Kisokos 34

Kisokos

XV. ÉVFOLYAM

34. SZÁM

Kedves Kisokos!

Egy agyonszabdalt, kényszerszünetekkel tagolt tanévnek értük a végére, melynek során számos dologba belekezdtünk, pedig úgy tűnt, nem fogjuk tudni befejezni. Ám mégis sikerült: elballagott a 2011/2012-es nemzedék. Sőt, hírnevünket is sikerült öregbíteni: immár magyar nyelvből, matematikából, történelemből is tudnak rólunk országos szinten. S ez legalább annyira fontos a számunkra, mint az, hogy az általános fogyatkozás közepette idén harminccal többen jártak iskolánkba, mint az előző tanévben.

Már-már úgy tűnt, kinőjük a két nagy épületet, s évtizedek óta újból lesz délutáni váltás.

Sajnos, őszre már nem jön annyi elsős, mint tavaly. De azért még mindig lesznek csaknem ötvenen.

Annak külön örülünk, hogy 2012-ben is lesz diáklapunk. A Tartományi Oktatásügyi Titkárság már átutalta a nyomdaköltséget, a többi rajtunk és rajtatok áll: legyenek említésre méltó események az iskolában és Péterrévén, olvasmányos szövegek és jó rajzok, amit megoszthatunk a kedves olvasókkal.

Örkény István (1912-1979) 1912. április 5-én Budapesten született, jómódú polgárcsalád fia.

Apja Örkény Hugó patikus, zsidó származású, eredetileg Ösztreicher nevet viselő, szeszgyáros família sarja. Édesanyja Pető Margit.

1930-ban a budapesti piarista gimnáziumban érettségizett, és-apja óhajára-beiratkozott a műegyetem vegyészmérnöki karára. Mivel termodinamikából megbukott, 1932-től gyógyszerészhallgatóként folytatta tanulmányait, 1934-ben kapott diplomát.

2012. JÚNIUS 1937-ben kapcsolatba került a Szép Szó körével. 1938-banrendőrhatósági figyelmeztetésre-apja Londonba küldi; ahol egy orvosi folyóirat kiadásban vett részt. 1939-ben Párizsban alkalmi munkákból élt. 1940-ben, a kirobbanó világháború hírére hazatért, ismét beiratkozott a műegyetemre, 1941-ben kapott diplomát. 1942 áprilisában vonultatták be katonának, májusban indult a 2. Magyar Hadsereg katonájaként a doni frontra. 1943-ban hadifogságba esett. Csak 1946 karácsonyán térhetett haza.

1949-től az Ifjúsági Színház, 1951-től a Magyar Néphadsereg Színházának dramaturgja. 1954-től a Szépirodalmi Könyvkiadó lektora. A forradalomban való részvétele miatt 1958-63-ban nem publikálhatott; ez idő alatt-hasznát véve diplomájának-az Egyesült Gyógyszer-és Tápszergyár orvostudományi osztályán mérnöki beosztásban dolgozott.

1971-ben a Szépirodalmi Könyvkiadó megkezdte életműsorozatának kiadását Időrendben címmel. Hagyatékát harmadik felesége, Radnóti Zsuzsa gondozza. József Attiladíjat (1955, 1967) és Kossuth-díjat (1973) kapott.

1979-ben végzetes kór támadta meg, de még halálos ágyán is dolgozott.

1979. június 24-én hunyt el Budapesten.

Első novellái a rövid életű Keresztmetszet című lapban jelentek meg (Gyűlölet, 1934; Fiatal lány, 1935; Pánik, 1936).

Első regénykísérletét, melyet Szerb Antal jól sikerült Máraiutánzatnak értékelt, a Révai Kiadóhoz adta be. Örkény a drámai műfaj és a színpad radikális megújítója; nemcsak a realista tér-és időkezelést, hanem a színpadi alakok egységét, önazonosságát is megszüntette. Drámáit a világ szinte minden nagyvárosában játszották; elsősorban a Tóték és Macskajáték aratott sikert a világszínpadon. Prózáját is számos nyelvre fordították, legtöbbször az Egyperces novellákat. (Franciául a találó Minimythes címen jelentek meg). 1969-ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját. Műveiből több film is készült: a Tótékból Isten hozta őrnagy úr! 1969 címmel Fábri Zoltán, a Macskajátékból 1972 Makk Károly rendezésében.

1. oldal

Kisokos

Kedves Mindannyian!

Nyolc éve annak, mikor édesanyánk kezét fogva izgatottan indultunk iskolába. A hosszúnak tűnő nyolc év lassan véget ért. Mégis most, amikor búcsúzunk öröm helyett fájdalmat érzünk. Egy olyan pillanathoz érkeztünk, amit vártunk is, meg nem is, ami befolyásolja, hogyan alakul további életünk. Most lassan új kihívások elé nézünk.

Készülünk az érettségire, pályát választunk. Ez azzal jár, hogy itt hagyjuk iskolánkat, elválunk tanárainktól, osztálytársainktól, barátainktól. Nyolc évvel ezelőtt nem gondoltuk mennyi sok szép, és fájdalmas emlék fűz iskolánkhoz bennünket, mert igaz, ami igaz, voltak nehéz napjaink is a szépek mellett. Sokat kellett dolgoznunk, hiszen tanáraink mindig a legtöbbet próbálták kihozni belőlünk.

