decemberi FilmMagazin

ÖSSZEÁLLÍTÁS: ÍME 2012 LEGJOBBAN VÁRT FILMJEI!

FilmMagazin 2011. december

CSIZMÁS, A KANDÚR FIFTI - FIFTI JACK ÉS JILL AZ ÉLET FÁJA PÉNZCSINÁLÓ

MISSION

IMPOSSIBLE 4

KEDVES OLVASÓK! A

zt hiszem sikerült méltóképpen zárni a 2012-es esztendőt. Idei utolsó lapszámunkban ugyanis annyi jóságot sikerült belezsúfolnunk, amennyit gyakran két hónap alatt sem. Rögtön kezdésnek kaptok egy nagy (12 oldalas) összeállítást 2012. legjobban várt filmjeiről. Ezt követi két exkluzív háttércikk a Táncoló talpak 2-ről és (az év legrosszabb filmjének kikiáltott) Jack és Jillről. Megvizsgáltuk a Paranormal Activity sorozatot, kiderül mitől volt sikeres az első rész KERESS MINKET FACEBOOKON IS, HOGY IDEJÉBEN ÉRTESÜLJ MINDENRŐL!

és hogy mi romlott el a folytatásokban. Kiemelten foglalkozunk a Mission Impossible legújabb részével, ehavi fő kritikánk pedig a Csizmás, a kandúr, de olyan remekművek csúsztak be még mellé, mint a Pénzcsináló, Az élet fája, vagy éppen a Fifti-fifti. Visszatér a Sorozat rovatunk is, ezúttal a magyar gyártású, HBO által forgalmazott Társas játékról lesz benne szó, Filmklasszikusunk pedig sokak kedvenc vietnámi filmje, az Acéllövedék lett. Egyetlen szívfájdalmunk, hogy a Mission Impossible legújabb részét sajtóvetítés keretei között mi is csak a premier előtt két nappal láthatjuk, az pedig már jóval lapzártánk után van, de sebaj, weboldalunkon, de legkésőbb a januári számunkban kiemelten fogunk foglalkozni vele, mert jó kis akciófilmnek tűnik így első ránézésre. Mi maradt még hátra? Hát a legfontosabb: mivel idén most találkozunk utoljára, engedjétek meg, hogy az egész szerkesztőség és az összes munkatárs nevében boldog, békés karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag új évet kívánjak minden kedves olvasónknak! Találkozunk a következő esztendőben, 2012-ben!

CÍMLAPSZTORI: „A történet hozza az elődök színvonalát, sőt, ahogyan az folytatások esetében is lenni szokott, talán minden eddiginél szemkápráztatóbb látványra, összecsapásokra, világméretű összeesküvésekkel tarkított, izgalmas, adrenalindús és csavaros 132 percre számíthatunk. Huntnak és csapatának rögtönöznie kell, ha életben akar maradni.” >> 38.

IMPRESSZUM Főszerkesztő: Bokori Balázs Online főszerkesztő: Szabados Melinda (Veszják) Munkatársak: Csernák Ákos, Fekete Felícia, Hannibál, Hompola Júlia V. (Vampka) Madura Gábor (iverson2), Tréfás Hajnalka (Kovácsné), Horváth Krisztián (Kóczy), Kovács Beáta (Zaphier), Kónya Sándor (Sanya08) , Mocanu Attila, Verebélyi Tamás (Spike) Segítőink: Molnár Krisztina (Budapest Film), Bartók Anna (Fórum Hungary), Csillag Zita (InterCom), Pataki Andrea (UIP Duna Film), Laska Pál (Mokép) Elérhetőség: www.tollal.hu és www.filmmagazin.web4.hu Következő szám tervezett megjelenés: 2011. január 8.

2 / FilmMagazin

HÁTTÉR

2012 LEGJOBBAN VÁRT FILMJEI Ahogy azt már rutinosabb olvasóink megszokhatták, decemberi számunkban ismét elkészítettük a szokásos nagy filmelőzetesünket. A lista impozáns és elöljáróban csak annyit, hogy a 2012-es termés összehasonlíthatatlanul jobb lesz a 2011-es felhozatalnál! Írta: Vampka, alien, kóczy

SUSZTER, SZABÓ, BAKA, KÉM Mire ezeket a sorokat olvassátok, már ismét lehet kapni a film alapjául szolgáló regényt (régen Az árulás címen futott), amit a kiváló John Le Carré, a kémtörténetek koronázatlan királya vetett papírra. A történet szerint az angol titkosszolgálat berkein belül egy áruló található, aki magá-

4 / FilmMagazin

nak a szovjet kémfőnöknek, Karlának jelenti a Köröndben történő eseményeket. Az áruló elfogására George Smiley-t (Gary Oldman) kérik fel, aki a különleges vallatási technikájának köszönhetően képes mindenkiből kicsikarni az igazságot… A film sikere elképesztő, a kritikusi vélemények között csak pozitívat

olvasni, Gary Oldman alakítása kapcsán pedig mindenki az Oscar-díjról suttog. A könyv egyébként az úgynevezett Karla-trilógia első része, remélhetőleg nemsokára a történet remekül sikerült folytatásait (Hajsza, Csapda) is nagyvászonra adaptálják majd! Hazai bemutató: 2012. január 26.

TOTAL RECALL - EMLÉKMÁS Lassan, de biztosan készülget az Emlékmás remake-je. A rendező Len Wiseman, míg a főszereplő Colin Farrell, a két legfontosabb női karakter, azaz Lori és Melina Kate Beckinsale (aki egyébként a rendező Wiseman felesége) és Jessica Biel lesz, főgonoszként pedig Bryan Cranston fog majd feltűnni. Láthatjuk még Bill Nighy-t is, ő az ellenállás vezetőjét alakítja. Egyébként korábban ő is (és amúgy Kate Beckinsale is) dolgozott már együtt a rendezővel az Underworld első két részén. Fontos azonban megjegyezni, hogy a készítők nem a Schwarzenegger féle filmet fogják remakeelni, hanem Philip K. Dick regényét dolgozzák fel újra, éppen ezért eltérések is lesznek a 1990-es filmhez képest. Hazai bemutató: 2012.

AMERICAN REUNION Jövőre érkezik az Amerikai Pite sorozat 4. része is! Amerikai Pite 4?

Megint? Jogosan merül fel az öszszes hasonló típusú kérdés, ugyanis egy Amerikai Pite 4-et már láttunk, sőt, azóta a hetedik részig is eljutott a sorozat, így valóban számon kér-

hető a címválasztás. A rejtély kulcsa abban leledzik, hogy az "Amerikai pite bemutatja" néven futó ballépések röpke mellékágak voltak csupán, nem a szintén igen felejthetőre sikerült harmadik rész egyenes ágú leszármazottai. Erre utal egyébként a címben szereplő Reunion szó is,

hiszen a mostani menetre visszatér az eredeti szereplőgárda összes tagja, így ismét találkozhatunk minden fontosabb karakterrel. A trailerek és a képek egyelőre bíztatóak, meglátjuk mi fog kisülni a kész produktumból. Hazai bemutató: 2012. április

FilmMagazin / 5

HÁTTÉR PROMETHEUS A Ragadozók tavalyi sikeres visszatérése új életet lehelt a szörnyfilmek kissé leáldozóban lévő műfajába.

Ridley Scott látva a közönség pozitív visszajelzéseit egyből be is jelentette az Alien-filmek előzményeit feldolgozó Prometheust, a főszerepekre pedig olyan sztárokat sikerült megnyernie, mint Logan MarshallGreen, Noomi Rapace, Michael Fassbender, Idris Elba vagy éppen Charlize Theron. A történetet egyelőre hétpecsétes titokként őrzik, találgatni pedig felesleges lenne, így várnunk kell, míg maguk az alkotók elő nem hozakodnak valami érdemleges információval. Ridley Scott egyelőre csak annyit erősített meg, hogy a film vége valahogy össze fog kapcsolódni az első Alien-filmmel.

Hazai bemutató: 2012. nyár

SHERLOCK HOLMES 2 - ÁRNYJÁTÉK Guy Ritchie a Spílerrel történő viszszatérése után kemény fába vágta a fejszéjét: megpróbálta a maga képére formázni Sherlock Holmes múlt századi figuráját. A film nem csak anyagilag volt sikeres, de a színész-

6 / FilmMagazin

választásnak (Robert Downey Jr. és Jude Law remek párost alkottak) és a páratlan akciójeleneteknek köszönhetően még a legelvakultabb kritikusok sem fanyalogtak. Januárban tehát érkezik a folytatás, amelyben az ismert detektívnek egy igazán ádáz ellenséggel kell majd meg-

küzdenie: Moriaty professzorral. A szereplőgárda kibővült (Noomi Rapace-szal, Jared Harrisszel, Eddie Marsannal és Stephen Fryjal), de lesznek visszatérő alakok is (pl. Rachel MacAdams), szóval a szórakozás garantált! Hazai bemutató: 2012. január 5.

CORIOLANUS Mi lett volna akkor, ha William Shakespeare nem 1564. áprilisában születik, hanem pár évtizeddel ezelőtt, világhírű műveinek történetét pedig XXI. századi környezetbe bugyolálva tárja az olvasók és a színházba járók elé? Valószínűleg erre már sosem fogunk választ kapni, viszont Ralph Fiennes eljátszott a gondolat és ennek szellemében adaptálta filmvászonra Shakespeare egyik kevésbé ismert művét, a Coriolanust. Coriolanus eredetileg egy sikeres római hadvezér volt, ám a hatalomra törő politikusok száműzték őt Rómából, ő pedig csak ősi ellenségénél, Afidiusnál talált biztonságos menedéket. A két férfi szövetséget kötött, hogy együtt, összefogva le tudják igázni Rómát. Fiennes filmjében azonban nem kardok csattognak, hanem gépfegyverek ropognak és nem nyilak záporoznak, hanem gránátok pattognak. Érdekes vállalkozás, felkeltette az érdeklődésünket! Hazai bemutató: 2012.

HADAK ÚTJÁN Az első világháború idején járunk, Albertet és gyönyörű lovát elszakítja egymástól a világégés szörnyű eseménysora, a lovat a francia hadsereghez küldik a frontra és bár Albert még fiatal katonának, ő is bevonul, hogy megmentse „barátját” a biztos pusztulástól. A történet alapját Michael Morpurgo 1982-es gyereknovellája adja, melyből már színpadi adaptáció is készült, ráadásul annak bizonyos elemeit Spielberg is felhasználta a filmjéhez. Reméljük végeredményként egy giccsmentes alkotást fogunk majd kapni! Hazai bemutató: 2012. február 2.

CARNAGE Úgy tűnik Roman Polanski-t nem törte meg a börtönbüntetése, hiszen az azóta készített Szellemíró is már egy nagyszerű film volt, a Carnage pedig úgy tűnik még arra is rátesz egy-két lapáttal. A történet alapját a God of Carnage című színdarab szolgáltatja és arról szól, ahogy két család próbálja egymás között megbeszélni a problémáikat, kevés sikerrel, mindebből pedig egy ütős kis fekete komédia kerekedik ki. A szereplőgárda impozáns (John C. Reilly, Kate Winslet, Jodie Foster, Christoph Waltz), a film pedig nagyon várós!. Haza bemutató: 2012.

ALBERT NOBBS Úgy tűnik a jövő év a két legnagyobb hollywoodi díva, Meryl Streep és Glenn Close összecsapásáról fog majd szólni, hiszen mindkét színésznő olyan szerepet vállalt el, amellyel egyértelműen az Oscar-díjat célozták meg maguknak. Close az Albert Nobbs-ban egy olyan asszonyt alakít, aki a munkalehetőség reményében férfi ruhát ölt, a hangját eltorzítja, mellét leszorítja, valódi személyiségét pedig letagadja. Mikor az őt körülvevő társadalom rájön a csalafintaságra, rájön, hogy nőként többé már nem képes élni. Hazai bemutató: 2012.

FilmMagazin / 7

HÁTTÉR BOSZORKÁNYVADÁSZOK Nem, nem a hasonló című Nicolas Cage rettenetről van szó, amely egy évvel ezelőtt a hazai mozikba is befukarkodott, hanem egy annál jóval meglepőbb és izgalmasabb vállalkozásról, melyhez foghatót eddig még nem láthattunk: 15 év telt el a hírhedté vált mézeskalács-eset óta, Jancsi és Juliska felnőttek és előléptek boszorkányvadásznak, így keresve meg a mindennapi betevőjüket. Azonban mesei átfedésről szó sem lesz: „A gyerekeket nem árt majd otthon hagyni, mert erősen korhatáros akciófilmről van szó, amely tele van horrorelemekkel, miközben a fekete humornak is fontos szerep jut - magyarázza Tommy Wirkola norvég rendező, aki a Náci zombik című kultuszfilmmel írta be magát horrorparódiák történetébe.

Legújabb projektje ráadásul 3D-ben kerül a nagyvászonra, Gemma Arteton és Jeremy Renner főszereplésével. Hazai bemutató: 2012. március 1.

JOHN CARTER Úgy tűnik a Pixar nagyra becsült szakemberei kezdenek átlovagolni az animációs filmek világából az élőszereplős filmekhez, hiszen Brad Bird (Mission Impossible 4) mellett egy másik pixaros rendező is élőszereplős nagyjátékfilmmel jelentkezik. Andrew Stanton előéletét (Némó nyomában, Wall-E) áttanulmányozása után bizakodva tekinthetünk a John Carterre, ám a banálisnak tűnő sztori és a bizarr képi világ mégis fenntartásokat ébreszt bennünk.

Marson kitörő polgárháború furcsa lények között, melyet csak egy „odatévedő” 19. századi legény képes eldönteni? Egyáltalán, érdekel ez minket? Hazai bemutató: 2012. március 8.

8 / FilmMagazin

THE DANGEROUS METHOD Úgy tűnik jövőre el leszünk látva olyan adaptációkkal, amelyek egy színdarab alapján készültek, hiszen ebbe a kategóriába tartozik David Cronenberg legújabb filmje is, mely Christopher Hampton The Talking Cure című darabjára épül. A film Sigmund Freud (Viggo Mortensen) és hű (?) tanítványa, Jung (Michael Fassbender) szakmai viszonyát és magánéletét mutatja be, melyben kiemelkedő szerepet kap a két férfi Sabina Spielrein-hez (Keira Knightley) fűződő viszonya is. Érdekes szerelmi háromszögnek lehetünk tehát tanúi veszélyes kísérletekkel és lehengerlő színészi játékkal megspékelve. Hazai bemutató: 2012. március 8.

THE ARTIST Az ember azt gondolhatná, hogy a film több mint egy évszázados története során már bőven túlléptük a fekete-fehér némafilmek időszakát, a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy az elmúlt esztendő egyik legjobb filmje pont ilyen eszközökkel készült - kár, hogy mi csak 2012ben láthatjuk, ha egyáltalán, hiszen hazai forgalmazója még nincs a filmnek. Michel Hazanavicius rendező bemutatja, mit éltek át a némafilmkorszak legnagyobb sztárjai, amikor rádöbbentek arra, hogy a hangosfilmek térhódítása következtében elveszíthetik addig befolyásoltságukat, a főszereplő Jean Dujardin pedig Cannes-ban díjat kapott alakításáért. Hazai bemutató: 2012.

VÉDHETETLEN Denzel Washington és Ryan Reynolds főszereplésével készíti Daniel Espinosa, a tavaly nálunk is bemutatott Instant dohány rendezője, legújabb filmjét. Az eredeti angol címben szereplő Safe House kifejezés arra a házra utal, ahol a CIA a koronatanúit őrzi egészen a kihallgatásig, ám amikor ezen a házon rajtaütnek, a fiatal, feltörekvő CIAügynöknek menekülnie kell a rendkívül veszélyes fogollyal együtt, akinek az őrzését rábízták. Meglátjuk mi fog kisülni belőle. Hazai bemutató: 2012. február 16.

SHAME Azt már két éve, az Éhség bemutatója óta tudjuk, hogy Michael Fassbender remek színész, Steve McQueen pedig nagyszerű rendező, így a közös munkáikra mindig érdemes lesz odafigyelni. Fassbender ezúttal egy szex-függő alakot játszik, akihez odaköltözik a rendkívül vonzó húga (Carey Mulligan) és ez a fordulat a férfi életében rendkívül szégyenletes dolgokhoz fog majd vezetni. Érdekesség a filmmel kapcsolatban, hogy Amerikában a legsúlyosabb korhatár besorolási sávba sorolták. Hazai bemutató: 2012.

RED TAILS Úgy tűnik Amerikában ismét felkapott téma lett a négerek helyzete, ugyanis A segítség után a Red Tails már a második film ami rövid idő alatt elkészül ebben a témában.

Csakhogy, amíg A segítségben a kertváros szolgáltatta a környezetet, addig a Red Tailsben a második világháború, ahol a Tuskegee program színes bőrű pilótáinak semmibevételét figyelhetjük végig egészen addig, amíg be nem bizonyítják rátermettségüket és hazaszeretetüket fehér kollegáiknak Hazai bemutató: 2012.

