Filmmagazin2015május

KEDVES OLVASÓK! N

em tévedtem, mikor az előző szám bevezetőjében filmes szempontból kiemelkedő jelentőségű eseménynek tituláltam a Bosszúállók: Ultron kora és az új Mad Max premierjét. A tavasz legjobban várt filmjei megmozgatták a nézőket, történt is kasszarobbantás és szerencsére a filmek minőségével sincs probléma. A Bosszúállók kapcsán erről személyesen is meggyőződhettünk, a Mad Max-et viszont még nem láttuk – ellentétben néhány külföldi kollegával, akik abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy jóval a bemutató előtt levetítették nekik A harag útját. Véleményeiket ti is elolvashatjátok az interneten (csak úgy repkedtek a maximális pontszámok), de a mi ítéletünkre sem kell sokat várni: a CineStar weboldalán a premier környékén már meg is jelenik írásunk, a következő FilmMagazinban pedig egy

igen részletes elemzést találhattok majd róla.

Bár részletes elemzés terén ebben a hónapban is kitettünk magunkért, hiszen a Bosszúállók: Ultron koráról 18 oldalon keresztül olvashattok. A cikk a film értékelésén túl tartalmaz egy interjút (amit a projekten dolgozó magyar animátorral készítettünk), a Hangya és a Fantasztikus Négyes (tehát az idén még bemutatásra kerülő Marvel-filmek) előzetesét, Hulkbuster páncélleírást, és még sok más érdekességet. Remélem elnyeri tetszéseteket az anyag, hiszen igazi csapatmunka eredménye, nagyon sokat dolgoztunk vele és nem kizárt, hogy a jövőben is lesznek még ilyen grandiózus megmozdulásaink (persze csak ha akad olyan film, amelyik megérdemli ezt a nagyfokú figyelmet, valamint ha értelmes tartalommal tudjuk megtölteni az oldalakat).

A Bosszúállókon túl érdemes elolvasni az új Terminátor filmről készített anyagunkat is, melyből mindent megtudhattok arról, mi várható a júliusban érkező ötödik résztől. De akit a téma behatóbban érdekel, az sem marad hoppon, hiszen az előzetes apropóján leporoltuk a korábbi filmeket, hogy teljes képet alkothassunk az egész franchise-ról.

Sorozat rovatunkban a nemsokára induló True Detective második évadát boncolgattuk, hiszen az elsőt nagyon szerettük, a második viszont egyelőre még nem tudta lenyűgözni szerkesztőségünket. Persze ez még csak előzetes spekuláció, de az öszszegyűjtött információink alapján úgy néz ki komoly egyszerűsítésen esett át a történet (annak ellenére is, hogy nőt a szereplők számai) ami eléggé megtépázhatja a sorozat hírnevét. Mi lennénk a legboldogabbak, ha nem így történne.

IMPRESSZUM Főszerkesztő: Bokori Balázs Online főszerkesztők: Szabó Dániel (Szada), Pavlics Tamás (TomPowell), Nagy Zsolt (Ghost990) Munkatársak: Bagi Levente (levinho), Bubán Attila (Atee007), Cseke Ákos (noxwill), Gombos Dániel (sirdani), Fekete Felícia, Holhós Linda, Hompola Júlia V. (Vampka), Jánvári Márk (Paulkemp), Kónya Sándor (Sanya08), Nagy Zoltán (nagyimacy), Oláh Róbert (orobertosays), Szabados Melinda (Veszják), Török Tamás, Tréfás Hajnalka (Kovácsné), Verebélyi Tamás (Guts1983), Vígh Timi (Eprespuszedlee), Zsila Bence (zsebzsb) Segítőink: Bartók Anna (Fórum Hungary), Pinczés Ádám (InterCom), Pataki Andrea (UIP Duna Film) Elérhetőség: GameStar Plus, Táblamagazin Weboldal: www.cinestar.hu Email: filmmagazin@project029.hu Támogatónk: www.7even.hu Következő számunk megjelenése: 2015. június 19.

2 / FilmMagazin

FilmMagazin / 3

EHAVI PREMIEREK MÁJUS 7.

3 szív

A királynőért és a hazáért

Bosszúállók - Ultron kora

MÁJUS 14.

Csábítunk és védünk

Kukoricasziget

Dínó kaland

Az Ő nevében

4 / FilmMagazin

Torrente 5 - A kezdő tizenegy

MÁJUS 21.

Rekviem egy macskáért

Eden

Violette

Mad Max: A harag útja

Genesis: A siker útján

Tökéletes hang 2

MÁJUS 28.

A szerelem üstököse

Holnapolisz

Danny Collins

Poltergeist - Kopogó szellem

Bazi nagy francia lagzik

Serena

FilmMagazin / 5

HÁTTÉR

POLTERGEIST: KOPOGÓ SZELLEM Visszatért a nyolcvanas évek kultikus horrorfilmje! Írta: Sanya08

E

mlékeztek még azokra az időkre, amikor Sam Raimi még olyan eredeti, zsigeri hatást gyakorló horrorfilmekkel ajándékozott meg bennünket, mint a Gonosz halott 1-2, vagy a szuperhős-zsánerbe passzentosan illeszkedő Darkman? Kedvenc öltönyös rendezőnk újra kedvenc témájában, a természetfelettiben utazik, csak épp ezúttal produceri minőségben, a háttérben felügyelve a munkálatokat: a Poltergeist című klasszikus horror újráját pénzeli, melynek rendezője a Rém romot és Szikravárost dirigáló Gil Kenan.

Ha valakinek esetlegesen nem lenne ismert a cím: a Poltergeist egy 1982-es horrorfilm, mely az akkor még feltörekvő Steven Spielberg és Tobe Hopper (Texasi láncfűrészes

6 / FilmMagazin

mészárlás) rendezők munkáját dicséri, ám arról a mai napig folynak a viták, hogy végül is melyikük kézjegye a dominánsabb. Így vagy úgy, a szellemes horrorfilmek között abszolút etalon, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a ma generációjával is meg szeretnék ismertetni.

A történet szerint egy házaspár (Sam Rockwell és Rosemarie DeWitt) a csemetéivel új házba költözik. Ennek az új háznak viszont – mint az hamar kiderül – már van egy -két lakója, akik nemigen tűrik meg a betolakodókat, ennek folyamodványaként pedig szépen el is rabolják az egyik kislányt, akitől egyébként sem áll távol a természetfelettivel való kokettálás. A szülők szakértőket hívnak, és együtt próbálják viszszahozni a lányt, még mielőtt túl

késő lenne.

Spielberg-ék filmjének alapsztorija nem véletlenül ismerős, hiszen megannyi filmkészítőt megihletett már, legutóbb James Wan-ra hatott, elég csak megnézni az Insidious vagy a Démonok között című filmjeit: a hatás letagadhatatlan. Éppen ezért jogosnak bizonyul a kérdés: mi vette rá az alkotókat arra, hogy konkrétan újrázzák a nyolcvanas évek egyik kultikus művét? „Amikor elolvastam David forgatókönyvét, megértettem, hogy egy olyan utat talált, amely a Poltergeist-et egy új módon mutatja be és ezen keresztül sikerrel kreált egy modern és hátborzongató sztorit egy ostrom alatt álló amerikai családról.” – nyilatkozta Gil Kenan rendező, miután elolvasta David Lindsay-Abaire (Rabbit Hole) szkriptjét.

Az eredeti film szőke kislányának szerepét Drew Barrymore-nak szánták, akit aztán Spielberg vitt is magával az E.T.-be.

AZ EDDIGI POLTERGEIST-FILMEK

Poltergeist - Kopogó szellem (1982)

Kopogó szellem 2. A túlsó oldal (1986)

A nyilatkozatok valóban arra mutatnak, hogy ténylegesen igyekeztek egy másik megközelítésből bevenni a jól ismert történetet. Vagy legalábbis egy modernebb, mai szemmel nézve átélhetőbb közegbe helyezni a szituációt. Ellentétben az eredetivel, jelenlegi történetünk egy viharosan halványuló, jogfosztott amerikai külvárosban játszódik. Míg a nyolcvanas években ugye lényegében az amerikai álom manifesztumát köszönthettük mind a lakókban, mind a környezetükben, a remake-ben az ez irányú választásukkal azt próbálják sugallni, hogy a külváros sokszor igencsak messze kerülhet a biztonság- és komfortzónától. „Karaktereink megpróbáltak élni egy definitív, ideális külvárosi életet, de nem sikerült nekik. Ha hozzáadod a természetfeletti kísértés központi drámáját és a gyermekrablást ehhez a környezethez, akkor számíthatsz néhány meglepő dologra.” – mondta Kenan, akit a külvárosi élet végett személyes vonalak is kötnek a filmhez, melyet csak fokoz különleges filmkészítési stílusa, amiben többek között az nyilvánul meg, hogy az emberek miképpen definiálódnak a környezetük által.

Kopogó szellem 3. (1988)

A film 3D-ben készült (tehát jegyezzük fel: nem konvertált, hanem alapból 3D-re tervezték), aminek a lehetőségeit igyekezték rendesen kiaknázni az alkotók. Remélhetőleg tényleg így lesz és nem csupán olcsó gimmickké fajul a harmadik dimenzió eszköze.

Mindenesetre Raimi bizakodó Kenan rendezését illetően: „Gil-nek rengeteg tapasztalata van a suspense kreálásában és az ijesztgetésben. Ez a film prezentálni fog néhány feszültséggel teli jelenetet, ami aztán olykor meglepi a nézőt egy-egy váratlan poénnal.” Lényegében olyan, mintha saját fiatalkori énjét írná le, így nem meglepő, hogy jó választásnak véli Kenan-t. Mi pedig csak remélni tudjuk, hogy az eredmény több lesz egy „megnézed és el is felejted”-típusú horrornál.

Stáblista Rendező: Gil Kenan Főszereplők: Sam Rockwell, Rosemarie DeWitt, Jared Harris Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2015. május 28.

FilmMagazin / 7

HÁTTÉR

TÖKÉLETES

HANG 2 Van, akinek a haja is égnek áll az a capella stílustól, mások pedig egyenesen extázisba kerülnek ettől az előadásmódtól. Az utóbbiaknak szerencséjük van, hiszen itt van a Tökéletes hang 2, melyben az első részben megismert, szeretni valóan különc hősök újra összeállnak, hogy egy estén át szórakoztassanak minket. Írta: Veszják

A

Tökéletes hang 2-ben a Barden Bellák visszatérnek hozzánk. Az országos énekverseny megnyerése óta három év telt el, a csapat csúcsokat döntögetett, de egy botrány miatt veszélybe kerülhet az utolsó évük. A megoldás kb. Mission: Impossible kategória, hiszen el kell nyerniük a kijutás jogát a koppenhágai A capella Világbajnokságra. Azonban ez nem elég, a versengés okozta feszültség mellett még a végzős diákok problémái is nyomasztják őket, ezért minden erejükre szükség van ahhoz, hogy ismét mindenkit maguk mögé utasítva feljussanak a csúcsra.

A 2012-es első film megjelenése előtt az Elizabeth Banks-Max Handelman producer házaspárnak fogalma sem volt arról, hogy az egyetemi a capella csapatok korábban ismeretlen világában játszódó vígjátékuk mekkora világsikert fog aratni. (Csak néhány szám: a 17 millió dollárból forgatott film 113 millió dolláros összbevételt ért el, a zenei anyag pedig 2013 legnépszerűbb filmzenei korongja lett, egyben az évtized második legkedveltebb soundtrack-je.)

Brooks, aki ugyan már átélt hasonlót a Bazi nagy görög lagzi egyik alkotójaként, teljesen elképedt a siker láttán. „Bár a film szépen muzsikált a mozikban is, az igazán nagy áttörés DVD-n és VOD-on (Video-on-Demand) következett be – mondja Brooks. – Hihetetlenül hasított, minden korcsoportban imádták a nézők.” Olyanok is rajongtak a filmért, akikről senki nem gondolta volna. „Kaptunk egy e-mailt egy repülőgép-hordozóról, hogy az egész legénység egyfolytában a mi filmünket nézi. A haditengerészettől a sportolókig mindenki beleszeretett a Tökéletes hangba. Hihetetlenül örültünk, de természetesen kicsit aggódni is kezdtünk, mert alaposan ki kellett találnunk, milyen irányban induljon el a folytatás.” „Elsősorban az tetszett meg a sztoriban, hogy izgalmas és

8 / FilmMagazin

FilmMagazin / 9

HÁTTÉR

nagyon vicces lányokról szól – mondja Banks a Jason Moore által rendezett és Kay Cannon által írt filmről. – A történet egyik üzenete, hogy az utolsókból is lehetnek elsők, amit én mindig nagyon felemelő és örömteli tanulságnak tartottam.”

Az első film sikere láttán szinte azonnal eldöntötték, hogy hamarosan jön a folytatás, hiszen bőven van még mit mesélni a Bellák világáról. „A Tökéletes hang 2 további bepillantást enged a közkedvelt karakterek életébe, és jobban be tudjuk mutatni, kicsodák ők valójában. Izgalmas volt belegondolni, hol tartanak a Bellák három évvel később, mi történt velük azóta, hogy az előző rész végén elbúcsúztunk tőlük. Az első rész arról szólt, hogyan kerülnek össze, milyen érzés gólyának lenni, és miként formálódnak közöttük barátságok – most pedig elindulnak az életbe. Azt a kérdést próbáltuk feszegetni, hogy ilyenkor melyik barátodat viszed magaddal és ki lesz az, akit hátrahagysz.”

A második részben Banks úgy döntött, rendezőként is szeretné magát kipróbálni. „Én voltam az első

10 / FilmMagazin

rész producere, kint voltam a forgatáson minden áldott nap – mondja Banks. – Amikor elkezdtük összerakni a második filmet, nagyon reméltük, hogy Jason Moore rendezi majd. Az elhúzódó fejlesztési folyamat során azonban úgy döntött, inkább egy másik filmet készít el.”

Handelman tisztában volt azzal, hogy a Tökéletes hang óriási sikere után hatalmas kihívás lesz nekifutni a folytatásnak. „A Bellák keményen megdolgoztak a sikerért, és a közönség díjazta ezt – magyarázza a producer. – Látták, hogy hőseink legalulról kezdték, harcoltak valami ellen, és harcoltak egymásért is. A Tökéletes hang 2 legnagyobb kihívása az volt, hogy ott hagytuk el a Bellákat az első rész végén, amikor megnyerték az országos bajnokságot. Fenomenális teljesítményt nyújtottak a fináléban, tehát meg kellett találnunk a módját annak, hogy ismét vesztes pozícióból kelljen felküzdeni magukat, miközben már mindenki tudja róluk, hogy hihetetlenül tehetségesek. Úgy gondoltuk, hogy a Tökéletes hang 2 elején meg kell fosztanunk őket a trófeájuktól,

amit úgy oldottunk meg, hogy az elnök előtt égetik le magukat. Ezzel a nemzet szégyenévé válnak.”

A producerek ismét Kay Cannon forgatókönyvíróval dolgoztak együtt a Bellák új világának megalkotásán.

A Barden Egyetem biztonságos fészkét elhagyva a lányok a dán fővárosba utaznak, hogy megmérkőzzenek eddigi legkeményebb ellenfeleikkel. „Olyan világbajnokságot akartam, ahol a Bellák európai ellenféllel állnak szemben – magyarázza Banks. – Ez az az év, amikor diplomáznak, és behoztunk a képbe néhány új Bellát is. Arra jutottunk, hogy Beca lesz az, aki elsőként kilép a komfortzónájából és megküzd a Bellákra háruló felelősséggel. És ezzel megkezdi a történet új fejezetét.

Arra is nagy hangsúlyt fektettünk, hogy szintet tudjunk ugorni vizuális tekintetben – és a lányok elképesztően nézzenek ki, amit szerencsére sikerült is elérnünk.”

A mostani részben az összes Bella visszatér Beca vezetésével, és a múltbeli sikerek után most igencsak össze kell szedniük magukat, hogy újra a csúcsra juthassanak. „A Bel-

Az egyik legérdekesebb pletyka az volt, hogy Taylor Swift is megjelenik a filmben. Ezt egyelőre sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk

KÉSZÜL A TÖKÉLETES HANG 3 Még mozikba sem került a második rész, máris kiderült, hogy a harmadik is folyamatban van. A pénztáraknál nagy sikert elért Tökéletes hang után nem ért senkit sem meglepetésként, hogy érkezik a folytatás, a premier előtt nem sokkal pedig már az is kiderült, hogy harmadszorra is nekifutnak majd a remek zenei betétekkel operáló filmnek, ahol ismét visszatér Hailee Steinfeld karaktere, hiszen a második résztől kezdődően ő kerül a történet középpontjába. A Universal még tiltakozik, miszerint akkor kaphat zöld lámpát a folytatás, ha a második rész jól szerepel a pénztáraknál, de a stáb ((legalábbis Rebel Wilson) már úgy tűnik biztos a sikerben.

>> „A TÖRTÉNET EGYIK ÜZENETE, HOGY AZ UTOLSÓKBÓL IS LEHETNEK ELSŐK, AMIT ÉN MINDIG NAGYON FELEMELŐ ÉS ÖRÖMTELI TANULSÁGNAK TARTOTTAM.” << lákkal kicsit elszaladt a ló – magyarázza a Becát alakító Anna Kendrick. – Túl sok kivagyiság jellemzi az előadásmódjukat, és az új filmben azt hiszik, ezt még fokozni kell, pedig arra van szükségük, hogy nagyon jelentős mértékben visszavegyenek az arcukból, és újra felépítsék magukat.”

A Tökéletes hang 2 nem lenne tökéletes, ha hiányozna belőle Patricia, akit barátai és tisztelői csak Háj Amy-nek becéznek. Rebel Wilson a rá jellemző száraz humort megcsillantva indokolja, miért vállalta a visszatérést. „Megkérdeztem, hogy lesz-e szólóm ebben az új részben, és amikor kiderült, hogy igen, mondtam, hogy oké. Aztán azt kérdeztem, fogok-e meztelenül zuhanyozni, és erre is azt mondták, hogy igen. Mire én: akkor nem is kérek gázsit, megcsinálom ingyen!”

A viccet félretéve, Wilson annak örült a legjobban, hogy a karaktere szerelembe keveredik a folytatásban. „A közönség egy kicsit jobban megismerheti Háj Amy-t és az is kiderül, milyen hatást tesz rá, hogy befejezi az egyetemet.”

A munkában segítségükre van az egyik legnépszerűbb Bella, Aubrey (Anna Camp) aki bár már lediplomázott, most egy céges csapatépítőtábor programigazgatója lett, és nekiáll, hogy egy a capella túlélőtábor keretein belül a Bellák megvívják harcukat a sikerért. A színésznő örömmel mesél egyik kedvenc jelenetéről: „Rendezünk egy a capella túlélőtábort az erdőben, és a lányok keményen be vannak fogva. Van vízbecsúszás, drótkötélen siklás, farönkön egyensúlyozás, és mindenkinek nyakig bele kell mászni az iszapba. Szóval bekerülnek a centrifugába, és helytállnak, amiért nagyon büszke vagyok rájuk.”

Az új filmben debütáló új Bellák tagja Emily Junk, akit az Oscar-jelölt Hailee Steinfeld alakít. „Soha nem játszottam még olyan filmben, mint a Tökéletes hang 2 – mondja Steinfeld. – Mivel imádom a zenét, és kislány korom óta énekelek, táncolok, azonnal megragadtam az alkalmat, amikor megjött a felkérés. Ennél jobb feladatot el sem tudtam volna képzelni. Amit Emily tud a bellaságról, azt édesanyjától, Kathe-

rine-től kapta – folytatja a színésznő.

– Édesanyja idejében a bellaság azt jelentette, az illető maga a tökély.

Emily azzal a lendülettel esik be az egyetemre, hogy minden tökéletesen fog menni, de aztán leoltják, mert túlspilázza a dolgokat, és azzal sem szerez jó pontokat, hogy nem tudja: a siker alapja a kemény munka, és rendesen meg kell tanulni a számokat.” A másik friss hús Chrissie Fit, aki Flót, a közép-amerikai cserediákot alakítja. Chrissie így mutatja be karakterét: „Ő képviseli a való világot a csapatban, mert egy másik országból jött, ahol keresztülment bizonyos dolgokon…”

A capella, kiképzőtábor, verseny és szenvedélyes érzelmek: Ki ne lenne Bella?

Stáblista Rendező: Elizabeth Banks Főszereplők: Anna Kendrick, Rebel Wilson, Hailee Steinfeld Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2015. május 21.

FilmMagazin / 11

HÁTTÉR

HOLNAPOLISZ Brad Bird és Damon Lindelof egy olyan világba kalauzolnak el bennünket, ahol minden szép és minden jó, és ahol megannyi kaland és izgalom vár az emberre. Írta: Sanya08

A

mennyire ritkaságszámba megy mostanság egy-egy eredeti gondolat nagyvászonra ültetése, olyannyira hat üdítőnek az, ha olykor a mozikba kerül egy ilyen. Értékelendő, ha egy rendező, avagy egy forgatókönyvíró saját ötleteit, önnön agyszüleményeit, történeteit filmesíti meg, hiszen a mai világban, amikor a nagy nyári filmeket javarészét képregény-adaptációk / folytatások teszik ki, ennek hatványozottan örülni kell. Vagy legalábbis mindenképpen érdemes értékelni magát az igyekezetet.

Brad Bird (akinek olyan ragyogó kivitelezésű mozgóképeket köszönhetünk, mint a Hihetetlen család, vagy a L’ecsó) Damon Lindelof forgatókönyvíróval karöltve épp egy ilyen eredeti ötletet szeretnének prezentálni. Holnapolisz című filmjükkel egy olyan történetet mesélnek el,

12 / FilmMagazin

melyben egy fiatal lány betekintést nyerhet egy tökéletes világ jövőképébe, és akinek aztán a George Clooney által megszemélyesített egykori tudós csodabogárral kell összefognia a túlélés érdekében.

Legalábbis ez az, ami az előzetesekből a cselekményt illetően kiderül. Azon kívül, hogy megannyi színpompás akciójelenet, kaland és izgalom vár a család összes tagjára.

Tekintve, hogy Lindelof-produkcióról van szó, ennyivel nagyjából meg is kell elégednünk a bemutató napjáig: a forgatókönyvíró híres a titoktartásáról és az enigmatikus cselekményeiről, barátunk ugyanis előszeretettel használ kérdőjeleket, hogy aztán még több kérdőjel képződjön a kér-

Az 1964-es Világkiállítás jelentőségéről mindent elárul, hogy nagyjából 52 millió fős látogatottsága volt az eseménynek.

dések feltevése által. Elég, ha csak a Prometheus-ra gondolunk, mely sok nézőnél – teljes joggal – kivágta a biztosítékot, vagy épp a szintén sokakat irritáló Lost fináléra. Lindelof személye ennek fényében könnyedén válhat a projektre nézve fenyegető hatással, ugyanakkor kompenzálásképpen ott virít Brad Bird neve, mely az évek során garanciává vált a minőségi szórakozásra.

Bird és Lindelof még 2008-ban találkoztak először egymással, amikor is Michael Giacchino (aki a

litást, miszerint az emberek jövőképe mentes bármiféle pesszimista hangvételtől. A jövőbe vetett optimizmus hiánya az, amely egy történet elmesélésére késztette a forgatókönyvírót és ez volt az az ötlet, amely Bird szemében is előidézte azt a bizonyos csillogást.

Ez az attitűd, ez az optimizmus – melyet mindketten hiányolnak nem csupán a ma emberéből, de a ma filmjéből is – nagy szerepet játszik a Holnapolisz-ban, ugyanakkor állításuk szerint a pesszimizmus húrjai is

>> „MÁR

ELÉG MÉLYEN JÁRTUNK A HOLNAPOLISZBAN ÉS EGY PILLANATIG ÚGY TŰNT MEG TUDOM OLDANI, HOGY EZ UTÁN RÖGTÖN ÁTTÉRJEK A STAR W ARSRA. VISSZA KELLETT VÉGÜL LÉPNEM ÉS TUDOM, HOGY FANTASZTIKUS LESZ A STAR W ARS, DE ÖRÜLÖK, HOGY MEGCSINÁLHATTAM EZT A FILMET.” << L’ecsón is és a Lost-on is dolgozott zeneszerzőként) bemutatta őket egymásnak, innentől kezdve pedig már csak idő kérdése volt, hogy a két markáns kézjegyű alkotó mikor ülnek le egy projekt megbeszélését illetően. Erre nem is kellett olyan sokáig várni, nem sokkal ezután el is kezdtek brainstormingolni: Lindelof előadta egy ötletét, melynek lényege, hogy egyfajta nosztalgia gyanánt visszahoznák azt a régi menta-

megpendülnek a főhősnő által, aki a szerzőpáros szerint az érem mindkét oldalát megtapasztalja. A film szerint egy hányattatott sorsú tinilányról van szó, aki többször konfrontációba kerül a hatóságokkal, majd egy különleges kis kitűző révén eljut egy férfihoz, aki talán tudja Holnapolisz titkait. Tudja, hogy mi fán terem ez a különleges világ.

