decemberi FilmMagazin2

EXTRA: TIM BURTON SZERINT ILYEN A KARÁCSONY >> 32.

FilmMagazin 2010. december

A JÖVŐ ÉV LEGJOBBJAI 2011-ES FILMELŐZETES 28 ÉVET VÁRTUNK RÁ TRON: ÖRÖKSÉG A SÖTÉT OLDAL MEGAAGY

EHAVI FILMKLASSZIKUS

TARANTINO MESTERMŰVE:

PONYVAREGÉNY

KEDVES OLVASÓK! A nemrégiben kiadott promo videónk után nyílván senkinek sem okozott meglepetést, hogy az ehavi számunk kétféle címlappal jelenik meg.

A dolog a magazin történelmében egyedülálló, hiszen bár januárban is kétféle borítónk volt, akkor a második címlap az újság hátulján kapott helyet - most viszont külön-külön letölthető a ponyvaregényes és a tronos is. Fontos azonban megjegyezni, hogy a tartalom mindkét változatban ugyanaz, válaszd akár az egyik, akár a másik borítót, ugyanaz a minőségi újságírás fogad majd Téged, amit eddig már megszokhattál tőlünk. Ráadásul a december rendkívül kegyes volt hozzánk, hiszen olyan filmekről tudtunk írni, mint a Narnia krónikái - A Hajnal-

vándor útja, a Megaagy, vagy éppen a Red, publikáljuk az előző számunkból kimaradt A közösség háló kritikát és végre láttuk az új Harry Pottert is, ráadásul az elsők között közölhetünk kritikát az Üvegtigris 3. részéről, hála annak, hogy munkatársunk jóval a premier előtt, de még nem sokkal lapzártánk után meg tudta nézni a filmet egy hivatalos sajtóvetítés keretei között! Háttérrovatunk nagy részét a nagy 2011-es filmelőzetesünk teszi ki, amelyben összegyűjtöttük, hogy mely filmekre érdemes várni, illetve melyik filmek lesznek azok, amelyeket mindenképpen meg kell majd nézni. És a felsorolásnak még mindig nincs vége! Sikerült mikrofon végre kapnunk Miklauzic Bence rendezőt, aki

a Mikszáth Kálmán táncnovelláiból készített tévéfilmjéről mesélt nekünk, az új Tron kapcsán bemutatjuk a főszereplő, Jeff Bridges filmes karrierjét, ehavi extra cikkünkben pedig azt vesszük gorcső alá, hogy Tim Burton miképp értelmezi a Karácsonyt a filmjeiben (írásunk a márciusban megjelent portrénk folytatásaként is felfogható). És ha már karácsony, engedjétek meg, hogy tiszta szívemből, a FilmMagazin összes munkatársa nevében békés karácsonyi ünnepeket és filmekben gazdag, boldog új évet kívánjak Nektek, találkozunk jövőre is!

CÍMLAPSZTORI: A történet jó néhány évvel az első rész után kezdődik. Flynn immáron apa lett, és ahogy az előzetesben is láthattuk minden este mesét mond gyermekének, azonban egy nap nyom nélkül eltűnik. Senki sem tudja merre lett, hová ment. A gyerek felnő, és egy nap egy férfi azt mondja neki: apád irodájából rámcsipogtak egy számról ami már évek óta nem él. A fiú tehát elmegy az irodába, poros játékgépek között találja magát majd beszippantja őt is a cyberrvilág, innentől kezdve pedig egy feladata van. Túlélni. Túlélni és azon kívül kiszabadítania a gépek fogságából édesapját. >> 20.

IMPRESSZUM Főszerkesztő: Bokori Balázs Főszerkesztő-helyettes: Cihlár Gábor (Ceptor) Online főszerkesztő: Szabados Melinda (Veszják) Munkatársak: Csernák Ákos, Fekete Felícia Hannibál, Madura Gábor (iverson2), Tréfás Hajnalka (Kovácsné), Horváth Krisztián (Kóczy), Jánvári Gergő Márk (Paulkemp), Verebélyi Tamás (Spike), Kónya Sándor (Sanya08) Segítőink: Molnár Krisztina (Budapest Film), Bartók Anna (Fórum Hungary), Csillag Zita (InterCom), Pataki Andrea (UIP Duna Film) Elérhetőség: www.tollal.hu és www.filmmagazin.web4.hu Következő szám megjelenés: 2010. január 9.

2 / FilmMagazin

ÖSSZEÁLLÍTÁS

K Ü Z Z É N EZT !

N E B 1 1 20

Bár a mozinézőknek idén is volt miből válogatni bőven (sőt egyes zsánerekben olyan régóta várt filmek érkeztek, mint például a The Expendables), azért kár lenne tagadni: filmes téren nem 2010 volt a legjobb év, így hát a 2011-es kínálatnak minden esélye meg van a lepipálásra. Lássuk mit érdemes majd megnézni! Írta: Paulkemp / Sanya08 / alien

4 / FilmMagazin

KARIB TENGER KALÓZAI 4: ISMERETLEN VIZEKEN Mindenki kedvenc részeges és melegnek vélt kalóz kapitánya visszatér 2011-ben a vászonra, hogy újabb kalandokba keveredjen, de ezúttal a foghíjas régi legénységet, új szereplőkkel pótolják, s ha minden igaz akkor Depp 3D-ben fogja a szépet tenni Cruz kisasszonynak. Mindannak ellenére város, hogy az első rész után a franchaise erős lejtmenetbe került, hiszen Jack Sparrow kapitány már önmagában is elég lenne a filmvásznon, hogy kellemes szórakozásban legyen részünk.

A FÖLD INVÁZIÓJA CSATA: LOS ANGELES Űrcsata a földön éjjels s nappal, mondhatni némi "Függetlenség napja" a láthatáron. Biztos szép lesz

5 / FilmMagazin

meg jó is, a műfaj szerelmeseinek kötelező. Bár Jonahtan Liebesmantól nem sokat várhatunk, ám Michelle Rodriguez és Aron Eckhart neve jó ajánló a "kis zöld lények"

támadásához. Egyébként meg egy sci-fi/katasztrófa film, amit nem Roland "úgy is elpusztítom a világot" Emmerich rendezett, így akár meglepetést is okozhat.

ÖSSZEÁLLÍTÁS SUCKER PUNCH - ÁLOMHARCOS Zack Snyder megint egy jó nagy adag vizuálbombával lep meg minket, de ezúttal saját ötletén alapuló filmet csinál. Maga az alapkoncepció számomra abszolút nyálcsorgató cucc, és gyakorlatilag látványilag is elég impozánsan néz ki, bár a Sucker Punch talán néhol túlságosan számítógépesre sikeredett.

Mintha egy számítógépes játék baromi jól sikerült demóját nézném, ami ugye azért egy film esetében nem túl nagy bók. Ettől függetlenül bízok abban hogy ha más nem, legalább egy jófajta bűnös élvezetet fogunk látni a nagy vásznon, néhány dögös macával és tökös akciókkal.

Végül is kell ilyen is, nem?

127 HOURS Simon Beaufoy forgatókönyvíró és Danny Boyle rendező a Gettó milliomos után ismét együtt dolgozott, ám ezúttal a giccses tündérmese helyett egy ízig - vérig drámát készítettek. A film megtörtént eseményeket próbál minél hitelesebben rekonstruálni és a külföldi vélemények szerint megdöbbentő hitelességgel teszi mindezt. A történet Aron Ralston megrázó kalandjáról szól, aki egy hegyi baleset után kénytelen volt amputálni a sziklák alá beszoruló kezét, ugyanis ez volt az egyetlen lehetősége a szabadulásra és egyben az életben maradásra. A film Amerikában már megtekinthető, de a hazai mozikba csak a jövő év folyamán érkezik.

VERDÁK 2 Érdekes módon pont az a stúdió fog az elkövetkezendő időkben sorozatgyártásba kezdeni, akiket eddig mindenki az egyedi ötletek elképesztő megvalósítása miatt ajnározott. Persze a Pixarra egy szavunk sem lehet emiatt, mert egyrészt minden alkotása bőven 90% feletti értékeléseket szokott kapni, másrészt pedig a Toy Story mindhárom epizódjával bebizonyították, hogy tudnak ők remekbeszabott folytatásokat is csinálni. Úgyhogy mi bizakodóak vagyunk a Verdák 2-vel kapcsolatban is, még ha nem is pont az első rész a kedvencünk a stúdiótól.

6 / FilmMagazin

HALÁLOS IRAMBAN 5 Miért? - kérdezhetnék jogosan azok, akik szerint már a negyedik rész sem volt több, mint egy felesleges bőrlehúzás. Ez az! - ujjonghat az, aki élvezi a feltuningolt autókat, a látványos akciókat és nem utolsó sorban a dögös csajokat. Vin Diesel és Paul Walker tehát visszatér és ezúttal egy korrupt üzletemberrel kell megküzdeniük, aki mindenáron halottnak akarja látni őket. Lelkesedéssel túlfűtött várakozás járja át a szerkesztőséget (nem).

AMERIKA KAPITÁNYA Nemrégiben az Entertainment Weekly címlapjára felkerült Amerika Kapitánya mindannyiunk nagy örömére, és még néhány képet is közöltek róla a lapban. Örülünk?

Miazhogy! A filmet – nyilván mindenki tudja hogy – Joe Johnston rendezi és Chris Evans az aki a Kapitány bőrébe bújhat. Amit tudni lehet a filmről az az hogy a második világháború környékén fog játszódni ami már alapjában véve felüdülés lesz a sok szuperhős-film után, melyeknek többsége a jelenben zajlik (tudom, a Watchmen más tészta), és ha lehet hinni a szemünknek és a fülünknek akkor egy jófajta akciókaland lesz a végeredmény. Ja és Hugo Weaving is ott van a képeken. Ő lesz Vörös Koponya.

7 / FilmMagazin

ÖSSZEÁLLÍTÁS THE WOLVERINE Darren Aronofsky nemrégiben bejelentette a legújabb X-Men film címét, mely nemes egyszerűséggel annyi lesz: The Wolverine. Ennyi. Egyszerű. Továbbá azt is leszögezte hogy ez nem egy hagyományos értelemben vett folytatás lesz, nem igazán fog kapcsolódni az előző mozihoz, hanem elszakadnak tőle. Na persze nyilván a főszereplő személye nem változik, ahogy az őt alakító színész sem. Újra Hugh Jackman bújik Rozsomák bőrébe, a történet pedig annyi lesz hogy Japánban beleszeret egy hölgybe akibe nagyon nem kéne beleszeretnie, mivel el van jegyezve. Klasszikus sztori, szerintem nem kell kommentárt írnom hozzá. Ismeri mindenki aki ismeri Rozsit. Lesz haddelhadd az tuti.

Remélem hogy Aronofsky kezét nem fogják majd vissza és hagyják hogy csinálja azt ami a fejében van és akkor kapunk végre egy ütős Wolverine-filmet, amit már régóta várunk.

SHERLOCK HOLMES 2 Lényegileg egy-két képen kívül még semmit nem tudunk Guy Ritchie második Sherlock Holmes filmjéről, de az elsőt már a hátunk mögött tudva, valószínűlég ugyan azon kép-

let mentén folytatódik a történet.

Azaz az arrogánsnak tűnő zsenink valamilyen misztikusnak tűnő bűneset mentén végül a következtetés művészetével kézzelfogható tettest fog a Scotland Yard számára. Az

első filmben csak pillanatokra feltűnő James Moriarty minden bizonynyal nagyobb szerepnek örvendhet, mely valószínűleg további kapaszkodó lehet a jövő decemberben érkező produkcióval kapcsolatban.

.

.

8 / FilmMagazin

BLACK SWAN Igazi balett filmet talán a Piros cipellőkön kívül soha nem is forgattak a film rövidke történetében. Aranofsky sem egy klasszikus értelemben vett táncos filmet varázsolt a tekercsekre legújabb filmjével, a Fekete hattyúval, hanem a tánc különös világának árnyékosabb felére próbálja elkalauzolni a nézőket, melyre ráadásul pecsétet nyom a ´90-as évek erotikus filmjeinek árnyéka. Ettől persze sokkal többet várunk, mind a Pankrátor rendezőjétől, mind a főszereplő hármastól (Natalie Portman, Mila Kunis, Vincent Cassel).

SOURCE CODE A Hold (The Moon) rendezője, David Bowie fia Duncan Jones újabb filmmel jelentkezik, mely a 12 majmot idézi. Hőse Jacke Gyllenhaal időben ide-oda ugrálva próbálja egy robbantás körülményeit feltárni, mind e közben szerelmes lesz, s kicsit elsiklik igazi feladata fölött. Lényegesen nagyobb költségvetés, de mégis ugyan az a fiatal lendület jellemzi a filmet, mint Jones első munkáját, s ha csak fele annyira lesz zseniális, akkor már mindenképpen megérte.

IRON SKY A 3. birodalom a II. vh-t elvesztve, mondhatni vernei rejtekbe menekült, s világmeghódító terveit Übermensch tudatállapotban a földtől elszakadva a Holdon dédelgette tovább. A visszatérés és a "mű" befejezésének időpontját 2018-ra datálható, amikor is közvetlen a fekete monolit mellett lévő horogkereszt alaprajzú bázisról újra rászabadulnak a Földre. Az erősen bűnös élvezetnek ható. a Sky Kapitány és a holnap világát idéző képi világgal megáldott produkció valamikor jövőre fog a mozikban robbani.

9 / FilmMagazin

ÖSSZEÁLLÍTÁS SORSÜGYNÖKSÉG Jó Philip K. Dick filmadaptációt körülbelül olyan gyakori, mint a fehér holló, persze akad azért (pl. Szárnyas fejvadász, Kamera által homályosan), de nem úgy tűnik, George Nolfi szerelmes sci-fije képes lenne megugrani a lécet, bár ki tudja Emily Blunt és Matt Damon románca talán többet tár fel a méltán elismert író világából, mint azt első ránézésre várnánk.

TRANSFORMERS: DARK OF THE MOON A nácikhoz hasonlatosan a cím alapján az autobotok és az álcák is a hold kevésbé világos oldalát választják a történet folytatására. Mint az eddigi kritikákból is kiolvasható volt, a második részért már nem nagyon rajongtunk, s egyenlőre kétkedve figyeljük a legfőbb vonzerejét, az eyecandy-k koronázatlan királynőjét, azaz a Megan Foxot elvesztő produkciót. Bár látatlanban nehéz ítélni, de nem érezzük úgy, hgoy akármi is változni fog, sőt, biztosak vagyunk benne, hogy egy újabb Bay film fogja a fanyalgó kritikusok szeme előtt szétrobbantani a mozi pénztárakat.

KUNG FU PANDA 2: THE KABOOM OF DOOM 2008. egyik legmeglepőbb sikere a Kung Fu Panda című animációs filmmé volt, hiszen nem gondoltuk volna, hogy a Dreamworks-nek sikerül felnőni a Pixar mellé és egy rendkívül élvezetes rajzfilmmel meghódítani a moziba járó közönséget. A film jól szerepelt a kritikusoknál, és a jegypénztáraknál is, az egyik készítő pedig úgy nyilatkozott, hogy a túlsúlyos panda történeteit egy hatrészes sorozatban fogják feldolgozni. Az igazság az, hogy mi már ettől a második résztől is félünk, de bízunk egy kellemes csalódásban!

10 / FilmMagazin

MISSION IMPOSSIBLE - GHOST PROTOCOL Ethan Hunt ügynök 2011-ben viszszatér a mozivásznakra, hogy újabb lehetetlen küldetést hajtson végre.

J.J. Abrams a harmadik részben helyes útra térítette a sorozatot, ötvözte a De Palma-féle film krimi vonalát, de közben az akciókra is

11 / FilmMagazin

[REC] GENESIS Az új évezred talán legnagyobb dobása volt az egyébként is figyelemreméltó horror hagyománnyal rendelkező spanyolhon zombi bombája.

A 2007 óta persze volt már tengerentúli remake, illetve hazai folytatás, s most újra elérkezett az idő,

hogy egy roppant érdekesnek és meghökkentőnek ígért csavarral, pár házzal odébb tomboljanak tovább az ördögi erők agyatlan élőhalottak képében. Egyetlen dolgot azért szeretnénk mégpedig, hogy Manuela Velasco-t újra megcsodálhassuk a szélesvásznon.

ugyanannyi időt fordított. Ezúttal nem ő áll a kamera mögött, csak produceri feladatokat lát el, a rendezés feladata Brad Bird-re hárult, akinek a Hihetetlen család című remek szuperhősmozit köszönhetjük. Érdekes választás egy animációs filmeket rendező direktorra bízni a feladatot, de reménykedhetünk hogy

megállja a helyét. A főszerepben természetesen újfent Tom Cruise-t üdvözölhetjük, társául szegődik a friss arc Jeremy Renner, Simon Pegg (aki már a harmadik epizódban is felbukkant) és Paula Patton.