Most bebizonyíthatjuk, hogy tudunk és akarunk boldogulni az életben. Kedves tanáraink! Köszönjük a bizalmat, szeretetet, ami a nyolc év alatt felénk áradt. A tudást, amit kaptunk használni, gyarapítani fogjuk az életben. Köszönettel tartozunk az iskola minden dolgozójának, akik mindig mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat az iskolában.

Hálásak vagyunk szüleinknek is, akik mellettünk álltak és biztattak bennünket. Köszönet a szeretetért, a támogatásért, amit mindennap megkaptunk. Ígérjük, hogy megálljuk majd helyünket, és visszaadjuk a sok törődést.

Kedves hetedikesek! Itt az idő hogy elbúcsúzzunk, és átadjuk a stafétabotot nektek. Mutassatok jó példát a fiatalabbaknak, és ne várjátok a nyolcadik végét, mert hamarabb itt lesz, mint gondolnátok.

Kísérjenek minket Ady Endre szavai: ,, A szárny megnőtt, de üresen áll a fészek, csak álom volt a szép diákvilág.

S mint fecske alkonyati szélben, most szárnyakat bont egy csoport diák. '' A 8.3 nevében: Hegedû Hegedûs Csongor

Kedves Mindannyian! „Én iskolám, köszönöm most neked, Hogy az eljött élet-csaták között Volt mindig hozzám víg üzeneted.

Tápláltad tovább bennem az erőt, Szeretni az embert és küzdeni S hűn állni meg Isten s ember előtt. ” Ady Elérkezett a búcsúzás pillanata! Ezek nem könnyű percek! Leülünk emlékezni nyolc év távlatából, és sok minden eszünkbe jut.. Ettől igazán csodálatos ez a nap!

Emlékeink közt mindig élni fog az első nap az iskolában, tanító néni kedves mosolya, segítőkészsége, az első ötös a naplóban, az órák előtti hancúrozás, a közös kirándulások, az ünnepek élményei, és sorolhatnám még tovább..

Ahogy nőttünk, úgy a gondok is velünk együtt nőttek.

Felsősök lettünk, és a tudásszerzést, nevelést tanárok váltották fel, osztályfőnökeinkkel az élén. Köszönjük nekik a kitartását, ami igencsak szükséges volt hozzánk. Okoztunk nekik sok fejtörést, de igyekeztünk megfelelni és példásan viselkedni a fiatalabb generációk számára. Reméljük tanultak tőlünk jót is..

Meg kellett vívnunk egymással, és néha önmagunkkal is.

Velünk kamaszokkal, adódtak néha problémák.. Jött az első szerelem, ábrándozás és néha nem ment a tanulás. Az eszünk nem mindig Ohm törvényén járt, hanem a hétvégi programon. Áldott jó szüleinknek is köszönjük, hogy vannak nekünk! Szeretetük és áldozatkézségük nélkül nem lennénk ma itt.

Most, amikor diákkori emlékeink forrnak össze, meghatódva állunk itt. Ma nekünk szólt utoljára az iskolacsengő. Ide többet nem jövünk vissza, csak szívünkben fog örök nyomot hagyni.

Csodálatos ez a nap: a szívünk, a lelkünk és a testünk egyesülése bennünk, ballagó diákokban. Az egyik szemünk sír, a másik nevet. Lezárult életünkben egy korszak.

Ez a nap a búcsú és a köszönet napja is! Köszönet iskolánk minden dolgozójának, tanítóinknak, tanárainknak, akik odaadó munkájuk révén eljuttattak bennünket a középiskola kapujáig. Iskolatársainktól pedig így búcsúzunk: Jó volt veletek, nehezebb lesz nélkületek!

A 8.2 nevében: Kovács Lotti

2. oldal

Kisokos

Kedves ballagó Diákok!

Búcsúzunk

Az ember életében teljesen természetesen, előre meghatározott, olykor már megszokott időben és módon érkeznek el kiemelkedő események, amelyek életének jelentős, felejthetetlen állomásai, s egyben emlékezetesek maradnak egész életében. Egy ilyen ünnepi alkalomnak a részesei vagyunk most. Csupán egy újabb izgalmas út vár rátok, és hogy ez az út merre visz, az csak rajtatok múlik.

Ne felejtsétek el soha ezt az iskolát: a csengő dallamát, a nevetéssel, izgalommal, mosollyal, és boldogsággal telt eseményeket, és azt a sok új információt, és tudást. Talán szorongás fog el benneteket, ha arra gondoltok, hogy eljött a búcsúzás ideje. Búcsúzás az iskolától, egymástól, a tanároktól, diáktársaitoktól, mindazoktól, akikkel együtt voltatok, tanultatok és dolgoztatok az itt eltöltött 8 év alatt. Ami bizony hosszú idő. Ezalatt kiismertetek mindent. Tisztában vagytok vele, melyik tanteremben melyik szék billeg; melyik táblán csikorog leginkább a kréta; hol lehet észrevétlenül puskázni; melyik teremre milyen padfirka jellemző.

Ezek a percek remek alkalmat nyújtanak, hogy visszaemlékezzünk a közös focimeccsekre, versenyekre, vetélkedőkre, ahol nemcsak a tanulás volt a fontos, hanem a vidámság, a humor, a sport, a jó tanácsokra, amit tőletek kaptunk egy-egy dogi előtt, megtanultuk tőletek hogyan kell késni az órákról, vagy, hogy az Ohó ragasztó gyúlékony.

