januári FilmMagazin

ILYEN VOLT 2010 - NAGYON RÉSZLETES ÉVÉRTÉKELÉS

FilmMagazin 2011. január

EXKLUZÍV

COENÉK ISMÉT MEGCSINÁLTÁK! A FÉLSZEMŰ VIGYÁZZ, MEGCSÍP ZÖLD DARÁZS 3D LÁTVÁNY VAGY MINŐSÉG? TRON: ÖRÖKSÉG

AMERIKA KAPITÁNY: AZ ELSŐ BOSSZÚÁLLÓ

KEDVES OLVASÓK! Mozgalmas hónapon vagyunk túl, annyi szent. Egyrészt ugye elkészítettük a nagy Best of 2010-es listánkat, tekintettel arra, hogy a múlt évben hasonló összeállítással szép sikereket arattunk. Idén tovább bővítettük a kategóriák számát, felsorolni is nehéz hány győztest avattunk, ráadásul az újság munkatársai is leírták, hogy szerintük mi volt 2010. legjobban sikerült alkotása - minden további nélkül érdemes átnyálazni 10 oldalas anyagunkat! Aztán Magyarországon elsőként összefoglaltuk az összes lényeges információt a készülő Amerika kapitány filmről, mely a nyár egyik legnagyobb blockbustere lehet, ha csak hiba nem csúszik a gépezetbe és el nem cseszik teljesen - sajnos ez utóbbira

is van némi esély. Bepillantást nyerhettünk az A félszemű és a Zöld darázs című filmek munkálataiba, így meg tudjuk osztani veletek az összes lényeges tudnivalót velük kapcsolatba. A háttérrovatunk tehát gyakorlatilag teljesen felfalta a kritikákat, ugyanis e hónapban mindössze 3 filmet tudtunk véleményezni - na de milyen filmeket? Alapos szemrevételezésen esett át a Tron: Örökség, a Piranha 3D, a novemberben már részletesen bemutatott Scott Pilgrim a világ ellen és… enynyi. Nyílván látszik, hogy nem túl impozáns a felhozatal, de a cikkek ismét nagyszerűre sikeredtek, így érdemes őket elolvasni! Meg különben is: jövő hónapban olyan minőségi filmek érkeznek hazánkba, mint

a Király beszéde, A fekete hattyú, vagy a már említett A félszemű.

Szóval nem kell félni, kicsit lassan indul be az év, de lesznek még itt anyagi gondok a túlzásba vitt mozizás következtében, addig meg csak kibírjuk valahogy… Végül pedig engedjétek meg, hogy egy szomorú hírt is megosszak veletek: nagyszerű kollegánk és barátunk, Paulkemp egy teljesen ártatlan szituációban súlyos lábsérüléseket szenvedett és azóta kórházban tölti napjait. Kitartást és mihamarabbi gyógyulást kívánok neki a teljes stáb nevében!

CÍMLAPSZTORI: Captain Americáról én első körben annyit tudtam, hogy az Ágyúgolyó futam című pótolhatatlan, kacagtató családbarát vígjáték végén a csúnya szőrös kövér ember felöltözik amerikai zászlóba, és ordibál, hogy „Én vagyok Amerika Kapitány”, ez pedig valamiért humoros. A valóság ennél azért árnyaltabb. Amerika Kapitány a Vasemberhez, a Fantasztikus Négyeshez és Daredevilhez kötődik, hol lazán, hol szorosabban, a részletekbe bele se menjünk, mert a történetfolyam komplexitása a Barátok közttel vetekszik. >> 24.

IMPRESSZUM Főszerkesztő: Bokori Balázs Főszerkesztő-helyettes: Cihlár Gábor (Ceptor) Online főszerkesztő: Szabados Melinda (Veszják) Munkatársak: Csernák Ákos, Fekete Felícia Hannibál, Madura Gábor (iverson2), Tréfás Hajnalka (Kovácsné), Horváth Krisztián (Kóczy), Jánvári Gergő Márk (Paulkemp), Verebélyi Tamás (Spike), Kónya Sándor (Sanya08) Segítőink: Molnár Krisztina (Budapest Film), Bartók Anna (Fórum Hungary), Csillag Zita (InterCom), Pataki Andrea (UIP Duna Film) Elérhetőség: www.tollal.hu és www.filmmagazin.web4.hu Következő szám megjelenés: 2010. február 6.

2 / FilmMagazin

Boldog Új Évet kívánok a FilmMagazin olvasóinak!

Véget ért 2010 és vele együtt magunkmögött hagytuk a rosszat, csalást és fájó emlékeket. A 2011-es év nem csak abból a szempontból fontos, hogy végre felállt a stáb, de stabil és kiváló szerzőgárdával rendelkezünk. Megtartottuk Irodalmi szalonunk első Karácsonyi változatát, melyet tavasszal újabb fog követni, elhangzott irodalmi rádióműsorunk a Muzsikus rádióban, melyet minden kedden fél 6 és fél 7 között lehet hallgatni az interneten. Csúcsokat dönt az oldal látogatottsága és bár még sok passzív szerzőnk van remélem, hogy a gyakori pályázatainknak köszönhetően ők is felélednek. Folyamatosan javítják ki programozóink a hibákat és készítenek el minden olyan fejlesztést, amelyre egy fejlett, dinamikus oldalnak szüksége van. Tervezünk egy antológia elkészítését, nyomdába vitelét, melyben első körben törzsszerzőink munkáit kívánjuk bevállogatni, természetesen szavazást követően.

Kövessetek minket a Facebookon, Twitteren. iwiwen, lájkoljátok a cikkeket, segítsétek munkánkat.

ÖSSZEÁLLÍTÁS

Fontos megjegyezni, hogy pár kategóriában olyan filmek szerepelnek, amik gyártás szempontjából nem biztos, hogy pont a 2010-es naptári évre estek, ám a hazai premierjük tavaly volt, ezért ezek a filmek nálunk 2010-esek, így helyet kaptak az évértékelőnkben! Kiemelt szempont volt továbbá, hogy az adott film hazánkban valamilyen módon (mozi vagy DVD) forgalmazásba kerüljön, ennek hiánya pedig olyan gyöngyszemek mellőzését vonta maga után, mint például a Precious és a benne látható Mo’nique alakítás, vagy éppen az A Single Man.

ILYEN VOLT 2010

Újabb év telt el. Megkezdődött egy évtized, és ez az évtized hozott nekünk sok-sok újdonságot, meglepetést, de valahogy mégis kicsit ugyanaz maradt. Új évtized ide vagy oda, a múltidézés még mindig nagyban folyik, talán jobban, mint valaha, olybá tűnik hogy ahogyan haladunk előre, ahogyan fejlődik a technika, minden forradalmasul, Cameron egyre impozánsabb számítógépes technikát alkalmaz, a nézőközönség egyre inkább vevő a nosztalgiára. Legyen szó letűnt akcióhősökről vagy éppen egy klasszikus sorozat modernizálásáról, de beszélhetünk az újonnan erőre kapott exploitation-ről, konkrétabban fogalmazva: Machetéről.

Ez az év nem csak a nosztalgiára vágyódóknak kedvezett, akik történetet szerettek volna látni, perfektül elmesélt sztorikat és remek jellemrajzot, azok is megkapták a magukét. Írta: Sanya08

4 / FilmMagazin

AMIK CSAK DVD-N JÖTTEK, PEDIG A MOZIBAN LETT VOLNA A HELYÜK

A szív bajnokai Ahol a vadak várnak

Őrült szív

A fantasztikus Róka úr

(500) nap nyár

A harcmező hírnökei

Januárban még mindig az Avatar-tól volt hangos a világ. Nem is csoda, alaposan felrázta a világot James Cameron fantasy-eposza, ámbár valahogy olyan érzésem támadt, hogy már ennek is vége. Az Avatar csak amolyan egyéjszakás kaland volt. Igen, lehet hogy szentségtörés ilyesmit leírni, hiszen én magam is nagyon élveztem de így utólag már azt mondom hogy korántsem annyira forradalmi mint amilyennek tervezték. Rádiók, tévéműsorok értekeztek a film hatásáról, hogy menynyire jó illetve mennyire nem jó, ez volt egészen márciusig amikor valahogy egy csapásra elhalkult a dobszóló, Bigelow kisasszony learatta a babérokat az Oscar-kiosztón. Ezek után aztán meg is kezdődhetett igazándiból a hajtás, jöhettek a nagy stúdiók filmjei, közben hozzánk is eljutottak azon produkciók melyek áttolódtak egyik évről a másikra.

Láthattuk George Clooney-t élete egyik legjobb alakítása közben, a Fehér szalag is megérkezett, ami vitán felül az utóbbi idők egyik legjobb filmje.

5 / FilmMagazin

Ami a nosztalgiát illeti, nos Joe Johnston meghozta nekünk a maga Farkasember-változatát. Mely sokat ugyan nem adott hozzá a mitológiához, kritikusok és nézők egyaránt lehurrogták a filmet (ki kicsit, ki nagyon), nekem személy szerint tetszett a hangulata és az hogy mertek véres filmet forgatni. No persze a technika itt is közbeszólt. Én speciel fenéken billenteném azt aki ragaszkodott ahhoz, hogy számítógépes technológiával készítsék el az átváltozást. Kérem szépen, azt úgy nem szabad! Az eredmény ennek megfelelően gyatra lett, maga a film pedig inkább a korrekt mint az emlékezetes kategóriába sorolható. Egy másik szörnyet is újramelegítettek a New Line producerei, és ismét feltehetjük a kérdést: ugyan minek? Míg a Farkasembernél valamiképpen van létjogosultsága a remake-nek, a Rémálom az Elm utcában újrájáról ezt nem igazán lehet elmondani. A nosztalgia itt elbukott, a rémálmok nem rémálmok többé, hanem andalító próbálkozások a figyelem felkeltésére. A Karate kölyök is futósza-

lagra került, Will Smith kisfia vette át a stafétabotot és Jackie Chan lett a tanítómester. Az eredmény kellemes csalódás lett, de ami miatt emlékezni fogunk a filmre az inkább Chan remek alakítása. Amúgy meg semmi több. Antal Nimród, hazánkfia a rendezőfenomén Robert Rodriguez-zel karöltve úgy döntöttek, hogy feltámasztják a többször is átvitt értelemben véve megerőszakolt földönkívülit, a Predator-t, és készítenek egy újabb filmet. Nem remake, nem reboot, nem prequel, hanem folytatás, mely valóban üdítőleg hatott az AVP-filmek sutasága és baromságai után. Méltó folytatást üdvözölhettünk a fedélzeten.

A Szupercsapat nagyvászonra adaptálása látványosnak mondható, de leginkább buta és felejthető kategóriába tartozik, túlságosan rajzfilm ahhoz, hogy komolyan tudjuk venni és hogy emlékezzünk rá fél év után.

Sajnos az eredeti sorozatot semmi sem tudja pótolni. És ha már akciócsoportokról beszélünk, az év talán legjobban várt akciófilmje, a The Expendables ellenben megadta azt,

ÖSSZEÁLLÍTÁS AMIK CSAK DVD-N JÖTTEK, BÁR NE TETTÉK VOLNA!

Jonah Hex

Végrehajtók

Védtelen gyermek

Ő a megoldás

Az ördög bújt beléd

Két kopper

A LEGJOBB MAGYAR FILMEK Üvegtigris 3

Köntörfalak

Bibliotheque pascal

A LEGROSSZABB MAGYAR FILMEK Dobogó kövek

Adás

A Nibelung - lakópark Igazából apa

Halálkeringő

6 / FilmMagazin

FUTOTTAK MÉG

Toy Story 3

Így neveld a sárkányodat

LEGJOBB ANIMÁCIÓS FILM - ARANYHAJ ÉS A NAGY GUBANC Vigyázzatok, kedveskéim, mert csalok. Nem a legjobb animációs filmről akarnék ugyanis értekezni, hanem a legjobb gyerekfilmről, ami akár ugyanaz is lehetne, de mégsem. Az animációs film eleve nem gyerekkategóriaként indult (ld. a klasszikus Hófehérke double feature horrort) és immár végképp nem az (vö. Toy Story 3), de azért szegény gyerekeknek adjuk már meg a maguk illúzióit, legalább amíg kicsik.