Viszont nagy bánatomra úgy néz ki hogy a nagy ember, Ving Rhames nem tér vissza Luther-ként.

ÖSSZEÁLLÍTÁS A FÉLSZEMŰ Coenék most westernesdit játszanak, és újra hozott anyagból dolgoznak. Ami viszont nem szabad hogy elvegye a kedvünket, hiszen a Coen-testvérektől megszokhattuk már hogy rendkívül kreatív lelkek és kezük jegye nem halványult mióta bemutatták a Véresen egyszerű című filmjüket. Ezúttal újra Jeff Bridges-szel dolgoztak és beszállt a buliba Matt Damon meg Josh Brolin is. A film egy klasszikus John Wayne-film remake-je, pontosabban fogalmazva inkább az alapul szolgáló regény hűségesebb adaptációja. A történet szerint Mattie Ross tizennégy éves lány édesapja gyilkosát keresi, és megkéri a félszemű seriffet (Jeff Bridges), hogy segítsen neki megtalálni az aljas gazfickót. Az operatőr Roger Deakins megint, úgyhogy Oscar-jelölésre számíthatunk. Várós film.

ZÖLD DARÁZS Megint vászonra adaptálnak egy sorozatot. Ezúttal egy nagyközönség által kevésbé ismert darabot. A Zöld Darázs egy milliomos, életet nagykanállal habzsoló fickó aki úgy dönt apja halála után hogy valami hasznosat csinál: jelmezt ölt és fe-

12 / FilmMagazin

nékbe billenti a rosszfiúkat, oldalán egy harcművészetekben jártas fickóval, akit az eredetiben Bruce Lee játszott. A sorozat még a hatvanas években ment, hangvételét tekintve komolynak mondható, ez viszont úgy tűnik hogy elvész az egészestés játékfilmben. Michel Gondry vállalta

magára a rendezés feladatát, Seth Rogen lesz a Zöld Darázs, Jay Chou alakítja Kato-t, a főgonoszként pedig a Brigantyk zsidóvadászát, Christoph Waltz-ot üdvözölhetjük. Ó és a kötelező hölgy Cameron Diaz lesz. Jó kis szórakozásnak nézünk elébe, természetesen 3D-ben.

ZÖLD LÁMPÁS Természetesen nem múlhat el nyár úgy hogy ne legyen egy új szuperhős a mozivásznakon. Ezúttal a Zöld Lámpáson a sor hogy bemutatkozzon nekünk, vagy legalábbis azoknak akik nincsenek tisztában azzal, hogy ki is ő. A Zöld Lámpás igazából Hal Jordan, aki pilóta akar lenni, de egy tesztrepülés után fura lénnyel találkozik, aki épp halálán van. Mielőtt meghalna ad Hal-nek egy gyűrűt, amivel különleges képességekre tesz szert és onnantól kezdve nincs más feladata, mint hogy az univerzumot megmentse. A film főszereplője Ryan Reynolds, az ellenfelét Mark Strong alakítja, a rendező pedig Martin Campbell, úgyhogy csalódásban szerintem nemigen lesz majd részünk. Látványos, akciódús popcornmozinak ígérkezik, a legjobb fajtából.

THOR Az év másik nagy várományosa egyértelműen a Thor-mozi, amit a Shakespeare-rajongó Kenneth Branagh dirigál le, mindenki nagy meglepetésére. Thor egy isten akit száműznek kicsiny világunkba, ahol

13 / FilmMagazin

természetesen megismerkedik egy aranyos lánnyal (Natalie Portman), összetűzésbe keveredik a helyi erőkkel, és ha ez még nem lenne elég, hát még néhány hozzá hasonló természetfeletti erővel rendelkező egyén is az életére tör. Reméljük

Kenneth nem vall kudarcot és igazán emlékezetes képregényfilmmel lep meg bennünket. A címszereplő Chris Hemsworth, Odin-t pedig Anthony Hopkins alakítja. Rajtuk kívül fel fog bukkanni még Rene Russo és Stellan Skarsgard is.

ÖSSZEÁLLÍTÁS MÁSNAPOSOK 2 Alig hogy kihevertük a szereplők las vegas-i kalandjait, máris érkezik a folytatás, amely ezúttal egy amerikai nagyváros helyett Bangkokba kalauzolja a nézőket, ahova a 4 jó barát azért érkezik, hogy méltóképpen megünnepeljék Stu közelgő esküvőjének hírét. Persze ahogyan arra számítani lehet a nyugodt vakáció nemsokára őrült ámokfutássá változik, kérdés, hogy Mike Tyson tigrisének elrablása után milyen csíntevéseket tudnak még kitalálni a forgatókönyvírók. Szerencsére a stáb nagy része nem változott, az összes szereplő visszatér és ismét Todd Phillips lesz a rendező, akitől joggal várjuk el, hogy kiköszörüli a Terhes társasággal okozott csorbát.

COWBOYOK ÉS ŰRLÉNYEK Meglepő ötlettel állt elő a Vasembert is jegyző Jon Favreau, hiszen a westernt a sci-fi témájú inváziós filmekkel próbálja keverni. Olyan ez

14 / FilmMagazin

mintha az Egy maroknyi dollárért Clint Eastwood által alakított főhőse a Világok harca alienjeivel vívna tűzharcot. Persze a dolog működhet és a trailer alapján jó kis filmélmény-

ben lesz részünk, ráadásul a főszerepben olyan sztárok láthatóak, mint Daniel Craig, vagy a kicsit megtépázott renoméjú Harrison Ford. Kíváncsian várjuk a végeredményt!

THE EAGLE Akik szeretik a szandálos filmeket, azok örülhetnek, hiszen 2011-ben is lehetőség lesz egy ilyen típusú mozi megtekintésére. A történet Kr. e.

140-ben veszi kezdetét, amikor a Flavius Aquila vezette kilencedik légió végleg eltűni a Föld színéről az emblematikus arany sassal együtt.

20 év telik el teljes tudatlanságban, amikor is Flavius fia, Marcus felkerekedik, hogy leghűségesebb szolgájával együtt megtalálja a kincset érő szimbólumot. Az út közel sem veszélytelen, ráadásul a két férfinek a kor egyik legádázabb harcosával kell majd szembenéznie. A filmmel kapcsolatos legörömtelibb tényező, hogy egyes jeleneteit Magyarországon forgatták!

X-MEN: FIRST CLASS Matthew Vaughn belejött a képregény-adaptációk elkészítésében, hiszen a fantasztikusan jól sikerült Kick Ass után ismét egy ilyen pro-

15 / FilmMagazin

jektbe vágta a fejszéjét. Az általa készített X-Men film azonban közel sem folytatás, sokkal inkább előzményfilm, hiszen a Magneto és Xavier professzor közötti ellentét

kiéleződését taglalja, így hát megtudhatjuk azt is hogyan lett belőlük barátból ellenség. Bár még kár lenne jósolgatni, szerintem az eddigi legjobb X-Men film van készülőben.

HÁTTÉR

UTÓDOMRA ÜTÖK Az Apádra ütök (Meet the Parents) és a Vejedre ütök (Meet the Fockers) utolérhetetlen humorral ábrázolta a családi és baráti kapcsolatok örömeit és buktatóit, amit egy újabb folytatással fejelnek meg a producerek: a FilmMagazin bemutatja a sorozat harmadik fejezetét Utódomra ütök címmel. Írta: Veszják

16 / FilmMagazin

Ben Stiller és Robert De Niro visszatér az örökösen háborúzó vő és após szerepében, hogy ne feledd: rajtad a szemem.

próbálkozása kudarcot vallott. A következő részben Greg bemutatta különc szüleit, nyársat nyelt leendő anyósának (Blythe Danner) és apósának, s váltig azon igyekezett, hogy elviselhető keretek között tartsa a kínos szituációt, nehogy kikerüljön Jack bizalmi köréből. A közönség odavolt az ütődött hősöktől, a Vejedre ütök lett az Universal Studios egyik legnagyobb vígjátéksikere. eltelt néhány év mióta Greg feleségül vette Pamet, aki egy nyugalmazott CIA ügynök lánya, Gaylord "Greg" Fockernek immár iker gyermekei vannak. Most eljött az idő, hogy a kis utódokat is megismerjük: Samanthát (Daisy Tahan) és Henryt (Colin Biaiocchi). A film ugyanis az ősi rituálé – együtt járás,

Utódomra ütök, azaz a Little Fockers (Meet the Parents: Little Fockers) egy 2010-es amerikai vígjáték, mely a nagysikerű Meet the Parents (2000) és Meet the Fockers (2004) folytatása, főszerepben Robert De Niroval, Ben Stillerrel, Owen Wilsonnal, Teri Poloval, Dustin Hoffmannal és Barbra Streisanddal…és természetesen az utódokkal.

17 / FilmMagazin

A frissen elkészült harmadik rész a családi élet újabb aspektusával foglalkozik: a gyerekneveléssel. A történet tíz éve kezdődött, amikor a Ben Stiller (A kábelbarát, Zoolander, a trendkívüli, Gyagyás család) játszotta frusztrált férfiápoló hiába akarta lenyűgözni menyasszonya (Teri Polo) morcos apját (a többszörös Oscar nyertes Robert De Niro), minden

házasság, gyerekek – stációit követve azt mutatja be, milyen kavarodással jár, ha bővül a család.

Néhány év eltelt, Pam és Greg nevelgetik a kis Beckurokat, és ápolónk már egymillió gesztust tett annak érdekében, hogy szigorú apósa a szívébe zárja. Mindhiába, mert amikor a pénzszűkétől szenvedő apuka másodállásban gyógyszer-

HÁTTÉR

>> AZ

ELŐZŐ KÉT FILMBEN STILLER KARAKTERE NYAKÁBA ZÚDULT MINDEN SZERENCSÉTLENSÉG, MOST A FORGATÓKÖNYVÍRÓK CSAVARTAK EGYET A FELÁLLÁSON, ÉS JACK BYRNES LETT A KATASZTRÓFÁK SZENVEDŐ ALANYA. << ügynök lesz, amihez egy szexi kollegina (Jessica Alba) is jár, Jack gyanúja újra a régi. Ez soha rosszabbkor nem jöhetne Gregnek, aki többfrontos harcra kényszerül. El kell nyernie az elit iskola igazgatónőjének (Laura Dern) jóindulatát, ahová az ikrek járnak. Túl kell járnia a házát renováló simlis kivitelező (Harvey Keitel) eszén, akinek folyamatos trükközése miatt csúszik az átadás, ami miatt veszélybe kerül a gyerekek szülinapi zsúrja. S végül ki kell védenie a gyógyszergyár bombázó területi képviselőjének folyamatos nyomulását is.

Amint a Beckur-Byrnes klán tagjai – Greg, Pam, a szülők, Bernie (Dustin Hoffman kétszeres Oscar-díjas színész) és Roz (Barbra Streisand), illetve Jack és Dina, valamint a szerelmi bánattól sújtott Kevin (Owen Wilson) – a szülinapi zsúrra készül-

18 / FilmMagazin

nek, Gregnek be kell bizonyítania gyanakvó apósának, alkalmas arra, hogy átvegye a családfő szerepét. Ám a rengeteg félreértés, kavarás és titkos cselszövés közepette nem biztos, hogy Greg sikerrel fut neki a végső próbatételnek. Mi lesz, ha a bizalom köre örökre szertefoszlik?

A film előkészületeit 2009 júliusában kezdték meg és bár 2010 nyarára ígérték a bemutatót, végül mégis csak Karácsony környékére időzítették. John Hamburg (forgatókönyvíró, producer) szerint ez a film a halál és a válás gondolatával fogalakozik, és ezek valós dolgok, ahogy öregszünk, elkezdünk ezen gondolkodni, de ebben a filmben ez igazán komikus módon történik meg." Hamburg még középiskolás korában kezdett amatőr filmeket készíteni. A Brown Universytin és a New York Universityn tanult forgatókönyvírást,

első professzionális kisfilmjét, a Tick-et a Sundance fesztiválon mutatták be.

A Vejedre ütök végén a boldogságtól ragyogó, várandós Pam kimondta azt a bizonyos igent Gregnek, s ezzel már meg is volt a folytatás kiindulópontja. A történet most a gyereknevelés körül forog, de természetesen nem maradhatott ki a Beckurok és a Byrnes-ek kapcsolatának boncolgatása sem – úgy romantikus, mint családi szempontból.

Jay Roach, aki az előző két film rendezője és producere volt, nem tagadja, hosszú időbe telt, míg kikerekedett az új történet. „Kellett pár év, mire olyasmi volt a kezünkben, amiről azt gondoltuk, érdemes leforgatni – magyarázza Roach. – Biztosak akartunk lenni abban, hogy a közönség vevő egy olyan történetre, amelyben Greg megint az apósa bizalmát szeretné elnyerni.”

A rendezésre Paul Weitzet kérték fel, akinek különösen tetszett, hogy a forgatókönyv központi témája a felnőtté válás. Kimeríthetetlen téma, hogy a család sok bajjal jár. A két főhős múltja incidensekben gazdag, például Greg felgyújtotta Jack kertjét, apósjelöltje viszont hazugság-

vizsgálóval tette próbára őszinteségét. Végül azért sikerült tisztázniuk a nézeteltéréseket, és valamennyire meg is kedvelték egymást. Az élet azonban újabb akadályokat gördített eléjük, és az eltemetett problémák felszínre kerültek: Jack paranoiája a régi, Greg pedig ismét azt szeretné, ha elfogadnák őt olyannak, amilyen. „Az élet úgy hozza, hogy Greg és Jack oda kerülnek, ahol elkezdték – magyarázza Stiller, milyen a két főhős kapcsolata. – De amikor a feszültség már elviselhetetlen, rájönnek, valahogy kezelniük kell ezt a helyzetet. A probléma kipattant, és most már valamit kezdeni kell vele.”

Jack számára nagyon fontos a családi hagyomány, hiszen arra készül, hogy átadja a stafétabotot a következő nemzedék képviselőjének.

Amikor Jack másik vejéről, Dr. Bobról (Tom McCarthy játssza, aki az Apádra ütökben is megformálta már ezt a szerepet) kiderül, hogy megbízhatatlan alak, elveszti korábban kijelölt trónörökösi pozícióját. Jack vegyes érzelmekkel ugyan, de Greget keni fel az új pater familiasszá. Az előző két filmben Stiller karaktere nyakába zúdult minden szerencsétlenség, most a forgató-

19 / FilmMagazin

könyvírók csavartak egyet a felálláson, és Jack Byrnes lett a katasztrófák szenvedő alanya. De Niro örömmel üdvözölte, hogy magasabb fordulatszámra kapcsolhat, mert most ő húzza a rövidebbet. Akár élve eltemetik, akár fordítva reagál egy impotencia elleni gyógyszerre, a színész ellenállhatatlanul vicces.

Ritkán esik meg színészekkel, hogy egy évtized alatt háromszor is eljátszhatják ugyanazt a karaktert, de a film sztárjai zökkenőmentesen bújtak ismét a figurák bőrébe. Egy dolog azonban változatlan, Greg nagy bánatára: Jack szemében továbbra is Kevin a tökéletes férfi. „Kevin annyira eszményi, hogy talán még vízen is tud járni – magyarázza Weitz. – Szöges ellentéte Gregnek, aki bármit csinál, melléfog. Kevin annyira tenyérbe mászó tud lenni, hogy legszívesebben megfojtanád, de mégsem teszed, hiszen olyan jó srác.” A korábban már megismert karakterek mellett friss szereplőkkel is találkozhatunk a filmben. Ezek egyike Jessica Alba egy kirobbanó temperamentumú fiatal nő annak a gyógyszercégnek a területi képviselője, amelynél Greg másodállást vállal némi mellékes reményében. A

csinos lány folyamatosan nyomul a főápolóra, ő az egyetlen, aki bálványozza őt. Leginkább Roach (akit saját magánélete is nagyban inspirált) szorgalmazta, hogy Alba karakterét beillesszék a történetbe, mert így friss vígjátéki bonyodalmakra adódott lehetőség. A kérdés azonban konstans: "Hogyan lehet egy harmadik részt is úgy elkészíteni, hogy az friss maradjon, és megtartsa azt, ami az emberek tetszett az első két filmben?

Stáblista Rendező: Paul Weitz Főszereplők: Robert De Niro, Ben Stiller, Teri Polo, Dustin Hoffman Forgalmazó: UIP - Duna Film Hazai bemutató időpontja: 2010. december 23.

