novemberi FilmMagazin

MINDEN RÉSZLETRE KITERJEDŐ DAVID FINCHER PORTRÉ

FilmMagazin MEGDÖBBENTŐ ANTIKRISZTUS

2010. november

MÁSNAPOSOK AZ AUTÓPÁLYÁN TERHES TÁRSASÁG A VILÁG ELLEN SCOTT PILGRIM

A KÉT RÉSZRE SZEDETT VÉGSŐ FELVONÁS

HARRY POTTER ÉS A HALÁL EREKLYÉI

KEDVES OLVASÓK! Az egész éves filmtermést illetően talán pont a november a legérdekesebb hónap, hiszen annyi különféle film kerül bemutatásra, hogy kapkodtuk a fejünket még mi, sokat látott újságírók is! Érkezik a Terhes társaság, a nagyon várt Antikrisztus, a regény– és filmsiker Tetovált lány folytatása A lány, aki a tűzzel játszott címmel, jön a már most Oscar - esélyesnek kikiáltott Közösségi háló - és persze folytathatnám még a felsorolást, de nem teszem, mert a 26-27. oldalon képekkel illusztrálva mutatjuk be az ehavi filmpremiereket, ráadásul ezt a jövőben minden hónapban megtesszük majd, éljen!

A másik, újsággal kapcsolatos újdonságot a 4-5. oldalon találjátok, ahol a hónap (számunkra) legérde-

kesebbnek tűnő filmes híreit szedtük csokorba - ezt a feature-t is megpróbáljuk állandósítani. Ami pedig a tartalmat illeti: 6 oldalon keresztül foglalkozunk a hetedik Harry Potter rész első felvonásával, a cikket elkövető Veszják kollegina minden lényeges információt megoszt veletek a záró résszel kapcsolatban, úgyhogy írásának elolvasását mindenkinek nagyon ajánlom. Aztán hála a film hazai forgalmazójának, nagyon részletes betekintést tudunk nyújtani a Scott Pilgrim a világ ellen című film munkálataiba, cikkünkből kiderül például az, hogyan viszonyult a film főszereplője a tőle szokatlan szerepkörhöz. A 16. oldalra lapozva egy jó kis interjút olvashattok Thomas Blames rendezővel, utána pedig egy

monumentális David Fincher portré következik a Közösségi háló apropóján (a filmet sajnos lapzártánkig nem sikerült megnéznünk). Kritikáink között megtalálható a Terhes társaság, az Antikrisztus, a Gru, az Egy komoly ember, személyes kedvencem, a Machete és az előző hónapban már bemutatott Tolvajok városa is. Szóval olvasni most is van mit bőven, jó szórakozást kívánok az ehavi anyaghoz!

CÍMLAPSZTORI: Az, hogy a befejező részt két részletben fogják elkészíteni, már 2007 közepén felmerült a készítőkben, azonban, hogy a gondolatokat tett is követhesse, beszélni kellett a forgatókönyvírókkal, akik azonban abban az időben éppen sztrájkoltak. „Évekkel ezelőtt már gondolkodtunk azon, hogy a Tűz serlegét is két részben csináljuk meg, így ez a koncepció nem állt teljesen távol tőlünk. Amikor elkezdtem olvasni a Halál ereklyéit ismét felmerült ez az ötlet, és úgy éreztem ezt már biztosan nem lehet egy filmben elkészíteni. Szóval már 2007 nyarán ezen gondolkodtunk…” >> 6.

IMPRESSZUM Főszerkesztő: Bokori Balázs Főszerkesztő-helyettes: Cihlár Gábor (Ceptor) Online főszerkesztő: Szabados Melinda (Veszják) Munkatársak: Csernák Ákos, Hannibál, Madura Gábor (iverson2), Tréfás Hajnalka (Kovácsné), Horváth Krisztián (Kóczy), Jánvári Gergő Márk (Paulkemp), Verebélyi Tamás (Spike), Kónya Sándor (Sanya08) Segítőink: Molnár Krisztina (Budapest Film), Bartók Anna (Fórum Hungary), Csillag Zita (InterCom), Pataki Andrea (UIP Duna Film) Elérhetőség: www.tollal.hu és www.filmmagazin.web4.hu Következő szám megjelenés: 2010. november 13.

2 / FilmMagazin

FILMHÍREK Írta: Sanya08

CÍMET KAPOTT A SÖTÉT LOVAG FOLYTATÁSA Dobpergést kérek… The Dark Knight Rises. Ez lesz a címe a Nolan-féle Batman harmadik epizódjának. Nem tudom hogy hogyan érezzek. Ami engem illet én nagyon szerettem azt amit Nolan művelt a sötét lovag legendájával, nagyon imádtam a The Dark Knight-ot ahogy mindenki más, sőt jobb filmnek tartom mint az Inception-t (ebben gondolom nem sokan értenek velem egyet), és…Szóval nekem az utóbbi Batman-film hihetetlen nagy élmény volt. Katartikus volt és abszolút kielégítő, megfejelve egy remek gonosszal. Nem tudom meddig lehetne még fokozni a dolgot, nem tudom hogy mennyiben lehet jobb a következő rész ennél, de mindenesetre én bízok Nolanben, és bízok abban hogy nem fogja elszúrni. Tehetséges filmkészítőnek tartom, és tényleg nagyon jó ötletei vannak de ahogy Wolf mondaná, “Ne kezdjük el egymás f@szát szopni.”. Nem vagyok akkora rajongója mint sokan mások. Van hová fejlődnie és van mit bizonyítania. A másik fontos hír a filmmel kapcsolatban az az, hogy Riddler nem lesz benne mint főgenya, viszont talán esélyes hogy Kétarc visszatér. Ja és még valami. Nem lesz 3D-ben!!! Ez talán a legjobb hír. Nolan tartja magát. Ez tetszik. Ez nagyon tetszik.

4 / FilmMagazin

KHAN NEM LESZNEK BENNE A STAR TREK FOLYTATÁSÁBAN Egy ideig az a hír járta hogy a Star Trek folytatásában majd Khan-nal gyűlik meg a baja Kirk kapitánynak (még valami olyan hír is volt hogy Javier Bardem játszaná), de azt nyilatkozták hogy erre nincsen sok esély, vagyis ő NEM lesz benne.

Hogy ki lesz a főellenség azt még mindig kisebbfajta homály fedi, ámbár adtak nekünk egy kis találgatást. Állítólag olyasvalaki lesz akinek az eredeti sorozat rajongói nagyon fognak örülni. Talán Harry Mudd?

Trelane? Gary Mitchell? Talosians?

Vagy Horta? Ezeket a neveket dobták be lehetőségnek és ezek közül valamelyik telitalálat. Lehet találgatni aztán meglássuk mi fog kisülni belőle. Remélem hogy J.J.-nek sikerül felülmúlnia az első rész hatalmas kritikai illetve pénzügyi sikerét.

LIAM NEESON MEGINT RENDET RAK Liam Neeson úgy tűnik imázsváltáson ment keresztül az utóbbi időben. Így a hatvanhoz közeledve (vagy már betöltve? nem tudom most így) egyre többször bukkan fel akciódúsabb filmekben, csakhogy már nem mint bölcs mentor hanem mint mérges fickó aki átmegy mindenkin hogy célját elérje. A Takenben bebizonyította hogy öregember bizony nem vénember, Jason Bourne-t lealázva gyűjtötte e neveket és rúgta a seggeket, a legújabb filmjében – aminek az a címe hogy UNKNOWN – pedig egy fickót játszik aki egy autóbaleset után felébredve arra lesz figyelmes hogy felesége fel sem ismeri őt és valaki átvette a helyét. Egy taxisofőrrel (akit Diane Krueger játszik) karöltve igyekszik kideríteni mi a franc folyik itt, közben pedig – ahogy az előzetesben elnézem – átmegy mindenkin aki az útjába kerül, mint egy buldózer. Rendrakás Liam módra indul.

WOODY ALLEN DECEMBERBEN NÁLUNK IS Bezony, a You Will Meet a Tall Dark Stranger-t decemberben megtekinthetjük a moziban a Budapest Filmnek köszönhetően, aminek nagyon örülök. Aminek viszont nem örülök, az az hogy a Whatever Works miért nem jutott el hozzánk??? Ezt az egyet nem értem. Miért nem láthat-

5 / FilmMagazin

tuk azt a hazai mozikban? Csak mert nem volt benne Antonio Banderas meg Naomi Watts? Mert nem volt benne egy híres színész sem? Legalább akkor DVD-n hozták volna be, de nem még úgy sem kegyeskedtek eddig. Ilyenkor mi a rosseb van? Kicsit kiakasztó ha belegondolunk, hiszen egy nagyon jó film volt az is (bár sokan fikázzák), és jó lett volna látni kicsiny hazánkban. Így viszont marad a letöltött verzió. Köszi szépen. Na de most mit bánkódok? Inkább annak örülök hogy végre láthatok életemben először Woody Allen-filmet nagy vásznon.

DRIVING ANGRY Nicolas Cage csinált néhány igazán fos filmet az elmúlt pár évben. Amellett pedig csinált néhány igazán figyelemreméltó alkotást, elég ha megnézzük a Bad Lieutenant címűt vagy éppen a Kick-Ass-t. Viszont tényleg megvan a fickónak az a képessége hogy képes beletenyerelni a legnagyobb szarba. A Drive Angry egy igazi durvulós-bosszúállós akciómókának ígérkezik, de az is lehet hogy rossz lesz mint a bűn. A rendező bevallása szerint a hetvenes évek autós illetve bosszúfilmjeinek igyekszik ezzel tisztelegni, szóval a grindhouse-motor még mindig pörög ezerrel, lehet kapaszkodni. Nekem tényleg tetszik ez a trailer, és Cageet is kedvelem. Moziban ott leszek

az biztos. “Hell already is walking the earth.” BADASSS!

SIKOLY - NEGYEDSZER Wes Craven csak nem fér a bőrébe, úgy gondolta hogy a sokadik bőrt is le kell húzni a népszerű slasherszériáról, a Sikoly-ról mely a kilencvenes évek végén volt eléggé felkapott. A harmadik részről ne beszéljünk mert az harmatgyenge volt, de az első kettő elég szórakoztató kaszabolások voltak, és még kellő mennyiségű vér is szorult beléjük.

Mivel mostanában nagyon nagy divat lett hogy régi nagy sikereket melegítsenek újra Hollywood-ban, úgy gondolták ideje hogy szegény Sidney-t megint zaklassák kicsit, szóval telefonbetyárkodás és hentelés indul…Az előzetes eddig annyira nem tudott felizgatni, nem láttam semmi extrát. Úgy vagyok most ezzel a filmmel hogy reménykedek a legjobbakban, de nem tartom kizártnak azt sem, hogy katasztrófa lesz belőle. Inkább az előbbi, nem? Majd kiderül…

HÁTTÉR

HARRY POTTER ÉS A HALÁL EREKLYÉI Pattanásig feszült idegeinket még pár napig csillapítanunk kell, míg november 25-én Magyarországra is eljön a világsiker utolsó felvonása, ugyanis ezen a napon mutatják be a Harry Potter és a Halál ereklyéi első részét. Ezt megünnepelendő, a FilmMagazin is készített egy rövid kis írást a sorozat szerelmeseinek, hogy méltóképpen üdvözölhessük a világhírű, elköszönő varázslóinast és barátait. Írta: Veszják Elérkezett az utolsó felvonás, melyet a nagyobb durranás kedvéért két részben készítettek el így remélhetőleg semmi sem marad ki a történetből. A Harry Potter és a Halál ereklyéi J. K. Rowling népszerű Harry Potter-sorozata 7. (befejező) kötetének címe, mely 2007 januárjában készült el. Az eredeti angol cím (Harry Potter and the Deathly Hallows) jelentése többértelmű, a Harry Potter és a halálos/gyilkos szentek/ereklyék egyaránt az angol cím lehetséges tükörfordításai lennének, ezért J. K. Rowling a fordítók számára egy alternatív címet is megadott: Harry Potter and the relics of death, ami tükörfordításban

6 / FilmMagazin

megegyezik a magyar fordítás tényleges címével. Az írónő saját elmondása szerint mindegyik könyvéhez nagyon kötődik, de a valamiért mégis ez a munka lett a kedvence, mely szerinte a legtökéletesebb módja lett a befejezésnek. JK Rowling, Harry Potter és a Halál ereklyéi című könyvéből kétrészes, 2010/2011ben bemutatásra kerülő epikus fantasy- kaland filmet készítettek, melyet állítólag a nézők/olvasók kérésére „vágtak” félbe, azonban sokkal hihetőbb lenne az a verzió, hogy még több pénzt szeretnének kisajtolni a műből. Bár egyelőre még nem 3D-ben készítették el a mozit, azonban már most borítékolom azt

is, hogy nemsokára megjelenik a csak speciális szemüveggel élvezhető változat is, ahogy erre már számtalan helyen olvashattunk utalásokat. A film rendezője David Yates mellett ott bábáskodott a munka során a producer David Heyman és David Barron és maga Rowling is. A befejező részben végre Potter eljut arra szintre, hogy közelkerüljön Lord Voldemort titkához megtalálja és megsemmisítse hallhatatlanságának titkát és megtalálja a Halál ereklyéit. Természetesen a főszereplő Harry Potter (Daniel Radcliffe) mellett ismét feltűnnek a jó barátok Rupert Grint és Emma Watson, Ron Weasley és Hermione Granger szerepében.

Hogy ne csigázzuk annyira a kíváncsiakat, a sztori a következő a végkifejlet bemutatása nélkül, bár aki olvasta könyvet már mindent jobban tud bizonyára, mint mi. Harry Potter védettsége a Dursley-házban lejár a 17. születésnapján, ezért a Főnix Rendje úgy határoz, elkülönítik, és biztonságos helyre viszik Harryt és Dursley-éket. Mivel támadástól tartanak, százfűlé-főzet segítségével hat ál-Harryt is bevetnek elterelésként, Voldemort és a halálfalók azonban felismerik, és üldözőbe veszik az igazit. Harry épp hogy csak el tud menekülni Hagriddal az Odúba, Hedvig és Rémszem Mordon viszont meghalnak. George is megsérül, Perselus Piton egyik talá-

HÁTTÉR

lata, a Sectumsempra lemetszi az egyik fülét. Ron és Hermione Harry tiltakozása ellenére megerősítik, hogy Harryvel tartanak a horcruxok felkutatása során. Annak érdekében, hogy a Harry-t kereső halálfalók ne tudjanak majd kizsarolni információt a szülőkből, mindketten óvintézkedéseket tettek: Hermione Ausztráliába küldte a szüleit, módosította emlékezetüket, így azok most nem tudják, hogy egyáltalán van egy lányuk, Ron pedig a padlásszellemüket tette hasonlatossá saját magához: a terv szerint befektetik Ron szobájába, a szülők azt fogják mondani az érdeklődőknek, hogy súlyosan fertőző beteg – így senki nem akar majd közelebb menni hozzá, nem kell megszólalnia sem. Ké-

8 / FilmMagazin

sőbb Harry egyik reggel a Reggeli Prófétából megtudja, Voldemort és halálfalói kiterjesztették hatalmukat a Roxfortra, és Piton lett az új igazgató, a másik két halálfaló, Amycus Carrow sötét varázslatok kivédése (később már csak sötét varázslatok), testvére (Alecto) pedig mugliismeret tanár lett.

Néhány hónapnyi bujdosás után a trió véletlenül kihallgatja Dean Thomas és két társa beszélgetését, amelyből megtudják, hogy a minisztérium által Harrytól elkobzott kardot a Gringottsban helyezték biztonságba, azonban – ezt a minisztérium emberei és a halálfalók nem tudják – ez a kard hamisítvány: az eredeti kard holléte ismeretlen. Amikor Harry többször akaratlanul is kapcsolatot létesít Voldemort elméjével, megtudja: Voldemort egyre több embert öl meg, és Ollivandert is megkínozza, mivel egy bizonyos pálcát keres.

Egy éjszaka, miközben Hermione alszik, egy őzsuta alakú patrónus jelenik meg táborhelyük közelében, és elvezeti az épp őrködő Harryt Griffendél valódi kardjához, ami egy tó fenekén van. Amikor Harry lemerül a vízbe, és magához venné a kardot, a nyakába akasztott medálhorcrux fojtogatni kezdi. Az épp ekkor visszatérő Ron menti meg, ő szerzi meg a kardot, majd megsemmisíti vele a horcruxot. Kiderül, hogy Ron a Dumbledore-tól kapott önoltó segítségével talált vissza hozzájuk.

Hermione fölfedezi, hogy a Dumbledore-tól kapott, rúnákkal írt könyv-

Rowling egy nyilatkozatában nemrég elhintette, hogy nem kizárt a történet folytatása sem, hiszen a szereplők még élénken a fejében vannak.

egyáltalán. Harry azonban biztos benne, hogy az ő láthatatlanná tévő köpenye a Halál egyik ereklyéje.

A trió azonnal Roxmortsba hopponál, ahol a halálfalókat figyelmezteti a sziréna- és riasztóbűbáj. A csapdából Dumbledore öccse, Aberforth menti ki őket. Aberforth elmondja a Dumbledore után kíváncsiskodó Harrynek: Albus fiatalabb korában nagyon jó barátja volt egy Gellert Grindelwald nevű fiúnak. Egy alkalommal azonban a fivérek és Grindelwald vitába keveredtek, ami párbajjá fajult, s ennek során egy eltévedt átok (amelyről soha nem derült ki, valójában kitől származott) megölte Dumbledore-ék jelen lévő húgát, a lelkileg sérült Arianát. Évtizedekkel később Albus párbajban legyőzte, és börtönbe juttatta egykoben is szerepel a titokzatos szimbólum. Eszükbe jut, hogy még a nyáron, Bill és Fleur esküvőjén látták Xenophilius Lovegoodot (aki a lapjában rendszeresen kiáll Harry Potter mellett) ezt a jelképet viselni, ezért elhatározzák, hogy felkeresik és kifaggatják, mi is ez a jel valójában.

