Antik Sándor: ERDÉLYI MŰVÉSZETI SZELLEMISÉG ÉS INTÉZMÉNYFEJLESZTÉS by Antik Sandor

Antik Sándor

ERDÉLYI MŰVÉSZETI SZELLEMISÉG ÉS INTÉZMÉNYFEJLESZTÉS (Az itt közölt írás alapját képező előadás a nagyváradi PKE-en hangzott el 2013. március 1én, az Erdélyi Művészeti Központ / Időszerűség és tudományos rang című jubileumi tudományos konferencián). Kulcsszavak: művészet, szellemiség, transzilvanizmus, Kós Károly élet- és művészetfilozófiája, céhes eszmeiség, tradicionalista művészeti diskurzus, avantgárd radikális utópiái, múltgyűjtés múzeumai és intézményei, hiányzó múzeumi tevékenységek, intézményfejlesztés.

Az előadás tartalmának rövid ismertetője: Előadásom két részben áll. Az első részben tárgyalom a romániai magyar művészeti élet szellemiségének sajátosságait. Vizsgálom a szellemiség fővonulatát - amelynek állagát a transzilvanizmus eszmeisége és ideológiája képezi. Ez az eszmevilág jellemzi a hivatalosnak számító erdélyi magyar művészetkritika és múzeumkultúra diskurzusát is. Tekintettel arra, hogy a transzilvanizmus képzőművészeti megalapozója Kós Károly élet- és művészetfilozófiája volt, vizsgálom az eredeti kulturális modell korabeli indítékait és próbálom értelmezni a modell mai kulturpolitikai érvényesítését. Tárgyalom az erdélyi művészeti szellemiség másik vonulatát is, amelyet a 20.századi avantgárd / neoavantgárd / posztmodern szellemiségének lokális megnyilvánulásai és az egyetemes művészeti értékrendszer meghonosítási kisérletei képeznek. Ez az alternativ szellemiség nem a fővonal ellenében lépett fel, hanem egy nemzetközi művészeti hálózatban próbált és próbál érvényesülni. Nincs hazai szakirodalma, a művészeti krónikák szintjén kerül be a közvéleménybe és a médiába, a hivatalos kisebbségi magyar kulturpolitikának egyáltalán nem sajátja. Előadásomban összevetem a két vonulat eszmerendszerét amelyek egymással összeférhetetlenek véleményem szerint. Sajnos a mi kisebbségi művészeti diskurzusunk keveri a két szellemiséget, és az összemosás eredményeként az eredeti kulturmodellek indítékai elvesznek és hamisan kerülnek be a közvéleménybe. Ezt a felvetésem próbálom kifejteni a előadás első részében. Előadásom második részében a tervezett erdélyi művészeti intézményfejlesztés aktuális és pragmatikus kérdéseit taglalom. Mi is a cél? Erdélyi Művészeti Múzeum vagy Erdélyi Művészeti Központ? Próbálom beazonosítani, hogy az alapító testület / testületi tagok milyen alapszellemiséggel, milyen humán erőforrással tervezi(k) az új intézményeket (?). Melyek lennének az említett művészeti intézmények mai értelemben vett tevékenységei és funkciói? Milyen szerepköröknek akar eleget tenni a tervezett művészeti központ (?) Hogy fog működni mint regionális központ egy szűkebb térségben vagy egy nemzetközi hálózatban (?).Milyen előképei lehetnének a tervezett lokális intézményeknek. Ezeket a kérdéseket taglalom az előadásom második részében. 1. A romániai magyar művészeti élet szellemiségének főiránya a transzilvanizmus eszmevilága. 1.1. A transzilvanizmus1 jelzésszerű ismertetése

A transzilvanizmus lexikonális értelmezését lásd a Transzilvanizmus c.szócikkben (A szócikk szerzője: DÁVID Gyula). Internetes forrás: http://lexikon.adatbank.ro/tematikus/szocikk.php?id=117 . Közzététel: 2010-11-25.

A címben jelzett tematika érdekében jelzésszerűen felidézem a transzilvanizmus több nemzedéken átívelő történetének politikai, kulturális és képzőművészeti aspektusait.



Politológiai megközelítésben:



- 1918 előtt a transzilvanizmus eszmeisége a Bp-től való függetlenedés, erdélyi régiók gazdasági és kulturális fejlesztése volt. - 1918 után / a Trianon utáni Erdélyben a 2.világháborúig, a szellemiség az erdélyi autonómia érvényesitési kisérleteiben testesül meg  lásd a Jászi Oszkár ’Keleti Svájc’ eszményét2. Ebben a periódusban a cél a vidék szellemi erőinek tömörítése, valamiféle gazdasági önszerveződés programjának megfogalmazása. A 2.világháború után: az ‘erdélyi kérdés’ csak hallgatólagosan volt jelen a romániai magyar közvéleményben, a transzilvanizmus ideológiája próbálta ellensúlyozni a romániai hivatalos politika homogénizálási kisérleteit a kisebbségi kulturpolitika és a kulturális hagyományőrzés gyakorlata révén. - Az 1989-es rendszerváltás után ismét napirendre kerültek a transzilvanizmus kérdései - utalnék itt elsősorban azokra a szubszidiaritás / regionalizmus / kulturális és területi autonómia körül forgó vitákra, amelyek a magyar és román nyelven kiadott Provincia című politikai és kulturális havilapban3 (2000-2002) megjelentek. Kulturális megközelítésben:



