FilmMagazin augusztus

ZOMBIAPOKALIPSZIS: AZ ÉLŐHALOTTAK ÉJSZAKÁJA

FilmMagazin 2011. augusztus

AZ ELSŐ BOSSZÚÁLLÓ AMERIKA KAPITÁNY BOSS(Z)ÚSÁG FÖRTELMES FÖNÖKÖK SZEXI TANÁRNÉNI ROSSZ TANÁR

COWBOYOK ÉS

ŰRLÉNYEK A nyár egyik legjobban várt filmje végre a hazai mozikba is megérkezik! >> 16.

KEDVES OLVASÓK! Z

áporok, zivatarok, dörgés, villámlás és tikkasztó fülledtség jellemző az időjárásra, ám szerencsére ezek a bosszantó körülmények sem akadályozhatják meg azt, hogy elkészüljön az augusztusi FilmMagazin. Az előző hónapban egyeztetési problémák és a júliusi premierek csekély száma (szám szerint 8) miatt maradt el a megjelenés, ám most egy rendkívül ütős lapszámmal kedveskedünk Nektek kárpótlásul. Részletesen bemutatjuk a Zöld lámpás, a Rossz tanár és a Cowboyok és űrlények című filmeket, láttuk az Amerika kapitányát, a Verdák 2-t, a Harry Potter befejező részét és a Förtelmes főnököket, összefoglaljuk mit érdemes tudni a Majmok bolygója - filmekről, valamint a Filmklasszikus rovatunkban kielemezzük a Jó reggelt, Vietnám!-ot, valamint végre megjelentetjük Spike kollega május-

ban már általam belengetett, ám eddig tologatott cikkét, Az élőhalottak éjszakáját. Tartalmilag tehát jól állunk, de mi a helyzet az újság háza táján? Az egyhónapos szünetet kihasználva elkezdtünk ötletelni egy két komolyabb design beli változtatáson és néhány netes fejlesztésen, amiket majd az év vége fele akarunk megvalósítani. Egyik munkánk hamarosan révbe is ér, hiszen hamarosan elindul a FilmMagazin saját fóruma, melynek keretein belül Ti is véleményt nyilváníthattok, kritizálhattok, elmondhatjátok, hogy szerintetek miért jó az újság, vagy éppen miért nem, szívesen meghallgatunk majd mindenkit, sőt minden kérdésre, felvetésre válaszolni is fogunk.

Egyetlen kérésünk a kulturált keretek megtartása lesz. Na de mielőtt még az összes meglepetést ellőném, be is fejezem gyorsan és hagyom, hogy mindenki elmerülhessen

az augusztusi FilmMagazin élvezeteiben, reméljük Ti is ugyanakkora örömmel forgatjátok majd, mint ahogy mi készítettük Nektek. Jó szórakozást kívánok!

KERESS MINKET FACEBOOKON IS, HOGY IDEJÉBEN ÉRTESÜLJ MINDENRŐL

CÍMLAPSZTORI: 1875. Új-Mexikó. Nem elég vad a Nyugat? Sebaj. Dobjuk fel a hangulatot idegenekkel, akik az égből rátörve az emberiségre rettegésben tartják Absolution városka lakóit. Scott Mitchell Rosenberg képregényének adaptációjában nincs kegyelem az embereknek, és segítőkezet is csak egy gyűlölt idegen adhat. >> 16.

IMPRESSZUM Főszerkesztő: Bokori Balázs Főszerkesztő-helyettes: Cihlár Gábor (Ceptor) Online főszerkesztő: Szabados Melinda (Veszják) Munkatársak: Csernák Ákos, Fekete Felícia, Hannibál, Hompola Júlia V. (Vampka) Madura Gábor (iverson2), Tréfás Hajnalka (Kovácsné), Horváth Krisztián (Kóczy), Kovács Beáta (Zaphier), Kónya Sándor (Sanya08) , Mocanu Attila, Verebélyi Tamás (Spike) Segítőink: Molnár Krisztina (Budapest Film), Bartók Anna (Fórum Hungary), Csillag Zita (InterCom), Pataki Andrea (UIP Duna Film), Laska Pál (Mokép) Elérhetőség: www.tollal.hu és www.filmmagazin.web4.hu Következő szám tervezett megjelenés: 2011. szeptember 11.

2 / FilmMagazin

HÁTTÉR BATTLESHIP Azt hiszem sokaknak ismerős a Torpedó nevű táblás játék. Nos, Hollywood-ban úgy döntöttek, hogy ebből is érdemes lenne filmet készíteni, és készítettek is. A rendezői posztra Peter Berg-et (The Kingdom) szerződtették, aki az azóta le is állított új Dűne projektet hagyta ott e film kedvéért. A főbb szerepekre Liam Neeson-t, Alexander Skarsgaard, Taylor Kitsch, Rhianna és Brooklyn Decker lesz látható. A sztori viszont már kevéssé emlékeztet a táblás játékra, ugyanis arról, hogy szól egy éppen járőröző hajóflotta váratlanul földönkívüliekkel találja szembe magát a tengeren, és kénytelenek felvenni a harcot.

THE AMAZING SPIDERMAN Eléggé megosztotta a rajongókat a Sam Rami-féle Pókember trilógia. Éppen ezért a gyártó stúdió úgy döntött, hogy nem negyedik részt készítenek, hanem reboot-olják az egész sorozatot, azzal a különbséggel, hogy ezúttal a képregényből az ún. alternatív univerzumot veszik alapul, ami azt jelenti, hogy Peter Parker nem felnőttként, hanem már gimnazista korában Pókemberré válik. Mivel reboot-ról van szó, az biztos volt, hogy ezúttal a rendezői székbe nem Sam Raimi fog ülni, és a főszereplő sem Tobey Maguire lesz. A rendezői posztra több név felmerült (köztük a magyar Antal Nimródé is), de végül is Mark Webbre (500 Days of Summer) bízták a

4 / FilmMagazin

projektet. A főszerepre Andrew Garfield-ot (The Social Network) szerződtették le, Gwen Stacy-t pedig Emma Stone fogja alakítani. A filmben Pókember ellenfele ezúttal Lizard lesz, akit Rhis Ifans alakításában láthatunk majd. De rajtuk kívül feltűnik még a filmben Martin Sheen, Sally Field, Denis Leary, Irrfan Khan és C. Thomas Howell is.

MIDNIGHT IN PARIS PREMIERDÁTUM Leghamarabb, legális úton október huszadikán tekinthetjük meg a mozikban Woody Allen új filmjét, a Midnight in Paris címűt. A film a külföldi kritikusok által igen nagyra értékelt mű, a közönség is keblére ölelte, hiszen ez lett elvileg az eddigi legsikeresebb Allen-film. Persze, nyilván nem transformersi összegekre kell itt gondolni, csak szépen szolidan, finoman. A lényeg, hogy úgy néz ki megint egy olyan filmet csinált, amit többször is kedvünk lesz újranézni. Őszintén szólva, a legutóbbi filmje annyira nem tetszett, mint amennyire elvártam volna. Tetszett, de nem egy mestermű, a Vicky Cristina Barcelona sokkal jobban bevont magába, és ezt főleg azzal a filmmel párosítják. Itt Barcelona helyett Párizs van. Szóval október 20! A Budapest Film jóvoltából.

BUNRAKU A bunraku elnevezés egy japán bábszínházszerűségre utal, ahol a különböző darabokat kb. 1 méter

nagyságú bábukkal játszanak. Ezt a címet adta Guy Moshe forgatókönyvíró-rendező következő filmjének. A kicsit talán a Sin City látványvilágára hajazó filmben Josh Hartnett alakítja a főszereplőt, aki egy Nicola nevű fickót (Ron Perlman) szeretne eltenni láb alól. Ám nem ő az egyetlen, akinek rá fája a foga, mert egy szamuráj és egy csapos (Woody Harrelson) is ugyanezt a célt tűzte ki.

HAYWIRE Stven Soderbergh eddig jobbára krimiket és drámákat (Ocean’s Eleven trilógia, A jó német…stb…) rendezett, azonban most úgy döntött, hogy egy új műfajban is kipróbálja magát, és következő filmje, a Haywire egy ízig-vérig akciófilm lesz. A történet főszereplője egy Mallory Kane nevű titkosügynök (Gina Carano játssza, aki civilben MMA harcos, így abszolút nem volt neki gond a verekedős jelenetek forgatása), akit egyik küldetése során elárulnak, és bérgyilkosokat küldenek rá, ő ezt eléggé zokon veszi, így elindul megkeresni, hogy ki és miért ültette fel, hogy bosszút álhasson rajta. Nem mondom, hasonló sztorit láttunk már más filmekben, de ettől még simán lehet, hogy egy nagyon jó filmet láthatunk. A szereplőgárda mindenesetre rendkívül impozáns, hiszen Carano-n kívül Channing Tatum, Michael Fassbender, Ewan McGregor és Antonio Banderas feltűnik a filmben.

FRÁSZKARIKA M anapság igen népszerű lett a filmes világban a vámpíros história. Ám ugyanilyen szívesen készítenek Hollywoodban remake-eket is. Úgy hiszem, nem lövök le azzal különösebb poént, amikor elárulom, most sincs ez másként. A Frászkarika egy 1985-ös film újragondolása. Az alaptörténet szerint egy idegen, egyedülálló férfi költözik egy békés kis utcába. Charley gyerekkori barátjával hamar rájön, hogy az nem lehet más, csak egy vámpír. Természetesen senki sem hisz nekik, még Charley édesanyja és barátnője sem. Így kénytelenek lesznek szembenézni a borzalmas fenyegetéssel, ami békés életüket veszélyezteti. Egy Las Vegas-i illuzionistától kérnek segítséget a harchoz. A régi barátot Edet cserbenhagyják és elárulják, így megszületik Gonosz Ed. Charley és barátnője, Amy együtt vészelik át a kalandokat.

Számukra ez az egymásról való tanulás időszaka lesz. A rendező, Craig Gillespie a munka legelején még úgy gondolta, bűn lenne ehhez a tökéletes remekműhöz hozzányúlni. Ám forgatókönyv elolvasása után csak ez a film járt a fejében, így végül elvállalta. A stáb tisztában volt

azzal, muszáj lesz megtartani azt a precíz egyensúlyt a horror és vígjáték között, mint az 1985-ös műben.

Gillespie-nek látomása támadt Jerry, a vámpír figurájára. Meg is keresték a szereppel Colin Farrell-t aki szkeptikusan fogadta a felkérést, mivel gyerekként látta az alkotást és nagy becsben tartotta. Végül aztán belement ő is. Amennyire könnyen találtak vámpírt épp ilyen könnyen jutottak dűlőre Charley karakterénél.

Anton Yelchin könnyedén kapta meg a fiatal tinédzser szerepét. A szereplőválogatások folytatódtak.

Most az édeasanya szerepén volt a hangsúly, amit Toni Collette kapott meg. Olyan filmekben tűnt fel eddig, mint a Hatodik érzék vagy Az órák.

A legnehezebb dolguk a castingolóknak a barátnő kiválasztásánál akadt. Itt több forduló alatt találták meg végül a megfelelő jelöltet, Imogen Poots-ot. Őbenne látták megy azt a fiatalságot, szépséget, és bizonyos fajta ártatlanságot, mely kiváló színészi adottsággal társult.

Végezetül térjünk ki főhősünk haverjára, Christopher Mintz-Plasse-re, aki sokaknak a Ha/Ver című filmből lehet ismerős. Az eredeti alkotásban a figura hatalmas népszerűségnek

dett, így most is olyan verziót szerettek volna, ami méltó módon megállja helyét a nagy előd előtt. Az új Frászkarika tehát ijesztő és jó mókának tűnik, melyet megspékeltek az alkotók egy 3D-s élménnyel is. De vajon megéri a plusz pénzkidobást a látvány, egyáltalán jól sikerült a film? A rendező szerint nagyszerű összegzése lesz ez a vámpírfilmeknek.

Meglátjuk igaz-e…

FilmMagazin / 5

HÁTTÉR

ZÖLD LÁMPÁS Egy zöld fénycsóva suhan át a szemünk előtt, átszelve a sötét eget. Akár egy hullócsillag, de mégis más, valami új, valami idegen. Superman jutna eszünkbe, de gyorsan a fejünkhöz kapunk („Ő nem zöld.”). Mi lehet vajon? Írta: Sanya08

N

em szeretnék sokak nevében beszélni, de azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy a Zöld Lámpás (alias Hal Jordan) története nem olyan, amit mindenki betéve tud, sőt; sokakat bizony fel kell világosítani annak tekintetében, hogy kivel/mivel is van dolgunk. Egy zöldruhás fickó gyűrűvel a kezében földönkívüliekkel hadakozik? Ráadásul olyan bárgyú maszkot visel, amilyet legutóbb a másik zöld ürge, a Zöld Darázs?

Milyen nevetséges ez már megint, Hollywood miféle zagyvalékkel (vagy hogy stílusos legyek: zöldséggel) akar minket megetetni? Azt hiszik ott fent a magosban, hogy majd akármit megeszünk, amit elénk tolnak? Nincsen elég szuperhősös mozink, nekünk még ez is kell? Nem készül így se elég folytatás, majd

6 / FilmMagazin

ennek is várnunk kell, hogy mi fog történni a következő részben? Most, hogy ezeket leírom, valóban az egész annyira zsúfoltnak tűnik, anynyira kuszának, itt egy hős, ott egy hős, egyik Marvel, másik DC, ez egy folytatás, az egy első rész, előzményfilm, eredettörténet, reboot.

Esküszöm, bele lehet ebbe őrülni, annyira sok van már belőlük, és azt pedig most hagyjuk, hogy mennyivel kevesebb eredeti ötlet születik Hollywood-ban. Most nem ez a téma.

Green Lantern (magyarul Zöld Lámpás) egy a DC által kreált karakter, akit a hazai nézők esetleg onnan ismerhetnek, hogy ez a jóember tiszteletét tette a Magyarországon is futó Justice League című rajzfilmsorozatban, mint Batman, Wonder Woman és Superman (és még sorolhatnám) társa, és ő az az egyén,

aki a gyűrűjének segítségével (amit egy lila földönkívülitől kapott) bármit meg tud valósítani, ami a fantáziájában lakozik. Egyébiránt nem olyan ismert karakter, nálunk képregénye tudomásom szerint nem jelent meg, és tényleg csak azok a megszállott comic-rajongók vannak tisztában az eredetével. Esetleg még azok, akiknek volt szerencséjük látni a magyar forgalmazásba nem kerülő, de a neten egy jó ideje keringő egészestés rajzfilmet, a Justice League: New Frontier című dolgozatot, melyben elmesélik azt, miként lett Hal Jordan-ből Lámpás, továbbá az egész sztorit átültetve a negyvenes (?) évekbe, ezzel különös hangulatot kölcsönözve az egész produkciónak. Ezt csupán érdekességképpen említem, akit érdekel, nyugodtan nézzen utána, mert érdemes.

Ryan Reynolds pár hónapja már nekünk is megmutatta színészi képességeit az itthon is bemutatott Buried című filmben.