Mr. Lovegood elmondja nekik, hogy a szimbólum a Halál ereklyéit jelképezi; három legendás tárgyat, melyek egyidejű birtoklásával az ember a halál urává válhat. Ezek: A párbajban (elvileg) verhetetlen Pálcák Ura, a holtakat visszahozó Feltámadás Köve és a láthatatlanná tévő köpeny. Beszélgetés közben azonban halálfalók ütnek rajtuk: Xenophilius titokban megüzente ottlétüket a minisztériumnak, remélve, hogy ezért cserébe elengedik túszul ejtett lányát, Lunát. A triónak sikerül elmenekülnie, ám Hermione kételkedik, hogy ezek az ereklyék léteznek-e

Ha Potter visszatér Tartottak még egy nagy bulit, azután a sztárok elbúcsúztak egymástól és a stáb szétszéledt: sok év közös munka után végleg befejeződött a Harry Potter-filmek forgatása. Az utolsó két folytatást, együtt filmezték le, így a közreműködők már csak „civilben” a premiereken fognak összejönni. A gyerekszínészből igazi sztárrá vált főszereplők mind dúskálnak az ajánlatokban, Daniel Radcliffe a közeljövőben filmben és színpadon is bizonyítani fogja, hogy varázspálca nélkül is megállja a helyét. A búcsú mégsem lehet könnyű. Radcliffe már azt fontolgatja, hogyan térhet majd vissza harminc év múlva egy Harry Potter-remake-ben. – Az új, szupermodern változatban nyilván nem lehetek majd Potter – ismerte el a 21 éves sztár. – De nem baj: valószínűleg valamelyik prof. szerepét fogják majd rám osztani, és amikor a rajongóink, akik addigra mind szülők vagy nagyszülők lesznek, felismernek a Roxfort tanári karában, hátha megörülnek majd nekem. És biztosan Emma és Rupert is (a Hermionét és Ront játszó színészek) elvállalja majd egy-egy tanár szerepet. Már most előre örülök a viszontlátásnak. Jó lesz újra együtt dolgozni – bár, remélem, azért addig is találkozgatunk néha.

9 / FilmMagazin

HÁTTÉR

ri barátját, az addigra már nyíltan sötét varázslóként tevékenykedő Grindelwaldot, s megszerezte tőle a Pálcák Urát. Nem sokkal később a kastély egyik folyosója és falának egy része beomlik, s Fred Weasleyt a törmelék közt éri a halál. A küzdelembe apránként bekapcsolódnak – Sipor vezetésével – a roxforti házimanók, az óriás Gróp, a Tiltott Rengetegben élő kentaurok és az egy éve meghalt Aragog pókjai.

Folytathatnánk a történet mesélését, azonban már csak annyit árulunk el, hogy Voldemortot nem lehet megölni, míg Harry életben van, mi pedig nem örülünk túlságosan ennek a ténynek… „Minden rendben volt körülötte” – e mondattal zárul a regény és az egész Harry Pottersorozat.

10 / FilmMagazin

Az, hogy a befejező részt két részletben fogják elkészíteni, már 2007 közepén felmerült a készítőkben, azonban, hogy a gondolatokat tett is követhesse, beszélni kellett a forgatókönyvírókkal, akik azonban abban az időben éppen sztrájkoltak. „Évekkel ezelőtt már gondolkodtunk azon, hogy a Tűz serlegét is két részben csináljuk meg, így ez a koncepció nem állt teljesen távol tőlünk.

Amikor elkezdtem olvasni a Halál ereklyéit ismét felmerült ez az ötlet, és úgy éreztem ezt már biztosan nem lehet egy filmben elkészíteni.

Szóval már 2007 nyarán ezen gondolkodtunk, és szerencsére mindenki megértette ezt, bár a kihívás nagy, ez egy jelentős kreatív döntés volt részünkről. Biztos voltam benne, hogy néhányan őrültnek fognak

hinni bennünket, de minket izgatott a feladat és természetesen méltóképpen szerettünk volna méltóképpen búcsút venni Potteréktől. A történet nagyon érzelmes és megérdemlik a karakterek is, hogy kicsit másképpen nyúljunk hozzájuk. Személyesen is úgy éreztem, hogy tartozunk annyival a rajongóknak, Rowlingnak, hogy a lehető legjobb és legteljesebb élményt adjuk át nekik.” - nyilatkozta Steve Kloves forgatókönyvíró, azokról az időkről, amikor a Harry Potter szétbontásán gondolkodtak. A Warner Bros. vezetése egyetértett a koncepcióval, de a WGA sztrájk befejezéséig nem tudtak előre lépni. Mielőtt hivatalosan is bejelentették volna, hogy David Yates rendezi a „hattyúdalt”, más rendezők is bejelentkeztek a munká-

>> AZ,

HOGY A BEFEJEZŐ RÉSZT KÉT RÉSZLETBEN FOGJÁK ELKÉSZÍTENI, MÁR 2007 KÖZEPÉN FELMERÜLT A KÉSZÍTŐKBEN, AZONBAN, HOGY A GONDOLATOKAT TETT IS KÖVETHESSE, BESZÉLNI KELLETT A FORGATÓKÖNYVÍRÓKKAL, AKIK AZONBAN ABBAN AZ IDŐBEN ÉPPEN SZTRÁJKOLTAK. „ÉVEKKEL EZELŐTT MÁR GONDOLKODTUNK AZON, HOGY A TŰZ SERLEGÉT IS KÉT RÉSZBEN CSINÁLJUK MEG, ÍGY EZ A KONCEPCIÓ NEM ÁLLT TELJESEN TÁVOL TŐLÜNK.” <<

ra. Alfonso Cuarón, a Harry Potter és az azkabani fogoly című rész rendezője nagy kísértést érzett, hogy visszatérjen a stábhoz, de Guillermo del Toro, aki ezt a részt nem vállalta a befejezést szívesen levezényelte volna, de végül mégsem tudta elvállalni a projektet. Daniel Radcliffe elmondása szerint a filmek egy road movie-hoz lesznek hasonlók, különösen az első rész, hiszen az emberek annyira megszokták már, hogy Potter Roxfortban él, ami az első részben szinte nem is fog szerepelni.

A film munkálatainak előkészületeit 2009. január 26-án kezdték meg, majd február 19-én kezdték el forgatni, immár Bruno Delbonnel operatőr nélkül, aki nem vállalta befejező részt attól félve, hogy csak ismé-

11 / FilmMagazin

telné önmagát. Helyette Eduardo Serra ült a kamerák mögé, rengeteg kézikamerás felvételt hozva magával. Ralph Fiennes 2009-ben kezdte el forgatni szerepét, mely szerint Lord Voldemortot alakítja Lavenham és London utcáin. A film forgatását 2010. március 26-án fejezték be a Pinewood Stúdióban, azonban a Leavesden Stúdióban még további munkálatok várták a készítőket. Bár a forgatási ütemtervet 250 napban határozták meg, az egész munkálat 478 napot vett igénybe. A bennfentesek szerint Radcliffe, Grint és Watson mindannyian nyíltan sírt az utolsó napon, amely véget vetett tíz éves közös munkájuknak a Harry Potter sorozatban. Azonban egyéb, sajnálatos események is történtek a forgatás alatt, amikor David Holmes

Radcliffe dublőre súlyos gerincsérülést szerzett, amely miatt lebénult.

Stuart Craig aki az előző hat rész látványtervezője volt szerencsére maradt a stábbal és további és további számos csodálatos színhelyet tervezett a befejező sorozat számára. Neki köszönhetően ismerhetjük meg Malfoy Manort és Shell Cottageot, de néhány régi díszlet is megújult, mint a Titkok Kamrája és a Mágiaügyi Minisztérium. A Félvér Herceg zeneszerzője Nicholas Hooper sem maradt a stábbal, helyette Alexandre Desplat és John Williams fogott össze a Londoni Szimfonikusokkal, de Condrad Pope is együttműködött Desplattel, hogy együtt egy izgalmas és erőteljes zenét hozzanak létre. Akik szeretik a dallamos harmóniákat, érzelmes dalokat örülni fognak az eredménynek. A halál ereklyéi a 2010-es San Diego-i Comic-Con International eseményen mutatkozott be, amit természetesen óriási felhajtás és őrület vett körül. A teszt bemutatók során a 200 perces film elnyerte a „Legtökéletesebb befejezetlen film” címét, persze csak képletesen. „Csodálatos és sötét" és "a legtökéletesebb Harry Potter film" ezekkel a jelzőkkel illeték azok a szerencsések, akik számára már nem titok, hogy mi várhat ránk a búcsú filmben. A film világpremierje november 11-én lesz Londonban a Leicester Square-en, az amerikai pedig 15-én New Yorkban.

Stáblista Rendező: David Yates Főszereplők: Daniel Radcliffe, Emma Watson, Rupert Grin Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2010. november 25.

HÁTTÉR

SCOTT PILGRIM Edgar Wright neve minden bizonnyal minden tisztességes filmrajongónak mond valamit. Legalábbis a kultuszfilmek és a zombifilmek szerelmeseinek mindenképpen, de mondjuk azoknak a szeme is felcsillanhat akik bírják az angol humort és az akciófilmeket. Wright a Haláli hullák hajnala (ostoba, ostoba magyar cím! fúj) és a Vaskabátok után egy képregényadaptációba vágta fejszéjét. Írta: Sanya08 A brit származású rendező leginkább harsány és jól talált, okosan tálalt humoráról ismert, valamint arról hogy megtalálta a paródia és a komédia közti mezsgyét és az azon való egyensúlyozást. Ez a rendező csak úgy szlalomozik a zsánerek között. Hol zombik, hol rendőrfilmek némi Agatha Christie beütéssel, csinált egy kamu-előzetest is Tarantinóéknak Don’t címen, most pedig egy képregényt dolgozott fel. Érdekes, ám mégis magától értetődő döntés volt részéről. Bryan Lee O’Malley rajzos novelláját valószínűleg kevesen ismerik nálunk, csupán a megrögzött képregényrajongók, Wright viszont látott benne annyi fantáziát hogy jól mutatna a nagy vásznon Scott Pilgrim különös életének története. 2004-ben találkozott először a figurával és már akkor

12 / FilmMagazin

elhatározta hogy filmre viszi a sztorit. „Imádtam, hogy Bryan a manga és a videojátékok látványvilágát használja arra, hogy bemutassa fiatal hőseinek érzéseit.” – nyilatkozta a rendező hogy mit is szeretett meg a történetben miután elolvasta azt. Manga és videójátékok? Igen vad kombináció de a direktort mindez egyáltalán nem tántorította el a céljától. Fogta magát és dolgozni kezdett a projekten, vagy legalábbis gondolkozni azon miként lehetne filmre vinni ezt a vadságot.

Aki a történettel nem lenne tisztában, annak röviden: Scott Pilgrim egy fiatal srác aki egy rockbandában gitározik, melynek neve Sex BobOmb. Nincsen gondja azzal hogy barátnőt szerezzen magának, azzal viszont inkább hogy hogyan pattintsa le azt. Miután összejön egy 17

éves iskoláslánnyal, megismeri élete szerelmét Ramonát. Ramona titokzatos, vonzó, Scott első látásra belészeret, és még akkor sem tágít mellőle amikor megtudja hogy van neki hét gonosz exbarátja akik mind Pilgrim életére akarnak törni. Neki pedig mindegyikkel szembe kell szállnia. Innen van a videójáték áthallás.

A PRODUKCIÓ – HOGY IS KEZDŐDÖTT? A film producere Mark Platt, akinek figyelmét a képregényre Jared LeBoff és Adam Siegel hívták fel még anno 2004-ben. „Teljesen padlót fogtam attól, mennyire vérbő és vibráló Scott Pilgrim világa, és hogy milyen ügyesen megragadja egy korszak és nemzedék leglényegét – emlékszik vissza Platt. – Olyan vi-

A VILÁG ELLEN >> MICHEAL CERA

EZÚTTAL NEM A TIPIKUS ÉRZÉKENY, CSENDES FIÚT ALAKÍTJA, HANEM EGY OLYAN SRÁCOT AKI SEGGEKET RÚG SZÉT HA KELL ÉS MELLESLEG ISTENIEN BÁNIK A GITÁRRAL. AHOGY AZ EGYIK STÁBTAG MONDTA: “EDGAR KIHOZTA BELŐLE AZ ÁLLATOT.” A FILMET NÉZVE E FELŐL SEMMI KÉTSÉG NINCSEN. AZ IFJÚ SZÍNÉSZNEK JÓ LEHETŐSÉGET BIZTOSÍT ARRA HOGY KITÖRJÖN A SKATULYÁBÓL AMELYBE MÁR KEZDETEKTŐL PRÓBÁLJÁK ŐT BELEGYÖMÖSZÖLNI. RAMONÁT ALAKÍTÓ SZÍNÉSZT A NAGYKÖZÖNSÉG PEDIG MÁR ISMERHETI A DIE HARD 4-BŐL << lágban élnek, ami képregényből, nindzsáskodásból, kungfuból, mangából meg animéből áll. De a dolgok mélyére tekintve láthatjuk, hogy rokonszenves srácok ők, akiknek érzelmi élete iránt azonnal érdeklődni kezdesz.” A két férfi, miután megnézték Edgar Wright Shaun of the Dead (Haláli hullák hajnala) című filmjét, szinte egyből meg lettek győzve arról, hogy neki kell rendeznie a Scott Pilgrim-et így elkezdték győzködni a többi fejest is, hogy a zsánerek között lazán lavírozó direktor a legmegfelelőbb választás a filmhez. Wright így nyilatkozott a képregényről: „A Spaced című tévésorozatomra emlékeztetett. Arra vágytam, hogy még tovább toljam ki a mágikus realizmus határait. Tudtam, hogy most majd teljesen őrült akciókat tudok a vászonra varázsol-

13 / FilmMagazin

ni, és teljesen elszabadulhat a fantáziám.” Nira Park producer aki egyben a Big Talk Entertainment vezetője is, negyedízben dolgozott együtt a brit rendezővel, mivel a Spaced című sorozaton is együtt dolgoztak már, úgyhogy számára nem volt új ez a munka. Annak érdekében hogy a képregényből megfelelő forgatókönyvet kovácsoljanak, csatlakozott a stábhoz egy újabb név: Michael Bacall, akivel közösen írta meg a könyvet Edgar Wright. Gyakorlatilag öt éven át dolgoztak a projekten mire végre révbe érhetett a dolog és elkezdhették a forgatást. „Az összes lehetséges módon együttműködtünk – hol az óceán két oldaláról küldözgettünk egymásnak üzeneteket, hol ugyanabban a szobában senyvedtünk, ő bal kézzel pötyögött, én meg jobbal. Sorban írtuk a jeleneteket,

aztán kicseréltük és átszerkesztettük őket. Néha mind a ketten ugyanazt a jelenetet hegesztettük, aztán összehasonlítottuk, hová jutottunk.”

– mesélte Bacall.

A SZÍNÉSZEK Természetesen nem elég ha megvan a forgatókönyvíró meg a producerek, nyilván kellenek a megfelelő színészek is a szerepekre és olybá tűnt hogy Michael Cerában emberére talált Wright. Először az Ítélet: család című sorozatban látta őt, ám ekkor még túl fiatal volt ahhoz, hogy eljátsza Scott szerepét. Míg a Superbad-ben illetve a Juno című filmekben ő volt a rendes, kedves aranyos srác, igazi felüdülés volt neki hogy végre egy másik oldaláról mutatkozhatott be a filmnézőknek.

Ezúttal nem a tipikus érzékeny,

HÁTTÉR

csendes fiút alakítja, hanem egy olyan srácot aki seggeket rúg szét ha kell és mellesleg istenien bánik a gitárral. Ahogy az egyik stábtag mondta: “Edgar kihozta belőle az állatot.” A filmet nézve e felől semmi kétség nincsen. Az ifjú színésznek jó lehetőséget biztosít arra hogy kitörjön a skatulyából amelybe már kezdetektől próbálják őt belegyömöszölni. Scott nagy szerelmét Ramonát alakító Mary Elizabeth Winstead-et a nagyközönség már ismerheti a Die Hard 4-ből de az ínyencek már láthatták őt Tarantino Halálbiztos című filmjében is.

Ramona egy különleges lány, akinek van hét gonosz expasija akik mind ki akarják nyírni Scott-ot.

Ramonának fura színes haja van és meglehetősen tartózkodó teremtés.

Scott és Ramona szinte minden jelenetében szerepelnek a filmnek, ezért végig ott voltak a forgatáson. A gonosz exek újra és újra akcióba lendülésénél már olyan érzésük volt a két főszereplőnek, mintha másmás filmet forgatnának. „Hetente új energiával töltődtünk fel – magyarázza a színésznő. – Nagyon szórakoztató volt, ahogy ezek a különleges karakterek egymás sarkára taposva berobbantak a cselekménybe.” A film többi szereplője is relatíve ismert név. Felbukkan Chris

14 / FilmMagazin

Evans is mint gonosz ex. Evans egy Lucas Lee nevű akciósztárt alakít aki mellesleg gördeszkázik is. Leeért odavannak a nők, rengeteg rajongója van és igazi keményfickó.

Evans mellett (aki mellesleg Amerika Kapitány-t fogja alakítani a közeljövőben) egy apró szerep erejéig feltűnik Thomas Jane is (tényleg nagyon apró szerep), Anna Kendrick-et is láthatjuk mint Scott testvérét (a lány akit az ifjúság az Alkonyatfilmekből ismert meg, én viszont az Egek urából) és Kieran Culkin tiszteletét teszi mint Scott homokos lakótársa. Ami pedig a filmet illető kritikákat illeti, a külföldi mozinézők igen sarkalatos véleménnyel vannak erről a produkcióról. Rengeteg negatív véleményt olvasok róla, a kritikusok azonban többnyire dicsérettel illetik.