BOROTVAÉLEN Kifejezetten izgalmasnak ígérkezi Asger Leth legújabb filmje. A Sam Worthington által alakított new york-i zsaru éppen ugrani készül egy felhőkarcoló sokadik emeletének ablakából, az ügyhöz kirendelt pszichológusnőnek (Elizabeth Banks) pedig az a feladata, hogy lebeszélje az delikvenst az öngyilkosságról. A látszat azonban csal, öngyilkossági kísérletről szó sincs, sokkal bonyolultabb dolgok vezettek az események ilyen módú alakulásához. A felütés tehát nem rossz, reméljük hogy sikerül kiaknázni az ötletben rejlő potenciálokat. Alig több, mint egy hónap múlva kiderül, mi bizakodunk! Hazai bemutató: 2012. január 13.

UTÓDOK Az elmúlt évek tendenciáját figyelembe véve remekül megfigyelhető, hogy George Clooney évről évre egyre jobb és jobb alakításokat nyújt (gondoljunk csak a Szirianára, a Michael Claytonra és az Egek urára). Az elemében lévő színész ezúttal Alexander Payne rendezővel állt össze, aki legutóbb 7 évvel ezelőtt készített filmet Kerülőutak címmel.

Matt King (Clooney) mindent megtesz azért, hogy a lányaival való viszonyát rendezze, ám ez csak a felesége hajóbalesete után történhet meg, hiszen ez a szomorú tragédia szolgáltat apropóul az ellentétek félre tételéhez. Keserédes humor és szívmelengető dráma remek keveréke várható. Hazai bemutató: 2012.

LORAX Nagyon tiszteljük a Gru alkotóit azért, mert nem a sikeres filmjükhöz készítenek folytatást, hanem valami teljesen újjal próbálkoznak. A Lorax történetét Dr. Seuss írta, így vérbeli mesefilmről lesz majd szó. A történet két kamasz szerelméről szól, amelyben fontos szerepet játszik majd a Lorax nevű szereplő is, mindez pedig tarka-barka színvilágú hátterek közé ágyazva, Zac Efron és Taylor Swift szinkronhangjával fűszerezve. Hazai bemutató: 2012. március 15.

FilmMagazin / 9

HÁTTÉR

KALÓZÓK - A KÉTBALLÁBAS BANDA Miután a Karib-tenger kalózai sikeresen (pénzügyileg mindenképp, kritikailag már nem annyira) teljesítették legújabb küldetésüket, itt az idő, hogy egy másik kalózcsapat induljon a nézők kegyeinek meghódításáért. A film alapjául Gideon Defoe könyvei szolgálnak, a legfőbb cél pedig az ellenség legyőzése mellett az Év kalóza díj elnyerése lesz majd. Hazai bemutató: 2012. április 5.

BESZÉLNÜNK KELL KEVINRŐL Lionel Shriver azonos című könyvének filmadaptációja már 2005-ben tervbe volt véve, ám a dolog akkor még meghiúsult és csaknem 7 évet kellett rá várnunk, hogy végre zöld utat kapjon. A téma kényes, hiszen iskolában történt gyilkosságokról és ezek következményeiről szól, így teljesen érthető az eddig tartó huzavona. Főszerepben a kitűnő Tilda Swinton, Ezra Miller és John C. Reilly. Hazai bemutató: 2012. február 9.

PSZICHOSZINGLI Amikor Jason Reitman filmet rendez, arra érdemes odafigyelni, hiszen mind a Juno, mind pedig az Egek ura kiemelkedően jó filmnek számított a bemutatásakor. Reitman ezúttal Charlize Theronnal dolgozhatott együtt és egy olyan szerelem történetét vitte vászonra, melynek alapjai a múltban keresendők, ám a kibontakozását megakadályozza egy boldog házasság és néhány nem várt nehézség Hazai bemutató: 2012. március 8.

THE EXPENDABLES 2 Tavaly minden akciófilm-rajongó álma beteljesült, amikor bemutatásra került a Feláldozhatók első része, melyben Stallone összeverbuválta a ’80-’90-es évek legnagyobb sztárjait és amelyben egy jelent elejéig egy filmben szerepelt a Stallone Schwarzenegger - Willis trió. Nyíl-

ván nem kell részleteznem, mekkora jelentősége van/volt ennek a momentumnak a filmtörténelemben…

Na de ne engedjünk a jól eső nosztalgiának, hiszen pár hónap és érkezik a folytatás, amely még grandiózusabb vállalkozásnak tűnik, mint amilyen az elődje volt. Valószínűleg a történet megint csak valamilyen

könnyen támadható indítékot fog szolgáltatni a lövöldözésekhez, de kit érdekel, amikor ismét láthatjuk az első részben megcsodált csapatot Jean - Claude Van Damme-mal és Chuck Norris-szal kiegészülve? Minket aligha fog, az biztos, remegve várjuk már most a premiert! Hazai bemutató: 2012. szeptember

10 / FilmMagazin

THE HUNGER GAMES - AZ ÉHEZŐK VIADALA Suzanne Collins világhírű, részben posztapokaliptikus regénye valahol a Legyek Ura és a Battle Royal közt helyezkedik el történetileg, némi plusz drámával és romantikával fűszerezve. Az adaptációban válogatott, tehetséges színészek bukkannak fel, többek közt az Oscar-díjra jelölt Jennifer Lawrence, mellette az ifjabb Hemsworth fiú, de Woody Harrelson és Lenny Kravitz is megjelennek. Minden rajongó tűkön ülve várakozik, az alkotóknak fel kell kötniük a gatyát, ha nem akarják leverni az igencsak magasra tett lécet. Hazai bemutató: 2012. március 22.

HÁTTÉR JÉGKORSZAK 4: VÁNDORLÓ KONTINENS A Gru alkotóival ellentétben a Jégkorszak alkotói nem unják még a sikeres franchise-ukat, így menetrendszerűen érkezik az újabb rész a kissé megfáradt sorozathoz. A jól ismert szereplők ezúttal tengeri állatokkal és kalózokkal kerülnek összetűzésbe, csak hát lassan már a legviccesebb figurának kikiáltott Motkány bénázásain sem tudunk mosolyogni… Hazai bemutató: 2012. július 12.

G.I. JOE 2: RETALATION Ugyan a G.I. Joe első része anno nem részesült túlzottan pozitív fogadtatásban, viszont azt senki sem vitatta, hogy az agy kikapcsolása után egész jól el lehetett vele tölteni a játékidő két óráját. A csapat ezúttal a már legyőzött Kobránál is veszélyesebb Zartannal fog összecsapni, sokkal jobb hír viszont, hogy Joe Colton tábornok szerepében Bruce Willis is tiszteletét teszi a produkcióban. Hazai bemutató: 2012. nyár

A DIKTÁTOR Sacha Baron Cohen szereti a különc figurák megformálását, ráadásul jól is állnak neki ezek a meghökkentő alakok, így érthető, hogy eddig ezekre koncentrált. Ezúttal a (címben is szereplő) diktátor eljátszására készül, aki minden eszközt megragad azért, hogy népét az örök elnyomása alatt tudhassa. A filmet állítólag Szaddam Husszein valóban (?) létező könyve ihlette, a cselekmény is nagyrészt erre épül. Hazai bemutató: 2012.

ARGO Ben Affleck jó úton halad a Clint Eastwood-dá váláshoz, hiszen ő is sikeres színészből lett még elismertebb rendező. Munkái eddig kifogástalanok, így nem csoda, ha érdeklődéssel várjuk legújabb dolgozatát, mely az iráni forradalomig repít minket vissza, amikor a CIA megpróbálja haza juttatni az ott maradt embereit. A film igaz történet alapján készült, anno még a Wired magazin is megírta. Hazai bemutató: 2012.

DREDD 3D Ismét egy felesleges remake, hiszen már az 1995-ös Sylvester Stallone nevével fémjelzett eredeti sem a szívünk csücske, első ránézésre pedig a folytatás sem lesz az. A főszerepet ezúttal Karl Urban kapta meg, a rendezői stafétabot pedig Pete Travis birtokába került, aki eddig csak az igen két megítélésű Nyolc tanút tudta letenni az asztalra.

Hát… Hazai bemutató: 2012. október 11.

MADAGASZKÁR 3 A Jégkorszakhoz hasonló, ám eddig még csak 2 részt megért animációs sorozatról van szó, melyben a jól ismert csapat az afrikai kalandok után ismét New York felé veszi az irányt, ám ezúttal Monte Carlóban kötnek ki, ahol elkezdi üldözni őket egy rendőr, ráadásul egy cirkuszban új barátokra is szert tesznek. Reméljük több bőrt már nem fognak lehúzni erről a franchise-ról! Hazai bemutató: 2012. június 7.

LOOPER A Terminátorra hajazó sztori középpontjában egy időutazó bérgyilkos áll, aki a legújabb feladatának telje-

sítése közben döbben rá arra, hogy a célszemély, akit ki kell iktatnia, az ő maga. Mit lehet ilyenkor csinálni, hát összefog egykori önmagával és

jól elkeni az ellene összeesküvők száját. Ezúttal Bruce Willis önmagával alkot legyőzhetetlen párost. Hazai bemutató: 2012. szeptember

12 / FilmMagazin

SEVEN PSYCHOPATHS Woody Harrelson, Colin Farrell és Christopher Walken egy akcióvígjátékban rohangálnak, menekülnek és üldöznek, köszönhetően a főszereplő forgatókönyvírónak, akinek egyik haverja ember helyett kutyarablós történetet akar megvalósítani. És nem filmben, hanem a valóságban.

Az év egyik legviccesebb filmjének ígérkezik, jó színészgárdával. Hazai bemutató: 2012.

A BOSSZÚÁLLÓK Az év egyik nagy durranása, eszméletlen színészfelhozatallal, telis tele különféle személyiséggel és múlttal rendelkező szuperhőssel. Nem lehet kispályás az a gonosz, aki hajlandó egy ilyen tesztoszterongárda ellen felvenni a harcot… Vasember, Thor, Amerika Kapitány, Hulk, a Fekete Özvegy és Sólyomszem egy csapatot alkotva próbálja megóvni a világot, Loki is feltűnik a színen, mi pedig nem fogjuk tudni, melyik kedvencünket bámuljuk. Hazai bemutató: 2012. április 26.

FOGADOM Minden évben szükség van sírós romantikus filmekre is, jó kis katarzissal a végén. Reméljük az is egy ilyen lesz, vagy ha mégsem, Rachel McAdams és Channing Tatum bizonyították már színészi tehetségüket, a kémia is biztos meglesz köztük, úgyhogy nem valószínű, hogy unatkozni fogunk. A történet szerint a fiatal házaspár autóbalesetet szenved, amitől a lány elveszíti az elmúlt öt év emlékeit, a férjének pedig újra meg kell hódítania. Jól hangzik. Hazai bemutató: 2012. február 9.

KÉMES HÁRMAS Chris Pine és Tom Hardy elismert CIA ügynökök, akik után döglenek a rosszfiúk, meg persze a nők is. A sors fintora, hogy a két egyébként nem csak kolléga, hanem jó barát is, ugyanabba a szöszibe (Reese Witherspoon) esik bele. A butus hölgynek azonban fogalma sincs róla, hogy egyrészt ismerik és tudnak is a másikról, másrészt kiképzett profik, akiknek a világ megmentése, és nem egymás kicsinálása lenne a feladatuk. Jó színészek, izgi helyzetek. Minden garantált egy pörgős, romantikus vígjátékhoz. Hazai bemutató: 2012.

FRANKENWEENIE Tim Burton két év hallgatás után jövőre több filmmel is jelentkezni fog és talán rá is fért a pihenés, hiszen az Alice Csodaországban közel sem sikerült olyan fényesre, mint amilyen fényes sikerülhetett volna. A Frankenweenie-vel Burton saját 1984-es ötletét dolgozta fel, melynek középpontjában egy, a gazdi által feltámasztott kiskutya áll. A látványvilág hozza a Burton-től megszokottat, reméljük a minőség is A halott mennyasszonyt idézi majd! Hazai bemutató: 2012. október 4.

FilmMagazin / 13

HÁTTÉR J. EDGAR Clint Eastwood ismét rendez. Ez már önmagában elengedő ahhoz, hogy egy film felkerüljön a nézendők listájára. A 81 éves színész-rendező ezúttal J. Edgar Hoover életéről készített filmet, aki 1924-től 1972-ig irányította az FBI-t, és nem egészen legális módszereiről vált híressé. A filmben a címszereplőt Leonardo DiCaprio játssza, de rajta kívül fel fog még tűnni Arnie Hammer, Naomi Watts, Josh Lucas, Lea Thompson, Dermot Mulroney, Judi Dench, Jeffrey Donovan és Ryan McPartlin is. Hazai bemutató: 2012.

LINCOLN Befejezve a War Horse (Hadak útján) című filmjét, Spielberg egyből belecsapott a régóta dédelgetett Lincoln-projektjébe. A film az Egyesült Államok 16. elnökének életét fogja majd feldolgozni a polgárháború végétől a rabszolgaság eltörléséig. Az A főszerepet a mindig zseniális Daniel Day-Lewis alakítja majd, partnerei pedig Sally Field, David Strathairn, Joseph Gordon - Levitt, Jackie Earle Haley és Tommy Lee Jones lesznek. Oscar-gyanús öszszeállítás! Várható hazai bemutató: 2012. tél

MEN IN BLACK 3 Akik már hiányolták a Sötét zsaruk feltűnését megnyugodhatnak, jövőre velük is találkozhatunk a mozikban.

A forgatókönyv biztos kezekben van, hiszen a Trópusi viharral befutott Etan Cohen is dolgozott rajta, a szereplők közül pedig visszatér Tommy Lee Jones és Will Smith is.

A történet erősen épít majd az időutazásra, de a cselekmény bizonyos részei 1969-ben fognak játszódni, így többek között megismerkedhetünk K ügynök gyerekkorával (a fiatal K-t Josh Brolin alakítja majd).

Hazai bemutató: 2012. május

A TETOVÁLT LÁNY A nagyon hamar bestsellerré vált Millenium-trilógia svéd változatát már láthattuk, ráadásul a könyv legnagyobb rajongóit kivéve a többségünk meg is volt vele elégedve, így David Fincher rendezőnek nem lesz könnyű dolga, ha túl akarja szár-

nyalni a svédek produkcióját. A legnagyobb rizikófaktort a színészválasztás okozza, hiszen Noomi Rapace remek választás volt anno Lisbeth Salander szerepére, kérdés, hogy Rooney Mara fel tud-e nőni, esetleg túl is tudja-e szárnyalni azt az alakítást. Mindent összevetve mi

azért reménykedünk, hiszen David Fincher egyik legnagyobb klasszikusa (Hetedik) csaknem azonos műfaj képviselője, így vélhetőleg a rendezéssel, a stílussal és a hangulatkeltéssel nem lesz probléma. Jövő hónapban kiderül, megérte-e várni!

Hazai bemutató: 2012. január 21.

14 / FilmMagazin

A SÖTÉT LOVAG - FELEMELKEDÉS Christian Bale és Christopher Nolan utoljára állnak össze, hogy befejezzék a legeredményesebb Batman-trilógiát. Bruce Wayne utolsó kalandja nyolc évvel a második rész után játszódik egy minden eddiginél rosszabb világban. Régi szereplők is visszatérnek (Cillian Murphy és Liam Neeson is), de elsősorban Tom Hardy, mint főgonosz és Anne Hathaway, mint Macskanő asszisztál az előreláthatólag minden eddiginél keményebb, ütős befejezéshez, amit a fél világ tűkön ülve vár. 2012 világszerte legjobban várt filmje.

Hazai bemutató: 2012. július 19

HÁTTÉR

A CSODÁLATOS PÓKEMBER Az előző trilógia csúfos kudarcba fulladt, bárhogy igyekeztek, bár jól indult. A rajongók féltek, hogy ha Peter Parkerhez megint hozzányúlnak, abból csak baj lehet. Andrew Garfield azonban a jelek szerint tényleg csodálatos lesz pókemberként, az előzetesek és poszterek ígéretesek, a filmet jegyző nevek szintén csak jót ígérnek, akárcsak a tény, hogy ezúttal állítólag sötétebbre veszik a történet hangulatát, és nem lesz annyi csöpögős jelenet.

Majd kiderül, mennyire lehet borús egy ilyen sztori. Hazai bemutató: 2012. július 5.

HÓFEHÉR ÉS A VADÁSZ Kristen Stewart kilép a vámpírbarátnő szerepköréből, és ezúttal a Grimm testvérek klasszikusának főszerepét ölti magára. A kicsavart mese szerint Hófehérnek a Vadász – mint Chris Hemsworth – segít, hogy felvehesse a harcot a gyönyörű királynővel – mint Charlize Theron -, mindezt szó szerint. A Vadász ugyanis kiképzi a lányt, hogy fegyverekkel eshessen neki a mostohának. Sötét hangulatú, akciódús, érdekes rémmese van születőben.

Hazai bemutató: 2012. május 31.

CHRONICLE Ismeretlen, fiatal színészek, és egy dokumentumfilm-szerű előadás, ez már alapjában véve érdekes, de ha a történet szerint ezek a fiatalok különleges képességekkel vannak ellátva, egyikük pedig „átáll a Sötét Oldalra”, abból elég valószínű, hogy egy izgalmas, elgondolkoztató és reményeink szerint érzelmes akciófilm születik. Az előzetesek jónak tűnnek. Hazai bemutató: 2012.

A HOBBIT - EGY VÁRATLAN UTAZÁS Nem volt kérdéses, hogy a Gyűrűk Ura páratlan sikere után az előzményként felfogható Hobbit című

Tolkien regényt is megfilmesítik.