- Kulturális téren, a transzilvanizmus eszmeisége, vállalás etikái és cselekvés modelljei a leghatékonyabban a 20.sz-i irodalomban fogalmazódtak meg. Ennek szellemiségét írói csoportosulások, társaságok, fórumok és folyóiratok testesítették meg, mint például: Kemény Zsigmond Társaság – Marosvásárhelyen 1876, Kölcsey Egyesület – Aradon 1881, Szigligeti Társaság – Nagyváradon 1900, Erdélyi Irodalmi Társaság – Kolozsváron 1910, Erdélyi Lapok – Brassóban 1910, stb… továbbá az Erdélyi Helikon 1928, Erdélyi Szépmíves Céh 1920, Erdélyi Figyelő 1914, Kiáltó Szó 1920, a Kós Károly transzilván mozgalma…, de fontos felemlíteni a szellemiség vitafórumait is: Nyugat, Korunk, stb. (Bővebben lásd a Romániai magyar irodalmi lexikonban4. A szellemiség kulturális céljait itt csak jelzésszerűen tudom felemlíteni: - Az 1.világháború előtt (mo-i állami keretben) a meghatározó cél az erdélyi kulturális öntudat formálása volt. - Az 1. világháború után (az erdélyi magyarság kisebbségbe szorulása után): a transzilvanizmus szellemiségét az erdélyi regionális érdekeltségű kulturális programok, vállalás etikák és „cselekvésmodellek” testesítik meg. - A 2. világháború utáni kommunizmus periódusában: a transzilvanizmus eszmeisége a kulturális értékmegőrzés és hagyományőrzés gyakorlatában testesült meg, a kisebbségi magyar kulturpolitika biztosította a több generáción keresztül átívelő ’vállalás-etikák’ és kulturális ’cselekvés modellek’ folyamatosságát, az intézményes lehetőségeken belül vagy hallgatólagosan, és a román hivatalos kulturpolitika ellenében. Képzőművészeti megközelítésben:

Pomogáts Béla: Egy elmulasztott esély. Erdély és a Keleti Svájc eszméje. Internetes forrás: http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_1999_01/cikk.php?id=18 3 Provincia, kulturális és politikai havilap, magyar és román nyelven kiadott publikáció, Kolozsvár, 2000-2002. 4 Romániai magyar irodalmi lexikon, Kriterion kiadó. Internetes forrás: http://lexikon.kriterion.ro/szavak/4785/

A transzilvanizmus képzőművészeti szellemiségének megalapozója a Kós Károly élet- és művészetfilozófiája és a Barabás Miklós Céh5 (1929–1944 volt; A Barabás Miklós Céh 1994-től újjá alakult és intézményes formáját képvieli a transzilvanizmus képzőművészeti szellemiségének. Mint a szellemiség és intézménymodell, máig is meghatározza a hivatalos romániai magyar művészeti diskurzust és értékrendet. Mivel ez az eszmevilág egyfajta etalon lett a mi hagyományőrző művészeti életünkben és a céhes egyesületi rendszer az intézményfejlesztés alapszempontja lett, fontosnak tartom, hogy egy külön fejezetben megvizsgáljam a Kós Károly élet és művészetfilozófia indítékait, egykori kulturális hátterét, a kulturális modell mai használatát, adaptációs formáit, és legfőbbképpen annak a vizsgálatát, hogy mennyire maradhat organikus az eredeti kulturális modell, ha ez a kultusz és a politika eszközévé válik (?).

2. Kós Károly élet és művészetfilozófiája és a Barabás Miklós Céh, mint kulturális modell tegnap és ma. 2.1. Kós Károly élet és művészetfilozófiájának ihlető forrásai. Az angol preraffaelita mozgalom hatása 2.1.1. A Kós Károly-i transzilván eszmevilágának, élet- és művészetfilozófiájának nyugat-európai példaképeit kevésbé ismeri a romániai magyar közvélemény. A Kós Károly születésének 120.évfordulója alkalmával kiadott emlékkönyv, amelyet Kuszálik Péter állított össze – lásd az emlékkönyv adatait a 2.lábjegyzetében 6 – egy hiánypótló publikáció e tekintetben is. A könyv a Kós Károly életpálya és életmű kitünő dokumentációja, többek között annak bizonyítékait is hozza, hogy a Kós Károly élet és művészetfilozófiájának ihlető forrása Angliában fakadt, és a William Morris és John Ruskin (és mások) szellemisége és tevékenysége kulturális modellként szolgált számára. 2.1.2. …Ruskin és Morris – az angol preraffaelizmus7 elveinek, esztétikájának megfogalmazói voltak. Ők a 19.századi művészet megújítását a középkori vallásos művészeti eszmeiség és a céhes kézműves tevékenységek felelevenítésében látták. Ennek értelmében „… az 1896-ban elhunyt William Morris utolsó lakhelyén, Kelmscottban nyomdát alapított, amelyben saját tipográfiai tervei alapján bibliofil kiadásokat készített olyasféle művekből, mint például a Beowulf című óangol eposz. John Ruskin pedig ‘Velence kövei’ címmel adta ki könyvét, amelyben megalapozta a középkori eszményekhez visszatérő preraffaelita mozgalom esztétikáját” – idézet az emlékkönyvből. 5

