Kisokos 26

Kisokos

XII. ÉVFOLYAM 26. SZÁM Ég áldjon, Kisokos!

A ma délutáni csengőszó szokatlan éllel hasít a kora nyári szieszta csendjébe. Mintha azt is világgá kiátlaná: véget ért egy sokszínű és gazdag gyermekvilág.

Amelynek minden pillanatát oly féltő gonddal kellett óvni és védeni.

Mert soha többé meg nem ismétlődik, nem lehet visszaforgatni, s ha valamit elrontottunk benne, azt már nagyon nehéz helyrehozni. S ha netán valaki úgy érezné, végtelenül sok időt értelmetlen dolgokra fecséreltünk, mert folyton valami újat és ismeretlent kerestünk, miközben elrepült velünk a gyermekkori álmok és forró szenvedélyek, az apró csalódások és drámai örömök ideje, őrizzük meg magunkban azért a reményt: a fiatalkor meghozza majd nekünk mindazt, amire annyira vágyunk, és amit megérdemlünk.

2008. JÚNIUS REMÉNYIK SÁNDOR: A

gondolat szabad

Bilincs a kézen, az ajkon lakat, De felhők felett, de vizek alatt Örvénylik, szikráz, zúg a gondolat!

Legyen tanyám kietlen szirtorom Vagy börtönöm pokolmély vártorony, Én amit akarok, azt gondolom! Ó, mi gyönyör, Ó mily Isteni kép: Repülni! Dús képzeletem, ne félj, Nem gátol ebben zsarnoki szeszély.

Repülj képzelmem, csillagokig szállj, Az Isteneknek lángitalt kínálj!

Durva őrszem rád nem rivallhat: „állj!”

Repülj, semmi se szegje kedvedet, Repülj, szakítsd magadra az eget, Építs, vagy ronts; neked minden lehet!

Repülj, oltsd ki a földi lángokat És népesíts be új világokat, Nincs porkoláb, aki meglátogat! Öltözz hulló csillagok ezüstjébe, Köd oszlopába, áldozat füstjébe, Rögbe nem botolsz és nem lépsz tüskébe!

Te tövistelen téped a virágot S nyomodba kémek serge meddőn hágott, Műhelyedben, Mester – téged ki látott?

Fölötted nincs Cézár, nincs Imperátor, Se rongy tömeg, babért tépdesni bátor, S nincs, aki Téged bekerít, határol.

Szabad vagy, mint űrben a fénysugár, Szabad, mint a morajló tengerár, S csak öntörvényed s korlát, határ. Élet, Halál: minden beléd merül, És bíróul fölötted ki sem ül, Csak aki lát – az Isten egyedül.

Hamar Alisza 8.2

1. oldal

Kisokos

Kedves Mindannyian!

Most kezdtük el az első osztályt, és itt van, fejezzük a nyolcadikat. Egy olyan pillanathoz érkeztünk, amit vártunk is, meg nem is, ami befolyásolja, hogyan alakul életünk. Pályát választunk, és tovább döcögünk az élet rögös útján. Ez azzal jár, hogy itt hagyjuk iskolánkat, ahol, a tanárainkat az őrületbe kergettük viselkedésünkkel.

Elválunk osztálytársainktól, barátainktól.

Köszönjük oktatóiknak és iskolánk dolgozóinak, hogy odaadásukkal és türelmükkel hozzásegítettek minket az önállósághoz, hogy majd megálljuk helyünket az életben. Köszönjük a sok bizalmat és szeretetet. A tudást, ami nagy hasznunkra lesz, és ígérjük, gyarapítani fogjuk azt. Köszönjük a sok érdekes órát, amit sokszor felidézünk emlékezetünkben.

Drága Iskolatársaink! Nagyon fogtok hiányozni, mert nyolc év alatt a szívünkhöz nőttetek, összebarátkoztunk és mondhatni, hogy egy nagy család lettünk. Nem szeretnénk, de sajnos, muszáj továbblépni, még akkor is, ha fáj. Útjaink elválnak egymástól, de él a remény bennünk, még találkozni fogunk!

Kedves Hetedikesek! Jövőre ti veszitek át a mi helyünket. Ugyanaz a feladat vár rátok, mint ránk várt. Vigyázzatok a sulinkra! Ügyeljetek a rendre, és iskolánk jó hírére! Mutassatok példát a kisebbeknek, úgy, ahogy mi is tettük, vagy kellett volna tennünk! Élvezzétek még azt az időt, amit itt töltötök, mert egy év gyorsan elszáll.

Diáktársak! Induljunk el a nagybetűs ÉLETBE, töröljük le könnyeinket és kísérjenek minket Ady Endre szavai: "A szárny megnőtt, de üresen áll a fészek, csak álom volt a szép diákvilág. S mint a fecske alkonyati szélben, most szárnyakat bont egy sereg diák! " A nyolcadikosok nevében:

Szônyi Szabolcs és Bartusz Krisztina 8.2

Kedves Nyolcadikosok!

Elérkezett ez a várva várt esemény, amikor kiléptek az iskola kapuján és elétek tárul a nagyvilág.

A ballagással bizonyos értelemben lezárul életetek egyik korszaka.

Búcsút intetek társaitoknak, barátaitoknak s az eddigi szokásaitoknak. Elgondolkoztok azon, hogy mit kaptatok a nyolc év során, hogy mi lesz majd azután.

Nemrég léptétek át az óvoda küszöbét, s lám most minket is elhagytok.

Milyen elbátortalanodva köszöntöttétek osztályotokat. Félénken ismerkedtetek össze, s most immár legjobb barátok és barátnők vagytok. Hiába választ el benneteket egymástól a SORS, ti mindig összetartoztok. Hányszor vesztetek össze, és hányszor mondtátok egymásnak „bocsánat”!

Ez volt a múlt, a jelen már teljesen más világot tár elétek! Ezentúl másképp látjátok azt, amit eddig gyermekfejjel néztetek. Vajon nincs szebb kora az emberségnek, mint a fiatalság? Az életben sok szenvedés és bukás ér majd titeket, de pótolni fog az a kis jó, ami szebbé teszi gondterhelt napjaitokat. Sok tapasztalatot szereztek majd, hisz mindenki saját magán tanulja meg az élet furfangos rejtelmeit.

2. oldal

Sohase adjátok fel a harcot, mindig küzdjetek, harcoljatok igazatokért, s azért, hogy egyszer majd gyermeketeknek ugyanazt adjátok, amit itt a nyolc év alatt megtanultatok, tapasztaltatok, és szüleitektől kaptatok. „Az életben legjobb fiatalnak lenni, mindennek örülni, s vidámnak lenni. Ha sírnod kell, akkor is nevess, ne gyűlölj senkit, mindig csak szeress”!

A hetedikes tanulók nevében:

Szabó Szabina és Deák Tamara 7.3

"Itt történt minden énvelem, itt talált rám az értelem" Itt történt minden énvelem, Itt kaptam az első négyesem.

Itt tanultam meg írni olvasni, Matekórán pedig számolni.

A nyolc év alatt sok barátot szereztem, Velük együtt sok csínytevést elkövettünk.

Az iskola udvarán sűrűn fociztunk, A játék végére nagyon elfáradtunk.

A folyosókon pár ablakot betörtünk, Ez miatt büntetésbe kerültünk.

A suliban tortát is ehettünk, Mivel a legjobb osztály mi lettünk.

Az idő nagyon elszállt, A nyolcadik osztály végénél jár Most már érettebb legényként, Majd máshol próbálok szerencsét.

Pusztai Tamás 8.2

"Mert a nyolc évnek vége van, de nem múlt el nyomtalan!"

Az első osztályt megkezdve Sokat barátkoztam a gyerekekkel.

Közülük többen barátaim lettek És napról, napra közvetlenebbek.

A tanító nénink nagyon kedves, Megtanított a betű kerekítésre.

Tanultunk még matekot, rajzot, Amibe a kéz és az ész volt a fontos.

A negyedik osztályt befejezve Egy új oszi és osztály várt ránk az idegenben, Ahol rengeteg ajtó van, Ráadásul minden osztály egyforma.

Nem sok idő kellett, hogy beilleszkedjünk, Csak a termek megtalálásával küszködtünk, De rendesek voltak az idősebbek, Mint egy térkép útba igazítottak minket.

S lám az idő múlásával Mi kerültünk a nyolcadik osztályba, Tanulni van mit bőven, Mert nyakunkon van az évvége.

Az általános befejezésével Középsuliba megyünk végre, De, hogy bejussunk felvételi eredményt kell mutatnunk.

Nagy örömmel gondolunk az iskolára És az itt töltött órákra.

“Mert a nyolc évnek vége van, de nem múlt el nyomtalan! ”

Szônyi Szabolcs 8.2

Kisokos

“És érezzék egy kézfogásból rólad, hogy jót akarsz, és te is tiszta, jó vagy: s egy tekintetük elhitesse véled, - szép dolgokért élsz - és érdemes élned! ” ( Váci Mihály )

8.2 - KÖSZÖNJÜK! Réges-régen, nyolc évvel ezelőtt volt egy sereg kisdiák, akik elindultak a nagyvilág felé. Bátrak voltak, ámde féltek is valamitől.

Volt velük egy dicső hadvezér, aki táplálta bennük a reményt, segített nekik tiszta szívből és mindig jó példát mutatott. Soha nem hátrált meg. Ő volt Recsó Gallusz Anna tanító néni. Vigyázott ránk, nevelt minket, kezét nyújtotta, ha gond volt. Sokat játszottunk, viccelődtünk, együtt nevettünk a sok kis mókás történeten. És a négy év gyorsan elszaladt. Továbbléptünk, egy kicsit talán más világba, fájó szívvel otthagyva a tanító nénit.

5. osztályban Árpás Attila tanár úr lett az osztályfőnökünk. Nagyon örültünk neki, mert kedves, türelmes, segítőkész és megértő embernek ismertük meg.

Neki minden gondunkat, panaszunkat elmondhattuk, ő a lehető legjobban igyekezett rá megoldást találni. Kezdettől fogva mindent megtett, hogy jó irányba tereljen minket. Felhívta a figyelmünket az élet veszélyeire, valamint nagy hangsúlyt helyezett a jövőnket meghatározó fontos döntésekre. Vele együtt tettük meg az első lépéseket az ismeretlen nagy világba. Bizonyára nem volt könnyű velünk, de ő megingathatatlanul és tengernyi jóindulattal, hajthatatlanul kiállt mellettünk. A négy év alatt voltak derűs, de borús együtt töltött napjaink is, amik igazi nagycsapattá kovácsolták össze a jelenlegi 8.2 osztályt.

Mi szeretnénk nekik mindent megköszönni.

Reméljük, örökre a szívükbe zártak bennünket.

A 8.2 osztály nevében:

Bartusz Krisztina, Kiss Csaba és Szécsényi Csongor

Nagy Miklós (Rizsa) Az osztály csíntalanja. Barna a haja, barna a szeme is.

Szellemes bemondásairól híres. A Hungarista zene a kedvence. Zentán, az egészségügyiben szeretne továbbtanulni. Régen tengerbiológus szeretett volna lenni, talán a tenger távolsága miatt lemondott róla.

Szeret horgászni és számítógépen működni. Kedvenc csapata a Real Madrid – hiszen a focit sem veti meg.

Azon kevés tanulók közé tartozik, aki szívesen olvas.

Poltura Kristóf Kovács Csaba (Csitosz) Ő aztán egy igazi zenei mindenevő, lehet magyar, szerb vagy netalán angol nyelvű, mindegy, csak ritmusos legyen.

Szabadidejében fafaragó foglalkozásra jár, vagy pedig haverjával lóg.

Legközelebb az erdészet áll hozzá, azon belül pedig vadőr szeretne lenni.

Hamar Alisza Hamar Alisza (Zíz) Ő a legjobb barátnőm. Imádja a rockot, punkot és a metált, de a popot sem veti meg. Kedvenc együttesei: Nightwish, Depresszió, Bullet For My Valentine, Evanescence, Tankcsapda… Szabadidejében farag, zenét hallgat, énekel, vagy épp velem lóg, de lehet, hogy éppen fut, vagy mással tevékenykedik.

Tudomásom szerint Zentára a Bólyai gimnázium képzőművészeti szakára szeretne íratkozni. Sikerüljön neki!

Szilágyi Izabella Kiss Csaba (Dunc) Színkitűnő tanuló és egyben két lábon járó poéngyár.

Kedveli a magyarnótákat. Ebben is különbözik tőlünk, akik a rockot vagy a popot jobban kedveljük! Nagyon szeret focizni, és persze enni. Kedvenc étele a sólet.

Szívesen lóg a barátaival, de azért időben haza szokott érni. Zentán szeretne továbbtanulni a Bólyai Farkas Tehetséggondozó Gimnáziumban és Kollégiumban.

Bartusz Krisztina Párduc Krisztina (Tina) Krisztinát csak három éve ismerem. Segítőkész lány.

Egy ideje nagyon elengedte magát. Mindig jókedvű és vidám. Nagyon sok barátja és barátnője van. Órákon nincs valami csendben. Becsén szeretne továbbtanulni.

Cukrász akar lenni. Sok sikert kívánok neki!

Takács Árpád Ferenci Violetta (Viki) Második osztályban csatlakozott hozzánk. Adáról jött vissza. Alacsony termetű, rövid hajú. Barna színű szeme van. Sokat szeret pletykálkodni barátnőivel.

Néha összevesznek. A torna és a rajz a kedvenc tantárgya. Fodrász szeretne lenni.

Kiss Csaba

3. oldal

Kisokos

Bartuccka, Laci, Szabi, Iza, Dancsi, Oszi, Anna, Szabrina, Rizsa, Sztaki, Dani, Csitosz, Valér, Alisza, Tina, Andi, Viki, Csongi, Dunc, Danika, Pusztai, Tündérlala Novákovity Daniella (Dancsi) Kitünő és szorgalmas lányok közé tartozik. Olyan lánybarát az osztályban, akivel jól el lehet beszélgetni.

Tudomásom szerint Zentára megy tovább egészségügyi középiskolába és azután egyetemre, hogy fejlessze a tudását. Nagyon segítőkész.

Szerintem sokan felfigyelnek rá, hiszen rendes, segítőkész csaj!

Kovács Csaba

Poltura Kristóf (Pelkó) Már nyolcadik éve, hogy osztálytársak vagyunk. Ez idő alatt elég jól megismertem. Nagyon szeret horgászni a szabadidejében. Szívesen főz. Anyukája örül ennek, idővel, majd biztos a felesége is. Most, ha kijárjuk a nyolcat, Kristóf tudomásom szerint Adára a gépészeti iskolába indul. Remélem, hogy továbbra is olyan jó baráti kapcsolat lesz köztünk.

Boldizsár Andrea

Boldizsár Andrea (Andi) Andi csak útközben “döntött” úgy, hogy csatlakozik osztályunkhoz. Nem sok időbe telt és beilleszkedett közösségünkbe. Az osztály kevésbé jó hírnevéhez ő is részben hozzájárult, de lojalitását soha nem tagadta.

Nagyon szókimondó egyéniség, ami a szívén, az a száján. Sokat mosolyog, kimondottan sokat! Még ha útjaink el is válnak, hiszem, hogy rá mint barátra emlékezek, és nehezen fogom elfeledni.

Szécsényi Csongor

Bartusz Krisztina (Bartuccka) Bartusz Krisztina a 8. 2 osztály elnöke. Szereti a rap zenét. A tantárgyak közül szereti a matematikát.

Barna haja van. Közepes termetű. Nagyon kedves és megértő. Nagyon szeret még verset írni. Kitűnő tanuló. Vuk-diploma jelölt. Matematikatanárnő akar lenni. Kívánom, hogy vágya teljesüljön!

Goór Dániel

Stanojev Dániel (Danika) Óvodás korunk óta ismerem. Közepes termetű és barna hajú gyerek. A labdabűvölés, püfölés, rúgás a hobbija. Tanul angolul. Szabad idejében, ha csak teheti, futballozik. Sportgimnáziumba szeretne menni.

Remélem terve sikerül. Kitűnő tanuló. Segítőkész és barátságos srác. Igaz útjaink szétválnak, szerintem valahol még összefutunk!

Szőnyi Szabolcs

4. oldal

Goór Dániel (Dani) Hobbija galambgyűjtés volt, most már gitározik.