Ti pedig iskolánkban nemcsak tudást és új ismereteket, hanem a versenyek alkalmával küzdeni tudást, kitartást is kaptatok. Ezen kívül megtanultátok mi az a barátság, emberség, közösségi érzés, tolerancia és türelem.

Ha ezeket 8 év alatt sikerült megtalálnotok, akkor rakjátok most tarisznyátokba és vigyétek magatokkal az előttetek álló hosszú-hosszú vándorútra.

Hiányozni fogtok, még ha nem is gondoljátok. Még akkor is, ha néha megpróbáltunk borsot törni az orrotok alá. Nehéz lesz jövőre a helyetekbe lépni, és ”naggyá” válni, de ígérem, mindent megteszünk annak érdekében, hogy rendre tanítsuk a fiatalabb generációkat!!

Itt vagyunk még, de nem sokáig sok minden volt ezidáig.

Nemsokára vége lesz, és a nyolcadik osztály búcsút vesz.

A nyolcadikosok a padban nyúlnak, gondolataik a mélybe hullnak.

A végső búcsút várják, hogy az ajtót majd maguk mögött bevágják. Én is köztük vagyok, és ugyanezt érzem, a sok tanulástól már alig légzem.

A szabadságot már ereimben érzem, de tudom, hogy úgyis egy középsuliban végzem.

Eltelt a nyolc év, repül, mint a madár ezt is fogom tenni nemsokára, habár, maradnék még kicsit, de menni muszáj, a tanárok és köztünk nem lesz tovább viszály.

Elbúcsúzunk s továbblépünk, Remélem ütős lesz az osztályképünk.

Messziről visszanéz a sok szép emlék, de köszönöm elég volt, most már elmék!

Bojkov Denisz 8.3

Búcsúzunk most tőletek mi hetedikesek: Új iskola, új barátok, Nem biztos hogy ez vár rátok!

Tán igen, de szíved még bizonytalan Belül kétség és félelem van.

A csomagod kinn áll a küszöbön, Míg el nem veszed, ott marad a kövön.

Szemedben könnyfátyol jelenik meg.

Ilyenkor az ember csak habog-hebeg.

Nézed régi tanáraid, Látod régi cimboráid.

Fáj az emlék, de mégis öröm Ezzel magam csak gyötröm! Új iskola, új cimborák, Ballagj hát el, te vén diák!!

A hetedikes osztályok nevében: Koliger Teodóra és Tóth Tamás

Koliger Teodora Teodora 7.2 Útravaló-tarka Érzitek, hogy az élet hív és vár.

Tudjátok, hogy sok mindent elértek már.

Mennetek kell, hisz az utatok előállt, Mikor a múltatok és a jelenetek eggyé vált.

A sok idő alatt barátságok születtekEzek pedig mindig ott lesznek veletek, Hisz a társak fontosak az életben, Segíthetnek a nehéz döntésekben.

Lépjetek előre, tudjátok meg sorsotokat.

Ne féljetek a jövőtől, és ne feledjétek a barátokat.

Recsó Éva 7.

7.4 3. oldal

Kisokos

8.2 osztálylexikon osztálylexikon Csajok száma: 10 Srácok száma: 12 Legmagasabb: Anetta, Józsi Legapróbbak: Blanki, Kiki Leghosszabb hajú: Tónia [de nyíratkozott] Legkisebb lábú: Rebi [37] Rapper: Dj Szabi Zenészek: Lotti [hegedû], Márk [tambura], Arpi [harmonika] Táncosok: Dénes és Dori néptánc, Dia és Rebi stree dance Humorzsákok: Szabi, Dénes, Selyem Komolyarc: Árpi, Csongi, Márk.

Csendeskéink: Blanki, Csabi, Adri Az osztály puskagyártói: Árpi, Ruszka [Orosz] Picassoink: Csongi, Dia Netguru: Tónia, Árpi Plázacica: Dia Mûszaki zseni: Csongi, Árpi Szakácsunk; Ruszka Sportolóink: Lotti [röplabda], Dénes[foci], Csongi[kézilabda] Horgászaink: Tommy, Ruszka, Arni, Csabi, Kiki, Mark, Selyem

4. oldal

Búcsú a tanító nénitõl Az óvoda befejezte után egy korszak zárult le bennünk.

Nehéz volt otthagyni, a megszokott helyet, megszokott pajtásokat és az óvó nénit. Nem vártuk az iskolakezdést, mert élveztük a szabadságot és. Tudtuk, hogy ha az iskolába kerülünk, akkor vége a szép életnek. Múltak a napok, és elérkezett az idő, amikor az elsősök fogadására tartottunk. Nagyon féltünk, de egy kedves hang, aki mögött Recsó Gallusz Anna tanító néni volt, minket szólított, ekkor elmúlt minden rossz érzés bennünk. Alig vártuk, hogy mehessünk az iskolába... Már az első napokban megszerettük a tanító nénit. Nagyon tetszett, hogy türelmes tudott lenni.

Neki köszönhetjük, hogy megtanultunk olvasni, írni, számolni... Ő volt az, aki bevezetett minket a számok és betűk birodalmába. Ő hallotta elsőként az olvasásunkat, és segített akármilyen gondunk is volt. Sok kirándulás, sok játék és az a sok türelem, amit kaptunk tőle.

Most jövünk rá, hogy felbecsülhetetlen mindaz, amit tett értünk. Egy igazi osztályt kovácsolt belőlünk, és itt a nyolcadik végén szeretnénk megköszönni a sok türelmet, amit tőle kaptunk.