A képregénysorozat mozivászonra adaptálása már régóta ott van a hollywood-i producerek fejében, egy ideje már hogy keresték a megfelelő embert a feladatra. Vajon ki lehet az, aki megfelelően filmre tudja adaptálni ezt a kozmikus magaslatokba szökellő fantáziatornát? Jó, nem fogok körmondatokat írni újra, a választás mint tudjuk Martin Campbell-re esett, aki leginkább arról híres, hogy két Bondot is elindított az útján, mindkettőt óriási sikerrel és hozzáértéssel (egyik Pierce Brosnan volt az Aranyszemmel, a másik Daniel Craig a Casino Royale-al). „Számomra ő az egyik legizgalmasabb és legérdekesebb szuperhős a sok közül – mondja Martin Campbell rendező. – Átlagembernek látszik, akinek van egy csomó hibája, innen nézve tehát teljesen megközelíthető figura. Viszont eljut más világokba, így a kalandjai végtelen lehetőségeket rejtenek magukban.” Na persze az ilyesfajta kijelentésektől már a falat kaparhatjuk, hiszen akármelyik rábízott filmre, akármelyik rendező ilyen lelkes választ adna, szóval ezt most hagyjuk a francba. De tény, Campbell érti a dolgát és képes a közepesnél jobb filmeket lerakni az asztalra. Maga a tény, hogy ezúttal olyan témába vágott, ami eddig ide-

gen volt neki, szkepticizmusra adhat okot. Lehet, hogy képtelen úgy kezelni az univerzumot, ahogyan azt kell. Könnyen bele lehet esni a „minél látványosabb, annál jobb” nevű egyszerű filmes csapdába, vagyis az adott rendező arra törekszik, hogy a lehető leglátványosabb, leggrandiózusabb legyen a kész film, és nem veszi számításba az emberi tényezőt. A Green Lantern egy repülőgép-pilóta történetét meséli el, aki egyik bevetése során fura űrhajóra bukkan, amit egy lila földönkívüli vezetett. A haldokló idegen, halála előtt a férfinak egy gyűrűt ad, mondván hogy őt választotta.

Ezek után Hal-nek el kell látogatnia egy idegen bolygóra, ahol megismer egy másik civilizációt, a Lámpásokat, akiknek az a feladatuk, hogy rendet rakjanak a galaxisban. Hal hamar kitanulja a lámpások szabályait.

A film főszerepére Ryan Reynolds lett a befutó, aki mostanában mintha kétségbeesetten próbálna kitörni a komikus skatulyából, amit még annak idején a Buliszervíz című filmmel sikerült kiérdemelnie magának. „A szuperhős-filmek arra valók, hogy a legképtelenebb dolgokkal ragadják meg a fantáziát – mondja a főszereplő Ryan Reynolds. – Ezért tökéletesen alkalmas a Zöld Lámpás

NÉGY HÓNAP HÁROM ZÖLD MÁSODPERCÉRT Repülni jó. Bár nem könnyű. A Zöld Lámpás két főhőse a film története szerint vadászpilóta – ám a történet során megtapasztalják, hogy gép nélkül is lehet repülni: egyikük komputer generálta, fantasztikus zöld szerelésben, a másik a zöldruhás szuperhős karjában hasít. Reynolds sokat edzett, és fantasztikus kaszkadőrjeleneteket forgattak vele. Partnernője, a film kedvéért barna hajra váltó Lively négy hónapot edzett… nagyjából három filmbeli másodpercért. Igaz, az eredetileg a Mátrix számára kifejlesztett kábelrendszer őt is a levegőbe emelte. A gépezet vagy 13 méter magas, és tíz méter hosszú kar forog rajta, ennek a végén, egy kábelen lógott a színésznő. A kábelhez egy minden irányban elforduló csuklóra erősített széles derékszíj rögzítette. – Először, amikor felhúztak, azt mondta a vezető kaszkadőr: „most van öt perced, őrülj meg!”

– számolt be kalandjairól a Pletykafészek sztárja. – És én forogtam, meg bukfenceztem és végül nagyon megbántam: mire leengedtek, iszonyú tengeribeteg lettem. De még egyszer felkéredzkedtem, hogy csinálhassak egy kis felvételt magamról az unokaöcséim számára.

FilmMagazin / 7

HÁTTÉR

arra, hogy filmre kerüljön, mert mindent megtalálunk benne – akciót, kalandot, humort és emberséget.” „Ryan külsőleg is passzol a szerephez, ráadásul megnyerő és humoros – mondja Campbell. – Tudtam, hogy könnyedén fogja hozni a képzetlen, önfejű, saját útját járó Halt éppúgy, mint a félelmet nem ismerő, összeszedett harcost, akivé válnia kell.

Ryan mindkettőt remekül csinálta, játéka illik a film hangneméhez.” A filmben szerepet kapott még Peter Sarsgaard, aki a film egyik negatív figuráját hozza, továbbá Blake Lively, akit már megcsodálhattunk Ben Affleck Tolvajok városa című filmjében. De a színész akit leginkább dicsérnek, az Mark Strong, aki Sinestrót játssza, Hal „kiképzőjét”, tanítóját. Fontos figura Thaal Sinestro, a Zöld Lámpás vezetője, a két humanoid egyike, akiket színészek formáltak meg, bár nehéz maszkok takarásában. „Sinestro nagyon kemény mester, de jó okkal tesz mindent, és teljesen elkötelezett az ügy iránt – mondja a szerepről Mark Strong. – Mélyen hisz a szövetségben, és hogy képesek fenntartani a békét az univerzumban.” Tim Robbins játssza Hammond szenátort, a nagyképű politikust. „Gyerekként a The Flash volt a kedvenc képregényem – vallja be –, de szerettem a Zöld Lámpást is, és az évek során egyre inkább. Tényleg kivételes szuperhős.”

8 / FilmMagazin

>> GREEN LANTERN (MAGYARUL ZÖLD LÁMPÁS) EGY A DC ÁLTAL KREÁLT KARAKTER, AKIT A HAZAI NÉZŐK ESETLEG ONNAN ISMERHETNEK, HOGY EZ A JÓEMBER TISZTELETÉT TETTE A MAGYARORSZÁGON IS FUTÓ JUSTICE LEAGUE CÍMŰ RAJZFILMSOROZATBAN, MINT BATMAN, WONDER WOMAN ÉS SUPERMAN (ÉS MÉG HOSSZASAN SOROLHATNÁM) TÁRSA.. << Az előzetesek rengeteg látványelemet ígérnek, a többségüket számítógép segítségével sikerült megalkotni. Természetesen, ilyet nem lehet nagyon kézzel megrajzolni, egy ilyen jellegű masszív látványvilágot képtelenség CGI segédlete nélkül létrehozni a mai világban, ez pedig a trailerek alapján látszik is.

Olyan értelemben, hogy túlságosan művinek tűnik az egész, ez azonban még változhat a film után.

Mit lehetne még elöljáróban mondani? Érdemes még megemlíteni, hogy a filmet már rég bemutatták Amerikában, így újra fennáll a veszélye annak, hogy mire eljut hozzánk, a mű letölthető és sokan inkább úgy nézik meg, mintsem pénzt adjanak ki érte. Az se túl jó előjel, hogy a kritikusoknak nem tetszett a film, de még a közönség sem ölelte igazán keblére a kész produkciót.

Hiányolják belőle a történetet, a jellemeket, és bizony ezek nélkül nehezen tud működni bármely film.

Vagy legalábbis nem mindegyik. De a stúdiósok nem ijednek meg annyira, már a folytatást ígérik. A rendező le lesz váltva, a hangnem pedig „sötétebb lesz és durvább”. Remek – mondom én. De nem ismerős ez az összetevő? Kérdés, hogy miért kell a Sötét Lovagot majmolni ennyire. Na de elkalandoztam, már itt a jövőbe vetettem a tekintetemet.

Előbb lássuk, mi sült ki ebből. Hátha külföldi barátaink tévednek és igazából ez az igazi nyári kikapcsolódás, nem pedig a Thor vagy az X-Men. Lehet, hogy ez lesz a „real deal.”

Majd meglátjuk.

Stáblista Rendező: Martin Campbell Főszereplők: Ryan Reynolds, Blake Lively, Mark Strong Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2011. augusztus 11.

HÁTTÉR

ROSSZ TANÁR Ez a hónap kétségkívül az igazi, nevettetős szórakoztatásról szól. Több vígjátékot is kaptunk júliusban és augusztusban, akadtak szuperhősök is, de egy ütős vígjáték még hátravan: a Rossz tanár, méghozzá az örök komika, Camaron Diaz főszereplésével. Írta: Vampka

D

iaz legutóbb két elég különböző moziban tűnt fel, a Doboz című thrillerben és a Kéjjel-nappal elnevezésű vígjátékban Tom Cruise oldalán. A színésznőt többnyire komédiákban látni, ami nem is meglepő, rengeteg kollégája és munkatársa szerint árad belőle a könnyedség, stílusos és kreatív, egy szóval remek személy egy vígjáték főbb szerepének az alakítására. A Rossz tanár azonban bizonyos szempontból a filmográfiájának rendhagyó filmjei közé tartozik, ebben ugyanis a karaktere nem túl kedves, nem túl figyelmes, nem aranyos, romantikus és naiv. Nem, Cameron Diaz ezúttal egy velejéig romlott, kissé erkölcstelen, törtető és egoista hölgy szerepébe bújik, akit mindezen tulajdonságai ellenére

10 / FilmMagazin

nem fogunk tudni megutálni, erről a készítők gondoskodnak.

A Rossz tanár egy középkorú nő, Elizabeth Halsey köré épül. A nő olyan tanár, aki soha nem ad jelest.

Rendkívül mocskos szájú, könyörtelen és tökéletesen alkalmatlan a munkájára. Iszik, füvezik, és alig tudja kivárni, hogy valaki végre feleségül vegye, ezáltal kimenekítse gyűlölt tanári állásából. Amikor a vőlegénye mégis csak elhagyja (vajon miért?), új tervet kovácsol: meg akarja szerezni a gazdag, jóképű helyettesítő tanárt (Justin Timberlake), akiért azonban meg kell küzdenie energikus kolléganőjével, Amyvel (Lucy Punch), sőt az iskola nem egészen gentleman tornatanárával is (Jason Segel), aki közben szemet vet rá és hevesen

udvarol neki. Elizabeth szörnyű mesterkedéseinek végül súlyos következményei lesznek, ami még a diákjait, munkatársait, sőt, saját magát is meglepi.

A stáb szerint a forgatás nagyon jó hangulatban telt, mert mindenkit profiként viselkedett, mégsem érződött egy leheletnyi feszültség sem, egy percig sem volt kényszeredett a hangulat. A színészek megszerették a karaktereiket, az írók és a rendező pedig rugalmasan kezelte a történetet, ettől lehetett végül a film ennyire felszabadult. Amikor a film ötlete Gene Stupnitsky és Lee Eisenberg forgatókönyvírókhoz került, ők azonnal úgy látták, hogy egy izgalmas és különleges dologra bukkantak. „Valahogy úgy alakult, hogy nincs túl sok komikus női szerep a film vilá-

Cameron Diaz arra kérte volt tanárait, hogy semmiképp se nézzék meg ezt a filmjét, ugyanis sokan magukra ismernének az alakításában.

gában – magyarázza Eisenberg. – Pedig vannak nagyszerű női talk show-k, ahol halálra neveted magad a nőkön, akik bájosak és szeszélyesek, de aztán a filmekben mégis az van, hogy találkozik két pasi, barátok lesznek és a többi, és a többi. Mi olyan filmet akartunk, ami elsősorban és legfőképpen a női komikusoknak ad teret.” Való igaz, hogy a nők ebben a filmipari ágazatban kevesebb főszerepet kapnak, de mikor mégis a hátukra vesznek egy

len dolog motiválja, megtalálni a megoldást arra, hogy soha többé ne kelljen tanítania” - meséli a karakteréről. Elizabethnek azonban van egy minden szempontból nagy riválisa, Amy. A két nő tűz és víz, amíg Elizabeth rövid sortban és magassarkúban libben be évnyitóra, Amy otromba klumpát húz. Előbbi tanárnő magasról tesz rá, milyen a munkakörnyezete, Amy azonban minden ajándékot kitesz, amit a gyerekektől kap, szereti a színeket, és élvezi

filmet, éppen ezért kell ezer százalékot nyújtaniuk. Nem pottyan minden nap az öledbe ehhez hasonló történet. Főleg a nőknek nem. A forgatókönyv remek és vicces. Amikor első alkalommal végére értem az olvasásnak, tudtam, hogy ezt el kell játszanom” - mondta Diaz, akit annak a lehetősége, hogy olyan karaktert játsszon, ami ennyire formabontó, elképesztő, ugyanakkor abszolút kidolgozott, teljesen lázba hozott.

Kifejezetten szereti az ilyen kihívásokat, de ahogy mondja is, ilyen típusú szerep nem adódik túl gyakran. „Erősen túloznánk, ha azt mondanánk, Elizabeth egy igazi tanár, neki ugyanis ez az egész csupán munka, szükségszerűség, hisz valahogy ki kell fizetni a számláit fizetnie kell a számláit, őt valójában egyet-

kidekorálni az osztályát. Az egyetlen közös pont bennük a Justin Timberlake által alakított Scott. „A forgatókönyv szerint Scott Delacorte nagyon kedves fickó – mondja Timberlake. – Átlagos, gazdag kékvérű srácnak tűnik, aki félve kerüli a konfrontációt. És miközben Amy és Cameron karaktere egyre aljasabb lesz, ő úgy válik egyre félszegebbé.”

Az, hogy vicces stábtagokkal volt körülvéve, jó móka volt Timberlake számára: „Csodáltam őket, de tényleg. Nagyszerű volt ilyen remek komikusokkal együtt játszani.” Jason Segel, aki Russel Gettis tornatanárt játssza, viszonozza a dicséretet: „Van, hogy valaki szupertehetséges egy dologban, de Justin szupertehetséges énekes, zeneszerző, táncos és ráadásul még nagyon vicces

is. Ez a fickó mindenkit leköröz.” A történetet ő alakítja szerelmi négyszöggé. „Russell csupa derű, örök optimista fickó – mondja Segel. – Ő csak élvezi szeretné az életet, ezért mindig olyan embereket keres, akikkel jól lehet eltölteni az időt.”

Hogy lehetséges, hogy bár Elizabeth állandóan elutasítja, ő mindig újra és újra próbálkozik? „Egyszerűen nem érdekli az elutasítás – magyarázza Segel. – Igazából van abban valami biztonságos, ha egy csaj az elejétől fogva elutasít téged, mert nincs benne kockázat.”

A négy, egymástól teljesen eltérő főszereplőn kívül azonban számos más, kisebb, de annál viccesebb szerep is kiosztásra került, amik tovább fűszerezik a már amúgy is elég energi-kus filmet.

Ilyen például az igazgató, akinek még a neve is olyan, mint egy aktakukacé, vagy a lelkiismeretes, nyughatatlan hivatalnok, aki közli Elizabethtel, hogy ha diákjai jó eredményt érnek el a teszteken, az prémiumhoz juttathatja a nőt - aki természetesen, ennek örömére, csalni kezd, és meghamisítja a tesztek eredményeit. „Az igen szokat-lan, hogy egy szabad szájú, korhatáros vígjáték középpontjában nő álljon – jelenti ki a rendező, Jake Kasdan. – A korhatáros besorolás hatalmas szabadságot ad, úgyhogy minden pillanatban a legnagyobb őrültségeket tehetik meg a vásznon a szereplők – és mi a csapattal ezt a lehetőséget abszolút a magunkévá tettük és kihasználtuk. Azt hiszem, ez volt az egyik legviccesebb forgatókönyv, amit valaha olvastam. Lee és Gene tökéletesen eredeti és szellemes hangot ütöttek meg. Úgy gondolom, hogy egy nagyszerű női vígjátékot írtak, amihez megtaláltuk a tökéletes színésznőt.” Ha ilyen egyöntetű a stáb véleménye, valószínűleg nem fogunk csalódni, ha Cameron Diaz legújabb vígjátékára váltunk mozijegyet.

Stáblista Rendező: Jake Kasdan Főszereplők: Cameron Diaz, Justin Timberlake, Jason Segel Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2011. augusztus 18

FilmMagazin / 11

HÁTTÉR

BEMUTATJUK A MAJMOK BOLYGÓJA FILMEKET

A feje tetejére állt a világ Írta: Sanya08

T

aylor a döbbenettől és a felismerés hihetetlen erejétől a térdére rogyott. Nem tudta elhinni, amit látott, de akkor és ott mégis világosabb lett számára minden. A hely, ahová érkezett nem egy másik bolygó volt, ahogyan ő azt remélte. Nem másik galaxis, hanem ugyanaz a hely. Ugyanaz az istenverte bolygó, ahonnan elindult. Taylor a jövőben kötött ki. A Szabadság-szobor romjai emlékeztetik őt erre, és a tényre, hogy az emberiség bizony mégsem a legfejlettebb lény a planétán. „Hát megtettétek??