Barabás Miklós Céh (BMC ) a romániai magyar képzőművészek egyesülete. Eredetileg 1929-ben alakult meg. Székhely: Kolozsvár, fennállás: 1929–1944; újjá alakult 1994-től. A BMC eredeti céljai között szerepelt: a műpártolás, az egyesület tagjainak erkölcsi és anyagi támogatása, rendszeres tárlatok szervezése, kapcsolattartás az erdélyi román és szász képzőművészekkel valamint egy állandó műcsarnok felépítése Kolozsváron. Bővébben: hu.wikipedia.org/wiki/Barabás_Miklós_Céh. 6

Kós Károly emlékkönyv (Összeállította Kuszálik Péter), Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2003. Internetes forrás: http://adatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf4801.pdf 7 Preraffaeliták – angol író- és művészcsoport a 19. század közepén. Céljuk a középkori kultúra újjáélesztése, a vallásos szellemű művészet istápolása volt. Szellemükben a német nazarénusok rokonai, a szimbólumok iránti vonzódásuk, stilizálásra hajló formanyelvük pedig a szecesszió előfutárainak minősíti őket. A csoportot 1848-ban alapította D. G. Rosetti, W. H. Hunt és J. E. Millais. Jelentős képviselőjük még E. Burne-Jones, G. F. Watts és W. Morris. Az utóbbi J. Ruskin mellett a preraffaeliták elveinek, esztétikájának megfogalmazója is. Az iparművészeti tevékenység újjáformálói közé tartoztak, ebben is a szecesszió elődei.” [Művészeti kislexikon. Bp., 1980.]

2.1.3. Ruskin, Morris és az iparművész Walter Crane tanításai hatottak leginkább a pályakezdő Kós Károly szellemiségére, “az ő tevékenységük alapozta meg Kós alkotói filozófiáját, az ő példájuk áll a sztánai házinyomda alapítása mögött.” (…) – idézet az emlékkönyvből. A két világháború között Kós is létrehozta a maga sztánai házinyomdáját és az itt készített ‘Erdély kövei’ című albuma a Ruskin: ‘Velence kövei’ című bibliofil kiadványának mintáját követi. 2.1.4. A bp-i iparművész-iskolán tanuló fiatal Kós felfedezte a könyvgrafika, az írott és nyomtatott könyv művészetét, elsajátította a fametszés és a tipográfia technikáit - saját vallomása szerint - szorgalmasan másolta a Walter Crane mesekönyv-illusztrációit, a Gordon Craig grafikáit. Megismerte az akkori korszak művészeti, illetve építészeti áramlatait, törekvéseit, alkotásait. Elsősorban Ruskin és Morris alkotói felfogása volt rá nagy hatással (ők számítottak akkoriban az angol családi lakásépítészet jelentős alkotóinak), de példaképei között emlegette az osztrák Olbrich és a belga Van de Velde art nouveau alkotásait is. Az erdélyi lét, az erdélyi kultúra ihlető forrása. 2.1.5. Az 1900-as évek elején megjelent egy budapesti iparművész nemzedéki csoport, amely nemcsak az angol kulturális modellért lelkesedett, hanem intenzív vidék és falukutatásba kezdett. A csoport neves tagjai voltak: Kriesch Aladár (festő és néprajzkutató, az angol esztéták népszerűsítője, aki felveszi a Körösfői előnevet); Wigand Ede (építész és grafikus, a népi csillagnevek tudósa; Thoroczkai Wigand Ede, aki »hímes« könyveivel és épületeivel néven lesz népszerű. Ez a társaság Kós Károllyal az élen a néphagyomány és a népművészet formakincséhez fordult és ezt akarja feldolgozni. 2.1.6. Kós Károly és az említett nemzedéki csoport felfedezi Erdély egyik legfestőibb vidékének, Kalotaszegnek a népművészetét és régi építészetét. 2.1.7. Erre vonatkozóan pár idézet a Kuszálik Péter által összeállított Kós Károly emlékkönyvből: “K.K. legfontosabb ihlető forrása az erdélyi lét, az erdélyi kultúra. Ez éltette és ösztökélte a mindennapokban, ez inspirálta az építészetben, de még a politikában is” (...). “Kézzel írott könyveim másik forráshelye a kalotaszegi temetők, a fejfák. Lerajzoltam a parasztok betűit, alaposan tanulmányoztam e fába vésett betűk vonalvezetését, s aztán ezekkel írtam meg első kézírásos könyveimet.” [Benkő: 32, 34.] (...) “A ‘Régi Kalotaszeg’ című bibliofil könyv grafikai szempontból második nagy állomása Kós művészi útjának, s egyben élete fő grafikai művének is tekinthető.” A szecessziónizmus8 hatása 2.1.8. Ruskin és Morris a szecesszió előfutárai is voltak, tehát esztétikailag is hatottak a pályakezdő Kósra, ugyanakkor a bp-i iparművész iskola keretében alkalma volt megismerni a szecessziónizmusnak országonként eltérő sajátosságait is. A századforduló európai építészeti mozgalmának szellemét tükrözik az olyan lakóház és középületek épülettervei, mint  a bp-i