Több probléma kiküszöbölése után végre mozikba kerülhet a Hobbit is.

Bár a főszereplő, fiatal Bilbót nem ugyanaz játssza, de feltűnik a Gyű-

rűk Urából ismert Legolas, Gandalf és Galadriel is, és a rendező is maradt Peter Jackson. Izgatottan várjuk, mi lesz a vége a procedúrának.

Hazai bemutató: 2012. december

16 / FilmMagazin

A VASLADY Meryl Streep méltán híres és elismert színésznő, aki most is olyan személyt jelenít meg a vásznon, akinek nem mindennapi sorsa volt.

Az életrajzi film az egykori brit miniszterelnök, Margaret Thatcher életéről szól majd, akinek a férfiközpontú világban kellett feladnia mindent, hogy végül az lehessen, akinek született: vezető. Az Oscar-jelölés a kritikusok szerint már most garantált. Hazai bemutató: 2012. február 2.

JAMES BOND: ÉGSZAKADÁS Daniel Craig a pletykák szerint utoljára ölti magára a 007-es mindig kifogástalan öltönyét, hogy megmentse a világot. Az előző filmek sikeréből kiindulva ezúttal is számíthatunk megjegyzendő mondatokra, eszes gonoszokra és egyéni megoldásokra kedvenc ügynökünktől. Reméljük, minden idők legkeményebb James Bondjaként Daniel Craig emlékezetes előadással vesz búcsút tőlünk és a szereptől. Hazai bemutató: 2012. november 8.

BOURNE LEGACY A trilógia befejeződött, ez mondhatni valami új kezdete, hiszen az eredeti könyvsorozaton és a rendező személyén kívül (aki eddig csak a forgatókönyvet jegyezte) nem sok minden köze van az elmúlt három részhez.

Matt Damon már nem szerepel a stáblistán, a helyét Jeremy Renner vette át, Rachel Weisz és Edward Norton pedig újabb okok, amik miatt izgatottabban várjuk az eddig eléggé titokzatos projekt végeredményét. Hazai bemutató: 2012. ősz

A NÉVTELEN Kedvelt téma a film és könyv világában a történelem nagy személyeinek a múltjában való vájkálás. Az Anonymus nem mást céloz meg, mint Shakespeare-t. A film azt a pletykát igyekszik tovább életben tartani, mi szerint a világ talán leghíresebb írójának a művei nem valódiak. Azaz de, valódiak, csak épp nem Shakespeare írta őket, hanem valaki más… A 2012 rendezője ezúttal egy nagyon komor világba kalauzol el bennünket, amit átitat a rejtély és a veszély. Hazai bemutató: 2012. január 9.

RÉM HANGOSAN ÉS IRTÓ KÖZEL Mit tegyen az ember, ha kilencéves, és 2001. szeptember 11-e óta nem látta az apját? Ha nincs más fogódzója, csak a régi holmik, és az üzenetrögzítő magnószalagja apja utolsó telefonhívásaival, amit el kell rejtenie az anyja elől? Ez az alapja annak a díjazott könyvnek, amiből a film készült. Sandra Bullock és Tom Hanks főszereplésével, meg ezzel a történettel valószínűleg az év egyik legdrámaibb filmjével állunk szemben. Hazai bemutató: 2012. március 9.

MERIDA, A BÁTOR A gyerekek és fiatalok számára is tartogat jó filmeket 2012, ezek közül az egyik Merida története. A mese gyönyörű tájakra és felejthetetlen kalandokra invitál bennünket Merida, a viking lány segítségével, aki úgy dönt, megküzd az otthonát fenyegető átokkal, és igazi, bátor harcossá válik, kerül, amibe kerül. Készíthetjük a zsepit, valószínűleg nevetés és sírás is lesz, ahogy azt már megszokhattuk az igényesebb Pixar filmektől (a Verdák 2 jóvátétele következik!). Hazai bemutató: 2012. augusztus 2.

NYOMORULTAK Viktor Hugo klasszikusát már számtalanszor dolgozták fel, filmesítették meg, és vitték tévéképernyőre. A 2012-es változatot nem kisebb nevek fémjelzik majd, mint Anne Hathaway, Hugh Jackman és Helena Bonham Carter. Hazai bemutató: 2012.

DARK SHADOWS Tim Burton legújabb filmje az Alice Csodaországban után nem csak hangulatában, de történetét tekintve is horror. Helena Bonham Carter mellett kedvenc színésze, akivel szinte összenőtt már, Johnny Depp is jelen lesz, ő alakítja a főszereplőt, de Michelle Pfeifer és Eva Green is a főszereplők közt van. Tim Burton ritkán okoz csalódást, valószínűleg most sem fog. Hazai bemutató: 2012.

DJANGO UNCHAINED Quentin Tarantino, Leonardo DiCaprio, Joseph Gordon-Levitt, Samuel L. Jackson, Sacha Baron Cohen, Kurt Russell, Jamie Foxx, Christoph Waltz és egy westernfilm.

Kell ennél több ok, hogy rágjuk a körmünket a premierig? Hazai bemutató: 2012. december

WORLD WAR Z Zombis filmet láttunk már nem egyet, tehát megállapítható, hogy a témában készült összes alkotásnak valami különlegeset kell nyújtania ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésünket Marc Foster rendező Max Brooks azonos című könyvét dolgozta fel, mely a zombikkal tartó háború 10 évét dolgozza fel a túlélők szemszögéből, amolyan áldokumentumfilmes jelleggel. Azt hiszem ez elég különlegesen hangzik, hogy érdemes legyen rá odafigyelni! Hazai bemutató: 2012. december

FilmMagazin / 17

HÁTTÉR

JACK ÉS JILL Szerencsére léteznek még könnyen lefordítható című filmek, amikbe nem kell, hogy beletörjön a magyar fordítók bicskája. Ilyen a Jack és Jill, melyet Adam Sandler, Katie Holmes, Al Pacino főszereplésével mutatnak be 2011. december 29-én. Írta: Veszják

B

ár Katie Holmes neve hallatán kicsit kutatnom kellett nézhető film után - nem is nagyon találtam-, azonban Adam Sandler és Al Pacino neve szinte garancia arra, hogy jó kis mozi élményben lesz részünk. Adam Sandler játssza a saját produkciós cége -Happy Madison Productionslegújabb filmjének főszerepét, a Jack és Jillben, Jacket és Jillt, mely igazi csemege a Sandler rajongóknak, hiszen rögtön duplán is megkapják kedvencüket. A sztori röviden: Jack élete majdnem tökéletes, egyetlen dolog árnyékolja be: minden évben egyszer, Hálaadáskor el kell viselnie ikertestvére, Jill látogatását, ami azt jelenti, hogy pillanatok alatt fenekestül felfordul az élete. Az idei hétvége kezd belenyúlni a hó-

18 / FilmMagazin

napba, a testvérek pedig veszekednek, ugratják egymást, úgy küzdenek a másik ellen, ahogyan csak ikrek tudnak. Amikor világossá válik, hogy Jill nem akar elmenni, Jack mindent megmozgat, hogy elérje, menjen vissza oda, ahol a legjobban szereti látni – az ország másik felére. Jack feszültségét fokozza, hogy a reklámügynökségnél rosszul mennek a dolgok. Legnagyobb ügyfelük, a Dunkin Donuts azt várja, hogy Jack Al Pacinót kérje fel egy új Dunkaccino reklámhoz. Jack próbálja kitalálni, hogy tudná megszerezni Pacino-t – vállal-e egyáltalán reklámokat? –, és csak még eltökéltebbé és egyben kétségbeesettebbé teszi, amikor megtudja, hogy a híres színésznek idegösszeomlása van, közel áll az őrülethez. Miután ugyanis

eljátszotta azt a rengeteg szerepet, kezdi összekeverni azokat a valósággal, és egyre kiszámíthatatlanabbul viselkedik.

Dennis Dugan rendező nyolcadik alkalommal dolgozik együtt Adam Sandlerrel a Jack és Jillben. „Számomra többek között az volt érdekes a produkció során, hogy amikor Jack szerepére gondoltam, Adam jutott eszembe, ám egy idő után, amikor Jillre gondoltam, akkor önálló személyként jelent meg előttem. Adam nem Jillként viselkedett a forgatási szünetekben, de egy idő után mégis úgy tűnt, mintha felvettünk volna egy Jill nevű nőt, aki meglepően hasonlít Adamra.”A filmben Adam Sandler játssza Jacket, a sikeres reklám szakembert, akinél eljött az idő, hogy egy óriási üzletet

A külföldi kritikák alapján megszületett az utóbbi évek egyik legrosszabb filmje a Jack és Jill személyében.

hozzon össze – ám ha az kudarcba fullad, valóságos katasztrófa lesz.

Ebbe a feszült helyzetbe toppan be az ikertestvére, Jill – aki mindig még sokkal bonyolultabbá teszi a dolgokat, mint amilyenek.

A kettős játék nagy találékonyságot igényelt Adam Sandlertől. „A poén része volt, hogy Jack és Jill pontosan ugyanazokat a dolgokat csinálta egy adott időben – magyarázza Koren. – Ez azt jelentette, természetesen, hogy Adam eljátszott egy jelenetet, majd aztán pontosan ugyanazt kellett eljátszania a másik karakterrel.

A kamerák mögötti stáb számára a film egyik nagy kihívása az volt, hogy Sandler két karaktert játszott.

Meg kellett ezzel a feladattal küzdenie a sminkeseknek, Ann Pala vezetésével, a Thomas Real által irányított hajszobrászoknak és a jelmeztervező Ellen Lutternek.

Több tucat frizurát, anyagot, színt, hosszt (rövid, göndör, hosszú), különböző színű és méretű körmöt, ajakszínt, bőrszínt, műszempillákat és fogakat próbáltak a létező összes variációban. Három Sandler hasonmással dolgoztak, hogy minél több verziót hozzanak létre, amik közül aztán a filmesek választhattak.

Kulcsfontosságú volt, hogy igazi karaktert hozzanak létre a filmesek

Jillnek. „Adam nem egy olyan pasit játszik, aki nőt játszik, hanem igazi nőt alakít – jegyzi meg Lutter. – Ez nem érdektelen kérdés, mi valóságos nőt akartunk megalkotni, saját karaktervonásokkal, hisz valódinak és természetesnek kellett lennie.

Másrészt nyilvánvaló, hogy van valami vicces is a karakterben, hiszen pont úgy néz ki, mint a bátyja. Nagyon szórakoztató volt eljátszani Adam férfias és nőies vonásaival.

Szerencsére, Jill nem egy hipernőies jelenség.”

Ahhoz, hogy le tudják filmezni, ahogy Adam Sandler szemben áll magával és beszélget, Dean Cundey operatőr kellett. „Amikor egy színész két figurát játszik ugyanabban a képben, akkor csomó trükkös dolog történik. Trükkös, mert a folyamat általában megköveteli, hogy a felvételt először megcsináljuk úgy, mintha az egyik karaktert játszaná, majd utána, mintha a másikat – magyarázza Cundey. – Néha ez viszonylag egyszerű. A felvételnél nem mozog a kamera, és a színész eljátssza előbb az egyik oldalon a figurát, majd utána a másik oldalon, persze, a többi szereplővel együtt.

Aztán a felvételeket beteszik számítógépbe, és összeillesztik őket, majdnem úgy, mintha két fényképet illesztenének.”

Cundey azt mondja, hogy a produkciónak nagy nyereség volt Adam Sandler. „Miközben ez az egész zajlott, Adam egyre többet és többet tanult arról, hogyan lehet megcsinálni, amit akartunk. Nagyon gyorsan tanul – mondja Cundey. – Adamban az legnagyobb, hogy vele minden új felvétel felfedezés. Ha volt egy új ötletünk, hogy akarunk valamit megcsinálni, azt mindjárt elpróbáltuk, hogy látni lehessen, hogyan működik. A legélvezetesebb az egészben az volt, hogy improvizálhattunk, ha előjött egy ötlet, csak Dennisen, rajtam és a rendezőasszisztensen múlott, hogy meg tudjuk-e valósítani a filmben.”

Stáblista Rendező: Dennis Dugan Eredeti hangok: Adam Sandler, Al Pacino, Katie Holmes Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2011. december 29.

FilmMagazin / 19

HÁTTÉR

TÁNCOLÓ TALPAK 2 Ahogy közeledik a Karácsony, új jönnek elő rejtekhelyükről a mindenféle kisállatok, mesefigurák, hercegek és királylányok, hogy megörvendeztessenek minket az ajándékvárás és nagy semmittevés kellős közepén. Írta: Veszják

A

2006-ban bemutatott Táncoló talpak hőse, Topi, a rongylábú császárpingvin időközben feleségül vette Gloriát, és született egy fiókájuk. Szüleivel ellentétben a kis Erik javíthatatlan kétballáb, igazi antitalentum, ami a táncot illeti.

Hogy ne kelljen táncolnia, a kudarcoktól elkeseredett elhagyja a kolóniát, és világgá totyog. A sors útjába sodorja Óriás Svent, a pingvint – aki tud repülni! Eriket valósággal megbabonázza a kivételes képességű, karizmatikus figura. Topi aligha versenyezhet az új példaképpel: még kevesebb rá az esély immár, hogy megszerettesse fiacskájával a táncot, és az ifjú pingvin apja örökébe lépjen. Topinak azonban hamarosan már nemcsak a fia, de az egész pingvinnemzetség jövője miatt főhet

20 / FilmMagazin

a feje: valami rettenetes erő megrengeti az Antarktiszt, és az a valami nem táncoló pingvintalpak sokasága!

2006-ban a Táncoló talpak megrengették a Földet: a filmkritikusok, a gyermek és felnőtt nézők egyszerre verték a ritmust lábukkal a mozikban világszerte. A zenés-táncos pingvinmese számos díjat nyert el, köztük a legjobb animációs filmnek járó Oscar-díjat®. Szórakoztató minősége és filmes erényei mellett a produkciót széles körben méltatták azért is, mert ráirányította a figyelmet a vadon élő állatok és általában a környezet védelmének fontosságára. Angolszász nyelvterületeken a film sikerének köszönhetően a táncoló talpak (happy feet) kifejezés a világpremier óta a sztepptánc szino-

nimájává vált. A folytatás gondolata már akkor megfogalmazódott az alkotókban, amikor még el sem készültek az első filmmel. „Ha valamire sok időt szánsz – mondja a rendező –, óhatatlanul kötődni fogsz figyelmed tárgyához. Egy-egy hosszadalmas munkafolyamattal készülő film szereplői iránt olyan érzelmek alakulnak ki az őket megalkotó emberben, mintha azok hús-vér, létező figurák volnának, és ez a kötődés már-már a családtagok, barátok iránt érzett szeretethez és féltéshez hasonlatos. A Táncoló talpak születése közben új meg új történetek merültek fel bennünk, így őszinte örömünkre szolgált, hogy a film sikere biztosította a folytatás lehetőségét.” Az új filmben tehát Miller továbbviszi az első rész fő mondani-

A Táncoló talpak első része anno igen kellemes meglepetés volt, kérdés, hogy a második rész is lesz-e olyan jó, mint az volt?

valóit, ám azt még több humorral és akcióval nyomatékosítja. A Táncoló talpak 2.-ben új szereplők is bemutatkoznak. Megismerkedhetünk az Antarktisz legapróbb és legnagyobb termetű lakóival. A legkisebbek, azaz Will és Bill, a két krill (világítórák) napjaink két legnagyobb sztárja, Brad Pitt és Matt Damon hangján szólalnak meg.

Az új történetben a fülsiketítő hangú, ám a táncban annál inkább jeles Topi (akit ezúttal is Elijah Wood szólaltat meg), valamint az aranytorkú Glória (Pink), immár szülők. Fiókájuk, Erik kissé elüt a császárpingvinkolónia tagjaitól, akik valamennyien bőszen rúgják a port… pontosabban havat. Az apróságnak se kedve, se tehetsége a tánchoz. Éppolyan ügyefogyott és éppúgy küzd a kirekesztettség érzésével, mint annak idején apja, aki népes családjában az egyetlen pingvin volt, aki nem tudott énekelni. Úgy tűnik, Topi nem tanult saját serdülőkori keserveiből, és szárnyát-lábát töri érte, hogy erőnek erejével megkedveltesse Erikkel a táncot. A pingvincsemete azonban a saját lábában is orra bukik, és apjának noszogatása csak ront a helyzeten. „Ha szülőkké válunk, valamennyien elhatározzuk, hogy mi majd másképp, jobban csináljuk, mint a mi szüleink tették – mondja

George Miller. – Csakhogy sok esetben mégis pontosan azokat a hibákat követjük el, amit apánk és anyánk. Sajnos a gólya nem hoz használati utasítást a gyerekekhez, és a szülői féltés nem mindig szolgálja a gyermek érdekeit. Nagy lelkierő és bölcsesség kell ahhoz, hogy hagyjuk az ifjúságot, hadd keresse meg és járja a maga útját.”

Ahogyan Eriknek rá kell találnia önmagára, úgy Topinak is fel kell ismernie, mi a feladata apaként, és hogyan segíthet Eriknek. Mert Erik bizony segítségre szorul, sőt nem csak ő, de a pingvinbirodalom valamennyi lakója: a jégtáblák ugyanis rengeni kezdenek a táncoló talpak alatt, és a Topinak össze kell fognia az Antarktisz lakóit, hogy túlélhessék a természeti katasztrófát.