HÁTTÉR

TRON: ÖRÖKSÉG Aki a nyolcvanas években volt fiatal, az egészen biztosan emlékszik a Tron című filmre. Én nem akkor voltam fiatal, ami azt illeti én csak tavaly vagy tavalyelőtt fedeztem fel magamnak ezen filmnek a világát, de az egészen biztos hogy egyfajta kultuszfilmmé érett az idők folyamán, még akkor is ha anno megbukott a pénztáraknál. Írta: Sanya08 Talán nem túlzás azt állítani, hogy valamilyen szinten megelőzte az a film a saját korát, hiszen jóval a Mátrix előtt készült, igaz azért a két film között lényegbeli különbségek vannak, de mindkettő egy fiktív világban játszódik mely kiragadja a nézőt a foteléből, a csendes szürke és unalmas alaphelyzetéből a film főszereplőivel együtt. De ejtsük most a Mátrix-ot, csupán egy röpke összehasonlítás gyanánt hoztam fel, ezzel mutogatva hogy igen, a Tron valóban egy cseppet megelőzte korát.

Hollywood pedig úgy gondolta hogy ideje hogy felmelegítsék a kultuszt és folytatásra adták fejüket. Örülünk? Hát ami azt illeti igen, örülünk mert az előzetesek alapján egy jófajta szemkápráztató családi moziban vehetünk majd részt.

MIRŐL IS SZÓL? A történet jó néhány évvel az első rész után kezdődik. Flynn immáron apa lett, és ahogy az előzetesben is láthattuk minden este mesét mond gyermekének, azonban egy nap nyom nélkül eltűnik. Senki sem tudja merre lett, hová ment. A gyerek felnő, és egy nap egy férfi azt mondja neki: apád irodájából rámcsipogtak egy számról ami már évek óta nem él. A fiú tehát elmegy az irodába,

20 / FilmMagazin

poros játékgépek között találja magát majd beszippantja őt is a cyberrvilág, innentől kezdve pedig egy feladata van. Túlélni. Túlélni és azon kívül kiszabadítania a gépek fogságából édesapját. Hát persze, nem egy bonyolult történet de az első sem volt az.

SZEREPLŐK Az eredeti film 1982-ben látott napvilágot Steven Lisberger rendezésében. Főszerepben az akkor még zsenge, fiatal Jeff Bridges-zel (hol volt ekkor még Töki…), a többi színész pedig relatíve ismeretlen volt, olybá tűnik hogy ezt a vonalat kívánták itt is követni, habár azért a folytatásban becsúszott egy-két ismertebb név: Michael Shannon is felbukkan, valamint Olivia Wilde, de a főszereplő egy feltörekvő ifjú titán, bizonyos Garrett Hedlund, aki a film megjelenésekor még csak kemény két éves volt. Eddig csak kisebb szerepekben tündökölhetett, mint például a Négy tesóban, az Eragonban (oké itt nagyobb szerephez jutott), és ha igazat szól a fáma akkor ezek után Jack Kerouac klasszikussá vált regényének adaptációjában az Úton-ban fogja alakítani Dean Moriarty-t, de ezt csak zárójelben jegyezném meg. A főszerepre esé-

28 ÉVET VÁR A TUNK RÁ, DE RE KALAND VÉG !

FOLYTATÓDIK

lyes volt még Ryan Gosling és Chris Pine is. Olivia Wilde még a film egyik – gyaníthatóan – fő alakja, akit eddig nagyon ismert filmben nem láthattunk, kivételt képez ez alól a Szüzet szüntess, node hát nyilván reménykedhetünk abban, hogy erről fogják megismerni a fiatal színésznőt.

A RENDEZŐ Ahogyan a filmben szereplő színészek többsége, úgy maga a rendező is mondhatni újonc, bizonyos Joseph Kosinski, akinek ez a film lesz a debütálása. Joseph Kosinski úgy döntött hogy az egész cuccot 3Dben forgatja le, mégpedig minél forradalmiabbra próbálta venni a figurát, ezért apait-anyait beleadott hogy valamiképpen lekörözze James Cameron Avatar-ját. Filmje teljes egészében az említett technikával készült, így karácsonykor lesz nemulass, lesz mit ámulnia az egész famíliának. Magát a filmet „csupán” 64 napon át forgatták, de az igazán kemény dió az utómunkálat volt (naná, hát ennyi számítógépes effektet belesűríteni egy filmbe…), ami 68 napig tartott, addig szorgoskodtak rajta a szakemberek.

21 / FilmMagazin

HÁTTÉR

A FORGATÓKÖNYV Ami a forgatókönyvet illeti, Edwart Kitsis és Adam Horowitz jegyezték még vagy hat íróval karöltve, feltételezhetően több átíráson is keresztül ment a mű míg eljutott a végső, végleges fázisig. Edward Kitsis eddig jóformán csak Lost epizódokat írt illetve más sorozatoknál tevékenykedett, úgyhogy írói szinten is egy kevésbé ismert nevet sikerült beszerezniük a hollywood-i fejeseknek.

NEHÉZSÉGEK Természetesen akadtak problémák itt-ott, amit azonban meg tudtak oldani a számítógéppel. Az eredeti filmben szereplő Flynn-épületet kívánták újból felhasználni, pontosab-

22 / FilmMagazin

ban azt az épületet amit az első részben is használtak a film alkotói, azonban az nem állt rendelkezésükre. Teljesen átalakították azóta a házat, úgyhogy a film készítői Vancouver-ben megépítették az épület mását majd a többit CGI segítségével pótolták. No, hát így kell kreatívan gondolkodni. A másik nagy feladat Jeff Bridges volt. Jeff Bridges az első filmben egy húszas éveiben járó fiatal volt, azonban itt…Nos itt is olyan harminc körülinek kellett hogy kinézzen mivel a programok nem öregszenek. Ezért a film készítői a Benjamin Button-ban megismert technikához folyamodtak és azzal próbálták abszolút élethűvé, hitelesnek kinéző harmincas fiatal férfinak ábrázolni Bridges-t. Emlékezzünk csak vissza mennyire otrombán nézett ki szegény Schwarzenegger a Terminator negyedik részében! Na hát reménykedjünk benne hogy anynyira nem lesz szembeötlő ez a változás. Bár ahogy az előzetest elnézem, nemigen lesz majd rá panaszunk, persze ez csak az én szubjektív véleményem.

DAFT PUNK Amiről még feltétlen szót kell ejteni ezen film kapcsán, az a zenéje. Általában erről nem kell külön beszélni, hiszen minden filmnek van zenéje nyílván de nem minden film zenéje körül csinálnak ekkora felhajtást.

Felhajtást mondtam? Talán túlzok, de azért amikor bejelentették hogy ki, pontosabban: kik csinálják a Tron: Örökség filmzenéjét, akkor sokan örömtáncot lejtettek. Az elektronikus zene emblematikus bandája, a Daft Punk készíti/készítette, amibe már bele is hallgathattunk az interneten. „Ez a projekt a legkomplexebb feladat amit valaha kaptunk.” – mondta Rod Stanley. Állítása szerint akkor mondott igent a feladatra, amikor meglátták hogy a készítők nem pusztán lemásolják az eredeti Tron-t hanem egy teljesen új, saját lábán is abszolút megálló filmet hoztak létre. A rajongók tehát joggal várhatnak ettől a produkciótól impozáns és látványos szórakozást, és csalódásnak helye szerintem nem nagyon van. Erre mi más lehetne a bizonyíték, mint hogy a kb. egy hónapja bemutatott rövidke anyag szinte egyöntetűen meggyőzte a mozinézőket hogy majd decemberben is feltétlen el kell menni a filmszínházakba és 3D-s szemüveggel élvezni a csodát. Várhatjuk tehát az újabb forradalmat. De ha nem is lesz forradalom… Istenem, hát legalább szórakozunk egy jót akkor is.

Stáblista Rendező: Joseph Kosinski Főszereplők: Garrett Hedlund, Olivia Wide, Jeff Bridges Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2010. december 16.

PORTRÉ

JEFF BRIDGES Jeffrey Leon „Jeff” Bridges 1949. december 4-én született Los Angelesben, Kalifornia államban, Dorothy Louise Bridges (született Simpson) színésznő és író, valamint Lloyd Bridges színész fiaként. Szülei sajnos már nem élnek: édesanyja 2009. február 16-án, 93 éves korában, míg édesapja 1998. március 10-én, 85 évesen hunyt el. Nyugodjanak békében! Két testvére van: bátyja, a szintén színész, három Emmy-és két Golden Globe-díj nyertes Lloyd Vernet "Beau" Bridges III, valamint egy húga, Lucinda. Harmadik testvére, Garrett 1948-ban hunyt el, hirtelen csecsemőhalál szindrómában. Bridges gyermekkorában nagyon közeli, mély és baráti kapcsolatot ápolt bátyjával, aki amolyan apa-helyettesi pozíciót töltött be, amikor a családfő dolgozott. Testvéreivel együtt Holmby Hillsben, Los Angeles egyik kerületében nőtt fel.

Az 1960-as évek elején hivatásosként szolgált az Amerikai Egyesült Államok Parti Őrségének kötelékében(United States Coast GuardUSCG), majd a 70-es évek végén, mint tartalékos védte az állampolgárok és a környezet védelmét, az USA hadrendjébe tartozó fegyveres erők hét ága közül a legkisebben.

Bridges - aki Jordan Bridges (Beau Bridges és apja első felesége, Julie Landfield fia) nagybácsija - viharos szerelmi viszonyai miatt állandó szereplője volt a botránykrónikáknak.

Cybill Sheperd, Candy Clark és Valerie Perrine után 28 éves korában végül megállapodott; hitvesét, Susan Geston fotográfust 1975-ben, a Rancho Deluxe forgatása idején ismerte meg, majd rá két évre, 1977-ben a pár összeházasodott.

Azóta is boldog kapcsolatban élnek gyermekeikkel. Három lányuk született: Isabelle (1981), Jessica Lilly (1983), és Hayley Roselouise (1985). A közismert vadkenderfogyasztó hírében álló színész egy interjúban elismerte, hogy felhagyott a rendszeres marihuána szívással, a Nagy Lebowski (1998) forgatása

24 / FilmMagazin

alatt, igaz hozzátette, hogy „ véglegesen nem hagyta el szokását.”

Bridges Buddhista vallást is tanult; a munka megkezdése előtt másfél órát meditál. Kevesen tudják róla, hogy harminc éve egy bordélyházban lakik. Történt ugyanis, hogy a Mennyország kapuja című western számára egész kis várost építettek, és az egyik épület egy takaros bordélyház volt. A forgatás végén Michael Cimino rendező megkérdezte a stáb tagjaitól, ki szeretné hazavinni, és Bridges azonnal jelentkezett. „Már az első felvételek alatt beleszerettem. Gyönyörű, kézzel faragott tölgyfagerendákból áll, és nem csak afféle díszlet, hanem komoly iparosmunka. Amikor az enyém lett, szétkaptuk, az összes gerendát felpakoltuk egy nyergesvontatóra, és elszállítottuk a 200 mérföldre található farmunkra. Ma is ott áll, persze azért az idők során építettünk hozzá ezt-azt. Nagyon szeretem a hangulatát, és még a golyónyomok is ott vannak a falban” - mesélte a színész.

FILMES KARRIERJE A filmezést igen korán kezdte: mindössze négy hónapos volt, amikor apja, Lloyd révén szerepet kapott a The Company She Keeps(1951) című filmben. Később nyolc éves korában a gyermek Bridges, valamint bátyja, Boe is két televíziós sorozatban debütáltak a vásznon: az egyik egy amerikai televíziós kalandfilm-sorozat, a Sea Hunt volt, főszerepben édesapjukkal, amelynek négy évada és 155 része 1958. január 4-étől, egészen 1961. szeptember 23-áig volt műsoron, a másik pedig a CBS televíziós csatorna égisze alatt futó The Lloyd Bridges show (1962. szeptember 11-től1963. május 28-ig futott az egy szezon és azon belül a 34 epizód) című antológiai show-műsor, melynek házigazdája szintén a családfő volt, és amely sorozatban Bridges később állandó fellépő lett. Első filmfőszerepére egészen 1971-ig kellett

Írta: Spike

PORTRÉ

várni, amíg ő játszotta el Duane Jackson karakterét az Utolsó mozielőadás című drámában, amely Larry Jeff McMurtry amerikai szerző 1966-ban írt novellájának azonos című filmadaptációja volt. A mindössze 22 éves ifjú tehetség már itt megcsillantott kivételes kvalitását a színjátszás iránt, hiszen ezen első komolyabb alkotásban nyújtott szerepéért Oscar-díjra jelölték a Legjobb férfi mellékszereplő kategóriában, és ezzel együtt ő lett a filmtörténelem egyik legfiatalabb jelöltje is.

Három évre rá ismét jelölték a díjra az 1974-es Villám és Fürgeláb című Michael Cimino-filmbéli szerepéért, amelyben olyan óriásokkal dolgozott együtt, mint a négy Oscar-díjas élő színész-rendező legenda(Nincs bocsánat-1992, Millió dolláros bébi2004), Clint Eastwood vagy George Kennedy. 1976-ban a két Oscarnyertes(Aranysokám-1982, Kék ég1994) Jessica Lang partnere voltakinek ez volt élete első főszerepe-a King Kong című filmben, mely az első újrafeldolgozása volt az 1933as klasszikusnak, amelyben a kulti-

26 / FilmMagazin

kus óriásmajom történetét újból filmvászonra álmodták. Az akkor 23 millió dolláros büdzséből fogant alkotás óriási világsiker lett, és bár a kritikus körében nem lelt sikerre, a nézőket égis ámulatba ejtette, hiszen több, mint 90 millió dollárt termelt világszerte, valamint két Aranyszobrocskával is honorálták a Legjobb vizuális effektusok kategóriában, Bridges pedig a legnagyobb hollywoodi csillagok közé emelkedett. Szerepei közül az egyik legismertebb az 1982-es, kult-klasszikus sci-fi, a Tron, amelyben Kevin Flynn videójáték-programozót alakította. A film szenzációs sikernek bizonyult, melynek népszerűsége mit sem veszített fényéből a közel három évtized alatt; videójátékok, képregények és televíziós sorozat is készült azóta, amelyet a Tron ihletett, 2010ben pedig elkészítették a folytatását is, amely kapcsolódik történetileg a nagy elődhöz. A következő produkciókban való brillírozását is pozitívan fogadták a kritikusok: ezek közül az egyik volt az 1984-es, neo-noir romantikus-dráma, az Esélylesők,

amely az 1947-es Kísért a múlt című produktum remakeje volt. Ezt követte 1985-ben a Kicsorbult tőr című thriller, amelyben az ötszörös Oscar-jelölt (Garp szerint a világ-1982, a Nagy borzongás 1983, Őstehetség-1984, Végzetes vonzerő-1987, 1993-ban a Félelem nélkül című drámában tündökölt a vásznon; a filmben nyújtott játékát számos kritikus pályája csúcsának tart, amelyért szintén jelölték a Legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Pauline Kael, amerikai filmkritikus egyenesen mesterműnek titulálta az alkotást, és hozzátette: „Talán ő a valaha élt legtermészetesebb és legkevésbé öntudatos színész.” 1998ban, a Coen-testvérek (Joel David Coen, Ethan Jesse Coen) kultuszfilmjében, a Nagy Lebowski című vígjátékban szerepelt, többek között John Stephen Goodman és a négy Oscar-jelölt (Boogie Nights-1997, Egy kapcsolat vége-1999, az Órák, Távol a Mennyországtól-2002) Julianne Moore partnereként. A Manipulátor (2000) című politikai-thrillerben nyújtott alakításáért negyed

ízben érdemelte ki az Akadémia jelölését a Legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. 2005-ben Terry Gilliam rendező Tideland című filmjében szerepelt(ez volt a második alkalom, az 1991-es Oscar-díjas a Halászkirály legendája óta - amelyben az Aranyszobrocskát nyert (Good Will Hunting-1997) Robin Williamsszel játszott együtt - , hogy a színész-rendező páros ismételten együtt dolgozott). 2008-ban, a DC Comics mellet Amerika és a világ legnagyobb képregénykiadó-óriása, a Marvel égisze alatt futó Iron Man című képregény azonos című filmes adaptációjában, a rendkívül sikeres, a kritikusok és a nézők által is pozitívan méltatott Vasemberben is szerepelt a két Oscar-jelölt (Chaplin1992, Trópusi vihar-2007 Robert Downey Jr. oldalán. 2008 és 2009 júliusában, a San Diego-i Nemzetközi Képregény Találkozón is feltűnt, amikor is bejelentették az 1982-es Tron folytatását, a Tron: Legacy-t.