A The Expendables című macsóopusszal nyitott együtt Amerikában, úgyhogy szinte elkerülhetetlen volt a vita hogy melyik a jobb. Egy újabb Cera-film vagy Stallone tesztoszterontól dagadó akciófilmje. Tinik a szőrösszívű férfiak ellen. Nos, ha engem kérdez valaki, mindkettő filmet egyaránt vártam. Igen, így van.

A Scott Pilgrim-ben sokan méltatják a kreatív megoldásokat, a videójáték utalásokat és még Michael Cerát is többen kiemelik Mary Elizabeth Winstead-del együtt. Ahogy én elné-

15 / FilmMagazin

zem minden esélye megvan arra, hogy majd kultklasszikus váljék belőle. Addig is Wright dolgozhat a rég tervezett Ant-Man című adaptáción, és a Baby Driver címűn melyről a rendező annyit súgott meg a közönségnek hogy egy musicalbe oltott akciókrimi lesz. Érdekesnek tűnik.

Az biztos, hogy kreativitásnak nincsen híján ez a fickó.

Stáblista Rendező: Edgar Wright Főszereplők: Michael Cera, Mary Elizabeth Winstead, Chris Evans Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2010. december 30.

INTERJÚ

VENDÉGÜNK VOLT THOMAS BLAMES A rendező nem sokkal a Babák című film sajtóvetítése után adott interjút munkatársainknak. Írta: Várszegi Viktória és Deák Gábor Négy országban forgatta Babák című filmjét. Miért pont ez a négy ország?

Egyrészt azért, mert ez a négy ország különböző viszonyt szimbolizál a technológiával szemben, mennyire élünk együtt a gépekkel, másrészt, hogy lássuk a négy különböző ország, illetve tájegység (így is megfogalmazhatjuk) specifikumát.

A film nem ad választ semmire sem, csak kérdez, folyamatosan rákényszeríti a nézőt arra, hogy véleményt alkosson. Nem ítélkezik, vagy mégis, nem bújik meg a képsorok között rejtett társadalom kritika, nem ez volt a nem is

16 / FilmMagazin

nagyon leplezett célja? Örülök, hogy felismerte, a film nem ad választ, kérdéseket vet föl, de természetesen a film mögött nincs válasz, hogy ma ez a lényeg, erről van szó, nincsenek leegyszerűsített konklúziók. Arról gondolkodjunk el, hogy amiben most élünk kicsit "megállt", kicsit halott dolog, ebben az evidenciában akarjuk folytatni a létünket, vagy vannak alternatívák. A gondolkodásra való késztetés az üzenet. Mindig meglepődök, amikor az emberek a saját egzisztenciájukat a mindennapi élethez igazítják, most nincs pénzem, de pénzt kell keressek, mert fizetem a lakbért,

azért nem lehet gyerekem, mert kicsi a kocsim, nagyobb kéne, tehát mindig van valami, amihez igazítjuk a mindennapjainkat. Erről beszélek, amikor arról beszélek, hogy amiben élünk kicsit halott. Lehet másképp is csinálni.

Talán ezért van kevés gyerek Európában. Ha jól értem, akkor pont az európai jellegű civilizációk szerintem ebből a szempontból Japán az európai civilizációhoz tartozik-, alternatívája lenne a mongol és a namíbiai modell, ők meg talán minket szeretnének utánozni. Amit nekünk kínál egy "halott" kultúra helyett, számukra kívánatos cél.

Nem. Nem. Nem akarják utánozni.

Namíbiában élnek törzsek, akik hagyományosan öltözködnek, vannak, akik a városban élnek, de vannak ezek a "hagyományos" törzsek, szintén az államot alkotják, a tagjaik Namíbiát gazdag országnak tekintik, ahol lehet munkát találni, lehet élni.

A mongol család előzően Ulánbátorban lakott, nem szerették, visszatértek a természetes közegbe. Ez egy visszaforgatott mozgalom, az emberek inkább a városba mennek, ők a városból tértek vissza. Ami biztos, hogy az amerikai minta és a japán minta gyakorlatilag az egész bolygót befolyásolja, úgymond követendő példa. Működik egy uniformizáció.

Tegnap részt vettem a filmem díszbemutatóján az Aréna kereskedelmi központban, ugyanazok a márkák, ugyanazok az üzletek, ugyanaz a zene szólt, lehetett volna Tokióban is. Ezt borzalmasnak, elviselhetetlennek tartom. Tényleg ezeket a kérdéseket feszegetem a globalizációs viszonyokat, kulturális viszo-

A rendezőről készült fotókat Várszegi Dóra készített, a film jelenetképeit köszönjük a Budapest Filmnek!

BABÁK - A FILM Thomas Balmes rendező négy kisbaba életének első évét mutatja be. A világ egymástól távoli részein járunk, Namíbia, Mongólia, Tokyo és San Francisco a helyszín, ahol nyomon követhetjük a csöppségek mindennapjait. Fejlett országok állnak szemben fejlődő országokkal. Felvetődik a kérdés – hol jobb felnevelni egy gyereket? Nyüzsgő nagyvárosban, a legnagyobb luxus közepette, babajógával és csoportterápiával, vagy a vadonban, ahol a gyerkőc porban csúszkál és a birkaitatóban fürdik? A meglepetés, hogy mind a négy gyerek hasonlóan kreatív és figyelmes, ugyanúgy fejlődik és tanul, a család anyagi helyzetétől és a társadalmi háttértől függetlenül.

17 / FilmMagazin

nyokat. Nem feltétlenül a filmben bemutatott mintákat kell követni, például az Egyesült Államokban is élnek más típusú emberek, egyre kevesebb tárgyat használnak, rájöttek nincs szükség mindenre, legfeljebb öt-hat tárgy található a lakásban, a visszafelé növekedés hívei.

Lecsökkentik a vagyontárgyaikat (persze a Babákban nem ilyen család volt bemutatva). A gondolat az volt, hogy az amerikai és a japán kisgyerek ellentéteként két olyan gyermeket mutassunk be, akik nem ilyen körülmények között élnek.

Megfosztva modern eszközöktől is lehet élni, fel lehet nőni. Elfoglalják magukat, nagyon hamar önállóvá válnak, érdekesnek találnak például egy legyet, egy hangyát. Azt a kérdést vetem fel, hogy mik a mi fogalmaink a boldogságról, az e a boldogság, hogy mindenünk meglegyen, vagy van e másfajta út is?

Nagyon sokszor a használati tárgyak akadályt jelentenek a személyes kommunikációban, elveszítjük a személyes kapcsolatot a gyermekeinkkel, az emberekkel, mert helyettesítjük egy tárggyal - mobiltelefonnal, internettel.

Jól láttam a filmben, hogy a japán gyereknek ringatója van? A tárgyakról jutott eszembe.

Igen, ez ott nagyon divatos.

A japán baba elég sokkoló volt, sokat volt egyedül.

Annyira nincs egyedül, ének órái, tánc órái vannak, jellemzőbb a kommunikáció hiánya, ez sokkal roszszabb, mint a magány.

Látszik, csapkodja magát, hisztizik. És sok a zaj körülötte.

A szereplők érdekelnének. Hogy érte el, hogy természetesen viselkednek, illetve hogy fogadták magukat a filmben, mit szóltak más kultúrák gyereknevelési szokásaihoz?

Mindenki nagyon sokat nevetett.

Fontos volt, hogy a film igazi vígjáték legyen. A mongolok igazán büszkék voltak, hogy a fiuk képe hogyan ábrázolja Mongóliát, hogy ez az igazi Mongólia. A kisfiú mondta - ez a film nagyon szép, a szélről, a napról szól és arról hogyan verekedtem a testvéremmel. A namíbiai családot sokkolták a japán kislány körülményei, milyen szűken él, nincs tere, megdöbbentő volt számukra. A japá-

INTERJÚ nok az afrikai higiéniai körülményeken borultak ki. Az amerikai család a térrel kapcsolatban csodálkozott, milyen jó, hogy ilyen tágas helyen élnek, de azt nem vették észre, hogy állandóan túlstimulálják a gyereket, lekötik a figyelmét, nem hagyják békén, ilyen tükör náluk nem működött. Amikor megnézték a filmet elmondták Mongóliára és Namíbiára utalva, hogy lehetne egy nagyobb kertjük.

Melyik család volt a legnyitottabb és a leg zárkózottabb egyrészt a forgatással, másrészt a másik három kultúrával kapcsolatban?

A nyitottság szempontjából az afrikai és a mongol család, ez összefügghet a hatalmas térrel, mert itt sokkal kényelmesebb volt a forgatás. Más kultúrák tekintetében az amerikai család volt a legnyitottabb, felvetődött bennük, hogy ide el kéne menni, meg kéne nézni. Legzárkózottabb a japán család volt, ők szeretnek a saját környezetükben megmaradni.

Milyen szempontjai voltak a szereplők kiválasztásánál, voltak akik nem vállalták? Milyen volt a kapcsolata a családokkal?

Mind a négy családdal nagyon jó volt a kapcsolat, annak ellenére, hogy nem voltam állandóan jelen, de befogadtak. A kiválasztás szempontja volt, hogy mind anyagi, mind lelki szinten kiegyensúlyozottnak kellett lenni. Volt egy ötödik család, eredetileg öt gyerekkel akartam a filmet elkészíteni, de ez sok lett volna, ahol éreztem, hogy a pár pszichésen nem nőttek fel a neveléshez és rögtön leállítottam a felvételeket.

A lényeg az volt, hogy mind a négy országból hasonló szintű családok szerepeljenek, tehát jólétben éljenek, az adott körülmények között a gyerekeiknek mindent megadjanak, szeretik őket, egymást is szeretik, így az adott ország specifitásait mutathattam meg.

Melyik volt az ötödik ország?

Panama.

Tervezi, hogy nyomon követi a gyerekek sorsát?

Talán. Még nem tudom.

Közel egy időben születtek a gyerekek, hogy oldották meg ezt a gigászi feladatot, hogy minden fontos mozzanatnál jelen lehessenek, hogyan érték el, hogy a szereplők annyira természetesen vi-

18 / FilmMagazin

A RENDEZŐ NÉVJEGYE Filmes diplomáját az Institut Supérieur d’Études Cinématographiques-on szerezte.

1992: Megalapította cégét, a TBC Productions-t.

2002: Megalapította a Margot Films-t.

Számos televíziós csatornának dolgozott: Canal+, BBC, SVT és SBS, és számos díjat nyert Berlinben, Jeruzsálemben, Nyonban, Prágában és San Franciscóban. Három gyerek édesapja.

Eddigi filmjei: Bosnia Hotel (1996), Maharajah Burger (1997) The Gospel According to the Papuans (1999), Waiting for Jesus (2000), Ledernier Des Papous (2001), Kímélő üzemmód (2004), Damages (2005), Babák - Az első év (2010)

selkednek, mintha a stáb ott sem lenne?

Volt segítségem. Mongóliában és Namíbiában asszisztenseim voltak.

Helyiek?

Nem. Az amerikai családban az apuka szintén a filmszakmában dolgozik, ő rengeteg képet felvett, a japán férfi is tudott segíteni. maga a forgatás nagyjából négyszáz óra volt, az összes jelenet nyolcvan százalékát én vettem fel, a namíbiai jelenetet szinte egyedül forgattam.

Két hetes, tizenöt napos időszakokra utaztam oda. Ilyenkor egy csomó képet felvettem és csak egy képpel tértem vissza. A lényeg az volt, hogy ne sok kis képet rakjunk a filmbe, hanem egyet aminek a történése

elnyújtható. A gyerekek születésétől fogva jelen volt a kamera, nekik természetes volt a jelenlétünk.

Csupán véletlen, hogy Namíbiából volt a legtöbb kép, nézőként az afrikai család állt legközelebb a szívemhez, önnek is, ez fejeződött ki?

Tényleg többet forgattam ott, a hely miatt. Az amerikai és a japán család két órákat engedett forgatni, mondván a picinek pihenni kell.

Nem tudom hány helyen vetítik, vetítették a filmet. A közönséggel kapcsolatban meg tudott fogalmazni magának olyan tapasztalatokat, mint a gyerekekkel kapcsolatban, ahogy ezt az egész filmet leforgatta?

Tíz országban mutatták be a filmet és még ötvenben fogják a jövőben bemutatni. Az Egyesült Államokban több, mint ötszáz mozi tűzte műsorra és kétmillió fő felett látták. Az államok elég befelé forduló, ez azt jelenti, hogy külföldre nem nagyon utaznak, az egyik elnökük el is mondta, hogy ez a nép nem egy utazós nép, ezzel egy időben a leg materialistább, a legtöbb tárgyuk van. Itt lehetett nagyon érezni a felismerést, hogy másképp is lehet, mások hogy csinálják. Feloldotta bennük ezt berögzültséget, még jobban, mint Franciaországban, mert a franciák kevésbé materialisták ez ügyben.

Sajnos a következő ötszáz kérdést, bár szeretnénk, nem mi tesszük fel, lejárt az időnk. Köszönjük.

Az interjút köszönjük a www.

Babasmamas.hu weboldalnak!

PORTRÉ

Írta: Spike

DAVID FINCHER PO „Megnéztem a Butch Cassidy és a Sundance kölyök c. film készítéséről szóló dokumentumfilmet.

Olyan volt, mint egy béna sajtóanyag, de maga a rendező, George Roy Hill beszélt alatta. Ez volt az első pillanat, amikor rájöttem, hogy a filmek nem csak maguktól történnek.”-David Fincher Az Oscar-,Golden Globe- és BAFTA-díjra jelölt David Fincher, egyértelműen korunk egyik legnagyobb hatású és kvalitású rendezőfenoménja. Karrierje során meganynyi műfajban kamatoztatta a filmké-

20 / FilmMagazin

szítés iránti szenvedélyét és kiemelkedő tehetségét, megreformálva ezzel a hollywoodi filmgyártást, irányt mutatva generációknak, örökzöld, instant klasszikus műveivel. A sajátos perspektívájú direktor csak rá jellemző eszközökkel és védjegyekkel örökre beírta magát a legnagyobbak közé, nyolc nagy játékfilmje(az Alien 3-tól a Közösségi hálóig bezárandóan) átlagban 70% fölötti kritikai elismeréssel büszkélkedhet, míg ezen alkotások összbevétele közel 1.5 milliárd dollárt termelt világszerte. Azonban a sikerért

keményen meg kellett dolgoznia, de az önmagába vetett hit, kitartás és alázat megérlelte gyümölcsét, amelynek végtermékét mindig öröm fogyasztani!

KORAI ÉVEK David Leo Fincher, amerikai rendező, író, színész, producer és videoklip-készítő 1962. augusztus 28-án született Kolorádó államban, Denver városában. Édesanyja, Claire, mentális egészségügyi nővérként és drogfüggőség-programokban dolgozott, míg édesapja, Howard Fincher

RTRÉ a patinás és világhírű, amerikai Life magazin irodai főnökeként, Jack Fincher álnév alatt tevékenykedett.

Két éves korában a család Kaliforniába, San Anselmo városába költözött. Fincher tinédzseréveit Oregon államban, Ashland városában töltötte, ahol az Ashlandi Középiskolában diplomázott le. Gyerekkorában nagy hatással volt rá a Paul Newman és Robert Redford-féle Butch Cassidy és a Sundance kölyök című western. Amikor sikerült megnéznie a filmről készül werket, beleszeretett a rendezésbe, így nyolc éves korában

21 / FilmMagazin

már egy 8mm-es kamerával próbálgatta a filmezést. Ezt követően kimaradt a filmiskolából, és álláskeresés közben olyan munkákat vállalt, amelyben a kamerakezelés iránti kvalitását kamatoztathatta, így munkát vállalt az amerikai rendező és animátor, a John Korty nevével fémjelzett Korty Films nevű cégnél.

1980-ban, a George Lucas által alapított Industrial Light & Magic (ILM), Oscar-díj nyertes vizuális effektusokért felelős cég is szerződtette, ahol olyan alkotások elkészítésében vett részt, mint a Végtelen történet, a Csillagok háborúja VI: A jedi visszatér és az Indiana Jones és a Végzet Temploma. 1984-ben otthagyta az ILM-et, hogy egy reklámfilmet készítsen az Amerikai Rákellenes Társaságnak, amelyben egy magzat egy cigarettát szív el, amely nagy botrányt kavart. Korai alkotásai sötét tónusú, expresszív, és morbid jellegű stílusukról váltak ismertté és jellegzetessé. Munkája miatt, Fincher hamar a Los Angelesi producerek figyelmének origójába került, akiknek köszönhetően 1985-ben egy teljesen saját maga által készített dokumentumfilmet rendezhetett The Beat of the Live Drum címmel, amely Rick Springfield, ausztrál zenész, színész, énekes és dalszövegíró pályafutását mutatta be. Ezt követően olyan patinás márkáknak rendezett zenés klippeket és promóciós videókat, mint a Revlon, a Converse, a Nike, a Pepsi, a Sony és a Levi’s.

Hogy rendezői vénáját még inkább kidomborítsa, az 1983-ban alapított Propaganda Films nevű filmprodukciós cég berkeiben kezdett zenei videókat és reklámokat rendezni. A stúdiónál sok olyan rendező dolgozott, akik később híres nagyfilmesekké váltak, ilyen volt Meirt Avis, David Kellog, Michael Bay, Antoine Fuqua, Neil LaBute, Spike Jonze, Mark Romanek, Michael Goundry, Paul Rachman, Zack Snyder, Gore Verbinski, és Alex Proxas. Fincher nagy költségvetésű videókat készített, többek között olyan előadóknak, mint Madonna, Billy Idol, Paula Abdul, Aerosmith, The Rolling Stones, Nine Inch Nails, A Perfect Circle, Jody Watley, Rick Springfield, Steve Winwood, Neneh Cherry, The Motels, Michael Jackson, The Wallflowers, Wire Train, és

a The Outfield. Videóinak nagy része belső terekben, általában kopottas falú szobákban játszódik, nem ritka a futurista klausztrofób környezet, amely színvilágában, álomszerűségében sok szempontból előrevetíti későbbi filmjeinek miliőjét.

