges, nehezen leírható atmoszféra, amit az abszurd sztori és a hétköznapi karakterek közti kontraszt te-

remt meg. Az Eleven testek tehát nem egy újabb, nehezen végigülhető, kínos szerelmi tragédia, klisés befejezéssel, hanem számomra az év eddigi legnagyobb meglepetése.

Hangulatos, nagyon is intelligens, érzelmes és valami egészen friss alkotás egy olyan közegben, ahol őszintén szólva azt hittem, már nem lehet újat mutatni.

90% Stáblista Rendező: Jonathan Levine Főszereplők: Nicholas Hoult, Teresa Palmer, John Malkovich Forgalmazó: Pro Video Hazai premier időpontja: 2013. április 11.

FilmMagazin / 27

KRITIKA

G.I. JOE - MEGTORLÁS V an egy erőszakember amerikai tag, bizonyos Rory Miller, aki egy teljes könyvet szentel annak, micsoda hülyeségeket képesek az emberek a harcról, a fegyveres akciókról meg a hasonlókról gondolni, ha minden ilyen irányú tapasztalatuk hollywoodi mozifilmekből származik. Remek könyv, érdemes olvasgatni, még akkor is, ha a fordítóját szívem szerint egy rókafűrésszel darabokra vágnám, aztán a maradványaival kitömném mondjuk a Fekete László bokszzsákját. Jómagam azon a véleményen vagyok, hogy eleve nem százas, aki elhiszi, amit a filmekben lát. Az ilyen ember valószínűleg mozi híján sem egy lángelme, hanem abban hisz, hogy a Schwarzenegger 10000 méteren

28 / FilmMagazin

végigsétál az F-16-os szárnyán, akkor majd hisz a Hétszűnyű Kapanyányimonyókban. Még szerencse, hogy itt van nekünk a legújabb G.I. Joe film. Rory Miller fellélegezhet: aki ezt egy pillanatra is képes komolyan venni, az olyan szinten életképtelen, hogy annak a harcművészetek elsajátítása és alkalmazása lesz a legkisebb baja.

A találóan elnevezett Barikád (Dwayne The Rock Johnson) és válogatott testépítőkből álló csapata azt a megbízást kapja, hogy lopja el Pakisztán teljes atomfegyver-készletét a sok hülye abroszfejűtől. És itt álljunk is meg egy szóra. Igenis Dwayne THE ROCK Johnson, bármennyire fúj is újabban az érintett a becenevére. Magam is könnyekig és

Az első tervek szerint minden egyes fontosabb szereplő, aki feltűnt az első részben, most is visszatért volna, ám csak ötűkkel találkozhatunk.

Mint az gondolom nyilvánvaló, én lennék az utolsó, aki tagadja, hogy kigyúrt és kifényesített férfitesteket nézegetni mókás elfoglaltság. De másfél órán át azért nem köt le. Írta: Kovácsné egyéb testnedvekig meg vagyok hatva, ahányszor a jeles férfiú feltűnik a vásznon, de attól még Johnson nem egy Shakespeare színész, hanem egy roppant (és) esztétikus volt pankrátor. Aki képes a G.I. Joe öszszes jelenetében (de abban is, amikor egy Népszabadsággal a hóna alatt a budi felé tart) rövid ujjú pólóban/anélkül, csillogóra olajozva feszegetni az izmait, és akinek a (szerencsére deréktól felfelé) félmeztelen képeit a tulajdon nyolcéves lányom lájkolja rendszeresen a Facebookon, az nem Dwayne Johnson, az esztéta, hanem Dwayne Johnson, THE ROCK. Sajnálom. A sziklamentesítést ki kell érdemelni.

Dwayne THE ROCK Johnsont amúgy minden ripacskodása ellené-

re térdre borulva imádom, mint fizikai entitást, és legalábbis mérsékelten tisztelem azért, hogy képes volt felkarolni egy olyan reménytelenül döglött ügyet, mint a bikanyakúbaltaarcú örökakcióhősök megszemélyesítése. Johnson egy dinoszaurusz, aki elfelejtett kipusztulni, Stal– lone, Schwarzenegger, meg a Hulk Hogan késői vízhajtása egy olyan korban, ahol a main streamet immár a brúszvillisz alapon gyártott, ’helyiparaszt’ jellegű hősök (pl. Ja-son Statham) meg persze az álarcos igazságosztók képviselik. Johnson kedvelhető, gyaníthatóan azért, mert amúgy egy kedves és értelmes ember, aki magánemberként, pl. interjúkban nagyon jókat mond, és szívesen mosolyog.

A kis kitérő után... khöm... hol is... ja igen, a hülye abroszfejűek. (A G. I. Joe NAGYON folklór film, öröm nézni...) Szóval Barikád vezetésével Duke (Channing Tatum), Lady Jaye (a főállásban gondolom fehérnemű modellként tengődő Adrianne Palicki), Kova (D. J. Cotrona) és egyszer használatos, névtelen társaik annak rendje-módja szerint ellopják az atomot, és várják, hogy hazamehessenek a büdös nagy sivatagból a cuki kis hibátlan fogsorú gyerekeikhez. (Egy hollywoodi hiedelmet szeretnék ezúton örökre megcáfolni: nem, egy film nem lesz szerethető attól, ha gyerek van benne. Az ember a gyerekek közül leginkább a sajátjait szereti, a többire pedig egészséges kétkedéssel tekint, fő-

FilmMagazin / 29

KRITIKA

BRUCE WILLIS NEM BÚCSÚZIK A FEGYVEREKTŐL Hallani sem akar arról Bruce Willis, hogy Amerikában korlátozzák a fegyverviselési jogot, pedig az utóbbi egy évben végrehajtott tömegmészárlások miatt a közvélemény jelentős része ezt követeli. Az akciósztár szerint, ha belenyúlnak az alkotmányba, amelynek második kiegészítése rendelkezik a szabad fegyverviselésről, előbbutóbb más jogokat is ki fognak belőle gyomlálni, és a végén semmi nem marad a szabadságból. Willis élesen elutasította azt a feltételezést is, hogy az erőszakos filmek és az ámokfutók rémtettei között összefüggés lenne.

"Senki nem kezd el gyilkolni csak azért, mert látott egy filmet - magyarázza a sztár. - Igazán sajnálom az áldozatok hozzátartozóit, hiszen én is apa vagyok, de nem tudom, hogy az elmebajt hogyan lehetne törvényileg szabályozni." Willis szavait furcsának találják Amerikában, mert a hollywoodi sztárok szinte egy emberként a fegyverviselési jog korlátozása mellett vannak, élükön Sylvester Stallo-néval, aki maga is akciófilmekkel lett világhírű. (UIPDuna Film) leg ha túlzottan aranyosak az alamuszi kis rohadékok.)

A sztorira visszatérve: hőseink nem tudják, hogy odahaza az elnököt (Jonathan Pryce) elrabolták, és az alakváltó Zartan (meglepi: Jonathan Pryce) került a helyébe, aki egyetlen tollvonással eltörli az egész G.I. Joe részleget. A szőnyegbombázást au naturelle csak hőseink élik túl, akik valahogy hazajutnak (ez nincs igazán részletezve), és otthon azonnal nekilátnak szervezkedni a minden csúnya dolgok hátterében álló, hívei által frissiben kiszabadított Kobra parancsnok és hívei (Zartan má’ vót, azon kívül Tűzbogár – Ray Stevenson) ellen. Utóbb csatlakozik hozzájuk Kígyószem (tök mindegy kicsoda, végig álarcban van), annak Jinx nevű spannője (Elodie Jung), az eredetileg szintén gonosz Viharárnyék (Byung-hun Lee), meg a brúszvilisz (Bruce Willis), és a jó öthatszáz kilónyi impozáns élőtömeg plusz két pár nem kevésbé impozáns cickó nekilát megmenteni a világot.

30 / FilmMagazin

Már a bevezetőben is utaltam rá, hogy az akciófilmeket, de legfőképp az amerikai hazafias akciófilmeket képtelenség komolyan venni, különösen a műfajt virtuálisan kinyíró, eltemető, aztán kiásó és újra kinyíró és felgyújtó és a hamvaiba hugyozó... szóval az Amerika kommandó óta. (Amit meg az Amerika kommandó meghagyott, azt a Feláldozhatók 2 kilőtte a Napba. Kész, ennyi.) Manapság a pőre hazafias akciófilmet akkor lehet nagyobb profit mellett eladni, ha minimum a Bruce Lee reinkarnációja tapossa szét mezítláb az MBT 3000-est, de ennél jóval praktikusabb, ha a pörgős jelenetek mellé beiktatunk némi (undok picsogós nőknek való) jellemfejlődést, olyan karaktereket, akiknél a dimenziók összege egynél nagyobb egész szám, jópofa vicceket, csillogó robotokat, értelmezhető történetet.... szóval valamiféle hígítást a csihipuhi mellé. Vagy az ufókat, az mindig bejön. A G.I. Joe akciójelenetei nagyjából rendben vannak, kellően zajosak, mozgalmasak és lehetetle-

nek, egyik-másik megoldás egészen ötletes (a függőleges sziklafal mentén fellógatott nindzsák közti összecsapással is csak az volt a bajom, hogy nagyon kilógott a „3D yeah, beszartok” feliratú lóláb, de a film vége felé a maroklőfegyverek másfél centiről történő intenzív használatával kombinált ökölharc kimondottan tetszett). Mivel Dwayne THE ROCK Johnson főszereplése mellett jellemfejlődést és hasonlókat vizionálni kissé kockázatos, a csillogó robotokat meg már a Transformersben ellőtték, a G.I. Joe 2-t a jópofa viccek és az értelmezhető történet tudta volna megmenteni. De nem. A film benyögős-macsócsávós poénjai még angolul is kínosak, magyarul viszont egyenesen idegborzolóak, én a szinkronírók helyében ilyen esetekre inkább beiktatnék valami nyuszikás viccet (vagy bármit). A Channing Tatum alakította relatíve vicces figurát meg puff, lelövik az első húsz percben. A történettel nem a bugyutasága a baj. Franc se akar G.I. Joe-ból diplomázni, bár

Az alcím nagyon sokáig Cobra Strikes volt, ezt változtatták később Retaliation-ra.

>> MIVEL DWAYNE THE ROCK JOHNSON

FŐSZEREPLÉSE MELLETT JELLEMFEJLŐDÉST ÉS HASONLÓKAT VIZIONÁLNI KISSÉ KOCKÁZATOS, A CSILLOGÓ ROBOTOKAT MEG MÁR A TRANSFORMERSBEN ELLŐTTÉK, A G.I. JOE 2-T A JÓPOFA VICCEK ÉS AZ ÉRTELMEZHETŐ TÖRTÉNET TUDTA VOLNA MEGMENTENI.<<

az egy kicsit erős, mikor elsütnek a légkörben valami 40-50 atombombát, és közlik, hogy de jó, hogy nem a földre estek, így minden okés, mehetünk bejglit enni. Az ütemezés a baj, meg a sztori felépítése meg az egész, ahogy van. A kedvenc karakterszínészeim közé tartozó Jonathan Pryce és az általa alakított Zartan pl. nagyságrendekkel érdekesebb figura, mint a gonosz Kobra parancsnok. Őt meg a kiszabadítását teljes nyugalommal a francba ki lehetett volna hagyni az egészből (a cool motoros mutatványt meg valahova máshova betenni), valami két másodperces kerettörténettel, hogy „Kedves gyerekek, Kobra bácsit további intézkedésig Zartan bácsi helyettesíti”. (Ha már itt tartunk: mi a fészkes frásznak kap egy Hasbro film 16-os karikát??? Hát még kukit se mutatnak benne, pedig lett volna rá közönség...) Azt viszont az első 5 percben elárulják, hogy az USA elnöke, ez a szent ember, a martalócok áldozata lett, és egy alakváltó helyettesíti. No nem mintha egyéb-

ként belehaltam volna a kíváncsiságba, hogy most akkor a kedves ősz hajú bácsi kettős életet él-e, de akkor is... Hagyjuk csak a feszültséget halmozódni. Ha már nem újítunk semmiben, ne újítsunk a kliséken se, csak zavart fogunk kelteni. Hasonlóképp kretén módon van elhelyezve a történetben az Ördögi Terv.