Az AAA-kategóriás, 200 millió dollárból készült szuperprodukciót a tervek szerint decemberben 17-én debütáltatják majd. A film egyik nagy újdonsága, hogy a virtuális világban kettő van Bridges karakteréből: a normálisan öregedő Kevin Flynn és avatárja, a továbbra is harmincasnak kinéző Clu. A 61 éves színészt a legmodernebb számítógépes technológiával fiatalították meg, amely módszert először a Benjamin Button különös élete című filmben tesztelték, amelyben Brad Pitt öregen született, majd előre haladva a korban egyre fiatalabb lett, s végül újszülöttként halt meg. A technika akkor még nem volt elég kifinomult, így gyakran maszkkal kellett rásegíteni a dologra, de a Tron: Örökség című sci-

27 / FilmMagazin

>> „NAGY RAJONGÓJA VAGYOK A TÖRTÉNELMI FILMEKNEK, AZOKNAK IS, AMELYEKBEN EGY EMBER EGÉSZ ÉLETÉT MESÉLIK EL. ILYENKOR EDDIG CSAK EGY MÓDSZER JÖHETETT SZÓBA, A FŐHŐST KÜLÖNBÖZŐ SZÍNÉSZEK JÁTSZOTTÁK. EZ A PROGRAM AZONBAN TÖKÉLETESEN KÉPES MEGFIATALÍTANI AKÁRMELYIKÜNKET, DE AZ SEM JELENT NEKI GONDOT, HA MATUZSÁLEMMÉ KELL VÁLTOZTATNI EGY FIATAL SZÍNÉSZT”- JEFF BRIDGES << fiben már tökélyre fejlesztették a módszert. „Nagy rajongója vagyok a történelmi filmeknek, azoknak is, amelyekben egy ember egész életét mesélik el. Ilyenkor eddig csak egy módszer jöhetett szóba, a főhőst különböző színészek játszották. Ez a program azonban tökéletesen képes megfiatalítani akármelyikünket, de az sem jelent neki gondot, ha matuzsálemmé kell változtatni egy fiatal színészt”-nyilatkozta Bridges.

A színész eljátszotta öregen a jelenetet, majd a felvételt átfuttatták a programon. A komputergrafika először lebontotta Bridges arcát, majd újból felépítette, pont úgy, ahogyan harminc évvel korábban kinézhetett, úgy, hogy közben játéka, mimikája, tekintete semmiben sem változott.

2010-ben végre megérett affinitásának gyümölcse, hiszen a 2009-es Őrült szív című zenés-drámában végre megkapta a hőn áhított Oscart a Legjobb férfi főszereplő kategóriában, legyőzve George Clooneyt, az Egek urában (2009) nyújtott alakításával, ezen kívül egy Golden Globedíjjal is honorálták, amellyel ismét beírta magát a legemlékezetesebb

nyertesek közé, hiszen 60 évesen vehette át a díjat, amellyel ő az egyik legidősebb az Oscarkategóriában, aki kiérdemelte minden színész álmát. Annak is nagyon örül, hogy olyan filmért kapta, amit kifejezetten szeretett csinálni- írta a Femalefirst. "Ötször jelöltek Oscarra, és az ember azt gondolhatná, hogy ha valaki olyan régóta színész, mint én, akkor csak odaáll az emberek elé, és mond egy beszédet. De nem, ugyanolyan ideges voltam, mint bárki. Csodás dolog, hogy megkaptam ezt a kis arany fickót.

Menőség. És imádom, hogy ezért a filmért kaptam, el sem tudom képzelni, milyen lett volna olyanért kapni, amit utáltam elkészíteni"nyilatkozta az Oscar-díjas színész.

Még ebben az évben két projektben láthatjuk/hallhatjuk viszont: az egyik a Félszemű című western, amelyben az Oscar-díjas Matt Damon (Good Will Hunting-1997) és az Oscar-jelölt (Milk-2009) Josh Brolin lesznek a partnerei többek között, míg a Pablo című életrajzi műben csak az orgánumát halljuk majd narrátori szerepkörben.

PORTRÉ

EGYÉBB MUNKÁI Bridges liberális nézeteiről is híres.

Közel áll hozzá a zene, gitározik és dalokat ír. 2000-ben teljesült nagy álma, és kiadta első lemezét, amelyen kilenc dal az ő szerzeménye.

Ezenkívül festőként és fényképészként is elismert. Amatőr fotós volt már a középiskola óta, sőt, a '80-as évek eleje óta fotóz filmjei forgatásán. Egyik klasszikus filmjében, az 1984-es, John Carpenter által rendezett sci-fiben, a Csillagemberbenamelyért a Legjobb férfi főszereplő kategóriában is jelölte az Akadémiais használt saját fényképeket filmbéli partnernője, Karen Allen ajánlására.

A színésznő számos munkáját tette közzé az interneten, ezek egyke volt a 2003 Pictures: Photograps by Jeff Bridges. A világ lencsevégre kapása mellett karikaturista is; rajzait olyan produkciókban hasznosították, mint a 2001-es sci-fi, a K-Pax: A belső bolygó, amelyben a két Oscar-díjas Kevin Spacey-vel (Közönséges bűnözők-1995, Amerikai szépség1999) szerepelt együtt, vagy a 2004es Titkos ajtó című dráma, amelyben Kim Basinger volt a partnere a vásznon, és amely filmet John Irving amerikai novellista és Oscar-díjas (Árvák hercege-1999) forgatókönyvíró, A Widow for One Year című három részes novellájának első, 1998-ban írt része ihletett.

2002-ben narrátorként tűnt fel a La

28 / FilmMagazin

Mancha elveszett lovagja című dokumentumfilmben, amelyben olyan sztárok voltak a partnerei, mint az angol világhírű komikus társaság, a Monty Python egykori tagja, Terry Gilliam direktor, Johnny Depp vagy az Oscar-díjas (Aranypolgár-1941), 1985-ben elhunyt színész-rendező legenda, Orson Welles. Egy európai mércével szuperprodukciónak számító film verkfilmjének indult, végül a nagyszabású vállalkozás kudarcát örökítette meg a film. Terry Gilliam tíz évig készítette elő az Ember, aki megölte Don Quixotét. Előteremtett hozzá 32 millió dollárt, ám a forgatás megkezdése egy álom végét jelentette. A fiatal dokumentumfilmesek kamerája súlyos problémákat rögzített. A projektet végül 2000-ben leállították, azonban 2009-ben újrakezdték a munkálatokat, sőt, a Variety magazin 2010. szeptember 5-én közölte, miszerint Gilliam a főbb szerepekre Ewan McGregort és az Oscar-díjas (Az Úr kegyelméből-1983) Robert Duvallt választotta ki. Ezenkívül olyan ismeretterjesztő művekben hallhattuk orgánumát, mint a Lewis & Clark: Great Journey West (2002), a Raising the Mammoth (2000), és a The Heroes of Rock and Roll (1979), valamint ő kölcsönözte a 2007-es amerikai animációs film, a Szörfre fel! egyik fő karakterének, Big Z-nek a hangját is. Bridges kereskedelmi célú televí-

zióadásokban is hallatta magát, olyan óriás cégek, mint a Hyundai 2007-es "Think About It", és a Duracell „Trusted Everywhere” nevezetű reklámkampányaiban. Bridges 2010. január 5-én, Conan Christopher O’Brien híres talk-showjában, a The Tonight Show with Conan O’Brienben előadta az Őrült szív egyik betétdalát, az „I Dont Know” című számot. A 2000-es, két Oscar-díjra jelölt Manipulátor című alkotásbanamelyért szintén honorálták alakítását a Legjobb férfi főszereplő kategóriában egy Aranyszobrocskávalfelvette a világhírű country-énekes, a 2003. szeptember 12-én elhunyt Johnny Cash klasszikus, „Ring Of Fire” című slágerének egy változatát, a két Grammy-díjas énekesdalszövegíró Kim Carnes-szal, amely a film nyitójelenetének kulcsfontosságú darabja lett. 2010 februárjában közel 80 híres zenész társaságában, egy jótékonysági rendezvényen énekelte a 1985-ben, Michael Jackson és Lionel Richie által közösen Afrika megsegítésére írt, az akkori kor legnagyobb tehetségű zenészeit felvonultató, 4 Platinadíjas We Are the World című szám újrafeldolgozását.

HUMANITÁRIÁNUS TEVÉKENYSÉGE Képei és fotói bevételéből az általa alapított jótékonysági szervezetet

támogatja, mely az éhezés felszámolásáért tesz erőfeszítéseket az amerikai városokban. 1984-ben Bridges és számos szórakoztatóipari-vezető megalapította az End Hunger Networköt, amelynek kitűzött célja, hogy innovatív és hatásos célzó kezdeményezések ösztönzésével, stimuláló és támogató fellépé-

29 / FilmMagazin

sekkel vessen véget a gyermekkori éhezésnek. Nagy támogatója továbbá Obama elnök End Childhood Hunger by 2015 elnevezésű projektjének, amely szintén a gyermeke éhezésének megsegítésére született meg. Társult a buddhista Zen Peacemakers nevű szociális segélyszervezettel is, amely élelmiszert

biztosít a rászorulóknak. 2010 novemberében szóvivője lett a No Kid Hungry Campaignnek, amely a Share our Strenght gyermekéheztetést megsegítő szervezet egyik kampánya volt. A cél egy olyan államstratégia megteremtése, amely véget vet a gyermekek éhezésének az Egyesült Államokban 2015-ig.

INTERJÚ

INTERJÚ MIKLAUZIC BENCE RENDEZŐVEL Miklauzic Bence rendező (Ébrenjárók, A zöld sárkány gyermekei) Mikszáth Kálmán az 1880-as évek elején írt tárcanovelláiból készít tévéfilmet. Írta: Fekete Felícia Az egy éjszaka történetét elmesélő történet operatőre Vecsernyés János. A forgatókönyvet a rendező Hegedüs Bálinttal írta.

Az Emelet és a Para című filmeket jegyző producer páros, Lajos Tamás és Mink Tamás ORRT támogatással, az MTV-vel koprodukcióban valósítja meg az 50 perces tévéfilmet. Az elkészült művet az MTV 2011-ben tűzi műsorra, de a nézők előreláthatóan a 42. Magyar Filmszemle versenyprogramjában is megtekinthetik azt.

A film két főszereplője Fenyő Iván és Székely B. Miklós. A fontosabb mellékszerepekben Thúróczy Szabolcsot, Lengyel Ferencet, Bánfalvi Esztert és Gazsó Györgyöt láthatjuk.

Az alkotók meggyőződése szerint Mikszáth tárcanovellái máig érvényes és ható üzenettel rendelkeznek. Mikszáth ebben a novella ciklu-

30 / FilmMagazin

sában humánusan, érzékletesen, mégis finom és fájó humorral mutatja be Pest árnyékos oldalát. A nyomornegyedeket, a szegényeket és nincsteleneket, akik mindennapos „élethalálharcot" vívnak a nagyváros dzsungelében. A film alkotóit a novellafüzér kerekterei, hangulatai és motívumai ihlették meg. Reményeik szerint, a kosztümös Mikszáthi világ érzelmileg élő és ható lesz a mai nézők számára is. Az egyre növekvő tétekkel és feszültségekkel rendelkező film nem csak izgalmakat, de komoly üzeneteket is tartogat minden néző számára.

Nagyon fárasztó egy ilyen forgatás.

Hát, ilyen ez. Ez a dolgunk, nekem főleg az, hogy türelmes legyek.

A Zöld sárkány gyermekei című filmed sikeresen veszi az akadá-

lyokat, sok fesztiválra hívják.

Igen, szerencsére elkészült a filmünk. Úgy terveztük, hogy a szemlén mutatjuk be, de mivel már kész van, el tudjuk küldeni a fesztiválokra, ahova hívják. Az első fesztivál, a pusani volt Dél-Koreában. Mivel van egy kínai főszereplője a filmnek úgy gondoljuk, hogy van Ázsiában keresni valónk. Reméljük, hogy majd el lehet adni arra felé. Nagy jelentősége volt, hogy beválogatták a filmet, hogy ott lehetünk a legkiemelkedőbb ázsiai fesztiválon. Varsóban is voltunk a filmmel ami nagyszerű mert az egy A kategóriás fesztivál.

Most volt a héten Spanyolországban a film, legközelebb Isztambulban lesz decemberben. Nyilván fontos egy filmnek, hogy ezeket elmondhatja magáról. Tehát úgy tűnik, hogy van egy útja, és sikereket arat.

Díjat is kaphat?

Hát díjat elég nehéz lesz rá kapni, mert nem túl tragikus a történet. Nagyon nehéz azokkal a filmekkel vállalni a versenyt, amik kemény tragédiákat kínálnak fel hatásosan. Nem minősítésként mondom, de hát a miénk azért egy feloldóbb történet.

De az biztos, hogy a mindegyik fesztivál közönség találkozóján nagyon pozitív volt a fogadtatás. Ezek a visszajelzések, hála istennek, elég egyöntetűek és egy irányba mutatók voltak. Szóval, teljesen nyugodtak vagyunk a közönség fogadtatása illetően, és nagyon örülünk a nemzetközi dimenziónak is. Itthon a szemlén lesz bemutatva, de azt, hogy a moziban mikor lesz látható, azt még nem tudjuk. Most, hogy a forgalmazási támogatásokkal leálltak, ki kell találni a forgalmazóval

Az interjút köszönjük a www.tollal.hu munkatársainak és Szabados Melindának a közbenjárást!

közösen, hogy milyen pénzből tudjuk piacra dobni.

Beszéljünk egy kicsit az Éji sétákról, igazán jónak ígérkezik. Ráadásul csúcsidőben, a két ünnep között, este fogják sugározni...

Igen ez egy nagyon jó időpont, és hát sokan mondják, hogy nincs elég magyar tévéfilm, pedig régen menynyi volt. Akkoriban dolgozott a szakma, ismerték a színészeket, nem csak a szappanoperákból. Ez mindenkinek közös érdeke volt. Tudjuk, hogy kiment alóla a pénz, de bízzunk benne, hogy ez változni fog.

Az egész filmszakma bajban van most, beleérte a tévét is. Az Éji séták ORTT támogatásból készül, és az MTV adja a kapacitást, de mindenkit sújt a mostani állapot. Azt nem is lehet számon kérni, hogy miért nem finanszíroz a MTV 25 tévéfilmet évente, mert hát nincs miből. Nagyon jó lenne, ha valamennyire visszajönne ez a régi hagyomány. Nyilván az is segíteni fog, hogy ez a film főműsor időben megy le. Azt gondolom, hogy ez egy üzenet lesz az embereknek, hogy van tévéfilm.

Milyen színek fognak dominálni a filmben?

Nagyon szép lesz, de a film éjszaka játszódik egy kopott vendéglőben, ennek megfelelően kicsit karcosnak kell lennie. Nem lesz melegséggel kibélelt, mert maga a történet nem olyan. Vecsernyés János egy rendkívül jó operatőr, nagyon komoly és szép munkát végez. Főleg úgy, hogy rengeteg anyagot kell egy nap fölvenni. Ez rendben van így, nincs ezzel gond, de persze mindenki tudná még ezt cizellálni. Így ez más agyi hozzáállást igényel, az ő részéről is, és az én részemről is. Egy stúdióban vagyunk, és egy helyen játszódik ötven perc, ez azért kihívás. De bízom benne, hogy elég lesz, egy részről azért, mert a hely kínálta lehetőségekhez képest elég izgalmasan és sokszínűen tudjuk felvenni, másrészt, biztos vagyok benne, hogy itt az a színészi jelenlét, játék és maga a történet, amiben azért van fordulat és izgalom, elegendő lesz.

Te választottad Mikszáthot?

Vecsernyés János hívta fel a figyelmet rá, és ez nagy felfedezés volt. Őrületes világuk van ezeknek a tárcanovelláknak, azonnal beszippan-

31 / FilmMagazin

tott. Mikor hallottam a pályázatról, nem is volt kétséges, hogy ezzel megpróbáljuk. Hegedűs Bálinttal, aki a forgatókönyvet írta, kiválogattuk, melyek azok a novellák amik egy irányba mutatnak. A nagyvárosi történetek, erről a rétegről, erről a lecsúszó rétegről szólnak.

A téma is aktuális.