Szereti a mobiltelefonokat szerkeszteni, javítani.

Rendes srác, nem igazán szeret tanulni. Jeles tanuló. A legjobb barátja Hajdú László. Ők ketten már nyolc éve barátok. Szeretnek komponálni, zenét szerkeszteni és énekelni. Goór Dánielről csak annyit szeretnék még mondani, hogy megéri vele barátkozni, mindig rendes hozzád!

Ferenci Violetta

Kisokos Szőnyi Szabolcs (Szabi) Az elmúlt nyolc év alatt számos jó tulajdonságát ismertem meg. Egyik ilyen tulajdonsága, hogy mindig újat tud adni. Szeret meglepetést okozni. Mindenben lehet rá számítani. Ezmellett segítőkész is. Az osztályban a színkitűnő tanulók közé tartozik. Vukdiplomára jelölt. Szabadidejében szeret motorozni, számítógépezni és kiváló labdarúgó. Tanulmányait a becsei közgazdasági iskolában szeretné folytatni.

Kívánok neki erőt, egészséget és hogy megvalósítsa az elképzeléseit!

Hajdú László Pusztai Tamás (Pusztai) Az osztály legalacsonyabb tanulója Pusztai Tamás, a mókamester. Állandóan humorizál, mindenkit tud utánozni. Velem mindig viccelődik, ami jól áll neki.

Bátor és nem fél semmitől. Őrülten imád futballozni, a világ összes futballcsapatát ismeri, és a játékosairól képeket gyűjt. A péterrévei tánccsoport oszlopos tagja és velük bejárta Magyarországot és az egész Kárpátmedencét.

Balassa Valér

Krizsák Szabina (Szabrina) Egy fiatalabb és egy idősebb testvére van. A technó zenét kedveli. Hobbija a röplabda és a rajz. Kedvenc tantárgya a zene, rajz, történelem és a biológia. A helyesírás nem az erőssége. Az óbecsei közgazdasági középiskolába szeretne továbbtanulni. Sok sikert kívánok hozzá!

Nagy Miklós Balassa Valér (Velár) Nagyon vicces és szellemes fiú. A haja barna, szeme is. Elég magas. Segítőkész, amit tud, megmagyaráz.

Hobbija a motorozás. Kedvenc zenéje a rap. Nem tudja, hogy melyik iskolába folytatja tanulmányait.

Remélem, bármit választ, jó döntés lesz. A kedvenc motorját Gizmónak hívják. 14 éves, alig várta, hogy letegye a motorvizsgát. Azóta ezen a járművön folyik fél élete. Már nyolc éve, hogy egy osztályba járunk.

Remélem, a nyolcadik után is jó barátok leszünk.

Stanojev Dániel

Takács Árpád (Sztaki) Vidám hangulatú gyerekként ismertem meg. Inkább a társaival lófrál, minthogy a széket melegítené. Ezt a jegyei is mutatják. Szereti megmondani a véleményét.

Olykor hajlamos elaludni az első órákról. Szeret sportolni, főleg futballozni. Adára szeretne középsuliba járni.

Krizsák Szabina Hajdú László (Laci) Laci egy kedves és jó barát. A nyolcadik osztály befejezése után, ha minden igaz, Becsén folytatja a tanulást. A szabadidejében olvas és számítógépezik.

Laci elég magas és haja barna. A visszahúzódóbbak közé tartozik. Nem bunyós típus, de szerintem ott is megállná a helyét. Egy ideig járt néptáncra, majd klasszikus táncra, de abbahagyta. Remélem, a nyolcadik osztály befejezése után is jó barátok leszünk.

Pusztai Tamás Szécsényi Csongor (Csongi) Rendes, szorgalmas, nyugodt srác. Kitűnő tanuló. Vukdiploma jelölt. Sok versenyen vett részt és sok szép eredményt ért is el. Kedvenc időtöltése: csajozás, motorozás és focizás. Haja fekete, szeme barna.

Csongor az osztály egyik büszkesége. Tanulmányait az adai műszaki iskolában szeretné folytatni. Kár, hogy nem nyelveket tanul, mert németből eljutott az országos versenyre is.

Párducz Krisztina Szilágy Izabella (Iza) Iza a legkedvesebb osztálytársnőim közé tartozik.

Segítőkész, jószívű, általában, ha tud, segít másoknak.

Kékeszöld szemű, barnás-fekete a haja. Az osztály csendeskéi közé tartozik. Visszahúzódó lány, de mégis a rock, punk és metál zene hallgatója. Ebből kifolyólag a kedvenc színe a piros és a fekete. Tehetsége van a rajzhoz, ezért Zentára megy a Bolyai tehetséggondozó gimnázium, képzőművészeti szakára. Örülök, hogy Izával együtt koptattam nyolc évig a padokat, mert fantasztikus és egy különleges osztálytársra leltem benne.

Novákovity Daniella

Kedves 8.2-esek!

“A lehetetlent is szabad lesz remélni meglátod, hogy milyen érdekes lesz az élet” (Szép Ernő) Elérkezett közös utunk vége. Nehéz a búcsúzás diáknak, tanárnak egyaránt. Az elmúlt 4 év alatt sok mindent megtapasztaltunk együtt: szép pillanatokat, szomorúakat, fájdalmasakat és hétköznapiakat is.

Ezek örök emlékként maradnak meg bennünk, és csak az idő vasfoga fogja lassan-lassan elkoptatni őket, amint az újabb élmények lassan elnyomják őket. De ez így van rendjén. Az élet nagy kereke forog tovább.

Elkerültök innen más iskolákba, városokba esetleg országokba. Bízom benne, hogy attól függetlenül, hová is sodor bennetek az élet szele, mindig emlékezni fogtok a legfontosabb dolgokra, amit itt a mi iskolánkba megtanultatok. Itt most nem Pitagorász tételére, az igeidők képzésére vagy az alkánok előállítására gondolok. Bárhol is legyetek, emberként viselkedjetek, olyan emberként, aki a mai világot előre tudja vinni a másikra való odafigyelésével, türelmével és emberbaráti szeretetével. Mutassátok meg a világnak, hogy az ember értékét mégsem a vagyona, hanem jócselekedeteinek özöne, barátai száma és lelki gazdagsága határozza meg.

Sok közös kalandunk volt. Eljutottunk csodálatos helyekre az osztálykirándulások alkalmával. Sok szép élményt és emléket hoztunk haza ezekről az utakról.

5. oldal

Kisokos Megtapasztaltuk a viselkedési és tanulmányi ranglétra mindkét végét. Az a tény, hogy eleven voltotok ellenére is sikerült magabiztosan és fölényesen megnyeri az iskolai viselkedési versenyt, igazolja eltökéltségeteket. Számomra ebben a versenyben az az összetartás volt a legcsodálatosabb, amit akkor éreztem nálatok. Bebizonyították, hogy ha közös irányba húzzuk a szekeret, akkor minden elérhető.

A bográcsos kirándulásaink emlékei sokáig bizonyítják még, hogy igazi nagy család voltunk. A közös készülődés, egymásnak való segítés, a közös labdajátékok (amikor még az oszinak is lehetett gólt rúgni), az a sok kacagás, nevetés, mind-mind közelebb hozott bennünket egymáshoz. Erőt adott hozzá, hogy egymást elfogadjuk még az esetleges hibáival együtt is.

Voltak nehéz pillanataink is, széthúzások, meg nem értések, önzések, szakadások. Ezen sebek beforradása nem ment máról holnapra. Ebből is leszűrhettük a tanulságot, hogy a másik megsértése maradandó nyomot hagy szívünkbe és hogy a megbocsátás a legcsodálatosabb dolog a világon.

Voltak fájdalmas pillanatok, ami azt bizonyítja, hogy az élet bármely pillanatban megváltozhat, befejeződhet. Ezért kell minél jobban kihasználni és nem a holnapot várni, hogy megváltozzunk. Voltak lázadások, elégedetlenségek, tanáraitok kritizálása, óráról való lógás. Remélhetőleg tanultunk belőlük és ettől még edzettebbek lettünk a folytatásra.

Felismertük, hogy mindannyian esendő emberek vagyunk, mindannyiunknak vannak nehéz pillanatai, és hogy a problémák megoldására a harag, düh sohasem megfelelő orvosság. Így lesz ez majd következő sulitokban, jövendő családotokban, munkahelyeteken is. A nehéz pillanatok csakis együtt, közös megértésben és elismerésben tudjuk átvészelni.

Voltak pillanatok, amikor úgy éreztétek, mindenki ellenetek van. Tanáraitokban, oszitokban, szüleitekben csakis ellenséget láttatok. Ezek a lázongó pillanatok jussanak eszetekbe néhány év múlva, amikor már ti is szülők lesztek. Szüleitek türelme lebegjen előttetek akkor példaként.

Remélem, a közösen elkészített csomag, amit az Életbe visztek magatokkal, sok mindentől megvéd benneteket. Nehéz pillanatokban, vagy ha éppen szomorúak vagytok, nyúljatok bele és vegyetek ki egy kis morzsányit. Emlékezzetek vissza egymásra, vigyázzatok egymásra, maradjatok meg egymásnak.

Ezt kívánom mindannyiotoknak!

Osztályfőnökötök: Árpás Attila

6. oldal

„Útjaink száz felé válnak De szívünk egy célért dobog, Nekivágunk a küzdelmes mának, És épít karunk egy szebb holnapot” ( Arany János ) MINDENT KÖSZÖNÜNK! Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer sok-sok gyerek. Elindultak az iskolába. F, mint féltek (tőle); M, mint megszerették; B, mint barátkoztak. Mindez nem sikerült volna nekik, ha nincs ott velük az a kedves, megértő, (ha kell) szigorú néni. A tanító néni nemcsak tanította őket, hanem nevelte, fegyelmezte is, és igyekezett a jó irányba terelni. "Előfordult" hogy a gyerekek kicsit csintalanabbak voltak a kelleténél, de ő ennek ellenére nem ... Diákjaiból próbált egy IGAZI osztályt kovácsolni. Sikerült is, sikerült! Vigyázott rájuk, mint egy második anyuka. Az a sok-sok gyerek negyedikes lett, idősebb, így kénytelen volt "elbúcsúzni" tanító nénijétől. Nem szívesen tették, hisz az alsós évek alatt nagyon megszerették őt! Kedves Varga Edit tanító néni! Ezúton is köszönik a törődést, és hogy megtanította őket a fontosra, jóra. Ötödiktől Bolyos Mária tanárnő vette a diákokat szárnya alá.

Személyében egy komoly és mégis derűs embert ismerhettek meg, akihez bármikor fordulhattak segítségért. Sokat tanultak tőle, nagyon sokat. Ő is azon fáradozott, hogy minél jobb osztályt faragjon belőlük, hogy olyan gyerekek legyenek, akik egymás mellé állnak, számíthatnak a másikra! Mindent megbeszélt velük; fontosnak tartotta a véleményüket is. Az évek múltával egyre több volt a közös, jó pillanat, melyet sosem fognak elfelejteni! Nem tudják neki eléggé megköszönni azt, hogy mindig kiállt mellettük, segített nekik; mint egy igazi osztályfőnök!

Ezek a gyerekek mi vagyunk, "nagyok" lettünk, elindulunk. Hálásak vagyunk mindazért, amit értünk tettek! A 8.3 osztály nevében: Szalma Judit Sörös Szebasztián (Csöpi) Szebit első óta ismerem, de csak három-négy éve vagyunk barátok. Segítőkész, és ha verekedni kell, ő biztos ott van. Tanulni nem szeret ezért kedvenc órája a torna. Szereti a sportokat főképp a focit és a röplabdát. Hobbija: a motor, amiről órákat is tud beszélni, ha kell. Azt még nem döntötte el, hogy hova megy tanulni, de bárhova is indul, én szorítok neki.

Madarász Ádám Szög Emese (Emy) Haja és a szeme színe barna. Közepes magasságú, vékony, szerintem szép lány. Barátságos mindenkivel.

Szívesen beszélget a barátnőivel. Kicsit pletykás, de nekem így jó. Jeles tanuló. Nem tudom, mi szeretne lenni. Sok sikert kívánok neki. Remélem jó szakmát választ. Szabadidejében szívesen ropja a táncot a Dr. Kiss Imre Művelődési Egyesületben.

Rácz Zoltán

Kisokos

Mucsi, Fábi, Selymesi, Mady, Kriszti, Dóri, Ági, Hajni, Emy, Isti, Edit, Oszi,Gabi, Lári, Laura, Baksa, Mari, Judy, Miksa, Csöpi, Juhi, Koko, Szesze, Hódi, Rácz

Mikus László (Miksa) Lacit már óvodás korom óta ismerem. Rendes fiú.

Szőkésbarna haját sokáig növesztette, de mára már levágatta. Szeme kék. Elég magas termetű, nemcsak hozzám viszonyítva. Sokszor kérdezi is tőlem, hogy mikor fogok én akkorára nőni, mint ő. Sokat szokott viccelődni velem. Lehet vele beszélgetni. Az osztályból a legjobb barátja Ati, együtt is ülnek. Kedveli a rockzenét, kedvenc együttesei: Replika és Depresszió.

Jó barátom!

Huttyai Ágnes Szerda Attila (Szesze) Szőkésbarna hajú, alacsony termetű fiú. Második éve vagyunk osztálytársak; örülök, hisz személyében egy kedves, segítőkész, vidám, igaz embert ismertem meg. Nincs olyan mobiltelefon, mellyel több, mint egy hónapig bírná! Kedvenc időtöltései közé tartozik zenehallgatás, "lógás" a haverokkal. Rajzolásban nagyon tehetséges. Építész vagy rendőr szeretett volna lenni, ám meggondolta magát, a nyolcadik osztály befejeztével nem szeretne tovább tanulni.

Kívánom neki, hogy egyszer sikerüljön megvalósítani álmait, céljait.

Szalma Judit

Huttyai Ágnes (Ági) Én Ágnest már kilenc éve ismerem. Nagyon derék lány. Mindig eléri azt, amit szeretne. Nagyon okos és segítőkész. Szeret viccelődni, de mikor mérges, akkor ne kerüljön elébe senki. Szőkés, barnás haja szép hosszú és gondozott. Nagyon szereti a zenét, csak a rappet nem! Nagyon örülök, hogy vele is járhattam az általános suliban, és remélem, hogy a jövőben is sikere lesz, mint a jelenben.

Mikus László Madarász Ádám (Mady) Ádám közepes termetű, barna hajú fiú. Rövid beszélgetés után megállapíthatjuk róla, hogy elég nagy "nőcsábász". Jó a megjelenése, így a lányok könnyen igent mondanak neki. A tanulás nem az első helyen áll órarendjében, ám ez a jegyein nemigen vehető észre. Valahogy mindig kivágja a rezet. Kiskora óta szereti a néptáncot, tagja is az egyik helyi művelődési egyesületnek. A labdajátékok közül a focit kedveli. Az általános iskola után a zentai egészségügyi középiskolába szeretne továbbtanulni. Sok sikert kívánok neki!

Solymosi Laura

7. oldal

Kisokos Tubik Hajnalka (Tubó, Hajni) Tubó osztálytársam és egyben az unokahúgom is, tehát régóta ismerem. Egyik pillanatban rendes meg minden, de aztán úgy viselkedik, mintha haragudna rám. Ezt a viselkedését soha nem értettem. Ezeket leszámítva nagyon rendes és segítőkész. Szóval elég jó fej lány. Szívesen táncol a kultúrkörben. A szabadkai sportgimnáziumban szeretné folytatni tanulmányait. Sikerüljön neki!

Baksa Arnold Nagy István (Isti) Közepes termetű, kék szemű, barna hajú srác.

Kedvenc tantárgya a földrajz. Nagyon szeret focizni.

Tornaórán mindig részt vesz. Kedvenc csapata a Real Madrid. Alkata sovány, visszahúzódó gyerek, de az utolsó évben mintha belé bújt volna a kisördög.

Szívesen színészkedik. Tanulmányait Magyarországon folytatja majd.

Berkes Kornél Rácz Zoltán (Rácz) Zoltán alacsony, kicsit döce fiatalember. Elég rendes.

Lehet vele barátkozni. Enni is szeret. A rajz a kedvenc tantárgya. Barna hajú, kékeszöld a szeme. Kicsit kényelmes. Nem nagyon szeret focizni, mint a többi fiú, de azért kedveli a más sportágakat. Jó barát.