Az Ördögi Tervet, kérem, azt az elején legalábbis vázolni kell, hogy annál jobban kidomborodjon a hősök hősiessége. Ellenkező esetben ugyebár fogalmunk sincs, miért kepesztenek az izomagyúak. Azt nem nekünk nyomozzák ki, hogy a kedves ősz hajú bácsi stb-stb, mert nekünk 103 perccel ezelőtt már megmondták azok az indiszkrét filmkészítők, viszont hiába riogatnak ötpercenként, hogy veszélyben a világ, ha nem tudjuk, mi is az a veszély konkrétan. Ráadásul az utolsó tíz percben a gané Zartan lezúzza egész Londont, de cakk-pakk, mind a nyolcmillió lakosával együtt, ami.... hogy is mondjam csak... olyan kesernyés ízt hagy az ember szájában, hogy „Ezt barátom a G.I. Joeék most k-ra elb-ták.”

A film megtekintése után egészen frusztrált lettem a hirtelen rám törő irreális vágyaktól. A nyilvánvalótól eltekintve (miszerint hogy akkor dolgozzon nálam a Rock napi négy órában, mondjuk, hümm-hümmhümm, mondjuk kertész munkakör-

ben) szóval a nyilvánvalótól eltekintve az alábbi dolgokat szeretném kérni karácsonyra: 1) Lady Jaye szemhéjtusát. Mert a nagy leszámolás után, mikor a néni kimászik a retkes vízzel tele kútból, ahol 24 óráig bujkált a rá vadászó ellenség elől, Adrianne Palicki szemhéja tökéletesen ki van húzva. Én meg, bakker, a gondos festegetés után elég ha tüsszentek egyet, és máris úgy nézek ki, mint Johnny Depp a Lone Rangerben (A magányos lovas - hazai premier: julius negyedike).

2) Bruce Willis konyhája. Nem tudom, mihez kezdenék a vágódeszka mögül gombnyomásra kiugró tankkal, de sirály lenne egy olyan. 3) Azt a sminkest, aki Dwayne Johnson szemöldökét szedi. Irreális vágyaim közt nem szerepel, hogy ezt a filmet bármilyen formában még egyszer megnézzem, DVD-n megvegyem vagy bárkinek is ajánljam.

55% Stáblista Rendező: John M. Chu Főszereplők: Channing Tatum, Dwayne Johnson, Bruce Willis Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2013. április 4.

FilmMagazin / 31

KRITIKA

LIKVIDÁLVA Tipikus „ezt vártam, ezt kaptam” mozi, mellőzve minden ámulásra okot adó fordulatot, megszórva klisékkel, sablonokkal. Bőven „egyszer nézős” kategória. Írta: Holhós Linda , igen. Ide nekem még vagy tíz ilyen filmet! Végigélni sem semmi élmény, de írni róla… na az aztán kihívás a javából. Lássuk pár mondatban a történetet. Ben egy Belgiumban élő „mérnök”, szakterülete a hiperszuper, ilyen-olyan típusú (retinaolvasó, DNS elemző, köpetmintát gyűjtő, bélgáz felismerő… stb), feltörhetetlen zárak gyenge pontjainak a megtalálása. Aztán egy reggel a munkahelyének hűlt helye, a bankszámlája számlatörténete leginkább csak a nagy semmit mutatja, és kiderül, hogy a kérdéses cégnél Ő sosem volt alkalmazott.

Minket, mezei hétköznapi embereket, egy ilyen megmagyarázhatatlan fordulat lehet hogy az idegbaj szélére sodorna, de nem így főhősünket! Ő szépen berobog kliséfalvára, és a megfelelő eszközökkel felvértezve szembe kezd úszni az árral. Mert-

Ó

32 / FilmMagazin

hogy kedves főszereplőnk nem ám holmi facsipesz egyszerűségű mérnök! Hanem a CIA volt alkalmazottja (komolyan ilyenkor el szoktam gondolkozni: a CIA vajon pénzeli ezeket a mozikat? Van egy hangyányi propaganda szaga ennek a CIA mindent lát, hall, tud, és eltöröl, likvidál, megsemmisít dolognak). És azon belül is az elit gyilkos klub tagja…

Tudjátok az a „ha nem vállalta senki az ügyet, mert annyira rizikós és mocskos volt, akkor mindig engem küldtek” fajta. A háttérben teret kap némi fegyverkereskedelem, megspékelve az öreg vén rókával: az atommal. De ami új volt, itt a jövő energiájaként megemlítik a lítiumot is. És csak, hogy az eredetiség nehogy szóhoz jusson már, színre lép egy áruló is, egy kettős ügynök, akit nem más személyesít meg, mint Olga Kurylenko. A hölgyemény rez-

zenéstelenségre épülő, merev arcmimika technikája, hagy némi kívánnivalót maga után. Volt szupertitkos CIA fenegyerekünk mellett (aki MacGyver után szabadon, a konyhában plasztik robbanóanyagot készít), adott még annak tinédzserkorú lánya is, aki szintén belekeveredik ebbe a forgatagba. Apa és lánya közt van családi feszültség dögivel, így a forgatókönyvírók lelkesen újra eldurrogtathatják az „egész idő alatt hazudtál nekem!” a „nem hagyom, hogy bármi bántódásod essen!” és a „nincs más vágyam, mint az apádnak lenni!” frázisokat. De megkapjuk még a „hogy váltál azzá, ami ellen mindvégig harcoltunk?” költői kérdést is, és az alig sablonos fenyegetést is: „Azt akarom, hogy adj át egy üzenetet a főnöködnek(…). Tudom ki Ő, tudom hogy hol lesz… Ha nála van a lányom, akkor vissza akarom

Ez a hónap egyértelműen Olga Kurylenko jegyében telik, hiszen egy évre elegendő filmjét láthatjuk.

kapni. Ha bántotta őt, akkor megölöm.” – ez volt a harag, és a düh égbekiáltó megnyilvánulása, és egyben a film egyik csúcspontja is, amitől nekem kényszeresen viszketni kezdett a fejbőröm. A brutálisan hidegvérű (G.I.) Ben Joe, miután a lányát elrabolják, még összeszedettebb lesz, és minden diplomáciai kérdésre fittyet hányva úgy dönt, rövidre zárja ezt a szúnyogcsípésnyi komplikációt. A rossz elnyeri méltó büntetését, apa és lánya egymásra találnak, etcetera, etcetera.

A főszerepben látható Aaron Eckhartnak voltak már jobban felépített szerepei is. Példának okáért rögtön ott van A Sötét Lovagból Harvey Dent figurája, vagy a Köszönjük, hogy rágyújtott! c. film Nick Naylorja.

A pasi teljesítménye meglehetősen hullámzó. Nem a színészi képességeit vonom kétségbe – mert amúgy nem tartom teljesen tehetségtelennek – hanem ama érzékére irányítanám rá a figyelmet, hogy rendre beleválaszt a pocsék filmekbe. Mint ebbe is, most. Ezt a mozit még besorolni sem nagyon merem, mert a thrillerhez durván le van butítva, az akcióhoz pedig túl lassú. Vagy kétszer sikerült is elbóbiskolnom közben. De legalább az alapszabályok nem változtak semmit: 1) Ha bármelyik le- vagy felmenő rokonod dolgo-

DE HISZEN EZT MÁR LÁTTUK! Teljesen megértjük, ha a filmet megnézve, vagy a cikket végigolvasva valami hasonló felkiáltás hagyná el a Tisztelt Olvasó száját. Igen, ezt már láttuk, hogy csak az utóbbi pár évből merítsünk példát: a Bourne-filmekben és az Elrabolva első és második részében. Annak viszont, hogy divat lett ezen filmek koppintása, abszolút nem örülünk, hiszen már ezek folytatásai is eléggé gyengére sikeredtek. Bízzunk együtt az új ötletek eljövetelében!

zott a CIA-nél akkor csak idő kérdése mikor fognak lerohanni… 2) Ugyan a kérdéses rokon fél életét információszerzéssel töltötte, és már az is csodaszámba megy, hogy ki tudott lépni élve a kötelékből, mégis megengedi neked, hogy a legjobb barátodtól kérj segítséget, függetlenül attól, hogy józan parasztival is lekövethető: ezzel halálra ítéled a legjobb barátodat családostul… 3) Ha nem tetszik valami, vagy lődd le, vagy robbantsd fel. Mindenki így csinálja. 4) Egy amerikai volt CIA-s is elég ahhoz, hogy megbuktasson egy fegyvercsempészésben ász kartellt… És túléli! 5) A főhős lányát

semmilyen körülmény nem taszítja sokkba… Meglövik, megcibálják, elrabolják, több alkalommal mészárolnak a szemei előtt, és nem! De hisztizni, azért mert ott kellett hagynia az Államokat, azt bezzeg, még egy autósüldözés közepén is tud! Hiába, tinédzserek… 6) És végül: bármekkora zűr is legyen az ősökkel, egy ilyen krízishelyzet mindent helyrebillent. Ergo: ha összevesztél apáddal, kérd meg a CIA-t hogy néhány ügynökével keressen fel. Hatékonyabb, hisz itt 100%-os a siker, és nem kerül annyiba, mint egy pszichiáter.

Az olyan időkre javasolnám ennek a filmnek a megnézését, amikor már végképp nincs mit nézni. És amikor már minden mindegy. Ha véletlenül kimarad, az sem jelent katasztrófát.

Fél év múlva – remélhetőleg – már én sem fogok rá emlékezni.

45% Stáblista Rendező: Philipp Stölzl Főszereplők: Aaron Eckhart, Olga Kurylenko, Liana Liberto Forgalmazó: ADS Service Kft. Hazai premier időpontja: 2013. április 18.

FilmMagazin / 33

KRITIKA

TÁMADÁS A FEHÉR HÁZ ELLEN John McClane szerepében: Gerard Butler. Írta: Sanya08

A

ntoine Fuqua az én szememben mindig is egy közepesnél éppen csak jobb direktornak hatott. Filmjei, mint például az Orvlövész Mark Wahlberg főszereplésével vagy éppen a Nap könnyei Bruce Willis-szel mindig mutattak erős potenciált, jó ritmusérzékről tett bennük tanúbizonyságot a rendező, de valami mindig félresiklott. Legyen az a fáradt színészi alakítás (Bruce Willis részéről a Nap könnyeiben), vagy mondjuk az erőltetett macsóskodás (Mark Wahlberg részéről az Orvlövészben). Hozzátenném persze, hogy ezek a filmek nem rosszak, már csak abból az okból sem, mert Fuquának van tehetsége az akciójelenetek megrendezéséhez, az atmoszférateremtés

34 / FilmMagazin

sem áll tőle távol, nem fél az erőszakos jelenetektől, de talán a legnagyobb problémája az, hogy nincs igazán markáns stílusa, kézjegye.

Legjobb filmjének a Brooklyn mélyén-t tartom, bár tény, hogy annak is megvannak a maga szépséghibái, viszont ambiciózus vállalkozás volt sok remek színésszel és kemény drámával, ez pedig felmenti őt a rendezési/narratív félrelépések alól.

A Támadás a Fehér Ház ellen oda sorolható a Nap könnyei és az Orvlövész közé. Mindhárom filmet belengi az amerikai patriotizmus és hősiesség szelleme, azon felül pedig mindhárom film igyekszik igazi zsánerdarab lenni (legalábbis az Orvlövész és a Támadás… az biztosan, a Nap könnyei kicsit kakukkto-

jás ilyen szempontból) kemény figurákkal és explicit erőszak ábrázolással. Fuqua azonban ezt az intencióját legújabb alkotásával tette igazán teljessé, ugyanis minden túlzás nélkül lehet állítani, hogy a Támadás a Fehér Ház ellen egy olyan darab – mind történetét, mind pedig karakterábrázolást tekintve – mint amilyet a nyolcvanas évek végén, illetve a kilencvenes évek első felében készítettek. Pontosabban a Die Hard első része utáni időre kell inkább gondolnunk, ugyanis ez a film annak egy kvázi újrája, de legyünk még pontosabbak: inkább a Die Hard-ot utánzó filmekhez lehet hasonlítani.

