2013július

A LEGJOBB ZSARUPÁROSOK I WWW.CINESTAR.HU

FilmMagazin 2013. július

2 OLDAL A A M AG ÁN S YOS LOVAS KRITIKA

FARK

AS

ISMÉ T MO Z X-ME IKBAN A LEG N KA VAG RAK ÁNYA TER BB > > 14 .

A GONOSZ HALOTT I PAIN & GAIN I TŰZGYŰRŰ

KEDVES OLVASÓK! R

égen volt már olyan, amikor egy film annyira megosztotta volna a szerkesztőségünket, mint most a Man of Steel, vagy éppen a Tűzgyűrű. Az utóbbinál mondjuk csak a csalódás mértéke volt eltérő, az előbbiről viszont még mindig nem tudtunk konszenzusra jutni.

A pozitív végkicsengésű kritikánkat az előző számunkban már olvashattátok, ám az esélyegyenlőség jegyében most meghallgattuk a másik oldalt is. A végső konklúzió persze mindig a nézőké, kíváncsiak vaKERESS MINKET FACEBOOKON IS, HOGY IDEJÉBEN ÉRTESÜLJ MINDENRŐL!

gyunk a Ti véleményetekre is, oszszátok meg velünk bátran, akár emailben, akár a facebookon, vagy éppen a CineStar weboldalán!

Július egyébként egy kicsit visszafogott mozis hónap lett, úgyhogy kénytelenek voltunk a jövőbe tekintetni, és a következő hónapokban bemutatandó filmek közül csemegézni. Így lehet az, hogy már most bevizsgáltuk az augusztusi Pain and Gain-t, vagy a még egyelőre magyar cím és premierdátum nélküli The Wolf of Wall Street-et, ami Martin Scorsese legújabb rendezése, tehát nagyon sokat várunk tőle. A Scorsese adagnak pedig ezzel még nincs vége, hiszen e havi filmklaszszikusunk a Mester Nagymenők című alkotása lett, amiről most 5 oldalon keresztül olvashattok. A kevés filmnek köszönhetően növeltük a Sorozat rovat oldalszámát is, aminek leginkább a Szépség és a szörnyeteg rajongói örülhetnek, hiszen ezúttal erről írtunk, ráadásul 4 oldalon. Persze itt vannak a hónap nagyágyúi is: a már említett Tűzgyűrű, A magányos lovas, a Gru 2, a Női szervek, a R.I.P.D. - Szellemzsaruk, és természetesen címlapsztorink, a Farkas is.

És ha már a borító szóba került, Jelen sorok írásakor éppen azt ünnepeljük, hogy összejött a szükséges lájk mennyiség a facebook-os játékunkon, így idő előtt meg tudtuk mutatni Nektek a júliusi címlapunkat.

A sikerre való tekintettel ilyet majd a jövőben is játszani fogunk, sőt nem kizárt, hogy valamilyen ajándékhoz is kötjük az egyes etapokat.

CÍMLAPSZTORI: „Rengeteg összecsapás van a moziban, de a legnagyobb küzdelem az, amit Logan önmagával, önmagában vív: szörnyeteg legyen vagy emberi lény?” >> 14.

KIEMELT KRITIKA: Lehet, hogy velem van a baj, túl sok filmet láttam már, túl magasak az elvárásaim, vagy csak rossz napom volt, de akárhogy próbálom meglátni a Tűzgyűrű pozitívumait, egyszerűen nem megy, eltekintve a látványtól és az egyébként ígéretes alaptörténettől. Amúgy minden más klisé, sablon, unalmas, kiszámítható, üres…” >> 22.

IMPRESSZUM Főszerkesztő: Bokori Balázs Online főszerkesztő: Szabó Dániel (Szada) Facebook: Kónya Sándor (Sanya08) Munkatársak: Szabados Melinda (Veszják), Fekete Felícia, Holhós Linda, Hompola Júlia V. (Vampka), Pavlics Tamás (TomPowell) Tréfás Hajnalka (Kovácsné), Kovács Bea (Zaphier), Török Tamás, Verebélyi Tamás (Spike), Jánvári Márk (Paulkemp), Segítőink: Molnár Krisztina (Budapest Film), Bartók Anna (Fórum Hungary), Pinczés Ádám (InterCom), Pataki Andrea (UIP Duna Film) Elérhetőség: www.tollal.hu és www.cinestar.hu Email: filmmagazin@hotmail.hu Támogatónk: www.7even.hu Következő számunk tervezett megjelenése: 2013. augusztus 15.

2 / FilmMagazin

HÁTTÉR

PAIN & GAIN Emberrablás, zsarolás, kínzás és gyilkosság? Pain & Gain! Írta: Veszják

E

bben a 2013-as amerikai krimiben együtt láthatjuk Mark Wahlberget, Dwayne Johnsont és Anthony Mackiet, akik kegyetlenül építik nem csak testüket, de bűnöző karrierjüket is. A film alapja egy 1999-ben megírt történet, melyet Pete Collins jegyzett le, majd könyv is készült belőle. A sztori kicsit szokatlan: testépítők keverednek be egy olyan világba, ahol semmi sem számít.

A 90-es években járunk Miamiban, ahol egy csapat személyi edző az amerikai álmot hajszolva bűnös üzelmekbe kezd, ám a dolog iszonyatosan rosszul sül el…

A főszereplő Daniel Lugo (Mark Wahlberg) visszatér egykori környezetébe és felajánlja tudását John Mese (Rob Corddry) fitneszterem tulajdonosnak, hogy fellendíti terme forgalmát. Lugo megháromszorozza az edzőterem tagság hat héten belül, és összebarátkozik edző Adrian Doorballal (Anthony Mackie) is. Az

4 / FilmMagazin

igaz történet alapján íródott sztoriban egy edzőteremben dolgozik Daniel Lugo ahova gazdag emberkék is járnak, egy kis személyi edzés reményében, így ismerkedik meg Victor Kershaw-val, aki nem elég, hogy nem veszi komolyan a testépítést még a beosztottjaival is ritka nagy bunkó. Lugo ezért elhatározza, hogy haverjaival összefogva megleckéztetik, mellesleg egy kis pénzt is szerezve elrabolják Kershaw-t, hogy a kis mitugrász, zsidó származású kolumbiaiból kizsarolják a vagyonát. Az idiótaszagú film annyira megdöbbentően egyszerű, hogy szinte hihetetlen hogy ilyen megtörténhetett a közelmúltban. Különlegessége még a filmnek, hogy először Lugo narrálja az eseményeket, azonban szépen sorban minden főbb szereplő hozzáteszi a magáét, és a film eseményeit néha az egyik, néha pedig a másik szemszögből látjuk-halljuk. Lugo az emberrabláshoz bűntársakat is toboroz

Doorbal és Paul Doyle (Dwayne Johnson) személyében. Kezdetben minden a terv szerint halad, hamis magyarázat az eltűnésre, vagyon átíratás, de aztán Kershaw eltűnését a banda balesetnek akarja feltüntetni. Miközben Kershaw kinyírását próbálják elintézni, beleülnek vagyonába és élvezik azt. Közben Kershaw felveszi a kapcsolatot Ed Du Bois, III (Ed Harris), a nyugdíjas magánnyomozóval, aki azonban nem szívesen akar együttműködni a férfival.

Eltűnések, lónak való nyugtató, kaszabolás, ujjlenyomat eltüntetés, tárgyalás, halálos ítélet… és meglepő módon Victor Kershaw (valódi nevén Marc Schiller), aki túléli az eseményeket, és jelenleg is él.

Michael Bay, akinek a Transformers, Bad Boys filmeket és az Armageddont is köszönhetjük már 2009 óta készült erre a filmre. A költségvetést 26.000.000 dollárban húzták meg, ami a rendező első

Igazi rosszfiút alakít (megint) Mark Wahlberg, de a nyilatkozatokat olvasgatva úgy tűnik 4 éves kisfiát még nála is keményebb fából faragták.

filmjének a Bad Boys-nak a költségvetésénél is alacsonyabb. Ez a viszonylag alacsony rezsi annak köszönhető, hogy Bay, Johnson és Wahlberg nem vették fel fizetésüket. Ők inkább a film nyereségéből kérik fizetésüket. 2012 februárjában jelentették be, hogy hivatalos a hír: Ed Harris is csatlakozik a csapathoz.

Február 28-án már arról szóltak a hírek, hogy az izraeli modell Bar Paly és a libanoni-amerikai színész, Tony Shalhoub is csatlakozott a csapathoz. Az"illegális bevándorló és egykori szépségkirálynő, aki arról álmodik lesz a következő Marilyn Monroe, Wahlberg karaktere pedig megígéri, hogy sztár, lesz, és ő ebben segít neki.

Március 27-én Rebel Wilson is csatlakozott a teamhez és a forgatás megkezdődött március 31-én Miaimban. Április 4-én a holland színésznő Yolanthe Sneijder-Cabau, majd április 5-én, Ken Jeong csatlakozott a stábhoz. A film hivatalos trailere 2012. december 19-én jelent meg. A kész produkció vegyes kritikákat kapott a kritikusoktól. A Rotten Tomatoes oldalon 137 vélemény alapján 45%-os a minősítése. A film megjelenése kapcsán több összeha-

sonlítás is készült a film és a tényleges eseményekkel kapcsolatban. A film úgy ábrázolja a bandát, mint aminek három fő tagja van: Daniel Lugo, Adrian Noel Doorbal és Paul Doyle) és két cinkosa John Mese és Sorina Luminita. A valóságban, a banda nagyobb volt. A filmben Victor Kershaw Bogotában, Kolumbiában született, az igazi Marc Schiller, Argentínában született. És persze számtalan olyan mozzanat van, mait átírtak vagy éppen nem lett engedélyezve.

A főszereplőt Mark Wahlberg alakítja, aki remekül hozza Lugo karakterét, de tőle már megszoktuk a kifogástalan alakításokat. A rapper Marky Markból lett színész mára már Oscar- és Golden Globe-díjra (A tégla) jelölt amerikai színész és televíziós producer lett.

Stáblista Rendező: Michael Bay Főszereplők: Mark Wahlberg, Dwayne Johnson, Ed Harris Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2013. augusztus 1.

FilmMagazin / 5

HÁTTÉR

NAGYFIÚK 2 De most komolyan, mit lehet írni egy olyan filmről ami a Film.com kritikusa szerint „Film a hülyékről, a hülyéktől, a hülyéknek”? Írta: Kovácsné

N

e legyünk igazságtalanok: ezt a Film.com-os ürge sok minden másról is írhatta volna, de tény, hogy Adam Sandler munkásságának méltatásaiban valahogy mintha az átlagosnál többször fordulna elő a „hülye” melléknév és szóbokra. Sandlernek az a védjegye, hogy hülye. Ő az, aki felismerte a hülyeségben rejlő káprázatos pénzszerzési lehetőségeket, és még a Wayans fivérekre is rávert azzal a pompás húzással, hogy a hülyeség mellé mindig tálalt valami érzelmes kerettörténetet is, amitől a gyengébb mentális képességűek a Sandlerkomédiákat akár kissé erősebb hangvételű családi filmnek is nézhetik (mondjuk jó messziről... fél szemmel hunyorítva... úgy, hogy közben le van véve a hang... meg a kép...).

Ne feledjük: a Nagyfiúk 2010-ben 260 millió dollárt hozott Sandler konyhájára. Azért ennyiből a járulékok levonása után is kijön egy na-

6 / FilmMagazin

nagyobb adag krumplistészta.

Az érzelem most sem hiányzik: Lenny (Adam Sandler) a hollywoodi nyüzsgésből visszatér poros kis szülővárosába, feleségével (Salma Hayek) és gyerekeivel együtt, ahol újra találkozik régi haverjaival (Chris Rock, Kevin James, David Spade) meg néhány egyéb izgalmas arccal (mint pl. a kivénhedt NBA-s Shaquille O’Neal vagy a nem kevésbé kivénhedt Rob Schneider) és a Pimasz Új Generációval (annak élén pedig nem mással, mint Taylor Lautnerrel, akiről eddig sem gondolta senki, hogy a Twighlight-ot követően valaha, valamiben még szerepet fog kapni, de ezek után végképp nem). És jaj, mi lesz velünk, kérem szépen, ha majd egyszer megöregszünk, és akkor a gyerekek meg a generációs válság meg a kiégés meg az elfeledett értékek. Volt már egy-két (há-négy) ilyen film az életünkben, kezdve a Nagy borzon-

gásal, vagy a könnyedebb műfajban az Irány Colorado!-val, vagy húsz évvel később ott volt a Faterok motoron (nem mintha filmes mérföldkőnek tekinteném ezeket, csak elszámoltam tízig, és ezalatt ezek ugrottak be a témában). A generációsválságos filmek közös jellemzője, hogy valamiféle felnőttekről meg az ő vélt vagy valós, realisztikus vagy rengeteg cukorból készült cirkalommal megszórt problémáikról szólnak, ellentétben a Nagyfiúkkal, ahol a hősök voltaképp magasra nőtt hülyegyerekek, de nem is várunk mást, hisz mint már említettük, mégis csak egy Adam Sandler filmről van szó… Érdemes ennek a történetnek még egyszer nekifutni, mert az imént rosszul írtam: nem az a lényeg, hogy mi lesz VELÜNK ha megöregszünk, hanem hogy mi lesz ÖNÖKKEL, férfiakkal. Összes ismertebb kollégájához hasonlóan ugyanis a

Amerikában a Nagyfiúk 2 simán lenyomta a nagynevű társait (A magányos lovas, Tűzgyűrű) a Box Office listán, szóval ez is szép siker lesz.

Nagyfiúk 2 sem szól egyetlen kósza szóval sem az emberiség másik ötven százalékához, akik a filmben két lábon járó, beszélő csöcsök, illetve alanyi jogon nevetséges feleségek formájában jelennek meg, és én ezt személy szerint roppant érdekesnek találom.

Már csak azért is, mert izgi szociológia dolgozatot lehetne kihozni a Nagyfiúk (meg úgy általában a Sandler filmek) kritikáiból, ha az embernek történetesen lenne ideje ilyen halva született ötletekre. A Nagyfiúk 2 nemzetközi összehasonlításban a Rotten Tomatoes-on egy számjegyű értékre küzdötte le magát az előző rész dicsőséges 10%ához képest, és itt nem olyan 8 meg 10 százalékokról van szó, hogy „hát, úgy elment, de láttam már jobbat is” hanem kénsavas gyűlöletben fröcsögő, spanyolcsizmát és guillotine-t követelő kritikusok hadairól.

A kritizálást szakmaszerűen űzők utálják Sandlert, ennek bizonnyal az az oka, hogy többségük a harmincas, de inkább a negyvenes korosztályból kerül ki, ráadásul önmagára mint az értelmiség fáklyahordozójára tekint, a harmincéves értelmiségi fáklyahordozás viszont a közmegegyezés szerint nőies munka. A zsigeri Sandler-ellenesség pedig a mintegy három darab női kritikusnál

egészen a sztratoszféráig emelkedik, hiszen ezek a hölgyek a Sandler filmek kapcsán végre burkolt formában leírhatják, mennyire gyűlölik a „húzd meg az ujjamat” poénnal operáló bárgyú idiótákat (azaz hímnemű rokonaikat és ismerőseiket).

A kizárólag kommentek formájában megnyilvánuló kritikusoknál (akiknek túlnyomó többsége férfi) már más a helyzet, nem kevesen közülük a „jót röhögtem, höööö” véleményt képviselik, amiben egyébként teljesen igazuk van. Egy filmet nem lehet csak úgy, a kritikus agya helyén tátongó setét vákuumban megítélni, figyelembe kell venni azt is, hogy milyen céllal ültünk be a moziba, márpedig Sandler filmjei kiválóan alkalmasak arra, hogy nyáron ücsörögjünk egy jót a kellemesem klimatizált teremben, ahol a sör sem melegszik fel olyan gyorsan a gyomrunkban, a napszemcsót se muszáj levenni, mert ez a képminőséget nem befolyásolja, és ráadásul még nagyokat röhöghetünk is azon,

amin egyébként napvilágnál sose merünk, mert anyánk vagy a feleségünk folyton ránk szól.

Pont most láttam egyébként a film előzetesét, és a poénoknak majdnem a fele tetszett (sőt az egyik egészen hangosan tetszett, kaptam is megrovó pillantásokat a mellettem ülő feleséganyától). A tendencia annyiban riasztó, hogy az előzetesbe ugyebár a legjobb poénokat teszik bele, és ha ezeknek csak a fele tetszik… Két dolgot jelenthetünk ki bizonyosan. A Nagyfiúk 2 nagyra nőtt fiúgyermekek körében igazi közönségsiker lesz. És igen, lesz Nagyfiúk 3.

Stáblista Rendező: Dennis Dugan Főszereplők: Adam Sandler, Salma Hayek, Kevin James Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2013. július 18.

FilmMagazin / 7

HÁTTÉR

THE WOLF OF WALL STREET

AZ ELSŐ INFÓK

Akik azt hitték, hogy Martin Scorsese A leleményes Hugo után sem tér vissza kabalababájához, Leonardo DiCaprióhoz, az tévedett. Az meg pláne tévedett, aki úgy gondolta, hogy a mélyen tisztelt direktor úr kifogyott a jó témákból. Írta: Sanya08

A

The Wolf of Wall Street (egyelőre magyar cím híján van) Jordan Belfort azonos című önéletrajzi ihletésű regényén alapszik. A kilencvenes években játszódó regény egy olyan bróker szakmai csúcsra jutását és pofára esését meséli el, aki nem egészen legális úton jutott hozzá dollármilliókhoz huszonhat évesen. A kritikusok némelyike a regényt Tom Wolfe Hiúságok máglyája című művéhez hasonlítja, és azt se felejtik el megjegyezni, hogy mennyire szórakoztató, izgalmasan megírt és mégis részletgazdag könyvről van szó.

