FilmMagazin 2016 december

KEDVES OLVASÓK! V

isszaolvasva az előző számunkat, szomorúan konstatáltam, hogy a megengedettnél jóval több hiba maradt benne.

Ezért ezúton is elnézéseteket kérjük, a jövőben megpróbálunk majd jobban odafigyelni rá, hogy ilyen többet ne fordulhasson elő.

Engesztelésül fogadjátok sok szeretettel 2016. utolsó FilmMagazinját,

ami az év egyik legjobb száma lett nagy 2017-es filmelőzetessel, Assassin’s Creed háttércikkel, 8 oldalas Zsivány Egyes kritikával, a Sherlock negyedik évadának előzetesével, és még sok minden mással.

Most ráadásul kritikából is rengeteg jutott a lapba, hiszen volt szerencsénk megnézni a hónap legjobban várt filmjeit, így ezekről is beszámo-

lunk, hogy el tudjátok dönteni, a melyik filmmel búcsúztatjátok az évet (segítek: a Kaliforniai álom legyen az.) És ha már itt az év vége, engedjétek meg, hogy a Puliwood és a FilmMagazin csapatának nevében áldott, békés karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag boldog új esztendőt kívánjak mindenkinek. Találkozunk jövőre!

IMPRESSZUM Főszerkesztő: Bokori Balázs Online főszerkesztők: Szabó Dániel (Szada), Pavlics Tamás (TomPowell) Munkatársak: Bacs Veronika, Bagi Levente, Fonyódi Noémi, Hompola Júlia V. (Vampka), Jánvári Márk (Paulkemp), Jancsó Orsolya, Jasinka Ádám, Kónya Sándor (Sanya08), Milányi Botond, Molnár Dávid, Nagy Zoltán, Nánási Anita, Pénzes László, Som Balázs, Török Tamás, Tréfás Hajnalka (Kovácsné), Verebélyi Tamás (Guts1983), Veszják Borító: Hompola Júlia V. Segítőink: Andrássy Judit (Big Bang Média Kft.) Bartók Anna (Fórum Hungary), Figeczki Annamária (InterCom), Pinczés Ádám (HBO), Pataki Andrea (UIP Duna Film) Elérhetőség: www.puliwood.hu, GameStar Plus, Táblamagazin, Issuu.com Email: filmmagazin@ project029.hu és filmmagazin@hotmail.hu Következő számunk tervezett megjelenése: 2017. január 20.

2 / FilmMagazin

EHAVI PREMIEREK DECEMBER 1.

Szövetségesek

Vaiana

Underworld: Vérözön

#Sohavégetnemérős

Én, Daniel Blake

A szobalány

És megint dühbe jövünk

Halj már meg!

DECEMBER 8.

Hivatali karácsony

A démon arca

Hideg hegyek

Nincs kegyelem

4 / FilmMagazin

Az ügyfél

Dizájneren

DECEMBER 15.

Derült égből apu

Soul Exodus

Aranjuezi szép napok

Zsivány Egyes - Egy Star Wars történet

DECEMBER 22.

Énekelj!

Másodállás

Váratlan szépség

Olli Mäki legboldogabb napja

Miért pont ő?

Hóesés Barcelonában

FilmMagazin / 5

EHAVI PREMIEREK NOVEMBER 3.

Assassin’s Creed

Teljesen idegenek

Őrült boldogság

A fegyvertelen katona

Egyesült szerelmes államok

Kaliforniai álom

6 / FilmMagazin

FilmMagazin / 5

HÁTTÉR

NAGY 2017-ES

JANUÁR-FEBRUÁR

AZ ÉJSZAKA TÖRVÉNYE Dennis Lehane könyveit már jól ismerhetik a hazai olvasók: elég csak a Viharszigetre gondolnunk, amiből Leonardo DiCaprio főszereplésével forgattak kiváló filmet. A Live by Night című krimije ugyan még nem jelent meg magyar fordításban, viszont Ben Affleck rendezői, forgatókönyvírói és főszereplői mivoltában is gondoskodik róla, hogy megismerjük a művet. A vászonra ültetett sztori az 1920-as évek Bostonjában játszódik, a szesztilalom idején, főszereplőnk pedig Joe Coughlin (Affleck), a bostoni rendőrkapitány rossz útra tévedt fia, aki szépen lassan elmerül a gengszterek világában és egy idő után már képtelen megkülönböztetni a barátokat az ellenségektől.

A NAGY FAL A mai napig – hihető és teljességgel képtelen – elméletek gyártására ösztönzi az emberiséget a kínai nagy fal, mely a Z világháború íróját, Max Brooks-t is megihlette. Ebből már sejthető, hogy a Matt Damon főszereplésével forgatott mozi a történelmi tények száraz közlése helyett egy látványos, szörnyekkel fűszerezett történet elmesélésére koncentrál. A Legendary Pictures és a Universal Pictures közös produkcióját Zhang Yimou (Hős, A repülő tőrök klánja) rendezi, Matt Damon pedig bebizonyítja, hogy ugyanolyan vagány harcos az ókorban, mint a napjaink Jason Bourne-jaként. Mellette pedig Jing Tian, Pedro Pascal, Willem Dafoe és Andy Lau erősíti a szereplőgárdát.

XXX 3. – ÚJRA AKCIÓBAN Vin Diesel ismét visszatér a címszereplő, Xander Cage képében (a második részben Ice Cube volt a főszereplő), hogy újabb lehetetlennek tűnő extrém mutatványokkal és egy rahedli ellenféllel küzdjön meg, miközben mágnesként vonzza magához a környék legdögösebb hölgyeit.

Samuel L. Jackson viszontlátására is mérget vehetünk Augustus Eugene Gibbons szerepében, viszont kettejüket három színésznő (a bollywoodi feltörekvő csillag, Deepika Padukone, Ruby Rose és Nina Dobrev), pár kemény arc (Donnie Yen, Tony Jaa) és néhány cameo (Neymar Jr.) is kiegészíti majd a vásznon. Az őrült akciók kedvelői számár kihagyhatatlan mókának tűnik.

APAVADÁSZAT Olyan hullámot indított el a hollywoodi vígjátékok terén a 2009-es Másnaposok, amit valószínűleg legvadabb álmukban sem gondoltak volna a készítők. Rengetegen próbálták utánozni a film stílusát, ám a megoldáshoz a legközelebb maga a rendező, Todd Phillips járt következő filmjével, a Terhes társasággal.

Az említett komédiák operatőre, Lawrence Sher most úgy döntött, hogy megpróbál megállni a saját lábán. Filmjében Ed Helms és Owen Wilson testvéreket alakítanak, akik egy nap rájönnek, hogy különc édesanyjuk (Glenn Close) hazudott nekik és édesapjuk nem halt meg fiatalon rákban, hanem továbbra is él. A srácok úgy döntenek, hogy megkeresik a valódi felmenőjüket és a nyakukba veszik a világot, hogy leellenőrizzék a lehetséges jelölteket, akik között ott van J. K. Simmons és Ving Rhames is.

8 / FilmMagazin

FILMELŐZETES SZÉTTÖRVE Sok-sok éve már annak, hogy M. Night Shyamalan olyan körbeudvarolt klasszikusokkal látta el a filmkedvelőket, mint a Hatodik érzék, A sebezhetetlen és a Jelek (bár utóbbinál azért már erősen rezgett a léc), majd kikerült Hollywood bűvköréből és hiába próbált visszakerülni a húsos fazékhoz, minél jobban igyekezett, annál messzebbre került tőle. A 2015-ös The Visit (A látogatás) című horrorral azonban kezdett visszatalálni a helyes útra, majd a Wayward Pines sorozattal már el is kezdett rajta bandukolni. Így érkeztünk el a Széttörve című thrillerhez. A rendező legújabb filmjéről azt tartják, hogy ezzel visszatérhet a szégyenpadról az élvonalba, mert minden megvan benne, amihez Shyamalan igazán ért. A Széttörve rémisztő pszichológiai thriller, amelynek főhőse nagyon súlyos skizofrén: 23 személyiség lakik az elméjében. A film aduásza napjaink egyik legjobb karakterszínésze, James McAvoy, aki egyre rémisztőbb alakot ölt az újabb és újabb átváltozások során. Vajon a Széttörve lesz Shyamalan nagy mozis visszatérése? Könnyen meglehet!

LION A Gettó milliomos óta tudjuk, hogy Indiában az élet bizony nem habos torta – a mostoha körülmények között élő ötéves Brierly élete azonban fenekestül felfordul, amikor tévedésből rossz vonatra száll fel, és több ezer kilométerre kerül a családjától.

A kisfiút végül egy ausztrál házaspár adoptálja, és bár Brierly végre olyan életet élhet, amilyenre mindig is vágyott nem hagyja nyugodni a múltja és felnőttként elindul, hogy megkeresse az igazi szüleitU

A SZÁMOLÁS JOGA A tavalyi Oscar-gálán hatalmas felháborodáshoz vezetett a színes bőrű filmesek totális mellőzése, úgyhogy idén garantáltan szerepet kapnak majd az átadón ők is. Filmek terén a legnagyobb afroamerikai esélyes egyértelműen A számolás joga, ami egy Katherine Johnson (Taraji P. Henson) nevezetű matematikusról és két kolleganőjéről szól, akik a hidegháborús években nem kis szerepet vállaltak a NASA úrkutatásaiban.

KAPTÁR: AZ UTOLSÓ FEJEZET Alice belefáradt a menekülésbe, a háta közepére sem kívánja az Umbrella Corporation-t és készen áll arra, hogy kicsinálja az összes TVírussal fertőzött zombit. A tervek szerinti legutolsó Kaptár filmben Alice-nek (Milla Jovovich) ismét versenyt kell futnia az idővel, ezért egyesíti erőit régi barátival és egy váratlan szövetségesre is szert tesz, hogy végül az élőhalottak és új mutáns szörnyek ellen vívott csatában dőljön el az emberiség sorsa.

FilmMagazin / 9

HÁTTÉR

JOHN WICK 2 A John Wick 2014 egyik legkellemesebb meglepetése volt, amely nem csupán a pénztáraknál, de a kritikusok többségénél is megállta a helyét. Vajon az első rész történéseit követően ki olyan elmeroggyant, hogy képes a Rémkirály ellen menni? Meg fogtok lepődni, de pontosan az, aki az Éjszakai hajszában Liam Neeson életére tört, és aki feltűnt az Öngyilkos osztagban is: a neve Common. Az alkotók egyébként az első részben látottaknál is több akciójelenetet ígérnek, úgyhogy nem lesz okunk a panaszra

RENEGÁTOK 1995-ben járunk, a háború sújtotta Európában, amikor egy Navy SEAL egység megpróbálnak felkeresni egy kincset a tó alján. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, semmi sem alakul rendeltetésszerűen és veszélybe kerül az életük. A Renegátok forgatókönyvét Luc Besson és Richard Wenk (Elrabolva, Lucy) írták, míg a rendezői teendőket Steven Quale (A vihar magja) látta el. J. K. Simmonson kívül egyébként még Sullivan Stapleton is helyet kapott a stábban, ha esetleg ez fontos információ valakinek.

T2: TRAINSPOTTING Pontosan 20 éve annak, hogy megjelent a Trainspotting, amely a 80-as évek elején egy csapat heroinfüggő edinburgh-i fiatal életébe engedett betekintést. Danny Boyle egy remek fekete komédiát készített az azonos című Irvine Welsh regényből. Habár Welsh tovább folytatta Rentonék történetét, több filmes adaptáció nem született idáig. Ugyanis két évtized után újra összeállt a rég megismert banda, megismétli önmagát a történelem. Az első képsorok alapján már láthatjuk, hogy az első részt is jellemző rendkívül szokatlan kamera mozgások, beállítások és képi allegóriák az új filmből sem maradnak ki. Erre a két percre is kijut belőlük jó pár, ahogy a nosztalgiafaktort növelő apróságokból, főképp az első részre visszautaló belső poénokból.

Remélhetőleg ez nem fogja elvinni túlságosan a "múlt" irányába a filmet.

A SÖTÉT ÖTVEN ÁRNYALATA E. L. James "mamipornónak" is becézett trilógiájának rajongói ma örülhetnek: Valentin-napon érkezik a mozikba a második rész. A Twilightfanfictionból nemzetközi bestsellerré vált erotikus könyvtrilógia ha akarta volna, sem kerülhette volna el megfilmesítést – hogy ezzel jobban jártunk-e, vagy rosszabbul, arról megoszlanak a vélemények. Szeretjük vagy sem, az Arany Málna-díjakkal

büszkélkedő A szürke ötven árnyalata ha túlzott kritikai sikereket nem is ért el, annyi pénzt bőven hozott a konyhára, hogy folytassák. A sötét ötven árnyalatában visszatér Jamie Dornan (Christian Grey) és Dakota Johnson (Anastisa Steele), de feltűnik majd Eric Johnson, Bella Heathcote, Luke Grimes, Eloise Mumford, Rita Ora, Marcia Gay Harden, Robin Lee, Fay Masterson és Hugh Dancy is.

JACKIE A Fox Searchlight legújabb, életrajzi filmjének főszereplője Natalie Portman, aki Jacqueline Kennedy-t, az egykori First Lady-t alakítja. A Pablo Larraín által rendezett film sztorija John F. Kennedy elnök meggyilkolását követő napokban játszódik, amikor is felesége, Jackie azon fáradozik, hogy megszilárdítsa férje rövid elnökségi ideje alatt hátrahagyott örökségét.

10 / FilmMagazin

ARANY A megtörtént eseményeket feldolgozó történetben Kenny Wells (Matthew McConaughey) egy buzgó geológussal beleveti magát Indonézia dzsungelébe, hogy aranyat találjanak. Ám a siker nemcsak örömöt idéz elő a nagyot álmodó Wells életében, hanem a Wall Street árnyoldalával is meg kell birkóznia, hogy megtartsa a vagyonát. Vajon sikerül neki?

FENCES Denzel Washington kilenc év után ül ismét rendezői székbe (nem számítva egy idei Grace klinika epizódot), ráadásul a filmje azon a színdarabon alapszik, melyért Viola Davisszel karöltve Tony-díjban részesültek 2010-ben, ami a színházi világ Oscar-díjával egyenértékű. Most a két színész ismét összeáll, hogy valami maradandót alkosson együtt, drámából pedig nem lesz hiány.

ÖKÖLHARC Valamiért szeretjük azt nézni, ahogy felnőtt emberek dilettáns tinédzserként viselkednek a nagyvásznon. Ha azt akarod látni, amint Charlie Day és Ice Cube felnőtt tanárként megakarnak mérkőzni a suli udvarán, akkor az Ökölharc a Te filmed! Daynek egyébként is fekszenek a tutyimutyi figurák, míg Cube zsigerből hozza a zord bunkó karakterét, úgyhogy ebből még bármi kisülhet.

TULIPÁNLÁZ A történet 1630-as évek Amszterdamjában játszódik, amikor a fiatal és szegény Sophia hozzámegy feleségül egy tőle jóval idősebb, ám vagyonos kereskedőhöz. A házasság az anyagi biztonságon kívül nem sok boldogsággal kecsegteti a lányt. Jan Van Loos, az ifjú festőművész felkérést kap, hogy fesse meg a házaspár portréját, és hamarosan szenvedélyes viszonyba bonyolódik Juliával. A film főszereplői Alicia Vikander (Ex Machina, Egy veszedelmes viszony), Christoph Waltz (Django elszabadul, Becstelen brigantik) és a gyerekképű Dane DeHaan (Az erő krónikája, A csodálatos Pókember 2.).

SZÓLÍT A SZÖRNY Liam Neeson megannyi akciószerep után nemsokára egy igazán eltérő darabban tűnik majd fel a vásznakon. Igaz, nem fizikai valójában, ugyanis fantasztikus orgánumával és a speciális motion-capture technikával kelt majd életre egy óriási szörnyet. A látványos fantasy-ben Conor (Lewis MacDou-gall) anyja betegségével, a fájdalommal és a mindennapos iskolai zaklatással folytatott mindennapos küzdelmét követhetjük nyomon. Egyetlen társa, akivel mindent megoszt egy varázslatos szörny (Liam Neeson). A teremtmény megtanítja a fiút arra, hogy hogyan találjon rá a reményre és a benne lakozó erőre.

KÖRÖK Már szemünk sem rebben, ha egykor sikeres filmek kapnak (n+1)-edik folytatást vagy rebootot, hiszen a stúdiók nagyon rákaptak a már jól bevált címek marketingértékének kihasználására, így most A kör (2002) is megkapta a magáét A kör 2 (2005) után. A korábbi években voltak olyan pletykák, hogy a Paramount rebootolná a horrort, de az idén érkező film végül folytatásként fog szolgálni. Alig másfél évtized után talán nem is baj, ha nem az előbbi megoldást választják.

A történet középpontjában egy fiatal nő áll, akinek a barátja egy titokzatos videókazetta köré szerveződő szubkultúrába kezdi beleásni magát.

FilmMagazin / 11

HÁTTÉR

PATRIOTS DAY A Mélytengeri pokol után Peter Berg egy újabb tragédiához nyúlt, következő filmje a bostoni maratonon történt robbantást mutatja be.

A RÉGI VÁROS Az egyik legnagyobb Oscar-esélyesben Lee (Casey Affleck) legfőbb feladata, hogy bátyja halála után az unokaöccse gondját viselje.

AZ ALAPÍTÓ John Lee Hancock legújabb filmje arról az emberről szól, aki sikerre vitte a McDonalds-ot, majd learatott minden babért.

NÉMASÁG Martin Scorsese korábbi filmjeiben dialógusokra kihelyezett jeleneteket komponált, most úgy fest egy minden eddiginél a vizualitásra támaszkodó, lélektani utazásra hívja majd a nézőit. A cselekedetek helyett főként a karakterek lelki világa és a meg nem tűrt hitük miatt történt szenvedésük megélését mutatja majd be.

Endo Suszaku regényét alapul véve a Némaság a 17. századba, a japán dzsungelbe kalauzol el bennünket és két jezsuita szerzetest követhetünk majd nyomon, akik mesterüket keresik, ugyanis tudomásukra jutott, hogy a Liam Neeson által megformált Fer-reira atya kínszenvedtetései után megtagadta hitét. Az Andrew Gar-field és Adam Driver által alakított fiatal szerzetesek érkezésük után csupán kegyetlenséget, végleteket nem ismerő erőszakot és a keresztény hitűek üldöztetésével szembesülnek. Sajnos magyar premierdátumról még nincs információnk, de ha a film jól szerepel a díjszezonban, az Oscar-gála környékén szerintünk a hazai mozikban is látható lesz majd.

AZ EGÉSZSÉG ELLENSZERE A Karib-tenger kalózai első három részét jegyző Gore Verbinski A magányos lovas 2013-as buktája után eltűnt egy kis időre, azonban most egy misztikus, borzongató thrillerrel látszik visszatérni, amelyből szinte még akármi kisülhet. Az egészség ellenszere sztorija szerint egy fiatal és ambiciózus igazgatót (Dane DeHaan) küldenek a cégvezető után, aki egy idilli, de titokzatos "wellness központban" tartózkodik a svájci Alpokban. Hamar rájön, hogy a fürdő csodakezelései nem azok, aminek látszanak. Ahogy próbálja kideríteni, hogy mi folyik körülötte, szép lassan elveszti az eszét, miközben azon kapja magát, hogy ő is elkapta azt a titokzatos betegséget, ami miatt a többi vendég is itt tartózkodik.Ez önmagában nem sokat mond és a nemrégiben kiadott trailer sem árul el többet, az már ennyiből is tisztán látszik, hogy Verbinski új projektjének olyan nyomasztó atmoszférája lesz, ami megérdemli a figyelmet, pláne akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a rendező felel a 2002-es A körért is.

THE LEGO BATMAN MOVIE "Sötét-ség! Szülők néél-kül! Gazdag vagyok, az mondjuk egész jó!" – hallhattuk A LEGO kaland végefőcímében eredeti nyelven, Will Arnett előadásában, ami csak megerősítette a nézőkben az érzést, hogy a kockásított igazságosztó volt az animációs film legjobb része. Érzékelte ezt a Warner Bros. is és felismerve a LEGO Batmanben rejlő potenciált berendelték a mellékszálat Chris McKay-t (Robot Chicken) megtéve rendezőnek (persze a projekten tartja a szemét a LEGOfilmek kreatív elméi, Chris Miller és Phil Lord is). Az önálló filmjében Bruce Wayne és szuperhős alteregója azzal az ellenféllel szembesülnek, ami ellen a legnehezebb felvenni a harcot: a magánnyal. Persze azért ott lesz még Joker (Zach Galifianakis) is, aki számon kéri hősünkön, hogy lecseréli, valamint Batman (Will Arnett) dolgát nehezíti meg a nyakába szakadt árva, az idegeire menő Robin (Michael Cera) is, miközben Alfred (Ralph Fiennes) folyamatosan traktálja a nem szívesen hallott igazsággal.

12 / FilmMagazin

TAVASZ LOGAN Már jó ideje tudjuk, hogy Hugh Jackman az utolsó Farkas spin-offal leteszi az adamantium karmokat, 17 évvel azután, hogy először bújt a közkedvelt mutáns bőrébe Bryan Singer formabontó szuperhősös mozijában. Az egyszerűen csak Logan névre keresztelt mozi – amely a kultikus Old Man Logan képregényt veszi (igen lazán) alapul – mintha valóban egy régi vágású bosszúmozit tükrözne, amelyben csak egy néha-néha felcsillanó adamantium karom, valamint az újfent Patrick Stewart által alakított Xavier professzor jelenléte utal arra, hogy ez az X-Men franchise egy újabb darabja. Mindenesetre a 2013-as Farkas után James Mangold kiköszörülheti a csorbát – amelyen kevesebb a köszörülni való, mint a borzalmasra sikeredett 2009-es X-Men Kezdetek: Farkason, amelyet még a nagypofájú Deadpool is igyekszik minél hamarabb elfelejteni – és amennyiben ilyen lesz a kész film tónusa is, Logannel, a professzorral, X-fegyverrel és a többiekkel, egy rossz szavunk se lehet. Mindenesetre Mr. Sinister szerepe továbbra sem nyert egyértelműen megerősítést, de legalább a Boyd Holbrook alakította Donald Pierce kellően mocsadék ellenlábasnak tűnik.

BÉBI ÚR A DreamWorks legújabb animációs agymenéséért a Madagaszkár filmekkel elhíresült Tony McGrath felel, ráadásul a film forgatókönyvét az a Michael McCullers írta, aki az Austin Powers trilógiát is elkövette, szóval ebből a két testvér szüleik szeretetéért folyó küzdelmét bemutató filmből akár még bármi is kisülhet.

GOING IN STYLE Morgan Freeman és Alan Arkin (Christopher Lloyd-dal és Michael Caine-nel kiegészülve) ismét összeáll, ám ezúttal nem Las Vegasba indulnak legénybúcsút ünnepelni, hanem egy jól őrzött bankot készülnek kirabolni, hogy egy kis adrenalinnal dúsítsák a túlságosan unalmassá váló nyugdíjas napjaikat.

BRAZILOK Egy kis falu roma lakossága úgy dönt, hogy focicsapatot alapít, amivel aztán el is indulnak a bajnokságban. Csakhogy azzal nem számoltak, hogy az ellenfelek között ott van a rendőrök alkotta team is, ami aztán nagyon megnehezíti a dolgukat, nemcsak a pályán, hanem azon kívül is.

FilmMagazin / 13

HÁTTÉR

KONG: KOPONYA-SZIGET Már nem kell sokat várni és folytatódik a Legendary-féle Godzilla-Kong franchise második felvonása. A közös óriásszörny univerzum a 2014es Godzillával vette kezdetét, a Kong után pedig 2019-ben egy Godzilla 2-vel, majd a régóta várt Godzilla vs. Kong (2020) filmmel folytatódik. Érdekesség lehet, hogy az eddigi filmekben "csupán" egy 79 méter magas King Kongot láthattunk, de ebben a feldolgozásban már a 30 métert is eléri majd az emberszabású. Talán nem véletlenül csinálták ekkorára, a 2020-as öszszecsapás minden eddiginél grandiózusabbnak tűnik.

ROCK CSONT Vannak azok az animációs filmek, amik valójában sok vizet nem zavarnak az aktuális mozi kínálatban, ugyanakkor arra mégis tökéletesek, hogy a család vagy a környék legkisebbjét elvigyük rájuk és kellemesen szórakozunk együtt rajtuk. Pontosan ilyen a Rock csont névre hallgató animációs film is, amit egy különleges koncepcióra húztak fel: a sztori szerint amikor egy rádió hull alá az égből egyenesen egy tibeti masztiff kezébe, otthonát hátrahagyva elhatározza, valóra váltja az álmát és zenész lesz. Ez az elhatározás pedig egy sor teljesen váratlan eseményt indít útjáraU

A SZÉPSÉG ÉS A SZÖRNYETEG A Disney teljes erőbedobással dolgozik az élőszereplős meséin, eddig akadtak jobbak és rosszabbak egyaránt, következőnek pedig ismét egy klasszikust A szépség és a szörnyeteget nézhetjük. Kérdés azonban, hogy a készítők mennyire lesznek hűek az eredeti meséhez? Eddig csak annyi volt biztos, hogy lesznek benne új dalok és számos feldolgozás az új szereplőgárdával, illetve pár érdekes csavar is helyet kap majd a filmben. Nemrégiben azonban Emma Watson úgy nyilatkozott, hogy Belle eredettörténete is fontos szerepet kap majd, ami mindenképpen jó hír a rajongóknak.

PÁNCÉLBA ZÁRT SZELLEM A Shirow Masamune azonos című mangáját adaptáló alkotás egy nemzetbiztonsági alakulatról szól, akik a kiberbűnözés és a kiberterrorizmus ellen veszik fel a harcot. A csapatot Motoko Kusanagi (Scarlett Johansson) vezeti, akinek a társaihoz képest nem csupán egy-egy kibernetikus módosítás van a testébe ültetve, hanem az egész eredeti hordozóját egy mesterségesre cserélte. A készülő film kezdetben jó pár negatív hangvételű megjegyzést váltott ki az eredeti alkotás rajongóiból, de a kedélyek lassacskán megnyugodtak és most már mindenki érdeklődéssel tekint a premier elé. A film zenéjét egyébként Clint Mansell szerezte.

MENEDÉK Jan és Antonina Żabiński egy lengyel házaspár volt – Jan a varósi állatkertet igazgatta a II. világháború idején. A náci uralom alatt Jan és Antonia saját házukban és az állatkertben egyaránt több száz zsidó származású embertársukat bujtatta el és mentette meg őket ezzel a holokauszt borzalmaitól. A Menedék ezt a történetet meséli el Antonia szemszögéből. Dr. Jan Żabiński-t Johan Heldenbergh (Alabama és Monroe, Titkok és vallomások) játszsza, a feleségét pedig Jessica Chastain – de feltűnik még Daniel Brühl, Michael McElhatton Iddo Goldberg (Az ifjú fáraó) és Goran Kostic (A vér és méz földje) is.

POWER RANGERS A jövőre érkező Power Rangers mozi maga mögött hagyja a sorozatok kissé bohókás hangulatát és egy komolyabb és sötétebb irányból közelíti meg a jól ismert világot. Akinek valamilyen oknál fogva kimaradt volna ez a csoda, a Power Rangers öt tiniről szól, akik szuper képességekre tesznek szert, miután érintkeznek egy földönkívüli eredetű anyaggal. A jövőre érkező filmet Dean Israelite rendezi, akinek a Project Almanac-t is köszönhetjük, melynek stílusát úgy látszik a Power Rangers esetében sem hagyja el teljesen. Kíváncsian várjuk, hogy hogyan áll a sötétebb hangvétel ennek az univerzumnak.

14 / FilmMagazin

BAYWATCH Sokan megrökönyödtek azon, hogy a ’90-es évek kultsorozatát is remake-elik a nagyvászonra Dwayne "The Rock" Johnson és Zac Efron főszereplésével. Szó volt arról is, hogy az eredeti széria két legemblematikusabb... KhmmU színésze, David Hasselhoff és Pamela Anderson is visszatérne egy kisebb szerep erejéig, azonban a kebel királynő még augusztusban kijelentette, hogy nincs oda a remake-kért. Valószínűleg mindenkinek jobb lesz, ha nem szembesül azzal, hogy már nem feszül úgy az a piros úszó dresszU vagy bármi más. Ellenben "The Hoff" visszatér, lehet örülni!

FATE OF THE FURIOUS Ezúttal a Mad Max: A harag útja és még számos más film sztárja, Charlize Theron keseríti meg Vin Diesel és a Család életét. A sztori ismertetése tulajdonképpen felesleges, egy Halálos iramban filmtől amúgy sem shakespeare-i magasságokba emelkedő történetet várunk, így inkább maradjunk a látványnál és a tények ismertetésénél. F. Gary Gray (Az olasz meló, Straight Outta Compton) rendezésében rájuk számíthatnak a rajongók biztosan: Vin Diesel, Dwayne Johnson, Jason Statham, Michelle Rodriguez, Ludacris, Elsa Pataky, Kurt Russell és Helen Mirren.

GIFTED A Marvel fejesein kívül talán senki más nem tudja, hogy mi vár majd a Bosszúállók tagjaira, így nem meglepő, hogy a színészek is (felkészülve a legrosszabbra) elkezdenek más szerepek felé kacsintgatni. Az Amerika Kapitányt alakító Chris Evans például egy kőkemény drámában próbál meg bizonyítani.

Evans egy hét éves kislány nevelőnagybácsiját alakítja, aki mindent megtesz azért, hogy a pénzéhes nagymamát távol tartsa tőle. A kislány ugyanis matematikai zseni, a kedves nagyi pedig anyagi lehetőséget lát a nem mindennapi tudás kamatoztatásában.

A KARIB-TENGER KALÓZAI: SALAZAR BOSSZÚJA Két norvég rendező, Joachim Rønning és Espen Sandberg tálalásában érkezik a következő kalóz kaland, amiben Jack Sparrow kapitány amúgy sem túl nagy szerencséje még rosszabb fordulatot vesz, amikor régi ellensége, Salazar kapitány vezetésével kísértet kalózok halálos armadája szabadul el az Ördög-háromszögéből, azzal a céllal, hogy minden egyes kalózt megöljenek a tengereken. Jack Sparrow egyetlen reménye a túlélésre, ha megtalálja Poszeidón legendás szigonyát, amely teljes hatalommal ruházza fel birtokosát a tengerek felett.

MONSTER TRUCKS Lucas Till otthagyta az XMeneket és máris valami újba fogott, méghozzá ebbe a kicsit röhejes, de legalább aranyos filmbe, a Monster Trucksba. A cím kicsit félrevezetően hangozhat, mert nem egy tesztoszterontól túlfűtött akciófilm lesz, amiben hatalmas kocsikkal zúzzák egymást a fura szakállás középkorú férfiak, hanem egy oltári cuki szörnyecske segít Tillnek kicsit feltuningolni a verdáját. Azért persze nem hanyagolták el a látványt sem, de gondolom inkább a poénkodáson lesz a hangsúly. A főbb szerepben láthatjuk még sok más mellett Danny Glover-t, Jane Levy-t, Barry Pepper-t és Amy Ryan-t láthatjuk.