Clooney karaktere az egykori önmagához képest sokat változott, a film

FilmMagazin / 13

HÁTTÉR szerint már egy megkeseredett, magányos figura, aki a Britt Robertson által játszott lány hatására újra esélyt kap arra, hogy megtapasztalja a tudomány fantasztikus tulajdonságait és ne csupán az árnyoldalt lássa.

VILÁGOT ALKOTNI „Úgy gondolom, az egyik valódi oka annak, hogy a legtöbb filmen, tvsorozatban, videojátékban látott jövőkép teli van rombolások nyomaival, hogy sokkal könnyebb szétverni, mint építeni valami újat.” – állítja Lindelof, melyben bizony lehet valami igazság. Megnézhetünk bármilyen filmet a témában, sose látjuk azt a „szép új világot”, mindig pusztulás nyomait, világégést és válogatott borzalmakat látunk, pedig tényleg: mennyivel izgalmasabb lenne már látni, ahogy valaki felépít valamit, amiben tetten érhetőek saját vágyálmaink rémálmaink manifesz-

lódása helyett. E világ felépítésében és részletes megtervezésében Bird és Lindelof segítségére volt Jeff Jensen (akinek a nevéhez nem fűződik komolyabb projekt, íróként ez az első munkája), aki pedig mindezt konkrétan vizualizálta, nem volt más, mint Claudio Miranda (ő fényképezte többek között a Feledést, a Pi életét és a Benjamin Button különleges élete című dolgozatot). „Volt hat hónapunk arra, hogy felépítsük ezt az univerzumot, ez olyan, amit televízióban nem tehetsz meg – mondja Lindelof. – A legtöbb munkánk Walt Disney futurizmusán és az 1964-es World’s Fair-en alapult.” Sőt mi több, Disney maga nagy hatással volt a film világára. A nagy álmodozó szellemiségét voltak hivatottak megidézni, és Bird szerint, ha csak egy kicsit is átadnak valamit abból a nagyságból, amit Mickey egér apukája képviselt, akkor már sikert értek el. Miként képes

NEM HIÁNYOZHAT A VARÁZSLAT SEM Bár alapvetően sci-fi filmről beszélünk, a készítőknek ihletforrásként szolgált a 7 Harry Potter történet is. „Ami Roxfort a varázslatnak, az Tomorrowland a tudománynak: mindkettőt könnyedén megtalálod ha ’mágus’ vagy, és lehetetlen rábukkanni, ha laikus – meséli Damon Lindelof . Walt Disney nem egy karaktere a történetünknek, mégis úgy hivatkozunk rá, hogy van valami köze Tomorrowland csodás világához.

Ez egy kis kitűző, amit ha megérintesz, akkor elrepít téged egy másik világba, így kerül Casey (a főszerelő lány) először Tomorrowland-be. Ő egy mugli, aki véletlenül áttéved a 9 és 3/4-ik vágányon, és valami olyan dolgot lát, amit nem lenne neki szabad. Amikor először odakerül, nem biztos benne, hogy ez valóság, vagy sem. Ez olyan, mint amikor álmodsz valamit, de közben nem vagy teljesen tudatában annak, hogy tényleg álmodod-e.”

14 / FilmMagazin

a technológia és a tudomány javítani, változtatni az életünkön? A Holnapolisz alkotói ezeket a kérdéseket is igyekeztek körbejárni, amiben szintén előképnek számított Disney munkássága.

Másrészről pedig maga a cím (Tomorrowland) egy Disneyland-beli park által inspirálódott, mely Bird fantáziáját eléggé megmozgatta: „Az egyik utolsó dolog, amit Walt letett az asztalra, az az 1967-ben, hat hónappal a halála után megnyílt új Tomorrowland. A dizájnt nézve olyasvalamit alkotott, amely az üzletembereknek folyamatos kihívást okoz, hiszen elméletben ez az egyetlen olyan szegmense Disneyland-nek, amely – természeténél fakadóan – állandóan változik, hiszen a jövő folyton formálódik.” A folyton változó jövőt Michael Eisner, a Disney egyik feje aztán úgy oldotta meg a Tomorrowland-parkban, hogy Jules Verne regényíró által

Lapzártánk után érkezett, hogy Brad Bird következő filmje a Hihetetlen család 2 lesz. Énekszó, tánc, dobpergés!

megálmodott ötleteket használt fel, ezzel pedig a jövő egyfajta kapszulába lett zárva.

FIATALOKÉ A JÖVŐ A film főszerepében a 25 éves Britt Robertson látható, aki bár több nagyközönség által látott filmben játszott (Sikoly 4; The Longes Ride; Elpuskázva), minden bizonnyal ez lesz az a kitörés, ami meghozza neki a világsikert. Ha Brad Bird-öt kérdezzük, ő is azon a véleményen van, hogy a hölgy nagy karrier elé néz, ám Robertson üdítően földhözragadt személyiségnek tűnik: „Még mindig pizsamában járok le a boltba és ez senkit nem érdekel.” – mondja. És hogy mi is a Holnapolisz? Robertson bizonytalan szavai szerint: „Egy alternatív univerzum, amely a mi időnkben létezik, és…Még mindig nem adták meg nekem, hogy mit kéne ilyenkor mondanom. El se hiszem, hogy bíznak bennem: nem

szúrom el.” Legutóbb Jennifer Lawrence személyében ismerhettünk meg ennyire szimpatikus és „emberi” fiatal színésznőt és csak remélni tudjuk, hogy a későbbiekben is megmarad a sztárság átkos tulajdonságai nélkül.

STAR WARS HELYETT Brad Bird nem akármilyen projektet dobott annak kedvéért, hogy kitartson „gyermeke” mellett. Egy ideig felmerült a neve a Star Wars legújabb epizódját illetően, de inkább elutasította az ajánlatot. A következőkkel indokolta: „Már elég mélyen jártunk a Holnapoliszban, George nagyon elkötelezett volt és egy pillanatig úgy tűnt meg tudom oldani, hogy ez után rögtön áttérjek a Star Wars-ra. Vissza kellett végül lépnem és tudom, hogy fantasztikus lesz a Star Wars, de örülök, hogy megcsinálhattam ezt a filmet. Továbbá, ritkán adódik meg az embernek,

hogy egy ennyire nagy és eredeti filmet készíthet, ezt a lehetőséget nem szabadott kihagyni.” Nos, Birdöt nem vádolhatjuk meg azzal, hogy eladná a lelkét, benne bízhatunk, hogy előrukkol eredeti tervekkel és nem kötelezi el magát egy-egy franchise mellett. Habár tény, hogy azt a régóta ígérgetett Hihetetlen család-folytatást csak elkészíthetné, ne csak a Marvel legyen egyeduralkodó a műfajban, méltó vetélytársa is lehetne végre nekik.

Mindenesetre nagyon reméljük, hogy megérte a sok, fáradtságos munka és valóban egy olyan alkotást tettek le az asztalra, amely méltó a rendező előző műveihez. Bárhogy is: Bird egy kincsnek számít Hollywood-ban. Aki nem hiszi, az nézze csak meg a Hihetetlen családot. Onnan mindent megtud, amit tudni lehet a direktor történetmeséléshez és karakterekhez való különleges érzékéről.

Stáblista Rendező: Brad Bird Főszereplők: Britt Robertson, Hugh Laurie, George Clooney Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2015. május 28.

FilmMagazin / 15

HÁTTÉR

TERMINATOR:

GENISYS

Az isten legyen irgalmas ahhoz, aki az első két Terminátor után megint hozzá mer piszkálni a témához. Alan Taylor rendező viszont pontosan ezzel próbálkozik, lássuk mit várhatunk a végeredménytől. Írta: Kovácsné

16 / FilmMagazin

A készítők a komor hangvételű Terminátor: Megváltás után ezúttal a humornak is nagyobb teret engednek majd.

A

Terminátor, alias Halálosztó (illetve az általam nem ellenőrzött, de rendkívül népszerű legenda szerint tőlünk eggyel északabbra „Elektromodulator”) és a Terminátor 2 (Az ítélet napja, azaz Elektromodulator Dva) abban a szerencsés helyzetben volt, hogy jókor volt jó helyen. Nyilván mind a két filmnek megvoltak a maga objektív erősségei is: az elsőnek a nyers brutalitás, meg a meztelen Schwarzenegger; a másodiknak pedig az a modern technika, ami a mai napig teljesen élvezhetővé teszi. De volta-

képpen mind a kettő azért volt olyan elképesztően sikeres, mert valahogy pont azt tudta nyújtani – mind látványban, mind történetben, mint atmoszférában –, amit a nép akkoriban látni akart. Akárhogyan is próbálták utána folytatni a sorozatot, a Terminátorok számától, ivarától és Arnie aktuális jelenlététől függetlenül mindig zátonyra futottak vele, mert aki az eredeti részeket kedvelte, az nem kapta meg a retro-fílinget, aki meg tizenévesen sétált be a moziba, annak túl retro volt az egész. A Gépek lázadása még hagyján, az tény-

leg valahogy olyan feledhetőre sikerült, de állítom, hogy a negyedik rész (a Megváltás) a maga nemében egyáltalán nem volt rossz (a szívátültetéses baromságtól eltekintve), csak mindenki azt a Terminátort kereste benne, amit nyilvánvaló okokból nem tudott utánozni. (Bár a többség a jelek szerint meg pont fordítva gondolja, mert a paradicsomos véleményformálóknál a Gépek lázadása 70%-ot ért el, míg a Megváltás mindössze 33-at). Lényeg a lényeg: a Terminátor kicsit olyan, mint a Beatles. Eszembe nem jutna elvitatni az érdemeiket, a mai napig szívesen megélvezem mind a kettőt, de ha valaki megpróbálna OLYAN zenét nyomni manapság, mégpedig OLYAN cuccokban, az úgy hatna, mintha egy OLYAN valaki megpróbálna végigkergetni egy OLYAN nőt egy OLYAN világban.

Valaki mégis mindig veszi a bátorságot, és megpróbál még egy réteg élő szövetet lenyúzni a fémvázról. A legújabb termék a Terminátor: Genisys, amely 2015 júniusában kerül a mozikba. Az alkotók a jelek szerint úgy döntöttek, hogy az eddigi relatí-

FilmMagazin / 17

HÁTTÉR

ve szögegyenes történetek helyett valami nagyon-nagyon rafináltat fognak feltálalni a közönségnek: igaz, hogy mostanában én sem vagyok szellemileg a topon, de azért túlzásnak tartom, hogy az interneten található, tízsoros összefoglalónak kétszer kellett nekiugranom, hogy egyszer megértsem, mert itt az ötödik részben lesz ám márkatalálkozó, és csak úgy rajzanak majd a T széria különböző típusai. Tehát a történet: 2029-ben vagyunk, ahol John Connor (immár nem Christian Bale, hanem a 2010-es évektől kezdve szépen lassan egyre feljebb kapaszkodó Jason Clarke) még mindig az ellenállás vezetőjeként nyüstöli a Skynet-et. Értesül róla, hogy a Skynet már megint babrál a téridő szövedékével, és mind a múltból, mind a jövőből támadást készül indítani ellene. Connor tehát visszaküldi a múltba egyik megbízható emberét, Kyle Reese-t (Jai Courtney, aki ka-

18 / FilmMagazin

pásból két megbocsáthatatlan filmben is szerepelt már, az egyik a Die Hard 5 volt, a másik pedig az Én, Frankenstein), hogy mentse meg az anyját, Sarah Connor-t (Emilia Clarke, a Sárkányok Anyja). Eddig ugyebár nagyjából mindenki ismeri a történetet, itt jönne az, hogy az ifjú osztrák titán órákon át hajkurássza a nem kevésbé ifjú Linda Hamilton-t és Michael Biehn-t, de végül szükségszerűen elbukik, akármilyen nagy benga állat (illetve pont azért, népmesei fordulat, stb.) De Schwarzenegger a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető már ifjúnak, Linda Hamilton ezer éve már csak tévésorozatokban szerepel. Nem véletlen tehát, hogy Kyle Reese kénytelen megállapítani: a múlttal valami nem stimmel. A Skynet valamikor később már visszaküldött egy Gonosz Terminátort valamivel korábbra, hogy Sarah Connor-t még gyerekként ölje meg, az ellenállás pedig visszakül-

A SOK P ÉNZ LEHET ŐVÉ T E TTE AZT IS , HOGY A FIATAL ARNIE-T T ELJES EGÉSZ ÉBEN LEANIM ÁLJÁK

dött egy átprogramozott Jó Terminátort, hogy védje meg a kislányt.

Sarah Connor-t ezen az idővonalon tehát egy Terminátor (Jó) neveli fel, azaz eleve mindennel tisztában van, amit az 1984-es filmben még olyan nehezen sikerült neki megmagyarázni. No, mostan ekkor jön az, hogy Sarah Connor-nak, Kyle Reese-nek és a

Schwarzenegger a forgatást fárasztónak és unalmasnak titulálta, a kész filmet viszont észveszejtőnek nevezte.

jó Terminátornak (Schwarzenegger), aki közben megöregedett (mi van?) meg kell küzdeniük a Skynet által küldött T-800 (klasszik) és T1000 (hígfolyós) típusú terminátorokkal (utóbbit Lee Byung-hun, a G.I. Joe Viharárnya játssza), VALAMINT az időközben a Skynet által ember-kiborggá átoperált T3000-es John Connor-ral. Hát, lehet hogy ez a filmben elszotyogtatva működni fog, de így tömören leírva még sokadszorra is elég zsibbasztó.

Magának a film elkészítésének a története ott kezdődik, hogy a Megváltást jegyző The Halcyon Company 2007-ben még trilógiában gondolkodott (ez valami fertőző betegség lehet újabban), aminek ugye a Megváltás lett volna az első darabja, de 2009-ben a vállalat csődöt jelentett. (Nagy simlisek lehettek pedig az illetők, mert az hagyján, hogy egy ideig az övék volt a Terminátorhoz kapcsolódó összes jog – többek között ezért kellett olyan sokat várni a mostani részre – de ráadásul két

évig ők bitorolták a Philip K. Dick életműre vonatkozó elővásárlási jogokat is, ami akkor is egy aranybánya, ha Philip K. Dick-ből legalább olyan nehéz nézhető filmet csinálni, mint a Terminátorból). A Halcyon csődje után a jogi helyzet komplikáltabb volt, mint az Öt Terminátor Csatája. 2009-től felfelé gyakorlatilag minden évben bejelentette valaki, hogy megcsinálja az új részt, csak hogy másvalaki azonnal belekössön, míg végül a jogokat az Annapurna Pictures vette meg (melynek tulajdonosa amúgy az Oracle egykori vezérigazgatójának, a világ hatodik leggazdagabb emberének a lánya, Megan Ellison). Akár meg is mondhatnám, hogy a stúdió nevéhez milyen alkotások fűződnek, de minek, mert ez is kiszállt a végén a filmből (Megan Ellison viszont maradt, sőt, a bátyját is beszervezte, aki amúgy a Z világháború és a Sötétségben – Star Trek producere volt). Addigra viszont már forogtak a fogaskerekek, és elképesztő nyűglő-

FilmMagazin / 19

HÁTTÉR >> ÁLLÍTÓLAG AZT IS CAMERON TALÁLTA KI, HOGY A RÉGI TÍPUSÚ TERMINÁTOR MEGÖREGEDHET, UGYANIS CSAK A BELSEJE VAN FÉMBŐL. <<

dés után a végleges producereknek valamint a Paramount-nak végre sikerült rendezőt, szereplőket, meg hasonlókat találni a készülő alkotáshoz. (Eleinte olyan nevek merültek fel, mint James Cameron, az első két rész rendezője; Ang Lee, vagy az inkább a végtelenített Halálos iramban sorozat hatodik részét választó Justin Lin. Végül aztán Alan Taylor lett a rendező, aki a Thor: Sötét világ kapcsán lehet ismerős, de a Trónok harcából is rendezett hat epizódot). A Paramount annyira belelendült a dologba, hogy rögtön be is jelentette a 2017-es és 2018es folytatást, úgyhogy csak nem ússzuk meg a trilógiát. (A sietség egyik oka, hogy Cameron 2019-ben visszakapja a Terminátor jogait.)

A Genisys-hez sikerült felbérelni a Viharsziget kiváló forgatókönyvíróját, Laeta Kalogridis-t. (Ha valaki, ő biztosan el tud bánni a muslincaként rajzó Terminátorokkal. Meg a másik forgatókönyvíróval, Patrick Lussierrel, akinek a Drakula 2000 és a Féktelen harag című celluloid melléktermékeket köszönhetjük.) Kalogridis egyébként csak az általa végtelenül tisztelt Cameron kifejezett engedélyével volt hajlandó beszállni a forgatókönyvírásba, nem mintha Cameron nem lett volna ott végig a

20 / FilmMagazin

háttérben, Schwarzenegger például gyakran kérte ki a tanácsát, lévén régi cimborák. Állítólag azt is Cameron találta ki, hogy a régi típusú Terminátor megöregedhet, ugyanis csak a belseje van fémből.)

Az előzetesek alapján a látványnál nem számított a pénz (bár az első három részt jegyző make-up szakember, a Schwarzenegger-t 19 film-

ben festegető és a Terminátor 2-ért Oscar-díjat kapó Jeff Down-t nem lehetett rávenni a részvételre). A sok pénz lehetővé tette azt is, hogy a fiatal Schwarzenegger-t teljes egészében leanimálják, vagyis nem kerestek egy Arnie külsejű húszéves testépítőt – a testépítő sportág változásai nyomán mondjuk nehéz is lett volna – hanem megoldották motion

SCHWARZENEGGER IS MEGSZÓLALT Nemrégiben az Arnold Classic nevezetű sportfesztiválon lehetett elcsípni az egykori testépítőt és szenátort, aki meglepően bő szavúan nyilatkozott legújabb filmjéről. Részletekbe bonyolódva mesélte el például azt, hogyan is fog megküzdeni az 1984-es önmagával. „Végre újra öszszekaptam magam, és ez remek. Szerintem nagyon jó kis film lesz, nagy-nagy meglepetésekkel, amikre az előzetes alapján biztosan nem számíthattok. Láthattátok a fiatal önmagam és az bizony a legkisebb részletig animáció. Hosszú rész lesz amiben szerepet kap majd, szóval elég nagy munka volt vele. A jelenetben 1984-ben járunk, ahol a fiatal Arnie sétál az utcán, természetesen meztelenül, ezt követően elsüti a híres mondatot: “Add át a ruhád!”, ekkor megszólal egy másik hang: “Nem lesz rá szükséged!”. A kis pubi önmagam ekkor körbenéz, honnan jöhetett a hang, majd megpillantja a jelenkori Arnie-t (vagyis engem) egy shotgunnal, aki aztán el is kezd rá tüzelni. Nagy meglepetésekkel készülünk. Többek között még az sem derült ki, hogy valójában ki is a legnagyobb ellenlábas. Arra is fény derül, hogyan lettem átprogramozva, és az időutazásról is több szó esik majd. Nem utazhatsz úgy az időben, hogy fém van nálad, márpedig a gépek mind fémből vannak, szóval amikor megkopik a bőr a karomon egy bizonyos sav miatt, minden balul sül el és nem leszek képes utazni az időben.”

A trilógia következő részeiről a premierdátumokon túl még azt is tudni, hogy Schwarzenegger biztosan szerepet fog kapni bennük.

capture-rel és számítógéppel. Hogy ez mennyire lesz hiteles, arról hadd ne formáljak most előzetes véleményt, mert azt nem biztos, hogy elbírja a virtuális papír. Láttam belőle néhány villanásnyit, tudom hogy miről (nem) beszélek. Pedig állati büszkék ám az alkotók arra a jelenetre, ahol Arnie, akár csak Ló Szerafin a Négyszögletű Kerekerdőben, legyőzi önmagát. A sok pénzzel viszont az szokott lenni a probléma, hogy a tulajdonosai nem nagyon szoktak kockáztatni (ezért van sok pénzük) és szívesebben használnak máshol már bevált, éppen ezért nem igazán eredeti megoldásokat. A bennem lakozó gonosz kisördög ide sorolja pl. az „alternatív idővonal” ötlet átvételét az új Star Trek filmekből. Ott működött. De pont azért működött, mert valami szemtelen fenegyerek szembe merte köpni a rajongókat. Itt már nem lesz újdonság.

Az egész filmet nyilván úgy kellett fazonírozni, hogy az 1980-as és ’90es évek kőkorszaki világát megérteni képtelen fiatalok is be tudják fogadni. Ehhez nagy segítséget nyújtott maga az alapsztori az öntudatra ébredő, mindent behálózó gépekkel (ha belegondolok, az én telefonom is kezd olyan mértékben öntudatára

ébredni, hogy hamarosan agyontaposom), de energiát nem kímélve a színészeket is úgy válogatták össze, hogy garantált legyen a fiatalos image. Jó, oké, Schwarzenegger-t nem úgy válogatták össze, ő azért van, mert részint muszáj, részint így remélhetőleg az eggyel, de inkább kettővel idősebb korosztályt is be lehet csábítani a moziba. A papáknak és mamáknak azzal is megpróbáltak kedveskedni, hogy az 1980as években játszódó jeleneteknél igyekeztek utánozni a legelső Terminátor film kékes tónusú, sötét színvilágát. Mondom, itt minden egyes nézőnek igyekeznek a kedvére tenni, még a pattogatott kukoricát is Terminátor feliratú meztelen nő fogja a férjem kezébe nyomni a moziban (azt próbálja meg). Kicsit fázom ettől a megközelítéstől, mert azok a

filmek szoktak igazán jók lenni, ahol az alkotók merik azt mondani, hogy: „Eszitek, nem eszitek, nem kaptok mást”. A nézőközönség meg (hacsak nem nézték az elejétől fogva teljesen és jóvátehetetlenül hülyének) nagy örömmel dől hátra, hogy „Ez az, nyűgözz le”. Sajnos van egy olyan benyomásom, hogy az új Terminátor menthetetlenül langyos lesz.

De én fogok a legjobban örülni, ha esetleg tévednék.

Stáblista Rendező: Alan Taylor Főszereplők: Emilia Clarke, Arnold Schwarzenegger, Matt Smith Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2015. július 2.

FilmMagazin / 21

26 / FilmMagazin

KRITIKA AMIT LÁTNI ÉRDEMES „Minden egyes képkocka tartogat valami újat, ahogy megismerkedünk egy új karakterrel, helyszínnel, történéssel, Whedon nem kímél, és azonnal dolgozza fel az agyunk az újabb információkat, mint egy gigászi sebességű processzor, amíg a végére már valóban kezd összekuszálódni a történet, ahogyan ezt a legtöbb kritika negatívumként meg is említi.” >> 24.

KELLEMES MEGLEPETÉS „Ha akarunk, akkor agyalunk a képek jelentésén, ha akarjuk, akkor inkább kizárjuk, de így is úgy is döbbenetes esztétikai élményben lehet részünk. Mindez annak fényében is érdekesnek bizonyulhat, hogy a film lényegében egy kétszereplős dráma, ami első blikkre a nők puszta látványán kívül nem sokban indokolja a gyönyörű képi világot és atmoszférikusságot.” >> 48.

KESERŰ CSALÓDÁS „A film egyik ballébése a casting terén jelentkezik: Jennifer Lawrence ugyan tehetséges színésznő, de a határai egyre látványosabban kirajzolódnak. Míg Katniss-ként abszolút ragyogónak bizonyul, addig Serena karakterét képtelen eladni. Nincs meg benne az az intenzitás és az a tapasztalat (le-gyen színészi, legyen személyes), amit segítségül hívhatna. >> 42.

ÉRTÉKELÉSI SZEMPONTJAINK 0-10%: Valószínűleg ki fogsz menni a moziból (mert ugye mindenki a moziban nézi a filmeket...).

10-20%: Végignézed talán, mert kifizetted, de valószínűleg játszol alatta a kólásüveggel (mi hattyút szoktunk hajtogatni a jegyből, az is jó).

20-30%: Ha esik az eső, zárva a vidámpark, és nem adnak más filmeket, belefér, bár személy szerint jobban preferáljuk a sárpocsolyákban való szórakozást.

30-40%: Szintén már nézhető, de azért inkább valami mást tölts le... illetve töltsd el jobban az időd a moziban.

40-50%: Átlagos filmek, teljesen átlagosak... mondtuk már, hogy átlagos?

50-60%: Van bennük valami kicsi extra, annyira azok nem érdekesek, de itt már élvezhető egy alkotás, valamelyiket szeretheti is az ember, esetleg rétegfilmek. Ha 990 ft a boltban, érdemes beruházni rá.

60-70%: Érdekes, izgalmas filmek lehetnek, csak akkor válassz mást, ha van a több pontosok közül a kínálatban.

