EXKLUZÍV HÁTTÉRCIKK: MOZIZÁS AKKOR ÉS MOST >> 6.
FilmMagazin 2011. április
BEVÁLTOTTA A REMÉNYEKET? ÁLOMHÁBORÚ JASON STATHAM FELPÖRGETVE A MESTERGYILKOS FILMKLASSZIKUS ÉJSZAKAI ROHANÁS EGYEDÜL A SÖTÉTBEN A LÁNY ÉS A FARKAS
LIAM NEESON
KEDVES OLVASÓK! R
engeteg dolog történt velünk ebben a hónapban is, de hát ez szinte már megszokott egy filmes magazin életében. Az újságot érintő változások közül két dolgot emelnék ki: egyrészt finomítottunk a kinézeten, megjelentek az iniciálék és kicsit láthatóbbá tettük a bekezdéseket is, másrészt pedig az áprilisi lapszámban debütál régi/új szerzőnk, Zaphier is. Akik még emlékeznek a FilmMagazin első számaira, azok már találkozhattak nagyszerű cikkeivel, most pedig közel másfél éves szünet után sikerült újra beszervezni. Ezúttal a Sikoly 4ről írt, olvassátok sok szeretettel! Ami a tartalmat illeti, a címlap után gondolom nem okoz különösebben nagy meglepetést, hogy kiemelten foglalkozunk Liam Neeson-nel, akinek áprilisban két filmje is debütál a magyar mozikban. A rendkívül magasra nőtt színész karrierjét Spike
kollega tolmácsolja nektek, gigantikus, 7 oldalas portréjában. Aztán teret adtunk Kovácsnénak, hogy kiélje negatív hajlamait és porig alázza… khm szakszerűen megmondja miért nem lesz jó film A lány és a farkas. Bár az említett művet lapleadásunkig nem láttuk, így természetesen a cikk mellé értékelés sincs hozzábigyesztve, azért a külföldi kritikák és a koncepció alapján le lehetett szűrni ezt-azt. Az írás egyébként rendkívül szórakoztatóra sikerült, mindenkinek nagyon ajánlom. Március végén láttuk az Álomháború című filmet, mely annak rendje és módja szerint nem csak minket, de szinte mindenki mást is teljesen megosztott. Lapunkban egy szigorú, de igazságos kritikát találhattok a 36. oldalra lapozva, jó szórakozást hozzá! Fontos még megjegyezni, hogy ehavi lapszámunkban technikai okok miatt nem találhattok
sorozatos írást, ám az 5. oldalon összegyűjtöttünk néhány friss sorozatos infót, aztán a következő hónapban vélhetőleg visszatér a jól megszokott rovatunk. KERESS MINKET FACEBOOKON IS, HOGY IDEJÉBEN ÉRTESÜLJ MINDENRŐL
CÍMLAPSZTORI: "Elég könnyű éjjel-nappal dolgozni, ha az ember túl akarja élni az egetverő fájdalmat. A gyászban az a szörnyű, hogy nem lehet felkészülni rá. Azt hiszed, némi sírással és önmagad lefoglalásával hamar túl leszel rajta. De ez nem így van. A legnehezebb pillanatok naplemente után vannak. Néha felriadok az éjszaka közepén, és a nyugalomból hirtelen rám tör egy érzés, ami majdnem szétfeszíti a mellkasomat.” >> 20.
IMPRESSZUM Főszerkesztő: Bokori Balázs Főszerkesztő-helyettes: Cihlár Gábor (Ceptor) Online főszerkesztő: Szabados Melinda (Veszják) Munkatársak: Csernák Ákos, Fekete Felícia Hannibál, Madura Gábor (iverson2), Tréfás Hajnalka (Kovácsné), Horváth Krisztián (Kóczy), Kovács Beáta (Zaphier), Verebélyi Tamás (Spike), Kónya Sándor (Sanya08) , Komma Olívia Segítőink: Molnár Krisztina (Budapest Film), Bartók Anna (Fórum Hungary), Csillag Zita (InterCom), Pataki Andrea (UIP Duna Film), Csánki Kata (Mokép) Elérhetőség: www.tollal.hu és www.filmmagazin.web4.hu Következő szám megjelenés: 2010. május 12.
2 / FilmMagazin
HÁTTÉR MELANCHOLIA Lars von Trier legutóbb az Antikrisztus című filmmel zúdította nézőjére mélységes depresszióját. Sokkolt, pofán vágott, felháborított sok nézőt és a kedélyeket rendesen felkavarta azzal a bizonyos beszélő rókával (“Chaos reigns”), és Gainsbourg ollóval kivágott vaginájának láttán. Trier az a rendező aki láthatóan azt csinál amit akar és senki nem pofázhat bele a dolgába, ez tetszik. Tetszik hogy egyszer készít egy totálisan díszlettelen, színész-orientált filmet majd egy rettentően stilizált látványvilágú dolgozatot, és most újfent az utóbbival játszik el. A történet szerint egy idegen bolygó közelít a Földhöz lassan, de biztosan, a középpontban pedig egy család áll. Mindenkire más hatással lesz ez az esemény, ahogy elnézem egymás ellen fordulnak, Kirsten Dunst meg talán le is fog vetkőzni. Az a tény, hogy Trier Dunst-ot tette meg főszereplőül (legalábbis egyik főszereplő), elég meglepő húzás. Dunst-ot eddig is kedveltem, mondhat akárki akármit. Szerintem egy igenis korrekt, jó színésznő, szerettem őt az Öngyilkos szüzekben, a Pókember-trilógiában is bírtam a fejét. Nem az ő hibája volt, hogy a harmadik rész olyan lett amilyen. És azt sem szabad elfelejteni, hogy ő volt az a kislány az Interjú a vámpírral-ban aki elcsavarta Brad Pitt és Tom Cruise fejét. Dunst miatt tehát nem kell aggódni, otthonosan mozog a nem túl közönségbarát filmekben. A szereplőgárda többi tagja se olyan hogy csak úgy elmegyünk mellette. Láthatjuk majd Kiefer Sutherland-et, aki a 24 című sorozattal szerzett magának igazi hírnevet, ami pedig egy újabb vallomást hoz fel: soha nem láttam egyetlen epizódot sem abból a sorozatból. Lehet el kéne kezdenem, talán még imádnám is. Udo Kieren nem kell meglepődni hogy Trier-nél játszik, nem ez az első közös filmjük. Korábban is dolgoztak már kéz a kézben, ott volt a Dogville-ben (ami a kétezres évek egyik legjobb filmje, én mondom), az Európában és a Hullámtörésben. A film maga tulajdonképpen egy sci-fi lesz, jókora pszichológiai öntettel, úgyhogy ne számítsunk ám semmi olyanra amit megtalálunk egy Roland Emmerich-filmben. Az operatőri munka innen az előzetesből gyönyö-
4 / FilmMagazin
rűnek néz ki, akárcsak az Antikrisztusnál, nem lesz okunk panaszkodni a látványra. Azt pedig előre leszögezhetjük: happy end-re ne számítsunk. Trier mondta. Mi hisszük. Tetszik hogy van olyan rendező mint ő. A kis depis dán megint nézőjére szabadítja az apokalipszist. Ezúttal konkrétan. MEGFILMESÍTIK A SETÉT TORNYOT, JAVIER BARDEM LESZ A FŐSZEREPLŐ Mondhatni igazán nagy fába vágta a fejszéjét a Universal stúdió. Úgy döntöttek ugyanis, hogy megfilmesítik Stephen King 7 kötetes Setét torony című regényét. Mégpedig nem is a hagyományos módon. A tervek szerint ugyanis lesz 3 mozifilm, és a köztes időszakban pedig két TV-sorozat is. Az biztos, hogy a főszereplőt már megtalálták. Korábban felmerült Viggo Mortensen és az Oscar-díjas Christian Bale neve is. De a befutó végül is a szintén Oscar-díjas Javier Bardem lett. Ő fogja tehát eljátszani a főhőst. Ez viszont azt is jelent, hogy a következő 4-5 évben más produkcióban nem nagyon fogjuk őt látni, hiszen ez a szerep minden idejét le fogja kötni. Az első mozifilm forgatása szeptemberben indul majd, a rendező Ron Howard lesz, a forgatókönyvet Akiva Goldsman írta. A történet szerint egyébként a főhős, Roland egy boszorkánymestert üldöz már régóta, hogy végezzen vele, és így eljuthasson a Setét Toronyhoz. Azonban a boszorkánymester több csapdát állít Rolandnak, de furcsa módon arra is figyel, hogy üldözője ne veszítse el a nyomát.
KI RENDEZI A WOLVERINE-T? Az már biztos, hogy jönni fog a 2009-es X-Men Origins: Wolverine film folytatása, melynek címe egyszerűen csak Wolverine lesz, és ha minden igaz, akkor nem is feltétlenül folytatása lesz az előző filmnek. Az is biztos, hogy ismét Hugh Jackman lesz majd a főszereplő. Azonban a rendezésre kiszemelt Darren Aronofsky pár hete családi okokra hivatkozva elhagyta a projektet. Így most az ő “utódjának” keresése folyik. Eddig két név merült fel, Duncan Jones és David Slade. Duncan Jones (aki civilben egyébként David Bowie fia) a “Moon” című alacsony költségvetésű, de remek független filmmel robbant be a köztudatba, majd idén Hollywoodban is kipróbálhatja magát, hiszen ő rendezi a Forráskódot. David Slade-re leginkább vámpíros filmjei miatt emlékezhetünk, hiszen ő rendezte a 30 Days of Night című horrort, majd utána a Twilight: Eclipse-t, ami ugyan nem horror, de mindenképpen sötétebb hangulatú lett, mint a franchise előző két része. Ebből is látható, hogy a két direktor képregényfilmek terén még nem nagyon szerzett tapasztalatot korábban. Aztán természetesen az is lehet, hogy egy másik rendező fogja rendezni a Wolverine-t.
MÉGIS STALLONE RENDEZI A THE EXPENDABLES 2-T Nemrég még úgy volt, hogy Sylvester Stallone ugyan benne lesz a The Expendables 2-ben, de a rendezést ezúttal másra fogja bízni. Nos, a hírek szerint mégsem. Állítólag a Lionsgate több rendezővel is tárgyalt az ügyben, de a végeredmény az lett, hogy mégis Stallone ülhet a rendezői székbe ismét. A filmet 2012. augusztus 17-én mutatják majd be, ha minden igaz, de a történetről, illetve a szereplőgárdáról, még semmi konkrétumot nem lehet tudni. Illetve az biztos, hogy Stallone benne lesz, valamint korábban pletykálták azt is, hogy ezúttal Jean-Claude Van Damme is tiszteletét teszi, aki az első részben nem kívánt szerepelni.
SOROZATOS HÍREK - Jövő hétvégén (április 16.) visszatér a Smallville, a Supernatural és a Sanctuary a hosszabb szünetről, de folytatódik tovább a Fringe is. - A Hawaii Five-0 (2010.) 1. Évadja 24 részes lesz, ez biztos, de egy esetleges 2. Évad berendeléséről nem lehet tudni. - A héten (április 6.) megvolt a No Ordinary Family évadzáró és vélhetően sorozatzáró epizódja. - Néhány rajongó David Tennant-et az előző Doktort vélte felfedezni a Doctor Who 6. Évados brit előzetesében. Ennek ellenére nincs semmilyen hivatalos információ arról, hogy a színész bármilyen formában is visszatérne a sorozatba. (Bár egyszer nyilatkozta, hogy 2013-ban a sorozat 50 éves jubileumán talán.) Egyébként én is többször láttam az előzetest, szerintem nem David látható benne. - Idén nem egyben, hanem két részben fogják leadni a Doctor Who aktuális évadját. Tavasszal 7 rész lesz látható, és a showrunner Steven Moffat szerint egy óriási cliffhanger lesz a 7. epizódban. - A hírek szerint az RTL Klub lehet, hogy nem fogja itthon levetíteni a Lost utolsó évadját. (Az AXN-en már volt). - A V (2009.) készítői és szereplői még mindig bizakodnak a 3. Évados berendelésben, de hivatalos info továbbra sincs. Mindenesetre intő jel lehet, hogy Elizabeth Mitchell több szerepet is visszautasított. - John Schneider (Jonathan Kent) állítólag benne lesz a Smallville fináléban (május 13.). Mint ahogy Terrence Stamp is, aki nem vállalta a személyes szereplést, így vélhetően ismét Jor-El hangját fogja adni, hogy eddig is tette többször a sorozat folyamán. - Az AXN Sci-Fi a jövő héten végez a Doctor Who 4. Évadjával (és a 2009es special részekkel is), de az 5. Évad hazai sugárzása továbbra is várat magára.
FilmMagazin / 5
HÁTTÉR
MOZIZÁS AKKOR ÉS MOST Napjaink egyik legnépszerűbb szórakoztatási fajtája, legnagyobb üzleti tevékenységeink egyike a film. Nem is kell olyan régre visszamennünk és máris szemünk elé tárul, milyen változásokon ment át a mozizás az elmúlt években. A történet teljes megértéséhez kezdjük a legeslegelején. Írta: Ceptor
6 / FilmMagazin
A
z emberek régóta örökítenek meg számukra fontosabb pillanatokat. Ezek kezdetben, az írás feltalálása előtt rajzos formában jelentek meg. Gondoljunk csak az első emberekre, akik a barlangok falára festették meg a sikerrel járt vadászatokat. Majd ezeket a rajzokat írásjelek követték. Legyen szó kőbe vagy fába vésettről, papírra skicceltről, mind-mind elterjedt volt. Az idő múlásával kettévált az írásos és képi történetmesélés. Kik egy vaskos könyvvel, kik egy szép festménnyel adományozták meg az adott – és utókort. Az idő előre haladásával és a társadalom fejlődésével a művészek egyre jobban törekedtek az élethű ábrázolásra. Azonban ez a fajta művészet soros öszszefüggésben állt a tudománnyal.