A 8.2 osztály nevében: Hanulik Antónia

A legjobb oszinak Még mindig emlékszem arra a bizonyos első órára, amit oszink tartott nekünk. Bemutatkozott, ezáltal megtudtuk, hogy Molnár Katalinnak hívják, és matematikát tanít.

Visszagondolok, és eszembe jut az az egy mondat, amit majdnem egész órán elemeztünk: „Rend a lelke mindennek”. A mondatkával arra "kényszerített" bennünket, hogy legyünk jók, ne tegyünk semmi kárt... Hát igen, akkor még mindenki bólogatott, hogy IGEN, be fogjuk tartani. Talán mondanom sem kell, hogy a négy év alatt erre az ígéretünkre rácáfoltunk. Sokszor okoztunk neki fejtörést, hogy vajon mit is csináljon a rossz cselekedeteinkkel.... De nem vagyunk mi olyan fenegyerekek, mivel oszinkkal a négy év alatt elég sok közös, szép emlékünk lett. Az első, ami talán megismételhetetlen, az ötödik befejeztével tartott lövöldei "bulink". Jó volt a a hangulat is, és vidám volt mindenki.

Sajnos egy jó napnak mindig gyorsan vége szakad, így ez is szempillantás alatt elmúlt. Ugyanilyen gyorsasággal múlt el ez a négy év is. Oszinkat már teljesen kiismertük. Egy vidám, kedves, barátságos tanárnő, akinél még a gyengébb tanulók is megértik a tananyagot. Tudjuk, hogy a négy év alatt elég sok

Kisokos gondot okoztunk, de a bűneinket kamaszságunk miatt, talán eltudja felejteni. Köszönjük a rengeteg törődést, bíztatást, hogy mindig kiállt mellettünk, és ezt a csodálatos négy évet.

Köszönünk mindent, soha nem fogjuk elfelejteni mindazt, amit tanított nekünk.

A 8.2 osztály nevében: Juhász Annabella

Szeretett tanítványaim, kedves ballagó diákok!

A búcsú mindig fáj. Még akkor is, ha a folytatás kellemes, új reményeket keltő. Valami mégis megszűnik.

Számotokra vége van az alapfokú oktatásnak, befejeztétek általános iskolai tanulmányaitokat.

Egy éve még Ti köszöntetek el az akkori nyolcadikosoktól, és el sem hittétek, hogy eljön az a perc, amikor nektek kell búcsút mondani. Nyolc évvel ezelőtt, mint kis óvodásokból lett iskolások, nagy izgalommal léptétek át az iskola kapuját. De tanítótok féltő szeretettel fogta kezeteket, s segítségével elsajátítottátok a betűvetés tudományát, az olvasás titkát, és bevezetett a számok rejtelmeibe is.

Azután nemsokára felsősök lettetek. Új tanárokkal, tantárgyakkal, új környezettel ismerkedtetek meg. Aztán jöttek a szürke hétköznapok, amikor már nem éreztétek olyan érdekesnek a tantárgyakat, mert tanulni kellett, kellett volna. Azt kívántátok, hogy legyen már vége. Voltak ünnepnapok is, játékos vetélkedők, teremdíszítés, meghitt karácsonyi ünneplés, közös születésnapok, kirándulások.

Mind kedves emlék. Időközben tudásotok gyarapodott, ti pedig növekedtetek, mások lettek a gondjaitok, mások a céljaitok.

Most itt vagytok, ballagó nyolcadikosokként az együtt eltöltött hosszú évek emlékei kavarognak bennetek.

Hamarosan el kell búcsúznunk egymástól. Szomorúan gondolok arra, hogy többé már nem követtek el együtt diákcsínyeket, nem meséltek mulatságos történeteket, hiszen abban sosem volt hiány, mindig szerettetek hangoskodni, és vidámak lenni. Szeptemberben már nem itt kezditek az évet, nem várnak ismerős arcok. Az elmúlt évek emlékké válnak.

Emlékké, amely lassan elhalványul, megkopik, de nem tűnik el nyom nélkül.

Eljött a pillanat, amikor itt hagytok minket, kiléptek a nagybetűs életbe, ahogy azt mondani szokás. Kicsit féltő szemmel nézek most rátok. Mától egyre inkább magatokra kell támaszkodnotok, új akadályokat kell átlépnetek, és lesz nehezebb gondotok is, mint egy dolgozat megírása, legalább kettesre. Mostantól nem vesz körül benneteket tanáraitok féltő tekintete. Ez az élet rendje. Mindig máshová kerülünk, és mikor már megszoknánk és megszeretnénk új helyünket, újból mennünk kell.

Bízom benne, hogy az élet számotokra csupa szépet, jót és izgalmat tartogat. Ezeket természetesen csak az kaphatja meg, aki tesz is érte. Búcsúzóul Ady Endre szavait idézem, ami elvárásomat tükrözi felétek: „Nem kívánom senkitől, hogy csodás dolgot tegyen, de joggal elvárom mindenkitől, hogy mindig EMBER legyen! ” Legyetek becsületes, boldog emberek, szeressétek egymást!

Osztályfőnökötök, Molnár Katalin

5. oldal

Kisokos nagyon örül. A középiskolát Magyarkanizsán akarja folytatni, virágkötész szeretne lenni. Sok sikert kívánok neki.