70-80%: Nagy hype, körüllengés, nem tökéletes, legendás filmek, de azért szeret ilyeneket nézni az ember, a DVD-vel is remek estéd lehet, ha pedig nem láttad, mindenképpen érdemes.

80-90%: Erősen karakteres, meghatározó film, DVD-n mindenképp ajánlott, garantáltan napokig kattogni fog rajta az agyad.

90-100%: Meghatározó, elsöprő alkotások, amelyek az életünkbe nagy változást vittek, amiket magunk is beszereztünk DVD-n, élvezet megnézni őket bármelyik nap bármelyik 1,5-3 órájában.

FilmMagazin / 23

KRITIKA

BOSSZÚÁLLÓK: ULTRON KORA Egy mindenkiért, mindenki Ultron ellen! Írta: Guts1983 / Keretes anyag: TomPowell S.H.I.E.L.D. (Strategic Homeland Intervention Enforcement Logistics Division Stratégiai Honvédő Iroda Elhárító és Logisztikai Divíziója), azaz a Második Világháború utáni időszakban, Nick Fury (Samuel L. Jackson) által alapított, hihetetlen technológia tudással rendelkező, a Föld békéjéért küzdő terrorizmus-elhárító és hírszerző szervezet megsemmisült. A világ leghatalmasabb szuperhőseit, a Bosszúállókat is magába tömörítő organizmus romjai felett viharfelhők gyülekeznek, így a milliárdos playboy és feltaláló zseni, Tony Stark, azaz Vasember (Robert Downey Jr.) egy eddig még sohasem látott, nagyszabású és rendkívüli precizitást igénylő projektbe kezd: megalkotja Ultron-t (James Spader), a komoly öntudattal rendelkező, önképző mesterséges intelligenciát.

Terve azonban kudarcba fullad, ugyanis Ultron a teremtője és az emberiség ellen fordul, a béke megőrzése és fenntartása helyett totális

A

anarchiát, káoszt és pusztulást okozva. Vasember, Amerika kapitány (Chris Evans), Thor (Chris Hemsworth), Hulk (Mark Ruffalo), Fekete Özvegy (Scarlett Johansson) és Sólyomszem (Jeremy Renner), Nick Fury igazgatóval, valamint annak helyettesével, Maria Hill-el (Cobie Smulders) kooperációban készülnek fel életük eddigi legnehezebb harcára, hogy szembeszálljanak és megállítsák a rebellis gépet, aki a Föld elpusztítását tűzte ki céljául. Útjuk során találkoznak a szintén természetfeletti képességekkel rendelkező testvérpárral, Higanyszállal (Aaron Taylor-Johnson) és Skarlát Boszorkánnyal (Elizabeth Olsen), valamint Vízióval (Paul Bettany), hogy az új trióval kiegészülve folytathassák rendíthetetlen küzdelmüket legyőzhetetlennek tűnő antagonistájuk ellen, harcolva földön, vízen és levegőben egyaránt.

Az már pár éve prognosztizálható volt, hogy hihetetlen mennyiségű képregény-adaptációt kapunk majd,

mind a DC, mind pedig legnagyobb riválisa, a Marvel háza tájáról. Bátran kijelenthető, hogy a feldolgozások aranykorát érjük, ahol születnek igazi gyöngyszemek és kommerszebb alkotások is, de a bőség szaruja nem látszik megpihenni. 2012 sorsfordító volt ezen a téren, hiszen a Bosszúállókkal végre valahára valóra várt minden rajongó álma, és Josh Whedon (a máig elképesztő sikernek és elismerésnek örvendő projekt rendezője) egy csapásra Hollywood krémjében találta magát – nem alaptalanul! Az ítészek által és bevételileg is maximálisan honorált mestermű után nem volt kérdés, hogy kinek a kezében összpontosuljon újra a direktori hatalom. Az ígéretekhez híven a nagyobb, szebb, jobb elven fejlesztett Ultron korát is a már bizonyított és tehetséges rendező kapta készhez. A bejelentés óta milliók várták lélegzetvisszafojtva a debütálás pillanatát, spekulációk láttak napvilágot az azóta megjelentetett trailerek / teaserek és az

SZUPERHŐSMARATON Az Ultron kora kapcsán újranéztük az eddigi két fázis filmjeit, és megállapítottuk, hogy van, amin segített a nosztalgia és a rajongás, van ami közel sem olyan rossz, mint ahogy emlékeinkben élt és van, aminek abszolút kijár az álló ováció. Mindezzel együtt igyekeztünk minél pontosabb látleletet adni a Marvel jelenségről, annak előnyeiről és hátulütőiről egyaránt.

sorsfordító év volt a képregények feldolgozása tekintetében. Az év legfontosabb moziseseményévé avanzsáló A Sötét Lovag azóta is diktálja a trendeket műfajon belül, mind az elenyésző DC adaptációknál (Az Acélember), mind a hazatérő Marvel hősöknél (A csodálatos Pókember), függetlenül attól, hogy mennyire indokolt az adott hős esetében. Azonban Christopher Nolan trilógiájának a középső darabját alig pár hónappal megelőzte egy lényegesen könnyedebb (és bizonyos szempontból stílusosabb) darab.

Hogy Tony Stark miért lett akkora sztár már akkor, az több tényezőn múlott, de bizonyos, hogy közrejátszott benne az előzetesek alatt hallható AC/DC, valamint Robert Downey Jr. már itt is utánozhatatlan, magával ragadóan laza (Mit laza?

HALÁL LAZA!!!) stílusa.

Persze ahhoz, hogy Tony Stark a szelek szárnyán szárnyalhasson Black Sabbath-ra, sok mindennek kellett történnie. Egyrészt az, hogy a karakter jogaiért nem kapálóztak a stúdiók. Amikor a Marvel képregénykiadó vállalata annak idején a csőd-

VASEMBER (2008) Talán bátran kijelenthető, hogy 2008

24 / FilmMagazin

be táncolta magát, szépen eladták Hollywoodnak szinte minden olyan hősük jogát, amelyiket csak lehetett.

Elvégre Batman-nek és Supermannek ideig-óráig bejött! Így kerültek a mutánsok és Fantasztikusék a Foxhoz, a zöld behemót Hulk az Universal-hoz, a James Cameron-t is megjárt Pókember pedig a Sony-Columbiához. Vasember és társai viszont nem különösebben érdekeltek senkit, így a végül talpra álló Marvel stúdiót alapított, hogy maga vigye vászonra megmaradt hőseit, akikből akadtak szép számmal. Hogy ne

legyen akkora csúfos kudarc, a produceri felügyeletet a Pókember filmekért akkor is felelős (és mind a mai napig ahhoz láthatóan nem értő, és a rajongókra nagy ívben tojó) Avi Arad, valamint a filmes pályafutását az X-Men filmeken kreatív konzultánsként közreműködő Kevin Feige látta el. A rendezői székbe a Mi a manó?-val szép sikereket, a Zathura: Az űrfogócskával pedig ordas nagy bukást elkönyvelő színészrendező, Jon Favreau ült, a főszerepre pedig sikerült megnyerni az akkoriban több-kevesebb sikerrel a

a karrierjét rehabilitálni próbáló Robert Downey Jr.-t, aki lényegében ezzel váltotta Johnny Depp-et ”A világ legcoolabb színésze” trónuson.

Persze ebben közrejátszott az is, hogy a négy író által összetákolt szkript nem volt kész és sokszor maga a rendező sem tudta, hogy aznap mit vesznek fel. Viszont volt annyira jó iparos, hogy bízott a színészeiben, azok pedig végigimprovizálták a felvételeket, így született meg a géppuskaszájú emberbarát playboy, aki az eredeti karakterhez képest lényegesen szórakoztatóbb

FilmMagazin / 25

KRITIKA egyéb, a közösségi médiában fellelhető információk alapján, de két év után végre véget ért mindenki számára a kínzó tétlenség és várakozás: május első hetében ellepték a filmszínházakat a Bosszúállók folytatására jegyet váltó kritikusok és rajongók, a szuperhősök pedig ismét Glóbuszunk megmentésért tették kockára életüket. Hogy mennyire váltotta be a várva várt folytatás a reményeket? Nos, az az elkövetkező oldalakon ki fog derülni. Lássuk!

Ha az első rész kapcsán parádés szereposztásról beszélhettünk, akkor a folytatás egyenesen mámorítóan hat majd. Rendkívül színes a paletta, de már most le kell szögeznem: hiába a sok nagy név, az újonc szereplők, nagyon sok karaktert kapunk, így sajnos számos esetben szorul háttérbe motivációjuk, eredetük. Pont azt nyilatkozta Whedon korábban, hogy csak azért, mert megteheti, nem fog több karakterrel operálni. Érzésem szerint viszont pont ebbe a csapdába esett bele egy olyan alkotás kapcsán, amely nem két részre tagoltan érkezett a mozikba, hanem egy felvonásban, ráadásul abban a formában, amely jóval rövidebb a rendezői változatnál. Félreértés ne essék, mindenki maximálisan teszi a dolgát, hiszen szerethető, alázatos és valóban tehetséges művészekről beszélünk, akik igyekeztek mindent kisajtolni fikcionált alteregóikból és természetesen saját maguk tehetségéből is.

A probléma gyökere nem más, mint a töménység, túlzsúfoltság. Míg az első epizód esetében majdnem minden központi szereplőnek megvolt a maga saját egész estés mozija, úgy

itt kapunk olyan új belépőket is, akikkel korábban még nem találkoztunk, és amíg a létszám az első Bosszúállók esetében tökéletesen került balanszírozásra, jelen esetben túlnőtt a filmen, így nagyon nehéz empatikusan a karakter személyébe való beleélés, átélés és azonosulás. De a kissé rossz szájízű bevezető után térjünk is rá, hogy kiket vonultat fel az Ultron kora.

Ha Bosszúállók, akkor természetesen nem maradhattak ki az origós karakterek. Viszontlátjuk Vasembert, Thor-t, Hulk-ot, Amerika Kapitányt, a Fekete Özvegyet valamint Sólyomszemet is. Ő hozzájuk csatlakoznak az ikrek, azaz a telekinetikus erejéről ismert Wanda Maximoff, alias Skarlát Boszorkány, továbbá testvére, a rendkívüli gyorsaságra képes Higanyszál, azaz Pietro Maximoff. A

(aki nem hiszi, az nézze meg az 1994 és 1996 között nálunk is vetített rajzfilmsorozatot). Robert Downey Jr. gyakorlatilag nem csak a film, hanem az egész széria ARC reaktora. Nehéz eldönteni, hogy hol kezdődik a színész és hol a karakter, de pont ezért működik a transzformációja, és ezt Favreau is jól érezte. Ahhoz viszont a rendező így sem volt elég tehetséges, hogy leplezze a film hiányosságait. Miután Tony először felvette az arany-titán ötvözetet, a film látványosan nem találja a helyét. A konfliktusok sem

működnek, főleg Pepper és Rhodey viselkedik irracionálisan, és a gárdából Downey Jr. mellett egyedül érdemi munkát végző Jeff Bridges motivációi is elnagyoltak, amit nem könnyít meg, hogy a karakter fél perc alatt hopponál a világ egyig végéből a másikba. Azonban főhőse és humora van annyira laza és szórakoztató, hogy az ember nem csak a film bizonyos hiányosságain lépjen túl, hanem hogy egy új franchise és üzleti modell alapja is legyen.

26 / FilmMagazin

A HIHETETLEN HULK (2008)

Ugyanabban az évben viszont viszszatért egy másik, sokkalta nehezebb természetű hős is. Ráadásul itt nem szó szoros értelemben vett folytatásról, hanem lényegében egy reboot-ról van szó, amely Ang Lee 2003-as művészi feldolgozásának a végkifejletét (tehát a hős kénytelen menekülőre fogni a katonaság elől és uralni a benne lakozó szörnyet) vette alapul. A szállító 1-2-ért és A nyakörvért felelős Louis Leterrier hiába alkotott egy jóval befogadhatóbb akcióorgiát, iparosmunkája sehol sincs Lee kreatív érzékenységé-

A gigászi Bosszúállók-torony a legnagyobb épület a Marvel univerzumában, számos, többszörösen összefüggő szintet tartalmaz.

A HULKBUSTER PÁNCÉL TÖRTÉNETE Tony Stark ezt a páncélt a legtöbbször (mint ahogy a neve is mutatja) a zöld góliát, tehát a Hulk elleni harcokban alkalmazta. A páncél létrehozásának célja kezdetben az volt, hogy betörjön a Project Pegasus létesítménybe, hogy feltöltse a Technovore vírust és megküzdjön a második Crimson Dynamo-val. Majd amikor Hulk egy AIM bázis körül tombolt, Tony aktiválta a Buster páncélt, és megpróbálta megállítani őt, de ez nem sikerült. Ezek után Rick Jones (ő és Banner gamma bombát terveztek, de amikor baleset történt, Banner belökte őt a védő árokba, így megmentette az életét) felkereste Stark-ot, hogy segítséget kérjen, de a Vezérlő nevű karakter (egy tudós, aki az AIM-nek dolgozik a M.O.D.O.K. nevű projekten) agymosást hajtott végre Jones-on, aki azt adta parancsul Hulk-nak, hogy támadja meg Stark-ot. A csata látványától a Vezérlő elájult… Később Vasember az Extremis vírust arra használta, hogy elkészítsen még egy Hulkbuster-t. Ezzel a módosított verzióval a S.H.I.E.L.D. Helibázisán harcolt volna Hulk-kal, de mielőtt a Hulkbuster egyesült volna Tony-val, Hulk letépte a páncél karjait. A World War Hulkban Stark még egy, páncélt tervezett, annak érdekében, hogy harcoljon az űrből visszatért Hulk-kal. A csatában a teljes Stark torony összeomlott. A Hulkbuster szilárdságot és tartósságot ad a mobilitás, a mozgásképesség rovására. A páncél súlya 175 tonna és csak egyszer használható.

hez képest, így hiába jobbak az akciók, pont a kulcsszereplőt nem sikerült megtölteni élettel. Ebben némileg az ezúttal forgatókönyvírói státuszban is leledző Edward Nortonnak is vastagon benne van a keze, aki akármennyire is jó színész, Bruce Banner kettősségét sem megjelenésében, sem pedig játékában nem sikerül elkapnia. Ugyanez a helyzet Tim Roth-al is, aki teljességgel hiteltelen Emil Blonsky szerepében, és a színész arca árulja el inkább, hogy a karakterrel kapcsolatban semmi jóra ne számítsunk. Wil-

liam Hurt viszont így is megmenti a panelekből összetákolt Ross tábornokot, a show-t viszont még így is Tim Blake Nelson pár perces jelenléte viszi, ami őszintén szólva nem túl nehéz egy ilyen mezőnyben.

A történet rendkívül vékony és gyakorlatilag a cselekmény két akció között másról sem szól, mint a hős önmagával vagy szerelmével történő szenvelgéséről. Ugyanis Hulk hiába egy modernkori Dr. Jekyll / Mr. Hyde, az alkotók agyatlan zúzdája nem fér össze ezzel a fajta (karakter)drámával, vagy az olykor

megjelenő infantilis humorral. Nem is csoda, hogy a film a várakozások alatt teljesített és négy év múlva egy újabb színész zöldülhetett be, viszont a Hálószövő kálváriájával ellentétben őt legalább nem kellett rebootolni, hála a film során elhintett temérdek utalásnak, valamint a film végi cameo-nak.

VASEMBER 2. (2010) Mostanra már nehéz elképzelni, hogy volt olyan év, amikor a Marvel egy deka filmet nem adott ki, de 2009 ilyen esztendő volt, és a kép-

FilmMagazin / 27

KRITIKA főgonosz Ultron-t ezúttal James Spader félelmetes, sejtelmes és lehengerlő orgánumán hallhatjuk, Stark mesterséges intelligenciájának hangját kölcsönző Paul Bettany a szuperképességekkel bíró, szinte isteni erejű lényt, Víziót kelti életre, de feltűnik a film végén Sólyom, más néven Sam Wilson is. Mellettük Whedon különböző mértékben igyekezett Loki kivételével mindenkit visszahozni a folytatásba, ergo ismerős lesz majd a Bifröst híd mindent látó őre, Heimdall; Peggy Carter, Amerika Kapitány elhunyt szerelme; az asztrofizikus Selvig; a S.H.I.E.L.D.-et vezető Nick Fury, valamint helyettese Maria Hill. Itt lesz még tovább Tony legjobb barátja, a szintén Iron Man páncélt viselő Rhodes ezredes, azaz Hadigép, de nem létezhet Marvel film Stan Lee zseniális cameo-ja nélkül, így a 92 éves ikonikus művész is tiszteletét teszi egy rövid jelenet elejéig. Én úgy gondolom, hogy a zseniális első rész nemezise, Loki után valóban nehéz volt egy igazán karakteres ellenfelet találni, de Ultron méltó lett a mindig ármánykodó, bosszúszomjas csibészhez. Teljes mértékben átérezhető a motivációja, könyörtelen, aki következetesen töri meg mentálisan hőseinket, de intellektuális, karaktere nem erőltetett, hanem a filozofikus dialógusainak hála értékkel bíró. Persze a forradalmi CGI kevés lett volna, ha nincsen Spader orgánuma, aki valóban félelemmel és érzelemmel ruházza fel a rebellis robotot, így azt tudom tanácsolni minden kétkedőnek és rajongónak, hogy tekintse meg a filmet angol nyelven is, mert igaz, hogy

nem lett rossz a szinkron, az eredeti hangokat nem lehet felülmúlni. A korábban elhangzottakhoz képest Whedon beváltotta ígéretét, így a közösség legnagyobb kedvence, Hulk, végre több akciórészt kapott, de a komorabb atmoszféra és érezhetően erősebb, fenyegetőbb Ultron okán az eddig kissé háttérben maradt szereplők is teljesebbé váltak, gondolok itt Fekete Özvegyre, vagy Sólyomszemre. Jót tett a filmnek, hogy Skarlát Boszorkánynak hála beleláthatunk egy ideig a héroszok elméjébe, szembesülhettünk félelmeikkel, fájdalmaikkal, ezáltal jóval ember közelibbé válnak számunkra.

Sajnos tartottam tőle, hogy a közel 150 perces filmidő nagyon kevés lesz egy ekkora volumenű alkotáshoz, és a félelmem sajnos be is igazolódott. Az egyetlen olyan pont, ahol fogást tudtam találni az Ultron korán, az egyértelműen a végletekig zsúfolt, irgalmatlan tartalom, amelyet egyszerűen nem bírt el egy ilyen „hosszú” játékidő. Minden egyes képkocka tartogat valami újat, ahogy megismerkedünk egy új karakterrel, helyszínnel, történéssel, Whedon nem kímél, és azonnal dolgozza fel az agyunk az újabb információkat, mint egy gigászi sebességű processzor, amíg a végére már valóban kezd összekuszálódni a történet, ahogyan nagyon jogosan ezt a legtöbb kritika negatívumként meg is említi. Marketing vagy sem, ma már sajnos a hosszabb lélegzetvételű alkotásokat is két fejezetre bontva kapjuk kézhez. Elmúltak azok a régi szép idők, amikor egy termék elkészülten, teljes terjedelmében szolgálta ki a vásárlóját. Ezen mezsgyén

regény-rajongóknak be kellett érniük Farkas teljesen felesleges és lélektelen eredettörténetével a Fox-tól.

Vélhetően ekkor jöttek rá a Marvel stúdiójánál: nemhogy egy kész aranybánya, egy egész bolygó van a kezükben, színtiszta aranyból. A Vasember végi vendégszereplés, vagy A hihetetlen Hulk kockáknak kedves utalásai már kevés volt, kiengedték a szellemet, vagy inkább Hulk-ot a barlangból, és azóta sincs megállás. Ugyanakkor egy jól bevált receptet is folytatni kellett, és mindkettőre jó példa a Vasember máso-

dik része, ami legalább annyi hibát javít ki, mint amennyi újat teremt.

A film elsődleges problémája, hogy forgatókönyv szintjén próbálja megteremteni azt a fajta lazaságot, amit az előző rész improvizációi adtak. És Justin Theroux hiába bizonyította be (szintén) 2008-ban a Trópusi viharral, hogy képes Robert Downey Jr. szájába hihetetlenül cool szövegeket adni, a csodát nem sikerült megismételni, és a tét növelése is csak mértékkel jött össze.

Annyi azonban kijelenthető, hogy itt már van egyfajta történeti ív, ami

28 / FilmMagazin

komoly témába is belekap (Tony haldoklása, valamint egy jelenetben tanúsított alkoholproblémája), de közel sem annyira, hogy főhőse szerethető lazaságában kárt tegyen (bele se merek gondolni, hogy mi lesz a Polgárháborúban). A Vasember első részének az erejét mindenképpen az adta, hogy címszereplője a gúnya nélkül is vagány volt (Sőt!), és ezt kellett volna nagyobb tétekkel megspékelni. Ez viszont csak részben sikerült. Míg ott az újdonság erejével hatott, itt már megszokottnak tekintjük Stark excentrikusságát,

Robert Downey Jr. egyik legismertebb munkamódszere a rögtönzés, aminek Joss Whedon ismét teret adott a forgatáson.

ami alkalomadtán hajlamos ellenszenvbe, vagy kínos momentumokba átcsapni.

Ezt azonban elsősorban a szkript számlájára írnám. Tony belső konfliktusai közel sem elég érdekesek, a kívülről jövőek pedig nem elég fenyegetőek. Például Mickey Rourke nagy elánnal beharangozott Whiplash-e (akit maga Robert Downey Jr. hozott a fedélzetre) fájdalmasan alulmotivált, és keveset is van a vásznon, de ami még fontosabb, kevesebbet konfrontálódik a hőssel, hogy igazán komolyan vehető fe-

haladva gondoljunk az olyan klasszikusokra, mint a Ben Hur, az Elfújta a szél, a Tízparancsolat, az El Cid vagy a Kleopátra, és még hosszasan lehetne sorolni a listát. Akkoriban nem voltak restek négy órás gigászokat levetíteni, mára ez a fajta szolgáltatói megelégedettség eltűnt, és a helyét sokkal inkább a trendi, kapitális igények vették át, említhetném itt a Harry Potter utolsó fejezetének két részre bontott eposzát, és ahogyan szemléljük a jövőt, úgy látszik bebizonyosodni, hogy ezen kiadási formátumoknak van / lesz létjogosultsága. És pontosan jelen mozi esetében is így kellett volna eljárni, mivel hiába szavatosabb a rendezői változat, egyetlen egy filmként egy ilyen szövevényes, több rétegű, fasúlyos szkript túlontúl sok.

Az első rész esetében ez nem volt releváns, hiszen ott semmi más dolga nem volt a rendezőnek, mint a már a korábban saját filmeket kapott szuperhősöket eggyé gyúrni, majd készíteni hozzájuk egy megfelelő körítést, és meg is lett a szenzációs végeredmény, amely a mai napig szerintem a legerősebb Marvel film.

Az előzményfilmeknek köszönhetően megismertük már a karakterek előéletét, motivációit, fájdalmait, félelmeit és álmait, és a tökéletes balansz által pompásan kitöltött játékidő mellett élveztük minden egyes percét. Ezzel szemben az Ultron kora felvezet számos új szálat és karaktert, amelyek nagyon sok esetben nem kerülnek megválaszolásra, a lényegi információkról vagy nagyon keveset tudunk meg, vagy latens mód rejtik el a szemünk elől, hiába, hogy a jelen rész már jóval

sötétebb tónusú, drámaibb és könyörtelenebb, mint elődje. Szinte teljesen homályba vész az ikrek eredete, amolyan deus ex machinaszerűen feltűnik Vízió, beépítik a történetbe a Végzet Kövének egy darabját, és mindezt egy csapásra, amely egy filmben nagyon sok. Továbbá számos esetben éreztem azt, hogy a korábbi filmekben látott szereplők (Alba és Atwell karaktere) már irreális, és nem hozzátesznek a filmhez, hanem elnyomják azt. Nem minden esetben működik a több az jobb elv. Természetes, hogy a végén elfárad a forgatókönyv, maga a szemlélő is, nem is igazán tudjuk már nyomon követni az eseményeket, nem kapunk érdemi válaszokat, ami pedig a teljes megértés szempontjából – ha a sztori fősodrát nézzük – frusztráló, inkonzisztens és nem igazán alapos munka. Ezek mellett a szokásos kis bakik és hiányosságok itt is felütik a fejüket, gondoljunk csak a legszembeötlőbbre, Ultron-ra, akit a képregényekben nem Stark és Banner kelt életre, hanem Hank Pym, azaz Hangya.