A legapróbb termetű figurákkal, a két krillel (azaz világítórákkal) esnek meg a legnagyobb kalandok a filmben, és két rendkívül nagynevű színész kölcsönözte nekik a hangját: Bill szerepében Matt Damont, Willében pedig Brad Pittet hallhatjuk az eredeti verzióban.

Az új rész, akárcsak az előző, rengeteg táncos jelenetből áll. A koreográfiák elkészítésében napjaink legnevesebb sztepptáncosai vettek részt, így például Savion Glover, a műfaj koronázatlan királya. Az ő

tervei és tánca alapján alakult ki a főszereplő Topi jellegzetes mozgása, táncstílusa.

Miller ismét John Powellre bízta a Táncoló talpak 2. zenéjének összeállítását. Rendező és zeneszerző karöltve dolgoztak a dalbetétek és a filmzene megkomponálásán. „Zeneileg a sokféleség jellemzi filmünket – mondja George Miller. – Klaszszikus slágereket kerestünk, amiket azután kortárs stílusban újrahangoltunk. Igazi kavalkád, multikulturális egyveleg keveredett ki a dologból, melyben az operától a popon keresztül a hip-hopig mindenféle műfaj képviselteti magát. A zenével is illusztrálni szerettük volna a pingvinekből és más állatokból álló jókora gyülekezet összefogásának erejét.”

Mi pedig táncoljuk át a pingvinekkel 2012-be.

Stáblista Rendező: George Miller Eredeti hangok: Elijah Wood, Pink, Brad Pitt, Matt Damon Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2011. december 22.

FilmMagazin / 21

HÁTTÉR

PARANORMÁLIS FILMKÉSZÍTÉS Az ál-dokumentumfilm és a horror különleges kapcsolata, avagy a Paranormal Activity trilógia. Írta: Mocanu Attila

H

at éve, hogy Oren Peli arra riadt fel alvás közben, hogy egy doboz magától leesik a hálószobájában lévő polcról. Elmondása szerint túlságosan is stabil volt a doboz helyzete ahhoz, hogy magától lezuhanjon. Mindenesetre, ez az incidens elég volt ahhoz, hogy az egész világot már három film óta rettegésben tartsa. Az első film valóban félelmetes horrorfilm volt, legalábbis számomra mindenképpen.

Annak ellenére is sikerült komoly feszültségben tartania a közönséget, hogy a kis költségvetésű alkotás, lazán minden idők egyik leghátborzongatóbb filmjének lett beharangozva, ilyen hype mellet pedig köte-

21 / FilmMagazin

lező volt (ha sikeres akart lenni), hogy eleget tegyen a magas elvárásoknak. Minden bizonnyal senki sem hitte el, hogy azok után, amit a horrorfilm elmúlt száz évében láttunk, pont most, 2007-ben fog elkészülni közülük az (egyik) legfélelmetesebb. A félelem mértéke és ereje minden emberben másféleképpen tudatosul, de talán kijelenhetjük, hogy a természetfeletti események, kollektívan rémisztően hatnak ránk, nézőkre. Ebből kiindulva a készítők filmre vették azt, amitől mindannyian rettegünk és ezt olyan megközelítésben tették, hogy úgy tűnhessen, ez akármelyikünkkel megtörténhetett volna.

A trilógia első részében a főszereplő, Micah az újdonsült kamerájának örvendve, szinte minden percet dokumentál saját maga és barátnője életében. Mivel ez a legelső rész, itt nem zavaró, hogy egészen sokat kell várni az első arra utaló jelre, hogy bizony ebben a házban valami nincsen rendben, mivel eme film megtekintése alatt a néző nem tudja, hogy milyen jelenségekre kell, hogy odafigyelnie és így általában minden apró részlet gyanakvásra adhat okot. Amikor Micah és Katie elkezdi tüzetesebben vizsgálni a felvételeiket, rájönnek arra, hogy nincsenek egyedül, amit később a házukba hívott médium erősít meg

bennük. (Egyébként a forgatás teljes egészében a rendező, Oren Peli saját házában volt.)

A kamerának mind a három részben fontos szerepe van, ám mindegyikben más-más funkciót tölt be.

Az első részben, mint már említettem, a főszereplő férfi frissen vásárolt kamerája a rögzítő elem, amely új játékszerként funkcionál hősünknél, aki minél több időt szeretne eltölteni szerzeményével. (Barátnője megjegyzéseket is tesz, hogy miért kell mindent felvennie.) Természetesen az ál-doku jelleget erősíti, hogy akármi is történjen, a kamera kezelője minden esetben használja eszközét, ha a hatás kedvéért nem is mindig rendeltetésszerűen. (Van, hogy csak cselekmény foszlányokat látunk, mert a kamera például a földre zuhan.) Továbbá az is fontos, hogy a néző rémülete a legtöbb esetben előbb zajlik, mint a főszereplőknél, hiszen ők csak reggel vizsgálják meg az alvásuk alatt rög-

zített felvételeket. Az első részben szinte csak éjszaka történnek megrázó események, a nappal jelenti a nyugalmi állapotot a néző és a ház lakói számára egyaránt.

A második részben a rémisztő események már nem kizárólag éjszaka történnek. Igaz, hogy itt is felirat jelzi az éjszakát, amely a Paranormal Activity darabokban azt az állapotot hivatott jelezni, amikor a ház összes lakója mély álmát aluszsza. Ez a filmek védjegyévé vált.

Ebben a filmben egy titokzatos betöréssel van dolgunk,hiszen semmit sem loptak el, ám a lakóhely nagy részét feldúlták. Innen már akár elfogadható lehetne, hogy kamerára rögzítik az eseményeket, hogy dokumentálhassák a ház állapotát a betörés után . Így viszont a mozgókép elején teljesen indokolatlanná válik a kamera használata. A készítők mintha azt gondolták volna, hogy a nézők már természetesnek veszik, hogy valaki mindig kamerázik a csa-

lád tagjai közül. A betörés után térmegfigyelő kamerák telepítésével foglalkozó csapat érkezik, így a cselekmények rögzítése ezentúl a kis gépek feladata lesz. Itt jön képbe a „Surveillance Art” motívuma, amely talán nem is olyan merész asszociáció részemről. Azok az alkotók, akik ennek a műfajnak a képviselői, a térmegfigyelő kamerák manipulálásával és a lencsék előtti flashmobszerű színjátékkal érik el hatásukat.

A második rész tehát a napok nagyobb részében tarthatja a feszültséget, ám az alkotók ezt az előnyüket rosszul használják ki, hiszen ugyanazokat a bevett fogásokat használják, amelyeket már ellőttek az első részben. (Például a hírhedt vonszolási jelenet.)

A harmadik részben, amely a parajelenségek kezdetét hivatott ábrázolni a család birtokában levő kamera ismét az újdonság erejével hat számukra, hiszen hőskorát élték az átlagember számára is elérhető

FilmMagazin / 22

HÁTTÉR kézikamerák. 1988-at írunk és régi családi videókra emlékeztető felvételekkel találkozunk. Ebben a részben hamarabb elkezdődnek a fura jelenségek és szépen, fokozatosan válnak egyre ijesztőbbé a démoni jelenlétre utaló bizonyítékok. Az éjszaka készült felvételek formai szempontból újítanak, hiszen egy félkört leíró szögben mozog az állvány, így pásztázó felvételeket kapunk az éjszaka zajló eseményekről. Szintén a régi családi videókról jól ismert motívum, hogy láthatjuk a jobb alsó sarokban a pontos dátumot. Ebben az esetben ez azért lehet fontos, mert a játékidő alatt egyfolytában nyomatékosítja a nézőben, hogy már legalább húsz éve is kísértették őket a parajelenségek.

hogy a film középpontjában álló kislánynak van egy képzeletbeli barátja, aki ebben esetben maga a démon. Ezzel a jelenséggel is találkoztunk már tucatnyi pszichológia thrillerben, példának okán a Rettegés Házát (The Amityville Horror) említeném hirtelen. Az ártatlan kislány karaktere is tucatnyi horrorfilmben megjelenik. A három filmet figyelembe véve, az ijesztgetésre szolgáló elemek nagy részét felhasználják. Érdekesség, hogy mind a három filmnek különböző alkotói voltak és, hogy ezek miként jelentek meg a stáblistán a darabok végén. Az első rész ebben az esetben egyszerű, hiszen az ötletet kifundáló és forgatókönyvet megíró Oren Peli kvázi egyszemélyes stáb volt, hiszen még

darab az első héten 9 millió dollár bevételt hozott. Stáblista nem volt a film végén, csak köszönet a felvételekért, illetve helyzetjelentés, hogy Katie-ről és tartózkodási helyéről nem tudnak semmit. Ilyen lehet egy igazán jó ál-dokumentumfilm vége.

A pénzügyi sikerben persze nagy szerepet játszott a zseniális reklámkampány, illetve Spielberg neve is többször felmerült, hiszen ő javasolt befejezést a filmnek.

>> AMI

AZ ELSŐ RÉSZBEN MEGRÉMISZTETT MINKET, AZT PARÁNYIT ÁTDOLGOZVA RAKTÁK ELÉNK AZ AZT KÖVETŐ FILMEKBEN. AZÉRT ENNYIRE HÜLYÉK NEM VAGYUNK! .<< A legújabb alkotásban találkozunk néhány közhiedelemben helyet foglaló motívummal, amely a gyerekek ijesztgetésére szolgálnak már évtizedek óta. Ilyenek például, a tükör előtt „Bloody Mary-t” skandáló fiatalok, akik valamilyenfajta túlvilági hatásokat várnak. Meghatározó elem,

a rendezői székben is ő ült. Ez a film volt a legkisebb költségvetésű három közül, sőt olyannyira kicsi, hogy komoly rekordot döntött a kasszáknál, hiszen 15,000 dollárból készült ami no-budget (!) munkának számít.

(Ennek az összegnek nagy részét meg maga a HD kamera tette ki.) A

A második mozi már új rendezőt kapott, hátha még profibb munkát tud majd összehozni egy tapasztaltabb, hivatásos filmrendező. Persze ez is merő túlzás, hiszen ez volt Tod Williams harmadik nagyjátékfilmje.

Nem sikerült túl jól a vállalkozás, művészi, illetve műfaji szempontból legalábbis biztosan ez volt a leggyengébb. Az is hiába való volt, hogy ebben a részben voltak a legkonkrétabb utalások az Ideglelés című filmre, amit sokan a Paranormal Activity előfutárának tarta-

24 / FilmMagazin

tartanak, teljes joggal. Habár úgy tűnt, hogy a térmegfigyelő kamerákon keresztül kibontakozó történet erősíti majd a dokumentumfilm jelleget, ezt elég csúnyán megölték azzal, hogy a film végén konkrétan stáblista látható. Egy ál-doku aminek a végén oda van írva, hogy „A forgatókönyvet írta:”. Fura, de legalább direkt módon láthatjuk Hollywood néha ártalmas jelenlétét.

A legújabb rész rendezői ismertek lehetnek akár a magyar közönség számára is. Egy dokumentumfilm

fesztivál keretében volt látható a Catfish című Facebook-ról szóló parabolisztikus alkotás. A new yorki rendezők tehát meritokratikus úton kapták meg a film megrendezésére szóló felkérést. Véleményem szerint ez sem segített abban, hogy a közelébe érjen az első résznek, de hát ez lehet a folytatások átka. Ott kellet volna hagyni magában azt az első részt, habár igaz, hogy naivság lenne azt gondolni, hogy akár egy pillanatra is megfordult volna a stúdiófőnökök fejében, hogy mégsem akar-

nak erről a filmről még több bőrt lehúzni. Mert míg Ariel Schulman és Henry Joost jelenléte elvitte az egész Catfish-t a hátán, a kamera mögött álló rendezőként már korántsem nyújtottak kiemelkedőt.

Minden papírra vetett tény arra utal, hogy az első film mintha egy teljes mértékben különálló egység lenne. Egy fiatalember, aki abnormális eseményt tapasztalt az otthonában, filmet készít és nem is akármilyet. Egy olyan horrorfilmet, amely kiemelkedett a megszokott sémából és világszerte ismert lett, nemcsak a műfaj rajongóinak körében. Készíthetnek akármilyen rendezővel, akárhány változatot, már a második résznél láthattuk, hogy ez nem működőképes vonal. Nem csak azért mert bonyolulttá vált a filmeket öszszekötő történeti szál, hanem észrevettük az alkotók egyértelmű szándékát, amit mintha nem is próbáltak volna tagadni. Ami az első részben megrémisztett minket, azt parányit átdolgozva rakták elénk az azt követő filmekben. Azért ennyire hülyék nem vagyunk.

FilmMagazin / 25

HÁTTÉR

MISSION IMPOSSIBLE - FANTOM PROTOKOLL „Egy újabb lehetetlen küldetés, Mr. Hunt. Az Ön feladata, amennyiben úgy dönt, hogy elfogadja…" Írta: Spike

A

Mission Impossible kezdetben televíziós sorozatként indult hódító útjára, Bruce Israel Geller amerikai születésű zeneszerző, forgatókönyvíró és televíziós producer munkájaként a CBS amerikai televíziós csatorna égisze alatt, amolyan James Bond után szabadon, és talán tisztelegve is őfelsége tikos ügynöke előtt. A történet egy fiktív, kémkedési ügynökség, az Impossible Mission Force csoport szervezetbűnözés, terrorizmus, világhatalomra törő bűnözők, korrupt politikusok és diktátorok elleni harcát mutatta be, amely organizmus az Egyesült Államok esetleg az ENSZ titkos bevetési különítménye volt, hiszen egyértelmű választ erre sosem adtak, a racionális találgatást és sejtetést a nézőre bízták. Tagjai olyan különösen képzett férfiakból és nőkből álltak, akik a nagyjátékfilmekkel ellentétben, részmunkaidőben dolgoztak, valamint többnyire jó egzisztenciájúak, megvesztegethetetlenek voltak. Az IMF vezetője Dan Briggs volt, akit az amerikai színész, Stephen Hill keltett életre az első évadban, utána helyét Jim Phelps vette át, akit a 2010. március 14-én elhunyt Peter Aurness alakított. Ők ketten teljes munkaidős tagjai voltak a csoportnak, mellettük pedig még három férfi és egy nő alkotta az állandó teljes team-et az első szezonban, úgy, mint Cinnamin Carter (Barbara Bain), modell és színésznő, Barnard „Barney” Collier (Francis Gregory Alan „Greg” Morris – 1997. augusztus 27-én hunyt el), elektronikai zseni, William „Williy” Armitage (Peter Lupus), világrekorder súlyemelő, valamint Rollind Hand (Marin Landau, Oscar-és Golden Globe díjas (Ed Wood – 1994) színművész), a neves sminkmester,

26 / FilmMagazin

az álcázás és a trükkök virtuóza. A filmekhez hasonlóan már a sorozatokban is feltűntek sztárvendégek, de cserélődtek is a színészek folyamatosan, így láthattuk többek között Leonard Nimoy Simont, a Star Trek sorozat örök Spock-ját, vagy az Oscar-jelölt (Victor / Victoria – 1982) Lasley Ann Warren színész-énekesnőt is. Mint olvasható, ha nem is teljes egészében, de azért az egész estés nagyjátékfilmek fiktív karakteri is hűek tudtak maradni a széria egyedi kvalitású szereplőihez. A szervezet törvényes módon működött, mégis megőrizte a színfalak mögötti identitását, köszönhetően a kormánnyal való kooperációjának, azonban ha valamelyik ügynöküket elfogták, vagy rosszabb esetben megölték, a kormány eltusolta az ügyet, ergo a munkáltatók igyekeztek letagadni a misszió létezését, tettükért pedig nem vállaltak felelősséget. A sorozat témájára erősen rányomta a bélyegét az akkori hidegháborús éra, de a hírhedt Harmadik Birodalom újbóli megalakulása elleni harc is szerepet kapott benne. Az öt Emmy, három Golden Globe valamint egy Edgar-díjjal honorált, rendkívül sikeres széria öszszesen hét évadot élt meg, az 1966. szeptember 17-ei debütálásától kezdve egészen az 1973. március 30-ai záró akkord végkifejlettéig.

1988-ban folytatták a sikeres sorozatot, immár az ABC berkeiben, de csak két évadot tudott megérni, 35 epizód erejéig, mivel az 1984. április 30-án induló, és hamarosan óriási nézettségnek örvendő, amerikai William Henry "Bill" Cosby, Jr. komikus, színész, író, televíziós producer, oktató, zenész és aktivista stand-up showja, a Bill Cosby Show térhódítása, valamint az 1987. szeptember

24-én elrajtolt, szintén Cosby neve által fémjelzett, hat évados televíziós sorozat az NBC műsoraként, a The Different World egyre nagyobb sikere egyszerűen elnyomta a patinás szériát, főleg amiatt is, hogy hellyel-közel azonos időpontban vetítették őket, és ez a fajta „ütközés” végzetesnek bizonyult.