Legyetek átkozottak!!!”

12 / FilmMagazin

AZ ELSŐ Bizony, ez volt 1968, és a filmtörténet talán egyik leghatásosabb, legdöbbenetesebb záró képsora, és csak elképzelni tudom, milyen lehetett anno ott ülni a moziban, spoiler nélkül (francba, annak idején valószínűleg azt se tudták ez a kifejezés mit jelent), tudatlanul, a végén pedig a meglepetéstől elgyengülve, tarkón rúgva kisétálni a moziból többi bajtársunkkal együtt. Otthon pedig elmesélték az emberek: „Asszony, tudod mit láttam? El se tudom mondani… Ezt látnod kell.” Vagy valami ilyesmi. Lehet persze, hogy túlzok,

talán meg kéne kérdeznem egy-két embert, aki akkor volt fiatal filmbuzi, hogy milyen hatással volt rá ez a befejezés, beszélt-e utána a haverokkal egy sör mellett erről, felhívtae az összes ismerősét hogy „Baszki, nézzétek meg ezt a filmet, mert elképesztő!”. Lehet, hogy csak hazamentek és ennyi. „Ja, láttam azt a majmos filmet. Egész érdekes befejezése volt.” – majd rágyújt egy cigire. Paff. Esetleg a filmsznobok még firtatták hogy: „Hát ez egy egészen érdekfeszítő elmélkedés volt arról, hogy nem mi vagyunk a bolygó felsőbbrendű lényei. Érdekes.” Szóval

A cikk apropójául szolgáló A majmok bolygója: Lázadás augusztus 18-tól a mozikban, főszerepben James Franco és Freida Pinto.

A MAJMOK ORVOSA ndia egyik legfontosabb exportcikke Freida Pinto. A Gettómilliomos-sal világhírűvé vált gyönyörű színésznő legközelebb A majmok bolygója – Lázadás főszereplőjeként tér vissza. Állatorvost alakít, aki egyik nevelője az emberek közt felcseperedő kísérleti csimpánznak, a majmok lázadásának élére álló Cézárnak. – Én nagyon fontosnak tartom a színészi hitelességet – mentegetőzött egy nyilatkozatában Pinto. – Úgyhogy eleinte nem tartottam jó ötletnek, hogy én kapjam a szerepet. Én ugyanis minden állattól félek. Nézni szeretem őket, de nem szívesen érek hozzájuk. Még kutyákhoz sem, pedig ők igazán barátságosak tudnak lenni. A majmok bolygója – Lázadás forgatása során szerencsére nem volt szükség állatokra: a vásznon mozgó csimpánzokat és gorillákat – egy különleges, vadonatúj technikai fejlesztésnek köszönhetően – emberek játszották, és az ő mozgásukat felhasználva, utólag, komputerek segítségével születtek meg a fantasztikusan hitelesnek tűnő majmok. – Nekem ez az egyik legfurcsább élményem a filmmel kapcsolatban – nyilatkozta a színésznő. – Nézem a kész jeleneteket, és teljesen valódinak látszanak. Utólag már nekem is nehéz elhinni, hogy nem egy majom kezét fogtam a felvételkor.

Még a moziszékben ülve is kiráz a hideg tőle.

ez is egy eshetőség… A Majmok bolygója Pierre Boule regényének alapján készült, és ahogyan azt mind tudjuk, máig a nagy filmklaszszikusok közé soroljuk. Nem csupán azért, mert befejezése döbbenetes hatással tud lenni a nézőre, és nem is csak azért, mert a maszkmesterek abszolúte kitettek magukért, hanem azért (is), mert egy olyan atyai pofont, képletesen értve kiosztottak a nézőnek, ami azt sugallta hogy bizony ne legyünk már annyira elszállva magunktól. Istennek képzeljük magunkat, közben tisztában se vagyunk azzal, hogy mi fán terem a… ? A lényeg, hogy a film fogta a világunkat, a civilizációnkat és egy jókora görbe tükröt tartott elénk. Lényegében tökéletesen kiforgatta a

szemléletmódunkat. Egy olyan alternatív jövőképet alkotott, melyben mi emberek vagyunk az elnyomottak, a rabszolgák, a majmok pedig intelligensebbek lettek, megtanultak beszélni, és ők a rabszolgatartóink.

Darwin jót nevetne, ha ezt látná.

Vagy mégse? Ennyit az evolúcióról, ez most rendesen összekavarja a dolgokat. A film világszerte nagy elismerésben részesült, kritikusok és az átlag nézőközönség egyöntetűen pozitív véleménnyel volt a filmről. Az Akadémia jelölte a filmet két díjra is (igaz, egyiket se kapta meg): Jerry Goldsmith filmzenéjét és a maszkokat illető díjra nominálták. A Majmok bolygója azért is állja meg a helyét napjainkban, mert amellett hogy mindig időszerű értékeket kép-

visel (nem vagyunk mi olyan felsőbbrendűek), még akciófilmként és kalandfilmként is megállja a helyét.

Charlton Heston akár egy alfahím, olyan a filmben. Férfias, macsó, bátor, minden férfiember példát vehet róla. Igazi klasszikus…

A MÁSODIK De ahogy az lenni szokott, minden jól jövedelmező filmet elér a folytatás. Főleg, ha olyan műről van szó, amelyben megvan a lehetőség arra, hogy folytatás készüljön. Egy film, amiben a majmok uralkodnak, és úgy van vége, hogy ott van a Szabadság-szobor romokban? Naná hogy folytatni kell, ki kell ám belőle préselni az utolsó csepp lét is, amíg még van benne. Két év múlva hát el

FilmMagazin / 13

HÁTTÉR A MAJMOK BOLYGÓJA FILMEK A majmok bolygója - 1968

A majmok bolygója II - 1970 A majmok bolygója III: A menekülés - 1971

A majmok bolygója IV: A hódítás - 1972

A majmok bolygója: Lázadás - 2011

A majmok bolygója - 2001

14 / FilmMagazin

Az új filmben a főszereplő majmot az az Andy Serkis volt, aki a CGI segítségével volt már Gollam és King Kong is.

KEREKEDJÜNK TRILÓGIÁVÁ… „A Menekülés a majmok bolygójáról kiváló film, majdnem olyan jó, mint az eredeti.”

is készülhetett a második rész, amely méginkább megengedi, hogy betekintést nyerjünk ebbe a fura, felforgatott civilizációba, melyben a majmok az uralkodó faj. Franklin J. Schaffner otthagyta a rendezői széket és nem vállalta a film elkészítését, helyette Ted Post vállalta magára a feladatot, aki utána pár évvel még egy második részt levezényelt, a Piszkos Harry folytatását, a Magnum erejét Clint Eastwooddal a főszerepben, de ez most mint csak érdekesség álljon itt. Az eredmény nem lett olyan kiemelkedő, mint elődje, páran azt írták, hogy egy jó folytatással van dolgunk, többet ismerhettünk meg ebből a világból, több majomszereplőt tanulmányozhattunk, több smink, és több akció, de az általános vélekedés szerint mégse volt olyan remek ötlet folytatást csinálni. A kritikusok szerint kiveszett az egésznek az éle, az egész már csupán egy fantasztikus kalandfilm, mindenféle szockomot, szatirikus hangvételt nélkülözve.

Ilyen és ehhez hasonló kritikák születtek a harmadik részről, mely ha belegondolunk, egészen furcsa. Általában a helyzet az szokott lenni, hogy míg az első remek, a második kishíján jobb vagy legalábbis van olyan jó, aztán a harmadikkal rendesen lehúzzák a porba az egészet és dobhatjuk a kukába. Itt másként történt, itt a harmadikat éltetik az első után. Több karakterábrázolás szorult ebbe a részbe, a színészi alakításokat dicsérik, és azt a néhány fordulatot is, amit belegyömöszöltek. A rendezés persze megint másik emberre várt. Don Taylor dirigálta ezt a dolgozatot Ted Post helyett. A negyedik rész egy évvel később látott napvilágot Conquest of the Planet of the Apes címmel 1972-ben. Az eddigi szereplők közül Roddy McDowall az aki visszatért újra, de az eddigi pozitívnak mondható kritikusi visszhang megint eltűnt. Olybá tűnt, hogy a sorozat kifulladt és már tényleg csak az a helyzet, hogy a legtöbb bőrt miként tudják lehúzni. Sajnos. A kritikusok ugyan némileg szórakoztak az újabb fejezeten, de inkább legjobb szándékkal is csak közepesnek titulálták a negyedik etapot. J. Lee Thompson volt az elkövető, aki a rendezést végrehajtotta.1973-ban az ötödik részt is megcsinálták, mert az alkotók nem bírtak magukkal. J. Lee Thompson duplázott, de ez a film ha lehet, még gyengébbre sikerült mint az eddigiek. Igazából hagyjuk is, a lényeg hogy ez a finálé, innen nincs tovább, csak ha pár évvel később úgy döntenek a fejesek,

hogy ideje remake-elni. Eddig ez nem történt meg.

CSAK VICCELTEM Tim Burton volt az az elvetemült kurafi, aki 2001-ben fogta magát és újracsinálta az eredeti filmet. Mivel Charlton Heston ekkor már nem igazán volt elérhető egy ilyen szerepre, Mark Wahlberg-et tuszkolta a főszereplő űrhajós bőrébe, belerakta Kris Kristoffersont, Estella Warren-t mint látványelemet („Egész forgatáson Estella mellét bámultam.” – Mark Wahlberg), a majmok bőrébe pedig olyan színészeket bújtatott, mint Tim Roth, Michael Clarke Duncan és Helena Bonham Carter (sose tudja kihagyni a barátnőjét a dolgaiból). Az eredmény egy látványban korrekt, fináléjában kicsit más, de egyébként totálisan felesleges dolgozat lett. A szereplők élettelenek, Mark Wahlberg szegény azt se tudta mit csinál, egyedül Tim Roth az aki viszi valahová a filmet, ő még majomkosztüm mögött is baromi jó volt. Ennyi. És ne kelljen elkezdenem beszélni a végén arról a hatalmas hajszárítóról. Burton bukott, a közönség pedig amilyen hamar csak tudta, elfelejtette ezt a csúfos kudarcot.

DE MOST… 2011, és a majmok újra jönnek.

Prequel formájában. Hogyan is lettek a majmok intelligensek? Mi történt velük? Mit cseszett el az ember? Megtudhatjuk e hónapban a moziban. James Franco-val a főszerepben. A kritikusok eddig csupa jót írnak a filmről, és úgy néz ki, a közönség is pozitívakat mond. Lehet, hogy nem lesz halottgyalázás? Lehet, hogy csináltak megint egy jó majmos filmet? Kiderül, kiderül…

FilmMagazin / 15

HÁTTÉR

COWBOYOK ÉS ŰRLÉNYEK 1875. Új-Mexikó. Nem elég vad a Nyugat? Sebaj. Dobjuk fel a hangulatot idegenekkel, akik az égből rátörve az emberiségre rettegésben tartják Absolution városka lakóit. Scott Mitchell Rosenberg képregényének adaptációjában nincs kegyelem az embereknek, és segítőkezet is csak egy gyűlölt idegen adhat. Írta: Veszják ltalános szabály a vegyes műfajú fikciók készítésénél, hogy csak akkor számíthatsz osztatlan lelkesedésre, és sikerre, ha a két műfaj rajongó táborának külön-külön elnyerése helyett azokra számítasz, akik mindkét műfajt kedvelik. Gyanítom, ez a központi oka annak, hogy kevesen vannak, akik hasonló mixszel kísérleteznek, és még kevesebben, akik sikert érnek el a közönség vagy a kritikusok körében.

Á

16 / FilmMagazin

Az arizonai sivatagban magához tér egy Jake Lonergan nevű magányos emlékezetét vesztett idegen (Daniel Craig), majd betoppan az Absolution nevű düledező vadnyugati városkába. Múltjára csak egy különös karperec utal, amely körbefogja a csuklóját. Kénytelen konstatálni, hogy Absolutionben nem szeretik a jövevényeket, és a lakosok meg sem moccanhatnak a vaskezű Dolarhyde ezredes (Harrison Ford)

parancsa nélkül. A város rettegésben él, az idegen pedig még mindig nem emlékszik múltjára. Absolution városába érve kiderül számára, hogy hírhedt, körözött bűnöző, akit sokan akarnak kézre keríteni.

Absolution azonban csak akkor tudja meg, mi az igazi rettegés, amikor szörnyek törnek rá az égből. A földönkívüliek iszonyatos sebességgel süvítve, vakító fények kíséretében zúdulnak alá, hogy magukkal ragad-

HÁTTÉR FŐBB SZEREPEKBEN

DANIEL CRAIG (JAKE LONERGAN) Az Old Vic színpadán ugyanolyan otthonosan mozog, mint egy szálloda ablakpárkányán James Bondként. BAFTA-jelölést és az Empire magazin díját kapta első Bondfilmjéért (Casino Royale), amely a sorozat legnagyobb bevételt elérő darabja. Válogatott filmográfiája: A Quantum csendje (Quantum of Solace), München (Munich) Torta (Layer Cake), Lara Croft: Tomb Raider, A kárhozat útja (Road to Perdition), Sylvia, Kitartó szerelem (Enduring Love), A hírhedt (Infamous), Invázió (The Invasion), Az arany iránytű (The Golden Compass), Ellenállók (Resistance), Renaissance.

HARRISON FORD (DOLARHYDE EZREDES) A világ egyik legnagyobb filmsztárja.

Pályafutása során 43 filmben játszott, közülük 12 hozott 100 millió dollárnál többet. Olyan produkcióknak köszönhetően, mint a Star Wars-trilógia, az Indiana Joneskvadrológia, A szökevény (The Fugitive), Az elnök különgépe (Air Force One) és a Férfias játékok (Patriot Games), a tipikus amerikai hőssé vált a világ mozilátogatói számára. A legjobb színésznek járó Oscar- és Golden Globe-díjra jelölték A kis szemtanú (Witness; 1985) című thrillerben nyújtott alakításáért.

Szintén jelölték Arany Glóbuszra a Sabrina (Sabrina; 1995), A szökevény (1993) és a Moszkitó part (The Mosquito Coast; 1986) című filmekért. További filmjei: American Graffiti (American Graffiti; 1973), Szárnyas fejvadász (Blade Runner; 1982), Végveszélyben (Clear and Present Danger; 1994), Az ördög maga (The Devil’s Own; 1997), Hat nap, hét éjszaka (Six Days Seven Nights; 1998), Temetetlen múlt (What Lies Beneath; 2000), Atomcsapda (K-19: The Widowmaker; 2002) és még sok más.

OLIVIA WIDE (ELLA) Karrierjét sorozatszínészként kezdte, elsőként itthon a Narancsvidékben találkozhattunk vele. Szerepelt tucatrangú akciófilmekben és vígjátékokban is, ám az igazi áttörést a sorozatok világa hozta meg számára: amikor csatlakozott Dr. House orvosi csapatához a rajongók egy emberként hevertek a lábai előtt. Ez után következett „az Avatar utáni második leglátványosabb 3D-s mozi”, vagyis a Tron: Örökség, amely végleg beindította Miss Wide hollywood-i karrierjét. Manapság már teljesen be van táblázva a határidő naplója, így a Dr. House-ban folytatott munkáját is kénytelen hosszabb-rövidebb időre szüneteltetni.

ják az embereket, és attól a naptól új időszámítás kezdődik a városban.

