Halmi Tibor

Halmi Tibor Élet a reluxák mögött

I. Egyre kisebb

„A herceg egy napon arra ébredt, hogy végtelenül unja, ahogy él.” (Németh Gábor)

ahogy előbb-utóbb kedvenc törzshelyünk abroszán is kikockásodik az unalom, úgy észrevesszük, hogy szobánk (vagy a mosdó vagy a még kisebb konyha) zsugorodik, és egyre kevesebb helyünk marad egyre jelentéktelenebb dolgok elvégzésére; ahogy a szorongás, e percnyi dög, mely órákig hat, és csak egyre fokozódik, a szorongást kiváltó izgalom helyén a fásult közöny mind kisebb karámba terel, és a munkánk se több, mint önigazolt lépések kelletlen sora, közmegegyezés arról, hogy a nyomtató miként működik; talán a jogalkotó pecsétje kellene vagy az eredetmegjelölés, ennek hiányában pedig a szolgasor vonalkódja, a feszengést kiváltó rutin.

II. Az élet fénytörésben

az élet fénytörésben a hunyorgó reluxák mögött, ahogy átnedvesedik az ablak a kibontakozó világosságtól, ahogy megejti a falak magányát, színtelített foltokat kölcsönöz neki, ahogy átvonul szobáink falán hangtalan a párducpettyes délelőtt, a kora reggeli órákban nincs mitől félni, csak azután az ütemtelen délutánok csendjétől, a dadogástól, a figyelem fejetlen nyargalásától, a nyugtalan lábainktól, az elfáradt kis terektől, estéktől; ha nem engednénk be a fényt, talán könnyebb lenne a kihasználatlan bútorokat elviselni.

III. Még a hóhérokkal is

Leszállt az éj: ilyenkor minden szökőkút hangosabban beszél.* De mit tudunk leszűrni a fals hangokra futó találgatásból, esténként, mikor a szobánk szűk ketrec, és a kétségbeesés hajt minket az utcára. Mikor egy idegen város falai közt loholó csendben nem a lakóházak békés fodrozódása érdekel, hanem az, hogy egy szökőkút beszédéből vajon levonhatunk-e tiszta következtetéseket; kiderül-e, miért hagyjuk lenyúzni a bőrünket, hogy újra és újra miért állunk szóba a hóhérainkkal.

(A szöveg a szerző felolvasásában ide kattintva meghallgatható.)

* Friedrich Nietzsche Így szólott Zarathustrája: Az éji dal fejezet első mondata.

Hardi Ágnes

Lépcsőforduló II. (részlet), 2019 horganylemez, akril gyanta, 30 × 48 × 5 cm