Expresszív játékainak legjobb példája az 1990-ben készített George Michael Freedom című klipje.

ALIEN 3: A VÉGSŐ MEGOLDÁS: HALÁL Fincher rendezői bemutatkozása az Alien harmadik része volt a kilencvenes évek elején, mely akkoriban a legnagyobb költségvetésű elsőfilmes rendezésnek számított. Azonban a forgatás nem volt túl kellemes élmény Fincher-nek, mivel gyakori nézeteltérései voltak a gyártó cég, a 20th Century Fox embereivel, akik például befejezett forgatókönyv nélkül építettek forgatási helyszíneket és hozzáállásukkal egyébként is kész rémálommá változtatták a produkciót. A film később Oscar jelölést kapott ugyan a különleges effektusokért, de a kritikusok és a közönség sem fogadták túl jól a filmet. A depressziós és kiábrándult Fincher csalódottan tért vissza a reklámok és videóklipek világába, ahol aztán 1994-ben Grammy díjat nyert a Rolling Stones „Love Is Strong” című klipjével.

HETEDIK A siker végül Andrew Kevin Walker forgatókönyvével kopogtatott Fincher ajtaján 1995-ben. A sötét és nyomasztó hangulatú film két nyomozó (Brad Pitt és Morgan Freeman) történetét meséli el, akik egy az áldozatait a hét főbűn alapján kiválasztó - sorozatgyilkost üldöznek. A Hetedik Amerikában több mint 100 milliót hozott, és Finchert egy csapásra keresett filmrendezővé tette. Jellemző egyébként, hogy a New Line Cinema akkori elnöke, Michael DeLuca eredetileg nem is engedte volna leforgatni a film hírhedt zárójelenetét. Végül Fincher győzte meg, hogy a kérdéses rész kulcsfontosságú eleme a történetnek, és a nézők még évekkel később is emlékezni fognak a filmre az ominózus ending miatt.

JÁTSZ/MA Fincher következő projektje a Játsz/-

PORTRÉ ma volt, mely ugyanolyan nyomasztó, kilátástalan és sötét hangulattal rendelkezik, mint elődje a Hetedik. A thriller egy gazdag san francisco-i üzletemberről (Michael Douglas) szól, aki váratlan ajándékot kap öcscsétől (Sean Penn), melyben egy szerepjáték főszereplője lesz. A játék azonban hamarosan életveszélyessé válik.

HARCOSOK KLUBJA A fogyasztói társadalmat keményen bíráló, nagy botrányt kavaró Harcosok klubja Chuck Palahniuk azonos című regényének filmes adaptációja néhány férfiról, akik azzal dobták fel unalmas életüket, hogy alkalmanként szórakozásból összeverték egymást. Az Edward Norton, Helena Bonham Carter és Brad Pitt főszereplésével készült mozi 1999-ben az egyik legfelkapottabb film volt, bár kezdetben nem teljesített valami jól a mozipénztárakban. A közönség és a kritikusok azonban hamar ráharaptak, és számos toplistán szerepelt, illetve már évek óta a Hetedikkel együtt az IMDB 250 legjobb filmje között van.

PÁNIKSZOBA A Harcosok klubját három évvel később a Pánikszoba követte. A film számos innovatív kameraeffektet használt, és jegybevétel szempontjából is jól teljesített, bár a kritikusok már nem kedvelték annyira, mint az előző filmeket. Fincher-i mértékkel nézve a történet roppant egyszerű:

az egyedülálló anya (Jodie Foster) lányával együtt új házuk betörésbiztos szobájába menekül az értékeket kereső bűnözők (Forest Whitaker, Dwight Yoakam és Jared Leto) elől.

ZÓDIÁKUS A Zodiákus Robert Graysmith könyvén alapul, és a címben szereplő sorozatgyilkos utáni hajtóvadászatot mutatja be. A thriller főszereplői Jake Gyllenhaal, Mark Ruffalo, Robert Downey Jr., Anthony Edwards és Brian Cox. Fincher a filmben a gyilkos helyett inkább üldözőire - a két nyomozóra és a két újságíróra koncentrál, és a történetet a klasszikus krimik stílusában tálalja.

BENJAMIN BUTTON KÜLÖNÖS ÉLETE A fantasy műfajába sorolható film F. Scott Fitzgerald 1921-ben írt, azonos című novellájának adaptációja, és a direktor pályájának kétségtelenül legfényesebb glóriával ragyogó állomása. A filmben Fincher és Pitt már harmadszorra dolgoztak együtt, de csatlakozott hozzájuk a gyönyörű és igen tehetséges, Oscar-,Golden Globe-és BAFTA-díjas Cate Blanchett is. A forgatás 2006. novemberében kezdődött New Orleans-ben. A film végül 13 Oscar-jelölést kapott, köztük Finchert a Legjobb rendező, Pittet pedig a Legjobb férfi főszereplő díjára jelölték, ám sem ők, sem maga a film nem nyert, csupán három kategóriában vitte el az aranyszobrot (Legjobb smink, Leg-

jobb vizuális effektus valamint a Legjobb művészeti rendezés). Ennek ellenére a film meglehetősen sikeresnek mondható, hiszen a 150 milliós büdzséből fogant alkotás több, mint 303 millió dolláros bevételt hozott.

A KÖZÖSSÉGI HÁLÓ 2010-ben Fincher megrendezte eddigi legnagyobb kritikai sikert aratott filmjét, a Közösségi hálót, azaz a Facebookot, amelyet a mindössze 26 éves volt Harvard Egyetemi diák, Mark Elliot „Zuck” Zuckerberg három társával együtt alapított meg 2004ben, ezzel megteremtve egy több, mint 500 millió főt magába foglaló internetes kommunát, amelynek népszerűségét azóta sem sikerült senkinek sem túlszárnyalnia. Aaron Sorkin, Az elnök emberei és A színfalak mögött forgatókönyvírója készítette a scriptet, Ben Mezrich, 2009-ben írt The Accidental Billionaires: The Founding of Facebook, A Tale of Sex, Money, Genius, and Betrayal című dokumentumregénye alapján. A film az egyetemistából milliárdossá váló alapítóról szól, és bemutatja a sikertörténet árnyoldalait is. A produkcióban megannyi fiatal tehetség tűnik fel: többek között Jesse Eisenberg, Justin Timberlake, és Andrew Garfield.

2009 októberében kezdődtek meg a film előkészületei a Columbia Pictures égisze alatt. A mindössze 50 millió dollárból készült alkotás végül Október 1-én debütált Amerikában, és elsöprő kritikai sikert aratott: A Rotten Tomatoes 97%-ra taksálta Certified Fresh-logoval ellátva, az IMDB 8.4 csillagra értékelte, míg a Metacritic, 42 oldal összesítése alapján 95 ponttal honorálta! A Kevin Spacey, Scott Rudin valamint Mihael DeLuca kiemelt nevű producerek által elkészített produktum máris a háromszorosát hozta vissza a gyártás költségeinek, és az év vége egyértelműen legsikeresebb alkotásává avanzsálódott, Fincher pedig bebizonyította, hogy nem létezik számára olyan műfaj, amelyen belül ne tudna innovatívat alkotni!

THE GIRL WITH THE DRAGON TATTOO Talán a Kill Bill-párhuzamok (boszszúálló női karakter, feminista ikon) miatt röppent fel tavaly a pletyka,

22 / FilmMagazin

Eddigi rendezései képekben

.

A végső megoldás: Halál - 1992

Hetedik - 1995

Harcosok klubja - 1999

Játsz/ma - 1997

A Zodiákus - 2007

A közösségi háló - 2010

23 / FilmMagazin

Pánikszoba - 2002

Benjamin Button különös élete - 2008

hogy Quentin Tarantino filmesítené meg angolul a regényciklus kezdő darabját. Időközben viszont kiderült, hogy egy másik relatíve fiatal rendezőlegenda, David Fincher kezébe került az alapanyag, ami a Hetedik és a Zodiákus fényében meggyőzőbb választásnak is tűnik. Fincher nemrégiben erősítette meg, hogy a Facebook születését boncolgató The Social Network című filmje után azonnal a Tetovált lány „amerikaiasított” változatába kezd, az Oscardíjas Steve Zaillian (Shindler listája1993) már dolgozik a forgatókönyvön és a forgatás ősszel indulhat. Az érdem tehát az övé, hogy megren-

PORTRÉ dezhesse az igen sikeres 2009-es svéd film amerikai reamejét, amely Karl Stieg-Erland Larsson világhírű bestsellerének regényadaptációja, a Millenium Trilógia első darabja(a Tetovált lány, a Lány, aki a tűzzel játszik, a Lány, aki darázsfészekbe nyúlt-A kártyavár összedől), amelyből több, mint 40 országban 27 millió példány talált gazdára! Az Empire magazin szerint Salander "Clarice Starling (Jodie Foster A bárányok hallgatnak-ban) óta a legjobb női krimi-szerep", amiért minden 30 alatti hollywoodi színésznő megveszne. Fincher állítólag ismeretlent szeretne felfedezni, bár a leggyakrabban az idén Oscar-jelölésig (Egy lányról) is jutott Carey Mulligan nevét hallani a legtöbbet a remake-kel kapcsolatban, aki megerősítette, hogy nagy álma Lisbeth Salander megformálása, de nem tud róla, hogy megkeresték volna hivatalos ajánlattal. A főszerepet végül az igen fiatal, Patricia Rooney Mara kapta meg, akit láthattunk már az idei esztendőben az új Freddymoziban, valamint a Közösségi hálóban is. A Guardian értesülései szerint George Clooney, Johnny Depp és Brad Pitt is érdeklődik a férfi főszerep iránt. Közülük a Fincher-múlt miatt nyilván Pitt tűnik a leglogikusabb választásnak, sőt, őt még Tarantinóval együtt, társproducerként is hírbe hozták, azonban nagy meglepetésre Daniel „James Bond”Craig fogja alakítani, aki eddig mindhárom részt szignózta, a történetben pedig egy kegyvesztett pénzügyi szakembert, Mikael Blomkvist alakítja majd, aki kapcsolatba lép Svédország egyik legbefolyásosabb családjának egy tagjával. Partnereik a vásznon a Golden Glob-díjra jelölt Robin Wright Penn(Forrest Gump-1994), Stellan Skarskard, valamint az Oscar-jelölt színészlegenda, Christopher Plummer (Az utolsó állomás2009). A film debütálását 2011. december 21-ére datálják, és ha sikeres lesz, akkor Fincher és Zaillian elkészíti a további két részt is.

JÖVŐBELI FILMPROJEKTEK The Killer: 2007. november 7-én a Variety magazinban megjelent egy cikk, miszerint a Paramount Pictures leszerződtette Finchert a film rendezésére, ami Alexis Nolan által készí-

24 / FilmMagazin

tett francia képregény adaptációja lenne. A forgatókönyvet Alessandro Camon írja, a történet pedig egy profi bérgyilkosról szól, aki összetűzésbe keveredik egy rendőrtiszttel.

A bérgyilkos szerepét a híresztelések szerint Fincher régi barátja Brad Pitt fogja alakítani, amit az a tény is megerősít, miszerint a Paramount mellett a Plan B Entertainment nevű, 2006-ban Brad Pitt, Jennifer Aniston és Brad Grey által alapított filmprodukciós cég is támogat majd.

The Reincarnation of Peter Proud: 2009. november 9-én egy közlemény látott napvilágot, melyben Andrew Kevin Walker és Fincher

újra egy csapatot alkotnak majd, hogy elkészítsék az 1975-ben debütált misztikus horror, a The Reincarnation of Peter Proud reamekjét, amely egy 1973-ban megjelent regényen alapszik. A történet egy egyetemi tanárról szól, akit szörnyű rémálmok gyötörnek, melyekben egy nő belefojtja őt egy tó vizébe. A férfi elkezdi keresni az álmában látott helyszínt, és ahogy nyomoz, rájön, hogy az álma egy megtörtént szörnyűségről szól, ami talán előző életében eshetett meg vele. Ez lesz az ötödik alkalom, hogy együtt dolgoznak; 1995-ben Walker írta a Hetedik forgatókönyv-

>> 2009. ét, átdolgozta a Játsz/ma és a Harcosok Klubja scriptjét, valamint egy cameo szerep erejéig feltűnt a Pánikszobában is.

Chef: 2008 novemberében a Production Weekley bejelentette, hogy a Sony felvásárolta a jogokat egy szex-komédiához, amelyet Fincher rendez a Paramount Pictures égisze alatt, a főszerepet pedig Keanu Reeves játssza majd. "Olyan, mint egy nőtlen szex komédia, ha ez jelent valamit. Ez tényleg egy kreatív folyamat. Valóban egy aromás művészeti forma, mint az ételkészítés.

Szeretem ezt a gondolatot. És főleg szeretem Keanu világ iránti szenvedélyét."-nyilatkozta Fincher az MTVnek. A forgatókönyv írója az angol Steven Knight lesz, aki évekig dolgozott a projekten, és aki többek között a 2007-es Keleti ígéretek, és a 2010-es Viharsziget scriptjét is jegyzi. A film jelenleg előkészítési fázisban van.

Ness: Fincher-t leszerződtették egy produkcióra, ami a Marc Andreyko és Brian Michael Brandis által készített limitált kiadású krimiképregény, a Torso filmadaptációja lenne. A film az amerikai szesztilalmi ügynök, a nagy nyomozó, Eliot Ness egy ügyét követné nyomon, méghozzá a '30as évek egyik leghírhedtebb bűntényét: az úgynevezett Torzós gyilkosságot. A főszerepet a híresztelések szerint Jake Gyllenhaal fogja alakítani, akivel Fincher korábban a Zodiákusban dolgozott együtt. 2008. szeptember 5-én azonban egy internetes honlap, a Firstshowing.net kiszivárogtatta, hogy Matt Damon játssza végül Eliot Ness-t a Ness című filmben, aki már alá is írt a szerepre, valamint azt, hogy a producerek éppen a forgatási helyszíneket keresik Ohio-ban, Clevlend államban.

The Goon: 2008. július 2-án bejelentették, hogy az Eric Powell által készített képregény a The Goon filmváltozatára Finchert szerződtették le; a Dark Horse Entertainment az Universal Pictures-el karöltve kikötötték, hogy a filmnek animációs stílusban kell elkészülnie.

Heavy Metal: A Variety magazin kiszivárogtatta, hogy a Paramount Pictures még egy animációs film elkészítésére szerződtette le Finchert. A Heavy Metal eredetileg egy francia dark fantasy-science fiction,

25 / FilmMagazin

NOVEMBER 9-ÉN EGY KÖZLEMÉNY LÁTOTT NAPVILÁGOT, MELYBEN ANDREW KEVIN W ALKER ÉS FINCHER ÚJRA EGY CSAPATOT ALKOTNAK MAJD, HOGY ELKÉSZÍTSÉK AZ 1975-BEN DEBÜTÁLT MISZTIKUS HORROR, A THE REINCARNATION OF PETER PROUD REAMEKJÉT, AMELY EGY 1973-BAN MEGJELENT REGÉNYEN ALAPSZIK. A TÖRTÉNET EGY EGYETEMI TANÁRRÓL SZÓL, AKIT SZÖRNYŰ RÉMÁLMOK GYÖTÖRNEK, MELYEKBEN EGY NŐ BELEFOJTJA ŐT EGY TÓ VIZÉBE. << fiction, valamint erotikus tartalmú képregény, amelyet 1974-ben Jean Giraud és Philippe Druillett francia művészek alkottak meg, és Leonard Mogel, a National Lampoon című francia humorlappban jelentetett meg, Métal Hurlant néven. Később az amerikaiak is átvették Heavy Metal néven. Fincher a film nyolc vagy kilenc része közül az egyiket fogja rendezni, miközben segíti a munkáját Tim Miller animátor, valamint Kevin Eastman képregény-művész és terjesztő is, akinek eghíresebb alkotása a Tini Nindzsa Teknőcök című képregény-széria, valamint a Heavy Metal terjesztője és szerkesztője is egyben. A film tartalmát tekintve felnőtt besorolást kapott, és 2008. július 14-én a Paramount megszakította a film munkálatait. A film sokáig a stúdió fiókjában pihent, míg végül a nagy rivális, a Columbia Pictures karolta fel a projektet, majd 2008ban több rendező, köztük James Cameron, Zack Snyder, Gore Verbinski és Guillermo del Toro is kifejtette, hogy szeretne egy-egy szegmenset készíteni a filmhez.

Black Hole: 2008. február 20-án a Variety magazin bejelentette, miszerint Charles Burns amerikai művész képregényéből a 12 részes, limitált kiadású Black Hole-ból Fincher fog filmet rendezni. A produkciót a Paramount Pictures finanszírozza, a történet pedig szexuális aktivitású fiatalokról szól, akik a 70-es években egy „Bug-ot”, egy fiktív, gyógyíthatatlan STD-t terjesztenek, amely megnőtt szexuális-aktivitást idéz elő, testi fogyatékosság keretében. A filmhez csatlakozik még Roger Avary Oscar-díjas forgatókönyvíró (Ponyvaregény-1994), valamint Neil Gaiman, Hugo,-Nebula-és Bram Stoker-díjas angol sci-fi-és fantasy szerző is.

20,000 Leagues Under the Sea: Több mint egy éve hallani a híres francia író, Jules Verne 1869-ben megjelent klasszikus sci-fi novellájának, a Nemo kapitány és a víz alatti város (20,000 Leagues Under the Sea-Húszezer mérföld a tenger alatt) azonos című filmes adaptációjáról. A Disney a produkciót első körben McG-re (Terminator – Megváltás) bízta, később gyors utat adott neki, valamint 150 milliós költségvetést rendelt hozzá, majd amikor Dick Cook elnököt kirúgták a stúdiótól, lefújták az egész projektet.