Sörös Szebasztián Balassa Krisztina (Kriszti) Krisztit az első osztályban ismertem meg. Kedvesnek és segítőkésznek tartom. Közepes termetű. A szeme barna, haja hosszú, hullámos, világosbarna színű. Jó barátnő. Vele mindent meg lehet beszélni. Titoktartó lány. Kereskedelmire szeretne tovább menni. Sok szerencsét kívánok neki!

Kancsár Dóra Berkes Kornél (Kokó) Kornéllal hat évig szinte alig beszéltünk. A hetedik és nyolcadik osztályban nagyon jóba lettünk. A tanulás nem az erőssége, viszont a foci annál inkább. Sokat mesél kedvenc csapatáról, az AC Milanról. Szeret a barátaival lenni. Talán még sokat is. (például, ha órán kellene lenni). Remélem, ez a barátság soha nem szakad meg.

Tubik Hajnalka

Hódi László (Hódi) Hódi László nem a soványak közé tartozik, szereti a hasát. Nem éppen jó tanuló. Alacsony termetű, erős gyerek. Barna a haja és a szeme. Szeret enni.

Kedvenc tantárgya műszaki, rajz. Kedvenc zenéje: a rockzene. Kedvenc étele: pizza, spagetti, palacsinta.

Kedvenc üdítője: coca-cola. Laza gyerek, ha mérges szétverne mindent, ha engednénk.

Juhász Szabolcs Kancsár Dóra (Dóri) A szeme színe kék, haja pedig sötétbarna. Közepes termetű lány.

Visszahúzódó, nem szeret a középpontban lenni. Nagyon kedves és segítőkész az osztálytársaival. Szereti a diszkózenét. Kedvenc tantárgya a biológia és a műszaki. Nem választott még középiskolát.

Selymesi Árpád Juhász Szabolcs (Juhi) Már két éve járunk egy osztályba. Magas, barna fiú. Az órákon mindig hallgat, ami nem mindig előny. Tanulni nem szeret, s ez meg is látszik az eredményén. Nagy a baráti köre, köztük vagyok én is. Együtt táncolunk a Dr. Kiss Imre Művelődési Egyesület tánccsoportjában már két éve. Tanulmányairól még nem döntött.

Mezei Gábor Korhecz Laura (Laura) Laurának lilás-barnás színű a haja (feltételezem, nem természetes szín).

Szeme kék.

Kedves csaj, segítőkész, és valami folytán mindig csak mosolyog vagy kacag. Ha valakinek segítségre van szüksége, Laura az, aki elsőként ott terem. Jeles tanuló. Zentára szeretne menni a Bolyai gimnázium idén megnyíló képzőművészeti szakára. Hobbija a tánc, és a rajz.

Nekem nyolc éve barátnőm, de vitába még nem keveredtünk egymással. Egyikünk mindig enged.

Szorítok neki, hogy a továbbtanulásban sikeres legyen, és minden vágya teljesüljön.

Bánszki Marika Bánszki Mária (Mari) Az osztálytársam, Marika kedves és barátságos lány.

Sokat barátkozik a fiúkkal is. Barátnője rengeteg, akikkel jókat szokott nevetgélni. Az órán bezzeg odafigyel. Kedvenc tantárgya a torna. Még kérdéses melyik iskolában fogja folytatni tanulmányait.

Dévics Fábián

Mucsi Richárd (Mucsi) Olyan gyerek, hogy csak na! Mondhatjuk úgy is, hogy tisztaságmániás. Mondok egy példát: ha lekezel valakivel, pár perc múlva már mossa is a kezét. Jól van, ez még nem is baj. Elsőrendű dolog neki a mechanika és a szerelgetés, a számítógépek és a motorok. Nála az az újdonság, hogy szívesen kajál, bár igen sovány srác.

Hódi László

Szalma Judit (Judy) Szalma Judit középmagas termetű lány. Ő az egyik legjobb tanuló az osztályban. Több versenyen is részt vett. Nagyon szeret szavalni, és tehetséges is!

Nyolcadik után gimnáziumba szeretne járni.

Segítőkész.

Amikor nem értettünk valamilyen anyagrészt, akkor mindig a segítségünkre sietett, hogy elmagyarázza. Ő egy nagyon kedves csaj!

Balassa Krisztina

Baksa Arnold (Baksa) Arnold nem velünk kezdte az elsőt, hanem másodikban csatlakozott osztályunkhoz. Gyorsan beilleszkedett és ma már osztályunk egyik fontos tagja. Ő Adára informatikára szeretne menni tovább. Szerintem jól választott. Hobbija: foci, számítógép, röplabda stb.

Sok szerencsét kívánok neki az életben!

Mucsi Richárd

Solymosi Laura (Lári) Lári az osztály egyik legjobb tanulója. Barna, göndör haja van, és a szeme színe is barna. Sok barátja, és barátnője van. Ha valakinek segítségre van szüksége, akkor ő az, akire mindig lehet számítani. Hobbija a tánc, szavalás, és a zenehallgatás. Egyik kedvenc tantárgya a bigi. Versenyeken is részt szokott venni, amiken mindig jó eredményt ér el. A becsei gimiben szeretné folytatni tanulmányait, amihez sok sikert kívánok!

Korhecz Laura

8. oldal

Kisokos Selymesi Árpád (Selymesi) Középmagas, világosbarna hajú gyerek. Ha éppen nem adja nekünk (hogy vigyázzunk rá) még szemüveget is hord. Mint általában minden fiú, ő is szokott focizni, de szíve inkább a vízhez húzza, hisz nagyon szeret pecázni. Hogy mit fog, igazából nem tudom; azt a részt valahogy mindig kihagyja! Mindennap jókedvű, mindig van mesélnivalója, és nagyon nem szeret hetes lenni! Az adai Műszaki Szakközépiskolában szeretne továbbtanulni. Az viszont még számára is húzós kérdés, hogy mi lesz később.

Szalma Judit Dévics Fábián (Fábi) Dévics Fábián egy magas, szemüveget viselő fiatalember.

Sovány.

Kedvenc tantárgya az informatika. Ebből rendszeresen versenyre jár, de azért otthon sem hagyja békén a számítógépet.

Sportolni szeret csak akkor, amikor akar. Ha nincs éppen ihlete, vagy pedig nem jó az idő, akkor ő bizony kihagyja a tornaórát. Egyébként Fábival jól el lehet beszélgetni, de ha valaki közös témát szeretne vele találni, akkor még véletlenül se a sporttal kezdje, mert akkor nem ő lesz az ideális partner. A matematika, fizika és kémia is elég jól megy neki, tehát ötöse van belőle. A szerb nyelvvel valahogy nincs kibékülve.

Mindent összevetve Fábián egy rendes, illedelmes srác, ám az osztály hallgatagja. Egy ideális barát.

Nagy István Mezei Gábor (Gabi) Gábor egy csendes diák bár, ha kedve támad, padtársával egy-két dolgot megbeszél. Kicsit félős, de azért jó osztálytárs. Az ellenőrző írásában segít, ha kell akárkinek. Hobbija: rajzolás, zenehallgatás és a tánc.

Nyolc éve ismerem és nagyon jó, kedves diáknak tartom.

Szög Emese

Kedves 8.3 Eredetileg egy Ady-idézetet szerettem volna javasolni a tablónkra: „Nagyon szép kis társaság volt, Egyik léhább, mint a másik....”

sorok.

Lári és Gabi többszörös résztvevői, sőt díjazottjai különféle országos szintű, hazai és külföldi versenyeknek, Richárd is eljutott kedvenc tantárgyából a legmagasabb szintű megmérettetésre. Isti komoly színészi tevékenységbe kezdett, Juditból kiváló szavaló lett. Néhányan, igaz fiatalabb korukban mintha fociztak volna, de ez már inkább ködbe vesző emlék.

Igaz volt-e, vagy tévednék?

A lányok tényleg sokat fejlődtek, ez nem vitás.

Szerintem Ágiról mintázták a Barbie babát (csak a tervezők nem tudtak erről). Mindenesetre ragyogóan kiegészítik egymást Dórival, aki egy ugyanilyen szép nagylánnyá serdült, - csak éppen feketében. Hajni pedig az egyik legnőiesebb lány lett az osztályban.

Kriszti kitűnő tanuló, és nagyon sajnálom, hogy nem tudtam rábeszélni arra, hogy négyéves középiskolába íratkozzon. Laura, ha minden igaz, művészeti pályát fog választani, Emese talán boltos lesz, Marika meg varrónő. Elképzelem magam előtt a lányokat: Emesét a pult mögött.

Marika épp egy gyönyörű ruhakölteményen dolgozik....

No, és akkor itt vannak a fiúk. A díszbanda.

Sokszor éreztem úgy magam, hogy harcban állok velük. Ők a maguk gyerekes csintalanságaikkal az egyik oldalon, én meg a másikon. Nem tudom díjazni tettüket, amikor is két marékkal gyűjtöt(get)ték az igazolatlan órákat. Sőt, egyesek a büntetések kategóriájában is nagyon élen jártak, eljutottak a „legmagasabb szintre”, vagyis igazgatói megrovót kaptak. Soroljam fel a neveket? Vagy mindenki magára ismer?

A felsorolás helyett inkább említem Árpit és Ádámot, akik szerintem nagyon sok pozitív emberi tulajdonsággal rendelkeznek, csak nem mindig akarják ezt az oldalukat megmutatni, mert a csapatszellem (csordaszellem?) mást diktál. Fábi hol ide, hol oda csapódik, egy szeretnivaló gyerek, csak minden munkának igyekszik megkeresni a könnyebbik végét.

Lacit meg Arnit azonban mégsem tudja túlszárnyalni ebben a tevékenységben. Ők ezt már mesterfokon művelik. Sőt, Arni még abban is jeleskedik, hogy mindig az övé az utolsó szó. Még akkor is, ha Zolikával vitatkoznak. Ami naponta százszor előfordul.

Négy év alatt négy diákot veszítettünk. Orcsik Pityukát még ötödikben, Horváth Norbit és Kiss Csabát hatodikban, Krisztián pedig most nyolcadikban maradt ki az iskolából. Az évek során két tanuló jött hozzánk, Szerda Attila és Juhász Szabolcs. Úgy tapasztaltam, hogy mindketten feltalálták magukat új osztályukban, s most már úgy gondolják, mint sokszor én is, hogy mindig is ide tartoztak.

Négy év alatt a félénk kis ötödikesekből nagyon is hangos kamaszok lettek. Mindent összevetve azonban nagyon furcsa lesz számomra, ha már nem ennek a társaságnak a gondjaival kell foglalkoznom.

Mert igaz, ami igaz, okoztak néhány álmatlan éjszakát.

Bízom azonban abban, hogy mindannyian megállják helyüket az életben, tanulásban, munkában. Remélem, nem tévedek, és pár év múlva ezekből a gyerekekből talpraesett felnőttek lesznek.

Gyerekek, egy biztos: Számomra feledhetetlen generáció vagytok és maradtok, és mindannyiotoknak azt kívánom, hogy az életben érjétek el a magatok elé kitűzött célokat, és sikeres, boldog emberek legyetek.

Oszitok: Bolyos Marika

Aztán mégis elálltam szándékomtól, mert ha jobban belegondolok, nem is igazak rájuk ezek a

9. oldal

Kisokos

SZEMÜNK ELÕTT NÕTTEK FEL: Évről-évre látjuk a ballagó osztályokat, elbúcsúztatjuk őket, sőt a jókívánságok sem maradnak el. Minden negyedik év azonban más: azok a diákok búcsúznak, akik az első négy évben a mi tanulóink is voltak.

Ilyenkor másként nézzük a ballagó nyolcadikosokat, hiszen ők a mieink is. Így van ez az idén is. Ti voltatok az az emlékezetes 2000-es korosztály ugyanis akkor indultatok az elsőbe.

Emlékeink szerint az első osztály egy kicsit „húzós” volt.

De második osztálytól egészen megkomolyodtatok. Mindig lehetett rátok számítani, mindent meg lehetett veletek beszélni. Érezni lehetett, hogy otthon a szülőktől is kellő biztatást és támogatást kaptok. Az elmúlt négy évben sokszor néztük át a tanáriban hagyott osztálynaplót: vajon hogyan álltátok meg helyeteket a felsőben? Viszont ti is sokszor felkerestetek bennünket. Szünetekben elmeséltétek élményeiteket, elpanaszoltátok gondjaitokat, esetleg tanácsot kértetek tőlünk. Mindez nagyon jólesett, mert ebből éreztük, hogy nem felejtettetek el bennünket.

Hihetetlen, de vége az életetek első fontos korszakának. A nyolc év elröppent, és ti most visszanéztek, talán kicsit meg is torpantok: hogyan tovább? Talán az is eszetekbe jut, hogy mégis jó volt itt! Eszetekbe jut egy-egy szép emlék, kirándulás, tornaóra. Vagy a biciklis túra a Bara-partra, különböző versenyeken, fellépések, maszkabálok emléke ötlik fel bennetek.

Ezeket őrizzétek meg jól az emlékezetetekben! Szabadság vár benneteket, de ugyanakkor nagyobb felelősség is, ezért nehéz elszakadni a gyermeki emlékekkel teli, de biztos hátteret jelentő iskolától.

Nagy feladat vár rátok, amit már egyedül kell megoldanotok. A szüleitektől, tanáraitoktól és az egymástól kapott erő, amely éveken át összetartott benneteket, most megváltozik, az egyéniségeteket élteti tovább. Merjetek nagyot álmodni, és álmaitok mellett kitartani. Gondoljatok vissza szeretettel ránk, a régi iskolátokra hisz: „Az a bölcs ember, aki a jelent éppúgy szereti, mint amilyen szívesen fog visszagondolni rá, amikor az már múlttá válik. ”(Machado)

Varga Edit és Recsó Gallusz Anna tanítónôk

(Szalkai Miklós) “Mert a nyolc évnek vége van, de nem múlt el nyomtalan! ” Sokat jelent nekem. Sokat jelent ez a hosszú, most mégis rövidnek tűnő nyolc év; csintalankodtunk, nevettünk, ha kellett, itt voltunk és vagyunk egymásnak!

A tudás mellett annyi mindennel gazdagodtam; barátok, osztálytársak, akikkel szép, emlékezetes pillanatokat éltem át. Az egyik nem is olyan régen történt; Kriszti és én Hajnit vettük üldözőbe, aki nem talált jobb megoldást, mint hogy kiszaladjon az udvarra, sőt, a kapun kívülre. Mi természetesen követtük őt. Kifulladva kiabáltunk, hogy „jössz te még a mi utcánkba! ”, de úgy néz ki, nem voltunk elég hatásosak, hisz Hajni arcán egy kis félelem sem látszott. Így jöhetett a „b terv”! Visszafordulva már tervezgettük... Kifundáltuk, hogy majd hirtelen „csapunk le”. Nem a legfantáziadúsabb ötlet, de más nem jutott eszünkbe? ! Nevetést visszatartva lapultunk az ajtó mögött, s már alig vártuk, hogy belépjen „áldozatunk”... A többiek kiabálása már hallatszott, csak ő, Hajni még sehol... Amikor mégis... Krisztivel egymásra néztünk; mindketten ugyanarra gondoltunk: osztálytársaink fölszaladnak, Hajni utoljára marad, s eljön a mi időnk! Csak becsúszott egy kis hiba számításainkba. „Üldözöttünk” hangos kiabálására mindenki „ránk vetette magát”, furáztak, hajunkat huzigálták, mi meg csak nevettünk. Vagyis amikor egy galamb beszállt a folyosóra; mi, lányok sikítozva szétszaladtunk, mire Juhi hősként előugrott, elkapta, majd végül az ablakon keresztül útjára bocsátotta. A tavalyi kirándulás, amikor hosszú órákat utaztunk, mégis, jó volt. Mert együtt voltunk! Vagy a magyarórák.

Szerbórák...

Amikor fogorvoshoz mentünk, a parkba festeni...

Szép volt, hisz itt és VELÜK együtt történt mindez MIVELÜNK!

Szalma Judit 8.3

Valami különleges módon szerettük volna megkérni a tanító nénit, hogy engedjen ki minket az udvarra, ezért a tábla előtt három sorban letérdeltünk, kezünket összefonva, mintha imádkoznánk.