8 / FilmMagazin

Korrupció, bűnök és vétkek; nem egészen ismeretlen talaj a neves filmrendező számára, de ez az első, hogy a tőzsdézés zűrzavaros világába építi ezeket az elemeket. Joggal jelenthetjük ki, hogy valószínűleg Oliver Stone Tőzsdecápák című klasszikusa volt az, amely igazán emlékezetes és markáns képet festett ezekről az emberekről, és mivel a Michael Douglas által alakított Gordon Gekko igazi ikon lett azóta a filmtörténetben, DiCapriónak van miért felkötni a gatyáját.

Na, nem mintha annyira rászorulna, Scorsese égisze alatt mégiscsak

magára szedett néminemű színészi talentumot. Mondom ezt úgy, hogy egyébként se ejtették a fejére a srácot, mindig szívét-lelkét beleadja a játékába, ahogyan azt a profik csinálják. Ő játssza tehát Jordan Belfortot (a szerepre jelentkezett még Joseph Gordon-Lewitt illetve Chris Evans is), így tehát a Django elszabadul után újra egy olyan figurát kelt életre, aki – ha nem is ízigvérig gonosztevő, de – nem éppen hagyható kérdőjel nélkül a moralitásérzéke. A rendező szokásához híven nem szűkölködik most se a neves és tehetséges színészekkel,

Ha tippelnünk kéne, akkor év végét, következő év elejét gondoljuk a magyar premier eljövetelének.

egészen impozáns és szemrevaló színészgárdát toborzott legújabb filmjéhez. Többek között nagyobb szerephez jut a The Wolf of Wall Street-ben a színészetet mostanában egyre komolyabban vevő Matthew McConaughey, Jonah Hill, Rob Reiner filmrendező, John Favreau színész-filmrendező, a Némafilmes Jean Dujardin-je és a Machetében is felbukkanó Shea Whigham. Ilyen emberekkel, ha körülveszi magát az ember, nagyon félre nem csúszhat, Scorsese pedig már hozzászokott ahhoz, hogy ilyen kaliberű aktorokkal dolgozzon, gondoljunk csak az Aviátorra, vagy épp a Téglára.

Terence Winter forgatókönyvírónak volt a dolga, hogy Belfort önéletrajzi könyvét vászon-kompatibilissé tegye. Végignézve az író filmográfiáját, látatlanban meg merem mondani azt, hogy megfelelő volt a feladatra.

Nem akarok elfogult lenni, de aki Maffiózók és Gengszterkorzó epizódot is jegyzett, azt nem kell félteni.

A film előzetese – mely a múlt hónapban látott napvilágot – meglehetősen sziporkázó jeleneteket, fekete humort ígér a nézőknek, mely Scorsese filmjeinek némiképp ugyan sajátja, de ritkaság tőle az ennyire komikus hangnem. Ugyanez mondható el DiCaprio munkáiról is. A fiatal színész – aki nemrégiben nyilat-

kozta, hogy kicsit visszavonul a színészettől – mostanában főként komoly, drámai szerepeket vállalt, így igazán üdítő lesz őt olyan karakter bőrében látni, melyben kibújhat önmagából és parádézhat kedvére.

Matthew McConaughey-vel való közös jelenetükre különösképp kíváncsi vagyok, a trailer végén látható hümmögés és mellkas-ütés állítólag McConaughey improvizációja volt a forgatáson.

A képi világért felelős Rodrigo Prietónak ugyan ez lesz az első közös munkája a direktorral, de nem kell félteni (olyan filmeket fényképezett, mint a Túl a barátságon vagy a 21 gramm), a vágó személyében viszont a megunhatatlan, megszokott Thelma Schoonmaker-t tisztelhetjük meg, aki viszont már sokszor dolgozott együtt a Mesterrel. Howard Shore sem új fiú, ő hatodjára kollaborál Martyval (Lidérces órák, Aviátor, New York bandái, A leleményes Hugo, stb…)

Minden adva van tehát egy olyan filmhez, ami mély nyomot hagyjon a filmnézőben. A rendező személye mondjuk már önmagában garancia a minőségre (egyesek szerint kb. a kilencvenes évek vége óta már nem, de én örömmel ellentmondok nekik), de akiket az a név nem győzött meg, talán a színészgárda láttán

MI JÖHET MÉG? Bár DiCaprio már most szünetelni akar, Scorsese még 70+-osan sem unja a mesterségét. Következő filmje a 2015-re tervezett Silence lesz, amiben 17. századi katolikus papok kalandjait meséli el az egzotikus Japánban, Andrew Garfield és Ken Watanabe főszereplésével. Utána pedig érkezhet a Sinatra biopic, amit eredetileg John Travoltával Tom Hanks-szel képzelt el, ám ez a variáció végül meghiúsult.

majd nyálcsorgatva nézi újra meg újra az előzetest. Szórakoztató, ütős, fekete humorral átitatott filmet várhatunk bűnről, bűnhődésről és erkölcstelenségről. Úgy, ahogyan azt csak egy olyan tehetséges és sokat látott mesterember tudja, mint amilyen a Martin Scorsese.

Stáblista Rendező: Martin Scorsese Főszereplők: Leonardo DiCaprio, Matthew McConaughey, Jonah Hill Forgalmazó: N/A Hazai premier időpontja: Nincs megadva

FilmMagazin / 9

HÁTTÉR

R.I.P.D. - SZELLEMZSARUK A filmtörténet számos nyomozópárost képes felmutatni, akik közül nem egy került kult státuszba, mely okán Hollywood előszeretettel veszi elő időnként a témát, hogy igen változatos színvonalú alkotásokkal próbálja a közönséget a mozikba csábítani. Írta: Paulkemp

E

zúttal Jeff Bridges és Ryan Reynolds kettősével és Robert Schwentke vezényletével próbálnak olyan filmek árnyékából kilépni, mint a 48 óra, a Halálos fegyver vagy a Man in Black. A siker érdekében a természetfeletti akciófilmhez a már említett sztárokon túl sikerült megnyerni többek között, a televízióból ismert Mary LouiseParker-t (Nancy ül a fűben), s a mostanában szintén a képernyőn

10 / FilmMagazin

vitézkedő Kevin Bacon-t (The Following). A remek színészgárda pedig a szellemek világában kalandozva próbál megfelelni a műfaj és a közönség elvárásainak.

A történet szerint Roy Pulsipher (Bridges) veterán seriff jó ideje szolgál már a Szellemügyosztályon, kísértetek után nyomoz, akik álcázva magukat elvegyültek az élők között.

Mi a seriff feladata? Hogy letartóztassa és törvény elé állítsa e külön-

leges bűnözőket, akik a gyanútlan földlakók közé rejtőztek a végítélet elől. A szarkasztikus humorú Roy új társat kap egy másik elhunyt zsaru, a szép reményű nyomozóként túlvilágra penderült Nick Walker (Reynolds) személyében, és le kell küzdeniük kezdeti ellentéteiket, hogy első osztályú csapatmunkával tűnjenek ki. Amikor olyan szörnyű tervet fednek fel, amelynek eredményeként megszűnhet a földi élet mint

Bridges helyére először Zach Galifianakis-t akarták szerződtetni: na őt tényleg megnéztük volna ebben a szerepben.

olyan, a Szellemügyosztály két kiválóságának helyre kell állítania a kozmikus egyensúlyt – ellenkező esetben a túlvilágról gonosz szellemek özönlik el a miénket.

Mindennek alapjául pedig a Dark Horse Comics egyik zseniális képregénye a Peter M. Lenkov által készített R.I.P.D. szolgál, melyet a kiadó már a ’90-es évek óta szeretett volna a filmvásznon látni. Az elmúlt évtizedben már számos forgatókönyv vázlat is keringett a „Fekete Lovak” között, de a dolgok csak Phil Hay és Matt Manfreid színrelépésekor gyorsultak fel. A rutinos írópáros (Halálos iramban, A kopasz osztag, Legenda vagyok) a tőlük megszokott fekete humoron túl, saját kedvenceikkel (a már említett 48 óra és a Halálos fegyver) keverték a szerintük „egyedülálló” koncepciót, melyből így egy könnyed, látványos nyári mozit gyúrtak. A forgatókönyvírók a képregény lényegét tekintették kiindulópontnak, azaz elkezdték kibon-

tani a két teljesen különböző főhős kapcsolatát – egyikük egy frissen elhunyt mai rendőr, míg a másik régimódi revolverhős a vadnyugatról. Viszonyuk alakulása vált a cselekmény motorjává. Kettejük közül Reynolds már az utolsó könyv kialakulásainak kezdeteitől részt vett a produkcióba, Bridgesről pedig a kreatív munkák közben derült ki, hogy nagy rajongója a történetnek, melyben örömmel vállalta el az ősz hajú seriff szerepét.

A képregény fanatikusai valószínűleg nem fognak csalódni sem az elkötelezett gárdában, sem a történetben, mely nem csupán az alapanyagul szolgáló „papírmozit” próbálja felmondani a nem is olyan távoli vidékre eső médiumon, hanem megpróbál annak szellemiségét továbbgondolva megfelelni a nézőknek. A Nyuvadtak lesznek a R.I.P.D. mitológiájának legnagyobb újdonságai. Schwentke, Hay és Manfredi találta ki őket, és a képregényben szereplő gusztustalan démonok mellett újabb fenyegetést jelentenek az emberiség számára. A film alkotói úgy gondolták, a frissen tálalt rémek bevezetésével növelhetik a történet apokaliptikus dimenzióit.

Esetükben pokolra szánt lelkekről van szó, akik nem akarnak átkelni a túlvilágra, hanem igyekeznek addig rejtőzni az emberek között, ameddig csak lehet. „A Nyuvadtakat először emberként ábrázoljuk, és csak kis idő elteltével leplezzük le őket – magyarázza Manfredi. – Jó ötletnek találtuk, hogy megmutatjuk, mi történik, ha valakinek meg kell halnia, de erre nem hajlandó: hát nagyon furcsa változásokon megy keresztül.”

Bár a Nyuvadtak emberi alakot tudnak ölteni és elvegyülnek az élők

között, a lelkük rohadni kezd, és „lélekbűzt” áraszt; a kifejezés az egyik rendező invenciózus szóalkotása. A kóbor lélek minél tovább marad ezen a világon, gonosz metafizikai monyója annál inkább áthatja a környezetét és megzavarja a kozmikus egyensúlyt.

A végső simításokat pedig Alec Hammond látványtervező és csapatának számlájára kell írni, aki megalkotta a Nyuvadtak külsejét „előbújásuk” után, vagyis amikor már megjelenítették igaz valójukat. Mivel az alkotók rendelkezésére állt a digitális képalkotás végtelen tárháza, több tucatnyi elvetemült külsejű vagy vicces Nyuvadtat hoztak létre. Egy szabályt azonban minden kreatúra létrehozásánál szem előtt tartottak. Az „előbújt” Nyuvadtnak emlékeztetnie kell korábbi élő énjére, és megjelenése eltúlozva szimbolizálja azt a bűnt, amelyet az emberiség ellen elkövetett. Például ha egy Nyuvadt tolvaj volt előző életében, gigantikus kezekkel jelenik meg, amikor valódi lénye felszínre tör.

Az utóbbi időben napvilágra került képkockák alapján remek munkát végeztek a film alkotói, s elképzelhető, hogy a „Szellemzsaruk” képes lesz felnőni a feladathoz, s egy újabb könnyed, ámde annál szórakoztatóbb nyári mozit láthatunk a vetítőtermek sötétjében.

Stáblista Rendező: Robert Schwentke Főszereplők: Jeff Bridges, Ryan Reynolds, Kevin Bacon, Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2013. július 18.

FilmMagazin / 11

EXTRA KEDVENC ZSARUPÁROSAINK Nehéz feladatra vállalkoztunk, hiszen emlékezetes zsarupárosból jó pár van a filmtörténelemben, így elhihetitek: nem volt egyszerű az alant látható 11 párost kiválasztani.

Persze a népharagot nem kerülhetjük el, biztos akadnak olyanok, akik valamiért belopták magukat a Tisztelt Olvasók szívébe, ám ilyen-olyan okok miatt végül lemaradtak a listáról, és ezt nehéz megemészteni. No de inkább nem szabadkozok, lássuk a mi kedvenceinket:

SCHMIDT ÉS JENKO (21 JUMP STREET - A KOPASZ OSZTAG) A tavalyi év egyik legnagyobb mozis meglepetésében a dagi, félős, ám okos Schmidt (Jonah Hill) és a jóképű, sportos, ám butácska Jenko (Channing Tatum) egy olyan osztagba kerül, amelyik középiskolákba épül be lefülelni az ottani drogterjesztéseket. A két tag gyerekkoruk óta ismeri egymást, kezdetben a sztár Jenko folyamatosan heccelte Schmidt-et, ám hamar rájöttek, hogy ebben a világban csak akkor tudnak érvényesülni, ha igazi csapatmunkával kihasználják/felhasználják egymás tulajdonságait, kompenzálva saját fogyatékosságaikat. A dolog annyira működött, hogy nemsokára érkezik a folytatás is, ami már az egyetemre beépülő rendőröket mutatja be. Érdekesség: A film alapja egy sorozat, melynek a fiatal Johnny Depp volt a főszereplője és aki SPOILER ezért cameozik is egyet.

12 / FilmMagazin

MIKE LOWREY ÉS MARCUS BURNETT (BAD BOYS 1-2) Amikor még Michael Bay-nek nemcsak a látvány, de a karakterek is számítottak. Mike (Will Smith) csapongó életet élő nőcsábász, míg Marcus (Martin Lawrence) szerető családapa, így érthető, ha nehezen jönnek ki egymással. A krach akkor üt be, amikor egy gyilkosság egyetlen szemtanúja (egy csinos hölgy) bizalmának elnyerése érdekében kénytelenek szerepet cserélni, miközben a háttérben húzódó drogügyleteket is le kéne fülelni.

TERRY HOITZ ÉS ALLEN GAMBLE (PANCSER POLICE) Gamble (Will Farrell) a tipikus lúzer, terepre nem szívesen merészkedik, jó neki az aktatologatás is a kényelmes irodában. Ezzel szemben társa, Hoitz (Mark Wahlberg) majd megőrül egy autós üldözéssel megspékelt akcióért. Ez utóbbira akkor nyílik lehetőségük, amikor a város sztár rendőrpárosa érthetetlen körülmények között elhalálozik, és a testületen belül megindul a verseny azért, hogy valakik átvegyék a megüresedett helyüket.

NICHOLAS ANGEL ÉS DANNY BUTTERMAN (VASKABÁTOK) Nicholas Angel (Simon Pegg) a londoni rendőrség legjobbja, számos neves gazfickó elkapása fűződik a nevéhez, jogosan reménykedik az előléptetésben. Előléptetés helyett azonban inkább visszaléptetik, hiszen ténykedése már-már megalázó a testületnél dolgozó többi rendőr számára. Így kerül el olyan kisvárosba, ahova még a madár sem jár, ráadásul újdonsült társa, az akciómániás Danny (Nick Frost) is folyamatosan idegesíti. Aztán elkezdenek furcsa események történni, Nicholas szagot fog, innentől kezdve pedig nincs menekvés egyetlen gonosztevőnek sem.

RAY TANGO ÉS GABE CASH (TANGO ÉS CASH) Tango (Sylvester Stallone) és Cash (Kurt Russel) a Los Angeles-i rendőrség nagymenői. Folyamatosan licitálják túl a másikat megoldott ügyekkel, versengésüknek semmi sem szabhat határt, nem ismernek sem Istent, sem embert. A helyi maffiatagok azonban nem nézik jó szemmel azt, ahogy ez a két zsaru folyamatosan keresztbe tesz nekik, úgyhogy zseniális tervet eszelnek ki: egy hullával, jó sok pénzzel és heroinnal megtömött táskával besározzák a nevüket, ami miatt aztán börtönbe kerülnek. A rács mögött lévő Tango és Cash azonban olyat tesz, amire senki sem számít: összefog…

JACK CATES ÉS REGGIE HAMMOND (48 ÓRA, MEGINT 48 ÓRA) Gondolkoztunk azon, hogy Eddie Murphy-től a 48 órát vagy a Beverly Hills-i zsarut válasszuk-e, ám végül az előbbi mellett döntöttünk. Jack Cates (Nick Nolte) csak úgy tudja elkapni a helyi maffiózót, ha igénybe veszi annak egykori emberének (Murphy) segítségét, aki azonban éppen börtönbüntetését tölti. Cates eléri azt, hogy a foglyot 48 órára kiengedjék, a megbízhatatlan fazon azonban mint ha nem akarna segíteni. Az óra viszont ketyeg…

ALONZO ÉS JAKE (KIKÉPZÉS) Alonzo (Denzel Wasinghton) a helyi „kiskirály”: a kábítószer-osztály vezető nyomozójaként kegyetlen, igazságtalan, nem egyszer halálos eszközöket bevetve ellenőrzi a rá bízott körzeteket. Szent meggyőződése, hogy ezt a felfogást a rá bízott újoncba (Ethan Hawke) is bele kell vernie, így első együtt töltött napjuk hihetetlen izgalmakat, örök emlékeket és egy totális személyiségbeli változást tartogat a pályakezdő rendőrnek. Egy biztos: nem lennénk a helyében.

TAYLOR ÉS ZAVALA (AZ UTOLSÓ MŰSZAK) Na, ilyen se volt még ebben az öszszeállításban, hiszen a szóban forgó két úriember (Jake Gyllenhaal és Micheal Pena alakításában) nemhogy nem rühelli, hanem kimondottan kedveli egymást, sőt, egymás legjobb barátai, ugyanis nagyon hamar világossá vált számukra, hogy az utcán a másikon kívül nem sok mindenkire számíthatnak. Megtesznek mindent a közjóért, a munka az életük, szolgálnak és védenek, amíg csak bírják.

DANNY MACGAVIN ÉS BOB HODGES (SZÍNEK) Los Angelesben és környékén eluralkodott a káosz. Egyre több és egyre jobban szervezett banda tűnik fel, tagjaiknak a száma eléri a hetvenezret is. Ennek az áldatlan állapotnak akar véget venni az úgynevezett GERE (Galeri Ellenes Rendőrségi Egység) csoport és a helyi seriff hivatal. A bandatagok kemény legények, de a zsarukat sem kell félteni.