A lakosoknak a gyűlölt jövevény az egyetlen reménye. Amint a szikár martalóc emlékezete lassan kezd visszatérni, kiderül, olyan titok birtokában van, amely segítheti a várost az űrlények elleni harcban. A városlakók kénytelenek félretenni nézeteltéréseiket Lonergannel szemben, akinek a karjára erősített eszköz jelenti a kulcsot az ellenség legyőzéséhez. A különös utazó, Ella (Olivia

Wilde) támogatásával a korábbi ellenfelekből – városi lakosok, Dolarhyde és emberei, törvényen kívüliek és csirikahua apacsok – csapatot verbuvál, hogy megküzdjenek a túlélésért. Rosenberg képregényében vérfagyasztó földönkívüli invázió színhelye lesz egy polgárháború utáni vadnyugati városka. A műfajban megszokott cowboyok, törvényen kívüliek és szalonbeli verekedések hirtelen új megvilágításba kerülnek, amint űrhajók tűnnek fel,

hogy elfoglalják a bolygót… A Cowboyok és űrlények (Cowboys & Aliens) egy 2011 nyarán mozikba kerülő amerikai science fictionwesternfilm Scott Mitchell Rosenberg 2006-os, azonos című képregényalbuma alapján készült. A film rendezője Jon Favreau, aki 1997ben a Jóbarátok című sorozatban tűnt fel és olyan filmeket rendezett idáig nekünk, mint a Vasember 1-2, vagy a 2005-ös Zathura – Az űrfogócska. A főszerepben Daniel Crai-

18 / FilmMagazin

Daniel Craig nemrég kijelentette, hogy nem akar csatlakozni a Facebookhoz szerinte ugyanis a szeméyles kapcsolat sokkal fontosabb.

OLIVIA WIDE ALIENEKET AKAR GYILKOLNI Vérszemet kapott Olivia Wide: a Cowboyok és űrlények női főszereplőjeként kijelentette, minél több olyan filmet kellene készíteni, amelyben erős nőalakok küzdenek a földönkívüliek ellen. Sigourney Weaver az Alienfilmekkel bebizonyította, hogy nőket is érdemes lángszóróval csatába küldeni az űrlények ellen - magyarázza a színésznő. - Tele van a hócipőm azzal, hogy a legtöbb akciómozi olyan nőalakokat vonultat fel, akik szépek és kedvesek, de legfeljebb segítenek betárazni a férfi hősnek, aki a cselekményt mozgatja. A sci-fi ráadásul az a műfaj, ahol új megoldásokkal lehet kísérletezni, vegyük például megint csak Sigourney-t, aki a végén maga is félig űrlény lesz.

get láthatjuk, mint Jake Lonergan: egy rejtélyes múltú törvényen kívüliként, aki központi szereplő lesz a sivatagi várost sújtó földönkívüli támadás visszaverésében. A szerepre eredetileg Robert Downey Jr. szerződött le, azonban a Sherlock Holmes 2-höz fűződő kötelezettségei miatt végül elhagyni kényszerült a produkciót. A másik aduász Harrison Ford, Woodrow Dolarhyde ezredes szerepében: Absolution városának keménykezű vezetője, akinek

személyes konfliktusa van Lonergannel. Ford és Steven Spielberg producer egyetértett abban, hogy a szerep természete ellenére Dolarhyde ne hordjon cowboykalapot, mivel az túlzottan emlékeztetné a közönséget a színész egy korábbi, nevezetes szerepére, Indiana Jones-ra. További szerepekben feltűnik még Olivia Wilde, Sam Rockwell, Noah Ringer, Paul Dano is.

Scott Mitchell Rosenberg, a Malibu Comics alapítója már a

képregényötlet megszületésekor remek lehetőséget látott benne egy filmadaptáció elkészítéséhez. A Walt Disney Pictures és a 20th Century Fox is versenybe szállt a megfilmesítési jogokért 1997 májusában, ám végül az Universal Pictures és a DreamWorks szövetsége kapta a lehetőséget. Craig már csak azért is ideális választás volt, mert régi rajongója a Butch Cassidy és a Sundance Kölyöknek (Butch Cassidy and the Sundance Kid),

FilmMagazin / 19

HÁTTÉR

akárcsak A nyolcadik utas: a halálnak (Alien) és a Szárnyas fejvadásznak (Blade Runner), és egyáltalán nem esett nehezére elképzelni, hogy e filmek műfajait egyesíteni lehet. „Karakteremet nagyrészt Clint Eastwood hallgatására építettem – árulja el a színész. – Annyi westernt megnéztem, amennyit csak tudtam.

Komolyan felkészültem John Wayne-ből, de a kedvenceim a hetvenes évek vadnyugati filmjei, mint a Kis Nagy Ember (Little Big Man), illetve az úgynevezett mocskos westernek, amelyekben a valóság nagyobb szerepet kap.” – nyilatkozta a színész, de a fanyalgók szerint törekvése mind hiába való volt, hiszen a film kritizálói szerint a mozi legfőbb gyengesége a karakterek megformálásában rejlik.

20 / FilmMagazin

A film forgatása 2010. június 30án vette kezdetét az új-mexikói Albuquerque Studios-ban. Augusztusban a munkálatok Rio Arriba Countyban folytatódtak, a Dar alIslam birtokában álló helyszínen. A kaliforniai Randsburgban is sor került külső felvételekre, a stúdiómunkálatok pedig Los Angeles-ben zajlottak. A forgatás 2010. szeptember 30-án fejeződött be.

Harrison Ford az utolsók között csatlakozott a stábhoz és bár tetszett neki a projekt, szkeptikus is volt vele kapcsolatban. „Akkor sikerült meggyőzni, amikor megmutattam az első látványterveket, és elmagyaráztam, hogy az egészet komolyan vesszük – folytatja Favreau.

– Keresztezzük ezt a két klasszikus műfajt, és valami egészen újat hozunk létre belőlük.” Ford nem tagadja, kezdetben csak a történet cowboyos része nyerte meg a tetszését. „Érdekesnek találtam, hogy ezek a vadnyugati emberek még nem hallottak az űrutazásról, és azzal sem foglalkoznak, hogy bolygók keringenek az űrben. Amikor jön az idegenek inváziója, nincs meg a kontextus, amelyben értelmezni tudnák. Az egyetlen felfogható magyarázatot a

városi prédikátor adja nekik: a földönkívüliek démonok, és ez így is marad a történet végéig.” Ford nagy történelemrajongóként nagy gonddal építette fel karakterét. „A western törvénye az, hogy mindenkinek a maga kezében a sorsa. A határvidéken az emberek csak magukra számíthattak. Az erős akarat és az erős ember élte csak túl a megpróbáltatásokat. Dolarhyde régóta marhát tenyészt, a város leggazdagabb embere, aki megveti az indiánokat. Kemény ember, van egy fia is, ő viszont nem a legnagyobb jellem, mert apja révén előnyökhöz jutott.

Ugyanakkor mulya is, a háta mögött kinevetik – apja domináns személyisége miatt vált ilyenné.”

Jake Lonergan nem az egyetlen jövevény, aki változást hoz Absolution életébe. Ella árnyékként követi Jake-et, és amikor az égből lecsap a rettenet, ő az egyetlen, aki tudja, mit jelent ez a fenyegetés. A film alkotói olyan színésznőt kerestek Ella szerepére, aki egyszerre titokzatos és kemény, hiszen egyetlen nőként helyt kell állnia cowboyok és indiánok kényszerből összefogó gyülekezetében. Olivia Wilde már régen felkeltette a film alkotóinak figyel-

Harrison Ford Hollywood egyik leggazdagabb színészeként megengedheti magának, hogy egyszerre nyolc légi jármű legyen a birtokában.

>> JAKE LONERGAN NEM AZ EGYETLEN JÖVEVÉNY, AKI VÁLTOZÁST HOZ ABSOLUTION ÉLETÉBE. ELLA ÁRNYÉKKÉNT KÖVETI JAKE-ET, ÉS AMIKOR AZ ÉGBŐL LECSAP A RETTENET, Ő AZ EGYETLEN, AKI TUDJA, MIT JELENT EZ A FENYEGETÉS. << mét, a színésznőnek pedig az tetszett meg a forgatókönyvben, hogy Ella minden, csak nem kiszolgáltatott nebáncsvirág. „A westernekben a nők vagy telepesnék, vagy tehenészlányok, és gyakran nagyon erős karakterek, de rendszerint nem valami vagányak, s az ő történetük általában csak mellékszál – mondja a színésznő. – Ella szoros kapcsolatban áll Jake-kel, és olyan hatalma van fölötte, mint senki másnak.”

Favreau nemcsak a legfontosabb stábtagokat hozta magával az új projektbe a Vasember 2-ből, hanem egyes szereplőket is. Ilyen Sam Rockwell, aki Tony Stark kiszámíthatatlan ellenfelét, Justin Hammert játszotta a szuperhősös moziban.

Rockwell most egy szalontulajdonost alakít (Doc), aki gyönyörű feleségével, Mariával a városból költözött a sivatagi porfészekbe, és nagyon nem találja a helyét. Amikor Mariát elrabolják a földönkívüliek, Doc csatlakozik az üldözők csapatához, bár azt sem tudja, hogy kell rendesen megfogni egy pisztolyt.

Rockwellt a Cowboyok és űrlények

gyermekkora világába repítette viszsza. „Amikor kissrác voltam, a többiekkel fogtuk a műanyag cowboyokat, a dinókat, a katonákat meg az indiánokat, az egészet összekevertük, és úgy háborúztunk. Ez a film majdnem pont ilyen!”

A poszt-faji utópikus elképzelés szép, és mindkét főszereplő sikeres akcióhős a maga nemében, de talán még messze van attól, hogy hozzák műfajuk klasszikusait, mint John Wayne, Clint Eastwood, Randolph Scott vagy a múlt nagy gazemberei, mint Barton MacLane, Jack Palance, Walter Brennan. A kérdés már csak az, hogy mi nézők mennyire tudjuk Bondot Butch Cassidynek látni.

Stáblista Rendező: John Favreau Főszereplők: Daniel Craig, Harrison Ford, Olivia Wide Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2011. augusztus 25.

FilmMagazin / 21

EHAVI PREMIEREK AUGUSZTUS 4.

Amerika kapitány Az első bosszúálló

AUGUSZTUS 11.

Zöld lámpás

22 / FilmMagazin

AUGUSZTUS 18.

Blue Valentine

Frászkarika

A majmok bolygója: Lázadás

Rossz tanár

AUGUSZTUS 25.

Hupikék törpikék

Nader és Simin egy válás története

Cowboyok és űrlények

Az ördög városa

Született feleség

FilmMagazin / 23

KRITIKA

AMERIKA KAPITÁNY: AZ ELSŐ BOSSZÚÁLLÓ A kultikus hős egy klasszikusan gyönyörű felvezetésben feláll, aztán lassítva pofára esik Írta: Kovácsné

K

ellemetlen olyan filmről írni, amiről az ember mindenféle kósza sajtóhírek alapján egyszer már elszusszantotta magát. Én januárban lelkesen taglaltam az időutazást – hát spoiler ide vagy oda, ne legyenek nagy reményeink.

Részleteztem a jó Kapitány elmaradhatatlan csapatának erényeit – csapatot el lehet felejteni, annyit lehet tudni, hogy van egy rakat ember, az egyiknek kalapja van, a másik néger, a harmadik japán, a negyedik meg éppen olyan, mint a Top Secretben a francia ellenálló, aki mindig beesik valahova talpig véresen. Érdekes módon az Amerika kapitány mégsem ezért volt csalódás. A sajtóhírekből annyi mindenképp igaz volt, hogy Amerika kapitány, eredeti polgári nevén Steve

24 / FilmMagazin

Rogers „az a nyüzüge, elálló fülű, szemüveges ványadék, akit még segédkonyhásnak sem vettek fel az amerikai hadseregbe”. (Chris Evans). Kitartó próbálkozása viszont felkelti a híres emigráns tudós (Stanley Tucci) figyelmét, aki kikönyörgi a hatóságoknál, de mindenek előtt a mogorva Phillips ezredesnél (Tommy Lee Jones), hogy a ványadékból szuperembert csinálhasson, saját ötletei, és idősebb Vasember (Dominic Cooper) hardverei segítségével. A siker teljes.

Steve egy méterrel magasabb és két méterrel szélesebb, mégis teljesen arányos testalkatú, fejlett morális érzékkel bíró félistenként jön elő a varázsdobozból, és máris mehet világmegváltó küldetésére – hadi kötvényeket reklámozni testhezálló

reccsruhában. Ez a tevékenység az izmos jóképűt mintha nem elégítené ki igazán. Barátnő-jelölt segítőtársa, az amazontermészetű Peggy (Hayley Attwell) támogatásával akcióba lép, és megkeres egy osztagot, ami eltűnt a német fronton. Közben a titkos német szervezet, a Hidra karizmatikusan széjjelperzselődött fejű vezetője (Hugo Weaving) természetesen világuralomra tör, róla se kéne megfeledkezni…

Az első egy óra egy önmagában briliánsan megkomponált egység, a teljesség igénye nélkül pl. a Pókember és a Frigyláda legszebb hagyományait követve bemutatja a főhőst, a sziporkázó mellékkaraktereket, a miliőt, meg a mindent, klasszikus problémák, klasszikus küzdelmek, klasszikus humor, épp csak annyit

A filmmel elég részletesen foglalkoztunk a januári számunkban, további kulisszatitkokért érdemes fellapozni!

modernítve, hogy azért mégse legyen feltűnően begyepesedett. Előzetes aggodalmaimmal ellentétben nem ízléstelenül amerikás, sőt, a maga módján kedvesen odamondogat a szeretett Újhazának. A néző már a kezét dörgöli, hogy na, végre megint csodát fog látni szuperhősös filmben, az a Vasember már olyan régen volt... De hogy egy tradicionális fordulattal éljek: ekkor váratlan szívroham öli meg a rajzolót. Mikor Amerika Kapitány megtalálja az elveszett osztagot és nagyban megy a

csihipuhi, az alkotók a vekkerre néznek, és jön a dilemma: bakker, van egy állati ütős ötletünk – időutazás, háh! – de nincs másik két óránk.

Egy óra viszont kevés ahhoz, hogy itt abbahagyjuk az egészet, azzal a felkiáltással, hogy kezdhettek spórolni gyerekek, lesz második rész.

Jaj istenem, micsinájjunk, micsinájjunk… Az addig szokatlanul lendületes és erős vonalakkal dolgozó forgatókönyvírók fűhöz-fához kapkodnak. Itt van még egy szerelmi szál, ott meg... Ne má’ hogy még nem

nyomtuk le a Hugo Weavinget... Úristen, és hol marad a Jóbarát halála? Mindezek eredményeként film az ominózus első óra végén rogyadozni kezd, még villan egyet-egyet, majd váratlanul érdektelenségbe fúl (Az érdektelenségbe fúlást pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy az addig lelkesen konfettit hajigáló Kovácsné egyszer csak elkezdett ilyeneken filozofálni valami nagy lövöldözés kellős közepén, hogy ha Amerika kapitánynak tényleg négyszer gyorsabb az anyagcseréje,

>> ELŐZETES

AGGODALMAIMMAL ELLENTÉTBEN NEM ÍZLÉSTELENÜL AMERIKÁS, SŐT, A MAGA MÓDJÁN KEDVESEN ODAMONDOGAT A SZERETETT ÚJHAZÁNAK. <<

FilmMagazin / 25

KRITIKA mint az átlagembernek, akkor vajon csata közben hogyan és hányszor megy ki vécére. Ahhoz képest, hogy a vásznon puszta kézzel bombákat hajigáltak, 4000 méteren mezítláb végigsétáltak a Messerschmitt szárnyán, meg hasonlók).