A GALAXIS ŐRZŐI 2 Űrlord, Drax, Gamora, Mordály és (Baby) Groot jövő tavasszal végre visszatérnek, mert bizony a galaxis ezúttal sem menti meg önmagát. A Galaxis őrzői 2-ben folytatódnak a csapat kalandjai, melyek a kozmosz távolabbi szegleteibe vezetik őket.

Az őrzőknek sokat kell tenniük azért, hogy összetartsák újdonsült családjukat, miközben kiderítenek egyet s mást Peter Quill igazi szüleiről is. A régi ellenlábasokból új szövetségesek lesznek és a rajongók kedvencei is a képregény lapjairól hőseink segítségére sietnek, midőn a Marvel Moziuniverzuma tovább tágul. Ráadásul az első rész soundtrack-jét is igyekeznek felülmúlni az alkotók.

FilmMagazin / 15

HÁTTÉR

CSODÁCSKA A szobában nyújtott fergeteges alakítása után úgy tűnik, hogyha gyerekszereplőt keresnek egy filmhez, egyből Jacob Tremblay-ra gondol minden producer. Jacob ezúttal egy olyan kisfiút (August) alakít majd, akinek egy mostoha genetikai rendellenesség miatt felismerhetetlenségig torzult az arca. A szülők persze mindent megtesznek azért, hogy August élete a lehető legnormálisabb legyen, még az iskolába is beíratják, hogy a kortársai között szocializálódjon. Kérdés, hogy a környezete el tudja-e fogadni a kisfiút olyannak, amilyen.

AMERIKAI PASZTORÁL Seymour Levov élete maga a tökély.

Már az iskolában is kiemelkedő sporttehetségnek számított, felnőve pedig sikeres üzletember vált belőle, aki egy szépségkirálynőhöz ment feleségül és született két gyönyörűséges gyermeke is. Minden szép és jó, mígnem 1968-ban a férfi kislányát elrabolják, Levov-ot pedig terrorcselekmény elkövetésével vádolják meg a hatóságok. Aki nem bírja kivárni a bemutatót és érdekli, hogy hogyan mászott ki ebből a slamasztikából Levov, az olvassa el Philip Roth azonos című regényét, amin a film is alapul.

ALIEN: COVENANT Az Alien: Covenant legelső poszterén május 19. szerepel, mint premierdátum, úgyhogy már nem kell sokat várnunk a második Alien-előzményfilmre. Az új sztoriban a Covenant kolonizáló űrhajó legénységével ismerkedhetünk meg, akik egy távoli bolygóra tartanak, a galaxis szélén. Azt gondolják, hogy egy érintetlen paradicsomot fedeztek fel, de rá kell jönniük, hogy egy sötét és veszélyes világra bukkantak, amelynek egyetlen lakója a szintetikus David (Michael Fassbender), aki a balul sikerült Prometheus expedíció túlélője.

ATTRACTION A legtöbb néző még mindig hajlamos arra, hogy lekezelően viseltetik a nem Hollywoodból érkező filmek iránt, pedig ez egy amatőr hiba, amibe viszont néha mi is beleesünk. De így érnek minket kellemes meglepetések, mint például a jövőre debütáló orosz sci-fi, az Attraction előzetese is nyújtott. A legszembetűnőbb talán, hogy az Attractiont látványvilágában semmi sem különbözteti meg a Föld túloldalán sok millió dollárból készült amerikai sci-fiktől, sőt, a más kultúra miatt teljesen egyedi elképzeléseket láthatunk a filmben.

Oroszországban január végén mutatják majd be a mozikban, hazai premierről egyelőre nincsenek információink, de reménykedni szabad.

THE BELKO EXPERIMENT A hamvaiból visszatérő Orion Pictures filmje egy mindentől távol eső irodaépületben játszódik, ahol a gyanútlan alkalmazottakra egy eszelős kísérlet vár, amelyben arra kényszerítik őket, hogy kezdjék el társaik gyilkolását, különben sorra detonálják a fejükbe ültetett robbanószert.

Az alapötlet A galaxis őrzői briliáns írójának és rendezőjének, James Gunn-nak az agyából pattant ki, ő is jegyzi a forgatókönyvet, míg a rendezést Greg McLean (Wolf Creek – A haláltúra) végezte. A filmet szűkebb körben, a Torontoi Nemzetközi Filmfesztiválon már bemutatták, és a sajtóvisszhangok és a nézői viszszajelzések alapján joggal várhatjuk a premiert.

VIGYÁZZ, KÉSZ, SZÖRF 2 A Surfs Up 2: WaveMania története szerint hősünk, Cody Maverick új kihívásokat keres, ezért meggyőzi a The Hang 5 névre keresztelt, hirhedt hullámlovas csapatot (akiket olyan WWE szupersztárok szólaltatnak meg, mint John Cena, The Undertaker és Mr. McMahon), hogy hadd csatlakozzon hozzájuk. A céljuk egy titokzatos hely megtalálása, ahol a legendák szerint a legnagyobb hullámokat lovagolhatják meg a szörfösök az egész világon. Cody azonban hamarosan felfedezi, hogy az élete, amit hátrahagyott talán izgalmasabb, mint amit bármely haláltmegvető hullám kínál. Premierdátum még nincs, a trailer szerint viszont tavasszal érkezik.

16 / FilmMagazin

NYÁR

ARTHUR KIRÁLY – A KARD LEGENDÁJA Az Arthur király – A kard legendája a bejelentéskor nem igazán mozgatott meg túl sok embert, hisz ebből is kaptunk már éppen elég feldolgozást, de aztán megláttuk az előzetest és minden kétségünk elszállt, Guy Ritchie odatette magát. A neves rendező persze nem egyedül hozta össze a filmet, hanem egy igen impozáns színészgárda is a rendelkezésére állt: Charlie Hunnam, Jude Law, Ástrid Bergés-Frisbey, Djimon Hounsou, Eric Bana, Mikael Persbrandt, Hermione Corfield, Annabelle Wallis, Aidan Gillen, Kingsley Ben-Adir és Neil Maskell.

VALERIAN ÉS AZ EZER BOLYGÓ VÁROSA Luc Bessonon a filmes világ szeme, mert Az ötödik elem óta nem vágta akkora fába a fejszéjét, mint a Valerian. A rendező már rég kiszemelte magának a képregényt, mert Az ötödik elem munkálatai alatt találkozott a történet egyik írójával Jean-Claude Méziéres-vel, illetve hatalmas rajongó volt mindig is, hisz 10 éves kora óta olvasta a Valerian-t, így soha nem is az volt a kérdés, hogy ebből filmet csinál-e, hanem az, hogy mikor. A film történetéről egyelőre semmit sem tudunk, de Cara Devigne és Dane DeHaan igencsak jól mutat a képeken

GRU 3 Ha Steve Carell-len múlik, akkor nem lesz több Gru-film, a színész ugyanis nemrégiben lenyilatkozta, hogy a harmadik rész után többet már nem fogja elvállalni Gru szinkronizálását. A készítők előtt tehát két lehetőség van: vagy keresnek egy másik, hasonló orgánumú színészt, vagy pedig befejezik Gru történetét, és mostantól csak a Minyonok életéről kapunk majd filmeket. Hogy melyikkel járunk jobban, azt mindenki döntse el maga. Mindenesetre Grunak a harmadik részben Balthazar Bratt-el kell megküzdenie, akit a South Park sorozat egyik atyja, Trey Parker szólaltat majd meg.

PÓKEMBER: HAZATÉRÉS Bár sajnáljuk, hogy nem Andrew Garfield húzza magára a pókrucit ezentúl, a Polgárháborúban Tom Holland bizonyította, hogy neki is jól áll a hálószövögetés. Ahogyan azt korábban a készítők elmondták, az Amerika Kapitány: Polgárháborúban látható Pókjelmez némi átalakításon, fejlesztésen ment át, köszönhetően a film egyik várható pozitívumának, a Robert Downey Jr. alakította Tony Starknak. A Pókember: Hazatérésben (valószínűleg ez lesz a magyar cím) láthatunk egy régi ismerőst is visszatérni a Vasemberfilmekből, ő Happy Hogan (Jon Favreau), de rajta kívül bőven lesznek új arcok is, például a fiatal és felettébb dögös May néni Marisa Tomei megformálásában, vagy éppen Donald Glover és Zendaya. Falmászónk ellenfele pedig nem kisebb színész lesz, mint Michael Keaton, aki Keselyűként nehezíti majd meg Peter Parker életét. Alig várjuk, hogy láthassuk!

FilmMagazin / 17

HÁTTÉR

A MAJMOK BOLYGÓJA – HÁBORÚ A legújabb Majmok bolygója filmben Caesar és társai halálos konfliktusba keverednek egy könyörtelen ezredes által vezetett hadsereggel.

Miután a majmok hatalmas veszteségeket szenvednek, Caesar boszszút esküszik. Útja végén pedig szembe kerül az ezredessel, és egy epikus csata bontakozik ki a két faj között, mely örökre meghatározza az egész bolygó sorsát. Az eddigi legnagyobb összecsapáshoz érkeztünk el az emberek és emberszabásúak között, de hogy kié lesz végül a győzelem, az csak a mozikban derül majd ki.

A MÚMIA Jövő nyáron elstartol a Universal tervezett szörny univerzuma, melynek első filmje A múmia reboot lesz.

A stúdió elég komolyan gondolja ezt az univerzumépítést, hiszen csak rá kell nézni a színészek listájára: a Múmiában már feltűnik Russell Crowe személyében Dr. Jekyll is, de rajta kívül még az univerzum tagja lesz a Láthatatlan ember (Johnny Depp), Frankenstein (Javier Bardem?) és Farkasember (Dwayne Johnson?), illetve az sincs kizárva, hogy a stúdió nem bontotta fel Luke Evans több filmes szerződését sem, aki Drakulát alakította a 2014-es Az ismeretlen Drakula mozifilmben.

WONDER WOMAN DC-fronton legközelebb Wonder Woman-nel találkozhatunk a mozikban. A történet szerint mielőtt Wonder Woman lett, ő volt Diana, az amazonok hercegnője, akit egy legyőzhetetlen harcosnak képeztek.

Egy félreeső szigetparadicsomban nőtt fel, amikor egy amerikai pilóta ér földet a partjaikon, és beszámol a külvilágban tomboló hatalmas konfliktusról, Diana azzal a meggyőződéssel hagyja el otthonát, hogy képes megállítani a fenyegetést. Egy férfi oldalán harcolva a háborúban, hogy minden háborút megfékezzen, Diana felfedezi a valódi képességeitU és az igazi sorsát.

TRANSFORMERS: AZ UTOLSÓ LOVAG A Transformers: Az utolsó lovagban visszatér az előző részből megismert Cade Yeager a főszerepben, Mark Wahlberg alakításában.

Mellette viszontláthatjuk Josh Duhamel-t Lennox alezredesként, Tyrese Gibson-t mint Robert Epps, Stanley Tucci-t Joshua Joyce szerepében, valamint az újként csatlakozó Isabebela Moner-t, aki a film női főszerepét tudhatja magáénak. Jerrod Carmichael-re, Laura Haddock-ra, illetve Santiago Cabre-ra szintén jutott egy-egy karakter, akárcsak Liam Carrigan-re, aki magát Artúr királyt fogja alakítani. Természetesen egy Transformers filmnek elsősorban a robotokról kell(ene) szólnia így olyan autobotok térnek vissza, mint Optimus Prime, Bumblebee, Drift, Hound, Crosshairs, Hot Rod és Sqweeks, az álcák táborát pedig Megatron, Barricade és Onslaught erősítik. A történet ezúttal két szálon fut majd, Yeager kalandjai mellett Optimus kerül még a középpontban, aki a saját alkotóinak a keresésére indul.

18 / FilmMagazin

DUNKIRK Christopher Nolan napjaink egyik, ha nem a legnagyobb rendezője.

Egy olyan rendezőről beszélünk, aki mára már garancia lett a zseniális történettel és agyeldobós fordulatokkal teli filmre, és aki kvázi most már akármit elkészíthet, ugyanis nincs az a stúdió, aki ne kapkodna a rendező egy projektjéért. Így mikor kiderült, hogy a következő filmje egy háborús alkotás lesz, rögtön tudni lehetett, hogy valami igazán különleges érkezhet hamarosan.

Nolan maga írta meg a forgatókönyvet ennek az igaz történeten alapuló akció-thrillernek, mely egy hatalmas katonai műveletről szól, aminek keretén belül a Brit hadsereg 330.000 szövetséges katonát

evakuált a németek által bekerített Dunkerque-nél a második világháborúban. A rendező a rengeteg régi, jól bevált színészei mellett ezúttal az Oscar-díjas Mark Rylance-szet sikerült magához csábítania, aki a minap megosztotta pár észrevételét a filmmel kapcsolatban: „Chris a legkomolyabb és legérdekesebb filmkészítő. Minden nagy filmes karrierje egy bizonyos szakaszában háborús filmet forgat. De Chris forgatókönyvírásai annyira zseniálisak, hogy azt hiszem megvan a lehetősége annak, hogy egy nagyon, nagyon erős és egy ízig-vérig tiszta háborús film készüljön el egy csodálatos vereségről.” A színész azt is elárulta, hogy a közönség egy in medias res szerű kezdésre számíthat majd,

mint az történt Spielberg remekművének, a Ryan közlegény megmentésének az elején is. „Néhány ilyen régi háborús filmnél gyakori a hoszszú építkezés, valamint a találgatás, hogy ki fog meghalni, ki éli túl stb.

Na itt ez úgy fog kinézni, hogy Bumm!, és egyenesen a közepébe vágunk ennek a reménytelennek tűnő szituációnak.”

Nolan a filmet teljes egészében 65 mm-es IMAX és 65mm-es nagyformátumú kamerákkal forgatja, melyben segítségére van az a Hoyte van Hoytema, aki az Interstellar operatőre is volt, így a látványra valószínűleg most sem lesz panasz, és remélhetőleg egy gyönyörűen intenzív háborús mozit kapunk. Csak győzzük kivárni.

FilmMagazin / 19

HÁTTÉR

A SETÉT TORONY Stephen King rajongók nagy része majd kiugrott a bőréből, amikor megtudták, hogy az író egyik leghíresebb regényfolyamából, A setét toronyból végre mozifilm készül.

Mindezt már 2010-ben bejelentették, majd a következő négy évben folytak az előkészületek és azonnal három filmet akartak a Universalnál, de valahogy a süllyesztőben végezte a projekt. Aztán jött a megmentő Sony, és le is forgatták a harmadik könyvet, a Puszta földet, az első kettőt szolidan átugorva, de nem figyelmen kívül hagyva. A főszerepekben Idris Elba és Matthew McConaughey

CHiPs A jó buddy movie-kból sosem elég, hát még a rendőrkomédiákból, a CHiPs pedig mindkét kategóriában versenyre kell. A történet két egyenruhás rendőrről szól majd, akik Kalifornia utcáin járőröznek. ÉsU nagyjából ennyi. Mindenesetre a Warner Bros. bízik a filmben, hiszen az egyébként csak 18 éven felülieknek szóló rendőr-komédia premierdátumát augusztus 11-éről március 24ére tették át, így a tervezettnél 5 hónappal hamarabb érkezik. Dax Shepard (aki civilben Kristen Bell férje) rendező tehát örülhet, ráadásul még a feleségének is szorított egy nyúlfarknyi szerepet.

WAR ON EVERYONE Még mindig a Rendes fickók poénmennyiségén (de legfőképp Ryan Goslingon) röhögünk, de máris megérkezett a kihívó a War On Everyone képében. Shane Black krimikomédiájának fel kell kötnie a gatyáját, mert a két végtelenül korrupt zsaru Terry Monroe és Bob Bolaño (Alexander Skarsgård és Michael Peña) mókás és végtelenül erőszakos kalandjai (tessék csak elolvasni az előzetes elején a feliratokat) szemtelenül szórakoztatónak tűnnek. Ami nem véletlen, hiszen az a John Michael Mc-Donaugh rendezte, aki A gárdistát is. Reméljük tavasszal hozzánk is megérkezik.

ÉLET A Deadpool írói nem szállnak el a hirtelen jött sikertől és dőlnek hátra a foteljukban, hanem továbbra is dolgoznak. Következő filmjüket Daniel Espinosa (Védhetetlen, A 44. gyermek) rendezi és sokáig úgy volt, hogy itt is Ryan Reynolds játszaná a főszerepet, de komoly időpont egyeztetési problémák miatt erről le kell mondanunk. A sci-fibe, Reynolds új filmje, a The Hitman’s Bodyguard forgatása zavart be. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen kiszállt a projektből, csak mellékszereplői státuszba kerül, és a helyét Jake Gyllenhaal veszi át. Nem cseréltek karaktert, nem veszik el egymástól a szerepet, csak úgy írják át a forgatókönyvet, hogy Gyllanhaal kerül előtérbe, mert neki több ideje lesz forgatni. A sztoriról túl sokat egyelőre nem tudunk, csak annyit hogy egy űrállomás csapata áll a középpontban, akik a Marson felfedeznek egy idegen fajt, akikről kiderül, hogy nem csak intelligensek, de veszélyesek is, és ezért a tagoknak nehéz döntéseket kell meghozniuk a túlélésük érdekében.

20 / FilmMagazin

ANNABELLE 2 Nehéz helyzetben van az, aki az Annabelle 2 időrendjét szeretné meghatározni. Az első rész a Démonok között spin-off filmje volt, mely az ott feltűnő rémisztő baba előzménytörténetét mesélte el. A második rész pedig ennek a filmnekU nos, az előzménye. A történet ugyanis egy játékbaba-készítőről és annak feleségéről szól, akiknek tragikus körülmények között elhunyt a gyermeke. Nem nehéz kitalálni: a tragédiát követően elkészül az Annabelle névre hallgató baba, amit gonosz szellem száll meg, és kezdődhet az ijesztgetés. Sok jót nem remélünk a projekttől.

VERDÁK 3 Ugyan megmondták már korábban a Verdák készítői, hogy a harmadik epizód kicsit más lesz – az első két részt dirigáló John Lasseter helyére Brian Fee ült – de a nemrégiben napvilágot látott kedvcsináló még minket is meglepett. Előzetesen annyit lehetett tudni, hogy most Villám McQueen kerül abba a helyzetbe, amibe annak idején Hudson Doki, a teaser pedig ebbe a balesetbe enged egy sejtelmes betekintést.

Nehéz lenne megmondani, hogy az egész film ennyire depressziós hangvételű lesz-e, de ha igen, nnem mosolygósan fognak távozni a moziból a gyerkőcök, az egyszer biztos.

THE COLDEST CITY Charlize Theron egy kémfilm főszereplője lesz a The Coldest City kedvéért. Az Antony Johnston által írt és Sam Hart illusztrációival ellátott képregény filmváltozata a hidegháború idején játszódik, amikor a Charlize Theron által játszott, titkos ügynök Lorraine Broughton Berlinbe utazik, hogy felderítse egy MI6ügynök titokzatos halálának körülményeit. A meggyilkolt ügynöknél egy lista volt, amelyen a kettős ügynökök nevei szerepeltek: Broughton ezt a listát is meg akarja szerezni, hogy megmentse társait a lebukástól. A filmet az a David Leitch rendezi, akinek ez az első munkája.

ROCK THAT BODY A Box Office Mojo összeállítása szerint Scarlett Johansson az a színésznő, akinek a filmjeire a legtöbb néző jegyet vált, ezáltal ő hozza a legtöbb bevételt. Ebben nyílván nem kis szerepet játszik az a nem elhanyagolható tényező, hogy ő alakítja a Marvel filmekben Fekete Özvegyet, de hát ugye a népszerűségért meg kell küzdeni, és úgy tűnik Miss Johansson sikerrel vette fel a harcot. Ebből kiindulva bizakodhatnak a Rock That Body készítői is, hiszen minden esélyük megvan rá, hogy a nyár egyik legjobb vígjátékát hozzák el nekünk. A stáblistán ráadásul Johansson mellett ott van még a kissé mellőzött Demi Moore is.

THE HOUSE Will Ferrell egy kis időre otthagyta kedvenc játszópajtásait (Adam McKay rendezőt és John C. Reilly színésztársát), hogy új közegben próbálhassa ki magát. Partnere az az Amy Poehler lesz majd, aki hatalmas népszerűségnek örvend a Saturday Night Live-nak köszönhetően.

A két színész egy házaspárt fog alakítani, akik minden pénzüket felélik (még a tartalékokat is), így valamit ki kell találniuk, hogy ne menjenek teljesen csődbe. A nagy ötlet nem más, minthogy a házuk pincéjében egy illegális kaszinót kezdenek el üzemeltetni, azzal viszont nem számolnak, hogy ezt nemcsak a hatóságok nézik rossz szemmelU

THE HITMAN’S BODYGUARD A Millennium Films igazi nagy durranásra készül a The Hitman’s Bodyguard című filmjével, legalábbis erre enged következtetni a következő névsor, akiket sikerült megnyerni a projekthez: Ryan Reynolds, Samuel L. Jackson, illetve Gary Oldman. A szinopszis szerint Ryan Reynolds fogja alakítani a világ egyik legjobb testőrét, akinek ezúttal az egyik régi ellenségét, egy bérgyilkost kell oltalmaznia, míg el nem jutnak Hágába.

Samuel L. Jackson a bérgyilkost, míg Gary Oldman a ReynoldsJackson párosra vadászó rosszfiút fogja alakítani. A projekt minőségéért rendezői poszton a Kick-Ass 2 direktora, Jeff Wadlow felel.

FilmMagazin / 21

HÁTTÉR

BABY DRIVER Edgar Wright jól eltűnt az utóbbi időben, legutóbb a Marvel-féle Hangya kapcsán merült fel a neve, de végül nem ő kapta a filmet. Szerencsére a pihenőidőt azzal töltötte, hogy a kedvére való ötletet felkutassa, a keresés eredménye pedig a Baby Driver lett, amelyben a gengszterek sofőrje kénytelen kivenni a részét az alvilági játszmákból.

Mint látható, Edgar Wright ezúttal a gengszterfilmek irányába fordul, kíváncsiak vagyunk, hogy az ő modern látásmódja hogyan passzol ehhez a klasszikusabb hangvételű stílushoz. Arra viszont készüljetek, hogy a főszereplő sofőr egy nő lesz.

WORLD WAR Z 2 A film, amiről egyelőre még szinte semmit sem tudunk. Egyedül az biztos, hogy Brad Pitt visszatér a főszerepben, a forgatókönyv kidolgozásában pedig segédkezik az a Max Brooks, aki már az első film szkriptjén is dolgozott (nem mellesleg pedig ő írta a film alapjául szolgáló könyvet). A projektről sok mindent elárul, hogy hivatalosan még rendezője sincs: bár nemrégiben David Fincher-t kezdték el rebesgetni, ezt egyelőre sem megerősíteni, sem cáfolni nem voltak hajlandóak a stúdiónál. Nem lennénk meglepve, ha komoly csúszással érkezne a film, bár júniusra van betervezve.

BAD DADS A Rossz anyák mindösszesen 20 millió dollárból készült, több, mint 170 millió dollárt termelt nemzetközi szinten az STX Entertainmentnek, így nem is lehetett kérdés, valahogy folytatni kell, ám nem egy második résszel (bár azt se zárjuk ki, annak ellenére sem, hogy a stúdió inkább a brand bővítésében hisz, semmint a folytatások gyártásában). A további részleteket egyelőre homály fedi, a lényeg, hogy az anyák helyett ezúttal a nem kevésbé szerencsétlen apák kerülnek fókuszba. Ti kit látnátok szívesen a csapatban? A Chris Pratt / Channing Tatum / Paul Rudd trió nem hangzik rosszul, igaz?

THE BOOK OF HENRY Még be sem törtek a dínók a mozikba a Jurassic Word-nek köszönhetően, már akkor tudni lehetett, hogy a rendező Colin Trevorrow következő projektje a Gregg Hurwitz által írt The Book of Henry lesz. A két főszereplő Naomi Watts és Jacob Tremblay lesz, a történet pedig arról szól, ahogy egy anya és fia próbálja megmenteni a szomszéd kislányt a brutális apjától. A forgatókönyvíró Gregg Hurwitz egyébként több mint negyven bestseller szerzője, nemrégiben jelent meg magyarul az Orphan X című regénye

EMOJIMOVIE: EXPRESS YOURSELF Korábban megfordult a fejünkben, hogy a Sony Pictures csak ugratni szeretné a világot, de nincs április elseje egész évben és az idő előrehaladtával egyre több részlet derül ki a korábban Emoji kódnéven futott projektről, amely az emotikonokról, vagyis szlengesen szólva a szmájlikról szól majd. Az Anthony Leondis és Eric Siegel által írt történet egyelőre még homályos, de a forgatókönyvből előbbi fog filmet rendezni, Michelle Raimo Kouyate produceri felügyelete alatt.

ALL I SEE IS YOU Gina (Blake Lively) világ életében a férjére (Jason Clarke) volt utalva, hiszen vak emberként a férfi segítsége nélkül nehezen boldogult volna. Pláne Bangkokban, ahol a pár eddigi életét élte. Aztán egy nap váratlan dolog történik: Gina egy műtétnek köszönhetően lehetőséget kap arra, hogy lásson, ez az elsőre örömteli hír azonban jócskán megváltoztatja az egész életét, ráadásul a férjéhez fűződő kapcsolatát is. Örömteli, hogy Blake Lively keresi azokat a szerepeket, amikben nem (csak) a szépsége számít.

22 / FilmMagazin

ŐSZ

AZ IGAZSÁG LIGÁJA Superman önzetlen cselekedetén felbuzdulva, Bruce Wayne visszanyeri az emberekbe vetett hitét, és újdonsült szövetségesével, Diana Prince-el, egy még veszedelmesebb ellenféllel néznek szembe.

Batman és Wonder Woman azon dolgoznak, hogy összeállítsanak egy metahumánokból álló csapatot, akik képesek felvenni a versenyt az új fenyegetéssel. De hiába ennek a példátlan ligának az összeállítása, amelynek tagjai Batman, Wonder Woman, Aquaman, Cyborg és Flash, talán már így is túl késő, hogy

elkerüljék a katasztrófát. Az Igazság Ligája a Batman Superman ellen: Az igazság hajnala közvetlen folytatása lesz, ami a dicséretet érdemlő 872.7 millió dolláros bevételével, még így is alulmúlta a stúdió várakozásait.

Ezen kívül pedig nem csupán a bevétellel volt baj, hiszen rengeteg negatív kritikát kapott, illetve a rajongók sem voltak feltétlenül megelégedve vele. Ebből a rövid, szinte semmitmondó szinopszisból annyi már most leszűrhető, hogy a készítők igyekeznek kijavítani a csorbát.

Az a tény, hogy "Bruce Wayne viszszanyeri az emberekbe vetett hitét",

egyértelműen azt sugallja, hogy egy kissé könnyedebb tónusú filmet kaphatunk, szemben az előzővel, amelyet néhányan már túlságosan is sötétnek tartottak. Az egyik legnagyobb kérdés a DC leghatalmasabb szuperhőseit felsorakoztató mozi kapcsán, hogy mégis ki ellen kell küzdeniük ezeknek a titánoknak?

Nos, úgy fest, hogy a pletykák igaznak bizonyultak, hiszen valóban nem Darkseid-del nézhetnek farkasszemet Batmanék, hanem egy másik Jack Kirby alkotta karakterrel, Steppenwolf-al. Meglátjuk, mi sül majd ki az összecsapásból.

FilmMagazin / 23

HÁTTÉR

THOR: RAGNAROK Amikor a Marvel Studios 2014. októberében bejelentette, hogy a harmadik Thor film a Ragnarok alcímet viseli, sok rajongó azonnal az egyértelműnek tűnő lehetőséget feltételezte, hogy az istenek alkonyát, vagyis a világvégét fogják vászonra vinni. A népszerű képregényben nemcsak Asgard pusztul el, de még maga a vihar istene is eltávozik az élők sorából, még ha csak egy kis időre is. Ámde a Ragnarok cím nem pontosan arra a képregényes sztori-

24 / FilmMagazin

ra utal, mint amit szerettünk volna. valójában a Ragnarök egy bolygó, ahol a film egy nagyobb részlete fog játszódni a címszereplő és Hulk főszereplésével, akik egy börtönben fogja találják magukat. Ezen a planétán olyan események fognak zajlani, amelyek kvázi a Gladiátor és a Mad Max találkozásai. Ráadásul most láthatjuk majd először a Miek nevezetű karaktert, akivel Banner emigrációja során, Sakaar bolygóján barátkozik össze. A képregényekben ő egy rovarszerű lény, akinek

családját és kaptárát a helyi hadsereg pusztítja el, majd elfogását követően kénytelen lesz gladiátornak állni. Hulk-kal összefogva együtt menekülnek el, és egészen a Földig kíséri a zöld óriást. Barátságuk viszont nem túl hosszú életű, ugyanis Miek később ellene fordul, de ennek miértjét már nem lőnénk le számotokra. Az persze nem világos, hogy a karakter mekkora és milyen szerepet kap a filmben, de várhatóan közel sem akkorát, mint amit az alapanyagban játszott.

AZ Az IT (avagy AZ) remake eddigi életpályája legalább olyan félelmetes, mint maga a sztori. Volt itt már minden: a rendező jött és ment, leszerződtették Will Poulter-t a főszerepre, majd az egész projektet parkoló pályára tették, sőt majdhogynem kukázták (az alapul szolgáló regény írója, Stephen King konkrétan halottnak bélyegezte), majd végül új rendező érkezett a fedélzetre s vele együtt egy új Pennywise is, Bill Skarsgard személyében. S ezzel a kezdeti horrorisztikus huzavona után végre egyenesbe jött a remake, s megkezdődtek a komoly munkálatok. Alig várjuk a végeredményt!

KINGSMAN: THE GOLDEN CIRCLE Úgy tűnt, hogy Colin Firth karakterének nem sok keresnivalója lesz a Kingsman: A titkos szolgálat folytatásban, amit nagyon sajnáltunk, hiszen meglepő frissességgel és szerethető módon játszotta a brit kém szerepét. Szerencsére a készítők is belátták, hogy még több Harry Hartra van szükségünk, így a The Golden Circle-ben is viszontláthatjuk a Galahad fedőnevet viselő ügynököt, csak azt nem tudjuk még, hogy miként tér vissza halottaiból. Mindenesetre ha a készítők hozzák az első rész színvonalát, semmilyen fordulat miatt nem fogunk panaszkodni.

THE WAR WITH GRANDPA A szarvasvadász anno öt Oscart is bezsebelt, ebből az egyiket Christopher Walken kapta, társa, Robert De Niro pedig a jelölésig. Legújabb közös filmjük, a The War With Grandpa valószínűleg nem lesz egy ilyen komoly alkotás, a két színész egy könnyedebb műfaj kedvéért kerül fel újra ugyanarra a stáblistára.

Erre enged következtetni az is, hogy a rendező Tim Hill lesz, akit olyan filmeken dolgozott eddig, mint az Alvin és a mókusok. A film alapjául Robert Kimmel Smith azonos című gyerekkönyve szolgál majd, így minden adott a felhőtlen szórakozáshoz.