MacGavin (Sean Penn) egy magabiztos, feltörekvő újonc, aki képes még a sokat megélt társát (Robert Duvall), Bob-ot is belevinni a legkeményebb akciókba, csakhogy a legkeményebb, különböző színeket viselő bandát lefülelhessék.

DAVID MILLS ÉS WILLIAM SOMMERSET (HETEDIK) William Sommerset (Morgan Freeman) utolsó napjait tölti a new yorki testületnél, amikor feltűnik egy új sorozatgyilkos, aki a Bibliában megírt hét halálos bűnt figyelembe véve szedi áldozatait. Sommerset nem szeretné elvállalni az ügyet, ám a munkája iránti szeretet miatt mégis csak beleveti magát új társával, a lobbanékony Mills-szel (Brad Pitt). A két férfi kezdetben két lépés távolságból méregeti egymást, aztán idővel (és a nyomozás előre haladtával) egyre jobban megkedvelik egymást. A grandiózus finálé azonban mindkettőjüket rettentően megviseli.

MARTIN RIGGS ÉS ROGER MURTAUGH (HALÁLOS FEGYVER 1-4) Kikkel is zárhatnánk eme összeállítást, mint a híres-neves Halálos fegyver filmsorozat nagy rajongótáborral rendelkező két tagjával. A Mel Gibson és Danny Glover által alakított kult karaktereket azt hiszem senkinek sem kell bemutatni, így csak annyit javasolok: kapjuk elő a filmeket, és nézzük őket újra, hiszen náluk jobb zsarupáros ez idáig még nem született.

FilmMagazin / 13

HÁTTÉR

FARKAS Az X-Men univerzum legemlékezetesebb karaktere a Farkasban (The Wolverine) a mai Japánban bukkan fel. Logant, a százéves mutánst, akit Farkas néven ismer a világ, Japánba csalják, ahol nem járt a II. világháború óta – most pedig a Jakuza és a szamurájok birodalmában találja magát. Írta: Vampka

H

amarosan menekülnie kell egy titokzatos, gyönyörű örökösnő társaságában, és most először szembesülnie kell a halandósággal. Megtapasztalja, hol vannak fizikai és lelki erejének határai. Meg kell küzdenie veszélyes ellenfelekkel, mutánsokkal és emberekkel egyaránt, valamint a saját múltja kísérteteivel is. Végül pedig azt is meg kell tapasztalnia, milyen árat kell fizetni az örök életért.

A Farkas először 1974-ben tűnt fel a színen, a „The Incredible Hulk” egyik füzetének legutolsó képregénykockáján – és már ez előrevetítette, hogy az X-Men néven ismert

14 / FilmMagazin

mutánsok csapatához fog csatlakozni. Hamarosan már világszerte ismert volt metsző karmairól, öngyógyító képességéről és elsöprő dühéről – ezek az adottságok rövid idő alatt a szuperhősök univerzumának legnagyobb sztárjai közé emelték.

Az 1980-as években a Farkas már önállóan is érvényesült: egy négyfüzetes minisorozatot kapott az X-Men írójától, Chris Claremonttól és a legendás grafikustól, Frank Millertől, amelyben Japánban szembesül árulással, gonoszsággal, szeretettel és hűséggel, saját erejének új formájával és sebezhetőségével is. Az Oscar-jelölt színész, Hugh Jackman

először „csak” a rajongója volt Farkasnak, de aztán hat filmben el is játszhatta, jelenleg már a hetediket forgatja a sorozatból, még soha, egy színész sem játszott ennyiszer egy képregényhőst. Úgy gondolta, hogy ez az eddig meg nem filmesített történet mélyebb betekintést ad Farkas személyiségébe. „Ez a film olyan világba viszi el Farkast, ami mérhetetlenül különbözik mindentől, amit eddig az X-Men filmekben láttunk – mondja Hugh Jackman, aki nem csak a címszereplő, hanem az egyik producer is. – Más a látványvilága, más a hangulata. Rengeteg összecsapás van a moziban, de a legna-

A rendezésre először Darren Aronofsky lett felkérve, aki 6 hónap után szakított a projekttel, mondván ő nem akar éveket rászánni az életéből.

FARKAS A HIDEGVÍZBEN Hugh Jackman nagyon jó kondiban van. A 44 éves színész minden extrém feladatot elvállalt, hogy jó formában legyen, amikor Farkast kell játszania, a legvadabb X-Men új filmjében, a Farkas-ban. És nem csak az izmait növesztette. A színész nemrégiben azt mesélte újságíróknak, hogy a forgatás idején minden reggelt ugyanazzal a szertartással kezdett: fejest ugrott az óceán fagyos vizébe – a munka nagy része Sydney közelében, a Bondi Beachtől nem messze zajlott. „Farkas nem egyszerűen erős – magyarázta Jackman különös döntését. – Ki van akadva a modern világtól. Gyanakvó és dühös. Mint amikor valaki nagyon le akar zuhanyozni, de nincs meleg víz. Szóval, a hideg vizes fürdő eléggé hangulatba hozott.

De felvételek előtt mindig csináltam egy csomó fekvőtámaszt vagy guggolást is. Farkas gyakran feszült, liheg, kapkodja a levegőt. Nem eljátszani akartam, hanem olyanná válni. Ijesztő és kemény akartam lenni, szünnap nélkül. Hisz Farkas ilyen.”

(InterCom)

FilmMagazin / 15

HÁTTÉR

>> „EZ

A FILM OLYAN VILÁGBA VISZI EL FARKAST, AMI MÉRHETETLENÜL KÜLÖNBÖZIK MINDENTŐL, AMIT EDDIG AZ X-MEN FILMEKBEN LÁTTUNK.” << gyobb küzdelem az, amit Logan önmagával, önmagában vív: szörnyeteg legyen vagy emberi lény?”

Ebben és a megfilmesítés ötletében egyetértett vele James Mangold, akinek a nevéhez olyan művek fűződnek, mint a Johnny Cash életéből készült A nyughatatlan vagy a western műfaját kortárs macskaegér játszmával ötvöző Börtönvonat Yumába. „Jim Mangold tudja, mitől lesz egy film egyszerre szórakoztató, akciódús, miközben finoman felrajzolja a karaktert és a történetet – mondja Jackman. – Segített abban, hogy még mélyebben megismerjem és megmutathassam Farkast, minden vonatkozásban.”

Mangold úgy tekintett a sztorira, mint egy sötét múltú férfi történetére, aki a saját jövőjét akarja formálni: „Az fogja leginkább meglepni az embereket, hogy mennyire életszerű ez a film, el tudunk merülni a világában, az akciókban, a drámában és a románcban. Különösen érdekes volt számomra Farkas halhatatlansága.

Az öngyógyító képessége miatt sérthetetlen, mint egy isten, de ezért magányos is. Még akkor is, amikor

16 / FilmMagazin

elveszt valakit, akit szeret, tudja, hogy neki tovább kell mennie - fejtegeti Mangold. – Már száz éve így van ez, átélt háborúkat, csatákat, a szerettei halálát. Ez egy klasszikus téma, az ember, aki örökké él, de szenved emiatt.”

Mangold a mai Japán szívébe repíti Logant, ahol a high-tech modern életet átitatják a hagyományok és a becsület titokzatos törvényei. „Japán atmoszférája áthatja a filmet – folytatja Jackman. – Tökéletes hely, hogy Logan tiszta lappal újrakezdjen mindent. A japán társadalom zárt, tisztelik és követik a saját kultúrájukat, hagyományaikat. Logan idegen ebben a világban. Ismerkedik a szamurájok törvényével, képzésével, a becsületük sajátos törvényeivel. Megtanulja tisztelni a katonalétet, a szolgálatot. És elkezd jobbá válni.”

Ha Farkasnak olyannak kellett lennie, amilyennek még sohasem láttuk, az természetesen azt jelentette, hogy ugyanez az elvárás az őt alakító Jackmannel szemben is. „Mindig is kedveltem ezt a szerepet, de szerettem volna még magasabb-

Hugh Jackman Dwayne Johnson-tól is kért tanácsokat gyúrás ügyileg, aki 24 hét alatt napi 6000 kalória bevitelét javasolta.

ra tenni a lécet – vallja be Jackman.

– Ez a forgatókönyv lehetőséget adott rá, hogy tovább fejlődjek érzelmileg, és meg akartam ugyanezt tenni fizikailag is. Edzeni kezdtem és már jó előre belevágtam a kemény diétába. Azt hiszem, a végeredmény mindent megért, amikor a vászonra nézek, a Farkast látom.

Most pontosan olyan, amilyennek mindig is látni szerettem volna. Azt akartam, hogy a nézőknek essen le az álluk.”

Logant Japánban új karakterek veszik körül, akikről kezdetben nem lehet tudni, hogy milyen szándékaik vannak, és rengeteg meglepetést tartogatnak.

Shingen Yashida, az iparmágnás nem csak egy bűnözői birodalom feje, hanem Farkas új szerelmének, Marikónak az apja is. Kulcsfontosságú szerepére a japán film egyik legendás sztárját, Hiroyuki Sanadát kérték fel. Sanada páratlan harcművészeti tudása és tapasztalata már az előkészítés alatt is hasznára volt a stábnak: megosztotta tudását a többi színésszel, többek közt a Yukiót alakító Rila Fukushimával, aki életében először vállalt filmszerepet. „Volt egy vívójelenetem a film elején, és Hiro rengeteget segített.

Ez nem is érzékelteti, hogy igazából mi történt. Inkább úgy fogalmazok, ha ő nem lett volna ott, el sem tu-

FilmMagazin / 17

HÁTTÉR

dom képzelni, hogy tudtam volna megcsinálni – mondja Fukushima. – Leesett állal bámultam a mozdulatait, elképesztő a tudása. Mindannyiunknak megtiszteltetés, hogy vele dolgozhattunk.”

Bár a Farkas nem az X-Mencsapat szokásos világában játszódik, a történetben felbukkan Logan múltjából Jean Grey, a telekinetikus mutáns és egyben Logan egykori szerelme, akit ismét Famke Janssen személyesít meg.

Janssen örömmel tért vissza az XMen univerzumba. „Hugh-val csodálatos a közös múltunk ezekben a szerepekben – meséli a színésznő.

– Már három filmben játszottunk együtt, amelyekben végig flörtölt egymással Logan és Jean, és szerintem sok X-Men rajongó szerette volna ismét együtt látni őket.”

18 / FilmMagazin

Azonban nem Jean az egyetlen erőteljes nő, akivel Logan útja során találkozik. Tao Okamoto alakítja Marikót, aki szerelembe keveredik Logannel, Rila Fukushima pedig a tüzes, kardforgató testőr, Yukio.

Mindketten meghallgatásokon hívták fel magukra a stáb figyelmét. „Tao és Rila teljesen természetes a kamera előtt, semmilyen mesterkéltség nincs bennük, ráadásul mindketten lélegzetelállítóan gyönyörűek – mondja Mangold. – Szintén közös bennük, hogy kirobbanó az energiájuk. Mégis azt kell mondanom, hogy nem is lehetnének különbözőbbek.”

Okamoto figurája az iparmágnás lánya, aki úgy nőtt fel, hogy alig látta az apját. A férfi mégis hatással volt az életére: feleségül ígérte a lányát egy olyan férfinak, akit a lány nem szeret. „Mariko soha nem lehetett

hétköznapi nő – mondja Okamoto. – De végig dédelgette az álmait, nem mondott le róluk. A történet elején nagyon kétségbeesett. Aztán találkozik Logannel, és kezd kirajzolódni előtte, hogy mit is akar az élettől, és elkezd megváltozni.”

Svetlana Khodchenkova kelti életre a zöldszemű Viperát, a rafinált és álnok mutánst. Az orosz Khodchenkova nyugaton leginkább a Suszter, szabó, baka, kém című kémfilmből ismert, amelyben a szovjet ügynök Irinát alakította.

Shingen Yashida apja, Lord Yashida sokkoló üzletet akar kötni Logannel. A szerepére a japán Haruhiko Yamanouchit kérték fel. A színész tanulmányozta az igazi japán iparmágnások történetét és személyiségét az alakításához: „Ő Japán gazdaságának egyik motorja, és azt hiszem, a hozzá hasonló emberek felelősségteljesek, és fontos számukra Japán sorsa.”

A főszereplők sora az amerikai Will Yun Lee-vel lett teljes, aki Haradát, a nindzsát alakítja. „Mindig nagy rajongója voltam a képregényekből készült filmeknek, de ismerve James Mangold filmjeit, tudtam, hogy izgalmas csavart fog hozni a műfajba – mondja Lee. – Aztán amikor elolvastam a forgatókönyvet, imádtam, ahogy Harada meg van írva, nagyon rejtélyes karakter.”

A mai Japán atmoszférájának is meghatározó szerepe van a filmben, ezért nem is volt kérdés Mangold számára, hogy ott fog forgatni. A

A következő X-Men filmet ismét Bryan Singer rendezi és Az eljövendő nap múltjai címet viseli majd.

film felvételei szokatlanul hosszú ideig, 80 napig tartottak, a japán helyszínek mellett Ausztráliában, a sydney-i Fox Stúdiókban is dolgozott a stáb.

Mangold legközelebbi munkatársai között volt Ross Emery operatőr, François Audouy díszlettervező és Isis Mussenden jelmeztervező, akik mind azon dolgoztak, hogy ötvözzék a noir cinema, a japán folklór és a képregények stílusát. „A film stílusát a karakterek ereje határozza meg – mondja Emery. – Persze a környezet önmagában is erőteljes: az éjszakai Tokió a Szárnyas fejvadász atmoszférájához hasonlít, a vidéki táj viszont egészen más.” „Jimnek nagyon izgalmas ötletei voltak a látvánnyal kapcsolatban – meséli Audouy. – Röviden mindig úgy foglalta össze az elképzelését, hogy ’japán lázálom’. Egy kissé mágikus, elemelt valóságba akartuk Logant helyezni, ami ugyanakkor valóságközeli és hihető.” Audouy tanulmányozta Japán történetét, hagyományait, művészetét és különleges építészetét. Többször el is utazott Japánba terepszemlére. „Tudtuk, hogy csak rövid időre kapunk forgatási engedélyt a külső helyszínekre Japánban, ezért alaposan előkészültünk, hogy a lehető legtöbbet tudjuk kihozni azokból a terekből, amelyeket soha nem tudnánk felépíteni egy stúdióban – meséli a tervező. – Azt szerettük volna elérni, hogy a nézők Logannel együtt elmerüljenek ebben a távoli világban.”

Mangold azt szerette volna, hogy a Farkas akciójelenetei a lehető legvalószerűbbek legyenek. A vezető kaszkadőr, David M. Leitch és csapata koreografálta az akciójeleneteket és edzette a szereplőket. „A film különlegessége, hogy az akciójelenetek 90%-át maguk a színészek játszották, nem a kaszkadőrök – meséli Mangold. – Közelről akartuk mutatni őket, mert van valami lenyűgöző és zsigeri abban, ha ott vagyunk a harcosokkal.”

Jóval a forgatás megkezdése előtt kezdett edzeni Leitch az összes érintett színésszel, begyakoroltak minden egyes kardsuhintást, rúgást és karomvillantást. „A japán harcművészetek fogásait fantáziaelemekkel akartuk keverni – mondja Leitch. – Használtunk olyan akrobatikus elemeket, amelyekre senki sem számít,

ugyanakkor megőriztük a szamuráj filmek koreográfiájának letisztultságát is. Olyasmivel akartunk előrukkolni, ami szórakoztató és más.”

A július végén (egész pontosan huszonötödikén) mozikba kerülő film tartogat tehát meglepetéseket, izgalmakat, érzelmeket és elgondolkoztató kérdéseket, amiket mindenki izgatottan várhat, legyen az illető hűséges képregényrajongó, vagy idegen az X-Men univerzumában.

Stáblista Rendező: James Mangold Főszereplők: Hugh Jackman, Brian Tee, Will Yun Lee Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2013. július 25.

FilmMagazin / 19

EHAVI PREMIEREK JÚLIUS 4.

Dal Marionnak

A lány és a költő

Toszkán szépség

Gru 2

Női szervek

JÚLIUS 11.

Senki többet

Tűzgyűrű

20 / FilmMagazin

A magányos lovas

Péntek Barcelonában

JÚLIUS 21.

Nagyfiúk 2

Piszkos melók

R.I.P.D.– Szellemzsaruk

Vizsga két szeméyre

Az osztag

JÚLIUS 28.

Renoir

Farkas

FilmMagazin / 21

KRITIKA

TŰZGYŰRŰ Azt hiszed, tudod milyen egy tipikus amerikai akciófilm? Azt gondolod, ismered az összes nyálas és lebutított klisét, ami létezik a hollywoodi filmiparban? Lesd meg a Tűzgyűrűt, és teszteld magad. Ha az első tíz perc után tudod, kivel mi fog történni, és hogyan, akkor gratulálok: a te gyomrodat is megfeküdte már a túl sok amcsi gyártmány, és a film fennmaradó részét úgy fogod végigszenvedni, akárcsak én. Írta: Vampka

I

gen, szenvedni. Lehet, hogy velem van a baj, túl sok filmet láttam már, túl magasak az elvárásaim, vagy csak rossz napom volt, de akárhogy próbálom meglátni a Tűzgyűrű pozitívumait, egyszerűen nem megy, eltekintve a látványtól és az egyébként ígéretes alaptörténettől. Amúgy minden más klisé, sablon, unalmas, kiszámítható, üres, pedig én zavarba ejtő mértékben rajongok az akciófilmekért. Itt azonban már a koncepció is túl ismerősen cseng, sztori szinten a Függetlenség napja, a Cloverfield és az

22 / FilmMagazin

Armageddon keveredik, ezt próbálták fűszerezni némi Zöld Lámpás minőségű, nem vicces humorral, és lapos, nagyon lapos karakterekkel, nem beszélve a borzalmas szinkronválasztásokról. Igen, rátok nézek, szinkronosok; jellegtelen, ismeretlen vagy irritáló szinkronhangok mindenütt az egy-két ismerősebb és kivételesen kellemes hangzású szinkronszínésztől. Fordulat a filmben, mint olyan, nincs. Konfliktus akad, egyetlen árva kis szikra, ami izgalomra adhatna okot, de az sem olyan, hogy lerágod a körmöd, hogy

most mi lesz, mert akkor már ott tartasz, hogy tök mindegy, csak gyepálják már egymást a gépek meg az űrlények, más érdekes úgysincs, legfeljebb a gépolaj szag és fegyverropogás az urak számára, a főszereplő szőke herceg felsőteste pedig a hölgyeknek. Még a romantikus szál, a mentor-tanítvány kapcsolat vagy az apa-fiú viszony sem elég eredeti, vagy legalább kidolgozott és mély, hogy lekösse az embert érzelmileg, és ez nagy kár, nagyon nagy kár. Egyébként ugyanis tényleg szépen meg van csinálva az

egész, fizikailag az óriási lények és a robotok mind-mind lenyűgözőek, a mozgásuk, a megjelenésük a lehető legélethűbb, de egy szép díszlet is csak díszlet marad, szereplő nélkül felesleges és kong az ürességtől.