Bár gondolom a készülő Hangyaadaptáció miatt ezt inkább így oldotta meg Whedon, ami őszintén szólva talán jobb is lett, mint az eredetiben. Az ikrek esetében is sokan csodálkoztak, hogy nemes egyszerűséggel „mutánsoknak” titulálták őket, de joggal, hiszen a két szuperképességgel bíró testvérpár nem másnak, mint az X-Men egyik legnagyobb antagonistájának, Magnetonak a gyermeke. A Vízió nevű mesterséges lény életrajza is messzire nyúlik vissza a múltban. Egészen 1939-ig egy Phineas T. Horton nevű

nyegetést jelentsen. Így előle, és úgy nagyjából mindenki (még Downey Jr.) elől is a képregényekhez képest jelentős fiatalításon átesett Justin Hammer lopja el a show-t. Sam Rockwell maga is esélyes volt anno Vasember szerepére, de végül ezzel vigasztalódhatott, és már-már a ripacssággal határos módon teszi egyszerre irritálóvá és szánni valóan balekká karakterét.

Mindent összevetve: az első résznél kiforrottabbnak, de jobbnak nem tartom a második AC/DC-vel átitatott trip-et. Favreau például megtanult

akciót rendezni, amellett, hogy magára is nagyobb szerepet osztott.

Jeleneteit jobbára az Arany Málna esélyes alakítást nyújtó Scarlett Johansson-nal osztja meg. A Marvel Filmes Univerzumának tudatos építése azonban igazán itt kezdődött meg. Itt vannak az első előremutató jelek egy nagyobb világ felé, ha a jobb minőségre egyelőre nem is.

THOR (2011) Az első jelentős lépés viszont mindenképpen a Thor volt a Marvel stúdió életében. Mert nemcsak eltávo-

FilmMagazin / 29

>>

KRITIKA INTERJÚ TÖRÖK ATTILÁVAL, A FILM MAGYAR ANIMÁTORÁVAL Az újság rendszeres olvasóinak biztosan nem ismeretlen Török Attila neve. Tavaly ő felelt a Godzilla jó néhány effektjéért (aminek kapcsán szintén megszólaltattuk), most pedig a jelenleg mozikban futó (és zúzó) Bosszúállók: Ultron korán hagyta rajta a keze nyomát. A nevével pedig idén még két másik film stáblistáján is találkozhatunk, amikből az egyik történetesen egy messzi-messzi galaxisban játszódik. Ezekről, valamint a különböző effektekről és későbbi tervekről, valamint műhelytitkokról beszélgettünk.

A legutóbbi beszélgetésünk alkalmával említetted, hogy szívesen dolgoznál a Bosszúállók: Ultron korán.

Hogy kerültél végül a stábba?

Tavaly nyáron nyílt meg az ILM (Industrial Light & Magic) Londoni irodája. A cég bázisa San Fransisco-ban van és már évtizedek óta a legnevesebb vfx stúdióként tartják számon. Az itteni irodájuk megnyitása pedig még színesebbé tette a londoni filmes munka lehetőségeit. Az itteni nyitásuk híre tavaly év elején kezdett terjedni, és rengetegen jelentkeztek erre az új helyre. Azt csak sejteni lehetett, hogy a Star Wars munkálatai is Londonba fognak jönni, de senki nem tudta pontosan hogy így lesz-e, vagy hogy ha igen, pontosan mikor. A nyitásuk után a Bosszúállók: Ultron korán kezdődtek el az első munkák. Két fő jelenetet kaptunk az ILM headquarter-étől. Az egyik, amikor Vasember Hulk-ot püföli és fordítva. A másik pedig az utolsó csatába Sokovia levegőbe emelése. Az ILM készítette a vizuális effektek közel három negyedét. A Double Negative is dolgozott egy kisebb részen, viszont akkor náluk A tenger szívében című filmen dolgoztam és utána se kerültem volna rá a projektre. És mivel az első Bosszúállók szuperhősös filmként rendkívül tetszett, nagyon megörültem, hogy megadatott a lehetőség, hogy ezen a filmen is dolgozhatok.

Itt mennyiben hárult rád más feladat, mint mondjuk a Godzilla, vagy Az Éhezők Viadala: Futótűz esetében?

Hiába az egyik legrégibb múlttal rendelkezik a cég, rengeteg szoftvert és eszközt átvettünk a san fransiscoi részlegtől. Itt Londonba úgy döntöttünk, hogy az FX-ek elkészítéséhez nem a hagyományos ILM útvonalat folytatjuk, hanem a már Dneg-nél jól bevált, sokkal inkább egy Houdinin alapuló útvonalat próbálunk kiépíteni. A Houdini az egyik legnépszerűbb és publikusan is megvásárolható 3D-s animációs program, amit mindegyik kisebb-nagyobb VFX cég használ valamilyen szinten. Emiatt az első időszak elég szokatlan volt, mivel rengeteg a Houdini-ben megtalálható eszköz, amihez a Dneg-nél már hozzászoktunk, itt nem is létezett. De ezt tudtam előre mielőtt átigazoltam, és a jó oldala ennek az volt, hogy a programozási tudásom réven az első hónapok azzal mentek el, hogy kibővítsük a Houdini-s eszköztárunkat és beillesszük a programot az ILM rendszerébe. Mindeközben sok új programot és azoknak a használatát is meg kellett tanulnom, miközben a film jelenetein dolgoztam.

A Bosszúállókban az említett két jelenetben pontosan mi volt a feladatod? Mennyiben volt más, esetleg nehezebb, mint az eddigi munkáid?

Az egyik jelenet, amiben dolgoztam az Hulk és Vasember közötti összecsapás volt. A feladatom itt többnyire az utcán lévő beton feltörése volt, ahogy több shoton keresztül Vasember végighúzza Hulk-ot az utcán. Majd később üveg-, fal- és korláttörés-szimuláción dolgoztam, mikor berepülnek a plázába. És ezekre mind jött rá még külön füstköd réteg is. A film utolsó csatajelenetében pedig azokat a shotokat csináltam, amikor a Helicarrier megjelenik és az azzal érintkező felhőknek kellett szimulációt készíteni. Ezen kívül még több jelenetem is volt ahol leomló épületdarabokat, törmelékeket, lebegő kocsikat kellet csinálnom, amikor a város elkezd zuhanni.

A Bosszúállók mellett megemlítetted, hogy az új Star Wars-on is dolgoznál, azt viszont George Lucas cége, az ILM végzi. Hogy kerültél végül hozzájuk?

lodtak a technokrata ficsúrtól, hanem teljesen más műfajt hoztak be, amit mégis össze kellett valahogy illeszteni az előzőekkel (még ha ezúttal kevésbé nyilvánvaló módon).

Mert egy dühkezelési problémákkal küszködő zöld óriás még valahol mindig hihetőbb, mint a skandináv mitológia sajátos kifordítása szivárványhíddal és istenekkel. A Marvel egyik, mind a mai napig jelentkező problémája pedig már itt is felüti a fejét: kipróbálják magukat egy teljesen idegen zsánerben, ráadásul egy némileg műfajidegen rendezővel.

30 / FilmMagazin

Kenneth Branagh már éppen kezdett belesüllyedni a Shakespearefeldolgozásokba, mikor egy hatalmas ugrással a blockbuster-ek világában találta magát, ahonnan azóta se nagyon tud kikászálódni. Branagh rutinja viszont pont ezért tette egy közel sikertelen kísérletté Thor első kalandját. A fröccsöntött Asgaard ugyan illik egy olyan rendezőhöz, aki álmában is Hamletet szaval, de elidegeníti a nézőt, amit főhőse sem könnyít meg. Chris Hemsworth ugyan ennek a filmnek köszönhetően lett sztár (pedig volt ő csillaghajó

kapitány is 18 percig), mégis képtelen szerethető hőst teremteni. Mentségére szolgáljon, hogy a dölyfös villámistent a forgatókönyv sem teszi kedvelhetővé, csupán a játékidő utolsó harmadában, amikor karaktere beletörődik sorsába.

A fantasy vonal ötvözése a shakespeari királydrámával kétségkívül hatásos, de ehhez kellett egy olyan karakter, mint Loki, és egy olyan színész, mint Tom Hiddleston.

A nyikhaj istenke devolúciója sokkalta pontosabban, részletesebben és átérezhetőbben van kidolgozva,

kapitány is 18 percig), mégis képte-

mint a címszereplőé, és minden ár-

Higanyszállal kapcsolatban speciális alku van a Marvel és a Fox között: a másik univerzumára történő utalás nélkül mindketten használhatják őt.

Miután a Double Negativ-nál befejeztem az A tenger szívébent, a Terminator: Genisys volt a következő film, amin elkezdtem dolgozni, viszont ez volt az első alkalom, hogy egy projektbe FX Sequence Lead-ként kerültem. Vagyis ez azt jelenti, hogy az én felelősségem alá került egy kisebb csapat, és elkezdtük az effektek kinézetének kifejlesztését és a különböző snittekbe való beillesztését. Erre a pozícióra rég vártam és nagyon örültem, de heteken belül meg is jött az ILM-től a válasz, hogy szívesen felvennének. Nehéz döntés volt otthagyni a pozíciót, amire már régóta vártam, viszont az ILM-hez való bekerülést hosszabb távon jobban jövedelmezőnek találtam, még ha tudtam is, hogy ez az újonnan megszerzett pozícióm elvesztésével jár, mert egy sokkal kisebb csapatba kerülök be, de végül is tavaly szeptemberben úgy döntöttem, hogy kockáztatok és váltok.

Látsz valami különbséget a Bosszúállók és a Star Wars munkafolyamatai között? Előbbi sokkalta inkább CGI orientáltabbnak tűnik, mint J.J. Abrams munkája.

Persze, minden egyes produkció között rengeteg különbség akad. Én személy szerint szeretem, ha egy filmbe sok praktikus (a forgatáson felvett) effekt van, és a mi munkánk az csak úgymond “kiegészíti” a már meglevő, valós effekteket. Így a végeredmény sokszor sokkal élethűbb, mintha teljesen CGI lenne az egész shot. Persze ma már azt sokszor nem lehet elkerülni, hogy pár shot vagy karakter ne legyen teljesen számítógéppel készített. Olykor még engem is le tud döbbenti, hogy mégis milyen fantasztikusan és élethűen néz ki. Például az Ultron korában a Hulkunk nagyon szuperül sikerült, főként az első shotokra gondolok, miután Skarlát Boszorkány manipulálja Bruce-t. És ez a mi Creature csapatunk kiváló munkájának köszönhető.

Mennyiben másabb az ILM-nél, mint a Dnegnél dolgozni?

A munkakörnyezet mindegyik cégnél hasonló. Viszont amibe nagyon különbözik minden cég, az a technikai oldala az effektek elkészítésének. Még akkor is sok új dolgot kell tanulni, amikor ugyanazt a szoftvert használja mindkét cég, mivel mindegyik máshogy építi be a programot a saját rendszerébe. Pláne még több különbség van, amikor az egyik cég olyan szoftvert szeretne használtatni, amit eddig még sose, ilyenkor sok idő elmegy annak az elsajátításával.

Már a Star Wars legutóbbi, nosztalgikus előzetesben is láthatunk a munkádból. Anélkül, hogy bármi lényegeset elárulnál a filmből, itt mi volt a feladatod?

Az előzetesben megjelenő sivatagi jelenetek effektjein dolgoztam, amelyeket füst és homok szimulációval egészítettünk ki.

Nyilván nem mondhatsz konkrétumokat, de itt milyen típusú feladatokat látsz el? Kizárólag az említett füst és homok szimuláció, vagy lesz egyéb más is?

Igen, sajnos ennél többet nem árulhatok el, mert abból elég sok mindenre lehetne következtetni, ami még nem publikus. De azt tudom, hogy nagyon szuper dolgok várnak még rám ezen a projekten a füst és homok szimuláción kívül is.

Ha már Star Wars: a régi klasszikus trilógiában még a maszkok és a makettek domináltak, és ezzel együtt az ezekért felelős szakemberek munkái, míg az előzményekben a számítógépes effektusok és az azért felelős illetékesek. J.J. Abrams szemmel láthatóan igyekszik mindent a régi iskola szerint felvenni és egyensúlyba hozni a régit az újjal. Szerinted Hollywoodban egyensúlyba kerülhet valaha is a régi, praktikus effektekért felelős és a VFX szakemberek munkája?

Persze! Lehetséges, hogy egyensúlyban legyen a kettő, és vannak nagynevű rendezők – mint például Christopher Nolan is – akik szeretik egyensúlyba hozni a filmjeikben a praktikus és vizuális effekteket. Viszont többször sokkal mint a címszereplőé, és minden ármánykodása ellenére a mások elismerését kivívó és a hatalmat elérni igyekvő istenséggel akarva-akaratlanul is elkezdünk szimpatizálni, ami abból a szempontból bajos, hogy ő az antagonista, és ez sokat elárul a pozitív szereplőkről. Ugyanis hiába van ott egy Natalie Portman, egy Anthony Hopkins vagy egy Stellan Skarsgard (Hello, Rene Russo! / Viszlát Rene Russo!), igazán csak utóbbi képes életet lehelni a karakterébe, amit nem könnyít meg a sokszor gyermeteg hangvétel és banalitás, mint például a betörés a bázis-

tás, mint például a betörés a bázisra. Pont ezen műfaji kavar miatt a cselekmény is tétnélküli (mi sem bizonyítja jobban, hogy egy 1 utcás, statisztákkal teletömött városért kellene izgulnunk), miközben megpróbál univerzálisan grandiózus lenni a különböző világok közötti konfliktussal, ami valójában így is csak Thor és Loki között zajlik. Ezzel nem lenne baj, ha a drámájukhoz a mögéjük felfestett univerzum és a benne szereplők nem csak asszisztálnának.

Akárcsak egy látványos, de üres színházi előadásban.

AMERIKA KAPITÁNY – AZ ELSŐ BOSSZÚÁLLÓ (2011) Viszont az asgardi istenekhez hasonlóan legalább annyira rizikós volt egy nemzeti zászlóba csavart katonát bedobni a fiktív második háborúba. Hiszen míg Thor-ék valamilyen szinten az egyetemes kultúra részét képezik, vagy legalábbis annak egy változatát képviselik, a Kapitány pont azokat a patrióta dallamokat testesíti meg az USA részéről az átlag nézőben, ami már jó ideje süket fülekre talál. Pont ezért furcsa, hogy az első fázis felvezető filmjei közül pont ez lett a legerősebb és

FilmMagazin / 31

KRITIKA könnyebb praktikus effektek nélkül leforgatni egy jelenetet és később belerakni a karaktereket számítógéppel. Az, hogy melyik rendező, vagy produkciós gárda éppen melyiket választja, az rengeteg mindentől függ. Főleg a költségvetéstől, de sok mástól is. Például attól, hogy tudják-e már, vagy még nem, hogy pontosan hogyan szeretnék, hogy a végleges kép kinézzen. Ha nem, ilyenkor praktikusabb csak felvenni a színészeket zöld háttér előtt, és a CGI-ra támaszkodni.

Már legutóbb is szóba került, és most is többször említetted, hogy dolgoztál a Ron Howard rendezte A tenger szívében című filmen, amelynek Chris Hemsworth a főszereplője. Ezért a munkáért különböző vízi állatok mozgását tanulmányoztad. Nehezebb munka az, ahol úgymond a fizika törvényei jobban érvényesülnek, ahol a valóságból tudsz meríteni? Vagy könnyebb az olyan fantáziavilágok effektjein dolgozni, mint mondjuk a Bosszúállók vagy az első munkád, a John Carter?

A nehézséget az effekt típusa okozta főként. Azért volt nehezebb a víznek szimulációt csinálni A tenger szívébenhez, mert alapból egy víz-szimuláció készítése sokkal nehezebb és komplikáltabb, mint mondjuk ruha-szimulációt csinálni a tarkok-ra a John Carter-be. Viszont a víz-szimulációk között is van különbség. A Godzillánál azért volt könnyebb, mert ott ha vizet kellett csinálni, akkor az egész shotba lecseréltük a vizet CG-re. Viszont A tenger szívében esetében ez nem volt lehetséges, szóval olyan víz-szimulációt kellett csinálni, aminek a mozgása, dinamikája teljesen megegyezik a valós felvételen lévő hullámokkal. Ez elég nagy kihívás volt mindenki számára a csapatban.

Ezzel, hogy két ilyen volumenű film elkészítéséből vehetted / veheted ki a részed, elmondhatjuk, hogy egy álom vált valóra. Hogyan tovább? Melyik közeljövőben elkészült filmben való részvételt tekintenéd kihívásnak?

Igen, erre még nem is mertem volna gondolni, még akár egy évvel ezelőtt se, hogy két ekkora volumenű filmben is részem lehet majd ilyen rövid időn belül. Jelenleg a Star Wars munkálatai nagyon lekötnek. Miután az Ultron kora befejeződött, már több film is befutott hozzánk, és az amúgy se nagy FX csapatunk, ami eddig csak egy filmen dolgozott, most több részre is oszlott ráadásul. Most a Star Wars-on itt csak ketten dolgozunk FX Artist-ként, ami nagyban növeli az alapból sem kicsi nyomást, ugyanis San Francisco és London is hatalmas elvárásokat tesz elénk. Bizonyos szinten a mi munkánk képviseli Londont, aminek legalább olyan jónak, ha nem jobbnak kell kinéznie, mint azoknak a szakembereknek a munkája, akik San Fransisco-ban a világon a legjobbnak számító effekteket készítik már évtizedek óta. Úgyhogy jelenleg próbálok helytállni ezen a filmen és majd kiderül, hogy lesz-e még ennél is nagyobb kihívás a közeljövőben.

>>

mesterséges intelligenciát kutató professzor laboratóriumába. Horton feltalált egy androidot, aminek működése a szerves lények működését utánozta, de teljesen szintetikus volt, és Ultron itt csak jóval később kapcsolódik be a történetbe. Továbbá egy újabb kis rés a pajzson, hogy Loki jogarában a hat Végzet Kő közül nem a sárga került kinyerésre,

hanem a kék, azaz a Mind Stone, amely az illúzió és elme felett veszi át az irányítást, és amely a Nagymester, az Univerzum Öregjeinek egyikének tulajdonában volt, míg a filmben a sárga követ használták, ami a Reality Gem, és képes formálni a valóságot. De említhetném Baron Strucker kissé elhanyagolt karakterét is, aki már sok borsot

tört hőseink orra alá, a Satan Claw, hatalmas erővel bíró kesztyűjének ignorálásáról pedig már nem is teszek említést. Mint olvasható, számos logikátlanság, tematikai hiba van, de mentségére legyen mondva Whedon-nak, hogy egy ekkora kaliberű projekt esetében nem is lehetsz hű 100%-ig az alapanyaghoz, és ugye ki ne vétett volna már ha-

közül pont ez lett a legerősebb és (noha ezzel a legtöbben nem értenek egyet) a legjobb.

Joe Johnston (Jurassic Park 3) igazi, régi vágású hollywoodi iparos, aki Steven Spielberg és George Lucas mellett tanulta a szakmát. És pont ez kellett a Kapitány első bevetéséhez: a több évtizedes szakmai rutin, nem pedig a trendeknek való megfelelés. Éppen ezért a film hangvétele, figurái erősen megidézik Spielberg Indy-filmjeit, azok minden naivitásával és bájával. Hogy nem ilyen kort élünk? Naná! De a

Kapitány sem a mai kor gyermeke, ehhez pedig kellett az a fajta stilizáltság, amiben a jó egyszerűen csak becsületes, a rossz pedig velejéig gonosz. És ha már letisztultság: látványában az eddigi Marvel filmek közül ez tudja a leginkább, hogy képregényből készül és a steampunk hatás ellenére sem megy el olyan steril irányba, mint tette azt a Thor. Mindemellett karaktere és annak képregényes eredete tálcán kínálná a lehetőséget, hogy Amerika-propagandába csapjon át, a finom öniró-

nia azonban hatalmas zárójelbe teszi Johnston művét. Chris Evans tisztalelkű főhőse például visszahozott valamit abból a Christopher Reeve Superman-je által megteremtett eszmeiségből, ami manapság avíttasnak számít, miközben Hugo Weaving képes elérni azt, hogy gonosza a külsőségek ellenére se hasson parodisztikusnak, sokkal inkább tekintélyt parancsolónak. Tommy Lee Jones bulldog fejével és természetével azonban így is lopja a show-t a rá jellemző megjegyzésekkel, de a Kapitány Disney-kompa-

32 / FilmMagazin

James Spader alakítása azért is mellbevágó, mert a hangja semmilyen torzításon, vagy változtatáson nem esett át a szinkronizálás során.

sonló hibát? Na ugye. Nem könyvelem el alapvetően vétségeknek ezeket, de akik járatosak a képregények világában, fanok, azoknak azért kissé hiányérzetük lehet a saját szájíz szerinti átformálás okán. Viszont, hogy dicsérjem is a rendező kreativitását, az Ultron kora pontosan hozza azt a remekül megkomponált poén kavalkádot, könnyed, de abszolút nem erőltetett humorbonbont, amely már az első rész esetében is jelen volt, és amelyet öröm fogyasztani nassolás gyanánt. Hiába lett az aktuális rész darkosabb, a komolyabb hangvételű történet mellett azért mindig lesz időnk mosolyogni valamin, és szerencsére ezek a viccesebb jelenetek gyönyörűen simulnak bele a rengeteg akcióba és a komorabb történetbe. Összességében tehát maga a történetgombolyítás szuper, minden egyes porcikáján érződik Whedon alapossága, kreativitása és precizitása, eltekintve néhány logikai bukfenctől, de az átdolgozott részek sem kardinális hibák.

Sikeresen tudja megtartani az előd helyzetkomikumra hajazó jeleneteit, nem válik giccsessé, önparódiává, viszont a tartalom és számos karakter, amelyet kapunk nagyon zsúfolt egy egész estés alkotásban, így már bizakodásra és optimizmusra ad okot, hogy a 2018-ban debütáló Infinity War két fejezetben érkezik majd, amelynek hála jóval több időkeret áll majd a készítők részére, hogy megfelelően kibontsák és kidolgozzák a várva várt opus forgatókönyvét és karaktereinek mélységét.

A film kétségkívüli kvintesszenciája a szinte forradalmi vizualitás.

Ezen adaptációk mindig is elsősortibilis becstelen brigantijait is sikerült szerethetően felskiccelt vázlatokká tenni, ahogy Hayley Atwell kemény ügynöknője is kellő ellenpontot nyújt a naiv főhőssel szemben. A történet tétnélküliségével azonban itt sem lehet mit kezdeni, amiben nemcsak a helyenként valóban elnagyolt cselekmény és motivációk, hanem a már formát öltött üzleti modell és filmes univerzum is hibás.

BOSSZÚÁLLÓK (2012) Mi sem bizonyítja jobban a Bosszúállók esemény voltát, mint az első

hétvégi bevételek, amellyel (egyelőre) Joss Whedon filmje a csúcstartó. Az nem volt rendkívüli – még a filmtörténelemben sem – hogy több ismert karaktert toboroznak össze (gondoljunk csak a félresikerült A szövetségre, vagy a nem sokkal jobb Van Helsing-re), de több különálló, mégis összeköttetésben álló franchise egyesítése példanélkülinek bizonyult. A Marvel viszont semmit sem bízott a véletlenre és egy igazi geek blockbuster élére egy valódi geek-et ültetett. Méghozzá az egyik legnagyobbat, ugyanakkor az

egyik legpechesebbet Hollywoodban. Joss Whedon igazi kult státusznak örvend (nemcsak) kocka körökben, elsősorban a Buffy, a vámpírok réme sorozatával. A Firefly azonban hiába lett állandóan visszatérő geek beszédtéma, hamar elkaszálták és csak nagy nehezen sikerült összehozni a szériát lezáró Serenity-t, ami anyagilag nem is teljesített valami fényesen, lévén az egyszeri moziba járó nem volt tisztában a tévés előzményekkel.

Jelen esetben ez a veszély nem állt fenn, és Whedon a rá jellemző

FilmMagazin / 33

KRITIKA ban látványmozik voltak, amelyben a feszes tempójú akció és a fejlett technológiájú CGI animáción volt a hangsúly, háttérbe szorítva a dramaturgiát, a káprázatos színész játékokat vagy a következetesen felépített, lebilincselő történetet. Természetesen több szegmensből áll egy film, számos tényezőből tevődik össze, amellyel próbál operálni, és amely vagy erősségévé, avagy gyengeségévé avanzsál a végtermék megtekintésekor, viszont amelyre az esetek többségében sose lehet egy rossz szavunk sem, az a technológiai határokat feszegető, bámulatba ejtően reális, mesterségesen generált és vizuális trükkök tárházát felvonultató, impozáns látványorgia. Valahol ez jogosan el is várható egy olyan alkotástól, amely szinte rekordbüdzséből fogant meg, így a rendelkezésre álló 280 millió dollárból a kivételes affinitású animátorok a kor legfejlettebb számítógépeivel, hardvereivel és programjaival olyan külcsínt képesek a vászonra varázsolni, amelyet ha megtekintünk, többet sosem felejtünk.