Maga Leonardo da Vinci is foglalkozott egy egyszerű optikai eszközzel, amivel a környezet vizuálisan leképezhető. Ez a találmány a camera obscura azaz a sötétkamra. Működése egyszerű; egy minden oldalról fénytől védett doboz vagy szoba, melybe a fény egy apró lyukon keresztül behatol és a lyukkal ellentétes oldalon láthatóvá válik a külvilág színes, ám fordított képe. A fényképezés előtti időkben ez nagy segítséget nyújtott a rajzolásban. Egy másik összetevő, a fényérzékeny ezüst sók felfedezése után már nem volt akadály a fotográfia elterjedésének. A legelső fényképészeti eljárás az 1850-es évek végén már széles körben volt ismert. Miközben többféle eljárás versengett az életben maradásért, egy angol fotóművész a
világon elsőként sorozatfelvételt készített a mozgásról. Ezek a felvételek a filmezés előfutárai voltak. Ám miközben egyesek a képrögzítés automatizálásán fáradoztak, addig mások már a nagyközönség bevonásával a pénzszerzés útjára léptek. A fonográf megjelenése után pedig már semmi akadály nem volt a hangosfilmek és a mozi elterjedésének. A szabványosított, 35mm-es filmet először Thomas Edison használta az általa feltalált mozgógépes kamerához. Ez egy 35 milliméter széles filmcsík, melynek mindkét oldalán 44 lyuk található, amelyek a film továbbítására szolgálnak. Vetítéskor a film mögé helyeznek egy fényforrást, ami áthalad a filmen. Az így keletkező képet egy lencse felnagyítja, majd azt a vetítővászonra
FilmMagazin / 7
HÁTTÉR >> AZ ELSŐ IMAX-ET MÁR AZ 1971-ES ÉVBEN ÁTADTÁK TORONTÓBAN, DE MÁR AZ 1930-AS ÉVEKBEN IS KÍSÉRLETEZTEK VELE. A LEGLÉNYEGESEBB KÜLÖNBSÉG MÉGIS A NÉZŐ SZEME ELŐTT VAN, HISZEN EGY ÁTLAGOS VETÍTŐVÁSZON SZÉLESSÉGE 22 MÉTER, DE LÉTEZNEK 30 MÉTER SZÉLESSÉGŰEK IS. << továbbítja. Kezdetben a szabványos képkocka aránya az” 1,33:1”-es volt, ami azt jelenti, hogy egy képkocka 1,33-szor volt szélesebb, mint magasabb. Ezt nevezhetik még, és ezt a fajta jelölést ismerik többen, a 4:3as képarányként. A televízió feltalálásánál is ezt a formátumot használták. A filmipar egyik jelentős válsága ekkor következett be, hisz az emberek inkább otthon maradtak TV-t nézni, mint sem moziba jártak. Ekkor találták ki azt a módszert, ami újra a filmszínházba csalogatta az embereket. A szélesvászon sokkal nagyobb képet, ezáltal több információt ad, amire egy hagyományos televízió készülék nem volt képes. Az egyik módszer a már megismert, hagyományos kép felnagyítása. Ezt hívják soft matt módszernek. Ennek a vetítési formátumnak egy veszélye volt csak, ha nem állították középre a vetítőgépet, akkor a közönség a nemkívánatos részeket is láthatta, ami mikrofonokat és lámpákat jelentett. A másik lehetőség a valódi matt módszer, ahol már a lencse és a film között található egy lemez. Az így kapott végeredményen a nemkívánatos részek helyén fekete csíkok láthatóak. Vetítésnél a középre állítás sokkal könnyebb, hiszen a fekete csíkok is segítik a mozigépész munkáját. A valódi szélesvászon formátuma az eddig megismert „1,33:1” helyett „1,85:1”-re változott. A számítógépes grafikák elterjedésével egyes részeket be kellett szkennelni a számítógépbe. Annak érdekében, hogy a film minősége szemmel láthatóan ne romoljon, egy képkockának legalább 30 megabyte helyet kell biztosítani. A mozgások hiteles visszaadásához legalább 24 képkockát kell egy másodperc alatt vetíteni, így az egy másodperces rész 720 MB-ot foglal el, amivel körülbelül egy CD lemezt meg is töltenénk azonnal. Nem is kell részleteznem, hogy mekkora adatmennyiséget kapunk egy másfél-két óra
8 / FilmMagazin
hosszúságú filmnél. Történetünk azonban még nem ér itt véget. Egy másik fontos formátumról is beszélnünk kell, ez pedig az IMAX (ami az angol Image Maximum kifejezésből származik, és magyarul nagyjából
azt jelenti, maximális képhatás). Itt már 1,43:1-es képarányról beszélhetünk, de maga a filmszalag szélessége nem 35mm, hanem már 70mm. További érdekessége, hogy a filmet nem vízszintesen, hanem függőlegesen, jobbról balra továbbítják a vetítőgépben. Az első IMAX-et már az 1971-es évben átadták Torontóban, de már az 1930-as években is kísérleteztek vele. A leglényegesebb különbség mégis a néző szeme előtt van, hiszen egy átlagos vetítővászon szélessége 22 méter, de léteznek 30 méter szélességűek is. Egy kis érdekesség azoknak,
akik otthon vannak a digitális világ elképesztő rengetegében. Mivel manapság mindenki felbontásokkal meg megapixelekkel dobálózik, nézzük meg egy átlagos 35mm-es film mekkora előnnyel indul bármilyen digitális képpel szemben. Ahhoz, hogy egy fényképet vagy videót megtekintsünk a számítógépünkön, elengedhetetlen, hogy a látott képet digitalizáljuk. A digitalizálás során a képünket sok-sok millió képpontra, vagyis pixelre bontjuk. Vegyünk egy manapság átlagosnak mondható képernyőfelbontást, ami 1280x1024es. 1280 x 1024 = 1.310.720 kép-
pont, tehát a fényképünk körülbelül 1.3 megapixeles. A tökéletes képfeldolgozással egy 35mm-rel egyenértékű digitális kép maximális felbontása elérheti az 500 megapixelt is! Itt már az emberi szem számára feldolgozhatatlan mennyiségű pixelt kapnánk. Ha az IMAX-et vizsgáljuk normális értékekkel, akkor az ottani felbontás 10000 x 7000, tehát 70 megapixeles.Ám történetünk még nem ér itt véget. Egy másik fontos formátumról is beszélnünk kell, ez pedig az IMAX (ami az angol Image Maximum kifejezésből származik, és magyarul nagyjából azt jelenti, maximális képhatás). Itt már 1,43:1-es képarányról beszélhetünk, de maga a filmszalag szélessége nem 35mm, hanem már 70mm. További érdekessége, hogy a filmet nem vízszintesen, hanem függőlegesen, jobbról balra továbbítják a vetítőgépben. Az első IMAX-et már az 1971-es évben átadták Torontóban, de már az 1930-as években is kísérleteztek vele. A leglényegesebb különbség mégis a néző szeme előtt van, hiszen egy átlagos vetítővászon szélessége 22 méter, de léteznek 30 méter szélességűek is. Egy kis érdekesség azoknak, akik otthon vannak a digitális világ elképesztő rengetegében. Mivel manapság mindenki felbontásokkal meg megapixelekkel dobálózik, nézzük meg egy átlagos 35mm-es film mekkora előnnyel indul bármilyen digitális képpel szemben. Ahhoz, hogy egy fényképet vagy videót megtekintsünk a számítógépünkön, elengedhetetlen, hogy a látott képet digitalizáljuk. A digitalizálás során a képünket sok-sok millió képpontra, vagyis pixelre bontjuk. Vegyünk egy manapság átlagosnak mondható képernyőfelbontást, ami 1280x1024es. 1280 x 1024 = 1.310.720 képpont, tehát a fényképünk körülbelül 1.3 megapixeles. A tökéletes képfeldolgozással egy 35mm-rel egyenértékű digitális kép maximális felbontása elérheti az 500 megapixelt is! Itt már az emberi szem számára feldolgozhatatlan mennyiségű pixelt kapnánk. Ha az IMAX-et vizsgáljuk normális értékekkel, akkor az ottani felbontás 10000 x 7000, tehát 70 megapixeles. Magyarországon az első, és egyetlen IMAX 2008. január 17-én került átadásra Budapesten. Kezdetben itt is hagyományos, ana-
lóg vetítőt alkalmaztak. A filmtekercsek nagyjából 120 kg-ot nyomtak és hosszuk elérte a 4 km-t is. Egyegy ilyen kópia körülbelül 7,5 millió forintba kerül, és a szállítása is komoly logisztikát igényel. Ezt a masinát cserélték le néhány hete az úgynevezett digitális változatra. A 21. századnak megfelelően most már a filmek nem tekercsen jönnek, hanem a forgalmazó FTP szerverén keresztül kerülnek letöltésre. Egyegy film több száz GB-ot foglal el a gép háttértárolójából. A komoly technikai tudás ellenére van hátulütője is a dolognak. Egy digitális film soha nem fogja elérni azt a képminőséget, amit egy analóg film produkálni képes. Jelen esetben az új vetítőgéppel 2K a felbontás, ami 2048 x 1080 –at jelent. De szerencsénkre már fel van készítve a nagyobb formátum fogadására is, ami a 4K-s méretet jelenti (4096 x 2160). Ezek a felbontások természetesen sokkal nagyobbak egy Blu-ray filmnél, aminek a felbontása 1980 x 1080. És ha összehasonlítjuk egy mezei DVD lemezzel, ahol 720 x 480-as képet nézünk. Mindenképpen egy digitális korszakba léptünk, már csak az a kérdés ki milyen gyorsan fogadja azt be. És akkor még nem is tettem említést a 3D-ről, a különböző formátumokról, a lencsékről, a hangsávról, a…
FilmMagazin / 9
HÁTTÉR
SIKOLY 4 Van, ami örök. Úgy látszik, hogy a Sikolyra is ráillik ez a séma. Hiszen tíz év telt el a legutolsó 3. rész óta és most, íme, visszatért. A lehető legjobbkor. Elegendő idő telt el ahhoz, hogy ne érezzük azt, hogy „te jó ég, még egy bőrt le akarnak nyúzni róla.” Gondoljunk bele: Az 1. és 2. rész között egy, majd a 2. és 3. rész között három év telt el. Ha egy újabb részt kreáltak volna a 3. után pár éven belül, valószínűleg halálok halálával halt volna. Írta: Zaphier
T
íz év azonban pontosan megfelelő ahhoz, hogy az emberek még emlékezzenek a történetre és újra lelkes izgatottsággal várják a folytatást. Régi rajongók ezrei fognak kígyózni a mozik előtt, miközben rengeteg új rajongó is berajzik az újabb és újabb generációkból. A készítők ezt nagyon okosan csinálták. Persze hozzá tartozik, hogy a Sikolyt eredetileg is trilógiának szánták. Már az első résznél tudvalevő volt, hogy három film lesz, így a mostani negyedik új öröm a mozi nézők számára. Ha pedig már megemlítettük a készítőket, akiről itt leginkább szólni kell, az Wes
10 / FilmMagazin
Craven és Kevin Wiliamson. Megéltünk már egy pár sorozatot, jöttekmentek a 2. és 3. részek, de azt nem sok trilógia mondhatja el magáról, hogy mind az író mind a rendező, végig ugyanaz a személy volt a történetben. Pedig Wes Cravent már negyedik alkalommal kérték fel, hogy rendezze meg a Sikolyt és Kevin Wiliamson is negyedik alkalommal kalauzolt el minket Sidney Prescott félelmetes világába. A séma semmit nem változott. Alapjaiban minden Sidney körül forog, miközben újabb és újabb karakterek jelennek meg, érdekes színezetet adva a történetnek. Ráadásul a kér-
dés mindig ott lebeg a szereplők feje fölött. Vajon ő megéri a film végét? Benne lesz a folytatásban? Talán ő a gyilkos? A Sikoly széria nem egy hírességet vonultatott fel az évek során, akik vagy már előtte nagy névnek számítottak, vagy éppen az a film emelte ki őket a mindennapi kis színészek sorából. Persze az senki számára nem lehet kétséges, hogy az első rész első női áldozata Drew Barrymore, már a Sikoly előtt is világsztárnak számított. Voltak itt azonban még olyan nevek, mint Sarah Michelle Geller, Jerry O’ Connell, Timothy Olyphant, Jada
Wes Craven legutóbb a meglepően jól sikerült Az utolsó ház balra című horrorral jelentkezett, reméljük a Sikoly 4 is hasonlóan színvonalas lesz!
sem érhetik ott utol. Eközben zajlik a Döfés 3 - Visszatérés Woodsboróba című film forgatása Hollywoodban. A forgatáson újabb gyilkosság történik és a gyilkos a lányt is felhívja, így belátva, hogy nem bújhat el, a forgatás színhelyére utazik. Megjelenik Gale Weathers is, a sikeres tévériporter, mint a Woodsboro-ügy szakértője és régi szerelme Dewey Riley is, aki a készülő film technikai tanácsadója. A Döfés 3 színhelyén mindannyian szembesülnek az őket játszó színészekkel, és a kérdéssel, hogy a gyilkos "forgatókönyve" alapján vajon ki lesz a következő áldozat. Újra és újra megújul a történet, miközben, maga a cselekmény fűvonala megmarad, a minden izgalmaival és rejtélyével. Így van ez a Sikoly 4.-ben is.
Pinkett Smith, Patrick Dampsey és még sorolhatnám. Szóval a Sikolyban szerepelni nem olyan mintha, egy kis gagyi egyestés horrorfilmre mondana igent a tisztelt művész. A színészek jöttek – mentek. Sőt, még intenzívebben, mint általában, hisz ne feledjük, hogy Sidney és Woodboro város története alapján már a 2. részben megkezdték a Döfés című trilógia elkészítését. Vagyis film a filmben. A kemény mag azonban természetesen ugyanaz maradt. Hisz feltehetjük a kérdést, hogy hogyan is létezhetne a Sikoly Sidney Prescott karaktere nélkül? A három szereplő, akik túlélték az előző három rész csapásait mind visszatérnek, így újra láthatjuk a kissé kelekótya Dewey Rileyt a rend őrét és Gale Weathert, a zseniális riportert is. Kezdjük azonban az elején, hisz az újabb generáció, talán nincs teljesen tisztában vele, hogy kikről is beszélünk, így íme, egy kis gyorstalpaló, pár mondatban: 1. Woodsboro egy poros kisváros ahol soha nem történik semmi izgalmas, vagy érdekes. Eltekintve attól, hogy egy évvel ezelőtt brutálisan meggyilkolták
Sidney Prescott édesanyát. Most pedig új borzalom jön, mert egy szellemálarcos gyilkos féktelen mészárlása veszi kezdetét és sorra gyilkolja a lány ismerőseit. Mindenki gyanús és senki sincs biztonságban, de tudvalevő, hogy Sidney a legfőbb célpont. 2. Két év telt el a szörnyű woodsboro-i események óta. Sidney és Randy Meeks (egy másik túlélő, a horrorfilmek nagy szakértője), együtt beiratkozik a középnyugati Windsor Egyetemre. Az egyetemi városban épp a "Döfés" című film bemutatója tartja izgalomban a diákokat. A film a woodsboro-i gyilkosságok című könyvből készült, szerzője a rámenős riporternő, Gale Weathers, aki testközelből élte át az öldöklést, és pénzre váltotta a véres élményt azzal, hogy írt belőle egy bestsellert. Ám a film bemutatóján újabb gyilkosság történik. Valaki le akarja másolni a woodsboro-i rémtetteket, így Sidney-nek ismét menekülnie kell. 3. Sidney a Windsor egyetemen történt mészárlás után, elmenekül a világ elől. Elrejtőzik Észak – Kalifornia egy eldugott erdejébe, remélve, hogy saját emlékei
Sidney Prescott (Neve Campbell) ma már sikeres író, aki járja az országot és író-olvasó találkozókat tart. Utolsó állomásaként tér vissza szülővárosába, s vele együtt a titokzatos telefonhívások is újra elkezdődnek. A szellemálarcos újra színre lép. Woodsboro egész lakossága megint veszélyben van, a rettegés visszatér a kisvárosba, de úgy tűnik, a szabályok ezúttal megváltoztak. Persze azért néhány dolog a régi maradt. Például az, hogy kell egy filmőrült, aki mindent tud a horrorfilmek szabályairól. Ezt a szerepet Randy Meeke (Jemie Kennedy) után, most Charlie Walker (Rory Culkin) vette át. Nem véletlen, ha hasonlóságot vélünk felfedezni a híres Culkin fiúval, hisz Rory az öcscse. Többek között már Mel Gibson mellet is láthattuk a Jelekben. A további két ifjú karakter, akiknek még ismerősen csenghet a neve Emma Roberts és Hayden Panettiere. Hölgyek és urak, horror rajongók figyelem! Ha szeretnétek ismerni a horrorfilmek új szabályait, ezt a filmet látnotok kell!
Stáblista Rendező: Wes Craven Főszereplők: Neve Campbell, Courtney Cox, Emma Roberts Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2011. április 14.
FilmMagazin / 11
HÁTTÉR
ISMERETLEN FÉRFI Liam Neeson keresi emlékeit… Írta: Sanya08
V
alami történt Liam Neesonnel. Emlékeztek még, mikor Spielberg filmjében Oskar Schindlert alakította, a zsidók megmentőjét? Kifinomult eszköztárral élő színész, főleg drámákban játszott Oscar-díjas szerepeket, aztán egyszercsak mindenki totális meglepetésére előrukkolt az Elrabolva című filmmel, amiben megmutatta hogy bizony öregember nem vénember. Fenékbe billentésből jelest kapott, és mi nézők elégedetten bólintottunk. Igen, igen, Liam egy vagány férfi. Így idősödve előjött belőle az állat és megmutatta mi fán terem az akcióhős. Utóbbi produkciót Pierre Morell rendezte, mostani filmje hasonlóan akciódúsnak ígérkezik, a rendező pedig ezúttal Jaume Collet-
12 / FilmMagazin
Serra, a produceri székben Joel Silver ücsörög, akit nem kell bemutatni egyetlen tisztességes filmrajongónak sem (tudjátok a fickó aki a Halálos fegyver-filmeket és a Predator-t is pénzelte). A történet szerint Dr. Martin Harris (Liam Neeson) a film elején felébred a kómából és olybá tűnik elvesztette emlékezetét is (vagy mégsem?). Felesége nem ismeri fel őt, sőt senki sem tudja személyét azonosítani, el van veszve egy idegen városban, szerencsére azonban segítségére siet egy nő, akit Diane Kruger alakít. Tovább bonyolítja a dolgot az a tény, hogy személyazonosságát átvette egy másik férfi (Aidan Quinn). „A kedvenc filmjeim között rangos helyet foglalnak el Hitchcock
művek – mondja Jaume Collet-Serra rendező -, közülük is azok, amelyeknek hősei éppoly titokzatos homályban tapogatóznak, mint a nézők: nem tudják, mi történik velük, és nem sejtik mi vár rájuk. A szomszéd vagy az útszéli rendőr lehet segítőtárs, de ellenség is… Minden olyan rejtélyes, hogy a nézőben előbbutóbb gyanú ébred: talán a középpontban álló figura elméje bomlott meg?” Ennek fényében nem tudok más filmre gondolni hirtelen, mint Roman Polanski korai, Hitchcock-ra hajazó suspense-filmjére, az Őrületre melynek alapfelállása annyiban hasonlít, hogy mindkettőben egy férfit láthattunk a főszerepben, akik egy idegen városban tévelyedtek el. Csak míg
Harrison Ford anno kóma nélkül, feleségét kereste Párizsban, addig Neeson kómából felébredve a válaszokat keresi. Mindkét film (vagyis potenciálisan az Ismeretlen férfi is) az őrület határán botorkáló főhősre koncentrál, a néző pedig találgathat, hogy mi folyik a háttérben. A különbség persze az Polanski és Jaume filmje között, hogy ez az előzetesek alapján inkább tűnik akciófilmnek (mely valamelyest az Elrabolvát juttatja eszünkbe), mint idegborzoló, minimalista thrillernek. Ami nem nagy baj, tekintve hogy egy olyan nagy arc ül a produceri székben, mint amilyen Joel Silver. Joel Silver a nyolcvanas illetve kilencvenes években volt nagy sztár, ha emlékezetem nem csap be, a Mátrix volt az utolsó olyan filmje, amely valóban megérdemli a kult-státuszt, azóta nemigen csapott bele a lecsóba csak olyan fogyatékos filmeket láthattunk tőle mint például a Nindzsagyilkos. Kérdés tehát az, hogy Silver-ben bízhatunk-e még vagy teljesen leírta magát az akciórajongók szemében. Nem vitatom a rálátását a műfajra, de valljuk be őszintén, azok a régi szép idők elmúltak. A producerguru az alábbiakat nyilatkozta a filmmel kapcsolatosan: „Imádom a thrillereket, amiken az ember tövig rághatja a körmét –
mondja Joel Silver producer -, és az Ismeretlen férfi abszolút ilyen. Az ragadott meg a történetben, hogy nem lehet eldönteni, vajon jófiú-e Martin Harris, vagy egyszerűen elmeháborodott, aki borzalmas felfordulást csinál maga körül.” Minden idők egyik legsikeresebb filmproducerét, Joel Silvert Leonard Goldberg producer kereste meg Cauwelaert francia szerző könyvével. „Amikor elolvastam a regényt, és a meghökkentő befejezéshez értem, arra gondoltam, hogy egy nagyszabású thriller tökéletes alapanyaga lehetne – meséli Goldberg. – Elküldtem Joelnek, aki szerencsére lelkesedett a megfilmesítés gondolatáért.” „Leonardnak igaza volt, amikor azt állította, hogy letehetetlen könyv – teszi hozzá Silver. – Két nagyszerű írónak, Oliver Butchernek és Stephen Cornwellnek adtuk át, hogy alakítsák át forgatókönyvvé.” Liam Neeson alakítja Dr. Martin Harris botanikust, aki feleségével egy biotechnológiai konferenciára érkezik Berlinbe. A hotelben Harris rádöbben, hogy a reptéren felejtette az aktatáskáját, ezért gyorsan taxiba száll. A taxi karambolozik, és Harris életét az autó vezetője, Gina menti meg. A nő azután rejtélyes módon eltűnik. Harris négy napon át kómá-
BEVÁLLALÓS DIANE KRUGER Diane Krüger bevállalós, kemény nő, és színésznőként sem kíméli magát. De az Ismeretlen férfi forgatása után úgy tűnik, meglehetősen elege van a kaszkadőrmutatványokból, és szeretné, ha a dublőre többet dolgozna. Az izgalmas thriller egyik jelenetében a főszereplő Liam Neeson-t kell kimentenie egy vízbe zuhant, süllyedő autóból. – Nem félek a víztől – mondta a színésznő –, de ez az ért sok volt nekem. Lemerülni, betörni az ablakot, és kihúzni a kis lukon ezt a nagydarab embert. Volt persze kaszkadőröm, aki a jelenet egy részét megcsinálta, de a közelképekhez rám volt szükség. És amikor már a harmadik napja dolgoztunk, századszor kellett a víz alatt kínlódnom, már nagyon elegem volt az egészből. A film végső változatába egyébként egyetlen olyan snitt került bele, amiben tényleg én látszom: igaz, attól válik hihetővé az egész. Pedig a színésznő a közeljövőben valószínűleg még sok akciójelenetet kénytelen lesz végigcsinálni. A hírek szerint Az emlékmás újraforgatott változatában ő játszhatja el azt a szerepet, ami az eredetiben Sharon Stoneé volt.