A megcsappant érdeklődés okán nem folytatták tovább, azonban 1996-ban, Tom Cruise főszereplésével elkészítették az első egész estés filmet a sorozat alapján, amelyet az amerikai rendező és író, Brian de Palma Russel (Carrie – 1976, A sebhelyesarcú – 1987) rendezett meg. A büdzsé 80 millió dollár volt, immár 15 éve, és világszerte közel fél milliárdot jövedelmezett, amely elképesztő adatnak mondható ennyi idő távlatából. A nyitónapon a Terminátor 2-őt (11.8 millió dollár), míg az első hétvége bevételeit tekintve a korábbi rekorder Jurassic Parkot is felülmúlta a maga 75 millió dolláros bevételével. Az adaptáció tehát a nézők körében óriási ovációt váltott ki, azonban kritikusi körökben megoszlottak a vélemények: a világhírű kritikus, Roger Ebert elismerően nyilatkozott róla, a négy csillagból háromra honorálta, ellenben a Metacritic 60 pontra taksálta a 100ból, bár véleményem szerint azért ennél jóval többet érdemelt volna, hiszen látványban, izgalomban, csavaros történetben, fantasztikus zenékben és nem utolsó sorban kiváló színészekben nem volt hiány, sőt!

Hiába azonban a megosztottság, ha egy gépezet beindul, és jól működik – márpedig a bevételek pontosan ezt tükrözik -, akkor olajozásra van szüksége, hogy ismételten termelni tudjon, és az „addig üsd a vasat…” bölcselet az első rész sikere után

A film világpremierje december 7-én volt Dubaiban, ahol a stáb több kulcsfontosságú jelenetet is rögzített.

TOM CRUISE ÖT ÉVES LÁNYA KÖNYVET ÍR Minden szülő zseninek tartja a gyerekét, és így vannak ezzel Tom Cruise-ék is. Az ötéves Suriról eddig azt lehetett tudni, hogy rengeteget sportol, kiválóan táncol és énekel, valamint anyukája, Katie Holmes szokásait utánozva ügyesen sminkeli magát, és ha csak teheti, magas sarkú Prada cipőkben tipeg. Most újabb bizonyíték született a kislány tehetségéről, Suri ugyanis könyvet ír. Címe még nincs a leendő nagy műnek, de azt tudni lehet, hogy hőse egy pöttöm leányka, aki egy nagy Beverly Hills-i házban él. Ebből már sejteni lehet, hogy Suri a saját életének sűrűjéből merít a könyv megírásakor. A kislány az illusztrációk elkészítésében is részt vesz.

FilmMagazin / 27

HÁTTÉR már előre predesztinálható volt, hiszen 2000-ben jött a folytatás, immár a népszerű keleti rendező, a hon-kongi John Woo Yu-Sen irányítása alatt, aki az akciómozi egyik úttörőjének számít az 1992-es klasszikus Istenek fegyvere alkotásával, amely filmben látható időlassításos effektek előszelei voltak a Mátrix „bullet-time”-jának, és örökre meghatározták a stílust, formálva azt mind a mai napig. A 125 millió dollárból forgatott sequel több mint 500 milliót termelt, azonban már nem volt annyira nyereséges, mint a nagy előd, sem nézői, sem pedig ítészi tekintetben sem. A trilógiává avanzsálódó, 2006-ban bemutatott harmadik epizód már Jeffrey Jacob "J. J." Abrams nevéhez fűződik, és ez a sorozat messze legkommerszebb tagja, hiszen az egyre fejlődő technikának köszönhetően nőtt a gyártási kiadás is (150 millió dollár), azonban alig 400 milliót jövedelmezett globálisan, amely elnézve a 10 évvel ezelőtti első részt, mondhatni bukásnak könyvelhető el. A rendezők, producerek, színészek és filmforgalmazó cégek – hiába az erős visszaesés - azonban még mindig láttak lehetőségeket egy esetleges folytatásban, így egy negyedik rész körvonalai látszódtak kirajzolódni, amely akkori elképzelés mára már révbe is ért.

A franchise legújabb akkordja, a Ghost Protocoll, azaz Fantom Protokoll alcímet kapta, amelyben a főszerepet, a félelmet és lehetetlent nem ismerő Ethan Hunt alteregóját ismételten a három Oscar-jelölt (Született július 4-én – 1989, Jerry Maguire - A nagy hátraarc – 1996), Magnólia – 1999) valamint három Golden Globe-díjas (Született július 4-én, Jerry Maguire - A nagy hátraarc, Magnólia) Thomas Cruise Mapother IV, amerikai származású színész, producer ölthette magára, immáron negyedízben. A direktori posztot ezúttal Phillip Bradley "Brad" Bird, két Aranyszobrocskára érdemes (A hihetetlen család – 2004, L’ecsó – 2007) amerikai származású rendező, szinkronszínész, animátor és forgatókönyvíró foglalhatta el.

A scriptet Bruce Geller, Mission Impossible sorozata alapján André Nemec, író , producer (leghíresebb munkája az Alias című nagysikerű sorozat), valamint Josh Appelbaum,

28 / FilmMagazin

aki társforgatókönyvírója a szintén nagysikerű Élet a Marson és az October Road c. szériáknak is, sőt ez utóbbit többek között Nemeccel közösen írta, a produceri feladatokat pedig Tom Cruise, Jeffrey Jacob "J. J." Abrams, amerikai film -és televíziós producer, forgatókönyvíró, rendező, színész és zeneszerző (Mission Impossible 3 - 2006, Cloverfield - 2008, Super 8 - 2011), és Brian Burk amerikai producer és forgatókönyvíró - aki sokat dolgozott együtt Abramsszel - jegyzik.

A történet hozza az elődök színvonalát, sőt, ahogyan az folytatások esetében is lenni szokott, talán minden eddiginél szemkápráztatóbb látványra, összecsapásokra, világméretű összeesküvésekkel tarkított, izgalmas, adrenalindús és csavaros 132 percre számíthatunk. A szkript szerint amíg Ethan Hunt Moszkvában teljesít egy különleges megbízást, addig ismereten merénylők felrobbantják a Kremlt, Oroszország fallal körülvett döntéshozó épületegyüttesét. Az orosz kormány természetesen reagálva a súlyos helyzetre egy kirobbanó háború előszeleként aposztrofálja a történteket. Az Egyesült Államok eközben létrehozza a „Fantom Protokoll” kódnevű, szigorúan titkos műveletet, mely szerint Huntnak, és négyfős csapatának be kell épülnie, hogy kiderítsék, kik is voltak a valódi tettesek.

Az IMF-et időközben felszámolják, az amerikaiak tagadják, hogy bármi közük is lenne a katasztrófához, így Huntra és kicsiny team-jére hárítják a történteket. Ethan ismét összeverbuválja a világ legtehetségesebb szakemberit, hogy segítségükkel egy minden eddiginél kirobbanóbb élet-halál harc keretén belül mossák tisztára a nevüket, földön, vízen, levegőben egyaránt. Rögtönözniük kell, hiszen nincs terv, nincs visszaút, nincs választás, csak a becsületük maradt!

A legújabb kémmozi is bővelkedik majd patinás szereplőkben, így egy csepp szavunk sem lehet a nívós színészpalettára. Páran visszatérnek majd a korábbi filmekből, de a legtöbbjüket új vendégként üdvözölhetjük. A színesbőrű Irving Rameses "Ving" Rhames, amerikai színész (Mission Impossible-trilógia, Ponyvaregény – 1994, Con Air – A fegyencjárat – 1997), eddig minden

Tom Cruise lányáról már esett szó az egyik dobozban, de a fiáról is érdemes szót ejteni, aki DJ C-Squared néven szerepel a partik világában.

MARADHATTAK A FILMESEK TOM CRUISE FORGATÁSÁN Ritkán fordul elő, hogy egy rendező örül, ha a forgatásán bámészkodók fényképeznek - Brad Pitt zombifilmjénél is teljes volt a szigor Kőbányán -, Brad Bird azonban kifejezetten boldog volt, hogy rengeteg civil fotó készül a Mission: Impossible - Fantom protokollról. - A film egyik legtöbbet emlegetett jelenete biztosan az lesz, amelyben Tom Cruise Dubajban megmássza a világ legmagasabb épületét, a Burdzs Kalifát magyarázza a rendező. - A forgatás alatt kisebb tömeg gyűlt össze járókelőkből a torony lábánál, akik mind fotóztak mobillal, de láttam egészen profi kamerákat is.

Először nagyon pipa lettem, mert ilyesmi mindenhol tilos, de aztán eszembe jutott: hahó, legalább rengeteg bizonyíték lesz arra, hogy tényleg Tom mászik a felhőkarcoló oldalán, és nem trükkök lesznek a filmben. részben partnere volt Tom Cruisnak, és való igaz, hogy kezdetben megerősítette, hogy ismételten láthatjuk majd a vásznon, mára azonban visszatérése az alacsony költségvetés miatt egyáltalán nem biztos. Rhames kijelentette, hogy a filmkészítőkön múlik, hogy egy kisebb szerep erejéig újra láthassuk őt. Szintén feltűnik majd az előző részből is ismert Simon Pegg, angol színész, író, komikus, producer és direktor, akinek legismertebb filmjei a 2004-es Halálli hullák hajnala, a Vaskabátok (2007) de a Spaced c. televíziós sorozatban is főszereplőként láthattuk. Új belépő viszont a két Oscar-jelölt (A bombák földjén – 2009, Tolvajok városa – 2010) amerikai színész és zenész Jeremy Renner Lee, Paola Patton Maxine színésznő (Deja Vu – 2006, Tükrök – 2008,) Rolf Ake Michael Nyqvist svéd színész, a népszerű Millenium sorozat Mikael Blomkvistja. De láthatjuk még Vladimir Lvovich Mashkov orosz színészt, rendezőt, írót és producert (Amerikai rapszódia – 2001, Ellenséges terület – 2001), Joshua Lee "Josh" Hollowayt, a kultikus Lost című amerikai sorozat egyik sztárját, Anil Kapoor indiai színészt, producert (a világhírű 24 c.

FilmMagazin / 29

HÁTTÉR

>> A 4. MISSION IMPOSSIBLE

FILMET ARIES (KOS) KÓDNÉVEN JELENTETTÉK BE MÉG A GYÁRTÁS KORAI SZAKASZÁBAN. 2010. AUGUSZTUSÁBAN ÚGY TERVEZTÉK, HOGY ELHAGYJÁK BELŐLE A LEGENDÁS KÉTSZAVÚ ELŐTAGOT, AZONBAN EGY EKKORA HÚZÓCÍMŰ FRANCHISE ESETÉBEN EZ ÓRIÁSI KOCKÁZAT LETT VOLNA. << sorozat 8. évadjának Omar Hassanját), Léa Seydoux francia színésznőt, modellt (Robin Hood – 2010, Éjszaka Párizsban – 2011), valamint a Golden Globe-díjas (John Adams c. minisorozat – 2008) veterán angol színészt, Tom Wilkinsont is (Batman: Kezdődik! – 2005, Michael Clayton – 2007).

A 4. Mission Impossible filmet Aries (Kos) kódnéven jelentették be még a gyártás korai szakaszában.

2010. augusztusában úgy tervezték, hogy elhagyják belőle a legendás kétszavú előtagot, azonban egy ekkora húzócímű franchise esetében ez óriási kockázat lett volna – a Variety amerikai heti szaklap Christopher Nolan Sötét Lovagjához hasonlította, bár ott a névválasztás utalás volt a kultikus éji igazságosztóra -, így maradtak végül a Mission Impossible: Fantom Protokoll címnél. A forgatás 2010. szeptember 30 -án kezdődött meg, és ahogy ez már megszokott volt az elődök esetében is, ezen felvonás helyszínei is igazán impozánsnak mondhatóak, hiszen egy egész világon átívelő kaland részeseiként olyan városokban rögzítették a film egyes jeleneteit, mint Dubai, Moszkva, Prága, Mumbai vagy Vancouver. A John Woo fémjelezte második alkotás igazán innovatív hegymászós jelenetével vonva párhuzamot (amelyben Cruise dublőr nélkül szerepelt,

30 / FilmMagazin

mindenfajta mentőkötél nélkül, azonban az épségét megóvandóan egy nagy háló volt alá kifeszítve, amelyet természetesen a néző már nem láthatott a végleges produkcióban) a Fantom Protokoll sem szűkölködik majd szemkápráztató jelenetekben, hiszen ezúttal a világ legmagasabb épülete, a Dubaiban lévő 829.84 méter magas Bjur Khalifa torony ad otthont az újabb lélegzetelállító virtuozitásának, természetesen ismételten kaszkadőr nélkül. „Amikor először megnéztük a képeket, miután Tom megmászta a Bjurt, a távolról nézve a visszatükröződésben egyszerűen nem láttuk a forgalmat, ahogy az üveghez simul… De az viszont látható volt, ahogy a keze nyomása alatt az üveg megvetemedik. 35 mm-ben természetesen ez nem érzékelhető. Tény, hogy a képernyő betölti a látásodat és szuper élességet nyújt, olykor mégis többnek tűnik, mint a való életben” – nyilatkozta Bird az IMAX formátum forgatási előnyeit taglaló beszédében.

A zenéért az amerikai Michael Giachino, Oscar, -Golden-Globe, BAFTA és Grammy-díjas (Fel! – 2009) komponista gondoskodik majd, hogy a vizualitás mellett a fülkagylónk is nem mindennapi kényeztetésben részesüljenek, aki eme lehengerlő díjzápor mellett Emmyt is nyert a Lost – Eltűntek című televíziós sorozat scorejaiért

is, valamint szintén egy Grammyt a 2007-es Lecsóért. Kimagasló kvalitását azonban nemcsak sorozatokban és egész estés filmekben, hanem játékokban is kamatoztatta, olyan hihetetlen népszerűségnek örvendő franchise-ok esetében, mint a Medal of Honor vagy a Call of Duty szériák. Az előző rész dallamait is neki köszönhettük és személye mellett már csak hab a torán, hogy a híres főcímdalt ismételten Lalo Schifrin, argentin származású zeneszerző, zongorista és karmester kultikus témája szolgáltatja majd, akit pályafutatása során négy Grammyre és hat Oscar-díjra jelöltek. Elnézve a fenti adatokat, a látványon kívül a film ezen szegmense is igazán jó kezekbe került, így egy csepp panaszunk sem lehet, csak úgy, mint a fényképezésre, amelyet az amerikai Robert Christopher Elswit, Oscar-díjas (Vérző olaj – 2007) operatőr abszolvál majd.

A Fantom Protokoll lesz egyrészt az első film a sorozatban, amelyben nem segédkezik nekik a produceri teendők ellátásában Paula Wagner (Vanília égbolt – 2001, Az utolsó szamuráj – 2003, Mission Impossible - saga), valamint az első IMAX (az Image Maximum rövidítése, ami magyarul nagyjából annyit tesz, hogy maximális képhatás) a kanadai IMAX Corporatin cég által kifejlesztett filmformátum, amely a

Az első kritikák szerint megszületett az eddigi legjobb Mission Impossible rész - izgatottan várjuk!

hagyományosnál sokkal nagyobb méretű és felbontású képek vetítésére szolgál. A szabványos IMAX vetítővászon 22 méter széles és 16 méter magas, de lehet ennél nagyobb is (30 m). Napjainkban az IMAX a legelterjedtebb a nagyméretű filmformátumok között) kamera segítségével filmezett epizód is, amelyben 30 percnyi nagyfelbontású mozgókép film formátum kápráztatja majd el a nézőket a Dubaiban 2011. december 7-én esedékes debütálásakor. A direktor különöse ragaszkodott ehhez a fajta technológiához, ellentétben a 3D-s megjelenítéssel, mivel elmondása szerint az óriási vászon nyújtotta lehetőség miatt szebb, fényesebb és jobb minőségű képeket láthat a néző anélkül, hogy egy különleges szemüveget kellene viselnie. A standard IMAX képmegjelenítés mellett még két formátuma ismert, az IMAX Dome, (korábbi nevén OMNIMAXot) egy kupolára vetítik, így a nézőt teljesen körbeveszi a film; az IMAX 3D filmeket pedig két, a két emberi szemnek megfelelően elhelyezkedő kamerával veszik fel, majd a két

filmet egymásra merőleges polarizációval ugyanarra a vászonra vetítik; a néző egy speciális polárszűrős szemüveget visel, ami révén a két szem mindegyike csak a neki megfelelő filmet látja, így a film három dimenziós benyomást kelt. Bird hiszi továbbá, hogy ez a fajta technológia visszahozhatja a rendezői képesség egy olyan szintjét, amely hivatott prezentálni a hollywoodi filmeket, amelyben az ipar is hisz, hiszen a a Multiplex (egy mozi komplexum, amelynek egy speciálisan kialakított, óriási épület ad otthont, amelyben a képernyők száma elérheti a 20-at is, ezzel szemben van az ún. Megaplex, ahol ez a szám még az előbbi impozáns számadatokat is felülmúlja, több ezer néző előtt) térhódítása miatt veszített népszerűségéből. A fenti, fejlettebb formátum miatt az Egyesült Államok IMAX filmszínházaiban ezzel ellentétben 16-án vehetnek rá jegyet a rajongók és érdeklődők, míg a többi, normál 2D-s moziban csak 21-én lesz megtekinthető. A magyar nézők 2011. december 15-én tekinthetik meg idehaza a szuperügynök legújabb kalandját.

Konklúzióként én csak reménykedni tudok abban, hogy a Fantom Protokollnak sikerül kiemelni a középszerűség ködéből ezt a klasszikus szériát, hogy új útra terelve - ha nem is a régi módon -, de valamivel fényesebben ragyogjon az a képzeletbeli glóriája, amely az évek alatt alaposan megkopott. Potenciál még mindig van a szériában, a kérdés csak az: próbálnak élni a megadatott lehetőségekkel a készítők, vagy a feláldozva a trendiség és a profit oltárán ez a rész is hamar feledésbe merül majd. Mint rajongó várom, igaz kissé félek is tőle, de próbálom optimistán várni a kőbe vésett hazai megjelenés dátumát.