A helyzetet bonyolítja, hogy a főszereplő kedves meg aranyos, de nem elég karizmatikus ahhoz, hogy túlragyogja a Pleiádok csillaghalmazhoz hasonlítható mellékszereplő-gárdát. Stanley Tucci az aranyos öreg tudós ezeréves karakterszerepében valósággal tobzódik. Tommy Lee Jones kényelmesen végigtekint

a maga végtelen számú kisebb és nagyobb korábbi szerepén, vesz egy kicsit a Men in Blackből, épp csak egy csipetnyit a Szökevényből, aztán egy jó marékkal a minősíthetetlen B kategóriás tévéfilmjeiből.

Hugo Weaving köztudottan a legnagyobb kisugárzással bíró negatív figura, aki valaha is az éppen aktuális fasisztoid hatalmat kiszolgálta.

Dominic Coopernél sármosabb seniort a Robert Downey Jr. nem is kívánhatott volna magának. (Csak a német karakterekkel volt némi problémám. Ha egy német Németországban egy másik némettel beszél-

CENZÚRÁZZÁK AMERIKA KAPITÁNYT A világ egyik leghíresebb képregényéből készült az Amerika Kapitány: Az első bosszúálló című szuperprodukció, három országban azonban csak a cím második fele alatt fut majd. Az „Amerika Kapitányt” Dél-Koreában, Oroszországban és Ukrajnában elhagyják, tekintettel a közönség Amerika-ellenes érzelmeire. A produkció persze ettől még mindig arról fog szólni, hogy a címszereplő szuperhős a világuralomra törő nácik ellen vezeti válogatott csapatát.

26 / FilmMagazin

get, mi a jó fenéért használ akcentust?) Eleinte Chris Evans málészájúsága a javára válik, de a későbbiekben egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy belebánkódunk a zsebkendőnkbe, miért is nem mondjuk bárki más a főszereplő, akár pl. a bajuszos-kalapos Tuskó Hopkins klón Dum-dum Dugan (Neil McDonough). Evans kezéből egyébként akkor esik ki a szerep, mikor Amerika Kapitány az aranyos, füles sapkás idiótából váratlanul terminátorrá avanzsál. Ez még csak nem is feltétlenül az ő hibája. Az emberi kapcsolatokat (mármint a popcorn-

Chris Evansnek a forgatás alatt 10 kiló izmot kellett felszednie, ugyanis a filmben a nyeszlett és a kiforrott Amerika kapitányát is láthatjuk.

>> VAN TEHÁT

EGY FILMÜNK EGY EGÉSZEN KÜLÖNLEGESEN JÓ SZEREPOSZTÁSSAL, NAGYON JÓL FELVÁZOLT ÉS JOBBÁRA KITŰNŐEN ELJÁTSZOTT KARAKTEREKKEL, GYÖNYÖRŰ VIZUÁLIS MEGOLDÁSOKKAL ÉS EGY HÜLYE BAROMMAL, AKI FÉLÚTON AZT MONDTA, HAGYJUNK MEG VALAMIT A MÁSODIK RÉSZRE IS << ízesítésű, jaj-de-nagyon-sablonos emberi kapcsolatokat, piha) a film kimondottan bénán kezeli. A Jóbarát aránylag kései halála enyhén szólva hidegen hagy, a kibontakozó szerelmi szál meg nem bontakozik ki, pedig kezdetben az ellenkező ivarú partnerek roppant szórakoztatóan szekálják egymást. Sajnos csak nagyon felszínesen ismerem az eredeti képregényét, így Keptn Emerika tímjének tagjait se tudnám így hirtelen felsorolni, de az nyilvánvaló, hogy volt neki valami csapata, jól elkülönülő karakterekkel, akik mind valamilyen speciális tulajdonsággal rendelkezve segítették a vezér munkáját. Ez az elmélet itt kissé dugába dől. A látvány mellett viszont nem mehetünk el szó nélkül. Kalapot le, mert lerepül. Bár ugyanazokkal a színárnyalatokkal és jellegzetes tereptárgyakkal építik fel a 40-es évek Amerikáját, mint az összes többi olyan film, ahol ezek kimondottan mesterkéltnek tűnnek, az Amerika kapitány képi világa mégis teljesen hihető, önmagában is megér egy misit (vagy amennyit költöttek rá a 140 milliós költségvetésből). (Az az is lehet, hogy csak megcsapott a nosztalgia szele: boldogult tudós koromban volt egy földalatti kutató-

laboratórium, ahol valami embertelen régi NSZK gépszörnyekkel kutattuk a rovarokat, éppen olyanokkal, mint amilyenek ebben a filmben szerepeltek. Véletlen egybeesés ???)

Van tehát egy filmünk egy egészen különlegesen jó szereposztással, nagyon jól felvázolt és jobbára kitűnően eljátszott karakterekkel, gyönyörű vizuális megoldásokkal, első órával, és egy hülye barommal, aki félúton azt mondta, hagyjunk meg valamit a második részre is, hátha akkor nem lesz semmi ötletünk. Én azt javaslom, hogy a hangsúlyozottan nem torrentező, talpig becsületes állampolgárok alkotta publikum nézze meg majd inkább DVD-n, aztán kérje vissza a kölcsönzési díj felét.

70% Stáblista Rendező: Joe Johnston Főszereplők: Chris Evans, Hugo Weaving, Tommy Lee Jones Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2011. augusztus 4.

FilmMagazin / 27

KRITIKA

VERDÁK 2 Az autó, aki túl keveset tudott. Írta: Kovácsné

M

egvan annak az előnye, ha az ember gyerekekkel együtt tekinti meg a gyerekfilmet, amelyről írnia kell. Én pl. most utálatos módon hőzönghetnék, hogy má’ megint irreverzibilis csapást mértek az intellektusomra, meg hogy a fene egyen meg minden agyonerőltetett második részt, és különben is, olyan rövid az élet, miért kell ilyen hülyeségekre elprédálni. De lám, még véletlenül sem teszek ilyet, mert mint nagyobbik picinke lányom elmagyarázta nekem, „nem illik az ízlésünket ráerőltetni a másikra, és vedd tudomásul, hogy mindenkinek más tetszik”. Tudomásul vettem. Azzal a megjegyzéssel, hogy nekem tényleg más tetszik, de azt már idézni sem merem, hogyan reagált erre a szellemességre drága gyermekem azzal a meggondolatlanul túlfejlesztett vitatechnikai „áttitűdjével”.

28 / FilmMagazin

Villám McQueen (Owen Wilson, Tóth Roland) egymás után nyeri a versenyeket, szabadidejét pedig a hangulatos Kipufogófürdőn tölti. Itt nem nélkülözi barátnője, Miss Sally társaságát (Bonnie Hunt az eredeti hang, de ez végül is teljesen mindegy, a Verdák 2 nem egy lányregény, a romantika pont 20 másodpercet bimbódzik a 66-os úton, majd hamvába hal. Hiába no, vén legénynek nem való a május), nélkülözi viszont az öreg Dokit, aki közelebbről meg nem határozott módon azóta eltűnt az élők sorából. McQueen mellől természetesen nem hiányozhat elmaradhatatlan komája, Matuka sem (Lajos a Kábelcsávó, Gesztesi Károly). A pihinek azonban vége szakad, mikor az alternatív üzemanyagokban érdekelt üzletautó, Miles Axlerod (Eddie Izzard) versenyt hirdet, melyen indul McQueen régi vetélytársa, Francesco Verdasco

(John Torturro) is. A verseny a világ három nagy fővárosában zajlik, de nem ám csak úgy, unalmasan, vrumm-vrumm-vrumm-vrumm. Flynn McKémbridge (Michael Caine, Szersén Gyula), a híres duplanullás brit ügynök tudja, hogy az egész verseny hátterében valami pokoli nagy disznóság van, halálsugárral, orosz maffiával, náci kisautókkal, és még isten tudja mi mindennel. És ráadásul összetéveszti szegény árva Matukát egy amerikai titkos ügynökkel.

Már megint a férjem talált a fejében szöget (ő egyébként az elvárt módon viszonyult a filmhez: „Most mit hőbörögsz, vót benne akció”), mikor azt mondta, hogy az egész végül is „Az ember, aki túl keveset tudott”, csak több benne a kardántengely.

Mint ilyen, egyébként akár szórakoztató is lehetett volna, nem hiányzott hozzá más, csak Bill Murray a főszerepben. Ez a film ugyanis azoknak fog igazán örömet szerezni, akik eleve Matuka rajongók, és már a tévés spinoffot is végigizgulták mind a hatvan ismétlésben. Márpedig Matuka akkor sem egy Bill Murray, ha egyébként mindkettejüket a megfejthetetlen elveken működő Nagy Kulturális Olvasztótégely köpte ki magából olyannak, amilyennek.

Gyermekeim – meg ahogy elnéztem másnak a gyermekei is - viszont Matuka rajongók, tehát nem is lett volna semmi hiba, ha az alapvetően 6-8 éveseknek szóló filmhez nem csináltak volna egy olyan sztorit, ami 14 éven aluliaknak olyan magas, mint egyszeri állampolgárnak az egyszerűsített adózási nyomtatvány.

Kisebbik lányomat mindig arra neveltem, hogy bátran kérdezzen, ha nem ért valamit. Hát bátran kérdezett. Olyannyira, hogy egy idő után kénytelen voltam Leukoplaszt ra-

FilmMagazin / 29

KRITIKA KICSI KOCSIK Matuka és Villám McQueen

Tőti

Flynn McKémbridge

Luigi és Guido

Spuriaki Futamoto

Miles Benzington

Sheriff

Holley De Lux

Nigel Kardánbox

Defecto

Endy Kampecevszki

Francesco Verdasco

Z professzor és gonosz csapata

gasztószalagot alkalmazni a rózsás kis ajkain. 14 éven felüliek számára ezzel szemben a történet altató hatása a Nótatévéével vetekszik.

(Nagy áldás a nagy képernyős okostelefon, azonnal lehet látni, hogy a moziban hány szülő fészbúkozik meg pasziánszozik, míg

30 / FilmMagazin

Jeff Gorvette

a csemete kimeredt szemekkel bámulja az érdektelent a gyöngyvásznon... A Verdák 2 közben a nézőtér helyenként olyan volt, mint a „Nagy kékség”.) Ne legyünk igazságtalanok: a rendkívül látványos akciójeleneteket egyenként és önmagukban felfogták az ivadékok, azoknál úgy

lehetett tudni, hogy a Matuka a „jó” és nagyjából az összes többiek a „gonoszok”. Csak a film egésze haladta meg a felfogóképességüket. A történet zavarosságát nem volt szerencsés rengeteg különböző akcentussal párosítani (ne feledjük, hogy hőseink Japánban, Monacóban és

Az előző részben Schumacher kölcsönözte a hangját az egyik szereplőnek, ezúttal Fernando Alonso és Lewis Hamilton is kapott szerepet.

Londonban repesztenek, miközben többek között németekkel és oroszokkal küzdenek meg). Szegény kis egynyelvű suttyók az elhangzottak felét nem értették a furcsán beszélő karakterek miatt, én meg sajnáltam, hogy nem a Markosnádas vagy pláne a Rudolf Péter csinálja a hangot, akkor legalább valami minimálisan szórakoztató lett volna a dologban (gyerekek meg nyugodtan kimehettek volna a fenébe, gumibékát venni a zsebpénzükön). Valahogy a magyar szöveg sem volt olyan jó, mint az első részben. A stílusosan hülye szóviccek nagy barátjaként állíthatom, hogy vagy nem volt elég vicc az eredetiben, vagy a fordító nem volt ugyanaz, vagy ugyanaz volt a fordító, de ő is unta. Személy szerint engem azonban mégis az zavart a legjobban, hogy az erkölcsi céltáblába mennyire nem talált bele az a hiperszuper áramvonalas 3D-s nyílvessző. A verdákban a jelek szerint mindig van valami átlagtól kissé elütő magvas mondanivaló. Az első részben megpróbálták felfuttatni a 66-os utat (természetesen a klasszikus tanulságok farvizén evezve miszerint ”jó az öreg

a háznál”, meg „egységben az erő”), most meg az alternatív üzemanyagokat igyekeztek becsempészni a kisdedek köztudatába. Míg a művelet a 66-os úttal meglepően jól sikerült (pl. gyermekeim azóta is lelkesen éneklik, hogy a 66-os úton várhatsz rám dideregve...), addig „alternatív üzemanyag” vonalon nem ilyen szerencsés a helyzet, és nem csak azért, mert az „alternatív” kevésbé megjegyezhető szó, mint a 66. Hogy a gyerek, aki a Verdák 2-t látta, a nyilvánvaló robbanás-és sugárveszély miatt nem fog felszállni stockholmi repcemeghajtású buszokra, az is biztos... Ha már valami szájbarágós környezetvédelmi mondanivalót akartak adni a pattogatott kukorica mellé, igazán rághatták vón még egy kicsit, mert így csak a nagy kipufogógázos homály maradt meg a fejecskékben. De persze azért a Verdák 2-nek megvan a maga célközönsége. A vidáman visongó csemetéken kívül a lányom (nála laza 30 centivel alacsonyabb) titkos szerelmének az apukája volt a legjobban oda a filmért. Megnevezte az összes bemutatott autótípust, no de nem ám csak a Zaporozsecet meg a

Tátrát, hanem a BMW Isettát is, mely utóbbi műszaki specifikációját félórás kiselőadás keretében ismertette. Állítom, hogy a bácsi szórakoztatóbb volt, mint a film másfél órája együttvéve. Egyúttal az is kiderült, hogy technikai beállítottságú embereknek az alkotás ezerszer több poént rejt, mint az átlag anyukának, tehát lehet felbujtani a terepasztalbütykölő meg autóskártya gyűjtő apukákat. Azt viszont ő se tudta megmondani, mi a poén a citromokban. Van egy rész, ahol az összes gonosz autó összegyűlik, és ott egy rakás citrom. Én tudtam, hogy nekem bölcs arccal kuncognom kell, igen igen, micsoda frappáns poén, az értetlenül néző gyereket meg el kell hajtani a búsba, hogy „még ezt sem érted, hülye kölyök?”

Csak így magunk közt: fogalmam sem volt a dologról, míg itthon az éj leple alatt fel nem lapoztam az internetet. És juszt se mondom meg, mi a megoldás. Keressen rá mindenki maga.

60% Stáblista Rendező: John Lasseter Magyar hangok: Tóth Roland, Gesztesi Károly, Szersén Gyula Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2011. július 28.

FilmMagazin / 31

KRITIKA

HARRY POTTER ÉS A HA Gondolom az nyilvánvaló, hogy a Harry Potter sorozat ezen utolsó gyöngyszeme mint filmalkotás normális történet és karakterek híján értékelhetetlen. Remek alkalmat nyújt viszont arra, hogy adjak egy kis történeti áttekintést, végre egyszer leírhassam, miért is utáltam én annyira szegény Harry Pottert mindjárt az elejétől kezdve, és ehhez képest mégis miért tett rám meglepően mély benyomást a végső legeslegutolsó rész. Írta: Kovácsné

T

érjünk tehát vissza mindjárt a kezdet kezdetére, mikor 1997-ben megjelent az első Harry Potter könyv, és nekem mindenki azt mondta, hogy hülye aki nem olvassa. A Bölcsek köve nem véletlenül volt annyira népszerű.

Rowling, aki kezdő íróként akkor még ún. saját stílussal rendelkezett, felvázolt egy világot, ami minden mágikus sallangjával együtt feltűnő és mindenféle szempontból roppant kellemetlen hasonlóságokat hordozott a valós iskolák és valós gyerekek világával. Mit is tanulhatott meg a kedves kis gyermek a könyvből?