Az Aranyhaj pedig nem csak illúziókat ad, édes karatézó lovacska, vicces kaméleon meg a tündérrózsás tavon csónakázó igaz szerelem formájában, hanem egy kis ízelítőt is a későbbiekből, érzelmi zsarolással manipuláló anyafigurával (ezt imádtam, mintha magamat láttam volna), rablókkal, elcseszett életekkel. És hogy ezt az egészet milyen szépen kiszínezték 3D-s zsírkrétával… A gyereknek - nem a 14 éves ifjú Titanicnak meg a 36 éves soha fel nem növő idiótának, hanem a klasszikus 5-6 éves tágra nyílt szeműnek - nincs szüksége arra, hogy ráhozzák a frászt, és arra sincs szüksége, hogy hatalmas kacsintásokkal ironizáljanak előtte egy olyan világról, amit alapvetően még nem ismer. Nem, műanyag habcsókra sincs szüksége mesterséges édesítőszerrel. Hanem valamire félúton, valamiféle ideálra, amivel majd összehasonlíthatja a rideg valóságot, és eldöntheti, hogy melyiket próbálja meg hozzáigazítani a másikhoz. Az Aranyhaj volt az idén az egyetlen film, ami ezt a funkciót maradéktalanul betöltötte. (Kovácsné)

amire vártunk, az akciók mennyisége és minősége tökéletesen feledtette a cselekmény kisebb fogyatékosságait, a szereplőgárda meg természetesen önmagában többszörös örömöt okozott akárkinek aki rajong a műfajért. A bevételek azt bizonyítják, hogy elég sokan vevők voltak egy jófajta akcióra. A nosztalgia-faktor pedig abszolút a topon volt. Ahogyan Rodriguez Machetejében is, mely egy ütős kis visszatekintés a hetvenes évek exploitationmozija felé, és amiben végre Danny Trejo-t főszerepben láthattuk, Steven Seagal-t meg főgonoszként (haláljelenete pályafutása egyik

7 / FilmMagazin

csúcspontja). Mindeközben Ben Affleck – bebizonyítsa nem csak egy egyfilmes rendező – mozikba küldte legújabb filmjét, a Tolvajok városát és levett mindenkit a lábáról. A film nem csak remek heist-film, hanem kitűnő alakításokkal teli produkció mely magasan kilóg az év többi filmje közül. De mégis… Sajnos nem Ben Affleck-re figyelt oda a világ.

Hanem egy bizonyos Christopher Nolan-re. Na most Nolan Eredet című művével én elég mostoha viszonyban állok. Mint minden másik filmrajongó, én is vártam és valami gigantikusra számítottam, végül mégis csalódottan álltam fel a szék-

Sárkányvadászok

Mary és Max ből. Hideg, rideg, túlságosan kiszámított és hiába a látvány szájtátós, és az ötlet is többé-kevésbé eredeti, valahogy nem fogott meg. Nálam túlértékelt és sokkal nagyobb figyelmet érdemelt idén tőlem Polanski új alkotása, a Szellemíró mely finoman hangolt, halk thriller volt a javából, és természetesen Martin Scorsese Viharszigete, amely történetét illetően néminemű átfedés látható az Eredettel. Nem szabad elfeledkeznünk Matthew Vaughn-ról sem aki két remek műfajfilm után (Torta, Csillagpor) egy ízig-vérig kultuszgyanús, provokatív, mocskosul szórakoztató és gátlástalan képregényfilmet rakott le az asztalra, amit még sokáig fogunk idézni, egészen biztosan.

ÖSSZEÁLLÍTÁS LEGNAGYOBB MEGLEPETÉSEK

Éhség

Revans

Rendészet, nyelvészet

Egy lányról

A Millenium - trilógia első két része

Varga Katalin balladája

TOP 3 FILMZENE

LEGJOBB HORROR - [REC] 2 Azt szokták mondani, hogy az a jó film, amire ha visszaemlékszünk pár hónap múlva, azonnal vissza tudjuk idézni a legjobb pillanatait. Nos igazából, ha visszatekintek az elmúlt évre, akkor hirtelen csak a mára már lassan kultikus státuszba emelkedő spanyol horrorfilm, a Rec második része jut eszembe. Jaume Balagueró és Paco Plaza második nekifutásra ugyan már nem alkotott olyan kiemelkedőt, mint az első rész esetében, de valamit meg tudott őrizni az előd hangulatából. Mert akárki akármit mond, ez még mindig ugyanaz a lépcsőház, ugyanazzal a klausztrofób érzéssel, megspékelve egy kis E/1-es lövöldével. Ami miatt viszont mégis húzhattuk a szánkat az a vallás belekeverése volt a történetbe. Nagyon nagy kár ezért a húzásért, ugyanis alapjában véve ez a rész is egy karfát markolászós, félős horrorfilm, csak a már említett vallásos szál miatt egy idő után kezd hiteltelen lenni. Pont az veszett így ki belőle, ami miatt az első rész az lehetett ami. (iverson)

8 / FilmMagazin

LEGJOBB FILMES CSAPATOK

Cobb „álomépítő” csapata

A szupercsapat

A feláldozhatók Kecskebűvülők

9 / FilmMagazin

A játékok

ÖSSZEÁLLÍTÁS LEGTÖKÖSEBB EGYSZEMÉLYES HADSEREGEK

TOP 4 BOX OFFICE

Machete (Danny Trejo - Machete)

Toy Story 3 - $1,063.2

Alice Csodaországban $1,024.3

Harry Potter és a Halál Ereklyéi $903.7 Charly Mattei (Jean Reno 22 lövés)

Eredet - $823.6

Thomas Craven (Mel Gibson - A sötétség határán

LEGNAGYOBB CSALÓDÁSOK Terhes társaság

Pancser Police

Tőzsdecápák - A pénz nem alszik

Kilenc

Farkasember

10 / FilmMagazin

Komfortos mennyország

AZ ÉV LEGJOBB FÉRFI ÉS NŐI ALAKÍTÁSAI

Jeff Bridges Őrült szív

Viggo Mortensen - Az út

Michael Fassbender - Éhség

Leonardo Di Caprio - Viharsziget

George Clooney - Egek ura

Sandra Bullock - A szív bajnokai

Anne Kendrick- Egek ura

Chalotte Gainsbourg - Antikrisztus

2010 LEGJOBB GONOSZAI George Harvey Komfortos mennyország (Stanley Tucci)

Vera Farmiga - Egek ura Frank D”Amico - HA/VER (Mark Strong)

Carey Mulligan - Egy lányról

11 / FilmMagazin

Pedators - Ragadozók

ÖSSZEÁLLÍTÁS AZ ÉV LEGROSSZABB FILMJEI Szex és New York 2

Az utolsó léghajlító

Drágán add a rétedet

Rémálom az Elm utcában

Nagyfiúk

A LEGEMLÉKEZETESEBB JELENET

Sylvester Stallone, Arnold Schwarzenegger és Bruce Willis közös jelenete a The Expendables-ben

LEGJOBB SOROZAT - SPARTACUS: VÉR ÉS HOMOK Igazából sokat nem kellett gondolkoznom, hogy melyik 2010-ben indult sorozat kapja meg tőlem ezt a megtisztelő titulust. A Spartacus: Vér és Homok című sorozat jött, látott és az első percétől kezdve magával ragadott. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mondjak neki egy sorozatot, amit akármikor megnézhet, biztos, hogy ezt ajánlanám. Pedig az öldöklésen, brutalitáson és a szexen kívül nagyon nehéz mást megemlíteni a szériával kapcsolatban, ami felkeltheti még a figyelmet. Ám ezeket az elemeket olyan ügyesen vegyítették, hogy az embernek egyetlen pillanatban sem támad olyan érzése, hogy az egész csak a látványról szólna, és naturalizmus lenne a cél. Ezek csupán eszközök, amik ahhoz kellenek, hogy egy igen látványos és szórakoztató alkotással legyen dolgunk. Az alkotók teljes mértékben teljesítették azt a feladatot, amit elvállaltak. Egyszerűen fogalmazva ez a sorozat egy igazi bűnös élvezet. (iverson)

12 / FilmMagazin

Marmaduke - Kutyakomédia

AZ ÉV FELFEDEZETTJE

Chloe Moretz - HA/VER

AZ ÉV LEGJOBB FILMJEI Dr. Parnassus és a képzelet birodalma

A fehér szalag

Egek ura

A bombák földjén

Viharsziget

Az út Toy Story 3

Így neveld a sárkányodat

Eredet

HA/VER

Szellemíró

Szemekbe zárt titkok Aranyhaj és a nagy gubanc

Egy komoly ember

Tolvajok városa

13 / FilmMagazin

A közösségi háló

ÖSSZEÁLLÍTÁS SZERINTED MELYIK FILM VOLT A LEGJOBB 2010-BEN? PAULKEMP - AZ ÚT Poszt-apokaliptikus mese, mely igaz, hogy a nagyvilág előtt már 2009-ben debütált, de kishazánkba csupán idén jutott el. Cormac McCarthy (Nem vénnek való vidék) regényéből John Hillcoat dirigálta a filmvászonra, mely eredményeként egy csodálatosan üres másfél órát kaptunk az alkonyatba boruló világról, melyben már csak két "jófiú" (Viggo Mortensen az apa szerepében, Kodi Smith-McPhee játssza a fiút) talán célnélküli útjába tekinthetünk bele. A csodálatos képi világot zseniális színészi játék koronázza meg, s hiába kövezhető, hogy semmiről sem szól az alkotás (bár miről is kellene?), az idei év legjobbja kétség kívül. Az emberiség pusztulásán túl persze akár az anya elvesztésének parabolájaként is értelmezhetjük, ha éppen úgy tartja kedvünk. A lényegen viszont nem sokat változtat, hiszen apa és fia meséje az általuk ismert világ elmúlása után így is, úgy is szívbe markolóan "gyönyörködtet".

VESZJÁK - SALT ÜGYNÖK Nehéz eldönteni, hogy melyik volt a legütősebb filmbemutató a múlt évben, de ha muszáj választani, akkor Jolie Salt ügynökére szavazok, melyet augusztusban mutattak be a hazai mozik. Evelyn Salt (Angelina Jolie), CIA ügynök, akit egy összeesküvés áldozataként azzal gyanúsítanak meg, hogy kettős ügynök: egészen pontosan egy alvó orosz kém, akinek megbízása egy magas rangú politikus likvidálása. Hajtóvadászat indul ellene, amiben nem csupán a kormány és a CIA embereivel, de a háttérben meghúzódó árulókkal is meg kell küzdenie, hogy tisztára mossa a nevét. A Phillip Noyce rendezte filmben Jolie Liev Schreiber és Chiwetel Ejiofor mellett mutatja meg nekünk milyen az, ha valakire rásütik az alvó ügynök bélyegét. De ki is igazából Salt? Hidegháborús korszak, és egy komplett spy-történet bontakozik ki a szemünk előtt, minden szükséges kellékkel, ami csak kell: autós-, gyalogosüldözés, halálos alvó ügynökök és fagyos szemű, vodka-vedelő volt szovjet állampolgárok, akik ke-

14 / FilmMagazin

seregnek a kommunizmus bukásán és kuncogva várják az Egyesült Államok megsemmisítésének lehetőségét.

Jolie igazán jól néz ki legyen, bármilyen a haja színe, hívják bárkinek a szerepe szerint és még azt is megbocsátjuk neki, hogy ilyen rövid ideig volt csak Magyarországon.

SPIKE - EREDET Az Eredet jött, látott és győzött, mégpedig olyan elemi erővel, amelyre nem igazán hiszem, hogy sokan számítottak, hozzáteszem: joggal! Amikor jómagam tekintettem meg a filmet, teltházas vetítés keretében, már akkor sejtettem, hogy az Avatarhoz közeli tömeghisztéria várható, pedig nem a premier napján voltam, és az utána következő időpontban való vetítés alatt is telve volt a mozi előcsarnoka! Kicsit csodálkoztam is rajta, hiszen ellentétben Cameron innovatív technikájú tündérmeséjével, az Eredet mondhatni ignorálta a túlzott hypot és felhajtást, mondanivalójának megértése jóvalta komplexebb és érettebb elmét kíván. Igazából rengeteg gondolat kavarogott az elmémben, hiszen, mint írtam, rendkívül mély, szimbolikus jelentéssel bíró alkotás, amely szórakoztat az úttörő vizualitásával, miközben az agyunk legmélyéig hatol mögöttes tartalommal bíró történetével, hogy onnan egy jó ideig ne is távozzon a látnivaló és a mondanivaló, de valljuk meg: nem is nagyon szeretnénk egyhamar elfelejteni, és újra és újra vágyunk a megtekintésére, hogy minden alkalommal egy újabb réteget hántsunk le róla képzeletben. Igaz 16-os karikát kapott a produktum, én azonban úgy hiszem, hogy ez egy vérbeli felnőtt produkció. Sokak biztosan nem értik meg elsőre, és nem tudják befogadni azt a rengeteg, újszerű impulzust, amit Nolan sugallni próbál, de senkit ne ijesszen el, hogy nem képes megérteni azonnal a filmet: nézzük meg újra, hagyjuk érlelődni a gondolatainkat, és elemezzük, mint egy verset, hiszen az Eredet ilyen: mindenki más és más perspektívából közelíti meg, mindenkiből mást vált ki, de pont ez a szép benne, hogy mélyen elgondol-

kodtat, miközben szórakoztat is, akárcsak egy gyönyörűen megkomponált költemény. Az Eredet számomra nemcsak az idei év toronymagasan vezető legeredetibb filmélménye, hanem az évtized, és a filmtörténelem egyik legkimunkáltabb, legintelligensebb produktuma, amellyel a rendkívül tehetséges brit rendező végleg bebizonyította, hogy valóban korunk legnagyobb és legperfekcionistább direktor-géniusza. Lehet rá úgy tekinteni, mint egy virtuóz látványvilágú blockbusterre, egy szórakoztató, hatalmas tömegeket megmozgató popcorn-mozira, vagy egy hihetetlen műgonddal megalkotott, mély mondanivalójú, mesteri történetvezetésű, hiba nélküli egészre, amelyen egyszerűen nem található fogás. De talán ezek keveréke adja meg az Eredet igazi énjét, mint egy hibrid alkotás, amelyet a legjobbakból alkottak meg, gyúrtak össze, és a végtermék örökre iránymutató és példaértékű lesz, nem csak a legemlékezetesebb filmek, hanem a különböző generációk előtt is. Az ilyen filmek miatt szeretjük Hollywoodot, hiszen ismételten egy példa rá, hogy az Álomgyár mindig képes valami újat, innovatívat felmutatni, és az ilyen alkotások miatt szeretünk moziba járni. Nolan ismételten magasra tette azt a bizonyos képzeletbeli mércét, megalkotván ezzel pályája legfényesebb glóriáját, amelyet nemcsak átugrani, de megközelíteni is nagyon nehéz feladat lesz, ő maga pedig olyan amint a jó bor: az idő múlásával csak egyre zamatosabbá, érettebbé válik, a mi, filmrajongók legnagyobb örömére. Végtelenül intelligens, mesterien profeszszionális, lehengerlően Eredeti opus, amelyet egy bizonyos érettség megléte mellett mindenkinek látnia kell!