(Részletes kritika pedig a következő számban lesz majd olvasható!)

Stáblista Rendező: Brad Bird Főszereplők: Tom Cruise, Jeremy Renner, Tom Wilkinson Forgalmazó: UIP - Duna Film Hazai premier időpontja: 2011. december 15.

FilmMagazin / 31

EHAVI PREMIEREK DECEMBER 1.

Álcák csapdája

Barney választása

Rumnapló

Csizmás, a kandúr

Ölésre ítélve

DECEMBER 8.

Anyák

Diótörő

Az ember tragédiája

Pénzcsináló

Kopaszkutya kettő

32 / FilmMagazin

Szilveszter éjjel

DECEMBER 15.

Az élet fája

Alvin és a mókusok 3.

S.O.S Love! - Az egymillió dolláros megbízás

Mission Impossible Fantom protokoll

DECEMBER 22.

Fifti - fifti

Elena

A legsötétebb óra

Életrevalók

Táncoló talpak 2.

DECEMBER 29 Almanya, a török paradicsom; Élet négyszer; Géppisztolyos prédikátor; Jack és Jill; Kikötői történet; Laza esküvő; A rend őre; Van pápánk!

FilmMagazin / 33

KRITIKA

CSIZMÁS, A KANDÚR Izguljunk egy Banderas mogyorójáért! Írta: Kovácsné

V

etítés után megkerestem a nagyobbik lányomat a szemét közt (az valami elképesztő, hogy mindössze négy darab átlagos méretű másodikos meg egy óvodás micsoda elképesztő kuplerájt képes otthagyni egy vetítőteremben...), és megkérdeztem tőle, mi tetszett neki a legjobban. Volt benne harcolás – válaszolta nemi identitászavaros csemetém, mint magától értetődőt. Na de mégis, próbálkoztam tovább, mert azért ismerem a gyereket már vagy hét éve. Hátsúgta oda csendben, hogy a nála harminc centivel alacsonyabb lovagja ne hallja – az volt a legjobb, mikor táncikáltak a cicák. És valóban. A Csizmás Kandúr talán nincs benne az első tíz legjobb animációs filmben, lehet, hogy az első húszban sem de az biztos, hogy mindenki fog benne találni valami szórakoztatót.

Még a balfék kisebbik lányom is, aki a mai napig nem szokott hozzá a kalandfilmekben kötelező igazságszolgáltatáshoz, és hazáig siratta Tojás Tóbiást, hogy de most akkor miért kellett meghalnia, ha pedig a végén jó útra tért. Képzelem, mi lesz, ha egyszer rájön, hogy a kommandóban midig kinyírják a szörnyek a négert.

Végre megtudhatjuk, mit csinált Csizmás Kandúr, amikor még nem a lóvá avanzsált szamár hátán nyalogatta a… Pontosan ugyanazt, mint a mi drága Kormikánk. Uralta a környéket. (Azzal a bizonyos két

grammnyi különbséggel, hogy Csizmásnak hiánytalanul megvan az összes szerve, mellyel világra jött, míg Kormika életében bizonyos tragikus csapások következtek be ezen a téren). A történetbe a néző ott kapcsolódik be, mikor Csizmás Kandúr (Antonio Banderas) ismét összefut hajdani legjobb cimborájával és jelenlegi legnagyobb ellenségével, Tojás Tóbiással (Zach Galfi…

Galifi… na hagyjuk...), aki ráveszi, hogy elevenítsék fel gyermekkori álmukat, lopják el a varázsbabokat a mézeskalácsházikót vélhetően az összes melléképülettel együtt elfogyasztó Janitól és Julitól (Billy Bob Thronton és Amy Sedaris) és mászszanak fel az égbe megszerezni az arany tojást tojó ludat (talán soha

életemben nem sütöttem még el politikai viccet, és hangsúlyozottan most sem teszem, de a kisliba isten bizony úgy nézett ki, mint Tarlós István). Közben egy hosszabb flashback-ből Kandúr hányattatott gyermekkorát is megismerjük. Tóbiás egy elbűvölő társat is bevon a vállalkozásba, Puha Praclit, a Felina Fatale-t (Salma Hayek), tehát garantált a kaland, a szerelem, és a macskák viselkedés-kultúrájának részletekbe menő elemzése, az utolsó felrúgott és szerteszéjjel szórt szarosládáig.

Leszögezem, hogy a magyar szinkronnal nincsen semmi baj, jók hangok és jók a poénok, de aki ezt a filmet igazán élvezni akarja, az várja meg, míg kijön DVD-n, és nézze

FilmMagazin / 35

KRITIKA BANDERAS KANDÚRKÉNT KÉT OKTÁVVAL MACSÓSABB Kétszer járt beszédtanárhoz Amerikában Antonio Banderas: először húsz évvel ezelőtt, amikor megérkezett Hollywoodba és egy kukkot sem tudott angolul, másodszor pedig akkor, amikor a Shrek 2-ben megkapta Csizmás, a kandúr szerepét, pontosabban hangját. - Nem volt semmi baj a hangommal, de úgy gondoltam, mivel ebben a macskában egy oroszlán lakozik, legyen mélyebb a hangja - magyarázza a spanyol színész. - Szorgos gyakorlással fél oktávval sikerült levinni, így nagyon macsós lett, mindenki el volt tőle ájulva. A Shrek-filmekben Csizmás csak mellékszereplő volt, de annyira megkedvelte a közönség, hogy saját produkciót kapott meg egy barátnőt, akinek Salma Hayek kölcsönzi hangját. Banderasszal ősidők óta nagyon jó barátok, és a Csizmás, a kandúrban végzett közös munka már csak azért is nagy élvezet volt számukra, mert ezúttal nem halálfélelemben dolgoztak. - Amikor a Desperadót forgattuk Salmával, komolyan azt hittük, hogy nem éljük túl - folytatja Banderas. - Folyton felrobbantották körülöttünk a díszleteket, de az igazán gáz az volt, amikor egy szál láncon lógtunk a háztetőről. Ehhez képest a Csizmás szinkronját végigmarháskodtuk a hangstúdióban, soha rosszabb melót!

36 / FilmMagazin

meg angolul. Vagy tegye azt, amit én, és képzelje hozzá Banderas hangját a levakarhatatlan (de valószínűleg inkább büszkén viselt) spanyol akcentusával. A Csizmás Kandúr ugyanis egyszemélyes show, és a jó Antonio nélkül igen sokat veszít a bájából, még akkor is, ha vetítés után öt gyerek köpte a kukoricát egymással versengve az összesen két darab fülembe, hogy MENNYIRE király volt az egész, és a sajátjaim azóta is szorgalmasan próbálják utánozni, hogy a Csizmás Kandúr, amikor még icipici, mezítlábas, vörös kiscica volt (és MEG KELLETT ZABÁLNI, de anya láttad, hogy milyen cukiiiiiii), hogyan mondta azt, hogy „miu”. És higgye el nekem a nagyérdemű, hogy egy sorozat fejhangú „miu” hajnal hatkor még az olyan türelmes szülő idegeit is próbára teszi, amilyen én nem vagyok… No de hol is tartottam... Szóval a Csizmás Kandúr egyszemélyes show. Aki látott már egy-kéthárom Banderas filmet, az úgy nagyjából ismeri a kiváló művész arckifejezéseit, és örömmel látja, ahogy az egész készlet hibátlanul visszaköszön a szőrös macskapofán, ami azért bír némi szórakoztató értékkel. Visszaköszönnek ezen kívül Banderas filmjei is, néhány kedves kis poén és szurkálódás formájában.

Ami nem köszönt vissza, az a történet. A történet, kérem, az kalapemelés nélkül elsétált mellettünk. Én már akkor sejtettem, hogy gondok lesznek, mikor az összes gyerek egyenként suttogva megkérdezte tőlem, hogy „Ki az a San Ricardo???”. Tény, hogy nem 12 éveseket vittem a filmre (és az általam biztosított szülői felügyelet is többnyire kimerült annyiban, hogy kuss má’), de az is tény, hogy az átlaggyereknek majdnem megoldhatatlan feladatot jelentett a visszatekintésből kibogarászni, hogy hol ment mellé Kandúr és Tóbiás barátsága, illetve miért tért végül mégis vissza az igaz útra a gaz tojás az utolsó pillanatban (nem máshol méghozzá, mint a San Ricardo nevű városkában, hehehe). De még ha a kibogozhatatlan lélektani drámától el is tekintünk, Tóbiás bosszúja akkor is olyan körmönfontra sikeredett, hogy azon szerintem már ő maga sem igazodott el.

Ki hitte volna, hogy Antonio Banderas már 51 éves? Szerencsére a színész egyáltalán nem érzi magát öregnek, így még láthatjuk őt a vásznon.

>> A CSIZMÁS KANDÚR EGYSZEMÉLYES SHOW. AKI LÁTOTT MÁR EGY-KÉTHÁROM BANDERAS FILMET, AZ ÚGY NAGYJÁBÓL ISMERI A KIVÁLÓ MŰVÉSZ ARCKIFEJEZÉSEIT, ÉS ÖRÖMMEL LÁTJA, AHOGY AZ EGÉSZ KÉSZLET HIBÁTLANUL VISZSZAKÖSZÖN A SZŐRÖS MACSKAPOFÁN, AMI AZÉRT BÍR NÉMI SZÓRAKOZTATÓ ÉRTÉKKEL. <<

Kandúr markáns karakterétől és a súlyosan mélylélektani Tóbiástól eltekintve gondok voltak a karakterekkel is. Jani és Juli a bepelenkázott vadmalacokkal meg a Juli folyvást ketyegő biológiai órájával anynyira hihetetlenül bizarr, hogy meg kellett néznem a kólás pohár oldalát, nem fél liter pálinkát toltam-e véletlenül az arcomba, és azért hallucinálok (szeretem ezeket a tévedéseket... de ahogy az ember öregszik, sajnos egyre kevesebbet téved).

Nem azt mondom, hogy nem vicces, csak tényleg az égadta földön semmi köze nincs semmihez. Puha Pracliból a felét nem hozták ki annak, amit lehetett volna. Az egész liba-vonal megint csak bizarr, hogy maradjak ennél a remek szónál, ha már találtam a lexikonban.

A fura történet és a... hm... mondjuk bizarr szereplők miatt a film egyenetlen, széteső poénjait nincs igazán hová felfűzni (azt a néhányat, ami nem arról szól, hogy „úristen, majdnem megsérült a herém”... Mert az utóbbi 10 évben egy olyan gyerekfilmet nem lehetett csinálni, amiben nem futottak legalább tíz kört a teremtés koronájának jogara körül... ). Messze nem olyan, mint ősatyja, a Shrek, ami egyetlen jól célzott, hosszú ütésként döngölte a nézőt a székbe, és új korszakot nyitott az animációs filmek történetében. A Csizmás Kandúr mondhatni ezen új korszak lezárásának tekinthető, és nem csak azért, mert nem valószínű, hogy a Shrek témáról még egy gereznát le lehetne húzni.

Szerintem egy új generációnak kell

felnőnie ahhoz, hogy a populáanimációba ismét életet leheljen.

Addig maradunk ezen a szinten, menthetetlenül, csupa olyan filmmel, mint a Csizmás Kandúr, ami nagyon aranyos, nagyon látványos, nagyon akciódús, de nem nagyon film.

Viszont kit érdekel. A Csizmás Kandúrt nyilvánvalóan nem nekem csinálták, hanem az ivadékaimnak, meg az ivadékaim hasonlóan intellektuális kis barátainak, és mint ilyen, jobb nem is lehetne. Pirinkó kislányok imádják, mert cukiság faktora az egekben van, egy számmal nagyobb kislányok imádják, mert van benne emancipált-kardozós macskalány, kisfiúk imádják, mert hogy kinőtt a bab 3D-ben a fődből.

Nekünk nincs is más dolgunk, mint elhinteni a kétkedés csíráit, miszerint ez azért nem a legjobb film amit valaha látni fognak. Úgysem fogják nekünk elhinni, hiszen nekik midig az aktuális film életük legjobb filmje.

De jó is nekik.

70% Stáblista Rendező: Chris Miller Eredeti hangok: Antonio Banderas, Salma Hayek Forgalmazó: UIP - Duna Film Hazai premier időpontja: 2011. december 1.

FilmMagazin / 37

KRITIKA

PÉNZCSINÁLÓ Decemberre hozzánk is megérkezett az évi egy, kötelező sportfilm. Természetesen ez a produkció is Oscar-esélyesként lett beharangozva, ám a tavalyi amerikai futballal ellentétben, most egy világszerte kevésbé népszerű sport állt a Pénzcsináló című film középpontjában. A történet, ahogy az lenni szokott: igaz. A film pedig, ahogy az lenni szokott: nagyon jó. Írta: Mocanu Attila

A

mikor először halottam a Pénzcsináló rendezőjének a nevét, erős gondolkodásba kezdtem. Tudtam, hogy valahol már láttam a nevét, majd az internet segítségével meg is fejtettem a dilemmámat. Bennet Miller volt a Capote című film alkotója, amelyet az elmúlt évtized egyik legjobb filmjének tartok. Miller mindössze ezt a két nagyjátékfilmet készítette karrierje során, tehát óvatosan halad, de a gyümölcse az eddig látottak alapján megvan. Persze ehhez olyan színészekkel volt, illetve van lehetősége együtt dolgoznia, mint Philipp Seymour Hoffmann, Brad Pitt vagy Jonah Hill.

38 / FilmMagazin

Abban biztos vagyok, hogy a hazai közönség előtt a Pénzcsinálónak lesz a legnehezebb dolga a sportfilmek közül. A baseball semmilyen körülmények között sem nevezhető népszerűnek Magyarországon. Tipikusan az az elképzelés él róla, hogy egy teljességgel érthetetlen sport, amelyet buta amerikaiak néznek hamburgerzabálás közben, illetve kijárnak a meccsekre is, hogy közben hot-dogot zabálhassanak. Pedig nem. Néhány éve követem az amerikai baseball ligát és meglátásom szerint egy igazán összetett, izgalmas, ám mégis szórakoztató sportról van szó, amely kiváló taktikai döntéseket, maximális erőbedobást

és erőteljes koncentrációt igényel az edzőktől és a játékosoktól egyaránt.

A magyar felirat megpróbálja leegyszerűsíteni a szabályokat, de teljes játékleírást mégsem adhat. Bizonyára élvezhetőbbé válik ez a film azok számára, akik legalább alapszinten ismerik a baseball sajátosságait. Általában egy sportfilm, koncentrálhat szigorúan a pályán történő eseményekre (Minden héten háború), az érzelmi komplexitásra, amelynek legfőbb kiváltói a pályán történő események (A szív bajnokai). A Pénzcsináló valahol a kettő között helyezkedik el, hiszen az érzelmeknek leginkább a baseballhoz van közük, a baseball iránt érzett

Így kell ütőképes filmes csapatot összehozni: a Capote főszereplője és rendezője, a Social Network írója, az Eredet operatőre + Brad Pitt.

szerelemhez és a statisztikák tömkelegéhez. A pályán történő események reprezentációja inkább csak adalékanyag. A közvetítő médium is váltakozik. Van, amikor televízióban, rádióban vagy éppen videofelvételről látjuk az eseményeket.

A Pénzcsináló is a semmiből viszszatérő, majd csúcsra törő sikersztorik egyikét mutatja be. Első ránézésre ebből már elegünk van, de az igazság az, hogy ezekből a történetekből sosem lesz elegünk, mert természetünkből fakad, hogy folyton többre vágyunk, mint amink van. Persze vannak, akik megmaradnak az álmodozásnál, de van olyan is, aki megvalósítja céljait, legalábbis mindent megtesz érte.

Ezt tette az Oakland Athletics csapata is 2002-ben, erre az igaz történetre épül a 130 perces alkotás, amely lenyűgöző pontossággal mutatja be a csapatvezetésen belül létező hierarchiát. (Az elhanyagolt és kisiparosként kezelt edző akár a hollywoodi rendezők alteregója is lehetne, akit az európai kritikusok (jelen esetben a szurkolók) zseniként aposztrofálnak.)

Peter Brand (Jonah Hill) nemrégiben végzett a Yale egyetemen, majd szinte rögtön belecsöppent a profi baseball liga legfelsőbb bugyraiba.

Sajátos, bonyolult algoritmusokon alapuló elmélete szerint egy meccs, vagy akár egy szezon, néhány megfontolt taktikai lépéssel eldönthető.