A történet azonban úgy tűnik, nem ér itt véget, a legújabb fejlemény az, hogy a stúdió David Fincher rendezővel és Scott Burns forgatókönyvíróval (Bourne Ultimátum) kezdeményezett tárgyalásokat, akik minden bizonnyal tiszta lapokról állhatnak neki újra a klasszikus feldolgozásának. A project akkor került ismét képbe, amikor Fincher kinyilvánította az óhaját a Walt Disney Picturesnek, miszerint szeretne valami nagy blockbusteren dolgozni, de nem valami újabb, korhatáros, sötét hangulatú filmen, ahogy eddig tette.

A tartalom egyelőre titkos, Fincher azonban egy leírásban a Star Warshoz hasonlónak titulálta a filmet, tehát valószínűleg valami gigantikus vizuális orgiát tervez. Rendezvous with Rama: Fincher éveken keresztül dolgozott együtt az Oscar-díjas Morgan Freemannal(Millió dolláros bébi-2004), Sir Arthur Charles Clarke, angol sci-fi szerző 1972-ben megjelent művének adaptációján, a Randevú a Rámán. 2008-ban azonban a rendező bejelentette, hogy a színész egészségi állapota miatt nem hajlandó tovább folytatni a munkálatokat, de 2010-ben Freeman és Fincher újra beszéltek a projekt esetleges elkészüléséről.

EHAVI PREMIEREK NOVEMBER 4.

Gru

Terhes társaság

Egy komoly ember

NOVEMBER 11.

Már megint te

A közösségi háló

A lány, aki a tűzzel játszik

Ünnepek után

Szerelmi bűnök

A Föld szeretője

Bérgyilkosék

NOVEMBER 18.

Antikrisztus

26 / FilmMagazin

Nömadak TX

Ördög

Száguldó bomba

Vágyakozás napjai

Jackass 3D

NOVEMBER 25.

A fa

Érzéki csalódás Harry Potter és a Halál Ereklyéi 1. rész Machete

Poézis - Mégis szép az élet

27 / FilmMagazin

Szerelmes lettem

KRITIKA

TERHES TÁRSASÁG Hű de kínos, hű de kínos, hű de kínos, hű de kínos, ááááááá… Írta: A Kovács házaspár ....hogy kedvenc ifjúkori VogaTurnovszky slágeremet idézzem. No de indítsuk a kritika ívét valamivel távolabbról. A filmvígjáték műfaj darabjai családi szempontból eddig négy csoportra voltak oszthatók.

(Illetve külön kategóriát képez a Fajansz Brádörz, az ő méltatásukra most hadd ne keressek megfelelő szavakat) Az első csoportba tartoztak azok a filmek, melyeken a férjem hanyatt fekve, kis praclijaival az égre kapálódzva röhögött, miközben én üveges tekintettel bámultam részint a műalkotást, részint őt, majd elővettem a házassági anyakönyvi kivonatot, hogy megnézzem az apró betűs részt. Ilyen férfias, fingósmogyorózós poénokra épülő borzadály például a Ne szórakozz Zohannal (Szerintem nyugodtan ide sorolhatjuk a Wayans Bros néhány alkotását is, pl. a Hororra akadva sorozatot). (Na EZT sose gondoltam volna... Hogy az én hites uram, meg a Horrorra akadva... Hát piha.) A második csoportba tartoznak azok a filmek, melyeken én hanyatt fekve, kis praclijaimmal, miközben férjem üveges tekintettel (Ide tartoznak azok a mérsékelt sikerű alkotások, amikben valami középkorú sármőr, pl. Jean Rano vagy Harrison Ford régebben Belmondo - próbál vicces lenni) (Megyek, átnézem még egyszer azt az apró betűs részt. Hátha van benne valami házastársunk kikapcsolásáról.). A mi családunkban ebbe a kategóriába tartozik a Marhakonzerv akció. Aztán vannak olyan fingós-mogyorózósok is, amiket két-három korsó sörrel simán be tudok venni, mint például a Tökalsó vagy az Üldözési mánia. És végül

ott vannak közös nagy kedvenceink, pl. a Shop Stop, vagy a Jöttünk, láttunk, visszamennénk. Ebbe a megbízható rendszertanba azonban a Terhes társaság sehogy sem illik bele: ez volt az első olyan vígjáték, amin gyakorlatilag halálra untuk magunkat. (Pedig Robert Downey Juniorból külön készültünk a Vasember 2 megtekintésével, úgy látszik lassan ő is beleesik a középkorú sármőr kategóriába. ) (A jegyzőkönyv kedvéért: Kovács egy undok alak. A Vasember 2 meg tényleg nem volt jó film, de ebbe most ne menjünk bele.)

Peter Highman (Robert Downey Jr.), a kissé karótnyelt építész rohanna haza Los Angelesbe, hogy ott lehessen, mikor megszületik első gyermeke (Itt meg kell említsük a megdöbbentő hasonlatosságot Hugh Jackman-nel. Mindenkinek megvan a reklám, ahol a jobb sorsra érdemes rozsomák öltönyben táncikál egy üveg ice tea hatására? Na, Robert Downey pont úgy néz ki, és kb. ugyanolyan természetességgel mozog ebben a filmben, mint Hugh Jackman a táncparkettnek kinevezett hotel lobbyban). Sajnos a vak véletlen az útjába sodor egy félhülye feltörekvő színészt (Zach Galifianakis), aki puszta jóindulatból kiejti a száján a „terrorista” kulcsszót az épp induló repülőn. Az ítélet gyors és kegyetlen: a két férfi többé az Egyesült Államok repülőtereinek a közelébe sem mehet, nekivágnak hát az országnak, földön, vízen, levegőben és a sínek között (Szolgálati közlemény: Ne nézzük ennyire hülyének az amerikai rendőröket.

Ha terroristagyanús egyedek va-

KRITIKA

Gibson terhes társaság Nem nyugszanak a Másnaposok 2. körüli viharos hullámok. Az elmúlt hetekben többször felröppent majd cáfolatára lelt az a hír, hogy a kultvígjáték meglepetés sztárja Mel Gibson lesz, aki abban a megtiszteltetésben részesül, hogy egy bangkoki tetoválóművészt alakíthat. Todd Phillips rendező, aki a Másnaposok 500 millió dolláros bevétele és új komédiája, a Robert Downey Jr. és Zach Galifianikis főszereplésével a mozikba kerülő Terhes társaság várható sikerének köszönhetően bármilyen hírességet megkaphat a filmjébe, most úgy döntött, tisztázza a helyzetet. Bár Phillips igyekezett nagyon szolidáris lenni a sztárral, úgy tűnik, a szereplők és a stáb tagjai közül annyian tiltakoztak a jelenléte ellen, hogy végül, a békesség kedvéért a rendező megszabadult tőle – és Liam Neeson-nal helyettesítette. – Nem szenzációhajhászásból hívtam Mel Gibson-t a filmbe – jelentette ki a rendező –, és ő nem saját magát játszotta volna. Nem olyan lett volna a feladata, mint Mike Tyson-nak az első részben, inkább olyan, mint Juliette Lewis-nak a Terhes társaság-ban: egy szuperjó színész kap öt percet, hogy egy jelenetet emlékezetessé tegyen. Juliett Lewis elképesztő jó mint kismama/drogdealer, és ha összejön, Gibson is aratott volna. Kár, hogy kimarad. gyunk, nem fognak szélnek ereszteni papírok nélkül isten hírével, hogy vágjunk neki Amerikának. A Kalandférgek 2 című elborult alkotásban kb. ugyanezért direkt beutaló járt Guantanamora. Sőt, azt se próbáljuk ki a film ihletésére, hogy leamortizáljuk a mexikói határőrség gépparkját, majd egy megkülönböztető jelzéssel ellátott lopott furgonnal autózunk még pár napot. Egy magát komolyan vevő „vígjáték” nem alapulhat ennyire nonszensz szituációkon. Ha nem lenne a mély érzelmi rizsa, csak nyomnák a hülyeséget lazán mint a kazán, akkor oké volna, de itt nem ez a helyzet).

A vígjátéki alaphelyzet ennyiben össze is foglalható, cseppet sem újszerű ötlet, meglehetős részletes-

30 / FilmMagazin

séggel kifejtve láthattuk már Steve Martin és John Candy előadásában a 1987-es Repülők, autók, vonatok című műalkotásban. Az igazat megvallva már ott sem durrant igazán nagyot, de nézhető volt, meg jópofa, meg egyszer azért elment. 1987 óta a tudomány és technika fejlődése nyomán immár sokkal látványosabban lehet mindenféle járművet egészen aprócska miszlikekbe aprítani.

Ez persze nem kevés pénzbe kerül, az ember meg ott spórol, ahol tud, ugyebár. Jelen esetben pl. a forgatókönyvön.

Egy alapvetően két karakterre alapuló történetet akkor lesz partiképes, ha először is van két karakter (akik természetesen tökéletes ellentétpárt alkotnak és viccesen egymás

Robert Downey Jr. véleménye teljesen eltér a kritikában megfogalmazottaktól, hiszen egy interjúban az év vígjátékának nevezte.

agyára mennek), másodszor pedig van egy történet (melyben elhelyezhetők maguk a karakterek meg a szükséges helyzetkomikum). A Terhes társaság mindkét területen látványosan csődöt mond, innentől az már szinte alig zavaró, hogy a karakterek nem mennek viccesen egymás agyára – illetve nem viccesen mennek egymás agyára - a helyzetkomikum pedig inkább helyzettragikum. A karótnyelt építész egyszerűen ellenszenves, a félhülye feltörekvő színész láttán meg az a benyomásunk, hogy minket most arra próbálnak rávenni, hogy buszozzunk ki a Budatétényi Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézetbe, és röhögjük ki az ápoltakat. Nem azt mondom, az ember néha repesve megteszi az ilyesmit, de ahhoz

>> PETER HIGHMAN (ROBERT DOWNEY JR.), A KISSÉ KARÓTNYELT ÉPÍTÉSZ ROHANNA HAZA LOS ANGELESBE, HOGY OTT LEHESSEN, MIKOR MEGSZÜLETIK ELSŐ GYERMEKE <<

KRITIKA

azért kell egy adag South Park vagy Keresd a nőt! szintű egészséges abszurditás. (Zach Galifianakis karakterét sikerült a forgatókönyvírónak úgy megteremteni, hogy egyetlen pozitív tulajdonság se lelhető fel benne (azt hogy rekordidő alatt képes bárhol drogdílert találni, most nem vesszük figyelembe). Innentől kezdve a műfaj íratlan szabálya, mely szerint a mogorva karakter kb. a 40. percben fel fogja fedezni a kétbalkezes fickóban rejlő jó tulajdonságokat, csődöt mond.)

Emlékszünk még ilyen terminus technicusokra magyar irodalomból, hogy aszondja „karakterfejlődés”?

Az a tipikus szakkifejezés, ami csak a szánkban olvad... No, a Terhes társaságban ilyen nincsen, innentől a kétszemélyes dráma kártyavárként omlik össze. A két figura először nagyon utálja egymást, aztán betépnek, és onnantól nagyon szeretik egymást. Végül is zseniális, mi több, költség- és időkímélő megoldás, mert nem kell ilyen baromságokkal foglalkozni, hogy dialógus, meg színészvezetés.

32 / FilmMagazin

A legszomorúbb az egészben pedig az, hogy igencsak lenne kit vezetni színészileg. Az ifjabb Robert remek komikus, a Trópusi vihart pl. egymaga is elvitte volna. Nem, nem azért kell hasra esni előtte, mert hogy a kábítószer és az alkohol bugyraiból főnixmadárként satöbbi satöbbi, miközben nők százait még inkább satöbbi (komolyan mondom, kezdem unni, hogy nincs a jóembernek egy olyan filmje, melynek méltatásába a lelkes – és szemlátomást prostituáltan irigy – férfikollégák a „bohémélet” motívumot ne vennék bele).

Egyszerűen csak azért, mert roppant tehetséges színész. Galifianakis is megpróbálja a rendelkezésére álló szubatómikus morzsákból felépíteni a figurát, valószínűleg nem rajta múlt, hogy nem sikerült. Én vagyok az első, aki elismeri, hogy végtelenül nehéz a helyes arányokat megtalálni egy olyan filmben, ahol a debil főszereplőt meg akarják kedveltetni velünk, mert tegyük a kezünket a szívünkre: az ilyen emberektől egy kicsit önkéntelenül iszonyodunk. De azért voltak olyan

alkotások, ahol ez sikerült, akár rikácsolósabb stílusban (Dumb és dumber) akár európaibb megközelítésben (Dilisek vacsorája, az eredeti francia változatra gondolok, még 1998-ból). (Azért jegyezzük meg azt is, hogy a rossz helyen rossz időben az egyik legklasszikusabb komikus alaphelyzet, gondoljunk akár Jon Lovitzra a Klaus Barbie múzeumban, vagy a Redőrakadémia legendás Kék Osztriga bárjára.

A Terhes társaság írói gondosan ügyeltek arra hogy az effajta vicces helyzeteket messze elkerüljék. ) (Igen, itt van az eb elhantolva. Ha még negyven oldalt írunk felváltva, abból is csak az jön le, hogy ez a film egyszerűen nem vicces. Higgye el a nagyérdemű, nem csak mi nem nevettünk. Egyetlen fickó volt, aki harsogva végigröhögte az egészet, de szerintem ő valami mást nézett a laptopján.) Egyébként a cizellált poénok meg az érdekes személyiségek, meg a színészek közti működő kölcsönhatások egyáltalán nem kötelező elemek. Fenének se hiányzik az ilyesmi, ha egy film pl. arra épül, hogy Robert Downey Jr. kétpercenként letolja a gatyáját és fingik egy nagyot, Zach Galifianakis meg mittudomén, rózsaszín tütüben véletlenül bekeveredik a buzibárba.

Egy OLYAN filmben a francot nem érdeklik a karakterek. Férjem imádná. A letolt gatyás részt valószínűleg én is. De ez nem egy olyan film. Van benne önmagunkra találás, meg világszemlélet meg érzelmes befejezés. Meg recskázó kutya.

50% Stáblista Rendező: Todd Philips Főszereplők: Robert Downey Jr., Zack Galifianakis, Juliette Lewis Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2010. november 4.

KRITIKA

GRU A film, ami ARANYOS. Csupa nagybetűvel. Írta: Kovácsné

34 / FilmMagazin

Manapság a globális felmelegedésről beszél mindenki, de mi lesz akkor, ha a Hold hirtelen eltűnik? A filmben választ kapunk minderre…

Szomorú, de így van: öregszem.

Alig egy évvel ezelőtt a fenti jelző használatát élőszóban avagy írásban undorral utasítottam volna viszsza. Még hogy aranyos... Hát piha.

Ilyeneket anyám szok mondani. Ami meg nem „aranyos”, azt meg se nézi. Ez egyébként nem jelenti azt, hogy anyám hajlandó lenne megnézni a Gru-t, mert torz szörnyek vannak benne, meg cápa, ezek pedig mind az ártatlan gyermeki lélek megrontását szolgálják (hogy anyám honnan vette, hogy a gyermeki lélek ártatlan – főleg egy hozzám hasonló gyermek birtokában – az egyébként rejtély.) A fentiekből is látszik, hogy az aranyosság mekkora változásokon ment át az utóbbi 40 évben, saját gyerekeimnek meg valószínűleg a South Park lesz majd a fogalom definíciója. Lényeg az, hogy szívből ajánlom a Gru-t mindenkinek, aki valaha is szeretett volna pl. rózsaszín pisilős plüssvámpírt. A maga módján az is aranyos.

Gru valami olyasmi figura, mint a proverbiális „szomszéd”, akinek valahogy soha semmi nem jön össze úgy, ahogy elképzelte: ott éldegél a lepukkadt házikójában, lassan eljár felette az idő, ő meg egyre jobban utál mindenkit, majd egy adott ponton mérgezni kezdi a macskákat és

35 / FilmMagazin

gyomirtót hint a pázsitunkra. Gru és a szomszéd annyiban különbözik egymástól, hogy míg a szomszéd családi állapotától függetlenül magányos, addig Grunak lelkes segítőtársai is akadnak, az Őrült Tudós és a gonosz minyonok. Igaz, hogy az Őrült Tudós van már vagy 90 éves, nem hall valami jól, menni meg pl. egyáltalán nem tud, a gonosz minyonok meg csak 20 centi magasak, de innen szép nyerni, nem? Legalábbis szép lenne, de nem elég, hogy Gru gonosztevőként sem volt soha igazán sikeres, ráadásul színre lép az új generáció, sokkal áramvonalasabb járművekkel, pusztítóbb

fegyverekkel, és olyan számítógépekkel, melyeket már nem gőz hajt.

Grunak egy utolsó dobása van, hogy beírja a nevét a történelembe: el kell lopnia valami nagyon-nagyonnagyon nagyot, ami aztán tényleg nem maradhat észrevétlen. Pl. a Holdat. A tervhez azonban szüksége van három picinyke kislányka segítségére, és akin próbált már három picinyke kislányka segíteni, az tudja, hogy ez mivel jár...

Azt hiszem, az olvasónak immár az összes kulcsszó rendelkezésére áll: „Gonosz Terv” (azaz akciójelenetek és férfias humor) kontra „Bájos Gyermekek” (kikarikírozott családi

KRITIKA

problémák, cukiság, langymeleg cukorhab, életigenlés, „tudom, hogy van benned jó”). A film az Universal vadi új, Illumination Entertainment nevű divíziójának első terméke, és mivel nem kisebb nevek piacára kívánnak betörni, mint a Pixar és a Dreamworks, igyekszik semmit nem bízni a véletlenre. Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha itt és most leszögezem, hogy a Gruban gyakorlatilag egyetlen eredeti ötlet sincs, és még a rendelkezésre állókat sem a legszerencsésebben gyúrták öszsze, nem röhögjük végig az egészet, izgulni meg... Most komolyan, mutasson már rá valaki arra a gyerekre, aki egy pillanatra is beveszi, hogy a rossz bácsi el fogja lopni a Holdat. Ráadásul a tipikus amerikai one-linerek magyarul soha nem működnek igazán, még akkor se, ha a filmet nem kisebb tehetség fordította, mint Speier Dávid. (Egyébként amerikaiul sem működnek. Van egy hardcore konzervatív filmkészítői réteg, melynek szilárd meggyőződése, hogy a komédia/kalandfilm műfaj nem működhet helyzetidegen – és többnyire teljesen elcsépelt – Tapsi Hapsi szintű vicces kiszólások nélkül. „Ez fájni fog!” mondja a hős miközben zuhan lefelé a tizedikről, és igaza van. A nézőnek ez tényleg nagyon fáj).