Nagysokára belépett a tanító néni, és nevetve kérdezte, hogy mi ez. Mi ezt válaszoltuk: "Tanító néni, kérjük szépen, engedjen ki minket az udvarra játszani." Habár először vonakodott kiengedni, de azután igent mondott. Megköszöntük és hatalmas örömmel futottunk ki az udvarra.

Nagy Miklós 8.2

Egy alkalommal úgy vártuk a tanító nénit, hogy bekentük papírragasztóval az ajtókilincset. Egy másik alkalommal elrejtettük a naplót, és egy olvasókönyvet tettünk a tanári asztalra. Szerencsénkre a tanító nénink sosem haragudott meg ránk ezekért a csínytevésekért. Április 1-je volt. Amikor belépett az osztályba, kijelentette, zenéből ellenőrzőt írunk, vegyünk elő egy lapot. Mindenkinek elállt a lélegzete, nagyon megijedtünk. Felírtuk a nevünket, és vártuk a kérdéseket. A légy zúgását hallottuk a tanteremben, olyan csend volt. Erre a tanító néni csak azt mondta: -Áprililili!

Novákovity Daniella 8.2

10. oldal

Kisokos Még mindig emlékszem arra a napra mikor a cirill betűket tanultuk. Egyszerűen nem tudtam megjegyezni, hogy melyik betűt, hogy írják. Mikor hazaértem gyakorolni kezdtem. Az f betű írása különösen nehezen ment. Sokáig “birkóztam“ vele, mire sikerült megtanulnom. Következő órán már a szavak írását tanultuk. A tanító néni bejelentette, hogy egy hét múlva ellenőrzőt írunk. Napról–napra gyakoroltam, de valahogy nehezen ment. A t, az s, a p, a v, és a b betűket mindig összekevertem.

- Beragadt a kulcs, nem lehet kivenni.

A tanár kivette és megpróbálta kizárni az ő kulcsával.

Neki sikerült. Ezután a tanár ránkzárta az ajtót és mondta: -Majd, ha becsöngetnek, kiengedlek benneteket.

Csöngetés után vártuk, hogy majd csak jön már, de hiába. Sajnos elfeledkezett rólunk. Az egész osztály rajtunk röhögött. Mi csak pirultunk. Mikor elmúlt a lámpalázunk, azután már mi is nevettünk saját magunkon.

Egy nap rajzóránk volt, mikor Karaba Mária rajztanárnő bejelentette, hogy a becsei község versenyt hírdetNagytakarítás címmel. A rajzokat lehet ragasztani, festeni temperával, faszínessel és ceruzarajzot készíteni. Én a tanárnővel megbeszéltem, hogy ceruzarajzot készítek. A rajzom tíz, tizenegy napig készült. Mikor beadtam a munkámat, a tanárnő egy hétre rá szólt, hogy az enyémet és egy szerb lányét választották ki a legszebbnek. A tanárnővel megbeszéltük, hogy ő ott Becsén fog várni az állomáson. Mikor a rendezvényre értünk, meglehetett nézni mindegyik rajzot. A nézelődés után tíz percre elkezdődött a díjkiosztás. A fődíj egy kerékpár és mobiltelefon volt, amit két becsei gyerek vitt el. Mi egy kölnit és egy karórát kaptunk. Az enyém volt a finom illatú kölni, a lányé egy rózsaszínű karóra. A tanárnőtől dicséretet kaptunk és az igazgatótól is.

A viselkedési versenyen elsők lettünk többször is. A nyeremény: pizza, torta és kirándulás volt.

Lógásokról is beszélhetünk. Egyszer fizikáról az egész osztály ellógott. Röplabda és focimérkőzéseket játszottunk. Osztályfőnöki órát és a matekórát „összetettük" és lementünk az osztályfőnökkel a focipályára. Ebben, az utolsó évben inkább többet tanulunk, mint szórakozunk.

Korhecz Laura 8.3

Szerda Attila 8.3

Senki sem szereti a futóversenyt, mert nagyon messzire kell szaladni. Mi, mivel nyolcadikosok vagyunk kilencszáz métert futunk. El is jött a nap. Ezt a versenyt, aki megnyeri és továbbjut Becsére, kap két ötöst. Mindenki sietve ment le, de csak azért, hogy ne kelljen itt lenni a suliban. Leértünk a töltésre és leültünk beszélgetni a barátaimmal, addig míg mi nem kezdtünk el futni. Nagyon nagy volt a szurkolótábor, mi is a haverokkal szurkoltunk, különösen a 7.3 –as lányoknak. Eljött az idő, sorakozni kellett. Mi megbeszéltük a haverokkal, hogy nem sietünk előre, hanem hátul szaladunk Hódival, mert mindig ő volt az utolsó a versenyeken. A tanár úr megfújta a sípot és el is kezdődött a futás. Rögtön a 8.2 – be járó Szabolcs tört az élre. Mi hátul szaladtunk, meg beszélgettünk. A pálya felére értünk, az idő alatt már mindenki beért csak mi cammogtunk még. Épp mire célba értünk volna, addigra szétszedték azt is, így csak a szögre tudtuk akasztani a papírunkat.

Mikus László 8.3

A mi iskolánkban is működik az iskolarádió.

Ebből tudjuk meg az iskolával kapcsolatos legfontosabb híreket. A szünetben zene szól.

A zenét a diákok válogatják. Ehhez fel kell iratkozni. A barátnőmmel nagy örömmel válogattunk és vittük a zeneszámokat. A suliban, persze izgatottak voltunk.

Szerettük volna, ha minden rendben megy. Reggel ilyenkor korábban is lehetett menni, de nem muszáj.

Mi, persze előbb mentünk. A kulcsot a takarítóktól vagy a titkárnőtől kellett elkérni. Nagy izgalommal mentünk fel és zártuk ki az ajtót. Eleinte minden jól ment, de amikor elérkezett a nagyszünet, nem tudtuk kizárni az ajtót. Nagy gondban voltunk, hogy mit tegyünk. Szerencsénk volt, mert épp akkor jött egy tanár. Megszólítottuk, hogy tudna – e segíteni.

Kérdezte, mi a gond? A barátnőm mondta:

Kancsár Dóra 8.3

Stanojev Daniel 8.2

Az uzsonnát majszolva sétáltunk Emivel, és jókat kuncorásztunk a hétvégi emlékeken. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a mellettünk lévő gyerekcsapat valamin összeveszett, és a leszámolás tégladarabokkal történt. Mielőtt még rájuk szóltunk volna már egy eltévedt tégladarab a homlokomhoz csapódott. Éles fájdalom nyilalt a fejembe. Odakaptam és éreztem, hogy a púp a fejemen percről percre nő.

Abban a pillanatban ott termett a takarítónő (Kacsicska Magdi néni), aki átvezetett az egészségházba. Ott tanácsolták, hogy a púpra tegyünk jeget, és hazaküldött.

Balassa Krisztina 8.3

Amikor befejeztük a hatodikat kirándultunk egyet. Az oszinál volt a találkozó. Traktorral indultunk tovább a lövöldére. Mikor odaértünk, lepakoltunk mindent a kocsiról és kezdődtek a nagy munkálatok.

Gallyakat kellett szedni a tűzgyújtáshoz és fel kellett állítani a bográcsot, mert az aznapi menü paprikás volt, sok – sok krumplival és kolbásszal. Később leültünk játszani, pontosabban kártyázni egy kicsit.

Nagyon mókás volt a játék és élveztük is. A fiúk életében (mint már tudjuk) döntőszerepet játszik a foci. Óriási kedvvel és örömmel rúgták a bőrt. Közben az ebéd is kész lett. Már fogtuk a tányérunkat, mert éhesek voltunk. Evés után jóllakottan fogtuk a kis hasunkat. A desszert sem maradt el. Kis csokikat kaptunk, amiket gyorsan meg is ettünk. Lassan vége lett a napnak. Összepakoltunk és fáradtan hazaindultunk.

Ez a felejthetetlen kirándulás számomra.

Bartusz Krisztina 8.2

Kitûnôvé egy szerencsés perc álltal is válhatunk, Hasznos emberré A fáradságos évek tesznek!

(Kemény Zs.) 11. oldal

Kisokos

1993. június 18-án születtem, Újvidéken.

Három éves voltam, mikor megszületett az öcskös, Attila. Két évig jártam a Kiszárda óvodába, utána jött a suli.

Megismerkedtem, összebarátkoztam osztálytársaimmal, és a nyolc év alatt összetartó osztállyá kovácsolódtunk. A fölsőben sok akadályokba ütköztem, de általában sikerült legyőznöm ezeket.

Jelenleg tagja vagyok a Dr. Kiss Imre művelődési körnek. Szabadidőmben szívesen rajzolok, írok verset, de amit legjobban szeretek: a zenét hallgatni. Ezen kívül, ha jó idő van, a barátnőimmel szívesen kerékpározok vagy sétálok. Szeretném az álmaimat valóra váltani és megfelelni magamnak, de ehhez sok kitartás kell. Zentára szeretnék menni a Bolyai Farkas tehetséggondozó gimnáziumba matematikára.

Remélem sikerül majd!

Bartusz Krisztina

1993. február 4.-én jutott eszembe, hogy nagyobb élettérre lenne szükségem. Újvidéken láttam meg a napvilágot, és szippantottam a tüdőmbe egy csomó friss levegőt.

Aztán teltek, múltak a napok, és lám, itt van a nyolcadik osztály vége.

Most kezdek csak belegondolni, hogy min mentem én keresztül a tizenöt év alatt. Próbálok visszaemlékezni a gyermekoromra, mikor még óvodába jártam. Négy évig boldogítottam az óvónéniket. Ebből a korszakból csak arra emlékszem, hogy eléggé sokat térdeltem a sarokban. A nyaraimat kint a hátsó utcákon, játékkal és focival töltöttem. Ami ez után történt, az fel nem fogható számomra. Miért kellett engem beíratni az iskolába? Már akkor elkezdtem gondolkodni, hogy minek nekem az a sok betű és szám. Ahogy nőttem, úgy kezdtem megérteni és felfogni a dolgokat. Második osztályban voltam talán a legrosszabb.

Ekkor már egészen összebarátkoztam új osztálytársaimmal.

Sokat rosszalkodtunk, de a legtöbbet a szomszédom és én.

Ennek a büntetése a fekete pont volt, amiből nekem eggyel kevesebbet sikerült összeszednem a társamnál.

Valószínűleg betegség miatt hiányoztam, és így számomra nem jutott. Iskolába testvéremmel jártam, aki négy évvel öregebb nálam. Így történhetett meg az is, hogy egyazon személy volt az alsós tanító nénink úgy, mint a felsős osztályfőnökünk is. Ötödikben már kezdtem komolyan venni a tanulást. Elindultam egy versenyen, de tudásom kevésnek bizonyult. Később már több versenyen is indultam. Úgy látszott, hogy

12. oldal

szinte mindig a negyedik helyre fizettem be, de ott volt a magyar nyelv. Az anyanyelvem, melyet már kiskorom óta beszélek. Ebből a tantárgyból mindig továbbjutottam a községből. Ennek nagyon örültem.

Iskolán kívül jártam csoportokra. Ezek közül a sakk tetszett legjobban, amiből szintén voltam versenyen, de sajnos abbahagytam.

Mostanában, amikor testvéremmel mindketten ráérünk, akkor lejátszunk néha egy-két meccset. Ezt a sportágat a közeljövőben szeretném ismét folytatni. Remélem ez sikerül is. Most itt állok a pályaválasztás előtt, ami sokak szerint, meg szerintem is meghatározója lesz életem többi részére.

Hiszem, hogy jó iskolát választok a továbbtanulásra.

Azt nem hiszem, hogy az iskola hiányozni fog, de az biztos, hogy jó élményt szereztem itt. Én köszönöm, mindazoknak a személyeknek, akik valamilyen módon segítettek és biztattak!

Kiss Csaba

Mezei Gábor vagyok, 8.os kamasz. 1993. február 5-én láttam meg ezt a földi világot Zentán, a Vízöntő jegyében. E csillagjegy azt követeli tőlem, hogy „úttörő legyek, felfedező, valami olyan dolgot tegyek, ami szokatlan, amivel első lehetek és vezethetek, amivel lerázhatom a tabukat, a hagyományokat, de ezekért kezdetben nem kapok elismerést (nem is baj, mert fejembe szállna a dicsőség), később viszont csodálni fognak érte. Ehhez nemcsak bátorságra, hanem kitartásra is szükség van.”

Mindezt nem tudva már óvodás koromban szokatlan dolgokat tettem. Folyékonyan olvastam és jól számoltam. Az iskolában imádtam a gyorsolvasást.

Ebben osztályelső lettem. Itt ismertem meg legjobb barátaimat. Úgy érzem életre szóló barátságot kötöttünk.

Széleskörű érdeklődésű srác vagyok. Érdekel a festészet, az irodalom, az anyanyelv, a zene és a tánc.

Kedvenc időtöltésem a festészet. A vászon előtt elmerülök a színek és a vonalak világában. Tájak, csendéletek, néha portrék is előbújnak ecset-, pasztell vagy grafikáim mögül. Ezeket a technikákat kedvelem igazán.

Megragadok minden alkalmat, hogy munkáimmal, tudásommal részt vehessek különféle pályázatokon.

Ezt meg is hozta gyümölcsét. Nem dicsekvésképpen mondom, inkább büszkeséggel, hogy kiemelkedő eredményeket értem el hazai és magyarországi pályázati versenyeken. Íme néhány közülük!

A VII. Budavári Mézesnapok Mézesmadzag gyermekrajz pályázaton II. díjat kaptam 2003. dec. 7.én.

2005. április 15-én a XI. Országos József Attila mese-, vers- és novellaíró pályázat felsős tagozatainak meseíró kategóriájában III. díjas lettem Szombathelyen.

Ugyanekkor az Írókéz pályázatán I. díjat és egy üdülést nyertem Szombathelyen.

2007. május 31-én a Székesfehérvári Egyházmegye által meghirdetett Szent Imre pályázat különdíjasa lettem.

Kisokos 2008. január 20-án Budapesten a Magyar Kultúra Napja alkalmából meghirdetett pályázaton II. díjat kaptam a Vendégségben Mátyás királynál című írásomért. Ötödikes korom óta rendszeresen veszek részt a Vajdasági Oktatási Minisztérium által szervezett anyanyelvi versenyeken. Nem volt hiábavaló az igyekezetem.

2007-ben a községi verseny II. díjasa Becsén, majd, Piroson a körzeti verseny első díjasa, ezzel jutottam el Szabadkára a tartományi versenyre, ahol a negyedik helyen végeztem.

Zenével hatéves korom óta foglalkozom. Hat évig tanultam szintetizátoron játszani. 10 éves korom óta harmonikázom. A könnyűzenét kedvelem. Bevallom, a komolyzene nem vonz.

A nyelvek is érdekelnek, ezek által a más népek és nemzetek élete, kultúrája, szokásai. A közmondás is azt mondja: „Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz. ” Én az anyanyelvemen beszélek, a szerbet, a németet és az angolt tanulom alapfokon, de tovább szeretném tökéletesíteni közép- és felsőfokon is.

A kimerítő szellemi munka után jól esik a mozgás, a testi erőnlét edzése. Ezt megtaláltam a táncban. Két éve klasszikus táncot tanulok. Imádom. Erőt ad, megnyugtat és kellemes felüdülést jelent a baráti környezetben.

Római katolikus családban élek. Hívő ember vagyok.

Hat éves korom óta ministrálok. Ily módon próbálok Isten jó szolgája lenni és a helyes úton járni.

Az általános iskola befejezése után a becsei gimnáziumban szeretnék tovább tanulni. Távoli terveim egyike a restaurálás megismerése. A megrongálódott, megfakult képzőművészeti alkotásokat szeretném helyreállítani, átmenteni az utókornak.

Köszönöm a családomnak a türelmet, a segítséget, a megértést, amit eddig nyújtottak eddigi életemben sikereim elérésében.

Köszönöm tanítóimnak, tanáraimnak a tudást, amit belém tápláltak és alapot adtak a további tanuláshoz. Ígérem nekik, hogy nem vallanak velem szégyent.

Novaković Daniella vagyok. 1993. november 29-én láttam meg a holdvilágot, mivel éjjel születtem. Ezen az éjszakán nagy pelyhekbem hullott a hó Zentán.