A főszereplő Mike Banning az Amerikai Egyesült Államok elnökének a testőre. Keménykezű, őszinte,

Antoine Fuqua a következő filmjeivel kicsit ellép az akciófilmek világától, az egyik projektje például a Southpaw című bokszolós-film lesz

egész kommandós csapattal. Azok a hülyék ott a krízis szobában meg csak tátott szájjal bámulnak, míg Mike rendbe teszi a dolgokat. Ellenségei, akiket a Fehér Ház sötét folyosóin elintéz általában csupán névtelen/arctalan figurák, akik csak arra jók, hogy agyonpuffantsák őket, egyetlen komoly ellenfele a fő nemezis, akit a Halj meg máskor illetve a Nindzsa gyilkos szereplőjeként ismerhettünk meg. Hitelesen hozza a kíméletlen gonosztevőt, aki rezzenéstelen arccal irtana ki egy egész nemzetet a béke érdekében.

Mivel a film olykor egyfajta kikacsintós jelleggel bír, ahogyan a zsáner szabályait felsorolja, nem lehet teljesen haragudni a logikai buktatókra, ezért az egyetlen valódi hibája véleményem szerint sajnos maguk az akciójelenetek. Nem vitás, hogy a Fehér Ház elleni ostromot bemutató jelenetsor döbbenetesen jó volt és látványos, addig az épület belsejében történő terrorista-elhárítás már nem fél az ellenséget szájba szúrni egy késsel, ugyanakkor jól kijön az elnök egész családjával és a testőrtársaival is (ezt a legjobban a prológus mutatja be, amikor is az elnökkel látjuk őt bokszolni, úgy beszél vele, mintha a haverja lenne, majd bratyizik a kisfiúval, végül a kollégáival is vált pár kedves szót). Egy autóbalesetet követően azonban – amikor is az elnök felesége odavész – Banning irodai munkára kényszerül és az élete unalmassá válik.

Visszasírja a mozgalmas napokat, aztán a kívánsága teljesül is, mikor a Fehér Házat terrortámadás éri.

“Die Hard a Fehér Házban” – mondják sokan, és valóban. A cselekmény több aspektusa hajaz a klasszikus akciófilm szerkezeteire, vannak jelenetek, amelyekben már tényleg, szinte pofátlan módon másolja John McTiernan filmjét (lásd: Dylan McDermott és Gerard Butler második közös jelenetét). Még jobban, mint a kilencvenes évek termékei, például az Úszó erőd vagy éppen a Féktelenül, melyeknek az alapkoncepciója szintén a Die Hardtól vonatkoztatható. Butler karaktere szinte egy-az-egyben édestestvére a régi akcióhősöknek. Nem beszél sokat, de ha igen, akkor sem a levegőbe. Mindig van a tarsolyában egykét egysoros, és egymaga felér egy

kevésbé, ugyanis az operatőr elfelejtette ezeket a jeleneteket normálisan megvilágítani. Ennek rendje és módja szerint így ezek a szcénák alig kivehetőek lettek. Szerencséje van Fuqua-nak, hogy azért így is szépen diktálta a tempót és az intenzitás így is kiütközött, sötétség ide vagy oda. Azt azért akkor is otromba húzásnak tartom, hogy ha már ilyen hévvel törnek a csontok és lövetnek fejbe a rossz fiúk, akkor miért is nem engedik, hogy mindezt rendesen lássuk? Mindig ugyanaz a nóta, ha a modern akciófilmeket nézzük. Ha már múltat idézünk, idézzük azt meg annak módja szerint, annak minden kellékével.

65% Stáblista Rendező: Antoine Fuqua Szereplők: Gerard Butler, Aaron Eckhart, Morgan Freeman Forgalmazó: Pro Video Hazai premier időpontja: 2013. április 4.

FilmMagazin / 35

KRITIKA

POKOLI FUTAM Legszívesebben, csak annyit írnék ide, hogy „NEM JÓ! NE JÓ! NEM JÓ!”, de félek ez nem vallana túl nagy profizmusra… De jobb nem jut az eszembe, kivéve talán azt hogy: „AAAAAAAUUU!!!” Írta: Holhós Linda

P

aul Walker részemről azon színészek egyike, aki a sikerét nem kimagasló tehetségének, hanem azon nők tömegének köszönheti, akik vevők a kisfiús sármra, és a kék, bamba csillogó szemekre. Sajnos engem ezen tulajdonságok nem különösebben hatnak meg, így jelen férfiú varázsa is olyan szépen pattan vissza rólam, mint gumilabda a falról. Két olyan filmet tudok felsorolni, amiben láttam a szikráját annak, hogy a srác nem teljesen reménytelen. Az egyik a Kutyahideg c. film volt, ahol azok a gyönyörű huskyk konkrétan a hapsi helyett elvitték a hátukon a produkciót, a másik pedig a Halálos Iram franchise olyan epizódjai, amelyekben Vin Diesel is remekel. A két férfi párosa ütős, ezt el kell ismerni. De minden más olyan alkotás, ahol Paul Walker „egyedül” (kutyahad és

36 / FilmMagazin

más közkedvelt színész nélkül) szerepel, maximum közepesnek tekinthető. Jelen filmünkről sajnos még ez sem mondható el, de mindenképpen leszögezendő, hogy ez nem Paul hiányos tehetségének köszönhető, hanem leginkább a borzalmas történetvezetésnek, a pocsék forgatókönyvnek, és úgy en bloc a teljesen értékelhetetlen kivitelezésnek.

A film első képsorai hangulathordozásukban a Need for Speed Hot Pursuit széria felé hajaznak (a Most Wanted 1-2 grafikája milliószor látványosabb, mint a filmbéli jelenetek), amitől nekem ritka hamar el is ment az életkedvem. Ha már ilyen kameraváltásokat alkalmazunk egy filmben, akkor tessék azt tisztességgel csinálni, vagy sehogy! Nő létemre meglehetősen érzékeny vagyok az üldözéses jelenetekre, az azokban szereplő járművekre, a motor

jellegzetes búgására, amikor felfelé kezd szökni az adrenalin… Olyan ez, mint amikor rákészülsz az első éjszakára a kiválasztott kedves oldalán, aki elkezd vetkőzni, te pedig szépen fokozatosan egyre jobban behergeled magad. Aztán kiderül, hogy a kedves lábkörmei ápolatlanok, vagy mondjuk annyi szőr van a testén, amiből egy kisebb testű kutya fel tudna öltözni. Kiszúrod ezeket a jellemzőket, és onnantól fuccs a tervezett gyönyörnek. Aki kedveli a látványos autók közt zajló csetepatékat, az ettől a filmtől nem fog jóllakni. Maga a film felépítése is igen zavaró. Valamilyen számomra elfogadhatatlan megrögzöttség miatt, az alkotók a dráma irányába kezdték terelni a történetet. Ha hagyták volna az akció jól megszokott, kényelmes keretei közt, akkor sokkal élvezhetőbb mozi csikaródott

Paul Walker-nek nemsokára (május 23-án) lesz lehetősége a javításra a Halálos iramban széria hatodik részében.

volna ki belőle, de így… Paul anyaitapait belead, hogy kellően szenvedős arcszerkezettel eladja számunkra a börtönből szabadult, alkoholista exférjet, aki kézzel-lábbal kapálózik házassága megmentéséért. Egész hitelesen is csinálja, talán még sikeresen rá is terelhetne bennünket erre a vonalra, de akkor minden előzetes nélkül besiklik a háttérbe egy brutális „mi vagyunk a faszagyerekek” jellegű feketezene, ezzel meg is fojtva a kibontakozó mély hangulatot. De sebaj, ha így, hát akkor legyen így! Akkor legyen laza, „megmutatom milyen fából faragtak, rettegjen haragomtól a föld és az ég” klisé, az is lehet élvezhető… De nem! Lekeverjük a zenét, és visszavonulunk Szundivölgybe, irány a Dráma főút, és beparkolunk az Unalom és a Baromság sarkán. A történet értelmi szintjéhez hozzászólni is nehéz. Kiindulási pont: főszereplőnk véletlenül pont egy olyan autót kölcsönöz ki, amiben egy olyan hölgyike van elspájzolva, aki éppen lebuktatná a rendőrfőnököt nemzetközi emberkereskedelem miatt. FAKE!!!

Kérdem én: melyik hülye, korrupt rendőrfőnök likvidálna úgy valakit, hogy jól elkapja, bealtatja, majd ráugraszt egy bérgyilkost? Ha már eljutsz az illető lakására, és be tudod nyugtatózni, akkor nem egysze-

rűbb ott helyben fejbe is lőni? És a másik… Legjobb tudásom szerint, ha valakire rá akarsz bizonyítani valamit, ahhoz elengedhetetlen kellék a BIZONYÍTÉK. Nem árt, ha eme bizonyíték közvetlen, ha van neki nyoma, vagy írásban, vagy hangfelvételen, vagy videofelvételen… Tök mindegy, csak terhelő legyen. Hát itt szó sem esik semmi ilyesmiről. Az egyetlen, ami a rendőrfőnök ellen szól, az a csaj mobiltelefonnal rögzített vallomása. Részemről ez legfeljebb maximum hitelrontásként állná meg a helyét. Na de ne legyünk ennyire földhözragadtak, fogadjuk el, hogy vannak helyek, ahol másként mennek a dolgok (mondjuk a Marson), és ne keressünk mindenhol hibát. A filmben szereplő gonoszainknak már csak a tudás feltételezése is elég egy hadjárathoz, így főszereplőnk kutyaszorítóba kerül egy idegen országban, feltételesen szabadlábon… szóval nyakig merülve a kakiban. És végignézhetjük, hogyan verekszi ki magát a trutyiból, szép komótosan, ügyelve a mi pulzusszámunkra is, nehogy az egészségtelen magaslatokba szökkenjen. Gyenge film. Nagyon. Meg kell mondjam, így április magasságában kezdek lelkesedésügyileg meghanyatlani. Lassan eltelik 2013 első fele, és még egy olyan nagy

durranáshoz sem volt szerencsém, ami visszakergetné a színt az arcomba. Ezt a mozit is dobozolom, és arra a polcra helyezem, ahol mindenféle zavaró tényező nélkül, nyugodtan beszőhetik kedvenc házi pókjaim.

40% Stáblista Rendező: Mukunda Micheal Dewil Főszereplők: Paul Walker, Naima McLean, Gys De Villiers Forgalmazó: Big Bang Média Hazai premier időpontja: 2013. április 18.

FilmMagazin / 37

KRITIKA

THE MASTER Igazi barátság csak férfiak között van. Hangzott el még az ókorban, s Paul Thomas Anderson az Oscar-latolgatások alatt sokat emlegetett filmjét nézzük talán helyeslően bólogathatunk, annak igazán. Bár többről van szó, mint két férfi kapcsolata, ez mégis mindennél fontosabb. Írta: Paulkemp

F

reddie Quell (a filmezéstől végleg visszavonult rapsztár, Joaquin Phoenix), mint önmagát elvesztett fiatalember tér haza a nyugati frontról a II. világháború után. Erőszakos, alkoholba merülő személyisége egy egész generáció bánatát kiálltja világgá. Lancaster Dodd (Philip Seymour Hoffman) egy vallás megalapításán fáradozik, mely erősen megkérdőjelezhető pszichologizmusával inkább tűnik feltörekvő szektának, mint az új kereszténységnek.

Kettőjük találkozásából nem csupán egy remek barátság képét, vagy egy apa-fiú kapcsolat vázlatát, esetleg egy mester és tanítvány karcolatát teremti meg remekül Anderson, hanem elegánsan pofozza fel napjaink egyik legkérdőjelesebb hitét a szcientológiát (még ha ezt a témát

38 / FilmMagazin

tudatosan kerüli is a direktor). Az egész hátterében pedig egy korszak sejlik fel, mely éppen olyan lenyűgöző, mint a ex-tengerészgyalogos és a vallásalapító kapcsolata.