AMERICAN MADE Doug Liman és Tom Cruise párosa legutóbb szép sikert aratott A holnap határa című filmmel, és mielőtt elkészítenék annak a nagyköltségvetésű folytatását, elvállalták az American Made című kisebb produkciót. Ebben a ’80-as években játszódó, hajmeresztő kalandfilmben Cruise egy olyan pilótát alakít majd, aki a gépével drogot szállít Dél-Amerikában, hogy ott értékesítse azt. Az egyetlen bökkenő, hogy mindeközben a CIA alkalmazásában áll, aki természetesen nem nézik jó szemmel a vállalkozást.

FLATLINERS A friss Star Wars-hős Diego Luna jövőre egy remake-ben fog visszatérni a vászonban, olyan színészek mellett, mint az Eredetből ismerős Ellen Page, vagy éppen mindenki kedvenc Jack Bauer-e, azaz Keifer Suderland. Érdekesség, hogy utóbbi már az 1990-es Joel Schumacherféle eredetiben is játszott, de nyílván most nem ugyanabban a szerepben lesz látható. A történet ezúttal is fiatal orvostanhallgatókra fókuszál majd, akik a klinikai halál állapotának előidézésével kísérletezgetnek, nem várt eredménnyelU

GRANITE MOUNTAIN Ha tetszett Peter Berg nemrégiben bemutatott Mélytengeri pokol című filmje, a Granite Mountain-t is szeretni fogod. Joseph Kosinski rendező azt a 2013-as arizóniai bozóttűznek az eseményeit örökíti meg, mely során a helyszínen életét vesztette 19 tűzoltó, akik éppen a lángokat próbálták megfékezni. A tűzoltók szerepében Jeff Bridges, Ben Hardy, Miles Teller és Taylor Kitsch lesznek láthatóak, a forgatás pedig főleg mexikói helyszíneken zajlott, kíváncsiak vagyunk, ott hol találtak Arizónához hasonlatos helyszínt.

FilmMagazin / 25

HÁTTÉR

GYILKOSSÁG AZ ORIENT EXPRESSZEN Egy legendás luxusvonat, az Orient expressz a sűrű havazások miatt elakad a hegyek között és az utasok kényszerpihenőjét egy gyilkosság zavarja meg, azonban minden utasnak meggyőző alibije van. A tettes szerencsétlenségére a vonaton van a világ legeszesebb belga mesterdetektívje, Hercule Poirot is, aki szerencsére kinyomozza a rejtélyt. Agatha Christie klasszikus regényéből a Thor rendezője és Hollywood egyik közkedvelt színésze, Kenneth Branagh forgat filmet, az 1972-es feldolgozáshoz hasonlóan pazar szereposztással.

GOD PARTICLE A Cloverfield franchise már két filmmel büszkélkedhet: a 2008-as Cloverfielddel és az idei Cloverfield Lane 10-zel, azonban ezek nem kapcsolódnak egymáshoz szorosan, lényegében csak egy univerzumon osztoznak. A következő felvonás sztorijában egy csapat asztronautát követhetünk majd figyelemmel, akik egy olyan félelmetes felfedezést tesznek, amely megkérdőjelez mindent, amiben addig hittek, miközben kétségbeesetten próbálnak túlélni.

Ebből még bármi kisülhet, de az valószínűsíthető, hogy mivel Daniel Mindel az operatőr, a szemünk elégedett lesz.

PADDINGTON 2 Kedves kis karácsonyi film volt a Paddington első része, ami a remek időzítésnek köszönhetően jól is szerepelt a pénztáraknál. Tekintve, hogy Michael Bond karaktere jövőre lesz 60 éves, ildomosnak tűnik elkészíteni a 2013-as film folytatását. A történet ezúttal egy születésnapi ajándék körül bonyolódik, a stílus pedig pontosan olyan lesz, mint az első résznek, ami nem is meglepő, hiszen ugyanazok fogják a folytatást is készíteni. Még Ben Whishaw is visszatér Paddington hangjaként, aki anno csak vészmegoldásként ugrott be, de most már el sem tudnánk képzelni nélküle a karaktert.

INSIDIOUS 4 Az Insidious első részét sokan az elmúlt évtized legdurvább horrorjának tartják, viszont ahogy érkezett az újabbnál újabb folytatás, úgy csökkent a színvonal is. A negyedik felvonás leginkább a botrányos harmadik részt is rendező Leigh Whannell nevéhez fűződik, aki az első három Insidious-nak a forgatókönyvét írta, és csak a harmadik filmnél ragadta magához a karmesteri pálcát. Szerencsére tanult a hibájából, ezért a rendező most nem ő, hanem a totál ismeretlen Adam Robitel lesz majd, ami talán nem is baj, hiszen lehet, hogy a szériának pont egy kívülről érkező friss húsra van szüksége ahhoz, hogy megújulhasson.

CREED 2 A tavalyi év egyik nagy meglepetése minden bizonnyal a Rocky spinoffként emlegetett Creed: Apollo fia volt, amely egy újabb fejezettel bővítette Stallone legendás karakterének életét, aki utoljára a 2006-os Rocky Balboában öltötte fel a boxoló szerepét. Az MGM már bejelentette, hogy szeretnének egy folytatást, amit a stúdió reményei szerint 2017-ben vászonra is tűznének. Kérdés, hogy Stallone visszatér-e: „Nagyon vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, komolyan. A film végi lépcsős jelenet után úgy érzem öszszegezve lett az egész dolog. Nem tudom, hogy tudnánk-e még tovább nyomni Rocky karakterét.”

DARKEST HOUR A Pán nem éppen úgy sikerült, ahogy azt Joe Wright szerette volna, ezért visszatér a drámákhoz, azokban már úgyis van elég gyakorlata, lásd a Büszkeség és balítélet, a Vágy és vezeklés, A szólista és az Anna Karenina filmeket. Következő munkája a Darkest Hour lesz a Focus Features és a Working Title támogatásában. A történet a II. világháború idején, 1940-ben játszódik, Churchill brit miniszterelnökként eltöltött első napján, amikor NagyBritannia nagy nyomás alatt állt, hogy megalkudjanak-e Hitlerrel és váljanak a Harmadik Birodalom bábjává vagy ellenálljanak. A végeredményt persze mindannyian ismerjük.

26 / FilmMagazin

FRIDAY THE 13 A legutóbbi Péntek 13-film még 2009-ben volt, azóta nehezen tud dűlőre jutni a stúdió azt illetően, hogy hová vigyék tovább a szűkszavú mészáros kalandjait. Többször is próbálták újjáéleszteni a franchise-t: nemrégiben még úgy volt, hogy found footage filmet kreálnak belőle, majd olyat szerettek volna, ami Jason helyett egy újabb ellenséget vonultat fel, ez utóbbit azonban megvétózták a rajongók. Ha egy olyan filmet láthatunk majd, ami tele van laza figurákkal, szexszel, piával és persze Jasonnel, aki szétcsap a fiatalok között, mi már boldogok leszünk.

HÓEMBER Sokáig úgy volt, hogy Martin Scorsese rendezi majd Jo Nesbø legjobbnak tartott könyvének filmadaptációját, de a projekt végül Tomas Alfredson kezébe került, amit mi a legkevésbé sem bánunk. Egy klaszszikus skandináv krimi egy skandináv direktornál van a legjobb kezekben, ráadásul Alfredson az Engedj be! című filmjével már bizonyította, hogy nemcsak a hangulatteremtéshez ért, hanem az adaptáláshoz is.

A Hóemberben a Michael Fassbender alakította Harry Hole egy eltűnt nő után fog nyomozni és bízunk benne, hogy ez a jövő év egyik legjobb krimijét eredményezi majd.

SAW: LEGACY A 2010-es Fűrész 3D után a Lionsgate drasztikus lépéshez folyamodott: abbahagyta a sorozatot.

Három évvel később felröppent a hír, hogy mégis folytatódhat a világ egyik legnépszerűbb horror-szériája, azonban kikötötték, hogy nem szeretnék elsietni, nehogy a minőség rovására menjen a kapkodás (elvégre már a Fűrész 3D sem volt éppen a rajongók szíve-csücske, hiába bukkant fel benne a Linkin Park frontembere, Chester Bennington.) Azóta semmit sem hallottunk a projektről, de a film azóta is tervbe van, és jövő ősszel mindenképpen szeretnék bemutatni.

THE MOUNTAIN BETWEEN US Egy repülőgép-szerencsétlenség két túlélője (Idris Elba és Kate Winslet) magára marad a kietlen vadonban, ahol nulla tapasztalattal kellene valahogy túlélniük. A pár először igencsak idegenkedik egymástól, ám ahogy telik az idő, és ahogy egyre inkább egymásra vannak utalva, úgy nő közöttük a bizalom is, valamint egy idő után a szerelem is lángra kap. Az, hogy a történet happy enddel végződik-e, nem tudjuk megmondani, de mindenképpen érdekes lesz majd látni Idris Elbát és Kate Winslet-et egymás oldalán, hiszen olyan színészekről van szó, akik között eddig el sem tudtuk volna képzelni, hogy működik a kémia.

LOGAN LUCKY A legutóbbi Bond film, a Spectre nem aratott töretlen sikert, pedig Daniel Craig-nek kijárna egy tisztes búcsú a karaktertől, akit remekül alakított már 2006 óta. A színész többször is kijelentette, hogy végzett a 007-essel, ráadásul már egy egész szép kis lista is összeállt a lehetséges pótlékokról, amelyen többek között Tom Hiddleston, és még Idris Elba neve is megtalálható.

Amíg pont nem kerül a Bondtörténet végére, érdemes lesz várnunk a Logan Lucky-ra, amiben a furcsa kinézetű Craig-et az a Steven Soderbergh fogja rendezni, aki nem bírt magával, és a fogadalma ellenére visszatért a filmezéshez.

COCO Ha szeretjük azokat a pillanatokat, mikor a Pixar eredeti ötlettel áll elő, akkor most hunyjuk be a szemünket, ugyanis 2019-ig javarészt folytatásokkal fog szolgálni a stúdió, terítékre kerül a Verdák 3, a Toy Story 4, illetve A hihetetlen család 2 is. Az egyetlen kivételt a Coco fogja jelenteni, ami a holtakkal kapcsolatos mexikói népi hiedelmekkel és mítoszokkal foglalkozik majd. A Verdák 3 esetében már megemlítettük, hogy érződik rajta a sötétebb hangvétel, a Coco viszont garantáltan félelmetes lesz, hiába animációs filmként van a történet tálalva. Érdekes ez a tónusváltás, de mindenképpen izgalmas filmet vetít elő.

FilmMagazin / 27

HÁTTÉR

RED SPARROW A Red Sparrow című filmet Jason Matthews azonos című kémregényéből adaptálja a 20th Century Fox. A történet a mai Oroszországban játszódik, ahol a főszereplő, Dominika Egorova próbálja megállni a helyét, mint hírszerzőtiszt. Akarata ellenére csábításra képzik ki, hogy bevethessék Nathaniel Nash, a fiatal CIA-ügynök ellenU A regény egyelőre még nem jelent meg magyar nyelven. A dolog érdekessége pedig az, hogy a névrokon Francis Lawrence és Jennifer Lawrence az Éhezők Viadala után ismét közös filmen dolgozik. Ha a bevétel is ismétlődik, a stúdió is elégedett lesz.

THE COMMUTER Liam Neeson és Jaume Collet-Serra rendező korábban már háromszor is dolgoztak együtt és most újra összeálltak egy akciófilm kedvéért. A The Commuter forgatókönyvét az újonc Byron Willinger és Philip de Blasi páros írta, a sztori szerint egy üzletember (Neeson) az otthona és a munkahelye közti napi ingázása során akaratlanul is belekeveredik egy bűnszövetkezet üzelmeibe, ami nem csak a saját életét veszélyezteti, hanem a környezetében lévőkét is. A formula nagyon hasonlít az eddigi filmekhez, a kérdés, hogy vajon a 63 éves színész meddig bírja még ezeket a szerepeket?

THE KILLING OF A SACRED DEER Épp az előző hónapban írtunk kritikát Yorgos Lanthimos nálunk csak DVD-n megjelenő A homár című filmjéről, ami igencsak elnyerte a tetszésünket. Így lehettek ezzel Hollywoodban is, hiszen a film hatására Lanthimos lehetőséget kap a tengerentúlon is, első amerikai projektjéhez pedig ki mást kérhetett volna fel főszereplőül, mint A homárban is elképesztően nagyot alakító Colin Farrell-t. A film középpontjában egy diszfunkcionális család mindennapjai állnak majd, ami a rendező stílusából kiindulva igencsak groteszk fordulatokat vesz majd.

SZÁRNYAS FEJVADÁSZ 2049 Már nincs messze 2049U pontosabban egy év múlva jön, ugyanis a Warner Bros. bejelentése szerint így néz ki majd a második rész hivatalos címe: Blade Runner 2049... azaz jobb híján Szárnyas fejvadász 2049, de persze a magyar fordítástól minden kitelik. A filmmel kapcsolatos elvárások nagyok, de Denis Villeneuve rendező óva intett mindenkit: „Szögezzük le, lehetetlen felérni az eredetihez. Ridley Scott. Egy mestermű. Az egyik legjobb sci-fi, és az egyik legjobb film az elmúlt 50 évből. Ami jelenleg kikészít engem, az az, hogy fogom a Szárnyas Fejvadászt és a sajátommá formálom, és ez rettenetesen ijesztő. Az, hogy amikor nézem a napi felvételeket és rá kell jönnöm, hogy ez nem Ridley Scott-é, hanem az enyém, és persze más. Ugyanaz az univerzum, ugyanabban az álomban vagyunk, de az enyém, és fogalmam sincsen, hogy fognak az emberek reagálni, tényleg nem tudom. Saját életet él.”

Villeneuve eddig csak jó filmeket készített, szomorúak lennénk, ha pont ez nem sikerülne neki.

28 / FilmMagazin

ÉV VÉGE

THE SIX MILLION DOLLAR MAN Az azonos című filmsorozat egy Steve Austin nevű űrhajós történetét mutatta be, aki egy balesetet követően súlyosan megsérül. A kormány nem akarja veszni hagyni a saját hősét, úgyhogy orvostudósok segítségével a sérült, vagy éppen megcsonkított testrészeket gépekkel pótolják ki, kvázi félig kiborggá téve a főhőst, aki ezt követően a jó szolgálatába áll, hogy megfékezze az emberiségre leselkedő gonoszokat.

Ezt dolgozzák fel, Mark Wahlberggel a főszerepben.

THE GREATEST SHOWMAN ON EARTH Az már biztos, hogy Hugh Jackman nem szerepel több X-Men filmben, az viszont még kérdés, hogy milyen szerepeket vállal majd a jövőben.

Nos, az egyik első „Rozsomák utáni” szerep egy musical lesz, amiben olyan színészek lesznek a partnerei, mint Zac Efron, Michelle Williams és Rebecca Fergusson. Tekintve, hogy a premierdátum 2017. karácsonya, nem várhatunk tőle mást, mint egy megható történetet dalokkal elmesélve. Van, hogy ennyi is elég.

BATTLE OF THE SEXES Az igaz történetet feldolgozó film az 1973-as évbe repít minket vissza, amikor is az egykori férfi teniszbajnok (Steve Carrell), valamint a női világelső (Emma Stone) készül egymás ellen egy „sorsdöntő” teniszmeccsre, ami természetesen a média figyelmét is igencsak felkelti. Ha azt is eláruljuk, hogy a Család kicsi kincse két rendezőjének legújabb filmjéről van szó, kezdhetjük is várni ezt a sajátos humorral rendelkező, nem mindennapi filmélményt. Reméljük nem kell csalatkoznunk.

JUMANJI Ugyan még mindig emésztjük, hogy a néhai Robin Williams egyik családi klasszikusát remake-elik, a szereposztás egyre izgalmasabb, hiszen Dwayne Johnson és a színészkedéssel egyre inkább kacérkodó Nick Jonas mellett olyan komikusok szerepelnek benne, mint Kevin Hart és Jack Black. A „bohócok” mellett még egy feltörekvő grácia is csatlakozott a stábhoz, mégpedig a Doctor Who Amelia Pond-ja, vagyis Karen Gillan.

Az alkotók az eredetihez képest más oldaláról kívánják megközelíteni a történetet, amit jól jelez, hogy az eddig csak vígjátékokat (pl. Rossz tanár) felmutató Jake Kasdan lesz a rendező.

STAR WARS VIII. Mint azt biztosan tudja minden rajongó, igencsak jellemző a Csillagok Háborúja filmekre, hogy hosszú idő telik el kettő cselekménye között, de ezzel a szokással most szakítanak: a VIII. epizód rögtön ott veszi fel a vonalat, ahol Az ébredő Erő véget ért. „Ez az első alkalom, hogy szakítunk a Star Wars hagyománnyal, és a filmünket ott kezdjük el, ahol az előző abbamaradt. Skellig Michael egy hihetetlenül misztikus hely. Ott lenni, és ott forgatni le az első jeleneteket teljesen szürreális érzés volt” – mesélte Rian Johnson rendező. A Zsivány Egyes meglepően jól sikerült, reméljük a Star Wars VIII. után is elégedettek leszünk majd.

ROGUE MALE A Rogue Male forgatókönyvét Michael Lesslie (Macbeth, Assassin's Creed) írja Geoffrey Household azonos című könyvéből. Az 1939-es regény igazi klasszikus XX. századi thrillernek számít, sajnos magyar fordításban még nem jelent meg de ami késik, nem múlik, egy jó kis filmadaptáció mindig meghozza a kiadók kedvét, valószínűleg most is így lesz. A történet szerint a főszereplő (akinek a nevét nem tudjuk) azt tervezi, hogy megöli egy európai ország diktátorát. A merénylet azonban balul sül el, elkapják, megkínozzák, és majdnem meg is hal. Visszaszökik Angliába, de ott sem dőlhet hátra: üldözői mindenhol ott vannak.

FilmMagazin / 29

HÁTTÉR

SOLDADO Mindenkit meglepett, aki látta a Sicario: A bérgyilkos-t, amikor kiderült, hogy a film folytatást fog kapni, ráadásul a közeljövőben. Mivel a film egy tökéletes kerek egészet alkotott önmagában, ezért első gondolatra egy teljesen felesleges, stúdió által erőltetett terméket képzeltünk el, amit a Sicario sikerein felbuzdulva indítottak gyártásba. Az alkotók szerint viszont erről szó sincs. A Soldado Josh Brolin, Benicio Del Toro és Donovan hármasára fókuszál majd, akik Mexikóba utazva azon dolgoznak, hogy háborút robbantsanak ki két rivális kartell között. Így már érthető a címválasztás.

STRONGER A 2013-as bostoni terrorakcióról jövőre két film is készül. Peter Berg Patriots Day című filmje az év elején érkezik majd és a maratonon történtekre és az azt követő nyomozásra fókuszál majd, a Stronger pedig annak a Jeff Bauman drámáját vetíti elénk, aki a tragikus események során mindkét lábát elveszítette. Jeff nemcsak a hatóságok munkáját igyekszik segíteni, de a saját életét is rendbe kell tennie. Kőkemény drámának lehetünk majd a szemtanúi, ami kiváló lehetőséget biztosít a főszerepet alakító Jake Gyllenhaal számára, hogy esélyekkel induljon a következő díjszezonban.

PITCH PERFECT 3.

Nyári premiernek szánták, de a legfrissebb információink szerint majd csak valamikor az év végén kerül a mozikba a Tökéletes hang harmadik része, ami ott folytatja kedvenc belláink történetét, ahol az előző részben abba maradt. Új szereplő érkezéséről egyelőre nincsenek információink, kérdés, hogy lenne-e értelme egy új karaktert felépíteni, tekintve, hogy a már meglévőkben is rengeteg még a potenciál, ráadásul a harmadik rész után nem terveznek több folytatást az alkotók. Aztán persze ha a Box Office eredmények úgy alakulnak, könnyen meggondolhatják magukat a producerek.

DOWNSIZING Alexander Payne viszonylag ritkán jelentkezik filmekkel, amikor viszont rendezésre adja a fejét, a végeredmény garantáltan valami emlékezetes lesz. Vélhetőleg nem alakul másként a Downsizing című film esetében sem, hiszen már az alapötlet is kellően beteg ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésünket. A történet ugyanis egy olyan fiatalemberről szól, aki abban a hitben él, hogy sokkal de sokkal jobb élete lenne, ha teljesen összezsugorodna. A nem hétköznapi történet elkészítésében olyan színészek segítik a rendező munkáját, mint Matt Damon, Christoph Waltz, valamint Kristen Wiig. Város!

ANNIHILATION Jeff VanderMeer Déli Végek trilógiájának első részét (amely magyar fordításban Expedíció néven jelent meg) az Ex Machinát rendező, s a film forgatókönyvéért Oscar-díjra jelölt Alex Garland viszi filmvászonra. A történet középpontjában egy négytagú expedíció áll, aminek tagjai az X térségként emlegetett rejtélyes hely felfedezésére indulnak, ahol nem érvényesek a természet törvényei. A csapatnak mindenre fel kell készülnie, hisz az előző tizenegy expedíció mind tragikus véget ért. A főbb szerepekben olyan színészeket és színésznőket láthatunk majd, mint Natalie Portman, Oscar Isaac és Jennifer Jason Leigh.

AZ ÚJ WOODY ALLEN-FILM Ahogy az minden évben lenni szokott, 2017-ben is érkezik majd egy új Woody Allen film, amivel kapcsolatban egyelőre csupán annyi biztos, hogy szerepelni fog benne Kate Winslet, Juno Temple, Jim Belushi valamint Justin Timberlake, és az 1950-es évek New Yorkjában játszódik majd. Aki szerette az elmúlt pár év Woody Allen filmjeit, annak garantáltan nagy élmény lesz majd a jövő évi menet is, aki viszont világéletében ódzkodott a rendező munkáitól, az valószínűleg nem most fogja megszeretni az idős zsenit.

Nagy világmegváltást már nem szabad várni tőle, de a rajongók igényeit biztosan kielégíti.

30 / FilmMagazin

FERDINAND Igencsak érdekes alapötlettel álltak elő a Ferdinand készítői, animációs filmjük ugyanis egy olyan bikáról szól majd, aki megunta a mindennapos viadalokat, sőt egyenes irtózik tőlük, attól érzi csak jól magát ha a mezőn szaladgálhat és virágokat szagolhat. Csakhogy ez meg a fajtársai nemtetszését váltja ki, a két világszemlélet pedig óhatatlanul is összecsap egymással. Van rá esély, hogy nagyon súlyos morális kérdéseket boncolgató darabot kapunk, de az is előfordulhat, hogy a készítők elbohóckodják majd az egészet.

Szomorúak lennénk, ha ez utóbbi történne.

TULLY Jason Reitman a Juno és a Pszichoszingli után harmadszor dolgozik együtt az Oscar-díjas Diablo Cody forgatókönyvíróval, hogy elmeséljék egy háromgyerekes családanyja nem mindennapi történetét, aki dacol az élet nehézségeivel és még a bébiszitterével is meg kell küzdenie, hogy aztán egyre szorosabbra fűződjön kettejük között a viszony. A főszereplő az a Charlize Theron lesz, aki már a Pszichoszingli esetében dolgozott a párossal, ráadásul a szerep kedvéért nem kevés súlyt szedett magára, rá sem ismerni arra a Charlize Theron-ra, aki a Mad Max-ben is látható volt.

OUR SOULS AT NIGHT Az idősebb színészgeneráció tagjait mindig öröm a vásznon látni, főleg ha olyan tapasztalt vén rókákról van szó, mint Robert Redford és Jane Fonda. A két színész csaknem 40 éve már játszott egymással a Mezítláb a parkban című filmben, de azót nem volt közös projektjük, úgyhogy ilyen szempontból mindenképpen kuriózum az Our Souls At Night. A történet két egymás mellett élő özvegyről szól, akik teljesen elzárkóztak a külvilág elől, mígnem egyik nap az idős hölgy úgy nem dönt, hogy kapcsolatot teremt a mellette lakó férfival. Igazi jutalomjáték várható.

YEH DIN KA KISSA Hogy ha Adam Sandler neve feltűnik egy film stáblistáján, akkor a jó érzésű emberek megpróbálnak minél messzebb menekülni a szóban forgó alkotástól. Előítéletek, na. Most viszont mégis egy Adam Sandlerfilmet ajánlunk a figyelmetekbe, hiszen ezúttal nem egy kaki-pisi humorral megáldott, vígjátéknak csúfult borzalomról van szó, hanem a Frances Ha rendezőjének legújabb alkotásáról, ami már önmagában garancia a minőségi drámára. Adam Sandler mellett láthatjuk még a filmben Ben Stillert és Dustin Hoffman-t is, és egy művészcsalád furcsa hétköznapjaiba nyerhetünk majd betekintést.

EUPHORIA Az ember azt hihetné, hogy ha egy színész megnyeri az Oscar-díjat, akkor már mindent elért a karrierjében, de Alicia Vikander nem éri be ennyivel. Nem sokkal a díj elnyerése után produkciós céget alapított, hogy minél nagyobb rálátása legyen azokra a filmekre, amelyek valamilyen szinten felkeltették az érdeklődését. A produkciós cégének első filmjét az a Lisa Langseth rendezheti majd, aki ezelőtt már kétszer is dolgozott együtt Vikanderrel, így elég jól ismerik már egymást. A pároshoz ezúttal Charlotte Rampling és Eva Green csatlakozik, miközben országokat utazunk át, és vérkomoly testvérdrámával ismerkedünk meg.

WHY WE’RE KILLING GUNTHER Mióta Arnold Schwarzenegger az Erőnek erejével című filmmel 2013ban visszatért a nagyvászonra, csak úgy ontja magából a filmeket, hiszen minden évben kaptunk legalább kettőt. Természetesen a 2017-es esztendőt sem úszhatjuk meg az egykori kaliforniai kormányzó nélkül, aki ezúttal a világ legjobb bérgyilkosát alakítja majd. A gond ezzel csak az, hogy mivel ő a legjobb, ő kapja a legtöbb feladatot is, ezzel viszont teljesen feleslegessé teszi a többi bérgyilkos munkáját, akik összefognak ellene és megpróbálják eltenni láb alól. Csakhogy Schwarzi mindig egy lépéssel előttük jár, ami jó sok robbanást eredményez.

FilmMagazin / 31

HÁTTÉR

THE MERCY Kicsit a Minden odavan és a Számkivetett keverékének tűnik James Marsh legújabb filmje, ami azért bocsánatos bűn, mert a film sztorija megtörtént eseményeken alapszik.

A film középpontjában a Colin Firth által alakít Donald Crowhurst áll (a színész egyébként meglepően hasonlít az egykori üzletemberre), aki 1969-ben úgy döntött, hogy amatőr vitorlázóként részt vesz földkörüli versenyen. Az elgondolás szép és jó volt, ám egy váratlan baleset keresztül húzta Crowhurst számításait, aki így magányosan halt meg a tengeren hánykolódva, mindössze 37 évesen.

HOSTILES Scott Cooper legutóbb a felemás Fekete misével jelentkezett, előtte pedig a Jeff Bridges-nek köszönhetően Oscar-díjas Őrült szívet tette le a közönség elé az asztalra. Mindkét film rendkívül hangulatosra sikeredett, csak a megfelelő arányokat nem sikerült eltalálnia a rendezőnek, de remélhetőleg ezzel most nem lesz probléma. A hangulatában leginkább a Börtönvonat Yumába című filmre hasonlító alkotás egy élete végén járó törzsfőnök és legendás ellenségének kalandját meséli el, akik összefognak, hogy elérjék a törzsfő végső nyughelyét, mélyen az ellenséges területen belül.

THE DISCOVERY Szerelemes történetekből már Dunát lehetne rekeszteni, annyira unjuk már a párkapcsolati drámákat és a rosszabbnál rosszabb romantikus vígjátékokat. A The Discovery azért tűnik rendkívül ígéretesnek, mert valahol a fent említett két műfaj között foglal helyet. A története ugyanis egy olyan jövőben játszódik, ahol a tudomány annyira fejlett, hogy képes volt felfedezni a halál utáni életet. Csakhogy ha a földi lét abbamarad, akkor mi következik? Újrakezdés. A nem mindennapi történetet Rooney Mara és Jason Segel szerelmének a megpróbáltatásain keresztül láthatjuk majd.

FELT Az elnök emberei, azon túl, hogy az 1970-es évek egyik legjobb filmje, részletes dokumentálása is a Watergate-botránynak Peter Landesman legújabb filmjében ugyanazt a történetet ismerhetjük meg, mint az előbb említett klasszikusban, csak nem az oknyomozó újságírók szemszögéből, hanem a rejtélyes „Mély Torok” szemüvegén keresztül. A főszerepben pedig az a Liam Neeson lesz látható, aki hosszú ideje ígéri már, hogy felhagy az akciófilmekkel, és bár jövőre még látható lesz egyben, úgy tűnik, hogy a váltás ezzel a filmmel megtörténik, és ismét a komolyabb, drámai szerepek felé fordul. Így legyen.

ANON Érdekes, hogy míg forgatókönyvíróként Andrew Niccol ontja magából a jobbnál jobb szkritpteket (Truman show, Terminál), addig rendezőként még nem igazán sikerült maradandót alkotnia. Persze azt is érdemes megfigyelni, hogy mennyire másfajta filmeket rendez azokhoz képest, amelyeket ír, ami alól az Anon sem kivétel. Ebben egy olyan jövőképet vázol fel nekünk, amelyben megszűnt a magánszféra, minden a nagy nyilvánosság előtt történik.

Csakhogy történik egy gyilkosság, melynek nyomozása során feltűnik egy lány, aki valahogy kívül áll a rendszeren, és a személye nemcsak az ügyben válik fontossáU

THREE BILLBOARDS OUTSIDE EBBING, MISSOURI A fiatal rendezőgeneráció egyik legnagyobb tehetségének tartják Martin McDonagh-t, aki az Erőszakikkal és a Hét pszichopata és a si-cu című filmekkel bizonyította, hogy mennyire tehetséges a fekete komédiák rendezésében (bár utóbbit sokan nem szerették ANNYIRA, szerkesztőségünknek az is nagy kedvence).

Legújabb filmjében egy kisvárosba kalauzol el bennünket, ahol megölnek egy lányt, a rendvédelmi szerv bénázásának köszönhetően pedig úgy tűnik, sosem derül fény a gyilkos kilétére. A gyászoló anya viszont mindent megtesz azért, hogy lánya gyilkosa elkárhozzon.

32 / FilmMagazin

FilmMagazin / 7

HÁTTÉR

34 / FilmMagazin

Ezt is megértük: az Asszaszinok és a Templomosok háborúja a filmvásznon is megelevenedik. Írta: Török Tamás

2

007-ben a Ubisoft nevű kiadó és annak montreali fejlesztőcsapat elkészítette az Assassin’s Creed névre keresztelt, ma már világszerte ismert, nyílt világú akciójátékot. A széria első része közel sem volt akkora siker, mint ahogy azt a cég várta, ugyanis hiába volt egy zseniális koncepció a játék mögött, a végeredmény sajnos nagyon rövid idő után monotonná és színtelenné vált. Ám mindez, két évvel később megváltozott, a franchise második felvonása ugyanis a videojáték-ipar valaha készült egyik legkiválóbb alkotása lett, ami egészen a mai napig meghatározza, és alapjául szolgál a széria legújabb címeinek. Adott mindig egy személy, aki az Animus nevű szerkezettel képes újraélni felmenőinek emlékeit, hogy az ott megtanultakat a jelen-

ben kamatoztathassa. Mindezt egy olyan világban, ahol Templomosok és Asszaszinok vívják évszázadok óta tartó háborújukat.