Azt, hogy baromi menő dolog rengeteg pénzzel és a legjobb cuccokkal érkezni az iskolába. Hogy akinek az igazgató a haverja, annak mindent szabad (míg a többieket esetleg már az „Esik a hó...” kezdetű népszerű versike első elsuttogott soráért is szerteszéjjel rúgják, nem hogy azért, hogy esetleg felgyújtja a magyartanárnő szakállát.) Hogy az iskolai versenyt nem az fogja nyerni, aki pl. tanul, hanem… na ki?.... hát aki az igazgató haverja. Hogy egy ötéves képzésben az első három percben el fog dőlni, hogy valaki a Dédelgetnivaló Eminens (Griffendél), a Köpedelem Rohadék (Mardekár), a Szánalmas Bohóc (Hugrabug) vagy a Szürke Tömeg (Hollóhát) kategóriába tartozik, és ezekből a kategóriákból nincs kiút. És persze azt, hogy egy ötéves szakmai képzésben a diákok mindösszesen négy nyomorult varázsigét tanulnak meg, de a többségük még azokat is elcseszi.

Ezt az alap-világnézetet árnyalták olyan további finomságok, hogy pl. bárki aki „zsíros hajú”, „kövér”,

32 / FilmMagazin

A sorozat legnagyobb nyertese egyértelműen David Heyman producer, aki 2 millió dollárét vette meg a jogokat és 6 milliárd dollárt csinált belőle.

LÁL EREKÉLYÉI - 2. RÉSZ

„szegény”, „jó tanuló”, „magába forduló” és még sorolhatnám, az gyanakvással kezelendő, adott esetben káposztával, paradicsommal és egyéb kerti termékkel az arcán illetendő. Mondom, nem volt olyan eleme a könyvnek, amit a gyerekek ne ismertek volna réges-régen. És az összes ilyen érdekesség megkapta a maga aranyozását, de vastagon, hiszen a szegény árva kis szemüveges Harry Potter az micsoda egy hős , megmenti a világot, és még a Griffendél is kap 50 pontot. Nekem ettől az egésztől megindult a perisztaltikám felfelé. Aztán jött szépen sorban a többi könyv, Rowling egyre jobban keresett, egyre jobban belejött az írásba, és ezzel párhuzamosan egyre többet veszített abból az egyéni hangvételből, ami miatt csekélységem annyira utálta. Az utolsó n+1 könyv már a jók és gonoszok harcáról szólt, épp úgy, ahogyan az ildomos, épp csak helyenként fertőz-

te meg a történetet néhány passzus a tinik komplikált szerelmi életéről.

Az iskolai élet bemutatása egyre anekdotikusabb lett, hiszen Harry Potter, oly sok közepes és annál rosszabb tanulóhoz hasonlóan, otthagyta a francba az egész állami képzési rendszert és inkább vállalkozó lett. (Meg celeb.) A kölkök mellett megjelentek az értelmezhető, többdimenziós felnőtt karakterek is, akikkel az ember együttérzett, akiknek érdemes volt szurkolni. Mi több, Harry Potter is kezdett felnőni, még ha felnövekvése közben egyre jobban belesimult is a méjnsztrím glamúrba. A filmek nagyjából követték ezeket a lassú változásokat, olyannyira, hogy utóbb már nem is lehetett a bemutatókat karácsonyra időzíteni, hiszen mindenki egyre morcosabb pofát vágott, és csak úgy dőltek a hullák jobbra-balra (mondjuk ehhez képest a James Bond filmeket meg vödörből öntik a

FilmMagazin / 33

KRITIKA

Karácsonykor, de hát ki vagyok én, hogy a világ minden rejtélyét megfejtsem...). Minden egyes Harry Potter film kicsit olyan volt, mint egy matricás album, a hiányzó kisebbnagyobb, de inkább nagyobb darabokat az ember beragasztgatta az olvasmányemlékeiből, aki meg esetleg beesett az utcáról úgy, hogy életében nem olvasta a könyveket, az vagy öt perc múlva álmélkodva kifarolt a moziból, vagy végignézett egyegy legfeljebb közepes filmet sok csodaszép vizuális csingilingivel. A legjobb filmek még talán azok voltak, amik mertek elszakadni Rowling félelmetesen vontatott történetvezetésétől (amihez képest az agg Tolkien papa egy fast and furious) és nem feltétlenül életszerű dialógusaitól. Az utolsó könyv megfilmesítése viszont nyilvánvalóan a gyökerek legutolsó hajszálgyökereihez tér vissza, nem véletelenül két részben.

A Halál ereklyéi I. csak szimplán unalmas volt, a Halál ereklyéi II. viszont sokkal érdekesebben unalmas. Az ember egyrészt olyan érzéssel jön ki, hogy „na végre egyszer történik valami egy Harry Potter filmben” mert volt itt minden, várostrom, lézerpárbaj (jó, nem lézerpárbaj, de ez most tökmindegy), nagy mérges sárkány, trollok, robbanás, meztelen felsőtest (ne rohanjunk jegyet venni, csak férfi), csókolódzás és még sorolhatnám. Másrészt viszont fogalmunk sincs, miről beszélgettek a szereplők, mert minden

34 / FilmMagazin

párbeszéd olyan, mintha lassítva játszották volna le, visszafelé. A mellékszereplők apránként eltünedeznek (van, aki csak azért bukkan fel, hogy aztán zsupsz, meghaljon, mint pl. kedvenceim, a Weasley ikrek, akik pont úgy néznek ki, mint a fiatal Stephen Fry kétszer). Az egész dolog lényegén, az agyonalázott Piton professzor teljes körű rehabilitációján sokat ront, hogy ugye az előző részekben darabonként húsz másodpercet szerepelt, másrészt megfiatalítása a szomordad flashback részekben totális csőd, ahhoz képest, hogy pl. a húszéves Jeff Bridges milyen hihető volt a Tron Örökségben. Arról végképp ne is beszéljünk, mikor kedvenc ifjú szereplőink az utolsó néhány percben megpróbálják előadni húsz évvel idősebb önmagukat, mert az röhejes. A történet még a korábbi részeknél is likacsosabb, az átlagember bemenet csak arra emlékszik, hogy voltak a horcruxok meg a halál ereklyéi, de hogy ki kivel mit és miért, az már a ködbe vész, a film csak a minden háttértudással felvértezett rajongóknak ajánlható. Épp itt van a dolog varázsa, és nagyobb varázs ez, kérem, mint a csokibéka, meg a Bagoly Berti csapágyolaj-ízű cukorkája. Mert teltház volt, és a rajongók – vagyis az a rengeteg ember, aki nem én vagyok – ezt a filmet imádták, lélegzetviszszafojtva figyelték, megfelelő helyeken könnyeiket morzsolgatták, más

megfelelő helyeken harsányan kacarásztak a világ leghülyébb poénjain. A Halál ereklyéi II. működik, csodálatosan, megmagyarázhatatlanul.

Jobban működik méghozzá, mint az összes többi Harry Potter film, hiszen eleje ugyan nincs, de vége van, egyszer és mindenkorra, katartice. Végül is nem maga az alkotás nyűgözött le (ami egy nylonzacskó olcsó takony legfeljebb közepes színészi alakításokkal), hanem az az együttlégzés, amit nem lehetett nem érezni, az a fantasztikus kollektív emberi energia, ami annyi mindeféle normális dologra is használható lenne, itt speciel arra volt használva, hogy az emberek együtt borultak le imádatuk tárgya előtt. Ha DVD-n néztem volna, a felénél kikapcsolom, de a moziban megadta a manapság oly ritka Cinema Paradiso közösségi élményt. Isten bizony, mélabúval tölt el, hogy mostantól itt állunk nyomorultul, pottertelenül.

90% Stáblista Rendező: David Yates Főszereplők: Daniel Radcliffe, Emma Watson, Rupert Grin Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2011. július 15.

KRITIKA

FÖRTELMES

FŐNÖKÖK Manapság szerintem egy igazán jó vígjáték ritkább, mint a lottó ötös. Írta: Vampka

A

z utóbbi pár évben ami számomra kiemelkedő volt, az a Másnaposok, a Trópusi vihar és az ehhez hasonlók, talán ha van összesen tíz. Úgy vettem észre, hogy ez a műfaj valamiért nem a női színészeknek készült, viszont nélkülük jóval sótlanabb lenne egy-egy film, és ezt a Förtelmes főnökökről is el lehet mondani. Egy nagyon is életszerű helyzetet kapunk alapanyagnak, a készítők pedig remekül gyúrták a dolgokat, még az is megesett, hogy könnyezve nevettem, ami nálam, higgyétek el, ritka...

A sztori lényege a következő: van három középkorú, teljesen átlagos, egyáltalán nem kiemelkedő, közép-

36 / FilmMagazin

korú hapsi: a fásult Nick, aki az előléptetésére nyolc éve vár, de a főnöke egy pszichopata vonásokkal megáldott vadállat, aki a passzív agresszió híve; Kurt, akinek a jó fej felettese meghal, a fia, aki örökli a bizniszt, viszont egy tahó, aki pikkel a kövér és nyomorék emberekre, drogozik és a prostitúciór sem veti meg; és Dale, akinek életcélja, hogy jó férj legyen, de a fogorvos, akinek az asszisztense, szexuálisan zaklatja őt, és hát nem egy vendéget is, de a szerencsétlenek persze akkor épp el vannak kábítva. A három barát egy ideig tűr, nem szól semmit, de egy nap betelik a pohár, és eldöntik, hogy megöletik a főnököket.

Elindulnak, hogy keressenek egy bérgyilkost. Meglepően hamar rá is találnak egy gyanús, igencsak durva nevű fickóra. A pasas ötezer dollárt kér a három főnök kinyúvasztásáért, mikor azonban megkapja a lét, közli a három palimadárral, hogy ő csak tanácsadó lesz, egy ujjal sem nyúl senkihez. Így Nicknek és a többieknek muszáj saját kezükbe venniük az ügyet. Eleinte elég nehezen megy, kémkedni, keresni a gyengepontokat, figyelni, miközben a terrorizáló főnökség mit sem sejt. Természetesen a trió semmit sem csinál jól, mivel egyikük sem kifejezetten gyilkos típus, mi több, olyan baklövéseket követnek el, amiknek vég-

Kevin Spacey egyszer már játszott „hivatali patkányt”, méghozzá a Filmcápák hálójában című filmben.

AZ IHLETADÓ FŐNÖK Fantasztikus sztárparádé gyűlt össze a Förtelmes főnökök hollywoodi premierjén. A vad komédia sztárjai mind eljöttek, ott volt Jennifer Aniston, Kevin Spacey, Colin Farrell, Jamie Foxx, Jason Bateman, Jason Sudeikis és Charlie Day, de velük nézte a filmet Jennifer Love Hewitt, Jenna Elfman, Jesse Metcalfe és még jó néhány sztár. A csinos és elegáns vendégek között végigtipegett a vörös szőnyegen egy hajlott hátú, vagy húsz évvel ezelőtti divat szerint öltözött, apró hölgy… akit a rendező, Seth Gordon mindenkinél nagyobb lelkesedéssel üdvözölt, és filmje összes sztárjának bemutatott. A tanácstalan újságírók azt hitték, az anyját hozta el.

Pedig dehogy! – A Förtelmes főnökök alapötlete azért nagyszerű – magyarázta meg később az esetet a rendező –, mert nincs ember a földön, aki ne gondolt volna valaha arra, hogy ki kell nyírnia az elviselhetetlen főnököt. Én régen egy ideig dolgoztam egy nyugdíjas otthon feketemosogatójában, és akkoriban Peggy volt ott élet és halál ura. Sose volt olyan, hogy elégedett lett volna egy edény tisztaságával, mindent hatszor újrasikáltatott velem. Forgatás közben megígértem Kevin Spacey-nek meg Jennifer Aniston-nak is, hogy egyszer bemutatom nekik, én kire gondolok, miközben a főnökgyilkolós filmünket csináljuk. Nem volt nehéz megtalálni, és rábeszélni, hogy eljöjjön. Azt mondta, nagyon jót mulatott.

zetes következménye lesz. A szálak összegabalyodnak, van, aki meghal, van, aki megmenekül, de minden jó, ha jó a vége, ahogy a mondás tartja, a Förtelmes főnökök esetében pedig a vége tényleg nagyon jó.

Ez az év második olyan vígjátéka, amiben nem csalódtam. Jason Bateman egy a nagybetűs Komikusok közül, olyan fapofával képes végigcsinálni pár jelenetet, hogy már azon röhög az ember, a mimikája elképesztő, és a filmben a karaktere is annyira bűzlött a realitástól, hogy fájt nézni. Ettől volt igazán jó film: a három pasi élete, helyzete annyira mindennapi, annyira elképzelhető, hogy ha elkezded egy kicsit is beleképzelni magad a szituációjukba, azonnal rájössz, hogy ez akár te is lehetnél, mert hiszen ki ne fantáziált már volna arról, hogy behúz egyet a főnöknek, vagy kiszúr vele, vagy egy alapos kitörés után, hisztérikus röhögés közepette benyújtja a felmondását? Oké, és ki az, aki meg is valósítja? Hát igen. Reméljük, hogy senki. A főnökök alakítása is nagyon jó, Kevin Spacey játssza a csendes terroristát, aki képes lelőni (de tényleg) a pasast, akiről azt hiszi a feleségével kavar. Spaceyről más szerepet nem is tudok elképzelni, valamiért mindig a gonosz karakterek vannak rászabva, és ismerjük el,

remekül hozza is őket. Colin Farrel a kopaszodó bunkó szerepében szintén brillírozik, minden gesztus, minden mozdulata hiteles - és roppantul irritáló, amitől még jobb lesz az egész karakter. A nimfomán fogorvos pedig nem más, mint Jennifer Aniston. Őt nem sűrűn látni negatív szerepekben, de itt is sikerült úgy játszania, hogy egyszerre akarnál rettegve elmenekülni és értetlenül kacarászni azon, amit csinál, és ne feledkezzünk meg a bérgyilkostanácsadóról sem, akit Jamie Foxx alakít. Ugyan nem sokat látjuk, de mikor megjelenik, akkor aztán megint jön a röhögés. A javaslatai, maradjunk annyiban, nem túl eredetiek, de felettébb hasznosak.

A "gyilkoljuk le a főnököt" téma mellett több olyan mellékszál, kisebb baki is felbukkan, amik felett az ember megint csak nem tud elsiklani nevetés nélkül, például az, ahogy Dale a neten keres gyilkost, és az eredménye, vagy Nick elképesztő negativitása és passzív hozzáállásának széhullása a rázós helyzetekben... Na meg a végkifejlet, és a GPS sokoldalúsága, az is tanulságos volt. A Másnaposokból bekerült pár kifejezés a szlengbe, mint például a homártasi, ugyanígy a Förtelmes főnökökben is vannak maradandó szövegek, ami még egy plusz

pont. A filmet mindenkinek ajánlom, akinek van idegesítő munkatársa, nagyon jót fog szórakozni, de az is nézze meg, aki imádja a kollégáit, ne adj isten a főnökét. Csak hogy tudja, mire számíthat esetleg később. Jobb félni, mint megijedni, ugyebár.

85% Stáblista Rendező: Seth Gordon Főszereplők: Jennifer Aniston, Jason Bateman, Colin Farrell Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2011. július 28.

FilmMagazin / 37

KRITIKA

BLUE VALENTINE Elcseszett házasságokról rengetegszer készítettek már filmet mióta film a film, és ezt a szub-zsánert időről időre előveszik újból független filmesek, kisnevű rendezők, hogy alacsony költségvetésből vászonra vigyék az amerikai álom tagadását. Írta: Sanya08

N

em csak amerikai álom, ha már itt tartunk, gyakorlatilag mindenki álma hogy nyugodt családi körülmények között haljon meg. Feleség, férj (csak az egyik elég), gyerek(ek), és egy takaros kis ház. Igen ám, de mindez annyira egyszerűnek tűnik holott nem az.

Valami gebasz mindig van. Ahogy nálam okosabb emberek mondanák: az élet bizony nem fenékig tejfel.

Kapcsolatok megromlanak, a szerelem mint olyan pedig nem feltétlen tart örökké akármennyire is akarjuk hogy úgy legyen. Egy idő után a rózsaszín lepelnek le kell hullnia, nincs mese. Ez az élet rendje? Hát rohadjak meg ha így van. Azért bánkódni nem kell. Na most többször hangoztattam már eme újság hasábjain hogy mennyire vonzódok a párkapcsolatokat ábrázoló filmekért.