SANYA - SZELLEMÍRÓ Szegény Polanskira rájárt a rúd mostanában (meg amúgy általában is), de ez nem akadályozta meg őt abban, hogy egy elsőrangú thrillerrel lepjen meg minket. A film lassan csordogáló politikai krimi, mely a rendező legjobb napjait idézi emlékezetünkbe (Kínai negyed, stb…).

Semmi öncélú ijesztgetés vagy véres húscafatok, sokkal borzongatóbb és izgalmasabb az ami a felszín alatt és a sorok között van.

Nem egyenesen bele megy az arcodba, inkább az a fajta film ez, amely a bőröd alá bújik, és amit emészteni kell. Amellett pedig hogy igen elegáns módszerrel készült a film, két színész is a legjavát nyújtja.

Ewan McGregor rég nem volt ilyen jó és Pierce Brosnan is kimagaslóan élvezetes színészi alakítást nyújtott, öröm volt nézni őt. Olivia Williamsről nem is beszélve, no meg James Belushi rövid cameójáról. Sokkal több van ebben a filmben, mint amit a nagyközönség észrevett, bárcsak annyira tetszett volna az embereknek, mint amennyire az Eredet elnyerte tetszésüket.

CSERNÁK ÁKOS - A FEHÉR SZALAG Michael Haneke fekete-fehérben forgatott társadalmi körképe szinte a báránybőrbe bújtatott farkas. Széles mosollyal arcunkon leülünk a képernyő elé a napi katarzisadag reményében, de amit valójában kapunk az maga a Dög. Egy undorító, velőig ható terror; egy olyan letűnt kor megidézése, amiben az arctalan, lélektelen és tudatlan félemberek óriási fenyegetést jelentenek. Ezek az állatok végtelen ostobaságuknál fogva veszélyes fenevadak; puszta jelenlétük gyomorforgató és befogadhatatlan a néző számára. A fehér szalaggal érdemes vigyázni: az a megvetés és undor, amit elültet bennünk saját magával szemben, az eltörölhetetlen.

KOVÁCSNÉ - HA/VER Azért ahhoz már géniuszgyanúsnak kell lenni, hogy valaki bemerje tenni a buzi kalózkapitányt a kardforgatós kalandfilmbe, és ezt a közönség bevegye. A Csillagpor óta vártam töretlen lendülettel, hogy Michael Vaughn megint durranjon egyet, erre mikor kijött a HA/VER, nem is tudtam, hogy ő rendezte, csak az tűnt fel, hogy itt valaki megint olyanokat csinál, amit széles vásznon nem nagyon ildomos. A HA/VER-t azért szerettem meg annyira, mert hihetetlenül kiegyensúlyozott film, szemlátomást patikamérlegen készítették. Pedig egyetlen apró billenés elég lett volna, hogy zsigerből meg-

15 / FilmMagazin

utáljam, én aki rühellem az erőszakot, anyatigrisként védelmezem a gyermekeket és egyáltalán, az igazság bajnokának tartom magamat.

Csak épp közben azt is tudom, hogy a világnak, tetszik vagy sem, része az erőszak, hogy a gyerekek egészen pontosan olyanok, mint bármelyik pitbull, amiből cuki szőrös kedvencet és vérengző fenevadat egyaránt faraghatunk (de a téboly örökre ott csillog a szemükben, akkor is, mikor lelkesen csóválva visszahozzák a pöttyös labdát), hogy az igazság sosem győz, vagy ha mégis, akkor olyan nyakatekert módon, hogy az már nem is érdekes. A HA/ VER ebből az ambivalens világszemléletből ad némi ízelítőt. És még vicces is. Kell ennél több?

IVERSON - EREDET Tolvaj vagyok, tehát lopok, mondhatná Dom Cobb. Ám ő nem akármilyen tolvaj. Ő álmokat lopkod egy nem akármilyen filmben, aminek nem is akármilyen sztorija van, és aminek a rendezője se akárki.

Christopher Nolan az a rendező, aki általában a jó munkához idő kell elvet követi, és akinek a filmjei minden körülmények között elvarázsolják az embert. Mindenki találhat bennük valamit, ami megragadja a fantáziáját. Nos a legújabb filmje igazából pont a fantáziálásról szól, egészen pontosan az álmokról, s ettől lesz igazán egyedi. Álmodni ugyanis mindenki szokott, így szinte mindenki magáénak érezheti ezt a filmet. Azt a filmet, amit igazából nem is lehet besorolni, vagy definiálni, egyszerűen le kell ülni elé és hagyni, hogy az egész magával ragadjon. Köszönöm a figyelmet!

ALIEN - VIHARSZIGET Emlékszem , amikor tavaly (illetve amikor ezt olvassátok: tavalyelőtt), mennyire örültünk Clint Eastwood filmjeinek (Gran Torino és Elcserélt életek), hiszen az idős mester olyan alkotásokat tett le az asztalra, amelyek sok rendező főművének is bátran beillenének. 2010-bem egy másik öreg róka mutatta meg a közönségnek, hogy még mindig nagyon ért a mesterségéhez, Scorsese ugyanis kiváló alapanyagból egy megdöbbentő erejű, elgondolkodtató filmet készített. Dicséret illeti továbbá a színészi gárdát is, Leonardo Di

Caprio élete egyik legjobb alakítását nyújtja, de lubickol a szerepében Ben Kingsley és Max Von Sydow is.

Az utolsó jelenet kétértelműsége pedig legalább annyira felkavaró, mint az Eredet záró képsorai - még ha akkora felhajtást nem is váltott ki a közönségből. Engem minden egyes megnézés után megdöbbent, ennél többet pedig egy film talán el sem érhet.

CEPTOR - A KÖZÖSSÉGI HÁLÓ A tavalyi esztendő egyértelműen a Facebookról szólt. Azon kívül, hogy az oldalra regisztrált felhasználók száma meghaladta az 500 milliót, Mark Zuckerberget pedig az év emberévé választotta az amerikai Time Magazine, a közösségi oldal születéséről szóló film is nagy esélyese az idei Oscarnak. Mark Zuckerberg mindössze 26 évesen lett a világ legfiatalabb milliárdosa. Talán nem is létezik még egy olyan személy, akinek az életéről ilyen hamar készült volna életrajzi alkotás. A készítők számos fénykép alapján rekonstruálták Zuckerberg életét. Ezen maga az alapító is meglepődött, hiszen Jesse Eisenberg egy- az-egyben ugyanolyan melegítőt és papucsot viselt a filmvásznon. Az alaposon kidolgozott részleteken kívül nekem azért lett az év filmje „A Közösségi Háló”, mert megvan benne az-az inspiráló erő, amitől mi is kedvet kapunk egy álmunk megvalósításához. Számítástechnika és Facebook őrültek, valamit a dokumentumfilm, illetve dráma kedvlelők előnyben.

Persze mindenki nézze meg, aki teheti!

LEGNÉPSZERŰBB

2010-ben a torrentezők között az Avatar című film volt a legnépszerűbb 16,6 millió letöltéssel

HÁTTÉR

ZÖLD DARÁZS 3D Egy Zöld (ló)darázs készül megcsípni a moziba látogatókat 2011. januárjában, ugyanis akkor mutatja be az InterCom Michel Gondry új filmjét Green Hornet címmel. A filmben, mely az azonos című rádió- és televízió-sorozat alapján készült, olyan sztárokat üdvözülhetünk, mint az Oscar-díjas Christoph Waltz, vagy Cameron Diaz. Írta: Veszják A The Green Hornet azaz a Zöld darázs című szuperhíró filmet a szintén Oscar-díjas forgatókönyvíró Michel Gondry rendezte, akinek a mostani mozin kívül köszönhetjük még az Egy makulátlan elme örök ragyogása című filmet is, Jim Carrey, Kate Winslet, Kirsten Dunst főszereplésével. A francia forgatókönyvíró, film-, reklámfilm- és kliprendező hírének alapját ötletes vizuális stílusa és filmjei képi világának, mise en scène-jének egyedi kialakítása adja. Új filmje egy igazi akciókalandfilm, melynek előzményei egészen a 30-as évekig nyúlik viszsza, a későbbiekben pedig televíziós sorozatok, képregények formájában láthattuk viszont a témát. A Columbia filmstúdió megvásárolta a The Green Hornet (Zöld darázs) című 1966-67-es tévésorozat megfilmesítési jogát. Az eredeti sorozatban Van Williams egykori búvároktató játszotta a főhőst, a maszkos milliomost, aki inkognitóban száll harcba a rosszfiúk ellen, segítője pedig Bruce Lee volt, akinek ez a szerep hozta meg az áttörést. Bár Bruce Lee elhunyt 1973-ban agyi ödéma

16 / FilmMagazin

következtében, ez az áttörés egy máig töretlen karrier kezdete volt.

Néhány mondatban a film fő irányvonaláról, melyben egy igazi piperkőc változik át a szemünk előtt szuperhőssé. Britt Reid (Seth Rogen) egy igazi nemtörődöm, semmire nem használható playboy, aki parti-

zik, nőket szed fel, és semmi egyébre nincs gondja. Egy nap azonban meghal az apja, és Britt kénytelen átvenni a családi vállalatot, az újságkiadót, mellyel egy hatalmas médiabirodalmat örököl. Amikor Britt megismeri apja mindenhez értő jobb kezét, Kato-t (Jay Chou), rádöbben,

A film igazi különlegessége a Fekete szépség, vagyis a benne látható, alaposan felturbózott Chrysler Imperial.

hogy eddig csak vesztegette az életét. Ráveszi Kato-t, hogy segítsen neki hőssé válni: együtt megalkotják a Zöld darazsat, a szuperhőst, aki bűnözőnek álcázva magát harcol a bűn ellen. Ezt azonban nem nézi jó szemmel a helyi alvilág kissé paranoiás feje, Chudnofsky (Christoph Waltz) és üldözőbe veszi az álarcos párost. A film egyik érdekessége, hogy a Tajvanon élő Jay Chout rendhagyó módon egy Skype-on történt meghallgatás után választották ki Kato szerepére. A filmet előze-

17 / FilmMagazin

tesen Detroitban, New York-ban vagy Louisianában forgatták volna, végül azonban a producerek Los Angeles mellett döntöttek, annak ellenére, hogy máshol adókedvezményeket is kaptak volna. Neal H. Moritz producer szerint Los Angelesben több lehetőségük volt a kreatív kibontakozáshoz. A forgatás 2009. szeptember 2-án kezdődött meg a Sony Pictures Studios Culver City-beli stúdiójában, majd a los angeles-i kínai negyedben folytatódott, ahol többek között Kato lakásá-

ban zajló jeleneteket forgatták. Novemberben számos los angeles-i helyszínen forgattak (Bel Air, Sun Valley, Holmby Hills, Hawthorne), valamint felhasználták a városháza és a Los Angeles Times újság épületét is; utóbbi a Britt Reid vezette hírlap szerkesztőségének helyszínéül szolgált. Christoph Waltz (82.