Sokak élőben is szemlélhették a forgatásokat, és ami egyértelműen egy rendkívül szimpatikus és bíztató részlet a beszámolóikban, az az, hogy a zöldvászon és egyéb praktikus, ám manapság túlhasznált eszközökkel rendkívül csínján bántak a készítők. Igaz ez magukra a színészekre is, akik igyekeztek mellőzni a dublőröket: „A harcok többségét mi magunk vettük fel – mondta Fassbender a film hitelességével kapcsolatban. – A jelenetek 95%-ban Ariane [Maria, Aguilar társának szerepében] és én vagyunk láthatóak.”

Egy évvel később, 2016 augusztusában Justin Kurzel már az utómunkálatok során irányította csapatát. A

folyamat kilenc hónapot vett igénybe, ennek végén pedig olyan 2-3 hétre voltak a film első, zárt bemutatójától. A film vágója, Christopher Tellefsen és Michel Fassbender közösen finomítattak a filmen az utolsó hónapokban. Amikor maguk a sztárszínészek is beszállnak az ilyesfajta munkálatokba, akkor az rendre roszszat szokott jelenteni, ám Fassbender a film producereként gyakorlatilag szabad kezet kapott. Kurzel így írta le a német gyökerekkel rendelkező színész munkáját: „Hihetetlenül szívén viselte a film sorsát.

Nem úgy állt hozzá, hogy ez csak jó lesz. Szenvedélyesen szeretett volna a része lenni, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a projektből.” Érdekesség egyébként, hogy a Jake Gyllenhaal fémjelezte 2011-es Perzsia hercege is a Ubisoft legen-

FilmMagazin / 35

HÁTTÉR

dás címének adaptációja volt, ami viszont – mondjuk ki – hatalmas bukás lett. A játék készítői elkötelezetten igyekeztek mindent máshogy csinálni az Assassin’s Creed esetében, lévén egy teljesen különálló csapatot állítottak össze, a legmegfelelőbb emberekből. „2011-ben kezdtünk – mondta Fassbender. – Leültem a ubisoftos srácokkal, és bevezettek ebbe a hatalmas univerzumba. Természetesen ismertem korábban is a játékot, de őszintén megvallva, sosem játszottam vele.”

Miután Michael Lesslie megkapta a forgatókönyv megírásának feladatát, már csak a megfelelő rendezőt kellett megtalálni. Fassbender akkortájt éppen a Macbethet forgatta, így fel is dobta a kérdést Justin Kurzelnek, hogy mennyire érdekelné egy ilyen típusú film megrendezése. A színész egy mosollyal az arcán elevenítette fel a rendező reakciót:

„Basszus, nyomjuk!”

Kurzel maga is szűz volt az Assassin’s Creed játékok terén, viszont a koncepció teljesen lenyűgözte. A tény, hogy az őseink emlékei ott vannak a génjeinkben, és mindezt egy sci-fis húzással átélhetjük mi magunk is az Animus segítségével, nagyon tetszett neki. „Őszinte leszek, szerintem ez nagyon megindító, főleg, ha az ember már veszített el valakit. Édesapám 2006-ban hunyt el, borzasztó nehéz időkön mennem akkor keresztül. Gyermekeim vannak, így sokszor gondoltam már arra, hogy a dolgok nem múlnak csak úgy el, hanem tovább öröklődnek. Nem csak szellemileg, hanem fizikailag, a vérünkben.” – osztotta meg személyes kötődését Kurzel.

A film két főhősét, Lynch-et és Aguilar egyaránt Fassbender alakítja, ám hiába a külső megegyezés,

AZ AC-JÁTÉKOK Assassin’s Creed – A mára már ikonikussá vált széria még 2007-ben indult útjára, Jeruzsálemben. A főhős az asszaszinok egyik legnagyobbika, Altäir Ibn-La’Ahad volt.

Desmond Miles egyik felmenőjéről beszélünk, aki egy Animus névre hallgató gépben éli újra Altäir emlékeit. A széria első részének története rendkívül zavaros, bevezet minket az asszaszinok és templomosok örök háborújába, ami egészen a mai napig tart. A játék a hatalmas poten-

ciál ellenére nem volt túlzottan nagy siker, ugyanis rendkívül rövid időn belül borzasztóan unalmassá vált a játékmenet.

Assassin’s Creed II – A széria legendás, legnagyobb sikerű és legszeretettebb darabja. A modern szál Desmond történetét folytatja, ám eltávolodtunk a keresztes háborúktól, egészen az itáliai reneszánszig.

Ezio Auditore da Firenze máig a legnépszerűbb asszaszin a játékosok körében, aki az évek során nagyszájú olasz csődörből egy bölcs

36 / FilmMagazin

és nemes harcossá avanzsálódott.

A történet továbbra sem a modern szálat erőltette, a reneszánsz mókázás viszont annyira jól sikerült, hogy új szintre emelete az egészet. Hiába egy 2009-es játékról beszélünk, az Assassin’s Creed 2 máig a szériai talán legjobban sikerült darabja.

Assassin’s Creed: Brotherhood – Az első nem számozott folytatás, lévén Ezio és Desmond története szinte csak most kezdődik. Az események közvetlenül a második rész végén veszik fel a fonalat, a játék

Az akciójelenetek felvételéhez a lovakat 5 hétig képezték, de egy-egy szcéna felvétele nem tartott tovább 3 napnál.

azonban új helyszínt kapott, a 16. századi Rómát. Ezio ellensége nem más, mint a híres / hírhedt Borgia család. A virtuális Róma a mai napig felejthetetlen látvány, a játékmenet pedig olyan funkciókkal lett kibővítve, amiket a műfajtársak is a mai napig előszeretettel használnak. A játék fejlesztője és kiadója, a Ubisoft ekkorra találta meg egyértelműen a széria hangját.

Assassin’s Creed: Revelations – Ezio Auditore da Firenze történetének záróakkordja. A 2011-es, ismé-

két teljesen eltérő karakterről beszélünk. „Aguilar az Asszaszinok Szövetségéhez tartozik, ezzel együtt pedig egy eszméhez. Ez a férfi pedig bármikor feláldozná magát ennek az eszmének az oltárán. – mondta Fassbender a 15. századi asszaszinról – Másfelől pedig ott van Calum Lynch, aki egy igazi magányos farkas. Még kiskorában elragadták tőle a családját, így elsősorban magára kell vigyáznia. Az önfeláldozás eszméje és a tény, hogy valami nagynak válhat a részévé, igazi kaland a számára. Érdekes egybeesés, hogy Fassbender egy másik produkcióban is éppen két karaktert alakít majd egyszerre. „Valamelyik nap döbbentem csak rá, hogy az Alien: Covenant-ben két robotot formálok meg. Basszus, egyszerre két filmben játszom két különböző szerepet, az emberek tuti azt gondolják majd, hogy valami

narcisztikus, beképzelt alak vagyok!”

– mesélte nevetve a színész. „Nem a játékot akarjuk filmként lemásolni”. Ez volt Kurzel alapelve, de ne féljen senki, a játékok jellegzetességei természetesen vissza fognak térni, mint pl. az epikus szénakazalba ugrás (vagyis a „leap of faith”) a parkour-ra emlékeztető akrobatikus mozdulatok, vagy éppen a gyönyörű rejtett pengék. Viszont számos dolgot át kellett dolgozni annak érdekében, hogy a nagyvásznon is működőképes legyen. Ilyen volt például maga az Animus. „Egyszerűen rengeteget kattogtunk ezen: mit fogunk kezdeni az Animus-szal? – emlékszik vissza Fassbender. – A játékban látható statikus szék egyszerűen nem elég látványos a mozivászonra. Volt eleinte egy ötletem, hogy egy folyadékalapú tartályban legyen az egész, mintha az anyaméhet idéznénk meg. Vi-

telten közvetlen folyatásban Ezio Konstantinápolyban folytatja útját. A játék technikailag már közel sem mutatott akkora fejlődést, mint az előző két rész. A cselekmény viszont egészen pátoszi magasságokba emelkedett, Desmond és Ezio története összeforrt, a Revelations pedig könnyfakasztóan gyönyörű módon tisztelgett Altäir előtt, és tett pontot a legendás Ezio históriájának végére.

Assassin’s Creed III – A széria első olyan része, amikor a rajongók

jelentős hányada rendkívül elégedetlen volt a végeredménnyel. Desmond Miles továbbra is vívta a jelenkori háborút, viszont a játék újdonsült mohikán főhőse, Ratonhnhaké:ton, egyszerűbb nevén Connor, közel sem tett szert annyi „követőre”, mint Ezio. A harmadik rész egyértelműen a nyugati közönséget szerette volna megszólítani, ugyanis az események az amerikai függetlenségi háborút dolgozták fel. Én személy szerint nagyon szerettem ezt az epizódot is, viszont tény,

FilmMagazin / 37

HÁTTÉR

szont amivel a stáb előállt, az egyszerűen fantasztikusnak bizonyult. A Ubisoft már rebesgette is, hogy helyet fog kapni a következő játékaikban”. A megoldás nem más, mint egy gigantikus kar, ami egy látványos fogószerkezettel csatlakózik Callum tarkójához, amivel feloldja az ő génalapú emlékeit. A kar teszi lehetővé, hogy Callum első kézből tapasztalja meg Aguilar kalandjait.

Ez hozza létre az ikonikus „Bleeding Effect”-et, amivel Callum szert fog tenni mindarra a tudásra, amit egykoron őse birtokolt.

Amikor a film műfaja jön fel, mint téma, akkor az Assassin’s Creed azon alkotások táborát erősíti, ami nem engedi, hogy egyetlen zsánerrel címkézzük be. Egy részében scifi, egy másikban misztikus összeesküvés, egy harmadikban pedig történelem ihlette akció-kalandfilm. Bizony, lesz itt minden. A játékok viszont egyértelműen a múltbéli vonalat részesítették előnyben, így a já-

hogy a hangulat meg sem közelítette a reneszánsz Itáliáét, ahogy Connor karaktere sem volt olyan sokszínű, mint Ezio. A játék legnagyobb újítása a vízfelszíni csaták voltak, amik a következő epizódban főszerephez jutottak.

Assassin’s Creed IV: Black Flag – A címből már lehet sejteni: kalózok!

A negyedik, számozott folytatás a harmadik rész legnagyobb erősségét, a tengeri csatákat ülteti át egy teljes játékba. A Black Flag valami piszkosul szórakoztató játék volt, és

38 / FilmMagazin

talán a legjobb „kalózos” cím, ami valaha piacra került. A probléma az, hogy Assassin’s Creed-nek csak nagyon nagy jóindulattal lehet nevezni. Edward, a főhős, sem mentalitásában sem pedig máshogy nem vált asszaszinná a cselekmény során, ami hatalmas csalódás. A hangulat és a „hajó-centrikus” játékmenet viszont abszolút a jól sikerült.

Assassin’s Creed Rogue – A 2014-es mellékepizód olyannyira „mellék” volt, hogy az újgenerációs konzolokra meg sem jelent. A koráb-

bi konzolok tulajdonosai viszont esküdnek arra, hogy a Rogue az egyik legjobb Assassin’s Creed rész a második óta. Az egyetlen címről beszélünk, amiben nem az asszaszinok, hanem a templomosok oldalán harcoltunk. A játékmenet a Black Flag alapjaira építkezett és emelte azt egy magasabb szintre.

Az Assassin’s Creed Rogue egy teljesen új oldalát mutatta meg a szériának.

Assassin’s Creed Unity – A széria legbotrányosabb darabja. Habár a

Az egyik jelenetben a kaszkadőr 38 méter magasból ugrott le, az esés 3 másodpercig tartott, és 98 km/h becsapódási sebességgel ért véget.

tékosok első gondolata biztosan az lesz, Aguilarból sokkal többet látunk majd, mint Calum történetéből. A film ezzel szemben igyekszik megtalálni az egyensúlyt a két idősík között, ugyanis Calum kiképzése, tanulási fázisa fontos részét fogja képezni a történetnek.

Egyes híresztelések szerint a filmben szerepet fog kapni néhány karakter, akik feltehetően a korábbi játékok asszaszinjainak a leszármazottjai lehetnek. Ez azért is könnyen elképzelhető, mivel a film ugyanabban az univerzumban kap majd helyet, amit a játékok már megalkottak.

Hiába a közös univerzum, már az első napon el lett döntve, hogy a filmnek egy új asszaszinra és új helyszínekre lesz szüksége. „Nagyon fontos volt számunkra, hogy ne csak másoljuk a játékokat – mondta Kurzel a az adaptációról. – Mindig hangoztattam ezzel kapcsolatban, hogy megvan a tökéletes egyensúly az ilyesfajta tisztelet és

tiszteletlenség között.” „Szeretnénk meglepni a srácokat, akik már jól ismerik az Assassin’s Creed világát.

Valami újat akarunk mutatni nekik.”

– egészítette ki Fassbender Kurzel mondandóját.

Sok játék megfilmesítését éltük már meg, az viszont egyértelmű, hogy az Assassin’s Creed-re nézők, játékosok milliói fognak beülni hatalmas elvárásokkal. Hiába a széria minőségi bukdácsolása az elmúlt egy-két évben, a kultusz nem lett kisebb a cím körül. A film stábját olyan nevek erősítik még, mint a mindenki kedvenc francia színésznője, Marion Cotillard, vagy éppen a legendás Jeremy Irons. A Macbeth stábja gyakorlatilag egy az egyben csatlakozott a film munkálataihoz, ugyanis Fassbender, valamint a forgatókönyvet jegyző Lesslie és Justin Kurzel mellett Adam Arkapaw felelt a film operatőri munkájáért, akinek a nevét az HBO zseniális bűnügyi sorozatának, a True Detective stáblis-

tájáról is ismerhetjük. A zenét pedig a rendező testvére, Jed Kurzel szerezte, akinek a Macbeth után ez lesz az első igazán nagy dobása. Lehetne vitázni a stáb tapasztalatáról, az viszont biztos, hogy kifejezetten ambiciózus, ahogyan a film és a játékok kapcsolatát kezelik. Én, mint az Assassin’s Creed játékok „klasszikus” részeinek nagy szerelmese, rendkívül bízom abban, hogy a film ismét beizzítja azt a tüzet, amit a széria elmúlt évekre jellemző minőségbeli lejtmenete kioltott sokakban. Készüljünk, hamarosan utazunk Spanyolországba!

francia forradalom egy remek téma, Párizs pedig észbontóan gyönyörűen festett a játékban, a Unity a megjelenés után még hetekig játszhatatlan volt az egészen súlyos technikai hibák miatt, amit csak fokozott a tény, hogy az új epizód szinte semmi újat nem volt képes felmutatni, sem játékmenet, sem történetmesélés szempontjából. A Unity azóta is elrettentő példa a játékosok között, a szériával kapcsolatban pedig elkezdtek kongatni a vészharang.

Assassin’s Creed Chronicles – A

Chronicles a széria egy 2015-ös installációja, ami megpróbálta más irányba bővíteni a játék univerzumát. Három felvonásról beszélünk, amik Kínába, Indiába és Oroszországba visznek el minket, elhagyván az „alapjátékok” TPS nézetű műfaját, és egy oldalnézetes, 2,5D-s platfomerként játszhattuk azokat.

Szórakoztatóak voltak a maguk nemében, viszont abszolút nem okoztak maradandó élményt a játékosokban, sokan pedig még a létezésükről sem tudnak.

Assassin’s Creed Syndicate – A Syndicate szinte azonnal a Unity után, 2015-ben jelent meg, a kevésbé elvakult játékosok pedig már előre féltek a gyors tempó miatt. A viktoriánus Londonban helyezett epizód vélhetően a Unityvel párhuzamosan készült, a végeredmény viszont közel sem lett annyira botrányos. A szériában most először két főhőst is kaptunk egyszerre, a Frye testvéreket. Korrekt játék volt a Syndicate, a londoni környezet is bevált, mégsem aratott osztatlan sikert.

Stáblista Rendező: Justin Kurzel Főszereplők: Michael Fassbender, Marion Cotillard Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2016. december 29.

FilmMagazin / 39

HÁTTÉR

Álmokból várat építeni. Írta: Sanya08 amien Chazelle vitán felül azon újonnan jött filmrendezők egyike, akire nagyon érdemes odafigyelnünk, és aki szinte üstökösként száguldott be nézők millióinak a szívébe. Először a 2015ös, hatalmas kritikai sikernek örvendő Whiplash című filmjével hívta fel magára a figyelmet, amely egyrészről igazi tour de force volt a két főszereplő színésznek, Miles Tellernek és J. K. Simmons-nak, másrészről egy olyan adrenalin bombával szolgált a gyanútlan filmnézőnek, ami után még a stáblista lepörgésével is csak úgy kapkodhattuk a

40 / FilmMagazin

levegőt és törölhettük az izzadtságcseppeket a homlokunkról. Chazelle-re felfigyeltünk és felfigyelt a szakma is. Kíváncsian vártuk, hogy vajon ez az ifjú direktor, aki bombaként robbant be a filmes köztudatba, vajon milyen lépésre szánja el magát legközelebb – mi lesz az a filmterve, amivel legközelebb hallat magáról, és ami még fontosabb: az a bizonyos következő film vajon ugyanolyan siker lesz-e szakmai szempontból, mint amilyen volt a jazzdobosnak tanuló fiú története?

Nem kis meglepetésünkre aztán ez a szimpatikus fiatalember beje-

lentette, hogy nem mással, mint egy musicallel tér vissza a nagyvászonra. Egy klasszikus vonalvezetésű, színes-szagos, örömittas kis musicallel, amivel vissza kívánja kicsit idézni a régmúlt szép időket – ezzel az olyan filmek sorát gyarapítva, amik a múltból merítenek ihletet nagy kanállal és a nagyok előtti tisztelgés oltárán áldoznak egy nagyot.

A Kaliforniai álom ötlete egyrészről meglepetésszerű, másrészről pedig kicsit magától értetődő, hiszen akárcsak a Whiplash-nél, úgy most is a zenét teszi meg egyik legfőbb szereplőjéül a filmnek (ismét a jazz játszik fontos szerepet), viszont teszi ezt egy olyan hangvételben, ami az előzeteseket elnézve szinte szöges ellentétének mutatja magát a Whiplash stílusával. Míg az utóbbi alkotás valósággal legyalult bennünket és terrorizálva éreztük magunkat J. K. Simmons konstans hőbörgéseivel és szidalmaival, addig itt számíthatunk arra, hogy szívünk majd tűző napon hagyott vaj módjára olvadozik és galamb módjára reppenünk fel olyan magaslatokba, amilyen magaslatokban rég jártunk.

Pedig Chazelle szívéhez nagyon is közel áll ez a téma és ez a projekt, hiszen állítása szerint régi vágya, hogy vászonra vigyen egy ilyen hagyományos és mégis rendhagyó musicalt. Hajlamosak vagyunk ezt elhinni neki, hiszen már legelső nagyjátékfilmje is ebben a zsánerben készült – igaz ott még feketefehérben dolgozott színek helyett és

FilmMagazin / 41

HÁTTÉR

állítása szerint a Guy and Madeline on a Park Bench című filmjével még csupáncsak a felszínét kapargatta annak, amit majd ezzel a zsánerrel kezdeni akar a későbbiekben.

Mondhatjuk tehát azt, hogy egyfajta előkészületnek tökéletesen megfelel az említett alkotás. Rákészülés a nagyobb durranásra. Kis kézgyakorlat. Ezen gyakorlás pedig kiteljesedhetett végre a Whiplash-nek köszönhetően. „A Kaliforniai álommal el szerettem volna mesélni egy szerelmes történetet, ugyanakkor egy olyan musicalt is szerettem volna kreálni, amilyenek gyerekként rabul ejtettek, de modern köntösbe bújtatva. Fel akartam fedezni, hogyan használod az old school filmkészítés színeit, díszleteit, kosztümjeit és egyéb expresszionista elemeit egy olyan törté-

42 / FilmMagazin

net elmesélése érdekében, amely a modern időkben játszódik.” – avat be bennünket a rendező abba, hogy milyen elképzelések mozgatták őt a film elkészítését illetően. Az ötlet maga persze legyen bármennyire mutatós és ambiciózus, nem talált túl gyorsan vevőre. Az emberek az utóbbi években kevésbé voltak vevők a musicalekre, a kockázat tehát megvolt. Jordan Horowitz (A gyerekek jól vannak) és Fred Berger (Taking Chance) producerek azonban bizalmat szavaztak a rendezőnek, még annak ellenére is, hogy ezzel az árral szemben közlekednek: „Amikor először találkoztunk vele, Damien teljesen lenyűgözött bennünket azzal, hogy ennyire megérti a filmeket – holott akkor még csupán egyetlen kicsi film volt a tarsolyában. Ahogy néztük, miként lesz

ebből a fiatal, szégyenlős kölyökből egy feltörekvő filmrendező és miként váltja be azt az ígéretet, amit láttunk első kávézásunk alkalmával, úgy éreztük valami nagyon különlegesnek vagyunk a tanúi. – így Berger, majd kitért a Kaliforniai álom alapjául szolgáló ötletre is: „Annyira más volt és bátor. Úgy éreztük, hogy ez a film talán nem készülhet el itt és most, ezért megéri időt szánni arra, hogy mégis összejöjjön. A romantikus musicalt frissé és zsigerivé varázsolja. Arról nem is beszélve, hogy Damien enciklopédikus filmes tudását nézve nem kételkedünk abban, hogy ezt csak ő tudta volna így összehozni.”

A film témája, miszerint álmodozni igenis érdemes és megvan a maga varázsa, a film elkészítésében is közrejátszik tehát. Chazelle mert

A film forgatókönyve már 2010-ben elkészült, csak akkor még egyik stúdió sem akart a projekt mögé állni.

ILYEN LESZ A SZINKRON A szinkronos előzetes már adott egy kis ízelítőt abból, hogy mi vár azokra, akik a két ünnep között ezt a nagyszerűnek ígérkező musicalt választják szórakozásul, azonban most a forgalmazótól megkaptuk a magyar változat részleteit is. Mielőtt rátérnénk az egyes hangok ismertetésére, felhívnánk a figyelmet olyan különlegességekre, mint Xantus Barbara részvétele, aki tudomásunk szerint már legalább 15 éve nem szinkronizált, valamint a népszerű zenész, John Legend bevonására, akinek ez az első komolyabb szerepe.

Emma Stone (Mia) – Nemes Takách Kata: Nemes Takách Kata olyan univerzális fegyver, aki zsenialitásából adódóan szinte bármelyik fiatal színésznőnél bevethető. Volt ő már Rachael Leigh Cook, Zooey Deschanel, Kate Mara, Karen Gillan, Blake Lively és Anna Paquin is, de nem idegen számára Emma Stone sem, elvégre A házinyusziban, a Botrányfilmben és legutóbb a Birdmanben is ő szólaltatta meg. Noha Stone kisasszonyt A csodálatos Pókember filmekben Parti Nórával, a Gengszterosztagban pedig Pikali Gerdával hallhattuk, meg mertünk volna esküdni rá, hogy a Kaliforniai álomban Katára esik majd a szinkronrendező választása és így is lett. Tökéletes döntés, a Family Guy szereplőivel ellentétben mi imádjuk Meget!

Ryan Gosling (Sebastian) – Zámbori Soma: Amerika Kapitány és Kirk Kapitány magyar hangja, Zámbori Soma szinte már egybeforrt Ryan Goslinggal a hazai nézők számára, ugyanis a 2007-es Törés óta megszakítások nélkül csak az ő tolmácsolásában kapjuk a pokolian tehetséges szépfiút. Nincs ez másként ebben az esetben sem, Soma pedig bizonyára a tőle megszokott profizmussal és rutinnal hozza ezt a figurát is.

nagyot álmodni, voltak, akik hittek benne és partnerekre talált abban, hogy megvalósítsa mindezt, amit kitalált. A Guy and Madeline on a Park Bench és a Whiplash elkészülésében is segédkező Justin Herwitz (kreatív partner) volt a legnagyobb segítségére, akivel a rendező igen különleges és bensőséges kapcsolatot ápol. „A kapcsolatunkban mindig is központi szerepet játszott a zene – valamint a filmek nagy zenei betétekkel, amik hatalmas inspirációt jelentettek mindkettőnk számára, legyen szó akár a Cherbourg-i esernyőkről, vagy az Ének az esőbenről.” – így Herwitz. Herwitz írta a zenét a Kaliforniai álomhoz, csak úgy, mint a Whiplash-hez is, és csakúgy, mint annál a filmnél, úgy jelen tárgyalt produkciónál is kulcsfontosságú a muzsika. Olyannyira, hogy

J. K. Simmons (Bill) – Forgács Gábor: Kicsit szomorú visszatekinteni arra, hogy kik szinkronizálták eddig a mindig nagyszerű J.K. Simmons-t a vásznon, ugyanis három elhunyt legendát is találunk a listán: Helyey Lászlót, Koroknay Gézát és Izsóf Vilmost. Eddig a legtöbb alkalommal Barbinek Pétert választották a drámákban és vígjátékokban is egyaránt helytálló színészhez (például Chazelle előző filmje, a Whiplash esetében is), de a Kaliforniai álomban inkább Forgács Gábor mutatja meg, hogy miért imádjuk és tiszteljük annyira. Mint ahogyan tette azt Simmons kapcsán a jOBS - Gondolkozz másképp, az Egek ura és a Nehéz idők című filmekben is. Barbinek talán a kontinuitás miatt jobb lett volna, de így is elismerősen bólogatunk.

John Legend (Keith) – Horváth Illés: John Legend – avagy született John Roger Stephens – egy ismert és elismert amerikai énekes, dalszerző és egyben színész is, már ami egy-két kisebb sorozatszerepet és egyetlen nagyobb filmjét, a 2008-as A tuti duót illeti. Legendnek a Kaliforniai álom lesz a kitörési lehetősége (egy valódi zenész amúgy is passzol egy musicalhez), így tulajdonképpen a szinkronrendező bárkit kiválaszthatott hozzá kötöttségek nélkül. A befutó Horváth Illés lett, akinek orgánumára a hazai mozizók legkönnyebben úgy emlékezhetnek vissza, ha felidézik a Kötéltáncban Joseph-Gordon Levitt dialógusait vagy épp a Haragban Scott Eastwood mondatait. Be fog válni, ehhez kétség sem férhet.

Magyar szöveg: Zalatnay Márta Vágó: Orosz Dávid Hangmérnök: Kelemen Tamás Gyártásvezető: Boskó Andrea Szinkronrendező: Kosztola Tibor A szinkront a Pannonia Dubbing Solutions készítette.

FilmMagazin / 43

HÁTTÉR

„AHOGY

A FILM ÖSSZEMIXELI ENNEK A KÉT EMBERNEK A MODERN ÉLETÉT EZEKKEL AZ IKONIKUS HOLLYWOODI HELYSZÍNEKKEL, AZ NAGYON EGYEDI. ÉRZED A VÁROS ROMANTIKUS, FANTASZTIKUS VETÜLETÉT, AHOGYAN AZT IS, HOGY MINDEZ VALÓS ÉLETEKBEN GYÖKEREZIK.” legelőször a film zenei témája lett kiötölve, majd közben a történet maga, végül pedig a dialógusok. És ha már szóba került az egyébként kiváló, ám kevéssé ismert francia filmklasszikus, a Cherbourg-i esernyők, a rendező Chazelle ezt a filmet jelölte meg a legfőbb inspirációjául. „Nincs formatívabb film számomra a Cherbourgi esernyőknél.

Rendkívüli módon szeretem azt a filmet.” – mondja a rendező Jacques Demy musicaljéről.

Chazelle filmjében két álmodozót ismerhetünk meg, akik Los Angeles nagyvárosában botlanak egymásba és egymást támogatva próbálják valóra váltani saját álmaikat, miközben egyre szerelmesebbek lesznek.

Az Emma Stone és Ryan Gosling alakította páros (akiknek ez már a második közös filmjük az Őrült, dilis szerelem után) mellett persze maga a város is főszereplővé válik, ami tudatos koncepció eredménye volt. „A Kaliforniai álom teljes mértékben egy szerelmes levél a városhoz magához – mondja Mark Platt – Ahogy a film összemixeli ennek a két embernek a modern életét ezekkel az ikonikus hollywoodi helyszínekkel, az nagyon egyedi. Érzed a város romantikus, fantasztikus vetületét,

44 / FilmMagazin

ahogyan azt is, hogy mindez valós életekben gyökerezik.”

Na de ideje, hogy beszéljünk végre érdemben is a két szerelmesről, Miáról (Emma Stone) és Sebastianról (Ryan Gosling). Mindketten kergetik az álmaikat – előbbi színésznő szeretne lenni, utóbbi pedig egy feltörekvő jazz-zenész, na de ezen túl? „Ryan úgy jeleníti meg Sebastian-t, mint egy elszánt, eltökélt embert. Ez táplálja az ő makacsságát, hogy L.A.-ben maradjon és azt mondja, meg fogom csinálni a magam karrierjét jazz előadóként a magam szabályai szerint. Az ő makacssága nem az egójából nőtt ki. Igazi meggyőződésből és szenvedélyből, amit Ryan olyan gyönyörűen beinjektál a karakterbe.” – mondja Berger.

Gosling egyébként maga is nagy rajongója a műfajnak és örült annak, hogy Chazelle lehetőséget adott arra, hogy egy Fred-Ginger, Gene Kelly stílű musical-ben vegyen részt.

Az Emma Stone által életre keltett Miáról a rendező a következőket mondta: „A színészi tálentumának színvonala, amelyet a dal- és táncbetétekben megcsillogtat, és ahogy az érzelmek kavalkádját kimutatja, egészen elképesztő. Szerintem ő korunk egyik legnagyszerűbb szí-

nésznője, akinek esetében meg lehet csinálni azt, hogy létrehozol valamit dialógusok nélkül pusztán az arcára, a manírjaira és testbeszédére hagyatkozva.” Az biztos, hogy már látatlanban beleszerettünk a feltörekvő, ambiciózus Miába, akinek nincs más vágya, mint hogy befusson az Álomgyárban és elismert színésznő váljék belőle.

Mi mást lehetne még hozzátenni mindehhez? Jelen sorok írója ugyan a filmet még nem látta, de bízva a kritikusok egyöntetű lelkesedésében (első vetítésén a filmet ováció fogadta), Chazelle-nek összejött minden és azon túl, hogy álmát valóra váltotta, sikerült a nézőket is meggyőznie abban, hogy nem árt néha ábrándozni és elhagyni a hétköznapi valóság gyötrelmeit. Néha jólesik táncoló, éneklő embereket nézni, valljuk be. Irány a mozi!

Stáblista Rendező: Damien Chazelle Főszereplők: Ryan Gosling, Emma Stone, J. K. Simmons Forgalmazó: Freeman Film Hazai premier időpontja: 2016. december 19.