Nagyon, persze, adaptációt nem azért csinál az ember, mert Mikszáth nagy író volt, és akkor csináljuk meg egy művét. Azt akarjuk, hogy a néző megszólítva érezze magát, és azonosulni tudjon azokkal a problémákkal és érzelmekkel, amik itt felmerültek. Eszerint válogattuk a motívumokat, amikből a Bálint egy teljesen önálló történetet írt. Körülbelül 10-12 tárcanovella, karcolat elemeit felhasználva gondoltunk ki valamit, és ezekből írt Bálint egy történetet.

Mikor elkezdtél gondolkodni a szereplőkön, rögtön Székely B. Miklós és a Fenyő Iván jutott az eszedbe?

Azt gondolom, hogy Székely Laca tényleg egy olyan ember aki, ha nem csinál semmit, csak felnéz, akkor is ott van benne az az őrületesen mély sors, amit a szerep elő is vezet itt a történetben. Az alapvető volt, hogy olyan arc legyen, aki mögött ott van ennek az érvényessége, és hát ő maximálisan ilyen. Ugyanakkor kellett mellé egy ember, aki nagyon más mint ő, aki sokkal hidegebb, fiatalabb, magabiztosabb, hogy minél nagyobb legyen a távolság, hiszen az egész történet tulajdonképpen az ő párbajuk. A végén derül ki egy fordulattal, hogy ez egy

komoly párbaj. Illetve közben is érezzük, hogy nagy tétje van a dolognak. Ők folyamatosan harcolnak az egész filmben, és bízom benne, hogy ennek a feszültsége érdekes lesz. Két nagyon különböző karakter, igen sajátos párosítás az biztos.

Az Iván egy mélyen gondolkodó és mélyről jövően játszó színész. Általában őt más szerepekben szoktuk látni, de én régebbről ismerem, még a főiskoláról. Úgy érzem, hogy benne sok van.

Teljesen átlényegül a kamera előtt.

Nagyon komolyan dolgozik és van benne feszültség. Nem arról van szó, hogy ki tudja jobban eljátszani a szerepet, hanem kinek olyan a személyisége, mint embernek, magánembernek, hogy azon keresztül meg tudja jeleníteni amit szeretnék.

Engem ez jobban érdekel, mint a színészi eszköztár. Ki a Laca, ki az Iván az életben, engem ez érdekel.

Mert hát az életből dolgozunk, mindannyian onnan dolgozunk. Maga a színészi eszköztár az önmagában nulla, az semmi, mert át kell hogy süssön a személyiség különben nem ér semmit...

Köszönjük!

AZ ÉJI SÉTÁK TÖRTÉNETE Rikner Mihály (Fenyő Iván) a Pest Hírlap szerkesztője egy éjszaka találkozik lapja egykori szedőjével, Gimey Jánossal (Székely B. Miklóssal). Az újságtól évekkel ezelőtt kirúgott szedő öngyilkossághoz készülődik egy hídon. Két hete megharapta ugyanis egy veszett kutya. Érzi, tudja a veszettség utolsó stádiumában van. Attól fél, ha hazamegy, eluralkodik rajta a gyilkos kór, és végstádiumában kitörő őrületében megharapja lányát és két unokáját. Ez az utolsó éjszakája. Felajánlja Rikner Mihálynak, ha a szerkesztő meghívja egy vacsorára, akkor végignézheti egy veszett ember utolsó éjszakáját. Őrülettel, agóniával, és borzalmas kínhalállal. A szerkesztő megérzi a nagy sztori lehetőségét. Az újságolvasók szeretik a hátborzongató és ráadásul igaz történeteket. A film Rikner Mihály és Gimey János fordulatos, titkokkal és meglepetésekkel terhes éjszakáját meséli. A Vörös Kakas vendéglőben felbukkannak a pesti nyomornegyed jellegzetes alakjai, amelyek mind egy kiszámíthatatlan és Rikner Mihály életét végérvényesen megváltoztató végkifejlett felé sodorják a történet.

EXTRA

TIM BURTON KARÁCSONYA Tim Burton és a musical ismert páros, csak úgy, mint Tim Burton és a konvenciók döntögetése. Mindenki tudja, hogy az író, rendező, animátor nevével fémjelzett alkotások egy különös világba nyitnak kaput a néző számára, mely egy furcsa tükröződése az "objektív" világ giccsének (pl. kertváros, karácsony). De még mielőtt rátérnénk konkrétan a karácsony "dekonstrukciójának" végső manifesztátumára, vessünk egy pillantást az előzményekre. Írta: Paulkemp Az untatás elkerülése végett csupán a Denevérember második burton-i fejezetével foglalkoznék ebben a tárgyban, hisz talán ezen keresztül vezet a legkönnyebben az út a Lidércnyomáshoz. Ugye tudjuk, hogy az első mozis adaptáció sikere után kedvenc Disney-s "grafikusunk" teljesen szabad kezet kap, hogy a folytatást saját szája ízére szabja. Az eredményt pedig tagadhatatlanul magán viseli Burton keze nyomát.

Gondoljunk először csupán a (sokat emlegetett) német expresszionizmus hatására (akár csak a Christopher Walken által megszemélyesített Max Schrek karaktere, de a példák tárháza nagyon hosszas), a finoman pszichologizáló cselekményre (a jungi archetipus koncepció, mely nyugalmasan ráhúzható az egészre - denevér-pingvin, BruceSchrek) s az egyértelműen burton-i karakterekre (különösen a Pingvinember (Danny DeVito), ki nyugodtan beállítható a tragikus szereplői sorába). De esetünkben a legfontosabb a karácsony megcsúfolása. Legerőteljesebben a cirkuszos banda „bulija" a karácsonyfa környékén, mely, mintha a karnevál (sőt esetükben nyugodtan mondható, hogy az

32 / FilmMagazin

ördög éjszakájának groteszk hangulatának a beemelése) hangulatot csempészné minden ünnepek legszentebbikébe. A fa meggyalázása pedig szinte csak hab a tortán, de még erre is kerül egy finom szem koktél cseresznye, hisz Pingvinember több érdekes utalást is magában rejt. Az egyértelmű bibliai utalások (mózes-kosár, a keresztség felvétele a temetőben, a pingvinek beszéde és a hegyi beszéd stb.) bizonyos nézőpontból szemlélve, s elég szabadon kezelve egy furcsa, groteszk Jézus képhez vezetnek, mellyel végül teljes mértékben száműzi a szentséget a karácsony szelleméből, sőt mondhatni a kukába dobja az egészet. Ehhez képest természetesen a Karácsonyi lidércnyomás gyermekmese, de talán pont ez teszi még gonoszabbá, hisz mely korosztály lenne alkalmasabb célpont, mint, hogy tönkretegyük bennük egy giccses ünnep fertelmes képét. Hisz mi az első számú probléma, ha a karácsony eszünkbe jut? Természetesen annak kiüresedett, "elkapitalizálódott", roppant felszínes giccs parádéja (mint ahogy az a filmből is nyilvánvalóvá válik az ünnep szelleme az ajándékban és a cukorkában, no meg a fában - melytől személy szerint én nagyobb giccset még nem láttam - rejtezik). Burton véleményem szerint pont ez akarja tönkre tenni (bár azzal a kitétellel, hogy önreflexióként vagy feloldozást kérvén mind ezt musicalben - egy szintén elég giccses műfajban - hajtja végre). A történet roppant egyszerű.

Adott egy fantázia birodalom (olyan ünnep ország jelleggel), hol a különböző ünnephez kapcsolódó teremt-

33 / FilmMagazin

mények egy éven át készülnek a számukra rendelt feladatra. A cselekmény fonalát kísértetéj után veszszük fel, kísértetvárosban (végül is hol máshol). Főhősünk a kissé elfásult Jack Skellington (hangja: Chris Sarandon, s természetesen Danny Elfman hangján szólalnak meg az általa előadott dalok), a tökkirály, ki a legfélelmetesebb, leggonoszabb, legrémisztőbb lény a vidéken. A bökkenő az, hogy már nincs ehhez a szerephez kedve. Elege van a félhomályból, a denevérekből, az üstökből illetve a kifaragott, vigyori tökökből (nem is igazán néz tükörbe a film alatt).

A filmmel kapcsolatba hozható témák természetesen a karácsony kritikája elsősorban, hisz hiába az ajándék és a jó szándék az embereknek ez nem elég (na jó oké, hogy megtámadják őket kísértet város feldíszített csecse-becséji, de végül is ők legalább azt adják, amit ők is legszívesebben kapnának), szüksége van pontosan arra a jól megcukrozott szirupra, melyet az ünneptől leginkább elvár. Ezt természetesen a rémisztő lények (kik természetesen a film narratíváján keresztül egytől-egyig teljes mértékben szeretetre méltók és fantasztikusan jó lelkűek) nem tudják megadni, s így a magából kiforgatott este katasztrófába fullad. A jól bevált frázis, mely szerint nem az ajándék, hanem a gesztus a fő, így természetesen örökre elvész, s nem marad más helyette csupán a vágy, a kapitalista sugallat. Természetesen a film nem merül ki ennyiben, hisz egy körkörös fejlődéstörténet is kibontakozik (mely azért természetesen bele kapcsolódik az eddigiekbe). Hisz Jack, hogy kicsit közhelyes legyek, tovább nyújtózkodik, mint a takarója ér. A karácsony nem neki való, s ahogy erre rájön, vissza is tér a saját feladatához. Vagyis ne várjunk semmitől, senkitől többet, mint amit adni képes.

Hosszú sétája alatt ráakad a mágikus helyre, hol egyik ünnep városából egy másikba lehet utazni, s a karácsonyfa csillogás elvakítja, s magával ragadja. A többi pedig már értelemszerű. Ellopott karácsony, illetve mégis csak egy Disney produkcióról van szó (nem is Burton rendezi, csupán a forgatókönyvet, meg a karaktereket jegyzi), szóval visszaadott karácsony Happy End. Illetve természetesen az egészen végig szalad egy szerelmi szál (olyan tipikus burton-i).

S azt hiszem ez a fő mondanivalója karácsonyról az alkotásnak. Hiába veszek fel egy külső kritikai szemszöget, s hiába mondom el majd egy tucatszor, hogy ez az ünnep giccses, mást nem várhatok tőle.

Pont így kell lezajlódnia, hogy az év egész legyen (talán giccse nélkül olyan lenne ez, mint szilveszter pezsgő, meg virsli nélkül). Nos akkor boldog karácsonyt mindenkinek, s kellemes ajándék nyitogatást, szaloncukrozást, bejglizést meg ilyesmit.

EHAVI PREMIEREK DECEMBER 2.

Aranyhaj és a nagy gubanc

Ilyen az élet

Zimmer Frei 2

DECEMBER 9.

Red

Narnia krónikái: A Hajnalvándor útja

Call Girl

DECEMBER 16.

A szerelemről és más démonokról

Megaagy Üvegtigris 3

Tron: Örökség

34 / FilmMagazin

DECEMBER 23.

Arthur 3 - A világok harca

Fényes csillag

Utódomra ütök

DECEMBER 30.

Rubber

Északi karácsony

Sporthorgászat A turista

35 / FilmMagazin

KRITIKA

MEGAAGY A végletekig hűvös és távolságtartó. Mint egy döglött kutya. Írta: Kovácsné És helyenként a szaga is olyan. Pedig maga az ötlet nem rossz, még ha manapság kissé elcsépelt is: mutassuk be a szuperhősös mesét a nagybetűs Gonosz oldaláról. Ha egy olyan pökhendi feltörekvő kis újonc, mint az Illumination Entertainment ki mer lépni a világ elé egy Gru-val, akkor majd pont a Dreamworks fog valami mást csinálni. Bibibííí, nekem is van jófej gonosz hősöm! Bibibííí, az enyémnek nagyobb a jófejeeee!

Olyan kedves dolog, mikor óvodások csinálnak filmet óvodásoknak…

A közelebbről meg nem nevezett bolygó pusztulásakor gondos szüleik két kisdedet lőnek ki a világűrbe, a Sors kegyére bízva őket. Az egyik az a fiúivadék, amilyet minden család szeretne, a cuki kis loknijaival meg a kétnapos korában is férfias pofikájával, a másik meg ronda és kék, ráadásul egy piranha-szerű izé a legjobb barátja. Az egyik szerető pótszülőkhöz kerül. A másik pont egy börtönbe pottyan, és bentlakók

36 / FilmMagazin

nevelik fel. Mindketten szuperhősök lesznek. Csak épp az ellentétes oldalon – Metro Man vs Megaagy.

Ez az a pont, ahonnan oly igen sok biztató irányba el lehetne indulni, ha lenne egy normális főszereplő karakterünk. Csak épp nincs. Az alkotók elfelejtették azt az aranyszabályt, hogy egy hülye főgonoszra nem lehet mesét bazírozni, se gyerekeknek, se felnőtteknek. Egy őrültre, arra igen. Egy hülyére nem. Ilyen egyszerű. A film első harmada azzal telik, hogy bemutatják nekünk, milyen rém hülye ez a Megaagy. Meg úgy általában mindenki. Poént poénra halmoznak, de minden poént százszor láttunk már, ráadásul a többségük teljesen kilóg a kontextusból, az egész olyasféle vicceskedésbe torkollik, ami pl. a Macskafogó 2-t nézhetetlenné tette. Komédia vagy nem: ha nem tudunk legalább egy kicsit aggódni a főhős sorsa iránt, megette az egészet a fene. Vagy ha már nem aggódunk –

mert azért tegyük a kezünket a szívünkre, az Amerika Kommandó tagjaiért sem izgultuk magunkat halálra - legalább legyen valami sejtésünk, mit is akarnak nekünk mondani a bölcs alkotók, a humor aranyló sztaniolpapírjába burkolva. De ez nem a Shrek, nem a Hihetetlen család (és nem az Amerika Kommandó), az alkotók gondosan ügyelnek rá, hogy megőrizzék a távolságot önmaguk és a karakterek közt. Nehogy már valami cool tizenéves rájuk süsse a nyálas érzelmesség bélyegét. A művelet sikeres – a távoltartott közönség az óráját nézegeti, a fiatalabb gyermekek nemtől függően titokban előveszik kis szütyőjükből a pónit vagy a bentent. Lehet, hogy az eredeti angol hang dobott volna a dolgon – ne feledjük, hogy Megaagynak Will Ferrel, Metro Man-nek pedig Brad Pitt kölcsönözte a hangját magyarul az ember valami túlnyújtott Cartoon Network bemutatón érezheti magát. Vagy mintha már

A Gru és a Megaagy után kezd lerágott csonttá válni a gonosz rajzfilmfőszereplők alapkoncepció, most már valami másra vágyunk!

Megaagy a Facebookon A Facebook tagoknak ajánljuk, hogy már most lájkolják Megaagy magyar nyelvű oldalát a közösségi honlapon, hogy ne maradjanak le a legfrisebb hírekről, képekről és videókról a filmmel kapcsolatban, sőt, ahogy a Gru-nál is volt néhány exkluzív, csak Facebook-on közzétett meglepetésünk is, úgy a Megaagynál is számíthatnak a rajongók hasonló "ajándékokra". Lájkolod?

megint a Madagaszkárt nézném. Ott a DVD-hez egyből füldugót is vettem, mert a szereplők a rendelkezésükre álló 80 perc alatt egyetlen normálisan intonált mondatot nem voltak képesek kinyögni.

Aztán valahol az első harmad végén Megaagynak sikerül kinyírni Metro Mant (legalábbis mi azt hisszük, haha. Vagy ez spoiler? Uramisten, ez tényleg lehet még valakinek spoiler? Elnézést....) és innentől a film nagyon lassan, de javulni kezd, hogy végül úgy nagyjából az utolsó 20 percben nemhogy nézhetővé, de még élvezhetővé is váljék. Hogy mi a trükk? Először is kevesebb a poén, hála a jó istennek. Másodszor a 3D-ben is egydimenziós figurák váratlanul karaktert növesztenek maguknak. Jó, jó, ne várjunk egy Sinkovits Imrét az Advent a Hargitánból, de legalább valamiféle értelmezhető egyéniségek jelennek meg, értelmezhető problémákkal. A békés, bár roppant tehetségtelen countryzenésszé avanzsált Metro Man felbukkanása például kimondottan jópofa. (Igen. Felbukkan. Önjelölt countryzenészként. Vagy ez spoiler? Má’ megin’? Hát miért engedik a kedves szülők, hogy a zsenge óvodás FilmMagazint olvasson?)