Egy jó karakternek, különösen egy főszereplőnek, saját magától is meg kellene állnia a lábán, nem kell tehát mellé feltétlenül szárnysegéd, főnök, ősellenség vagy igaz szerelem. Ideális esetben kidobod a történet közepére, ő pedig akár egy pók, megalkotja a saját hálóját, elkapdossa a kapcsolatait. Csak hogy ha hálóra

raksz egy idegen pókot, akkor az természetellenes, fura, és a kis pókica is hamarosan összezavarodik, aztán lepottyan. Itt is ez történt.

A főszereplő unalmas. Hiába a szimpatikusnak megálmodott amerikai ifjú képe, hiába az idealista szereplőgárda, az egész film nyálkában úszik, képtelenség normális fogást találni rajta, és a több mint két órás játékidő ellenére semmi olyan nem történt, legalábbis számomra, ami miatt vártam volna a következő jelenetet. Ennek oka, hogy tudtam a folytatást magamtól is, mert, ahogy

mondtam, a film maga volt a kiszámíthatóság. A párbeszédek erőltetettek, a forgatókönyv szerintem szintén nem a legjobb, a karakterek önállótlanok és tényleg, csak a klisé szó jut róluk eszembe. A történet szerint a Földet űrlények támadják meg, akik nem fentről, hanem lentről, az óceán mélyéről, egy különleges kapun keresztül érkeznek a saját univerzumukból azzal a céllal – vigyázat, meglepetés! na jó nem, vicceltem –, hogy elfoglalják bolygónkat. Mivel több száz, esetenként több ezer tonnát nyomnak és 30-40

FilmMagazin / 23

KRITIKA

méteres a legkisebb típus is, ezért kissé váratlanul éri a Földet a dolog, csak hogy az ember pompás egy faj, és baj esetén a legnagyobb konfliktusok is megszűnnek (hahaha), így esik meg, hogy minden ország beszáll valamivel az űrlények ellen épített, gigantikus robotok építésébe. Ki fegyverrel, ki nyersanyaggal, ki technikával segít, más országok pedig pilótákat adnak ezekhez az óriási dögökhöz, amiket két ember vezet. Hogy miért kettő? Számomra még mindig rejtély, lehet, hogy elvesztettem a fonalat út közben, de ezek a gépek nem mennek egy ember irányításával, és mivel pár évtizeddel a jövőben járunk, így az sem meglepő, hogy nem csak manuálisan, gombokkal, hanem agykontrollal is működnek, ehhez pedig a két pilóta két agyféltekéjét össze kell kapcsolni. Erre nem mindenki alkalmas, csak többnyire rokonok, vagy amolyan rokonlelkek. Mi-

24 / FilmMagazin

kor főszereplőnk egy bevetésen elveszti a testvérét, kiszáll a programból, és ócska melókon éldegél. Az űrlények ellen felvett harc azonban egyre nehezebb, mert egyre több érkezik, egyre gyorsabban, új óriásrobotokat pedig nem két perc összerakni, költséges és nehéz, ezért a világ új megoldáson töri a fejét: bombát robbant ott, ahonnan a lények érkeznek, hogy bezárják a mélytengeri kaput. Viszont már csak négy életképes gép van, és háromnak van pilótája. Na vajon kit kérnek fel a negyedik géphez, hogy menjen bombázni? Természetesen a fivérét elvesztett srácot, aki vonakodva, de vállalja a dolgot, feltéve, ha ő választhatja meg a másodpilótáját.

Ismét egy fordulat: a mitfárer egy ázsiai hölgyemény lesz, aki mindenen elsírja magát, de azért a harctéren lealázza a főszereplőt, akinek ez valamiért nagyon imponál. A feministák zokoghatnak örömükben. Ket-

Mint oly sokszor, úgy most is érdemes megvárni a stáblista végét, plusz jelenet lesz a jutalma kitartásunknak.

tejük kapcsolata, pontosabban a semmiből jött megmagyarázhatatlan és karakterileg természetellenes vonzalom szerintem a film egyik leggyengébb pontja volt, a szinkron rátett még egy lapáttal arra, hogy másod-, ha nem harmadkategóriás TV románcnak érezzem a dolgot, és konstans fejcsóválást eredményezett. Egy tíz éves is jobban megírna egy romantikus szálat, amibe ráadásul még drámai elemeket is beleszőttek az elvesztett családtagok általi párhuzammal, még nyálasabbá téve az amúgy is rózsaszín ködben fuldokló képet. Fontos szereplő még a Főnök, nagybetűvel, aki az egyébként remek színész, Idris Elba, aki, mint tudjuk, néger. Na már

most, nekem semmi gondom a színes bőrű emberekkel, sőt, de mikor azt olvastam még a premier előtt bőven, hogy a rendező olyan történetet akart, amiben van mindenféle rassz és nem, ezzel szimbolizálva az összefogást, és hogy mindenki kell a győzelemhez, már megijedtem. Az elgondolás szép, nem is tagadom, de mikor ilyen hangsúlyt fektetnek ilyen részletekre, és folyton ezt az idealista sódert nyomják, már lehet tudni, hogy a realizmus, mint olyan, ismeretlen fogalom lesz a kész anyagban. Hát... Nem is volt semmi igazán életszerű és komoly a Tűzgyűrűben. Csupa mesefigura. A film hosszúsága ellenére semmi sincs eléggé kifejtve, én legalábbis

>> A

FILM HOSSZÚSÁGA ELLENÉRE SEMMI SINCS ELÉGGÉ KIFEJTVE, ÉN LEGALÁBBIS SZERETEM, HA CSAK EGY KICSI LOGIKA IS VAN A TÖRTÉNETBEN, VAGY LEGALÁBB EGY VONAL, AHOL A SZEREPLŐKET ÉRTEM ÉS KEDVELEM, DE ITT VÁRHATTAM RÁ. << A SZÖRNYŰ RENDEZŐ Guillermo del Toro hatalmas világokat teremt, de ő maga szerény marad. A Tűzgyűrű (12) minden idők talán legnagyobb szörnyfilmje, melyben elképesztő méretű robotharcosok küzdenek meg a világunkat pusztító óriáslényekkel. A különleges látványvilág majd 200 millió dollárból készült, ám a rendező nem szereti a pazarlást. „A látvány arányai óriásiak, de a gyártás során mindent nagyon beosztottunk – mesélte újságíróknak del Toro, akinek minden filmje újra azt bizonyítja, hogy a mexikói mester imádja a szörnyeket, lényeket és hátborzongató furcsaságokat. – Ilyen rövid idő alatt még egy filmemet sem készítettem el, mindössze 103 napot forgattunk. Ez úgy volt lehetséges, hogy több műszakban dolgoztunk, és én minden műszakkal ott voltam éjjel-nappal. Napi 17 -18 órát melóztam, és amíg folyt a forgatás nem tartottam szabadnapot. Nem volt más lehetőségem: bár több ezer ember dolgozott a filmen, nincs olyan kérdés, amiben végül is nem én döntenék. Mindennek rajtam kell keresztülmennie.” A Tűzgyűrű rendezője valóban mániákus: még azt sem engedi, hogy a felvételek előtt az asszisztense kiáltsa, hogy „Tessék!”. Úgy gondolja, a kiáltással is instruál. Más „Tessék!” kell akkor, ha 500 statiszta indul be hallatára, és más, ha egy intim jelenet következik. (InterCom)

FilmMagazin / 25

KRITIKA

SZÖRNYEK SZERELMESEK TŰZGYŰRŰBEN „Biztosan ismernek olyan embert, akinek az arca sugározni kezd az örömtől, ha kiskutyákról vagy cicusokról beszél. Én a szörnyekkel vagyok így” – nyilatkozta az AFP-nek Guillermo del Toro, akinek élethivatása lett a szörnyekkel való foglalkozás. A Mimic – A júdás faj, a Hellboy – A pokolfajzat és az Oscar-díjra jelölt A Faun labirintusa után, most Godzillaszerű japán óriások, a Kaijuk támadásáról készített minden eddiginél nagyobb és látványosabb filmet, a Tűzgyűrű-t.

A szörnyek és a trükkök szakértője jó pár lélegzetelállító, emlékezetes képpel ajándékozza meg nézőit: a tengerből kiemelkedő, a havas parton összerogyó, tíz emelet magas óriásrobot, vagy az elhagyott romvárosban a szörny elől egyedül menekülő síró kislány képe mindenkit sokáig kísérteni fog. A többi viszont tiszta „szörny a gép ellen” fantasy/akció, ami majd négyéves munka során, hihetetlen bonyolult technikai és trükkmegoldások segítségével kelt életre. „Most egy kicsi, gyors, olcsó filmet szeretnék csinálni – mondta del Toro.

– A szörnyfilmkészítés hatalmas meló, most nem bírnék még egy ilyet végigcsinálni. És én nemcsak egyszerűen csinálni szeretem. Élvezni is akarom; legalább annyira, mint a mozinézők fogják élvezni a Tűzgyűrű-t.”

(InterCom) szeretem, ha csak egy kicsi logika is van a történetben, vagy legalább egy vonal, ahol a szereplőket értem és kedvelem, de itt várhattam rá.

Még a tudóscsoport (két zakkant figura, de hát miért is lenne egyszer egy kutató normális emberi lény?) is logikátlanul viselkedett, egyszer így, egyszer úgy, a kritikus pillanatban ellenséges vetélytársból életüket is bátran feláldozó jóbarátok lettek, én meg csak pislogtam értetlenül, hogy a potenciális világvége miért okoz pszichológiailag is megmagyarázhatatlan személyiségtorzulást olyan embereknél, akik elméletben a tudományért élnek-halnak, nem a nemességért és egymásért. Sokan utálhatnak ezért a mondatért, pláne, hogy eddig túlnyomórészt pozitív kritikákat olvastam, és a nézők többsége is odavan a filmért, de nekem az egésznek USA-íze volt. A nyel-

26 / FilmMagazin

vem hegyén éreztem a sok kis fehér csillagot, a kéket meg a pirosat, de a hazafiasság nem mozgatott meg bennem semmit, inkább idegesített a vita, hogy ki akar meghalni a másikért előbb, ki lesz a hős, ki áldozza fel magát előbb, mert az a nyertes, és az igazi király. Volt itt atyáskodó, de azért roppant kemény parancsnok, elkényeztetett, de igazából komplexusos fiú, megtört lelkű lány, aki okos, visszahúzódó, mégis a legjobb harcos, még oroszok is, akiket természetesen a legkeményebb fából faragtak, és a legbrutálisabb géppel nyomták. Lefogadom, hogy volt olyan jelenet is, ahol vodkáznak, és mindenkit az asztal alá isznak, csak kivágták. Ezek alapján senki se mondja nekem, hogy bármi eredeti volna a Tűzgyűrűben, mert ehhez képest még a Transformers legroszszabb része is tanulságos, de lega-

lábbis viccesebb, mert ott legalább van némi önirónia, ebben viszont mindent halálosan komolyan gondoltak. Ha meg szeretnéd nézni a Tűzgyűrűt, azt moziban tedd, ha lehet, eredeti hanggal, mert hacsak nem óriási otthon a tévéd, hogy élvezd az ütősre sikeredett csatajeleneteket, véleményem szerint nem érdemes várni Blue-Ray változatra.

40% Stáblista Rendező: Guillermo del Toro Főszereplők: Charlie Hunnam, Idris Elba, Ron Perlman Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2013. július 11.

A főszerepet del Toro Tom Cruise-nak adta volna, ám sajnos most sem jött össze az általuk oly áhított közös munka.

MÁSVÉLEMÉNY - TOMPOWELL

G

uillermo del Toro-ban kétségtelenül egy gyerek lakozik. Egy kissé furcsa, a szörnyek iránt már-már betegesen vonzódó gyerek, aki szeret a hozzá hasonló figuráknak filmet csinálni. Ez a gyermeki lelkesedés minden filmjét áthatja, a horrortól (Mimic) kezdve a misztikus drámákon keresztül (A faun labirintusa) a képregényadaptációkig (Penge 2., Hellboy 12.). Szóval mondhatjuk, hogy egy igazi geek. A Tűzgyűrű pedig igazi geekmennyország. Csak egy baj van vele: túlontúl megalkuvó.

Az viszont mindenképpen elismerésre méltó, hogy filmje nem adaptáció, vagy remake, esetleg reboot, hanem a saját ötlete alapján készült.

Tény, hogy az óceán mélyén nyíló térkapuból átözönlő gigantikus szörnyek és a velük összecsapó óriásrobotok története a del Toro-hoz hasonló anime és manga rajongóknak ismerős lehet (Hello, Neon Genesis Evangelion!), de nyugati embernek ugyebár minden ilyen vicc új. Nem mellesleg vannak emberi karakterek is, akik a játékidő első felében drámáznak, de ez kit érdekel, ha gépmonstrumok kenik el interdimenzionális lények savas vérű pofáját?

Engem például igen. Nyilvánvalóan egy ilyen filmbe nem mélylélektani drámát, vagy Oscar-díjas alakításokat vár az ember, de egy del Torohoz hasonló szerzői filmestől lényegesen több kreativitást a karakterek terén. Van itt a jaeger programnak személyes tragédia miatt hátat fordító, majd visszatérő hős veterán (Charlie Hunnam az első percben deltás felsőtestet villant, majd a játékidő hátralévő részében kiskutya szemmel néz), van itt lelkes, de szintén trauma sújtotta kezdő (Kikuchi Rinko ígéreteset alakít), helyi felvágós pöcs (Robert Kazinsky), zord, de jóravaló parancsnok (Idris Elba testhezálló szerepben), valamint lökött tudós (Charlie Day most is kretén). És ezért haragszom del Torora. Mert zúzásban hiába keni el Michael Bay Autobotjainak a száját, a karakterek terén megelégszik azok szintjével – kivételt képez némileg a rendező kabala színésze, Ron „Hellboy” Perlman – valamint az egymásra

hegyezett sablonrengeteggel. Attól, aki összehozott egy A faun labirintusát, vagy érthető motivációkkal ruházta fel Vöröst és ellenfeleit, ez bizony kevés. „De, Tom! Kit érdekelnek ezek az apróságok, ha ekkora zúzás van a vásznon?” – kérdezhetitek. Valóban.

A pusztítás igazán impozáns, amit a jaegerek és kaijuk csatája produkál a vásznon (és mennyivel jobb lenne, ha nem mindegyiket sötétben és esőben/vízben vívnák), és aki kicsit is fogékony erre, azt biztos megérint még az olykori logikai bakik ellenére is (bizony, ilyen is akad). Tagadhatatlan, hogy a rendező a bennünk lakozó gyereket akarta megérinteni, és ez hellyel-közzel sikerül is neki, de ugyanennyire sikeresen késztet minket ásításra is, mikor huszadjára látod ugyanazt a viadalt, csak más felállásban.

Amiben viszont a látvány mellett például vitathatatlan del Toro érdeme, hogy nem kizárólag Amerika szintjén gondolkodott (nesze neked Bay), hanem globálisan, így a robotok mellett kellően sokszínűek tudnak lenni a szereplők is, legalábbis a külsejüket illetően. Az olyan apró, de valóban eltalált jelenetekért, mint Mako emléke pedig valóban jár a piros pont.

Persze lehet, hogy én öregszem, és nem lehet kizárólagosan látványnyal megvenni, vagy csak túlontúl rock’n roll volt számomra ez az egész, de a rendező legalább akkorát robbanthatott volna, mint amekkorák a teremtményei, ha nem köt kompromisszumot a karakterek szintjén. Ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, hogy a bennem lakozó kisgyerek egyszer sem mosolyodott el a kétórás játékidő alatt, de örültem volna, ha ez a mosoly, az első perctől az utolsóig tart. 75%

FilmMagazin / 27

KRITIKA

A GONOSZ HALOTT Pokolba mindenkivel! Írta: Sanya08

A

legtöbb igazi horror rajongó szívében különleges helyet foglal el Sam Raimi Gonosz halott című 1981-ben készült filmje.

Az egyik leghíresebb független horrorfilmről van szó, mely kevés pénzből készült ugyan, de annál több kreativitást és sok zseniális ötletet, fekete humort öltek bele. Plusz ez-

28 / FilmMagazin

zel a filmmel vált híressé a nagy Bruce Campbell. A ’87-ben készült folytatás (vagy remake?) hasonlóan remek volt, ahogyan a félig-meddig folytatás, félig-meddig önálló filmként helytálló A sötétség seregére is örömmel emlékezünk vissza. Adná magát az, hogy elkezdjek ömlengeni és áradozni a régmúlt horrorfilmjei-

ről, arról, hogy mennyivel jobb volt régen és hogy ma már mindig csak remake-ek készülnek, jobb esetben folytatások. Nem kímél a filmipar senkit és semmit, bekebelez mindent. Egyik reggel arra ébredünk, hogy a Cápát is újraforgatják, vagy az Ördögűzőt. Amíg azonban ez nem következik be, aránylag nyugodtan aludhatunk. Tulajdonképpen feleslegesnek is érzem azt, hogy kiboruljunk ezek miatt. Remake-ek készülnek. Pont. Ez ellen sokat nem lehet tenni (max. mondjuk, azt lehet csinálni, hogy bojkottáljuk őket és nem adunk ki pénzt rájuk), legjobb lesz, ha elfogadjuk. Ha meg nem, egyszerűen nem kell velük foglalkozni, az eredeti úgyis mindig megmarad, nem vész el.