A véletlen (vagy ha jobban tetszik: a sors) tereli a két igencsak különbözőnek tűnő, ám valahol mégis rettentően hasonlító személyt egymás mellé, hogy Freddie „jobb” emberré váljon, Lancaster pedig ihletet merítsen az emberi lélek szobrászatából. E közben pedig szívük szerint semmi mást nem csinálna a két férfiú, mint jól berúgna és megdugna mindent ami mozog. A költőien felvázolt kapcsolatban két nagyon gyarló ember vesz részt, akik teljesen elveszettek a maguk módján.

Mindehhez pedig olyan színészi játék társul, melyet régen láttunk a filmvásznon. Hoffman és Phoenix

Mi már azzal is meg lettünk volna elégedve, ha DVD-n jut el hozzánk, így viszont, hogy moziban is láthatjuk óriási örömet okozott a forgalmazó

teljesítményére nehéz szavakat találni (mindketten Oscart érdemeltek volna, akár megosztott főszereplőit, akár egyiküket kiemelve, a másikat pedig mellékszereplőnek titulálva).

Talán a legérzékletesebb, ha annyit mondunk, hogy egyetlen pillanatra sem kételkedtünk a démoni veterán erőszakban kicsúcsosodó alkoholizmusába, s az elfojtásai bilincsében élő vezető manipulátor mivoltában.

Közöttük pedig ott a nő, Peggy Dodd (Amy Adams), aki a felszíni ártatlansága alatt talán még ijesztőbb megingathatatlan hitével és eltökéltségével.

Az egész felett pedig, mint kíséret lebeg egy szekta képe, mely jól ismert pszichológiai módszereket kever különféle misztikus talányokkal, hogy érzelmi befolyásolással és vitatható kísérletekkel gúzsba kösse követőit. Gondoljunk itt akár csak az auditálásra emlékeztető „vallatásra”, vagy a közönség előtti hipnotizálásra. A direktor úr viszont nem ítélkezik e felett, hagyja, hogy az egész magát leplezze le. S meg is teszi kiforratlan gyógymódjaival, tagjai magánéletének rögzítésével, mely legalább annyira ijesztő, mint az ellenük fellépőkkel szembeni nyers

erőszak, mely persze Freddie számlájára írható ám a fellépés mégsem túl határozott ez ellen.

E közben pedig az is nyilvánvalóvá válik, hogy az elveszett lélek, Quell miért talál menedéket, s új otthont e kétes falak között, s hogyan képes (a női elnyomás alatt élő) vezér oldalán új életet kezdeni. Érzékeltetve ezzel a háttérben húzódó – a második világégés utáni – kor szociális és ideológiai szellemiségét, melybe nem fér bele olyan könnyedén mindenki. Hisz belegondolva ezen poklot megjárt, elkárhozott nemzedék hazatérésének és visszailleszkedésének nehézségeibe értelmet nyer, hogy elsőre nem akar a segítő kéz mögé nézni.

Anderson a tökéletes hatást végül a film szövetével éri el, melyet szintén a szekta anyagából sző meg. A roppant lassú, hipnotikus karakterekkel játszó alkotás töredezettsége és zavaros okfejtései hasonulnak annak tárgyához: hazug és kusza lesz. Végül ettől válik teljesen hitelessé és pontossá, s bár a végkövetkeztetés leszűrését a nézőre bízza, egyetlen támpontot egy szimbólumon (a tengeren) keresztül azért kijelöl.

Tény, hogy nagyon nehéz megbírózni a filmmel, s minden bizonnyal megosztja a közönséget. Az is kétségtelen, hogy ez a rendező egyik legnehezebben nézhető alkotása bonyolult játszmái és zavarbaejtő kettőségei miatt, mégsem tudjuk rá nem azt mondani, hogy zseniális.

90% Stáblista Rendező: Paul Thomas Anderson Főszereplők: Joaquin Phoenix, Philip Seymour Hoffman Forgalmazó: Budapest Film Hazai premier időpontja: 2013. április 11.

FilmMagazin / 39

KRITIKA

ÉBREDÉS Nem kedvelem a túlságosan realista filmeket mert ezeknél semmi sem áll távolabb a valóságtól. Volt egy olyan érzésem az Ébredés bizonyos részeinél is, hogy az lesz a legjobb, ha besózzák az egész angol kertvárosi utcát mert lassan már mindenki meghalt. Írta: Fekete Felícia

A

múgy én egy igazi angol szakos-anglománból az évek során szépen lassan egy Britannia-utáló lettem. Mostanában már kezdem azt gondolni hogy, ennél lehangolóbb hely kevés van a világon, persze nem jártam ÉszakKoreában, nyilván az sem egy Mária napi körmenet.

Az Ébredés című szociodrámában van minden ami miatt Nagy-Britannia egyes környékei és társadalmi beidegződései visszatetszést keltenek az emberben. Lehangoló időjárás, a lehangoló kertvárosban, lehangolt emberekkel. Az agresszió meg nem éppen elfojtott hanem inkább ereje teljében ragyog.

Pont annyira van jólét, hogy az állampolgárok már kicsit romlottan unatkoznak és nincsenek egyáltalán egymásra utalva. Az egész filmet

40 / FilmMagazin

áthatja az a rossz hangulat, amit én nem szeretek ebben az esős szigetországban. Persze elismerem, hogy ha kellőképpen jómódú vagy akkor

ez egy nagyon jó hely tud lenni, de itt nem erről van szó. Szereplőinkre mondhatnánk, hogy alsó-középosztálybeliek, de a szomorú tény az,

A rutinos színészek (pl. Tim Roth) mellett az elsőfilmesek is fontos részei a produkciónak (pl. Rufus Norris és Eloise Laurence).

hogy valójában ők a középosztály.

Három családról szól a történet, amiből kettőben hiányzik az anya.

Nem élnek annyira rossz a környéken, nem is annyira szegények, még csak nem is alkoholista senki, ennek ellenére a 11 éves kislányok egymás fejét a földön fekve rugdossák, és ez egy olyan mellékes esemény amiről nem is szól a gyerek az apjának, akivel való kapcsolata a film témája. Ez nyilván csak egy csipcsup esemény és különben is the survival of the fittest a legfontosabb, így az a legjobb ha verekedünk és télen sem hordunk zoknit.

Ha a filmben bemutatott élet valamennyire is közelít a valósághoz, akkor elég nagy gáz van arrafelé, bár azért valószínűbb, hogy az alkotók (vagy a film alapjául szolgáló regény írója) nyúlt mellé kissé. Mindezek mellett iszonyatosan félelmetesnek találtam a Rufus Norris filmjét, vágni lehetett a feszültséget, többször majdnem abbahagytam annyira izgalmas volt, így rosszat nehéz azért mondani róla, a fent leírtakon kívül. Nincsen benne fölösleges jelenet, és azonkívül. amit már említettem, hogy majdnem mindenki meghal, reálisak a párbeszédek és

a jelenetek is. Főleg a lengyel babysitter kalandjai (Cillian Murphy és Tim Roth) voltak élethűen ábrázolva. A film alapkonfliktusa, hogy egy, a felesége halála miatt kissé befordult apa túlságosan védelmezi gonosz lányait akik közül az egyiknek az a hobbija, hogy környezetében lévő férfiakat vádol szexuális zaklatással, sőt erőszakkal. Az apa meg ilyenkor üt, amit nem igen kéne. A szomszédban lakó túlérzékeny és kissé visszamaradott fiúnak az indokolatlan agresszió meg igazán nem tesz jót. Velük szemben laknak Cunninghamsék a lelépett anyával és a lengyel segítővel (Zana Marjanovic), ahol a kislány cukorbeteg (Eloise Laurence), kellően vagány és a jó jellemrajz és remek alakítás miatt igazán szimpatikus is.

Ahogy a film vége is. A számomra nézhetetlen Táncos a sötetbenre emlékeztető röhejesen tragikus jelenetek után egészen felemelőek a film befejező akkordjai, bár a szürreális halálközeli élmények képi megjelenítése erős kontrasztban áll a film ezt megelőző hiperrealista ábrázolásmódjával, bár azért nem különösebben zavaró. Az ez előtti csúcspont viszont, amikor az izga-

lom már tényleg a tetőfokra hág, megsejteti miért is kellett mindenképpen vászonra vinni Daniel Clay regényét. Clay a sok mocsok és reménytelenség bemutatása után arra enged minket nézőket következtetni, hogy az agresszió és gonoszság mellett a jó is megbújik bennünk. Így a legrosszabb mellett akár a legjobb is megtörténhet velünk, a legfontosabb tehát életben maradni. Ez is mennyire angol!

75% Stáblista Rendező: Rufus Norris, Főszereplők: Eloise Laurence, Robert Emms, Tim Roth Forgalmazó: Szuez Film Kft. Hazai premier időpontja: 2013. április 25.

FilmMagazin / 41

KRITIKA

A HIPNOTIZŐR Egy brutálisan meggyilkolt család. Egy túlélő, aki a sérülései miatt átmenetileg képtelen a külvilággal kommunikálni. És egy szokatlan módszer, aminek segítségével mégis elmesélhetné az átélt borzalmakat. Mi ez, ha nem érdekes? Írta: Holhós Linda

A

ki valaha a kezébe vett egy skandináv krimit, az tudja, hogy ezek az északi népek valami megmagyarázhatatlan morbid élvezettel vetik bele magukat a brutalitás mélységeibe. Ha igazi, vérbeli thrillert szeretnénk magunknak választani magányos óráinkban társul, akkor ezen a szakaszon nem fogunk csalódni. Kár, hogy ez a teljesítmény, nem igazán jellemző ezen nemzetek filmkészítésére, bár azért azt sem szabad elfelejteni, hogy nem egy olyan remeket megalkottak már, amit az amerikai piac nemes egyszerűséggel alle zusammen lemásolt, csak nevesebb szereplőkkel. Szóval, ha ezek a népek filmgyártásba kezdenek, az vagy nagyot szól, vagy elnyeli a portékát a középszerűség szele. Pocsék

42 / FilmMagazin

skandináv filmet nem nagyon láttam még, de történetesen fordult már elő olyan, hogy elaludtam a mozijukon.

Ami biztos: az a rengeteg meredek könyv, amit ez a régió kitermel, csak erős alap lehet egy későbbi adaptációhoz. Lars Kepler azonos című könyvéhez, még nem volt szerencsém, de ha a kritikáknak hinni lehet, nem lehet rossz mű. Mivel más skandináv íróhoz viszont volt már szerencsém, amikor ilyen film kerül a kezeim közé, én szolidan elkezdek felkészülni a vérengzésre, a nyomasztóan sok hóra, az örültekre, erőszakolókra, hasfelmetszőkre és társaikra. Így történt ez most is. És várakozásaimnak megfelelően rögtön a film elején fejest is ugrunk a mészárszékre. Alig néhány perccel később ismét. Ha az amerikai film-

ipar tanulni szeretne a „hogyan ábrázoljunk gyilkosságot gyomorforgatóan naturalisztikusan, a kellő hatásfokú borzongással vegyes iszonyat elérésért” témakörben, akkor azt akár ezen a filmen keresztül is megteheti. Én pedig, mint lelkes néző – végre valami, ami annyira izgalmas, hogy megemelte a pulzusszámomat (!) – kézfejemet tördelve buzgón vártam a hasonló lendületű folyatást. De az nem jött. Miután jól felspanoltak az első képkockák, a rendező a többi alkotóval együtt úgy döntött, ennyi stressz bőven elég is volt, és a filmet elküldték csicsikálni.

