2 minute read
szíve Lie Ce: Az szépség
SZABAD POLC
A kép forrása: Pinterest
Advertisement
Lie Ce: Az szépség szíve Tőkei Ferenc fordítása,
Régi kínai esztétikai írások 62
Amikor Hu-pa lantját pengette, a madarak táncra kerekedtek, a halak pedig kiugráltak a vízből. Ven, a Cseng-beli muzsikus hallotta ennek hírét, s elhagyva családját, Hsziang zenemester tanítványául szegődött, hogy vele kóboroljon. de három esztendeig hiába érintette ujjával a húrokat, nem sikerült zenét komponálnia. Akkor Hsziang mester így szólt hozzá: – Legjobb volna hazamenned. Ven mester félretette lantját, felsóhajtott, és így felelt: – Nem az a baj, hogy a húrokat nem tudom pengetni, nem is az, hogy nem tudok zenét komponálni, hanem az, hogy ami bennem van, nincs a húrokban, hogy amit szeretnék, nincs a hangokban. Mindaddig, míg valamit nem tudok belül, a szívemben megragadni, nem felelhet rá kívülről ez a hangszer. Ezért nem merészelem többé kinyújtani kezemet, hogy a húrokat pengessem. De adj nekem egy kis szabad időt, s nézd meg azután, mit tudok. Nem sokkal ezután újra Hsziang mester elé járult, aki megkérdezte tőle: – No, hogy boldogulsz a lantoddal? Ven mester pedig felelte: –Sikerült megoldanom. Kérlek, győződj meg róla. Azzal nyomban – tavasz volt – megpendítette az Ősz húrját, s megszólaltatta vele a nyolcadik hónap hangját. És hirtelen hűvös szél támadt, a füvek és fák pedig gyümölcsöt érleltek. Amikor
ősz lett, ő megpendítette a Tavasz Húrját, s megszólaltatta a második hónap hangját. Ekkor langyos szellő kezdett fújdogálni, s a füvek és fák virágba borultak. Nyáron megpendítette a Tél Húrját, megszólaltatván a tizenegyedik hónap hangját, mire dér és hó hullott alá, s hirtelen befagytak a folyók és tavak. Amikor pedig tél lett, megpendítette a Nyár húrját, megszólaltatva az ötödik hónap hangját, mire tűző napfény sütött a földre, s a kemény jég egyszeriben elolvadt. Végül parancsot adott a Kung húrnak, zengjen együtt a másik négy húrral, és ekkor szerencsét hozó szél támadt, áldást hozó felhők úsztak az égen, édes harmat permetezett, bővizű források buggyantak fel. Hsziang mester mellét verdeste és nagyokat ugrott örömében. – Csodálatos a játékod! – mondta. – Ehhez mit sem tudna hozzátenni sem Kuang mester, aki muzsikájával hároméves szárazságot okozott, sem pedig Cou Jen, aki sípjába fújva északra is meleg időt varázsolt. Ők is csak azt tehetnék, hogy karjukon a lanttal, kezükben a síppal, tanítványokként kövessenek téged.