Gru karakterfejlődése nyilvánvalóan kiszámítható, Vektor, a feltörekvő új antihős sajnálatosan feledhető, Gru anyja sablonos, a három kislány három elkapkodott ecsetvonás, a kis minyonok roppant jópofák, de valahogy nem tud nem eszembe jutni, mekkorát fog ezeken akasztani a McDonalds („Gyűjtsd össze mind a hatvanhármat!”). A 3D-s animáció többnyire jól működik (férfiasan bevallom, hogy a hullámvasutazásnál az első lejtmenetben azon vettem

36 / FilmMagazin

észre magam, hogy megkapaszkodom a karfában), de igazán nagyot vagy újszerűt az sem hoz, ahol a legnagyobb jelentősége lenne (két légijármű közt kifeszített kötélen harminc karakter rohangál odavissza), ott az ember sokkal inkább magukra a fejleményekre figyel. És mégis, mégis („a szívünkbe férsz” dalolja tovább az egykor oly népszerű orosz népdalt a generáció, amely még emlékszik a november 7-i ünnepségekre, a többiek meg inkább ne nézzenek utána, nem veszítettek vele semmit). A filmet egyszerűen nem lehet nem szeretni, vagy ha lehet is, nekem nem sikerült. Talán az a siker titka, ahogy a két kultúra összecsap, majd végül kiegyeznek egy óvatos döntetlenben (az egyik rendező, Pierre Coffin francia, míg a másik, Chris Renaud amerikai, ráadásul az az amerikai, akinek a Jégkorszak oly sokat méltatott Makkos Mókusát köszönhetjük). Vagy ahogy századszor és ezredszer próbálják megmagyarázni, hogy ha kicseszünk egy gyerekkel, akkor egyidejűleg a leendő felnőttel is kicseszünk (ha felfogná az istenadta nép, biztos nem kéne magyarázni...).Vagy azok az egyértelműen felnőtteknek szóló, de a ritmusba mégis illeszkedő jelenetek, melyek a valódi életre utalnak, és eszünkbe juttatják, hogy ez a bizonyos valódi élet mennyire nem aranyos, nem vicces és nem kiszámítható és milyen jó, hogy egy kicsit beültünk a moziba pilledni. Gondolok itt arra, mikor Gru (aki arcvonásait tekintve meglepően hasonlít Orbán Viktorra, de ez isten bizony nem politikai hanem fiziológiai megfigyelés, és ezúton is elnézést) bemegy a Gonosz Bankjába (korábban Lehman Borthers, érted?!) prezentációt tartani, mert az ördögi terv megvalósításá-

37 / FilmMagazin

>> NEM

AKAR AKKORÁT DURRANNI, HOGY KIVIGYE A SPÁJZABLAKOT, NEM AKARJA RÁNK HOZNI A FRÁSZT, NEM BÖFÖG RÁNK, MINT EGY CSORDA OGRE A PACALUZSONNA UTÁN, CSAK KEDVES AKAR LENNI, ÉS SIKERÜL NEKI. A VÉGKIFEJLET UTÁN MINDENESETRE ELLENŐRIZTESSÜK FOGAINKAT. EKKORA ADAG CUKORTÓL GARANTÁLTAN FELPÖRÖGNEK A SZUVAK. << hoz kölcsönre van szüksége, és nekem annyira kell röhögnöm, hogy az már fáj, pont azért, mert tudom, hogy ez valójában olyan szomorú.

Vagy ha valami kevésbé nyilvánvaló, de cizellált poénra vágyunk, nézzük meg alaposan a zsugorsugarat kifejlesztő kínai... izé, ázsiai laboratórium berendezését és dolgozóit.

Ha viszont most elképzelem, hogy a Nyájas Olvasó engemet becsukott a vasasszonyba, ily módon érdeklődvén, hogy akkor most komolyan, mi a fene tetszett nekem ebben az egész hülyeségben olyan nagyon, akkor pironkodva és csakis a kényszer hatására bevallom, hogy – a picinyke kislánykák. Sajnálom. Tudom, hogy soha többet nem engednek be alternatív, illetve rögvalós filmek sajtóvetítéseire, és örökre kivet magából az entellüktüellek világa. Csak valahogy ráismertem a sajátjaimra, még akkor is, ha az enyémek nem balettozni járnak, hanem karatézni, és jól idomított kis Homo sapiensek lévén nem kérnek nyalókát/pónit minden alkalommal, ha boltba megyünk, és eszükbe nem jutna belefirkálni a munkámba, mert tudják, hogy anya hangja, akár az elefántfókáé, nem kifejezetten szép, viszont rendkívül erős.

Látványvilágát, ötletességét tekintve a Toy Story 3, „kalandos hősfilm” vonalon pedig az Így neveld a sárkányodat 2010. biztos befutói, a decemberig szóló előzetesek alapján nem lesz riválisuk. De van a monstrumok közt egy kis zugoly az ártalmatlan szórakozásnak (ahogy a dinoszauruszok lábai alatt is elfutkároztak őseink, a szőrös kis izék) és ez a zugoly a Gru igazi élettere.

Nem akar akkorát durranni, hogy kivigye a spájzablakot, nem akarja ránk hozni a frászt, nem böfög ránk, mint egy csorda ogre a pacaluzsonna után, csak kedves akar lenni, és sikerül neki. A végkifejlet után mindenesetre ellenőriztessük fogainkat.

Ekkora adag cukortól garantáltan felpörögnek a szuvak.

75% Stáblista Rendező: Chris Renaud Eredeti hangok: Steve Carell, Jason Segel, Miranda Cosgrove Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2010. november 4.

KRITIKA

ANTIKRISZTUS Érdekes módon a film egy depresszió folyamán képződött. Írta: Sanya08

38 / FilmMagazin

Lars von Trier rendező a filmet a stáblistában Andrej Tarkovszkij emlékének ajánlja.

Lars von Trier Dánia emblematikus, provokatőr direktorja állítólag egy borzasztó depresszív időszakában agyalta ki a film történetét, ezzel kiontva minden bánatát. A történet hamar filmmé vált. Azt hiszem ezt nevezik befolyásnak, ez a rendező akármit kitervel, akármi eszébe jut, legyen az bármily’ őrült és bizarr ötlet, a stúdiófőnökök zöld utat adnak neki. Tessék Lars, tégy amit akarsz. Nem véletlenül, hiszen a direktor valóban sikeres, filmjeivel folytonosan megbotránkoztatja az egyszeri moziba járót, gyomron vágja őt, gondoljunk csak a Dogville-re vagy annak folytatására a Manderlay-re. Elgondolkodtat, és mindig ad valami újat, valami mást mint amit megszokhattunk. A Dogvilleben fogta magát és kukába dobott minden díszletet, ezzel átadva magát a színtiszta színészi játéknak és a történetnek. Okos húzás és nem mindennapi, spártaian leegyszerűsít ett l át ványvilág és

39 / FilmMagazin

felkavaró filmkísérlet. Az Antikrisztussal még messzebbre megy. Most ugyan a díszleteket megtartotta, és úgy tűnik a másik irányba ment el (értsd: a képi világ néhol már egészen festői irányzatokat vesz), de a kézi kamerát és provokáló énjét nem dobta sutba, sőt, Lars keményebb mint valaha.

A film egy lassított felvétellel bemutatott szeretkezéssel indít. Willem Dafoe és Charlotte Gainsbourg (akik a filmben csak úgy szerepelnek mint “He” és “She”) a zuhany alatt szexelnek, a kép gyönyörű fekete-fehér (már-már túlságosan is szép), a képek tartalma azonban fájdalmasan ellentmond a gyönyörnek. A házaspár kisfia szép lassan kikászálódik az ágyából, és kimászik az ablakon.

Klasszikus zene. Bach. Kisfiú lassítva hull több méter magasból bele a hóba. A fájdalom költészete. Ez történik a prológusban, és ha azt hitted, ennél tovább nem megy a film brutalitás terén, hát akkor nagyot tévedtél, a sokk még csak ezután fog következni. Ez csak a bemelegítés volt. A kö-

vetkező képsorok a temetésen zajlanak. Némán követi a gyásznép a koporsót, elől a férj, háta mögött lázasan bandukol a feleség. Beteg arccal megy, össze is esik. Ez a második fejezet a “GYÁSZ” címet viseli, ebben a nő összeroppanását figyelhetjük meg. Kórházba kerülése után a férje úgy dönt hogy pszichiáter lévén saját módszereivel igyekszik meggyógyítani a feleségét. A férfi és a nő kapcsolata – ahogyan az a dialógusaikból is kiderül – nem túl rózsás, a férfi a házasságában tartózkodó volt mind a gyermekével mind a feleségével szemben. A nő a férfi szemére veti hogy nem szereti őt, és a többi és a többi. Kapcsolatuk hideg, rideg, az összhang teljes mértékben hiányzik. Elmennek terápia gyanánt egy Éden nevezetű helyre, ami egy erdőben lévő kis házikó. A nevéből arra lehet következtetni, hogy egy igazi édeni hely, valóságosa paradicsom…valamilyen értelemben az is, látszatra igazán idilli környezet, festői mondhatni, de a látszat csalóka, az Éden hamarosan valóságos földi pokol lesz. A nő lassan de biztosan megőrül, erőt vesz rajta az ördögi természet, végig köv et hetj ük a “gyógyulás”, a

KRITIKA

Másvélemény

gyász többlépcsőzetű folyamatát, de lassan rá kell jönnünk hogy itt már több forog kockán.

Nem konkrétan arról szól a film, hogy megjelenik a Sátán, nem is egy Ördögűző-szerű történet ez, inkább pszicho-horror, sőt párkapcsolati dráma. Némileg. A természet mint a Sátán székhelye. A nőt lassan bekebelezi, és ő maga lesz a tomboló horror, ő lesz a megtestesült gonosz. Illetve nem ő. Ahogyan a Dogville-nél is, úgy itt sem arról szól a történet, hogy az egyén kerül abba a bizonyos helyzetbe. Nem az a lényeg, hogy Grace menekül, hogy Grace bosszút áll. Nem Graceről szól, nem az egyénről, hanem mindez elmélet. Ezért nevezem ezeket a filmeket “elméleti filmek”-nek.

Az Antikrisztusbanban erre utal véleményem szerint az is, hogy nincsenek megnevezve a szereplők, sem a férfi sem a nő, nem egyénekként vannak jelen hanem amolyan illuszt-

40 / FilmMagazin

ratív jelenségekként. Akárcsak a Dogville szereplői. A Charlotte Gainsbourg által játszott nő nem egyén, hanem a Nőt képviseli. Erre utal a film végi nőroham, vagy hogy a filmben ha feltűnnek más szereplők, az arcukat halványan látjuk. Ez az én szubjektív meglátásom persze, lehet hogy Lars von Trier helyből megcáfolná ezt, de én így látom ezt a filmet. Persze mindez rosszul is elsülhet, el is sült. A filmet megannyi fórumon nőgyűlölőnek, sőt magát a rendezőt illetik “nőgyűlölő” jelzővel, ami nem teljesen helytálló.

Nem ő az első a filmtörténetben, aki ilyenféle víziókat állít a néző színe elé. Hogy ez őt nőgyűlölővé tenné? Ökörség. Ilyet nem szabad mondani. Ahogy olyat se hogy rasszista (ezt a Manderlay kapcsán aggatták rá). De azt hiszem, a nagy művészeknek ez általában kijár. Senki nem szeretheti őket egyenlően, mindenkinek megvan róluk a maga vé-

Lars von Trier valóságos fogalomnak számít szakmájában. A Dogma95 csoport alapítója és annak szabályainak első felrúgója; a kultsorozat Birodalom szülőatyja és Nicole Kidman megkínzója filmről filmre bizonyítja, hogy szükség van rá a filmvilágban. Az Antikrisztus, a "tavalyi év botrányfilmje" kegyetlen és állatiasan vad mozi, erőszakkal és brutális jelenetek sorával. Van azonban valami, ami kiemeli az átlagos horrorfilmek sorából: megfejthetetlen szimbólumrendszere olyan - számomra egyelőre értelmezhetetlen - jelentéskörrel bővíti a filmet, ami által valóságos mítoszrendszer épül ki a filmben. Minden jelenet mögött van valami meghunyászkodó, de folyamatosan érlelődő és kitörésre vágyó gonosz erő; minden egyes képkocka félkész, mert rejlik benne valami megfoghatatlan. Az ismeretlentől való rettegés olyan elemi félelmet válthat ki a nézőből, ami a Mulholland Drive esetében is az idegbaj határára sodort.

(Csernák Ákos)

leménye. Véleményszabadság, ahogy mondani szokás.

Ami az Antikrisztusban megfogott, az legelőször is a képi világ amely valóban mesterien megfestett képekből áll. Az erdő képei mintha festmények lennének, szürreális lenyomatok követik egymást, az egész olyan átkozottul bizarr fordulatot vesz néha, hogy az embernek leesik az álla, a prűdebbik pedig kirohan a vetítőből. A szexjelenetek olykor meglehetősen kemények, nem fogta vissza magát a rendező, félredobta az öncenzúrát és néhány igen kemény jelenetet vitt vászonra,

41 / FilmMagazin

azonban ezeket nem éreztem teljesen öncélúnak, nem a célból csinálta meg őket, hogy a nézőnek örömöt okozzon, hanem hogy ezzel szemléltesse a férfi és nő kapcsolatát. A szex mint fegyver. Mint gyilkos eszköz. Mint a női gonoszság hatlövetűje? Oké, elragadtattam magam. De akár így is lehet értelmezni. (de a hatlövetűt, könyörgök senki ne értse szó szerint, csupán költői túlzásba estem). Willem Dafoe és Charlotte Gainsbourg is nagy bátorságról tettek tanúbizonyságot, hogy alávetették magukat Lars von Trier művészetének, mely sokak szerint öncélú

maszturbálás-szerű hülyeség. Nos, lehet így is nézni. Aláírom hogy nem mindenkinek való ez a film. Még azok is kiborulhatnak, akik imádtak mondjuk a Dogville-t. De az is igaz, hogy akik imádták azt a filmet, azok nagyobb eséllyel ülnek le megnézni ezt, és nagyobb eséllyel fogják értékelni ezt a dolgozatot, mint az átlagnézők többsége. Ez a film a Pokol legmélyebb bugyraiba húzza le az embert és nem kíméli, a film végére teljesen bekebelezi őt. John Waters mondta erre a filmre jellemzésként, hogy olyan mintha Ingmar Bergman a Pokolra jutott, onnan visszajött volna és csinált volna egy grindhouse-mozit. Ezzel valamennyire egyetértek. A film horrorként abszolút kiemelkedő darab, és hazavágja az olyan tortúra-eposzokat mint a Fűrész-borzad-ványok. Gyerekek, ha azt hittétek a Fűrészben láttatok mindent, akkor tévedtek! Itt leesik az állatok garantáltan.

80% Stáblista Rendező: Lars von Trier Főszereplők: William Defoe, Charlotte Gainsbourg Forgalmazó: Budapest Film Hazai premier időpontja: 2010. november 18.

KRITIKA

EGY KOMOLY EMBER Hogyan foglalhatnánk állást egy filmmel kapcsolatban, ahol ezt szerzők sem tették még! Írta: Paulkemp és Wombat A Coen testvérek legújabb filmje a zsidó kultúrában járatlan nézőt könnyen zavarba ejti, hiszen a tengerentúli filmgyártás kétfejű gólemje, oly módon néz szembe gyökerével, hogy a celluloid szalagot mélyre meríti a „Vörös-tengerben”. Így Ethantől és Joeltől szokatlanul nem egy könnyed vígjátékot, s nem is egy vérben, pszichopatákban tobzódó történetet kapunk, hanem egy meglepően őszinte mesét a saját bőrükön tapasztalt 60-as évekből.

De ne feledjük, hogy meséről beszélünk, s így csak nyomokban van köze a megélt valósághoz.

A film főcíme előtt lejátszódó képsorokban egy jiddisül beszélő jelenetben találjuk magunkat, mely időben

42 / FilmMagazin

és térben távol esik az alkotás fő medrétől, de misztérium játék jellegével tökéletes alapot szolgáltat a továbbiakhoz. Ám mielőtt a XIX. század emberének hagyományokkal megkövezett története tovább repítene bennünket a Jefferson Airplane szárnyain, az 50-es, 60-as évek látszólag szerelemmel és szabadsággal átitatott kertvárosába, időzzünk el egy pillanatra az egész festményszerűségén. Hiszen a filmvászonra felfestett olajos visszatükröződés, már-már rembranti hangulatot árasztó gyertyafényével, s Munkácsyt megidéző karaktereivel lebegtetettnek tűnhet, a későbbi morális és vallási problémákat feszegető alkotás misztériumához.

Az isteni hangot eltompítva egy fülhallgatón keresztül az új idők harsonája (Need somebody to love) a kertvárosi zsidóság egy új fejezetébe vezet minket, ahol egy matematikus, Lawrence Goppnik lesz a bárányunk, aki családfőként csúfos kudarcot vallva a racionalizmus billogával megsebezve indul el önmaga és Hassem (Az Úr) keresésére. Mivel élete társa új szerelemet találva fosztja meg maradék önbecsülésétől, a korosodó, ám a korszellemet magába fogadó (kisvárosi flower people), mégis a tradíciókhoz ragaszkodó Sy oldalán.