KRITIKA A HÓNAP FILMJE „Adva van egy lány, Mia (Emma Stone ezúttal is végtelenül bájos és természetes), aki – mint a legtöbb kezdő színésznő – egy kávézóban dolgozik, és meghallgatásról meghallgatásra jár, hogy nagybetűs színésznő lehessen. És adva van egy zongorista fiú aki él-hal a jazzért és igyekszik életben tartani, de ez a modern korban már nem megy egyszerűen.” >> 56.

AMIT LÁTNI ÉRDEMES „Amit egyik film sem lépett meg igazán, az az emberközeliség volt, vagyis az a fajta apró részletekkel hetekig molyoló képi megközelítés, ami annak idején a Gyűrűk urában csúcsosodott ki. Aki harcol, meg bujkál, az igenis legyen koszlott és rongyos. A Zsivány Egyes alkotóinak az volt a szándéka, hogy ezt a fílinget ötvözzék a Star Wars univerzummal.” >> 46.

KELLEMES MEGLEPETÉS „Az elegáns és stílusos rendezést precízen kifundált kompozíciók kísérik (a film majd minden képkockáját be lehetne kereteztetni és falra tenni), de még ezeknél is izgalmasabb az a relatíve oldottabb hangvételű, de nem kevésbé érett megközelítése a szexualitásnak. Park filmje erotikus, és egyes jeleneteit elnézve könnyen ráhúzhatjuk a vizes lepedőtU” >> 54.

ÉRTÉKELÉSI SZEMPONTJAINK 0-10%: Valószínűleg ki fogsz menni a moziból (mert ugye mindenki a moziban nézi a filmeket...).

10-20%: Végignézed talán, mert kifizetted, de valószínűleg játszol alatta a kólásüveggel (mi hattyút szoktunk hajtogatni a jegyből, az is jó).

20-30%: Ha esik az eső, zárva a vidámpark, és nem adnak más filmeket, belefér, bár személy szerint jobban preferáljuk a sárpocsolyákban való szórakozást.

30-40%: Szintén már nézhető, de azért inkább valami mást tölts le... illetve töltsd el jobban az időd a moziban.

40-50%: Átlagos filmek, teljesen átlagosak... mondtuk már, hogy átlagos?

50-60%: Van bennük valami kicsi extra, annyira azok nem érdekesek, de itt már élvezhető egy alkotás, valamelyiket szeretheti is az ember, esetleg rétegfilmek. Ha 990 ft a boltban, érdemes beruházni rá.

60-70%: Érdekes, izgalmas filmek lehetnek, csak akkor válassz mást, ha van a több pontosok közül a kínálatban.

70-80%: Nagy hype, körüllengés, nem tökéletes, legendás filmek, de azért szeret ilyeneket nézni az ember, a DVD-vel is remek estéd lehet, ha pedig nem láttad, mindenképpen érdemes.

80-90%: Erősen karakteres, meghatározó film, DVD-n mindenképp ajánlott, garantáltan napokig kattogni fog rajta az agyad.

90-100%: Meghatározó, elsöprő alkotások, amelyek az életünkbe nagy változást vittek, amiket magunk is beszereztünk DVD-n, élvezet megnézni őket bármelyik nap bármelyik 1,5-3 órájában.

FilmMagazin / 45

KRITIKA

Mikor a múltkor a moziban lement a legújabb Star Wars film előzetese, nagyobbik ivadékom alig háromszáz decibellel megjegyezte, hogy kit érdekel. Írta: Kovácsné

L

ucasékU Illetve miket beszélek márU Disney-ék helyében ezt akkor is intő jelnek venném, ha köztudott, hogy a gyermek nem egészen százas (de még a kilencvenet is inkább alulról veri), főleg annak fényében, hogy az istenkáromlás hallatán a moziban nem tört ki népfelkelés, és nem lincselték meg a kiskorút. Még mindig hatalmas a hájp a Csillagok háborúja körül, de már nem beszélhetünk legendáról, mítoszról, világteremtésről és hasonlóan fellengzős dolgokról, „csak” hájpról. A bemutató csütörtökön volt, ehhez képest szombatra simán foglaltunk négy jegyet (és nem ám csak úgy, hanem egymás mellé!), ami pl. gyerekkoromban gyakorlatilag elképzelhetetlen lett volna. Mint ahogy az is, hogy a gyerekeim – mind a kettő – hálaimák rebegése helyett pofákat vágtak, meg hogy miért nem inkább a

46 / FilmMagazin

Vaianát nézzük meg, az sokkal érdekesebb.

Persze Disney-ék nem várták meg, amíg én szólok nekik, hogy nem biztos, hogy a legjobb irányba megy a szekér, és a negyvenesötvenes „ha TIE vadász van benne, bármit megveszek” rajongók mellett jó lenne a fiatalokat is megpróbálni megcélozni (és most nem azokra a fiatalokra gondolok, akik szerint JarJar Binks vicces, mert őket külön intézetben tartják, ahol a mozgalmas filmek vetítése ellenjavallt). A Zsivány Egyes formájában egy merész húzással leműtötték magukat a Skywalker családról (melynek története lassan már olyan fordulatokat vesz, mint az a szappanopera, amit még a brazilok is csak úgy találtak valahol). Ez a húzás valóban annyira merész volt, hogy Lucas annak idején meg se merte lépni, és elutasította az összes hagyományos fő-

szereplővel (mínusz a kihagyhatatlan Darth Vader) szakító film ötletét.

Gareth Edwards rendező (vagy a szájába adott hivatalos változat) szerint már a cím is az új irányra utal: a rogue angolul a többiektől külön élő, büszke, magányos állatokat is jelenti (ahogy a zsivány például nem). De új a képi világ is (erről a későbbiekben bővebben lesz szó), sőt – irgalom atyja ne hagyj el! – a film elején nem indulnak el a közismert betűk az égbe (van helyette viszont egy bájos képi vicc, melegen ajánlom mindenkinek), és nem csendül fel, hogy tá-tááá-tarara-tááá -tááá. Legalábbis nem azonnal, és a későbbiekben sem hangjegyről hangjegyre, mert ekkora volumenű filmben ugyan ritkák a vájatlan fülűek számára is felismerhető zenei poénok, de ennek az alkotásnak szerves részét képzik (zseniális ötlet volt, gratulálunk, Michael Giacchino

FilmMagazin / 47

SOROZAT

zeneszerzőnek külön is, főleg mert nem volt könnyű az időhiánnyal küzdő, Oscar-díjas Alexandre Desplat helyett az utolsó pillanatban beugrani, aztán mindössze négy hét alatt megkomponálni az egészet – erről bővebben lásd keretes írásunkat).

A filmnek természetesen azért van köze nagynevű és kevésbé nagynevű elődeihez. Időrendileg a második első három rész után és az első három rész előtt, magyarul a Sithek bosszúja és a Csillagok háborúja közt játszódik, azokban a zivataros

időkben, amikor a Birodalom épp megszilárdítja a hatalmát a Galaxisban. A tét a Halálcsillag (egy másik kihagyhatatlan karakter) terveinek megszerzése. A főszereplő ismét egy női hős, mégpedig Jyn (Felicity Jones), akinek a birodalmiak, élükön Krennic-kel (Ben Mendelsohn) még kislánykorában elrabolták az apját (Mads Mikkelsen), hogy az elkészítse nekik a mindent überelő szuperfegyver tervrajzát. Jyn felnőtté válásáról keveset tudunk meg, mindenesetre közreműködik benne a ké-

sőbbiekben szerepet kapó, a lázadók közt is radikálisnak számító Saw Gerrera (Forest Whitaker). Lényeg a lényeg: egy adott ponton Apa üzen a lázadóknak egy kiugrott birodalmi pilótával (Riz Ahmed), hogy gond van gyerekek, csináltam egy halálcsillagot. Az üzenetben kitér arra is, hogy a Halálcsillagot direkt olyanra csinálta, hogy meg lehessen semmisíteni, de arra már nem, hogy hogyan. Elindul hát a hajtóvadászat, részint a mérnök, részint a tervek után, melyben aktív

DONNIE YEN ALKOTTA MEG SAJÁT KARAKTERÉT A ZSIVÁNY EGYESBEN A híres harcművész és filmkészítő Donnie Yen elmondása szerint először el sem szerette volna vállalni Chirut szerepét. Frusztrálta a tény, hogy több mint 5 hónapon kellene távol töltenie a családjától. Később, amikor a gyerekeinek elárulta, hogy milyen szereppel keresték meg, azok szinte megőrültek a hír hallatán. Természetesen ezek után Yen vállalta az otthonától távol eső 5 hónapnyi londoni forgatást. Mondjuk gyermekei nyomására nem is tudott másképp reagálni. Persze, mint minden más színésznek, aki volt olyan szerencsés, hogy egy Star Wars filmben dolgozhatott, bizonyára számára is rendkívül szórakoztató időszak lehetett a forgatás. Nem csak mert óriási díszletek, valódi robbanások – a filmhez kiadott werk anyagok alapján a valódiságra törekedtek a készítők – között szaladgálhatott, hanem mert ő is alkothatta meg saját karakterét. Yen elmondása szerint az ő ötlete volt, hogy Chirrut Imwe vak legyen.

48 / FilmMagazin

Alan Tudyk már a 2004-es Én, a robot című filmben is egy robotot alakított, most pedig a K-2SO szerepében láthatjuk.

>> A CSALÁDOM KÜLÖN MEGKÉRT RÁ, HOGY EMELJEM KI, MENNYIRE JÓ, HOGY DARTH VADERT VÉGRE REHABILITÁLTÁK: AZ ELBALTÁZOTT LELKI MÉLYSÉGES HÜLYESÉGEK HELYETT A SÖTÉT NAGYÚR VÉGRE ISMÉT RÉGI FEKETE FÉNYÉBEN TÜNDÖKÖL, MINT JÉGHIDEG, KÍMÉLETLEN VEZETŐ ÉS GYILKOLÓGÉP. KÖSZÖNJÜK! <<

szerepe van a lázadók parancsai és a saját szíve által diktált döntések közt vergődő Cassian-nek (Diego Luna). Jyn végül összegyűjt egy kicsiny, de lelkes csapatot, és kezdetét veszi a partaszállós rész.

No, most ez a történet egészen addig egy érzéstelenítés nélkül véghezvitt gyökérkezelés érzetét idézi, amígU amíg fel nem adja a hosszasan méltatott Újszerű Megközelítést, és vissza nem tér a legklasszikusabb Csillagok háborúja (konkrétan: Jedi visszatér) hagyományokhoz, titokban leszálló gerilla egységgel, megsemmisítendő védőpajzzsal, elterelő hadművelettel, hasonlókkal. Én értem, hogy igyekeztek megmutatni, hogy soha sehol, galaktikus méretekben sincsenek hófehér szentek és szurokfekete ördögök, csak a szürke emberek feje fölött születő politikai döntések, de ezt a lehető legszerencsétlenebbül sikerült megfogni (hogy őszinte legyek: zavarosan és unalmasan). Sajnálom fiúk. A klasszikus sokkal jobban mű-

ködik. Azt meg nem tekintem újdonságnak, hogy a nagy fene csatát végül is többé-kevésbé a Birodalom nyeri, mert ez a Birodalom visszavágban is így volt (az egyetlen kedves – bár nyilvánvalóan nem meglepő – gesztus az volt, hogy a Halálcsillagot ezúttal nem robbantja fel egy hősies pilóta, aki berepül egy kézre eső lukon). Ugyanakkor tény, hogy a komplett szereplőgárda hősi halálát kimondottan stílusosan, jól időzítve, nem túlpátoszolva mutatják be, voltaképp az összes színész ezekben a jelenetekben alakítja a legnagyobbat, és Jyn és Cassian az utolsó másodpercekben eléri azt, amit előtte órákon át hiába próbált: teljesen emberszerűnek tűnnek.

Kénytelen vagyok ismét leánygyermekeimet idézni, akik szerint „lehet, hogy megint el kéne nyomni a nőket, hogy végre lehessen újra normális filmeket csinálni, amiben férfi a főszereplő”. Bár ez a vélemény politikailag nem kicsit inkorrekt, annyi igazság van benne, hogy

nagyon nehéz olyan harcos női karaktert kitalálni, és főleg eljátszani, aki abszolúte hiteles, és egyik tipikus túlzásba sem esik bele (kifogástalanra sminkelt és fodrászolt cicababa a gépfegyverrel / homlokán „voltaképp férfi vagyok” felirattal, ékes, tök hamis viselkedésű idegbeteg.) Felicity Jones ehhez képest egyáltalán nem volt rossz, a karakterből pontosan annyit tudott kihozni, amennyit a megírt szerep engedett neki. Nem ő tehet róla, hogy ez nem volt túl sok. Mint manapság oly sok filmben, itt is az a probléma, hogy a főszereplő feltűnően kidolgozatlan (persze az is lehet, hogy koncepcióval van dolgunk: egy galaktikus szintű konfliktusban, az egymásnak feszülő rengeteg politikai erő mellett igazán nehéz megtalálni, ki is a „főszereplő”, a rengeteg halott közül ki a csúcsmártír). Jyn karaktere gyakorlatilag felejthető, és ugyanez vonatkozik a férfi főszereplőre, Cassianra is, pedig Diego Luna nagyon igyekszik és nagyon szim-

FilmMagazin / 49

SOROZAT

patikus. Akiknek szurkolni lehet, azok a mellékszereplők, különös tekintettel az űrbéli vak kung fu mesterre, aminek mind az ötletével, mind a megvalósításával az egész család kortól és nemtől függetlenül azonnal szerelembe esett. (Külön mezei piros pontot érdemel, hogy a vak kung-fu mester ugyan papja az Erőnek, de nincs vele az Erő, még nyomokban sem. Egy sokkal hasznosabb dolog van vele: a barátság.

Chirrut és Baze, vagyis Donnie Yen és Jiang Wen kettőse a Zsivány egyes egyik legszerethetőbb motívuma.)

Viszont tényleg van a szereposztásban egy atomvillanással felérő újítás: a Star Wars univerzum immár nem csak Technicolor értelemben színes. A főszereplőktől és Mads Mikkelsentől eltekintve ugyanis fehér ember alig tűnik fel a vásznon, és most nem csak a kötelező udvariassági négerre gondolok, hanem a blockbusterekben Banderastól eltekintve ritkán feltűnő, ehhez képest pedig kiválóan játszó latin arcokra is, illetve olyan kínaiakra, akiket végre nem Jackie Chan-nek vagy Jet Linek hívnak.

A látványvilágra rátérve: az eredeti Csillagok háborújában az volt az újdonság – amit máig nagyon keve-

50 / FilmMagazin

sen tudtak utána csinálni – hogy helyszínei és gépei a technikai korlátok ellenére lenyűgözően valóságosak voltak. A második három részről most ne beszéljünk, mert egy-egy sikerültebb jelenettől eltekintve az azokban felvonultatott csiricsáré, valószerűtlen számítógépes izzadmányoktól a mai napig kiráz a hideg. Az ébredő Erőben a nagy ötlet az volt, hogy lehozták a földre a csillagokat, félelmetesen jól mutatott együtt a földi(es) környezet és a galaktikus technológia gigászi gépei.

Amit egyik film sem lépett meg igazán, az az emberközeliség volt, vagyis az a fajta apró részletekkel hetekig molyoló képi megközelítés, ami annak idején a Gyűrűk urában csúcsosodott ki. Aki harcol, meg bujkál, az igenis legyen koszlott és rongyos. A Zsivány Egyes alkotóinak az volt a szándéka, hogy ezt a fílinget ötvözzék a Star Wars univerzummal. A szándék részint megvalósult, részint nem. A harcolók koszlottak és rongyosak, a csatajelenetek meggyőzően emberi szempontúak. De ami a nézőt leginkább magával ragadja, az továbbra is J. J. Abrams ötlete, azaz a földi méretarányok közt ábrázolt űrhajók magasztossága (meg persze a jégmező helyett a trópusi korallzátonyon

bóklászó birodalmi lépegetők, hogy egyem a humorát annak, akinek ez az eszébe jutott, komolyan mondom, majdnem nyíltszínen tapsikolni kezdtem).

A harci jelenetek újszerű, világháborús filmeket idéző bemutatásáért persze Edwards a felelős (a Csillagok háborúja történetének a második brit rendezője), akinek egyéni stílusa, és a Star Wars korai időszakát idéző, saját gyártású megoldásai már legelső filmjében, az összesen ötfős személyzettel, 500 ezer dollárból készített Monstersben felkeltették a szakmabeliek és a nézők érdeklődését. Olyannyira felkeltették, hogy utána kapásból megkapta az új Godzilla gigaprojekjét, és mindössze két film után Kathleen Kennedy, a Lucasfilm elnöke nyakon fogta, és beleültette a Zsivány egyes közepébe, hogy igen, ez az az új hang, ami nekünk kell. Az új hang aztán derekasan helytállt, akár Izlandon, akár Jordániában, akár a Maldívszigeteken zajlott épp a forgatás.

(Ráadásul egy régi álmát is valóra váltotta akkor, amikor kedvenc londoni metrómegállójában lefilmezhette, ahogy menetelnek a rohamosztagosok. Hajnali négykor, még a nyitás előtt, mindenféle fennakadástól mentesen.)

Ez az első élőszereplős Star Wars film, melynek a zenéjét nem John Williams szerezte (lett is belőle bonyodalom)

GYORSAN KELLETT ELKÉSZÜLNIE A ZSIVÁNY EGYES ZENÉJÉNEK Michael Giacchino kétségtelenül tehetséges csóka a filmzenék berkein belül, hiszen idén a Zootropolishoz, a Star Trekhez, vagy a legutóbb a Doctor Strange-hez nagyszerű – ha nem is feltétlenül felejthetetlen – dallamokat szerzett. Most azonban többszörös szakmai kihívás előtt áll: nem elég, hogy egy Star Wars-filmhez kell zenét szereznie, de az eredeti komponista, Alexandre Desplat távozása után mindössze 4 és fél hete (!!!) maradt a zene teljes megírására és felvételére. Ahogy mondani szokás: innen szép nyerni.

Hogy értse a kedves olvasó, hogy milyen kevés idő ez, egy kísértetiesen hasonló esettel szeretném példázni: a megboldogult James Horner váltotta Gabriel Yared-et a Trója zenéje élén, mivel állítólag a tesztközönségnek annyira nem volt ínyére, amit a film alatt hallott. Hornernek mindössze 6 hete maradt arra, hogy teljesen a nulláról megalkosson egy új zenét, amit később egy interjúban úgy írt le, hogy valójában 2 hét volt az a hat. De viszonylag pozitív példák is akadnak: a 2010-es A Titánok harca (újabb ókori mozi) premierje előtt kellett távoznia Craig Armstrongnak, akit Ramin Djawadi váltott, és a sorozatokon szerzett rutinja egy kifejezetten élvezetes score-t eredményezett, habár Armstrong elképzelése a mai napig nem látott napvilágot.

A zeneszerzőcserét a komponista nagyon udvariasan kezelte: „Megmondom őszintén, tényleg nem tudok sokat mondani az egészről. Az alkotók úgy fordultak hozzám, hogy ’Szeretnéd tudni, hogy mi történt?’ – én pedig úgy válaszoltam, hogy: ’Ha ennek az egésznek vége, akkor üljünk le egy italra, és akkor mondjátok el. Hallani akarom a történetet. De most tegyünk úgy, mintha mi se történt volna, minden remek és legyünk túl az egészen.’ Nekik pedig ez megfelelt. Tényleg nem tudok mást mondani, mint amit híresztelnek: egyeztetési problémák. Ennyi időnk maradt és nem kívánok a pletykákkal foglalkozni, vagy kitalálni, hogy mi történt, amikor azt kell megoldanunk, hogyan teljesítsük azt, amire vállalkoztunk.”

Az Oscar-díjas zeneszerző emellett az EW magazinnak elárulta, hogy nem különösebben zavartatja magát a rövid határidő miatt. „Csak azzal az idővel tudok dolgozni, ami adva van. Nem az a fajta komponista vagyok, aki más segéd zeneszerzőkkel együtt dolgozik. Én csak ülök ebben a szobában és végzem a dolgom. Elég jól tudok összpontosítani és kezelni a helyzetet. Láttam a filmet és rettentő mód élveztem, szóval ötletekből, inspirációból nem volt hiány, az biztos. Az egyetlen, ami aggaszt, az az időbeosztás. De felmértem a helyzetet és azt gondoltam, hogy: Rendben. Ha ezen tovább dolgozom egy nap, és végeztem vele, akkor lesz elég időm rá, hogy visszatérjek és fejlesszem, ha szükséges a felvételek előtt.”

Giacchino munkásságát az utóbbi években jobbára a nagyszabású mozik (Jupiter felemelkedése, Jurassic World) és az animációs filmek teszik ki (Agymanók, Zootropolis), de korábban még előfordultak kisebb hangvételű mozik (Fifti-fifti) is, hovatovább filmes és sorozatos karrierje (Lost, Alias) előtt a videojátékok egyik éllovasa volt. Külön kiemelendő ezek közül a Medal of Honor és a Call of Duty sorozatok kezdeti, II. világháborús epizódjai. A szerző szerint ebben és a jelen mozi között nincs nagy újdonság. „Ez a mozi számos ponton olyan, mint egy II. világháborús mozi és ez tetszik benne. Mindemellett hatalmas szíve van, amit nem akartam figyelmen kívül hagyni. Igen, ez egy akciófilm, emellett Star Wars mozi is, és minden, amit egy ilyen filmtől elvárnak és szeretnek benne, de nem kívántam elfelejteni, hogy egy hihetetlenül érzelmes mozi. Ez rántott igazán magával.

Imádok olyan filmeken dolgozni, amelyeknek van érzelmi központjuk és nem gyártják az érzelmeket, ami elég furcsa, hiszen lényegében pont ezt csináljuk: érzelmeket gyártunk.”

Arról is beszélt, ami egy Star Wars-film esetében elkerülhetetlen, tehát mennyit fogunk hallani John Williams klasszikus dallamaiból. „Úgy gondolom, hogy néha azt akarja az ember, hogy valami megérintse a múltból. Számomra ez jelentette a belépőt. ’Ó ez az ötlet itt remekül működne. Ezt szeretném látni egy Star Wars-film nézése közben.’ Olyan gyerekként, akit John zenéi röpítettek ebbe az irányba, és az, amit ő csinált, igen határozott elképzeléseim voltak arról, hogy mit és hogyan akartam használni. Ennek ellenére azt mondanám, hogy a zene 95%-ban saját szerzemény, de Williams klasszikus dallamainak a megidézése is hangsúlyos. Ha a moziszékben ülnék, és meghallanám ezeket, tutira felállna a szőr a hátamon is.”

FilmMagazin / 51

SOROZAT

A Zsivány Egyesnek hatalmas erénye, hogy épp annyit kacsintgat ki a nyomasztóan nagy elődre, amennyi még nem tűnik tolakodásnak. Már ha valaki nem tekinti tolakodásnak, hogy kb. ötpercenként diszkréten elhúznak az orra előtt egy vizuál-mézesmadzagot. Hát persze, hogy a farmercsalád kék tejet iszik, hát persze, hogy a szakadárok bázisán azzal a játékkal játszanak, amivel annak idején Chewbacca és R2D2 (de negyven évvel fejlettebb filmes technológia ide vagy oda, a szakadárok játéka stílszerűen fából van), és még sorolhatnám hosszasan. A vetítésen egy hardcore rajongó ült mellettem, onnan lehetett tudni, hogy épp kikacsintás van, hogy a bácsi minden alkalommal jól hallhatóan szívrohamot kapott a boldogságtól. Érdekes

52 / FilmMagazin

kérdés, mennyire volt bölcs dolog pénzt, energiát, CGI-t és motion capture-t nem kímélve életre kelteni Tarkin admirálist, illetve az őt eredetileg játszó, még 1994-ben elhunyt Peter Cushingot, tömérdek régi felvételt és a Cushingra valamennyire hasonlító Guy Henryt felhasználva.

(Az alkotók, különösen a speciális effektekért felelős John Knoll – aki például az Adobe Photoshop egyik atyja is, amellett, hogy dolgozott a Karib tenger kalózaitól kezdve egyes Star Trek filmeken át a Tűzgyűrűig mindenben, így a második három Csillagok háborúja filmen is, és azt se feledjük, hogy a Zsivány Egyes eredetileg az ő ötlete volt – szóval az alkotók nem győztek hálásnak lenni Henrynek, aki úgy játszott el egy ikonikus szerepet, hogy egyrészt az egész forgatás során

szigorúan titokban kellett tartania, hogy min dolgozik, másrészt amúgy sem fog rá emlékezni a büdös életben soha senki, hiszen mindenkinek Cushing arca marad meg.) Hiába végeztek kitűnő munkát az alkotók – mert azt végeztek – valahogy azonnal kilóg a lóláb, pedig ennél jobb animált emberi arcot még soha nem láttam (a megfelelő oldalakon hoszszasan fejtegetik a szakértők, mik a legfontosabb részletek, amire oda kell figyelni az ilyen munkánál, a legkönnyebben elszúrható részek a szájszöglet mozdulatai és a szemmozgás sebessége).

Másrészt Tarkin gonoszságát a létrehozott majdnem emberi arc csak fokozza.

(Mondjuk azt nem igazán értem, miért lett a késztermék olyan színű, amilyen, gyerekeim, akiknek gondjaik akadtak a szereplők név szerinti

Felicity Jones előtt Tatiana Maslany, Rooney Mara és Kate Mara is esélyes volt a női főszerepre.

NEM LESZ FOLYTATÁSA A ZSIVÁNY EGYESNEK Valószínűleg senkit sem ér túl nagy meglepetésként, de az első Star Wars spin-offként mozikba kerülő Zsivány Egyes nem fog folytatást kapni a jövőben. Persze, ha úgy vesszük már évekkel ezelőtt elkészült a következő rész, Star Wars IV: Egy új remény címen, talán már hallottatok róla.

A Lucasfilmet vezető Kathleen Kennedy az Empire Magazinnak világosan elmondta, hogy nem tervezik a Zsivány Egyes folytatását, amit ő viccesen "Zsivány Kettesnek" nevezett.

A szavától még akkor sem állna el, ha a film óriási pénzügyi sikernek bizonyul, és lássuk be, erre minden esélye megvan. A vizuális effektekért felelő John Knoll hangsúlyozta, hogy a Zsivány Egyest mindig is önálló filmnek szánták, míg Gareth Edwards rendező kijelentette, hogy a folytatást George Lucas-nak kellene rendeznie, hiszen az az Egy új remény lenne. Persze az nincs kizárva, hogy egyes karakterek esetleg más Star Wars spinoffokban is feltűnjenek, Felicity Jones-szal például eleve két Star Wars filmre szóló szerződést kötöttekU

azonosításával, csak Ződemberként hivatkoztak rá. Az ifjú Leia hercegnő CGI formában nem zöld, viszont kissé próbababa-szerű, de az a jelenet meg annyira katartikus, hogy a kutya nem foglalkozik ilyen részletekkel.)

Ha már a gonoszoknál tartunk, a családom külön megkért rá, hogy emeljem ki, mennyire jó, hogy Darth Vadert végre rehabilitálták: az elbaltázott lelki mélységes hülyeségek helyett a Sötét Nagyúr végre ismét régi fekete fényében tündököl, mint jéghideg, kíméletlen vezető és gyilkológép. Köszönjük! (Ben Mendelsohn becsvágyó, gusztustalan Krennic-je szintén kiváló, emberünk egészen olyan, mint Ian McKellen fiatU izé, kevésbé öregen.) A filmben újfajta, elit rohamosztagosok is megjelennek (akiket a jelek szerint kevés-

bé fog a golyó, illetve a sugárvető, de amúgy pont olyan baromi jól céloznak, mint a szokásos gyalogok).

Az ötletet az eredeti Csillagok háborújához készült régi rajzok adták, melyeken elegáns, magas, szikár rohamosztagosok szerepeltek, a rendező tehát direkt erre a célra keresett egy csapat két méternél magasabb, de nagyon vékony testalkatú embert, akiket nem tett „ducivá” a rájuk pakolt páncél.

Hogy minden nyilvánvaló hibája ellenére miért nagy film a Zsivány Egyes, azt a bevezetőben vázolt életkép folytatásával tudom megválaszolni. Ahhoz képest, hogy a kölköket a moziba gyakorlatilag be kellett rángatni, úgy jöttek ki, hogy „hűűűű”, meg „háááá, hát ez tök jó vóóóót”, és még elnézést is kértek, hogy előre fikázták a filmet, csak

azért, mert „az új Star Wars filmek eddig mindig olyan borzalmasak voltak.” És az is szép, nagyon szép, hogy a Zsivány Egyesnek nem lesz rétestésztába nyúló, unalmas folytatása. Hiszen a folytatása már 1977ben elkészült, kiváló minőségben, megunhatatlanul. Meg is nézzük azt is még egyszerU

90% Stáblista Rendező: Gareth Edwards Főszereplők: Felicity Jones, Diego Luna, Mads Mikkelsen Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2016. december 15.

FilmMagazin / 53

KRITIKA

A SZOBALÁNY Érzéki, fordulatokban gazdag és sokoldalú filmmel rukkolt elő az Oldboy rendezője. Írta: Sanya08

A

szobalány az a fajta film, amit óvatosan kell nézni, mert sohasem tudhatjuk, mikor vagyunk átejtve a palánkon. A két és fél órás játékidő alatt annyiszor változtat irányt, hogy a végére már szédüléshez közeli állapotba kerül az ember, ilyen fordulatmenynyiséget ilyen hőfokon előadva legutóbb talán csak az 1998-os keltezésű Vad vágyak esetében észlelhettünk. John McNaughton filmje azonban alapvetően trash volt (még ha vállaltan is) és csupán a felszínen mutatta magát okosnak, addig az amerikai kitérője után ismét hazatérő Chan-wook Park filmje bujasága és pikánssága mellett többrétegűnek is bizonyul.

A bosszúállás mibenlétét boncolgató filmekkel magának hírnevet és tiszteletet kiérdemlő Chan-wook Park kicsit eltávolodott az említett trilógiától (A bosszú ura; Oldboy; A bosszú asszonya) mind témáját,

54 / FilmMagazin

mind a hangvételét illetően. Míg azok a filmek igencsak fajsúlyos (ha egyik-másik mégoly játékos is volt a formáját nézve) témákkal és hangnemmel operáltak, itt már jobban elengedi magát a direktor úr. Olyannyira, hogy az óvatlan és gyanútlan néző akár össze is tévesztheti Park filmjét egy nedves kis vágyfantáziával, pedig távolabb nem is járhatnánk az ilyen bárgyú felszínességtől. A szobalány ugyanis legyen bármennyire is erotikus és irgalmatlanul érzéki azokkal a gyönyörűen fényképezett és meglehetős explicit tartalmat felsorakoztató szexjeleneteivel, a pikáns és pornográf történetekre erektáló férfiúi magatartásra ugyanúgy reflektál, mint a befogadói elvárásokra.