FilmMagazin / 13
HÁTTÉR
ban fekszik, és amikor magához tér, nincs nála semmilyen irat, amellyel igazolhatná kilétét. Megpróbál emlékezni, és a múlt képei foszlányokban derengnek fel előtte. „Amikor felrémlik a neve és németországi utazásának célja, azonnal felesége keresésére indul – meséli Neeson. – Meg van róla győződve, hogy a nő már halálra rémült az aggodalomtól.”
A férfi azt reméli, hogy Gina tud valamit az ügyéről, vagy legalább információhoz juttathatja a baleset körülményeivel kapcsolatban, amely elvezetheti a megoldáshoz. „Gina eleinte mereven elzárkózik attól, hogy bármilyen további szerepet vállaljon Harris képtelen történetében. Érthető a rémülete – mondja Kruger –, hiszen Ginának élete során bőven kijutott a veszélyes kalan-
>> MINDEZEKNEK
TUDATÁBAN REMÉNYKEDHETÜNK, HOGY AZ ÍGÉRETEK BE LESZNEK VÁLTVA. IZGALMAS, KÖRÖMRÁGÓS THRILLER EGY KIS SUSPENSE-ZEL? FŐSZEREPBEN LIAM NEESON-NEL? NEKEM TETSZIK AZ ÖTLET, BENNE VAGYOK EGY JÓ KIS MÓKÁBAN! << Mivel még a saját felesége sem ismeri fel, Harris elhatározza, hogy felkutatja az egyetlen embert, akivel Berlinben a baleset előtt megismerkedett: Ginát, a taxisofőrt. Amikor az autó lezuhant a hídról, a folyó mélyén Gina megmentette Harris életét, majd nyomtalanul eltűnt. Mint azt a Ginát alakító Diane Kruger elmondja, a nőnek jó oka volt rá, hogy felszívódjon: „Gina boszniai menekült, aki illegálisan tartózkodik Németországban. Nincsenek okmányai, ezért nem várja meg, hogy a rendőrség megérkezzen a baleset helyszínére, megpattan onnan, amint biztonságba helyezte Harrist.”
14 / FilmMagazin
dokból. Szinte maga is üldözöttként él, azt a kevés kis biztonságot pedig, amelyet nehéz küzdelmek árán kiharcolt magának, nem szeretné kockára tenni egy hajmeresztő dolgokat állító, vadidegen férfi miatt.” Mindezeknek tudatában reménykedhetünk, hogy az ígéretek be lesznek váltva. Izgalmas, körömrágós thriller egy kis suspense-zel? Főszerepben Liam Neeson-nel? Nekem tetszik az ötlet, benne vagyok egy jó kis mókában. A baj az – és most nem szeretnék teljesen vészmadárkodni – hogy az előzetesek alapján a film inkább tűnik egy, a Liam Neeson akciófilmekbe való
NEESON BEUGRIK Liam Neeson az Ismeretlen férfi című akció/thrillerben nemcsak önmagát, hanem a szabad világot is védi egy titokzatos bűnszövetkezet ellen. De a színész szükség esetén valóban készen áll az önzetlen segítségnyújtásra. Amikor a Másnaposok 2. részének forgatása közben, az utolsó pillanatban kiderült, hogy Mel Gibson mégsem játssza el a rábízott szerepet, ő habozás, minden előzetes tervezgetés nélkül fejest ugrott a kalandba. – Jó móka volt – emlékszik vissza a színész. – Nagyon sokat kellett nagyon rövid idő alatt dolgozni. Egyetlen nap voltam szabad akkoriban, ha jól emlékszem, pont egy vasárnap, abba kellett mindent belezsúfolni. De Bradley Cooper a haverom, a másik két úrral (Ed Helms-szel és Zach Galifianakisszal) még sosem találkoztam, de most legalább összeismerkedtünk. Igaz, sok beszélgetésre nem volt időnk. Neeson Bangkokban élő ír tetoválóművészt játszik az őrültnél is őrültebb vígjátékban, ám a thai várost az egyszerűség kedvéért a Warner Bros. kaliforniai stúdiójában építették fel.
betérését meglovagolni vágyó mozinak mint egy vérbeli akcióthrillernek mely a stáblista után is a nézővel marad. Remélem meg leszek hazudtolva és úgy fogok kijönni a teremből, hogy tényleg tövig rágtam a körmömet. Ha másért nem is, Neeson miatt megéri majd kiadni a mozijegy árát, abban biztos vagyok. A többiben, nos… Na de majd meglátjuk mire jutottak.
Stáblista Rendező: Jaume Collet-Serra Főszereplők: Liam Neeson, Diane Kruger, January Jones Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2011. április 14.
LIAM NEESON PORTRÉ "Elég könnyű éjjel-nappal dolgozni, ha az ember túl akarja élni az egetverő fájdalmat. A gyászban az a szörnyű, hogy nem lehet felkészülni rá. Azt hiszed, némi sírással és önmagad lefoglalásával hamar túl leszel rajta. De ez nem így van. A legnehezebb pillanatok naplemente után vannak. Néha felriadok az éjszaka közepén, és a nyugalomból hirtelen rámtör egy érzés, ami majdnem szétfeszíti a mellkasomat.” Írta: Spike
L
iam John Neeson, Oscar,BAFTA-valamint négy Golden Globe-díjra jelölt ír származású színész. 1952. június 7-én született Észak-Írországban, Antrim államban, a protestáns Ballymena városában, Katherine Kitty (született Brown) szakács, és Bernard Barney Neeson házmester fiaként a helyi katolikus fiú általános iskolában. Római katolikus vallásban nevelkedett, és ekkor kezdte a helyi pap Liamnak szólítani, de katolikus családja otthon is így hívta (írül William). Négyen voltak testvérek, de ő volt az egyetlen fiúgyermek a családban; rajta kívül három nővére volt: Elizabeth, Bernadette és Rosaline. A kis Liam hamar elkötelezte magát a sport mellett és már itt kamatoztatta tehetségét: kilenc éves korában boxleckéket vett az All Saints Youth Club nevű sportintézményben. Hamarosan ízelítőt kapott a ring világából, hiszen az egyik meccsen eltört az orrcsontja, amit az edzője igazított helyre, persze érzéstelenítés nélkül. Ez nem riasztotta el az ifjú öklözőt, aki hamarosan Ulster - Írország négy tartományának egyike - amatőr bokszbajnoka lett. Profi karrierről ábrándozott, de előbb tanulnia kellett. Az iskola mellett - néha helyett - gyakran járt a kisváros egyetlen mozijába, ahol
hetente tíz filmet is megnézett. Főleg a westerneket kedvelte, de amikor a bevétel növelése érdekében pornót is vetíteni kezdtek, az ifjonc inkább hazament olvasni. Tizenegy éves korában eljött számára az a pillanat, amely a későbbiekben örökre meghatározta életét: először lépett színpadra. Az angol tanára végül főszerepet adott neki egy iskolai darabban, amelyet el is fogadott, mivel vonzódott a társulatban egyik osztálytársnőjéhez, akinek így próbált meg imponálni, így ettől kezdve minden iskolai produkcióra eljárt a következő években. Érdeklődését és döntését nagyban meghatározta és befolyásolta továbbá Ian Richard Kyle Paisley, politikus és lelkész 2007-ben Észak-Írország első minisztere -, akinek templomába Neeson gyakran settenkedett be. „Csodálatos jelenléte volt, és hihetetlen volt nézni ezt a több mint hat láb magas embert, miközben fantasztikus Bibliai előadásokat tartott…” - emlékszik vissza Neeson. A középiskola elvégzése után, 1971ben a Belfasti Queen’s egyetemre iratkozott be, ahol fizikát és számítógép-tudományt tanult, de az iskolát félbehagyta, és munkát vállalt Guiness-ben, a népszerű ír sörfőzdében - amelyet Arthur Giunness alapított 1795-ben-, mint targonca-
kezelő, majd később sofőr lett. Később úgy érezte, tartozik annyival a szüleinek, hogy diplomát szerez, ezért a Newcastle-i Saint Mary’s Schoolba iratkozott be; tanárnak készült, akárcsak két nővére, de két év elteltével érezte, hogy ez nem fog neki menni. Közben felvette a drámaszakot is, és ez végre érdekelte, főleg az iskolai színielőadások. Az utolsó vizsgák elől azonban megfutamodott és megint munkába állt: egy építész irodájában kezelte a fénymásolót, s közben arról beszélt a kollégáinak, hogy színész szeretne lenni. Az Egyetemen affinitását a labdarúgásban is kamatoztatta. A néhai Seán Thomas ír futballmenedzser felfigyelt rá, és a dublini székhelyű Bohemain F.C. profi klubcsapatban biztosított neki helyet, kisebb tárgyalás után. Azonban csak egy meccs erejéig léphetett pályára a Shamrock Rovers ellen, mivel szerződését nem hosszabbították meg. FILMES KARRIER 1976-ban csatlakozott a belfasti székhelyű The Lyric Players' Theatre nevezetű színi társulathoz, ahol két évig tanult. Első filmes tapasztalata az 1977-ben, Ken Anderson keresztény direktor által rendezett Pilgrim’s Progress című vallásos produkció volt, amelyben egy evangélistát alakított. A mű, John Bunyan, angol keresztény író és prédikátor, 1678-ban írt híres keresztény allegóriájának azonos című filmes feldolgozása volt. Egy évvel később Dublinba költözött, mivel a Project Arts Center egy darabban ajánlott neki szerepet. Ez a Ron Hutchinson által rendezett Says I, Says He című dráma volt, amely az 1960-as években, Észak-Írországban nagy mérteket öltött etnikaipolitikai konfliktusokat dolgozta fel.
FilmMagazin / 15
PORTRÉ
Neeson ezután számos produkcióban vállalt szerepet, mígnem csatlakozott az Abbey Theatre nevezetű intézményhez, amely Írország egyik nívós színháza. 1980-ban, John Boorman angol filmrendező felfigyelt tehetségére a John Ernst Steinbeck Jr., Nobel-és Pulitzer-díjas amerikai író 1937-ben írt, Egerek és Emberek című novellájának színházi feldolgozásában, és felajánlotta neki Sir Gawain szerepét az 1981-es Excalibur című fantasztikus kalandfilmben. Neeson ezután Londonba költözött, ahol folytatta a munkát a színpadon, valamint kis költségvetésű filmekben és televíziós sorozatokban is szerepet vállalt. Ebben az időben az Oscar-díjas (A királynő2006) Dame Helen Mirren angol színésznővel élt együtt, akivel az Excalibur forgatásán ismerkedett meg. 1982 és 1987 között öt egész estés filmben szerepelt: többek között az Oscar-díjas (A rettenthetetlen-1995) Mel Colm-Cille Gerard Gibson valamint szintén Oscar nyertes (A bárányok hallgatnak-1991) Sir Philip Anthony Hopkins oldalán az 1984-es Bounty című történelmi kalandfilmben, valamint az 1986-os, Oscar-díjas a Misszió című drámában, olyan hírességek partnereként, mint a szintén Oscar nyertes (A szerencse forgandó-1990) Jeremy John Irons, vagy a két Aranyszobrocskát nyert (A keresztapa 2-1974, Dühöngő bika-1980) Robert De Niro, Jr.
16 / FilmMagazin
1987-ben Neeson tudatos döntést hozott, miszerint Hollywoodba költözik, hogy magasabb szférában is elkezdje kiépíteni filmes karrierjét. Még ebben az évben szerepet kapott a Gyanúsított című rejtélyestárgyalótermi drámában, a díva Cher (Cherilin Sharkisian) valamint Dennis Quaid William partnereként. Szerepe nagy kritikai sikert hozott neki, mégis a Samuel Marshall "Sam" Raimi által 1990-ben rendezett Darkman című szuperhősakciófilmmel vált egy csapásra híressé, amely debütálása után szinte azonnal kultuszt teremtett; videójáték-adaptációk jelentek meg, sőt, még a Marvel is készített belőle egy kisebb képregény sorozatot. Habár a film a nézők és a kritikusok körében is sikernek bizonyult - amely később trilógiává avanzsálódott -, Neeson mégsem vállalta el a folytatások főszerepeit. 1993-ban Ellis Island és jövőbeli felesége, Natasha Richardson Jane oldalán egy Broadway darabban, az Anna Christie-ben tűnt fel a vásznon, amely a Nobeldíjas Eugene O’Neill amerikai drámaíró 1922-ben írt Pulitzer-díjas művének azonos című színpadra szánt változata volt. 1994-ben elénekelte tisztelgésképpen az északír dalszerző-énekes és zenész, Van Morrison híres Coney Island című számát, amely a No Prima Donna: The Songs of Van Morrison című, még szintén ebben az évben megje-
lent első tribute albumon is helyet kapott, mint egy Neeson-féle kislemez. Az 1994-es Nell, a remetelány című drámában - melyben ismételten együtt játszott feleségével, és a két Oscar-díjas (A vádlottak-1988, a Bárányok hallgatnak-1991) Alicia Christian „Jodie” Fosterrel is, akit virtuóz alakításáért egy aranyszobrocskára, valamint egy Golden Globe-díjra is jelöltek - nyújtott parádés szereplése elkápráztatta napjaink egyik legnagyobb rendezőgéniuszát, a háromszoros Oscarnyertes (Schindler listája-1993, Ryan közlegény megmentése-1998) Steven Allan Spielberget, aki felajánlotta neki - felesége közbenjárásával -, a Holokauszt borzalmait feldolgozó életrajzi drámának, a Schindler listájának a főszerepét, amelynek központi, ikonikus karaktere a Morvaországban született, német nemzetiségű iparos, Oskar Schindler volt, aki több, mint 1200 zsidót mentett meg olyan módon, hogy gyárában munkát biztosított nekik. Nevét, a mai napig óriási megbecsülés és tisztelet övezi. Spielberg a szerep érdekében ugyan kezdetben sikertelen hízókúrára fogta Neesont, azonban végül a színész karcsún is parádésan tündökölt , és a produkció is minden várakozást felülmúló siker lett: a 22 millió dolláros költségvetésű, monumentális opus világszerte több mint 320
Liam Neeson rajongók figyelem! A színész áprilisban 2 filmben is látható lesz a hazai mozikban.
millió dolláros bevételt termelt, a kritikusokat és az Akadémiát is elkápráztatta; hét Oscar-, hat BAFTA valamint három Golden Globe-díjjal honorálták a hatalmas volumenű művet, Neeson pedig élete csúcspontját nyújtotta a vásznon, bár a Legjobb férfi főszereplőnek járó Oscart nem ő, hanem Tom Hanks kapta a Philadelphiáért. Ha a legnívósabb díjat nem is kapta meg, azonban kivételes affinitása miatt széles körben keresett színésszé vált, aki joggal emelkedett a legnagyobb ikonok közé, és vált a mai napig az egyik legkeresettebb művésszé a világon. Sorba kapta a főszerepeket az olyan alkotásokban, mint az 1995-ös, Oscar-díjra jelölt Rob Roy, amelyben Robert Roy MacGregor, 18. századi skót történelmi személyt keltette életre, a két Oscar-díjas (Aranyoskám-1982, Kék ég-1994) Jessica Phyllis Lang partnereként. Ezt követte egy évvel később a két Oscar-díjra jelölt Michael Collins című szintén történelmi-életrajzi dráma, amely az ír hazafi és forradalmár, Michael „Mick” Collins életét dolgozta fel, olyan sztárok mellett, mint Aidan Quinn, Alan Sidney Patrick Rickman, vagy az Oscar nyertes (Erin Brokovich-2000) Julia Fiona Roberts. Neeson játékát ismételten méltatták, és jelölték egy Golden Globe-ra, valamint a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlán-díját meg is kapta. Még szintén ebben az évben a Gyanú árnyékában című dráma-thrillerben játszott együtt, a két Oscar-díjas (Kramer kontra Kramer-1976, Sophie választása-1982), Mary Louise „Meryl” Streep oldalán, melyben olyan gyermekgyógyászházaspárt alakítottak, akiknek a fiát a barátnője meggyilkolásával vádoltak meg. 1998-ban a világ-és a francia irodalom egyik legnagyobb hatású, romantikus írójának, VictorMarie Hugo-nak, 1862-ben írt klaszszikus regényének azonos című filmes adaptációjában, a Nyomorultakban láthattuk viszont, mint Jean Valjeant, többek között az Oscardíjas(Ragyogj-1996)Geoffrey Rush Roy és Uma Thurman Karuna oldalán, majd 1999-ben az Átok című horrorfilmben játszott-amely az 1963-as film remake-je volt-az Oscar-díjas (Chicago-2000) Catherine Zeta-Jones-szal és Owen Cunningham Wilsonnal.