Innentől a mozi hangulata erős egyhangúságot, és unalmat kezdett közvetíteni. És amikor már úgy éreztem, hogy kész, én bizony itt fogok elaludni, akkor mindig történt valami,

Lasse Hallström nem ismeretlen hollywoodi körökben sem, hiszen az ő nevéhez fűződik például a Gilber Grape és a Csokoládé is.

ami újra felkeltette a figyelmemet, majd ismét jött a már jól ismert andalító süppedés. Sajnos ettől a film izgalmi görbéje inkább lett hanyatló – a teljes egészet figyelembe véve -, mint stagnáló, aminek pedig az lett a következménye, hogy alig vártam hogy vége legyen. És emiatt sajnos a végkifejlet sem kapa meg a megfelelő hangsúlyt. A színészek játékába nem akarok, és nem is tudok nagyon belekötni. Teljesen rendben volt, mindig a helyzetnek megfelelő reakciókat kaptam, meglehetősen hiteles formában. Lena Olin (Casanova, A kárhozottak királynője) személyében, még ismerős arcot is kap a néző. A drámaiság, a jó thrillerekre jellemző fojtogató hangulat is megjelenik – már amikor hagyják.

Csak ne lett volna ennyire lassú!

Komolyan mondom, ezeknek a skandinávoknak, a hideg miatt biztosan bekristályosodott a vérük. Nem sietnek sehova. Eltűnt a gyermekem? Oda se neki. Az altatóim miatt úgyis úgy alszom, mint a bunda (bár ez az univerzum egyik legnagyobb ellentmondása… minek egy ilyen nyugodt nemzet, bármely tagjának is altató? Ha ettől nyugodtabb lenne, akkor már ravatalozhatnák). Gyilkossági nyomozó vagyok, aki egy család lemészárlásának ügyén dolgozik, de az éppen megtalált – és a

történet szempontjából meglehetősen fontos – levél elemzése ráér másnap reggelig. Teret kap még a soha ki nem hagyható, családi feszültség is. Omladozó házasság, viták, súrlódások, amiket majd a válsághelyzet ellenpontoz. És remek hangulatfodrozás ide vagy oda…

Nem tudom ki hogy van vele, de amikor sorozatgyilkos kerül a képbe, én a történet első percétől kezdve találgatok, hogy na, vajon ki lehet a gaz. Régebben még volt komolynak nevezhető stratégiám is, ami leginkább arról szólt, hogy figyeltem a dialógusokra, gyűjtöttem az információkat, míg azok kritikus tömeget nem alkottak. Ehhez hozzátettem, hogy a gyilkosságok ideje alatt kiről mit tudunk, hol volt, mit csinált…

Komplex, mi? És persze hogy nem működött. Aztán a jó amerikai filmeknek hála, rászoktam egy egyszerűbb módszerre. Mindig az a gyilkos, aki: a) a történet szerint már eleve halott, vagy b) akire nem is gondolnál, mert béna, vak, kómában fekszik, túl fiatal, túl idős, illetve ezek keveréke, vagy c) ha a fentiek egyike sem állja meg a helyét, akkor ami marad, az a férj/feleség, vagy a kolléga, vagy a legjobb barát, vagy egy közeli hozzátartozó. És csodák csodájára, ezzel a „tuti a leglehetetlenebb, lesz a nyerő” technikával az

MÉG JÖNNEK BŐVEN A skandináv krimik népszerűsége töretlen, kis túlzással hetente jelenik meg olyan új könyv, ami ebben a témakörben mozog, szóval a rajongók el vannak látva, az biztos. A tetovált lány és annak amerikai remake-je pedig nyílván a filmrajongókkal is megismertette a stílust. Reméljük Fincher trilógiává bővíti azt a történetet. estek többségében, bele is trafálok a közepébe. Emiatt itt sem vágott gyomorszájba a gyilkos kiléte, de azért van még egy kis csavarva a történetben, nehogy már a hozzám hasonló embereknek tovatűnjön a játszótér. Összegezve: aki szereti a thrillert, az egyszer feküdjön neki.

55% Stáblista Rendező: Lasse Hallström Főszereplők: Tobias Zilliacus, Mikael Persbrandt, Lena Olin Forgalmazó: Budapest Film Hazai premier időpontja: 2013. április 25.

FilmMagazin / 43

KRITIKA

ROZSDA ÉS CSONT Holywood csillogással és szórakoztatással átszőtt filmművészetének tökéletes ellenpontjai a húsba vágó európai gyöngyszemek. Jacques Audiard tavaly Cannes-ban debütált alkotása ezt a szőttest erősíti méghozzá a legkiválóbb színészi alakításokkal betekintést engedve a szürke hétköznapok tragédiáiba. Írta: Paulkemp

A

lain (Matthias Schoenaerts) talán egy jobb élet reményében indul el 5 éves kisfiával nővéréhez. A férfi élete a küzdelem, kidobóként, majd biztonsági őrként kezd el dolgozni, majd belekóstol az utcai harcosok világába is. Stéphanie (Marion Cotillard) gyilkos bálnákat idomít, s egy diszkónál ismerkedik meg a férfivel, mielőtt élete gyökerestül kifordul, hiszen egy baleset következtében elveszíti a lábait.

A fogyatékos nő és az apa között valami különös kapcsolat szövődik, s a viszonyuk alakulásával két húsvér ember drámájába pillantunk bele, melyet átjár a szexualitás, az erőszak és a gyógyulás szele. A két hétköznapi ember életének egy apró részében olyan változásokon megy

44 / FilmMagazin

keresztül mely teljesen megváltoztatja őket, többé és jobbá válnak egymástól miközben elfogadják a sors által számukra kijelölt utat.

Cotillard roppant egyszerű eszköztárral képes olyan alakítást nyújtani, mely a legzseniálisabb színészek közzé emeli (már ha eddig nem volt e kör tagja), s a nem túl ismert Schoenaerts is kiváló teljesítményt nyújt az erőszakos, teljesen érzéketlennek tűnő apa szerepében. A férfi teljes közönye Stéphanie tragédiájával szemben olyan hatást vált ki, melyet hosszú terápia és rehabilitáció sem lenne képes, pillanatok alatt segít neki továbblépni, és elfogadni, hogy így is képes teljes életet élni.

Mindezzel Audiard olyan illusztris társaságba írja be magát, melynek

már tagja Cronenberg, vagy Aronofsky, hiszen hozzájuk hasonlóan ő is a testről, annak változásairól és annak elfogadásáról, megértéséről mereng el. Elődeitől eltérően viszont remekül kavarja fel a dokumentarista hatású nyersséggel a témát, mely önmagában akár nyálasnak és hatásvadásznak is tűnhetne, ám itt a direktor egyedülálló egyensúlyt talált, melyre nehéz lenne ráolvasni eme vétkeket.

Az olcsó popszámokkal való operálás is tűnik inkább a karakterek lelki világának megidézésének, mint lazításnak, s a fényekkel való játék sem lesz közhelyes, sokkal inkább lírai. A lassított felvételen lezajló küzdelem és a fröccsenő vérrel kísért fog is megnemesedik a mi-

A nehezen kiejthető (és még nehezebben leírható) nevű Matthias Schoenaerts-t legutóbb a Bikanyakban láthattuk.

AZ UTÓBBI IDŐK LEGJOBB FRANCIA FILMJEI A francia alkotók mindig is kiemelkedő helyet foglaltak el a világ filmművészetében, így nem csoda, ha odafigyelünk az onnan jövő alkotásokra. Az esetek nagy részében nem is kell csalódnunk, az utóbbi évek felhozatala is bővelkedett remekül sikerült filmekkel. Most a három kedvencünket mutatjuk be Nektek:

A PRÓFÉTA Jacquies Audiard nevével már találkozattak a magyar filmrajongók is, hiszen 2009-ben nálunk is bemutatták A próféta című filmjét. Ritkán látni ennyire jó börtöndrámát, ráadásul a történet remekül van kibontva (152 percbe sok minden belefér) és számos klasszikus filmet és alakítást megidéz.

POLISSE A film, amelyet pont egy évvel ezelőtt 100%-osra értékeltünk. Nehéz mit mondani erre, mert előzőleg nem vártunk sokat az alkotástól, sőt a koncepciót már-már unalmasnak gondoltuk, aztán meg… No de minek is beszélek, tessék elolvasni a tavalyi kritikánkat és/vagy megnézni a filmet!

ÉLETREVALÓK A FilmMagazin egyik legnagyobb hiányossága, hogy nem foglalkozott eme remekkel a bemutatójakor, de mentségünkre szóljon, hogy egyrészt nagyon kevés moziban játszották, másrészt, pedig hogy csak a DVD-s megjelenéskor figyeltünk fel rá mi is. Pedig kevés film tud ilyen jól sírva nevetetni...

betekintést egy újabb különös világba. Alain és fia kapcsolatában persze lehet, csupán a férfi különös természetének hangsúlyozását kellene keresni, ám valahogy mégis úgy tűnik, hogy inkább egy új nagycsalád felsejlő képét lehetne megragadni ebben. Audiard A próféta kegyetlenségét és naturalizmusát és a Halálos szívdobbanás férfias érzelmességét ötvözi zseniális módon, melyből egy igen lírai hangvételű film áll össze. Zseniális színészi játékok és remekül elmesélt történet teszi talán a tavalyi év egyik legjobb filmévé a Rozsda és csontot. A kérdés már csupán annyi, hogy miért csak DVD-n jut el egy ilyen gyöngyszem a hazai mozirajongókhoz.

liőben, s a szenvtelen testiség megjelenítése is indokolt, sőt elengedhetetlen, hogy teljessé váljon a kirajzolódó kép.

E mögött, valahol a háttérben pedig egy másik szálon egy nővér, egy apa és egy fiú értelmezi újra a klaszszikus családmodellt (melyet végül egy majdnem tragédiával végződő esemény teljesen felül ír), s enged

85% Stáblista Rendező: Jacques Audiard Főszereplők: Marion Cotillard, Matthias Schoenaerts, Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: Csak DVD-n, április 10-től

FilmMagazin / 45

KRITIKA

A BUROK Talán túl nagy elvárásokkal ültem le megnézni, de számomra nem volt egy „hű de nagy” élmény. Nem olvastam a könyvet, így nem tudtam pontosan, hogy mire készüljek, de mikor láttam, hogy Stephenie Meyer munkája, azt hiszem kissé magasra lett téve a léc. Miközben zajlott a film és ment az események sora, valahogy többször is azon kaptam magam, hogy azt várom, hogy most már igazán történjen valami. Írta: Zaphier

P

ersze a film mondanivalója mindenképpen dicséretes és nagyon szép eszméket és gondolatokat próbál felvonultatni, de a tálalás, valahogy nem lett az igazi.

Két fiú, egy lány, aki nagyon különleges, nincs hozzá hasonló. Igaz szerelem, ami mindent kibír. Belső vívódás. Ismerős a történet?

Sajnos Stephenie Meyer azon alkotók közé tartozik, akik, ha egyszer már összehoztak valami nagyon nagyot, utána szinte lehetetlen felülmúlniuk önmagukat. Remélem, hogy egyszer sikerül majd neki, de ez az új mozi, sajnos nem az, ami felvehetné a versenyt az Alkonyat történetével. Bizonyára nagyon nehéz lehet, hogy mindenki mindig a

46 / FilmMagazin

vámpírszerelemmel méri össze a többi regényét, de nem tehetünk róla. Az ember akaratlanul is látja, vagy keresi a hasonlatokat, összefüggéseket, eltéréseket és építi magában a ranglétrát, ha egy alkotótól több munkát olvas, vagy lát. Az Alkonyatot nagyon nehéz volna felülmúlni (még akkor is, ha sokaknak nem tetszett az vámpírrá váló lány története, a filmek és regények gigantikus sikere tagadhatatlan), főleg úgy, ha az írónő egy újabb szerelmi hármassal próbálkozik, amiből mi nézők és olvasók, már láttunk egy nagyon erős és dinamikus verziót.

Persze itt igazából nem egy lányról, hanem kettőről van szó és túlléptünk a bolygó korlátain. Elég is a hason-

lítgatásból, lássuk, mi is az a burok tulajdonképpen!?

A film a közeli jövőben játszódik, de nem néz kis sokkal másképp a világ, mint napjainkban. Az emberek esznek, isznak, dolgozni járnak, és békében élnek. Ugyanis megszűnt a bűnözés. Nincsenek rablások, verekedések, gyilkosságok, háborúk.