Deák Dorottya

Boldizsár Blanka (Blanki) Termete alacsony, haja színe barna, szeme pedig kék Blanka első ránézésre visszahúzódó, hallgatag, de ha több időt töltünk vele, akkor egy nagyon aranyos, barátságos és szeretni való lány. Kedvenc színe a lila, kedvenc órájaa műszaki, mivel szeret tervezni, és rajzolás közben kikapcsolódik. Szabadidejében szeret a természetben barangolni, barátaival szórakozni, tévézni és pihenni.

Szeretiaz állatokat, kedvence a nyuszi. Becsére megy tovább fodrásznak, mivel szereti a szépségápolást, manikűrt, pedikűrt. Sok sikert a továbbtanulásban, hiányozni fogsz.

Mucsi Anasztázia Deák Dorottya (Dory) Dorottyát első osztályos koromban ismertem meg. Nagyon kedves, jólelkű, mindig jókedvű, de néha tud nagyon dühös is lenni. Hatodikos koromban ismertem meg közelebbről, amikor is minden órán vele ültem. Ellenőrzőkor segített nekem, ha valamit nem tudtam, ezt viszonozni tudtam németórán. Középtermetű, barna szeme és szép fésült, barna haja van. Kedvenc tantárgyai: a biológia, matek és a földrajz.

Legjobb barátnője, Tázi. Tanulmányait a zentai egészségügyi iskolában szeretné folytatni. Kívánok neki sok szerencsét az életben!

Szabó Batancs Márk Erdélyi József Józsi egy segítőkész osztálytárs, bár a tanulás nem az erőssége. Ő az osztály leghangosabb tanulója. Adára szeretne a iratkozni a műszaki iskolába. A négy év alatt volt időm megismerni, és jó barátok is voltunk. Remélem a pályaválasztás után is megmarad a barátságunk.

Lukács Dénes Fábián Diana (Dia) Dianával az első osztályban találkoztam először. Ő egy kedves és egy barátságos csaj, mivel nyolc év alatt bőven volt időnk, hogy megismerjük egymást. Szabadidejében szívesen lóg barátnőivel, minden jó buliban benne van. Dia tagja a Dr. Kiss Imre Művelődési Körnek, ezért gyakran utazik külföldre.

Tanulmányait a zentai egészségügyi szakközépiskolában szeretné folytatni. Sok sikert kívánok hozzá!

Kovács Árpád Hanulik Antónia (Tónia) Antóniát elsős korom óta ismerem, egy kedves, okos és vicces lány. Sokszor részt vesz különböző aktivitás feladatokban.

Szeret zenét hallgatni, internetezni és a barátaival lógni.

Sok barátnője és barátja van. Topolyára állategészségügyire szeretne menni. Valóra szeretné váltani az álmait, és ebben kívánok neki sok szerencsét!

Iván Anetta Iván Anetta Ancsi a legmagasabb az osztályban. Fekete hajú, zöldes barna szeme van. Kedvenc tantárgya a műszaki és a torna. Nagyon szeret focizni, de remekül tud röplabdázni is. Torna versenyeken mindig ér el helyezést, aminek természetesen 6. oldal

Juhász Annabella Bella egy okos, szép, kedves és odaadó lány. Barna és göndör a haja. Szereti festeni a körmét. Ő mindig kitűnő vagy színkitűnő tanuló volt a nyolc év alatt. Mi fiúk őt Bélának szoktuk becézni. Sokat segíteni mindenkinek, ha valamit nem értünk. Nagyon szeret röplabdázni. Általában csendes az órákon, de ha elkezdi a nevetést, nem tudják abba hagyni. Ha Bella nem lenne, ki kellene találni.

Sok sikert és szerencsét kívánok neki.

Kiss Csaba Kiss Csaba (Csabi) Csabát első osztályban ismertem meg, amikor még nagyon "kicsik" voltunk. Nem tudtunk egymásról semmit, de mára már jól megvagyunk egymás társaságában. Alsóban igen visszafogott, hallgatag gyerkőc volt, szinte a hangját sem lehetett hallani. Felső osztályban jobban megnyílt előttünk, én is többet megtudtam róla. Termete alacsony, habár nagyot nőtt hetedik óta. Szeme kék, haja világosbarna. Órákon csendben van, még akkor is, ha felel. Néha jó viccei vannak felelés közben, ami még a tanárokat is megmosolyogtatja. Kedvenc tantárgyai a torna és a műszaki, mert szeret rajzolni. Kedvenc időtöltése a számítógépezés.

Szívesen jár pecázni és beszámolni a hal mennyiségéről, amit nagy lelkesedéssel mesél. Tanulmányait az adai műszaki iskolában szeretné folytatni, CNC szakon. Ezúton kívánok neki sok sikert a továbbtanulásban és az életben.

Kovács Lotti Kiss Szabolcs Szabolcs az egyik legrendesebb fiú az osztályban. Segítőkész, jó barát. Tanulni nem nagyon szeret, de igyekszik kijavítani a jegyeit. Szeret viccelődni, egy igazi humorzsák. Mindenre megtalálja a megfelelő választ, ami a tanároknak nem mindig tetszik. Ezért mindig az övé az utolsó szó. Kedvenc tantárgya a rajz és a műszaki. Szeret biciklizni és motorozni. További tanulmányait Adán a MSC-ben szeretné folytatni.

Miklós Csongor Kovács Árpád Árpit már első osztály óta ismerem. Komoly fiú, aki tudja, hogy mit akar. Hobbija a számítógép javítás, és Adán szeretne tovább tanulni. Becsére járt zeneiskolába, harmonikán játszott, és ezáltal versenyekre is járt, ahol helyezéseket is ért el, de mind ez mellett az iskolában is jól tejesített. Sok sikert kívánok neki a továbbiakban.