1999-ben óriási áttörés következett filmes pályája és népszerűsége terén, hiszen szerepet kapott Geroge Lucas kultikus űrodüszszeiájában, az eredeti Star Wars trilógia előzményében, a Baljós árnyakban, mint Qui-Gon Jinn jedi mester. A filmet óriási várakozás kísérte, hiszen a harmadik felvonás, az 1980-as Jedi visszatér óta 16 évet kellett várni az előzménytörténetre. Még szerepe megkapása előtt, mikor Hollywoodban terjedni kezdtek a pletykák, hogy George Lucas szereplőket keres új Csillagok háborúja-filmjéhez, Neeson azonnal belelkesedett. 25 évesen Belfastban látta az első filmet, mivel Lyric Theatre-beli színésztársai annyit beszéltek róla, hogy elment a moziba. „1977-ben naponta robbantak bombák Belfastban, a moziban viszont olyan csodálatos kétórás utazásban volt részem, amilyet csak legmerészebb fantáziámban tudtam elképzelni.” Liam megkörnyékezte a szereplőválogatásért felelős Robin Gurlandot, aki biztosította róla, hogy nála első helyen áll a listán, de Lucas, Qui-Gon Jinn jedi mester szerepére 60 év körüli színészt akar, mint amilyen Alec Guinness volt az első filmben. Aztán Lucas mégiscsak találkozott Neesonnal, elbeszélgettek a családról és az élet dolgairól, s egy szó sem esett a filmről. Liam már távozóban volt, amikor visszafordult és azt mondta: „Mindenáron benne szeretnék lenni a filmedben.” Ez hatott, Lucas húsz évvel megfiatalította a karaktert, amely a történet középpontjába került. Tehát az eredetileg megálmodott amerikai színész helyett a rendező végül az ír művész mellett döntött, akinek dicsérte szakértelmét és a vásznon való megkapó jelenlétét: „Mesterszínész, akire többi kollégája is felnéz, és rendelkezik azzal a képességgel és erővel, amellyel filmbéli karaktere is”-nyilatkozta Lucas. A film végül óriási sikernek bizonyult: a 115 millió dolláros büdzséből készített monumentális prequel világszerte közel egy milliárd dolláros bevételt produkált, amely impozáns számnak az akkori infláció sem tudott gátat szabni, és ezzel a teljesítményével mind a mai napig a legnagyobb nyereséget hozó Star Wars filmmé avanzsálódott. A folytatásban, a már mérsékeltebb ovációt kiváltó 2002-es Kló-
nok támadásában, mint a hangát hallhattuk csak egy rövid időre, egy kisebb jelenet erejéig. Sokan várták, hogy az eposz végső akkordjában, a 2005-ös Sithek bosszújában is feltűnik szellemalakban(Force Ghost), sőt, maga Lucas is megkereste ez ügyben, de Neeson egy sajnálatos motorbalesetet követően nem tudta elvállalni a szerepet. Filmbéli karakterével szinte összenőtt, hiszen 2011-ben, a népszerű amerikai animációs sorozatban, a Klónok támadásában az orgánumát kölcsönözte az általa életre keltett Qui-Gonnak. 2001-ben narrátora volt a Journey Into Amazing Caves és a The Endurance: Shackleton's Antarctic Adventure című dokumentumfilmeknek. Miután a Pulitzer-díjas Arthur Asher Miller, volt amerikai drámaíró és esszéista, 1953-ban írt, a Salemi boszorkányok című drámájából készített darabban alakítását Tonydíjra jelölték, szerepet kapott, az első Oscar-díjas(a Bombák földjén2009) női rendező, Kathryn Ann Bigelow, 2002-es Atomcsapda című filmjében, az Oscar-jelölt (a Kis szemtanú-1985) Harrison Ford mellett. Ezt követte, még szintén ebben az évben az Oscar-díjas (a Tégla2006) Martin C. Scorsese monumentális, 10 Aranyszobrocskára jelölt alkotása, a néhai Herbert Asbury amerikai újságíró és író, 1928-ban írt New York bandái című fiktív könyvének filmes adaptációja, többek között az Oscar-díjra jelölt (Az aviátor-2004) Leonardo Wilhelm DiCaprio valamint Cameron Michelle Diaz partnereként. 2003-ban az Igazálom szerelem c. romantikus vígjátékban kapott szerepet, parádés szereposztás mellett, a nemrégiben megözvegyült Richard Whalley Anthony Curtis, angol forgatókönyvíró, zenei producer, színész és direktor rendezésében. 2004-ben főszerepet kapott az Oscar-jelölt Kinsey-Mindenki másképp csinálja című életrajzi-drámában, amely a megboldogult Alfred Charles Kinsey, amerikai biológus, rovar-és állattan professzor életét dolgozta fel nagyvonalakban. Neesont Golden-Globedíjra is jelölték, de alulmaradt Leonardo DiCapróval szemben, aki az Aviátorért vihette haza a díjat. Szintén ebben az évben az NBC égisze alatt futó Saturday Night Live nevű 1975. október 11-én, Lorne Micha-
FilmMagazin / 17
PORTRÉ les és Duncan „Dick” Ebersol által alapított komikus showműsor egy részében is szerepelt. 2005-ben, Sir Ridley Scott amerikai rendező és producer epikus történelmi kalandfilmjében, a Mennyei királyságban tűnt fel a vásznon, Orlando Bloom és Eva Gaelle Green oldalán, majd még ugyanebben az évben két produktumban láthattuk: a Christopher Jonathan James Nolan, angolamerikai származású forgatókönyvíró, producer és rendező, a Batmanfranchise-t kiválóan feltámasztó, óriási sikert elért első részében, a Batman: Kezdődikben! alakította a főgonosz Ra’s al Ghul-t, az Oscardíjas (A harcos-2010) Christian Charles Philip Bale, Batman megformálójának egyik legnagyobb ellenfelét, majd ezt követte az Oscar-díjas (Síró játék-1992) Neil Patrick Jordan, ír filmrendező és novellista, Reggeli a Plútón című vígjátéka, amely Patrick McCabe ír novellista 1998-ban írt művének azonos című filmes adaptációja volt. 2005-ben ismételten csak az orgánumát hallhattuk a Simpson család című világhíres amerikai rajzfilmsorozat egy részében. Még ebben az évben szintén hangját kölcsönözte az oroszlán Aslan-nek, a Narnia krónikái: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény című óriási sikert elért blocbuster fantasztikus-kalandfilm egy kitalált hősének, amely Clive Staples Lewis, ír novellista, író és esszéista, elsősorban gyermekeknek szánt legsikeresebb, hét kötetes, monumentális regényciklusának első részét dolgozta fel, amely 1949 és 1954 között íródott, és azóta világszerte több, mint 100 millió példányban értékesítették, 41 nyelvre lefordítva. 2006-ban visszatért a dokumentumfilmek világába: a Black Holes: The Other Side of Infinity című ismeretterjesztő részben ismételten verbális módon kalauzolta a nézőket. 2008-ban egy egészen elképesztő, elemi és parádés alakítással, a híres francia rendező és producer, Luc Besson, Elrabolva című akció-thrillerében láthattuk, Famke Beumer Janssen partnereként, amelyben egy nyugalmazott CIA ügynököt alakított, akinek a tinédzser lányát elrabolták Európában, majd a nyomokat felkutatva a megmentésére indult. A film hangos pozitív ovációt váltott ki mind a kriti-
18 / FilmMagazin
kusokból, mind pedig a nézőkből egyaránt, és sikere még inkább a figyelem origójába terelte Neesont, aki ennek hála számos további hollywoodi alkotásban kapott szerepet, és népszerűsége csak egyre nőtt. 2007-ben David Von Ancken első rendezői debütálásában, a Seraphim Falls c. westernben láthattuk együtt Pierce Brendan Brosnan, és az Oscar-díjas (a Prizzik becsülete1985) Anjelica Houston partnerként. 2008-ban a videójáték-történelem egyik legismertebb sorozatának harmadik részében, a többszörös díjnyertes Fallout 3-ban- amelyből 2008 végéig 4.7 millió kópiát adtak el-, a főszereplő James apjának hangját kölcsönözte. Todd Howard, a játék exkluzív producere elmondta: „Szem előtt tartottuk, hogy ez a szerep Liam-nek legyen írva, hiszen ő rendelkezik azzal a hanggal, ami egy igazán drámai közeget teremt az egész játéknak.” A 2007 év talán legnagyobb popcorn mozija, a Michael Bay Benjamin által rendezett Transormers volt. A DVD kiadásban, a rendezői kommentárból megtudhattuk, hogy az animátorok a világ legkörülrajongottabb, átalakuló robotokkal benépesített univerzumának vezető, ikonikus karakterének, Optimus Prime-nak a testbeszédét, azaz non-verbális kifejezőeszközeit Neeson-ról mintázták. 2009-ben a BBC Észak Írország-és a Big Fish Films közös koprodukciójában, az Öt perc mennyországban szerepelt, mint Alistair Little, aki protestáns bandájával fiatalkorában meggyilkolt egy katolikus fiút, az ÉszakÍrországban az 1960-as években elkezdődött etnikai-politikai zavargások alatt. Még ebben az évben szintén a hangját kölcsönözte Aslannek, a Narnia Krónikái: Caspian herceg című rész folyatásában, láthattuk Agnieszka Wojtowicz-Vosloo, lenygel-amerikai származású rendező-és írónő, Az élet után című pszichológia-thrillerében is, Christina Ricci, és Justin Jacob Long oldalán, valamint a Chloe: A kísértés iskolája c. erotikus thrillerben is, az Oscardíjas ( Julianne Moore-ral, amely film a 2004-es francia Nathalie… feldolgozása volt. 2010-ben a görög istenek vezetőjét, Zeuszt keltette életre, a Louis Leterrier francia direktor által rendezett, világszerte jól jövedelmező Titánok harcában,
amely az igen népszerű, 1981-es fantasztikus-kalandfilm azonos című adaptációja volt, de még ugyanebben az évben eljátszhatta John „Hannibál” Smith ezredes karakterét, a 80’-as évek népszerű, amerikai televíziós akció-kaland sorozatának egész estés nagyjátékfilmjében, a Szupercsapatban, valamint Aslannel összenőtt orgánumát ismét hallhattuk a Narnia-sagát trilógiává avanzsáló harmadik részben, a Hajnalvándor útjában. Neeson nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy „az ő karaktere is hasonlatos a nagy vallási vezetőkéhez, mint pl. Mohamedéhez.” Ez sok rajongót felháborított, mondván „ő tönkreteszi a szerző politikailag korrekt hitelességét.” Neeson azonban szándékosan
>> SZÍNÉSZI
KARRIERJE KEZDETÉN ERŐS DOHÁNYOS VOLT, AZONBAN KÉSŐBB FOKOZATOS LESZOKOTT KÁROS SZENVEDÉLYÉRŐL. AMIKOR A SZUPERCSAPAT CÍMŰ NÉPSZERŰ AMERIKAI TELEVÍZIÓS SOROZAT 2010-ES, EGÉSZ ESTÉS FILMES ADAPTÁCIÓJÁBAN ELVÁLLALTA JOHN "HANNIBAL" SMITH EZREDES SZEREPÉT, ELŐSZÖR FENNTARTÁSAI VOLTAK, HISZEN A KARAKTER SZEMÉLYISÉGÉNEK EGYIK JELLEGZETESSÉGE A SZIVAROZÁS VOLT, ÉS EZT ELLENEZTE, MINT EX-DOHÁNYOS, DE VÉGÜL MEGBÉKÉLT VELE A HITELESSÉG KEDVÉÉRT. << hagyta figyelmen kívül a bőséges bizonyítékot arra nézve, hogy Lewis az oroszlán, Aslan karakterében igenis Krisztus alternatív ábrázolását tűzte ki célul. 2011-ben egy angol-amerikai társprodukciós műben, az Ismeretlen férfi c. thrillerben tűnt fel a vásznon, amely film Didier Van Cauwelaert, francia szerző 2003ban publikált novellájának, az Out of My Head-nek volt a filmes adaptáci-
ója. A produkció az Elrabolva felépítését követte, annyi különbséggel, hogy nem Párizsban, hanem Berlinben forgatták. Partnerei többek között a német Diane Kruger színésznő és modell, valamint Aidan Quinn, ír-amerikai származású színész voltak. Neeson filmes pályafutása alatt számos, a valóságban is létező személy filmes alteregóját öltötte magára, olyanokét, mint Oskar Schindler,
Michael „Mick” Collins vagy Alfred Charles Kinsey. Steven Spielberggel ismételten közös projektbe vágtak: Neeson, az Egyesült Államok 16-ik elnökét, az 1865-ben lelőtt Abraham Lincoln karakterét játssza majd el, amely a Team of Revals: The Political Genius of Abraham Lincoln, Dorin Kerans Goodwin, Pulitzer-díjas amerikai történész és életrajzíró,
PORTRÉ 2005-ben írt könyvének a filmes adaptációja lesz. Neeson nagyon körültekintően készült a szerepre: ellátogatott Illinois államba, Washington D.C.-be, ahol Lincoln élt, mielőtt megválasztották, és személyes levelit is elolvasta, majd járt a Ford Színházban is, ahol az elnököt lelőtték. 2010 júliusában a GMTVnek adott interjúban kifejtette: „Jelenleg úgy néz ki, hogy nem fogom eljátszani Lincolnt. Egy ideig még érdekelt voltam a projektben, de a lejárat napja már elmúlt.” A szerepet végül a két Oscar-díjas (A bal lábam-1989, Vérző olaj-2007), Daniel Michael Blake Day-Louis kapta meg. Le Louis Daniels, két Oscar-díjra jelölt (A boldogság ára2009) amerikai rendező, producer és színész megerősítette, hogy Selma című legújabb filmjében szerepet kap majd Neeson, aki ismételten az USA vezető államférfijának bőrébe bújik; az Amerikai Egyesült Államok volt 36. elnökét (1963-1969), Lyndon Baines Johnsont alakítja majd. A mű, az 1968-ban merénylet áldozatává vált, népszerű volt amerikai lelkész, és afro-amerikai polgárjogi mozgalmi vezető, Martin Luther King, Jr. érájában játszódik majd. 2010. júliusában bejelentették, hogy vendégszereplőként mutatkozik majd meg a Showtime nevű, amerikai televíziós csatorna berkein belül futó, a The Big C című sorozatban. 2011-ben két alkotásban is szerepelni fog: a Másnaposok című vígjáték második részében, valamint a The Gray c. akciódrámában is, de 2012-re is két projektje van betervezve: a Battleship című akció-sci-fi, és a Wrath of the Titans c. akció-fantasztikus-kaland, amely a 2010-es Titánok harcának lesz a folytatása. MAGÁNÉLETE Neeson 1994. június 3-a óta élt házasságban Natasha Jane Richardson angol származású színésznővel. 2004-ben feleségével egy 16 hektáros ingatlant vásároltak. Két fiúgyermekük született: Michaeál Richard Antonio, 1995. június 22-én, valamint Daniel Jack, 1996. augusztus 28-án. 2009. március 18-án azonban neje egy síbaleset következtében belehalt fejsérülésébe, amely tragikus incidens a kanadai Quebec tartománybéli Mount Trem-
20 / FilmMagazin
blant síközpontban történt vele. A fiatalon, 45 évesen elhunyt színésznő halálhíre lesújtotta az egész világot. Neeson jelenleg New Yorkban, Millbrook falucskájában él. A színész nem beszélt szeretett felesége elvesztéséről, egészen mostanáig, mivel az Esquire-nek egy igazán szívszaggató interjút adott. Az 58 éves ír színész azt nyilatkozta, hogy felesége halála után a munkába menekült, de ez sem tudta feledtetni vele a tragédiát. Éjszakánként még most is összeszorul a szíve, annyira hiányzik neki a párja. „Azt hiszem, úgy éltem túl ezt az egészet, hogy elmenekültem. A munkába menekültem. Erre senki sem készülhet fel. Az ember azt hiszi, hogy kisírja magát és már túl is van rajta, de ez nem így működik”- mondta Liam Neeson. A világsztár a beszélgetés során elmesélte a baleset utáni kálváriát is. Ugyanis Natasha Richardson az esést követően még órákig jól volt, és csak később kezdett el fejfájásra panaszkodni. Azonnal kórházba vitték és mivel a biztonságiak nem ismerték fel, nem engedték kómába esett felesége közelébe. Azonban mint utóbb kiderült ezek voltak a világhíres színésznő utolsó órái. „Végül kimentem az épületből, nagyon hideg volt, és megláttam két dohányzó ápolónőt. Egyikük végre felismert, majd rámutatott az egyik hátsó ajtóra, és azt mondta, hogy arra menjek”-idézte fel emlékeit a sztár. Liam Neesonnal az orvosok azonban a legrosszabb hírt közölték, miszerint semmi esély a felépülésre. Ezért, miután a férj szeretteivel együtt elbúcsúzott feleségétől, lekapcsolták Natasha Richardsont az őt életben tartó gépekről. Kapcsolatot ápolt felesége halála után nem sokkal egy francia légi utaskísérővel, azonban hamarosan később rá is unt Leslie Slater-re. Laura Brent-tel is összeboronálták. A Narnia Krónikái: A Hajnalvándor útja című film londoni bemutatóján ugyanis a két híresség együtt jelent meg, és a szemtanúk szerint úgy tűnt, hogy nem csak a vörös szőnyegen alkotnak egy párt. Az ír színész többször is átölelte a filmbéli partnernőjét, így óvva őt a meglehetősen hűvös időben. Nem sokkal később, a hírek szerint ismét egy újabb hölgy oldalán mutatkozott: kézen fogva látták távozni egy Freya
St. Johnston nevű üzletasszonnyal a londoni Nobu étteremből, ami alapján sokan arra következtetnek, hogy több van kettejük között, mint puszta barátság. Ezt látszanak alátámasztani a Daily Mail azon értesülései is, melyek szerint Neeson már meg is látogatta új szerelmét fényűzéstől távol álló londoni lakásában, ahová a szomszédok szerint rendszeres időközönként feltűnően sok virág
csokor érkezik - valószínűleg Neesontől. A 36 éves Freya St Johnston mellesleg kísértetiesen hasonlít Neeson megboldogult feleségéhez, ami talán nem lehet véletlen. Az üzletasszony nem erősítette meg hivatalosan kettejük romantikus viszonyának hírét, de nem is cáfolta meg. A zavart csak tovább fokozta, hogy az ujján gyűrűt viselt, pedig a Facebookon mindeközben egyedül-
DÍJAK ÉS KITÜNTETÉSEK Neesont felterjesztette a Ballymena Borough Council a „Freedom of the Town of Ballymena kitüntetésre, azonban a Demokrata Unionista Párt néhány tagja ezt ellenezte, a megjegyzéseit illetően, mivel úgy érezte, ha elfogadná a díjat, akkor önmagát egy katolikus másodrangú állampolgárnak tartaná, így elutasította a felkérést, amellyel feszültséget idézett elő. Neeson mind a mai napig tovább gyakorolja a katolikus hitet, és gyermekeit is igyekszik ebben a vallásban neveltetni. Továbbá csodálatát fejezte ki a Loyolai Szent Ignác által megalkotott katolikus meditációk, lelki gyakorlatok és imádságok iránt. II. Erzsébet Királynő 1999-ben, a New Year’s Honour List (Újévi Kitüntetések Listája) keretén belül a Brit Birodalom Érdemrendjének (Order of the British Empire-OBE) tisztviselői posztját adományozta neki, amely díjat 1917. június 4-én, V. György angol király alapította. A The American Ireland Found egy Performing Arts Award kitüntetéssel honorálta az Írországnak tett szolgálataiért a 2008-as Vacsora Gála alkalmával, New Yorkban.
