SZÉPIRODALOM
Nyerges Gábor Ádám
Találkozzunk / „majd talán holnap” Találkozzunk, királyom, méltósággal kérlek, és igyunk, menjünk el táncolni, üljünk be valahova, csináljunk felőlem bármit, ispánom, csak történjen valami, csak oldódjon ez a magány – vagy csak én, vezérlő hadnagyom, csak én érezném ezt a mindent és mindenkit összenyomorító erőt, felülről, gubernátorom, mintha ránk nehezedne teljes súlyával az ég, s a talaj fáradtan, de engedne, bástyám, s hogy így egyszerre süllyedünk, de közben folyvást töpörödünk is össze, kerületi elöljáróm, hogy már reggel a nap végi, zsibbadt fáradtsággal ébredünk, s állandó hangulatunk, végváram, az életüket bevégzőké, fájdalmas vagy csak egykedvű, vagy te nem érzed ezt, bánom, és a többiek sem éreznék, hogy egész napi fegyelmezett szorongásunkból, kormányzóm, jó volna valami másba hazatérni, akár kimerült, valahára megkerült csavargók, grófom, talán nem, talán ez nem kortünet, talán én romlottam el, Barátság Kőolajvezetékem, egyedül én, mert, tudod, várni, minduntalan várni, 1945-ös évjáratú Romanée-Conti palackom, a boldogságra, esetleg csak holmi alkalmi, csalfa kis örömre, felüdülésre, koronahercegem, nos, hát az is bánat, az is fájdalom, csak lassabban gyilkol, felőröl és belülről elporlaszt, főnököm,
78