Szüleim szeretett és várva várt gyermekeként érkeztem.

Két évig a Labud Pejović óvodába jártam. Bovánovity Magdolna volt az óvónénim, akit nagyon szerettem. Itt már hittant és angol nyelvet tanultam.

2000 szeptemberében a péterrévei Samu Mihály Általános Iskola kisdiákja lettem. Négy évig Recsó Gallusz Anna, kedves tanító néni tanított. Sokat köszönhetek neki, mert nála tanultam meg a rendszeres munkát, ami a későbbi tanulmányaimban is megmutatkozott. Amikor felsős lettem, Árpás Attila tanárúr lett az osztályfőnököm, akitől szeretetet, gondviselést, odadást, tudást és nem utolsósorban emberségre való nevelést kaptam. A tanárúr matematikát és számítástechnikát tanít.

Számítástechnikából versenyhelyezést értem el.

Felsőben biológia, kémia, informatika és földrajz szakkörön vettem részt.

Magyar nyelvből a fogalmazási pályázatokon többször elismerést kaptam.

Tanáraim odaadó munkája felőlem a tanulás és a szorgalom eredményezte a nyolcévi kitűnő bizonyítványt. Kedvenc tantárgyam a biológia, ezért az egészségügyi szakközépsikolában fogok továbbtanulni.

Remélem nem fogok csalódni választásomban.

1993. november 2-án láttam meg a napvilágot Zentán.

Három és fél évesen már óvodába indultam. Az itt töltött évek gyönyörűek voltak, csupa játék és szórakozás.

E csodás birodalomból kilépve egy új szakasza kezdődött életemnek, iskolás lettem.

Szerencsére ovis társaim zömével egy osztályba kerültem, így a beilleszkedés nem volt nehéz. Az első négy évben szinte játszva tanultunk meg írni, olvasni, számolni. . .

Az alsós évek igen gyorsan elrepültek, végre felsős lettem. Már mennyire vártam ezt! Eleinte kicsit furcsa volt a sok tantárgy és tanár, azonban hamar megszoktam új környezetem. Némely tantárgyat igen megkedveltem, versenyeken is szívesen szerepeltem, pl. magyarból és biológiából. Az iskola által szervezett csoportokon és foglalkozásokon mindig szívesen részt veszek, délutánonként is igen sűrűn látogatom falunk nagy sárga épületét. Aktivitásom nem csak a sulin belül mutatkozik meg, szinte egész délutánom csoportokra, különórákra járva töltöm, ami már sokszor vezetett éjszakai tanuláshoz is. Hat évig jártam zongorára, s e téren is sikerült igen sok díjat, elismerést gyűjtenem. Több alkalommal versenyen is megmutathattam tehetségem, sőt még külföldi hangversenyeken is alkalmam volt bemutatkozni. Az alapfokú zeneiskola befejezése után hiányozni kezdett a napi gyakorlás, így még a mai napig is szívesen, és egyre gyakrabban ülök le a zongorához, és idézek fel egy-egy ismertebb művet, dallamot.

Kiskoromban németórákra jártam, később ezt az angol nyelv váltotta fel. A mai napig tanulom és próbálom minél jobban elsajátítani.

Kiskorom óta táncolok. "Pályafutásom" a legkisebb csoportban kezdtem, s ahogy cseperedtem, mindig feljebb és feljebb kerültem. Negyedikes koromban már a legidősebb tánccsoport tagjaként tartottak számon.

Hatalmas öröm volt számomra, hogy tíz évesen már a középiskolásokkal és az egyetemistákkal együtt a Gyöngyösbokrétán szerepelhettem. A Tiszamente Közművelődési és Népművészeti Egyesület tagjaként ma már csoportot is vezetek, az ovisokat alkotom kisebb-nagyobb segítséggel. Tánccsoportommal már sok belföldi és külföldi vendégszereplésen vettem részt, s általa Európa néhány legszebb táját is megismerhettem. Jártam már a zágoni Mikes Kelemen, valamint Mátyás király kolozsvári szülőházánál, a Mátyás templomban, a közismert Szamosnál, a bonchidai Bárffy- és a gödöllői Grassalkovichkastélyban, a tihanyi kálváriakereszteknél, a tordai sóbányában, a Hargitán. Budapest nevezetességei közül is már igen sokat megszemlélhettem, az országházát több ízben is. Sok mulatságos élményben

13. oldal

Kisokos volt részem, amit soha nem feledek.

A szép emlékek nem csak külföldre kötnek. Sokat gondolok vissza azokra a szép pillanatokra, melyeket az iskolában töltöttem barátaimmal.

Ma már itt állok a nyolcadik osztály végén, az általános iskola utolsó lépcsőfokán. Szinte észrevétlenül teltek el az évek, melyek során társaimmal igazi családdá kovácsolódtunk össze. Most, a búcsúzás idején, úgy érzem, hogy e nyolc év során igazán megszerettem az iskolát, a második otthonom, és bizony hiányozni fog.

Solymosi Laura

Augusztusnak első napján, Újvidéken születtem. Az ovis éveim gyorsan, önfeledten és boldogan teltek el.

Az iskolába elindulva úgy éreztem, minden megváltozott.

Féltem a tanulástól, az új emberektől, a ”hatalmas” épülettől.

Amikor épp kezdtem megszokni, belerázódni, megszeretni, felsős lettem. Na, az volt ám az igazi. Ekkor már karatéztam, és angolt is tanultam. Nyelvek iránti szeretetem mindjobban kialakult bennem.

Magyartanárnőm unszolására elkezdtem szavalni. A nehézkes megindulás ellenére ma már, az egyik legszebb dolognak tartom átadni sok-sok embernek költőink üzenetét kimondani azt a szerelmet, boldogságot, szomorút és szépet, amit ők is éreztek.

Elkezdtünk versenyekre járni, a Nemes Nagy Ágnes kétszeres harmadik, a Feketicsen és Újvidéken szervezett bajnokságok első helyezettje vagyok. Az emberi szervezet, növények, állatok, természet ugyan úgy leköti figyelmem! A községi versenyen tavaly harmadik, idén első lettem. Magyarból ugyan ez a helyzet...

A köztársasági nyelvtanverseny 2. helyezettje vagyok. Nem teljes egy éve elkezdtem gitározni. Lassú léptekkel haladok a végső cél felé, de játékomon még sokat kell csiszolnom. Szeretek énekelni, nevetni, haverkodni és barátaimmal lenni. A „Juditnak” szánt pályára vonatkozó terveim még számomra is a „nagy kérdést” jelentik, ezért döntöttem úgy, hogy tanulmányaimat gimnáziumban folytatom.

Remélem, hogy nekem, és a többi nyolcadikosnak is sikerül majd megvalósítani álmainkat, s jó barátokra fogunk lelni.

Szalma Judit

Szécsényi Csongor a nevem. Korosztályommal megközelítőleg egy időben születtem, pontosabban 1993. január 25-én, Zentán. Az idő, akár a mesékben, hétmérföldes csizmával haladt, így a gondtalan, vidám gyermekkornak vége szakadt. Van egy nővérem és szüleim is, akiket nagyon szeretek, és akiknek sokat köszönhetek. A rám szánt idejüket, fáradozásukat, még ha akaratlanul is, tanulmányi eredményemmel igyekeztem viszonozni. Mondhatom sikerrel. Az embernek egyik jellemzője a hasonlítás. Már korán tapasztalhattam ezt a jelenséget, ugyanis nővérem a maga idejében szépen teljesített, és eszerint határozták meg nekem is a mércét. Ezt nekem folyamatosan figyelembe kell vennem, de

14. oldal

tulajdonképpen ösztönöz.

Ennek következtében számtalan versenyen vettem részt, kisebb nagyobb sikerrel.

Eredményt értem el magyarból, fizikából, biológiából, informatikából és németből. Mindez mellett befejeztem az általános zeneiskolát, négy éve tagja vagyok a Dr. Kiss Imre Művelődési Kör tánccsoportjának, nyolc éve angolra is járok, valamint akad még a felkészítőkre, szakcsoportokra is időm. A következő lépcsőfokot az adai műszaki iskola jelenti, ahol remélem, ugyanilyen igyekezettel fogok továbbra is tanulni.

Szőnyi Szabolcs vagyok. Szüleimmel és testvéremmel Péterrévén élek, családi házban. Anyai nagyszüleimtől az udvar választ el. Nagy gond volt szüleimnek tizenöt évvel ezelőtt, hogy milyen nevet válasszanak fiúknak. Nagy nehezen a Szabolcs mellett döntöttek, mivel úgy vélték, hogy a vezetéknevemhez illik, jól hangzik. Meg aztán apa azt mondta, amikor ügyes leszek, úgy neveznek, hogy Szabölcs, ha nem akkor Szabuta. Még egy kicsi, és kiderül mennyire leszek bölcs.

Nemsokára itt a ballagás, búcsúzom az általános iskolától. Nagy a gondom, hogy hova tovább. Tanulás mellett szeretek focizni, motorozni, úszni és a barátokkal együtt lenni.

Ismét növesztem a hajam, úgy érzem nekem jobban áll a hosszabb csak, ahogy nő, begöndörödik, és nehéz kivárni a tetsző hosszúságot. Elég magas, vékony és nyugodt fiú vagyok. Úgy gondolom, hogy a becsei közgazdasági középiskolában folytatom tanulmá-nyaimat. Még nem szeretnék diákotthonban, családomtól távol lenni.

Utazni fogok. Bízom, hogy sikerül a tervem, mivel mindig színkitűnő tanuló voltam és informatikából sikerült helyezést elérnem.

Szőnyi Szabolcs 8.2 1993.

Július 16-án születtem, Zentán. Nagy volt a meglepetés, hisz a várt Álmos Hajnalka ”érkezett”.

Virgonc kislány voltam.

Sokat játszottam az utcán, produkáltam magam az idős néniknek és az idősebb gyerekeknek.

Mostanra eléggé ellustultam. Nemrég észbe kaptam és elkerültem a községi magyar nyelvtan versenyre, ahol harmadik lettem. Nagyon örültem az eredményemnek, végre

Kisokos bebizonyíthattam, hogy én is tudok valamit. Aki ismer, az tudja, nem jellemző rám, hogy egész nap tanuljak.

Szeretem lekötni magam apró kézműves foglalkozásokkal, pl. fafaragás, üvegfestés, gyöngyfűzés. Hobbim a röplabda és a tánc. Néptánccal már nyolc éve foglalkozom. Ez idő alatt sok helyre eljutottunk már, és sok barátot szereztem. Mondhatni, a tánc tölti ki a napjaimat. 8. végén az életemnek egy része lezárul. Úgy gondolom ez még csak a kezdet. A neheze még most jön. Álmaim és vágyaim is vannak.

Lehet, hogy túl nagyok, de remélem sikerül beteljesíteni. A szívem sportgimi felé húz, de elgondolkodtam a becsei közgazdasági suli és, még a zentai gyógyszerészeti középiskola is felmerült gondolatimban.

Nehezemre esik elszakadni az osztályomról. Így a suli végére jól összehaverkodtunk.

Most, mint egy elszakadt gyöngysor gyöngyszemei, az útjaink más-más irányba futnak.

Bízom benne, hogy mindenki megtalálja azt az utat, amin tovább szeretne indulni.

Tubik Hajnalka

Mi már láttuk A zentai Bolyai tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium ősztől képzőművészeti szakot szeretne nyitni. Máris három, akadémiát végzett szakember, Bunyik Lili, Balla Ákos és Kókai Elena jelezte segítőgészségét. A Bólyai Farkas Alapítvány felvételire való előkészületet szervez képzőművészetből. Vezetője Bunyik Lili újvidéki festőművész és szaktanár. Hat hétvégén lesz előkészítő. Pénteken a délutánokat rajzolással kezdjük, másnap, szombaton délelőtt festészettel, délután pedig szobrászattal foglalkozunk.

Ebből a tantárgyból-rajzolásból, festészetből (csendélet) és szobrászatból (dombormű vagy három dimenziós tárgy) tartanak felvételi vizsgát. A képzőművészeti technikusi szak jó megoldás, mert a legtöbbet nyújtja. Az alapoktól kezdve a különböző festői technikákat lehet elsajátítani. Az általános tantárgyak mellett szaktantárgyakat tanulnak a diákok: művésztörténelmet, civilizációtörténelmet, képzőművészeti elemeket, rajzolást, festészetet, grafikát, freskóés mozaiktechnológiát és a konzerváció alapjait. Az általános tantárgyak közül matematikát két évig tanulnak. A szakközépiskolai diplomával olyan munkahelyen lehet elhelyezkedni, ami kreativitást igényel: pl. szimpadi dekoráció tervezése, diszlettervezés, ruhatervező aszisztens.

Ugyanakkor ennek a szaknak az elvégzése olyan előtudást és előkészítést nyújt, amely elegendő a művészeti akadémiára való felvételire. Az akadémián több szak közül lehet választani: festészet, grafika, szobrászat, fényképészet, intermediális szak.

Rendhagyó látogatáson Kosztolányi Dezső Nyelvi Tehetséggondozó Gimnázium „Ki, ha ne te, mikor, ha nem most, Fiatal intézmények számít, 2003-ban alakult, Szabadkán. Nagyon szép, jól felszerelt iskola. Ahogyan a diákokat tanítják, talán az ragad meg legjobban; ahogy ők mondják: "törekvés a gyermekközpontú oktatásra és nevelésre.” A folyamatos kérdésekkel, anyagokrol való beszélgetéssel próbálják arra „serkenteni” a tanulókat, hogy tényleg bekapcsolódjanak, „résztvegyenek” az órákon. Két tagozat is nyílt: nyelvi és sport. Előbbiről tudni kell: külön felvételi vizsgát írsz magyarból és egy választott nyelvből (angol vagy német) ahhoz, hogy bejuthass.

Akik oda mentek nem feltétlenül választották éppen azt, mert nyelvészek vagy tanárok/tanárnők szeretnének lenni, hanem: ha idegen nyelveket beszélsz bármelj irányba tovább indulva hasznodra válhat!!! A sport tagozatra nincs külön...

Mikor legutóbb Szabadkán jártunk az iskola nyitott napján, feltünt, hogy a már ott tanulók nagyon jól érzik magukat; a légkör olyan... pozitív... barátságos...

Szalma Judit 8.3

Nagy az én örömöm E hónap végén itt a suli vége, nagy az én örömem, hisz sokmindent elértem.

A képzőművészet után húz a szívem, s remélem, teljesülni fog minden.

A Bolyai gimibe szeretnék menni, csak előbb a felvételin túl kell lenni.

Ez nem olyan nehéz, mint nekem a matek, de azért túlélem, mert csak figyelnem kell.

Nem a jegyei határozzák meg, hogy milyen ember vállik belőlem.

Csak tettekkel mutathatom meg, hogy mit ér nekem az élet öröme.

Az életben csak akkor lehetek boldog, ha megtalálom benne azt, ami igazán fontos.

Szilágyi Izabella 8.2

Hamar Alisza és Szilágyi Izabella 8.2

„Ha van mit adnod, add jó szívvel át.

Add a munkád, a csekély tapasztalásod, S bár nem váltod meg véle a világot, De szebbé teheted egy pillanatát ...”

(Várnai Zseni)

Balassa Valér 8.2 15. oldal

Kisokos

Szerda Attila, bátyánk szőke hajú, közepes termetű srác. Ha minden tantárgyat úgy szeretne, mint a képzőművészetet, akkor kitűnő is lehetne. Pár évvel ezelőtt még jutalmat is kapott az elküldött rajzáért. Sokat szeret lógni a barátaival és a barátnőivel.

Szerda Krisztián 5.3 és Szerda Imre 2.2

Idén a testvérem, Nagy Miklós befejezi az általános iskolát. Kár, hogy már elmegy, mert otthon egyedül unatkozni fogok és nem lesz kivel veszekedni.

Mintha csak most lett volna, mikor a testvérem elkezdte a sulit, és itt van, már be is fejezte. Most Zentára az egészségügyi középiskolába fog járni.

Remélem, azért mégis sokat lesz itthon.

Nagy Imre 6.3

Ferenci Violetta csendes, göndör hajú, barna szemű lány. Sokkal ügyesebb, és jobb tanuló nálam.

Még nem tudja, melyik iskolába fogja folytatni tanulmányait.