A '30-as évek Japánjában játszódó film a fiatal Sookee-val (Tae-ri Kim) indít, aki egy gazdag úri hölgyhöz, Lady Hideko-hoz (Min-hee Kim) kerül, hogy szobalányi pozícióját

betöltse. Sookee-ról hamar kiderül számunkra, hogy pénzét inkább tolvajlással keresi meg, semmint becsületes munkával, ahogy az is, hogy munkaadójával (Jung-woo Ha) kieszelt kacifántos terve nem hogy nehezebb még az elképzeltnél is, de több váratlan és kellemes / kellemetlen fordulás is szegélyezi majd küldetése teljesítésének útját. Itt pedig most meg is állnék a cselekmény ismertetésében, hiszen a film további történései akkor hatnak a leginkább, ha nem tudja az ember, hogy mit várjon, és mire számíthat. Legyen elég még annyi, hogy az átvertek száma egyenes arányosságban növekszik a játékidő elteltével.

Park három karaktert állít a középpontba és ezt a három karaktert a játékidő során mind egyre közelebb és közelebb hozza a nézőhöz, miközben nagyon okosan és nagyon alattomosan egyre csak más és más

A film alapjául szolgáló Sarah Waters regény egyébként a 19. századi Londonban játszódik.

színezetben láthatjuk őket. Ezt Park a film három fő részre tagolásával húzza alá, mely három rész egyben lehetőséget nyit arra is, hogy különböző műfajok, toposzok csendes átmenetét tálalja a nézők felé. Egy mozijegy áráért kapunk egy "szökevény szerelmesek"-filmet, egy "tolvaj"-filmet, egy pszichoszexuálthrillert, valamint egy szerelmesfilmet. Park előszeretettel húzza az orrunkat arra, amerre viszi a történetet, de bármi is történjék, mindig tudatosan teszi mindezt, és sosem érezzük azt, hogy rossz kézben lennénk. A három fejezet és három szempont ellenére sem tart szét a film, mert ezzel a karakterárnyalást is elősegíti, ahogy azt is, hogy kissé komplexebbnek lássuk a dolgokat és véletlenül se kapjunk könnyű megoldást az értelmezéshez.

Az elegáns és stílusos rendezést precízen kifundált kompozíciók kísérik (az a fajta film ez, aminek majd

minden képkockáját be lehetne kereteztetni és falra tenni), de még ezeknél is izgalmasabb az a relatíve oldottabb hangvételű, de nem kevésbé érett megközelítése a szexualitásnak. Park filmje – ahogyan arra már többször utaltam – erotikus, és egyes jeleneteit elnézve könnyen ráhúzhatjuk a vizes lepedőt, miszerint főként a férfi nézők számára próbál kedvezni, de ne tévesszen meg bennünket a látszat (mert ebből a szempontból is ugyanúgy meg vagyunk kicsit vezetve). Az erotikus jelenetek ugyan tényleg erotikusak (még azok is, amikben semmi szex nincs, legfeljebb egy kis fogreszelés), de nem az üres, öncélú farokmarkolászás malmára hajtják a vizet: Park két fő női karaktere ki van annyira dolgozva ahhoz, hogy ne csak a férfi fantázia manifesztációiként gondoljunk rájuk. Mire elérkezik a vége főcím, egy szemernyi kétely sem marad bennünk azt ille-

tően, hogy ez a NŐK filmje, a férfinem csupán alárendelt szerepet játszik benne – akármennyire is szeretnék azt hinni, hogy kezükben tartják a történéseket. Az egyedüli, ami a kezükben van, az csupán a saját farkuk. Park pedig csak röhög a markában.

A szobalány főként azoknak fog kedvezni, akik nem vetik meg azt, ha nem látják előre a dolgok menetét (vagy azt hiszik, hogy látják, de közben nagyon nem) és nem bánják, ha kicsit játszik velük a mesélő.

Azok is örülhetnek, akik csak egy forró erotikus filmre váltanak jegyet, bár ők talán kicsit hosszúnak érezhetik a játékidőt. A kosztümös drámák kedvelői sem maradnak hoppon és azok végképp nem, akik csak szimplán valami mást, valami eredetit kívánnak látni. Park filmje igazi kis nyalánkság, ami ismét csak bizonyítja azt, amit már eddig is sejtettünk: rendezője a kortárs filmművészet egyik legizgalmasabban mesélő férfija.

90% Stáblista Rendező: Chan-wook Park Főszereplők: Jung-woo Ha, MinHee Kim, Jin-woong Jo Forgalmazó: Mozinet Hazai premier időpontja: 2016. december 1.

FilmMagazin / 55

KRITIKA

KALIFORNIAI ÁLOM „Az ember az álmokból tudja meg, hogy kicsoda is valójában.” – Mark Lawrence Írta: TomPowell

E

lőfordul, hogy egy film annyira maga alá gyűri az embert, hogy az egyszeri kritikus minden szót, minden mondatot megfontol, amit papírra vet / legépel, hogy az olvasónak átadhasson valamit abból az élményből, amiből részesült. Azonban már a fenti bevezetőben kudarcot vallottam, így egy Mark Lawrence idézet érkezett a segítségemre, csak hogy kifejezhessem, hogy a Whiplash után milyen csodát is művelt ismét Damian Chazelle.

Bevallom én nem tartoztam a fent említett dobszólót maradéktalanul éltetők táborába – függetlenül attól, hogy J. K. Simmons játékáért, vagy az adrenalin pumpáló fináléért már akkor is odáig voltam – de kétségtelenül egy mívesen megmunkált darab volt, amelyből kitűnt az írórendező bensőséges viszonya a film és a jazz világával. Éppen ezért is

56 / FilmMagazin

féltem, hogy mihez kezd régóta dédelgetett szerelemprojektjével az ifjú (mindössze 32 éves!!!) direktor, ami ilyen esetekben éppúgy elsülhet jól és rosszul. Az ilyenkor megkapott szabadkéz kellő mértéktartás hiányában és a közönség figyelmen kívül hagyásával csúfos karriertemetőket eredményezhet, vagy legalábbis rövidebb pórázt a stúdióvezetők részéről. A veszély pedig

fennállt a Kaliforniai álom esetében is, hiszen Chazelle egy letűnt kor szelleme, a klasszikus musical előtt kívánt tisztelegni, amely hurráoptimizmusa finoman fogalmazva sem összeegyeztethető a jelenlegi kiábrándult világszemlélettel, hiába tette meg főszereplőnek a már többszörösen bevált Emma Stone-Ryan Gosling párost. És mégis működik!

Nem is akárhogy.

CHAZELLE ELŐZŐ FILMJÉRŐL, A WHIPLASH-RŐL ÍRTUK: „Úgy gondolom, hogy a karakterek között lezajlódó dráma megírása, és annak vászonra vitele az egyik legnehezebb dolog, amire filmrendező valaha is vállalkozhat. Damien Chazelle bevállalta, annak ellenére, hogy habár eddigi karrierje teljesen korrektnek nevezhető, rendezéseiből nem hiszem, hogy bárki is sejtette volna, hogy a Whiplash ilyen magasságokba fog emelkedni. És ami a legszebb: Chazelle mindezt úgy érte el, hogy filmje részleteire lebontva nem nevezhető kifejezetten komplexnek, ám amint ezek a különálló darabkák egy kerek egésszé állnak össze, mi is részeseivé válunka Whiplash c. katartikus műnek.”

Ha érdekelnek a film készítésének kulisszatitkai, olvasd el az ehavi számunkban közölt 5 oldalas háttércikkünket is.

Adva van egy lány, Mia (Emma Stone ezúttal is végtelenül bájos és természetes), aki – mint a legtöbb kezdő színésznő – egy kávézóban dolgozik, és meghallgatásról meghallgatásra jár, hogy nagybetűs színésznő lehessen. És adva van egy zongorista fiú (a világ legszexibb szemtengelyferdülése még mindig hihetetlenül laza és törékeny, ha kell), aki él-hal a jazzért és igyekszik életben tartani, de ez a modern korban már nem megy egyszerűen.

Végül egymásba habarodnak, álmokat szövögetnek, de aztán a személyes áldozatvállalások mindazt, amiért korábban éltek, élni akartak, veszélybe sodorja őket.

A papírforma szerint ennek a filmnek nem kellene működnie, több szinten sem. Nem a pofátlanul egyszerű, habos-babos cselekmény miatt, hanem ahogy emellé behozza a showbusiness kíméletlenségét, az egyéni ambíciók előtérbe kerülését az álmok kérlelhetetlen hajkurászásával szemben. A serpenyő egyik mérlegében tehát ott van a könyör-

telen realitás érzete, míg a másikban a giccsfaktor veszélye, és az a csodálatos az egészben, hogy a rendező egyikbe se sétál bele. Nem hogy elkerüli, de még csak fel sem vetül benned, hogy ez gejl lenne, amikor a két szereplő elkezd táncolni a csillagok között, legfeljebb az, hogy miért nem tartod annak. A legkevésbé sem érzed cinikusnak, ahogy a háttérben a két színész a forgatási szünetben elkezdi könyörtelenül kiosztani egymást, hanem éppen ellenkezőleg: végtelenül őszintének és egyenesnek, minden előítélettől mentesnek.

Amellett pedig, hogy szereplői (rendezőjével együtt) a múltba révednek, nem felejtenek el a jövőbe tekinteni és megélni a jelen kihívásait. A film egyszerre idézi a Gene Kelly-féle klasszikusokat és kelt az emberben olyan érzetet, mintha Woody Allen rendezte volna a Moulin Rouge-t, és azon kapod magad, hogy a régimódi táncbetéten már percek óta egy darab vágást nem eszközöltek, és te mindezt fülig érő

vigyorral konstatálod, vagy miként szakít meg egy romantikus jelenetet a modern kor vívmánya.

De talán a legnagyobb vívmánya Chazelle-nek – azon túl, hogy a jazzen keresztül zeng ódát Los Angeleshez (imázs-filmnek sem utolsó) és magához a mozihoz – hogy emlékeztet minket arra, hogy álmodozni mennyire felszabadító érzés.

Hogy mennyire lélekemelő tud lenni a hétköznapokban, és hogyha van, amiért érdemes küzdenünk, azok az álmaink. Éppen ezért kell mindenkinek látnia a Kaliforniai álmot.

95% Stáblista Rendező: Damien Chazelle Főszereplők: Ryan Gosling, Emma Stone, J. K. Simmons Forgalmazó: Freeman Film Hazai premier időpontja: 2016. december 19.

FilmMagazin / 57

KRITIKA

SZÖVETSÉGESEK Régimódi kémthriller és csupa glamour romantikus dráma. Robert Zemeckis legújabb mozija igazi szerelmeslevél Hollywood aranykorához, amely azonban mégsem lesz a modern Casablanca. Írta: Jancsó Orsolya

B

izonyos városok nemcsak egy pontot jelölnek a térképen, hanem egy jellegzetes hangulatot és világnézetet, amely szinte beleégett a helyi tájképbe. Az észak-dakotai Fargo és a montanai Badlands pontosan ilyenek. De mindenekelőtt Casablanca, a város, amely a szerelem, a háború és a fájdalmas döntések szinonimájává vált Bogartnak, Bergmannak, a Marseillaise-nek és a ködbe vesző utcai lámpáknak köszönhetően.

Ezt a hangulatot próbálja megidézni a Szövetségesek, amikor egy kanadai repülő ezredest (Brad Pitt) és egy francia ellenállót (Marion Cotillard) élet-halál küldetésre küld a legendás városba. Max Vatan és Marianne Beuaséjour pedig olyan jól játssza a házaspár szerepét, hogy a feladat sikeres teljesítése után úgy döntenek, a való életben is folytatják

58 / FilmMagazin

kapcsolatukat, ahol Vatan többnyire az íróasztal mögül figyeli a háborút, Marianne pedig berendezkedik, mint háziasszony.

A film legjobb jeleneteit éppen ennek az átvezetésnek köszönhetjük, mert Zemeckis lenyűgöző részletességgel meséli el milyen volt a többé-kevésbé normális élet a II. világháború ideje alatt. Ahol reggelente üvegcserepeken kellett sétálni, a pezsgő kivételével mindent jegyre lehetett kapni, és esténként szinte tűzijátéki szórakoztatással ért fel a légitámadás – ha épp London egy másik kerületét bombázták. Ezzel szemben a casablancai thriller – összes izgalmával együtt – felvet bizonyos kérdéseket. Bár a Szövetségesek mindent megtesz, hogy megfelelően megalapozza Vatan és Marianne szerelmi történetét, mégis felmerül a kérdés, hogy bár adott két

kivételes kinézetű ember egy kivételes helyzetben, vajon elég-e a tündérmesébe illő szerelmükhöz annyi, hogy egy lakásban laknak.

Ez sokszor Pitt szinte idegesítően sztoikus játékmódjának köszönhető, akinek ejtőernyős képességeit még James Bond is megirigyelhetné, de félő, hogy a visszafogott modor inkább ürességet, mintsem forrongó érzelmeket takar. Azonban a díszletváltás után Pitt játéka is javul és hihetően válik meggyötörté, amikor kiderül, hogy Marianne talán nem is az, akinek mondja magát.

Marion Cotillard ezzel szemben a film minden egyes jelentében kiolvashatatlanul tökéletes, aki a nőiességét és titokzatosságát használja a túlélésért, és akiről a néző az utolsó pillanatig nem tudja eldönteni, hogy vajon az öreg Hollywood által hirdetett törékenységet, a film noir femme

Brad Pitt karakterét Vatan-nak nevezik, ami törökül annyit tesz "haza", bár a történet szerint francia-kanadai a karakter.

SZERELEM A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN

Casablanca (1942)

fatale-ját vagy egy nagyon modern, 21. századi csodanőt testesít meg.

Robert Zemeckis a Szövetségesek második felében bőven merít a ’40-es évek háborús drámáiból és Hitchcock filmjeiből, különösen a rendező sajnálatosan alulértékelt Gyanakvó szerelméből, amelyben Joan Fontaine világa lépésrőllépésre hullik darabokra, ahogy felfedezi, hogy a Cary Grant által játszott férj esetleg meg akarja őt ölni.

Zemeckis ugyanezt a lépcsőzetes építkezést használja, ám mégsem éri el a hitchcocki thriller kiszámíthatatlanságát. Amiben viszont a rendező ismét utánozhatatlant alkot, az a látványvilág. Zemeckis védjegyévé vált vizuális effektus-varázslat, ami a

Az angol beteg (1996)

Szövetségesekben is a maximumon pörög, gyakorlatilag nem lehet megkülönböztetni a történelmileg hiteles díszletet a CGI-tól. Ugyanez a tökély (re való törekvés) jelenik meg Steven Knight okos, kellően humoros és fordulatos forgatókönyvében, Don Burgess álomszerű fényképezésében, Joanna Johnston elegáns, ragyogó és valósághű jelmezeiben, illetve Alan Silvestri megható, de nem tolakodó zenéjében.

A Szövetségesek tehát egy igazi szerelmeslevél Hollywood aranykorához, amely bár nem haute couture, mégis egy tökéletesen szabott öltöny. Ráadásul bár minden tiszteletet megad a nagy elődöknek, mégsem lehet összetéveszteni a ’40-es

Vágy és vezeklés (2007)

évek hasonló filmjeivel. A nyelvezet túl szókimondó, a szex túl egyértelmű, a politika túl korrekt. Ám a régi és az új kifinomult egyvelege éppen elég ahhoz, hogy az ember ne akarja másra költeni a mozijegy árát.

75% Stáblista Rendező: Robert Zemeckis Főszereplők: Brad Pitt, Marion Cotillard, Charlotte Hope Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2016. december 1.

FilmMagazin / 59

KRITIKA

A FEGYVERTELEN KATONA Mel Gibson ismét egy ember mennybemenetelén keresztül mutatja be a poklot, de az ókor helyett a XX. század vérzivatarában. Van, ami nem változik. A kérdés, hogy ez baj-e egyáltalán? Írta: TomPowell

A

z elvhűséget sokszor megmosolyogja a világ. Hogy saját – kissé önfényező – példával éljek: anno középiskolában az osztály, de még a tanár szerint sem voltam normális, mert nem voltam hajlandó elfogadni a becsülettel fogadott karó helyett a javító dolgozat nyilvánvalóan kipuskázott eredményét. Akkor úgy gondoltam (és még ma is), hogyha elfogadtam volna a könnyebb lehetőséget, azzal hamis képet állítottam volna a tudásomról nem csak az osztálynaplóban, de elsősorban önmagam előtt is. És noha én már koromnál fogva nem teljesítettem katonai szolgálatot

60 / FilmMagazin

(de honvédelmi táborban voltam és alapvetően lőfegyverrel is tudok bánni), mégis – talán pont a fenti példa alapján – azonosulni tudtam a fegyveres szolgálatot hitbeli és erkölcsi meggyőződése miatt megtagadó Desmond Doss figurájával, aki a II. világháború egyik legvéresebb ütközetében Okinawában, a Fűrészfok-gerincnél (innen az eredeti cím: Hacksaw Ridge) mentette meg 75 társa életét anélkül, hogy fegyvert fogott volna.

Valószínűleg ez a fajta erkölcsi meggyőződés ragadhatta magával Mel Gibsont is, no meg persze a vallási sík és az erőszak-ábrázolás.

Mert mit is tagadjuk? Ez egy igazi Mel Gibson film, annak minden patetikusságával és könyörtelenségével együtt, ahol a dicső patrióta szólamok éppúgy megférnek egymás mellett, mint a belsőségek. Hogy az egykori halálos fegyver ennyire öncélú, vagy csupán nem tud másképpen mesélni, az lényegében mindegy is. Őszintén vállalja a stílusát, amely viszont nem feltétlenül válik a történet előnyére, pláne ha az "igaznak" van eladva.

Nézőként kétségtelenül zavarba ejtő mozi A fegyvertelen katona.

Nehéz lenne megmondani, hogy az elmúlt években az őrület határán

Bármilyen hihetetlen, a film elkészítését már 14 éve tervezik, és eredetileg Randall Wallace rendezte volna.

IGAZ TÖRTÉNET ALAPJÁN Nem Mel Gibson filmje az egyetlen mozgókép, amely Desmond Doss hőstetteit örökíti meg. Nemrégiben készült egy dokumentumfilm is, melyben szemtanúk (többek között katonatársak) áradoznak a fiatal katona hőstetteiről. Doss-t egyébként úgy tüntették ki a legmagasabb katonai kitüntetéssel, a kongresszusi érdeméremmel, hogy nem ölt meg egy ellenséget sem.

táncoló direktor mennyire távolodott el a valóságtól, mint filmalkotó, és az acéllövedékek becsapódása egy emberi pajzsként használt megcsonkított holttestbe a háború abszurditásából, vagy Gibson épelméjűségének megkérdőjelezhetőségéből fakad. A mozi számos pontján ugyanis önkéntelenül is mosolyra görbül a szánk, de aztán az arcunkba fröcsögő vér és belsőségek emlékeztetnek arra, hogy háború idején mennyire ki is fordul az ember önmagából és mennyire meg tud kapaszkodni mindenbe és mindenkibe, ami a túlélésre, a győzelemre ösztönzi. Így mind az amerikai, mind a japán oldal fanatizmusa felvillan a hős mennybemenetele közben, de Gibson – hithű hazafiként – csak előbbit érzi indokoltnak, ami a film üzenetét a háború értelmetlenségéről minimum megkérdőjelezi.

De a hangsúly így is Desmond Doss-on és az ő gyakorlatilag szentté avatásán van, hogy az elveihez mennyiben tud hű maradni a háború vérgőzös mocskában. Az igazi Doss világéletében ellenezte, hogy az általa mélységesen megvetett és ördöginek tartott Hollywood az életéből filmet készítsen, mondván, hogy ami a Fűrészfok-gerincen történt az

csak rá és Istenre tartozik. Nem valószínű, hogy Gibson rendezésével elégedett lenne, de Andrew Garfield -ra még neki sem lenne egy rossz szava sem. Gibson legnagyobb szerencséje – vagy még meglévő épelméjűségének ékes bizonyítéka –, hogy az ex-Pókemberre osztotta a szerepet, mert akármennyire görcsösen igyekszik szentté avatni Doss-t (különösen a fináléban), Garfield olyan természetességgel és bájjal ruházza fel a karaktert, hogy ez a mennybemenetel minden közhely-puffoktatás ellenére is sikeres marad. Rajta kívül mindenki másnak csak statisztaszerep jut: az egység tagjai összesen 3 karakteres arcot (és nem karaktert) tudnak felmutatni, plusz Sam Worthington-t és Vince Vaughn-t vezető szerepben, de mindketten ugyanazt a figurát hozzák, csupán utóbbinak jutott egy leheletnyivel több árnyalat. A Kristen Stewart hasonmásverseny második helyezettjeként Teresa Palmer könynyes szemmel tekint a főhősre, Hugo Weaving pedig az alkoholista apuka sablon figurájából próbálja meg kihozni a maximumot és személyében érzelmi támpontot próbálva adni a háború utóhatásairól és értelmetlenségéről.

Ahogy a fenti sorokból is kitűnik, nem egyszerű film A fegyvertelen katona, mégis olyan mozi, amit mindenkinek látnia kell. Technikai értelemben kifogástalan, és noha Gibsonnál már egy egyszerű lábsérülésnél is artériát és literszámban ömlő vért kell mutatni, abban mindenképpen mértéktartásról tesz tanúbizonyságot, hogy (mindenki számára egyértelmű) vallási kiáltvánnyá tegye ki filmjét. És talán ettől működik mégis az egész! Mert kétségtelenül hatásvadász mozi (nagyon is az!), de álljunk fel akárhogy is a film megtekintése után, biztos nem maradunk közömbösek az irányába.

Hogy ki, milyen előjellel viseltetik iránta, azt már mindenkinek a lelkiismeretére bízom.

75% Stáblista Rendező: Mel Gibson Főszereplők: Andrew Garfield, Teresa Palmer, Sam Worthington Forgalmazó: ADS Service Kft. Hazai premier időpontja: 2016. december 29.

FilmMagazin / 61

KRITIKA

UNDERWORLD: VÉRÖZÖN Az Underworld: Vérözön teljesen újraértelmezi a „pocsék” és a „tragikus” jelzőket. Írta: Török Tamás

A

z Underworld széria remekül csinálta, hogy a korábbi részekkel sem tette magasra a lécet. Adott egy részben futurisztikus, részben gótikus elemekkel fűszerezett világ, ahol vámpírok, vérfarkas szerzetek és egyéb érdekes lények gyilkolásszák egymást, többek között Budapest utcán is. Az Underworld-től hiba lett volna bármikor is újító húzásokat várni, viszont a Vérözön alcímre hallgató, már a jóisten sem tudja hányadik rész (ötödik) egyszerűen minden létező műfaji sztenderdet alulmúlt.

Előre szólok, ez nem a legtartalmasabb cikkem lesz, ugyanis nincs mit beszélni a Vérözönről. A rendezői székben Anna Foerster ült, aki-

62 / FilmMagazin

nek gyakorlatilag ez volt az első rendezése, míg a forgatókönyvet az a Cory Goodman jegyezte, akinek olyan „remekműveket” köszönhetünk, mint A pap – Háború a vámpírok ellen és Az utolsó boszorkányvadász. Van még kérdés a végeredménnyel kapcsolatban? Az Underworld ötödik felvonása azon kevésU mit beszélek, egyetlen mozi élményem, ami közben komolyan gondolkodtam, hogy lelépek a teremből.

Ennyire semmilyen, fantáziátlan és vérlázítóan ostoba hollywoodi filmet soha az életben nem látta még, és én most abszolút a látványfilmek minimális követelményeinek fényében mondom mindezt. Értelme nincsen, de azért annyit beszéljünk a

sztoriról, hogy az események középpontjában közvetetten Selene (Kate Beckinsale) elveszett hibrid gyermeke áll, a vámpírok és likánok pedig egyaránt szerencsétlen gyerek vérére pályáznak. Az ok nagyon egyszerű: ők akarnak lenni ez által a világ legyőzhetetlen, halhatatlan, mindenható istenkirálycsászárai. Ennyi.

Nem érdekel, hogy egy agyatlan akciófilmről beszélünk, mert a fenébe is, 2016-ot írunk! A Vérözön cselekménye egy nulla és valami leírhatatlanul unalmas.

Ha egy kicsit is szakmai akarnék lenni, akkor kitérnék az olyan alapvető aspektusokra, hogy milyen a „cselekmény” és a karakterek kohéziója, vagy hogy micsoda mitológiai

Ha érdekelnek a film szinkronfelvételeinek kulisszatitkai, akkor olvasd el az előző számunkban közölt 4 oldalas háttércikket is!

utalások színesítik a filmet, de őszintén kínosnak érzem, hogy az Underworld-del kapcsolatban ilyenekről beszéljek. Szokás mondani, hogy a Transformers-filmek csak egydimenziós karakterekkel vannak tele, na, erre kontrázott rá a Vérözön. Lara Pulver hataloméhes Semira-ja az egyetlen, aki színt tud vinni a film unalom-feketelyukába, bár ez szinte teljes egészében a színésznő érdeme, akinek van egy megfoghatatlanul vonzó és egyben hiteles kisugárzása, lássa bárhol is az ember. Ha már színek, akkor ne menjünk el az Vérözön lényege mellett. Egy látványfilm szerintem két szempontnak kell(ene), hogy megfeleljen, még ha nem is egyszerre. Ott van a szóban forgó, Michael Bayféle Transformers-széria, ami nem több, mint egy másfél-kétórás robotikus hentelés, viszont nem is akar túlzottan (és feleslegesen) történetet mesélni. A másik kategória már jóval szofisztikáltabb, gondolok itt James Cameron Avatar-jára, ami a zúzda mellett / helyett egy egészen elképesztő képi világot és fényképezést varázsol a néző szeme elé. Erre itt van ez a förmedvény, amit ha egy diák nyújtana be „vizsgafilm” címszóval bármelyik egyetemen, páros lábbal rúgnák ki az intézményből.

Az Underworld: Vérözönre egyszerűen még ránézni is rossz. A látványvilág leginkább a fekete és kék árnyalataiból összemosott hányásnak felel meg. Üres, fantáziátlan és jellegtelen. A koncepció is teljesen átgondolatlan. Vagy legalábbis számomra borzasztóan üti egymást, hogy az egyik pillanatban olyan kütyüket látunk, ami még a Star Wars-ban is bőven elférne, a következőben a teljesen nevetséges és komolyan vehetetlen, vérfarkasnak csúfolt likánok Uzi-val lövöldöznek a vámpírokra, ezután pedig egy srác, aki az egész filmben Kate Beckinsale inasaként funkcionált, elkezd egy varázslatos erejű karddal hadonászni. Egyszerűen nincs gondolat a Vérözön mögött, nincs egy olyan vízió, ami legalább a 2004-es Van Helsing mögött is volt. A stáb összedobált mindent, amit az elmúlt tíz évben láttak a moziban, „lesz, ami lesz” alapon. Az akciójelenetek pedig már 30 éve is bődületesen kínosak lettek volna, egyszerűen rossz ránézni bármire, amit egy picit is animáltak. A harcok koreográfiája olykor megvillantott egy-egy látványosabb húzást, a maradék időben viszont pontosan annyira kínkeserves volt nézni az egészet, mint magát a filmet. Eljött az a pont a másfél órás játékidő során, hogy levettem a

3D-s szemüveget, mert fizikailag nem bírtam már, és hallgatom a film egyetlen pozitív pontját (Lara Pulver mellett), ami a hangkeverés volt.

Ebben nem érheti szó a ház elejét, a Vérözön brutálisan jól szól.

A Vérözön egy számomra teljesen felfoghatatlan jelenség, hogy miért és hogyan lehet létjogosultsága egy ilyen filmnek. Én mindig abszolút nyitott vagyok a vitákra, de nem tudom elfogadni a tényt, hogy van bárki, akinek kielégítené ez a film az igényeit, legyenek azok bármilyenek. Az egyetlen, ami konzisztensen minőségi a szériában, az Kate Beckinsale feneke latexben.

15% Stáblista Rendező: Anna Foerster Főszereplők: Kate Beckinsale, Theo James, Tobias Menzies Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2016. december 1.

FilmMagazin / 63

KRITIKA

HIVATALI KARÁCSONY Rengeteg alkohol, némi tudatmódosító és a munkatársaid. Mi kell még egy fergeteges hivatali karácsonyhoz? Írta: Bagi Levente

H

amarosan itt az ünnepi szezon, reggelente már nem kell munkába sietnünk és egy rövid időre elfelejthetjük az egész évben ránk nehezedő stresszt. A kantár ellazulását nem is lehetne jobban megünnepelni, mint egy hatalmas bulival, ahol önfeledten szórakozhat az ember. Éppen ez volt a Hivatali karácsony készítőinek fejében is, amikor megpróbálták összehozni a legvadabb irodai partit.

A történet pofonegyszerű: Clay (T.J. Miller) cégét bezárással fenyegeti a vállalatot vezető nővére (Jennifer Aniston), aki a spórolás végett mindenféle karácsonyi bulit megtilt.

Azonban annak érdekében, hogy megszerezzenek maguknak egy nagykutya ügyfelet, muszáj megtartaniuk az ünnepséget, csakhogy a buli jóval durvábbra sikerül a tervezettnél. Szerencsére ez a néző javára válik, hiszen álmainkban sem gondolnánk, hogy mi valaha is ilyen őrülten jó hangulatban szórakozzunk a munkatársainkkal, főleg nem a saját munkahelyünkön.

Magára a bulira remekül ráérzett a film, a humor vicces és spontán, a parti pedig olyan fergeteges, hogy gyakran éreztem úgy, hogy szívesen iszogatnék ezekkel az arcokkal és nem csak figyelném, ahogyan jól érzik magukat. A probléma ott kez-

64 / FilmMagazin

dődik, hogy túl keveset kapunk ebből. Míg például a Project X tökéletesen megtalálta, hogy milyennek kell lennie egy buli központú filmnek, addig a Hivatali karácsony túlságosan el volt foglalva azzal, hogy történetet kerítsen maga köré. Ezt tetézte a túl sok mellékszál és karakter, amelyek egy-egy gegként megállják a helyüket, de a film összességéhez vajmi keveset tesznek hozzá. Van itt babafétises ázsiai, két idióta programozó, akik mások személyes adatainak feltörésével akarnak becsajozni, sőt még egy hullámzó hangulatú női strici is belefért a keretbe.

Az erőltetett fő történetszál pedig sajnos nem a jó értelemben nevetséges. Nem csodálkoznék, ha az informatikában jártasak legszívesebben a falba vernék a fejüket a filmben felbukkanó technikai vívmányoktól (lévén egy IT cég bulijáról szól a Hivatali karácsony), de egy laikusabb ember számára is feltűnően bugyuta megoldásokkal találkozunk.

A filmen ezúttal a show-t rendszerint ellopó T.J. Miller sem tudott segíteni, aki legnagyobb bánatunkra egyre inkább visszahúzódik a biztonsági zónába és többnyire újra és újra önmagát játssza, bármiféle megújulás nélkül. Miller mellett Jason Bateman és Olivia Munn duója

került a középpontba, és habár szerelmi száluk nevezhető aranyosnak, de maradandónak semmiképpen sem. Végezetül Kate McKinnon-nak is egész nagy szelet jutott a tortából, mint a HR osztály vezetője, de a színésznő még mindig azt hiszi, hogy a Saturday Night Live-ban játszik, én pedig csak azt kívánom, hogy bárcsak maradt volna a televízió világában.

