Nemes Z. Márió

Nemes Z. Márió Objektív szomorúság

„Nyuszika bélláncra verve sínylődik az erdei tömlöcben. Mindez csak a te érdekedben történik, mondják a barátai, miközben arcukat lassan felszürcsöli a koponyájuk. Melyik barátom vagy? – kérdezi ilyenkor nyuszika, de válasz helyett csak rázza fejét a csontváz, aztán elszalad.”

* A történet több kérdést vet fel. Vajon „micsoda” nyuszika? A kifejezés első előfordulásának mondatkezdő pozíciója megzavarhat bennünket, de a „nyuszika” nem tulajdonnév. Vagyis egy anonim lényről van szó, akit a szöveg egy becézett faji jelölővel „illet”. Az se egyértelmű, hogy a faj becézett egyedéről vagy a faj becézéséről van szó, és azt is túl nagyvonalú lenne elhinni, hogy valóban nyulakról van szó. Az erdei történetek sohasem erdei történetek. Legfeljebb vannak dolgok, amik szeretnek erdei történetnek mutatkozni, ahogy nyuszikának is. Mindenesetre az erdőből csak a tömlöcöt látni, vagyis lehet, hogy nincs is erdő, csak erdei tömlöc. Vagy lehet, hogy az erdei tömlöcben való sínylődés mint fajtól való személyes elkülönítés az, amivel „nyuszika” kiérdemli a becéző megjelölést. Ugyanakkor épp ennyire valószerű, hogy végtelen sok erdei tömlöc van, melyekben ugyanúgy sínylődik egy-egy nyuszika, tehát az egész faj sínylődő nyuszikákból áll, vagyis nincs is olyan, hogy erdei nyúl.

** A barátok vajon ugyancsak nyuszikák? Vagyis saját fajtársai börtönözték be a sínylődőt? Esetleg a faj érdekében? Attól még, hogy ez nyuszika érdeke, lehet az összes nyuszika érdeke is, ami – ha minden nyuszika végső soron ugyanaz a nyuszika – nem is tűnik ellentmondásnak.

*** Lehet, hogy ezek a nyuszikák közös bélláncon kapcsolódnak egymáshoz, vagyis anyagcseréjük összefügg. De akkor mi értelme van elkülöníteni azt az egyet? És mindez miért objektív?

**** A barátoknak nincsen arca. Pontosabban eltűnőben van. Befelé. Minden befelé mutat. A tömlöcbe, a bélbe, aztán a csontváz belsejébe. De egy csontváznak már nincs is belseje, amit „felszürcsöl”, annak „ott” kéne maradnia. De mintha nem lenne „ott” sem. Csak ez a mindig befele.

***** És hová szalad a csontváz, akit nyuszika „nem ismer fel”? Azért tud elszaladni, mert már felismerhetetlen? A tömlöcből való kilépéshez szükség van az anonimitásra? Már korábban is világossá vált, hogy a tömlöcbe való bekerüléshez ugyancsak névtelenség kell. Vagyis a kilépés és a belépés ára azonos. Ugyanakkor lehet, hogy a „barát” nem is szalad ki a tömlöcből, hanem egyszerűen csak „befelé” szalad, ahová az arca is távozott.

****** A felismerhetetlen barát ugyanakkor csak a barátok egyike volt. Többen vannak. És mind ott állnak nyuszika körül. Valószínűleg mind el fognak szaladni, egyik a másik után, ugyanúgy ahogy az „első”. Nyuszika senkit sem fog felismerni, ami tényleg szomorú.

Tillmann Hanna

Lamantin nő, 2019 kollázs, grafitrajz, 29,7 × 21 cm

Rémek, 2016 monotípia, 42 × 29,7 cm