G. István László

G. István László Öregek koronavírus idején

Vágd el a növény gyökerét. Tedd vízbe. Engedd az ásványi sókat dolgozni rajta. Az oldat, ami körülveszi, táplálja, ahogy tudja. Teremts körülményeket. Távol a sziromtól, szártól, levéltől lebegjen, boldoguljon.

Molnár Judit Lilla

Nemzeti védőfelszerelés (Matyó edition), 2020

A globális pandémia összeforrt világunkat komoly távolságtartásra kényszerítette. Az észszerű, fizikális disztancia betartása és a helyzet megkívánta határlezárások mellett sajnos a xenofóbia is erősödésnek indult, amire nem csekély mértékben a politikai kommunikáció is ráerősített, különösen a járvány kezdeti időszakában. A perszonális szintű – szélsőséges esetben idegengyűlöletté alakuló – elzárkózás a globális intézkedéseket is áthatja. A világ országai ahelyett, hogy közös megoldásra törekednének, saját határaikon belül, egyéni stratégiák mentén próbálnak a vírussal megbirkózni. A járvány azonban nem ismer határokat, és kollektív cselekvésterv híján maga alá gyűri az egyéni lépéseket.

Munkámban a járvány elleni védekezés már-már szimbolikussá vált védőeszközeit, a gumikesztyűt és a sebészeti maszkot használtam fel. Ezek az eszközök tökéletesen kifejezik mind a szubjektív, mind pedig a tágabb társadalmi, nemzeti vagy globális védekezés paradoxonát. Ugyanis valójában ezek – különösen a maszkok – nem minket védenek meg a környezetünktől, hanem épp ellenkezőleg, a környezetünket védik meg tőlünk. Azzal a gesztussal pedig, hogy népi motívumokat hímeztem ezekre a sérülékeny eszközökre, nem csak a már jól ismert „nemzeti” frázisokba csatornáztam be a művet, hanem igyekeztem reagálni az ugyancsak sebezhető, felszereléshiánytól szenvedő magyar egészségügyre is.

(MJL)