A keményebb szavaim ellenére, a Hivatali karácsony nem egy borzasztóan rossz film. Azok, akik nem egy családias és nyálas filmre vágynak az ünnepek alkalmából, mindenképpen megtalálják benne a számításaikat. Akik egy nem feltétlenül okos, de könnyed vígjátékot keresnek, szintén jól szórakoznak majd 2016 legőrültebb karácsonyi buliján.

60% Stáblista Rendező: Will Speck Főszereplők: Jennifer Aniston, Jason Bateman, T. J. Miller Forgalmazó: Freeman Film Hazai premier időpontja: 2016. december 8.

KRITIKA

VAIANA A Disney nem változtatott most sem a jól bevált recepten, azonban feldobta egy-két jóleső friss fűszerrel legújabb meséjét. Írta: H. Kéri Anita

M

inek változtatni azon, ami működik – gondolta a stúdió, és legyártotta a következő árucikket a Jégvarázst lassan megunó kislányoknak. Tette ezt az elvárható minőségben, szerethető karakterekkel, jó humorral, pompás animációval és pazar soundtrackkel, ezért egyáltalán nem bánjuk. Vaiana méltón foglalhatja el helyét a Disney -hercegnők sorában, annak ellenére, hogy a karakter kikéri magának a hercegnő megszólítást. De ahogy Maui karaktere rávilágít, ha ruha van rajta és egy állat kíséri, akkor bizony hercegnő. Vaiana szeretetben és bölcsességben növekszik a Csendes-óceán egy paradicsomi szigetén, ahol törzsfő édesapja megtanítja népe vezetésére és lelkiismeretesen távol tartja a veszélyes tengertől. Egyedül a kissé habókosnak tartott nagymama a cinkosa az állandóan vízre szállni vágyó lánynak, és amikor a sziget forrásai drasztikusan elapadni látszanak, kezd logikusnak tűnni a legendák magyarázata. Vaianának nem kisebb szövetségese van, mint maga az óceán, és ezzel megismerjük a film szerintem egyik legizgalmasabb szereplőjét. A víz a csodálatos animáció révén szinte életre kel a vásznon, és a legendák megszemélyesítő elbeszélése itt szó szerint veendő.

A lány küldetése viszonylag egyszerűen hangzik: meg kell keresnie Maui-t (eredetiben Dwayne Johnson), a félistent, aki ellopta Te Fiti, az anyasziget és minden élő teremtőjének szívét, és rávenni, hogy segítsen visszatenni azt a helyére. A történet különösebben meglepő fordulatok nélkül, szépen lineárisan bontakozik ki. A küldetést természetesen a mitikus akadályok mellett nehezíti a vonakodó szárnysegéd személyisége is, de végső soron mindenki teszi a dolgát – beleértve Hei Hei-t (Alan Tudyk), az ostoba kakast is, aki remek comic relief karakter.

Az újításokkal csak szépen, csínján bántak, de például kifejezetten üdítő volt egy olyan hősnőnek drukkolni, akinek rövidtávú céljai között nem szerepel egyetlen jóképű férfiember szívének meghódítása sem.

A legerősebb érzelmi vonulat a nagymama és unoka kapcsolata, amit valóban szívet melengető látni.

Vaiana megjelenésében is szembemegy az eddig megszokott őzlábú hercegnőkkel, és az alkotók végre felvállaltak a standard Barbiealkatúaktól különbözni merő testképet is. Ez már-már felér egy kisebb forradalommal.

A film talán legnagyobb erőssége a zene, a betétdalok jól működnek,

nem tolakodóbbak a megszokottnál, fülbemászóak, érzelmesek, de nem giccsesek, és a mű egésze remekül ötvözi a polinéz hangulatot az epikus filmzenékkel. Mindezen olyan nevek dolgoztak, mint az óriási Broadway-siker Hamilton zeneszerzője, Lin-Manuel Miranda, a Tarzanért Phil Collins-szal együtt felelő Mark Mancina, Opetaia Foa'i pedig a fantasztikus óceániai ritmusokat fonta bele mindebbe.

John Musker és Ron Clements az Aladdin és A kis hableány rutinjával, biztos kézzel rendezték a filmet a Disney klasszikusok sorába első teljesen egészében digitális alkotásukban. A Vaiana sok újdonsággal nem szolgál, de egy jó mese, kiválóan elbeszélve. És ennyi most bőven elég is volt az üdvösséghez, kicsiknek mindenképpen ajánlott!

80% Stáblista Rendező: John Musker Eredeti hangok: Alan Tudyk, Dwayne Johnson, Rachel House Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2016. december 1.

FilmMagazin / 65

KRITIKA

#SOHAVÉGETNEMÉRŐS Etűdök Wellhello-ra, avagy így randiznak a mai fiatalok. Írta: Sanya08

B

e kell vallanom, hogy Tiszeker Dániel filmjének már az ötletét is enyhe szemöldökráncolással fogadtam, pedig mint kiderült: alaptalannak bizonyultak az aggodalmaim. A #Sohavégetnemérős egyik legnagyobb előnye, hogy tudja, kiknek készült és a célközönségnek megfelelően minden kis szkeccséről / epizódjáról csak úgy sugárzik a fiatalos lendület és frissesség.

A napjaink egyik legnépszerűbb hazai zenés formációja, a Wellhello dalszövegei által inspirált epizódok lényegében közrefogják a mai magyar fiatalok, internetes társkereső oldalak által erősen befolyásolt randizási szokásait. A kommunikációs problémáktól kezdve saját arcunk felvállalásának nehézségén át egészen a közösségi oldalak átkos oldaláról is hivatott beszélni a film, mely témákat a három forgatókönyvíróból álló csapat (Horváth András Dezső; Fehér Gáspár; Fehér Boldi-

66 / FilmMagazin

zsár) könnyed humorral, néminemű kritikus hangnemet sem mellőzve igyekezett kommunikálni.

Az alkotók nem voltak restek bedobni minden kis ötletet, kreativitást és szellemességet, ami éppen a tarsolyukban akadt, így majd' minden epizódban van valami kis plusz, ami miatt nem érezzük ablakon kidobott pénznek a mozijegy árát. Ez az ötletesség változatosságot is eredményez (amely már a történetek alapjainál is felfedezhető), nem egyszer rugaszkodnak el a valóság talajától és merészkednek el egy álomszerű, szürreálisabb irányba (mely olykor rémálomba torkollik), mely irányt aztán nem egyszer sikerül megtámogatni ötletes (de nem feltétlenül drága) díszletezéssel.

A fiatalok randizási szokásai és párkapcsolati szöszmötölései bőséges történetforrásnak bizonyulnak, amit a rendező megpróbál maradéktalanul kihasználni és igyekszik játékosan közelíteni minden egyes kis

WELLHELLO A Wellhello két legfőbb arca, Fluor Tomi és Diaz (vagyis Csöndör László) már a zenekar megalakulása előtt is nagy hírnévnek örvendett. Tomi 2010ben megjelent Lájk című albumával került először a figyelem középpontjába, aminek egyes számain együtt dolgozott az akkor épp a népszerűsége csúcsán lévő SP-vel, és amin olyan slágerek kaptak helyet, mint a Party arc, a címadó Lájk, vagy a mindenki által ismert Mizu. Diaz egyébként dalszerzőként szintén dolgozott együtt SP-vel Érdekesség, hogy a páros már jóval a Wellhello 2014-es megalakulása előtt, 2006-ban találkozott egymással, de a közös munkára 2010-ig várni kellett, a zenekar megalapítása pedig további 4 évig tartott.

A film címadó dala egy hónap alatt csaknem 1 milliós megtekintést gyűjtött össze a YouTube-on.

problémához / sztorihoz. Legyen az akár egy Tinder-randi egy pékáruval, egy gátlásaival és párkapcsolati félelmeivel küzdő férfi esete a TESCO húspultjánál, vagy egy saját farok-méretével és intelligenciájával kérkedő fiú randevúja egy megszeppent lánnyal – aki vélhetően egyetlen perc leforgása alatt egzisztenciális krízisbe zuhant partnere nagymonológja hallatán. Ami a színészeket illeti, telitalálat mind, nem nehéz elképzelni róluk azt, hogy a későbbiekben nagy karriert futnak be. Szimpatikusak, mint a film maga, fiatalok és látszik rajtuk: nagyon jól tudják, milyen filmben vállaltak részt, ismerősen mozognak ebben a közegben Ha fel lehet hozni valami komolyabbat a film ellen az az, hogy öszszességében kerüli a komolyabb mondanivalót és a kissé meredekebb sztorik végkimenetelét is elmismásolja. Nem nyúl mélyebben a dolgok közepébe, inkább csak felszínileg vizsgálgatja a problémákat.

Ez azonban inkább hat szőrszálhasogatásnak, hiszen alapvetően a

szórakoztatás szándéka érződik a filmen és nem egy Jason Reitmanféle szájbarágós esettanulmány (lásd: Férfiak, nők, gyerekek). Ezen célkitűzésének pedig teljesen megfelel, hiszen szösszenetei szórakoztatóak és üdék, az összkép pedig csinos annak ellenére is, hogy a végére már valamelyest fogyóban van a nafta. Fiatalok számára jó kis móka ez, amiben picit saját magukat és apró-cseprő problémáikat is viszontláthatják, miközben fülbemászó dalok szólnak. Néha ennyi is elég.

75% Stáblista Rendező: Tiszeker Dániel Főszereplők: Fluor Tomi, Diaz, Ötvös András, Trecskó Zsófia Forgalmazó: Select Hazai premier időpontja: 2016. december 1.

FilmMagazin / 67

KRITIKA

ÉNEKELJ! A szokásos fájdalmas önvallomással szeretném kezdeni: nem szeretem a tehetségkutató műsorokat. Írta: Kovácsné

E

nnek egyszerű oka van: a tehetségkutatót azzal akarják eladni, hogy az első hatszázegynéhány epizód során a kanapén terpesztő tehetségtelen emberek nagyokat röhöghetnek a színpadon tébláboló nem kevésbé tehetségtelen többieken, ami igazából inkább kínos, mint bármi más, ráadásul többnyire még a döntőben is marad egy-két bohóc, aki rosszabb esetben nem is tudja, hogy a szerepe a vicces mellékkarakter megformálásában merül ki. Az Énekelj! esetében is vegyes érzésekkel mentem be a moziba, mert attól tartottam, hogy ezt a jól bevált formulát próbálják meg az ártatlan gyerekeim torkán lenyomni. Szerencsére nem erről volt szó. Az ártatlan gyerekeimet nem ezzel a formulával töltötték meg szemperemig, hanem egy másikkal.

Az Énekelj! történetét egy átlagos tévénézési tapasztalatokkal rendel-

68 / FilmMagazin

kező makkos cipő kb. öt perc alatt össze tudná dobni. Buster Moon (Matthew McConaughey) a lepukkadt varietészínház koala-vezérigazgatója a teljes csődöt elkerülendő énekversenyt hirdet, 1000 dolláros fődíjjal. Ám a technika ördöge, illetve a kb. ezeréves kaméleon titkár néni (Garth Jennings) tévedése folytán a szórólapon már 100.000 dolláros díj szerepel, nem csoda, hogy másnapra a helyi állatközösség apraja-nagyja a színházban tolong. A selejtező során Moon kiválasztja a Klasszikus Befutókat, vagyis a szupermacsó ganxta gorillacsalád puhább ösvényre tévedt apjaszégyene nagyfiát (Taron Egerton); a kamaszkori izéit kőkemény rockerséggel álcázó tinilányt (Scarlett Johansson), aki egy tarajos sül, azaz tüskés, érted a szimbolikátU A rejtett tehetségekkel bíró fásult sertés háziasszonyt (Reese Witherspoon); a hiperszuperállat hangú, de

nagyon szégyellős (és a többiektől kötelező jelleggel testi jegyekben is elütő, jelen esetben tehát nagydarab) csajt (Tori Kelly); a hülye akcentussal beszélő európait (Nick Kroll); ja, és persze Frank Sinatrát, aki speciel fehér egérként jelenik meg (Seth MacFarlane). A kötelező hullámhegyek és hullámvölgyek után minden jóra fordul.

Ahogy egyre nyilvánvalóbb lett (és kb. 15 perc után TELJESEN nyilvánvaló lett) hogy ebben a sztoriban nem hogy váratlan fordulat nem lesz, de még egy eredeti ötlet sem (vannak állatok, de csalódni fog, aki egy Zootropolis-szinten kidolgozott izgi alternatív univerzumra vágyik), kezdett az egész fizikailag fájni.

(Pedig én úgy reménykedtem, hogy egy adott ponton két kacsa meg egy dromedár elénekli a Hitler tavaszát a ProducerekbőlU) Én lennék az utolsó, aki lefikázza az amerikai film aranykorát, de ebben a töménység-

A filmben körülbelül 85 dal hangzik el az 1940-es évektől napjainkig bezárólag. Ti felismeritek mindegyiket?

ben ez már nem gyógyszer volt a szürke hétköznapokra, hanem méreg, mely öl, főleg butít, és a jelenlegi jegyárak mellett még nyomorba is dönt. Igenámdeviszont. Ott volt velem a két gyerek, akik még nem láttak revüs-válogatós filmet, legfőképp azért, mert még a születésük előtt kiment a divatból az egész zsáner.

Nekik ez új volt, és végül is egyetlen aranylövésben megkapták olyan 3040 év teljes filmes hagyományát.

Nekik üzenném az alábbiakat: a habcsókos giccsé korcsosult nagy igazságokkal az a gond, hogy könynyen elvesznek köztük bizonyos kellemetlen kis igazságok. Kedves klisé, ahogy a cuki cocából (v.ö.: Lestrapált Anya) kibújik a parkett ördöge, és a díszelőadáson csillámos fekete ribiruhában hasít, ami még jól is áll neki. De hadd csapjam a kedves olvasó arcába az igazság büdös mosogatórongyát: az elhízás folyamatának egyik első lépése, hogy a combok elkezdenek egymáshoz dörzsölődni. A karok megereszkednek, a hurkák lelógnak, ribiruha szétreped és bokáig foszlik. Nem lehet úgy elhízni, mintha Beyoncé a fenekére celluxozott volna egy párnát. Ha azt mondjuk – jogosan – hogy ne vegzáljuk már a nőket a testük miatt, akkor legyen bennünk annyi böcsület, hogy a szívhez szóló

üzenet mellé NEM súgjuk oda explicit animációs eszközökkel, hogy azért legyél szíves manökenalkatúra hízni. Ugyanide tartozik az a kacagtató poén is, hogy ha az anyaháziasszonyt lecseréljük egy robotra, a család észre se veszi, hiszen mindenki megkapja a vacsoráját, tiszta ruháját, stb. oszt jól van. De a mosogatórongy ebben az esetben is ott büdösödik a háttérben: ez a család soha nem működött. Voltaképp nem is volt család, csak egy helyen élő egyedek összessége, akik közt nincs szeretet és kommunikáció. Ez azért elég szomorú, ha belegondolunk. Persze, persze, ne gondoljunk bele, egy ez nyomorult rajzfilm, egyetlen célja a szórakoztatás, de valahogy épp az ilyen mókás rajzfilmekkel hitetjük el a kölkökkel, hogy minden úgy jó, hogy szarU De hah! Félre bú és oktalan moralizálás, itt a karácsony, irány a mozi meg a meleg családi érzés. Ki ne szeretne hinni benne, hogy elég néhány megfelelő helyről érkező biztató szó és persze sok Igazi Önzetlen Szeretet, és a tehetségek szárnyra kapnak, és a zene él, és mindent beborít a boldogság, és az egészet nem az működteti, hogy valakik a háttérben még egy rakás pénzt szeretnének keresni, manipulálják a preferenciáinkat, előtérbe

tolnak egyeseket és eltüntetnek másokat, ügyesen reklámoznak ésU na tessék, már megint a bú és a moralizálásU Szóval én is szeretnék hinni benne, és ha az Énekelj! nem lenne ennyire pofátlanul biztonsági játékos, akár el is hinném neki.

Egy méregkapszulácska így a végére: Leonard Cohen Hallelujája istenigazából nem az a dal, amit úgy kell előadni, mint mikor Wolf Katiba belecsap a gömbvillám. Annak a számnak az erejét – akárcsak a Lennon – McCartney féle Golden Slumbernek, amiből a kedves alkotók revüáriát csináltak - épp az egyszerűsége adja. Minél többet rezgetem, annál kevésbé szól arról, amiről szól. Akárcsak az Énekelj! De higgyétek el, nyugodtan meg lehet nézni gyerekkel-nagymamával, vannak aranyos poénok, egy rakás igazán kiváló (kellően keskenyvágányú) nóta, öröm, könnyek, örömkönnyek, minden ami kell. Szórakozni fogunk, ha beledöglünk is.

65% Stáblista Rendező: Garth Jennings Eredeti hangok: Taron Egerton, Scarlett Johansson, John C. Reilly Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2016. december 22.

FilmMagazin / 69

KRITIKA

A DÉMON ARCA "Jótól lopni nem szégyen" – tartja a mondás, A démon arca pedig maga is ebben a szemléletben fogant meg. A végeredmény, nem meglepő módon, messze áll az ideálistól. Írta: Török Tamás szintén úgy gondolom, hogy a horror a filmkészítésben jelenleg az a zsáner, ahol egy rendezőnek, vagy éppen forgatókönyvírónak a legnagyobb lehetősége van arra, hogy bizonyítsa tehetségét és betörjön a szakmába. Ez a műfaj hajdanán sorra termelte ki magából a nagyobbnál-nagyobb klasszikusokat, amik csak a legritkább esetben támaszkodtak a technikai újításokra. Ha valaki horrort szeretne írni, annak bizony tisztában kell lennie az emberi természet alapvető működésével, hogy elkerülje az olyan fárasztó és unalmas alkotásokat, amik az elmúlt években „boldogították” a mozik közönségét.

A feszültségkeltést és a libabőrözős történeteket felváltották azok a horrorok, amik legjobb esetben is csak a jumpscare-ek által kiváltott ösztönös reakciókkal hozzák a frászt a

Ő

70 / FilmMagazin

nézőre, ebben pedig ki is merül a kreatív forgatókönyvírás, mint olyan.

A démon arcának az a legnagyobb érdeme, hogy megpróbált ennél egy kicsit több lenniU Uvagy inkább kevesebb. Brad Peyton filmje ugyanis elsősorban korántsem egy horrorfilm, sokkalta egy akciódúsabb thriller benyomását kelti, amiben éppenséggel démonok keserítik meg az áldozatok életét.

Erre a sorsra jut a tizenkét éves Cameron is, a segítség azonban nem az egyház felől érkezik, vagy legalábbis csak részben. Dr. Seth Ember-t (Aaron Eckhart) a mai napig kísérti a múltja, aminek hatására egy személyes vendettát tűzött ki célul, egy csak Maggie-nek keresztelt démon ellen. Igen, a férfi szakmája az ördögűzés, viszont ezt közel sem a bejáratott hagymafüzéres, keresztes eszközökkel űzi. Ember

belép a megszállottak tudatalattijába, hogy annak különböző szintjein bírja távozásra az idegen entitást.

Ismerősen hangzik? Én ritkán állítok ilyesmit ekkora meggyőződéssel, mint most, viszont A démon arcára minimum hatalmas hatással volt Christopher Nolan 2010-es Eredete, de még inkább tetten érhetőek rajta James Wan zseniális horrorjának, az Insidiousnek a nyomai. Tény, az Eredethez talán kicsit övön aluli húzás lenne hasonlítgatni, aki viszont látta az előbb említett Insidious-t, azt óva intem A démon arcától. Peyton filmje becsülettel próbál elszakadni a jelenlegi kliséktől, viszont olyan görcsös, butácska alkotás lett a végeredmény, ami az Insidious ismeretében rendkívül zavarba ejtő. A szóban forgó horror egészen pazarul vegyítette az álom- és tudatalatti

A női főszerepre Rosario Dawson lett kiszemelve, de aztán végül egyéb elfoglaltságok miatt mégsem tudta vállalni a filmet.

világokat, amit a remekül megírt forgatókönyv mellett feszült és klasszikusokat idézően félelmetes jelenetekkel tett a zsáner egyik legemlékezetesebb modern képviselőjévé. A démon arca ezzel szemben nem több, mint egy közepesnél kicsit gyengébb akciófilm.

Amennyire fárasztanak a sablonos ijesztgetések, annyira szeretem az ördögűzéseket a filmvásznon, mind a mai napig. Én még a 2014-es Távozz tőlem, Sátán!-nal is egészen jól elvoltam, ugyanis az olykor meglepően stílusos alap mellé társult egy kifejezetten erős ördögűző felvonás.

Lehetséges, hogy A démon arca teljesen tudatosan dobta ki a horror elemeket a kukába, viszont ha az ember ilyen témához nyúl, akkor annak hatalmas negatív hatásai lesznek. A kissrác bőrébe bújt démon az egész film során konkrétan

csak annyit csinál, hogy ül egy sötét szobában és az eltorzított, nevetségesen gépies hangján néha beszól valamit szerencsétlen Ember professzornak. A film – jellegéből adódóan – egyedül itt tudná hozni a horrorokra jellemző feszült, bármikor elpattanható feszültségét, ám a félelem veszélye egy pillanatig sem fenyegeti a nézőt. Néha kíváncsiságból körbenéztem a teremben, és teljes meggyőződéssel állíthatom, soha nem láttam még ennyire rezignáltnak a közönséget egy horrornak címkézett alkotás vetítése közben.

Szóval félni nem fogunk, ez már eldőlt, de mi a helyzet a film "tudatalattiban mászkálós", jobb helyeken pszichológiai vonalával?

Hát, nagyjából semmi. Aaron Eckhart végig kihozza a maximumot Ember karakteréből, viszont még ő sem tud csodát varázsolni abból,

amikor a film konkrétan ugyanazzal az egy eszközzel demonstrálja felénk, hogy itt mégis mekkora szerepe van a megszállott személynek abban, hogy az idegen entitást kiűzzék belőle. Ledöbbentett, hogy egy ennyire izgalmas, sokrétű alapot mennyire egyszerűen és ostobán tudott csak kezelni a film. Mentségére szóljon (?), nem is akart többnek tűnni annál, mint ami.

Brad Peyton filmje viszont mindezekkel együtt is élvezhető. Aaron Eckhart hihetetlen lazán kezeli a szerepét, viszont még így is a hátán viszi a sztorit. Ami tény, elég butácska a történet, viszont azok közül még mindig az okosabbik (tudom, nehéz követni), A démon arca pedig végezetül egy olyan film benyomását kelti, ami a sok hülyeség ellenére mégis egyben van. Egy pillanat alatt felejthető, semmilyen szinten sem félelmetes élményről beszélünk, ami arra a másfél órára azért csak-csak leköti az embert. Több, mint a semmi, nem igaz?

45% Stáblista Rendező: Brad Peyton Főszereplők: Aaron Eckhart, Carice Van Houten, Mark Steger Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2016. december 8.

FilmMagazin / 71

KRITIKA

A MEGTISZTULÁS ÉJSZAKÁJA:

VÁLASZTÁSI ÉV A pillanat, amikor azon tanakodsz, hogy ez a széria hogy tarthat már a harmadik részénél. Írta: Sanya08

A

megtisztulás éjszakája: Választási év kevés erényt tudhat magáénak és még azzal a kevéssel se tud igazán élni. Adott először is egy potenciálisan jó kiindulópont, mely szerint egy kormányrendelet értelmében minden évben megrendezésre kerül az úgynevezett "megtisztulás éjszakája", hogy az átlagpolgárok a maguk kényekedve szerint, büntetlenül kitombolják magukat, agresszív hajlamaikat kiéljék. Eddig rendben van. A sorban következő harmadik etap mindezt még azzal is megfejeli, hogy az idei elnökválasztásokra reflektálva a választási kampány egyik eszközéül teszi meg ezt az egész purgálósdit.

Nem nehéz észrevenni azt, hogy James DeMonaco szándéka az volt, hogy egy ütős, harapós kis szatírát

72 / FilmMagazin

hozzon össze, de ahhoz az is kellett volna, hogy az ötletet magát jobban kidomborítsa, és kicsit túlmutasson azon, hogy egyetlen éjszaka során elszabadul a pokol és az emberből előbújik a kisördög. Mert akárhogy is nézzük, bármennyire is rendben van ez a kiindulópont, attól még csupán egy kiindulópont, amire nem ártana építkezni is ahhoz, hogy a végeredmény összhangban álljon az ötlet milyenségével. Építkezés helyett azonban DeMonaco inkább azt demonstrálja, hogy mennyire nem tudta továbbgondolni saját kis ötletét és inkább a maga komfortzónájában maradva tulajdonképpen nem tett mást, mint feláldozta a potenciált egy kreativitást nélkülöző trashfilm kedvéért.

Magával a kiindulóponttal és önnön

lustaságával aztán saját maga alatt vágta a fát, hiszen filmjével éppen az amerikai társadalom lappangó, majd intenzíven felszínre törő agresszivitására próbálta felhívni a figyelmet, mely aztán ironikus módon egy öncélúan erőszakos és roppant felszínes filmet eredményezett.

Hiába sejtjük, hogy mit akar nekünk mondani DeMonaco, ha egyszer minden mondata és minden jelenete a filmnek bűzlik a felszínességtől és a visszájára forduló erőszakábrázolástól. Hiába lenne remek ötlet az, hogy meglovagolják az elnökválasztást, ha egyszer képtelen az alkotó túljutni azon, hogy az egyik fél nagyon gerinces, a másik pedig nagyon gerinctelen. Azzal, hogy az alkotók ilyen élesen elhatárolták egymástól a két csoportot an-

A film 2025-ben játszódik, az ezt imitáló helyszíneket pedig a Rhode Island-i Woonsocke-ban találták.

nak a lehetőségét is elvették, hogy kicsit legalább bonyolíthassák a szituációt: nincs elmosódottság, csak agresszió kontra béke. Az antagonisták megmaradnak a homályban egyszerű gonosztevőkként – habzó szájjal, bárminemű személyiség nélkül, a jófiúk pedig, bár jobban előtérbe kerülnek, azok is csak skiccelve vannak.

A film közben szórakoztatni is elfelejt, végig halálkomolyan veszi magát és az alkotók valószínűleg azt is luxusnak érezhették, hogy legalább az akciójelenetek élvezetesek legyenek – a hanyagul felvázolt túlélők futkározásába kevés energia és ötlet szorult, ahogy az összetűzések sem tartogatnak túl sok meglepetést és izgalmat. A civil ember elfajzásának képei pedig bár olykor egészen apokaliptikusak, jobbára inkább hatásvadászok és gyengék – a cukorkáért gyilkolni is képes, szüleit lemészároló tinilány például akár egy Rob Zombie-filmből is előbújhatott volna.

A színészek mindeközben csak minimális lehetőséget kapnak arra, hogy tehetségüket megvillantsák.

Az Amerika Kapitány második részéből ismert Frank Grillo például semmivel nem bizonyul többnek

A LEJTMENET Amikor 2013-ban bemutatták A bűn éjszakáját, mindenki azt várta, hogy az alapötletben rejlő potenciált teljes mértékben kiaknázzák az alkotók. Ez sajnos nem jött össze, de bíztunk benne, hogy a folytatás majd pótolja a hiányosságokat. Nos, sajnos nem így lett, most pedig már csak abban bízunk, hogy több ilyen film már nem készülU

a Támadás a Fehér Ház ellenben látható Gerard Butler-karakternél (mindketten mogorvák és mindketten jól bánnak a késsel), de ahogy a széria második etapjában, úgy itt is alul használják. Elizabeth Mitchell-t az idealista-optimista szenátoraszszony szerepében, míg Betty Gabriel Grillo-hoz hasonlóan kihagyott ziccer, pedig belőle többet is néztünk volna egy jobb filmben, ahogy felveszi a kesztyűt az őrültek ellen.

Kár ezért a filmért, mert több is lehetett volna belőle, vagy legalábbis egy élvezetes B-film, de még arra se futotta. Azt se mondhatjuk, hogy a pénzhiány volt az ok, hiszen kevesebb pénzből is összehoztak már valamirevaló akciófilmet, itt inkább a forgatókönyvért és rendezésért is felelős DeMonacót kell hibáztatnunk: ha nem olyan lusta ahhoz, hogy kicsit árnyalja a két csoportot, és ha kevesebb ingert érez arra,

hogy a magától értetődőt az orrunk alá dörgölje ("Látod, milyen erőszakos tud lenni az ember? Látod?!") jó erősen és mindemellé esetleg még mondana is valamit, akkor most nem egy ilyen erőtlenségtől és ötlettelenségtől senyvedő, félseggű produkcióval állnánk szemben, ami eltékozolja nemcsak a benne rejlő lehetőségeket, de még a színészeit is. Kár érte, de tényleg.

40% Stáblista Rendező: James DeMonaco Főszereplők: Frank Grillo, Elizabeth Mitchell, Edwin Hodge Forgalmazó: Bontonfilm Hazai premier időpontja: Csak DVD-n, december 9-től

FilmMagazin / 73

KRITIKA

TAPLÓ TÉLAPÓ 2 Billy Bob Thornton ismét magára ölti a télapó maskarát, hogy újból szétmarhulhassa a karácsonyt. Írta: Török Tamás

A

2003-as Tapló télapó igencsak átértelmezte a karácsonyi filmek műfaját, és talán ennek köszönhetően is kisebb kultusz övezi Amerikában. A cselekmény középpontjában az iszákos Willie (Billy Bob Thornton) állt, aki társával együtt minden karácsonykor kirabolja a nagyobb amerikai áruházakat a nagy pénzek reményében. Mindezt télapó ruhában, káromkodások és malac poénok közepette. Az első rész a sikerét egyértelműen Thornton profi és halál laza játékának köszönhette, amit remekül egészített ki Tony Cox teljesen abszurd karaktere. Most pedig visszatérnek egy újabb nagy dobásra, sajnos a Coen fivérek közreműködése nélkül.

A Tapló télapó 2 gyakorlatilag ugyanazt a sémát követi, amit az első rész is felvázolt. Willie továbbra is egy lecsúszott alkoholista, akivel egyedül az első rész pufók kisfiúja,

74 / FilmMagazin

Thurman törődik. Marcus (Tony Cox) kiszabadult a sittről, Willie pedig jobb híján újból összeáll vele, hogy a szeretet ünnepén megrövidítsenek pár millióval egy jótékonysági szervezetet. Az üzletet bonyolítja, hogy felbukkan Willie anyja is (Kathy Bates), aki legalább annyira profi svindler, és talán még nagyobb tapló, mint a kisfia. Ami a legnagyobb változás az első részhez képest, az az, hogy az új rendező, Mark Waters számára a filmben a gyerekeket és állatokat leszámítva semmi sem szent, szóval tonnaszámra fogjuk kapni a cifrábbnál cifrább káromkodásokat, a malacés a politikai korrektséget teljesen nélkülöző poénokat. A végeredmény viszont mégsem annyira tragikus, mint az amerikai vígjátékok jelenlegi állapota.

