Kisokos
XV. ÉVFOLYAM
34. SZÁM
Kedves Kisokos! Egy agyonszabdalt, kényszerszünetekkel tagolt tanévnek értük a végére, melynek során számos dologba belekezdtünk, pedig úgy tűnt, nem fogjuk tudni befejezni. Ám mégis sikerült: elballagott a 2011/2012-es nemzedék. Sőt, hírnevünket is sikerült öregbíteni: immár magyar nyelvből, matematikából, történelemből is tudnak rólunk országos szinten. S ez legalább annyira fontos a számunkra, mint az, hogy az általános fogyatkozás közepette idén harminccal többen jártak iskolánkba, mint az előző tanévben. Már-már úgy tűnt, kinőjük a két nagy épületet, s évtizedek óta újból lesz délutáni váltás. Sajnos, őszre már nem jön annyi elsős, mint tavaly. De azért még mindig lesznek csaknem ötvenen. Annak külön örülünk, hogy 2012-ben is lesz diáklapunk. A Tartományi Oktatásügyi Titkárság már átutalta a nyomdaköltséget, a többi rajtunk és rajtatok áll: legyenek említésre méltó események az iskolában és Péterrévén, olvasmányos szövegek és jó rajzok, amit megoszthatunk a kedves olvasókkal.
Örkény István (1912-1979) 1912. április 5-én Budapesten született, jómódú polgárcsalád fia. Apja Örkény Hugó patikus, zsidó származású, eredetileg Ösztreicher nevet viselő, szeszgyáros família sarja. Édesanyja Pető Margit. 1930-ban a budapesti piarista gimnáziumban érettségizett, és-apja óhajára-beiratkozott a műegyetem vegyészmérnöki karára. Mivel termodinamikából megbukott, 1932-től gyógyszerészhallgatóként folytatta tanulmányait, 1934-ben kapott diplomát.
2012. JÚNIUS 1937-ben kapcsolatba került a Szép Szó körével. 1938-banrendőrhatósági figyelmeztetésre-apja Londonba küldi; ahol egy orvosi folyóirat kiadásban vett részt. 1939-ben Párizsban alkalmi munkákból élt. 1940-ben, a kirobbanó világháború hírére hazatért, ismét beiratkozott a műegyetemre, 1941-ben kapott diplomát. 1942 áprilisában vonultatták be katonának, májusban indult a 2. Magyar Hadsereg katonájaként a doni frontra. 1943-ban hadifogságba esett. Csak 1946 karácsonyán térhetett haza. 1949-től az Ifjúsági Színház, 1951-től a Magyar Néphadsereg Színházának dramaturgja. 1954-től a Szépirodalmi Könyvkiadó lektora. A forradalomban való részvétele miatt 1958-63-ban nem publikálhatott; ez idő alatt-hasznát véve diplomájának-az Egyesült Gyógyszer-és Tápszergyár orvostudományi osztályán mérnöki beosztásban dolgozott. 1971-ben a Szépirodalmi Könyvkiadó megkezdte életműsorozatának kiadását Időrendben címmel. Hagyatékát harmadik felesége, Radnóti Zsuzsa gondozza. József Attiladíjat (1955, 1967) és Kossuth-díjat (1973) kapott. 1979-ben végzetes kór támadta meg, de még halálos ágyán is dolgozott. 1979. június 24-én hunyt el Budapesten. Első novellái a rövid életű Keresztmetszet című lapban jelentek meg (Gyűlölet, 1934; Fiatal lány, 1935; Pánik, 1936). Első regénykísérletét, melyet Szerb Antal jól sikerült Máraiutánzatnak értékelt, a Révai Kiadóhoz adta be. Örkény a drámai műfaj és a színpad radikális megújítója; nemcsak a realista tér-és időkezelést, hanem a színpadi alakok egységét, önazonosságát is megszüntette. Drámáit a világ szinte minden nagyvárosában játszották; elsősorban a Tóték és Macskajáték aratott sikert a világszínpadon. Prózáját is számos nyelvre fordították, legtöbbször az Egyperces novellákat. (Franciául a találó Minimythes címen jelentek meg). 1969-ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját. Műveiből több film is készült: a Tótékból Isten hozta őrnagy úr! 1969 címmel Fábri Zoltán, a Macskajátékból 1972 Makk Károly rendezésében. 1. oldal