állóként határozta meg jelenlegi helyzetét. A Daily Mail szerint korábbi, Matthew Wintonnal való kapcsolatából már születtek gyermekei, azt azonban nem lehet tudni, hogy jelenleg milyen a viszonyuk. Annyi biztos, hogy a hölgyet nem látták Liam Neeson oldalán júliusban A szupercsapat remake-jének premierjén, ha viszont legutóbb a sztárok körében felkapott Nobuba mentek együtt vacsorázni, az már jelentheti azt, hogy mindketten készek felvállalni egymás iránt érzett szerelmüket. Színészi karrierje kezdetén erős dohányos volt, azonban később fokozatos leszokott káros szenvedélyéről. Amikor a Szupercsapat című népszerű amerikai televíziós sorozat 2010-es, egész estés filmes adaptációjában elvállalta John "Hannibal" Smith ezredes szerepét, először fenntartásai voltak, hiszen a karakter személyiségének egyik jellegzetessége a szivarozás volt, és ezt ellenezte, mint ex-dohányos, de végül megbékélt vele a hitelesség kedvéért. 2009 augusztusában az ABC televíziós csatornai berkeiben futó Good Morning America című talkshowban hivatalosan is bejelentette, hogy meghonosodott, mint az Amerikai Egyesült Államok állampolgára. Neeson nagy szurkolója a Liverpool FC.-nek.
FilmMagazin / 21
HÁTTÉR
THOR
Itt a tavasz, csicseregnek a madarak, melegszik az idő, a Thorok pedig már lesben állnak, hogy Kenneth Branagh rendezésében májustól ősi háborúba csábítsák a fantasy imádó mozilátogatókat. Hiszen a Thor című amerikai film nem a XX. század legismertebb “norvég felfedezőjéről”, Thor Heyerdahlról szól, -aki a történelem előtti korokban élt elődeink ősi kultúráját tanulmányozta-, hanem a mitológiai hősökről, akik a Földre is leszállnak, hogy ott aztán bonyolultnál-bonyolultabb viszonyokba keveredjenek. Írta: Veszják
E
bben a 2011-es superhero filmben, - mely egy újabb Marvel képregény adaptációa Thor egy olyan szuperhős, aki a skandináv istenek közül került ki. A Thor rendezője az eddig leginkább Shakespeare-művek adaptálásáról híres Kenneth Branagh (Sok hűhó semmiért, V. Henrik, Hamlet), ír származású brit színész, rendező és forgatókönyvíró, akinek nem ez az első fantasztikumot megidéző filmje, hiszen játszott a Démoni csapda című nem túl jó moziban is. A mostani filmben Chris Hemsworth, Natalie Portman, Tom Hiddleston, Stellan Skarsgård, Colm Feore, Ray Stevenson, Idris Elba, Kat Dennings, Rene Russo és Anthony Hopkins segítségével idézi meg az ősi istenek világát. A főszerepben Chris Hemsworth-öt (Star Trek) láthatjuk majd, míg Odin szerepét Antony Hopkins ölti magára. Thor egy kitalált szuperhős, aki nyilvánosság előtt 1962. augusztusában jelent meg, Stan Lee, Larry Lieber és Jack Kirby jóvoltából. A mostani 2011-es feldolgozásban Thor háborúba keveredik, melynek következtében apja, Odin az istenek
22 / FilmMagazin
vezére büntetésből száműzi a Földre az emberek közé. Az asgard isten egy fiatal tudóshallgatóval, Jane Fosterrel (Natalie Portman) találkozik össze a földön, akinek segítségével új szemszögből látja a világot. Thor ezek után talán végre képes lesz igazi hősként felvenni a harcot az istenek és a halandók világára közeledő veszéllyel.
Sam Raimi amerikai filmrendező, producer, színész és író már korábban megkereste a Thor koncepciójával a 20th Century Fox-ot, de ötlete szinte süket fülekre talált. A gondolat azonban újabb lendületre kapott az X-Men filmek gyártásával. Az első tervek szerint a filmet a televízió - nézők számára készítették volna el, de később a Sony Pictures
A 2011-ben érkező Thor és Amerika kapitánya filmek mellé természetesen videojáték is dukál.
Entertainment megvásárolt a film elkészítésének jogait. Mark Protosevich, amerikai forgatókönyvíró, -aki egyébként nagy rajongója a Thor történeteknek- 2006. áprilisában csatlakozott a projekthez, hogy elkészítse a film scriptjét. Az időközben a Paramount Pictureshöz került munka készítése az Iron Man 2008as sikere után kapott szárnyat, majd az előzetes tervek szerint az Iron Man 2-ben vezették be Thor karakterét a köztudatba. DJ Caruso amerikai rendező és producer volt a rendezői szék elsőszámú várományosa, de Kenneth Branagh 2008 decemberében megerősítette a híreszteléseket miszerint ő lesz a Thor rendezője. Az Emmy- és háromszoros Európai Film-díjas direktor kezdte el ténylegesen a munkát „ az emberi történet egy nagy epikus szín kellős közepén”-nek nevezett projektben. A főszereplőt alakító Chris Hemsworthöt 2009. májusában választották ki a skandináv hős szerepére, majd lassan a többi karakter is megkapta megfelelő színészét. A most már Oscar-díjas Natalie Portman Jane Foster szerepében, a szintén Oscar nyertes, Anthony
Hopkins mint Odin, Tom Hiddleston pedig Loki bőrébe bújva csatázza végig a filmet. A film tényleges forgatása 2010. január 11-én kezdődött el, a Paramount Pictures tárgyalásokat kezdett a kaliforniai Del Mar terület tulajdonosaival a tengerparton zajló lovasjelenetek felvétele miatt, amely terv később kútba esett, így a produkció Új-Mexikóba költözött. Branagh, aki gyermekkora ót nagy rajongója a képregényeknek lelkesen kommentálta munkáját a film készítése közben: „a primitívség és a kifinomultság együttese, az ősi és a modern jelenléte ez egy izgalmas fúzió, az izgalmas feszültség teremt a filmben.” Az érdemi forgatás 2010. május 6-án ért véget, majd kezdetét vette az utómunka, mely-
ben a stáb nagy segítségére volt BUF Compagnie a vizuális effektek, hatások készítésében. 2010. júliusában jelentették be, hogy várható a film 3D-s változata, melynek technikai alapjait már a forgatás közben megteremtették. A Thor világpremierje a tervek szerint április 17-én vasárnap lesz Event Cinemas George Street –ben, Sydneyben.
Stáblista Rendező: Kenneth Bragah Főszereplők: Chris Hensworth, Natalie Portman, Anthony Hopkins Forgalmazó: UIP - Duna Film Hazai premier időpontja: 2011. március 28.
FilmMagazin / 23
HÁTTÉR
A LÁNY ÉS A FARKAS Bár Fantáziaföld legaljasabban kihasznált teremtménye nyilvánvalóan a vámpír, azért a farkasember szoros második. Írta: Kovácsné
24 / FilmMagazin
Amanda Seyfried karrierje a 2008-as Mamma Mia! után kezdett szárnyalni, azóta lopta be magát a köztudatba.
B
ár Fantáziaföld legaljasabban kihasznált teremtménye nyilvánvalóan a vámpír, azért a farkasember szoros második. A farkasembernek nem áll olyan jól a kétsoros öltöny, mint az arisztokratikus vámpírnak, és a szőrös mellkas is kezd sajnálatosan kimenni a divatból, viszont a nyakon ejtett két apró sebhez képest jóval látványosabb kártételre képes, így a moziba az emberiség másik felét is be tudja csábítani, azt a felét mégpedig, aki nem csak a fajok közti szexualitás finom csipkéire kíváncsi, hanem beleket meg vért is akar, meg szemgolyót pálcikára tűzve. A farkasember utánozhatatlan báját barbár állatiassága adja, nem véletlenül szokta a politikailag végtelenül korrekt Hollywood a szerepet mostanában spanyolokra meg indiánokra osztani. A figura ráadásul skizofrén (míg a vérszopó tisztában van azzal, hogy miket csinál a lakossággal, a farkasember nincs), tehát a rutinos forgatókönyvíró különösebb erőfeszítések nélkül azonnal lélektani szálat vihet a történetbe, és mivel az együgyű nép se szokta tudni, melyik szom-
széd a farkasember, a krimivonal is adott. A közös pont a farkasember és vámpír esetében természetesen az, hogy az előbbit ugyanúgy az asszonynép viszi a sírba, mint az utóbbit, nem pedig a vasvillával kivonuló állampolgárok, sőt, még csak nem is a Pénzért Bármiben Szerepelő Veterán Színészlegenda az Ezüst Golyójával. Hogy a Lány és a farkas a fentiekhez mennyit ad hozzá? Nagyjából semennyit. „Mért játszott a farkas színlelve nagyanyát? / Mért őt ette előbb, s mért nem az unokát? / Hogy fért el az anyó a farkas hasába? / Hogy bírta el őket anyóka vaságya?” A fenti részlet Nagy-Bandó András Amit nem értek című gyermekverséből származik, ami azokat a paradoxonokat foglalja össze röviden, melyek a Piroska és a farkas opuszt az egyik legellentmondásosabb mesévé teszik. Ebben az esetben az „ellentmondásos” nem az angolszász „controversial”, ami arra utal, hogy életlen csavarhúzóval feldara-
bolják az ártatlanokat, vagyis az alkotás messze nem ellentmondásos hanem nagyon is egyértelmű. A mesében tényleg annyi logikai bukfenc van, hogy a gyereknek a szeme is keresztbe áll, mire mindet megpróbálja megfejteni. Nosza, mondta erre A lány és farkas stábja, kerekítsünk egy normális történetet ebből a katyvaszból. Hintsük meg némi horrorral. Farkas helyett vérfarkas? Na? Aztán keverjünk hozzá misztikumot meg látványt meg... és ekkor Catherine Hardwicke rendező a hátsó sorból csak ennyit mondott: „Twilight”. Nem hogy kiküldték volna szendvicsért meg kávéért, hogy addig se rontsa az alkotói légkört, de vállukra emelték, és körbevitték, mondván, hogy igen, ez az. David Leslie Johnson, akihez forgatókönyvíróként eddig csak az Árva című, süllyesztőgyanús thriller köthető, úgy döntött, hogy most majd megmutatja, az unalomig ismert Grimm meséből éppen ezért hosszas és lelkes munkával gyúrt egy másik unalomig ismert történetet. Az eldugott kis falu lakói szabályos időközönként haszonállatokat
FilmMagazin / 25
HÁTTÉR
>> A CGI
OLY SOK MINDENRE JÓ, HOGY AZT ELSOROLNI IS SOK LENNE, DE ARRA – EGYELŐRE – NEM, HOGY EGY AMÚGY ÉLŐSZEREPLŐS FILMBEN HIHETŐ FIGURÁT TEREMTSEN.. << tesznek ki a település körül vérszomjazó rejtélyes ragadozónak, cserébe az izé nem tizedeli a jószágot. (Dehogynem tizedeli – mondaná erre saját hatéves gyermekem – technikai szempontból teljesen mindegy, hogy a rút bestiának porcelántányéron szolgáljuk fel a bürgét vagy előtte egy kicsit még hajkurássza a mezőn, nem?) A precízen működő gépezetbe azonban porszem kerül: vérvörös telehold idején a lény megvetően tüszkölve félretolja a felajánlott bürgét, és helyette megeszi Valerie (Amanda Seyfried) nővérét. Pedig Amanda élete amúgy sem könnyű. Szülei (Billy Burke és Victoria Madsen) hozzá akarják kényszeríteni a gazdag és jóképű Henryhez (Max Irons, hisszük vagy
26 / FilmMagazin
nem, ő Jeremy Irons fia), bár az ő szíve inkább a nincstelen latino favágóhoz húz (Shiloh Fernandez). A rémült falubeliek természetesen azonnal kihívják a Pénzért Bármiben Szerepelő Veterán Színészlegendát (Gary Oldman), aki már azzal mindenkit lenyűgöz, hogy egy bronz elefánttal állít be az erdő közepén fekvő kistelepülésre. Valerie hamarost rájön, hogy a vérfarkashoz valami különös, nem feltétlenül szerencsés kötelék fűzi... Egyáltalán nem vagyok meglepve, hogy Jennifer Davisson Killoran (Leonardo di Caprio produkciós cégének, az Appian Way-nek az elnöke) pont Catherine Hardwicke-et „a fiatal lelkek szakavatott szakértőjét” választotta rendezőnek. Tini-szerelem
Gary Oldman már javában készül az új Batman-film forgatására, nagyon ráfér már egy igazán jó film.
(ezen belül rafinált háromszög!), vér, szappan, opera, mi kellhet még az említett fiatal léleknek? Hát inkább a nagy szőrös állat a rózsaszín hálóingből kilógó farkával, abban legalább van valami magával ragadóan abszurd. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy csak ennyire futotta. (Vagy ha már a forgatókönyvírókat tényleg a copy-paste-ért fizetik, legalább kerestek volna egy Benicio del Torot, hogy eljátsza az egzotikus eljátssza az egzotikus fenevadat.) A forgatkönyvhöz kiválóan passzol a szereposztás. Shiloh Fernandez szakmai életében eddig az volt a legnagyobb esemény, hogy végül nem ő lett Edward Cullen. (Ez mostanában egyébként rendkívül rossz ómen. A twighlightos castingolás szemlátomást öl, butít, és nyomorba dönt, nézzük csak meg mi lett Emily Browninggal, aki meg Bella szerepét nem kapta meg annak idején). Amanda Seyfried az alkotók szerint „egyszerre szexi, vicces és érzékeny, izgalmas kontrasztot képvisel a mesevilággal szemben”. Szerintem meg éppen hogy olyan az egész habitusa, mint aki most érkezett a félig megevett mézeskalács házikóból, valószínűleg jól hozza majd a megzavarodott szőke kis-
KIBŐL LESZ PIROSKA? A gyerekkori hatásoknál nincs fontosabb. Chaterine Hardwic-ke, A lány és a farkas című új fantasy/thriller rendezője például kislánykorában minden farsangon Piroskának öltözött. – Anyám varrt nekem piros, csuklyás köpönyeget, és kétszer is nyertem vele a jelmezversenyen – nyilatkozta nemrég a rendezőnő, aki az Alkonyat-sorozat első részével már bebizonyította, hogy könnyedén teremt misztikus hangulatot. – És mert alapvetően éretlen maradtam, még ma is pontosan fel tudom idézni azt az izgalmat, amit mindannyiszor átéltem, amikor anyám felolvasta nekem a mesét. Féltem és újra félni akartam: ezt az érzést szeretném a nézőben is felidézni. Az biztos, hogy a film főhősnőjénél, Amanda Seyfried-nél már sikert aratott. – Catherine úgy instruált a felvételek előtt, hogy folyton csupa lúdbőr voltam – mondta a színésznő. – Még szerencse, hogy az anyukám és a kutyám majdnem végig velem volt a forgatáson. Különben aludni sem tudtam volna: minden rendezői instrukció felért egy rémtörténettel. lányt (nagylányt – elvégre a film eredeti címe sem Piroska, csak Piros). Nyilvánvaló, hogy Gary Oldman az egyetlen, aki lelket tud majd verni a szunyókáló közönségbe, ja, és Julie Christie a vamp nagymama szerepében. (Tudjuk, az akromegáliás néni, akinek olyan nagy a füle meg az orra.) Tom Sanders híres név az iparban, olyan ízletes szemcukrok fűződnek a nevéhez, mint a Hook vagy a Francis Ford Coppola-féle Drakula, nyilvánvalóan a Lány és a farkas hátterei, épületei, erdői is varázslatosak és lenyűgözőek lesz-
nek. (A szemcukorért pedig ezúton is elnézést). Ám a farkasemberes film lelke nyilvánvalóan a farkasember. Ha már a férfi főszerepeket sikerült a kétéves nyeretlen Fernandezre meg Ironsra osztani, vajon élvezhető lesz-e legalább a farkas? Nem, feleim, nem lesz élvezhető. A CGI oly sok mindenre jó, hogy azt elsorolni is sok lenne, de arra – egyelőre – nem, hogy egy amúgy élőszereplős filmben hihető figurát teremtsen. (Hacsak nem szórakoznak vele évekig értő mesterek, mint pl. Gollam vagy Davy Jones esetében, ahol a CGI egyébként is „csak” any-
FilmMagazin / 27
HÁTTÉR
KIBŐL LESZ PIROSKA? A gyerekkori hatásoknál nincs fontosabb. Chaterine Hardwicke, A lány és a farkas című új fantasy/thriller rendezője például kislánykorában minden farsangon Piroskának öltözött. – Anyám varrt nekem piros, csuklyás köpönyeget, és kétszer is nyertem vele a jelmezversenyen – nyilatkozta nemrég a rendezőnő, aki az Alkonyat-sorozat első részével már bebizonyította, hogy könnyedén teremt misztikus hangulatot. – És mert alapvetően éretlen maradtam, még ma is pontosan fel tudom idézni azt az izgalmat, amit mindannyiszor átéltem, amikor anyám felolvasta nekem a mesét. Féltem és újra félni akartam: ezt az érzést szeretném a nézőben is felidézni. Az biztos, hogy a film főhősnőjénél, Amanda Seyfried-nél már sikert aratott. – Catherine úgy instruált a felvételek előtt, hogy folyton csupa lúdbőr voltam – mondta a színésznő. – Még szerencse, hogy az anyukám és a kutyám majdnem végig velem volt a forgatáson. Különben aludni sem tudtam volna: minden rendezői instrukció felért egy rémtörténettel.