Oscar-gálán a legjobb férfi mellékszereplő díját kapta meg a Becstelen brigantyk című film Hans Landa ezredesének megformálásáért),Benjamin Chudnofsky szerepében egy

HÁTTÉR

>> AMIKOR BRITT MEGISMERI APJA MINDENHEZ ÉRTŐ JOBB KEZÉT, KATO-T (JAY CHOU), RÁDÖBBEN, HOGY EDDIG CSAK VESZTEGETTE AZ ÉLETÉT. RÁVESZI KATO-T, HOGY SEGÍTSEN NEKI HŐSSÉ VÁLNI: EGYÜTT MEGALKOTJÁK A ZÖLD DARAZSAT, A SZUPERHŐST, AKI BŰNÖZŐNEK ÁLCÁZVA MAGÁT HARCOL A BŰN ELLEN. << paranoiás orosz gengsztert alakít, bár erre a szerepre először Nicolas Caget választották ki, de végül virágnyelven szólva - kreatív különbségekre hivatkozva hamar befejeződött a közös munka. Másik érdekessége a filmnek, hogy az 1960-as évekbeli változatban Green Hornként feltűnt Van Williamsot szerették volna megnyerni egy cameo szerepre, mint temetőőr, de a színész nem volt elérhető. Az is elképzelhető, hogy a főszerep után nem elégedett meg egy kisebb szerepecskével.

A mostani főszereplő, a nálunk még nem annyira ismert kanadai színész, humorista, hangművész, forgatókönyvíró Seth Rogen mindössze 29 éves. Karrierjét stand-up comedy előadásokkal kezdte, majd Vancouverből hamarosan Los Angelesbe költözött a Freaks and Geeks szerep kedvéért, de egy szezon után

18 / FilmMagazin

törölték a sorozatot a negatív fogadtatás miatt. Azonban a kezdeti balszerencse nem tántorította el a munkától, és hamarosan részt vállalt a Da Ali G Show, majd a The 40Year-Old Virgin munkákban. Rogent rövid pályafutása ellenére a következő filmekben láthattuk: Donnie Darko, You, Me and Dupree, Zack és Miri pornót forgat, Observe and Report, Ananász Expressz és most a The Green Hornet.

A Green Hornet sorozat és a karakterek egyébként 1936. január 31-én debütált, és egészen az 50-es évek elejéig műsoron volt a Mutual és az NBC Blue csatornáján, valamint a legkülönbözőbb médiákban kapott helyet. Green Hornet és "Black Beauty", az állarcos hős és az ő fekete szépsége együtt indultak hódító útjukra egészen a 40-es évekig.

A maszkos hős Britt Reid és hűsé-

Seth Rogen és Cameron Diaz között igazán baráti kapcsolat alakult ki, nem egyszer heccelték egymást nyilvánosan is.

ges inasa Kato félelmet nem ismerve szurkálja fullánkjait a bűnözők elméjébe.

1935-ben, George W. Trendle, a WXYZ társ-tulajdonosa és ügyvezető partnere, aki szorgalmazta a The Lone Ranger-t is, kérte, hogy hozzanak létre egy hasonló sorozatot, amely azt mutatja be, hogy a politikai rendszer tele van korrupcióval, és hogy egy ember mégis sikeresen felléphet a fehérgalléros törvénytelenségek és a bűnözés ellen. A készítők sokat kísérleteztek az elnevezéssel, és A Hornet nevet választották, azonban ennek végrehajtása jogi problémához vezetett volna, hiszen erre már mások is igényt tartottak. Ezért úgy döntöttek, hogy valamilyen színt tesznek elé, majd a kék és rózsaszín után az alkotók a zöld mellett maradtak. A modernkori betyár történet másik főszereplőjével kapcsolatban viszont az az érdekes történet esett meg, hogy a kezdetben japán származásúnak kijelentett Kato később filippínó japánná változott, majd az 1941. december 7-i Pearl Harbor-i támadás után, egyszerűen japán örökségét ejtették. Kezdetben "japán inas", majd csak szimplán a Reid "hűséges inasa" címet nyerte el. Külön érdekesség volt még a rádiójáték zenéje, mely Nikolai Rimszkij-Korszakov,

"Flight of the Bumblebee" művét felhasználva -vegyítve egy lódarázs zümmögésével-, készítettek el remekül párosítva Igor Sztravinszkij „A Firebird” egyik műrészletével. Más híres klasszikus műveket is felhasználtak az évtizedek alatt a sorozat zenéjéhez, mint például: Hector Berlioz Pjotr Iljics Csajkovszkij, Ludwig van Beethoven, Paul Dukas, Antonín Dvořák, Richard Wagner művei.

A mostani film munkálatait 1992-ben kezdték meg, elég sokáig készült a forgatókönyv, jogi szabályozatlanságok nehezítették elkészültét, még egy kis időre a felejtés bugyrába is lemerült, hogy 2000 elején a Black Beauty megszemélyesítésére harcba szálló autógyárak martalékává váljon. A Zöld darázs „Fekete szépségéhez” 29 átalakított autót használtak, melyek az 1964-es, 65-ös és 66-os Imperial típusú modellek alapján készültek. Az eredeti televíziós sorozatban 1966-os Imperialt alkalmaztak.

A filmzenét eredetileg Danny Elfman komponálta volna, azonban idő hiányában végül James Newton Howardra esett a választás. Reméljük a mostani verzió is hasonló élményeket ad látványosságban, mint amilyen úttörő munkát végzett a 30as, majd 60-as években.

Stáblista Rendező: Michel Gondry Főszereplők: Seth Rogen, Jay Chou, Cameron Diaz Forgalmazó: InterCom Hazai bemutató időpontja: 2010. január 13.

HÁTTÉR

Míg régen sorra készültek a különböző western filmek Hollywoodban, addig mostanság már egyre ritkábban látni ilyen jellegű alkotásokat a mozikban, de azért időről-időre feltűnik még most is egy-egy igazán jól sikerült darab. Írta: Sanya08

20 / FilmMagazin

A FÉLSZEMŰ A mostani cikk témájával kapcsolatban egészen 1968-ig kell visszamennünk. Ekkor ugyanis a Saturday Post című újság közölt le egy folytatásos regényt, amely óriási sikernek örvendett. Ez pedig nem volt más, mint Chris Portis „A félszemű” című műve, amely nemsokára igazi bestseller lett, majd pedig igazi klasszikussá nőtte ki magát, amely még az amerikai általános iskolák anyagában is szerepel ajánlott olvasmányként. Portis egyébként 5 különböző regényt írt, amelyeket a Mély Délt megéneklő klasszikusok között tartanak számon. „A félszemű” időrendben a második regény volt. Az öt regényből négy a modern időkben játszódik, csak „A félszemű” az egyetlen kivétel. A regény története az 1870-es években játszódik az amerikai végvidéken, ahol nagyban érződnek a polgárháború ejtette sebek. A 14 éves Mattie Ross elindul

21 / FilmMagazin

az Arkansas-beli Fort Smith-be, hogy bosszút álljon meggyilkolt apjáért. A gyilkosa pedig nem más, mint a hitvány Tom Chaney, aki állítólag két aranyrögért ölte meg Mattie apját. A lány fejébe vette, hogy felakasztatja apja gyilkosát, ezért pedig legkegyetlenebbnek tartott rendőrbírót, Rooster Cogburn-t akarja felfogadni, aki eleinte vonakodik ugyan, de végül rááll a dologra. Ám nem ők az egyetlenek, akik Chaney nyomában vannak, hanem egy Labeouf nevű határvadász is, akinek feltett szándéka, hogy Texasba szállítsa a gyilkost. A regény nagyon fontos eleme a főszereplő Mattie narrációja, amelynek tárgyilagos és távolságtartó hangneme szinte egyedülálló az amerikai irodalomban. Az is érdekessé teszi a regényt, hogy a főhősöknek nemcsak a gonosztevőkkel kell megküzdeniük, hanem a saját lelkükben is ren-

det kell tenniük. A műfajokon átívelő, nevelődési kalandregényként és szórakozt at ó erköl csf il ozóf i ai traktátusként egyaránt olvasható könyvet Portis remekművének tartják, és gyakran hasonlítják Mark Twain legjobb munkáihoz borotvaéles humora és a boncolgatott, tipikusan amerikai témák miatt. Természetesen Hollywoodot sem hagyta hidegen a könyvet körülvevő sikertörténet, 1969-ben megfilmesítették a regényt, amelyben a Rooster Cogburn szerepét játszó John Wayne Oscar-díjat kapott alakításáért. Az újabb feldolgozásra azonban 41 évet várni kellett.

A regényt lelkesen olvasók táborához tartoznak a Coen fivérek is (akiknek már olyan filmeket köszönhetünk eddig is, mint A nagy Lebowski, az Égető bizonyíték; a Fargo ,az Ó, testvér, merre visz az utad?, vagy a Nem vénnek való vi-

HÁTTÉR forgatás előtt kapott Oscar-díjat az Őrült szívért, és ráadásul már dolgozott is együtt Coen-ékkal még 1998ban A nagy Lebowski című filmen. A színész először csodálkozott a megkeresésen, hiszen mint mondta, a regény már egyszer megfilmesítették, és nem tudta, hogy miért kellene ebből egy újabb film. Aztán Coen-ék meggyőzték, hogy nem a régi filmet akarják remake-elni, hanem a saját stílusukban akarják feldolgozni Portis regényét. Azonban miután elolvasta a regényt már számára is világossá vált, hogy miről is van szó. Mint mondta, ez egy tipikusan olyan mű, ami Coen-éknek való.

Bridges prekoncepció nélkül állt neki a szerepnek, mert nem John Wayne alakítását akarta lemásolni. Ő másra

dék), akik most úgy döntöttek, hogy ideje saját elképzeléseik alapján feldolgozni kedvenc regényüket.

Ahogy Joel Coen megfogalmazta attól fantasztikus és valahol viccesen fura az egész mű, hogy egy nagyon eltökélt 14 éves lány szemszögéből mutatja be a történéseket.

Ráadásul –mint mondta- egy hangyányit Alice Csodaországban jellege is van a dolognak, hiszen Mattie is hirtelen egy fantasztikus környezetben találja magát.

A regény ízig-vérig western és ilyennel a Coen testvérek még nem foglalkoztak korábban (noha sokak szerint a Nem vénnek való vidék beleesik ebbe a kategóriába, az alkotók szerint viszont az inkább amolyan modern thriller, hiszen ugyan Texasban játszódik, de egy mai történetet mesél el). Coen-ék egyik legfontosabb és legnehezebb feladata a szereplőgárda megtalálása volt, azon belül is a főszereplő Mattie-é, aki szinte egyedülálló hősnő a klaszszikus amerikai irodalomban, nem nagyon akad párja (sokan Huckleberry Finn-hez hasonlítják individualizmusa és az amerikai értékek képviselete miatt. Okos, tűzrőlpattant, jól felvágták a nyelvét, és övé az igazság, pedig még csak gyerek.).

22 / FilmMagazin

Éppen ezért olyan fiatal színésznőt kellett találni, aki egyszerre hordozza magában Mattie ártatlanságát és arcátlanságát, de ugyanakkor megvan benne egy kislány kedvessége és a regény fiatal hősnőjének keserű jellemszilárdsága is. Ellen Chenoweth és Rachel Tenner castingigazgatók keresztül-kasul bejárták Amerikát, és több ezer kislányt hallgattak meg, hogy megtalálják az igazi Mattie-t. Ennek fényében a választás talán kissé meglepő, hiszen egy szinte teljesen kezdő színésznőre, a 13 éves Hailee Steinfeld-re bízták a szerepet, akire szinte az utolsó pillanatban, a forgatás előtt nem sokkal bukkantak rá. Mint elmondták, Hailee nem csupán személyiségével, hanem hihetetlen bátorságával is lenyűgözte a film alkotóit. Az ifjú színésznőnek pedig rögvest rengeteg teendője akadt, miután megkapta a szerepet, hiszen meg kellett tanulnia lovagolni, és a fegyverhasználatot is el kellett sajátítania.

Mattie szerepéhez képest a többi színész megtalálása már jóval könynyebb feladatnak bizonyult. Coen-ék már a kezdettől tudták, hogy Rooster Cogburn szerepére Jeff Bridges-t fogják felkérni, aki éppen a

A külföldi kritikusok szerint Coen-ék változata sokkal jobb, mint az eredeti, hiszen itt érvényesül igazán a regény nyerssége és száraz humora is.

>> COEN-ÉK

EGYIK LEGFONTOSABB ÉS LEGNEHEZEBB FELADATA A SZEREPLŐGÁRDA MEGTALÁLÁSA VOLT, AZON BELÜL IS A FŐSZEREPLŐ MATTIE-É, AKI SZINTE EGYEDÜLÁLLÓ HŐSNŐ A KLASSZIKUS AMERIKAI IRODALOMBAN, NEM NAGYON AKAD PÁRJA. <<

támaszkodott, mégpedig arra, hogy már kiskora óta imádja a westernt (édesapja Lloyd Bridges szerepelt is western filmben), ráadásul mindemellett tapasztalt lovas is. Mint mondta a forgatás során nagyon élvezte azokat a jeleneteket, amelyekben szócsatázhatott Hailee Steinfeld-del.