„Szecesszió (latin: ‘kivonulás’) – a századfordulón egész Európán, sőt Amerikán is végiggyűrűző művészeti stílus, amely egyszerre vállalkozott a historizáló eklektika túlhaladására és az építészettől a díszítőművészetig mindent átfogó, új, ornamentális meghatározottságú stílus megteremtésére”.(…) „ a szecesszió szót politikai fogalomként is használják; a művészeti értelmezésben a »kivonulás« tagadást jelent, szakítást a konzervatív akadémizmussal” – idézet a Kuszálik Péter által összeállított Kós Károly emlékkönyvből.

Wekerletelep  lásd „Wekerle” Munkás és Tisztviselőtelep központja (a mai Kós Károly téren), Budapest (1912–1913) történetét és képmellékletét9. 2.1.9. Kós Károly épületterveiben alkotó módon alkalmazza az erdélyi népi építészetének szerkezeteit, anyagait, technikáit. Az erdélyi tájegységek épületeiről számos rajzot és metszetet készített, ezeken megjeleníti az erdélyi népi kultúrák építészetét és viseletét  lásd ‘Erdélyi népi építészet Kós Károly metszetein’ című bibliofil könyvben10. 2.1.10. A Kós életművét egy népi szecessziós stílus jellemzi. Bibliofil könyveinek rajzstílusa és síkszerű képépítése, lapszéli díszítő keretei, szöveginiciáléi magánviselik a szecesszió általános jellemvonásait: stilizált növényi motívumok, ornamentális rajzok, indázó növényi motivumok, a tipográfia és a diszítő elemek kombinálása… Ugyanakkor rajzaiban és grafikáiban az általános jellemvonásokon túl érződik a népművészet inspirációja, a tájegységek sajátos motivumkészlete, a népi faragások ihlette betűvésés. Grafikájában és építészetében van néhány visszatérő szimbólikus motivum, mint például a „nagy fekete madár”, vagy a kovácsolt vas kerítéseinek diszítéseiben a csillag, a hold, vagy a nap szimbólumai. A Kós Károly által megtervezett az ‘Erdély kövei’, a ‘Régi Kalótaszeg’, ‘Erdélyi Szépmíves Céh’ könyvtípus a bibliofil könyvkiadás modellértékű példái máig is.  Lásd az említett könyvek fedőlapjainak, oldalainak képi mellékleteit. 2.2. Az ‘új művészet’ utópiája és az alkalmazott művészet pragmatikus szempontjainak találkozása a Kós Károlyi életműben 2.2.1. A 19.század második felében a nyugat európai művészet reformerei az akadémikus művészet ellen léptek fel. A századforduló művészeti újítása két irányú volt: az autonóm művészet radikális utópiáinak és a szecesszió alkalmazott művészetének irányzatai (ez utóbbi szellemiség hozta létre a maga Művészetek és mesterségek (Arts and Crafts) profilú iskoláit. 2.2.2. Ruskin és társainak művészetfilozófiája elvetette a konzervatív akadémizmus megkövesedett l’art pour l’art szellemiségét, képi historizmusát, céljuk egy életszerűbb művészet megteremtése volt. Ugyanakkor Ruskin ellene volt az ipari forradalomnak is - szerinte a gyár, a gép megölte az egyént, a művészit, a házi munkát, az otthon művészetét. A gépi termeléssel szemben javasolta a középkori céhes rendszerek feltámasztását. A középkori céhes szellemiségben és a kézműves tevékenységekben vélte megtalálni a művészetek megújítását. Szerinte a művészet becsületét a kézműves céhek és mesterségek fogják visszaadni. 2.2.3. De mit is jelent konkrétan ez a céhes rendszer? Először is céhes műhelyeket, ahol például együtt van az asztalos- és fafaragó műhely, az ötvös-, ezüstműves és zománcozó műhely, a nyomda és könyvkötészet, vagy akár a festészet és 9

Kos Károly által tervezett budapesti Wekerletelep / Munkás és Tisztviselőtelep központját alkotó épületegyüttes_lásd László Gyula: Wekerle, állami munkástelep monográfiája, Hangya házinyomdájának kiadása http://mek.oszk.hu/01900/01928/html/ 10 ‘Erdélyi népi építészet Kós Károly metszetei’ c.bibliofil könyv. Internetes forrás: http://egykor.hu/erdely/erdelyi-nepiepiteszet-kos-karoly-metszetein/1540