Raimi több éven keresztül hitegetett bennünket azzal, hogy elkészül egyszer a Gonosz halott folytatása.

Bruce Campbell sem zárkózott el az ötlettől, végül aztán az egész projektből az lett, hogy készítettek egy

A következő horror remake októberben érkezik, és De Palma Carrieének az újrája lesz Chloe Moretz-zel a címszerepben.

remake-et. Meglepő, mi? Cseppet sem az, a végeredmény azonban adhat okot arra, hogy kellemesen csalódjunk. Történt ugyanis, hogy a többek között Diablo Cody által írt forgatókönyvből (Cody neve hallatán sokan futásnak eredtek a filmnézők közül, de én nem értem, miért kell őt ennyire utálni) egy Fede Alverez nevű – eddig rövidfilmeket készítő – úriember egy több mint elfogadható horrorfilmet eszkábált össze.

A történet a következő: néhány fiatal egy kis erdei házikóba érkezik, hogy barátjukat kigyógyítsák a drogfüggőségből. A dolgok ott vesznek szerencsétlen fordulatot, amikor találnak egy baljós kinézetű könyvet, melyből aztán egyikőjük hangosan felolvassa azt a szöveget, amihez direkt odaírták, hogy NE OLVASD FEL! Na igen, tény ami tény, ha nem volnának szófogadatlan vagy esetleg buta emberek, nem léteznének ilyen horrorfilmek. Bár az is tény, hogy ezekre a karakterekre a butajelző nem jellemző, szerencsére a karakterábrázolásból ezt kihagyták a forgatókönyvírók, így normális, szerethető figurákat kaptunk, akikért képesek vagyunk aggódni. Mindenki sejtheti – függetlenül attól, hogy látta vagy sem az eredeti filmeket – hogy ezek után mi következik. Beüt a krach és elszabadul a pokol. Aho-

gyan annak történnie kell. Fede Alverez pedig szerencsére nem éppen szívbajos fickó, olyan kaján örömmel és biztos kézzel vezényli le a válogatott gusztustalanságok sorozatát, hogy utána megnyalja a rajongó mind a tíz ujját. Nem fogja vissza magát a gore-t illetően, ráadásul volt annyi eszük a készítőknek, hogy nem a CGI-ra bízták magukat, hanem praktikus trükkökkel éltek, ez pedig még dob egy nagyot ezeken a jeleneteken. Kb. 20 perc elteltével erőteljesen zakatol a film az apokaliptikus és vérzivataros finálé felé, és a szűk másfél óra alatt tényleg lehetett érezni azt, hogy az alkotók beleadtak apait-anyait a kész produkcióba. Egyetlen dolog aggasztott csupán, mégpedig az, hogy a film nem nevezhető túlságosan félelmetesnek. Tudom, ez elég nagy problémának tűnik egy horrorfilm esetében, de megbocsátható bűn most. Egyszerűen túl hangos, túl harsány és túl dübörgő mozi ahhoz, hogy féljek rajta, és a jump scare se jött be mindig, pedig abból volt bőven. Ami kompenzálja ezt a hiányt, az a fékezhetetlen terror és gore, amiből tényleg van elég. Képtelenség unatkozni rajta, mert mindig történik valami, ha épp valakit nem egy fa erőszakol meg, akkor egy másik egyén egy papírvágó

pengéjét nyalogatja, majd vad csókolózásba kezd. Szívbajosok feltétlen kerüljék, én azt mondom, a hardcore-mozi kedvelői viszont fogyasszák bátran.

Remake lévén pár szót muszáj említeni arról, miként viszonyul ez a film a ’81-es eredetihez. Míg Raimi filmjében több fekete humor volt, itt csak nyomokban tűnt fel ilyesmi.

Hangvételét tekintve talán borongósabb és durvább, és szerencsére a cselekmény se lett teljesen leutánozva, habár azért jellegzetes motívumai a klasszikusnak itt is felbukkannak. Igyekszik megállni a saját talpán, nem majmolni a régit, de azért mégiscsak megadni az Evil Dead-fanoknak azt, amire vágynak.

Tulajdonképpen akár folytatásnak is nevezhető, ezt a teóriát pedig a stáblista utáni bónuszjelenet támasztaná alá. Akárhogy legyen is, egy szórakoztatóan brutális horrorfilm ez, ami biztosan sokak tetszését elnyeri majd. Horror remake-ek között pedig abszolút kiemelkedő.

70% Stáblista Rendező: Fede Alvarez Főszereplők: Jane Levy, Shiloh Fernandez, Lou Taylor Pucci Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: Csak DVD-n, július 17-től

FilmMagazin / 29

KRITIKA

BOSSZÚTÓL FŰTVE Egy nő. Egy féri. Dráma és bosszúvágy mindkét fronton. Plusz vannak itt még bandák is, illetve mély lelki mondanivalók is. Fegyverek, akció, és egy kis gyorstalpaló tanfolyam, amiből megtudhatjuk, hogyan kell stílusosan berepülni egy házba egy négykerék-meghajtásúval. Írta: Holhós Linda

I

smét Colin Farrell. A bálvány, aki nők szívének millióit tördeli évről évre össze. Mert van neki kedves, mély sötétbarna szeme, meg szimmetrikus arca. Remek. Bajban vagyok a helyes pasikkal. Legalábbis a vásznon. Sosem tudom eldönteni, hogy most azért találom meggyőzőnek őket, mert tényleg meggyőzőek, vagy azért mert helyesek.

Vannak persze kirívó kivételek, akik esetében ez egyértelműen lejön – mert profi színészek, és azok volnának akkor is, ha véletlenül rondák volnának. De a középkategóriában ez sosem kristályosodik ki azonnal.

Az ilyen színészeket én "filmfüggő színészek"-nek nevezem. Merthogy nem minden áll jól nekik. Szépséges arc ide vagy oda, lesznek katasztrofális bukásaik. Éppen ezért nem

30 / FilmMagazin

szokott hatalmas elvárásom lenni Mr. Farrellel szemben. Nem remegek minden porcikámban, hogy minden filmjét azonnal, add Uram de máris, megnézzek. Szóval olyan ez a kapcsolat, hogy ha jön, akkor ideig -óráig elszórakoztat, de ha kimarad, akkor kimarad.

A legfőbb kérdés: mit is várhatunk ettől a mostani filmtől? Hát túl sok komplex párbeszédet a hős, és a hősnő között biztosan nem. De helyette kapunk egy hitelesnek mondható, revánssal kombinált gengsztersztorit, a jól megszokott nyomorszagú környezetben. Nem túl eredeti, gondolhatnánk, és szerintem gondolták az alkotók is, ezért némi pikantériát csempésztek a történetbe. Szóval adott ez a bandatag, akiről a film elején nem túl sokat

tudunk – de meglepő, mi? Kiderül az első képkockák során, hogy a banda vezére hónapok óta rejtélyes, fenyegető üzeneteket kap. Azt hiszi, hogy az egyik rivális csapat fejétől, de marha nagyot téved. Merthogy az üzenetet a kérdéses bandatag küldi sunyiban, akiről menet közben kiderül, hogy magyar származású (hah!

– erre majd még ki fogok térni), és hogy a családját lemészároltatta a kérdéses banda feje. Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy kikövetkeztessük, miért is épült be hősünk a csapatba, és hogy mik is a szándékai. A bosszú. Aztán ott van még a pasassal szembeni házban élő csaj is, akinek egy autóbaleset következtében többször megoperálták az arcát, ami így meglehetősen heges, és forradásos. Hogyan is kerülnek

Érdemes figyelni a hazánkra tett utalásokat a filmben, van benne egypár!

ők azonos képbe? Hát a dolog pofon egyszerű... A pasi meggyilkolja az egyik bandatagot a lakásában, aminek a csaj szemtanúja lesz. És ahelyett hogy hölgyeményünk rohanna az esetet bejelenteni a rendőrségen, inkább megzsarolja hősünket. Amennyiben hősünk eltirhítja (likvidálja, felkoncolja) azt a hapsit, aki az autóbalesetéért felelős, akkor Ő megsemmisíti a gyilkosságról készült felvételt. És ha ennyi gubanc nem volna elég, jön még az a fránya szerelem is…

A filmről nagy általánosságban el lehet mondani, hogy szórakoztató.

Fenntartja az érdeklődést végig.

Nem egy átütő siker, de nem is lapos fajta. Kellemes középkategória. És én már meg is vagyok elégedve ennyivel – látványosan csökkenni kezdenek az elvárások. Hősnői szerepkörben Noomi Rapace-t üdvözölhetjük, akivel a Prometheus óta nem volt szerencsém találkozni. Nem is nagyon hiányzott, hogy őszinte legyek. Most tehetségtől függetlenül, van a hölgyeménynek egy olyan arcszerkezete, amin képtelen vagyok napirendre térni. Átlagos is, de mégsem. Ha nincs megfelelően kisminkelve akkor csúnyácska is.

Nem nagyon tudok szimpatizálni vele, bármennyire is szeretnék. Jelen szerepe, karöltve Farrell világfáj-

dalomtól szenvedő karakterével, okozott nekem némi belső mosolygást. Két szerencsétlen – vak vezet világtalant szitu… de ettől függetlenül aranyosak voltak. És ami még mosolygásra késztetett… Van egy rész a filmben, amikor hősnőnk megkérdezi hősünktől, honnan szerzett tapasztalatot hadviselésben. Miért tud olyan jól lőni, illetve verekedni, mikor csak egy egyszerű mérnök? Válasz: katonai szolgálat a hazámban. Hah! Tételezzük fel, hogy hősünk olyan 35-37 év körüli, ami meg is állja a helyét.

Ebből kiindulva, amikor neki sorkatonaságra kellett volna mennie (merthogy mérnökként tuti nem a hivatásos haderőnél szolgált), akkor a kötelező szolgálati idő hazánkban egy év volt. És akkor erről egy pár mondat. Hazánk akkoriban is olyan csóró volt, mint most. És ugyan voltak lőtéri gyakorlatok a szolgálat ideje alatt, de sok esetben a harcászati kiképzés folyamán nem volt töltény a fegyverekben. Vaktöltény sem. Így a sok fiatal bőszen egymásra ratatatázhatott a terepen, majd eljátszhatták nagy halálukat.

Persze a sorkatonaságon belül is voltak olyan zászlóaljak, századok, ahol nem volt ennyire elbagatellizálva a kiképzés, de nagy általánosságban mégis a lezserség volt ez

idő tájt a jellemző. Nem is nagyon van mit csodálkozni ezen, hisz nem sokkal később a szolgálati időt kilenc hónapra, majd fél évre csökkentették, végül el is törölték. Röviden: ha ezen múlt volna hogy képes -e hősünk megvédeni magát... akkor már régen rossz. Ezt leszámítva viszont a film megér egy misét. Kerek egészet alkot, idealizált befejezéssel, nehogy az szegje már a kedvünk, hogy a végén valaki elpatkol.

Egyszer érdemes nekifeküdni.

65% Stáblista Rendező: Niels Arden Oplev Főszereplők: Colin Farrell, Noomi Rapace, Terrence Howard Forgalmazó: Pro Video Hazai premier időpontja: Csak DVD-n, július 31-től

FilmMagazin / 31

KRITIKA

A MAGÁNYOS

LOVAS

Van, hogy egy film, szerencsétlen csillagzat alatt született és már a kezdet kezdetén halálra van ítélve. Az újabb Depp-Verbinski projekt is ilyen, de közel se annyira rossz, mint a híre. Írta: TomPowell

H

ogy miért kockázatos vállalkozás manapság westernt forgatni, azt nyilván sokat lehetne vitatni. Pedig egykor az álomgyár legnépszerűbb műfaja volt, az olyan ikonikus alakjainak hála, mint például John Wayne.

Népszerűsége talán abban rejlett, hogy a fiatal amerikai történelemről mesélt, igaz eléggé egyoldalúan, így a világ változásaira a műfaj nem nagyon tudott reflektálni, kivéve Kevin Costner Oscar-díjas klasszikusát, a Farkasokkal táncolót. Mostanság pedig még ennyire sem képes, hiszen az amerikai történelem he-

32 / FilmMagazin

lyett a nézőknek sokkalta jobban fekszik a lényegesen kötetlenebb amerikai mitológia (értsd. szuperhős filmek), így ha valaki 220 millió dollárt tapsol el egy kaland-westernre, annak nagyon jónak kell lennie.

Nem lett az, de vállalhatatlan se.

Az viszont kétségtelen, hogy a sok hercehurca a film körül érződik. A kezdeti 150 milliós büdzsé megszaladt, még úgyis, hogy vérfarkasokat vágtak ki a scriptből, valamint a rendező a saját zsebéből állta a történet szempontjából kulcsfontosságú vonatok újjáépítését. Azonban még így is egy alapvetően szórakoztató,

western környezetbe helyezett, tartalmas (de nem fordulatos, vagy okos) kalandfilmet kapunk.

A film egyik problémája, a fent említett tartalmasság, amit úgy néz ki Gore Verbinski rendező a harmadik karibi kaland után csak ideiglenesen tudott elhagyni, így a film fél órával hosszabb, mint ildomos volna. Ráadásul ez a dagályosság nem egyszer logikai bakiktól sem mentes, amikre ráadásul nem egyszer (merészen) a film hívja fel a figyelmet, mondván, hogy a történet mesélője már nem emlékszik pontosan minden eseményre, de van, hogy

A film készítése során törekedtek arra, hogy minél kevesebb CGI trükköt használjanak, így ami a filmben robban, az a valóságban is robbant.

A MAGÁNYOS LOVAS FELBUKKANÁSAI A magányos lovas bizony nem mai gyerek, hiszen már 1933ban feltűnt, akkor még rádiójáték formájában, és kalandjaira annyira vevő volt a közönség, hogy 2965 epizód készült a főszereplésével. Az izgalmas (és nem mellesleg sikeres) kalandok megfogták az akkor még gyerekcipőben járó filmvilág kulcsfiguráit is, ami 1938-ban egy adaptációhoz vezetett (15 rádiójáték-epizód összegyúrásából készítettek forgatókönyvet), ami jószerivel ma már a feledés homályába veszett. Ezután következett ’49 és ’57 között egy tévésorozat, valamint ’56-ban és ’58-ban egyegy mozifilm, melynek történetei szorosan összefüggenek. Aztán csönd, hosszú csönd, egészen egy 2003-as tv-filmig, amiről aztán jobb nem is beszélni. A mostani változatot a Disney egy nagyobb franchise első részeként képzelte el, a színészek is nyitottak a folytatásra, kérdés hogy a bukás mennyire változtatja meg ezeket a terveket…

egy szorult helyzetet egy nem hétköznapi ló bedobásával oldanak fel a készítők. A másik kritikus pont pedig maga Johnny Depp, aki a tavalyi Éjsötét árnyékhoz hasonlóan most is producerként vette ki részét a rádiójáték és TV sorozat alapján készült filmből, és ez most se minősült jó ómennek. A legnagyobb probléma azzal van, hogy a lehető legrutinosabban nyomja végig a közel két és fél órát, és csak a karakter drámai megnyilvánulásainál érezhető a színészi tehetsége. Ellenben az általam sokáig csak szépfiúnak titulált Armie Hammer a tavalyi Tükröm, tükröm után ismét bizonyítja, hogy szorult belé komikusi véna, így elsősorban neki köszönhető, hogy a kissé merev cowboy és a lökött indián párosa jól működik, valamint annak, hogy mindkettő karakter motivációi jól vannak felvezetve. Mellettük még Tom Wilkinson és az elmaszkírozott William Fichtner érdemel említést, de ők se kidolgozottságuk okán, mindenki más csak fel-felbukkan, amikor a film (és nem a történet) úgy kívánja. DE. A film vitathatatlanul bátor vállalkozás, és nem csak a műfaja, hanem a megvalósítás miatt is. Van itt kannibalizmus (egy Disney filmben!), nem is annyira finom

kritika az őslakosok létszámának megcsappanásáról (egy Disney filmben!!), valamint a földtől elrugaszkodott, de rém kreatív, a történetet keretbe foglaló vonatos haccacárék (ja, igen, egy Disney filmben.), az egyik ráadásul Tell Vilmos nyitányára, ami garantáltan előcsalogatja mindenkiből a 8 éves kis cowboyt.

Nem állítom, hogy a tengerentúli bukás a folytatások, és CGI uralta szuperprodukciók korában nem volt indokolt, pláne akkor, ha a film hibáit is figyelembe vesszük. De Verbinskihez méltóan olyan profi módon van levezényelve és fényképezve, hogy a film minden hibája ellenére emelt fővel bukhat alá, hogy aztán a filmes szellemvilágból visszatérve olykor jókat szórakozzunk rajta.

65% Stáblista Rendező: Gore Verbinski Főszereplők: Armie Hammer, Johnny Depp, Tom Wilkinson Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2013. július 11.

FilmMagazin / 33

KRITIKA

GRU 2 Egy monstre, másfél órás Benny Hill show bikinis csajok nélkül. Írta: Kovácsné

E

lső- és másodszülött gyermekeim összessége már a mozi felé menet egymást túlharsogva ordította, hogy „Minyonok!”, az apjukat pedig csak a legvadabb fenyegetésekkel lehetett lebeszélni róla, hogy a jegyszedőt a „JÉGSUGÁR! JÉGSUGÁR!” üvöltéssel köszöntse. Nálunk teljesen természetes, hogy bárki is magyarázzon valamilyen komplex folyamatot több lépésben, valamelyik marha azonnal közbevág, hogy „…és akkor felmegyek a Holdra, megragadom, összezsugorítom, ráülök a vécére...”

A beavatatlan olvasónak most nyilván csak úgy biluxolnak a szemei, hogy mi a fenéről irkálok itten összevissza, ezért az egész eszmefuttatást azzal zárnám, hogy igen, jól tetszenek sejteni, a Kovács család B-közép kaliberű Gru rajongó, és nem, az alább következő kritika nem mentes az érzelmi kötődés bizonyos jeleitől.