A higgadt texasi határvadász, Labeouf szerepére az Oscar-díjas Matt Damon-t szerződtették, aki mint elmondta, amikor elolvasta a forgatókönyvet, úgy gondolta, hogy Coen-ék adaptációja tökéletes. Majd hozzátette, hogy a karaktere is egyből megtetszett neki, ráadásul kicsit Tommy Lee Jones-ra emlékeztette.

Thomas Chaney megformálást az Oscar-jelölt Josh Brolin-ra bízták, akivel Coen-ék együtt forgatták a Nem vénnek való vidék-et, és aki tavaly már a Jonah Hex kapcsán kicsit „belekóstolt” a western műfajba, noha a film méretes bukás volt.

Bridges-hez hasonlóan ő is kiváló lovas, amit ezúttal is remekül tudott

23 / FilmMagazin

kamatoztatni. Barry Pepper kanadai színész játssza Lucky Ned-et, aki eleinte nem szerepelt az alkotók listáján, ám később kiderült, hogy személye nagyon fontos kiegészítője a szereplőgárdának. Ahogy a színész fogalmazott, Lucky nem tipikus gonosztevő, hiszen belé a maga módján ugyan, de szorult némi becsület. Ami nagy tetszett a színésznek a regényben, az az, hogy „a párbeszédek olyanok benne, mintha Shakespeare cowboylövészetre adta volna a fejét”. A film a Paramount Pictures égisze alatt készült el, a forgatás teljes egészében Texasban és Új-Mexikóban zajlott.

Stáblista Rendező: Joel és Ethan Coen Főszereplők: Jeff Bridges, Matt Damon, Hailee Steinfeld Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2010. február 17.

HÁTTÉR

Egész életemben sajnálni fogom, hogy annak idején nem vettem komolyabban a képregénykultúrát. Persze hogyan is vehettem volna. Mikor agyilag a legfogékonyabb lettem volna az ilyesmire - olyan 7-8 éves korom körül, amikor a betűket úgy nagyjából ismeri az ember, de annyira azért már nem szereti – egyetlen képregény forrásunk Laci bácsi volt, a local hero, foglalkozását tekintve kamionsofőr és szocialista csempész. Laci bácsi mindent megtett rokonai kulturális életének felvirágoztatására, volt ott vérszopó konyak, meg Milka csoki meg pornóújság, és néhanap egy-egy Pókember, Fantasztikus Négyes, hasonló, a kölköknek. Persze németül. No de a Pajtás meg az Ifjúsági Magazin után az efféle apróság senkit nem zavart, a Marvel Comics remekműveit ha ronggyá nem is olvastuk, de ronggyá nézegettük. Írta: Kovácsné

HÁTTÉR

A képek tehát megvannak, saját gyerekeimnek álmomból felkeltve is el tudom magyarázni, hogyan is tartja pontosan a Pókember a kezét, mikor hálót lő (ez vérre menő vita tárgya volt legutóbb az óvodában, és egy álmos vasárnap reggelen csakugyan ezzel ráztak fel a humoros kisdedek). Engem is meglepett viszont, mikor utóbb megtudtam micsoda komplex alternatív világegyetemet alkotnak maguk az alkotások, geek legyen a talpán, aki kívülről-belülről ismeri az egészet. A Marvel Universe valóban a csodák univerzuma.

Captain Americáról én első körben annyit tudtam, hogy az Ágyúgolyó futam című pótolhatatlan, kacagtató családbarát vígjáték végén a csúnya szőrös kövér ember felöltözik ameri-

26 / FilmMagazin

kai zászlóba, és ordibál, hogy „Én vagyok Amerika Kapitány”, ez pedig valamiért humoros. A valóság ennél azért árnyaltabb. Amerika Kapitány a Vasemberhez, a Fantasztikus Négyeshez és Daredevilhez kötődik, hol lazán, hol szorosabban, a részletekbe bele se menjünk, mert a történetfolyam komplexitása a Barátok közttel vetekszik. Az eredeti képregény még azelőtt született, hogy Japán lebombázta volna Pearl Harbort, és a második világháborúban azonnal megtalálta a maga helyét – akkoriban a sorozat borítójának népszerű témája volt a csendélet, ahogy a csillagos-sávos szuperhős Hitlert egy parasztlengővel móresre tanítja.

A 2011 nyarán moziba kerülő újdonatúj film története is valahonnan innen indul. Hitler és fondorlatos

segítője, a Vörös Koponya (Hugo Weaving) egy misztikus és kissé utópisztikus tárgy, a Tesseract révén világuralomra törnek. (A Tesseract valójában egy Kozmikus Kocka.

Aki a kozmikus kockákról többet kíván tudni, fáradjon el a Marvel Univerzum valamelyik rajongói oldalára, és okuljon, de előbb kösse fel a gatyáját.) A nácikat senki nem állíthatja meg, csak Amerika Kapitány (Chris Evans, a Fantasztikus Négyesből ismert Fáklya), ráadásul a harc egy váratlan csavarral - midőn Amerika Kapitányt lefagyasztják, míg a nácik az ennél azért nagyságrendekkel kényelmesebb időutazást választják - a jelenkorban is folytatódik. A jó Kapitány természetesen nem egy izomagyú barom, hanem csipkés lelkű modern hős, klasszi-

kus origin storyval. Az gondolom teljesen evidens, hogy ő volt az a nyüzüge, elálló fülű, szemüveges ványadék, akit még segédkonyhásnak sem vettek fel az amerikai hadseregbe – no de aztán részt vett az Rebirth (Újjászületés) projektben, meg is lehet nézni, mi lett belőle.

Azonban még a Kapitány is tehetetlen lenne hű segítői nélkül. Közéjük tartozik Bucky Barnes, a tradicionális Hőshöz Csapódó Árva (Sebastian Stan, róla a sajtó mindenki anyja életére esküdözve híresztelte hónapokig, hogy ő lesz Amerika Kapitány, komolyan, én már lassan azt se hiszem el, hogy Angelina Jolie tényleg férfi...), Peggy Carter, a férfias természetű ám a megfelelő pontokon kellően domború női hölgyemény a francia ellenállásból (Hayley Atwell, inkább brit körökben ismert, karrierje még csak most indulgat felfelé), Nick Fury titkos ügynök, akit a Vasemberből már ismerhetünk (Samuel L. Jackson, akit a Vasemberből már ismerhetünk) és a beszédes nevű Dum Dum Dugan

(Neal McDonough). A pozitív szereplők közt mindenképp meg kel még említeni Chester Phillips ezredest (Tommy Lee Jones), a negatívak közt pedig Heinz Krugert, az orrgyilkost (Richard Armitage, róla annyit lehet tudni, hogy pilóta volt az egyik újabb keletű Csillagok Háborúja filmben, csak ott a sisak alatt nem látszott, milyen jóképű). Végezetül pedig Dominic Cooper (a Mamma Miában tizedik alabárdos) játssza valamennyiük szívbéli Vasemberének apukáját, kvázi Robert Downey Junior Seniort.

A szereposztás, mint a mellékelt ábra mutatja, bővelkedik kellemes emberekben, Hugo Weavingtől vagy Tommy Lee Jonestól rossz alakítást még nem láttam, Samuel L. Jacksontól mondjuk már igen, de ott amúgy is a kígyók voltak az érdekesek. A főszereplő Chris Evans színészi munkája eddig nagyrészt abban merült ki, hogy félmeztelen képeivel elárasztotta az internetet, de Fáklyának egész emészthető volt, reménykedjünk. A pozitív hősök

>> BENNFENTESEK

SZERINT A FILM TÖRTÉNETE KELLEMESEN KÖZEL ÁLL AZ EREDETI KÉPREGÉNYHEZ, AZ ILYEN ADAPTÁCIÓK PEDIG ÁLTALÁBAN SIKERESEK SZOKTAK LENNI (VÖ. SIN CITY. VAGY A W ATCHMEN, AMI UGYAN ERŐSEN MEGOSZTOTTA A NAGYÉRDEMŰT, DE SZERINTEM ZSENIÁLIS, MÉG HA KISSÉ HOSSZÚRA IS SIKEREDETT). << egyébként valamennyi nyilatkozatukban arról zengedeznek, hogy gyerekkoruk óta álmodoztak egy Amerika Kapitány filmről, a negatívak meg arról, hogy egész életükben ki akarták próbálni, milyen lehet német akcentussal játszani.

A rendező személye már inkább aggasztó. A film készítése eleve jelentős huzavona után indult be, az eredetileg 2008-ra tervezett bemutató szerzői jogi viták miatt csúszott annyit, mint a négyes metró (no jó, annyit azért nem...), ez idő alatt Jon Favreau, aki az Amerika Kapitányt inkább a komédia felé vitte volna el, inkább megcsinálta a Vasembert.

Ezért mondjuk kár. (Nem a Vasemberért, mert azt imádtuk, hanem a lehetőségért.) A projekt körül legyeskedett egy darabig Louis

27 / FilmMagazin

HÁTTÉR

Leterrier, a Hulk rendezője is, de a választás nem rá esett. Ezért mondjuk nem kár, a Hulk az egyik leghosszabb és legzajosabb altatódal, amit ismerek. Miután a producerek nem találtak több francia nevű rendezőt, elővették Joe Johnstont. Mármost Joe Johnston neve nem cseng ismeretlenül azok számára, akik valaha láttak már pl. csillagrombolót meg Boba Fettet meg frigyláda körül huhogó szellemet. Kitűnő rajzoló, művészeti vezető (magyarul art director), satöbbi. No de mint rendező? A Jumanjira még azt mondja az ember, hogy vidám gyerekfilm, ha szódával nem is, de a szódás lovával elmegy, viszont a Farkasmeberre ugyanezen fórumon korábban már több oldalon keresztül haragudtam, és a Hidalgo is, bár a maga nemében bájos, legfeljebb egyszer nézhető meg (Viggo Mortensenrajongó nővéremnek kétszer). Johnston a blogjában csupa lelkesítőt ír a forgatásról, hosszan részletezi például, hogyan tiltotta meg a previz használatát, vagyis azt, hogy a rendezői koncepcióról még a forgatás előtt digitális animáció készüljön, mert ez gúzsba köti az alkotói fantáziát. Derék, derék. Mindent összevetve viszont egyelőre rejtély, mi lesz ebből a szegény Amerika Kapitányból.

28 / FilmMagazin

A nagy kérdés most is, mint mindig, a forgatókönyv. Bennfentesek szerint a film története kellemesen közel áll az eredeti képregényhez, az ilyen adaptációk pedig általában sikeresek szoktak lenni (vö. Sin City. Vagy a Watchmen, ami ugyan erősen megosztotta a nagyérdeműt, de szerintem zseniális, még ha kissé hoszszúra is sikeredett). A forgatókönyvet viszont Christopher Markus és Stephen McFeely írta, akik a Narniákért érdemelnek fejenként egy-egy akkora parasztlengőt, mint Hitler. A 3D-s filmek megfigyeléseim szerint eddig szinte soha nem kaptak normális forgatókönyvet, mert egyszer valaki azt mondta, hogy a látvány mindenért kárpótol, és ezt a sok idióta elhitte. (Kizárólag az anyagi szempontokat figyelembe véve meg sajnos így is van). Túl szép volna, ha most dőlne meg ez a tendencia, de álmodozni azért csak szabad… Avi Arad producer szerint a történet erőssége, hogy egy régi vágású hős szemével tekinthetjük meg saját modern világunkat, á lá Új Zrínyiász (az Új Zrínyiászt azt speciel nem az Avi Arad mondta). Ez azért kissé pikánsnak ígérkezik, elvégre Amerika legújabbkori történelme nem feltétlenül tekinthető az 1940-50-es álmok beteljesülésének.

Bár természetesen minden csak

nézőpont kérdése. Elvégre ugyanazok az állampolgárok képesek zászlót lengetve zabálni a nemzetiszínű vattacukrot, amikor a Kormány elintézi, hogy a jó Szaddam Husszein tegyen rendet a Közel-Keleten, meg amikor a rossz Szaddam Huszszeint 20 év múlva a Kormány felakasztja valamelyik kiálló testrészénél fogva. Az biztos, hogy az amerikai nézők meg fogják kapni a napi betevő instant patriotizmust, demokráciát és szabadságot, mi meg majd vetítés után rohanunk sorba állni vízumért. Az egész Amerika Kapitány legviccesebb vonatkozása egyébként az, hogy az össznemzeti amerikai hős moziját Angliában forgatták. Hja kérem, a pénz nagy úr, Kalifornia nyugodtan megadóztathatja a blockbuster produkciókat, aztán majd megnézheti, ki fog ott filmet csinálni... (Majd a kínaiak.) A háborús jelenetek a vadregényes Walesben készültek, míg Manhattant a londoni Albert Dock kikötő személyesíti meg, összecsukható Szabadság-szoborral. A forgatás további érdekessége, hogy Johnston 2D-ben forgatta le a filmet (miután egy görbe napot annak szentelt, hogy kipróbálja a 3D-s kamerát majd nagy ívben kivágja a francba), a háromdésítés tehát az utómunkálatok feladatai közé tartozik. Ez a megoldás nem feltétlenül szokott vizuálisan kielégítő eredmé-

29 / FilmMagazin

nyeket hozni, gondoljunk csak a Titánok harcára vagy az Utolsó léghajlítóra – na nem mintha ezeknél a filmeknél az ember a nem kellően plasztikus rémek miatt hagyta volna ott a vetítést félidőben. Hogy Johnston egyáltalán miért ragaszkodott az általa tömören „divathülyeségnek” titulált 3D-hez, az rejtély.