Sokéves tapasztalattal rendelkező, régi vágású szakemberek tucatját fordítja maga ellen gondolkodásmódjával a szerencsétlen mozgású, csöndes fiatalember, de Billy

AZ ELSŐ DÍJ BRAD PITT PÉNZCSINÁLÓJÁNAK A New York-i filmkritikusok köre előrehozta a szavazás határidejét (így a nagy tekintélyű országos kritikus kamara saját ceremóniája elé kerültek), és – jelezve, hogy ők is haladnak a korral – a Twitteren hozták nyilvánosságra idei díjazottjaikat. Ezzel pedig hivatalosan is megkezdődött a díjidény, mely természetesen az Oscar-gálával éri majd el csúcspontját. A New York-i filmkritikusok díját 1935 óta adják át, és az nem csupán az Egyesült Államok kulturális fővárosának véleményét tükrözi, hanem az Oscar-szavazókét is: az elmúlt 77 évben a legjobb filmnek járó Oscar és a NYFCC-díj 43%-ban volt azonos. A 31 tagú, tekintélyes társaság az idén két kategóriában is a Pénzcsinálót tartotta a legjobbnak. A legjobb színész díját Brad Pitt, a legjobb forgatókönyv díját Steven Zaillian és a Social Network – A közösségi háló-nak köszönhetően friss Oscar-díjas Aaron Sorkin kapta. A bejelentés hatására a fogadóirodák máris változtattak oddsaikon: egyértelműen Brad Pitt-et tartják befutónak az idei Oscarra: úgy látszik, a baseball pályák környékén játszódó történet különleges hangulata nemcsak a sportrajongókra hat.

Beannek, az oaklandi csapat menedzserének, éppen az ő eszére van szüksége. Gárdája ugyanis hanyatlik, pénz nincsen, a sztárjátékosok leléptek, nem marad más, mint az irodai taktikák.

A szezon során Billy Bean (Brad Pitt) folyton szembesül saját, elhibázott életével. Hatalmas szupersztárként tekintettek rá a csapatmegfigyelők, feláldozta az egyetemi ösztöndíjat a sportért. Nem jött össze.

Nem lett belőle szupersztár, de a baseball már örökre az élete legfontosabb része maradt. Újdonsült segédével a háta mögött viszont könynyen veszi a menedzserkedés nehéz akadályait és pikk-pakk rájön: számok, értelem és ráció van a pályán folyó események mögött. Kettejük zseniális munkamoráljának köszönhetően, felemelő érzés ezt a filmet nézni. Ezt pedig a nélkül is sikerül elérnie, hogy elmenjen a csö-

pögős giccs felé. Ebbe a hibába ugyanis, több sportfilm is következetesen beleesik.

A közelképek zavaró sokasága, az élvezhetetlen pálya-felvételek (a filmes kamera sosem állt jól egyik stadionnak sem) ellenére egy igazán remek filmet sikerült megalkotnia Bennet Millernek, de mégsem sorolnám az év öt legjobb alkotása közé. Továbbá azt is gondolom, hogy hazánkban nem lesz jó kritikai fogadtatása, de Amerikában imádni fogják, ahogyan a baseballt is. És úgy érzem valahol ez a lényeg: amerikai film az amerikaiak álmáról.

Ebből a szempontból pedig kiváló.

90% Stáblista Rendező: Bennett Miller Főszereplők: Brad Pitt, Jonah Hill, Philip Seymour Hoffman Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2011. december 8.

FilmMagazin / 39

EXTRA

TOP 10: SPORTFILMEK Őszintén szólva nem vagyok egy nagy sportőrült, a testmozgás nem tartozik a fő elfoglaltságaim közé, azonban a sportfilmeket kifejezetten tudom imádni, erre pedig nem nagyon tudok ésszerű magyarázatot adni.

Talán az örök téma: a kitartás, a test és az akaraterő összehangolása az, amit meg szokott fogni ezekben az alkotásokban. Az alábbiakban szeretném ismertetni az én listámat, 10 legjobb sportfilm, az én véleményem szerint. Írta: Sanya08 ROCKY 1-6 Habár az első részt nevezhetjük a legjobb Rocky-filmnek, mégis tekintsünk az egész sorozatra egyetlen filmként most az egyszer. Rocky a tipikus figurája a “semmiből magasra törekvő ember”-karakterének, Stallone pedig igazi ikonikus figurává avanzsálta a figurát. Mi pedig hálásak vagyunk.

MILLIÓ DOLLÁROS BÉBI Clint Eastwood több műfajban otthagyta a keze nyomát (többkevesebb sikerrel), bokszfilmje igazi remekmű emberségről, kitartásról, őszinte emberi érzelmekről. Szem pedig nem marad szárazon. Muszáj sírni.

DÜHÖNGŐ BIKA Robert De Niro plusz kilókkal. Fekete-fehér kép. Rendező: Martin Scorsese. Történet egy férfiról aki túl sokat képzelt magáról és nem bírta elfogadni saját bukását. Kissé kényelmetlen, cseppet sem felemelő alkotás.

A NAGY LEBOWSKI Ez a film ugyan nem nevezhető igazi sportfilmnek, de mégis, a bowling az – többek között – ami szerepet játszik hőseink életében, és még a szabályokról is megtudhatunk egyet s mást. Például, hogy ne lépj be a vonalon. Különben a fájdalom világába lépsz be. Walter megmondta.

40 / FilmMagazin

A HARCOS Semmi újat nem visz a műfajba, de elég szívvel tálalja azt, amit már ismerhetünk. Ami a pluszt adja, azok a színészi alakítások. Mark Wahlberg végre nem ciki, Christian Bale pedig a régi De Niro-ra hajazva játssza a karakterét, hihetetlen intenzitással. Egy film bokszolásról, testvéri szeretetről és családi összetartásról.

A PÉNZ SZÍNE Martin Scorsese, Tom Cruise és Paul Newman kevéssé értékelt kollaborációja ez a film, stílusos és elegánsan megrendezett alkotás, svindlik sorozata és egy zseniális zárójelenet.

TÚL A CSÚCSON Stallone otthon van nemcsak a bokszban, de a szkanderban is. De ahogyan a többi sportfilm, úgy ez sem pusztán magáról az adott sportágról szól, hanem arról sokkal többről. Itt a megromlott apa-fiú viszony kerül górcső alá a szokásos klisékkel nyakonöntve. A nyolcvanas évek egyik legszórakoztatóbb családi mozija.

RÉGI IDŐK FOCIJA Aki még nem látta volna ezt a filmet, sürgősen nézze meg. Akkor is, ha olyannyira leszarja a futballt mint én.

Mégis sikerült abszolút élveznem és átélnem az egész alkotást. Amellett

pedig bitangul szórakoztató dolgozat, remek gegekkel, frappánsan megidézve a Buster Keaton-féle komédiát.

KICKBOXER Nem szokás feltenni ilyen listákra ezt a Van Damme-filmet, de könyörgök…Ami klasszikus az klasszikus, amellett pedig marha szórakoztató.

Bár tény, inkább mint B-film működik.

OROSZLÁNSZÍV Megint Van Damme, megint a bunyó. Ez a film egy fokkal amatőrebb és nevetségesebb mint a Kickboxer, de a szórakoztató-faktora ugyanúgy működik, plusz poén hogy hősünknek a végén egy magyar származású anyab*szóval kell szembemennie.

KRITIKA

AZ ÉLET FÁJA Most, frissen megnézve a filmet, meglehetősen ellentmondásos érzések kavarognak bennem, ami, gondolom, jó eredmény kellene, hogy legyen.

De nem igazán tudom eldönteni, hogy ez mennyire jó dolog. Írta: Vampka

M

ivel semmiféle filmes végzettségem nincs, pszichológiai meg főleg nincs, mégis bátorkodom kicsit mindkét témában okoskodni. Szerintem egy filmet többek közt akkor nyilváníthatunk jónak, ha megmozgat bennünk valamit, és a végén arra a következtetésre jutunk, hogy megérte megnézni. Az élet fájával kapcsolatban viszont nem tudok dűlőre jutni. Egyszerűen képtelen vagyok eldönteni, hogy most ez egy nagyon jó és érdekes darab, vagy egy ritka unalmas és zavaros valami. Őszintén szólva nem tudom elmondani mi az, ami végül is tetszett benne (mivel ilyen is volt, és kezdeném ezzel, ha tudnám). Talán az, hogy annyira nyers, de ez az a tényező, ami az egészet elmozdította negatív irányba is. Mint történetet, nem lehet túl sokat boncolgatni:

42 / FilmMagazin

adott egy család. Három kisfiú és a két szülő. Az 1950-es években járunk, az egyik kisfiú pedig meghal.

Még csak azt sem mondanám, hogy Az élet fája ennek a traumának a feldolgozását mutatja be, vagy ha mégis, akkor én nem vettem észre, a film elindult egy olyan irányba, olyan sebességgel, hogy azt nehéz követni, ráadásul szinte teljesen észrevétlenül. A film nyers mivolta ebben mutatkozik meg csak igazán.

Egy idő után fogalmam sem volt, hogy mire kéne figyelnem, pedig esküszöm, koncentráltam. Mintha odadobáltak volna elém egy rakás friss húst és zöldséget, szépen előkészítve, egymás mellé, hogy na most akkor csináljak belőle egy nyolc fogásos ebédet, pedig én arra vártam, hogy megvendégelnek. TUDOM, hogy nem lehetetlen nekem összehozni, csak épp én nem értek

a főzéshez. Én, ha filmet nézek, jól akarok lakni, hogy úgy mondjam, és nem vért izzadni, hogy a végén megkapjam a gyönyörű, de mégiscsak szenvedés árán megszerzett teljes képet. A film számomra a szórakozást jelenti, és sokszor a tanulást is. Vannak filmek, amik rávilágítanak egy csomó dologra, és igen, ezek az esetek többségében kissé erőltetettek, de a végén van mondanivalójuk. Az élet fája számomra nem mondott semmi újat, sőt, régit se. Biztosan bennem van a hiba.

Csak és kizárólag azért adok 50%ot ennek a filmnek, mert ha az öszszes emberrel megnézetnénk a Földön, szerintem ugyanannyian mondanák azt, hogy zseniális, és életük egyik legemlékezetesebb filmje, mint ahányan elaludnának rajta, és sosem értenék meg a lényegét, ami valójában nem olyan nagyon nagy

Akik nem értenek egyet az értékeléssel, azok ne lázadozzanak, hiszen lesznek a témával kapcsolatos cikkek még a weboldalunkon!

dolog: maga a létezés, minden fájdalmával, nehézségével és csodájával együtt. Na persze ez végül is egyben a legnagyobb dolog is, ami egy ember életében jelen lehet, és éppen ez az, amiért Az élet fája anynyira zavaros és emészthetetlen számomra, másnak viszont lehet fantasztikus élmény. Mert, kérdem én, minek csinálni egy filmet olyasmiről, aminek az intelligensebb emberek amúgy is tudatában vannak, a kevésbé intelligenseket pedig nem érdekli? Tudom, ez hogy hangzik, de ettől függetlenül tartom magam ahhoz, hogy Az élet fája nem szórakoztat, se nem tanít, se nem mutat rá olyasmire, amiről az emberek állandóan megfeledkeznek. Az élet fája gyönyörű - és tényleg gyönyörű - képek és zenék asszisztálásával mutat be valamit, amit mindenki ismer. Lényegében olyan, mint egy természetfilm, egy home videó és egy melodráma legkisebb, kissé korcs kölyke. Az az egy biztos, hogy mindenkit mélyen megérint; van, aki megcsodálja, beleszeret és csodaként emlegeti; más legszívesebben belerúgna, és üvöltene, hogy hogyan lehet egy ilyet életben hagyni; és van, aki fejcsóválva sétál el mellette, egyetlen szó nélkül, várva, hogy a természet döntsön a sorsáról. Én az utóbbi kategóriába tarto-

zom, azt hiszem, ezért nem is ítélkezem inkább. Hiába a díjazott színészek talán mondhatom, hogy szokás szerint briliáns színészi játéka, hiába a komolyzene és a megszerkesztett képek, a film minden egyes percével erősödött bennem az érzés, hogy orrfacsaró izzadságszagot érzek. Itt valaki vagy nagyon nagyot akart mondani, és besült, vagy semmit.

Ha előbbi, akkor sajnálom a dolgot, mert ebből ki lehetett volna hozni valami könnyebben emészthetőt és sokkal szerethetőbbet, ha pedig utóbbi, akkor viszont az égvilágon semmi értelme nincs a filmnek, de nem akarom így befejezni ezt a "kritikát". Ennek pedig az az egyszerű oka van, hogy Az élet fája egy olyan művészfilm, amit egy igazi művész alkotott, ennél fogva pedig csak azok érthetik meg teljesen, mi is volt a konkrét célja, akik hasonlóan látják, hallják, érzik a létezés csodáját, mint a rendező, szerencsét-

lenségemre én nem hasonlítok hozzá. Egy kicsit sem.

Aztán így a végére rájöttem, mire emlékeztet a legjobban az érzés, ami itt mocorog bennem: a verselemzésre! Mindenki másképp látja, mégis van egy bizonyos szemszög, amin keresztül a fejünkbe verik, miről is van szó, de valójában csak a költő tudja, miről szól a költeménye.

(Mondanom sem kell, mindig utáltam a verselemzést.)

50% Stáblista Rendező: Terrence Malick Főszereplők: Brad Pitt, Sean Penn, Jessica Chastain Forgalmazó: SPI és Corner Film Hazai premier időpontja: 2011. december 16.

FilmMagazin / 43

KRITIKA

FIFTI - FIFTI Rákos vagyok. Írta: Sanya08

K

ényes téma, lássuk be. Jómagam nem igazán rajongok az ilyen és ehhez hasonló témájú filmekért, valahogy rosszul esik nézni a rákkal küszködő embereket, nemhogy a valóságban, de filmen is. Főleg azokat, akik előbb vagy utóbb leborotválják a fejüket kopaszra, és rossz rájuk nézni, messziről látszik, hogy “Jézus, szegény… biztos rákja van.” Készült már egy-két baromi jó film ebben a témában, ez tény. A Philadelphia szépen kezelte ezt a betegséget, de nem szívesen nézném meg újra, attól függetlenül, hogy bátran felvállalta azokat a tematikákat, amikhez hozzányúlt. Az Ember a Holdon című Jim Carrey-film is bírt hasonló vonulatokkal, ott is – ahogyan ennél a filmnél – humorral próbálta oldani a kényes, kellemesnek cseppet sem nevezhető szituációt. És van még egy film… tudom, szinte szégyellem magam, amiért felhozom, de több okból is eszembe jutott. Funny

44 / FilmMagazin

people. Habár magát a filmet úgy összességében nem sikerült megszeretnem, volt neki néhány dicséretre méltó érdeme, többek között az, ahogyan a betegség helyzetét előadta és kifuttatta egy meglepő végkifejletbe. Abban is Seth Rogen játszotta a vicces havert (vagy ott inkább kevésbé vicces volt, és nem mindig haver), itt is majdnem ugyanazt a karaktert hozza, azonban a társa ezúttal Joseph-Gordon Lewitt, ő játssza a szenvedő alanyt.

A történet szerint egy fiatal srác(?) rákot kap. Ahogyan azt a film elején megtanuljuk, kifejezetten egészséges életet él. Fut reggelente, nem dohányzik, nem iszik, nem csinál semmi olyan tevékenységet, ami előidézhette volna ezt, de mégis egy speciális módozatú rákot diagnosztizálnak nála, ezzel pedig élete bizonyos értelemben a feje tetejére áll.

Barátja mellette áll, hogy segítsen neki a bajba, és még azt is megtanítja neki, miként használja fel a

Joseph Gordon-Levitt néhány év leforgása alatt Hollywood egyik legjobb színészévé nőtte ki magát.

helyzetét arra, hogy lányokat szedjen fel egyéjszakás kaland erejéig.

A Fifty-fifty legnagyobb erénye az, hogy nem megy át melodrámába.

Nem válik giccsessé és feleslegesen nem dramatizálja túl a helyzetet, pontosan annyira vadászik hatásra, amennyire kell, de leginkább kerüli az olcsó eszközöket és okosan, egyszerűen-de-nagyszerűen igyekszik előadni magát, amit elsősorban a forgatókönyvnek köszönhetünk.

Néhol már-már feelgood-moziba csap át a produkció, de folyamatosan megtartva a balanszot. Mindig vicces, egy apró de állandóan jelenlévő melankolikus-szomorú vetülettel, mert mégiscsak arról van szó, hogy a főszereplőnek ugyanannyi esélye van arra hogy nem éli túl a dolgot, mint amennyi arra, hogy túléli.

A főszereplő Joseph GordonLewitt nem itt bizonyítja először rátermettségét, míg nemrégiben a (500) Nap nyárban alakított peches, szerelmes és naiv fiatalt, az Eredetben megcsodálhattuk mellékszerepben, és aki látta a Brick című filmet (több éves, remek noir film gimis környezetben), az tudja, hogy nem akármilyen ifjonccal van dolgunk. Itt talán legkomplexebb alakítását hajtja végre, nem esik nehezünkre együtt érezni vele. Seth Rogen ugyanazt a figurát hozza, amit mindig is szokott, nem is bonyolítja túl, a szerethető, trágár és mackós külsejű havert, akivel be lehet tépni, és akivel jót lehet lógni. Egy aprócska szerelmi szál is felüti a fejét, de nem tűnik erőltetettnek, már csak azért sem, mert Anna Kendrick-be akármelyikünk beleszeretne, ha arról lenne szó. De mondom, viccen kívül, a forgatókönyv elegánsan fedezi a szituációt, nem válik közhelyessé.

Teljesen szívmelengető és mosolyra fakasztó film ez, amit bátran tudok ajánlani bárkinek. Tényleg, bárkinek. Igazán belekötni nem lehet, és nem tudom elképzelni, hogy valaki negatívan vélekedjen róla. Az idei év egyik legjobbja. Kár volna kihagyni, tényleg. Ha kihagyod, akkor lemondasz arról, hogy széles mosollyal a pofádon távozz a moziból. Ki ne akarna úgy kijönni a moziból? Nem? Nem??