Szép és idilli világ lenne, ha valóban mi élhetnénk benne. A probléma csak az, hogy míg emberi testek élik a hétköznapok minden részletét, már nem emberi lélek él bennük.

Pár évvel korábban egy ismeretlen földönkívüli faj szállta meg a bolygót. Nem irtottak ki bennünket, nem rombolták, le házainkat, vagy tettek bennünket rabszolgává, csak elfog-

Ha még többet szeretnél tudni a filmről, olvasd el az előző számunkban található 6 oldalas háttércikket is!

lalták az emberi testeket. Végül is, ha úgy nézzük, mégiscsak rabszolgává tettek bennünket. Ezek, az egészen kicsi, fénylő lények, melyek lelkeknek nevezték magukat, elfoglalták szinte minden ember testét a földön és saját akaratukkal kezdték irányítani azt. Önmagukat persze békeszerető és jó népnek tartották, csak éppen azon a tényen léptek könnyedén át, hogy mit tettek az emberi lelkekkel.

Az ember persze nem adja könynyedén magát, így természetesen mindenfelé a világban akadtak ellenállók, de a számuk rohamosan fogyatkozott. A Hajtók, melyek azért voltak felelősek, hogy minden emberi lényt felkutassanak, állandó veszélyforrás volt a maroknyi ellenálló számára. Állandó bujkálás és menekülés volt az életük, félve attól, hogy egy nap majd őket is elkapják, és beléjük ültetik azt a félelmetes kis valamit, amitől már nem lesznek önmaguk többé, és a szemük fénye örökre kihuny. Ugyanis ha egy idegen költözött az emberi testbe, a szeme színe hideg és rikítóan világoskékké változott.

Történetünk kezdetén egy ilyen ellenállót Melanie-t ( Saoirse Ronan) üldöztek a Hajtók, mikor úgy döntött

a lány, hogy inkább véget vet az életének mintsem egy ilyen lény éljen benne. Az öngyilkossága azonban sikertelen volt és a testébe tettek egy idegen lényt, aki Vándornak nevezte magát.

Ilyenkor az volt a bevált szokás, hogy az új lélek végigkutatja a test emlékeit, hátha talál információt a többi ellenálló hollétéről. Itt azonban akadt egy kis probléma. Melanie személyisége annyira erős volt, hogy Vándor nem csak hogy az emlékeire emlékezet, de elkezdte érezni is az érzelmeit. Érezte a fájdalmát, az erejét a szeretetét és a szerelmét, azok iránt, akik valahol várják őt. Sőt szembesülnie kellett azzal a ténnyel is, hogy Melanie lelke is a testbe szorult. Két lélek élt egy testben. Két faj kezdett el csatázni egy testen belül. Két akarat, két hit.

Hosszú belső monológok és viták után, Melanie elvezette Vándort a családjához, akik a mindent jelentették a számára, és akikért véget akart vetni az életének. A nagybátyához, aki az ellenállók vezére Jeb (William Hurt), a kisöcséhez Jamiehez és Jared-hez (Max Irons) aki élete szerelme. Vándor persze nem árulhatta el nekik, hogy az emberi lélek is a testében él, hisz úgysem

hittek volna neki, így az ellenállók ellenségként tekintettek rá és foglyul ejtették. Idegenek között találta magát, akiket ugyan soha nem látott azelőtt, mégis szeretetet és szerelmet érez irántuk, miközben azok gyűlölettel tekintenek rá és a halálát kívánták. Ráadásul az ezer éves lélek, saját érzelmekre is talált itt ezen a kicsiny bolygón és szerelemre, egy emberi lény Ian iránt.

Hogyan lesz ezzel képes megbirkózni két lélek egy testben? Hogyan lehet két férfit egyszerre szeretni?

Hogyan lehet két életet élnie egy testben? Mi az, amiért érdemes élni, és amiért érdemes meghalni? Sok kérdés merül fel? Ha tudni akarod a válaszokat, nézd meg a filmet! Két órás kikapcsolódásnak elmegy

65% Stáblista Rendező: Andrew Niccol Főszereplők: Saoirse Ronan, Diane Kruger, Jake Abel Forgalmazó: Pro Video Hazai premier időpontja: 2013. március 28.

FilmMagazin / 47

KRITIKA

HALÁLHEGY - A DYATLOV-REJTÉLY 1959. január 27-én, az Igor Dyatlov vezette tízfős hegymászó-csapat nekivág az Ortofen hegy meghódításának. Sosem értek oda. Hogy miért, az találgatások tárgya máig is. Renny Harlin rendező felkínál egy elég sajátságos elméletet a rejtéllyel kapcsolatban. A kérdés az, hogy ez mennyire állta meg a helyét a vásznon. Írta: Török Tamás

A

történelem tele van számos olyan eseménnyel – vagy nevezhetjük őket "incidensnek" is akár –, melyeket a hivatalos magyarázatok ellenére máig rejtély övez. Oroszország is bőven híres számos ilyen esetről, elég csak annyit mondani, hogy Tunguska, vagy hogy a mostani kritika alanyánál maradjunk, a Dyatlovhágó. A 10 – végül csak 9 – fős hegymászócsoportot rendkívűl bizarr állapotban találták meg, néhányukat törött fejjel vagy bordával, de volt olyan is, akit kitépett

48 / FilmMagazin

nyelvvel. A hivatalos magyarázatok egyenesen nevetségesek, ezeknek többsége azt próbálja elhitetni, hogy a kilenc tapasztalt hegymászó a lehető legamatőrebb hibákat követte el a túra során. A Halálhegy felkínál nekünk egy alternatív megoldást, aminek ötletességéért szerintem már megérte elkészíteni ezt a filmet – de haladjunk szépen sorjában.

A film leginkább két műfajtársából merít sokat. Az egyik egyértelműen a Blair Witch Project, melynek a dokumentumfilmes nyomvonalát követi a Halálhegy. A történet szerint öt

fiatal elhatározza, hogy elmennek az elhíresült incidens helyszínére, és utána járnak annak, hogy mi is történt ott valójában. Mindezt meg is akarják örökíteni, így hát a kézikamerás műfaj ismét szerepet fog kapni. Ez a módszer itt sokkal természetesebben működött mint a többi, hasonló horroroknál, ugyanis nem éreztem azt, hogy életszerűtlen az egész szituáció, hogy a kézikamera tényleg csak azért van a szereplőknél, mert a filmet muszáj így forgatni. A fiatalok effektíve egy stábot alkottak, ami miatt teljesen

A film forgatása során nyílván sokat segített a rendezőnek a Cliffhanger készítésekor szerzett hegyi tapasztalat.

érthető volt az, hogy folyamatosan vonszolják maguk után a dögnehéz felszerelést. Emellett egy rövid kis mondattal az is megvolt magyarázva, hogy a csoport egyik tagja, Holly King miért vesz fel mindent az út során: "Nem akarom, hogy utánunk még egy Dyatlov-incidensről kelljen beszélni." Igen, rém egyszerű magyarázat, de pont elég volt ahhoz, hogy elfogadjam amiért a legna-

gyobb életveszély közepette is a kamera a legfontosabb.

A másik forrásként szolgáló film pedig nem volt más, mint az Ideglelés Csernobilban. Lehet, hogy itt a merítkezés már nem volt annyira tudatos, de a Halálhegy és az előbb említett film egyértelműen a horrorok új, modernebb irányvonalát képviselik. A történetvezetés kísértetiesen hasonló volt. Kezdődik a cso-

RENNY HARLIN Első nekifutásra talán ismeretlennek tűnik eme finn rendező neve, azonban nézzétek csak meg jobban! Igen-igen, ő az, akinek köszönhetjük a Die Hard 2-t, a Ford Farlaine kalandjait, a Cliffhangert és a Felpörgetvét. Az tehát jól látható, hogy az ürge az akciófilmek, akcióvígjátékok világában utazik és ez a jövőben sem fog változni: következő filmterve ugyanis egy 3D-s Hercules mozi lesz, am azért is meglepő, mert Brett Retner is a híres mitológiai alakról forgatja legújabb filmjét.

Félni viszont nem kell, a két rendező egybehangzó állítása szerint a produkciók szinte mindenben (legfőképpen felfogásban) különbözni fognak. Majd meglátjuk…

portunk bemutatásával, utána a helyiek "megismerésével", a helyszín megközelítésével, majd pedig a káosz is pontosan ugyanabban a tempóban kezd eluralkodni, mint Pripjaty-ban. A Halálhegy az utolsó fél óráig egész egyszerűen pofátlan.

A történet önmagában rendkívül unalmas, és az a néhány, minimális kreativitással belecsempészett szorongató hatás is kimerül abban,

hogy hallunk valamit a távolból.

Mondjuk azt hozzá kell tennem, hogy én ahhoz a nézőcsoporthoz tartozok, akik szeretik az ehhez hasonló, kicsit vontatottabb, beleélős filmeket, ezért a Halálhegy alatt sem unatkoztam, bár ez nem igazán Harlinék érdeme…

Említettem, hogy a történet önmagában nagyon unalmas, de szerencsére – és valami hihetetlenül meglepő módon – a Halálhegy egy nagyon merész kerettörténetet talált ki

FilmMagazin / 49

KRITIKA

az egész Dyatlov-incidens mellé.

Sajnos nehéz spoilerek nélkül leírnom ezt, de az utolsó fél óra szinte megállás nélkül okozta azokat a tipikus "mi a f**?!" pillanatokat, és ez talán pont annak köszönhető, hogy a film egy óráig szinte csak altatott. Én egyszerűen imádom az előre- és visszautalásokat, amikben a film is felvonultatott egyet-kettőt. Rögtön az elején egy helyi, az incidens idején önkéntesként segítő nő állítása szerint nem kilenc, hanem tizenegy holttestet találtak meg, amit viszont a kormány a lehető legnagyobb alapossággal eltusolt. Persze mi ezt akkor nem tudjuk hova tenni, viszont a film végén, már-már sci-fi-be illő magyarázat után minden homály eloszlik. Egyértelműen ez a váratlan elmélet menti meg a filmet a teljes bukástól, viszont ez sem volt tökéletes. Gondolom nem kell mondanom, hogy a film a low-budget, tehát az alacsony költségvetésű kategóriába esik, ami a film végén lévő CGI effekteken meg is látszik rendesen.

Volt még itt pár kisebb-nagyobb hiba, de talán amit érdemes kiemelni, az az, hogy a film érezhetően az utolsó 20-30 percre gyorsul be, és ezáltal egy olyan műfaj kavalkádot kapunk a végén, hogy nem tudjuk hirtelen, féljünk, csodálkozzunk vagy a CGI által nyújtott látványon egész egyszerűen röhögjünk.

Muszáj azonban ismételnem magamat, a film magyarázata a rejtélyre meglepően érdekes lett, és ami a legdur-

50 / FilmMagazin

vább, hogy ezt még igyekeztek is alátámasztani más forrásokkal, mint pl. a USS Eldridge hajóval kapcsolatos titkok bevonásával. Az email címűnkre szívesen várom a film végével kapcsolatos véleményeket, elméleteket, megfejtéseket.

Ahogy egy ilyen típusú filmnél lenni szokott, színészi játék nem volt. A szereplők arcát ha húsz percenként láttuk egyszer – persze, ez azért túlzás –, az sem hagyhatott túl nagy nyomott bennünk. Zenék szintén nem voltak, de ez természetesen érthető a film dokumentarista jellege miatt. A gagyi CGI ellenére a filmben volt egy olyan jelenet, ami egész egyszerűen fantasztikus volt.

Minimális spoiler, de túrázóinkra egyik pillanatról a másikra egy lavina gördült rájuk, aminek a kifogástalan vizuális megvalósítása mellé még a hangeffektek is borzasztóan jól sikerültek, magasan a film legemlékezetesebb jelenete volt.

Összeségében a Halálhegy: A Dyatlov-rejtély egy jellegtelen, viszonylag unalmas, szinte semmi félelmet nem tartogató film lett, amit viszont megmentenek a főleg a finálében látott – szerintem – remek ötletek és azoknak tálalása, amik néhol talán egy kicsit szájbarágósak voltak. Elég nehéz a pontozás, mivel a film önmagában nem ér túl sokat, de az ötletességét mindenképpen díjazni kell.