Illetve dehogy rejtély, ha a jegyárakra gondolunk. Kénytelen vagyok viszont így a vége felé baljósan idehuhogni, hogy a 3D mostanában kezd baromi rossz előjel lenni… Az interneten eddig egy hivatalos trailer látható, amiből a kedves közönség megtudhatja, ami rá tartozik. Pedig képregénybarát nyugati szomszédaink már körmüket rágva várják, hogy Amerika kapitány kimentse őket a középszerű hősfilmek tengeréből. Ami azt illeti, én is nagyon várom, hogy szuperhős témában valami újat mondjanak, de valami nagyon szép, műfajhű, szuperpopcorn minőségű klasszikussal is maximálisan meg lennék elégedve.

Stáblista Rendező: Joe Johnston Főszereplők: Chris Evans, Hugo Weaving, Samuel L. Jackson Forgalmazó: N/A Hazai premier időpontja: 2011. augusztus 4.

EHAVI PREMIEREK JANUÁR 6.

Hiteles másolat

Piranha 3D

Szerelem más drogok

Scott Pilgrim a világ ellen Tamara Drewe

JANUÁR 13 Zöld darázs 3D

Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire

JANUÁR 20.

Egy néma kiálltás

A következő három nap

30 / FilmMagazin

JANUÁR 27.

A dilemma

Emberek és istenek Szerelem, pasta, tenger

Rohanás Boszokányvadászat

31 / FilmMagazin

KRITIKA

TRON: ÖRÖKSÉG Ökörség… Írta: Kovácsné Vannak dolgok, amik úgy voltak jók, ahogy szarok voltak. Ide tartozik többek között a Star Wars és az E.T., a régi egyetemi pinceklub és a Tron. A történet a maga végtelen egyszerűségében magával ragadó volt és Jeff Bridgesnek sem kellett digitalizált fiatalítás céljából hónapokig grimaszolnia a kamerába a fejére ragasztott szaloncukorpapírokkal, mert még natúrban is jócsávó volt A film bepillantást adott egy jópofa világba, ami a számítógép működését ugyan az „ahogy azt Móricka elképzeli” szinten mutatta be, de izgalmas és szinte hihető volt. Az 1982-es látványvilág persze nem volt egy 2010-es extravaganza, de azért mi évekig próbáltuk reprodukálni Trapper farmerre keresztöltéssel felvarrt kukásmellény csíkokkal.

Mennyivel egyszerűbb a mostani kölkök dolga, nem? Elvégre az ember eleve 3D-s, ohne effort. Kivéve persze a férjemet, aki profilból nem látszik.

32 / FilmMagazin

A jelenlegi változatban Kevin Flynnt (Jeff Bridges, változatos életkorokra adaptált arccal) utoléri a polgári jólét, van szép háza meg csúnya gyereke, az előbbiben lakik, az utóbbinak esti mese gyanánt korábbi számítógépes kalandjait ecseteli.

Egy szép napon aztán nyomtalanul eltűnik, fia, Sam (Garret Hedlund) pedig apa és különösebb életcél nélkül nő fel. Flynn vállalata közben igazi kapitalista-multinacionalistafunkcionalista-halállista céggé növi ki magát, miszerint az alapító linuxalapú üzletpolitikája helyett a termékekért immár pénzt kérnek, hát fuj. Sam már pont kezdi unni a mindent, mikor váratlanul üzenetet kap 20 éve nem látott apjától, és mikor keresésére indul, magába szippantja a digitális világ, ahol már vár rá apja szoftveres alteregója, az ármányos Clu. Mármost, ha a kedves alkotóknak lett volna egy szemernyi eszük a ménkű sok pénz helyett, amit a mar-

ketingbe meg a technológiába öltek, akkor innentől jött volna az, hogy mi nagyra tátott szemekkel rácsodálkozunk arra, hogyan működik az az izé, amiről amúgy annyit tudunk, hogy néha kék lesz a képernyő és olyankor gyorsan újra meg kell írnunk a szakdolgozatunkat. Oké, a régi szép idők emlékére biztos lett volna fénymotor-verseny meg neoncsíkos ipsék az divatosan éjsötét elektroszmogban, meg apa-fiú ellentét, meg hasonló jók, de mindenképp bemutattak volna nekünk egy alternatív valóságot, amire már lehet műanyag játékfigurákat meg milliós példányszámú Xbox játékokat bazírozni. Hát egy túróst nekünk, bele a képünkbe.

Elénk tárul ugyan a számítógép elképzelt belseje a maga Imax 3D lélegzetelállító részletességével, de értelme az egy szál sincs. Nem tudjuk meg, kik vagy mik laknak odabenn, mit csinálnak a programok, mikor épp nem isznak (?) meg esz-

33 / FilmMagazin

KRITIKA

nek (?) meg buliznak (?). Móricka immár nem vesződik azzal, hogy elképzelje a digitális világ működését. Sebaj, gondolhatnánk, kit érdekelnek az ilyen intellektuális részletek, mikor igenis van fénymotorverseny meg neoncsíkos ipsék?

Igen ám, de történet az nincs. A főhősnek meg az apukájának ki kell jutnia a virtuális világból az igaziba, és le kell győznie a gonosz programot, eddig pipa. De mit is akar a gonosz program? Kb. ötezredmagával emberré válva megjelenni minálunk (és gondolom felöklelni a Szabadság-szobrot, az mindig bejön). Csak azt nem fejtik ki, hogy ez nekünk miért lesz rossz. Egy ekkora sereget némi túlzással egy arra járó kiskutya fel tud nyalni. Ha viszont a programok feladata az, hogy átprogramozzák a számítógépeket – ez mindjárt sokkal valósabbnak tűnő fenyegetés - akkor ahhoz nem kell alakzatban felvonulni a digitális Vörös Téren lézerkardokat lengetve, sőt, ki se kell menni az emberi világba, elég bebújni a laptopomba internetice, aztán vidoran integetni

34 / FilmMagazin

nekem a monitorról, mikor a legnagyobb munkában vagyok. A történet másik sarkalatos pontja az ún. „izomorf algoritmusok” megmentése, belőlük konkrétan már csak egy van, ráadásul az is pont az Olivia Wilde.

No most ha nekem senki nem magyarázza el, miért is kéne izgulni az izomorf algoritmusok miatt, én ugyan nem fogok. És nem magyarázza el. Annyit mondanak róluk, hogy ezek valami fantasztikusak, de tényleg, igazándiból. Köszönjük. Azt mi is láttuk, hogy az utolsó ilyen izének jó a segge, biztos a többinek is az volt. Ennek azonban az információértéke kissé kevés, nem? Olivia Wilde-tól egyébként, már elnézést, de hánynom kell. Ő aztán TÉNYLEG az, aki azért van benne tetszőleges tévés vagy mozis alkotásban, hogy szép legyen, de erre, könyörgöm, miért nem elégséges tér pl. a Playboy? Tisztelem a női szépséget, nekem is volt olyanom, de ezzel az erővel akkor már tényleg egyszerűbb lenne helyenként megállítani a filmet, és egy kartonpapírból kivágott csöccsel (elnézést, kettővel)

végigvonulni a nagyérdemű előtt.

Vagy a Harcosok klubjában bemutatott remek módszert alkalmazva tizedmásodperces, tudat alatt ható szeméremtest-villantásokkal operálni. Ha már a színészeknél tartunk: Garret Hedlund egy egészen emészthető „forrófejű fiatal hős” alakítást mutat be, kár, hogy a suta történet nem nyújtott további lehetőségeket a számára. Michael Sheen Castor, a buggyant piperkőc program szerepében a manapság elengedhetetlen „lenyűgözően idegbeteg gonosz” figurát biztosítja a film számára, Heath Ledger Jokere óta ezt kútúrált akciófilmből nem lehet kihagyni, bár egyébként nyugodtan ki lehetne.

>> MICHAEL SHEEN CASTOR SZEREPÉBEN A MANAPSÁG ELENGEDHETETLEN „LENYŰGÖZŐEN IDEGBETEG GONOSZ” FIGURÁT BIZTOSÍTJA A FILM SZÁMÁRA, HEATH LEDGER JOKERE ÓTA EZT KÚTÚRÁLT AKCIÓFILMBŐL NEM LEHET KIHAGYNI, BÁR EGYÉBKÉNT NYUGODTAN KI LEHETNE. << Az új Tron képi világa amúgy igazán lenyűgöző. Van nékem viszont ezzel kapcsolatban egy aprócska problémám: 40-50 perc után elkezdtem úgy látni a filmet, mintha nem fizettem volna 1800 kemény magyar forintot az Imax élményért. A varázsszemüveget levéve ellenőriztem: a kép szellemképes, azaz 3D-s volt. Talán az agy egy idő után megpróbálja visszakompenzálni a 3D-t 2D-be? Családom egyik fele ugyanerről számolt be, a másik fele meg lehülyézett minket. Most vagy valóban létezik ilyen agyi kompenzáció, vagy a Kovács família egyik fele irtandó mutáns. No de a képi világnál tartottam: általánosságban meg voltunk elégedve, bár elmaradt az

35 / FilmMagazin

ilyen filmek esetében szinte kötelezőnek számító intenzív repülés és/ vagy zuhanás élmény, és legyünk egészen őszinték: semmi igazán újat nem láttunk, bár abból rengeteget. Még ha ez lett volna az első ilyen, és nem az Avatar... De nem ez volt. Kimondottan passzentosnak találtuk ellenben a zenét, ami a nyolcvanas évek fílingjét XXI. századi felhangokkal és minőséggel kombinálta, köszönet érte a Daft Punknak. (Daft Punkék egyébként a buggyant piperkőc program lokáljában a DJ-k szerepében csodálhatók meg életnagyságban).

Emlékszem, sorsunk már akkoriban eldöntetett, mikor a Tron annak idején a mozikba került. A férjem, leendő programozó, állandóan a számítógépen lógott, én meg, leendő fordító programozó, állandóan a számítógépen lógott, én meg, leendő fordító, segítettem neki belépni a Larry-be, ahol intellektuális kérdéssorok segítségével firtatták, elmúlt-e már a kedves játékos 18 éves.

(Dehogy múlt el. Azok voltak a daliás idők. Space Invader meg minden.) A Tron akkor úgy... ehm... odakopulált, ahogy ez a film most nem. A jó öreg Dos verzió öröksége egy szép, színes képernyővédő, és pontosan annyi ideig is köt le.

60% Stáblista Rendező: Joseph Kosinski Főszereplők: Garrett Hedlund, Olivia Wide, Jeff Bridges Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2010. december 16.

KRITIKA

PIRANHA 3D Nem láttam Joe Dante Piranháját úgyhogy el fog most maradni az, hogy mennyire hasonlít a kettő egymásra, mennyiben különböznek és menynyire lett koppintás. Igaz, úgy gondolom mindez most nem is állná meg a helyét, mert feldolgozás ide, feldolgozás oda, azért akadnak filmek, amiknél meg lehet bocsátani. Írta: Sanya08 Ilyen film a Piranha, amire egyszerűen lehetetlen haragudni már csak azért is, mert olyan szintű bűnös szórakozást ígért és tartott is be, hogy a fal adja a másikat. Ha pár szóban akarnám jellemezni a filmet, azt mondanám: csöcs, segg, gore.

Ha kissé intelligensebben akarok hangozni, akkor úgy: másfél órányi igazi, hamisítatlan guilty pleasure, mely után minden igazhitű exploitation-rajongó megnyalhatja mind a tíz ujját, nomeg a szája szélét. A történet – ahogy azt sejteni lehetett – egyszerű akár a faék. Van egy kisváros, van egy család, a családfő Elisabeth Shue, annak van három gyereke. A nagyobbik fiú 18 körüli lehet és nem fér a bőrébe, viszont ahogy annak lennie kell: gátlásos.

36 / FilmMagazin

Megjelenik a színen a tipikus NŐ, akire szemet vet hősünk, a seriff (aki egyébként hősünk anyja), meg egy túlpörgetett, bunkó pornófilmes.