Bármit választ, kívánom, hogy sikerüljön neki a NAGYBETŰS ÉLETBEN!

Ferenci Atilla 7.3

Az én testvérem a Samu Mihály Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulója: Nagy István.

Haja szőkésbarna, szeme pedig kék. Termete magas és fürge mozgású. Szeret futballozni, és gyorsan fut.

Jószívű, kedves és segítőkész. Kitűnő tanuló, szereti a földrajzot, történelmet, informatikát és a nyelveket.

Mivel nyolcadikos, ezért pályaválasztás előtt áll. Még nem döntötte el, hogy mi szeretne lenni, ezért gimnáziumba megy tovább. Sikeresen felvételizett a szegedi Dugonics András Pianista gimnáziumban.

Nekem nagyon fog hiányozni, mert minden nap együtt mentünk az iskolába, együtt tanultunk otthon.

Szünetekben mindig megkerestem és megosztottam vele bánatomat és örömömet. Természetesen, mint minden testvér mi is szoktunk verekedni, de gyorsan ki is békülünk. Szeretném, ha jó eredménnyel fejezné be a nyolcadik osztályt, és sikeres lenne a gimnáziumban is.

Nagy Zoltán 3.2

Az én bátyámat Juhász Szabolcsnak hívják. A haja barna, a szeme pedig kék, magas fiú. Nagyon szereti az állatokat. Szívesen gondozza a nyulakat, krédliket és papagájokat. A vicceket is szereti, a történelmi tárgyú könyveket imádja. A filmek közül a vígjátékot és a történelmi filmeket szereti. Harmadikos korában elkezdett járni Dr. Kiss Imre Művelődési egyesületbe. Akkor még hip-hopra járt, de már átíratkozott klasszikus táncra. Tavaly nyáron volt a tánccsoporttal Győrben. Szeret kertészkedni is. Most még örül, hogy otthagyja az iskolát, de szerintem egy idő múlva másként fog érezni.

Juhász Annabella 4.2

Az én testvéremet Korhecz Laurának hívják.

Alacsony termetű, hobbija a tánc. Jeles tanuló. Nem szeret tanulni, ezért nem kap mindig jó jegyet.

Kedvenc tantárgya a biológia és a rajz. Ő Zentán a tehetségkutató középiskola rajz szakán akar továbbtanulni. Reméljük, hogy fölveszik ide, mert ezt szeretné. Szépen rajzol és van tehetsége hozzá. Én

16. oldal

reménykedem, hogy sikerül neki. Most egyszerre örülök és szomorkodok. Ezentúl nem lesz, aki fölébresszen reggel azzal, hogy nem várlak meg, kelj már fel! ” Szeretném, ha tervei sikerülnének, és tiszta szívből a legjobbakat kívánom neki!

Korhecz Zsófia 6.3

Az én testvéremet Boldizsár Andreának hívják.

Most fejezi a 8. osztályt. Kicsit rossz, hogy nem lesz a suliban, mivel eddig mindig megvédett. Nagyon szeret futni. Futóversenyeken első helyezéseket ért el. Szeret focizni és verekedni is. Jó tanuló volt még eddig, de nem tudom, hogy ezután milyen lesz. Nagyon szeret velem verekedni, mivel én kisebb vagyok. Hová megy tovább iskolába, azt még nem tudom. Remélem, bárhogy is dönt, jó lesz!

Boldizsár Klementina 3.3

Az én testvéremet Takács Árpádnak hívják. Az idén fejezi be a nyolcat. Szeret viccelődni és szereti a sportot. Sajnos elhagyja az iskolát és elválik a barátaitól és a tanároktól. Én örülök, hogy ő a testvérem.

Takács Leona 6.2

Testvéremet Solymosi Laurának hívják. Magas, göndör hajú lány. A 8.3 osztály egyik legjobb tanulója.

Tele van a délutánja programokkal, így nem sokat találkozok vele. Jó testvér, a bajban segít nekem.

Szeretek vele játszani és beszélgetni.

Solymosi Kornél 2.2

Krisztina barna, magas, kedves lány.

Szabadidejében szeret faragni, táncolni és tévét nézni.

Szeret sütni és főzni, ezért szeretné tanulmányait Becsén a cukrásziskolában folytatni. Ha befejezi az általános iskolát furcsa lesz, mert egyedül teszem meg a suliig a hosszú utat!

Párduc Karolina 6.2

A testvérem, Szalma Judit, idén fejezi be a nyolcadikat. Részben örülök neki, részben nem.

Hosszú éveken keresztül koptatta az iskola padjait, és ennek meg is lett a gyümölcse. Ha a 8. osztály második félévét is színkitűnővel fejezi, Vuk-diplomás lesz. Az iskola befejeztével gimnáziumban szeretné folytatni tanulmányait.

A továbbiakat még ő sem tudja, remélem és kívánom neki, hogy jól döntsön.

Szalma Éva 6.4

Az én testvérem neve Bánszki Mária.

A haja és a szeme barna. Az idén nyolcadikos. Tetszik neki, de nehéz a tanulás. Szeretem, hogy segít mindenben. Azt nem szeretem, hogy a tanárok mindig azt mondják: a testvéred jobb tanuló, meg minden!

Például a tornatanár mindig azt mondja, hogy a testvérem jobban fut, mint én. Négyéves iskolába megy tovább, hogy mire azt nem tudom.

Bánszki Angéla 6.3

Az én testvérem Dévics Fábián. Hobbija a számítógépezés és a motorozás. Szereti hallgatni a zenét, főleg a rockot és a popot. Horgászni is szokott, és szerintem tud is. Az informatikát is szereti, mert órákra jár, és versenyeken is vett már részt. Jeles

Kisokos tanuló, bár tanulni nem szeret. A háziját rendszeresen végzi. Kedvenc tantárgya a biológia és a kémia.

További tanulmányait Zentán szeretné folytatni az egészségügyi középiskolában.

Kívánom, hogy elérje az életben célját, és boldog legyen!

informatika mellett kedveli a matematikát is. Olvasni is szokott. Mikor valaki az iskolában bántani akar, ő mindig megvédett. Ha befejezi az iskolát, nem tudom ki fog védelmezni. Nagyon hiányozni fog, mert szünetekben sokszor találkoztunk.

Mucsi Valentina 4.3

Dévics Dorottya 6.4

Az én testvéremet Selymesi Árpádnak hívják.

Barna a haja és szeme. Középtermetű. Sok időt szoktunk együtt tölteni. Olykor játszunk, néha segít tanulni is. A testvéri verekedés is sűrűn megesik.

Utána, mikor kibékülünk, nyugodtan szoktunk beszélgetni vagy tévézni. Az iskolában a szünetekben sokszor együtt vagyunk. Őszre az fog legjobban hiányozni, hogy ő már nem ebbe az iskolába jár.

Selymesi Attila 4.2

Az én testvérem neve Szilágyi Izabella, én Bellának becézem. Közepes termetű, kék szemű, barna hajú (igaz néha egy kis vöröset is belefest) lány.

Szeret tanulni, de azért néha anyunak egy kicsit biztatni kell. Jólelkű, segítőkész. Kedveli a rockot, mindig szól a szobájában a zene. Három évvel idősebb nálam. Elég jól kijövünk egymással. Néha vitázunk, de ez azt hiszem természetes a testvérek között. Nagyon szeret rajzolni és festeni. Az az álma, hogy festőművész lesz. Én bízom benne, hogy sikerül neki valóra váltani az álmait.

Szilágyi Krisztián 5.3

Érdekes feladatot kaptam. Jellemezni kell a nyolcadikos testvéremet. Hmmm...

Nem akarok elfogult lenni, de az én tesóm tényleg nagyon jó fej! Stanojev Dánielnek hívják és a 8.2 osztály tanulója. Közepes termetű, zöld szemű. Engem sokszor irritál, mert szándékosan ugrat, és sokat nevet rajtam. Másokkal nagyon barátságos. Mindig tele van a házunk a haverjaival. Életeleme a futball! Azzal fekszik, azzal kel, meg szerintem a húslevesben is azt látja. Jó tanuló, tehát esélye van bejutni olyan iskolába, amilyenbe szeretne. Nem tudja még pontosan hová, de a sportgimnázium felé hajlik leginkább. Edző vagy tornatanár szeretne lenni.

Tiszta szívből kívánok neki sok sikert mindenhez, a nagybetűs életben!

Testvérem neve Bartusz Krisztina. A szeme színe kék. Elsőtől nyolcadikig színkitünő volt.

Remélem bekerül a zentai Bolyai tehetséggondozó gimnáziumba. A tesvérem és én sűrűn szoktunk veszekedni. Nagyon sok különórára jár. Az iskolában az informatika versenyen első lett. Naponta három négy órát tanul.

Hobbija a zenehallagás, komputerezés. A gimnázium után tanárnőképzőbe szeretne íratkozni. Matektanárnő szeretne lenne.

Kedvenc tantárgyai a matek, torna stb. A fizika félévkor négyes volt, de most csak ötösse van! Párszor volt a Bolyaiban és nagyon tetszett neki. Én nagyon szeretem a testvéremet mert sokat segít a leckében.

Bartusz Attila 5.3

8.-os a barátnőm 8.-os barátnőm... az évek telnek, múlnak, így elérkezett a búcsúzás ideje. Judit egy nagyon aranyos, kedves lány. Már elég régóta barátnők vagyunk.

Nagyon szeretek vele lenni, nevetni, hülyülni, komolyan beszélgetni. Ha szomorú vagyok, akkor ő mindig megpróbál felvidítani és a kedvenben járni. Általában megértjük egymást, bármiről is van szó.

Együtt szoktunk menni szavalóversenyre és örülünk az elért eredményeinknek. Judit gyönyörűen tud szavalni, szeretem hallgatni őt.

Nagyon szorgalmas.

Tanulmányait Szabadkán szeretné folytatni a Kosztolányi Dezső nyelvi gimnáziumban. Szerintem jó döntést hozott, bár kicsit rossz lesz, mert így csak hétvégén találkozhatunk. Remélem jól fogja érezni magát és sok új barátot szerez. Örülök, hogy megismertem és boldogan mondhatom, egy igazi barátnőre leltem benne. Minden jót és sok sikert kívánok neki a továbbikban!

Brusznyai Glória 7.2

Stanojev Aleksandar 6.3

Rácz Zoltán, a bátyám idén befejezi a nyolcadikat és ezentúl egyedül kelek, egyedül sietek a suli felé. Zolika (mert így hívjuk ) jó testvér, segítőkész. Az órákon figyel, az órákról nem szeret lógni. Még nem tudja, hogy hol fogja folytatni a tanulmányait!

Rácz Gábor 6.3

Testvéremet Richárdnak hívják. Most nyolcadik osztályba jár. Nagyon okos, kedves, jó gyerek, csak néha verekszik. Sokszor segít a házi feladatban. A furulyázást is ő tanította nekem. Nagyon szereti az informatikát. Kedvenc étele a pizza. Kedvenc italai a kóla és a kokta. Szeret a számítógép előtt ülni. Még nem tervezte el, hogy milyen iskolába jár, de már gondolkodik rajta. Tavaly vizsgázott motorra. Nagyon szeret motorozni, száguldozni. A sok tévés csatorna közül a Discovery Chanelt szereti a legjobban.

Szerintem többet foglalkozhatna a tanulással. Az

Tubik Hajnalaka 8.3 17. oldal

Kisokos

MEGKÉRDEZTÜK....

A mi tanító nénink

Az alma nem esik messze a fájától–tartja a népi bölcsesség, s naponta ráébredünk ennek igazságára, látván, hogy a gyermekek mennyire hasonlítanak a szüleikre. Ezen nem is kell csodálkoznunk, hisz a génjeinkben hordjuk elődeink sok – sok tulajdonságát, de emellett viselkedéskultúrájukat, szokásaikat is átvesszük.

Névtelen kérdőíveinket most a nyolcadikos tanulók szüleivel töltettük ki, s a felnőttek munkakultúráját vizsgáltuk, mert abban, hogy milyen foglalkozást választanak a fiatalok vagy hogy milyen dolgozókká válnak, a szülők véleményének és személyes példamutatásának is nagy szerepe van. Íme, hogyan vélekedett a megkérdezett 54 szülő a feltett kérdésekről: 1. kérdés: Miért kell dolgozni?

Sok felnőtt szerint azért, mert a megélhetés alapja, de még többen (26-an) válaszolták azt, hogy azért, mert a munka hozzátartozik az ember életéhez.

2. kérdés: Milyen munkát végez szívesen?

Kevesen válaszolták azt, hogy amit jól megfizetnek.

48-an(!) vélték úgy, hogy olyan munkát végeznek szívesen, amihez értenek és amit értékelnek.

3. kérdés: Milyen jelentőséget tulajdonít a munkakedvnek?

13 válaszoló szerint, ha jól fizetnek, jó kedvvel is dolgozunk. 14-en gondolják azt, hogy ha jó kedvvel végezzük a munkát, akkor az nem lesz számunkra robot. A többség mégis úgy véli, hogy a munkakedvünk tőlünk függ.

4. kérdés: Milyen a jó munkahely?

A nagy többség (45-en) válaszolta azt, hogy a jó munkahelyen jók a munkakörülmények, és a munkát anyagilag megfizetik és erkölcsileg elismerik.

5. kérdés: Fontos-e hogy lelkiismeretesen lássuk el a munkánkat?

Igyekszem a lehető legjobban elvégezni a munkámat – felelte 52 szülő, vagyis szinte mindenki.

Lám, lám, mennyire megegyezik a szülők és az iskola véleménye. Ha összegezzük a válaszokat, kiderül, hogy dolgozni kell, hiszen az életünk része, hogy a jókedvünkért mi magunk tehetünk a legtöbbet, hogy az ideális munka az, amit tudunk és szeretünk csinálni, s bizony nem mellékes az sem, hogy erkölcsileg elismerjék és nem utolsósorban pénzt is keressünk vele. A fentieket nem könnyű együtt megvalósítani, de aki helyesen választ pályát és tanul, elérheti, hogy hasznos és elégedett felnőttjévé váljon társadalmunknak. Kívánjuk, hogy a mi végzős diákjainknak is sikerüljön mindez!

A tanító néninket Recsó Gallusz Annának hívják.

Már négy éve tanítja a 4.2 osztályt.

Első nap az iskolában számomra egy felejthetetlen és meghatározó pillanat volt. Dobogó szívvel és ártatlan tekintettel figyeltem a tanító nénim minden szavát. Az első hét barátkozással és az iskola házi rendjének ismertetésével telt el. Játékosan, lépésről-lépésre tanította meg velünk az ABC betűit és a számok rejtélyeit. Mivel eléggé beszédesek és csíntalanok voltunk, hihetetlen türelemmel építette ránk a tudás köveit. Szívesen elvitt bennünket kirándulni, ahonnan sok szép élménnyel tértünk haza.

A helyi kisiparosokhoz is ellátogattunk, hogy megismerjük a különböző foglalkozásokat. Amikor jók voltunk játszott velünk. A tornaórák emlékezetesek, még mai napig is számunkra. Neki köszönhetjük, hogy negyedik osztály végére önálló és összetartó osztály lettünk. Örülünk, hogy négy éven át az ő tanítványai lehetünk: a 4.2 osztály nevében:

Kormányos Ibolya

Kovács Lotti 4.2

Félelemmel töltött el, amikor négy évvel ezelőtt az elsősök fogadására indultunk. Szorosan fogtam anya kezét, hogy legyőzzem ezt a kellemetlen érzést.

A színpadon három tanító néni állt, és szolította a gyerekeket. Az én tanító nénim Varga Edit lett. Ő már negyedik éve tanítja a 4.3 osztályt. Kedves és megértő tanító néni. Sokat tanultunk tőle a négy év alatt. Ő szerettette meg velünk az iskolát és tanított meg bennünket írni, olvasni, számolni.

Első osztályban nagyon sok csillagot és mosolygós fejecskét osztogatott. Alig vártam a második osztályt, hogy számbeli osztályzatotokat is kapjunk. A négy év alatt sok mindenről mesélt nekünk és sokféle kézügyességet mutatott meg. Mindig megértő volt velünk. Sokszor dorgált bennünket a csínytevéseink miatt, de ezt mindig megérdemeltük.

Mivel nagyon szereti a természetet, ezért sokszor mentünk a töltésre játszani, kirándulni.