szobrászat műhelyei. A telepet kiegészíti egy esti műhelyiskola, ahol rajzot, festést, kevés elméletet, főleg gyakorlatot tanulnak a tanoncok, a segédek vagy az érdeklődők. A mintát a mesterek adják, stílusért tehát nem volt szabad akárhová fordulnia a fiatal tanoncnak, alkalmazkodnia kellett a helyi szokásokhoz, tradíciókhoz és a mesterek stílusához. 2.2.4. Ruskin szolgáltatta az elméletet, Morris a gyakorlatot Kós példaképéhez. Morris házakat tervezett, azokat bebútorozta, szőnyeget tervezett, sőt szőtt, kartont nyomott, tapétát tervezett, edényeket csinált. És mindent lehetőleg régi módszerrel, kézimunkával, becsületes anyagszerűséggel, jó és funkcionális szerkezettel, majd a polgári ízlés követelményei szerint be is rendezte a kliens otthonát. Az esztétikai irányt a »Szépség és kényelem« jelszava szabta meg. …»Házat, lakást: otthont kell adni az élettel tusakodó embernek« – hirdeti Morris pragmatikus programja. 2.2.5. A közönség megkeresi a Céhet megrendeléseivel, mert bizonyos abban, hogy ott művészi munkát, becsületes, jó munkát kap, ami végeredményben olcsóbb is, mint a gyári holmi. A Céh a ‘szép’ és jó művészettel berendezi a lakását. Széppé és kényelmessé teszi az eredeti ruskini utópia szerint. 2.2.6. A könyv művészete fontos volt Ruskin és Morris számára; Morris felelevenítette az elfelejtett papírkészítés manuális technikáit, a betűmetszés és a könyvcsinálás régi fogásait, 1891-ben megalapítja a Kelmscott Press nyomdáját. Oda beállít egy kis kézisajtót, megrajzolja és kimetszeti a maga külön betűtípusait, régi módszerű papírmalomban merített rongypapirost készíttet, gondosan preparálja a festéket, saját maga jelenteti meg kézi nyomással a könyveit, melyeknek kötését is ő tervezi. 2.2.7. A ruskini utópia elsősorban a középosztály köreiben terjedt el, majd a felfogás széles körben is tért hódított és a polgárosodó társadalom kulturális-művészeti ideológia lett. Az Angliából induló preraffaelita eszmék, a Münchenből és Bécsből kiinduló szecessziós stílussal együtt, Budapesten keresztül eljutottak a polgárosodó erdélyi térség művészetében is. 2.2.8. Ennek a kulturális modellnek az erdélyi meghonosításában és adaptálásában kétségtelenül a legfontosabb szerepet a Kós Károly élet- és művészetfilozófiája, játszotta, az ő alkotó személyisége nyomán fogalmazodott meg a transzilvanizmus kultur-politikai ideológiája, és az ő életműve Hiteles mintapéldánya lett a transzilvanizmus szellemiségét hordozó irodalmi, képzőművészeti, épitészeti alkotásoknak. 3. A 20.sz-i avantgárd / neoavantgárd radikális utópiái és a transzilvanizmus eszmevilága a romániai magyar művészeti szellemiségben 3.1. Összeférhetetlen művészetfilozófiák, összeférhetetlen ars poetica-k. 3.1.1. Megjelenésétől fogva a transzilvanizmus a viták tárgyát képezte. A transzilvanizmus hívei a nép-nemzeti kulturális örökség / hagyományőrzés, a szokásrendszerek, a néplélek és tájelemek sajátosságainak reprezentálását képviselték - ellentétben a lokális kultúrhagyományok megváltoztatását célzó avantgárd / neoavantgárd művészeti irányzatok híveivel. A 20.sz-i avantgárd / neoavantgárd arspoétikák ellentétesek a transzilvanizmus elveivel. Ezek a

radikális művészeti utópiák a totális szellemi és formai megújítás elvét vallották, például a dadaizmus minden addigi művészeti konvenciót megtagadott, a kubizmus és a futurizmus egy radikális formai újítás volt, a Mondrian neoplatonizmusa, vagy a Malevics szuprematizmusa, a művészeti kép absztrahálásának elvét vallották, majd később az absztrakt művészet és a konceptualizmus arspoétikái megvalósítják a totális képabsztrakciót, amikor kiiktatták a figurativ képábrázolást, vagy akár magát a képet is a kiállításról, és a művészetről szóló szövegek reprezentálják, interpretálják, parafrazálják, interferálják a képi információt. Ezek a radikális elméletek nem fértek meg a transzilvanizmus kulturpolitikai ideológiájával, sem a céhes mentalitással, sem a szecessziós stílussal. 3.2. A különböző művészeti ideológiák és stiláris jegyek keveredése a transzilván művészet nevében 3.2.1. Kós Károly a maga korában egy organikus élet- és művészetfilozófiát alakított ki, egy polihisztor szerepkörét vállalta fel az életben és a művészetben. Sokirányú közéleti és kulturális tevékenységét egy egységes eszmevilág fogja össze és művészetét is egységes stílusjegyek jellemzik. (KK: építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus / Épületeiben, grafikáiban és tipográfiájában egy sajátos népi szecesszionista stílust alkalmazott). Talán pont ez az egységes eszmevilág és sajátosan demonstrált művészi attitüd hiányzik a későbbi nemzedékek ‘hagyományőrző’ művészetéből. A hagyományőrzés ideológiája egyre inkább egy retorikus és egy konvenciónális nyelvezetté merevítette az alkotást. Itt a „mit” ábrázolás kérdése határozza meg a művészet lényegét és lényegtelenné válik a “hogyan” formai kérdése. Más esetben a transzilvanizmus nevében keverednek a különböző művészeti ideológiák és a stiláris jegyek. Ez a gyakorlat érdekes hibrid-kombinációkat hozott létre, amikor a formabontás jegyei keveredtek a már konvencionális ’transzilván’ képi motivumokkal / szimbólumokkal, ez utóbbiak mintegy igazolni akarják a művész kötődését a hivatalos transzilván ideológiához. 3.2.2. A transzilvanizmus hagyományőrző művészei a leginkább a 19.sz-i ‘szépművészet’ esztétikáját kedvelték. Más esetekben az ideológikus tartalomhoz hozzárendelnek vagy adaptálnak egy valamilyen stílust, amely lehetőleg megmarad a figurativ szemléleten belül. A 19.sz-i ’belle arte’-os esztétika, vagy a nagybányai plein air -, vagy posztimpressionizmus stílusai hálásan szolgálhatják a transzilván ideológiát, ezért ezek használata a leginkább elterjedtebb, de előfordulnak olyan esetek is amikor a transzilván ideológiát valló művész egy modern művészeti stílust alkalmaz, nem egy esetben a saját transzilván ideológiájával összeférhetetlen stílust. Ennek legkirívóbb példáit fellelhetjük az 1950-es évek művészetében, ahol a transzilvanizmus eszmevilága ötvöződik a szocreál művészeti ideológiájával és formajegyeivel. Utólag előfordulhat az is, hogy a hivatalos művészeti diskurzus egy lokálisan ismert tájmotivummal vagy ’transzilván’ szimbólummal menti az illető szocreál stílusú munka művészi státusát. 3.3. Miért nem tudtunk beleilleszkedni az Erdélyi Barabás Miklós Céh művészeti intézményébe?