Egyszerűen mindenre jutott ebből az elképesztő összegből, nincsenek kihagyott ziccerek vagy olyan érzése a nézőnek, hogy X és Y dologgal még operálhattak volna. Nem. Minden mérnöki precizitással került a helyére, de ez el is várható egy olyan alapos és akkurátus rendezőtől, mint Whedon, vagy egy olyan profi stúdiótól, mint az Industrial Light & Magic, vagy az általuk csak a film számára kifejlesztett rendszertől, a Muse-tól. Jól olvasható, hogy ilyen téren semmit sem bíztak a véletlenre, hanem a korszak vezető

technikai színvonalán, hozzáértő kezekkel megalkották a jelenleg létező legnívósabb animációt, amelyet valaha filmben láthattunk. Persze a fejlődés konstans, a riválisok is használják és igyekeznek is kiaknázni saját kútfőjük és kreativitásuk szerint, de a Marvel Univerzum filmadaptációiban ilyen téren még nem kellett csalatkozni. A nyomás érezhető, a harc itt is jól körvonalazódik, de ez a fajta versenyszellem tesz jót a fejlődésnek, a gátak átszakításának és végső soron nekünk, filmrajongóknak. Az akció egy totálisan pörgős, non-stop orgia, mesterien megkoreografált összecsapásokkal,

szájtátásra késztető szögekből felvett, hajmeresztő jelenetekkel, a letisztult és érett látványvilág mellett.

A CGI szinte már tapinthatóan reális, nyomát sem érezzük annak, hogy amit látunk – és amelyről próbálják elhitetni, hogy fikció, a színészek egész testén elhelyezett szenzorokkal, zöld háttér előtt, makettek és egyéb ötletes, a külcsínt még valóságosabbá tevő ideák és különféle technikai segédeszközök bevetésével –, az generált. Minden részlet végletekig kidolgozott, és hozzátenném: kihasznált is. Számos filmben láthatunk szinte hasonlóan magas színvonalat, mégis valahogyan

találó csapatdinamikát és pergő dialógusokat hozta magával, a hősök pedig így szépen egyensúlyba kerültek egymással. Az ismét újracastingolt Hulk végre tökéletes Mark Ruffalo-nak hála, aki kellően érzékeny visszafogott tudósként és zúzós CGI szörnyként egyaránt. Tony Stark még sosem volt ennyire cool, Thor a shakespeari teatralitását végre otthon hagyta, a Kapitány rácsodálkozása a modern korra és vezetővé avanzsálása egyaránt szórakoztató, Scarlett Johansson pedig végre nem egy pornó színésznő

eszköztárával rendelkezik, míg Jeremy Renner halál vagány modern kori Robin Hood… bocsánat, Legolas-ként. Az addigi széria legtalálóbb antagonistájaként visszahozott Loki pedig kellően összetett még mindig ahhoz, hogy az egyébként tétnélküli cselekményt, valamint a hősök sokszor egyszerű, farok méregetésbe átcsapó összeszokását megnehezítse. Ezt pedig megfejelik a téteket folyamatosan emelő, grandiózus akciók, és a találó egysorosok. Ezáltal válik a Bosszúállók egy közel sem hibátlan, de nagyon

is megkerülhetetlen blockbuster-ré.

34 / FilmMagazin

VASEMBER 3 (2013) Egy olyan orbitális nagy siker után, mint a Bosszúállók, kétségtelen visszalépés a hősök önálló kalandjaiba való visszatérés, de szerencsére Whedon gigászi mozija után a Marvel biztosabb kézzel szőhette tovább hősei sorsát, kezdve az éllovas Vasemberrel. A rendezéssel és a forgatókönyvvel azt a Shane Black-et bízták meg, aki nemcsak a Halálos fegyver vagy Az utolsó cserkész máig idézhető egysorosaival

Mivel Scarlett Johansson terhessége egybeesett a film forgatásával, ezért a színésznő egyes jeleneteinél dublőröket használtak.

A FOLYTATÁS 2014 májusában Kevin Fiege elmondta, hogy már körvonalazódott bennük egy esetleges harmadik Bosszúállók mozi, amely így trilógiává avanzsálná minden idők legsikeresebb szuperhőseit magába tömörítő blockbuster-t. 2014 októberében bejelentették a The Avengers: Infinity War 1.-2. részét. A tervezetten két részre bontott eposz első epizódja 2018. május 4-én debütálna, míg a folytatás a következő esztendőben, azaz 2019. május 3-án, továbbá a forgatási munkálatok mindkét rész esetében 2015 végén esedékesek. 2015 januárjában Whedon úgy nyilatkozott, hogy „nagyon kétséges”, hogy ő is részt vesz majd a két fejezetre vágott filmgigász elkészítésében, 2015 áprilisában pedig hivatalosan is nyilvánosságra hozták a rendező(k) kilétét. Így az Infinity War 1-2.

Anthony Russo és Joseph V. Russo keze munkáját dicséri majd. Többek között az Amerikai kapitány: A tél katonája című sequel-t is nekik köszönhettük, de szintén ők rendezik a 2016-ra datált Amerika kapitány: Polgárháborút, míg a forgatókönyvért a szintén testvérpáros, Christopher Markus és Stephen McFeely felel majd.

vívott ki magának kult státuszt, hanem rendezői bemutatkozásával, a Durr, durr és csókkal is, mellyel a mélyből hozta vissza Robert Downey Jr.-t még 2005-ben.

Black pedig hozza a rá jellemző stílusjegyeket, mint a karácsonykor játszódó cselekményt, a hőssel remekül rezonáló sidekick-et hol a régi haver, hol egy kissrác képében. Találó egysorosai – talán a könnyedebb korhatár miatt – viszont elmaradtak, és azzal ő sem tudott mit kezdeni, hogy Tony Stark (és társai) érezhetően a képregény irodalom

hiányérzetünk támad. Nos, ebben a moziban erről szó sem lesz. Az egész város, minden egyes helyszíne és kelléke a totális destruktivitás egy lehetséges potenciálja, amelyet nem is hagytak parlagon heverni az interakciót tekintve. A földön, vízben és levegőben egyaránt történő öszszecsapások, a földdel egyenlővé amortizált házak és épületek mindmind azt a benyomást keltik, hogy a kollektív játszótér az animátorok elméje, amelyben valóban nem léteznek korlátok; egyedül saját maguk tudnák gúzsba kötni saját kvalitásukat. A film ezen része nagyon okosan és éretten felépített, és nyoma sincsen erőlködésnek. A mesterségesen megalkotott látványvilág gyönyörűen simul bele az észvesztő sebességű és remekül, precízen megvágott összecsapásokba; egyik sem lesz úrrá a másikon, és úgy gondolom, ez nagyon fontos egy

főleg a látvánnyal operáló mozi esetében. Külön kitérnék arra is, hogy nekem volt szerencsém IMAX 3Dben megtekinteni az Ultron korát, és a ma létező egyik leginnovatívabb eljárásnak hála az élmény csak hatványozódott. Féltem tőle, hiszen mint írtam fentebb: rengeteg a harc, szinte alig tud megpihenni a szemünk és agyunk a közel 150 perces játékidő alatt, így sokan panaszkodnak arra ilyen esetben a hasonló alkotásoknál, hogy émelyegnek, hányingert kapnak. Én úgy gondolom, ez erősen egyénfüggő is, és igaz, hogy valamilyen szinten én is tartottam tőle, hogy hasonló szimptómák jelentkeznek nálam, mégis azt kell mondanom, minden egyes perce aranyat ért, és bátran ki merem jelenteni, hogy referencia minőséget kapunk! Nagyon ötletesen használták ki a 3D-ben rejlő erőt, és igyekeztek mindent úgy alakítani,

másodvonalába tartoznak. A zseni, milliárdos, emberbarát playboyt, akinek a laza sármjáért ül be a néző a moziba, képtelenség úgy árnyalni, hogy drámája működjön, ez pedig sem Black-nek, sem pedig a pánikrohamokban kitörő Downey Jr.-nak nem megy ilyenkor.

Viszont most először van valamire való tétje az egésznek. Noha minden idők egyik legszemetebb marketingjét és az abból fakadó Mandarin-csavart azóta sem bocsájtották meg a legtöbben, gonoszai – a némileg tisztázatlan motivációik ellené-

re is – kellően fenyegetőek, ahogy az akciók is a két elődhöz képest lényegesen decensebbek és kreatívabbak. Ezekre pedig szükség is volt, ha már a főhős mozgatórugója (tehát Pepper) most is végtelenül halovány.

THOR – SÖTÉT VILÁG (2013) A Marvel Filmes Univerzumának talán leglélektelenebb és idegenebb filmjéhez folytatást készíteni nem lehetett hálás feladat, főleg, hogy az eredetileg kiszemelt rendező is lelépett. A helyére jött a sorozatok vilá-

FilmMagazin / 35

KRITIKA hogy elnyeljen és körülöleljen a technológia fejlettségéből adódó pompás külcsín, amelynek hála valóban a filmben érezzük magunkat, amely mindvégig lekövethető, nem túlzsúfolt, élvezhető. Egy olyan pont, amelybe akkor sem tudnánk belekötni, ha akarnánk, de valljuk meg: nem is akarunk. Csupán élvezzük minden egyes pillanatát, felhőtlenül,

és egy perig sem fogalmazódik meg bennünk a szkepticizmus. Elhisszük, amit tálaltak nekünk, örömmel fogyasztjuk, jóllakottan és megelégedve távozunk, és ha újra megéheznénk, biztosan betérünk újra egy kis repetára, hogy újabb ízeket fedezzünk fel, mivel elsőre valóban sok az akciórész, de ezt nem tudom egy ilyen film esetében negatívumként

elkönyvelni, mint ahogyan más kritikákban olvastam. Nem éreztem zsúfoltságot, és az első film esetében itt jóval nagyobb teret kaptak a film szereplői is, a projekt grandiózusabb lett, számban is megnőttek a hősök, így evidenssé is vált, hogy a konfrontációk száma ezzel egyenesen arányban fog növekedni, de ez szerencsére nem ment a minőség ro-

>> 150 PERCNYI TÖMÉNY AKCIÓ, FELHŐTLEN HUMOR ÉS ÚTTÖRŐ VIZUALITÁS. EGY OLYAN GRANDIÓZUS PROJEKT, AMELYRE ÖRÖMMEL VÁLTASZ JEGYET EGYMAGADBAN IS, DE INKÁBB TÁRSASÁGBAN, HOGY KÖZÖSEN NEVESSETEK, EGYÜTTESEN ÉLVEZZÉTEK A FILM MINDEN EGYES MÁSODPERCÉT <<

gában ismert Alan Taylor és némileg finomított a Branagh által felvázolt királydrámán. A Westeros világán edződött direktor pedig egy sokkalta élőbb és sokszínűbb univerzumot teremtett, ami már közel sem idegeníti el annyira nézőjét, mint elődje.

Az univerzális konfliktus ellenére azonban fájóan tétnélküli most is az egész. Hiába kiforrottabb Hemsworth, Loki árnyalt szerepének a felduzzasztása, vagy a látványos akciók, ha nincs súlya az egésznek.

Ennek egyik felelőse az első részre is jellemző infantilis humor és annak

36 / FilmMagazin

mértékének az emelése, ami hol Kat Dannings és gyakornoka hülyüléseiben, hol Stellan Skarsgaard indokolatlan meztelenkedéseiben öltenek testet, és ezek a geg-ek már túlontúl elharapóznak a fináléban, ezzel még inkább elvéve az egésznek az élét. Persze ebben a helyét a fantáziavilágban látványosan továbbra sem találó Portman és Hemsworth közötti zéró kémián kívül a teljesen feleslegesen kisminkelt Christopher Eccleston (egyeseknek csak Kilences) rém súlytalan Malekith-je is közrejátszik, akinek a lényegi fela-

data és motivációja kimerül abban, hogy bizonyos időközönként elkiabálja magát, hogy “Elpusztítom a világot!”.

A helyzeten viszont a már említett emberközelibb univerzum mellett javít a nagyfokú kreativitás. Az addig jobbára fantasy vonalon mozgó mitikus világ sci-fi elemekkel vegyül, London lényegesen jobb helyszín a végső összecsapáshoz, mint az első rész poros új-mexikói kisvárosa, nem is beszélve a világok közti harcról. Az üdvösséghez ez azonban továbbra is édeskevés.

A soundtrack 1 óra 17 perc hosszúságú, a kiadásáért a Hollywood Records felel. Digitálisan már április 28-a óta beszerezhető.

vására. Belegondolni sem merek, mit hoz majd tető alá a Marvel a 2018-ban és 2019-ben debütáló Infinity War két részre bontott folytatásával. Hiszen már ez is forradalmira sikeredett, és aki tudja, nyugodtan tekintse meg IMAX moziba 3Dben, hiszen így egy másabb élményt garantál. Higgyétek el, nem fogjátok megbánni!

A zenéért Bryan Tyler és Danny Elfman felelt, és azt kell mondanom, hogy – ismételten – káprázatos mesterművet alkottak, amely méltó öröksége Silvestri keze munkájának az első részt illetően. Nem is csoda, hiszen a két ikon a legendás londoni Abbey Road Stúdióban rögzítette a hanganyagot, valamint a nagyzenekari szólót a Philharmonia Orchestra

szolgáltatta. Gyönyörűen, tematikusan és következetesen épülnek fel a dalok, amelyek végig szimbiotikus kapcsolatban állnak a látottakkal.

Ahogyan az ilyen kvalitású műveknél jellemző, nemcsak felépülnek a dallamok, hangfoszlányok, hanem egymásra is telepszenek; egyik téma átsiklik a másikba, lágyan, szinte észrevétlenül, mégis a kohéziót mindvégig fenntartva. A film alapdinamikája sodró lendületű, gyors és szenvedélyes, éppen ezért a zene is ezt hivatott reprezentálni. Ha kell, akkor melankolikus, megható és elgondolkodtató, máskor katarzist kiváltó, eklektikus és pátoszt teremtő, és ezen érzéseket nagyszerű egységben szolgáltatja az ütős- és fúvós hangszerek széles garmadája.

Itt is több réteget hánthatunk le képzeletben, és minden egyes meghallgatással egy újabb és újabb kerül elő, amely új élményekkel szolgál, csak hallgassuk figyelmesen, nyugodt közegben, mivel a film közben a kultikus főtéma és egy-két tétel hallható erőteljesebben. Ez – ha jobban belegondolunk – alapvető is valamilyen szinten, hiszen a zene mellett az egyéb hanghatások miatt sok esetben csak ezek dominálnak, viszont nagyon szépen elkülönülve, nem halk és alig kivehető módon, ami szintén dicséretes.

Az operatőr Ben Davis volt, akinek munkásságát már megismerhettük A Galaxis őrzőiben is. A képek lencsevégre kapása jelen produkció esetében is jeles osztályzattal zárult.

Ehhez természetesen hozzájárult az a cseppet sem elhanyagolandó tényező, hogy a stáb az egész világot átutazva, igazán festői tájakra kalau-

AMERIKA KAPITÁNY – A TÉL KATONÁJA (2014) A második fázis első két filmje hőseik sorsának továbbgörgetésén kívül jobbára megragadtak a biztonsági játék szintjén. Amerika Kapitány visszatérése viszont már az előzeteseiben is sugallta egy teljesen más zsánerbe való belépést. Míg az első epizód tisztelgés volt a háborús kalandfilmek előtt, addig A Tél Katonája az 1970-es, valamint a mai modern, paranoid kémthrillereket idézi meg, némi rendszerkritikával megfűszerezve. Ezzel együtt a Kapitány

karakterét is úgy használják a Russo fivérek, amilyen szerepet már évtizedek óta ellát a képregényekben: egy kortalan emberként, akinek mára már avíttasnak ható világnézete útmutatásként szolgálhat az egyre átláthatatlanabbá váló világban.

A szabadság pedig – ahogy Loki is mondogatta a Bosszúállókban – csupán illúzió, és ezt a Kapitány sem hajlandó elfogadni, és komoly morális kétségek gyötrik saját feladata, valamint megbízói döntéseinek helyességéről, miközben a paranoid “Ne bízz senkiben!”-elv nem csak a

főhősre, de a nézőre is átragad, ezzel komoly erkölcsi súlyt adva a cselekménynek. Pont ez a Marvel filmekhez mért realisztikus komorság (humor szinte zéró) az, ami miatt a műfaj rajongói is sokkalta jobbnak titulálják a folytatást.

Ezzel együtt az első rész szerethető bája odaveszett, ami még nem lenne probléma, ha koncepciójában végig következetes maradna. A finálé kapcsolókért való rohangálása, vagy a komoly test-test ellen feszülő harcokat olykor megtörik a zsánertől elszakadni képtelen, irracionális

FilmMagazin / 37

KRITIKA zolja el a nézőket. A fullasztó atmoszférájú, igazi trópusi Dél-Afrika után megfordulunk a javarészt borongós és esőáztatta, de páratlan gyönyörűségű angliai helyszíneken, a legendás Han folyó hömpölygő történelmével és a „Nagy Alma” már jól ismert, indusztriálisabb és nyüzsgőbb városával egyetemben. Mint olvasható, igazán változatos a helyszínek repertoárja, de bárhol is zajlanak az összecsapások, legyenek a konfrontációk premier-plán felvételen vagy totál plánban, földön, avagy levegőben, mindvégig kontrollált, élvezhető és tökéletesen kivehető minden egyes képkocka. Természetesen nem működne a gyakorlatban a film ezen része, ha a vágás alább adná a minőséget. Szerencsére nem ez történik. A kettő fontos, hogy szinkronban és egyensúlyban legyen és itt pontosan erről van szó. A vágás minden esetben precíz és folyamatos, alaposan kapaszkodnunk kell, ha nem akarunk a film nézése közben magunk is szárnyra kelni a szereplőkkel. A fejlett CGInak köszönhetően a határok szinte elmosódni látszanak, így igazi élményt kínál a film ezen a téren is.

Konklúzióként azt tudom mondani, hogy a Bosszúállók folytatása hozta azt a magas színvonalat a zsáneren belül, amelynek fundamentumát már a nagy előd magabiztosan lerakta és beton biztosan bebiztosította.

Nem állítom, hogy nem voltak fenntartásaim a folytatással kapcsolatban, de a film megtekintése után majdnem az összes eloszlani látszott, és örömmel konstatáltam, hogy Whedon biztos kézzel, egy remek csapattal, harmonikus munka

közepette alkotta meg az idei esztendő kétségtelenül leginkább várt blockbusterét. Az apróbb bakik és a tömény tartalom ellenére méltó sequel-t kaptunk, amely ha nem is lett jobb a nagy elődnél, méltó hozzá, és ezen kijelentésemet alátámasztani látszik a pozitív kritikai visszhang, valamint a lelkesedés a rajongók részéről.

kat, amelyhez valóban idő kell, mire megemésztjük, továbbá az első rész sikere után irreálisan magasra helyezték azt a képzeletbeli mércét, így sokan csalatkoztak. Ha valaki régóta mozog már jártasan a filmek, de inkább úgy fogalmazok, a szórakoztatóipar világában, az tudja, hogy nem szabad azonnal felülni a hypevonatra, nem szabad túlzó elváráso-

Az Ultron kora tehát parádésan sikerült, és ha két részletben érkezett volna, gondolkozás nélkül adtam volna meg neki a maximum pontszámot, de ez egyelőre csak az első rész érdeme és kiváltsága, viszont így sincsen oka szégyenkeznie, sőt! Kissé úgy érzem, hogy a számos negatív vélemény, elemzés, cikk és kritika túlzó, amelynek két oka van: túl hamar kerültek megírásra, nem hagyták ülepedni a látotta-

kat felállítanunk, igyekeznünk kell megmaradni az objektivitás talaján, és mindig hagyni kell megfelelő időt az elménknek értelmezni a látottakat. Ha kell, tekintsük meg kétszer az alkotást, mert a kezdeti, egzaltált érzelmi állapot és impressziók bizony be tudják csapni a későbbi, vélhetően helyes értékítéletünket.

Talán ha sokan ezeket is figyelembe vették volna, másféle értékelést adtak volna az Ultron korának, amely

megmozdulások. A másik címszereplő pedig mondhatni elsikkad, és mindössze a badass faktort hivatott szolgálni. Ellenben a hollywoodi mainstream-től már jócskán eltávolodott legenda, Robert Redford már puszta jelenlétével is növeli a film (egyébként sem alacsony) IQ-ját, ezzel a mozival pedig a komolytalansággal és túlzott könnyedséggel (sokszor jogosan) vádolt Marvel a felnőtt korba lépett…

a gyerekkorunk űrkalandjaiba. A Marvel kétség kívül a legmerészebbet ezzel a filmjével lépte, nemcsak a műfaji választást, hanem karaktereit illetően is. Peter Quill-ék ugyanis jó pár lépcsőfokkal lejjebb foglalnak helyet, mint Tony Stark-ék. Hiszen az emberbarát playboy és a rakétás mosómedvék között egy rakat olyan hős foglal helyet (Hangya, Doctor Strange, Fekete Párduc), akiknek az ázsiója sokkal nagyobb, de az első önálló kalandja majd csak a Filmes Univerzum harmadik fázisában debütál.

A műfaji választásban (tehát az űroperában) most is maximálisan helytáll a stúdió, és egy olyan változatos flórával és faunával rendelkező univerzummá bővíti már meglévő világát, amilyet utoljára George Lucas eredeti Star Wars trilógiájában láthattunk. Ráadásul a címszereplők közötti csapatdinamikát tanítani valóan oldja meg a forgatókönyvírórendező James Gunn (Super): a Bosszúállókhoz képest itt minden egyes hős különböző érdekek mentén megy kezdetben külön utakon, de végül egy irányba.

A GALAXIS ŐRZŐI (2014) …hogy aztán visszarepítsen minket

38 / FilmMagazin

Ha szeretnél többet tudni a film készítésének kulisszatitkairól, akkor olvasd el a márciusi számunkban közölt 6 oldalas háttércikket is!

A MÁSIK KÉT IDEI MARVEL FILM

HANGYA (BEMUTATÓ: 2015. JÚLIUS 23.)

A Hangya izgalmasan indult Edgar Wright rendezővel, majd a távozásával jogos aggodalmakra adott okot, amin a helyére került Peyton Reed személye se tudott igazán enyhíteni. Most inkább a síri csend jellemző a marketinget illetően. Az eddigi két trailer egyike se volt képes úgy felcsiholni az emberek alapjáraton túlmutató érdeklődését, de nem féltjük annyira a filmet: A Galaxis őrzőinél is bevált a Marvel kockáztatása, valószínűleg itt se lesz másként. A Hangya újabb karaktereket von be az Univerzumba, a Paul Rudd által alakított Scott Lang átveszi a stafétabotot az idős Hank Pym-től (akit a nagyszerű Michael Douglas játszik), hogy aztán később megmentse a várost a gonosz Yellowjacket-től (Corey Stoll). A filmet “heist“-filmként jellemzik, és humornak se lesz híján, ahogy az az előzetesekből is kiderülhetett. A film forgatókönyvírói közt ténykedő Adam McKay neve erre garancia lehet. Ő rendezte ugyanis A híres Ron Burgundy legendáját.

Azt viszont nehéz lenne megmondani, hogy a film körüli hype mennyiben a kész termék, és mennyiben a remek marketing, a zseniális soundtrack vagy a Marvel fanbase érdeme. A csapat összeszokásán túl a történetnek most sincs valamire való tétje, és a Macguffin is a Bosszúállók 3-at készíti elő. A jobb sorsra érdemes Lee Pace Ronan-je a Thor: Sötét világ Malekith-jéhez hasonlóan súlytalan, amit ripacssággal próbál ellensúlyozni, nem is beszélve arról, hogy a Bosszúállók után a fináléban a fenyegetés harmadjára

FANTASZTIKUS NÉGYES (BEMUTATÓ: 2015. AUGUSZTUS 13.)

Josh Trank (Az erő krónikái) verziója sokkal sötétebb tónusú és ezáltal talán jobb is lesz az előző három próbálkozásnál (volt ugye egy ’94-ben, amit Roger Corman pénzelt, valamint Tim Story készített egyet 2005-ben és 2007-ben). A film újra bemutatja a kezdeteket, amikor is Reed Richards és társai egy kísérlet következtében különleges képességekkel lesznek gazdagabbak, majd felveszik a harcot a gonosz Doctor Doom-mal. A színészek között ott lesz a frissen agyondicsért Miles Teller (Whiplash) mellett Kate Mara, Jamie Bell, illetve Michael B. Jordan. Az előző filmek színvonala okán sokan kételkednek a projektben, de fogadni mernék, hogy sokkal jobb lesz a film, mint amilyennek várjuk. Az pedig, hogy a rendező saját bevallása szerint „cronenbergesre” veszi a figurát, mindenképpen sokat ígérőnek és rendkívül ígéretesnek hangzik – kíváncsiak vagyunk, hogy hogy működik ez a stílus egy képregény-adaptációban…

támad a magasból, miközben az akciószekvenciák is nélkülöznek mindenfajta maradandóságot. Mégis a ’80-as évek előtt tett főhajtás – a soundtrack mellett az Indiana Jones és Az elveszett frigyláda fosztogatói előtt tett tisztelgés a nyitójelenetben – mindenképpen a Marvel egyik legszerethetőbb, ha sajátosan gyermeteg humora miatt nem is feltétlenül legjobb filmjévé avatja. És Ti hogy látjátok a Marvel Filmes Univerzum eddigi filmjeit? Szerintetek az Ultron kora hol foglalja el benne a helyét?