28 / FilmMagazin
nyiból állt, hogy két remek színész eredeti arcvonásaira utóbb mindenféle rusnyaságot kentek). Azért ha én rendező vagy producer lennék, nem bíznám rá a farkasemberemet arra a Jeffrey A. Okunra, aki a katasztrofális Titánok harcában 3D szakértő volt... A film ráadásul nem arra helyezi a fő hangsúlyt, mint az összes többi rokona, vagyis nem azon álmélkodunk percekig, micsoda sörény serken a jóember hátán, miközben húsz centivel hosszabbak lesznek a lábujjai. (Nyilvánvalóan ha látnánk az átalakulást, nem lenne többé titok a farkasember kiléte, és akkor tényleg csak a szerelmi háromszög maradna, egy ilyen lehetőségbe meg jobb bele se gondolni). Ehelyett magának a rémnek kell elnyűgöznie minket. Itt a gond részint az, hogy a farkasembernek a nagybetűs Rejtély miatt mindenkire hasonlítania kell egy kicsit, részint pedig az, hogy az alkotók, szívbemarkoló ámde teljesen elhibázott jószándéktól vezetve, nem egyszerűen egy farkast animáltak meg, hanem a világ összes négy lábon futkosó jószágából kreáltak egy hibridet, ami olyan kecses lett, mint egy hiéna és olyan bestiális, mint egy kéthetes kismacska. Az egészen az sem segít, hogy az élő színészek játékának megkönnyítésére a farkast valamilyen formában mindig belehelyezték az adott jelenetbe. Ehhez három műfarkas is rendelkezésükre állt: Dagi a teljes műanyag modell, Bundi a farkasfej és Lapka, a papírmasé fenevad. Hát milyen
viccesek is a filmkészítők hétköznapjai. A film ikonikusnak szánt jelenetei közül egyetlen olyan van, ahol a számítógép – állítólag – nem játszott szerepet: mikor Piroska és szerelme felhág a havas hegytetőre, és piros köpönyegébe belekap a szél. Na az tényleg belekapott. A stáb jólne-velten rettegett a zimankóban, hogy mi lesz, ha jön a vihar, de sajnos mindenki túlélte a dolgot. „Mért kell a CGI, ha nem tud karaktert / Sminkelnék ki inkább Pomázról a baktert / Megmondtuk ezerszer, túl sok a grafika / Mondanám tovább, de elég lesz a fika” Ismerek egy remek fantasy novellát, ami arról szól, hogy a farkasfalka rájön: valaki közülük egy vérember. Na arra biztosan be fogok ülni, ha valaki meg meri csinálni filmben. Vagy bármi másra, ahol nem használják el (sikertelenül) a világ összes látvány- és hangeffektjét egy újabb misztikus-művéres tinifilm eladására. Leonardo di Caprio értelmesebb dolgokba is fektethetné a pénzét.
Stáblista Rendező: Catherine Hardwicke Főszereplők: Amanda Seyfried, Shiloh Fernandez, Gary Oldman Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2011. április 28.
EHAVI PREMIEREK ÁPRILIS 7. Csúcshatás
Kedves szomszéd
Maci Laci
Menedék
Womb - Méh
A zöld sárkány gyermekei
ÁPRILIS 8.
A mestergyilkos
A vadon gyermekei 3D
ÁPRILIS 14. A belgrádi Fantom
A gyerekek jól vannak
Hajszál híján úriember Hopp
Ismeretlen férfi
30 / FilmMagazin
Ketten a hullámban
ÁPRILIS 21.
Sikoly 4.
Ki/Be Tawaret
Eljő a napunk Földünk, a plasztik bolygó
Élve eltemetve
Forráskód
A HR - manager
Norvég erdő
Rio
ÁPRILIS 28 Thor
Chloe - A kísértés iskolája
A lány és a farkas
Séraphine
FilmMagazin / 31
KRITIKA
A MESTERGYILKOS Jason Statham még mindig akcióban Írta: Sanya08
N
ézzük csak, mink van: adott egy hajdanán potenciálisan remek akciófilm-rendező és egy, az új generáció akciósztárja. A rendező Simon West, akinek a nevét onnan ismerhetjük, hogy a kilencvenes években letett egyetlen remek filmet az asztalra. Ez volt a Con Air, mely mai napig véleményem szerint megállja a helyét a zsáneren belül, maszkulin, férfias és
32 / FilmMagazin
erőszakos akciófilm volt, aminek még azt is megbocsátottuk hogy Nicolas Cage nevetségesen hatott hosszú frizurával. De nem lehetett nem szeretni a maga már-már nevetségesen túlzásba vitt macsó attitűdjével és nem szabad megfeledkeznünk a sztárparádéról sem. Ving Rhames, John Malkovich, Steve Buscemi, Danny Trejo, John Cusack, és a többi, és a többi. Remek nyári
mozi volt az, kérem szépen. Feltehetjük a kérdést, hogy hová is tűnt Simon West? Simon West, akiben volt potenciál és ezt a potenciálját gyakorlatilag felhasználta egyetlen filmhez, eltűnt. Megcsinálta még a Tábornok lányát, mely igazán korrekt, izgalmas thriller volt egy remek Travoltával, de az az igazság hogy a kutya sem emlékszik már rá. A Tomb Raider-re annál inkább. Bár
tudnánk felejteni… Jason Statham ezzel szemben mostanában rendesen rágyúrt az akciófilmes renoméjára, sorra vállalja el az ilyen-olyan zsánerbeli filmeket, hol sofőrködik és verekszik, hol a szívét igyekszik visszaszerezni (és verekszik), hol pedig olyan nagyágyúkkal osztja meg a vásznat mint Stallone, Li, Lundgren (és még itt is verekszik). Statham-ről tehát minden további nélkül lehet állítani, hogy napjaink egyik legjobb, legmarkánsabb megjelenésű akcióhőse akinek megvan ahhoz az esze, hogy a nagyok nyomdokaiba lépjen. Neki még azt is megbocsátjuk, hogy egy olyan filmben vesz részt, melynek az eredetije Charles Bronson főszereplésével készült. Megbocsátjuk, mert a Stath olyannyira metszően tud nézni
ha arról van szó, hogy a fal adja a másikat, és nem pocsékolja el tehetségét gyerekfilmekre, ahogy azt Dwayne Johnson tette nemrégiben (habár már ő is visszatérni látszik). Statham-et szeretjük. Mi hát az eredménye annak, ha egy olyan karizmatikus srác mint ő, összeáll egy hajdanánk nagy reményekkel kecsegtető akciórendezővel mint amilyen Simon West? A válasz lentebb található. Maga a történet természetesen nem egy nagy eresztés. Hősünk Jason Statham, aki egy vérprofi bérgyilkost alakít (vagyis mestergyilkost inkább, aki minden probléma nélkül öli meg áldozatait úgy, hogy az eredmény balesetnek látszódjék). Neve Arthur Bishop (a Chev Chelios és Lee Christmas után ez már ke-
vésbé extrém, nem igaz?), jellemét tekintve pedig meglehetősen hallgatag, korrekt pasas. Egy nehéz nap után hazamegy, berak valami andalító muzsikát, bekapcsolja a tévét, a berendezésből következtetően van pénze a fickónak. Néha pedig elmegy egy klubba ahol összejön egy csajjal. Mintha prosti lett volna, mert fizetett neki miután lefeküdtek egymással. Vagy pedig csak megjutalmazta, a franc tudja. A szerep tehát olyan mintha csak Statham-re szabták volna. A cselekmény persze nem mehet így egész végig, kell bele egy csavar, valami ami felbolygatja a szürke és unalmas hétköznapok állóvizét, így Arthur egy nap megbízást kap: tegye el láb alól főnökét, aki egyben kvázi mentora is. Mentor fia bosszút esküszik és ösz-
FilmMagazin / 33
KRITIKA
>> STATHAM-NEK
TÉNYLEG MEGVAN AZ A KISUGÁRZÁSA, MINT AKI AKÁR A TEKINTETÉVEL IS KÉPES ÖLNI. A MESTERGYILKOSBAN MEG IS CSILLOGTATJA RENDESEN A TUDÁSÁT, AMI AZ AKCIÓFILMEKRE VONATKOZIK. FUT, ÖL, LŐ ÉS FOLYTON BOROSTÁJA VAN (MERT AZ IGAZI FÉRFIAK NEM BOROTVÁLKOZNAK). << szeáll Arthurral, nem is sejtve hogy ő az aki apja haláláért felelős. „Ez egy klasszikus mester- tanítvány kapcsolat, ami sokban hasonlít az apa-fiú bonyodalmakkal teli, mitológikus, freudi természetű kapcsolatára. Pont ez az aspektus emelte a többi film fölé az eredetit, és emiatt számít mind a napig igazi előre mutató akció thrillernek.” – magyarázza Bill Chartoff, aki a film produceri munkájáért felelős. És hogy miért éppen Jason Statham-et választotta a főszerepre? Erre a kérdésre a továbbiakat adta válaszul: „Egyedül Jason Statham jutott az eszembe, csak vele tudtam elképzelni a filmet. Ha Jason nem vállalta volna el a feladatot, kétlem, hogy a film egyáltalán elkészülhetett
34 / FilmMagazin
volna. Ő tényleg a tökéletes választás Bishop szerepére.” – mondja Bill Chartoff. Simon West és a színész néhány évvel korábban már dolgoztak együtt, és teljes mértékben egyetért a producerrel. „Az évek során folyamatosan figyeltem, hogy alakul Jason színészi karrierje. Képessé vált arra, hogy csupán egy nézéssel az érzelmek széles spektrumát közvetítse, és mivel az általa alakított bérgyilkos többnyire egyedül van, ez a képesség fontos szerephez jut. Persze, később a helyzet megváltozik, amikor Bishop elfogadja Steve ajánlatát, és tanítani kezdi őt.” – meséli a rendező. „Fizikailag nagyon felkészült színművész, elképesztő képességekkel rendelkezik. Nem
csupán tudja, de végre is akarja hajtani a saját kaszkadőrmutatványait. Ráadásul Jason úgy is néz ki, mint aki képes puszta kézzel végezni akár 10 emberrel is egyszerre. Minden tekintetben tökéletes választás a szerepre.” – teszi hozzá West. Nos, ami azt illeti igen, Statham-nek tényleg megvan az a kisugárzása, mint aki akár a tekintetével is képes ölni. A Mestergyilkosban meg is csillogtatja rendesen a tudását, ami az akciófilmekre vonatkozik. Fut, öl, lő és folyton borostája van (mert az igazi férfiak nem borotválkoznak). Ennek ellenére a filmben a legjobb alakítást Ben Foster nyújtja. Ben Foster, aki pár éve már lejátszotta a vászonról Russell Crowe-t is (Börtönvonat Yumába), meg Woody
A filmről már az előző számunkban is közölhettünk volna kritikát, ám lapzártánkkor a kiadó úgy döntött, hogy áprilisra csúsztatja a bemutatót.
Felelős
Sajnos A Mestergyilkos így sem lesz éppen egy emlékezetes film, legfeljebb egy olyan amit unalmunkban leveszünk a polcról ha már rongyosra néztük a jobb akciófilmeket. Simon West hiába rendezte meg a Con Air-t, az a kilencvenes években volt, ez már 2011, itt nehezebb dolga van egy akciórendezőnek. Nem mondom, az akciókkal itt nincsen baj, a vágás nem vágja haza a filmet, szerencsére eléggé korrektül rakták egymás mellé a képsorokat, de maga a film összességében inkább egy korrekt iparosmunka, vagy hogy úgy mondjam: a középszert súroló mű, semmint egy emlékezetes, potenciálisan klasszikus cucc. Ez leginkább a sokszor béna filmzenének köszönhető (hát hol vannak már azok a bombasztikusan nagyszerű zenék, mint ami mondjuk a Con Air-ben volt??) és a cselekmény totális klisé-szerűségének. A klisét mondjuk még elnézném, ha párosulna mellé valami markáns stílus, de az itt elmarad sajnos. Az eredmény tehát szolid szórakozás, mely igazán csak a végén kapcsol rá. Ez se épp semmi, de azért több is lehetett volna. Harrelson-t is majdnem, most sem hazudtolja meg magát és annyi mélységet visz bele a szerepébe, amennyit engednek a film határai. Nem hiába mondom, ez a színész fenemód tudja a dolgát, akármibe rakják bele. Statham-mel szemben persze nincs esélye ha akciózásról van szó (habár Foster is kap egy remek üsd, vágd, nem apádjelenetet), de nagyon jó volt benne.
Ami Statham-et illeti, szintén hozza a formáját. Hangja kemény mint mindig, és igazán nagy örömmel néztem, ahogy jégre teszi az életére törő gennyládákat, az pedig külön pirospont, hogy végre nem egy alacsony korhatáros film ez, hanem egy R-es besorolású, ennek megfelelően pedig felettébb véres és erőszakos dolgozat készült. Mint olyan, szórakoztató. De!
65% Stáblista Rendező: Simon West Főszereplők: Jason Statham, Ben Foster, Donald Sutherland Forgalmazó: Fórum Hungary Hazai premier időpontja: 2011. április 7.
FilmMagazin / 35
KRITIKA
ÁLOMHÁBORÚ Emlékszünk még arra, mit írtam az Álomháború előzetesében? „Most már csak az szúrhatja el az egész koncepciót, ha Zack Snyder költői dühében elfelejti, hogy nem videóklip-sorozatot rendez, hanem filmet”. Hát elfelejtette. Írta: Kovácsné
E
lőfordul bizony, hogy Kovácsné kénytelen este dolgozni. Ilyenkor Kovács titokban ünnepi Gundel-palacsintákat gyújt, előveszi a sutban porosodó PC/ XBox játékait, aztán belesüpped az IQ mocsárba. Legutóbb a hangeffektek alapján arra tippeltem, hogy épp bébifókákat gyilkol virtuálisan, azzal a rafinált módszerrel, hogy a szemgolyóba illesztett biciklipumpával addig fújja őket, míg felrobban a kis bolyhos fejük. (A lelkes érdeklődők kedvéért: nem, nem tudom, mi a játék neve). A szociális háló foltozgatása okán végül is melléültem, és néztem, mit csinál, majd éjfélkor arra ébredtem, hogy Kovács éktelenül vernyog kifelé a dunnák közül, hogy etessem meg a kutyákat és menjek aludni. Ebből az egészből pedig az a tanulság, hogy a fist person shooter játék az csak annak poén, aki csinálja, nem pedig annak, aki nézi. Közelebbről meg nem határozott, de nagyjából a Viharsziget környékére datálható években járunk, amikor az ergonómia, az intézményi higiénia és a szürkebarnától eltérő renderelt színek még ismeretlen fogalmaknak számítanak. Babydollt anyja halála után három perccel mostohaapja megpróbálja molesztálni (a lányt Emily Browning játssza, nem kevés tehetséggel: abban a pillanatban, ahogy feltűnt a vásznon, ösztönösen keresgélni kezdtem a biciklipumpát.) Mikor a molesztáció sikertelensége után a dühöngő gondviselő a kishúg ellen fordul, Babydoll megpróbálja lelőni, de fél méterről elvéti a jókora célfelületet, és mandinerből elintézi a testévérét. Innentől egyenes út vezet a tébolydába. A gonosz mostoha az egész-
36 / FilmMagazin
ségügyi ellátás tátongó hiányosságait kihasználva paraszolvenciát ígér egy ápolónak (Oscar Isaac), ha elintéz Babydollnak egy (rokkantnyugdíjat) lobotómiát. Az intézet vezetője (Carla Gugino) erről persze mit sem tud. Babydoll kilátástalan helyzetéből az álmok világba menekül, és egy zenés-táncos kupleráj-
ban találja magát, ami azért, lássuk be, nem feltétlenül jelent minőségi javulást, de legalább az eddigi, kissé monokróm színvilág némi flitterrel is gazdagodik. Elhatározza, hogy megszökik, ezért szövetkezik négy másik lánnyal (Jamie Chang, Jena Malone, Vanessa Hudgens, Abbie Cornish). A Titokzatos Öreg Fószer
Amennyire vártuk, akkora csalódás is lett, kezdhetünk félni Zack Snyder készülő Superman-filmjétől.