34 / FilmMagazin

Pedig akár mentes is lehetne, mert ha nagyon összeszorítom a fogaimat, és megpróbálok véresen objektív maradni, akkor azért kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a Gru 2 valami gyalázatosan rossz film, már ha szigorúan csak a (nem létező) karaktereket és az (összegányoltnak sem nevezhető) történetet veszem figyelembe. De komolyan. Ilyen agyatlan, rosszul megírt, ordenáré poénokkal operáló fércművet az utóbbi tíz évben nem öklendezett ki magából Hülyewood. De lám, hölgyeim és uraim, valami csodálatos módon a Gru 2 (gyermekkorom klasszikus műorosz műmozgalmi műdalát idézve) mégis, mégis a szívünkbe fér.

Az első rész ott maradt abba, hogy a főfoglalkozásban gonosz géniuszként tevékenykedő Gru nem csak örökbe fogadja Agnest, Edithet és Margót, a három árvát, hanem igazi apukájukká válik, miközben

sértődött középkorú kisgyermekből érett, felelős férfivé érik. Most ismét viszontláthatjuk az egész csonkacsaládot (valamint a több ezer cuki, sárga kis minyont, Gru állandó tettestársait), amint boldogulni próbálnak az úgynevezett hétköznapi életben. Gru agg tudós cimborája, Dr. Senkiházi segítségével lekvárgyárat üzemeltet, viszonylag kevés sikerrel, miközben „Én kicsi pónim” témakörben szülinapi partikat szervez a gyerekeknek, szinglik hada próbálja erőszakkal magáévá tenni, és... áh, borzalom, valamennyien tudjuk, mit jelent a hétköznapi élet egy visszavonult gonosz géniusznak. Tiszta szerencse, hogy egy gonosztevők ellen harcoló titkos szervezet megkeresi hősünket, és méltó munkát kínál neki: ki kell derítenie, ki lopta el az ultracuki pelyhes kisállatokból dühödt lila zombit varázsoló csodavegyszert az oroszoktól. Mivel a tolvaj egy bevásárlóközpontban bujkál, Gru a szervezet egyik csinos hölgytagjával, Lucy Wilde-dal karöltve elterelő hadművelet gyanánt sütiboltot nyit az objektumban. A három kislánynak remélhetőleg ha-

A film vélhetőleg átlépi majd az egymilliárd dolláros bevételi határt, ami garantálja a 3. részt – ám előtte jön jövőre a minyonok önálló filmje.

marosan már anyukája is lesz.

Ezzel a történettel semmi gond nem lenne, ha nem az volna a helyzet, hogy az alkotóknak egészen pontosan a fenti 14 sorra futotta.

Egyetlen kósza gondolattal sem többre. Ezt gondolom legépelték egy kisebb bélyeg hátuljára, és azt hazudták a producereknek, hogy ez csak vázlat, persze, a többi is megvan, egy nagy, vastag, mulatságos könyv, nem, dehogy veszítették el, csak most nem tudják, hogy hol van, de nem kell aggódni, majd forgatás közben előkerül. Hülye kretén producerei meg elhitték. A Gru 2 története egy rút sybarita váz, amit az alkotóknak eszük ágában nem volt kidolgozni, karakterfejlődésssel és hasonlókkal árnyalni, értelmessé, érzelmessé vagy izgalmassá tenni, ilyesmi. A hiányzó részeket (vagyis azt a mintegy nyolcvan percet a kilencvenből) pedig feltöltötték a világ legidiótább poénjaival. De olyan poénokkal, hogy azokhoz képest a Benny Hill show egy Sztálin-nekrológ (gondolok itt például az All 4 One együttes sajnálatos módon halhatatlan „I swear” című sikerszámá-

nak minyonok által előadott változatára, magyarul „Bugyogóóóó” refrénnel...) De hiába is gyűlöltem én a cinikus, lusta, rohadék forgatókönyvírókat meg a rendezőket ennek a mozgóképes förtelemnek minden egyes percéért, ha közben úgy röhögtem, hogy a könnyem szakadt, a kisebbik lányom meg éppenséggel kétszer kapott hisztériás rohamot a látottak élvezetétől. A Gru 2-t – helyesbítek, a kis sárga minyonokat, akik egyértelműen átvették a főszerepet – egyszerűen nem lehet nem szeretni. Különös módon a filmet épp a megbocsáthatatlan dramaturgiai hibák mentik meg: mivel a humán karakterek és kapcsolataik értelmezhetetlenek, senkit nem zavar az amúgy nyilvánvaló szirup- és közhelyáradat, minyonokkal meg a legádázabb fingós poén is zseniálisnak hat. Valami páratlan szerencse folytán ráadásul az alkotók nem süllyedtek odáig, hogy teremtményeiket reménytelenül megalázzák (például Grut is csak egyszer mutatják női ruhában). Minden egyes hányavetien odafirkantott karakternek van legalább egy jó pillanata, amely-

BIVALYERŐS BRAND A GRU Öt nap alatt 143,1 millió dollárt hozott Észak-Amerikában – és Magyarországon is remekül startolt – a Gru 2, ezzel a mozitörténelem negyedik legjobban nyitó animációs filmje lett, továbbá a függetlenség napi hosszú hétvégék harmadik legjobb eredményét produkálta. Az sem mellékes, hogy öt nap alatt csaknem pontosan kétszer anynyit termelt, mint amennyibe került. Ám nemcsak ezért fogják tanítani a reklám- és marketingszakokon, hanem mert szokatlan volt a beharangozó kampánya. A folytatások promóciója esetében alapszabály, hogy miközben ráerősítenek a közönség meglévő ismereteire, valami újat is kell mutatni, hogy még jobban felkeltsék az érdeklődést. A Gru 2 esetében azonban nem így történt: a reklámkampány nem tárt semmi meghökkentőt a nézők elé. A kampány szokatlan megoldásai azt jelzik, hogy a reklámszakemberek biztosak voltak abban, hogy a Gru rendkívül erős márka, ezért nem ragaszkodtak a kőbe vésett szabályokhoz. (UIP-Duna Film)

nek a kedvéért a maradék képernyőn töltött idejüket megbocsájtjuk nekik (kivéve El Machót, a főgonoszt, akinek a kitalálóját személyesen ültetném a villamosszékbe).

Nagyon sok dolgot szeretnék még megérni ebben az életben, a Gru elkerülhetetlen harmadik része nem tartozik ezek közé. De hogy a várakozásokkal szöges ellentétben az egész család remekül szórakozott vasárnap este a moziban, az biztos.

75% Stáblista Rendező: Chris Renaud Eredeti hangok: Steve Carell, Miranda Cosgrove, Elsie Fisher Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2013. július 4.

FilmMagazin / 35

KRITIKA

NŐI SZERVEK Már végleg kezdtem elveszíteni a reményt azzal kapcsolatban, hogy újra nevetni fogok egy vígjátékon, ám ekkor jött Sandra Bullock aki Melissa McCarthyval egy olyan párost alkotott, akiktől garantáltan könnyek szöknek a szemünkbe a röhögéstől. Írta: Török Tamás

A

Sandra Bullock által alakított Ashburn nyomozó egy tipikus karrierista nő, aki éppen egy előléptetés kapujában áll az FBI-nál, azonban szakmai teljesítménye a magánélete kárára megy leginkább, ami gyakorlatilag nincs. Az előléptetéshez Ashburnnek bizonyítania kell egy utolsó üggyel, aminek során a meglehetősen szabad szájú társával, Mullins rendőrnővel (Melissa McCarthy) kell együttműködnie. Két teljesen eltérő személyiség, két teljesen eltérő élettel. A filmtörténelemben számos bizonyítékot találunk arra, hogy ez egy remek koncepció, és itt is nagyon ütött!

Először is leszögezném, hogy ez a vígjáték miben volt más a többi modern társához képest. Én nagyon nehezen tudok röhögni a malachu-

36 / FilmMagazin

moron és a káromkodások kötőszóként használatán, azonban a Női szervek bebizonyította, hogy ezt igenis lehet jól csinálni. Hogy mi kell hozzá? Mindössze egy jól felépítet karakter. Melissa McCarthy valami elképesztőt nyújtott Mullins bőrében, aki néha mindenki mást elnyomott a vásznon – szó szerint. Amint először megjelenik ez a karakter, egy ordas nagy, viszonylag indokolatlan káromkodással mutatkozik be, és vicces volt! Ami még inkább meglepett, hogy ez a humor faktor, ami Mullins és Ashburn között van a film végéig kitartott, és volt pár olyan jelenet, amikor tényleg percekig röhög megállás nélkül a terem. Ám nem csak a szereplők jellemére épülő poénok ütöttek a filmben, hanem a helyzetkomikumok is. Amikor Mullins a ren-

dőrkapitány irodájában keresgél valamit, egy neki nem tetsző döntés után, majd fél percnyi kutatás után megtudjuk, hogy a főnök tökei vannak terítéken, garantált a röhögés, annak ellenére, hogy a trailer ezt a poént már lelőtte. Összegezve, a film teljesítette a műfajából eredendően elvárható szempontot: rendkívül vicces volt!

Sandra Bullock egyik személyes kedvencem, én mindig Hollywood egyik legjobb színésznőjeként tartottam számom, és nálam az ilyen szempontok nem csak a színészi teljesítményben merülnek ki, hanem hogy mennyire hiteles valaki a vásznon. Ő szerintem mindig az, és ezt még egy ilyen szélsőséges karakter esetében is elmondhatjuk róla, mint Ashburn nyomozó. Erre itt van egy

Az alkotók annyira biztosak voltak a film sikerében, hogy már a bemutató előtt berendelték a folytatás elkészítését.

teljesen új arc, Melissa McCarthy, aki egész egyszerűen zseniálisat alakított. Laza, humoros, radikális, totál ellentéte Ashburnnek, és az ebből származó kezdeti feszültség egyszerre szórakozató és érdekes, hogy egy két, teljesen eltérő személyiségű ember miként fogja egymást megérteni. Igen, ez egy már sokszor bevált recept, viszont ezt a receptet mindig lehet fűszerezni itt-ott. Az egyik fűszer itt az volt, hogy a mellékkarakterek személyében is próbáltak egy kicsit újat mutatni, pl. az ominózus albínó srác, akit Mullins egyszerűen csak szörnynek nevezett már önmagában humoros volt, félreértés ne essék, nem a külseje miatt, hanem önmagában az egész karakter annyira abszurd, hogy egyszerűen adták magukat az őt célpontba vevő poénok. Igazából semmi fantázia nem kell ahhoz, hogy valakinek a megjelenésén poénkodjanak, de a fenébe is, az ilyenen ha kicsit szégyellve is önmagát, de mindig jókat derül az ember.

A vígjátékoknak általában van egy másodlagos műfaja, ami a Női szervek esetében az akciófilm volt. Persze ne ilyen Die Hard vagy The Expendables féle magasságokra (már akinek, ugye) számítsunk, de az a pár jelenet rendesen odatette magát. A látvány teljesen jó volt, a

MELISSA MCCARTHY A szóban forgó hölgyemény első fontosabb szerepét a hazánkban is sikerrel vetített Szívek szállodája című sorozatban kapta, ezután következhettek karrierjében a mozifilm-szerepek. Legnagyobb sikerét a Koszorúslányokban nyújtott alakítása okozta, melyért Oscar- és BAFTA-jelölést is kapott. Idén már 3 filmben láthattuk.

a jelenetek néha meglepően merész dolgokat is megmutattak, a csajszik pedig kemények voltak. A történet a lehetőségekhez képest változatos és fordulatos volt, szóval nyugodtan állíthatom, hogy még egy – nagyon szakszerűen fogalmazva – buddy cop filmként is megállta a helyét a Női szervek.

A két hölgy mellett a film legüdítőbb pontja egyértelműen a dalfelhozatal volt, amit a rendező kegyetlenül eltalált. A The Isley Brotherstől kezdve, a Bostonon keresztül egészen Kimbraig minden előadó dala garantálja a film hangulatát, egy-egy szám alkalmával pár másodpercre Starsky és Hutch kalandjai lebegtek a szemeim előtt, habár ez mégiscsak egy igen hízelgő hasonlat. Amit még megemlítenék, hogy a szinkron egész egyszerűen hibátlan volt.

Megkockáztatom, hogy szórakoztatóbb hallgatni az ízes magyar káromkodásokat, mint a non-stop "fuck"-ozást. Manapság nagyon rit-

ka, hogy a magyar hang hozzátesz a filmekhez, a Női szervek esetében viszont parádéztak a magyarok.

Aki komolyabb mondanivalót várna ettől a filmtől, azt sajnos el kell keserítenem: itt a nevetésen kívül nem fog más élményben részesülni.

Szerintem már az is fejlődés, hogy egy viszonylag ízléses és rendkívül szórakoztató vígjátékot kaptunk a Női szervek személyében, ami nálam az idei év egyik legkellemesebb meglepetése.

75% Stáblista Rendező: Paul Feig Főszereplők: Sandra Bullock, Melissa McCarthy, Kaitlin Olson Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2013. július 4.

FilmMagazin / 37

KRITIKA

Z VILÁGHÁBORÚ Brad Pitt és a zombik… jobb volna úgy, hogy: Brad Pitt a zombi… lassan testhezálló volna neki a szerep. Gonosz vagyok. Írta: Holhós Linda

A

hogy arra számítottam is, a filmnek leginkább semmi köze nincs a könyvhöz. Mivel Max Brooks könyve gyakorlatilag megfilmesíthetetlen, így ez nem baj.

Feltettem magamnak a kérdést: te hogyan kiviteleznéd? Mivel én az a fajta vagyok, aki kényszeresen a kerek egészre törekszik, így szinte biztos, hogyha én varázsoltam volna vászonra a könyvet, akkor minimum egy ötórás, adatokban bővelkedő, rémisztően kielemzett, száraz, és vélhetőleg dögunalmas mozit kaptunk volna. Itt a válasz arra, hogy miért véleményezek, és nem rendezek. Ami meglepő volt, hogy fokokkal rosszabb filmre számítottam.

Volt, ami az elvártak szerint alakult – Brad Pitt utánozhatatlanul elmélyült tekintete, amiben csupán csak a világ teljes fájdalma összpontosul. És volt, ami meglepett – kétszer is megugrottam a székemben ijedtemben. Mi következik ebből? A feszült-

38 / FilmMagazin

ségkeltés ötös, a főszereplőt pedig jobb volna lecserélni – szerintem.

De mivel Mr. Pitt egy etalon, ha a nők körében terjengő népszerűséget vesszük alapul – és ráadásul még saját produkciós cége is van, így sajnos megkerülhetetlen. Mr. Pitt van, volt, és lesz is, én pedig tovább ötletelhetek azon, miért is volna szegényebb a világ azok nélkül a mély tartalmat sugárzó szemek nélkül.

Mindenekelőtt: a zene remek. Köszönet érte a Muse-nak. Hangulatilag nagyon sikerült ráérezniük a dologra. A film eleje összevágott képek sora a romlásról, miközben az Ő muzsikájuk szól… Csak úgy ágaskodtak az alkaromon a szőrszálak.

Aztán következik némi látványosság, és egy kis boost a történetvezetésbe, hogy minél hamarabb bele tudjunk merülni a helyzet katasztrofális mivoltába. Nem nagyon szöszmötöltek az alkotók, szinte azonnal a rémület és a pánik szintjére emel-

nek bennünket. Megjegyzés: a könyvben a zombik nem rohannak.

Egyszerűen csak zombik, és sokan vannak. És nem tíz másodperc a betegség teljes lappangási ideje.

Megjegyzés: ha a készítők a könyv szerint kiviteleztek volna mindent, akkor mint mondottam volt, jóval unalmasabbra is sikeredett volna a mozi. Eddig a pontig meggyőzőnek mondható a film. Persze nem maradéktalanul. Baki: a műholdas telefonok, gond nélkül működnek egy csupa vas anyahajó belsejében is, ami mint tudjuk, egy cseppet sem árnyékol. Aztán egy kis világnéző túra következik, megspékelve a már jól ismert „családos ember vagyok, akit a szeretete motivál arra, hogyha kell, akkor a saját fogaival szaggassa cafatokra az ellenséget” életérzéssel. Jó volt. Kicsit színpadias, meg drámai… De el kell ismerni, hogy szociálisan sokkal érzékenyebbek vagyunk a drámára, ha tudjuk

Ha érdekelnek a film készítésének kulisszatitkai, ajánljuk figyelmedbe az előző számunkban közölt 4 oldalas háttércikkünket is!

hogy az gyermekeket is érint. Példának okért, Dwayne Johnsonnak a kutya sem hinné el, hogy gáz van, főleg ha egy RPG-t lóbálna a kezében. Nem. Tőle azt várnánk el, hogy karjának egyetlen rántásával, elindítsa bolygónkon a tisztítótüzet…

Visszakanyarodva. Hősünk nekiveselkedik felderíteni honnan is ered ez a nyavalya, és persze azt is ki akarja találni hogyan is lehetne megfékezni. Megjegyzés: a könyvben nincs semmilyen ellenszer.

Vannak a zombik, és jól van. Ennyi.

Végigsöpör a kór a bolygón mint a spanyolnátha, és kész. Megjegyzés: valahogyan mégis le kellett zárni a filmet, és a lehetőségek közül szerencsére még mindig nem a legostobábbat választották ki az alkotók.

Gond nélkül belefér az emberi tűréshatárba a végkifejlet.

De folytatva… Miközben úgy pattogunk a különböző országok és nagyvárosok közt, mintha mi sem

volna természetesebb – mindenféle időzavar nélkül – az emberiség lassan kihal. Megismerkedünk Jeruzsálemmel, ami rendíthetetlen sziklaként áll a legnagyobb vihar közepén… míg meg nem érkezik csillagszemű férfiúnk, és oda annak a sziklának is. Aztán megint repülünk egy keveset. Majd le is zuhanunk. Majd egy harminc centi hosszú, és öt centi vastag repülőgép alkatrésszel a hasüregünkben elslattyogunk a legközelebbi WHO kutatóközpontig. Ez egy kicsit meredekre sikerült, de azért még mindig benne vagyunk a „belefér” kategóriában. Majd felismerjük a káoszban a rendszert, és megszületik a korszakalkotó megoldás is. És akkor itt engedtessék meg nekem egy észrevétel. Van a film végén egy jelenet, amikor hősünk bennreked, egy halálos vírusokkal teli – jobb kifejezés híján – hűtőben. A társai egy kamerán keresztül figyelik mit is akar tenni. És

itt érné el a plafont az izgalom. Kellene némi verbális segítség az orvosoktól, ami ugyebár kivitelezhetetlen. Egy dolgot nem értettem.