Ezekből a szereplőkből áll össze a film, nagyjából őket követjük a másfél órás játékidő alatt, ami elég időt hagy az embernek arra, hogy önfeledten szórakozzon, nevessen, és néha még meg is ijedjen.

Na, most hogy rongyá elemeztük a film cselekményét, térjünk rá a lényegre. Mert mi a lényeg? Természetesen a gore, mert ugyan mi másért ülnénk be egy filmre, melynek az a címe hogy PIRANHA??? Úgy értem mit vár az emberfia? Oscar-t?

Brandót? Szerencsére Alexandre Aja tudja ezt, és tényleg azt adta amit ígért, még tízzel megszorozva.

A nyitójelenetben máris egy poénos kis kalapemeléssel megy neki a zsáner egy örök klasszikusának, a Cápának, ugyanis feltűnik Richard Dreyffus, és nem lehet nem gondolni a Spielberg-filmbeli alakítására, nyilvánvaló az összecsengés. Ez a rövidke nyitány máris megadja az alaphangulatot, aki itt átmegy, annak valószínűleg tetszeni a fog a film többi része is. Aja szerencsére nem próbálta meg túldramatizálni a dolgokat, nem akart nagyon drámázni, túlnyújtani a filmjét vagy felesleges szálakat belevinni, hanem végig arra játszott, hogy kiszolgálja az alantas, mocskos nézői igényeket. Ilyen formán pedig tényleg anynyira intelligens és annyira meglepő fordulatokkal teli ez a mozi, mint a

A várható vérontás mennyiségére már a youtube-on fellelhető TV-spotok alapján is lehetett számítani, érdemes őket megnézni!

legjobb (vagy épp legrosszabb) film+-on játszott film. Éppen csak az effektek jobbak, azokra láthatóan alaposan rágyúrtak a maszkmesterek (Greg Nicotero rules!!!). Ami még hatalmas effekt a filmben, az maga a női test. Itt kérem szépen annyira segget és csupasz mellet láthatunk, hogy garantáltan előhozza belőlünk a csorgó nyálú kamaszt, simán visszamegyünk gyerekbe, és tényleg gratula Ajának hogy nem csak azt érte el hogy szimplán ott vannak a nagy dudák melltartóba csomagolva, hanem kőkeményen az arcunkba dörgölik a meztelen csöcsöket. Nézzünk mélyen magunkba és mondjuk azt: nem élveztük.

Ugye, hogy nem megy? Mert ezt még a hülye is élvezi, vagy legalábbis mindenki, aki élvezte anno a régi Péntek 13-filmekben a kötelező szexualitást. Apropó szex…Szex az itt nincs, ez az egyetlen ami hiányzik. De hé, ne legyünk már ennyire elégedetlenek, nem kell mindig szex.

37 / FilmMagazin

A film csúcspontja nyilvánvalóan a strandon történő epikus vérfürdő, mely kenterbe veri a Kill Bill hasonszőrű, vérhabos jeleneteit. Ilyen véres és betegállat jelenetet tényleg régen láthattunk amerikai filmben, pláne olyanban, amit moziban is bemutattak. Valóságos csoda hogy be lett mutatva. Igaz, nyilván ez a mészárlás nem fogja megfeküdni a gyomrodat, hanem ahogyan a Kill Bill-nél is, tapsikolsz örömödben és meghökkensz a kegyetlenebbnél kegyetlenebb halálnemeken. Már a sok fürdőző fiatal láttán hatalmas vigyor terült el a pofámon, mert tudtam, hogy ho-hó itt lesz nemulass.

Hát volt is. El-ké-pesz-tő. Annyi vér folyik itt, annyi belezés, végtagok kerülnek el a helyükről, csonkítás megy ezerrel, közben szól a gitárzene, és Eli Roth fejét szétloccsantja egy hajó-orr. Olyan jelenet ez amit – ha meglesz majd DVD-n a film – ezerszer meg még annyiszor meg fogok nézni. Látszik, hogy kellő figyelmet fordítottak az effektekre,

nem csak úgy tessék-lássék módjára összegyúrták őket. Igazi habos torta. Bűnös élvezet, ha mondom…

A végére azért a belezés mellé befigyel egy kis feszültség is, mert Aja azért tudja hogyan kell feszültté tenni a különböző helyzeteket. A fináléban tényleg lehet izgulni meg körmöt rágni, még akkor is, ha tudjuk hogy úgyis megússza élve a család.

Legalábbis sejtjük. Mert az utolsó pillanatban ez a rohadék direktor még utoljára jól ránk ijeszt, de úgy, hogy kiköpjük a maradék pattogatott kukoricát a röhögéstől. Én legalábbis röhögtem, mint egy hülye. Mert így kell befejezni egy ilyen filmet!

Megjött anyuci, hö-hö…na, befogom, nem akarok spoilerezni. Összességében ez a film nagyon jó lett. Nem világmegváltó, de az állatos horrorok rajongói megtalálnak benne mindent, amit keresnek egy ilyen filmben, az átlagközönség pedig…Nos vagy bírják vagy nem. Én nagyon jót szórakoztam rajta, mert mit lehet nem szeretni egy olyan filmen, amiben Jerry O’Conell péniszét felböfögi egy piranha? Vagy amiben felbukkan Christopher Lloyd? Ving Rhames. És az a vízi balett…Aaah! Na, azt hiszem ennyi elég ahhoz, hogy felkeltsem néhány ember érdeklődését.

80% Stáblista Rendező: Alexandre Aja Főszereplők: Elisabeth Sue, Steven R. McQueen, Ving Rhames Forgalmazó: Budapest Film Hazai premier időpontja: 2011. január 6.

KRITIKA

SCOTT PILGRIM A VILÁG ELLEN “Scott if your life had a face, I would punch it.” Írta: Sanya08 Edgar Wright eddig is kiemelkedőnek számított nálam, hát most aztán komolyan le a kalappal előtte. Nem fogja mindenki szeretni ezt a filmet, de aki szeretni fogja, az nagyon fogja szeretni. Hogy miért? Mert furcsa, mert abszolút rendhagyó és nem mellesleg iszonyatosan vagány, dögös zenékkel és imádnivaló karakterekkel. Sokan nem fogják szeretni a képi világáért és gondolom rengetegen elvből nem nézik meg, mert Michael Cera szerepel benne, de higgyétek el kedves Cera-utálók, ebben a filmben még ő is nagyon jó.

Mégiscsak Edgar Wright van a kamera másik végén, hát benne le-

38 / FilmMagazin

gyen már néminemű bizadalmatok.

Tudjátok, Shaun of the Dead meg Hot Fuzz. Rémlik valami? Simon Pegg, Nick Frost. Viccesek voltak?

Viccesek. Nick Frost-ból a tömzsi, dagi fickóból előhozta a badass-t?

Elő bizony! Hát akkor Cerából legalább annyira előhozta, ha nem jobban… A történet annyi, hogy Scott Pilgrim a vagány gitáros (van neki egy bandája a Sex Bob-omb) beleszeret egy lányba. Első látásra. Sőt még azelőtt hogy meglátta volna.

Beleszeret és nagyon meg akarja szerezni, az egyetlen bökkenő csupán az, hogy ennek a lánynak van hét gonosz ex-pasija akik mind Scott

vesztét akarják. Pech. Nehéz az élet. Scott tehát felveszi a versenyt és szétrúgja mindegyik exnek a seggét. De mit lehet erről a filmről elmondani? Először is azt, amit már leírtam az elején. Elképesztően rendhagyó mozi ez. Vizualitásában és történetmesélésében is teljességgel új, friss, a humort pedig teli zsákkal osztogatja a rendező minden jelenetben, úgy hogy még romantikára is van ideje. Őszintén romantikus film a Scott Pilgrim, olyan tündérmese-szerűen romantikus, majdhogynem naiv. Ugyanakkor átkozottul harsány és nagyon vagány egy film. Említettem, hogy Michael Cera

Stílszerűen mangaanimációval nyit a film, amelyben nem csak a vágás idézi a műfajt, hanem a hősök mellett megjelenő ironikus feliratok is,

mennyire jó. Hazudtam? Nem hazudtam, Cera tényleg nagyon jó ebben a filmben. Szerethető, és végre nem azt a szűz, szerény srácot játssza, hanem egy fiút, aki képes seggeket szétrúgni és istenien baszszusgitározik. Annyira vagány hogy talán még Chuck Norris-nak is meggyűlne vele a baja. Na jó, ez meredek volt. Nem csak gitározik és csajozik, de a srác kőkeményen kungfuzik is, elbánik egy csapat kaszkadőrrel és K.O-val kiüti ellenfeleit.

Cera rules! A másik kedvencem a filmben az Scott homokos lakótársa.

Kieran Culkin. Egész egyszerűen fenomenális és egyébként merész húzás volt berakni egy ilyen ifjúságnak szánt filmbe egy homokos szereplőt, aki nem a szokásos sztereotípiákra épül, hanem valóban a film egyik legszerethetőbb és legmenőbb figurája. Wallace nagyon nagy arc. Knives a másik, akit imádtam.

Knives egy tizenhét éves csaj, aki totálisan beleszeret Scott-ba. Muszáj imádni. A film látványvilága mocskosul kemény: videójátékutalások tömkelege, kreatív képi megoldások, és ami a legszebb, hogy az akciók tényleg baromi izgalmasak és remekül vannak megcsinálva. Rettenetesen élvezetes hogy úgy mondjam, és mindez egy jó nagy adag humorral van nyakon öntve, például lehetetlen nem röhögni azon a részen mikor Scott felkészül a film végi nagy összecsapásra és beköti a cipőjét. Na, azon fetrengeni kell, én mondom. Ha lehet ilyet mondani, akkor nekem ez a kedvenc Edgar Wright-filmem. Nem vártam keveset tőle és azt maradéktalanul meg is kaptam, sőt még többet is. Egy felhőtlen bő másfél fél órát, ami tele van megannyi vizuális geggel, remek beszólásokkal és tökös akciókkal. Cera pedig, mondom… De már mondtam, tudjátok.

100% Stáblista .

39 / FilmMagazin

Rendező: Edgar Wright Főszereplők: Michael Cera, Mary Elizabeth Winstead, Kieran Culkin Forgalmazó: UIP - Duna Film Hazai premier időpontja: 2011. január 6.

SOROZAT

B - KATEGÓRIÁS SOROZATOK Néhány gyöngyszem a „futottak még kategóriából”. Érdemes őket bemutatni, hiszen talán Ti is elcsíptek belőlük egy - két részt. Írta: Iverson KNIGHT RIDER TEAM (TEAM KNIGHT RIDER 1997-ben az alkotók úgy gondolták, hogy már nem menő, hogy egy szép szál legény szűk farmernadrágban egy menő autóval rohangál és hajkurássza a bűnözőket, akik egyre csak gyűltek és gyűltek. Nosza legyen Knight Rider csapat. Több

40 / FilmMagazin

szem többet lát és így már nőket is be lehet rakni, sőt Erica a szöszi egész jól nézett ki. Elismerem, hogy nem ezért nézzük a sorozatokat, de, ha már van nő, akkor legyen dögös és szőke. Kell valami, ami kicsit javít a lapos ezerszer ismételgetett jó győz gonosz veszít szisztémán és a tv elé szegezze a nézőket. Szóval

adott 5 kiválasztott (3 férfi és 2 nő), akik szuper kocsikkal és motorokkal (amik kocsivá olvadhatnak össze) kergetik a rosszfiúkat. Pár szellemes beszólás és Erica révén kis pezsgés, de semmi több. 22 rész volt az egész, tehát nem jött be a népnek.

Az intró elég jónak mondható, de tessék megnézni azért.

ACAPULCO AKCIÓCSOPORT (ACAPULCO H.E.A.T.) Azt hiszem, hogyha az intrót megnézi valaki, akkor képet kap arról, hogy mi kellett a népnek 1993-ban. Igaz, hogy tombolt a Baywatch láz, de egy idő után az emberek beleuntak abba, hogy mindig ugyanaz történik.

Akkor jött az akciócsapat és tátva maradt a száj. A csajok bikiniben rohangáltak, a pasik meg mutogatták a kigyúrt felsőtestüket. Eddig lehetnének vízi mentők is, de itt volt lövöldözés, robbantás és sok bikinis szépségverseny, ami tök értelmetlen volt, de a sok akció között kellett néha pihenni is. Alison Armitage pedig gyönyörű volt hajjj. Akinek esetleg kimaradt volna, talán valamelyik adón megy. Tessék utánanézni, ja majd elfelejtettem, hogy volt a sorozatnak második évadja is, bár a csapat leredukálódott négy főre.