HIGH SCHOOL HÁBORÚ Egy színésznőnek érdemes néha nagyokat v áltani. Vanessa Hudgens még csak 22 éves, de már világsztár: a High School Musical-trilógia főszerepének köszönhetően rekordsebességgel vált nagyon ismertté, de annyira, hogy az már nyomasztotta az ifjú színésznőt. Szerencsére, hamar megtalálta a megoldást: elvállalt egy olyan szerepet, amiben egészen más oldalát mutathatja meg, mint amit eddig ismerhettünk. Ő alakítja (természetesen fekete hajjal) Blondie-t, az Álomháború című őrületes fantasy-akciófilmben. Zack Snyder, a 300 és a Watchmen – Az őrzők rendezője új filmjének öt lány a főszereplője: ők veszik fel a harcot sárkányok, első világháborús német zombikatonák, szamurájok és leánykereskedők ellen. – Ezt a filmet egészen mások fogják megnézni, mint akik a High School Musicalért rajongtak – vélekedett a színésznő. – Ők viszont imádni fogják. Ez egy tuti kultfilm. És csak én tudom, hogy azért itt is használtam, amit a HSM-ben tanultam: a tánctudásom sokat segített a harci koreográfiák megtanulásában. Bár a baltás közelharcomra semmi nem készíthetett fel. A színésznő igazából mindkét műfajában szeretne otthonos maradni – és abban reménykedik, hogy az Álomháború-nak köszönhetően előbb-utóbb Quentin Tarantino-tól is szerepajánlatot kap.
tanácsait követve a csapat nekilát megszerezni a szökéshez szükséges eszközöket (térkép, tűz, kés, kulcs), ennek metaforikus parafrázisában pedig a hölgyek az álomvilág álomvilágában válogatott szörnyeket hánynak kardélre.
san a hátam mögé nyújtom, srégen felfelé (kimerevítve). Az sem akció, hogy homlokomra szögezett kézi kamerával szembemegyek az ugató gépágyúval, és nem lesz semmi bajom. A látványos akció az, amikor a Jackie Chan egy fél sámlival és
Párhuzamos valóságok, melyeknek fikarcnyi közük sincs egymáshoz: kihagyhatatlan ziccer az Eredet óta, nyakamat teszem rá, hogy látunk még belőle vagy negyven verziót, emberevő trilobitástól a halálcsillagosig. Nincs az a film, amit ne lehetne eladni egy kis szürrealitásal, gondolnánk, de rosszul gondoljuk, mert az ember a szürrealizmushoz meglepően finnyásan viszonyul, rendező és forgatókönyvíró legyen a talpán, aki a megfelelő egyensúlyt eltalálja. Az Álomháború olyannyira nem találja el, hogy felmerül a gyanú: ez a versenyző nem hogy kiképzést nem kapott, de még puskát sem. Emlékszünk még arra, mit írtam az Álomháború előzetesében? „Most már csak az szúrhatja el az egész koncepciót, ha Zack Snyder költői dühében elfelejti, hogy nem videóklip-sorozatot rendez, hanem filmet”. Hát elfelejtette. Mint már előtte oly sokan, Zack Snyder sem várta meg türelmesen, míg háromperces ötletéből valaki ír egy forgatókönyvet, hanem a lyukakat (jelen esetben: a Grand Canyont háromszor) akcióval és látvánnyal töltötte fel. Ez egyáltalán nem baj, de akkor tessék megtanítani a durcás pofájú kishölgyeket kardozni. (Ha már táncolni nem tanítottuk meg őket. Vártam a Moulin Rouge-t surikenekkel felturbózva, erre semmi.) Az nem látványos akció, hogy bárhova leesek (bullet time), az egyik kezemet (lassítva) látványo-
egy szelet disznósajttal széjjelüti a parasztokat, vagy a másik véglet, amikor Keanu Reeves és Carrie Ann Moss szétgéppisztolyozzák az OTP székházat. Még a 300-ban is trükkösebben szecskázták a spártaiak a szemlátomást tök inkompetens perzsákat, mint a csajok a monstereket. De ha már itt tartunk: nem az a kunszt, hogy megcsinálom a Fesztykörkép IMAX megfelelőjét zeppelinekkel, meg a horizonton felkelő Szaturnusszal. Az a kunszt, ha kigondolok egy húszcentis törpét, akinek az utolsó szál hátszőrén is van valami érdekes. Jó tanácsért tessék mondjuk Jim Hensonhoz fordulni, de ha nincs nálunk ouija tábla, kopogtassunk be nyugodtan Peter Jackson vagy Guillermo del Toro stábjához. Vagy ha már XBox játékok színvonalán csinálunk filmet, vegyük elő mintának a Fallout-ot, vagy a maga egyszerűségében olyannyira hideglelős Limbo-t. Lehet, hogy az alkotók jobban jártak volna, ha nem próbálnak meg ennyiféle világot felépíteni, hanem csak egyet, de azt aztán rendesen. Bőségesen lett volna potenciál például a steampunk náci zombikban. Sean Connery klasszikus sárkányáig visszanyúlni viszont enyhén szólva igénytelen megoldás, a tükörkróm robotok meg totál gagyik voltak. A másik probléma az, hogy még az a háromperces alapötlet sem igazán állja meg a helyét. A már említett 300 sem volt egy emelt szin-
FilmMagazin / 37
KRITIKA
tű matematika érettségi, de volt egy kellemesen befogadható alapgondolata: a lehetetlenül kigyúrt csávók a hazájukért harcolnak az idegbeteg piercingesek ellen. Nem egy harmatosan friss alapvetés, de lelkesítőleg hat, még ha az ember manapság négyszer meg is gondolja, kitegye-e a kokárdát március 15-én. Az Álomháborúban azonban a realitás rész olyan rövidre van fogva, hogy érdeklődésünket nem kelti fel eléggé, mi fog történni a karakterekkel, akik a harmadik létsíkon gyakorlatilag sebezhetetlenek, és a másodikon is kissé túl későn kezdenek hullani, igaz, akkor tömegével. Ezt nem ellensúlyozzák eléggé a Titokzatos Öreg Fószer bicskanyitogató életbölcsességei („Egységben az erő” „Ki korán kel, aranyat lel” meg hasonlók. Komolyan, már csak az „Asszony verve jó” passzust hiányoltam.) Volt egy olyan gyanúm, hogy ez valamiféle kikacsintós poénnak volt szánva. Annak viszont marha gyenge. A kikacsintós poénkodással továbbá nehezen passzintható öszsze a könnyes-morális befejezés. A filmnek talán az összes fentiekben elzokogott borzalmát megbocsájtanánk, ha lenne benne legalább egy valaki, aki viszi. Hogy ho-
38 / FilmMagazin
va, az tök mindegy, lehetne az illető tragikus hős, kétbalkezes táncos komikus, romantikus ömleny, frenetikus stílusparódia, bármi. Csak ne egy Bébidoll, pláne egy Sweetpea (ha már voltunk olyan kedvesek nem lefordítani a neveket, legalább ejtettük volna őket úgy, hogy Sweetpea-ről ne azonnal az édes pisi ugorjon be). Az öt női karakter egyébként teljesen felesleges, mivel a történet összesen hárommal foglalkozik. Azzal a hárommal is jobb lett volna olyan jellegű párbeszédeket elmondatni, mint pl. a verhetetlen klasszikus „Spártaiak!” „HU!” Ráadásul a hölgyek még a legjobb akarattal sem nevezhetők mondjuk dögösnek. Pedig a sor végén beülő öreg bácsiról nekem elég aljas módon egyből az jutott az eszembe, hogy „na ez is csak azért jött” majd megdöbbenve voltam kénytelen látni, hogy csakugyan azért jött. Az Álomháborút ki nem hagytam volna semmi pénzért, közismerten vevő vagyok minden olyan filmre, ahol nem kell gondolkodni. Engem azonnal elcsábítottak az édes nyuszimintás dreadnoughttal (nemwarhammeresek kedvéért: harci robottal). Ide nekem az összes hímsoviniszta, kardozós, kedvenc Boris Vallejo képéből filmet csinálós, agyonstilizált, széjjel fantáziált baromságot. De az Álomháború még csak ezt sem adja meg. Nem véres, nem akciós, nem fantáziadús, még csak nem is röhejesen szexualista. Ha valamilyen paródia (mert a végén már ez is felmerült bennem), akkor meg teljesen hülye vagyok, ezúton is elnézést, nekem nem esett le. Egyszer végül is megnézhető, hiszen csak majdnem olyan rossz, mint az Őrzők legendája. Hadd búcsúzzak a Titokzatos Öreg Fószerhez méltóan: Aki sokat markol, keveset fog.
50% Stáblista Rendező: Zack Snyder Főszereplők: Emily Browning, Vanessa Hudgens, Abbie Cornish Forgalmazó: InterCom Hazai premier időpontja: 2011. március 24.
60%
KRITIKA
.
ÉBREDJ VELÜNK! Krumpli nem étel, asszony nem ember, medve nem játék, Harrison Ford nem színész. Írta: Kovácsné
M
oziba menet a metrón üldögélve az egyik utastársam képes újságjában elolvastam a fáklyaként lángoló atomerőművet, a „minden kedves férfiolvasónk álma, hogy Angyalka bögyörőivel találkozzon a nárciszok közt” című állandó tematikájú, jóllehet évszakfüggő szösszenetet, meg a kétfejű rozsomákot ellő kakast, a másik utastárs szigorú külsejű napilapjában meg egy komoly cikket egy projektről, melyben van szerencsém nekem is részt venni fordítóként. A komoly cikkben egyébként az egyik összesen 5 szót tartalmazó mondat úgy állt fel, hogy 2 baromság + 2 csúsztatás + névelő. Ezek után a média varázslatos világáról szóló film elmesélte nekem, hogy ez miért jó, és megkért, hogy nyugodjak bele, jó ez így. A sztori mind a háromezer-ötszáz mutánsát ismerjük már: az inkább idegesítő mint szeretni való, cukker fiatal naiva akkor is keresztülviszi az akaratát, ha belepusztul, de minden várakozásunkkal ellentétben nem pusztul bele. Jelen esetben a történet a reggeli tévéműsorok kulisszái mögött bontakozik ki. Becky Fuller (Rachel McAdams) keményen dolgozik a csehszlovák televízió kísérleti adásának segédbemondójaként, ezért a vezetőség hálából kirúgja. Beckyt azonban nem olyan fából faragták, hogy egy ilyen nüansz hatására feladja az álmait: meggyőzi az egyik nagy tévétársaság vezetőjét (Jeff Goldblum) hogy a csatorna (agy)halott reggeli műsorhoz vegyék fel gyártásvezetőnek, majd ő gatyába rázza a dolgokat. A naiva gőzerővel munkához lát, pl. a közönség igényeihez maximálisan igazodva a 70 éves meteorológus bácsit ráveszi, hogy a krokodilmedencéből meg az Eyjafjöll füstölgő kráteréből jelentkezve értekezzen a cumulusokról, de érzi, hogy valami még hiányzik, ezért a műsorba beszervezi Mi-
40 / FilmMagazin
Harrison Ford legutóbb azzal került rivaldafénybe, hogy Halloween-kor apácának öltözött.
ke Pomeroyt, a helyi Havas Henriket (Harrison Ford). A műsor nézettsége valóban megnő valamelyest, mikor kiderül, hogy Pomeroy és a másik műsorvezető, Colleen Peck (Diane Keaton) régi ellenségek, és ezt minden lehetséges alkalommal egymás tudtára is adják. Ez azonban sajnos még mindig nem elég, hiszen a két műsorvezető túl öreg már ahhoz, hogy lángvágóval egymásnak essen, ha viszont a nézettséget nem sikerül megnövelni, a műsort meg fogják szüntetni. Beckynek meg kell küzdenie Pomeroyjal, Peckkel, a műsor körül sürgölődő ezernyi idiótával, a szkeptikus főnökséggel, a nézői elvárásokkal és ráadásul bimbódzó kapcsolatát is menedzselnie kéne a Jóképű Kollégával (Patrick Wilson). És Rachel McAdamsnek meg kell küzdenie Harrison Forddal és Diane Keatonnal, gondoltuk mi, midőn megtekintettük a plakátot, és titokban még sajnáltuk is az ifjú művésznőt. Pedig nem kellett volna. Szegény Harrison Ford Han Solo óta ugyanazt játssza, ehhez van három darab arca, a mérges, az elgyötörtférfias meg a szexi-félmosolygós. Indiana Jones-hoz és a hasonló pontszerű testekhez ennél nem is kellett több, de minden más esetben kissé rezeg a léc, és ezt nem más mondja, mint az, aki 10 évig aludt a Kis szemtanú posztere alatt. Arról végkép nem is beszélve, hogy aki látta emberünket 9/11 éjszakáján nyilatkozni, az pontosan ugyanezzel a három arccal szembesült élő adásban. Több mint gyanús. A keserű igazság az, hogy az hagyján, hogy a némi kedves ripacskodást minden további nélkül felvállaló rutinos veterán Diane Keaton felmossa a vén tokás Forddal a padlót, de McAdams is felmossa, sőt, a két és fél tizedmásodperc erejéig mutatott, szintén nem egy pelyhedző állú Jeff Goldblum is. Sicc a tranzitba, mondja erre az ember Glória Mundinak. De ebben a filmben nem is az fáj a legjobban, hogy a világ hajdani legszexisebb férfijából a szexiség elmúltával nem igazán maradt semmi. Ami fáj, az a lakosság permanens hülyének nézése (súlyosan és megbocsáthatatlanul megfejelve olyan zenei megoldásokkal, hogy az utcán rohangászó szereplőhöz „I’m running” refrénű számot játszanak, a
a síróshoz meg „I’m crying”-ot, és tényleg csak annyi hiányzik, hogy a vászon elé kiálljon egy fószer „taps” „sóhaj” meg „búúú” feliratú táblácskákkal.) Mi is lenne itt az egyik alapkonfliktus? Az, hogy Becky mindenáron az adrenalinra éhes, de egyébként éjsötét átlagnéző kegyét keresné, míg Pomeroy minőséget csempészne a műsorba. Ezt hangsúlyozná ugyebár az az angolul nem tudó nézőnek egyébként teljesen kieső elem, hogy a legvadabb, „bemászott a szkunk a végbelébe” jellegű hírek alatt folyamatosan és élénk színekben olyan szalagcímek futnak alul, melyek esetleg tényleg figyelmet érdemelnének, már ha bárki venné a fáradságot, hogy elolvassa őket. De amikor Pomeroy megkapja a nagy lehetőséget, az abban merül ki, hogy élőben közvetíti, ahogy a helyi fejest elviszi az FBI. Ez hírértékét tekintve nincs sokkal odébb a jobb sorsra érdemes szkunktól, még ha a szereplők nyakkendőben vannak is. Jó, jó, ne várjunk sokat egy purhabkönnyű romantikus vígjátéktól. Még
HARRISON FORD A FIA MIATT FIATAL Lassan hetven lesz Harrison Ford mégis vagy tizenöt évet letagadhat a korából. Úgy érzi, ezt kilencéves fiának, Liamnak köszönheti, aki felesége, Calista Flockhart örökbe fogadott gyermeke - persze Ford is adoptálta. - Amikor Liam hozzánk került, a fejemhez kaptam, hiszen négy felnőtt gyermekem van, és nagypapa is vagyok - meséli Ford. - Hogy fogok szót érteni ezzel a kissráccal? - tépelődtem. Aztán kiderült, hogy Liam mellett visszafiatalodom friss apukává. Sokkal türelmesebb és tapasztaltabb vagyok, jobban rá is érek, mint annak idején, szóval újraélem a fiatalságomat. Igazán akkor jöttünk össze, amikor érdeklődni kezdett a sport iránt. Együtt nézünk sportközvetítéseket, és együtt ordítunk, ha egy ütés vagy szabadrúgás sikerül.
FilmMagazin / 41
KRITIKA
.