Kapornai Arnold Kovács Lotti Lottit először az iskola udvarában pillantottam meg. Gyorsan összebarátkoztunk. Nagyon barátságos, nevetgélős és okos lánynak tartom. Rengeteg vicces, érdekes és furcsa emlékünk van, amit remélem egyikünk sem fog elfelejteni évek múltán sem. Lotti az osztály éltanulóihoz tartozik. Haja barna, szeme zöldeskék. Kedvenc tantárgyai a biológia, az angol és a magyar. Ezekből a tantárgyakból mindig kitűnően bizonyított. Örülök, hogy nyolc éven át osztálytársak lehettünk.

Tanulmányait a becsei Gimnáziumban szeretné folytatni. Sok sikert és további kitűnő eredményeket kivánok neki a továbbiakban.

Fábián Diana

Kisokos Lukács Dénes Dénes egy középmagas sportos, mindig vidám fiú, és nagyon jó barátom. Már kiskorunk óta ismerjük egymást. Ez a nyolc évalatt kevés konfliktusunk volt. Régóta jár táncra, amit mára már szinte profi módon űz. De a tánc mellet van még egy hobbija, mégpedig a motorozás. Remélem, az iskola után is barátok maradunk.

Nagy Krisztián Miklós Csongor (Csocsó, Csongi) Csongival ovi óta ismerjük egymást, úgyhogy ő már nem tartozott az ismeretlen arcok közé első osztályban. Ő a kicsit visszahúzódóbb kategóriába tartozik, bár olykor-olykor belébújik a kisördög. Szereti a műszakit, mert megcsillantathatja tehetségét. Csongi sokat segít az otthoni munkában szüleinek, mégis jut ideje a tanulásra. Szeret sportolni, különösen kézilabdázni. Szabadidejében zenét hallgat és számítógépezik. Azt, hogy hol szeretne tovább tanulni, még nem döntötte el, de kívánom, hogy amelyik iskolát kiválasztja, ott is ilyen sikerei legyenek, mint az általános iskolában!

Pataki Rebeka Mucsi Anasztázia (Tázi, Tázika) Tázi a legjobb barátnőm, s szinte mindent együtt csinálunk, itt gondolok a házi feladatokra, az iskolai munkákra.... Ha nagy hahotázást hallatok, akkor tudjátok, hogy ő a Tázi...

Egyébként okos, ügyes és szorgalmas tanuló, semmit sem hagy az utolsó pillanatra. Kedvenc színe a lila. Legkedvesebb tantárgya a torna...., is lehetett volna, de ő a biológiát, a kémiát és a matematikát választotta. Eddig minden évben 5, 00 volt, verseny eredménye is van, mégpedig fizikából 3. helyezett lett, most már csak májusban kell, hogy minden tanár ötösre zárja le a tantárgyát és Vuk-diplomás lesz.

Nagyon sok terve van, s az egyik a sok közül, hogy bekerüljön azok a tanulók közé, akik bejutnak Zentára a gyógyszerészeti szakra, s majd sok év tanulás után gyógyszerésztechnikus akar lenni. Ezekhez és a többi tervéhez is sok szerencsét kívánok neki!

Deák Dorottya Nagy Krisztián (Kiki) Alacsony termetű, kék szemű szőkés-barnás hajú, kedves fiú.

Kedvenc étele a pizza, az italok közül a kólát és az energia italt kedveli a legjobban. Krisztián hobbija a focizás, kompizás és horgészás. Tanulni nem nagyon szeret, de bulizni annál inkább. Nyolcadik után Adán szeretne tanulni esztergályos és marós szakon. Remélem, bejut ebbe az iskolába, én ehhez kívánok neki sok szerencsét.

Boldizsár Blanka Orosz Attila Attilával elsőben találkoztunk először. Nem volt szoros a kapcsolatunk, barátságunk az utolsó évben fordult igazivá.

A nyolc év alatt ő volt az egyik „puskagyártója” az osztálynak.

Hobbija a horgászás és a számítógépezés. Becsén szeretné folytatni tanulmányait! Szakács szeretne lenni. Kívánok neki sok sikert a továbbiakban, és remélem, barátságunk örökre megmarad!

Hanulik Antónia

Párduc Tamás (Tommy) Tamást ötödik osztályba ismertem meg. Ő egy rendes gyerek, imád horgászni, focizni és bringázni. Szereti a fiús dolgokat.

Kedvenc itala és étele: coca-cola, pizza, hamburger, szendvics, krumpli, paradicsomleves és a gombóc. Nagyon jó barát, mert ha bajban van valaki, akkor rá mindig számíthat.

Remélem, a nyolcadik osztály befejezése után is jó barátok maradunk.

Erdélyi József Pataki Rebeka (Rebi) Rebivel elsőben ismerkedtem meg. Kedves, aranyos és barátságos, Barna hajú és barna szemű. Középmagas. Én mindig felnéztem Rebire, mert mindenkinek segít, akinek lehet, és neki mindenki elmondhatja a gondjait, és bizalommal fordulhat felé. Nagyon jó tanuló, és sok szép eredményt ért el a nyolc év alatt. Magyarból községi versenyen a második helyezetett, a körzetin pedig negyedik helyezést ért el. Kívánom neki, hogy az elkövetkezőkben is ilyen jó tanuló maradjon.