Ha itt a filmnek sikerül csak egy kicsit is jobban elszakadni az unalo-

37 / FilmMagazin

mig ismételt kliséktől, komolyan, még a véresszájú Kovácsné is behúzott volna a készítőknek egy piros strigulát. De azért ennyire ne legyünk merészek. A pozitív filmművészeti fejlemények ellenére kimondottan ellenszenvesnek találtam a szegény geek fickó folyamatos ba... cikizését. Végül csak oda lyukadunk ki, hogy az igazi negatív szereplő az csak egy Avon standard szerint viszszataszítónak ítélt féidióta lehet, nem sokat mozdultunk tehát előre pl. Csipkerózsika mostohatestvérei óta. Megaagy a geek fickóhoz képest egy parkett-táncos, egy David Niven alakította Agy (az IQ nélkül, természetesen), mert a kék bőrszín és az előrehaladott fej-ödéma voltaképp vonzó arcot takar. Amilyen a geekeknek pl. sose nem is lehet.

Hej, hej, mikor is próbálkoztak utoljára azzal, hogy valami igazán ocsmány legyen a pozitív hős? (Mert Shrek csak zöld volt, de ami visszataszító lehetett volna rajta, azt ügyesen elviccesítették...) Csak nem a Notre Dame-i toronyőrben? Mondjuk Quasimodo is csak a dicsőséget kapta meg, nem a nőt - legalábbis a piciny gyermekecskék megfelelő lelki fejlődését szem előtt tartó rajzfilmváltozatban. („Még az én drága kislányom a végén hazahoz valami nyomit...”) Látványtechnikailag a

Megaagy teljesen jó, a 3D effektek is megvannak, a kötelező „nagy hegyes tárgyat beletolunk a nőző pofájába” elemmel együtt.

Néha úgy érzem, hogy ha a látványért felelős emberek felét kirúgnák, és helyettük felvennének egy darab forgatókönyvírót - akinek a szerződésében benne foglaltatik, hogy megkapja az összes kirúgott CGI animátor fizetését, viszont láncfűrésszel levágják a lábát és a hátára szögezik, ha nem ír valami eredetit és szellemest - valamennyien jobban járnánk. Kivéve persze a rengeteg lábatlan forgatókönyvírót.

60% Stáblista Rendező: Tom McGrath Eredeti hangok: Will Ferrell, Jonah Hill, Brad Pitt Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2010. december 16.

KRITIKA

NARNIA KRÓNIKÁI A HAJNALVÁNDOR ÚTJA Újabb kalandok várják a moziba látogatókat Narnia vizein, hisz a Pevensie gyerekek fele ismét a különös birodalomban találja magát ám, most a ruhásszekrény helyett egy falon lógó kép lesz a portáljuk. Írta: Paulkemp C. S. Lewis hét részes „Narnia Krónikák” című sorozata könnyedén egy lapon említhető akár Tolkien, akár Rowling munkásságával. Mindhárman csodálatos fantázia világot teremtettek meg könyveik lapjain, melyek tündérmeséket idézve szórakoztatják az olvasókat. Természetesen Hollywood sem tudott szemet hunyni a regények sikerei felett, s szép lassan mind Harry Potter, mind Középfölde s az éppen aktuális Pevensie gyermekek kalandjai is a széles vászonra kerültek. Hogy a Gyűrűk ura, s a küzdelem „tudodki” és a villámfejű varázsló között mennyire sikerült jól azt most ne firtassuk, inkább csak rökönyödjünk meg azon, hogy Lewis remek alapanyagából harmadjára sem tudnak semmi maradandót összehozni (a klasszikus BBC-s mini sorozatok is – nem hogy a korábban emlegetett vetélytársak – könnyedén körözik le az eddig készült három filmet).

Bár igaz, hogy az első két rész roppant szórakoztató volt a maga naiv (már-már túlzásba vitt „tündéri”) bájával, feltéve, ha el tudunk tekinteni egy-két (minden bizonnyal egyébként véletlen) drog kultúrához köthető utalástól. Hisz ki ne gondolna akár az LSD-re, akár a különböző party pörgetőkre, akár csak az alapszituáció, vagy a „egész éjjel táncolunk, de soha el nem fáradunk” felkiáltás után. Persze talán erőltetett a négy gyermek szekrény kalandját acid-tripnek vélni, bár e szer, s a gyermeki fantázia varázsa talán nem is áll olyan messze egymástól.

De visszakanyarodva a fő mederhez le kell szögezni, hogy míg az első két „fejezet” tündérmeseként funkci-

38 / FilmMagazin

onálva kezdett kinőni az szüzsé szinte kötelező gyermekkorúságából, addig a harmadik rész berántva a kéziféket zuhan eddig nem ismert infantilizmusba. Elég csupán a történetet szemügyre venni, melyben Lucy és Edmund Caspian herceggel az oldalukon, illetve az újonc unokatestvérükkel a lábuk alatt indulnak az ismeretlen vizekre, hogy legyőzzék a gonoszt (amiről egyébként lényegileg semmit sem tudunk meg a szűk két óra alatt), mely csupán valami furcsa zöld ködként materializálódik a néző előtt. Mindezek alapján az élvezhetőség természetesen rögtön a nulla felé zuhan, ha elmúltunk már 10 évesek, melyet a cselekmény kibontása sem hoz újra egyensúlyba, hisz akár egy tizenkét éves is képes jó pár jelenettel a film előtt járni, ha látott már egy-két hasonszőrű fantasy-t. S bár igaz, hogy ettől függetlenül akad a maga naiv bájából fakadóan nem kevés olyan jelenet, mely mosolyt csal az ember arcára korosztálytól független, de ezt szinte rögtön tönkre teszi egyegy túlzásba vitt, s nem igazán tetszetős animáció. Sőt a CGI nem csupán bántóan pocsék, de még az egyébként brillírozó színészeket is agyonnyomja (3D pedig legyen e esetben inkább kérdőjel/dollárjel, mivel okát a vásznon nem fedezhetjük fel). Ennek ellenére szemet kápráztató látvány is akad, hiszen a film címét is adó Hajnalvándor felépült, s nyugodtan tekinthetjük az egyik legfontosabb szereplőnek is, amin érdemes hosszabban elidőzni (lásd keretes írásunk). Ha mindent összevetünk, akkor csalódás a Narnia Krónikák legújabb fejezete, hiszen a

franchise nem tudta kinőni gyermekkorúságát, sőt sokkal távolabb került tőle, mely persze nem probléma, ha a fiatal lurkókat be lehetne ültetni egyedül a vetítőtermekbe, de sajnos nem…

50% Stáblista Rendező: Micheal Apted Főszereplők: Ben Barnes, Skandar Keynes, Liam Neeson Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2010. december 9.

A címszereplő A Hajnalvándor több mint egyszerű díszlet – szögezi le Mark Johnson producer –, ő a film egyik főszereplője.” „Ez a leglátványosabb díszlet, amit valaha is láttam – teszi hozzá Andrew Adamson. – Szimbolikus erővel bír, akárcsak Aslan figurája.” „A Hajnalvándor a filmben Narniát jelképezi – folytatja Apted – Aki a fedélzetére lép, Narniába érkezett.”

Barry Robison díszlettervező 2008 tavaszán kezdte A Hajnalvándor útja tervezését. Rengeteg inspirációt merített Cook kapitány naplójából, amely az Endeavor nevű vitorlást tett utazásairól szól, és alaposan áttanulmányozta magát a hajót, amely Sydney kikötőjében pihen. „Az első tervek kialakításakor az Endeaver arányait tekintettem irányadónak – magyarázza Robinson. – A Hajnalvándor végül is hat méterrel hosszabb lett, mint Cook legendás vitorlása, mert amikor Michael Aptednek felrajzoltam a Hajnalvándor első vázlatát az egyik stúdió falára, egy kicsit rövidnek találta, és nagyobb fedélzetet kért.”

A vázlatokat makettek követték, végül a rendező és a stúdió által jóváhagyott tervek alapján elkezdődhetett a tényleges hajóépítés. Erre a munkára Robinson Mexikóból hozatott speciális tudású hajóácsokat, akik 21 hét alatt készítették el a vitorlást. „Ez a leghatalmasabb díszlet, amit valaha is csináltam – árulja el Robinson. – És az egyik legdrágább is: a tervezőket és hajóépítőket beleszámolva majdnem négyszázan dolgoztak rajta, és 2,7 millió dollárba került!” „A film csaknem fele a Hajnalcsillagon játszódik – teszi hozzá mosolyogva Apted –, muszáj volt, hogy valahogy kinézzen. Nem spóroltunk sem a munkán, sem a költségeken”.

A hajó javarészt fából, acélból, polisztirénből és üvegszálból készült, de sok-sok más ragasztó- és építőanyagot is felhasználtak hozzá. Az egész instrumentum kézzel készült.

Az elkészült díszletet a Warner Roadshow Studios 8. stúdiójában részekre bontották, és 35 hatalmas szállítójárművön az ötven kilométerre fekvő Cleveland Point félszigetre vitték, és összerakták, mint valami gigantikus puzzle-t. A külső forgatás végeztével ugyanezt a játékot eljátszották visszafelé: szétszedték a hajót, visszaszállították a stúdióba, és újból összerakták a belső felvételekhez.

Robinson és Apted szeretett volna a Hajnalvándoron emléket állítani a csodálatos hajó tervezésében és építésében közreműködőknek, ezért a főárbocon elhelyeztek egy feliratot, amit Robinson írt: „Minden narniai hálatelt szívvel mond köszönetet a fenséges Hajnalcsillag készítőinek merész akaratukért és dolgos kezükért.” És a szöveg alatt ott sorjázik mindazok neve, akik segítettek megalkotni a királyi vitorlást.

A Hajnalcsillag azonban sosem szállt vízre. Azt a hatást, hogy a tengeren siklik, egy gimbal nevű mozgásszabályozó mechanizmus biztosította. Ez a hatalmas eszköz (amelyből hatot építettek a film számára) úgy mozgatta a hajót, mintha a hullámok hátán lovagolna.

Bár eredetileg úgy tervezték, hogy stúdióban, bluescreen technikával forgatják le a tengeri jeleneteket, az alkotók végül a külső felvétel mellett döntöttek. „Igazi napsütést, igazi szelet és felhőket akartunk a rendezővel – magyarázza a kétszeres Oscar-jelölt operatőr, Dante Spinotti. – Cleveland Pointon mindezt megkaptuk. Valóságos háttér elé tudtuk beállítani a hajót, és a gimballal ráadásul tetszőlegesen forgathattuk is, így bármilyen fényviszonyt elő tudtunk állítani.”

Brian Cox, a különleges hatások supervisora jóval a Hajnalvándor tényleges megépítése előtt készíttetett magának egy hatvan centis makettet a hajóról, hogy rugós asztalon szimulálja a későbbi, gimbalos felvételeket. A praktikus kis modellnek később Apted és Spinotti is jó hasznát vette: egy iránytűvel felszerelt asztalnál vele tervezték meg nap mint nap, hogyan, milyen szögbe állítsák be a soron következő jelenetekhez a valódi, 15 tonnás Hajnalvándort.

39 / FilmMagazin

KRITIKA

HARRY POTTER ÉS A HALÁL EREKLYÉI ...de most tényleg, mi a fenét lehet írni egy filmről, amire reggel 10-kor sorba kell állni? Írta: Kovácsné ....mert az eltökélt Harry Potter rajongó, az az én, ilyen vagy amolyan véleményemtől függetlenül úgyis megnézi, akit meg az egész hidegen hagy, azt meg majd pont én fogom rávenni arra, hogy húzzon a moziba, különben jajistenemnetuddmeg miből maradsz ki. Komolyan mondom, feleslegesnek érzem magam. Mindjárt megyek is és keresek valami tisztességes munkát. A másik bánatom azzal kapcsolatban, hogy elvállaltam ezt az öt- uszkve hatezer karakteres cikket úgy, hogy a Harry Potter film-sagáról a második rész óta nincs mit írni.

Itt van ugyebár a történet, amit ehelyt nem lehet még dióhéjban sem felvázolni, mert aki nem olvasta az alumíniumipari melléktermékként hömpölygő (és jelen mennyiségben immár tényleg enyhén toxikus) regényfolyamot, vagy nem látta az előző hat részt, az meg se próbálkozzon azzal, hogy beül, oszt majd csak rájön, mi van, mint régen, mikor a Derrickből rutinosaknak elég volt az utolsó 10 perc. Nem fog rájönni. Jegyzem, az sem, aki nem tegnap élvezte meg az utolsó két részt. A történetről tehát annyit, hogy a hiányzó eleje az voltaképp

40 / FilmMagazin

előző 2 rész, a hiányzó vége meg majd jövőre, még egyszer ennyiért.

Aztán itt vannak a szereplők, évek óta ugyanazok, növögetnek szépen, ki hosszába, ki keresztbe, de már Daniel Radcliffe magasságán vagy Rupert Grint imádnivaló sutaságán sem lehet élcelődni, hiszen tavaly már megtettem. A hangulat, na az meg egyre sötétebb, már az elején olyan rozsdás a WB logó, mint Rowling matriarcha agytekervényei.

Mindenki meghal, a többiek meg elmenekülnek. És még mindig csak 1170 karakternél tartok, hogy a franc nem eszi meg (most már 1227).

Kritikaként annyit, hogy a könyv hűséges lemásolása egészen az utolsó utáni lapon lévő ISBN számig filmen nem feltétlenül működik.

(Főleg, ha már maga a könyv sem feltétlenül működött. Az utolsó Harry Potter kötet végigolvasása felért egy spanyolcsizmás tangódélutánnal Szodoma 119. napján, de hát csak átrágta magát rajta az ember, mert kíváncsi volt, igaza volt-e Piton professzor elkerülhetetlen rehabilitációjával kapcsolatban, és persze hogy igaza volt, káromkodott is utána rendesen, hogy miért kellett ezt ilyen

iszonyatos bőségben kifejteni…)

Jelen részben tehát szegény fiatalokat végighajtják egész Nagy-Britannián, hogy horcruxokat keressenek, illetve azt az egyet, amit véres verejtékkel beszereztek, megsemmisítsék. Közben tél van, mindenki szemlátomást fázik, meg biztos unatkoznak is, mert csinálni nem csinálnak igazándiból semmit (illetve hát bontakoznak kifele a lelki csipkék, ami akár érdekes is lehetne, ha a rendező megfelelően kezelné, meg ha az embernek nem lenne tele az összes ivarszerve a két főhősegy hősnő szcenáriókkal).

A könyvben meg lehet csinálni, hogy miután a horcruxba nagyapi bugylibicskájától a napalmig minden beletörik, és végre valami borzalmasan nyakatekert módon sikerül kinyírni akkor sem történik semmi. A moziban viszont nem. Hát basszus, ha már ott ülök másfél órája, akkor igenis lássam, hogy a gonosz Voldemort nagyúrnak leesik a lépe, vagy pofára esik a metróban és beszippantja a mozgólépcső. Vagy legalább csuklik egyet és jelentőségteljesen keresztbe áll a szeme.

Bármi. A könyvben meg lehet csinálni, hogy XY mágiaügyi miniszter

mond két szót, aztán 20 oldallal utóbb bemondja a Kossuth rádió, hogy saját halottjának tekinti. Ha a filmben az illetőt Bill Nighy játssza, és 10 perc után egyszer csak eltűnik, mint erdőben a vadnyom, ez nem valami elegáns megoldás. Pedig hogy örültem, mikor megláttam, mert a késő-középkorú brit színészgereneáció nagyjai közül már csak őt hiányoltam a sorozatból. (Meg a Hugh Laurie-t, de gondolom ő a Doktor Ház miatt nem ért rá. Meg valószínűleg az egészet egy baromságnak tartja). A karakterek úgy hullanak, mint a legyek. Brendan Gleeson legalább csatában hullik el (bár erről is csak verbálisan értesülünk), szegény Rhys Ifans-ot viszont nem egészen 5 percnyi kiváló színé-

41 / FilmMagazin

szi munka után ismeretlen tettesek lelövik a lépcsőről.

Arról végképp nem is beszélve, hogy ha a könyv első harmadában a történet váratlanul egy nyaktörő fordulattal egészen más irányt vesz, mindenki nagy ívben lepöki a horcruxokat és elindul az örök élet ereklyéire vadászni, az még úgy elmegy, de ha ugyanez a fordulat egy film négyötödénél következik be, az akkor is idegesítő, ha tudjuk, hogy lesz majd második rész. Sőt, akkor is, ha ennek a szálnak a felvezetése az utóbbi évek egyik legszebb animációs kisfilmje, gratulálunk, nagyon szép és legalább a félmerevre fagyott Harry Potter savanyú ábrázatát nem kell közben nézni.