Bradnél van íróeszköz, és papír is.

Azt képes leírni, hogy mondják meg a családjának, hogy szereti őket, de annyi esze már nincs hogy megkérdezze az orvosokat, hogy a sok halálos baci közül melyik lenne a nyerő. És persze a dokiknak sem jut eszükbe – nesze neked, a sok agytröszt – hogy a kamera mozgatásával, „igen”-t vagy „nem”-et bólintsanak. Okos… Amerikai film… nem várhatunk el tőle túl sok logikát.

Ezen kívül sok bajom nem volt. És mivel még a könyvet kedvelők is kapnak egy-két tartalomra utaló képkockát a végére, így értékelésben sem kívánom nagyon lehúzni. Élvezhető mozi.

70% Stáblista Rendező: Marc Forster Főszereplők: Brad Pitt, Mireille Enos, Daniella Kertesz, Eric West Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2013. június 27.

FilmMagazin / 39

KRITIKA MÁSVÉLEMÉNY Mivel a film a bemutatója óta nemcsak világszinten, de kicsiny szerkesztőségünkben is állandó vihart kavar, úgy döntöttünk, hogy az előző számunkban közölt pozitív hangvételű kritika után meghallgatjuk a másik oldal véleményét is. Íme!

AZ ACÉLEMBER A szuperhősös filmek korszakát éljük, így adja magát, hogy Supe… az Acélembernek is lehetőséget kell adni, hogy egy, A Sötét Lovag trilógiához hasonló filmet kapjon. Christopher Nolan producerként vállalt szerepet, de úgy látszik, hogy Zack Snydernek még ő sem tudott segíteni a rendezést illetően. Vagy egyszerűen Superman karaktere ennyire használhatatlan lenne? Írta: Török Tamás

C

lark Kent, avagy Superman története engem mindig teljességgel hidegen hagyott, annak ellenére, hogy a filmeket láttam. Ezért vártam én igazán a rebootot. A Sötét Lovagnál nálam teljesen működött az újragondolt koncepció, viszont ezt elvárni az Acélembertől… hatalmas hiba volt.

Nem tudom, hogy hol kezdjem el felsorolni a film hibáit, ezért inkább kezdeném a kisebbséggel, a pozitív dolgokkal. Az Acélember látványvilága például egyértelműen az egyik legjobb, amit mozivásznon eddig láthattunk. Igen, CGI az egész, de itt nem csak az effektekről van szó, hanem a fényképezésről is. Az

40 / FilmMagazin

egyébként szánalmasan rossz párbeszédek során olyan gyönyörű kompozíciók tárulnak a szemünk elé – köszönhetően a kamera beállításainak –, hogy az egész egyszerűen elképesztő. Az ilyen nyugalmasabb jeleneteknél a látvány Hans Zimmer hangzásával karöltve már-már művészi értékeket közelítenek meg.

Hasonló szépeket mondhatunk a harcjelenetekről, amik habár ömlesztve voltak a film során, hihetetlen magas színvonalat képviseltek a koreográfiának köszönhetően. Ami azonban a legjobb volt az egészben, hogy sikerült úgy átemelni a képregényharcok jellegzetes mozdulatait, hogy a film ezen pontja ne vál-

jon röhejessé. A 3D is egyértelműen hozzáadott a vizuális élményhez, szóval aki egy olyan látványmozira vágyik az Acélember személyében, mint pl. a „felettébb zseniális” Boszszúállók, akkor az ne is olvassa tovább a kritikát, hanem nézze meg a filmet. Azonban ha Te egy olyan néző vagy, aki A Sötét Lovaghoz hasonló mondanivalót várt el a filmtől, akkor Téged a továbbiakban pár olyan információval látnálak el, ami miatt kétszer is meg fogod fontolni Az Acélember megtekintését.

A film rendezése a látványt leszámítva egész egyszerűen egyenlő a nullával. A történet tele volt logikai bukfencekkel, amiken már csak ron-

Ha érdekelnek a film készítésének kulisszatitkai, ajánljuk figyelmedbe az előző számunkban közölt 6 oldalas háttércikkünket is!

tott, hogy olyan indokolatlan vágásokkal volt tele a film, hogy egyszerűen nem értettem a miértjét. Olyan érzésem volt néha, mintha a jelenet közepén vágtak volna egyet a készítők, mert közbe rájöttek, hogy a vállalhatatlan dialógusok miatt ez így nagyon nincs rendben, viszont a jelenet első fele meg valamiért bent maradt a filmben. Az Acélember során talán egyetlen egy mondat hangzott el, ami nem volt brutálisan kínos, mégpedig Jor-El monológja az előre betáplált társadalmi szerepekről, minden más teljesen érdektelen volt számomra. A mozi közönsége gyakorlatilag minden drámainak szánt részén felnevetett. Egyszerűen abszurd volt az egész, mintha a film önmaga és az egész Superman brand paródiája lett volna. Az egysorosok röhejesek voltak, a karakterek kapcsolatai szintén.

Motiváció a film során elvétve sem volt, gondolatok még annyira sem.

Ott már valami nagyon nem stimmel, amikor az egész Superman éra egyik legfontosabb jelenetéből csinálnak komédiát. Az ominózus tornádós rész jellemzi az egész filmet.

Próbáltak drámaiak lenni, de ehelyett az egész mozi a fejét fogta.

Teszem hozzá, teljes joggal.

Azért bánt ennyire, hogy a film hülyét csinált magából, mert voltak olyan pillanatai, ahol igen is megmutatta, hogy simán lehetett volna belőle egy kimagasló szuperhős film.

Miután Clarkban egy bizonyos szellem szava által tudatosul, hogy neki az emberiség védelmezőjévé kell

>> ANTJE TRAUE, FAORA-ULKÉNT URALTA A JELENETEIT. AZT A HÖLGYET NEM CSAK KÜLSŐ ADOTTSÁGAI, HANEM A JELLEMÉN IS ÉREZHETŐ NÉMET ELEGANCIA MIATT VOLT ÖRÖM NÉZNI. <<

FilmMagazin / 41

KRITIKA válnia, először húzza magára a remekül kinéző, jellegzetes S betűvel ellátott kosztümöt. Ezután jön el az első alkalom, hogy Acélember repülni fog. A film egyetlen jelenete, amikor átéreztem az egész Clark Kent történetet, és mindenféle keserű szájíz nélkül néztem végig a képkockákat. Az érzelmek, a hangulat, a látvány és Hans Zimmer zenéje ebben a pár percben állt öszsze először a film során, és sajnos utoljára is.

LEHETETT VOLNA MÁS IS Napvilágot látott a forgatókönyv egyik korai változata, ami jelentősen eltér a végleges filméjétől.

Lássunk egy két változást (vigyázz, SPOILER!): A film elején szintén Kryptont láttuk volna, de teljesen más körülmények között. Zod hadserege Jor-El-el csapott volna öszsze egy csatatéren. Zod azért akarja megölni a Kryptoniakat, mert úgy hiszi, hogy népének terraformálni kellene egy újonnan fölfedezett bolygót (Föld), és oda áttelepülni.

- Lois nevezi először „Supermannek” Clarkot, amikor a Daily Planethez ír a vonatos incidensről.

- Faora és Zod a hajó számítógépe segítségével „töltik le” az angol nyelvet.

42 / FilmMagazin

A vizualitás után a színészekre lehet a legkevesebb panasz. Henry Cavill abszolút a tökéletes Acélember, Superman vagy nevezzük bárhogy. Magabiztos, tekintélyt parancsoló kiállás, amit a nevetséges dialógusaival persze tönkretettek, de ez lényegtelen. Amy Adams kellően idegesítő volt Lois Lane szerepében, szóval nagyjából ő is hozta a kötelezőt. Zod személyében ismét egy olyan főgonoszt kapunk, aki alapvetően mindenfajta sablonnal

rendelkezik, amikkel egy gonosznak rendelkeznie kell, mégis azt fogjuk érezni, hogy "jaa, ez az a csóka, aki a film végén alaposan szétlesz verve". Ezt a karaktert Michael Shannon tehetsége mentette meg, semmi más. Azonban volt valaki, aki számomra az igazi badass, egyszerre elegáns és menő rosszfiú karaktert hozta. Akarom mondani, rosszlány karaktert. Antje Traue, Faora-Ulként uralta a jeleneteit. Azt a hölgyet nem csak külső adottságai, hanem a jellemén is érezhető német elegancia miatt volt öröm nézni. Számomra a film legjobb karaktere. Russel Crowe, Kevin Costner, Laurence Fishburne, Diane Lane, Christopher Meloni és Richard Schiff pedig meggyőződésem, hogy csak a nevük miatt kerültek be a produkcióba, ugyanis egyikük sem kapott olyan komoly karaktert, amit egy kezdő színész ne tudott volna hitelesen eljátszani.

Az Acélember egy gyönyörű látványfilm. Gyakorlatilag az egész kritikát lerövidíthettem volna ennyire.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ilyen elvekkel milyen lesz az Igazság Ligája, ugyanis a pénz már bőven összegyűlt az Acélember által. Nem kifejezetten rossz film, de nem szabad tőle túl sokat várnunk , és akkor még talán fizikai károsodások nélkül megúszhatjuk az Acélember pusztítását.

60% Stáblista Rendező: Zack Snyder Főszereplők: Henry Cavill, Amy Adams, Michael Shannon Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2013. június 20.

KRITIKA

SZÖRNY EGYETEM Alighogy véget ért az iskola, már huppanhatunk is vissza a padba. Szerencse, hogy a katedráról a Pixar okít minket, miközben mellettünk régi ismerősöket köszönthetünk. Írta: TomPowell

A

2001-es Szörny Rt. a Pixar Studios egyik legszerethetőbb alkotása volt, amely remekül fordította ki a gyermekek képzeletében, valamint az ágyak alatt élő szörnyek legendáját. Valahol törvényszerű volt, hogy a Verdákkal és bátor hercegnőkkel hullámvölgybe kerülő stúdió egyik legnagyobb sikeréhez nyúljon vissza, és noha annak újdonsága és némileg a bája is a múlté, a lámpás cég kezd viszszatalálni régi önmagához.

A két jóbarát, Mike és Sully története pedig mindenképpen egy olyan közegben játszódik, amely folytatásért kiáltott, hiszen a szörnyek világa, melyet a gyerekek sikolya működtet, van annyira túlburjánzó, hogy azt ne egy filmbe sűrítsék. A Pixarnál pedig ahelyett, hogy folytatták volna a sztorit, okosan az előzmény mellett döntöttek. Elvégre ho-

gyan lehet elsajátítani egy olyan szakmát, mely abból áll, hogy a gyerekeket kell egy életre megrémíteni?

Naná, hogy az iskolában, ahol szemtanúi lehetünk, amint a túlbuzgó Mike, és a szerethető, de kényelmes nagymedve Sully kezdeti ellenszenve egy iskolai rivalizálás során hogyan formálódik barátsággá.

A film egyik legnagyobb erőssége egyben a gyengéje is: a történet.

Míg az első részben azt láthattuk, ahogy a szörnyek nem éppen hétköznapi világa a feje tetejére áll egy kislány által, most „csak” egy egyszerű lúzercsapat a menők ellen sztorit kapunk szerethető, de sablon karakterekkel, miközben a hátulgombolós generációval is megismertetik a manapság Képszakadások és Project X-ek által képviselt fékevesztett bulik hangulatát. Ugyanakkor az eredeti epizód és annak

karakterviszonyainak felvezetése (pl. a most háttérbe szoruló Randall és Sully közti rivalizálás) olyan profizmussal történik, hogy azt valóban tanítani kellene. Az animáció pedig – mondanom se kell – olyan szinten lenyűgöző, hogy már csak ezért kijárna egy újabb aranyszobor a Pixaros fiúknak (nem úgy, mint legutóbb). Így válik a Szörny Egyetem egy, az eredetitől némileg elmaradó, de arra egy percig sem szégyent hozó kedves és szerethető folytatássá. A kérdés már csupán az, hogy egy esetleges harmadik részre is újabb tíz évet kell-e várni. A jeles feleletre egyenlőre még várnunk kell, de reméljük, hogy nem sokáig.

80% Stáblista Rendező: Dan Scanlon Eredeti hangok: Billy Crystal, John Goodman, Steve Buscemi Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2013. június 27.

FilmMagazin / 43

SOROZAT

A SZÉPSÉG ÉS A SZÖRNYETEG A világ egyik legromantikusabb története éled újra a világ egyik legpezsgőbb, de egyben legsűrűbb és legfélelmetesebb városában, New Yorkban. Írta: Zaphier

44 / FilmMagazin

H

atalmas felhőkarcolók, lepukkadt negyedek, zsúfolt utak, eldugott kis utcák, sikátorok.

Emberek sokasága özönlik évről évre ide, a jobb élet reményében.

Aztán kénytelenek elvállalni valami rémes melót, borzalmas fizetéssel és rémes albérlettel, bízva benne, hogy lesz ez majd jobb is. A város pedig mindeközben egyre zsúfoltabbá és egyre veszélyesebbé válik, hisz nem csoda, hogy a bűnözők száma is növekszik ezzel. Így persze mindenképpen jól jöhet egy rejtélyes szuperhős, aki önjelölt polgárőrként járja New York utcáit, és próbál segíteni ahol csak, tud. Persze nem árt rejtve maradnia, hisz nem véletlenül van már kiállítva a nevére egy halotti bizonyítvány.

Történetünk azonban nem New Yorkban kezdődik, hanem egy vidéki kisvárosban 2003-ban a gyönyörűséges Catherine Chandler-el (Kristin Kreuk). A lány úgy élte meg középiskolai éveit, mint bármelyik hétköznapi tinédzser. Voltak szerelmei, céljai, álmai. Ügyvédnek készült, ám egy rémes éjszaka mindent megváltoztatott.

Egy bárban dolgozott pultosként, még a főiskola előtt. Egyszer mikor végzett a munkával, nem indult az autója, így segítségül hívta az édesanyát. Miközben épp próbálták elhárítani a hibát a bár parkolójában, megjelent két, fickó és hidegvérrel lelőtték Catherine édesanyját. A lányt is üldözőbe vették, aki a közeli erdőbe menekült. Már éppen vele is végezni akartak, mikor egy sötét árny jelent meg a fák rejtekéből és mindkét férfit megölte. Mikor a lány azt mondta mindenkinek, hogy egy titokzatos lény mentette meg, nem hitt neki senki és csak az agyrázkódásnak tudták be a dolgot. Állították, hogy biztosan csak farkas vagy medve lehetetett és szép lassan Catherine is elhitte ezt. Innentől a rögeszméjévé vált, hogy felkutassa, mi történhetett az édesanyával, hogy miért végezték ki így és ez vezette oda, hogy rendőr legyen.

Rendőr New Yorkban.

Az amerikai CW csatorna, legfőbb célcsoportja a húszas éveiben járó hölgyek, így a Szépség és a szörnyeteg remek vállalkozásnak bizonyult. Bár a kritikusok lehúzták a

sorozatott és nem fűztek hozzá sok reményt, meglepően nagy érdeklődéssel fogadta a közönség, és igen hamar sikersztori lett belőle. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy Magyarországon, már két csatorna is átvette a sorozatott: a Super TV 2 és az AXN. Mi kell ahhoz, hogy sikeres legyen egy sorozat?

Nos, nem árt, hogy ha a fickó, aki a „szörnyeteget” játssza a történetben, a világ egyik legszexisebb pasija. Az 1981-ben született, barnahajú, zöldszemű, nőtlen, 185 cm magas, újzélandi színész, igencsak meg tudja dobogtatni a női szíveket.

Ráadásul karakteréből adódóan, rengeteg rejtelmesség és erő árad belőle, némi gyámoltalansággal, ami bombabiztos egyveleg. Feltétlenül romantikus szerepkörbe való. Jay Bunyan néven született jó pár évig ezen a néven szerepelt ám ma már a Jay Ryan névre hallgat. Eddig főleg sorozatokban láthattuk őt, kisebb epizódszerepekben, mint a Xena, vagy a Terra Nova. Amiben már

FilmMagazin / 45

SOROZAT jelentősebb karaktert kapott, az az újzélandi A partiőrség. Ami azonban az igazi nagy kitörést jelenti a számára, az a szörnyeteg szerepe.

Szépségünk, vele ellentétben, nem most ismerkedik a világhírnévvel. Kristin Kreuk neve egy másik sorozat a Smallville kapcsán vált híressé. Ki ne emlékezne, a gyönyörű Lana Langra, Superman első igaz szerelmére? Úgy látszik Kristin igazán jól érzi magát a szuperhősös storykban. Persze voltak egyéb filmjei is már, mint a Kasmír szívek, vagy a Földtenger kalandorai. Ráadásul esetünkben egy erős és céltudatos rendőrnőt játszik, aki igencsak képes arra, hogy megvédje magát, szuperhősök nélkül is.

Bár főleg kettejük kapcsolatára épül a sorozat, mindenképpen meg kell említeni még néhány fontos szereplőt. Itt van például, J.T. Forbes a „kerüld el Catherine Klub elnöke” akit Austin Basis alakít. Aztán Tess, egy másik igencsak kemény és céltudatos rendőrnő Nina Lisandrello alakításában, továbbá a kedves és jóképű, nőfaló halottkém Evan. Persze ne feledjük, a lepcses kishúgot Heathert és Joet, Catherine főnökét se.

46 / FilmMagazin

Mivel történetünk szereplői között, van, két rendőrnő, egy kapitány és egy halottkém, talán sejthető, hogy nem egy egyszerű romantikus sorozatról beszélünk. Ez inkább egy bűnügyi sorozat, erős romantikus szállal. Vagy egy romantikus sorozat, erős bűnügyi szállal? Ezt majd mindenki eldönti maga.