60% Stáblista Rendező: Renny Harlin Főszereplők: Gemma Atkinson, Richard Reid, Matt Stokoe Forgalmazó: Budapest Film Hazai premier időpontja: 2013. március 14.

KRITIKA

CROODÉK Rajzfilmekről nehezen tudok véleményt mondani mert nemhogy nem én vagyok a célközönség, sose voltam egy nagy rajzfilm rajongó. Nyolc évesen sem. Jó, persze a Szaffit imádtam, de az más. Felnőtt fejjel végképp nem fér a fejembe, hogy élvezheti egy korombeli a Shreket például.

Nyilván a Hófehér meg a társai egy más kérdés, na de hagyjuk is ezt most gyorsan… Írta: Fekete Felícia gy őszintén szólva nem tudom megítélni, vajon tetszene-e egy mai gyereknek a Croodék, de az biztos, hogy ártani nem árt. Az üzenet amit közvetítetni akarnak pozitív és pártolandó, a történelmi visszatekintés érdekes és hasznos. Én viszont egyáltalán nem tudtam évezni és eszembe jutott az apukám, és utólag mélyen egyetértek vele, aki gyerekkoromban nem jött be velünk a mesefilmkre, hanem a mozi előterében várt meg minket.

Chris Sanders (Oroszlánkirály, Szépség és Szörnyeteg) által jegyzett Croodék egy jóravaló tanítással és tanulsággal ellátott villogó és hangos mese, ahol minden szereplő úgyanúgy néz ki. Kivéve a fiút, aki a kifinomult ősembert játssza, mert őt túl vékonyra rajzolták a kicsit trampli, de igen fürge mozgású csaja mellé. Trampliék amúgy egy barlangban laknak ahonnan nem mernek kijönni mert mindentől félnek, és különben is fő az elővigyázatosság. Pedig az

Í

élet változás, a változás jó, az élet jó. Ez a film tanulsága, és ezzel messzemenőkig egyet tudok érteni.

Kár, hogy a tanulság az első tíz másodpercben lejön, és még van hátra másfél óra, amit azzal tölthetünk, hogy szőrős és szőrtelen, nagy és veszélyes, kicsi és veszélyes, vagy ritkább esetben veszélytelen állatokat nézünk. A film amúgy az én ízlésemnek túlságosan állatcentrikus, de mit is várhatunk egy kőkorszaki rajzfilmtől. A végén, mikor Croodék már majdhogynem civilizált ősemberek lettek, mindenki kap egy kedvencet is, ahogy ők mondják. Sőt még a legveszélyesebb állatot is megszelídítik, és mint tudjuk akit megszelídítünk azért bizony felelősséget kell vállalnunk. Persze biztos fognak is, mert maguk Croodék is nagyon vadak a film elején, a végére meg szintén megszelídülnek.

Rengeteg az akció van a filmben, így szinte lehetetlen figyelni a történetre, ami nem is nagyon létezik.

Bevallom férfiasan, hogy az utolsó harmadától kezdve már teljesen elkalandoztak a gondolataim. Nem sok mindenről maradtam le. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nem is szabad egy gyerekeknek szóló rajzfilmnek túlságosan bonyolultnak vagy mélyenszántónak lennie. Szerencsére rossz magaviseletem ellenére még engem is elért a végső üzenet, így remélhetem, hogy most már én sem fogok félni semmitől, soha többé.

65% Stáblista Rendező: Chris Sanders Eredeti hangok: Nicolas Cage, Emma Stone, Ryan Reynolds Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2013. március 21.

FilmMagazin / 51

KRITIKA

EGY KÜLÖNC SRÁC FELJEGYZÉSEI Zabhegyeződ redux. Írta: Sanya08

C

salok kicsit, ezt a címet inkább figyelemfelkeltésnek szántam.

Természetesen nincsen arról szó, hogy az Egy különc srác feljegyzései Zabhegyezőutánzat lenne, vagy pedig egy amolyan átirata annak, csak épp modernizálva. Minden idők legjobb fejlődésregénye továbbra is minden idők legjobb fejlődésregénye marad, ezt tőle senki és semmi nem veheti el.

Annyira jó, hogy eddig még nem is készült adaptációja, viszont rengeteg filmre – mely problémás tinédzserekről szól – rányomták már azt, hogy „Olyan, mint a Zabhegyező.” Igen-igen, olyan. Eddig rendben van. És ha szabad megjegyeznem, ezzel én rendben is vagyok. Ami azt illeti, nem szeretném, ha konkrétan megfilmesítenék Salinger remekművét, abból úgysem sülne ki semmi jó, addig azonban helyben vagyunk, míg egyes szerzők az ő szellemiségét idézik meg, veszik alapul egykét momentum erejéig vagy akár végigviszik azt másfél órán keresztül. Legutóbbi film, melyet úgy illettem, mint „Ez a film talán az eddigi legjobb Zabhegyező-adaptáció.” Ezt még mindig fenntartom, annyi helyesbítéssel, hogy „…az eddigi legjobb Zabhegyező-adaptáció az Egy különc srác feljegyzései mellett.”

A film főszereplője Charlie. Charlie különc. Kilóg a sorból. Nincsenek barátai, első napja a gimnáziumban magányos, és már el is kezdi számolni a hátralévő napokat. Kis idő elteltével azonban mégiscsak öszszeakad néhány – hozzá hasonlóan kívülálló – figurával. Sam és Patrick két végzős, mostohatestvérek, jóban -rosszban együtt vannak, jó a zenei ízlésük, magasról tesznek az elitre és mások véleményére, hamar kiderül, hogy velük lógni nagyon jó, mert ők megértik, nem nevetik ki Char-

52 / FilmMagazin

lie-t, nem kell megjátszania magát.

Arról nem is beszélve, hogy Sam (Emma Watson) rettenetesen elbűvölő személyiség mind kívül, mind pedig belül.

Stephen Chbosky saját regényéből készült filmjének a bája egyáltalán nem a cselekménynek az eredetiségében rejlik (mert hogy nem az), sem a meglepetés erejében (láttuk már nem kevésszer). Kérdés tehát az, hogy akkor mi itt a plusz? Mi az, ami különbbé teszi a többitől? Mi az a plusz, amiért érdemes nem egyszer, hanem többször is végigülni ezt a filmet? Nos, nem kevés múlott a színészeken. A három főszereplő (Logan Lerman, Ezra Miller, Emma Watson) mind csodálatos alakítást nyújt, közülük is főként Emma Watson az, aki még tovább emeli az amúgy sem igénytelen filmet. Még elbűvölőbbé teszi, még bájosabbá és ami a legszebb: eléri már a legelső jelenetével azt, hogy belészeressünk. Visszavonhatatlanul.

Míg tehát a rendezés inkább viszszafogott, a jól bejárt úton halad,

addig az egész filmet áthatja valami ellenállhatatlan bájosság, ami elejétől a végéig jelen van. Együtt érzünk a szereplőkkel, lógunk velük, és hála nekik, a hozzájuk hasonló különc figurák megint kaphatnak egy kis fogódzót az életben: kívülállónak lenni igenis jó, még ha meg is vannak a hátulütői. Kellemes, helyenként nagyon szomorú, de mindenek felett életszagú és optimista film, melyet nem biztos, hogy csak egy bizonyos generáció fog élvezni. A filmzenéért pedig külön dicséret az alkotóknak.

80% Stáblista Rendező: Stephen Chbosky Főszereplők: Emma Watson, Logan Lerman, Nina Dobrev Forgalmazó: Pro Video Hazai premier időpontja: Csak DVD-n, április 17-től

SOROZAT

HANNIBAL

2013.április 4-én az amerikai NBC csatorna, majd pár nappal később a magyar AXN csatorna, egy új sorozatot indított, amelyben már a legelső epizódban is régi ismerősöket köszönthetett a nagyközönség. Hisz ki ne ismerné Hannibal Lecter, a briliáns pszichiáter bőrébe bújt, pszichopata gyilkos karakterét. A kannibál sorozatgyilkos figurája már 1986-ban megjelent a filmvásznon, Az embervadász című filmben. Itt Brian Cox alakította Lecter szerepét, ám igazán híressé az 1991 – es, A bárányok hallgatnak című thriller-el vált, melyért Anthony Hopkins haza is vihetett egy kis arany szobrocskát. Írta: Zaphier

D

r. Lecter, aki Thomas Harris amerikai író tollából született, innentől kezdte meghódítani a filmvásznat is. Igaz várni kellet rá egy évtizedet, de 2000–ben megérkezett a Hannibal című mozi, majd 2002–ben újraforgatták Az embervadászt, immáron A vörös sárkány címmel. Ebben a filmben ismerkedhettünk meg újdonsült sorozatunk másik főszereplőjével, Will Graham karakterével. Ezzel a trilógia teljessé vált ám a filmipar még egy bőrt le akart húzni a sztoriról, így hozták össze a Hannibál ébredését 2007 – ben, amely a briliáns pszichopata fiatalkorát mutatta be és azt, hogy hogyan vált azzá aki. Mostanában nagy divat Amerikában, hogy ha már nem tudnak újat mutatni, viszszanyúlnak a kezdetekhez. Valahogy így születet ez a sorozat is.

Dr. Hannibal Lecter az egyik valaha létezett legelvetemültebb pszichopata a filmvásznon, akinek időről időre, mégis sikerült elnyernie a közönség rokonszenvét. Hiába őrült, hiába kannibál, a nézők kedvelték őt és ezt a filmipar mindig is próbálta kihasználni és újabb és újabb hasznot húzni belőle. Ezért nem lehet elítélni őket és a közönség is mindig jól jött, ki a dologból, hisz kaptak egy remek kis mozit. Szerintem ez most sem lesz másképp.

Hannibal Lecter kalandos és szövevényes, titkokkal teli élete, mindig adott lehetőséget az alkotóknak, hogy valami újat tudjanak mutatni róla. Hiába ismerjük az életútját és tudjuk, hogy honnan jött és hova tartott, még mindig bőven merülhet fel Hannibállal kapcsolatban olyan kérdés és olyan esemény, ami kí-

váncsivá tesz bennünket. Ilyen például a Will Graham FBI ügynökkel való kapcsolata.

A vörös sárkányból tudhatjuk, hogy Will az a személy, akinek sikerült elkapnia a valaha létezett legelvetemültebb sorozatgyilkost. Vajon hogyan? Hisz Lecter egy zseni, aki a lehengerlő stílusával, mindig mindenkit levett a lábáról és sikerült átvernie a körülötte lévőket. Akkor Will vajon mitől lehetett más? Persze a 2002-es moziban láthattuk, hogy Graham ügynök remek nyomozó, de én akkor valahogy kevésnek éreztem ezzel a zseniális szörnyeteggel szemben. Nos, ez a sorozat megváltoztatja ezt a képet.

Remek színésznek tartom Edward Nortont és nagyon jó volt a 2002-es Hannibál történetben, mint Will Graham, de a Bryan Fuller forgatóköny-

FilmMagazin / 51

SOROZAT

>> ELŐRE

SZÓLOK, HOGY AKI AUTÓS ÜLDÖZÉSEKET, VAGY NAGY VEREKEDÉSEKET ESETLEG LÖVÖLDÖZÉSEKET VÁR CSALÓDNIA KELL. BÁR A HANNIBÁL MÍTOSZHOZ, HOZZÁTARTOZIK A VÉR ÉS A VAGDALT TESTRÉSZEK, ITT LEGFŐKÉPPEN AZ ELMÉK FOGNAK CSATÁZNI EGYMÁSSAL. ZAVART ÉS ÖRDÖGI, DE PÁRATLAN ELMÉK! << 56 / FilmMagazin

Férfiolvasók figyelem: Anna Kendrick és Brittany Snow is látható meztelenül egy közös zuhanyjelenet során!

véből készült sorozatban Will Graham ügynök egy egészen más személyiség. Ez nem a színészi munkának, vagy a Norton és Hugh Dancy közötti különbségeknek köszönhető, hanem az íróknak. Itt egészen másképp ábrázolják, és más tekintetben mutatják be számunkra Will Graham ügynököt. Itt zseni áll a zsenivel szemben és bármennyire is Hannibal a címszereplő, ez tulajdonképpen Graham ügynök története.

