SZÉPIRODALOM
Halmi Tibor
Élet a reluxák mögött I. Egyre kisebb „A herceg egy napon arra ébredt, hogy végtelenül unja, ahogy él.” (Németh Gábor) ahogy előbb-utóbb kedvenc törzshelyünk abroszán is kikockásodik az unalom, úgy észrevesszük, hogy szobánk (vagy a mosdó vagy a még kisebb konyha) zsugorodik, és egyre kevesebb helyünk marad egyre jelentéktelenebb dolgok elvégzésére; ahogy a szorongás, e percnyi dög, mely órákig hat, és csak egyre fokozódik, a szorongást kiváltó izgalom helyén a fásult közöny mind kisebb karámba terel, és a munkánk se több, mint önigazolt lépések kelletlen sora, közmegegyezés arról, hogy a nyomtató miként működik; talán a jogalkotó pecsétje kellene vagy az eredetmegjelölés, ennek hiányában pedig a szolgasor vonalkódja, a feszengést kiváltó rutin.
7