90% Stáblista Rendező: Jonathan Levine Főszereplők: Joseph Gordon Levitt, Seth Rogen, Anna Kendrick Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2011. december 22.

FilmMagazin / 45

KRITIKA

VÁLOGATOTT GYILKOSOK Még valamikor a ’90-es évek elején egy Ranulph Fiennes nevű egykori SAS katona írt egy könyvet, The Feather Men címmel, amely a brit kormány részvételét taglalta az ománi háborúkban a 70-es években és azt követő megtorlásokat. A könyv óriási port kavart és a brit kormány mindent tagadott. kEzen kívül Michael Smith a Times újságírója is írt egy könyvet a témáról Killer Elite címmel. Hogy mennyi igaz mindebből azt nem tudni, de az biztos, hogy ez a két könyv ihlette a Válogatott gyilkosok című filmet, amely nemrég került a mozikba. Írta: Kóczy

D

anny Bryce (Jason Statham) egykori titkosügynök visszavonultan él Ausztráliában.

Azonban most akarata ellenére mégis el kell vállalnia egy utolsó munkát, hogy megmentse egykori mentorát, Huntert (Robert De Niro). A feladat nem egyszerű, meg kellene ölnie három egykori SAS katonát, akik valamikor az ománi háború során megölték egy ománi sejk három fiát. A sejk bosszút szeretne állni, ezért elraboltatja Hunter-t, így Danny-nek nincs más választása elvállalja a feladatot, de nincs könynyű dolga mivel a titokzatos Spike (Clive Owen) és csapata éppen azt a feladatot kapta, hogy állítsa meg őt…

46 / FilmMagazin

Ahogy mondani szokták akciófilm és akciófilm között is van különbség.

Vannak, amik elrugaszkodnak eléggé a valóságtól és szinte már a fizika törvényeit meghazudtoló dolgok történnek benne (persze ezek is ugyanolyan szórakoztatóak), és vannak, amik bár filmek azért valamennyire megmaradnak a realitás talaján. A Válogatott gyilkosok ez utóbbi kategóriába tartozik mindenképpen. Mivel az alkotók igyekeztek valamennyire a realitás talaján maradni (már amennyire ez egy filmnél lehetséges) így nem spóroltak a vérrel és az erőszak mindenfajta bemutatásával. Az akciójelenetek tehát nagyon profira sikeredtek, és bizony van bennük szép számmal a filmben. Emellett a történet sem egy faék egyszerű egysíkú valami, ráadásul vannak kifejezetten érdekes karakterek is. Ami viszont mindenképpen negatívum, hogy ezekről a karakterekről olyan igazán sok minden nem derült ki a film során. Sem a főszereplő Danny Bryce-ről, sem Spike-ról. Ami még negatívum az talán a film hossza, én ugyanis úgy éreztem, hogy legalább egy fél órával hosszabb a kelleténél és a végén már gyakorlatilag feleslegesen kuszálták össze a történetet. Ezzel együtt a film abszolút nézhető, sőt élvezhető is. A rendező Gary McKendry volt, akinek ez élete első

nagyjátékfilmje, és igazából nem is végzett rossz munkát. A forgatókönyvet Matt Shering írta a már említett Ranulph Fiennes féle regény alapján. Ami a szereplőgárdát illeti, Jason Statham most is hozta a szokásos formáját, mint ahogy nem lehetett panasz Robert De Niro-ra és Clive Owen-re sem. Mellékszerepekben feltűnnek még többek között a Chuck sorozattal ismertté vált Yvonne Strahovski, akinek ezúttal a “kötelező eyecandy”-n kívül nagyobb szerep nem jutott, illetve az egykori Prison Break-es Dominic Purcell, valamint az egykori Lost-os Adewale Akinnuoye-Agbaje is láthatóak. Mindent összevetve nem egy rossz film a Válogatott gyilkosok, akciófilm rajongóknak mindenképpen nézendő, a negatívumokért viszont kicsit kár, hiszen sokkal többet is ki lehetett volna belőle hozni.

70% Stáblista Rendező: Gary McKendry Eredeti hangok: Jason Statham, Robert De Niro, Clive Owen Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2011. november 24.

SOROZAT

TÁRSAS JÁTÉK Budapesti életképek, avagy a Társas játék című HBO által gyártott magyar sorozatról! Írta: Mocanu Attila

F

őleg a Casino című tavalyi sorozat óta, fenntartásokkal kezeljük az új magyar televíziós produkciókat. A Társas Játék marketingje meglehetősen sok hasonlóságot mutatott az imént említett, RTL Klub által berendelt sorozattal (Pl. Hatalmas reklámfelületek szerte az országban.) De míg a Casino hatalmasat bukott, a Társas Játék egyre több nézőt csábit magával, az elmúlt években páratlan ez a munka. Az első két rész bemutatása alatt kódolatlan hétvégét tartott az HBO, így mindenkinek volt lehetősége legalább belenéznie a produkcióba.

48 / FilmMagazin

Az HBO véleményem szerint az elmúlt évtizedben zseniális sorozatokkal ált elő, főleg az Egyesült Államokban. Elég megemlíteni a Törtetőket (Entourage), a Mildred Pierce minisorozatot, a How To Make It In America-t vagy éppen az Emmydíjak kedvencét, a Boardwalk Empire-t. (Gengszterkorzó) Habár hazánkban inkább luxuscikként tartják számon az HBO-t-mivel különdíjas csatorna- mégis sok új előfizetőt hozott világszerte pont ezeknek a munkáknak köszönhetően. Többek között jómagam is ide tartozom, hiszen ezek miatt döntöttem úgy, hogy előfizetek az HBO-ra,

Meg sem fordult a fejemben, hogy a Társas Játék esetleg bukás lehetne. Izraelben sikeresen működött ez a produkció, hiszen a magyar sorozat ennek az adaptációja és ez valamilyenféle biztosítékot jelentett. Ami számomra mégis a leginkább meggyőző volt, az a stáblista. Az összes pozíciót a saját szakterületükön belül magasan elismert alkotók töltik be. Az egyik vezető vágó pl. Czakó Judit (Iszka utazása, Köntörfalak) és a vezető forgatókönyvíró Divinyi Réka (Csak szex és más semmi, Kaméleon). Azért hívják őket vezetőnek, mert nem minden egyes részen ők dolgoznak, de az adott terü-

>> A

DRAMATURGIA FESZES, IZGALMAS CSAVAROKKAL VAN MEGÁLDVA, MINDEN EGYES RÉSZ UTÁN ALIG VÁRJUK A KÖVETKEZŐT ÉS BIZONY EGY JÓ SOROZATNAK EZ AZ ISMÉRVE. << let alapvető kompozíciója mégis az ő nevükhöz köthető. A legfontosabb feladatköre nyilvánvalóan a rendezőknek van. A fő rendező nem más, mint a Valami Amerika filmek alkotója, Herendi Gábor. Az első hét részt ő irányította, de a fennmaradó hat felvonást, már Fonyó Gergely rendezi(Made In Hungária, Hajónapló).

A cikk írásakor a legutóbbi rész a nyolcadik volt, ez tehát az első, amelynek már más a rendezője.

Több kritikus szerint észrevehető a különbség (negatív irányban), véleményem szerint viszont problematikus egy ilyen szoros kompozíciójú sorozatnál szerzői jegyekre odafi-

gyelni egy-egy rész között. Nem állítom, hogy nem észrevehető a különbség, de nem hiszem, hogy erős minőségromlásnak lehetünk majd szemtanúi.

Maga a sorozat, az 1980-as években született generációra fókuszál.

Ezekről a fiatalokról már megannyi írás született, tipikusan ők azok, akiknek menő egyetemekről van diplomájuk, de még mindig a szüleikkel élnek, kereset nélkül. A Társas Játék nem erre a problematikára épít, de azonos korú karakterekkel van dolgunk. Inkább a felsőközéposztályról kapunk közelképet.

Reklámszakemberek, újságírók,

rendezők, zenészek és kiégett színésznők mindennapjait figyeljük. A dramaturgia feszes, izgalmas csavarokkal van megáldva, minden egyes rész után alig várjuk a következőt, és bizony egy jó sorozatnak ez az ismérve. A szerelmi szálak bonyolódása, illetve a helyzetkomikumok, poénok és a konfliktusok ismerősek számunkra, ehhez nem fér kétség, de mégsem válik unalmassá. Mert mi bizony professzionális amerikai sorozatokon szocializálódtunk, nevelődtünk, így a legtöbb fogást már nem érezzük eredetinek. A Társas Játék-on mégis érezni, hogy ez egy ízig-vérig magyar szívvel készült produkció. A karaktereket tehetséges színészek keltik életre, a Budapestről készült inzertek pedig következetesen arra emlékeztetnek minket: Gyönyörű városban élünk, csodás emberekkel. Még ha sokat sírunk, akkor is.

FilmMagazin / 49

FILMKLASSZIKUS

ACÉLLÖVEDÉK „Amikor leánykáim elbúcsúztok, feltéve, hogy túlélitek a kiképzést, fegyverek lesztek, a halál angyalai, akiknek eleme a háború! De addig okádék vagytok! A Föld söpredéke! Nem is vagytok emberek! Csak fegyelmezetlen, hasztalan puhatestűek! Kemény vagyok, ezért nem fogtok kedvelni! Minél inkább gyűlöltök, annál többet tanultok. Kemény, de igazságos vagyok! Itt nincs faji előítélet! Nem nézem le a niggereket, a bipsiket, a digókat, az olajos képűeket. Itt mindannyian nullák vagytok!

A parancsaim a semmirekellők ellen szólnak, akik nem tudják megbecsülni magukat imádott hadtestemben! Értitek, férgek?” Írta: Sanya08

A

z az igazság hogy már csak ezért is megérte Szegedre jelentkezni egyetemre. Mert ez már nem a szakközépiskola, ahol azt se tudják mi fán terem a filmművészet, ahol csak pislognak ha azt mondod: Kubrick meg “Here’s Johnny”, de itt viszont az egyetemen kérem szépen minden héten van valami film keddenként. Este 8-tól.

Ha ez nem volna elég, hát hozzáteszem, hogy olyan szép nagy vásznon vetítik a filmeket, olyan szép nagy előadóteremben. És mivel in-

50 / FilmMagazin

gyenes, rohadt sokan elmennek rá.

Nyilván olyanok is, akiknek gőzük nincsen a filmekről és még a film történetét se tudják, de ez most lényegtelen, túltettem magam rajta, a lényeg hogy van közönség és már csak azért kell aggódni, hogy jó közönség legyen és ne úgy reagáljanak mint múltkor az Engedj be! vetítésén, ahol röhögtek a komoly részeknél is. Nos, itt is volt ám nevetés, de itt indokoltabb volt, habár ezt se nevezném éppen könnyű esti darabnak. De amikor R. Lee Ermey

belekezdett a mondókájába, ott azt nem lehetett nevetés nélkül kibírni, mert annyira durva volt, olyan szövege volt neki hogy meg kell dögleni. Nem most láttam először ezt a filmet, valamikor két-három éve láttam a tévében a Képírók sorozatban és már akkor is tetszett, igaz a vége felé már küszködtem az álmossággal. Ennek fényében vagy inkább árnyékában tehát azt mondanám, hogy igazából most láttam először az Acéllövedéket. És milyen volt?

Leesett áll, képentörlés és szug-

és szuggesztív jelenetek. Enyhén szólva kurvajó, és nem csak mert “hú hát ez Kubrick”, hanem mert egész egyszerűen ilyen háborús filmet mint ez itt, nem látsz minden évben. Szakít minden hagyományával a zsánernek, a rendező önfejűen és makacsul belemegy a dologba, megcsinálta a saját verzióját Vietnámról. Nem nyálas propagandamozi, nem dicsfény Amerikára, hanem olyan igazi gyomronvágás, amellett hogy tartalmaz vicces elemeket is.

Két jól különvehető részre osztható az Acéllövedék. Az első rész a kiképzőtáborban játszódik, ahol a katonákat gyakorlatilag terminátorokká képzik. Ott van az őrmester, az a vadállat, aki végigüvölti az öszszes jelenetét, de ember hogy ez micsoda alakítás, ezt látni kell, esküszöm. Tudom, leírták már sokan sok helyütt, kimondták már előttem elegen, de nem írhat az ember úgy az Acéllövedék-ről, hogy ezt ne mondaná: ez a fickó egyszerűen zseniális!

Nyilván sokan csináltak már üvöltős kiképző-szerepet, de ez itt simán kilóg a sorból. Ermey egyszerre vicces, fenyegető, abszurd, végletekig trágár és bunkó nyelvhasználata megannyi idézhető mondatot ad nekünk filmrajongóknak. Az első részben néha már-már gyomorfor-

gató realizmussal kapjuk arcunkba az anyagot. A kiképzés brutális, embertelen, kibírni szinte lehetetlen ép ésszel, épp ezért aki egy kicsit is mimózalelkű figura egyből alulmarad. Ez történik Pyle-al is, aki a film elején még egy vicces karakter, jóllakott ovis látszatát keltő képével odaáll a sorba és mosolyog, mint akinek jobb dolga nincsen. Persze hogy megjárja, az embernek hamar lerohad az arcáról a mosoly, lassú transzformálódása a tökéletes harcigépezetté félelmetes és egészen hátborzongató. Utolsó jelenete ott a mosdóban örökre emlékezetünkbe vésődik.

A második része a filmnek már a háború alatt játszódik egy kisvárosban. Hőseink (Komédiás, Tutajos…) tengetik unalmas hétköznapjaikat.

Ez a rész már valamivel könnyedebb. Nem a megfelelő kifejezés persze, hiszen ez is komoly és durva, de itt valamivel lazábbak a dolgok. Egyébként a kedvenc jelenetem is itt található, arról van szó,, amelyik közvetlenül a kiképzés után következik. Pokolian jó beállítás, ahogyan az egész beindul. Megy a csaj, szépen, rázza magát, miniszoknya, közben elindul Nancy Sinatra csizma-dala és az egész anynyira jó, hogy nem tudom leírni. Ez az a jelenet, amikor minden klappol.

IDÉZET A FILMBŐL: Hartman őrmester - Ma... Karácsony van! Fél tízkor pompás mise lesz! Charlie káplán elmondja nektek, hogy a szabad világ hogyan győzi le a kommunizmust, Isten és néhány tengerészgyalogos segítségével!

Zene, képek, hangulat. Piszokjó.

Persze vannak hasonlóan zseniális jelenetek, nagyon tetszettek azok a hosszan kitartott snittek, amikor a kamera csak ment oldalra, mutatta az eseményeket, abszolút telitalálat.

Aztán ahogy a film vége szép lassan átmegy olyan elképesztően szuggesztív horrorba hogy úgy mondjam.

Plusz a jelenet mikor a női mesterlövész haldokló testét körbeállják és nézzük a szereplők arcát. Nem tudom hány perc volt az a rész, de teljességgel magával ragadott. A Mickey Mouse-os vonulódalról nem is beszélve, igaz ekkor elkezdett vacakolni a DVD, szóval kicsit dühítő volt, ráadásul a Stones-tól se tudtuk meghallgatni a Paint it Black-et pedig annyira vártam… No de mindegy. Örülök, hogy újra láthattam és aki esetleg még nem látta, annak ajánlom hogy nézze meg valamikor.

Mert jó. Mit jó…ZSENIÁLIS!

FilmMagazin / 51

KÖV. HÓNAP

SHERLOCK HOLMES 2. - ÁRNYJÁTÉK A világ leghíresebb és legokosabb magándetektívje (Robert Downey Jr.) visszatér - és vár rá néhány nagy meglepetés.

Végre emberére akad, nyomába eredhet annak a zseniális bűnözőnek, aki mindarra képes, amire ő csak a rossz szolgálatában. Moriarty professzor (Jared Harris) lelkiismeret-furdalás nélkül követi el a legvadabb bűntényeket. Ha érdekei úgy kívánják, még az osztrák koronaherceget is képes meggyilkolni.

Miközben Watson (Jude Law) az esküvőjére készül, társa nyakig merül az ügybe, és nemcsak a doktort, hanem saját, szintén zseniális bátyját (Stephen Fry) és egy gyönyörű, de veszélyes jósnőt (Noomi Rapace) is magával ránt. Egész Európán keresztül folyik az üldözés, és a professzor egy lépéssel mindig

SUSZTER, SZABÓ, BAKA, KÉM A hajdani kémet, az elképesztő intelligenciájú George Smileyt visszahívják az angol hírszerzéshez. Úgy tűnik, kettős ügynök, ún. vakond vette be magát a Körönd kódnevű székhelyük falai közé, akinek a leleplezése nagyon fontossá válik.

52 / FilmMagazin

A TETOVÁLT LÁNY Negyven évvel ezelőtt egy családi ünnepség közben eltűnt a nagyhatalmú Vanger-klán egyik tagja, Harriet. A gazdag milliárdos meg van róla győződve, hogy meggyilkolták, ezért felbérel egy újságírót, hogy járjon utána az ügynek.

BEST OF 2011 Ismét eltelt egy, így szokásunkhoz híven a januári számunkban megint elkészítjük nagy összefoglalónkat az elmúlt esztendőről. Több oldalas írásunkban mindenki megkapja a magáét, ráadásul kollegáink is színt fognak vallani néhány kategóriában!