41 / FilmMagazin

V.I.P (VALLERY IRONS PROTECTION) Talán a hármas leggyengébb tagja és mégis ebből készítették el a legtöbb évadot. Az alapötlet összefüggésbe vonható Pamela Anderson sztárrá válásával, ugyanis egy szőke ismeretlen lányból egyszer csak egy testőr cég főnöke lesz. A való életben is valahogy ilyen szerencsével ismerte meg a világ a kanadai bombázót. Egy focimeccsen a kamera épp őt mutatta és az egész stadion nézte, hogy ki ez a jó nő. A többi már történelem (aki nem hiszi

járjon utána he-he). A tényen mit sem változtat, hisz a sorozatra szánt pénz egész biztosan Pamela Anderson szerepe vitte el. Már-már röhejes akció jelenetek és Pamela végeláthatatlan szőke nős beszólásai fémjelezték az összes részt. Kötelező elemként feltűntek itt is a bikinis lányok (akkoriban széria tartozékok voltak), de mindig Pamela melleit mutatta a kamera, tehát értelmük nem volt. Így is el lehet verni a milliókat. Azért az intróra is kellett volna gyúrni egy picit, mert az is hemzseg a szép jelenetekben.

FILMKLASSZIKUS

AMAD

Mindig is szerettem az olyan filmeket, amelyek mély nyomot hagynak az emberben, amiket nem lehet csak úgy elfeledni, amit újra és újra le kell porolni, és megnézni... Azt hiszem, hogy Milos Formant (Elszakadás; Száll a kakukk a fészkére; Ragtime; Ember a holdon) a huszadik század kimagasló filmes alakjainak elit klubjába kell rangsorolnunk, elég, ha csak a filmográfiájára pillantunk, máris fejet hajthatunk e státusz realitá-

Írta: Hannibál

EUS

sa előtt. A cseh származású Forman, talán nem túlzok, ha azt állítom, élete legnagyobb filmes sikerét érte el az 1984-ben elkészült Amadeus c. mesterművével, mely azóta méltán vált kultuszfilmmé, és mely a következő Oscar-gálán természetesen tarolt is. A film producere Saul Zaents, azt hiszem, őt most felesleges lenne méltatnom, a szereplők közt pedig F. Murray Abraham és Tom Hulce nyújt kivételes alakítást.

FILMKLASSZIKUS

A film a kor európai rangú komponistájának, Antonio Salierinek, és a különös tehetséggel megáldott W. A. Mozartnak különös történetét járja körül, megelevenítve a korabeli varázslatos világot, és lenyűgöző zenével megragadva azt. Salieri (F. Murray Abraham) azelőtt Európa egyik leghíresebb zeneszerzője volt, és muzsikáját magának az Istennek ajánlotta. Minden rendben ment, amíg egy nap meg nem jelent egy fenomenális képességű fiatal komponista is, Wolfgang Amadeus Mozart (Tom Hulce), aki zenéjével hamar belopta magát az osztrák császár szívébe. Mozart tehetséges volt, de filléres gondok nyomasztották, míg Salieri a megtestesült középszerűség ellenére is elismert volt, és dúskált az anyagi javakban.

A Schaffer drámájából készült alkotás egy korabeli, de elfelejtett komponista szemével láttatja Mozart zsenijét, és bevezet a két ember különleges, hol hűvös, hol baráti, de mindenképp bonyolult kapcsolatába, megismertetve a nézőt a barátsággal, szerelemmel, és az irigy, féltékeny haraggal, s magával az Istennel való nyílt szembeállással. A film 1985-ben több Oscar-díjat nyert el, köztük a legjobb film díját is.

44 / FilmMagazin

Forman és Schaffer egy szertelen, bohém, "malackodó", mulatozó zsenit mutatnak be nekünk, és furcsa, kiváló érzékét a zenéhez. Ezzel a fenomenális stílussal, tehetséggel állítják szembe az akaratosságot, a szorgalmat, és igen, később a sátáni gyűlöletet is. Az Amadeus tulajdonképpen két, remekül megírt figura körül bonyolódik: egy maradandót alkotó őstehetség, és egy őt csodáló, és irigylő, hamar a feledés homályába süllyedt középszerű komponista körül. Kapcsolatuk nem személyes jellegű, inkább a munka, illetve a zene az, ami összekapcsolja e két alakot, de Salieriben mégis forrongó, vad érzelmek alakulnak ki a virtuóz láttán. Gyűlölni kezdi a jó képességű ifjút, és valójában -mivel Mozartot Isten küldöttjének tekinti nem fiatal kollégájával, hanem magával az Úrral dacol, beteges eszméjéből kifolyólag. Míg az általa gyűlölt és csodált zseni csak futólag elmegy mellette, ő elméje rejtekében magasztalja a léha "tacskó"-t fenséges muzsikájáért, de ugyanakkor gyűlöli is, mert úgy érzi, az ő nyugalmára tört. A Mozart iránti mélységes gyűlölet tehát a Mindenhatóval való éles, lázongó szembenállássá változik ebben az érzelmek-

től túlfűtött, értékes alkotásban. A mozi fő témája tehát mégiscsak az irigység marad, és megmutatja azt is, hová vezethet az őrületes féltékenység, a hatalomvágy, hogy milyen démonoktól hajtott, rögeszmés emberré válhat az, akit felőröl a tudat, hogy -a másikkal ellentétben- ő nem több középszerűnél, hogy benne nincs meg a kellő tehetség, az érzék, a varázs. A fájdalomba való "belepusztulás", a titkos fürkészés, és a rejtélyes csodálat letisztult, látványos, és komoly filmje ez, mely mély mondanivalót, s azon belül is egy igencsak jellemző emberi hibát sugároz. Milos Forman filmje ezen felül egy zseni kusza, különös, és meglehetősen kurta életművét is igyekszik igen hitelesen vászonra vinni, és e téren sem okoz csalódást. Gyönyörű operaházi jelenetek, varázslatos előadások, és ezernyi színben pompázó közönség szemet gyönyörködtető képei váltják egymást, a mozira a zeneiség, a korabeli zenei művek, operák hű megelevenítése nyomja rá bélyegét.

Mindez a film hitelességét, a realitás talaján való megmaradását erősíti.

Forman előszeretettel vág a jelenetek közé nagyszabású, díszes operaházi előadásokat, a darabokat

>> A SCHAFFER

DRÁMÁJÁBÓL KÉSZÜLT ALKOTÁS EGY KORABELI, DE ELFELEJTETT KOMPONISTA SZEMÉVEL LÁTTATJA MOZART ZSENIJÉT, ÉS BEVEZET A KÉT EMBER KÜLÖNLEGES, HOL HŰVÖS, HOL BARÁTI, DE MINDENKÉPP BONYOLULT KAPCSOLATÁBA. << életre keltő, kosztümös szereplőkkel, és magával ragadó XVIII. századi muzsikával, ezeknek elsősorban esztétikai jelentőségük van, a látványt, a monumentalitást, a pazar képvilágot emelik. Az utókor által később elismert munka, az életmű mellett megismerjük a magánember Mozartot is: azt a malackodó, gondtalanul, léha módon élő zsenit, ki mind apjával, mind feleségével meglehetősen viharos kapcsolatot ápol, és aki szabad idejében álarcos bálokon figurázza ki korának zeneszerzőit, és aki hatalmas kacajokat tud elővarázsolni magából. Az alkotás érzékelteti a zsenialitás, vagyis a szellemi nagyság, és a dévaj, bohém, szertelen emberi tulajdonságok szembeszökő paradox kapcsolatát. Míg tehát egy magas intellektussal rendelkező fenoménnal van dolgunk, addig a magánéletben mind viselkedése, mind külleme egy egyszerű kisvárosi bohóc egyénisé-

45 / FilmMagazin

gére utal. Forman egymás után dobja be a jeleneteket, szinte elegyíti az operaházban komor mestert, és az otthon évődő csirkefogót, ragyogó érzékkel, és néhol csípős humorral is. Mozart figurájának kétélű bemutatása központi jelentőségű, ugyanis épp ez az a paradoxon, amely indokot ad Salierinek, hogy gyűlölje ezt a fiatal művészt. A meglepő érzéke mellett megbúvó virgonc fiatalember az, akit, mint egy másik ént, Antonio Salieri nem tud, és nem is akar elfogadni. Ez a kettőség alkotja a tulajdonképpeni, csendes, háttérben húzódó konfliktust, és adja a történet valódi magvát. A híres zseni bonyolult, komplex egyénisége. Mint Schaffer darabja, úgy Forman filmje is preczíen érzékelteti ezt. Mozart feleségének nem jutott túl nagy szerep, ő csupán a háttérben van jelen, és csak a bosszú eszközeként sodródik bele a két nagy egyéniség felszín alatti "szellemi" párbajába.

Meglehetősen hálás színészi feladatot jelentett eljátszani ezeket a karaktereket a művészeknek. F. Murray Abraham itt is zseniális, hűvös arcvonásaiból, kiszámíthatatlanul rideg közönyéből szinte árad a gyűlölet, és a féltékenység (öregkori énjének parádés játéka is figyelemre méltó). Tom Hulce-ra, a nem túl ismert színészre aggatták rá Amadeus hálás szerepét, amit ehhez illő átéléssel elevenít meg. Bár kisebb szerep jutott neki, mégis meg kell említenem Elizabeth Berridge figyelmet érdemlő játékát is, melynek jelenléte csak színesíti az amúgy is kiváló képet. Igazából nem a színészek viszik el a vállukon a filmet, mert akárhogy játszottak volna, egy ilyen volumenű alkotásért akkor is elismerésben részesülnek, ha alakításuk közepes lenne. Jelenlétükkel mégis megédesítik a feledhetetlen jelenetsorokat. Külön említést érdemelnek még az idős Salieri nagy-

FILMKLASSZIKUS

szerű gesztusai, élénk gesztikulálása, és az, ahogy mimikájában szinte kitapinthatóvá szilárdul a harag.

Ahogy Mozart alakját felidézi, mintha Istennel hadakozna ("Nevess csak, nevess!"). Hihetetlen. Ez tipikusan egy olyan film, amiben még a mellékszereplők is képesek uralni néhány percig a vásznat (lásd az imént említett öreg, tébolyodott komponistát). Forman nem bízott semmit a véletlenre, mindenben ragaszkodott a történethez illő megjelenítéshez. A díszleteket, a jelmezeket, gondolom, külön meg sem kell említenem. Az osztrák udvar, a jellegzetes, akadékoskodó császári talpnyalók falkája, a gyönyörű, ezerszínű termek, és a sötét, esti hóhullás iszonyatosan gyönyörű, mély képei végigvonulnak a mozifilmen. Olyan ez, amit egyszerűen látni kell. A bécsi tél bemutatása, a gyönyörű klasszicista házak, épületek, Salieri pompás termei, mind-mind korhű megjelenítéssel ragyognak. A látvány tehát oly magas f okú (megjegyzem, a kimagasló történetvezetés és a mély mondanivaló mellett), hogy kivétel nélkül minden pillanatban vonzza a szempárokat. A mellékszereplők kategóriája szintén elsőrangú. Ugyanúgy megtalálhatjuk

46 / FilmMagazin

benne a szárnysegédei szélsőséges véleményein rágódó császárt, mint a kövér, nagyszájú, és a császár jelenlététől elolvadó öregasszonyt.

Ezekben a figurákban néhol érezni valamiféle jóleső szatírát is, ami kiválóan illik az általános összképbe.

A párbeszéd, ahogy Schaffer dikciója is, figyelemre méltó, és a gondolatok is, amelyeket az közvetít. Forman filmje egy távoli, múltbéli világot jelenít meg, bogaras zsenivel, törtető, hatalomvággyal felvértezett, középszerű kollégájával, jól kiszínezett és remekül megírt karakterekkel, csodálatos, pompás zenével, és a fő cselekményszál egyes epizódjai közé ékelt hosszadalmas, díszítő jellegű, nagyszabású operák képeivel. Ezek után természetesen érezhető a részlehajlóságom a filmmel kapcsolatban, és mivel egyetlen negatív vonást sem említettem meg, ezért következtethettek: hibát nem találtam benne. Az Amadeus akkor

is az évszázad egyik elsöprő filmeposza lenne, ha főszereplői lagymatag módon játszottak volna, vagy ha mellőzték volna a zenei jeleneteket, így viszont a felsorolt elemek csak erősítik és szépítik ezt a kortalan mozidarabot, melynek már rendezői változata is megjelent. Hogy mégis akkor mi alkotja a magvát az egésznek? Egy szóban összefoglalom: a történet. A különc, virgonc zseni története, akinek minden értelmi erény megadatott, és a precíz, szorgalmas, de szürke zenésztárs élettörténete, melynek tartalmi mondanivalóját kiválóan érzékelteti a mű. Még azoknak a tanulóknak sem kell megrettenniük e filmtől, akik esetleg Wolfgang Amadeus Mozart biográfiáját boncolgatják az iskolában, mert ez nem egy dokumentarista, vontatott kontármunka: ez a film művész, -és kultuszfilm, és a lélek sötétségét, illetve a szellem hatalmasságát hirdeti.