Pénzügyileg maximálisan indokolt ez az egész „második rész” dolog, és biztos vagyok benne, hogy azoknak a teljesen debil rajongóknak, akik a szöveghez magától mozgó lapozgatós képeskönyvet szerettek volna, nagy örömet szerez. De egyébként... A boldog békeidőkben a Harry Potter filmek kerek, egész, önmagukban is élvezhető történetek voltak. A legutóbbi mondjuk három részt viszont már nem azért nézte az ember, mert kíváncsi volt mi fog történni – ugyanis nem értette – hanem részint megszokásból, részint a látványért. A Halál Ereklyéit még annyira sem lehet követni, mint az előző részeket, és a megszokás ugyan bevisz a moziba, ám a látvány az első csatajelenet után ki-

KRITIKA

>> A HARRY POTTER-ÖSSZESNEK AZ A NÉHÁNY EZER OLDALA UGYEBÁR 2 (AZAZ KETTŐ)(TWO)(DVA) TANULSÁGOT TARTALMAZ. EBBŐL AZ EGYIK AZ, HOGY EMBEREKET (FŐLEG A MI SZERETETT TANÁRAINKAT) NE ÍTÉLJÜNK MEG CSAK ÚGY POFÁRA, MERT LEHET, HOGY EGYSZER A SORSUNK MÉG AZ ELLENSZENVES, RUSNYA IDEGBETEG KEZÉBEN LESZ << huny(ik). Angolhon igazán szép, de ha természetfilmet akarok nézni, majd bekapcsolom a Discoveryt.

Frodóék mögé legalább annak idején festettek egy csini vulkánt.

Még egy dolog: a Harry Potterösszesnek az a néhány ezer oldala ugyebár 2 (azaz kettő)(two)(dva) tanulságot tartalmaz. Ebből az egyik az, hogy embereket (főleg a mi szeretett tanárainkat) ne ítéljünk meg csak úgy pofára, mert lehet, hogy egyszer a sorsunk még az ellenszenves, rusnya idegbeteg kezében lesz (nem feltétlenül a matek szigorlatra gondolok, bár akár arra is gondolhatnék), és lehet, hogy addigra már késő lesz felfedezni benne az

42 / FilmMagazin

emberi nagyságot. Ez az a tanulság, ami ugye Piton profhoz kötődik. Aki, mint azt már többször is szóvá tettem ezen a fórumon, az egész Harry Potter filmszeptológiában összesen kapott eddig vagy negyedórát, annak is a felét hátulról, gondolom mikor az Alan Rickman valami normális projekttel volt elfoglalva, és beugrott helyette a fővilágosító egy fekete parókában. A másik, kevésbé mutatós, bár attól még nem kevésbé igaz tanulságot - miszerint ha valaki az igazgató kedvence, akár a gondnok fiókjába is beleszarhat, akkor se lesz semmi baja, tanulnia azt meg végképp felesleges – már az előző epizódok is kellően kidomborították.

Gondoljunk bele: Összesen nyolc rész! A Gyűrűk uránál még úgy el tudja képzelni az ember, hogy leül a haverokkal, csap egy 24 órás monstre maratont, és minden alkalommal mikor elhangzik, hogy „remény” megiszik egy pohár töményet. No de nyolc rész?! Megvesszük majd DVD-n és... mit is csinálunk vele? Gyűjtjük vele a polcról a port? Vagy 72 órás maraton, pohár tömény minden egyes „tudod ki”-nél illetve a későbbi részekben „horcrux”-nál, majd ébredés a detoxban.... De hát ilyen az a jó édes konzumidiotizmus, melynek szottyadt kebelén valamennyien nevelkedtünk. Persze, hogy meg fogom nézni a nyolcadik részt. Ez épp olyan, mint pokemont meg bakugánt meg kézzel festett kindertojásos galandférget gyűjteni, tudom, hogy nincs értelme, már a szemem sem kívánja, de mindenkinek van olyanja. Még a végén kiröhögnek.

60% Stáblista Rendező: David Yates Főszereplők: Daniel Radcliffe, Emma Watson, Rupert Grin Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2010. november 25.

KRITIKA

ÜVEGTIGRIS 3 Pár hónapja láttam egy filmet az olasz filmhéten. A szinte élvezhetetlen műben híres olasz színészek viccelődnek, ily módon népszerűsítve a főhős és rendező szülőföldjét, ami Olaszországnak egy a turisták és az olaszok által sem látogatott fura része: Basilicata. (Basilicata, Coast to Coast). Írta: Fekete Felícia Miközben hevesen untam, arra gondoltam, hogy ennél érdektelenebb filmet nem sokat láttam, de jó indulattal telve hozzá tettem magamban, hogy ha olasz lennék, akkor biztos értékelném ezeket a híres neves szereplőket, akik itt bolondoznak.

(Egyedül a lányt a Szemközti ablakból ismertem). Az Üvegtigrissel való asszociáció könnyedén adta magát.

Bár sose tettek rám igazán nagy hatást az Üvegtigris filmek, azt azért el kell ismerni, hogy az ország legjobb színészei, Rudolf Péter óriási tehetsége, és nem kisebb bája, és a mindannyiunk által szeretett forró magyar nyarak elvitték a történetet.

Az Üvegtigris 3 nekünk szól magyaroknak, ettől függetlenül majdnem annyira unalmas volt, mint az olasz

44 / FilmMagazin

párja. Félre értés ne essék, nem a kúltúrsznobság beszél belőlem.

Bármennyire kevéssé viccesek a poénok, bár be kell vallanom 3-szor nevettem, és bármennyire életidegen a jellemábrázolás, az egész nagy magyar valóság még aranyos is lehetne, ha nem lenne, mit már említettem, rettenetesen unalmas.

Az első egy óra után már csak Szabó Erika amúgy tényleg figyelemre méltó idomai az egyetlen dolog, ami ébren tartja a nézőt.

Az általa alakított karakter amúgy hagy némi kívánni valót maga után, a pénzéhes kurva, és a jó pofa, okos lány keverékét próbálta a forgatókönyvíró élénk tárni. Ha létezik esetleg ilyen keverék (kétlem) akkor sem sok rohangál belőle a földön,

így Erikának igen nehéz dolga volt.

A szerep egyértelműen (és ez nem a színésznő hibája) a pénzéhes kategória felé billent. Ez amúgy nem lenne probléma, ha a film mondanivalója a végére nem az igaz szerelem felé billenne: hogy bár ez egy szerethető, laza és édes lány, azért soha sem lehet a mi szerencsétlen lúzer főhősünké, mert a pénz beszél, és a kutya ugat. Szabó Erikát kérdeztem a szerepéről, és megerősítette, hogy a rendező (Rudolf Péter) kérése volt, hogy a kurva és az okos, jó fej lány között kellett hozni valahol a figurát. Erikának valószínűleg a természetéből adódóan jobban ment a jópofa, értelmes lányt alakítani, így ezek a részek egész élethűre sikerültek. Nem úgy, mint

Jó hír a rajongóknak, hogy az Üvegtigris 3 már december 15-től megtekinthető a filmszínházakban.

azok, amikor a luxus kurva oldalt kellett kidomborítani. Ha valaki anynyira benne van a biznisszben mint a szereplőnk, akkor talán feltűnt volna neki, a ruhájáról, a beszédéről vagy bármi másról, hogy nem egy sztár ügyvéddel, hanem egy büféssel ül egy lopott kocsiban. Szintén nem tűnt taktikusnak, hogy a modell azonnal ledobja a ruháját a villában, ahova végül is megérkeznek. Ugyan nem tudni, hogy mi vezérli a hősünket, de ilyent sem a taktikus pénzre menő sem a jó fej laza lány nem csinál, tehát azon kívül, hogy Szabó Erikában gyönyörködjünk semmi más célja nem lehetett. A pénzéhes nem rontja el ilyen egyértelmű dologgal a szerencséjét, az okos csaj meg eleve nem kerül ilyen helyzet-

45 / FilmMagazin

be. Szabó Erika elmesélte, hogy történt már vele olyan, hogy lerobbant a kocsija, de ő az autószállító furgonba ült be és nem egy arra járó kabrióba. Fiatalon sok mindent megcsinál az ember, amiről utólag elismeri, hogy nem kellett volna, de a fent említett szál, tényleg nagyon erőltetettnek tűnik még akkor is, ha ez nem egy dokumentumfilm.

Az Üvegtigris 3 legszerethetőbb karaktere a vidéki rendőr, aki mindenkit ismer, és nem bünteti meg a haverjait. A zalaegerszegi színház igazgatója, a jogász végzettségű Besenczi Zoltán nyújtja egyértelműen a legjobb alakítást (természetesen Rudolf Péter mellett) az Üvegtigris 3-ban. Pikali Gerda is meggyőző megcsalt gazdag feleségként.

Kamarás Iván nem mondhatni, hogy lubickol a sztár ügyvéd szerepében, de azért teljesíti a mindennek ellenére szerethető karakter megformálását. Ugyanakkor sem a szerep, sem Kamarás Iván arányos felépítése nem igényelte, hogy ennyire fel legyenek fújva az izmai. Valószínűleg az amerikai karrier lehetősége késztette erre a lépésre, de sajnos inkább ront a színész híres szépségén. Pár nap után visszagondolva egy mérsékeltem humoros, de azért kifejezetten szerethető film volt, de azért arra is emlékszem, hogy a film második harmadában tíz percenként néztem az órámat, és így volt időm megfigyelni, hogy a mellettem ülők csapkodják a combjukat a nevetéstől.

65% Stáblista Rendező: Rudolf Péter Főszereplők: Kamarás Iván, Rudolf Péter, Pikali Gerda Forgalmazó: Szuez Film kft.

Hazai premier időpontja: 2010. december 16.

KRITIKA

RED Mostanában egyre több képregényfilm kerül a mozikba. A két nagy képregénykiadó közül a DC Comics idén nem annyira a szuperhősös vonalat erőltette (bár a Jonah Hex-et bemutatták, méretes bukta is lett), hanem egyéb képregényeiből készített filmet, ilyen volt a nemrég bemutatott The Losers (itthon a Vesztesek bosszúja címmel futott), és ilyen a most bemutatásra került RED is. Írta: Kóczy A RED jelen esetben, tulajdonképpen egy mozaikszót takar, a Retired Extremely Dangerous rövidítése, ami nagyjából annyit jelent, hogy Visszavonult és Különösen Veszélyes. A filmben Bruce Willis alakítja Frank Moses-t, az egykori CIA ügynököt, aki mára már visszavonult.

Napjai eléggé üresen telnek mostanság, egyetlen öröme szinte az, hogy összetépi a nyugdíjcsekkjeit, hogy ennek ürügyén felhívhassa az ez ügyben illetékes call center-t, hogy egy kicsit beszélgethessen az ottani ügyintézővel, Sarah-val (Mary-Louise Parker), akivel ugyan személyesen még nem találkozott, de ennek ellenére vonzódik hozzá.

46 / FilmMagazin

Egyik éjjel azonban egy csapat bérgyilkos hatol be Frank-hez, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy eltegyék láb alól. A férfi lerendezi a behatoló csapatot, majd attól tartva, hogy esetleg lehallgatták a telefonbeszélgetéseit, elindul, hogy biztonságba helyezze Sarah-t, és persze kiderítse azt is, hogy ki és miért akarta megölni. Ahhoz, hogy ezt véghez vigye, megkeresi néhány régi bajtársát, jelenleg nyugdíjas otthonban élő halálos beteg Joe-t (Morgan Freeman), a paranoid, kissé őrült Marvin-t (John Malkovich), valamint Vicky-t (Helen Mirren).

Ahogy belemerülnek a nyomozásba egy mindannyiuk múltját érintő sötét

ügy szálai kezdenek kibontakozni, amelyek a legfelsőbb politikai körökbe vezetnek, ám ha mindez nem lenne elég, egy CIA ügynök (Karl Urban) is a nyomukban lohol, hogy likvidálja őket. Nos, a film történet nagyjából így néz ki. Igazból nem mondhatni, hogy egy nagyon bonyolult sztori lenne, és sok meglepetéssel sem szolgál, így mondhatni, hogy nem feltétlenül a történet a RED nagy előnyére válna. A film erőssége igazából három dolog. Az akciók, a humor, és a nagyszerű szereplőgárda. (Az pedig külön szerencse, hogy a romantikus szálat nem erőltették túlságosan.) Ami az akciókat illeti, van néhány rész a

Bruce Willis teljesen úgy néz ki, mint ha 3 éve John McLane-ként, vajon pont a Die Hard 5 forgatása közben ugrott be?

a filmben, aminél azt érezni, hogy itt egy képregény-adaptációról van szó, mert került bele egy-két olyan jelenet, amely direkt erre a műfajra jellemző, ugyanakkor a valóságtól elrugaszkodik. Ez persze nem baj, hiszen nem dokumentumfilmet vár az ember. (Hogy egy példát is mondjak, ahogy a film első felében Bruce Willis kiszáll egy pörgő autóból az a maga nemében egyszerűen zseniális.) Nekem az akciókkal mindössze annyi volt a bajom, hogy kicsit talán kevés volt egy ilyen filmhez képest. (A film első felében szinte alig akad említésre méltó tűzharc, igaz a második fele ezt „orvosolta”) Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy a film alapjául szolgáló képregényt nem olvastam egyáltalán, sőt be kell hogy valljam, nem is igazán hallottam róla mielőtt a film elkészült volna, így nem tudom, hogy mennyire maradtak hűek a képregényhez.

Ami a humort illeti a RED-nek nincsen az a kidolgozott finom humora, de a maga módján a film mégis vicces néhány helyen, sőt egy-két jelenet egyenesen sírva röhögős, ha szabad így fogalmaznom. A film elején például egy darabig nem is tudtam eldönteni, hogy most tulajdonképpen vígjátékot vagy akciófilmet nézek (John Malkovich karakterének megjelenése pedig még két lapáttal rátett a humor „vonalra”).

Mint mondtam a film harmadik erőssége a szereplőgárda. Elég csak az eddig felsorolt neveket megnézni:

47 / FilmMagazin

Bruce Willis, Morgan Freeman, John Malkovich, Helen Mirren nem akármilyen szereplőgárda. Ráadásul mindegyiküknek szinte jutalomjáték ez a szerep. Bruce Willis szinte Die Hard-ban megformált karakterét hozza (csak jóval kevesebb káromkodással), de legemlékezetesebb alakítás (én úgy gondolom legalábbis) John Malkovich-é a kissé őrült, teljesen paranoiás Marv szerepében. Azt pedig nem gondoltam volna, hogy egyszer majd látom Helen Mirren-t bazinagy géppuskával lövöldözni, de ebben a filmben ez is megtörtént. Az eddig említett színészek mellett egyáltalán nem vall szégyent a „Weeds” sorozat sztárja, Mary-Louise Parker sem, aki egyrészt nagyon csinos még mindig, másrészt pedig vagy 10 évet simán

letagadhatna a korából. És bár a szereplőgárda már így is impozáns, de még a mellékszerepekre is jutott egy-két ismertebb név, mint a mostanság eléggé ritkán látott Richard Dreyfuss, a legutóbb a Star Trekben játszó Karl Urban, az általam többnyire negatív szerepekben látott Brian Cox, vagy a Kés/Alatt című sorozat sztárja, Julian McMahon.

Ernest Borgnine-t pedig külön is megemlíteném, hiszen ő idén januárban töltötte be a 93. életévét, de még mindig aktívan dolgozik színészként.

Ennyi neves színésszel nyilván egyrészt óriási megtiszteltetés, másrészt elég kemény munka együtt dolgozni. De a Légcsavar és Az időutazó felesége német rendezője, Robert Schwentke remekül oldotta meg ezt a feladatot, és prezentált nekünk egy igencsak jól összerakott a filmet, amely a kisebb-nagyobb hibái ellenére is bőven izgalmas, érdekes, és szórakoztató.

75% Stáblista Rendező: Robert Schwentke Főszereplők: Bruce Willis, Helen Mirren, John Malkovich Forgalmazó: Palace Pictures Hazai premier időpontja: 2010. december 9.

KRITIKA

A KÖZÖSSÉGI HÁLÓ Hagyjuk a Facebook-ot! Írta: Sanya08 Tudom, hogy ez a film arról a srácról szól aki kitalálta ezt az ismerkedő oldalt, de szerintem nyugodtan elhagyhatjuk mert egyszerűen itt nem ezen van a lényeg. Szólhatna akár a myspace-ről is vagy az iwiw-ről meg a tökömtudjamilyen oldalakról, teljesen lényegtelen. Alapjában véve engem hidegen hagy hogy ki csinálta a facebook-ot, meg hogyan készült mert alapjában véve szerintem baromira érdektelen. Kit érdekel, hogy egy unatkozó kis zseni gyerek miként geekeskedett éjt nappallá téve a koli szobájában majd milliókat kaszált rajta? Ugye, hogy senkit? De ha már David Fincher neve ott van a projektnél, pláne hogy ő rendezte, akkor azért illő odafigyelni a filmre.