Tarján Adrianna Selymesi Attila (Selyem) Atit már nyolc éve ismerem. Ez a hosszú idő alatt jó barátok lettünk. A barátságunk elsőben kezdődött, igaz akkor még csak ismerkedtünk, de úgy érzem ez a pár év jó barátságot alakított ki köztünk. Ő nem a nyugodt fiúk közé tartozik. Ha valamilyen csínytevés készülődik, ő biztos nem fog kimaradni belőle. Mellette nem lehet unatkozni. A széket néha melegíthetné tovább is, ellenben a matematika a kedvenc tantárgya. Tanulmányait Adán szeretné folytatni a műszaki iskolában. Igaz, hogy nemsokára már nem leszünk osztálytársak, hiányozni is fog a társasága, de azért remélem jó barátok maradunk.

Orosz Attila Szabó B. Márk Márkot már nyolc éve ismerem, de a barátságunk csak fölsőben kezdett el jobban kialakulni. Mára már jó barátok lettünk. Ő egy nyugodt fiú és nagyon jó tanuló. Szorgalmas, komoly srác, tiszteli a lányokat. Egészségügyire szeretne tovább menni. Sok sikert és szerencsét kívánok neki a továbbiakban.

Selymesi Attila Tarján Adrianna (Adri) Adrival az első osztályban találkoztam először. Alsóban még elég félénk és visszafogott lánynak ismertem meg. Felsőben azonban kezdett jobban "megnyílni", kezdtük jobban megismerni. Jó barátnőre leltem, aki készséggel segít mindenben, amiben tud. Legjobban talán a hasát szereti, de előszeretettel lóg barátnőivel is. Tanulmányait Becsén szeretné folytatni, cukrász akar lenni. Kívánom, hogy sikerüljön minden az életben neki, amit célnak tűzött ki maga elé, legyen sikeres a munkájában és legyen boldog az életben.

Osztálytalálkozónkon remélem találkozni fogunk!

Juhász Annabella

7. oldal

Kisokos

8.3 Lexi Elnök- Dávid Titkár-Denisz Pénztáros-Árpi Oszi-Bolyos Marika Mókamester Szabi Pletykagépek Edina, Martina Csendeskék Bella, Adri, Dani, Elvira Az osztály legjobbjai Dávid Csongi Aki mindig késik Csaba Kommentátorok Laci, Domonik, Gabi Kedvenc beszólások perszehogy, így van, csend csak Az osztály kedvenc helye stadi Énekesek Valentina, Edina Táncosok Viktor Elvira, Dávid Szabi

8. oldal

Búcsú a tanító nénitõl Az alsóban Varga Edit tanítónő tanított bennünket. Ő mindig odaadó és figyelmes volt velünk. Ő volt az, aki megtanított bennünket olvasni, írni, számolni, és ő volt az, akire mindig számíthattunk. Rengeteget küzdött, fáradozott értünk. Neki köszönhető, hogy negyedik osztály végére egy összetartó osztállyá kovácsolódtunk össze. Mindig megértette a problémáinkat, és segített megoldani őket. Mondhatjuk, hogy szinte ő volt a második anyukánk. Most szeretnénk mindent megköszönni, mindent, amit értünk tett.

A 8.3 8.3 osztály nevében: nevében Mucsi Valentina

Kisokos azon számát, amely ez alkalommal szinte csak rólatok szól, hiszen ti vagytok a ballagó diákjaink, az a generáció, aki most int búcsút az általános iskolának, a gyerekkornak. Ősztől majd arra is rá fogtok jönni, hogy a gondtalanságnak is most intettetek búcsút.

Gondoljatok csak bele: az általános iskolában eltöltött nyolc év nagyon is hosszú idő volt, olyan, mint a maratoni táv a futóversenyeken.

Volt benne nyolcszor kétszáz koránkelés, számtalan ellenőrző, dolgozat, felelés.

Volt sok örömteli pillanat is, de voltak könnyek is...

Voltak barátaitok, akik megkönnyítették számotokra a diákéveket, de voltak olyan társaitok is, akik megnehezítették az ittlétet.

Voltak tanáraitok, akikhez szívesen mentetek órára, s voltak olyanok is, akikhez kevésbé.

Voltak olyan tanáraitok, akik szerintetek megértettek benneteket, s voltak olyanok is, akik a ti elgondolásotok szerint nem éppen értették meg az általatok elkövetett diákcsínyeket, a nemtanulást, a szabad véleménynyilvánításaitokat.

A nyolc év alatt mindenféle tapasztalatot gyűjtöttetek, jót is, rosszat is.

Pár év múlva azt fogjátok mondani, hogy ez a nyolc év csak egy röpke pillanat volt. Helyükre kerülnek a dolgok. S a múló évek fényében megszépülnek az emlékek.

Higgyétek el: ez így van rendjén.

Oszinak szeretettel…

Az osztályfőnökkel ötödikben ismerkedtünk meg.

Nagyon izgatottak voltunk, hogy melyik tanárnőt kapjuk osztályfőnöknek, Bolyos Marika lett az.