Negyedik osztály végén nehezen válunk el tőle, szeretnénk megköszönni a fáradozást és hálásak vagyunk mindenért, amit értünk tett. Talán egy vers mondja el legszebben köszönetünket.

Jankovich Ferenc: Tanítónknak Mi már tőled sokat kaptunk De tőlünk te keveset.

Az arcodból, a hangodból Sugárzik a szeretet.

Fogadd tőlünk ezt a csokrot, Mit kötött a szeretet, Hála, hála mindig hála Jó tanítónk teneked!

A 4.3 osztály nevében:

Hegedûs Csongor

„Nem kívánom senkitôl, hogy csodás dolgot tegyen, de joggal elvárom mindenkitôl, hogy mindig ember legyen.”

(Ady) 18. oldal

Kisokos

Különös pecázás

Vuk Vuk egy kis róka. Őróla fogok most írni.

A bundája vörös és a szeme zöld. Egészen kicsi és aranyos.

Nagyon ravasz. Jól vág az esze és elég jó a szaglása is. Éjjel vadászik és szereti a baromfiudvar lakóit, úgy értem megenni. Kitartó és bátor. Külsőleg ugyan erős, de belsőleg kedves és okos. Korán beletanult a vadászatba. Nagyon sok, jó kalandban volt része.

Ha szeretnétek ti is megismerni Vukot, olvassátok el Fekete István gyönyörű, tanulságos regényét!

Pergel Sára 4.3

Egyszer, még kisebb voltam elmentünk a Barára. A parton ott horgásztak a szüleim és testvérem.

Anyukámék nem figyeltek rám, én meg beleszaladtam a vízbe. Apukám gyorsan utánam ugrott, hogy kihozzon. Aztán meg elkezdtem merülni. Csodálkoztak, hogy milyen csintalan vagyok. Akkor anyu mérges volt rám és megpörölt, de én mentegetőztem, hogy én csak halat akartam fogni.

Remélem, hogy lesz még ilyen kirándulásom.

Acsai Ferenc 3.2

Tanító néni Bár meg tudnám fejteni a tanítóm álmát és vágyát.

Már sejtem, mitől lenne jó a kedve. Ha az osztály átlaga ötös lenne. Ezért megbeszéljük az osztályban, hogy jól tanulunk. Így a tanító néni kedvébe járhatunk!

Koszorús Gábor 3.4

E regény írója Fekete István. Ő keltette életre a széllelbélelt kis Vuk történetét. A főhősünk szép, vörös bundájú rókakölyök. A szülei meghaltak. Karak nevű róka fogadta be. Nemsokára gyámja is meghalt. Később a kisrókából egy erős, magabiztos, felnőtt róka lesz.

Ez a regény igen jó olvasmány. Ajánlok mindenkinek, mert megtanított arra, hogy szeressük az állatokat és legyünk kitartóak, becsületesek, segítőkészek.

Pátrik Andrea 4.3

Kirándultunk Vasárnap este a család úgy szavazott, másnap kirándulni megyünk Gyopárosra.

Reggel korán keltünk és gyorsan bepakoltunk az autóba. Kicsit hosszú volt az út. Mikor a fürdőhöz értünk nem kellet könyörögni, hogy öltözzünk át egy pillanat alatt fürdőnadrágban voltunk a testvéremmel.

A másik percben már a medencében pancsoltunk.

Nagyon tetszett a sodró víz, pezsgőfürdő és a csúszdát is élveztük. Sokat úsztunk a víz alatt. Különböző akadályokat kellett megkerülnünk. Csak akkor jöttem ki a vízből, mikor ebédelni mentünk. Egy kis pihenés után mentünk a szaunaparkba. Én nagyon élveztem a dolárdát. Ez egy olyan szauna, ahol egy kis csobogó víz van, halk zene szól és a fények is váltakoznak. Még a hideg víz is jól esett utána. Sajnos 6 óra felé haza kellett indulnunk.

Elégedetten dőltünk el testvéremmel a hátsó ülésen, és mielőtt elaludtunk volna egy kívánság jutott eszünkbe, hogy jó lenne többször is eljönni Gyopárosra kirándulni.

Tóth Tamás 3.2

Koliger Teodóra 3.2 Beköszöntött a tavasz A tavasz leheletét lehet érezni a levegőben.

Látszik a környezetünkön, hogy már itt a tavasz.

Virágzik a sok fa és virágba borultak a kertek is.

Többet is játszhatunk, hisz többet süt a nap, melegebb van és hosszabbak a nappalok. Az olyan állatok, amik téli álmot aludtak, felébredtek. Boldogabbak, hisz most már van friss eledelük. A vándormadarak lassan visszatérnek, és javítani kezdik fészkeiket, hogy kikelhessenek a fiókáik. Felébrednek a halak a folyókban, tavakban. A ruháink vékonyabbak. Nagyon szeretem ezt az évszakot, mert gyönyörű a táj és tavasszal mindig vidámabb a kedvem is.

A tavasz legkedvesebb évszakom.

Horvát Dianna 3.4

Találkozás és búcsúzás ôz élet annyi csak.

Valaki jön, valaki megy, S az emlék megmarad” (Leonardo Da Ung) Gallusz Gábor 3.2 19. oldal

Kisokos

május első vasárnapján volt. Köszöntjük mi is (kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel) az édesanyákat

Anyák napja Köszönöm Köszönöm Köszönöm Köszönöm

hogy hogy hogy hogy

a világra hoztál, haza hoztál, felneveltél, törődtél velem, anyám.

Köszönöm hogy olyan sokat dolgoztál értem, Köszönöm hogy kitartóan sokáig gondoztál.

Bár néha mérges voltam rád, De köszönöm hogy vigyáztál rám, anyám.

Amikor a patkánymérget megettem, Köszönöm hogy nem hagytál cserben anyám.

Amikor tik-takot az orromba dugtam, Köszönöm hogy siettél velem a kórházba apám.

Amikor szorgoskodtam a konyhában, Amikor az edényeket pakoltam, Köszönöm hogy eltiltottál és Megelőzted, hogy ne tegyem újra, anyám.

Köszönöm hogy vigyáztatok rám, Hogy lett testvérem, Hogy nem vagyok egyke, Köszönöm az egész életemet anyám és apám!

Topolcsányi János 6.3

Köszönöm Március van. Gyönyörű napsütéses tavaszi reggel. A tavaszi virágok szirmaikat bontogatják. Pompáznak a primulák, százszorszépek, illatoznak a jácintok.

Kellemes szellő cirógatja meg arcomat, miközben letépek egy szál virágot. Anyu virágai... Anyu kedvencei... A világ legnagyobb betűivel írnám ki ezt a varázslatos szót: Anyukám köszönöm!

Az én anyukám egyszerű asszony. Kék szeme a napnál is fényesebben csillog. Büszke vagyok édesanyámra!

Nagyon szeretem őt, mert rendkívül csodálatos ember.

Mikor szomorú vagyok a mosolya mindig felvidít. Ha fázom, a szemeiből áradó szeretet képes felmelegíteni.

Pillantása cirógatja a lelkem. Mikor beteg voltam ágyam fölé hajolt, s virrasztott mellettem. Amikor lázasan feküdtem, féltő gonddal ápolt. Óv minden rossztól és megad minden jót. Mindig megérzi, ha velem történik valami. Ha rossz osztályzatot kapok, vagy ha valaki megbánt, aggódva néz rám. A legnehezebb helyzetben is igyekszik jó tanáccsal ellátni. Nagyon erős támasz számomra az édesanyám.

Ezért nekem a legszebb mondat a világon az : Anyukám köszönöm! ! !

A levegő megtelik a virágok illatával. Egy csokrot szorongatok a kezemben.

Ezzel szeretném megköszönni neki eddigi fáradozásait, szeretnék virágként belopózni a szívébe és könnycseppként ragyogni a szemében, mert anya csak egy van, aki megérdemli a köszönetet!

Csábi Rita 7.2

20. oldal

"Anyámnak anyja adott ízes igét" Mit is jelent számomra ez a szó anyanyelvem?

Maga a szó választ ad a kérdésre; az anyanyelvemben, amit anyánktól tanultunk meg. Persze, emellett még nagyon sok mindent jelent: a magyar nyelv szépségét, gazdagságát, árnyaltságát. Akik más anyanyelvűek, azt mondják, és ezt tudományos kutatások is bizonyítják, hogy a magyar a legnehezebben megtanulható nyelvek közé tartozik. Ez biztos így igaz, de nekem, akinek az anyanyelve magyar ez könnyen és biztosan ment. Úgy érzem az ember megtanulhat sok nyelvet, átvehet idegen kultúrát, de igazán választékosan az anyanyelvén tud beszélni. Nagyon sok költőnk írt már a magyar nyelv szépségéről, szeretetéről lelkesedéssel, lángolással. Anyanyelvünk dallamos, szépen csengő nyelv, ha idegenbe visz az utunk, ahol más nyelven beszélnek az emberek, biztosan felkapjuk a fejünket, ha magyar szót hallunk. Úgy érzem az embernek kötelessége átadni utódainak azt a nyelvet, amelyet őseinktől tanultunk. Sokszor csodálkozom azon, hogy külföldön élő unokatestvéreim, akik magyar szülőktől származnak, egyáltalán nem ismerik az anyanyelvüket. Ők azt vallják, hogy ott, abban a távoli országban már nincs szükség a magyar szóra, tökéletesen elég, ha értenek angolul, ugyanis az világnyelv. Számomra ez teljesen érthetetlen, hisz a közmondás is úgy tartja: Ahány nyelvet ismersz, annyi ember vagy-vagyis könnyebben elboldogulsz az életben, ha több nyelven tudsz beszélni.

Sok író, költő verseit lefordították már más nyelvekre, de igazán élvezhető az anyanyelven írt szöveg. A szófordulatokat, közmondásokat, szólásokat, szállóigéket akkor értjük meg, ha azokat anyanyelvünkön halljuk.

Mit is ért egy idegen ezen a szóláson – Itatja az egereket. – Biztosan azt, hogy valaki inni ad az apró állatoknak nem pedig azt, hogy valaki keservesen sír.

Az anyanyelvünket egy életen át tanuljuk, csiszoljuk, gazdagítjuk. Nagyon jó olyan emberek beszédét hallgatni, akik gazdag szókinccsel rendelkeznek, választékosan fejezik ki magukat. Feladatunk ezt a szép magyar nyelvet ápolni, tovább adni az utánunk jövő nemzedéknek és mindig büszkén szólalni meg az anyanyelvünkön.

Ezt a nemes feladatot bízza ránk Reményik Sándor Az ige című versében. ”Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek. És áhítattal ejtsétek a szót, A nyelv ma nektek végső menedéktek, A nyelv ma tündérvár és katakomba, Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek. ”

Gallusz Csilla 7.2 „Az élet, a munka tárt karokkal vár Hogy szép lehetsz-e csupán csak rajtunk áll” (Fagyejev)

Kisokos

Vendégségben Mátyás királynál Szervusz Gábor öcsém!

Amikor nálatok jártam, ígéretet tettem, ha lesz egy kis szabad időm, küldök érted egy hintót, hogy felhozzon hozzám Budára, nézd meg hol élek, hogyan virágoztattam fel budai palotámat, meg környékét. Íme, itt az alkalom, ismerd meg ezt a reneszánsz világot. Itt lesz kancellárom, Vitéz János és az ifjú reneszánsz költő, Janus Panonius. Ígérem, jó társaságod és sok szép élmény vár rád.

Buda, 1460.aug.10.

Tisztelettel várlak: Mathias Rex, I. Mátyás Egy két hét múlva előállt a hintó és vágtattunk is Mátyás király budai várába.

Vendéglátóm a palota belépőjében várt díszes kíséretével.

- Isten hozott, Gábor fiam!

- Tiszteletem felség!

- Először üljünk asztalhoz. Roskadozik az asztal a számodra készített finomságoktól. Van itt fácán, fajd, fürj meg vaddisznó (sülve-főve), naspalya, aranyalma meg a jobbnál jobb nedűk. Ha jól laktunk, körbejárjuk a palotát. Mára ezt terveztem.

- Az ebédnél megismertem a nagytudású Janust meg Vitéz Jánost. Janus elmondott néhány csattanóra végződő epigrammát diákeseményekről, ugratásokról, irodalmi vetélkedésekről, majd elindultunk.

- Ez a palotám! – mutatta Mátyás. Itáliai mesterek építették át reneszánsz stílusban. Amint látod, előttünk három szobor áll. Én vagyok középen, tőlem jobbra Hunyadi János az apám, a kormányzó, balra pedig a lefejezett Hunyadi László. A szobrok mögött látható a híres könyvtáram és a csillagvizsgáló, amikért külföldi egyetemek és udvarok versengenek. Nem csoda, értékes könyvek és csillagászati eszközök találhatók itt.

- Ezeket tüzetesebben is szeretném megnézni.

- Ezt el is várom tőled. Most menjünk tovább.

Ez itt a kettős keresztelőkút. Ezüstből meg márványból készült.

- Ámulatba ejtett a palotához vezető vörös márványból faragott kettős lépcső, amelyet ércgyertyatartók ékesítenek. Ugyanilyen a kétszárnyú kapu kerete is. E kapu fölé Bonfini, humanista író versét vésette Mátyás. Így hangzik: “Épített paloták, öntözött szobrok, remek ajtók Hirdetik, ó Mátyás, nagyszerű szellemedet.

Sík diadalt nyertél, neved el nem enyészik örökké; Őrzi érc, márvány, virtusod és a betű.”

Amerre néztem, fény, pompa és csillogás vett körül. Azon nem csodálkozom, hogy a király udvara vonzza a külföldi humanista tudósokat, költőket, írókat.

Az épület belseje is szemet gyönyörködtető.

Tágas ebédlők, fényes előszobák vannak benne.

Mennyezetük díszitése más és más, s az aranyos címerek változatosságával tűnnek ki. Az ajtófélfák berakásokkal ékesek. Csodálatosak a kandallók, tetejükön négyes fogatok és római ősöket ábrázoló szobrok.

A keleti szárnyban van a tanács-és a

gyűlésterem. Tovább haladva megcsodáltam a sok téli meg nyári szobát, napozókat, aranyos lakószobákat, amelyek berendezése ezüstből készült.

Csodálkozásom nem véletlen.

Ahonnan én jöttem, csak a nagy szántók, a faluban zsellérházak csillognak fehérre meszelten...

A legmagasabb épület meg a falu kicsi temploma futott át agyamon az otthoni táj képe sima egyszerűségével..

Mátyás tróntermében állok. 30 méter hosszú, 12 méter széles. Vörös márványkandallóján egy gyűrűs holló áll, kétoldalt pedig Magyarország és Csehország címere. A falakat itáliai festők alkotásai borítják.

- Nézzünk körül a könyvtárban! - riasztott fel Mátyás álmélkodásomból. Hiszen ez életem fő műve, büszkesége. Ez a Bibliotheka Corvina. Dicsekvésképpen mondom, hogy darabjainak számával, belső értékével, s külső kiállításával felülmúlta az európai alapításokat. Évente 33 ezer aranyat áldozok a fejlesztésére. Vannak itt régi latin és görög kéziratok, nyomtatványok, fordítások.

Azok ott régebbi könyvek selyem és bársonykötésűek, arany, ezüst meg zománc kapcsokkal, csatokkal látták el.. Ma már az én könyvkötőim barna bőrt használnak, amelyet préselt keleti arabeszk és magyar motívumú aranyvirágos lombozat díszit.. A könyvtábla közepén Magyarország és Csehország préselt címere áll. Némely kötésen külön címerpajzson a gyűrűt tartó holló képe látható.

- Mekkora a Bibliotheka állománya?

- Heltai szerint 50 ezer.

- Látod, ebben a bolthajtásos, négyszögalakú teremben szoktam olvasni ezen a heverő ágyon. Mielőtt olvasni kezdek, széthúzom a díszes könyvszekrényeket és könyveket védő bársonyfüggönyt, kérek egy jó könyvet a könyvtár gondozójától, Marcio Galiottitól.

- Én kaphatnék-e most egy könyvet? Érdekel a reneszánsz festészet, Úgy érzem, most jó lenne egy kis pihenés olvasás közben.