Nem a romantikus produkciókról beszélek (bár azokat is kedvelem), hanem leginkább az olyan depreszszív, lehangoló dolgozatokért mint Sam Mendes Szabadság útjai vagy Mike Nichols Nem félünk a farkastól! címűje. De felhozhatnám a műfaj talán abszolút mesterművét, Ingmar

38 / FilmMagazin

Bergman Jelenetek egy házasságból-ját ami kenterbe ver mindenkit és mindent ami valaha arra hivatott hogy házastársi viszonyokat meséljen el a végletekig hitelesen. Amit ő csinált ezzel a műfajjal gyakorlatilag elmondott mindent, amit lehet egy házasságról és férfi meg nő kapcsolatáról. na jó…talán nem mindent, de rengeteget.

Ami a Blue Valentine-t kiragadja az átlagból, az leginkább Michelle Williams és Ryan Gosling alakítása, akik Oscar-t érdemlően nyújtják legjavukat ebben a depresszív, kék színű drámában amely mellőz minden romantikát és keserűségbe taszítja a nézőt.És ebben sajnos ki is merül az egész film, mert hiába a két szereplő “mindent-beleadok”alakítása, engem valahogy mégse tudott annyira megérinteni mint amennyire vártam, amennyire kellett volna. Persze, durva volt igen, de nem vágott szíven. Nem sokkolt.

Pedig azt vártam volna hogy sokkoljon. A forgatókönyv realisztikus, az egészről süt a realizmus, az élethez való hűség, az intenció afelé hogy minél élethűbben és valóság-

szagúbban mondjanak el egy történetet aminek főszereplője egy házaspár akinek… hát félresiklott a kapcsolata minden különösebb ok nélkül. Felmerült bennem a kérdés, hogy miért is lett elkészítve ez a film? Nem mondom hogy felesleges, de mint mondtam én speciel nem találtam meg benne semmit amit teszem azt a Szabadság útjaiban megtaláltam. Az is egy hasonlóan depresszív film volt de engem valahogy sokkal jobban bevont magába mint ezen produkció. Ez inkább csak mutatta a dolgokat. Mintha egy dokumentumfilmet néznék. Látom, amint egy kapcsolat elbaszódik de ennél többet kellett volna nyújtaniuk.

Míg Michelle és Gosling tényleg megtesznek minden tőlük telhetőt, addig valahogy úgy éreztem hogy ami hiányzik leginkább a filmből az a mélység. Tudom, mások szerint pont hogy ott volt. Szerintem meg annyira nem. Nem volt ott az, ami beszívott volna és a végén kiköpött nyálas-véres darabokban. Ezt vártam. Ehelyett csak a szemem elé toltak egy szomorú históriát. Sajnálom, de John Cassavettes helye üresen marad. Ez így nekem kevés volt a sokkhatáshoz. Viszont így se ajánlanám friss szerelmeseknek.

Nehogy valaki megnézze ezt Valentin-napon!

80% Stáblista Rendező: Derek Cianfrance Főszereplők: Ryan Gosling, Michelle Williams, Faith Wladyka Forgalmazó: Budapest Film Hazai premier időpontja: 2011. augusztus 18.

SOROZAT

SHERLOCK Íme a modern idők Sherlock Holmes-a! Írta: Kóczy

A

nno 2007-ben történt még, hogy Steven Moffat (aki most a Doctor Who showrunnere) gondolt egyet, hogy mi lenne ha fogná Dr. Jekyll és Mr. Hyde történetét és az egészet áthelyezné a jelenbe? A végeredmény pedig egy 6 részes mini-sorozat a Jekyll lett, amely szerintem úgy ahogy van zseniális (egyébként sokan a mai napig ácsingóznak egy esetleges 2. Évad után), és nekem személy szerint az egyik kedvenc brit sorozatom. (Nem utolsósorban persze amiatt is, hogy Michelle Ryan is szerepel benne.)

Na, de hogy miért mesélem el most ezt? Nos, azért, mert 3 évvel a „Jekyll” után Steven Moffat úgy döntött, hogy ezúttal Sir Arthur Conan Doyle zseniális nyomozóját, Sherlock Holmes-t veszi elő a polcról és helyezi át modern környezetbe. Így született meg a Sherlock című sorozat.

40 / FilmMagazin

A történet azzal veszi kezdetét, hogy Dr. John Watson (Martin Freeman) hazatérvén Londonba az afganisztáni háborúból, kicsit nehezen tud újra beilleszkedni. Nemsokára megismerkedik egy rejtélyes, és különc figurával, Sherlock Holmesszal (Benedict Cumberbatch), aki amolyan tanácsadóként segíti a rendőrség munkáját. A londoni közvéleményt pedig éppen egy rejtélyes öngyilkosságsorozat tartja izgalomban, mely kapcsán Holmes megvan győződve, hogy valójában egy sorozatgyilkossal van dolguk. A rendőrség persze eleinte nem hisz neki, Watson-t viszont érdekelni kezdi az eset, így segít Holmes-nak a nyomozásban.

A sorozat 1. Évadja eléggé rövid, mindössze három epizódból (A Study in Pink, The Blind Banker, The Great Game) áll, de mivel 90 perces részekről beszélünk, tulaj-

donképpen olyan, mintha egy 6 részes minisorozatot látnánk, vagy három tévéfilmet, ahogy nézzük.

Mindhárom rész egy teljesen különálló történet, egy rejtélyes eset, amelyet Holmes-nak és Watson-nak meg kell oldania. A sorozat emellett nagy hangsúlyt fektet a két főszereplő karakter egymással való kapcsolatára, amely a fő humorforrás is, hiszen rengeteg vicces jelenet is került a sorozatba. Egyébként nemcsak Holmes és Watson, hanem más az eredeti Sherlock Holmes regényekből ismert karakterek is természetesen tiszteletüket teszik. A színészeket szerintem nagyon jól választották ki a szerepre, hiszen mind a Sherlock Holmes-t játszó Benedict Cumberbatch, mind pedig a Watson-t alakító Martin Freeman kiváló munkát végez. Ráadásul a „párosuk” együtt is remekül működik a vásznon. Ezt bizonyára más is így gondolja, ugyanis a nézettség alapján a BBC berendelte a sorozat 2. Évadját is, amelyet jelenleg is forgatnak.

A LEGHÍRESEBB SHERLOCK HOLMES - DR. WATSON PÁROSOK

Peter Cushing és André Morell

Basil Rathbone és Nigel Bruce

Robert Stephens és Colin Blakely

Nicholas Rowe és Alan Cox

Michael Caine és Ben Kingsley

Robert Downey Jr. és Jude Law

Jeremy Brett és David Burke

FilmMagazin / 41

FILMKLASSZIKUS

JÓ REGGELT, VIETNÁM! A „háborús vígjáték” műfaja a rendszeres mozibajáró számára nem ismeretlen fogalom. Elég csak Kelly szimpatikusan lökött hőseire gondolni, és máris tudjuk, miről van szó. Barry Levinson rendező, az egyenletesen magas színvonalú thrillerek és drámák (Esőember, Sleepers – Pokoli lecke, Zaklatás) mágusa azonban ehhez a témához is sajátságosan közelített olyan alkotásokkal, mint az Amikor a farok csóválja, vagy jelen bemutatónk tárgya, a Jó reggelt, Vietnám! Írta: Hannibál

L

evinsonnak a valódi apoteózist kétségkívül az Esőember című, mélységes realitásokat hordozó dráma hozta meg, de ne feledkezzünk el arról, hogy mesterünk a háborús konfliktusokat feldolgozó szatírákat is zseniálisan állítja elő. A Jó reggelt, Vietnám! ellentmondásos megítélésű, de sziporkázó vígjátéka. A történet szerint új lemezlovast vezényelnek a vietnámi

42 / FilmMagazin

amerikai támaszpont rádióállomásának élére Adrien Cronauer (Robin Williams) személyében, hogy a jövevény felderítse a hadakozó katonaság hangulatát. Azzal azonban a vezetőség nem számolt, hogy emberük leküzdhetetlen poéngyáros, aki az unalmas slágerek és a napi hírek helyett sajátos humort és rockmuzsikát visz a megélénkülő műsorba. Felettese (J.T. Walsh)

mindent megtesz ellehetetlenítéséért, sokan viszont kiállnak a kellemes modorú műsorvezető mellett.

Cronauer botrányos hétköznapjai akkor vesznek merőben drámai fordulatot, amikor hősünk megismerkedik egy fiatal vietnámi lánnyal, és szerelemre lobban iránta. Óriási akadályt kellene átugrania azért, hogy érzései beteljesedjenek…

Tisztességesen megmunkált törté-

IDÉZET Adrian Cronauer: Tudok a bombákról, öcsi. Nem lep meg, hogy elpucoltál. A barátom voltál. Bíztam benned.

Hallod?!!

Tuan: Naiv ember vagy Cronauer. Rossz oldalt választottál. Most el kell menni. Jobb lesz így.

Adrian Cronauer: A kurva életbe! Nem erről van szó. Hát nem érted? Én megverekedtem azért, hogy bevihesselek abba a bárba. Te meg felrobbantod az egészet? Figyelj. Én megajándékoztalak a barátságommal és a bizalmammal. Most meg azt mondják a barátomra, hogy egy istenverte ellenség!

Tuan: Ellenség? Mi az, hogy ellenség? Ti ölitek az én népemet, az én hazámban. Nem én vagyok ellenség. Te vagy az ellenség.

Adrian Cronauer: Felhasználtál engem, hogy megölj két embert. Két ember meghalt abban az átkozott bárban.

Tuan: Ki nem szarja le? Az én anyám halott! A másik bátyám 29 éves lenne, ő is halott! Ti lőttétek le! A szomszédom halott! A felesége halott! Miért!? Mert nem vesztek emberszámba. Mi csak vietnámiak vagyunk. És voltam olyan hülye, hogy megmentettelek Ang Lach-nál.

Adrian Cronauer: Mi azért vagyunk itt, hogy segítsünk. Hova az istenbe mész? Elképesztő. Öt hónap Saigonban. És a legjobb barátomról kiderül, hogy Vietkong. És ez rosszul fest majd az életrajzomban?

nettel van dolgunk. Levinson rendezése elsősorban pergő dramaturgiájú komédia, ami néhol már-már Williams egyszemélyes showját jelenti.

Másodsorban azonban övön alulra célzó szatíra, amin fogjuk a hasunkat a harsány röhögéstől. A vietnámi támaszpont tisztállományának „kivonataként” a bosszúért lihegő Dickerson őrmester (Walsh), a Cronauer személyiségét kedvelő, ám kétségkívül mindig az aktuális széljárásnak hízelgő Garlick (Forest Whitaker), a béna műsorvezetőként lecsengő Hauk (Bruno Kirby), és a besózott fenekű Dreiwitz (Robert Wuhl) karikatúra-jellemei önfeledt vihogást, avagy – Dickerson esetében – őszinte ellenszenvet préselnek ki belőlünk. Egyszóval: Levinson ábrázolásában militarista félőrültek, avagy szeretnivaló keljfeljancsik ők, de egy biztos: Mitch Markowitz forgatókönyvének tisztalakjai nem valók a frontra. A maró szarkazmussal ábrázolt figurák ugyanolyan szelíd bírálatai az amerikai államhatalomnak, mint az Amikor a farok csóválja… nemzetközi konfrontációt generáló, dilis producere és elnöki tanácsadója. A különbség csak annyi, hogy ezúttal sokkal meghatározóbb a vígjátéki jelleg, a poénáradat sokkal intenzívebb, a figurák attribútumai közelíte-

nek a vegytiszta komédiák könnyelműségéhez. Persze joggal tehetjük fel a kérdést, milyen is lehetne az a film, amelyben az ellenállhatatlan ripacskodás hálás feladata Robin Williams-t illeti? A műben azonban a drámai mélységek is felütik a fejüket, sőt, helyütt talán túlzott sziruposságba merülnek. Williams szomorkás „románca” Trinh-nel (Chintara Sukapatana) egyszerre vágja ki a gunyoros humor biztosítékát, és mártja giccsbe a koncepciót. A nagytotálokkal, néhol túlságosan cukorízű mondatokkal övezett szerelmi szál ugyan megbolondítja a műfajt, de néha egyszerűen unalmassá válik. Nem úgy, mint Adrian viszontagságos barátsága Trinh öccsével, Tuannal (Tung Thanh Tran), amely könnycsalogató ellentétté fajul.

Mindezekkel együtt azonban a Jó reggelt, Vietnám! egyaránt szórakoztató pillanatokkal kedveskedik a könnyed műfajok szerelmeseinek, és a háborús drámák, illetve szatírák (Kelly hősei, Dr. Strangelove, MASH, A 22-es csapdája) hódolóinak. Williams játéka ellenállhatatlanul szenzációs, a kétórás filmidő csúcspillanatait a mikrofon mögötti hihetetlen energiákat mozgósító szövegelésével szerzi. Játéka mindemellett diszkréten érzelmes, szim-

pátiateremtő. (Külön szerencse, hogy mindezzel a „bajorimisített” magyar szinkron is felveszi a versenyt. Bajor Imre ugyanis, amikor nem a Heti hetesben osztogatja a napilapok filléres viccrovatába való poénjait, akkor képes kiváló színészi alakításra is.) A 2007-ben Oscardíjazott Forest Whitaker lubickol a szabadelvű közlegény hálás szerepében, de J.T. Walsh és Bruno Kirby egyaránt pedáns profizmussal lehel életet antipatikus karakterébe.

Más szóval adott minden, amiért Barry Levinson alkotását körül érdemes ugrálni: egyszerre merészhabkönnyű vígjáték, és a háborús komédiák zsánerének méltó mutációja is. Louis Armstrong legendás What a Wonderful Worldjének jellegzetesen karcos intonációjakor pedig még az ingadozók is kútba dobják ellenérzéseiket, és mély hódolattal adóznak eme valódi mozicsemege előtt.

FilmMagazin / 43

FILMKLASSZIKUS

AZ ÉLŐHALOTTAK ÉJSZAKÁJA “Senki sem tudja, honnan jöttek… / Senki sem tudja, mitõl éledtek fel… / De az biztosan látszik: Emberi húsra éheznek!” Írta: Spike

B

arbara (Judith O’Dea) testvérével apja sírjára visz koszorút. A temetői látogatást azonban csak a fiatal nő éli túl, mivel testvérét, Johnny-t megöli egy váratlanul felbukkanó elkorcsosult emberi lény. Félelemmel teli menekülés veszi kezdetét, és Barbara egy elhagyatott házban próbál menedéket keresni, de borzalommal tapasztalja meg a véres és csontig hatoló valóságot: a tulajt bestiálisan megölték, és a hullaszerű lények egyre nagyobb számban támadnak.

Szerencsére idejében érkezik a segítség Ben (Duane Jones) személyében, aki végül segít a lánynak.

Elbarikádozzák magukat egy házban, ahol kiderül, hogy nem csak

44 / FilmMagazin

ketten vannak, rajtuk kívül ugyanis még öten leltek itt menedéket. Öszszesen tehát hét ember próbálja meg túlélni az ismeretlen eredetű lények agresszív támadását, miközben lassan kénytelenek rájönni, hogy ebben a vészterhes szituációban az igazi ellenség saját maguk között keresendő. A ház körül keringő zombikat azonban mit sem érdekli a házban rekedt emberek ellenségeskedései, érzelmei vagy és morális dilemmái: ők csak emberi húsra vágynak!