Nem beszélve arról, hogy az egyetemi karrierje felett is felhők örvénylenek. Előléptetését rágalmazó leve-

Már a film bevezetése is magával ragadó, ám a film végén még egy hatalmas fordulatot is kapunk!

A báty Illetve még egy ismeretlenként az egyenletben tűnik fel a báty, aki teljes értékű tagjaként a gyülekezetnek idézi meg Philip K. Dick kertvárosát számításaival, mely az univerzum leírására irányulnak. Magával hozva e idill látszatába öltöző világba a paranoia és egy más, hősünk orra előtt levő, transzcendenciát, mely akár Aronofsky Píjével is rokonítható. Ám e helyett a Valis trilógiával muszáj szemeznünk, mely kézenfekvőnek tűnik Arthur esetében. Hiszen a mindenki számára érthetetlen, ám mégis működő szisztéma, mely leír egy sokváltozós „játékot” nem csupán az istenkeresésbe torkolló másik matematikus sziluettjét hívja életre, hanem azon „McCarthy szenátor üldözte” figurák alakját is, akik az isteni szatellit hálózatával kapcsolatba kerülve egy pillanatra Maya fátyla mögé látnak.

lek próbálják megakadályozni, amik valljuk be elég légből kapottnak tűnnek. Illetve egy dél-koreai diákja a

jobb jegy érdekében sajátos módokon megpróbálja megvesztegetni (ne feledjük, hogy a koreai háború környékén járunk), végezetül sikeresen. Az esetleges kiút, mint ahogy a hűtlen asszony is elmondja, talán Jahve szócsövein, a rabbik évszázados történetein keresztül érkezhetne. Először Nachter rabbi helyett az ifjú Scott fogadja hősünket, aki a Jahve által leplombált ponyvagarázsába rejtett világnak átadásával csupán egy, a szituációból való kitolatási lehetőséget kínál. A későbbiekben az idősebb pásztor sem nyújt megoldást, sőt talán még keveseb-

bet kínál a fogorvosról és a goj páci ensről elmondott parabolája. Az új útmutatások hatására, mintha egy másik ember születne meg előttünk, aki a világra csodálkozva a korszellemének jegyében, Syhoz hasonlatosan felebaráti szeretettel kezd neki a kitárulkozó környezetének megismerésére. Így kerül közelebbi kapcsolatba az eddig csupán a fantáziában felbukkanó szomszéd nővel, aki lényével egy olyan tudatállapot tár fel előtt, mely tovább lendíti ezen az úton. A megoldás felé tartó helyzet, viszont rossz irányba kanyarodik, egy ügyesen megkevert autóbalesettel, hiszen esélyünk sincs a későbbi magyarázat nélkül eldönteni, hogy Sy és Larry mikor válik külön.

Tovább bonyolítja a képletet, hogy a marihuána füstjét belélegző örökös éppen felnőtté válna, ám ő inkább a tradíció elől Ikaroszként repülve a televízió oltárán áldozna. Persze végezetül a hagyományok légcsavarjainak örvényébe szippantott ábrahámi utód, hasonlatosan apjához, zuhan a szétterített tórára. Mely végül utat nyit az ősi olvasó birtokosához, az öreg Marschak rabbihoz, aki visszaadja a fülhallgatót. S, hogy ezért e világ rákot és tornádót érdemel-e…

85% Stáblista Rendező: Joel és Ethan Coen Főszereplők: Michael Stuhlbarg, Sari Lennick, Richard Kind Forgalmazó: Palace Pictures Hazai premier időpontja: 2010. november 4.

43 / FilmMagazin

KRITIKA

BÉRGYILKOSÉK Katherine Heigl és Ashton Kutcher közös romantikus vígjátéka. Vagy akciófilmje? Írta: Kóczy Vannak olyan esetek, amikor egy filmről már a megtekintése előtt több negatív előjel kering. Ez lehet az, hogy többször utóforgatásra küldték, esetleg rendezőcsere történt vagy valami hasonló. Valahogy ilyen előjelekkel indult számomra a Bérgyilkos-ék is. Egyrészt szinte csak negatív kritikát hallottam róla (jó, ezekkel nem szoktam foglalkozni, hiszen minden filmmel úgy vagyok, hogy megnézem, aztán eldöntöm, hogy tetszik-e, de azért mégiscsak meghallja vagy olvassa mások véleményét az ember), másrészt pedig a rendező Robert Luketic, és a főszereplő, Katherine Heigl előző közös filmje, A csúf igazság nem igazán jött be nekem, így talán mondhatom úgy, hogy tartottam egy kicsit ettől a filmtől. Ettől függetlenül persze túlzás lenne azt mondani, hogy előítéletekkel ültem volna le megnézni a Bérgyilkosékat, hisz’ mint minden

44 / FilmMagazin

filmnek, ennek is adtam egy esélyt.

A történet főszereplője Jen Kornfield (Katherine Heigl), akivel éppen nemrég szakított a barátja. Ebből kifolyólag jelenleg szingli, de lelkileg kissé maga alatt van, magányos, és az igaz szerelemről ábrándozik. Jen a szüleivel (Catherine O’Hara, Tom Selleck) vakációzik, amikor megismerkedik a titokzatos Spencer-rel (Ashton Kutcher). Jen maga sem tudja, hogy miért, de gyakorlatilag szinte egyből beleszeret a fiúba, annak ellenére, hogy szinte semmit sem tud róla a nevén kívül. Spencer viszont viszonozza a lány érzéseit.

Az események felgyorsulnak, a pár összeházasodik. Három év telik el boldogságában, ám most hirtelen sok furcsa dolog kezd el történni Spencer körül. Jen-nek gyanús lesz a dolog, és kisvártatva rájön, hogy férje a megismerkedésükkor bérgyilkosként dolgozott, és éppen őmiatta

szállt ki. Viszont a bérgyilkos szakma nem olyan, ahonnan csak úgy nyugdíjba mehet az ember, így Spencer-t egykori főnökei most elő szeretnék keríteni, ezért ráküldenek egy csapat bérgyilkost, hogy elszámoljanak vele, így Jen és minden körülöttük élő ember veszélyben van…

Bevallom őszintén, hogy a film közben végig azon gondolkodtam (és igazából ez már nem túl jó jel, hogy volt időm gondolkozni dolgokon a film nézése közben, mert ez azt jelenti, hogy annyira nem kötött le), hogy a készítők ezt vajon egy romantikus vígjátéknak szánták vajon, (hiszen úgy indul, mint egy tipikus romantikus vígjáték, aztán jön a bérgyilkosos történet) vagy esetleg akciófilmnek gondolták, amikor megírták a forgatókönyvet. (Bár ez utóbbit én valahogy kétlem, noha azért van benne pár akciójelenet). Mindezen

A színésznő rajongói megnyugodhatnak, Katherine Heigl december 2-án az Ilyen az élet című filmmel újabb esélyt kap a magyar mozikban!

A készítők Robert Luketic korábban olyan filmeket rendezett, mint a már bevezetőben is említett A csúf igazság, de az ő nevéhez fűződik például a Doktor Szöszi, vagy a 21: Las Vegas ostroma is (ez utóbbi kettő mondjuk nem volt olyan rossz). A forgatókönyvet pedig Bob DeRosa és Ted Griffin írták. A főszereplő Ashton Kutcher-t bevallom őszintén kicsit furcsa volt bérgyilkos szerepben látni először, főleg az akciójelenetekben, hiszen szinte kizárólag humoros szerepeiről ismerhetjük (üdítő kivétel volt a Pillangó-hatás, ami szerintem pályafutása legjobb filmje) de végül is szerintem meg lehetett szokni, és összességében rendben volt. A női főszereplő Katherine Heigl gyakorlatilag szokásos formáját hozta, amiket a korábbi filmjeiben megszokhattunk tőle, és gyakorlatilag a karaktere is eléggé hasonló volt. .

Mellékszerepben pedig többek között Tom Selleck, akit azért jó volt újra látni mozifilmben (bár ő inkább TV-sorozatokban szokott szerepelni), de rajta kívül szerepelt még Catherine O’Hara is, akit bevallom őszintén én az első két Reszkessetek betörők! filmen kívül nem sok mindenben láttam azóta, de persze nyilván nem csak ennyi a színészi pályafutása, csak valahogy az én figyelmemet kerülték el a filmjei.

45 / FilmMagazin

azért gondolkodtam így a megtekintés közben, mert az az igazság, hogy a film vígjátéknak szerintem nem volt vicces (na jó, egy-két poént leszámítva), akciófilmnek meg azért gyenge volt. Így egy kicsit ez, kicsit az, de végeredményben semmilyen lett. Eleve nehezen is indult be a dolog (úgyis mondhatnám, hogy az első negyed óra az olyan bevezető jelleggel funkcionált), majd a sztoriba következett néhány csavar (ami szerintem néha már azt eredményezte, hogy kicsit követhetetlen lett az egész, főleg a végén). Természetesen mivel részben tulajdonképpen egy romantikus vígjátékról van szó, így természetesen a szokásos „romkomos” klisék is előkerülnek, ezért természetesen a film vége is tulajdonképpen eléggé kiszámítható már az elejétől. Minden hibája ellenére azonban azt mondom, hogy közel sem nézhetetlen film a Bérgyilkosék egyszeri szórakozásra kiválóan alkalmas lehet.

Ha az össze akarom foglalni az elmondottakat, azt tudom mondani, hogy bár a Bérgyilkosék semmiképpen nem alkot maradandót és az év filmjei között sem tartjuk majd számon, de egyszeri megtekintésre, mondjuk egy kora délutáni kis mozizásra kiválóan alkalmas.

55% Stáblista Rendező: Robert Luketic Főszereplők: Katherine Heigl, Ashton Kutcher, Tom Selleck Forgalmazó: Palace Pictures Hazai premier időpontja: 2010. november 18.

KRITIKA

MACHETE Robert Rodriguez régen várt akciófilmje megérkezett! Aki látta a Grindhouse: Terrorbolygó című filmet az nagyon jól tudja, hogy Machete 2007-ben tűnt fel először egy ál-filmelőzetesként. Akkoriban még senki sem sejtette, hogy valaha egy igazi, önálló film is fog készülni. Írta: Ceptor A rendező, Robert Rodriguez segédkezett már többféle filmnél, mint például: Desperado, Alkonyattól pirkadatig, Kémkölykök trilógia, Sin City. Elérkezett azonban az idő, amikor megmutathatja tehetségét rajongóinak, hogy nem szükséges ahhoz több százmilliós költségvetés, hogy egy jó minőségű alkotás kerüljön ki a kezei közül.

Machete című alkotását, ha röviden össze lehetne foglalni, az valahogy úgy festene: végy egy mexikói bevándorlót, adjál hozzá egy szexi bevándorlási ügynöknőt, fűszerezd meg egy szintén jól kinéző, ártatlan taco árusnak álcázott amazonnal, és a legvégére hagyd azt a korrupt szenátort, aki mindenre elszánt, hogy távol tartsa államát a bevándorlóktól. De mint említettem, lehetetlen

46 / FilmMagazin

lenne egy mondatba összefoglalni a lényeget.

Danny Trejo-t (Machete) Rodriguezhez szoros ismeretség fűzi, legelőször a Desperadonál dolgoztak együtt. Nem csak régóta tartó barátságuk annak az oka, hogy ismét együtt működhetnek, nagy valószínűséggel unokatestvéri viszonyuk is némileg közrejátszik ebben. Trejo nem az típusú hős, akit Sylvester Stallone Feláldozhatókjában láthattunk, nem egy adrenalin hajhászó hős, aki tetőkön ugrálva menti meg a világot. Rodriguez ezt nagyon jól tudta, és okosan, viszonylag kevés szöveggel látta el. Csupán Trejo puszta jelenléte is tekintélyt parancsol, és ha hozzátesszük még azt is, amikor méteres késekkel rohangál, akkor egyszerűen zseniális.

A nyitó jelentnél már megfigyelhetjük azt a fajta szemcsés képhatást, amit még a Terrorbolygóban láthattunk. Machete Cortez szövetségi ügynök, társával egy elrabolt lány kiszabadításán fáradozik. A mentőakció elején magára marad, és megkezdődik az eszetlen mészárlás.

Remélem, még nem lövök le azzal sok poént, hogy ez az akció felér egy öngyilkossággal. Ekkor bekerül a képbe, és nagy nehezen ráismerünk Steven Segalra is. Láthatóan már nincs olyan formában, mint pár évvel ezelőtt, ha úgy fogalmazok, hogy néhány kiló fölösleget halmozott fel magán, akkor valószínűleg még jóindulatú is voltam. Három évet ugrunk előre az időben, amikor Machete-t Texas államban találjuk.

Az alkalmi munkások gyülekezőhe-

Szomorú tény, hogy a férfi szemnek oly gyönyörű Jessica Alba-vetkőzések is digitális utómunkálatokkal készültek. Hova fajul a világ?

lyének közelében találhatunk egy büfés kocsit, ahol ott van az a Luz is akit Michelle Rodriguez alakít. Nagy szüksége is van az alibi munkára, hiszen valójában ő annak a Hálózatnak a vezetője, akik segítenek mexikóiakon, hogy új életet kezdhessenek itt az Államokban. Ezen munkások nem sok lehetőség közül választhatnak, így ha éppen olyan munkával bízzák meg őket, amit egyéb esetben más nem vállalna el, ők szó nélkül megteszik. Legyen szó kerti munkáról, építkezésről, vagy éppen egy gyilkosságról.

Mindeközben Sartana ügynök (Jessica Alba) is végzi saját munkáját, megpróbálja kideríteni, hogy ki lehet az, aki ezt az úgynevezett Hálózatot működteti. Nap- mint-nap figyeli a gyülekező helynél a munkásokat.

Emiatt volt olyan szerencséje, hogy felismerte a televízióban azt a körözött személyt, akit már látott valahol.

Egy kis utánajárással válik Sartana számára világossá, hogy Machete egy ex-szövetségi ügynök. Van a filmben egy olyan jelenet, amikor Jessica Albát ruha nélkül láthatjuk a zuhanyzó alatt. Az internetet is bejárta egy különleges kép erről a pillanatról. Egy eléggé szembetűnő különbségeket figyelhetünk meg, a kép egyik oldalán melltartóban és bugyiban láthatjuk, míg a másik ol-

47 / FilmMagazin

dalon már meztelenül. Az igazság az, hogy a ruhákat utólag retusáltál ki a színésznőről. Azért eléggé elgondolkoztató ez a tény, hogy már egy meztelenkedésnél sem kell levetkőzni egy adott színésznek. Ki tudja, hogy még milyen részleteket manipulálnak meg utólag, ami nem kerül így a nyilvánosság elé. Ha nem lenne elég Michelle Rodriguez és Jessica Alba jelenléte, találkozhatunk még a filmben Lindsay Lohannel is.

A legvégére hagytam, hogy komolyabb említést tegyek Robert De Niro-ról. Ő rá osztották azt a korrupt és maradi szenátori szerepet, ami igazán jól áll neki. Maradi, mert nem látja át azt a helyzetet, hogy államának gépezetét azok a mexikói munkások irányítják, akiket ő szíve szerint egyesével lőne agyon. És korrupt azért, mert kampányának finanszírozását a maffia drogügyleteiből intézik, amiért cserébe ő szemet huny a sok piszkos üzlet felett.

Mindenki megtalálhatja a neki tetsző részt, van az eszetlen mészárlástól kezdve igazi szerelmi szálon át sok minden, de leginkább azok nézzék, akik kevés gondolkodással egybekötött vérfürdőt szeretnének látni.

75% Stáblista Rendező: Robert Rodriguez Főszereplők: Danny Trejo, Steven Segal, Jessica Alba, Forgalmazó: Budapest Film Hazai premier időpontja: 2010. november 25.

KRITIKA

TOLVAJOK VÁROSA Ben Affleck rendezővé érett. Írta: Sanya08 Nem egy színésszel előfordult már, hogy rendezésre adta a fejét, az eredmény pedig nem mindig olyan fényes. Akadnak azonban színészek akik mintha csak arra vártak volna a sokéves színészi pályafutás alatt, hogy előadhassák azt, amit azoktól a rendezőktől tanultak akik keze alatt szorgoskodtak. Az Álomgyárban csak figyelni kell és tanulni. Ben Affleck szorgos kisdiáknak bizonyult, mikor pár éve előjött a Hideg nyomon című remekbeszabott bűnügyi drámájával mely egy rágós morális kérdéssel hagyta ott nézőjét a filmszínházak sötétjében, a filmítészek pedig jegyzetelhettek. Az aktorként nem túlságosan elismert (mondhatni folyton becsmérelt) Affleck olybá tűnik hogy rendezőként megtalálta a

48 / FilmMagazin

maga helyét Hollywood-ban, ám nem elég egy jó filmet csinálni mert egy jó filmet mindenki tud csinálni – tartja a mondás – de hogy a második hogyan sikerül, na az dönti el az illetőről hogy belevaló fickó avagy sem. Ahogy Affleck előző filmje, úgy ez is egy regény alapján íródott és rendeződött, a közös vonás az, hogy mindkettőben Boston arcát ábrázolja. A Tolvajok városa története ismerősnek bizonyulhat sokak számára akik már láttak rabló-filmet.

Adott egy csapat profi, szervezett banda akik rablásra szakosodtak. A Ben Affleck által alakított figura a banda feje és a banda esze, ha a Szemtől szemben című klasszikushoz hasonlítanánk, akkor azt mondhatnánk: ő ennek a filmnek a

De Niro-ja. Doug MacRay (Affleck) okos, nem akarja hogy zűr legyen a balhéiban, ellenben James (Jeremy Renner) meglehetősen problémás alkat, neki nincsen problémája azzal hogy megöljön valakit. A nyitányban elkövetett bankrablás lesz minden későbbi gond okozója. Túszul ejtenek egy nőt, akibe később Doug menthetetlenül beleszeret és viszont. A nő azonban nem tudja hogy akivel randizik az ugyanaz az alak aki fegyvert szegezett rá. Egy rámenős FBI-ügynök kezd el nyomozni a banda után, a bonyodalmakat pedig csak fokozza az, hogy Doug egyre inkább ki akar szállni ebből az életvitelből és elutazni jó messzire, azonban mindig van egy utolsó meló.