Bár a 80-as években már játszódott egy sorozat, ezzel a címmel, Linda Hamilton és Ron Perlman főszereplésével, aki kicsit is betekintést nyer mindkét storyba, jól láthatja, hogy nem sok közük van egymáshoz. A CW alkotói megpróbáltak nem egy sima kopírozást összehozni, hanem valami újat és lebilincselőt. Nos, persze azt muszáj leszögezni, hogy a romantikus vonal, néha igencsak túlzóra és már majdnem hogy nyálasra sikeredet, de végül is mit várhatnánk a világ egyik legromantikusabb történetétől? Az örök téma, ami alkotók százait érintette már meg és késztette cselekvésre. Számtalan regény és film.

Vajon mennyire számít a külső és mennyire fontos a belső szépség?

Ki képes, hogy a lélek mélyére lásson és mennyire számít, hogy mit találunk ott? Persze esetünkben a

hősnő, könnyebb helyzetben van, hisz szörnyünk, igencsak jóképű fickó és csak időnként torzul el, valami borzalmas lénnyé, ami se nem ember, se nem állat. Egy szörnyű rémálom, Vincent Keller rémálma.

A kisvárosban történt szörnyű tragédia után, a történet kilenc évvel később, New Yorkban folytatódik, ahol Catherine már mint elismert gyilkossági nyomozó dolgozik. Magányos és munkamániás, mert így könnyebb felejtenie. Az egyik ügye kapcsán egy olyan DNS minta bukkan fel, mint anno, édesanyja meggyilkolásánál. A labor szerint a minta valószínűleg szennyezet, mert olyan mintha emberi és állati elemek keverednének benne. A lány azonban sejti, hogy itt valószínűleg többről van szó. A nyomok egy Vincent Keller nevű orvoshoz vezetnek, a probléma csak az, hogy a fickó, már tíz éve halott. Legalábbis Catherine ezt hiszi, egészen addig, míg egy városszéli raktárépület, lezárt felsőszintjének rejtekében, össze nem találkozik a titokzatos férfival. A lány, ugyan nem első látásra, de

rádöbben, hogy Vincent az, aki kilenc évvel ezelőtt megmentette az életét. Sőt az is világossá válik számára, hogy a férfi már számtalan bűnesetnél jelen volt az évek során, sok esetben megmentve ezzel az áldozatot. Vajon miért rejtőzködik a világ elől? Miért él ilyen titkok közepette, bárki előtt letagadva a létezését? Catherine szép fokozatosan megkapja a válaszokat a kérdéseire.

Megismerkedik Vincent életének történetével és azzal, hogy hogyan is vált belőle szörnyeteg. A férfi elmeséli, hogy hogyan manipulálták nem csak az ő, hanem még mások DNS-ét is egy titkos katonai kísérletben. Az azonban balul sült el, mert az adrenalin mindenkit szörnyé változtatott, szuper érzékekkel. Így a programot törölni kellett, a katonákat likvidálni. Egyetlen egy tudott csak megszökni. Vincent ebben a raktárépületben él azóta is, barátja J.T. társaságában. Csak ritkán mozdul ki éjjelente és próbál segíteni, mert ettől néha, ha csak egy kis időre is, újra teljes értékű embernek érezheti magát.

Mivel a férfit a mai napig keresik a kísérlet vezetői, mindenki számára egyértelmű, hogy nem lenne szabad bárkivel is kapcsolatban állnia, ám Catherine ezt nem hajlandó elfogadni. Reméli, hogy a férfi története, talán közelebb viszi édesanyja gyilkosaihoz. Ráadásul, jól jöhet egy olyan fickó segítsége a bűnügyeknél, aki ilyen kivételes képességekkel bír. Még akkor is ha néha életveszélyes szörnyeteggé változik.

Szép lassan Vincentnek is be kell ismernie, hogy mennyire fontos neki, hogy valaki ismét számít rá és emberként kezeli. Persze J.T. hoszszú évek óta segíti őt, önfeláldozóan, de ez most, mégis valami más.

Valami szédítő, ami szép lassan, de elkerülhetetlenül alakul közöttük.

Mi lesz azonban a lány hivatásával? Élhet egy rendőrnő kettős életet? Elrejthet egy „bűnözőt” a törvény elől? Mi lesz a barátaival? Hogyan lehet állandó hazugságban élni? Mi az, ami megéri ezt az árat?

Elvárhatja egy férfi, hogy a szeretett nő hazugságban éljen miatta?

Mi a helyes? Ráadásul mi az, ami megér minden veszélyt?

Minden esetre New York „igazi szörnyeinek” fel kell kötniük a gatyájukat, mert egy gyönyörű rendőrnő jár a nyomukban, egy sokkal veszélyesebb „szörnyeteg” társaságában!

FilmMagazin / 47

FILMKLASSZIKUS

NAGYMENŐK Kevés, számomra izgalmasabb történelmi korszakot tudnék mondani, mint az amerikai hatvanas évek. Hihetetlen az a hangulat, ami belengte azokat az időket, persze ma már csak képeken, filmeken és videojátékokon keresztül van lehetőség ezt megtapasztalni. Pont a téma kimeríthetetlensége miatt érdekes számomra, hogy arányaiban milyen kevesen nyúlnak a gengszterekhez, mint alapötlet. Habár Martin Scorsese munkássága igen megosztó, azt senki nem tagadhatja, hogy a Nagymenők minden idők egyik legjobb gengszterfilmje. Írta: Török Tamás

48 / FilmMagazin

T

örténetünk központjába Henry Hill kerül, aki már elég fiatalon eldöntötte, hogy mire is adja majd a fejét. Nem éppen olyan életcélra, vagy munkára vágyott, mint a többi tizenéves, ő bizony egy igazi gengszter akart lenni, vagy ahogy azokban a körökben mondták, nagymenő. A srác nagyon fiatalon belecsöppen ebbe az egészbe, az iskolát is csak akkor közelíti meg, ha megbízatása éppen arra viszi őt. Édesapja büntetés gyanánt rendszeresen verte is a fiút, azonban őt ez már egy fokkal kevésbé érdekelte, ugyanis a nagymenők személyében új családra lelt.

Ahogy teltek az idők, Henry egyre inkább feljebb lépkedett a gengszterek ranglétráján, és hát valljuk be, a

srác nagyon is élvezte a vérrel és brutalitással átitatott gazdagságot.

Ha valaki gengszternek adja a fejét, nem riadhat vissza attól, ha a szeme láttára pusztán heccből valakibe egy komplett tárat eresztenek bele, vagy jó modorra nevelés céljából pisztoly tussal kicsit átvariálják valakinek az arcát. Nem egyszerű élet az olyan, amiben bármelyik pillanatban golyót kaphatsz a hátadba, ám ezzel Henry is tisztába volt, és eleinte megtudott barátkozni a gondolattal, sőt, kifejezetten élvezte ezeket a mindennapi izgalmakat. Ezeket a nagyfiúkat, ahogy végül Henry-t is, mindenki ismerte a városban. Megvoltak a kapcsolataik, amiből az következett, hogy gyakorlatilag semmiért nem kellett fizetniük, vagy maximum egy

borsos kedvezménnyel karöltve.

Gyakorlatilag gondtalan életet élhettek a nagymenők, ám néha azért elkezdett forrósodni a szitu, és ezt az idő elteltével Henry Hill is megtapasztalta.

Martin Scorsese ebben volt igazán zseniális a Nagymenők esetében, a gengszter élet tökéletes bemutatásában. Fogott egy igaz történetet, és egy hihetetlenül komplex sztorit hozott össze, amiben végignézhetjük Henry Hill és egyben a gengszterek virágkorát, majd végül bukását. A történet hibátlanul van felépítve, ami létfontosságú a film kimenetelét tekintve. Egy ilyen életben minden egyes részletről tudnunk kell, hogy tudjuk, mi okozta az éppen képernyőn lévő karakter drasztikus sze-

FilmMagazin / 49

FILMKLASSZIKUS

IDÉZETEK A FILMBŐL Jimmy Conway: Büszke vagyok rád. Úgy viselkedtél, mint egy igazi férfi és megtanultad a két legfontosabb dolgot.

Henry Hill: Mit? Jimmy Conway: Nézz rám. Hogy sohase köpd be a barátaidat és mindig tartsd a pofádat.

Henry Hill: Számomra egy gengszter, többet jelentett az Egyesült Államok elnökénél.

Henry Hill: Egy nap a szomszéd srácok segitettek anyámnak elvinni a kosarát. Tudják, miért? Irántam érzett tiszteletből.

Henry Hill: Kiszálltam az egészből. Venni akartam egy spagetti bolognese-t, de ezek a hülyék húsgombócot adtak ketchup-pal.

Tuddy Cicreo: (a Paulie-t letartóztató és elvezető rendőröknek) Ne velem szórakozzatok gyerekek! Akárki is húzta rátok ezt az égszínkék szerelést...

Karen Hill: Te hol dolgozol?

Henry Hill: Építkezésen.

Karen Hill: Ezzel a kézzel?

Henry Hill: Szakszervezeti vonalon vagyok.

Tommy DeVito: (miután szitává lőtte Spider-t]] Jól célzok. Mindig is jól céloztam. Mi bajotok van?

50 / FilmMagazin

mélyiségbeli változását. Igen, a személyiségek. Hát, maradjunk annyiban, hogy ezeknek a srácoknak a szóban forgó dolog messze nem makulátlan, olyannyira nem, hogy gyakorlatilag egyik karakter sem lesz igazán szimpatikus. Sőt, párba néha mi magunk is golyót kívánunk, mert egyszerűen irritáló, ahogy megállás nélkül pattog az illető.

Rendkívül nehéz dolog elérni, hogy ilyen, alapjáraton ellenszenves karakterekkel szemben mégis szimpátiát érezzünk. Scorsese remekül variálta a jeleneteket, így mikor teljesen megutáltunk volna egy karakter, teszem azt pont Henry-t, akkor jött egy olyan megnyilvánulás, ami miatt rájövünk, hogy azért ők is emberek, és minden ellenére megvan bennük a betyárbecsület. Többnyire.

Egy nagyon merész húzás volt a filmben, ám egyben hatásosabb is, hogy Scorsese nem a fizikai erőszakkal, hanem inkább a morális megterhelésekkel dolgozott. Sokan azt gondolhatják, hogy a gengszterek élete féktelen lövöldözés, autósüldözés, ám a filmben meglehető-

sen ritkán kerül elő a pisztoly a belső zsebből, bár amikor ez megtörténik, annak súlya van. Úgy érzékeltem, hogy a történetben lévő dráma leginkább Henry és felesége, Karen között csúcsosodik ki. Hihetetlen kapcsolat az övék, de a való életből tudhatjuk, hogy ilyenek igenis vannak. A nő rajong a férfiért, a legnehezebb időkben maximálisan kiáll mellette, ám mindannyian tudjuk, hogy egy sármos nagymenő körül hemzsegnek a nők, és hát miért ne.

Henry élete ezekkel a konfliktusokkal kezd egyre inkább bizonytalanabbá válni, majd végül jön a végső hullám, amikor a drog válik az elsődleges bevételi forrássá…

Ha már konfliktusokra épül a film, akkor fontos, hogy ezek az érzelmi hullámvasutak hitelesek legyenek.

Ehhez természetesen remek színészekre van szükség, ami itt egy jó gengszterfilmhez illően helyén is volt. A Henry-t játszó Ray Liotta zseniálisat alakított, sikerült hoznia azt a jellemfejlődést, amit a karaktere megkívánt. Pontosan tudtuk, hogy adott helyzetben mire gondolt a

srác, és éreztük, ahogy egyre inkább nő a teher a vállán. Majd láthatjuk, ahogy ez a teher végül eluralkodik rajta…

Nem sok karakterért tudtam úgy istenigazából aggódni – ami szerintem érthető –, ám Henry felesége, Karen egy ilyen karakter volt. Rossz nézni, ahogy egy igazán életrevaló, hűsége nőt hogyan ránt magával a mélybe a férje, aki olykor felettébb unszimpatikusan és tiszteletlenül bánt feleségével. A tökéletes érzékeltetése annak, hogy egy tiszta lelket hogyan mocskol be a nagymenő gengszterek élete.

Habár mindkettő hitelesen hozta a karakterét, Robert De Niro-t természetesen ki kell emelni. Az az ember a megtestesült elegancia, és hogy ha valaki a nagymenők fejese, akkor szükség van arra, hogy tekintélyt parancsoljon. Ez itt tökéletesen volt teljesítve, James Conway az a tipikus góré, akivel még a legrosszabb napunkon sem húznánk ujjat.

A remek alakítások csak hozzátesznek a hangulathoz. Amit leginkább egy szóval tudnék jellemezni:

depresszív. Lehet, hogy ez sokakat meglep, de én a Nagymenők során rengetegszer éreztem kellemetlenül magam, pl. egy indokolatlan gyilkosságnál, vagy Henry és Karen kényelmetlenül hiteles balhéi során.

Miután a gengszterek nagydobása sikerrel jár, és tényleg aranyéletük lehetne, valahogy az egész a viszszájára fordul. Henry börtönbe kerül, kezdenek megszakadni a kapcsolatai, anyagi háttere is bizonytalanná válik, és a kokain fogságából is egyre nehezebben tud menekülni.

Mindig is volt bennem egy kétely a maffia-féle családokkal kapcsolatban. Alapjáraton azt látom, hogy igenis nagy összetartás van a családtagok között, együtt csinálják végig a piszkos munkát. Támogatják egymást amikor kell, azonban ha az önbiztonság, vagy éppen a család jövője úgy kívánja, akkor minden hezitálás nélkül golyót repítenek a másik fejébe. Hogy őszinte legyek, ezt a kettősséget a Nagymenők sem tudta teljesen megértetni velem. Bár lehet, hogy ez a varázsa ennek a kornak.

FilmMagazin / 51

FILMKLASSZIKUS

A film hangulata nagyon hiteles és átérezhető volt, és azt kell mondanom, hogy messze nem túlzó. A Nagymenők mutatta meg nekem, hogy a gengszterfilmek esetében rengetegszer túloznak a készítők, és kihagyják az olyan részeket a filmekből, amik egy kicsit lassabbak, viszont ugyanúgy a gengszterélet alappillérei. A filmet végig Henry, tehát Ray Liotta zseniális kommentálásában élvezhetjük, ami megadta a Nagymenők alaphangulatát, és megértettük, hogy egy-egy, tán nem olyan fontos jelenetnek miért is van akkora szerepe a nagy egészben.

Olykor felesége, Karen is átvette a szót, és külön élmény volt hallgatni a nőt Lorraine Bracco akcentusa miatt. Amiért fontos volt, hogy Karen szót kapjon, az az, hogy ezáltal Henry-t egy másik fél szemszögéből is megismerhettük, többé-kevésbé.

52 / FilmMagazin

A film befejezése nem az a csattanókkal teli, adrenalinbomba-féle volt, hanem egy olyan, ami Henry-t komoly választások elé állította. A biztonság, ám teljes névtelenség és minden izgalmat mellőző élet, vagy továbbra is része lenni a családnak tudván, hogy Henry első számú célponttá vált. Plusz még azt is el kell döntenie, hogy melyik az igazi családja. A gengszterek, akik a fiú egész életét megalapozták, ám végül romba is döntötték, vagy Karen és két gyermeke, akiket habár szeret, mégis mindig a nagymenők mögé szorultak a fontossági listán. Haljak meg tiszta lelkiismerettel, vagy éljek úgy, hogy feldobtam mindenkit, akik életem útját egyengették? Itt jó döntés nincs, és ez adja meg a film drámáját, ami miatt halhatatlan lett a történelemben. A Nagymenők nem az a film, amiről még heteket fogunk

beszélni az ismerősünknek, hogy milyen jó volt, vagy ódákat fogunk zengeni a hihetetlen látvány- és akcióorgiákról. Nem, a Nagymenők ennél egy jóval lassabb és megfontoltabb film, ami talán valós képet is ad arról, hogy milyen volt az élet anno az amerikai gengszterek számára. Aki rajong ezért a témáért, mint ahogy jómagam is, annak a Nagymenők egy kötelező darab.

FilmMagazin / 57

KÖV. HÓNAP ELYSIUM - ZÁRT VILÁG Odalenn nehéz az élet. A Föld a jövőben túlzsúfolt, romba dőlt, mocskos és veszélyes hely lesz. Aki teheti, inkább felköltözik az Elysium biztonságos, rendezett és békés világába egy hatalmas mesterséges holdra, melyet kiváltságos lakói gondosan védenek a lentiektől. Ha az illegális bevándorlók ellen kell felhasználni őket, nem haboznak: törvényt és fegyvert egyaránt bevetnek.

KICK-ASS 2 HaVer, Kis Dög és Vörös Köd viszszatér a 2010-es, azóta kultusz státuszt elérő sikerfilm, a Ha/ver folytatásában. Miután HaVer őrült vakmerősége egy egész sereg új, ?csináld magad? álarcos hőst inspirált a vagány Csillagsáv Ezredes vezetésével, hősünk csatlakozik a járőrcsapathoz. Amikor az amatőr szuperhősöket levadássza a Mutterbeverként újjászületett Vörös Köd, csak a kardforgató Kis Dög tudja meggátolni a teljes megsemmisítésüket. Amikor utoljára láttuk a kiskorú gyilkost, Kis Dögöt, azaz Mindyt, és az ifjú igazságosztót, HaVert, azaz Dave-et, akkor még átlagos tinédzserekként akartak élni. Ám az érettségi közeledtével Dave úgy dönt, hogy megalapítja a világ első szuperhős csapatát Mindyvel. Ám sajnos amikor Mindy lebukik Kis Dögként, arra kényszerül, hogy visszavonuljon, és egymaga igazodjon el a gimis csajok könyörtelen világában. Mivel nincs kihez fordulnia, Dave csatlakozik az Örök Igazsághoz, melyet az ex-maffiózó Csillagsáv ezredes vezet.

50 / FilmMagazin