FilmMagazin / 39

KRITIKA

NEMSOKÁRA AZ OTTHONI KÉPERNYŐKÖN IS Januárban a Warner Bros. bejelentette, hogy megbízta a LEGOvideójátékairól elhíresült Traveller's Tales csapatát az Ultron kora film adaptációjával (a készítőknek egyébként volt már Marvel témájú játéka, de az nem elsősorban a Bosszúállókra, hanem az összes Marvel hősre koncentrált). Aki tehát maga szeretné levezényelni LEGO-figurákkal Hulk és Hulkbuster összecsapását, annak nem kell sokat várnia, a játék a harmadik negyedévben kerül a boltokba.

40 / FilmMagazin

ugyanolyan szerethető, végletekig precíz, odaadó és hálás projekt, mint elődje. Minden porcikáján látszik a törődés, a rajongók iránti tisztelet és az alázatos koprodukció, amely gyümölcs végül megérlelte magát. 150 percnyi tömény akció, felhőtlen humor és úttörő vizualitás.

Egy olyan grandiózus projekt, amelyre örömmel váltasz jegyet egymagadban is, de inkább társaságban, hogy közösen nevessetek, együttesen élvezzétek a film minden egyes percét, és ezzel szerintem el is érte Whedon azt, amit akart. Ő pedig viszonzásul olyan honorálásban részesült, amelyről rendező csak álmodhat: elnyerte a rajongók szeretetét és elismerését.

A jövőt tekintve annyi biztos, hogy a Marvel a Második Fázis végéhez érkezett, de ami az eredményeket illeti, azok is jól prezentálják, hogy sosem volt még ekkora kínálat a filmjeikből, és ekkora érdeklődés irántuk. Az emberek imádják, vágyják kedvenceiket a mozivásznakra, és elnézve a jelentől egészen 2018ig esedékes, irgalmatlan nagy feldolgozás-dömpinget, egy csepp okunk sem lehet a panaszra, sőt: ez az az éra, amelyben igenis hálás dolog rajongónak lenni. A nagy rivális DC sem pihen, érzi ezt a Marvel is, hiszen 2017-ben érkezik a másik legnívósabb szuperhősöket tartalmazó kommuna, az Igazság Ligája, amely szintén dupla felvonásban elégíti majd ki minden mozi kedvelő kollektív igényét. Persze a Marvel sem tétlenkedik, a legnagyobb összecsapás 2018-ban várható, amikor is kontrázásként érkezik az őrült titánt bemutató Infinity War első része.

Szóval alaposan készüljön fel mindenki, mert addig is temérdek látnivalóval kényeztetik látó-és hallószerveinket, vélhetően legnagyobb megelégedettségünkre.

90% Stáblista Rendező: Joss Whedon Főszereplők: Robert Downey Jr., Mark Ruffalo, Chris Hemsworth Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2015. május 7.

Figyelem! A stáblista közben ugyan lesz bónuszjelenet, de a végét nem érdemes megvárni.

TOMPOWELL VÉLEMÉNYE A szuperhősök csapata újra együtt, hogy ezúttal is megvédjék a Földet a gonosztól, ám ezúttal az ellenség maga az emberi természet.

Piszkosul nehéz feladat lehet a világ egyik legsikeresebb, hivatkozási alapnak számító blockbusterének folytatást készíteni, ami mind a mai napig meghatározó egy olyan zsánerben, amely éppen uralja Hollywood trendjeit. Éppen ezen felfokozott várakozások miatt sokan lehet, hogy csalódásként élik meg a Boszszúállók újabb világmegmentését, pedig éppúgy képes odapörkölni társai legnagyobb részének, mint elődje. Csupán fegyvernemet váltott.

Ha egy másik nagy franchise-hoz kellene hasonlítanom, akkor azt mondanám, hogy az Ultron kora úgy viszonyul elődjéhez, mint A Birodalom visszavág az Egy új reményhez.

A kihívás, és az ebből fakadó problémák nem kívülről érkeznek, nem egyszerűen csak túl kell élni egy újabb feladatot, és le kell győzni az ellenséget. Az igazi próbatételt maguk a hősök teremtik. Éppen ezért a folytatás látványos ugyan, de az akciók kisebb lélegzetvételűek, tudja, mikor kell egy jó poént elsütni, de ha kell, akkor moralizál is. Tehát sötétebb, komolyabb, mint elődje, de nem felejt el az lenni, aminek teremtették: egy velejéig szórakoztató és látványos blockbuster-nek.

Ultron félreértelmezi rendeltetése célját, viszont felismeri teremtői gyengeségeit és megpróbál – a maga sajátos logikája mentén haladva – jobb lenni náluk. Noha a képregényekben eredetileg Hank Pym, azaz a Hangya teremti meg a mesterséges intelligenciával megáldott, majd az emberiség ellen forduló robotot, a filmnek csak jót tett, hogy maga Tony Stark hívta életre. Tudjuk jól, hogy a milliárdos playboy-tól nem áll távol az excentrikus magatartás (és akkor még nagyon finoman fogalmaztam!), ez pedig nagyszerűen összpontosul az “apjához” hasonlóan istenkomplexusban szenvedő gépben, aki ugyanakkor nem több egy dacos gyereknél, aki ellenszegül atyja akaratának, ami imponál az olyan hozzá hasonló árváknak, mint a Maximoff-ikrek.

Már ez a komplex, morális kérdéseket (Használhatjuk a Világot a játszóterünknek, csak mert megtehetjük?) is felvető viszonyrendszer túlmutat elődjén, és ebben még nincsenek benne a többiek, mint a harcostársaival ellentétben a hétköznapiságot megtestesítő Bruce Banner kálváriája, vagy az emberi józanságot képviselő Sólyomszem, aki a

film – és úgy egészében az egész Marvel Filmes Univerzum – leginkább önironikus mondatáért felel.

Részben pont a túl sok karaktert mozgató cselekmény válik elődjével ellentétben kissé ritmustalanná, és Whedon nem tud minden karakter között kellő mértékben ugrálni. A másik probléma pedig, hogy míg az első rész egyértelműen az addigi különálló filmek kicsúcsosodása volt, és önállóan is megállta a helyét, addig a Bosszúállók: Ultron kora egy átvezető rész, ami nem csak a második fázisnak a kiteljesedése, hanem előrevetíti a harmadik fázis összes leendő filmjét, szinte kivétel nélkül. Ettől viszont helyenként túlontúl töménnyé, egyúttal darabossá válik, miközben a sorozat jellemző betegségeit, mint a tényleges, a nézőre átragadó fenyegetettség érzésének a hiányát, vagy az ismét az “égből jön az áldás”-típusú finálét ne is említsem.

De nyilván az a kérdés, hogy vane olyan jó, mint elődje. Abszolút!

Mégis nehezebb darab annál, így aki egy az egyben azt az élményt várja, az talán csalódni fog. Mindenki másnak kihagyhatatlan szórakozás, méghozzá a legjobb fajtából.

FilmMagazin / 41

KRITIKA

SERENA Bradley Cooper és Jennifer Lawrence újra egy párt alkot. Írta: Sanya08

A

helyszín az észak-karolinai hegyvidék. Hősünk, George Pemberton (Bradley Cooper) egy jól menő faipari vállalkozó, aki egy nap hirtelen felindulásból elveszi Serenát (Jennifer Lawrence), a hányattatott gyerekkorú fiatal nőt, akinek megjelenése azon nyomban felkavarja a faipari munka állóvizét.

Serena – ahogy azt megtudjuk már a film elején – odavan a fákért és édesapja révén rengeteg mindent tud a bizniszről, melynek hangot is adván szép lassan kisfőnökként kezd viselkedni, mely ugye nyilvánvalóan nem igazán fekszik a férfiakból álló munkásoknak és George partnerének. A súrlódások végül tragédiához vezetnek, melynek következményeivel a friss házaspárnak együtt kell megküzdenie.

Susanne Bier filmje sokáig porosodott a dobozban (3 évig), mire kikerült a nyilvánosság elé, de ekkor már késő volt: egyrészt rossz híre megelőzte, másrészt, nagy valószí-

42 / FilmMagazin

nűséggel már a kutyát nem érdekli ez a film, hiszen tisztességes reklámkampányt se tudtak neki összedobni, amivel legalább elhitetnék az emberekkel, hogy egy jó drámával van dolguk. Nem. Semmi. Minden bizonnyal csak túl akartak lenni, mutassák be, hordják le a kritikusok, unják magukat halálra a nézők, aztán felejthetjük is el. Lawrence karrierjét igazán úgyse fogja bántani a Serena (Az Éhezők Viadala ugye még mindig tart), ahogy Cooper-nek is van miből a tejbe aprítania (A Galaxis őrzői, Amerikai mesterlövész), Bier pedig azóta készített még egy – sokkal jobban sikerült – filmet (Második esély). Minket azonban mindez nem ment fel az alól, hogy megnézzük a Serenát, mely ugyan nem nevezhető botrányosan rossznak, de unalmasnak, összecsapottnak és nehézkesen csordogálónak annál inkább.

Bier filmjének egyik óriási problémája az, hogy képtelen letisztázni,

hogy melyik általa felvetett történetszálat és témát akarja kifejteni: Serena tragédiákkal övezett gyerekkora és abból fakadó lassacskán őrületbe hajlása még rendben lenne, de George kálváriája a faiparral már kevésbé tűnik dominánsnak a filmben, lényegében elsikkad, és abszolút lényegtelenné válik. E nélkül se beszélhetnénk jó filmről, így pláne megnehezíti a dolgunkat. A Serena egyik részében még egy a női egyenjogúságot hirdető dráma, a következő pillanatban pedig már egy elmebajos, beteges féltékenységgel megáldott nő idegtáncát nézhetjük.

Se az egyik, se a másik nem bizonyul elég erősnek ahhoz, hogy vigye a hátán a filmet, Bier egyszerűen képtelennek tűnik igazi, markáns arculatot és drámai ívet kölcsönözni alkotásának. Ez az utolsó harmadban bekövetkező enyhe tónus- és hangsúlyváltás (egy addig passzív szereplő előtérbe lép, ezzel elmozdítva a filmet egy másik irányba)

Az eredeti tervek szerint Darren Aronofsky rendezte volna a filmet, a címszerepet pedig Angelina Jolie-nak ajánlották fel.

LAWRENCE ÉS COOPER KÖZÖS FILMJEI

Napos oldal

Amerikai botrány

küzdött egyébként az Amerikai botrány című filmben, melyben szintén túltolta a játékot. Viszont Cooper mellette abszolút korrekt, bár lényegében mentes minden emlékezetes momentumtól. Mellettük még Toby Jones is tiszteletét teszi, mint becsületes seriff (aki – míg a film elején kotnyeleskedő, hősünknek keresztbe tenni kívánó karakterként köszön be – a végére tisztábban látjuk, hogy szerepe inkább a pozitív oldal felé tendál), Rhys Ifans pedig csendes őrült, aki börtönben ült emberölésért, és aki lelki kötődést érez Serena iránt. Egyikük se képes azonban megmenteni a filmet a bódító unalomtól.

De hogy valami jót is mondjak: a képek szépek, sőt gyönyörűek, érződik az a fajta költőiség, amit próbáltak átadni a nézőknek (és amely tartalmilag kevésbé sikerült), a fákról készített nagytotálok, a természet vadsága akár találó metaforaként is szolgálhat Serena fésületlen lelki világára és impulzív viselkedésére.

De megint csak: sovány vigasz, ettől nem lesz jobb a film. kárára válik a dolgozatnak. Nincsen igazi súly és nincsen igazi történet, ami összeállna egy szerves egészszé, minden olyan hamiskás. Csak hisztik, néhány „önvédelemből” elkövetett gyilkosság és összecsapott struktúra, melynek elemei egy harmadrangú melodrámába illenek, semmint egy minőségi drámába ilyen jó színészekkel. És akkor el is érkeztünk a film másik nagy ballépéséhez, ami főként a casting terén mutatkozik: Jennifer

Lawrence ugyan tehetséges színésznő, de a határai egyre látványosabban kirajzolódnak. Míg Katnissként abszolút ragyogónak bizonyul, addig itt Serena karakterét képtelen eladni. Nincs meg benne az az intenzitás és az a tapasztalat (legyen színészi, legyen személyes), amit segítségül hívhatna – legalábbis a filmből ez jött le, arról nem is beszélve, hogy a Bradley Cooper-rel alkotott szerelmespárját egy percig sem tudtam elhinni. Hasonló problémával

45% Stáblista Rendező: Susanne Bier Főszereplők: Jennifer Lawrence, Bradley Cooper, Rhys Ifans Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Hazai premier időpontja: 2015. május 28.

FilmMagazin / 43

KRITIKA

CSÁBÍTUNK ÉS VÉDÜNK Amikor egy vígjáték vetítése közben olyan igénytelen vágyaim vannak, hogy had nézhessek inkább egy Ryan Reynolds-os / testcserés / kakifétises borzalmat, vagy valamelyik újgenerációs Sandler-szennyet, akkor ott tényleg komoly problémák vannak. A Csábítunk és védünk egyetlen "érdeme" hogy ezekre a filmekre kissé pozitívabb véleménnyel tudunk visszaemlékezni… Írta: Török Tamás

A

z új amerikai vígjátékok az én vesszőparipáim, ezt nem tagadom, ám a legkisebb bűntudatom sincs emiatt. Itt van nekünk Reese Witherspoon, aki azért csak kisebb-nagyobb rosszindulat mellett nevezhető gyenge színésznőnek, hozzá társul még az a Sofía Vergara, akinek karrierje a Modern család óta / azzal párhuzamosan ível felfelé (bár efelől már kétségeim vannak). A rendező hölgyről, Anne Fletcher-ről pedig elmondhatjuk,

44 / FilmMagazin

hogy az általa dirigált filmek nem hoztak még pusztulást az emberiségre, szóval alapvetően még bizakodó is lehettem volna. Szerencsére nem voltam, ám még így is csalódnom kellett.

A bevezetőben említett filmekről legalább az elmondható, hogy bírnak egy tipikus, jellegzetes hangulattal, tematikus poénokkal, amik általában rendkívül kínosak, de legalább így is valamilyenek. Srácok, ez itt annyira nincs jelen, hogy ha

akarnám, akkor sem tudnám elmondani a Csábítunk és védünk történetét. Egész egyszerűen nincs. Nem túlzok, a komplett cselekményt egyetlen TV-híradós bejátszással lezavarták és kész. Gyakori eszköz az ezzel való felvezetés, de hogy egy az egyben csak egy ilyen lepkefingszerű bejátszásra alapozzanak egy teljes filmet, abszurd. Amiről lemaradtatok az nagyjából annyi, hogy a "kissé" túlbuzgó (értsd: embertelenül irritáló és idegesítő) Coo-

Reese Whiterspoon producerként is tevékenykedik, legutóbbi produceri munkái a Holtodiglan és a Vadon voltak.

per rendőrtiszt élete melóját kapja, ugyanis felügyelnie kell az ultra gonosz mexikói / kolumbiai drogkirályság bárójának a valakijének a feleségét. Miután megtörténik a találkozás a folyamatosan üvöltőz, rikácsoló Daniella Rivával, azon nyomban meg akarják ölni a frissen alakult duót, akiknek habár sikerül meglépniük, mégsem nyugodhatnak, hiszen időközben Cooper-t meggyanúsítják egy gyilkosság elkövetésével, meg hogy elrabolta a gazdag nőcit. Ettől fogva együtt menekülnek is, meg nem is, és ez nekünk marha vicces lesz – vagy nem. Úgy érzem, hogy manapság elég nagy divatja van a női párosoknak a vígjátékok műfaján belül, szóval példának hoznám fel az elmúlt évek talán egyetlen kellemes meglepetését, a Női szerveket. Én azon a filmen könnyesre röhögtem magam, pedig közel sem találta fel a spanyolviaszt. Azonban Bullock és McCarthy személyében volt egy olyan párosa, akik között megvolt a kémia, emellé pedig kreatív helyzetkomikumra alapuló történet társult, az alpáriságot pedig McCarthy folyamatosan káromkodó karaktere, plusz a magyar szinkron képviselte,

meglepően szórakoztatóan.

Na, itt ezek közül semmi nem került megvalósításra. Witherspoon és Vergara mint két vadidegen az egész film során, annyira nem működik közöttük semmi. Van egy jelenet, amikor poénból elkezdenek leszbi-akciózni, és szándékosan bénán csinálják, de már én éreztem kínosan magam, hogy önmagában is mennyire súlytalan ez a jelenet, mert kettőjük között akkor se lett volna kisebb összhang, ha utólag montírozták volna egymás mellé a két hölgyet.

Az egyetlen impulzus, ami a film során ért, az Sofía Vergara rendkívül jellegzetes hangjának az „elrontása”. Pikali Gerda – vélhetően felsőbb utasításra – szándékosan túljátssza Vergara szerepét, ami sajnos rendkívül zavaró, pedig a hölgy messze a magyar szinkron egyik legtehetségesebb alakja, a hangja is gyönyörű, de Vergara orgánumát nem lehetett könnyű visszaadni, ezt elismerem.

Azért emeltem ezt ki, mert a cselekmény egyszerűen rémunalmas. A film, mint egy afféle road-movie / zsarukomédia totál értékelhetetlen, mint vígjáték pedig maximálisan

„szagtalan”. Egy-két, maximum három megmosolyogtató odaszólás van a film során, ami azért komolyan elgondolkodtad, hogy valóban ez kell-e az amerikai közönségnek.

A történet egész végig hihetetlenül sablonos, ráadásul szerepel benne egy olyan idióta és gyenge fordulat, ami meggyőződésem, hogy pusztán csak a játékidő kitöltése miatt került utólag a filmbe.

Sajnálom, ez a cikk itt most véget ér, mert maga a film is ennyi volt.

Humortalan, unalmas, fárasztó, életem leghosszabb 86 percei közé sorolom be ezt az élményt. Még elrettentő példának is kevés a Csábítunk és védünk, azt viszont nem állíthatom, hogy ne lenne ártalmas, mert az: ezek a filmek egyre lejjebb és lejjebb viszik azt a bizonyos lécet, emellett bőven az utolsó szögeket is verik a hollywoodi vígjátékok koporsójába. Itt már tényleg csak James Cameron segíthet... (aki értette az utalást annak ment a pacsi!)

35% Stáblista Rendező: Anne Fletcher Főszereplők: Reese Whiterspoon, Sofía Vergara Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2015. május 14.

FilmMagazin / 45

KRITIKA

ARGO 2 A hungaro-akciófilm hollywoodi elődökkel visszatért, Kulkából nindzsa lett, Tibi és bandája pedig több pénzből suttyóskodhatott. Írta: Sanya08

A

z Argo elkötelezett rajongói örvendezhetnek, hiszen Árpa Attila vezérük 11 évvel az első rész mozikba kerülése után végre elkészíthette a folytatást. Nekik van még egy jó hírem: ugyanaz a prosztó suttyó humor várja őket, megfejelve még néhány őrültséggel és még több akciójelenettel. Azok viszont sajnos ezúttal sem járnak túl jól, akik nem vevők az efféle poénkodásra, hiába ígérgették Árpáék, hogy nem csak a fanoknak akarnak kedvezni.

Kezdjük az alapoknál: a történet kiindulópontjaként újfent egy “mindenki által nagyon vágyott” tárgy funkcionál (ezúttal a világ első flopijáért folyik a küzdelem), Tibiék újra kaptak egy segédet (ezt a szerepet a számítástechnika-tanárt játszó Bán János tölti be), és kedvenc brigádunk most is ugyanolyan kendőzetlen profizmussal vág neki a kalandnak, mint legutóbb. Azzal a kü-

46 / FilmMagazin

lönbséggel, hogy ellenlábasaik most érdekesebbnek bizonyulnak.

A relatíve kevés pénzből forgatott első részhez képest most anyagi támogatást illetően szerencsésebb helyzetben voltak az alkotók: rögtön az első jelenetekben demonstrálják, hogy mi mindent tudnak, például felhőkarcolókat filmezni meg amerikai direct-to-dvd filmeket idéző akciójelenetet összeeszkábálni. Ezzel nincs is semmi baj, pofás nyitány ez, melyben karddal, pengékkel operáló ügyes japán csajszit is megnézhetünk “sebészi” beavatkozás közben.

Az pedig már csak hab a tortán, hogy a japán irodában sejtelmes félhomályba burkolózó Kulka János előlép és elkezd úgy beszélni japánul, hogy el is hisszük neki, nem kezdünk el zavartan kuncogni. Max. azon, hogy János szan. Kulka egyébként – beigazolván sejtésemet – viszi a prímet, méltóságteljes és hiteles még akkor is, amikor a szitu-

áció adná magát a kínos önparódiára. Nagy kár, hogy karaktere nem kapott több játékidőt, a fináléra eső Fekete Lótuszként való harca Psycho-val pedig már nem annyira érdekes, mert agyon lett csapva a borzalmas, inkoherens vágással. Látja kedves rendező úr, nem kéne mindent ellesni a hollywoodi kollégáktól, mert van, amit jobban is lehet csinálni náluk.

Persze essék szó Tibiről és haverjairól is: ami őket illeti, ugyanazt lehet el mondani, amit az első rész kapcsán is el lehetett. Suttyók, féleszűek, a hülyeségeikből fakadó humor pedig már-már Michael Bay-t megszégyenítő offenzívákba képes áthajlani. A legemberközelibb karakter ismét Scherer Péteré lett, de feltételezhetően a közönség nagy hányada Tyson (Kiss József) retardált, kőbunkó viselkedését és konstans bazdmegolását fogja a leghangosabb öblös nevetéssel honorálni.

Ha érdekelnek a film készítésének a kulisszatitkait, akkor olvasd el az előző számunkban közölt 4 oldalas háttércikket is!

Psycho (Bicskey Lukács) szerepe pedig ismét kicsi, de valamivel több emlékezetes momentuma akad, mint az első részben. Tibi (Kovács Lajos) pedig… nos, Tibi se változott túl sokat. Mint mindig, ő a főnök és ő az, aki mindent tud. Kovács Lajos pedig igazán egyéni arc.

Több helyen olvasni, hogy a film kvázi Tarantino-, illetve Rodriguezmódra használ fel különböző toposzokat, egyes, műfaji fogásokat.

Ennek egy részét megcáfolnám: Tarantino-t inkább hagyjuk ki a játékból, haverja Rodriguez még csakcsak helytálló, de annak is inkább a jelenlegi korszakával lehetne párhuzamot állítani. Az a fajta “mindent bele”-filmkészítési metódus jellemzi Árpát is, mint Rodriguez-t, ugyanúgy képes felvázolni érdekesnek hangzó karaktereket (Fekete Lótusz), hogy aztán úgy istenigazából semmi érdemlegeset ne kezdjen velük: Kulka figurája nagyon nagy részben a színész karizmájának köszönhetően lett érdekes, kevésbé a forgatókönyv miatt. Ámbár maga a tény, hogy hazánkban valaki amerikai Bfilmes eszköztárból rak össze egy magas költségvetésű nagyjátékfilmet, bár igazán dicséretes, de nem biztos, hogy örökéletű marad az eredmény. Hiába a sok “money shot“, hiába a pimasz, “közönség-

nek csinálom a filmem, nem a kritikusoknak“-attitűd Árpa Attila részéről, végül inkább csak ötletek és hollywoodi akciófilmek motívumainak egyéniséget nélkülöző használata az eredmény.

Tagadhatatlan persze, hogy így is akadnak humoros momentumok és dicséretesnek minősül a szomorú magyar valóságra történő reflektálás is egy autósüldözés közepette (mely egyébként a Bad Boys II-t juttatta eszembe: Scherer Péter = Martin Lawrence), valamint a film abszolút agyeldobós fogásai is simogatták trash-re szomjazó lelkemet (tigristankon romahad hegedűkkel), úgyhogy azért valamit csak eltaláltak.

Ráéreztek az ízre, látszódik az, hogy a rendező látott hasonszőrű filmeket, de az, hogy küllemileg képes áthozni egy magyar filmbe mindezt, még nem teszi őt félistenné.

