Horváth Imre Olivér

Horváth Imre Olivér Légkondicionáló

Első éjszaka néztem, ahogy párnámon elalszol, lopva az orrod alá bújtam, felszegtem az állam: azt a halott levegőt szívtam be, amit te kifújtál. Másnap friss volt mindenem: azt hittem, kicseréltek …és most nincs mélyebb nyugalom. Valamennyire ébren fekszünk itt a koporsó kárpitján, lepedőnkön. Nem bánt minket a külterek áporodott levegője, kész a varázs: mi vagyunk a babák beleásva a földbe.

Hátultöltős mosógép

Bánom is én a szabályt, miszerint dühösen lefeküdni nem szabad – átlármázzuk az estét, mint a mosógép –hangos, amíg nem jár le a program – töltve az új rész, és ha bekapcsol reggel, folytatjuk kipihenten –gondoltam. Majd ébresztett ez az automatizmus: úgy foglak hátulról, mint még semmilyen ember. Mint mágnesszelepet, karomat megnyitja az áram, és hátadra a kényszer zármechanizmusa kattan.

(A szöveg a szerző felolvasásában ide kattintva meghallgatható.)