Thornton továbbra is remekül hozza az életunt, mogorva fickót, viszont néha talán már túl hitelesen is

unta az egészet. Ellenben Tony Cox-szal, aki habár lubickol a szerepében, legalább annyira idegesítő és sok az esetek többségében, mint maga a film. A poénok többségében arra épülnek, hogy mindennek és mindenkinek szóljunk be, viszont ezek között rendre előfordulnak olyan jelenetek, amik igazán megnevettetik a közönséget, beleértve az olykor tökéletes pillanatokban beszúrt káromkodásokat. Megmutatta a film, hogy lehet ezt okosan is csinálni, viszont végig az volt az érzésem, hogy teljesen fölöslegesen tolják túl az egészet. Nem túlzok, minden egyes mondatban elhangzik legalább egy szitokszó, amivel az volt az igazi probléma, hogy túl mesterségesnek hatott. Ez pedig tökéletesen jellemzi a film azon pontjait, ahol ugyanúgy elbukott a Tapló télapó 2, mint a műfajtársai.

Az izzadságszagú humorizáláson sajnos az sem segít, hogy a film

Ha érdekelnek a film szinkronfelvételeinek kulisszatitkai, akkor olvasd el az előző számunkban közölt 2 oldalas háttércikket is!

"rablásos" szála konkrétan nem is létezik. Öt percben lerendezésre kerül az egész, amit pedig látunk az előkészületekből, az végtelenül egyszerű és bugyuta, még sablonosnak is nehezen nevezhető. Szegény Christina Hendricks is megint csak azért kapott szerepet egy filmben, hogy jól nézzen ki benne. Aki viszont végig nagyon erős pontját képezi a történéseknek, az a most már felcseperedett Thurman, aki lélekben még mindig ugyanaz a duci kisfiú, aki az első részben is volt. Az ő jelenléte mindig őszinte, ártatlanul vicces és valóban szerethető. Erre

még rátesz egy lapáttal, hogy relatíve kevés jelenet jutott neki, viszont azok mind felfrissítik a film monoton vulgaritását. Egyébként a rendező, is elmondta, hogy bár karácsonyellenes a film, a felszín alatt azért mégis kapunk egy szívmelengető történetet, ami ténylegesen megtörtént a Willie és Thurman szállal.

A Tapló Télapó 2 összességében működőképesen csinálja, amit eltervezett, viszont a kreatív forgatókönyvírást továbbra is felváltja az egyszerű malackodás a vígjátékok műfajában, ami számomra abszolút megvetendő irányvonal. Minden-

esetre Thornton télapós marhulása még így is az élvezhetőbbek közé tartozik.

50% Stáblista Rendező: Mark Waters Főszereplők: Billy Bob Thornton, Tony Cox, Kathy Bates Forgalmazó: Freeman Film Hazai premier időpontja: 2016. november 24.

FilmMagazin / 75

KRITIKA

BEZÁRVA Naomi Watts mindent elkövet, hogy legalább védje a maga becsületét, de a filmet sajnos ez sem mentheti meg. Írta: H. Kéri Anita

I

smeritek azt a fajta tucat horrort, ahol pontosan tudod, hogy mikor jön a jumpscare, és a váratlannak szánt ijesztés is fájdalmasan kiszámítható és azért könyörögsz magadban, hogy ne, csak egyszer ne lépjék meg, de mégis megteszik?

Nos, ha nem, akkor ebben az egyetlen esetben tud újat mutatni jelen cikkünk tárgya, a Bezárva.

Pedig az első felütés kifejezetten érdekes: Mary Portman (Naomi Watts) autóbalesetben elveszíti a férjét, így egyedül marad 18 éves nevelt fiával, Stephen-nel (Charlie Heaton), aki a baleset után vegetatív állapotban marad. A tragédia akkor történik, amikor a fiút egy bentlakásos intézetbe vinné az édesapja, és a fiú őt hibáztatva, amiért az anyjától elszakítja, dühében rátámad a járműben. A gyerekpszichológus anya bűntudattól és fásultsággal terhelve ápolja ezután fiát, és már fontolgatja, hogy beadja egy otthonba, miközben ezzel párhuzamosan a praxisában egy állami gondozott kisfiú (Jacob Tremblay) felé felébrednek anyai érzései. Tom-

76 / FilmMagazin

ot máshova készülnek vinni, így megszakadna a kezelése, és Mary komolyan fontolgatja, hogy magához veszi; a kötődés a nagyothalló kisfiú részéről is egyértelmű. Ez kb. a film első negyedórája, az anya szempontjából izgalmas dilemmákat vet fel. Ám ekkor megtörténik az első, mosómedvés jumpscare, ezzel pedig a színvonal elindul a lejtőn, egy hajtűkanyarnál pedig érintő irányban távozik a normálisabb sztoriknak fenntartott útról és a szakadék oldalában bucskázik lefelé a fájdalmasan gyenge, már-már parodisztikus horror-klisék szikláin. És ha a másfél óra unalom nem lenne elég – annyira nem jó, hogy borzongj, annyira nem rossz, hogy legalább röhögni lehessen rajta –, a végén még egy teljesen indokolatlan, logikátlan és kifejezetten erőltetett "slusszpoénnal" belerúgnak a megfáradt lelkünkbe.

Pozitívumként legfeljebb Naomi Watts lelkiismeretes játékát lehet felhozni, de a karakterét annyira elnagyoltan írták meg, hogy sajnála-

tot csak a színésznő iránt éreztem, amiért ezzel a filmmel kénytelen égetni magát. A szobában hatalmasat alakító Jacob Tremblay tehetségére itt nem volt nagy szükség, de abban a kevés jelenetben, amiben szerepet kapott, jól hozta, amit kellett. A Stranger Things című sorozatból ismerős Charlie Heaton viszont szinte biztos, hogy nem szívesen fogja később feltüntetni ezt a címet a szakmai önéletrajzában, ahogy valószínűleg a pszichológus pszichológusát alakító Oliver Platt nevéről sem ez a film fog elsőként beugrani.

25% Stáblista Rendező: Farren Blackburn Főszereplők: Naomi Watts, Crystal Balint, Oliver Platt Forgalmazó: Big Bang Media Hazai premier időpontja: 2016. november 24.

EXTRA DALRA FAKAD A VÁSZON „És hogy a jövő mit rejt? Azok után, hogy az e hónapban bemutatásra kerülő Kaliforniai álom nézőket és kritikusokat letaglózó módon olvasztotta egybe a műfaji hagyományokat (dal- és táncbetétekkel egyaránt) a kissé melankolikusabb attitűddel, nem tartjuk kizártnak azt, hogy Hollywood ismét musical-lázban ég majd. Kísérletezésre bőven van még terep, csupán a bevállalós rendezők felfedezése vár. Hiszen a világ továbbra sem olyan tökéletesen vidám hely, hogy ne tudjuk maradéktalanul élvezni az eszképizmus ezen válfaját.” >> 78.

SOROZAT: SHERLOCK „A sorozat showrunnere a harmadik évad, a többség számára örömteli csattanója ellenére azt állítja, hogy Sherlock legfőbb nemezise, Moriarty nem biztos, hogy visszatér. „Moriarty halott. Fejbe lőtte magát” – summázta a múlt történéseit Steven Moffat.” >> 82.

FILMKLASSZIKUS: JELENETEK EGY HÁZASSÁBÓL „Akárcsak Ingmar Bergman legtöbb filmje, a Jelenetek egy házasságból sem egy könnyen emészthető darab, de nem azért mert túl sokat kellene törni a fejünket rajta.” >> 84.

FilmMagazin / 77

EXTRA

DALRA FAKAD A VÁSZON Elmélkedés a musicalek mozgóképes életéről. Írta: Sanya08

H

a a musicalről szeretnénk beszélni, akkor jó messzire vissza kell nyúlnunk – egészen a kezdetekig, valahová a némafilmkorszak hanyatlásának idejére. Talán ma már nem látszik a több évtizede apadó felhozatalból, de a musical legalább annyira meghatározó műfajnak számított annak idején, mint amilyennek a másik, kihalás veszélye által fenyegetett zsáner, a western.

A technika elképesztő fejlődésének hála manapság már szinte elképzelhetetlennek hat, hogy volt

78 / FilmMagazin

olyan időszak a mozgókép történetében, amikor a filmek nem hangoztak úgy, ahogy ma hangzanak, sőt: mikor a filmek némák voltak és a szereplők nem hogy nem fakadtak dalra, de még csak beszédhangjukat sem hallhattuk. Lévén azonban, hogy a film fejlődött a legrohamosabban a legrövidebb idő alatt a művészetek közül, a technika és az emberi találékonyság / ambíciók lehetővé tették azt, hogy a határok kicsit kitolódjanak és hogy a nézők valami olyan élményben részesüljenek, amilyenben azelőtt még soha.

A musicalek létrejöttének tehát értelemszerűen előfeltétele volt az, hogy a némafilm hangossá váljék és az olyan neves stúdiók, mint például a Warner Bros., felfedezzék az ebben rejlő lehetőségeket. 1920-ra már többen is kísérleteztek a hanggal magával, de a hallható párbeszédek előtt még inkább a zenei aláfestésre igyekeztek gyúrni (az 1926-os Don Juan című mozi volt az első olyan alkotás, amelyhez készült a teljes játékidőt elfoglaló, a filmhez szinkronizált filmzene), majd lassacskán rájöttek arra is, hogy van még ebben

Illúziórombolónak tűnhet, de az Ének az esőben ikonikus esős jelenetét egy stúdióban rögzítették.

potenciál, melyet ki lehetne használni. Első fecskeként – mind a hangosfilmet, mind a zenés filmet illetően – az 1927-es A dzsesszénekest szokás emlegetni Al Jolson főszereplésével, ami bár jobbára néma, helyenként halljuk beszélni és énekelni is a szereplőket.

A szolid anyagi és szakmai siker ezek után tette a dolgát, az emberek nyitni kezdtek a változás felé, a filmkészítők pedig bátrabban kezdték használni a technológia egyik legbecsesebb adományát: a mikrofont.

1929-re a némafilmet teljesen felváltotta a hangosfilm, a musical pedig ezzel egyidejűleg maga volt a definitív eszképizmus. A közönség valósággal özönlött ezekre a danolá-

szós, vidám, happy enddel megtámogatott filmekre, melyekre szükségük is volt a '29-es gazdasági világválság okozta letargikus állapotot enyhítendő. A mozik előszeretettel vetítették heteken át az újabb és újabb darabokat, ironikus módon egy idő után csömört okozva ezzel a moziba járó embernek – elérve azt, hogy aztán egyes filmekből konkrétan kivágjanak dalbetéteket.

A műfaj hatalmas népszerűsége ezek után kicsit alábbhagyni látszott.

Ezt az állapotot minduntalan igyekeztek megtörni a stúdiók – hol azzal, hogy Broadway szerzőket szerződtettek mozifilmre (Richard Rodgers és Lorenz Hart Love Me Tonight című filmje 1932-ben), hol az-

zal, hogy táncbetétekkel fűszerezték meg a zenés jeleneteket (a FortySecond Street 1933-ban).

Akárhogy is, a musical sikerét igyekezett minden egyes stúdió meglovagolni és magáévá tenni, kreálva magának egy-egy a műfajt képviselő sztárszínészt, akinek a nevével eladhatták az adott filmet.

Az RKO a Ginger Rogers – Fred Astaire párossal hódított, a Paramount Bing Crosby-val és Mae West-tel adta el hasonszőrű filmjeit, a 20th Century Fox Shirley Temple-lel próbált szerencsét, míg mondjuk Disney-ék bájos kis rajzfilmjeikkel hódították közönségüket, amelyekben a szereplők – legyenek azok vagy aaranyos kisállatok, vagy emberek –

FilmMagazin / 79

EXTRA

több ízben dalra fakadtak a játékidő során.

Az ötvenes években színre lépő Gene Kelly volt azonban az a személy, akinek köszönhetően vélhetően a mai napig a legtöbb rajongóját tudhatja magáénak ez a műfaj. Nem kis részben köszönhetően az olyan időtálló klasszikusoknak, mint az Ének az esőben (mely Hollywood némafilmről hangosfilmre átállásának átmeneti időszakát „dokumentálja” frappánsan), vagy az Egy amerikai Párizsban. Ezek a filmek a Technicolor áldásos segítségével készültek és lényegében csúcsra pörgették ezt a lenyűgöző, eszképista szórakozásmódot. Ha úgy tet-

szik: a színek, Gene Kelly és az ő elképesztő táncmutatványainak hathatós segédletével újradefiniálták a műfajt, így ha valaki ma a musicalre, mint műfajra gondol: jó eséllyel a fentebb felsorolt filmek jutnak először eszébe.

Az élet persze nem fenékig tejfel a musicalekben sem. Jól bizonyítják ezt az olyan, kissé földközelibb és realisztikus bánásmódot tanúsító alkotások, mint a Judy Garland nevével fémjelzett Csillag születik (1954), ami a sztársággá válás átkos oldalával foglalkozik, de nyugodtan ide sorolhatjuk akár a Hair-t (1979) is, ami szintén egy tragikusabb kimenetelű történetet mesél el

a vietnami háború idejébe ágyazva.

Ekkorra egyébként egyre válogatottabb és szélesebb körű lett a felhozatal: a most felsorolt filmek mellé jutott egy Rómeó és Júlia átdolgozásnak is beillő West Side Story, egy My Fair Lady az elbűvölő Audrey Hepburn-nel, vagy a magának szintén klasszikusi státuszt kiérdemlő Hegedűs a háztetőn, de a Julie Andrews főszereplésével készült A muzsika hangjairól sem illő megfeledkeznünk, a Mary Poppinsról már nem is beszélve.

Mostanra a műfaj iránti lelkesedés valamelyest alábbhagyott (vagy legalábbis a nagyvászon helyett inkább a színpadon hódít), de a westernhez

6 MUSICAL, AMIT MINDENKÉPPEN LÁTNOD KELL

Óz, a csodák csodája (1939)

80 / FilmMagazin

Ének az esőben (1952)

Mary Poppins (1964)

Bár Johnny Depp saját bandával is rendelkezik, a Sweeney Todd forgatása előtt mégis énekleckéket vett, hogy minél jobb legyen a szerepben.

hasonlóan nem tűnt el teljesen. A modern musicaleket sokkalta inkább jellemez egyfajta posztmodern hajlam, illetve az, hogy szembe mennek a konvenciókkal. Lars von Trier az énekesnő Björkkel közösen készített Táncos a sötétben című alkotása kiváló példa erre a szabályfelrúgásra, amely a happy end megtagadásában és a képi megvalósításban (kézikamerás felvételek) nyilvánul meg a leginkább. Tim Burton Sweeney Todd-ja (mely az azonos című musical alapján készült) az 1975-ös keltezésű The Rocky Horror Picture Show-hoz hasonlatosan horrorba oltja a danolászást (ami szintén rendhagyó párosításnak

mondható), de érdekes kísérlet volt az is, amikor a neurotikus new yorki karaktertípusokról előszeretettel regélő Woody Allen tett egy kirándulást a műfajban a Varázsige: I Love You című dolgozatával (mely azért valamelyest hagyományosabbnak nevezhető az imént felsoroltakkal ellentétben).

Az, hogy a zsáner nem halt ki teljesen persze az olyan hatalmas világsikereknek köszönhető, mint amilyen például a Chicago volt 2001ben (Rob Marshall rendező azóta Fellini 9 és ½-ét is próbálta megzenésíteni, de törött bicska lett a vége), vagy Baz Luhrmann kultikussá vált, színpompás, ízlésesen giccses

A muzsika hangja (1965)

Táncos a sötétben (2000)

és szívszorító darabja, a Moulin Rouge (Nicole Kidman és Ewan McGregor főszereplésével). És hogy a jövő mit rejt? Azok után, hogy az e hónapban bemutatásra kerülő Kaliforniai álom nézőket és kritikusokat letaglózó módon olvasztotta egybe a műfaji hagyományokat (dal- és táncbetétekkel egyaránt) a kissé melankolikusabb attitűddel, nem tartjuk kizártnak azt, hogy Hollywood ismét musical-lázban ég majd. Kísérletezésre bőven van még terep, csupán a bevállalós rendezők felfedezése vár. Hiszen a világ továbbra sem olyan tökéletesen vidám hely, hogy ne tudjuk maradéktalanul élvezni az eszképizmus ezen válfaját.

Moulin Rouge (2001)

FilmMagazin / 81

SOROZAT

Ismét egy fél évezrednek kellett eltelnie ahhoz, hogy kimondhassuk: jön a Sherlock legújabb évada! Írta: Török Tamás

A

BBC Sherlockjának mind a mai napig hatalmas a rajongótábora, annak ellenére, hogy e remek sorozatból jobb esetben is egy-kétévente kapunk egy háromrészes évadot. Ezen időszak hamarosan beköszönt, ugyanis január elején folytatódik a modern Sherlock Holmes (Benedict Cumberbatch) és John Watson (Martin Freeman) története.

82 / FilmMagazin

Ami talán sokak számára meglepő lehet, az az, hogy a sorozat rendezője, írója és showrunnere a harmadik évad, a többség számára örömteli csattanója ellenére azt állítja, hogy Sherlock legendás nemezise, Moriarty nem biztos, hogy visszatér. „Moriarty halott. Fejbe lőtte magát, meghalt.” – summázta a múlt történéseit Steven Moffat az Empire magazin interjújában. Természetesen,

ismervén az úr személyét, könnyen előfordulhat, hogy csak húzza a nézőket, ám ha mégsem, akkor szükség lesz egy új ellenségre. Habár még forgatási képeken sem láthattuk, azt azért már mégis tudjuk, hogy ezt az új gonosztevőt a nagynevű Toby Jones fogja megformálni.

Ismerkedjünk az új névvel: Culverton Smith. Moffat elmondása szerint Smith az „eddigi legkegyetlenebb

Ha nem bírod a várakozást, nézd meg a The Abominable Wife (A szörnyű mennyasszony) című epizódot, mely januárban debütált a tévében.

TÉNYLEG VÉGET ÉR? Benedict Cumberbatch remek hírrel tudott szolgálni azon aggódó rajongók számára, akik attól rettegtek, hogy a BBC szériája, a Sherlock, a negyedik évaddal befejeződne. Cumberbatch elárulta, hogy a sorozat egy ideig még biztos nem fog a végéhez érni, és azt is kiemelte, hogy a stáb mennyire szeret ezen a projekten dolgozni. Azt viszont ő sem tagadta, hogy a színészek sűrű forgatási menetrendje miatt a nézők ezentúl jóval ritkábban találkozhatnak majd a modernkori Holmesszal és Watsonnal.

karakter, akit valaha írtunk.” A sorozatban Jim Moriarty mellett egy másik, szintén karakteres gonosz is szerepet kapott már, nevezetesen a Lars Mikkelsen által megformált Charles Magnussen. A hideg, leginkább egy cápához hasonlítható férfi azonban még a háromrészes évadokhoz képest is méltatlanul kevés játékidőt kapott ahhoz, hogy egy Moriartyhoz hasonló nemezis születhessen.

Az eddigi információk szerint Smith egy rab, aki meggyilkolja unokaöccsét és magát Sherlockot is megpróbálja eltenni láb alól. Az események során Smith egy halk, nyugodt karakter látszatát fogja kelteni, ám egy rendkívül nyugtalanító személyiség bújik meg a felszín alatt. „Remélem Toby-t nem sértem meg ezzel, de fizikailag is képes fenyegető jelenség lenni.” – mondta Moffat, majd a sorozat társkészítője és Mycroftja, Mark Gatiss hozzátette: „Emellett Toby karaktere elképesztően vicces. A kettő együtt pedig rémisztő tud lenni.”

Hajózzunk el egy kicsit a gonosz vizekről, és beszéljünk a Sherlockkal foglalkozó közösségi oldalak újdonsült aprócska sztárjáról, John és Mary Watson (Amanda Abbington) kisbabájáról. „Tagadhatatlan, hogy a baba megváltoztatja majd John és Sherlock kapcsolatát." – mondta a Watson-t alakító Martin Freeman. „John számára, ahogy azt sejthetik, nem lehet semmi és senki fontosabb, mint a felesége és gyermeke. – veszi át a szót Benedict Cumberbatch. – Sherlock mindezt pedig enyhe közönnyel veszi tudomásul." A harmadik évadban Sherlock olykor meglepően nyílt volt Johnnal szemben, a két férfi barátsága ezzel pedig már nem csak tettekben, de szavakban is megmutatkozott, ami Sherlock Holmes esetében nagyobb szó, mintha fordítva történt volna.

Habár senki sem szeretné, a sorozat készítői figyelmeztettek, hogy előfordulhat, a most következő negyedik évad lehet az utolsó. „Temérdek mennyiségű leszámolásnak leszünk a tanúi, de nevezhetjük ezeket akár törlesztésnek is.” – árulta el Cumberbatch. Azt pedig a komorabb hangulatú előzetes és képek alapján sejthetjük, hogy a többségük nem lesz örömteli. „Egy rendkívül kemény kaland vár Sherlockra és Johnra, amiben a poklok poklát is meg fogják járni.” – mondta Moffat.

A harmadik évadot korábban rengeteg kritika érte azzal kapcsolatban, hogy minőségi forgatókönyvírás helyett a készítők inkább egy „fanservice”-t csináltak Sherlock visszatéréséből, és szerethetjük bármenynyire is a BBC sorozatát, ez bizony egy teljesen jogos észrevétel és egyben kritika volt. Amennyiben az utolsó felvonás előtt állunk, Moffatnak és Gatissnek mindent bele kell adnia, hogy az első (két) évad zsenialitásához méltó lezárást írjanak a sorozathoz.

Ezzel szerencsére a sorozat készítői is tisztában vannak: „Szinte mindennek ki fogjuk tenni őket [Sherlockot és Johnt], – mondta Moffat az Entertainment Weeklynek. – Leginkább egy érzelmi hullámvasúthoz tudnám hasonlítani az egészet. Remélhetőleg szerethető és szórakoztató lesz majd, olyan, amilyen a sorozat mindig is lenni akart. Tény, olykor kemény lesz.

Talán ez a legjobb szó rá. Egy keményebb, komolyabb évad.”

A levegőben lógó kérdés miatt, miszerint ezek lesznek-e az utolsó Sherlock részek a BBC sajátos stílusában, az elvárások nagyobbak, mint valaha. Ami egészen egyértelmű, hogy Moffaték letettek az előző évad könnyedebb, bohókásabb hangvételéről, és egy annál sokkal komorabb, nagyobb szabású három rész szemtanúi leszünk.

FilmMagazin / 83

FILMKLASSZIKUS

JELENETEK EGY HÁZASSÁGBÓL Ha valaki tényleg egy remek tv sorozatot szeretne nézni, az ritkán keresgél a ’70-es évek felhozatalában, s még kevésbé fordítja figyelmét Európa felé. Bár igaz, hogy a ’90-es években és napjainkban több figyelemreméltó skandináv teleregény született, de az igazi hazája a műfajnak a tengerentúlon keresendő. Hogy most mégis Svédország felé fordul a tekintetünk, az Ingmar Bergmannak köszönhető, aki 1973-ban leforgatta saját regényéből munkássága egyik legkiemelkedőbb alkotását, a Jelenetek egy házasságbólt. Írta: Paulkemp

A

hat rövid részből álló történet természetesen akár egy hosszabb egész estés filmként is értelmezhető, de a svéd televízió minisorozatként mutatta be Marianne és Johan házasságának elég triviális történetét. A két sikeres, jómódú emberrel nem egy általános szituációban találkozunk, hiszen otthonukba egy stábbal együtt érkezünk meg, akik éppen tökéletes házasságukról készítenek egy anyagot. Egy rövid interjún keresztül ismerkedünk meg Johannal a maga-

84 / FilmMagazin

biztos, nagyhangú férfival és Marianne-nal, a csendesebb, visszahúzódóbb nővel. Hogy aztán egy szűk három óra alatt teljesen a szívünkhöz nőjenek, s közben szembesüljünk a jóléti társadalom egyik legnagyobb problémájával, a konvencionális házasságok csődjével.

A legfontosabb kérdés talán csupán annyi, hogy képes-e két ember egymás mellett egy egész életet eltölteni, s mind intellektuálisa, mind szexuálisan párja lenni a másiknak eközben? Milyen kapocs van egy

gyermek és a szülei között, s mi történik, ha mindezt az egyik fél teljesen váratlanul felrúgja? Hogyan változnak folyamatosan, mondjuk jelenetről-jelentre az erőviszonyok a felek között és hogyan élik ezt meg?

Mindezt pedig ködösítés nélkül járja körbe Bergman, a szinte kétszereplős történetben „hőseink” teljesen emberiek, teljesen hétköznapiak. Pontosan ugyanúgy csacsognak, isznak, esznek, szeretkeznek, veszekszenek, gyereket nevelnek és élik a mindennapokat, mint akárki

Bergmannak hosszú időbe telt, míg regényét a vászonra adaptálta: csak a forgatókönyvírással három hónapot bíbelődött.

IDÉZETEK A FILMBŐL Johan: Hadd mondjak valami banálist. Mi érzelmi analfabéták vagyunk. Mindent megtanultunk az emberi testről, és a pretoriai mezőgazdaságról. Tudjuk, hogy az átfogó a négyzeten egyenlő a befogók négyzetének az összegével, meg minden, de egy árva hangot sem tanultunk a lélekről. Hihetetlenül tudatlanok vagyunk saját magunkat illetően.

Marianne: Csodálkozva konstatáltam, hogy nem tudom,valójában ki vagyok. Egész életemben mások utasításai szerint cselekedtem, ameddig csak vissza tudok emlékezni. Mindig engedelmes, jól nevelt, szinte együgyű voltam.

>> MILYEN KÖZÖTT, S

KAPOCS VAN EGY GYERMEK ÉS A SZÜLEI MI TÖRTÉNIK, HA MINDEZT AZ EGYIK FÉL TELJESEN VÁRATLANUL FELRÚGJA? HOGYAN VÁLTOZNAK FOLYAMATOSAN AZ ERŐVISZONYOK A FELEK KÖZÖTT ÉS HOGYAN ÉLIK EZT MEG? << más. Ehhez a remek forgatókönyvön kívül (melyet Bergman három hónap alatt írt meg, de szinte egész élete tapasztalatát belesűrítette) szükség volt még Liv Ullmann (Marianne) és Erland Josephson (Johan) zseniális alakítására, hisz olyan természetességgel mutatják meg a nőt és a férfit, hogy az egyszerre letaglózó és csodálatos élmény.

Talán nem csoda, hogy Svédországban hirtelen sok munkája akadt a házassági tanácsadóknak a hetvenes években, sőt Bergmannak telefonszámot kellett változtatni, hogy így csak az utcán kérjenek tőle folyamatosan tanácsokat a párkapcsolatokhoz. De mi is történt ebben az időszakban ott északon?

Nagyjából ugyanaz, mint a világ nyugati felén mindenhol. A szexuális forradalom után a vallásosság magunk mögött hagyása közben az egy életre szóló igenek már nem azt jelentették, mint korábban (azt, hogy az anglikán egyház már sokkal hamarabb rábiccentett erre, azt a speciális körülmények miatt hagyjuk).

Sőt erre a jólét és az unalom, a megszokások és a rutin csak rátesz egy lapáttal, s eljutunk arra a pontra, ahol már sem gyermek, sem érzések nem képesek egy helyben tartani a feleket.

Még olyanokat sem, mint a tökéletesnek kikiáltott házaspárt, akiknek látszólag sem kommunikációs problémájuk, sem anyagi gondjaik nincsenek. Bár kérdés, mint ahogy a filmben is elhangzik, hogy e kettő közül melyik a fontosabb, vagy melyik milyen hatással is van pontosan egy kapcsolatra. Melyről mind a válási ügyekre szakosodott ügyvédnő, mind az egyetemi kutató kifejti véleményét, s roppant mód úgy tűnik ez alapján, hogy sem saját szituációjukkal, sem az említett témákkal nincsenek tökéletesen tisztában.

Míg Marianne a kommunikáció fontosságát hangsúlyozza, s úgy véli, ők tökéletesek ebben, addig férje ki nem állhatja a folyamatos csacsogását. S Johan elképzelése az anyagiak és a házasság kapcsolatáról is könnyedén kikezdhető, sőt talán pont az ellenkezője lesz az

Johan: Mi ketten elkényeztettük egymást. Mi elmenekültünk egy hermetikusan zárt létezésbe, egy bekerített övezetbe, ahol védettek voltunk, és működött. Végül oxigén-hiányban kimúltunk.

igaz, hiszen könnyen kijelenthető – némi sztereotipizálással –, hogy az anyagi szűkösség nagyobb egységbe kovácsolja a feleket, mint a jólét.

Na és persze még ott van a szerelem, mely nagyon úgy tűnik, hogy ott a fagyos északon ritka vendég, vagy legalábbis a fel-feltűnő karakterek történetein keresztül nem úgy tűnik, hogy tényleg része annak a polgári körnek, melybe betekintést enged a nézők számára Bergman. Mert ráadásnak a férfin és a nőn kívül a filmben ott lapul a ’70-es évek teljes korlenyomata, amely talán még megrázóbb, mint a végül csak happy end-del záródó történet.

Akárcsak Ingmar Bergman legtöbb filmje, a Jelenetek egy házasságból sem egy könnyen emészthető darab, de nem azért mert túl sokat kellene törni a fejünket rajta. Annyi viszont biztos, hogy Bergman meglátásai ma talán még inkább helytállóak, mint bő 40 évvel ezelőtt. Én kötelezővé tenném a házasodni készülő fiatalok számára, de figyelem: nem egy könnyed vasárnap délutáni filmről beszélünk!

FilmMagazin / 85

KÖV. HÓNAP

AZ ÉJSZAKA TÖRVÉNYE Legutoljára 4 évvel ezelőtt állt a kamera mögött Ben Affleck, ekkor egy igen maradandó alkotást készített Az Argoakció címén és a díjeső sem kímélte, ugyanis többek között a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat is megkapta, persze nagyon is jogosan. Színészi alakításai, csupán néhány alkalommal tudtak kiemelkedőek lenni, ellenben rendezői és forgatókönyvírói munkásságával, melyek évről évre érettebbé, kiforrottabbakká váltak. Az Argo-akcióval sikerül beírnia magát Hollywood legfigyelemreméltóbb rendezői közé és azóta figyelem kíséri legközelebbi megmozdulását.

Az éjszaka törvényében az Argo-hoz hasonlóan ismét magát rendezi majd, ám az 1970-es évek Iránja helyett az 1920-as szesztilalom idejére az akkoriban dúló szervezett bűnözés bölcsőjébe kalauzol el bennünket.

A NAGY FAL A Nagy Fal az előzetese után sajnos máris céltáblává vált, ahogy korábban már olyan sok film. A történet elvileg a Kínai nagy fal "valódi" célját fedi fel, vagyis igazából valamiféle szörnyeket hívatott távol tartani, és a film főszerepére megint egy fehér férfit, Matt Damon-t választottak, miközben semmi nem ad okot a jelenlétére és mindenki más távolkeleti származású. A kérdés persze jogos, de mielőtt bárki is ítélkezne, talán előbb illene látnunk a filmet, hisz például Tom Cruise sem csak úgy odapottyant Japán közepébe.

Ehhez érdemes hozzátenni, hogy valószínűleg azért valósulhatott meg egyáltalán a film, mert a rendező képes volt felmutatni valamit a producereknek, amivel el lehet adni a filmet és bármennyire is húzzák az emberek a szájukat, ez részben Matt Damon lesz.

86 / FilmMagazin