Tisztes iparossá, lehet. Vagy ő lesz a magyar Michael Bay, aki majd minden filmjében tróger-humorral és véget nem érő robbantásokkal próbálja elnyerni a nézők kegyeit? És most nem feltétlen kritikaként mondom mindezt, Bay-nek is megvan a maga közönsége és tény ami tény, hogy a Bad Boys II a kedvenc filmjeim egyike pontosan azért, mert anynyira végletekig inkorrekt mind politikailag, mind jó ízlést illetően, hogy

az már tankönyvekbe illő. Az Argo 2 akkor a legjobb, amikor ezen a vonalon megy, ám a különbség az, hogy Bay-nek van stílusa (olyan, amilyen), Árpának meg… annyira nincs, csak az, amit elles más filmekből. És akkor mi van? Ahogy 2004ben, úgy most is elmondhatjuk, hogy igen, készülhet magyar akciófilm csak kell hozzá egy jó csapat. Meg lelkesedés és az, hogy ismerd és elismerd az amerikaiak közönségfilmhez történő hozzáállását. Már csak az kéne, hogy mások is megembereljék magukat és akár kisebb költségvetésből, de merjenek zsánerfilmet készíteni. Merjenek kicsit mainstream-ek lenni és akkor előfordulhat, hogy nem az Argóra fogunk úgy tekinteni, mint “a” magyar akciófilmre, hanem készülnek ennél jobb produktumok. Addig is elmondhatjuk, hogy van egy magyar színészünk, aki igazán menő volt nindzsaként.

75% Stáblista Rendező: Árpa Attila Főszereplők: Kovács Lajos, Scherer Péter, Bicskey Lukács Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2015. április 30.

FilmMagazin / 47

KRITIKA

THE DUKE OF

BURGUNDY

Peter Strickland új filmje két nő viszonyát mutatja be, akik szerelmüket vagy képtelenek normálisan kimutatni, vagy az általuk használt eszközök nem éppen ortodoxak. Írta: Sanya08

A

The Duke of Burgundy valahogy úgy viszonyul a sexploitation-höz, mint a Becstelen brigantyk a „men on mission”-filmekhez: minden képkockáját áthatja az alapul szolgáló filmek motívumrendszere, éppen azzal a különbséggel, hogy mindkét filmből látszólagosan hiányzik a lényegi tényező: jelen esetünkben az aktus maga az, ami ha nem is teljesen nevezhető hiánycikknek, de nem válik igazán dominánssá. Nincs ötpercenkénti leszbikus szex, mégis jelen van az erotika és azt az érzést keltette bennem, hogy lazán oda lehetne tenni az ennél grafikusabb lepedőakrobatikákat tartalmazó filmek mellé. Vitathatatlan ugyanakkor, hogy többszöri nézés szükségeltetik majd ahhoz, hogy jobban megértsük a két karakter közti viszonyt, egymáshoz fűződő vonzalmukat és az okokat, hogy mit miért csinálnak.

A talányos, kérdőjeleket és ambiguitást felsorakoztató történetmesélés mellett Strickland a film képi világát is hatalmas odafigyeléssel alkotta meg. Kezdve a hetvenes évekbe is beillő, nyugtalanító és egyben

48 / FilmMagazin

szinte már andalító muzsikával felvértezett főcímmel, a megannyi közelképig minden egyes képkocka szinte önálló életet él, a Cat’s Eyes zenéjével együtt pedig tökéletes szimbiózisban élnek. Legyen szó arról, amikor pillangók közelijében gyönyörködhet a néző, vagy a két női főszereplő markáns arcvonásairól, mindig van mit magunkba szívni.

Ha akarunk, akkor agyalunk a képek jelentésén, ha akarjuk, akkor inkább kizárjuk, de így is úgy is döbbenetes esztétikai élményben lehet részünk.

Mindez annak fényében is érdekesnek bizonyulhat, hogy a film lényegében egy kétszereplős dráma, ami első blikkre a nők puszta látványán kívül nem sokban indokolja a gyönyörű képi világot és a nézőt magába szippantó atmoszférikusságot.

A két asszony tusája és lelki vívódása sose válik a néző számára fásulttá, végig hiteles marad Sidse Babett Knudsen és Chiara D’Anna alázatos játékának köszönhetően. A rendező részéről ugyanígy a történet és a karakterek iránti alázat mutatkozik meg abban, ahogy a témát, valamint a szereplőket kezeli: külö-

nösebb explicit tartalmak nélkül, az érzelmek komplexitására és a két odaadó színésznőjére alapozva meséli el történetét a BDSM bármiféle bagatellizálását elkerülve. Nem mond ki mindent, sokat hagy a néző fantáziájára, ez a módszer pedig egy kiváló rendezőt sejtet.

A The Duke of Burgundy nem fogja mindenki szívét meghódítani, nem fognak kígyózó sorok állni a mozi pénztárak előtt, és sokak türelmét is próbára teheti, de azok, akik szerették a Varga Katalin balladája és a Berberian Sound Studio zsáner-dekonstrukcióját, azok bőven találnak mit imádni ebben a filmben is.

85% Stáblista Rendező: Peter Strickland Főszereplők: Sidse Babett Knudsen, Chiara D’Anna Forgalmazó: Mozinet Hazai premier időpontja: 2015. április 30.

EXTRA VOLT EGYSZER EGY GÉPHÁBORÚ „Míg James Cameron két filmje mögött voltak értékes gondolatok, karakterek, addig Mostow és McG filmjei az egyszerűbb utat választották és ahelyett, hogy elkötelezték volna magukat valamely morális kérdéskör körbejárásánál, inkább ugyanazt a történetet mesélik el újra és újra, egyre közelebb tolva a narratívát a robotháborúhoz.” >> 50.

A VENGEANCE-TRILÓGIA 2. RÉSZ „Akinek eleinte nem mondott semmit ez a trilógia, vélhetően az is érintkezett már valamilyen formában az Oldboy-jal. 24 díjat zsebelt be a film, köztük pl. a Cannes-i fesztivál nagydíját is, emellett jelenleg a 69. helyen áll az IMDb ranglétráján, ami habár önmagában nem mérvadó, anynyit azért elárul, hogy világszerte (méltán) elismert.” >> 54.

SOROZAT: DAREDEVIL „Élesen elkülönül a Marvel színes-szagos világától, és a világ megmentése helyett egy vértől és mocsoktól bűzlő mikrokörnyezetre koncentrál” >> 60.

SOROZAT: TRUE DETECTIVE 2. ÉVAD „Nic Pizzolatto-nak nem volt könnyű dolga a második évad megalkotásával, bár az eddig látottak alapján remek színeszeket választott, mégsem szeretné ugyanazt adni, mint az első évadban. Az okkultizmus sem kap majd szerepet a folytatásban, de valljuk be, hogy így azért nagyban egyszerűsödik is a történet.” >> 58.

FILMKLASSZIKUS: TERMINÁTOR „1984-et írunk mikor az akkor még kőkemény Bfilmes Cameron által megrendezett Terminátor a mozitermek sötétjébe nyűgözi le a nézőket.” >> 62.

FilmMagazin / 49

EXTRA

Mielőtt mozikba kerülne a legújabb futurisztikus haddelhadd, újravettük az előző Terminátor-filmeket és igyekeztünk megfogalmazni néhány egyetemes okosságot erről az agyonjáratott szériáról. Írta: Sanya08

50 / FilmMagazin

Az első rész esetében a robotos jeleneteket makettekkel és stop motion technikával készítették.

1

984-ben kezdődött, amikor is a fiatal Jim Cameron a B-film guru Roger Corman szárnyai alól kikecmeregve megálmodott valamit. Egy delejes lázálmot, mely amilyen bonyolultan és fejvakarósan hangzik elsőre, annyira izgalmas: adott egy fiatal lány, pincérnőként dolgozik, majd egy napon két férfi is feltűnik az életében. Egyik az életét akarja elvenni, a másik pedig meg akarja azt menteni annak érdekében, hogy később életet tudjon adni a jövőbeli John Connor-nak, aki egy gépek elleni felkelés vezetője lesz.

A film siker lett, azóta pedig már a negyedik folytatása készül. James Cameron, Jonathan Mostow és McG mellé pedig odakerül ezúttal Alan Taylor neve is, a kérdés pedig az, hogy közülük méltó-e bárki arra, hogy a „világ királya” nyomdokaiba lépjen. Tényleg, miben rejlik a sorozat legnagyobb ereje és mi az, amiben a későbbiekben elbuktak a folytatások? Többek között ezeknek próbáltunk utánajárni.

VISSZATÉREK, VISSZATÉRTEM, VISSZATÉR Hol ér véget az ember és hol kezdődik a gép? Egyáltalán: mitől ember az ember? James Cameron két filmje (az 1984-es Halálosztó és az 1991-es Terminator 2: Az ítélet napja) lefektette az alapjait egy, a végtelenségig húzható történetfolyamnak, mely azonban az idő előrehaladtával egyre inkább kifulladni látszik. Elsőre nehéz megfogalmazni, miért történik ez. Első blikkre rábökhetjük azt, hogy „James Cameron akciói jobbak, mint Jonathan Mostow-é vagy McG-é.” Igaz ez is, de még igazabb oka a kiüresedésnek az, hogy míg James Cameron két filmje mögött voltak értékes gondolatok, karakterek, addig Mostow és McG filmjei az egyszerűbb utat választották és ahelyett, hogy elkötelezték volna magukat valamely morális kérdéskör körbejárásánál, inkább ugyanazt a történetet mesélik el újra és újra, egyre közelebb és közelebb tolva a narratívát az első

két filmben pedzegetett apokalipszis és robotháború eshetőségéhez. Ezzel a könnyebb utat választva, szimpla poszt- (vagy inkább pre-) apokaliptikus akciófilmmé „degradálva” ezeket a filmeket.

Az eddig elkészült négy Terminátor-film mindegyike játszóterévé teszi a félig formázható, félig előre megírt jövő adta lehetőségeket és mind Cameron, Mostow, illetve McG is egyhangúan egyetértenek abban, hogy akár a végtelenségig el lehetne szórakozni azzal, hogy a szereplők kényük-kedvük szerint megváltoztathatják a jövő kimenetelét, és ha akarnak, ide-oda ugrálhatnak az időben. Függetlenül attól, hogy az első részben még csupán egyetlenegy masina volt, amellyel idősíkok között lehetett utazni (az is megsemmisült, miután Kyle Reese viszszament 1984-be), a folytatások önkényesen felülírják az előző részekben felvázolt szabályokat. Ám míg mindez az első részben és az azt követően hét évre rá mozikba

FilmMagazin / 51

EXTRA A TERMINÁTOR-FILMEK

Terminátor - A halálosztó (1984)

Terminátor 2. Az ítélet napja (1992)

Terminátor 3.: A gépek lázadása (2003)

>> CAMERON

SZERINT AZ EMBER ELGÉPIESEDÉSE ÉS TECHNOLÓGIA IRÁNTI MEGSZÁLLOTTSÁGA SZÉP LASSAN FELŐRLI A HUMANITÁST ÉS AZOKAT A VELÜNK SZÜLETETT ISMÉRVEKET, MELYEK EMBERRÉ AVANZSÁLNAK MINKET. <<

kerülő folytatásban nem tűnt boszszantó tényezőnek a befogadhatóság és élvezhetőség szempontjából, addig a későbbiekben ez már egy eszközévé vált annak, hogy újabb bőrt húzzanak le a témáról. Mi sem bizonyítja jobban azt, hogy a harmadik részben újra Schwarzenegger a hőst védelmező robot és szépen sorban elsütik azokat a motívumokat, melyek olyannyira sikeressé és hőn szeretetté tették Cameron filmjeit. És amelyben azok a bizonyos motívumok (napszemüveg, bőrszerkó, „She’ll be back”, „I’m back”) inkább nevezhetők popkulturális referenciáknak, semmint a történetek szerves részének. Annak fényében is visszásnak tűnik ez, hogy az ember ezeket a szövegeket és motívu-

52 / FilmMagazin

mokat tényleg megjegyzi, és nem felejti, ám korántsem ezek miatt emelte piedesztálra Cameron filmjeit a bennünk lakozó filmőrült.

PUSZTÍTÁS ÉS ROBOTMORÁL Az ötlet, hogy egy tizennégy éves srác tanít egy robotot és amellett, hogy egyfajta apafiguraként tekint rá, megparancsolja neki, hogy nem szabad gyilkolnia (mely ellentmondásos, profán feltevés a Terminátor második részének sajátja), rendkívül elgondolkodtató és a film egyik legfontosabb témájává válik. Cameron szerint az ember elgépiesedése és technológia iránti megszállottsága szép lassan felőrli a humanitást és azokat a velünk született ismérveket, melyek emberré avanzsálnak

bennünket. Ellenben jön egy robot, aki vakon követi egy fiú parancsait, mely parancsok éppen az ember igaz humanitását tükrözik. Érzékletesen prezentálja gondolatmenetét Cameron azon jelenetekkel, amelyekben a pimaszul fiatal John Connor, a majdani nagy harcos / vezér lelket önt édesanyjába, aki az elmegyógyintézetben töltött idő alatt és a paranoiától megcsömörlötten nem képes igazi, érző emberként gondolkodni. Csak ül és várja az elkerülhetetlen apokalipszist, fegyverrel a keze ügyében. Kritikus momentum a fiú első konfrontációja az erőszakkal, melynek hatására aztán elítéli a fizikai bántalmazás gondolatát. Az, hogy ezek a filozofálgatások margóra szorultak a folytatásokban

A Terminátor-franchise kitermelt egy sorozatot is Sarah Connor Chronicles címmel, de az igazat megvallva jobb nem is beszélni róla…

Terminátor: Megváltás (2009)

és felváltották őket a külső védjegyek felsorakoztatásai, sokban rontott a helyzeten. Habár abban talán egyetérthetünk, hogy a harmadik rész kellően szórakoztató darab és megfelelő fokozatú sötétséggel tesz pontot (vagy inkább három pontot) a történet végére, teljesen hiányzik belőle az a gondolatiság, az a zseniális ötletmag és karakterábrázolás, amely Cameron két dolgozatát jellemezte. Megpedzegeti a komolyabb

Terminator: Genisys (2015)

témákat, de inkább csak a felszínen marad, hogy több időt szánjon a humorra és a törést-zúzást központba állító akciójelenetekre.

Akárcsak a negyedik, Megváltás című epizód, mely igencsak érdekes, vállalkozó szellemű darabnak bizonyul, legalábbis papíron: egyetlen kulcsjelenetnek szánt szcénától eltekintve megszabadul az előző három film financiális és rajongói alappillérének számító Schwarze-

neggertől és teljes egészében az emberek és robotok háborújára koncentrál. A Christian Bale által alakított John Connor itt már vezéregyéniség, de nem olyan kiforrott, mint amilyennek megjósolták nekünk.

Morális dilemmával kerül szembe, amikor egy Marcus nevű, magát embernek valló, félig humanoid, félig gép férfival konfrontálódik. A film újrahasználja a második rész dilemmáját (mi teszi emberré az embert?), de nem kezd semmit az ötlettel, a benne rejlő potenciált nem fejti ki, megfogalmazása pongyola; McG nem látott tovább az akciójeleneteknél, melyek ugyan külcsínre tetszetős látvánnyal bírnak, ám a súly elvész belőlük. Nem csoda, hogy a filmről azóta mindenki inkább hallgat (azaz nem: Arnold kitálalt és elmondta, szerinte szar lett a Megváltás).

A KARAKTER AZ ELSŐ Mostow és McG filmjei robot módjára szolgáltatják a referenciákat és a látványos, destruktív akcióbetéteket, de megfeledkeztek arról, elsősorban mi volt az, amely kult státuszba repítette az elődöket: a karakter és dilemmái a legfontosabbak, minden más csak utána jön. Nem azért lett jó karakter Sarah Connor, mert hitelesen húzza fel a puskáját. Hanem mert az akciói mögött egy idő előtt túl sokat tapasztalt, a sok tudás által meggyötört és kiégett karakter lakozik, akinek cselekedetei a megkérdőjelezhetőség határát súrolják.

Persze vitázhatunk arról, hogy vajon a Terminátor 2 akkor is a ’90-es évek egyik megkerülhetetlen és legjobb akciómozijának számítana, ha olyan pongyolán kezelné a dolgokat, mint a harmadik / negyedik rész, de az vitathatatlan, hogy sokat nyom a latban az a bizonyos plusz. Cameron, pályafutásának olyan korszakát futotta ebben az időben, amikor a forradalmi speciális effektusai és vérprofin levezényelt akciószcénái mellett súlyos, égetően releváns történetet és témát is sikerült a placcra dobnia. És hogy az újonnan jött Alan Taylor mit fog tudni hozzáadni a mitológiához? A jelek nagyon arra mutatnak, hogy ismét az újrafelhasználás aktusának fognak hódolni ahelyett, hogy valami provokatívval lepnének meg bennünket. De persze ne legyen igazam…

FilmMagazin / 53

EXTRA A VENGEANCE-TRILÓGIA / 2. RÉSZ

OLDBOY

A Mr. Vengeance – A bosszú ura egy remek bevezetőként szolgált Park Chan-wook trilógiájához, lévén tökéletes képet kaphattunk benne a rendező stílusáról és az általa preferált hangulatról. Talán egyetlen, ámbár hatalmas hibája az volt, hogy közel sem nyújtott akkora katarzist, mint a triumvirátus második tagja, az Oldboy. Írta: Török Tamás

M

ielőtt elkezdenék részletesen beszélni az Oldboy-ról, muszáj megosztanom pár gondolatot a filmről, pontosabban annak hatásairól. Akinek eleinte nem mondott semmit a Vengeancetrilógia, vélhetően az is érintkezett már valamilyen formában az Oldboy-jal. 24 díjat zsebelt be a film, köztük pl. a Cannes-i fesztivál nagydíját is, emellett jelenleg a 69. helyen áll az IMDb ranglétráján, ami habár önmagában nem mérvadó, annyit azért elárul, hogy a film világszerte (méltán) elismert. Az amerikaiak is megpróbálkoztak 2013-ban egy remake elkészítésével, aminek – természetesen – egy totál fölösleges, színtelen-szagtalan film lett a végeredménye (bővebben lásd mellékelt dobozunkat). Ez a kudarc az amerikai feldolgozások többségének alapvető indokolatlanságán túl már csak azért is borítékolható volt, mert az Oldboy esszenciája Chan-wook

keleti stílusában és a film "univerzális" cselekményében, egyben a rendező rendkívül intelligens, tudatos direktori munkájában található.

Az Oldboy története könnyedén megállta volna a helyét bármelyik amerikai csúcsalkotásban, és itt most abszolút a pozitív értelem a párhuzam szándéka. A bosszú természetesen továbbra is mindennek az alapja: főhősünk, Oh Dae-su egy teljesen átlagos fazon, akinek legnagyobb büszkesége az életben természetesen nem más, mint kislánya. Ám egyik nap, szinte minden előzmény nélkül egy számára ismeretlen szobában ébred. Ekkor még nem tudja, hogy életének elkövetkező 15 évét ott fogja tölteni. Fogva tartói nem mutatkoznak előtte, ám a körülményekhez mérten megfelelő ellátásban részesül, egészségi állapotát is igyekeznek szinten tartani.

Miért fogták el? Vajon miért tartják életben? Mit tettek a kislányával?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések gyötrik Oh Dae-su-t 15 éven keresztül, ám választ egyszer sem kap.

Majd hirtelen, egyik napról a másikra egy lakóház tetején találja magát, szabadon. A cél nem más, mint megtalálni fogva tartóját és megtorolni azt a 15 évet, amit elvett az életéből.

A történetből a továbbiakban semmit sem fogok elspoilerezni, ugyanis Chan-wook a tökéletességig csiszolta azt a műveletet, hogy egy alapvetően egyszerű alapszituból hogyan hozza ki a filmtörténet egyik legváratlanabb fordulatokkal teli, zseniálisan megírt sztoriját, aminek tempója egy pillanatra sem csúszik el. A tudatos rendezés ismérve, hogy az adott film minden jelenete okkal kap helyet a filmben, ahogy ez történt az Oldboy-ban is. Habár mi csak percekig követhetjük figyelemmel azt a 15 évet, amit Oh Dae-su a szobában tölt, a rendező megmutatja nekünk a

Oldboy (2003)

Lady Vengeance A bosszú asszonya (2005)

A TRILÓGIA

Mr. Vengeance A bosszú ura (2002)

54 / FilmMagazin

Az Oldboy egyik legnagyobb rajongója Quentin Tarantino, aki egy interjúban a valaha készült „legtarantinósabb” filmnek nevezte.

férfi ottani "életének" szinte minden, vélhetően a végtelenségig ismétlődő momentumát, ezzel éreztetvén, hogy már egy hét is közel elviselhetetlen lenne mindössze 7-8 négyzetméteren. Ám Oh Dae-su-t az ember három legalapvetőbb motivációja élteti: az élethez való makacs ragaszkodás, a kislánya iránt érzett szeretet és az igazság megismerésének vágya, ezzel párhuzamosan pedig a bosszú. Ám ezeket a lelki történéseket a trilógia első tagja is kellően tudta árnyalni, viszont amiben az Oldboy abszolút kiteljesedik, az a film élvezeti értéke. Amikor arra van szük-

ség, akkor egy rendkívül, máig számos alkotásban is "idézett" akciófilmet láthatunk, egy lebilincselő thrillert, vagy a végjátékhoz közeledve mindezek keverékét. De nem hiányozhat a csontig hatoló dráma sem. Tanítani való, ahogy Chanwook milyen ízléssel használja a felsorolt műfajok eszközeit, ezzel egy olyan tartalmas filmet létrehozva, amire sokan egy komplett trilógia során sem képesek. A film folyamatosan magas fordulatszámon pörög, nincs unalmas pillanata, ám ez nem egy végtelen akcióorgiának köszönhető, hanem annak, hogy egyszerűen bevonz a film hangulata. Ez pe-

dig vitathatatlanul annak az érdeme, hogy Chan-wook kijavította az első felvonás hibáit.

Míg a Sympathy For Mr. Vengeance-szel kapcsolatban azt nehezményeztem, hogy egyszerűen nem lehet szimpatizálni, (vagy, ahogy azt az angol cím is sugallja), "együtt érezni" a karakterekkel, addigra ez az Oldboy-nál hatalmasat fordul. Ha nagyon humoros akarnék lenni (nem), akkor a film alcíme az is lehetne, hogy "Sympathy For Everyone", ugyanis Chan-wook a Mr. Vengeance társadalmi árnyaltságát egy teljesen új szintre emeli az Oldboy-jal.

FilmMagazin / 55

EXTRA A film kezdetben csak Oh Dae-su perspektívájából mutatja nekünk az eseményeket, ám ahogy haladunk előre a történetben, a bosszú fokozatosan kezd rávilágítani arra, hogy bizonyos esetekben közel sem anynyira egyszerű és egyértelmű érzelem, mint ahogy az elsőre látszik.

Choi Min-sik, a trilógia egyik visszatérő színésze remekül hozza Oh Dae-su végül teljesen magába forduló, már-már pszichopatákra jellemző tulajdonságokkal felvértezett bosszúfelelősét, ám a prímet Ji Taeyu, a titkos elrabló alakítója viszi el.

Stílusos, elegáns, hidegvérű. Ők ketten egy olyan finálét hoznak öszsze, amit tényleg nehéz lenne elviselhetetlen ömlengés nélkül leírni.

Sokkoló, vérfagyasztó és egy olyan élmény, amit garantáltan soha nem fogunk elfelejteni.

Az Oldboy komplexitásából biztos vagyok benne, hogy 2003 óta már fél Hollywood igyekezett meríteni. A film nem csak a feszültségkeltés és a példátlan kivitelezés miatt emelkedik ki, hanem érzelmi megalapozottsága miatt is. Ahogy a Mr. Vengeance során szinte semmi nem képzett tabu témát, úgy itt ezt a vonalat a szerelem folytatja. Park Chan-wook szemléletén valahogy azt érzem, hogy nem ítélkezik senki felett. Ez az ember kimondott szavak nélkül tudja elfogadtatni a nézővel azt, amin a hétköznapok során bizonyára teljesen megbotránkozna. Én pedig ekkor döbbenek rá, hogy egy filmnek ilyenkor van csak igazán nagy ereje. Továbbra sem bocsátkozok spoilerek-be, ám annyit elárulhatok, hogy az Oldboy-t nem lehetséges bármiféle, a végkimenetelt AZ AMERIKAI REMAKE-RŐL ÍRTUK: „Ami fájó, az az, hogy sokszor lustára vették a figurát a kreativitást illetően. Egyes jelenetekben ugyan fel- felbukkan a tűz, de aztán szomorúan bólogatunk, amikor más jelenetekben meg lényegében lemásolták az eredetit (lásd: az ominózus kalapács-jelenetet, mely ugyanaz itt, csak pepitában). A másik probléma abban rejlik, hogy hiányzik az az érzelmi kampó, amely a dél-koreai filmben megvolt. Felvázolják ugyanazokat a csavarokat (egykét változtatással), de tényleg csak annak érződik: vázolásnak. Nem éreztem magamat gyomron vágva a fináléban sem, amikor a leginkább kellett volna, inkább olyan volt, mintha csak átfutottak volna az egyes fontosabb pontokon, hogy aztán mihamarabb a végére érjünk. Hiába mutat jól papíron a film végi csavar és hiába működött olyan veszettül jól Chan-wook dolgozatában, Spike Lee nem tudja ugyanazt a hatást elérni, hiába próbálkozik.