Hugh Dancy már évek óta a kedvenceim közé tartozik, így nagyon megörültem neki, hogy ő kapta a főszerepet a sorozatban. A 1975ben született színész volt már hős szerelmes, gazdag üzletember, autista férfi, herceg és játszotta már D’Artagnan-t is. Elátkozott Ella, Copperfield Dávid, Vér és csokoládé, A Jane Austen könyvklub, Egy boltkóros naplója, Adam és még sorolhatnám. Számtalan mellék és főszerep, mégsem sikerült még igazán világhírűvé válnia. Remélhetőleg ez a sorozat majd elhozza a megérdemelt sikert.

Persze, az valószínűleg még jobban érdekel mindenkit, hogy vajon kit választottak a híres címszereplő személyének alakítására. Talán szégyenemre válik, de mikor Mads Mikkelsen nevét olvastam a stáblistán, számomra ez semmit nem je-

lentett. Meg kellet néznem, hogy milyen filmekben játszott már, hogy láthattam-e már valamiben, mert nem tudok visszaemlékezni semmilyen alakítására. Mint megtudtam Mr. Mikkelsen dán származású, és bár sok filmes szerep van a háta mögött, a 2004-es Artúr király volt az első amerikai filmje, amiben jelentősebb szerepet kapott. Azóta is csak pár ismertebb amerikai filmben játszott, mint a Casino Royale és a Titánok harca például.

Mégsem lehet kérdéses, hogy miért ő kapta a címszerepet, hisz dán filmekben bőséggel bizonyította tehetségét és megkell, hogy vajon, mikor megláttam, rögtön azt gondoltam, hogy ez a fickó valóban úgy néz ki mint egy sorozatgyilkos. Igazi tenyérbe mászó, őrült hatású fizimiskát hoztak össze neki. Van azonban még egy karakter, akit megkell említenünk.

Jack Crawford ügynök, az FBI viselkedéskutató egységének parancsnoka, aki ugyan új karakter a Hannibál sztoriban, mégis az ő karakterére választották, a triumvirátus leghíresebb színészét, mégpedig Laurence Fishburne személyében. Az ő színészi munkásságát, azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni, de ha egyet ki kellene ragadnom, csak annyit mondalék, emlékezz a Mátrix trilógia Morpheus vezérére.

Nos, ők hárman a Hannibál sorozat alappillérei, de a történet középpontjában Will Graham és Hannibal kapcsolat áll. Azt azonban le kell, hogy szögezzem, hogy ha elvonatkoztatunk Hannibal személyétől és valaki úgy ül le megnézni az első részt, hogy fogalma sincs, hogy ki az a Hannibal Lecter, az is tökéletesen fogja érteni a történéseket és épp annyira fog neki tetszeni a sztori, mint annak, aki pontosan tudja, hogy merre tartanak az események.

Az alkotók, olyan zseniális képi világgal leptek meg bennünket már az első percekben, hogy én rögtön biztos voltam benne, hogy szeretni fogom ezt a sorozatot. A kezdés nagyon hatásosra sikeredet, és ha ez ilyen marad végig, biztos vagyok benne, hogy elsöprő lesz a siker.

A történetről is mondjak valamit: Az FBI akadémián tanít egy férfi, Will Garaham, aki olyan páratlan empatikus képességgel bír, hogy a sorozatgyilkosok elméjébe belebújva, mentálisan képes újraélni a bűncselekményeket, rámutatva azok legapróbb részleteire. Olyan teóriákat állít fel, melyekre más nem lenne képes és a bizonyítékok mindig őt igazolják. Jack Crawford felkéri őt, hogy a terepen is segítse a csapata munkáját, ne csak a katedrálisa mögül, mert a képességei felbecsülhetetlenek. A terepmunka azonban nagyon megterhelő Mr. Graham számára, mert épp az empatikus képességei miatt nagyon nehéz emberek között mozgolódnia. Ezért a viselkedéskutató egység parancsnoka pszichiátert rendel mellé, így míg Will segíti Jack munkáját, Will munkáját, majd a pszichiáter. Ugye mindenki kitalálta, ki a pszichiáter? Így alakul, hogy a beilleszkedési és egyéb problémákkal küzdő zseniális nyomozót, egy briliáns elméjű sorozatgyilkos, segíti a többi sorozatgyilkos utáni nyomozásban. Legalábbis így kezdődött…

FilmMagazin / 57

FILMKLASSZIKUS

A NAGY SZÖKÉS A német sereg ugyanazon börtönbe száműz több száz visszaeső szökevényt. Jó ötlet? Nem hinném. Írta: Török Tamás letkoromból adódóan számomra elég ritka, hogy egy 60-as évek elején készült film az első perctől kezdve lekösse a figyelmemet és képes legyen magába szippantani. Értelemszerűen nem ebbe a filmkészítési korba születtem bele, így önkéntelenül is, de teljesen mások az alapvető elvárásaim, mint ami ötven évvel ezelőtt mérvadó volt. A nagy szökést azonban méltán tartják az egyik legnagyobb filmklasszikusnak, ugyanis még a mai modern elvárásoknak is maximálisan megfelel. Nem hiába, a filmezés időtlen…

A film s maga a történet is már az első képkockától kezdve felkeltette az érdeklődésemet. A nagy szökés igaz történetet dolgoz fel, és egyben emléket állít azoknak a hadifoglyoknak, akik a II. Világháború idején egy speciálisan számukra kifejlesztett börtöntáborban raboskodtak, ami a Luftwaffe felügyelete alatt állt.

É

58 / FilmMagazin

Nem titkolom, imádom az ilyen témájú filmeket. Ahogy megérkeznek az első rabok a börtön területére, már abban a pillanatban a szökésen jár az eszük, nem hiába, páran már a 17. alkalommal próbálnak meg túljárni a német őrök eszén.

Miután a rabok első, egyéni akcióik nem járnak sikerrel, rá kell jönniük, hogy a szökés innen csak együttes erővel jöhet létre. Ezek a foglyok, katonák hovatartozást félretéve a börtönön belül létrehoznak egy egységes rendszert, mely végül a történelem tán' legnagyobb szabású szökéséhez fog vezetni.

A szökés folyamata mesterien, és (elvileg) a valóságot maximálisan követve lett kidolgozva. A fogságban lévő katonák egészen ötletes ám egyben merész trükkökkel oldják meg a szökést akadályoztató problémákat. Ezek a módszerek még a mai napig visszaköszönnek az újabb filmekben, ami tökéletesen jelzi,

hogy A nagy szökés ilyen szempontból mondatni meghaladta a korát.

Amellett, hogy minden furfangosságba bepillantást nyerünk, egészen a film végéig nem fogjuk elhagyni a börtön kerítéseit, ami egy nagyon jó döntésnek bizonyult, ugyanis így a lehető legjobban azonosulhatunk a rabokkal, így mi is a szökés részének érezhetjük magunkat.

A film szép lassan, de végig fokozza a feszültséget, és érezhetően mindenki izgatottabb lesz, ahogy eljön a Nagy nap. Ami az érdekes az egészben, hogy ez a bizonyos feszültségkeltés annak ellenére történik, hogy a film alapvetően vidámabb hangulatú, ami a történetet nézve elég furcsán hangozhat, de én mégis ezt éreztem. A karakterek között számos olyan volt, akik egyegy elejtett mondattal, vagy az általuk keltett helyzetkomikummal rendszerint megnevettettek. Hilts, a zárdakirály visszatérő poénjai egy az

IDÉZETEK A FILMBŐL Virgil Hilts kapitány: Nem jött össze, mi?

Von Luger: Szerencséje van Hilts.

Virgil Hilts kapitány: Szerencsém? Csak nem azért mert... mennyi?

Von Luger: 50. Úgy tűnik, hogy maga mégis előbb látja meg Berlint mint én.

egyben jellemezték a 60-as, 70-es évek humorát, néhol már a legendás Bud Spencer és Terence Hill páros jutott eszembe.

McQueen, Garner, Bronson vagy Attenborough. Csak pár ikonikus név a film szereplői közül, akik mind -mind tökéletesen személyesítették meg a maguk karakterét. A kifogásolhatatlan színészi teljesítmény az általam elég sokszor említett őszinteségben keresendő. A régi idők

alakításait valahogy sokkal inkább éreztem természetesnek, mint a mai színészekét. Félreértés ne essék, ma is rengeteg zseniális színész van, de sok esetben érzem azt, hogy hiányzik belőlük az az öröm s lelkesedés ami ezeket az embereket jellemezte. A nagy szökésben is érezhető a színészek alakításain, hogy mekkora örömmel és élvezettel játszanak el egy jelenetet, az egészben van egy spontaneitás, amitől elhiszem azt, amit látok.

A zene amennyire illeszkedett a film vidámabb első feléhez, olyanynyira rombolta a hangulatot a vége felé. Ha őszinte akarok lenni, szerintem össz-vissz egy dalt használtak az egész film során, itt-ott némi változtatással. Hogy érzékeltessem ezzel a problémát: a rabok éppen vidáman mulatoznak egy kis vodka társaságában+vidám zene=jó. Meghal valaki+(rögtön utána) vidám zene=nem jó. A film kisebb-nagyobb (többségben kisebb) bugyutaságai

elnézhetőek, viszont egy ilyen fontos és alapvető dolog mellett nem tudtam szó nélkül elmenni.

A Schindler listájához hasonlóan ez a film is igyekszik egy kicsit német szemszögből bemutatni a dolgokat. Tény, hogy borzalmas volt, ami annak idején történt, rengeteg a bűnös, de még itt sem lehet általánosítani. A börtön területén még a németek sem veszítették el az emberségüket, és a Luftwaffe-t érezhetően érdekelte a rabjaik sorsa, persze csak olyan szinten, amennyire ezt egy háború megengedheti. A film záró képsorai talán nem tűnhetnek annak a tipikus csattanós befejezésnek, de érdemes a dolgok mögé látni. Valójában nem minden olyan, mint ahogyan azt tanítják.

FilmMagazin / 59

KÖV. HÓNAP

SÖTÉTSÉGBEN - STAR TREK Amikor az Enterprise legénységét hazahívják, kiderül, hogy egy a szervezeten belülről jövő megállíthatatlan erő felrobbantotta a flottát, és mindent, amit a flotta képviselt, és ezzel a világunkat válságba sodorta. Kirk kapitánynak személyes elszámolnivalója is van, elindítja az embervadászatot a háborús zónába, hogy elkapja az embert, aki maga egy tömegpusztító fegyver. Miközben hőseinket beszippantja az élet és halál világméretű sakkjátszmája, szerelmek kerülnek veszélybe, barátságok szakadnak szét, és áldozatokat kell hozni az egyetlen családért, ami Kirknek maradt, azaz a legénységért.

A NAGY GATSBY A húszas évek Amerikája igazán a korlátlan lehetőségek hazája: ahol minden lehetséges és semmi sem tilos. Jay Gatsby (Leonardo Di Caprio) New York-környéki luxusvillájában a fényűző partik, a titokzatos múlt és ismeretlen eredetű vagyon embere. Különös, magányos férfi, akiről csak annyit tudni: nagyon tud és nagyon szeret élni - és élvezi, ha hatalmas, a pezsgőtől és gazdagságtól bódult vendégsereg veszi körül. Ám amikor véletlenül összeismerkedik egy szegényebb szomszédjával (Tobey Maguire), neki elárulja furcsa szokásainak titkát: egész életét arra tette fel, hogy viszszaszerezze fiatalkori szerelmét (Carey Mullingan). Minden tettét ennek rendeli alá, minden bűnét ezért vette magára. Amikor azonban találkozik végre a lánnyal és annak férjével, a történet egészen másképp alakul, mint annyi éven át tervezte.

60 / FilmMagazin