Mert ő DA-VID FINCHER, és ő eddig egyszer sem nyúlt mellé, mindig valami emlékezeteset alkotott (talán a Benjamin Button, az annyira nem lopta be magát a szívembe…). Tudtam előre hogy különleges film lesz és nem is csalódtam.

48 / FilmMagazin

A film leginkább a Zodiákushoz hasonlít, olyan tekintetben hogy itt is leginkább csak beszélnek, beszélnek és beszélnek a szereplők.

Fincher sokat beszélteti őket. A Közösségi háló nagy hányadát egy kihallgatás teszi ki, ez pedig ijesztően hangozhat némely kisebb türelemmel rendelkező mozinézőnek, de annak aki élvezte a Zodiákust, annak nem lesz nehéz értékelni ezt a dolgozatot. Sőt, valamelyest még jobb is mint az imént említett film, mert ennek sokkal jobb dialógusai vannak, vagyis ami azt illeti, itt a dialógusok viszik elsősorban a pálmát. Aaron Sorkin (én most hallottam róla először, sorozatokat ír) istentelenül pofátlanul remek könyvet dobott össze, a párbeszédei pedig valósággal ragyognak. Sziporkáznak, ez jobb szó. Briliánsan megírt, tűpontos és átkozottul szellemes párbeszédeket hallhatunk a filmben, ennek köszönhetően pedig soha nem ül le, habár azért érezni lehet azt a két órát, annak ellenére hogy nem válik unalmassá egy percre sem. Ha nem jelölik Oscarra akkor nincs igazság. De a kalapomat rá, hogy jelölni fogják.

Színészi téren a legnagyobb feladat Jesse Eisenberg-re hárul (Advennture (Adventureland, Zombieland), aki a Facebook feltalálóját, Mark Zuckerberg-et alakítja. Baromi jól adja az arrogáns, antiszociális pöcsfejet aki csak úgy sértődésből megcsinálja minden idők egyik legsikeresebb netes oldalát. Mark egy érzéketlen tuskó, gyakorlatilag egy géniusz gyereklélekkel. Tényleg nagyon jó volt a srác, minden elismerésem neki, jobb nem is lehetett volna az alakítás. A film másik aduásza Andrew Garfield aki Mark legjobb barát-

ját alakítja. Leginkább vele lehet azonosulni a film folyamán. Andrew Garfield szintén példás munkát végzett, nem lehet rá panasz. Egyedül Justin Timberlake karakterét éreztem kissé oda nem illőnek, habár igen szórakoztató volt a beképzelt Napster-es srác szerepében. Egyszerűen nem éreztem hogy ő egy nagyon fontos figura lenne a cselekmény szempontjából. De persze az volt, én mégsem voltam teljesen megvéve.

Nálam simán ez az év egyik legjobb filmje, és Fincher is büszkélkedhet, megint bemutatta, hogy egy filmhez nem kellenek csicsás effektek, elég egy jó forgatókönyv. No meg néhány tehetséges színész.

90% Stáblista Rendező: David Fincher Főszereplők: Jesse Eisenberg, Andrew Garfield, Rooney Mara Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2010. november 11.

SOROZAT

THE EVENT Tavaly (illetve idén májusban) két azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy kultikus sorozat búcsúzott el a rajongóitól, az egyik a 24 volt, amely 8 Évad után köszönt le a képernyőről, a másik pedig a Lost, amely 6 Évad után búcsúzott. Azóta mindenki találgat, hogy mi lesz (illetve lesz-e?) ennek a két sorozatnak méltó utódja a közeljövőben.

Nos, amikor az első információk napvilágot láttak a The Event című sorozatról, akkor sokan azt mondogatták, hogy talán már meg is van az “utód”. Írta: Kóczy

50 / FilmMagazin

A sorozat csak nemrég indult, eddig 6 rész ment le belőle Amerikában (az itthoni sugárzásról még nincs hír), így egyelőre csak találgatni lehet, hogy mennyire lesz népszerű a sorozat. Viszont azt már most nagyjából lehet látni, hogy akkora kult vélhetően nem lesz, mint a Lost vagy a 24. Hogy miről szól a The Event, azt spoilermentesen csak nagyon nehezen lehet összefoglalni, én mégis megpróbálom, hiszen ez egy amolyan ismertető (kedvcsináló) lenne a sorozathoz, így nem szeretnék előre “lelőni” semmit. Nos, a sorozat első részében tulajdonképpen két nagy történetszálat vázolnak fel a készítők. Az egyikben Sean Walker (Jason Ritter) keresi az elrabolt feleségét (Sarah Roemer) illetve annak elrablóit, míg a másikban az Egyesült Államok elnöke (Blair Underwood) ellen kísérelnek meg egy merényletet éppen egy fontos beszéd előtt. Ez a beszéd érintett

51 / FilmMagazin

volna egy titkos Alaszkában levő börtönt, és ott fogva tartott 96 rejtélyes foglyot. Aztán ahogy halad előre a történet a további részek, egyre több minden derül ki Sean feleségének elrablásáról, illetve a már előbb említett 96 fogolyról is megdöbbentő dolgok látnak napvilágot, és szép lassan az is körvonalazódni látszik, hogy ez a két történetszál valahogyan kapcsolatban van egymással.

Ami miatt kicsit a 24-re hasonlít egy kicsit az az, hogy szinte egyik szereplő sem az, mint akinek elsőre látszik, a “Lost”-ra meg kicsit talán annyiban, hogy itt is rengeteg sok kérdést dobtak be a készítők már az első részekben, szerencsére azonban néhányra már válaszokat is adtak. (Csak nem akarok spoilerezni) Természetesen az eddig leadott 6 rész alapján még igazán nagy következtetést nem lehet levonni, csak találgatni lehet, hogy hogyan merre fog haladni a sorozat. Ami talán za-

varó lehet az az, hogy elég sok az “időugrás” a sorozatban. Ezt úgy elég sok az “időugrás” a sorozatban.

Ezt úgy értem, hogy egyik jelenet a jelenben játszódik, majd hirtelen jön a kiírás, hogy “X idővel ezelőtt” és jön egy jelenetsor, ami magyarázatot ad néhány a jelenben játszódó eseményre. Nem mondom, hogy ez rossz, de az biztos, hogy (főleg az elején) eléggé zavaró lehet. De azt mondom, hogy pár rész után meg lehet szokni. Ami a szereplőgárdát illeti, vannak a sorozatrajongók számára bizonyára ismerős, nevek mint például Zeljko Ivanek (24, Damages, Heroes), Laura Innes (Vészhelyzet), Scott Patterson (Gilmore Girls), Ian Anthony Dale (Surface, Daybreak) Viszont a szereplők nagy része vagy eléggé ismeretlen volt számomra (Jason Ritter, Sarah Roemer, Taylor Cole), vagy eddig inkább csak mozifilmekben láttam őket (Blair Underwood, D.B. Sweeney).

FILMKLASSZIKUS "Álmodj sörétes puskát, véres zakót!" - dúdolná egy kisgyereknek esti mese helyett Quentin Tarantino . Írta: Hannibál

Az átlagember természetesen sokkal hatékonyabb ötletekkel rendelkezik ennél, ha egy lurkó elaltatásáról van szó, de ha épp önnön szórakoztatása a cél, már nem biztos. Hiszen, akárhogyan is veri a nyálát az ellentábor, a Tarantino-filmek premierje mindig ujjongó népünnepély. A moziteremben ülő, popcornt ölbe készítő közönség térde villanyoltás után már reszket, mint nagyanyám, mikor a nyugdíjat hozta a postás.

Miért? Miféle hipnotikus húzóerők kelnek életre bennünk, és gyújtják fel lelkesedésünket a videótékásból filmrendezővé avanzsált mester művei iránt? Ezekben a filmekben nemcsak vagány karaktereket, frankó kiszólásokat teremt, nem pusztán első osztályú zeneanyagot vonultat fel és dézsából önti a vért a vászonra, hanem gurgulázva kacarászik a globalizáció fogyasztói társadalmán, a kortárs mozin, azaz rajtunk – és nem utolsósorban saját magán. A Kutyaszorítóban a kilencvenes évek elején ostromolta meg a kasszákat, és sötét barlangba beröppenő szentjánosbogárként sokakat megvilágított: ideje a változás útjára lépni a filmiparban, búcsút inteni a műfaji kötöttségeknek. Jellegtelennek tűnő cselekménye mögött igen expreszszív, ám szarkasztikus erőszakábrázolás, az idősíkok közti tetszőleges vándorlás, a nézőt pörölycsapásként érő poénáradat és ízléses zenei válogatás húzódott meg, s nem utolsósorban hihetetlen karaktereket vonultatott fel az akkor még jobbára ismeretlen színészek tálalásában. Ezzel a szimpla modernizmuson ütött léket a posztmodern

nyakatekert sokszínűsége, és egy új filmtörténeti korszak köszöntött ránk: Tarantino kora.

Ha a sztratoszférába a Kutyaszorítóban röpítette, akkor az ionoszférába mindenképpen a Ponyvaregény juttatta el a szakmában egyre nagyobb tiszteletnek örvendő író-rendezőt.

Akárhány népszerűsítő körutat és filmfesztivált is ért meg a hat tolvaj története, mégis utódja ivódott be inkább a modern köztudatba, hatott leginkább az emberek beszéd- és viselkedésmódjára, s vált éppúgy baráti cseverészések, mint szakmai eszmecserék állandó boncanyagává.

Ezúttal sem a történet kompaktsága láncol a képernyőhöz, mivel amaz néhány szóban ismertethető. Két tökös gengszter elintézi a teljhatalmú nagyfőnök hűtlen üzletfeleit; az egyikük elviszi a főnök feleségét szórakozni; a lecsúszott bokszbajnok rövid vetélkedés után kibékíti a haragvó főmuftit; aztán ugyanaz a két tökös gengszter kínos kitérő után megérkezik egy gyorsétterembe, hogy ott a lelkére beszéljen egy épp rablásra készülődő szerelmespárnak – összefoglalva így néz ki a sztori. Persze Quentin most sem csokorba rendezve nyújtja át, hanem széttekeri a szálakat, és különálló epizódokra bontja őket. Ezzel a módszerrel nemcsak lazítja a szerkezetet, de egyfajta időnkívüliséget és bizarr örökérvényt kölcsönöz a filmnek; miközben mégis két kiskapu közé pakolja az egészet: a keretet Tökfej és Nyuszimuszi kávézós jelenete szolgáltatja. A rendező úgy helyezgeti és kavargatja a történet

PONYVA

REGÉNY

FILMKLASSZIKUS

szeleteit, mint a kártyalapokat, ám nem kaotikus szétdaraboltságot szentesít ezzel, hanem izgalommal vegyes érdeklődésünket táplálja.

Most is leírhatatlan élmény egy már fölvezetett történetszál medencéjéből a legforróbb csúcspillanatban átcsobbanni a még ismeretlen, felfedezésre váró másik eseménymorzsa vizeire. És a síkok közötti kiigazodás ezúttal sem szárnyalja túl egy átlagember következtetőképességét és logikáját; ugyanezt sajnos a stílust felelőtlenebbül és eléggé öncélúan használó 21 grammról már aligha állíthatjuk. Itt azonban tökéletesen működik a nemlineáris szerkesztőelv, és megtörténhet például, hogy előzőleg már likvidált szereplőket is viszontlátunk.

54 / FilmMagazin

A Kutyaszorítóban még rendelkezett valamiféle feszültségkeltő funkcióval az ömlesztve nyakunkba zúduló, vörös brutalitás, a Ponyvaregényben azonban az erőszak inkább a játékos gúnyolódás eszközeként él tovább. (szándékosan nem példálózom most, a poénokat mindenki tapasztalja meg a saját bőrén.) Hiszen, ha úgy vesszük, ez az egész, bűnözőkkel, kiöregedett bokszolóval, unatkozó luxusfeleséggel, rosszarcú szerelmespárral, mazochista fegyverkereskedővel, habcsókagyú ribancokkal, azaz bárdolatlan törvényenkívüliekkel benépesített film az amerikai életforma és alvilág felé küldött, hatalmas fricska.

Nem jókról és rosszakról szól, hanem egyebek közt a kallódó elemek-

ről, akik képtelenek betagozódni a polgári társadalomba. Leginkább persze a globalizálódó, nagyhatalmi Amerikáról, az életüket jobbára unalmas kávéházakban tengető, szürke honpolgárokról, a maffiával lepaktáló sportemberről, a buta papucsférjről, a problémamegoldó szakemberek feleslegességéről, a céltalanul, már-már merő passzióból és megszokásból gyilkoló gengszterekről. Nem akarok semmiféle rejtett mondanivalót odaképzelni mindezek mellé, mint a legtöbb kritikus, akiknek elzsibbad a segge a sok ülésben, elméletgyártás közepette. Csupán azt mondom, hogy Tarantino megsemmisítő szellemességgel bírálja a kilencvenes évek közízlését, társadalmi szintkülönbségeit,

>> AZ

nevetséges (táplálkozási) szokásait és attitűdjeit. Vannak, akik megpróbálják belemagyarázni a bűnös élettel való szakítás erkölcsi parancsát is, ez azonban már valóban csak sötétben tapogatózás, erőltetett teória. Már csak azért is, mert a mester, aki a vérben nyakig tocsogó történeteivel lett világhíres, csaknem próbálja burkoltan felszámolni saját létalapját. Az erőszak csak újabb erőszakot szül, ebből nincs kiút és kész. Persze a csőlátással rendelkező nagytöbbség úgysem fogja meglátni mindezt, és nekem nem is tisztem erre sarkallni őket. A súlypont a Kutyaszorítóban óta a humorra terelődött át. A filmmágus ezúttal is leckét ad dialógusírásból: infantilis, ámde ízig-vérig hihető, és őrületesen vicces szövegeket ad a szereplők szájába. A gyorséttermekről folytatott eszmecsere, a lábmasszázs és a nyalakodás mérlegre helyezése, a disznóhúsfogyasztás helyességének megvitatása, satöbbi, mind banális témáknak tűnnek, csak addig, amíg nem ülsz a képernyő előtt,

55 / FilmMagazin

IGAZ EMBER JÁRTA ÖSVÉNYT MINDKÉT OLDALRÓL SZEGÉLYEZI AZ ÖNZŐ EMBEREK IGAZSÁGTALANSÁGA ÉS A GONOSZOK ZSARNOKSÁGA. ÁLDOTT LEGYEN AZ, KI AZ IRGALMASSÁG ÉS A JÓAKARAT NEVÉBEN ÁTVEZETI GYÖNGÉKET A SÖTÉTSÉG VÖLGYÉN, MERT Ő VALÓBAN TESTVÉRÉNEK ŐRIZŐJE ÉS AZ ELVESZETT GYERMEKEK MEGLELŐJE. ÉN PEDIG LESÚJTOK MAJD TEREÁD HATALMAS BOSSZÚVAL ÉS RETTENTŐ HARAGGAL, ÉS AMAZOKRA IS, AKIK TESTVÉREIM ÁRMÁNYOS ELPUSZTÍTÁSÁRA TÖRNEK, ÉS MAJD MEGTUDJÁTOK, HOGY AZ ÉN NEVEM AZ ÚR, AMIKOR SZÖRNYŰ BOSSZÚM LESÚJT RÁTOK! - EZÉKIEL 25:17 << és vizeled össze magad a harsány vihogástól. A menő karakterek gegjein és folytonos csipkelődésein egy generáció nőtt fel. És az sem mellékes, hogy olyan élvonalbeli sztárok remekelnek a kisebb-nagyobb szerepekben, mint John Travolta, Bruce Willis, Samuel L.. Jackson vagy Uma Thurman, akik közül többen már a süllyesztő felé kacsingattak, ám hála a Ponyvaregénynek, ismét felkapaszkodhattak a csúcsra.

A forgalmazók jóvoltából a film decemberben végre Blue-ray-ként is

elérhető és persze mit sem változott közmegítélése az eltelt 16 év óta.

Egy alkotás, amelyben egyszerűen képtelen vagy komolyan venni a lopkodásokat, mert Tarantino a nyílt plagizálást is olyan invenciózus módon műveli, hogy az már szinte külön művészet. Egy alkotás, amit nemcsak azért kell látnod, mert beszélnek róla, mert hivatkozási ponttá, az általános műveltség kis szeletévé vált, hanem mert nélküle olyan az élet, mint a kávé cukor nélkül.

Vagy a Dallas Jockey nélkül.