Minden részletre kiterjedő háttércikket érdekességekkel megfűszerezve a októberi számunkban olvashattok!

A film legnagyobb erénye hogy akármilyen klisészerűnek tűnik a történet, a cselekmény, mégsem válik azzá a dolgozat. Láttuk már a cselekményt nem egyszer, de az újdonságot az adja, hogy Affleck Boston munkásnegyedét tényleg önálló, külön főszereplővé lépteti elő, kvázi megidézve ezzel Michael Mann-t vagy Woody Allen-t, akik szintén mesteri fokon művelik/ művelték kedvenc városuk szerepeltetését. Agyonhasznált sztereotíp figurák helyett hús-vér embereket látunk a vásznon, nincs fekete és nincsen fehér, itt a rablók nem ízigvérig rosszfiúk de nem is szentek éppen, a jó oldalán álló FBI-ügynök sem maga a megtestesült angyal, sokszor viselkedik úgy ahogyan más filmben ilyen szereplők nem viselkednének.

Ben Affleck egyértelműen Michael Mann imént említett örökzöldjét vette alapul, vagy legalábbis nyilvánvalóan jó hatással volt rá a Szemtől szemben, mind a témát mind pedig az akciók koreográfiáját illetően. A lövések itt is keményen célba találnak, rendőrök és rablók közti vérre menő fegyverharcot láthatunk akárcsak a Szemtől szemben-ben, realisztikus ábrázolással és a minimálisra vett kamerarángatással. Nem gondoltam volna

49 / FilmMagazin

hogy ez a srác ilyen jó akciókat tud levezényelni, de ezek után komolyan mondom emelem előtte a kalapomat, mert olyanok voltak ezek, hogy mind a tíz ujjamat megnyaltam utána. Még egy pofás kis autósüldözés is belefért a keretbe, aminek külön örültem hiszen rég nem láthattunk már igazán jó üldözés-jelenetet (kivéve talán az Expendables egy bizonyos jeleneteit, de az az igazság hogy ez még annál is sokkal jobb volt véleményem szerint), úgyhogy örülhetünk. Igazi belevaló, intenzív és izgalmas akciók kaptak helyet ebben a filmben, ami akármelyik akciórendezőnek dicsőségére válna, hát még egy olyan színésznek akit nemrég még Arany Málnára jelöltek színészi tehetsége miatt. És ha már a színészeknél tartunk, Affleck a kamera másik végén is bizonyít, még ha nem is nyújt olyan erőteljes és komolyan emlékezetes alakítást mint partnere Jeremy Renner aki valósággal lopja a jeleneteket. De nem kell szégyenkeznie Affleck-nak sem, csak Renner hihetetlen intenzitással csinálja a jeleneteit, úgy, hogy nem tudod róla levenni a szemedet és kvázi nem hagy senkit sem érvényesülni maga körül. A film nőjét Rebecca Hall játssza, az a Rebeca Hall akibe beleszerethettünk

Woody Allen Vicky Cristina Barcelona című Spanyolország-dolgozatában, gyakorlatilag itt sincs több dolga mint hogy szép legyen, és feltámassza bennünk a védelmező ösztönt. Sikerül is neki, azt kell mondjam.

A Tolvajok városa az a fajta film amit tényleg érdemes megnézni moziban. Abszolút kiemelkedő, figyelemreméltó darab pláne a mai kínálatban, de ha bele akarnék kötni azt mondanám, hogy Affleck néha itt-ott jobban is rágyúrhatott volna a film drámai részére. Ezen felül egy enyhe hiányérzetem támadt a film végét illetően. Enyhe hiányérzet.

Mintha valami hiányozna. Nem tudom pontosan megfogalmazni hogy mi, de ez a valami akadályozza meg azt hogy azt mondjam: mestermű.

De ha az, ha nem, mindenképpen remek film. Még ha nincs is olyan jó mint a Szemtől szemben (valljuk be, nehéz felülmúlni), de mégis azt mondom hogy méltó párja Mann művének, és megérdemli hogy a nagyok közé soroljuk.

85% Stáblista Rendező: Ben Affleck Főszereplők: Ben Affleck, Jeremy Renner, Rebeca Hall, Blake Lively Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2010. október 21.

SOROZAT

PAULA ÉS PAU

Szappanoperákról még nem írtam, így legfőbb ideje, hogy ilyen téren is kipróbáljam magam.

Nem kell megijedni, nem fogom az összes argentin, brazil, mexikói sorozatot sorra kielemezni és értékelni, hisz nem áll módomban pár száz oldalt gépelni és egyébként sincs semmiféle tapasztalatom a több ezer sorozatot illetően. Csupán egy sorozatot néztem végig ebből a kategóriából, egy mexikói csodát még 1998ban 12 évesen. Írta: Iverson2

LINA

Azzal kéne kezdenem, hogy nemcsak az amerikai sorozatoknál történt változás a régi társaikhoz képest, hanem a mexikói, brazil szériáknál is. Volt alkalmam pár percet elkapni a manapság oly népszerű Natalia Oreiro féle Te vagy az életemből, de egész egyszerűen borzalmas. Olyan őrjöngéseket levágnak benne a szereplők, ami totál kiborító. Elég gáz lehet ilyen sorozatokon felnőni odakint és nálunk is, hiszen… de ebbe inkább nem gondolok bele. Szóval fejlődés van, de ez szerintem csak visszafejlődés.

De elég is ennyi a mai trendről és világnézetről, mert a végén még bajok lesznek. Tehát időutazásra felkészülni és lássuk, hogy mi volt az a sorozat, ami a nyugati (de rossz, hisz a mexikói is nyugati) társai mellett élvezte a bizalmamat.

Szóval Paula és Paulina egy mexikói csoda, ami akkoriban picit elütött a hasonszőrű társaitól. Elég csak a 1997-es Esmeraldára gondolni, ahol egy vak leány kalandjait követhették figyelemmel a nézők. A sorozatot körülvevő őrületről elég csak annyit mondani, hogy szerte a világon gyűjtöttek Esmeralda szemműtétjére. De mondhatnám a még korábbi Isaurát (Rabszolgasors) is, ahol a rabszolgaság sanyarú sorsába engedték bepillantani a nézőt. Ez volt az első brazil sorozat hazánkban és itt is gyűjtöttek (felszabadításért). A Vad angyalról nem is beszélek, hisz Natalia Oreiro majdnem magyar állampolgár lett. Tehát a Paula és Paulina ezen „csodás” sorozatok között érkezett. Nem lehetett rásütni azt, hogy egy újabb sanyarú sorsú nő, férfi szenvedéseit mutatta volna be, hisz abból volt már elég. Adott volt egy gazdag család (Bracho), ahol látszólag minden a szokások-

nak megfelelően zajlik. A Bracho ház feje Carlos Daniel (Fernando Colunga) egy sikeres férfi, de a magánélete romokban hever. Felesége Paula Bracho (Gabriela Spanic) nem igazán a tipikus feleség típus, hiszen számolatlan szeretője van és a Bracho családban is sok galibát okozott már. Élvezi az életet, de ezt mindig mások kárán, így előbb utóbb megutálja mindenki. Nagyon közel a válás, de egyszer a szerencsének köszönhetően Paula ölébe hullik egy váratlan lehetőség, amolyan segítség féle. Ugyanis egy étteremben a mosdóban összeakad a hasonmásával. A hasonmása Paulina Martinez egy ártatlan, gyenge, törékeny lány, aki először hallani se akar a szerepcseréről, de Paula addig-addig trükközik, amíg szegény Paulina kénytelen belemenni az egész ügybe. A bonyodalmakat csak fokozza, hogy Paulina nem érti, hogy miért utálja mindenki a házban és igyekszik helyrehozni azokat a hibákat, amiket még Paula követett el. Az egészben az volt a rossz, hogy Paulina mindig bőgött, de komolyan. Ezzel akarták a két karakter közötti különbséget hangsúlyozni, de picit rondított a képen. Összességében a hasonszőrű társainál picivel többet mutatott, így kijelenthető, hogy megérte. Én legalábbis nem bántam meg, hogy 10 éve megnéztem azt a 102 részt és szurkoltam Paulinának.

FILMKLASSZIKUS

KRAMER KONTRA KRAMER Hasonlóan a többi "új hollywoodi" mesteremberhez, valahol mélyen Robert Benton is műfajspecifikus rendező. Írta: Hannibál Míg George Lucas és Steven Spielberg a legmodernebb technika eszközeit igénybe véve - mamutköltségvetéssel - bájosan hihetetlen meséket teremtettek, addig Scorsese látómezejébe leggyakrabban az amerikai társadalom demoralizálódása (Taxisofőr), a szervezett bűnözés színes eseményei (Nagymenők, Aljas utcák, Casino), illetve élsportolók, ködbe veszett történelmi személyiségek pályafutása (Dühöngő bika, Az aviátor, Krisztus utolsó megkísértése) kerültek. Benton témája viszont elsősorban maga az ember, és csak másodlagosan a közösség, a társadalom. Életművének minden kétséget kizáróan legfontosabb darabjai azok, amelyekben a huszadik század válságos pillanatait mutatja be - legtöbbször hétköznapi hősökkel dolgozik, akiket a sors kiragadott eredeti élethelyzetükből, s arra kényszerülnek, hogy megfeleljenek az új, mostoha körülményeknek. Nála tehát az emberi elesettség, a megalázottság nyomasztó példái tárulkoznak fel - egészen másképp tud könnyeket kicsalni belőlünk, mint mondjuk Spielberg.

Létalapjukban veszélyeztetett, súlyos áldozatokat hozó emberekről szól a Hely a szívemben, a Szégyenfolt, valamint jelen kritika tárgya, a Kramer kontra Kramer is.

A modern ember úgy gondolná, a "család" köteléke szent és eltéphetetlen. Gondoljunk csak bele, mit is jelent ez a szó számunkra, hogy család. A kertes házat, benne kényelmes karosszékünkkel, imádott tévénkkel, kutyánkkal és puha franciaágyunkkal? Vagy esetleg a benne élő embereket? Illetve nem is magukat az embereket, hanem inkább az ő kusza és kibogozhatatlan kapcsolatrendszerüket? A szeretetet? Nem, rosszul példálózom, mi ugyanis, akik e sorokat olvassuk, a család szóhoz rendszerint már csak egy megkövült és elsárgult emléket tudunk társítani, amit bepókhálósodott emlékezetünk mély kútjából halászunk elő. Vizsgáljuk meg a kérdést egy hétéves kisgyerkőc aspektusából. Vajon számára mit jelenthet ez a varázsszó? Nem nehéz kitalálni: természetesen elsődlegesen magát az otthont, a megszokott és természetes életteret, melyben boldog lehet, melyben fejlődhet. A felhőcskékkel mintázott kisszobáját, a nappaliban hanyagul szétszórt játékokat, mesekönyveket, és a sarokban álló televíziót. Ha azonban a lelki egyensúly felborul, ha kétfelé szakad a család, ha a házastársak elhidegülnek egymás-

52 / FilmMagazin

FILMKLASSZIKUS

tól, és egyikük kilép az otthon melegéből? Megindul a vetélkedés a kisfiúért, és súlyos véráldozatok, nagy szócsaták árán a pert végül megnyeri... hát igen, általában az anya nyeri meg. Általában. Robert Bentonnál viszont minden lehetséges. Még a fordított helyzet is.

Kramerék története fertőzött és rideg valóságunkban játszódik. Ted, a felelősségteljes reklámszakember élete látszólag fenékig tejfel: a munkában sikeres, otthon pedig álomférjként- és apaként jelesre teljesít.

Egy szokványos napon azonban arra ér haza, hogy felesége mindent összecsomagol, és egyszerűen kisétál az ajtón. Eltűnik az életéből, hogy érvényesülhessen ebben a nagy bolond világban. Megszökik a felelősség és a problémák elől. A férfi kénytelen a háztartás minden terhét - beleértve kisfiát, Billy-t is átvállalni. Az anyai pátyolgatáshoz szokott fiú és a hivatását mindennél előbbre soroló apa először bizalmatlanul méregetik egymást, később megpróbálják meglelni a közös hangot, pótlólag megtalálni a másikat, a másik szeretetét a család harmadik tagjának hiányában. Már épp feldolgoznák a veszteségeket, amikor Joanna visszatér a városba, és közli, igényt tart Billy-re. A két szülő a bíróságon méri össze erejét. Ted eleve esélytelenül indul, és rövid vagdalkozás után el is veszti a pert.

Történetünk végére azonban Joanna ráébred, hogy a helyzetet nem rideg logikával érvelő kívülállóknak, hanem nekik, a családon belül kell tisztázniuk.

54 / FilmMagazin

Ennél a műfajnál alapvető követelmény, hogy észrevétlenül, mesterkéletlen óvatossággal fakasszuk a nézői könnyeket, ne olyan ocsmány hatásvadászattal rohanjuk le őket, mint amivel Benton kísérletezett a rosszemlékű Szégyenfoltban. Talán a csilingelő dollárok, vagy egyszerűen az alkotói felületesség és következetlenség hajszolta kudarcba azt a filmet, a Kramer kontra Kramer viszont a gondos odafigyelés, a rendezői mértékletesség és leleményesség "celluloid-remeke."

Nemhiába érzi magát pihekönnyűnek a néző, amikor a játékidő letelte után felemelkedik a székéből. Az eltelt másfél órát háromnegyednek fogjuk érezni. A rendező ugyanis hihetetlen hozzáértéssel ragadja meg a lényeget. Minden egyes montázst, beállítást, párbeszédet bravúrosan eltalál, nincsenek üresjáratok és feleslegesen lefutott körök. Maga a szövegkönyv is egyszerű elemekből épül fel, Benton pedig törekszik a kellemesen hömpölygő eseménysor visszafogottságára, tömörségére, a filmtér leszűkítésére, a kevés szereplőre. És ennyi is elég ahhoz, hogy végül megadjuk magunkat.

Nem kellenek ide műkönnyek, teátrális nagymonológok és csigalassan lebegő kamera ahhoz, hogy átérezzük a történteket, hogy belecsöppenjünk a dolgok közepébe.

Ezt pedig megtehetjük, a sztori ugyanis a végletekig reális. Mintha épp itt történne, és épp ma. Talán mi magunk is eljátszottuk már az egyébként kiváló színészekre kiosztott szerepeket. Velünk is megeshe-

tett, hogy egyik pillanatról a másikra kicsúszott a lábunk alól a talaj, és az utolsó szalmaszál, amit megragadhattunk, ami még megmaradt nekünk, a gyermek volt. Tulajdonképpen ezt oltja belénk a film, és ez a nyugtalanító érzés hevíti Bentont is: az apa erkölcsiségben, felelősségtudatban, önfegyelemben egyenrangú az anyával. Nem kevesebb tőle; ő is képes OTTHON-t teremteni, ha a szükség megkívánja.

Ted és Billy kapcsolata idővel kiteljesedik: az anyai hiány felszínre hozza a két összezárt "idegen" mély emberi érzéseit, a közösen átvészelt nehézségek egyetlen kévébe kötik össze őket, amit szeretetnek nevezünk. Az ambiciózus reklámszakember is belátja, hogy a munka odadobható, felégethető: de csakis a gyermek kedvéért. Hogy az apaság presztízsveszteséggel is jár. Hogy a főnöke alááshatja a becsületét, elbocsáthatja, ám mindez NEM tragédia. Az lenne tragédia, ha a számára legfontosabbat hanyagolná el. Megteremtődött tehát az apa-fiú közti feltétlen és kölcsönös rajongás, a közös esti mesékkel, játszadozásokkal, beszélgetésekkel. Joanna mindeközben a világot járta, csupán a saját kilátásai érdekelték, egyszerűen kisétált a képből, később azonban fellobbant benne az anyai hűség utolsó szikrája. Bíróság elé kell tárni az ügyet.

A tárgyalóterem azonban olyan, mint egy amerikai focipálya: ott mindent szabad. A családi elfogultságtól távol eső, objektív és zord világ ez, ahol a védők a saját szakállukra

formálhatják az igazságot. Ahol, tudjuk meg végül, némely esetekben talán meg sem születhet a mindenkit - nézőt, szereplőket, Istent - kielégítő, megfellebbezhetetlen igazság.

"Azért jöttem ide, hogy hazavigyem őt, de aztán rájöttem, hogy ő már otthon van." - végül Joanne látogatása tesz pontot a házasfelek marakodásának végére. Most már, mint magánember van jelen, ezúttal érti is: Ted már felkészült az önálló gyermeknevelésre, az elmúlt idők próbatétele megacélozta a szívét. "Hogy nézek ki?" - kérdezi Joanne, beszállva a liftbe. "Szédületesen." feleli Ted, azzal a liftajtó becsapódik a néző orra előtt. Hát, talán mi is úgy nézünk ki végül, mint Joanne.

Szemünk könnyes, ám mégis derű ül ki az arcunkra, akárcsak az övére: megértettük. Hát igen, régi szép idők, amikor a pénzkötegek mocska még nem rontotta meg a fiatal Bentont, aki nemcsak könny-, de díjesőben is ázott a film bemutatása után: az Akadémia öt Oscarral dobta meg Krameréket - köztük a rendezőt, valamint a házaspárt, Dustin Hoffmant és Meryl Streepet is. Valóban, az egész stáb valami rendkívülit nyújtott: a rendező úgy mutatott be egy, a nézőkbe erős érzelmi többletet indukáló nagyvárosi családdrámát, hogy azzal nem hágta át az egyszerű történetmesélés kereteit. A Kramer kontra Kramer aprólékos realitás-elemeinek köszönhetően nemcsak az amerikai életforma külsőségei mögött rejtőző válságba pillanthatunk bele, hanem végre önmagunkkal is szembesülhetünk.

55 / FilmMagazin