3.3.1. 1994-ben újjá alakult az Erdélyi Barabás Miklós Céh. Az akkori fiatal művészek szerint ez a Képzőművészeti Szövetség (UAP) magyar nyelvű tagozatát jelentette. Legalábbis ez volt az érzése az akkori fiatal művészeknek, talán azért mert az egyesület struktúrája túlságosan hasonlított a Képzőművészeti Szövetség szekciók szerinti szervezéséhez, vagy mert az egyesület vezető testületei által propagált ’céhes’ szellemiség ijesztette el őket, vagy mert ’89 után mindenkinek lehetősége nyílott létrehozni a saját művészeti egyesületét vagy alapítványát. 3.3.2. Az én nemzedékem már a ’80-as években generációs vitában állt az Képzőművészeti Szövetség (UAPR) hivatalosan meghatározott művészeti szellemiségével. Ennek a nemzedéki fellépésnek nem voltak etnikai indítékai, inkább a saját életérzésünknek és alternatív kezdeményezéseinknek akartunk hangot adni, és szerettük volna megteremteni a magunk művészeti életterét és intézményét. Sajnos a mi reformjavaslataink, arra vonatkozóan, hogy a Képzőművészeti Szövetség maradjon meg egy országos érdekvédő szakszervezetnek, és ne akarjon továbbra is a művészet szellemisége fölött bábáskodni, nem találtak visszhangra a ’90-es években. Ez a mamut intézmény képtelen volt az átszerveződésre, mert ragaszkodott a rendszerváltás előtti privilégiumaihoz és monopolhelyzetéhez, miközben már mindenki projektekben gondolkodott és kereste a maga intézményes profilját. Mi akkoriban, kis intézményekben gondolkodtunk, amelyek egy decentralizált hálózati rendszerben és érdekszövetségben működnek. Szerettük volna kialakítani az általunk művelt új művészeti műfajoknak / alternatív eseményeinknek megfelelő intézményes keretet, alapítványt, folyóiratot, galériát, archívumot vagy adatbankot. Akkoriban az volt a tapasztalatunk, hogy sem a Képzőművészeti Szövetség, sem az 1994-ben frissen megalakult Barabás Miklós Céh nem tekintette szalonképesnek a mi általunk művelt műfajokat és művészeti alkotásokat. Ezért nem tűnt számunkra egy progresszív intézményes távlatnak a kisebbségi művészeti céhrendszer sem. 4. Az erdélyi művészeti intézményfejlesztés aktuális és pragmatikus kérdései. 4.1. Első hír: Erdélyi Művészeti Múzeum létrehozása Sepsiszentgyörgyön (kivonat a tervezetből). Az intézmény tagolódása és a testület tagjainak elhangzott javaslatai a múzeum részlegeire vonatkozóan. Erdélyi Képzőművészeti Múzeum alakulhat Sepsiszentgyörgyön (RTV magyar adás). Internetes forrás: http://www.youtube.com/watch?v=zcgvIE3mIfU&feature=share 4.1.1. Klasszikus értékek gyűjtése (vásárlás és adomány fogadás), restaurálása, konzerválása és bemutatása. 4.1.2. Kortárs anyag beszerzése és bemutatása. 4.1.3. Kutatási céloknak megfelelő térképzés és infrastruktúrával történő ellátása. 4.1.4. Vendégművész program megvalósítása műteremlakások kialakításával. 4.1.5. Korszerű raktárhelyiségek megvalósítása, restauráló-konzerváló műhely létrehozása. 4.1.6. Könyvtár és interaktív múzeumpedagógiai részleg kialakítása. 4.1.7. Múzeum-kávézó és ruhatár elhelyezése a bejáratnál.