KULCSMOMENTUMOK 1968. Még leírni is elképesztő, a film négy évtized alatt semmit sem veszített fényéből, ma is ugyanolyan

fényes glóriával ragyog mint sok-sok évvel ezelőtt a bemutatójakor. Eleinte nem értettem, hogy miként emelkedhetett eme alkotás kultstátuszba, de a megtekintése után teljesen meggyőzött ez a darab. Sok olyan motívum található benne, mely segít megérteni, hogy a rendező mit is akart üzenni nekünk, és ha ez sikerül, akkor döbbenünk rá igazán, hogy Romero valóban úttörőnek számított nemcsak az ilyen stílusú filmek, hanem az egész filmgyártás terén: volt bátorsága olyat mutatni, kimondani és kifejezni filmjeiben, amit előtte szinte senki sem mert…

A film hihetetlenül jól indít: a zene sejtelmes és félelmetes, talán Kubrick Ragyogás c. filmjéhez tud-

nám hasonlítani. Semmi teketória, bele a közepébe. Kiváló döntés, figyelmünk egy pillanatra sem kalandozik el, mindvégig fenntartja a feszültséget, és az adrenalint is az egekbe emeli. Nagyon jellemző az a rendezői-operatőri fogás, ahogyan rendkívül hatásosan ráközelítenek a színészek arcára, kihangsúlyozva ezzel érzelmeiket (jó példa erre Hitchcock Psycho-ja is!). Az árnyékokkal és a megvilágítással is profin bánik Romero, ezekkel is érzékeltetve az érzelmi töltetet, a feszültséget, illetve az adott szituációra való reakciót.

A ZOMBIK A másik olyan momentum, amitől egy kicsit szintén ódzkodtam, az a zombik megalkotása volt. Persze ma már sok része megmosolyogtató a filmnek - főleg a mai elképesztő trükkökkel operáló filmeknek és a technika őrült fejlődésének köszönhetően -, de ha ezektől eltekintünk, akkor ezt bizony a hatvanas évek végén minimálköltségvetésből nem lehetett egyszerű összehozni. Nem tudom, de nekem az ebben a filmben látott élőhalottak valahogy sokkalta ijesztőbbek voltak mint a mai filmek hihetetlen részletességgel megalkotott rothadó testű zombijai, amik valljuk be, mára már igencsak eltávolodtak az eredeti klasszikustól.

Az itteni lényeknek ugyanis pont abban rejlett a félelmetességük, hogy nagyon is emberiek voltak, nem voltak agyonmaszkírozva vagy animálva. Egy személyben testesítették meg a szánalomra méltó emberi fajt és a félelmetes élőhalottat: csakúgy mint ahogy nekünk is két énünk van, ez rájuk is hatványozottan igaz volt, noha persze más értelemben. Lassan, emberien mozogtak, és az orgánumuk is sokkal félelmetesebb volt. A hörgések, morgások, különféle hanghatások rendkívüli módon teremtették meg az alaphangulatot, és tökéletesen elhitették velem, hogy ezek valóban élőhalott teremtmények, akik feltámadtak, folytatják itteni létezésüket, miközben elvesztettek minden olyan érzelmet, ami valaha emberré tette őket, bár egyetlen tulajdonságuk mégis megmaradt: ez pedig nem volt más mint az ösztön, a túlélés ösztöne!

Nagyon tetszett, hogy a filmben a zombik pont attól a dologtól féltek

>> A

ZOMBIK KÜLSŐ MEGJELENÉSE RENDKÍVÜL VÁLTOZATOSRA SIKEREDETT: VAN ITT IDŐS ASZSZONY, FIATALEMBER, MEZTELEN NŐ. MINDENKI PONTOSAN UGYANÚGY JELENIK MEG A FILMBEN, AHOGYAN A VÉGZETÜK AZ ÁTVÁLTOZÁSKOR ÉRTE ŐKET. <<

legjobban, ami szinte egyidős az emberrel, és amitől már kezdetektől fogva az állatok is velünk együtt rettegnek, nevezetesen a tűztől. Kiváló ötletnek tartom ezen motívum belecsempészését a filmbe: jól érzékelteti a fentebb említett alapösztönt, mely egyetlen kicsiny szelet formájában ott él még bennük valahol mélyen. A zombik külső megjelenése, ábrázolása rendkívül változatosra sikeredett: van itt idős asszony, fiatalember, meztelen nő. Mindenki pontosan ugyanúgy jelenik meg a filmben, ahogyan a végzetük az átváltozáskor érte őket. Minden részlet teljesen természetesen és hitelesen van kidolgozva. A zombik megalkotásakor Romero-t érezhetően illetve szemmel láthatóan nagyban inspirálta Richard Matheson I Am Legend című munkája, de ugyanigy hatással lehettek rá a Mesék a krip-

tából képregények vagy az 1959-es Invisible Invaders című B-film is.

Egyébként is le a kalappal az itt megjelenített látványvilág előtt, főleg annak tudatában, hogy a film nevetségesen alacsony büdzséből gazdálkodott: hihetetlen, de mindössze 115 ezer dollárból hozták tető alá a movie-t, ami valljuk be igencsak mosolyra fakasztó, no nem csak a mostani közel 200 milliós tripla Akategóriás költségvetésű produkciókhoz képest, hanem az akkori filmekre szánt bankókra értendően is.

Jó példa erre az 1963-as Kleopátra, melynek költségvetése 1 millió (!) dollár volt, és mind a mai napig a világ legdrágább filmjének számít (az az akkori 1 millió, jelenleg kb.

400 milliónak felelne meg). Persze esztelenség lenne a két film között párhuzamot vonni (márcsak a műfaji különbségek miatt is), de talán még

FilmMagazin / 45

FILMKLASSZIKUS a Kleopátra sem ért el akkora kultuszt, mint amekkorát ez az alacsony költségvetésű Romero-film! Érdekesség egyébként, hogy maga a film végig fekete-fehérben lett rögzítve, és a kevés statiszta helyett is sokszor maguk a producerek álltak be játszani! A költségek alacsonyan tartása végett Romero szinte mindent magára vállalt: kezdve a rendezéstől az író, vágó és operatőr feladatokon át egészen a színészkedésig. Megmosolyogtató, de nagyon ötletes dolog, hogy a filmben a vért csokoládésziruppal helyettesítették, mert így az nem ütött el a feketefehér képi világtól, és állaga sokkal hatásosabban érzékeltette a vér sűrűségét. Zseniális ötlet! Egyébként is az egész produkció újabb bizonyítéka annak, hogy nevezetesen kis költségvetéssel, jó színészekkel, szakértelemmel és ragyogó ötletekkel is lehet maradandó és mintapéldaként követendő kultfilmet forgatni (több horrorra is igaz ez egyébként, gondoljunk csak a Texasi láncfűrészes mészárlásra, a Halloween-re vagy az Ideglelésre).

A SZÍNÉSZEK A színészi alakításra szintén kitérnék. Egy kicsit mosolyogtató, hogy pont egy horrornál szeretnék erről beszélni, de mégis azt kell mondanom, hogy a színészek nagyon jól játszottak, és ahhoz képest, hogy szinte az egész produkció noname szereplőkből állt, le a kalappal előttük. Természetesen nem várhatja el az ember, hogy egy ekkora költségvetésnél Cary Grant vagy Elizabeth Taylor szintű tehetségek jelenjenek meg a vásznon, de amit eme színészek ki tudtak hozni a szerepükből, azt ki is hozták. Nekem egyébként az ‘50-es, ‘60-as, ‘70-es vagy akár még a 80-as évek horrorokban játszó színészei is valahogy sokkalta jobban megmaradtak mint a mai tucatsztárok. Valahogy az akkori horrorokban jobb volt a színészi játék, hitelesebbek voltak, a színészek is jobban azonosultak filmbeli karaktereikkel. Manapság meg mi kell egy “jó” horrorhoz: egy nagymellű bombázó csaj, egy jóképű Adonisz, agyatlan történet, jó adag vulgaritás, esztelen vérengzés, gore ezerrel, és már kész is a produktum, ami az esetek legnagyobb részében sajnos a kutyának sem kell, persze tisztelet

46 / FilmMagazin

a kivételnek! Régebben ez nem így volt szerintem: akkoriban nem lehetett sztárocskákkal bármit eladni, a horrorokban játszó színészek is jobban becsülték munkájukat. Anno voltak újítások, frappáns ötletek, követendő irányvonalak, ma már sajnos kifogytunk ezekből, ezért is gyártanak futószalagon rengeteg középszerű, egyszer nézhető tucatfilmet, amikben a címszereplő hölgyeményre is csak azért emlékszünk, mert a fél melle kilógott a

filmben. Ezen sztárocskákhoz képest az itteni színészek nagyon is jól játszottak, le a kalappal előttük!

KAKUKKTOJÁS A másik olyan pont, amiért a film kilógott az akkori kor filmjei közül, az Romero kíméletlen társadalomkritikája volt, mely görbe tükröt tartott a kor embere elé, bár ez szinte minden filmjére igaz. Gondoljunk csak bele: a film 1968-as, javában tombol a hidegháború, túl vagyunk a kubai

GEORGE A. ROMERO George A. Romero, a horror- és zombifilmek koronázatlan királya és egyben reformere, aki a rendezés mellett írással, színészettel és zeneszerzéssel is foglalkozik. Korai éveiben főleg rövidfilmeket és reklámfilmeket forgatott. A hatvanas évek végén, 1961-ben barátaival együtt megalapította az Image Ten Productions céget, majd John A. Russo segédletével 1968-ban közösen elkészítették minden idők leghíresebb horrorját, Az élőhalottak éjszakáját, mely örökre meghatározta ezen műfaj irányvonalát, sőt az egész filmgyártásét is (a neves National Film Registry of the Library of Congress 1999-ben érdemesnek tartotta megőrizni a film egy kópiáját). A produkció bemutatása után szinte azonnal kultuszfilmmé avanzsált, és Romero felépített egy olyan zombiuniverzumot, melyet máig sokan próbáltak meg lemásolni, de egyikük sem volt képes felvenni a versenyt a mester mindmáig érezhető legnagyobb hatású alapművével, és mely univerzum trilógiaként folytatta szárnyalását még két remekbeszabott folytatással, nevezetesen a Holtak hajnalával (Dawn of the Dead, 1978 és a Holtak napjával (Day of the Dead, 1985), mely a sorozat legköltségesebb és legnagyobb volumenű darabja lett. Romero zombifilmjeivel vált igazán elismert rendezővé, de természetesen nevéhez más stílusú alkotások is fűződnek. Tett egy kitérőt például a dráma irányába az 1971-es, There’s Always Vanilla c. filmjével. 1977-ben elkészítette a Martin-t, mellyel megreformálta a vámpírtörténetek műfaját. A film további érdekessége, hogy ebben a filmben dolgozott először Tom Savini trükk- és maszkamesterrel, aki később rendszeres alkotótársává vált. Továbbá Romero rendezte a Csonttörő (2000) című horrort is, illetve Stephen King: Halálos árnyék (1993) c. könyvét is ő vitte vászonra.

rakétaválságon (1962. október 24.), pár éve javában tart a vietnámi háború, Kennedy elnököt 1963-ban megölik Dallasban, Amerikában tombol a rasszizmus és az az elleni harc (Martin Luther King is pont ebben az évben veszti életét egy merényletet követően). Vészterhes időszak, pattanásig feszült idegek. Na de hogy jön ide Martin Luther King meg a rasszizmus? Nos egy feketebőrű színészt kicastingolni a főszerepre eléggé bátor cselekedetnek számított akkoriban, arról nem is beszélve, hogy a történetben egy ponton ez a fekete férfi kezet emel a másik főszereplő, fehér nőre, Barbarára. SPOILER Vagy az se semmi, amikor a fehér férfiakból álló felmentősereg zombinak nézi Bent, lelövik, húskampókkal kivonszolják és tűzre vetik a tetemét! SPOILER VÉGE Ezeket a jeleneteket abban az időben így vászonra álmodni nem semmi merészség volt Romero részéről, de a rendező mert újítani, és felvállalta a kényes témákra való egyértelmű utalásokat, melyek az akkori éra társadalmát meghatározták. Szélsőséges dolgokat tárt a mozinézők elé, és a filmben látható provokatív és bizarr jelenetek csak még tovább sokkolták az akkori nézőközönséget. Ott van példának okáért a zombivá váló kislány, aki szétszabdalja saját anyját, majd eszik belőle! Ez alaposan megbolygatta a nézők lelkivilágát, mivel ilyen merész és naturalista jelenetekkel ritkán találkoztak az emberek a mozivásznon. A film azonban ennek ellenére is siker lett: a közönség értékelte a filmet, vette a rendező célzásait, az emberek nem fordultak el tőle, sőt egyenesen követelték a folytatást (amit aztán szintén óriási ováció övezett). Az Élőhalottak éjszakája azonnal kultfilmmé avanzsált! Úgy érzem, örökre nyomot hagyott bennem ez a film. Élvezettel és félelemmel néztem végig minden egyes percét, és ez csak nagyon kevés produkcióról mondható el nálam. Egyszerűen nem tudok róla rosszat mondani, talán a szűk költségvetésből adódó hátrányokat (pl. a fekete-fehér képi világot) sorolnám a negatívumok közé, de ez inkább csak szőrszálhasogatás. Ki tudja, talán még mindig jobb ez mintha egy gigaprodukciót kaptunk volna színes körítéssel.

FilmMagazin / 47

KÖV. HÓNAP

.

JOHNNY ENGLISH ÚJRATÖLTVE Rowan Atkinson visszatér a félelmet és veszélyt nem ismerő, botcsinálta titkos ügynök szerepében. Ebben az új kalandban Őfelsége titkos szolgája egy csapat merénylővel száll szembe, mielőtt azok egy gyilkossággal világméretű káoszt okoznak. Amióta az MI7 csúcskémje eltűnt a balfenéken, sajátos képességeit Ázsia egy távoli zugában kamatoztatja. Ám amikor felettesei tudomást szereznek egy kínai vezető ellen tervezett merényletről, elő kell keríteniük a totálisan különc ügynököt. Most, hogy a világnak ismét szüksége van rá, Johnny English megint akcióba lendül. A legújabb szuperkütyüket veti latba, hogy leleplezze az összeesküvést, melynek szálai elérik a KGB-t, a CIA-t, sőt, még az MI7-t is. Már csak pár nap van hátra az államfők konferenciájáig, és van egy ember, aki minden trükköt bevet, hogy megóvjon mindannyiunkat. Mert Johnny Englishnél még a katasztrófa is számba jöhet, de a kudarc semmiképpen. szatok és a menő öltözködés birodalmába. De szegény Cal évtizedekkel ezelőtt leszokott a flörtölésről, és túl sok mindent kéne most egyszerre megtanulnia - miközben abban sem biztos még, hogy egyáltalán, akarja-e az új életet.

ŐRÜLT DILIS SZERELEM Cal Weaver (Steve Carell) már mindent megkapott az élettől, amit akarhat. Jó munka, szép ház, aranyos gyerekek - méghozzá egykori gimis szerelme (Julianne Moore) oldalán.

Amikor azonban kiderül, hogy a felesége megcsalja, és válni akar, hirtelen minden átalakul - egy egészen új típusú életté. A szabad estéit egy környékbeli bárban tölti, ahol találkozik a nagydumájú Jacobbal (Ryan Gosling), aki bevezeti az új élet rejtelmeibe: a csajozás, a férfias ivá-

48 / FilmMagazin

VÉGSŐ ÁLLOMÁS 5 Minden hiába. A sors kérlelhetetlen, a halál bosszúvágyó. Egy férfi különös megérzése megmenti néhány munkás életét, akik egy függőhíd javításán dolgoznak, de a szerencsés menekülés nem a happy end hanem egy borzasztó, kilátástalan küzdelem kezdete. A halál ugyanis nem szeret veszíteni, és akiket áldozatul nézett ki magának, azokat mindenképpen magával viszi. Hiába menekülnek az életben maradtak, hiába próbálják megúszni az elkerülhetetlent. A mindenütt jelen lévő halál egyenként, borzalmas módon vadássza le őket.