Mint amikor pontosan kimérünk minden hozzávalót, próbálunk a lehető legprecízebbek lenni, de aztán a végén kifelejtünk valami nagyon fontosat. A feszültség, a tempó és az elbeszélésmód itt sokkal inkább hasonlít egy thrillerére, ez a másik fő változtatás az eredetihez képest. Talán úgy gondolták, hogy ilyen tálalásban könnyebben lenyomhatják a nyugati közönség torkán a film fordulatait. Talán sikerült. De senki ne lepődjön meg azon, ha az évek múltán (bár már most is) csak egyetlen Oldboy-ra fogunk emlékezni. És az az Oldboy sajnos (?) nem ez az Oldboy lesz.” (A teljes cikket – Kónya Sándor írását – keresd a FilmMagazin 2014. márciusi számában!)

56 / FilmMagazin

A film alapjául egy manga szolgált, amit a Minegishi Nobuaki Tsuchiya Garon szerzőpáros készített.

>> AZ OLDBOY MÉG

AZ AMERIKAI KÖZÖNSÉG SZÁMÁRA IS KÖNNYEN CSODÁLHATÓ THRILLER, ÁM AZ ALAPVETŐEN IS MAGAS SZÍNVONALÚ FELSZÍN ALATT BIZONY OTT VAN AZ A TÁVOL-KELETI KÉZJEGY, AMIT EGYSZERŰEN NEM LEHET UTÁNOZNI. << összefoglaló jelzővel, szókapcsolattal ellátni. Legyen az happy-end vagy dráma, lényegtelen: az Oldboy még az amerikai közönség számára is könnyen csodálható thriller, ám az alapvetően is magas színvonalú felszín alatt bizony ott van az a távol-keleti kézjegy, amit egyszerűen nem lehet utánozni.

Ha már a cselekménybe nem megyek bele, azért megpróbálok nem csak felesleges szócséplésbe bocsátkozni, szóval még kitérnék egy számomra elég elgondolkodtató részletre: 3 millió dollár. Ennyi volt az Oldboy teljes költségvetése. Nem szándékozok a rendszer ellen beszélni, de Chan-wook filmje az ékes példa arra, hogy az amerikai, de akár európai mércével nézve is alacsony költségvetés (tehát valamilyen szinten a kényszer) kreativitásra sarkallja a rendezőket. Látvány szempontjából – és itt most nem a speciális effekteket értem, hanem mindent, ami egy film vizualitásának összességét jelenti – sem lehet rosszat mondani, ugyanis Chung Chung-hoon operatőri munkájával kéz a kézben Chan-wook fantasztikus, máig ikonikus képeket varázsol

elénk, amikhez – ha nagyon le akarom egyszerűsíteni – nem kell zöld vászon és több csilliárd dollár, pusztán kamera és tehetséges emberek.

Manapság már elég negatív hangzása van ennek a műfajnak, de muszáj beskatulyáznom egy gondolat erejéig az akciófilmek táborába az Oldboy-t, ugyanis a trilógiában tagadhatatlanul ezt a vonulatot képviseli, ám pontosan úgy, ahogy az eredendően meg volt álmodva. Érdekfeszítő, fordulatos, látványos és elképesztően eredeti. Mindezen jelzők pedig a következő számunkban bemutatandó fináléban találkoznak, mely az egész trilógia egyik, bár lehet, hogy egyértelmű csúcspontja.

Ez azért kifejezetten nagy szó, mert habár az Oldboy a maga nemében egy szinte hibátlan alkotás, Chanwook képes még ezt is fokozni. A keleti világképet remekül bemutató első, a mindezt már tökéletesen szórakoztató formában tálaló második rész után jön az a film, ami mindemellett olyan művészi kvalitásokat vonultat fel, melyek miatt véleményem szerint méltán megérdemli, hogy mindenidők egyik legjobbjának lehessen nevezni...

FilmMagazin / 57

SOROZAT

2. ÉVAD

TRUE DETECTIVE Tavaly az HBO indíthatta útjára az esztendő egyik legsikeresebb sorozatát, amely gyakran hátborzongató, gótikus hangulatával, elképesztő mélységekig kidolgozott karaktereivel és fantasztikus történetével egyaránt levette a lábáról a kritikusokat és a nézőket is. De vajon mit hoz majd a minden tekintetben önálló folytatás, ami csak nevében lesz azonos a tavalyi sikerszériával? Írta: Ghost990

N

ic Pizzolatto neve a sorozat előtt szinte ismeretlen volt televíziós körökben, pedig a The Killing (Gyilkosság) című szérián is dolgozott íróként. Mivel ott nem élhette ki teljes kreativitását, ezért kiszállt a produkcióból és azon dolgozott, hogy kisképernyőre alkossa meg eredetileg regénynek induló elképzelését. Ez volt a tavaly debütált True Detective (A törvény nevében), amely az HBO sikeres szériáinak sorát gyarapítja, és teszi mindezt elképesztően. Az első évad sikerét kereshetjük a fantasztikus történetmesélésben, amely felváltva mutatta a jelent és a múltat; a mesterien összerakott, első résztől az utolsóig kitalált történetben, vagy csak egyszerűen Matthew McConaughey és Woody Harrelson játékában. A két színész közti dinamika gyönyörűen párosult a sötét látványnyal és hangulattal, miközben igye-

58 / FilmMagazin

kezett mindent megragadni, ami Louisiana lakosságára jellemző, a mélyen vallásos családoktól az akcentusig. Az egészet megkoronázták még egy olyan történettel, amit talán kevesen ismernek, ez pedig nem más, mint az 1895-ben Robert W. Chambers által írt The King in Yellow, ami a Sárga Király történetét meséli el (a könyv rövid történetek gyűjteménye, amely olyan neves írókat is megihletett, mint H.P. Lovecraft vagy Neil Gaiman) és bemutatja Carcosa városát. Az első szezonban nagy szerepet kapott a mű, nyomasztó hangulata páratlanul visszaköszön a sorozatban, és mozgatórugója a gyilkosságoknak, ami után a két főszereplő nyomoz. Az alkotó tökéletesen eltalálta az okkultista hangulatot úgy, hogy ne érezze túlzásnak a néző, mégis érdekelje, hogy mi vezette a gyilkost ennyi éven keresztül.

Nem is volt kérdés, hogy a nézettséget és a sikert látva a csatorna igényt tart majd a folytatásra is, de Pizzolatto már akkor tudta, hogy nem a történetet, és úgy igazából nem is a sorozatot fogják folytatni, csupán a név lesz azonos. A True Detective második szezonja elhagyja Louisianát és Kaliforniába költözik, főhősei száma pedig négyre gyarapodik. A történet ismét egy gyilkosság miatti nyomozás köré épül, ám ezúttal teljesen más lesz a hangulat, illetve a nyomozás menete is. Nem lesznek az első évadban megkedvelt időbeli ugrások, ugyanis négy szereplő esetében ezt sokkal nehezebb megcsinálni, és igazából értelme sem lenne, mert a dupla annyi karakter dupla annyi eseménnyel is jár. A történet főhősei Ray Velcoro (Colin Farrell), aki lecsúszott rendőrként próbál gátat szabni a bűnözésnek; Frank Se-

A True Detective zsenialitását az a hatperces, vágás nélkül jelenet illusztrálja a legjobban, ami az első évad negyedik részében volt látható.

CARCOSA

Carcosa városa először 1891-ben jelent meg Ambrose Bierce „An Inhabitant of Carcosa” című történetében. Robert W. Chambers ezt a misztikus, romos és elátkozott várost ábrázolta a Sárga Király otthonaként, ahol már csak a gonosz létezik. A történetek soha nem tértek ki arra, hogy ez a pokoli hely pontosan hol található, egyes vélemények szerint egy másik dimenzióban, ahol elveszik a fény és megszűnik az idő. Az első évad fináléjában magunk is szemügyre vehettük a fiktív város földi mivoltát, ahol az utolsó üldözéses jelenet zajlott.

myon (Vince Vaughn), aki vállalkozóként próbálja sínen tartani a saját maga felépített birodalmát, miközben nagy veszélybe kerül egész eddigi életének munkássága. Ani Bezzerides (Rachel McAdams), a Ventura megyei seriff is a nyomozásba keveredik, aki gyakran lázad a saját maga által is szolgált rendszer ellen; valamint az egész ügyet Paul Woodrugh (Taylor Kitsch) indítja el, aki országúti rendőrként találkozik először a gyilkosság színhelyével. A négy színész hatalmas átalakuláson ment keresztül a szerep miatt, ezt már az első előzetes is bizonyította, Colin Farrell például remek választásnak tűnik bajusszal, de Vince Vaughn sem a humoros oldaláról megismert figurát hozza, hanem drámai karakterként próbálja megállni a helyét.

Nic Pizzolatto-nak nem volt könynyű dolga a második évad megalko-

>> NIC PIZZOLATTO AZ ELSŐ ÉVADDAL NEM LŐTT MELLÉ, ÉS BIZAKODVA GONDOLOK ARRA, HOGY TALÁN MÁSODSZORRA SEM HIBÁZZA EL A DOLGOT ÉS ISMÉT EGY MINDEN TEKINTETBEN KIEMELKEDŐ SOROZATOT KAPUNK, AMI MÉLTÓ LESZ A TRUE DETECTIVE REMEKÜL CSENGŐ HÍRNÉVHEZ. << val, bár az eddig látottak alapján remek színeszeket választott, mégsem szeretné ugyanazt adni, mint az első évadban. Az okkultizmus sem kap majd szerepet a folytatásban, mondván a négy karakter mellé már nem fért volna be az eredetileg tervezett „természetfeletti” szál, de valljuk be, hogy így azért nagyban egyszerűsödik is a történet. Emellett a múltbéli események hiánya is csak egyszerűsít a recepten, viszont félő, hogy így már nem marad más, csak egy egyszerű nyomozós történet

négy főszereplővel. Persze az sem lett volna megoldás, ha ugyanazt kapjuk, mint először, hiszen akkor pedig a probléma abban rejlene, hogy azt meg már láttuk egyszer.

Talán a mély karakterdráma önmagában képes lesz eladni a sorozatot? Pizzolatto először nem lőtt mellé, és bizakodva gondolok arra, hogy talán másodszorra sem hibázza el és ismét egy minden tekintetben kiemelkedő sorozatot kapunk, ami méltó lesz a True Detective remekül csengő hírnévhez.

FilmMagazin / 59

SOROZAT

DAREDEVIL A félelem nélküli férfihoz félelem nélküli alkotók dukáltak, hogy elkészítsék a Marvel eddigi legtökösebb és legbrutálisabb adaptációját. Írta: TomPowell

A

Marvel folyamatos univerzumbővítése (ami a filmvászonról már átvonult a kisképernyőre is) jobbára kimerül biztonsági játékokban. A S.H.I.E.L.D. ügynökei az első évad merészebb második felének ellenére megragadt a középszerűségben, ráadásul a DC a Zöld Íjász – Gotham – The Flash triászával gyakorlatilag felmossa a padlót Kevin Feige-ék egyre csak táguló, és éppen ezért egyre nehezebben összefogható univerzumával szemben. És minden erénye ellenére ebbe beletartoznak Matt Murdock éjszakai csörtéi is.

A Daredevil ugyanis élesen elkülönül a Marvel könnyed, színes-szagos világától, és a világ megmentése helyett egy vértől és mocsoktól bűzlő mikrokörnyezetre koncentrál, ahol törnek a csontok és könnyedén hullanak a szereplők. Egy igazi, vérgőzös bűndráma ez, súlyos neo-noir és lassan hömpölygő, mégis feszes thriller, ami távolabb nem is állhatna Tony Stark-ék lazaságától, és ezt pár heveny utalástól leszámítva a sorozat is kihangsúlyozza. Itt a döntéseknek súlyos következményei vannak mind az egyénre, mind a

Pokol Konyhája közösségére nézve, akár a vak igazságosztó, Matt Murdock, akár Wilson Fisk oldaláról nézzük. Az évad lényegében az ő felemelkedésüket mutatja be, ami mindkettőjükből előhozza az embert éppúgy, akár a szörnyeteget.

Murdock egyszerre viaskodik a katolikus hite, a múlt szomorú terhe, ügyvédi hivatása és önbíráskodó alteregója között, ezzel pedig az egyik legkomplexebb szuperhőst megteremtve TV képernyőn innen és filmvásznon túl. Minden sikeresen bevitt ütésének súlya van, ahogy minden rajta ejtett sebnek is (amik sokszor valóban húsba maróak), ezek pedig folyamatosan edzik, alakítják azzá a sötét antihőssé, aminek a képregényekből ismerjük (a 2003-as Ben Affleck borzadályt nagyon gyorsan felejtsük is el).

Charlie Cox pedig a kiskutya szemeivel tökéletesen érzékelteti ezt a többrétegűséget: neki a bűnözők laposra verése egyszerre egyfajta drog és kilátástalannak tűnő küldetés, amit rajta kívül senki más nem hajlandó megtenni, vagy akárcsak megérteni, ezzel is indokolva karaktere kényszerű magányát.

A DAREDEVIL SZTÁRJA SZÍVESEN KÖLTÖZNE NAGYKÉPERNYŐRE Nagy várakozás övezte a Netflix újdonsült sorozatát, ami Daredevil eredettörténetével kezdődően a szuperhős rögös útját meséli el, mégpedig szerintünk remek tálalásban. Persze a sikert azonnal meg is koronázták, hiszen már a második évadot is berendelte a stúdió, így abban már biztosak lehetünk, hogy a jövő évben is feltűnik a vörös jelmezes igazságosztó. A sorozatban bemutatkozott Charlie Cox elmondta, hogy nem csak a tévéképernyőn, hanem a mozivásznakon is szívesen megmutatná rátermettségét: „Nagyszerű lenne, nagyon szeretném azt csinálni. Általában egy két órás film rengeteg akcióval operál, és ez az, amitől jó lehetne, hiszen a sorozat sokkal mélyebben elmerül a szereplőkben, és megismerjük a motivációikat. Ezért a nagyképernyős változat az akcióra koncentrálhatna. Nagyon örülnék, ha ismét készülne egy film, annak meg még jobban, ha én is benne lennék.”

60 / FilmMagazin

A másik oldalon pedig viszont ott a sorozat igazi Aduásza, Wilson Fisk.

A manapság újra felfedezett Vincent D’Onofrio elementáris erővel kelti életre a civilizált külső málladozó álarcát viselő Fisk-et, aki Murdockhoz hasonlóan komoly küldetéstudattal rendelkezik, és éppen az ezen módszereket felülíró

A Polgárháború képregényben a Bosszúállók mellett Daredevil is feltűnik, így nem elképzelhetetlen egy rövid szereplés a filmben.

elv miatt végtelenül veszélyes mindenkire nézve: a hatalmi harcokat vívó gengszterektől kezdve az utolsó korrupt rendőrön keresztül az ártatlan civilekig. A Pokol Konyhája üdvéért vívott harcban mindkettejük számára a lelkük a tét, míg azonban előbbi küzd annak megtartásáért, utóbbi folyamatosan felemészti annak maradékát is.

A Netflix a House of Cards után ismét bizonyította, hogy sorozatait tekintve az HBO méltó riválisa, a Daredevil-lel ugyanis megteremtette a szuperhősös sorozatoknak azt a hivatkozási alapját, amit Nolan Sötét Lovag-trilógiája is jelent a képregény adaptációknak. Sőt! Gyakorlatilag az évad rengeteg szálon rokonítható a Batman: Kezdődik!-kel, az utolsó hivatalnokig terjedő korrupcióval éppúgy, mint a város megmentéséért, de más-más eszközzel küzdő antagonista-protagonista viszonyával, vagy az időnként hangsúlyos flashbackek-kel, miközben a 13 rész alatt a zsáner sajátosságai, dramaturgiai fordulatai is szép sorjában, mégis a történetbe finoman belesimulva felbukkannak. Ebben nagy szerepe van a csatorna magas szín-

vonalra való törekvésén kívül a showrunnereknek, Drew Goddardnak és Steven S. DeKnight-nak, akik – ha csak ideiglenesen is – de bevezették a Marvelt a felnőttkorba.

Igazi ínyenc falat a Daredevil a maga (viszonylagos) földhözragadtságával a fantasztikumot, vagy a szappanopera szerű karakterisztikát felvonultató társaihoz képest, amin a magas színészi jelenlét (Bob Gunton, Rosario Dawson, Ayelet Zurer, Scott Glenn) csak tovább emel, mégis komótossága, fajsúlyossága miatt nehezen szerethető darab is egyben, amiben a ritkán felbukkanó humor és annak képviselője (Foggy karaktere sokszor idegesítő) a sorozat legsarkalatosabb pontja. Azt pedig mindezek fényében nehéz elképzelni, hogy a város egy másik szegletében a híres Pókember éppen most bontogatja a szárnyait. És noha a Zöld Íjász már-már önparódiába hajló komolysága és olykor valóban találó morális kérdései ezek után kissé gyermetegnek hathatnak, a szuperhősök szuper kalandjaiért rajongók messzire kerüljék el a Daredevil-t, mindenki másnak viszont erősen ajánlott.

FilmMagazin / 61

FILMKLASSZIKUS

TERMINÁTOR A HALÁLOSZTÓ

Ember kontra gép, a modernitás embere kontra természetfelettije / mágiája, mely gyönyörű fejlődéstörténetet tudhat be mind papíron, mind a mozivásznon / tévéképernyőn. Bár minden bizonnyal rosszul tudom, de Hoffman Homokemberét kiindulópontnak kijelölve (vagy a filmvásznon ugyanerre a célra felhasználható Metropolis-szal indítva) csak nagyon hosszú úton jutnánk el Mr. Universe legismertebb karakteréig, a Halálosztóig. Így inkább most tegyük zárójelbe ezt az egészet, s nézzük csupán az élő szövetet a fémvázon. Írta: Paulkemp

1

984-et írunk (baljós dátum), mikor az akkor még kőkemény B-filmes Cameron által megírt és megrendezett Terminátor a mozitermek sötétjébe nyűgözi le a nézőket. Az évtized sci-fi trendjét nem hiszem, hogy nagyon be kellene mutatni, hiszen a poszt-apokaliptikus filmek tobzódnak az évezred

62 / FilmMagazin

utolsó előtt tízesében. A direktor úr viszont egy egyszerű csavarral közelebb hozza ezt, s a jelenbe, egész konkrétan a ma estére datálja a „világvége legjelentősebb ütközetét. Így 2029 nukleáris háború utáni dísztópiája csupán egy távoli lehetőség, ahol emberek küzdenek gépek ellen, de mégis hatással van '84-re

(melyről azért azt megjegyezhetjük, hogy nem olyan sokban különbözik a koponyákkal borított jövőtől, sőt, a sötét ég alatt elterülő metropolisból valahogy sugárzik, hogy itt mindenki halálra van ítélve, az emberiség elbukott), ahol egy butuskának ható pincérnő életén múlik a jövő. Sarah J. Connor (Linda Hamilton) élete pe-

dig veszélyben forog, hiszen a jövőből küldött szörnyeteg, a Halálosztó (Arnold Schwarzenegger) vadászik rá, hogy ne tudja megszülni még meg sem fogant fiát, aki képes lesz egybe kovácsolni az emberiség maradékát és felvenni a harcot a minket kiirtani akaró gépek ellen, sőt akár képesnek tűnik legyőzni is őket.

Ezen a vázon – feltéve ha kidobjuk a kor olyan jellegzetességeit (zene – melyet nem köszönünk meg sem Brad Fiedel-nek, sem a '80-as éveknek –, frizurák, a statiszták ruhái), melyek nem csupán ma, de akár pár évvel később is finoman fogalmazva cikivé váltak – épül fel lassan a filmtörténet egyik legőszintébb akciófilmje, melyben a szűk húsz mondattal bíró Arnold (a legemlékezetesebb egysorosai igaz csak a folytatásban hangzanak el, de az „I'll be back” a lehető legtökéletesebb kontextusban kerül elő) megalkotja a modern kor legfélelmetesebb pusztítógépét. a Terminátort, melyben megszületik Sarah Connor azóta legendássá vált karaktere, s talán először gondolkodhatunk el az időparadoxonon, mely szerint apám fiatalabb nálam (arra most inkább ki se térjünk, hogy ha a Skynet nem küldi vissza a Terminátort, akkor az emberiség soha nem fejleszti ki azt,

s akkor John Connor sem küldi viszsza saját apját, Kyle Reese-t (Michael Biehn) a múltba, s így ő sem születik meg soha).

Köszönjük meg még Cameronnak, hogy a filmben egy rendőrtisztet megformáló Lance Henriksen – hozzá mellesleg csupán a stúdió ragaszkodott, s igaz, az eredeti elképzelésnek (mely szerint a halálosztónak be kell olvadnia a tömegbe) tökéletesen megfelelt, de vele biztos nem vált volna a Terminátor azzá, amivé lett – helyett végül az osztrák tölgyet tette meg a címszereplőnek, mely (valljuk be így viszszatekintve) zseniális húzás volt.

Akárcsak az, hogy végül nem Mel Gibbson, vagy O. J. Simpson kapta meg a szerepet.

De ha már rendőrök, akkor említsük meg, hogy igazából majd inkább csak Az ítélet napjában teljesedik ki, de már itt is megjelenik a finom, szinte elsikkadó kritikai él, melyben a rendőrség nem éppen a szolgálunk és védünk szlogenje mentén jelenik meg, sőt, inkább mint félelmetes ellenség, akik csak hátráltatják, veszélyeztetik hőseinket.

Cameron mellett dicséretet érdemel még Adam Greenberg, akinek operatőri munkája zseniális, s szinte tökéletesen szűrődik át kameráján a filmben megelevenedő sötét és

IDÉZET A FILMBŐL: Kyle Reese: Figyeljen és fogja fel!

A Megsemmisítő üldözi. Hiába beszélne neki, nem lehet szót érteni vele. Nem érez szánalmat, se gátlást, se félelmet. Nincs semmi, ami visszatartaná. Semmi, amíg meg nem hal. mocskos Los Angeles. Aztán Stan Winston, kinek a Terminátor kinézetét köszönhetjük, s bár igaz, hogy a kor azóta jócskán meghaladta az akkor használt trükköket (pl. mechanikus báb, melyen egyértelműen látszik, hogy nem Arnie), azonban akkor mindez úttörőnek számított.

A legnagyobb dicséretet viszont a forgatókönyv, s így maga Cameron érdemli. Hiszen egy nagyon okos thrillert rakott össze, mely nem öncélúan robbanások és pisztoly / gépfegyver / bazooka lövések mentén halad előre, hogy egyre fokozza a tempót, hanem jól kitalált és megformált karakterekkel halad az elkerülhetetlen végkifejlet felé, mely nem csupán az egész Terminátor-univerzum alapjait készíti elő (ugye a film végén a robotkart a Cyberdyne System alkalmazottjai találják meg), de nagy betűkkel írja be magát a filmtörténetbe is.

FilmMagazin / 63

KÖV. HÓNAP

JURASSIC WORLD A Jurassic World története tehát húsz évvel az első film, vagyis a Jurassic Parkos incidens után veszi fel a fonalat, az Isla Nublar nevezetű szigeten, ahol már egy egész szórakoztató központot létesítettek az őshüllők köré. Ahogyan az lenni szokott, az emberek hamar ráunnak a dolgokra, így a park üzemeltetői elhatározzák, hogy az izgalom kedvéért egy szuperintelligens, Velociraptorból, T-Rexből, és minden egyéb dinoszauruszból összekombinálnak egy Indominus Rex nevezetű egyedet. Na aztán a futkorászás meg a feszültség ezután garantált, de abból nem lesz szlogen a park reklámja számára.

AGYMANÓK A Pixar az utóbbi években alighanem elfeledkezett arról a tényről, miszerint ők az animációs filmipar egyik királyai, évről-évre nekik „kell” szállítani a legjobb animációs filmeket, és az utóbbi években, ugyan nem gyenge, de a korábbi mesterműveikkel össze sem hasonlítható alkotásokat tettek le az asztalra, elsősorban folytatásaikkal, előzményeikkel. Most azonban ismét egy elég eredeti ötletet visznek vászonra, ezúttal az emberek öt fő érzelmét ismerhetjük meg, ugyanis egy kislány agyába nyerünk bepillantást.

Ezek az öröm, a félelem, a düh, az undor, szomorúság, a filmből megtudhatjuk, hogy hol élnek, hogyan dolgoznak, mégis mit csinálnak ezek a fejünkben élő kis hangok. A Pixarnál az eredeti ötletekből korábban sem volt hiány, ez azonban szerintem minden téren az eddigi legeredetibb filmjük, kíváncsian várjuk!

64 / FilmMagazin