4.2. Másik hír: Erdélyi Művészeti Központ (EMÜK) létrehozása Sepsiszentgyörgyön 4.2.1. Székely István, a Kulturális Autonómia Tanács elnöke „A kulturális önrendelkezés jegyében ki kell építenünk azt az intézményrendszert, amely teljes egészében megfelel a magyar társadalom kulturális és oktatási igényeinek. Az EMÜK megalakulása fontos eseménye ennek a folyamatnak - művészeti értékeink tervszerű összegyűjtésével, feldolgozásával, bemutatásával régi adósságunkat törlesztjük”. http://multikult.transindex.ro/?hir=6597 4.2.2. Kósa András László, a Balassi Intézet Bukaresti Magyar Kulturális Központjának igazgatója a magyar kulturális kormányzat nevében üdvözölte a közgyűjtemény létrehozását: „Az egyetemes magyar kultúra számára is fontos, hogy legyen egy ilyen jellegű központ, meg kell találni azokat a forrásokat, amelyekkel több pillérre támaszkodva felépülhet az intézmény”. 4.2.3. Varga Mihály: 45 műtárgy érkezett adomány formájában, ezeket a Székely Nemzeti Múzeum saját állományával kiegészítve nemsokára ki is állítják az EMÜK égisze alatt, (….) adományok az erdélyi képzőművészeti közgyűjtemény számára (lásd a közleményben a Barabás Miklós Céh idős korosztályának felajánló listáját).

4.3. Kérdés: Művészeti Múzeum vagy Művészeti Központ? Milyen prioritással és milyen tevékenységekkel? 4.4. A Művészeti Múzeum mai értelemben vett tevékenységei és funkciói - az erdélyi művészeti intézményekre vonatkoztatva 

A múzeum, mint raktár vagy lerakat. Az erdélyi múzeumok tevékenységei a 19.századi alapfunkciókra redukálódnak, ezek a gyűjtés–megőrzés–bemutatás alaptevékenységei, hiányoznak vagy részlegesek a 20. századi új múzeumi tevékenységek. Az erdélyi művészeti múzeumok szellemisége és gyakorlata valójában a múlt műtárgyainak gyűjtésére és megőrzésére irányul. A múzeum nálunk inkább raktár / lerakat, és kevésbé aktív archívum.



A múzeum, mint aktív archívum. A kulturális memória aktív archivum szerű működésének alapkritériuma egy szelektív értékgyűjtés, a szakmai közvélemény figyelmébe ajánlott gyűjtemény (= érték kollekció), amely a kollektív memória tartalmát képezi és a prezentáció által a kortárs művészeti diszkurzusnak tárgya lesz. A fent emített új múzeumi tevékenységek elsősorban a művészeti diskurzust célozzák, de mint interdiszciplináris tevékenységek a ’művészeti praxis művészeti diszkurzus művészeti kontextus’ hármas viszonyát nem kerülhetik meg. Az aktív archivum szükséges új múzeumi tevékenységei: 4.3.1.1. múzeumi köztevékenységek, 4.3.1.2.a muzeológia tudományágak és szakkutatások szerinti szakterületek, 4.3.1.3.a múzeumi anyagok szervezése, 4.3.1.4.a bemutatás-kiállítás új lehetőségei és technikái,

4.3.1.5.a múzeumi publikációk és dokumentálás, 4.3.1.6.a múzeumi könyvtár fejlesztése 4.5. Mi volna a Művészeti Központ megalapításának meghatározó kritériumai ? 4.5.1. Tisztázása annak, hogy mint regionális központ milyen szerepköröknek akar eleget tenni (?) (kulturpolitika, geopolitikai elhelyezkedésből adódó elönyökhátrányok, stb ... (?). 4.5.2. a tervezett funkciók ellátását biztosító építészeti és infrastruktúra adottságok. 

Az illető regionális művészeti színtér meghatározó művészeinek integrálása és megfelelő reprezentálása,



Hogy képzeli el az alapító testület az illető regionális művészeti tér alkotásainak a szelektív értékgyűjtését (?) Milyen kritériumok szerint állítja össze a gyűjteményét / kollekcióit (?) (Ennek konkrét kritériumai a szakembergárda, humán erőforrás, szakmai és intelektuális kapacitás, programok (?)



Mint regionális központ, milyen csomópontja a régió és a nemzetközi művészeti intézmények hálójának (?) (Konkrétan, milyen partnerekre alapoz, milyen szellemi és anyagi lehetőségekkel (?)



A művészeti központ és az országos / nemzetközi kortárs művészeti tér események szinkronizálása (?) (Ennek feltételei, a terveket és programokat biztosító szakmai és intelektuális kapacitás, az ehhez szükséges finanszírozás (?).

