1 minute read
Nyerges Gábor Ádám
Nyerges Gábor Ádám Találkozzunk / „majd talán holnap”
Találkozzunk, királyom, méltósággal kérlek, és igyunk, menjünk el táncolni, üljünk be valahova, csináljunk felőlem bármit, ispánom, csak történjen valami, csak oldódjon ez a magány – vagy csak én, vezérlő hadnagyom, csak én érezném ezt a mindent és mindenkit összenyomorító erőt, felülről, gubernátorom, mintha ránk nehezedne teljes súlyával az ég, s a talaj fáradtan, de engedne, bástyám, s hogy így egyszerre süllyedünk, de közben folyvást töpörödünk is össze, kerületi elöljáróm, hogy már reggel a nap végi, zsibbadt fáradtsággal ébredünk, s állandó hangulatunk, végváram, az életüket bevégzőké, fájdalmas vagy csak egykedvű, vagy te nem érzed ezt, bánom, és a többiek sem éreznék, hogy egész napi fegyelmezett szorongásunkból, kormányzóm, jó volna valami másba hazatérni, akár kimerült, valahára megkerült csavargók, grófom, talán nem, talán ez nem kortünet, talán én romlottam el, Barátság Kőolajvezetékem, egyedül én, mert, tudod, várni, minduntalan várni, 1945-ös évjáratú Romanée-Conti palackom, a boldogságra, esetleg csak holmi alkalmi, csalfa kis örömre, felüdülésre, koronahercegem, nos, hát az is bánat, az is fájdalom, csak lassabban gyilkol, felőröl és belülről elporlaszt, főnököm,
Advertisement
elmorzsol és érzéketlenné tesz, tompa sajgássá. De „majd talán holnap”, uram és parancsolóm, ugye ezt kell mondanunk, ez lendít át mindegyik következő napon, téged is, gízai piramisom, amíg tegnappá nem lesz, ezt kell hát tenni, ülni, állni, lenni ismeretlen ismerősökkel, tündérem, nem feledni a jelenlévőket, s örökre megjegyezni, kik már nem lehetnek, vezérigazgató-helyettesem, a hiánnyal pedig nem kérkedni, nem alámerülni delejesen, pusztán regisztrálni, bülbülszavú rózsám, minduntalan, ami van, ami nincs s ami végül nem lett, mert nem lehet, kedves, jó barátom.
(A szöveg a szerző felolvasásában ide kattintva meghallgatható.)
Koller Margit
Nincsen semmi baj, 2020 videó, 7’ 27’’ (A munka ide kattintva megnézhető.)
Nemrég egy erdőben jártam. A fák susogását akartam felvenni, mint a nyugalom hangját – de erre, mint rájöttem, már nincs egy talpalatnyi hely. Mindenhol ott vagyunk és mindent kiszorítottunk. Most ez megfordul? Vihar előtti csend. Egy kis láncfűrész, távolból repülők tompa hangja és az elnémított vadak hiánya.
(KM)