>> ELKÁPRÁZTATTAK MINKET SZELLEMES PÁRBESZÉDEKKEL, „VESSETEK A MÓKUSOK ELÉ” JELLEGŰ, 20 ÉV MÚLVA IS IDÉZHETŐ EGYSOROSOKKAL, FORDULATOS FORGATÓKÖNYVVEL, SZÉPEN ÍVELŐ TÖRTÉNETTEL, PAZAR SZÍNÉSZI JÁTÉKKAL? NEM. << akkor se, ha a romantika csak azért van benne, hogy Rachel McAdams nemzetközi szinten elismert ajka ne maradjon kihasználatlanul, meg különben is, milyen égő már olyan filmet csinálni, amiben nincsen szerelem, meg ha nincs benne a szerelem, akkor sokkal hamarabb észrevesszük, mennyire nincs kitalálva az a nyüves forgatókönyv, meg... Szóval ne várjunk túl sokat. De azt azért csak így csendeskén a moha alatt megjegyezném, hogy nem az az igazi újságírás, ha ott vagyunk valahol, hanem az, ha közben beszélni is tudunk a dologról, és nem azon a szinten, hogy „hű, gyerekek, beszartam, mikor rám lőttek”. A filmben felvázolt másik alapkonfliktus szintén kissé beledől a dugába, pedig ez, ha lehet, még érdekesebb: mi történik egy nő magánéletével, ha üzletileg nyüzsögni kezd? Hadd éljek egy személyes példával: mozi előtt a gyerek iskolai nyílt napján harminc percig tűnődtem azon, milyen lassan megy az idő, mire rájöttem, hogy a hosszú Ó betű harminc éve 8’15-öt mutató képi szemlélteté-
42 / FilmMagazin
sét nézem. Üzletileg nyüzsögni főleg sikeresen - rendkívül fárasztó, kétszer is érdemes meggondolni, hogy még mi fér be mellé, de azért be lehet szuszakolni ezt-azt. Minden vállalkozó nő életéről legalább egy tucat bohózatot és/vagy tragédiát lehetne írni. A film legalább odáig eljut, hogy kimondja a ritkán hangoztatott bár amúgy nyilvánvaló tényt, miszerint egy nő nem feltétlenül azért kezd el őrült tempóban dolgozni, mert pénzt/karriert hatalmat akar vagy péniszirigy, hanem esetleg csak azért, mert szereti amit csinál. De hogy a vállalkozói lét hogyan fér össze a magánélettel, arról sajnos a film semmiféle tájékoztatást nem nyújt, se vidámat, se szomorút, lévén a főszereplő hölgynek nincs kifejtett magánélete, csak valami célszerv a háttérben, amire időnként ráugrik, de még azt is elvéti. Amit meg nyújt a film, azt meg megsüthetjük. A menedzserhölgy beteszi a csörgő telefont a hűtőszekrénybe, hogy a szerelmével lehessen. Aha. És másnap még menedzser. Aha.
Foglaljuk össze a fenti csapongást. Elkápráztattak minket szellemes párbeszédekkel, „vessetek a mókusok elé” jellegű, 20 év múlva is idézhető egysorosokkal, fordulatos forgatókönyvvel, szépen ívelő történettel, pazar színészi játékkal? Nem. Megtudtunk bármit is a tévécsinálás varázslatos világáról? Nem. Kaptunk egy marcipánrózsaszín idilli mesevilágot egymás karjában landoló szimpi főhősökkel? Még csak azt sem. A film egész hozzáállása kissé tévés, a felvetett ötletekből lehetne csinálni valami imádni való sitcom sorozatot, az esti pörköltnokdeli kombó mellől félszemmel a tévére kacsintgatva vígan elrötyörészne rajta az ember, másnapra meg elfelejtené. Moziban azért kissé többet várnánk. Szatírát. Komédiát. Bármi azonosíthatót. Hogy mit kaptunk? Mondjuk szkunkot a végbelünkbe. Rövid távon talán érdekes, de annyira azért mégsem.
60% Stáblista Rendező: Roger Michell Főszereplők: Rachel MacAdams, Harrison Ford, Diane Keaton Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2011. március 24.
Francois Ozon Menedék című filmjéről nehéz bármit is elképzelni, amíg csak annyit tudunk róla, hogy egy drogos kismamáról szól. Írta: Komma Olívia
E
lsőre azt gondolnánk, hogy egy viszontagságokkal teli, küzdelmes időszakot követhetünk végig a leendő anya életéből, ez azonban meglehetősen távol áll valóságtól. A történet annyira egyszerű, hogy szinte nem is nevezhetjük történetnek. A drogtól kómába esett nő (Isabelle Carré) miután a kórházban magához tér, egyszerre tudja meg, hogy párja ugyanattól a szertől életét vesztette és hogy gyermeket vár tőle. Nem sokkal ezután vidéken találjuk magunkat, ahol a lány éppen ajtót nyit a látogatóba érkező vendégnek, elhunyt szerelme fivérének (Louis-Ronan Choisy). Innentől kedve tulajdonképpen csak érzékelni tudjuk a várandós nő és a meleg srác között kibontakozó kapcsolatot. A magányba menekülő, zárkózott kismama a férfi érkezése után feloldódni látszik, reményt adva ezzel a nézőnek egy nem túl váratlan, ámde - főként a gyermek szemszögéből nézve - annál idillikusabb végkifejletre. Talán Ozon fejében is megfordult ez a gondolat, de annyira sablonosnak találta, hogy inkább másképp zárta le a bonyodalmaktól mentes történetet és mint aki jól végezte dolgát, egy búcsúlevél megfogalmazásával pontot tett az ügy végére. Hogy mi áll a levélben, ahhoz meg kell nézni a filmet, ami főként azért éri meg, mert a francia tengerparti táj látványa felér másfél óra kikapcsolódással.
60% Stáblista
MENEDÉK
Rendező: Francois Ozon Főszereplők: Isabelle Carré, Melvil Poupaud, Claire Vernet Forgalmazó: Anjou Lafayette Hazai premier időpontja: 2011. április 7.
FilmMagazin / 43
KRITIKA
SORSÜGYNÖKSÉG A sorsunk meg van írva. Írta: Komma Olívia
M
ilyen könnyű lenne ezzel a tudattal a felelősséget elhárítva élni az életet, kivárni míg a sors az utunkba repíti a karriert, a hatalmat, a szerelmet. Főhősünk (Matt Damon) szenátorjelöltként a hatalomhoz kerül egyre közelebb - még ha nem is akadálytalanul -, de feltartózhatatlanul. Természetesen ennyivel nem éri be. Miután rátalált a szerelem, mindkettőt akarja. Ezzel nem is lenne gond, ha a véletlen folytán fényt nem derítene arra a tényre, hogy az életét a sorsügynökség emberei irányítják, akik a cél elérése érdekében szükségszerűen manipulálják környezetét. Nem
44 / FilmMagazin
akarnak ők rosszat, csak a munkájukat végzik, amelybe a szerelmi szál nem illeszthető bele, ezért távol tartják a fiatalokat egymástól. Az ifjú politikust viszont nem lehet egyszerűen leállítani, évekig kutató tekintettel járja a világot, hátha megtörténik a csoda és újra találkoznak. Meg is történik. Ezúttal eltökéltebb. Elhatározza, hogy nem törődik mással, csak a lánnyal. A sorsügynökség kénytelen bevetni legdörzsöltebb emberét, aki meggyőzi a szerelmes férfit, hogy a kapcsolatuk mindkettőjük jövőjét tönkretenné, önzősége a nő karrierjébe kerülne. Hősünk akitől láttunk már nagyobb alakítást
is - áldozatkészsége emberfeletti, lemond a lányról egészen addig, míg közelgő házasságáról nem értesül. Némi segítséggel szembeszáll az ismeretlennel, hogy szerelmével beszélhessen. Üldözői elől menekülve sikerül a lányt meggyőznie érzései komolyságáról, hogy aztán együtt vállalják a következményeket. De a sors kiszámíthatatlan... Bebizonyosodik, hogy az ember mindenre képes, nem szabad feladni a harcot, belenyugodni a sorsba, mert igenis minden ember a saját jövőjének kovácsa. A film nem nagy durranás, erősen közepes a színészi játék, mégis a végén jó érzéssel távozunk a moziból, legalább volt üzenete és ha van rá hajlamunk, akár még tovább gondolkodhatunk a mondandóján.
60% Stáblista Rendező: George Nolfi Főszereplők: Emily Blunt, Matt Damon, Terence Stamp Forgalmazó: UIP-Duna Film Hazai premier időpontja: 2011. március 31.
FILMKLASSZIKUS
ÉJSZAKAI ROHANÁS Martin Brest Hollywood szerencselovagja – ritkán szervíroz közönségének, ám akkor vagy a kulináris művészetek tanulmányozásában megőszült, viseltes kötényű mesterszakács szakértelmével emeli fel az étekfedőt tányérjainkról (Beverly Hills-i zsaru, Egy asszony illata, Ha eljön Joe Black), vagy ripacskodik egyet, mint valami csepűrágó udvari bolond (Gigli – Gengszterrománc). 1988-ban szerencsénkre kedvező szelet fogott ki az Éjszakai rohanással: a Beverly Hills-i zsaru élénk mozimítosza után sikeresen megismételte önmagát: másodszor is tökélyre vitte a zsaruközpontú akciókomédiát, amely vicces dialógusaival, borotvaéles karaktereivel, kellemes gitárszólóival rögvest a műfaj élvonalába furakodta magát. Írta: Hannibál
45 / FilmMagazin
V
alamiként napjainkban nem szokás akcióvígjátékok narratíváját egymástól markánsan eltérő jellemek csipkelődősen szellemes közjátékára építeni, pedig Walter Hill (48 óra, Megint 48 óra), Richard Donner (Halálos fegyvertetralógia), Tony Scott (Az utolsó cserkész), Brest, és generációjuk egyik-másik tagja pokolian értette az ilyesfajta – sokszor időalapú „ródmúvizás” mechanizmusát. A halmozott sztereotípiák – kiégett zsaru, sima modorú pandúr, öntömjénező maffiózó – egyszerű lelkületű karakterekben fogalmazódnak meg, az amerikai bűnüldöző szervek akut tutyimutyisága durva reflexióban részesül, a dialógusok mértéktelenül tele vannak pakolva útszéli káromkodással, a mozgalmasabb jelenetek minimalista autós üldözésekkel és pisztolydörrenésekkel, a nézői szemek könnyekkel, az ajkak mosollyal. Ez az, amit a kortárs vígjátékok (Hollywoodi őrjárat, Ki a faszagyerek?) hasonló szüzsé-modelljei képtelenek simulékonyan megoldani, és ezekért a tüdőszaggatóan bohókás élményekért érdemes, és lehet máig bármikor leporolni az Éjszakai rohanást. Robert De Niro alakítja Jack Walsht, az ex-zsarut, aki valamikor Chicagóban próbált érvényt szerezni a törvénynek, ám korrumpált társai elől Los Angelesbe távozott, és jelenleg egy kisstílű óvadékügynökség magányos fejvadászaként dolgozik.
Munkaadója, Eddie (Joe Pantoliano) kecsegtető ajánlattal keresi meg: feladata szerint a maffiától (Dennis Farina) 15 milliót dollárt elsikkasztott könyvelőt, Jonathan Mardukast (Charles Grodin) kellene New Yorkból Los Angelesbe szállítania 5 napon belül. Csakhogy adódik némi bonyodalomi is: Mardukas után Alonzo Mosely FBI-ügynök (Yaphet Kotto) is élénken érdeklődik, nem beszélve a maffia bérgyilkosairól, akik lázasan kutatnak a szökevény Mardukas után. Walsh megtalálja a férfit, de az igazi kálvária csak most kezdődik: Mardukas idegesítő, kotnyeleskedő szófosó, aki módszeresen próbálja kikezdeni Walsh fáradt idegeit. Ha mindez nem lenne elég, egy másik fejvadász, a bumfordi Marvin (John Ashton) is gondoskodik arról, hogy hősünknek nehéz napja legyen. Noha a rendező hamisítatlan ’80as évekbeli akcióvígjátékot készített, az Egy asszony illatához hasonlóan ezúttal is leginkább főhőseinek zilált (elő)élete és évődős-barátkozós szükségkapcsolata érdekli. Ennek megfelelően a karakterek vonzó tulajdonságokat hordozó balfácánok, akik az első pillanatban hozzánőnek a nézőhöz. Jack Walsh szerepét mintha egyenesen De Niróra szabták volna: a színészóriás jutalomjátékhoz jut, amelyben jellegzetes manírjai ellenére végig sikerül megőriznie az élethű eszköztelenség látszatát.
Mogorva pofavágásaival, kiváló ironizáló érzékével, szilárd fellépésével képes arra, hogy a részben sablonokból összeboronált főhős motivációinak és labilis érzelemvilágának hiteles keretet adjon. Brest emellett meghaladja a Beverly Hill-i zsaru popkultúrára szimplán „ráégő”, infantilis figuráit is: Walsh egy árnyalatnyit komplexebb zsaruhős, aki erkölcsi érzetének és elhagyott családjának dilemmáival kényszerül farkasszemet nézni – mintha csak egy ódivatú revans-westernből lépne elő. Oroszlánrészt vállalt a sikerből Charles Grodin is, akinek humánus könyvelője szintén írói telitalálat: látszólag Mardukas is viseltes panelekből összeeszkábált szereplő, ám jellemében a készítői emberismeret olyan eredetien mixeli össze az ambivalens vonásokat – becsületesség, tudálékosság, gyermeteg mókakedv -, hogy a néző akaratlanul is összeroskad jóízű nevetésében. Látszólag tehát joggal tehetnénk szemrehányást a készítőknek, hogy a rezignált rendőr és idegesítő útitársának érzelmi tusakodása százszoros „plágium”, azonban egy dolog feltalálni egy működőképes helyzetkomikumot, és más üdítő vérfrissítéssel új életet lehelni belé. Brest csapata ezt tette: a felnőttesebb szereplők, valósághű dialógusaik, kontúros egyéniségük kipárolgó gőze görgeti előre az őrülten vágtató cselekményt, bugyborékoló szelle-
mességgel, állandó „verbális” hadviseléssel ajándékozva meg a közönséget. Külön öröm, hogy a mellékszálakat benépesítő epizódszereplőket is hasonló műgonddal faragták ki: Dennis Farina Jimmy Serranoja égetnivaló gazember, akit azonnal máglyán látnánk viszont; John Ashton Marvinjában a tanyasi modortalanság és a spontán idiotizmus ötvöződik; Yaphet Kotto faarcú FBIügynöke halvérű, szimpatikus nagy maci; Joe Pantoliano Eddie-je kisstílű üzér-ripacs; Wendy Philips exfelesége érzelmi villámhárítóként funkcionálni képtelen, realista aszszony-áldozat, míg Richard Foronjy Tony-ja megmosolyogtató balfácán. A mellékhősök változatos kavalkádja szinte az amerikai társadalom groteszk keresztmetszetét adja, és akkor még nem is beszéltünk dialektusaikról, személyközi kapcsolataik valóságos hálójáról, amelyek igazi hátteret adnak, bonyolultságot kölcsönöznek az dísztelen történetnek. Igazság szerint az egész film megérdemelné, hogy nyilvánosan aranyba öntsük, úgy, ahogy van. A hasfalszaggató párbeszédek, képtelen helyzetkomikumok, laza akciójelenetek (a helikopteres üldözés és társai), bravúros alakítások, és természetesen a De Niro és Grodin közötti „chemistry” lebilincselő élményétől még az is olvadozni fog székében, akinek egyébiránt herótja van a műfaj képviselőitől. Szerencselovagunk nemcsak jóllakat minket, de nem kizárt, hogy másoknak is „áradozni fogunk” az étel fenségességéről. Velem ugyanis nem sokszor fordult elő, hogy másoknak azt kívántam volna: „Hogy törjön el a tököd, te hülye!”
FilmMagazin / 46
KÖV. HÓNAP KARIB-TENGER KALÓZAI: ISMERETLEN VIZEKEN Johnny Depp ismét Jack Sparrow kapitány bőrébe bújik az akciódús történetben, mely igazságról, cselszövésekről, az ifjúságról és a halálról mesél. Amikor Jack múltjából felbukkan egy nő (Penelope Cruz), elbizonytalanodik, nem tudja, hogy ez igaz szerelem, vagy csak egy szívtelen szélhámos játszik a szívével, felhasználva őt a legendás ifjúság forrása megtalálásához. Angelica kényszeríti, hogy szálljon fel a Queen Anne's Revenge fedélzetére, mely a rettentő Feketeszakáll (Ian McShane) kalóz hajója, így Jack hirtelen egy olyan váratlan kalandba keveredik, ahol nem tudja kitől is kell jobban félnie: Feketeszakálltól vagy a nőtől a múltjából.
hoz képest, ami Bangkokban történhet. A haverok újabb agyatlan kalandok során mennek keresztül - hiszen lételemük a botrány, a káosz és pár doboz fejfájás elleni gyógyszer.
MÁSNAPOSOK 2. Négy jó barát csapott egy eszelős bulit, másnapra totális rövidzárlatra ébredt, és fejfájósan próbálta kideríteni, mi történhetett vele az előző éjjel - a Golden Globe-díjas film 2009. nyarának legnagyobb mozis szenzációja lett, azóta pedig kultikus tiszteletnek örvend azok körében, akik voltak már valaha másnaposak, vagy tervezik, hogy legyenek. Ezúttal Stu (Ed Helms) mondja ki a boldogító igent, méghozzá Thaiföldön. A szesztestvérek természetesen így sem maradnak ki a mulatságból, de csalódottan kell tapasztalniuk, hogy Stu - tanulva az eddigiekből óvatos kerti partit tervez a hepajozás helyett. Ám még a legtávolabbi földrészeken is igaz a régi mondás: ember tervez és aztán mások végeznek vele. Las Vegas semmi ah-
48 / FilmMagazin
HALÁLOS IRAMBAN: ÖTÖDIK SEBESSÉG Amióta Brian és Mia Toretto kiszabadította Domot a fogságból, számos határon átsüvítettek, hogy kijátsszák a hatóságokat. Most Rio de Janeiróban húzták meg magukat, és el kell vállalniuk egy utolsó balhét, hogy elnyerjék szabadságukat. Amikor összeállítják a csúcsversenyzőkből álló elit csapatukat, a cinkosok
jól tudják, hogy az egyetlen esélyük arra, hogy örökre kiszálljanak, az, ha szembeszállnak a korrupt üzletemberrel, aki ki akarja nyírni őket. Ám nem csak ő van a nyomukban. A kemény szövetségi ügynök, Luke Hobbs sosem hibázza el a célt. Amikor feladatául kapja, hogy találja meg Domot és Briant, ő és kommandós egysége teljes gőzzel üldözni kezdik hőseinket. De miközben az emberei átszáguldanak Brazílián, Hobbs rájön, hogy nem tudja szétválasztani a jó fiúkat a rosszaktól. Így hát az ösztöneire kell bíznia magát, hogy sarokba szoríthassa zsákmányait, mielőtt valaki más ejti őket.