4.6. Az erdélyi művészeti közintézmények működési hiányosságai és humán erőforrásának fejlesztése? 

Elsősorban hiányoznak az új múzeumi tevékenységek (részfunkciók). Korszerütlen múzeumkultúra és múzeumszervezés / hiányoznak az erdélyi művészeti tér szellemiségét és intézményi állapotait vizsgáló kutatások és helyzetelemzések / hiányzik a múzeumi szakemberek képzése / képzetlen személyzet, amely nem ismeri a modern és kortárs alkotások bemutatási módozatait / a raktározási és bemutató rendszer elégtelen anyagi dotációja, teljesen hiányzik az új múzeumi tevékenységekhez szükséges infrastruktúra és elekronikus eszközök-programok.



Másrészt hiányoznak a ’művészeti praxis művészeti diszkurzus művészeti kontextus’ hármas viszonyában tevékenykedő művészeti teoretikusok (kurátorok) _ ennek kifejtését lásd a következő alfejezetben: ’A hagyományos művészeti kritikus szerepkörének változásai a művészeti kurátor megjelenésével’.



Működésük nem egy nemzeti és nemzetközi hálózati rendszerben zajlik



Idejétmúlt jogi és szakmai szabványok / központi - kultúrminisztériumi beidegződések / régi beidegződésű hivatalnok típusú múzeográfusok.



Az állami / megyei finanszírozás katasztrofális elégtelensége / a múzeumok alternatív finanszírozási forrásokat kell keressenek az önfenntartásuk érdekében, számos esetben nem kulturális tevékenységekkel biztosítják önfenntartásukat.



A szakembergárda kialakítása az új múzeumi tevékenységek, funkciók lefedését kellene célozza. A szakembergárda összetételét a fent jelzett hiányosságok pótlását célzó tevékenységeket lefedő szakemberekből kéne kialakítani.

4.7. A hagyományos művészeti kritikus szerepkörének változásai a művészeti kurátor megjelenésével 

A hagyományos művészeti kritikus szerepköre (joga) a művész (mint szerző) alkotásainak megítélésére terjedt ki.



A kritikus – kurátor szerepköre (a művészeti kurátor megjelenése nyomán), a művészeti diszkurzus új ágense – vagyis az elméleti kritikát meghaladóan a művészek ügynöke, a művészi produkció / prezentáció / kiállítások / művészek felfogásainak, szöveges vallomásainak és több típusú hagyatékának gondozója is. A kurátor produkciós szerepe a 1990-es évek elejétől – a kurátori koncepció szerint válogatja ki a művészek alkotásait és szervezi meg a kiállítást, a kurátori koncepciót művészi produkcióként adja el, vagy a kurátor ’promóciós’ bemutatójaként, vagy önreprezentációjaként. Zygmunt Bauman szerint a kurátor nemcsak animátor és inspirációs forrás, ’aki az embereket dolgoztatja’, hanem az a “valaki, aki a művészeket ötletekkel, programokkal, projektekkel inspirálja (...), a közönséget hozzásegíti, hogy megértse, hogy mit lát”.



Miért nyeri el a kurátori koncepció a quazi-műalkotás státusát? A kurátor nem egy ’egyszerű gondnok’, hanem az alkotásnak az konceptuális részeleme is lehet. Ennek függvényében a művészeti alkotás az intelektuális tevékenység új dimenzióját feltételezi - a 20.század művészeti paradigmái után – megvizsgálandó, hogy a tervezendő művészeti intézményfejlesztés gondnokai mennyiben vannak szinkronban ezzel a változással (?), mennyiben tudnak együttműködni egy nemzetközi művészeti hálózat kurátoraival (?), tekintve annak kultúrpolitikai szellemiségét, művészeti felfogását és javasolt prezentációs formáit (?).

4.8. Művészeti központok példái 4.8.1. ARTPOOL MŰVÉSZETKUTATÓ KÖZPONT http://artpool.hu/centerhu.html 

Artpool események 1992-től http://www.artpool.hu/eventshu-from92.html  kiállítások, programok, archívum, könyvtár és az internet



Artpool struktúra (egy fejlesztési terv periódusában) http://www.artpool.hu/MainPagehu.html



Artpool Művészet Kutató Központ http://www.artpool.hu/researchcenterhu.html



Artpool kapcsolatok es hálózat http://www.artpool.hu/Links1.html

4.8.2. MODEM - MODERN ÉS KORTÁRS MŰVÉSZETI KÖZPONT DEBRECEN http://www.modemart.hu/ 4.8.3. LUDWIG MÚZEUM - KORTÁRS MŰVÉSZETI MÚZEUM www.ludwigmuseum.hu/index.php - Bencsik Barnabás interjúból: „A kortárs művészet megjeleníti ugyan az egyes nemzeti identitásokat, mégis globális rendszer. És csak akkor működik hatékonyan, ha egyetlen eleme sem jut kizárólagos pozícióba. Garantálnia kell a szellemi sokszínűséget, megakadályoznia a monopolhelyzetek kialakulását és folyamatosan biztosítania az intellektuális energiák újratermelődését, a művészeti utánpótlást”. 4.8.4. SOROS ALAPÍTVÁNY KORTÁRS MŰVÉSZETI KÖZPONT – Soros Center for Contemporary Arts (SCCA) 1985-től szerveződött, majd 1999. végén az SCCA hálózat ICAN: Nemzetközi Kortárs Mûvészeti Hálózat  www.c3.hu/scca/index-hu.html mint non-profit, közhasznú egyesületként müködik.