- Természetesen. Azonnal kérek egyet Galeottitól, de figyelmedbe ajánlom Bonfinius, olasz történetíró 45 könyvéből a Rerum Hungaricarum decades-ből A magyar nemzet története a legrégibb időktől 1460ig, azaz napjainkig.

- Köszönöm az ajánlatot. Ez is megfelel.

- Akkor kellemes pihenést kívánok az olvasás mellett. Ne feledd, hogy holnap is nap lesz. Nem is akármilyen. Visegrádra kirándulunk. Jó pihenést kívánok. Isten veled!

- Köszönöm. Isten Önnel.

Olvasás után este még átmentem a várkápolnába, hálát adtam a jó Istennek, amiért ilyen csodálatos élményben részesített.

Az istentisztelet után pedig meghallgattam a kiályi udvar zene-és énekkarának koncertjét.

Este selyem-baldahinos ágyamban aludtam el boldogan.

Mezei Gábor 8.3

Hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk valamiben és hogy ezt a valamit bármi áron el kell érnünk” (Curie) 21. oldal

Kisokos A sikeres tanulók felléptek megszervezett műsorban.

(A Kisokos hírei a 2. félévben) -Február 14-én Valentin-napon (szerelmesek napján) a tanulók leveleket írhattak szimpátiáiknak és felköszöntötték őket. A Sulirádió is üzeneteket közvetített ezen a napon.

-"Anyámnak anyja adott ízes igét" a Kultúra napja alkalmából a becsei Népkönyvtár ezzel a címmel hirdetett fogalmazási pályázatot.

Gallusz Csilla 7.2 tanuló díjazott.

-Vendégségben Mátyás királynál. Ezzel a címmel hirdetett fogalmazási pályázatot a szlovákiai Palóc Társaság. Mezei Gábor 8.3 osztályos tanuló 2. helyezést ért el.

-A Nézzünk szét házunk táján! című magyarországi pályázaton Solymosi Laura 8.3 2. helyezést ért el.

-Iskolánk tanulói kétszer szerveztek húsvéti vásárt. A tanulók kézimunkáikat árulták. A bevételt az osztályok a kirándulásokon zsebpénznek használták.

-Iskolánkban idén 2. alkalommal szerveztük meg a Praktiádét a tornateremben. A tantárgyak gyakorlati alkalmazásán volt a hangsúly. Sok látogató tekintette meg a színes kiállítást.

a

Bartusz Krisztina 8.2 és Solymosi Laura 8.3, 2008.május18-án részt vettek, a „Szórakaténusz” alkotó mühely és bábegyesület által szervezett III. „Csengőszó” elnevezésü gyermekdalfesztivál körzeti elődöntőjén és sikeres szereplésükkel biztosították a döntőbe jutást melyet, 2008. május 15-én tartanak az Újvidéki Színházban.

Versenyeredmények Községi versenyek Fizika: Nagy Imre 6.3 - 3. helyezett Szécsényi Csongor 8.2 - 2. helyezett Német nyelv: Szécsényi Csongor 8.2 - 1. helyezett Biológia: Solymosi Laura 8.3 – 2 . helyezett Szalma Judit 8.3 – 1. helyezett Magyar nyelv: Németh Anett 5.2 - 2. helyezett Zubcsik Ágnes 7.2 - 3. helyezett Szalma Judit 8.3 - 1. helyezett Kiss Csaba 8.2 - 2. helyezett Tubik Hajnalka 8.3 - 3. helyezett Solymosi Laura és Mezei Gábor 8.3 tanulók a tavaly elért eredményükkel jogot nyertek a körzeti versenyre.

Informatika: Bartusz Krisztina – 1. helyezett Szőnyi Szabolcs – 2. helyezett Novaković Daniella – 3. helyezett Földrajz: Dejan Tobdžić 7.1 - 2. helyezett

7.-8. osztályból 1. helyezett: Zubcsik Ágnes 7.2 2. helyezett: Szalma Judit 8.3 3. helyezett:Szabó Szabina 7.3 Különdíjas: Solymosi Laura 8.3 Dicséretben részesültek: Hajdú László 8.2 Gallusz Csilla 7.2 Nagy István 8.3 Sánta Emese 7.2 Bartusz Krisztina 8.2

22. oldal

napján

Becsén a Népkönyvtár anyáknapi szavalóversenyén Csasznyi Zsófia 5.2 osztályos tanuló különdíjban részesült.

Szerb nyelv: Jovanović Tamar 8.1 - 1. helyezett

Idén is meghirdette a péterrévei Népkönyvtár tavaszi szavalóversenyét. A több mint 50 jelentkező tanuló közül a következők bizonyultak legjobbaknak.

5.-6. osztályból 1. helyezett: Szabó Viktória 5.3 2. helyezett: Sívó Rebeka 5.3 3. helyezett: Csasznyi Zsófia 5.2 Különdíjas: Takács Enikő 6.4

költészet

Matematika: Nikolić Božidar 5. 1 - 2. helyezett Nagy Imre 6.3 - 2. helyezett Kémia: Szécsényi Csongor 8.2 - 3. helyezett Körzeti versenyek Informatika: Bartusz Krisztina - 3. helyezett Biológia: Solymosi Laura - 5. helyezett Szalma Judit -10. helyezett Magyar nyelv: Solymosi Laura 8.3 - 1. helyezett Szalma Judit 8.3 - 1. helyezett Mezei Gábor 8.3 - 1. helyezett Kiss Csaba 8.2 - 2. helyezett Zubcsik Ágnes 7.2 - 4 helyezett

Kisokos Köztársasági versenyek Német nyelv: Szécsényi Csongor a 11-én megtartott versenyen 1. helyezést ért el.

Az idegennyelvi-verseny teljesen más mint a többi tantárgyvetélkedő. A legnagyobb különbség abban van, hogy az általános iskolás diákok számára csak egyszer rendezik meg, mégpedig a nyolcadik osztályban. A diákoknak tehát összesen egy alkalmuk van arra, hogy bizonyítsák tudásukat. S míg más tantárgyból a rákövetkező évben lehet javítani (vagy rontani) az elért helyezésen, idegen nyelvből ez a lehetőség kimarad.

Szécsényi Csongor ebben a tanévben (a sportban mondják így) rajt-cél győzelmet aratott. A községi németversenyen, amelyet februárban a mi iskolánkban tartottak meg, első lett. Innen egyenes út vezetett a körzeti versenyre, amely Karlócán volt. Csongor ott is diadalmaskodott, s ismét megszerezte az első helyet.

Következett a köztársasági verseny. A helyszín maradt a régi, Karlóca. S a győztes személye is maradt a régi: a mi iskolánk diákja, Szécsényi Csongor nyerte meg az országos versenyt német nyelvből! Büszkék vagyunk rá, és gratulálunk sikeréhez!

A fiatalabb korosztálynak pedig biztatóul elmondjuk: Csongor jutalma egy egyhónapos németországi tartózkodás, melynek teljes költségét a német állam viseli.

Tehát mindenkinek csak tanácsolni tudjuk: Tanuljatok nyelveket!!!

Informatika: 2008. május 9-én és 10-én tartották meg Jagodinán az ifjú informatikusok köztársasági versenyét. A körzeti versenyekről összesen 57 tanuló képviseltette magát. Iskolánk hírnevét Bartusz Krisztina 8.2 tanuló öregbítette ezen a versenyen, amely két részből állt. Először egy tesztet töltöttek ki a tanulók, ahol az általános informatikai tudásukat bizonyították, majd a folytatásban az általuk elkészített alkalmazást védték meg a háromtagú bizottság előtt. A késő délutánig tartó küzdelem szoros eredmény hozott. Diáklányunk 83 pontjával az előkelő 16. helyet szerezte meg, alig néhány ponttal lemaradva a harmadik helyezettől. Gratulálunk neki az elért eredményért.

Magyar nyelv: 2008 május 17-én Solymosi Laura, Szalma Judit és Mezei Gábor 8.3 osztályos tanuló képviselte iskolánkat a köztársasági anyanyelvi és nyelvhelyességi versenyen.

A 8. osztályosok kategóriájában 24 tanuló vett részt. A teszt javítása után örömmel láttuk, hogy Laura 1. helyezett lett a maximum (20) pontot elérve, Judit 19,80 ponttal a 2. helyezett, Gabi 18,30 ponttal a 10. lett. Reméljük a középiskolában még öregbítik iskolánk hírnevét.

Gratulálunk nekik.

Nem repül a sült galamb az ember szájába Még egészen kicsi voltam, amikor először hallottam ezt a közmondást. Törtem a kobakomat rajta. Sült galamb? És repül? Csak ki kell nyitni a számat? Ilyen nincs! Aztán szépen lassan rájöttem még hozzá akkor, amikor saját kis ˝állatkertemet˝ kezdtem el felépíteni. Nap mint nap iskola után az udvarban bütyköltem, készültek az új ketrecek. Még az új lakókat el se szállásoltam a fejemben már megszületett az új terv. Büszkén állíthatom, hogy kis állatcsapatomnak párja nincs. Gondozásuk, etetésük, szaporításuk persze a gyógyításuk is az én dolgom. Na és a sült galamb? Hát persze hogy nem repül az ember szájába! Mindenért meg kell dolgozni az igaz eredményekért meg izzadni.

Amit saját erőnkből érjük el, csak az jelent igaz sikert.

Tóth Zoltán 6.3

A kamaszkor

Reggel hétkor iskolába megyek, hetente ötször ilyen korán kelek!

S még kérdezik a tanárok, hogy miért vagyok fáradt?

Hisz álmomban is a tanulás börtönébe zárnak!

De a föci órán hamar felébredek hisz ilyen lárma mellett aludni sem lehet…

Ezért jártatom én is a számat, nem adhatom át magam a fáradtságnak!

Ennek tetejébe a tanár felelni szólít.

-olyan ez mikor valaki egy kalapáccsal jól fejbe kólint A hallgatagság nem az én műfajom, de ha nem tudom a tananyagot a beszédet hanyagolom.

Nem tehetek róla, hogy órán nem figyeltem hisz akkor éppen máson járt az eszem.

Azon elmélkedtem, hogy milyen sok a házi ily terhelés mellet nem lehet koncentrálni!

Na meg az a sok matek feladat, azok láttán bárki szája tátva marad…

E rengeteg teendő minden erőm felemészti emiatt nem volt időm a térképet fürkészni!

Hogy magyarázom meg otthon, ha most egyest kapok?

Legjobb lesz, ha mindent a kamaszkorra fogok…

Zubcsik Ágnes 7.2

Használati utasítás magamhoz Először is kezdő gólya hozott, kissé részeges manőverekkel juttatott célba.

Kiskoromban rendkívül anyás és sírós voltam, igényeltem a törődést. Korai időszakomban a nagymamám sűrűn látogatott, miattam ment nyugdíjba. Rengeteget játszott velem, amit szívesen viszonoztam. Sok babapépet ettem és hát, a családom többi tagja is kénytelen volt a fogamhoz való ételeket elfogyasztani. Minden nyáron – akkor van a szülinapom – gyümölcstortával kényeztettek, nagyon

23. oldal

Kisokos szeretem. Gondtalan gyermekkoromban tündér, állat, valamint népmesék felolvasása közben jött el az "álommanó", hogy álomba hajtson elnehezült fejemet.

Kiskoromban szinte az egész napot végig aludtam, csak ilyenkor volt csend, nyugalom. Néhány balesetet leszámítva igen gondtalanul múltak kissé unalmas gyermekéveim.

A jövő viszont még előttem is rejtély, így csak remélni tudom, hogy ott sem lesznek fennakadások, gondok.

Fábián Dávid 6.2

Mütyür Ez a mütyür plasztik dolog, színben is van sokféle.

Minden ember használja, Akinek van cipzárja.

Ez a mütyür hasznos dolog, a cipzárt is feldobja.

Ha eltörik, ragaszd meg, És megint működik.

Aranyköpések

Dévics Fábián 8.3

Az árulkodás hitvány kereset

-A sikerhez vezető út karbantartás miatt zárva.

-A mosoly még mindig a legelegánsabb módja annak, hogy kimutasd a fogad fehérjét.

-Annak ellenére, hogy az élet drága, még mindig elég népszerű.

-A tiszta lelkiismeret általában a rossz emlékezet jele.

-A nagyotmondás ellen a nagyothallás az egyetlen védelem.

-Barátok jönnek, mennek... az ellenségek gyűlnek.

-A tapasztalat jó iskola, csak a tandíj magas.

-Hátul kullogásban is lehet élen járni -Amit ma megtehetsz, halaszd holnaputánra és lesz két szabadnapod.

Krizsák Szabina 8.2

Harmadikban angol órán egy ötöst szereztem árulkodással.

Angolóra előtt fociztunk és az egyik barátom beleesett a virágos kertbe. Kijött a tanárnő behívott minket. Mi bevágtattunk és csöndben vártunk.

Kinézett a tanárnő az utcára, hogy jön-e már valaki.

Megnézte a kertet és látta, hogy le van tarolva. Bejön a szobába és kérdi, mi lett. Mi ülünk csendben, mint az ártatlan bárányok. Senki sem szólt, nem árulkodunk.

Felajánlott egy virágot a tanárnő annak, aki megmondja, hogy mi történt. Elgondolkodtam, hogy nekem van kettő virág, kapok még egyet, akkor lesz három, az egy ötös. Szuper, egy ötös! Én tudom, jelentkezek.

A tanárnő felszólít, mondjad.

Hát, úgy volt, hogy fociztunk és az Imi beleesett a virágoskertbe. Majd a történet után Imi odasúgta: kösz szépen. A tanárnő elvette a füzetemet, és beleírta a virágot és az ötöst. Az óra végén barátom nem várt meg, mint szokott, hanem haza sietett.

Otthon dicsekszem, hogy ötöst kaptam. Hogyan kérdezik.

Elmeséltem, mi történt. Megkérdezték anyámék, hogy nekem mi ér többet, egy ötös vagy a barátom.

Elgondolkodtam és rájöttem, hogy nem kellett volna elárulnom. Hát, így jártam és most már tudom, hogy az árulkodás hitvány kereset.

Nekem szerencsém volt, mert az Imi megbocsátott.

Albert László 6.2

24. oldal

Innen messziről úgy látom, hogy valami kis fekete pöcök, de nem biztos. Mégis erről írok egy szép kis fogalmazást.

Ez a valami a magyarteremben van egy beszámolóra rakva, és ott mutogatja magát. Kívülről úgy látom, hogy a felszíne barázdás és lyukacsos.

Véleményem szerint ez egy kabátról vagy nadrágról eshetett le. Azt mégse tudom, miként kerülhetett ide.

Talán az egyik diák ruházatáról pottyanhatott le.

Miként bánhattak vele vagy milyen megpróbáltatáson ment keresztül, ezt csak ő tudja. Majdnem elfelejtettem, a felülete még egy kicsit karistolt és piszkos. Ez biztos annak a jele, hogy a diákok rugdosták és megtaposták. Szerintem neki is sokkal jobb volt, amikor valamelyik gyárban pihent és várta, hogy egy szép ruhára felrakják. Ez lett a keserű sorsa.

Többet már írni nem tudok erről a kis pöcökről, de azért ti is elképzelhetitek, milyen is lehet!

Baksa Arnold 8.3

Nekem is van sokféle, sárga, piros, fekete.

Használom is bátran őket, a táskámon szépen csüngnek.

Szeretem az ilyen dolgot, szeresd te is, neked mondom.

Használd te is velem pajtás, jóban-rosszban téged szolgál.

Pöcök

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * A Kisokos technikai előkészítésében részt vettek iskolánk hetedikes informatikusai. Köszönet nekik! * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

A péterrévei Samu Mihály Általános Iskola diáklapja Megjelenik félévenként.

Szerkeszti a diákbizottság: Kode Csilla 7.2, Gallusz Csilla 7.2, Orosz Éva 7.3, Szabó Szabina 7.3, Bartusz Krisztina 8.2, Solymosi Laura 8.3 Felelős szerkesztő: Tóth Piroska tanárnő Műszaki munkatárs: Árpás Attila tanár Kiadja a Samu Mihály Általános Iskola Péterréve, Lenin u. 34 Tel/telefax: 021/803-039; 803-730 E-mail: samubps@sksyu.net Web: www.samubps.edu.yu Felelős kiadó: Beretka Ferenc igazgató Nyomás: LUX - Becse Szabad árusításban nem kapható