Nem tudtuk milyen osztályfőnök lesz, de ahogy telt, múlt az idő megismertük. Az első két évben nem nagyon volt velünk probléma, mégis idővel, ahogy kamaszodtunk, egyre több panasz volt ránk, de az osztályfőnök mindig kiállt mellettünk... Ekkor láttuk meg, hogy nagyon odaadó osztályfőnököt kaptunk! Néha kicsit szigorú, de ugyanakkor kedves is volt, és sokat törődött velünk. Ötödikben még mi voltunk tanulásban és viselkedésben is a legjobbak, de ez megváltozott ahogy múltak az évek... Az osztályfőnökünk folyton azt hajtogatta, hogy tanuljatok, mert nem értek így el semmit, ne legyetek ennyire rosszak... Sajnos nem fogadtuk meg a tanácsait... Most vettük csak észre, hogy mindig jót akart nekünk...

Szeretnénk elnézést kérni, hogy mindig bajba kevertük és mindig neki kellett kiállni értünk és, hogy ennyire rosszak voltunk.

Remélem középiskolába is ilyen jó osztályfőnököm lesz mint most.

A 8.3 8.3 osztály nevében Bukor Gábor

Kedves 8.3-sok!

Arra kérlek benneteket, hogy míg ezeket a sorokat olvassátok, legyetek csendben, s engedjétek meg a szavaknak, hogy eljussanak a tudatotokig, esetleg megfogják egy pillanatra gondolataitokat, s most az egyszer az sem baj, ha szívetekig hatolnak...

Eljött tehát ez a pillanat is: kezetekben tartjátok a Kisokos

Én négy évig kísértelek benneteket ezen az úton. Előtte négy évig a tanító néni fogta a kezeteket.

Megfigyeltem, megfigyeltük, hogyan lettek a kis elsősökből felsősök, a félénk ötödikesekből igen csak hangos, kamasz nyolcadikosok. Ha visszaemlékeztek erre, minden bizonnyal ti is azt mondjátok majd, hogy ez nem volt könnyű út.

Azt is megfigyelhettem, hogyan virulnak ki a lányok, hogyan lesz a kis csitriből szép, vonzó nagylány.

A fiúkra meg már szinte rá sem lehet ismerni: ritka kivételtől eltekintve már mindenkinek férfias hangja lett mára, egyeseknél serken a bajúsz és a szakáll is. Ez a fejlődés megszépítette ezt az amúgy igencsak göröngyös utat.

Bízom benne, s nagyon remélem, hogy tudásban is rengeteget gyarapodtatok. Hiszen ez elengedhetetlenül fontos a további életetek alakítása szempontjából.

Higgyétek el: megértetek arra, hogy tovább lépjetek az életben.

S ha megengeditek, mint osztályfőnök most feladom számotokra az utolsó házi feladatot itt az általános iskolában: Határidő: állandóan, mindig, egész életetek során: Tanuljatok meg szeretni. Lássátok meg embertársaitokban a jót, s becsüljétek meg azt. Viselkedjetek mindenkivel szemben úgy, mint ahogy elvárjátok másoktól, hogy, azok veletek szemben viselkedjenek.

Higgyétek el: ha így tesztek, akkor lesz jó.

Oszitok Oszitok

9. oldal

Kisokos

Balassa Martina (Martina) Martinát óvodától kezdve ismerem, mindig is egy mosolygós, kedves lány volt. Otthon van a divatban, jól öltözködik, sminkel, körmöt fest. Állandó mosoly ül az arcán, ezt annak köszönheti, hogy nagyon szereti a humort és a vicceket. Önzetlen barát. Remélem minden sikerül neki az életben, sok sikert kívánok neki.

Kiss Szabolcs Gecső Edina (Dina, Edina) Első osztályos korom óta ismerem. Alsóban nem nagyon jöttünk ki egymással, de most már elég jól összebarátkoztunk.

A legjobb barátaim közé tartozik. Edina közepes termetű, szőkésbarna hajú, zöld szemű lány. Négyes-ötös tanuló.

Mindig vidám, bár néha hisztizni is szokott, olyankor jobb elkerülni.

Galambos István Bene Annabella (Bella) Bella egy visszahúzódó lány. Ahogyan én észrevettem, szeret egyedül lenni. Szereti a magányt és a csendet. Nagyon szépen rajzol és kézimunkázik, ő a művész az osztályban. Kedvenc sportja a röplabda. Legjobb barátnői Goór Adrianna és Boldizsár Blanka.

Farkas Viktor Vermes Valentina (Tina) Amikor először olvastam a nevét a kis papíron, megkönnyebbültem. A legjobb barátnőim közé tartozik, így jól ismerem. Alsóban nem voltunk annyira jóban, sőt, csak hatodikban kezdtünk el barátkozni. Nagyon megkedveltem.

Leginkább azt szeretem benne, hogy könnyen barátkozik. Ha valakit megszeret, az mellett mindig kiáll. Remélem teljesülnek álmai, és a barátságunk megmarad.

Gecső Edina Mester Dominik (Domi) Dominikot ötödik osztályban ismertem meg. Barna a szeme és a haja. Közepes termetű, kedves srác, jó barát. Ő egy vicces, vidám fiú. Kedvenc tantárgya a földrajz. Utálja a fizikát. Szabadidőben kézilabdázik, zenét hallgat. Imád főzni, szakács szeretne lenni. Nagyon örülök, hogy megismertem.

Urbán Elvira Goór Adrianna (Adri) Ez alatt, a tíz év alatt elég jól kiismertem, megismertem Adrit.

Oviban nagyon jó volt a kapcsolatunk, de ez az első négy évben az iskolában hirtelen, és gyorsan megváltozott.

Eltávolodtunk egymástól, rengeteg nézeteltérésünk volt.

Majd hatodik elején megint kezdett kialakulni valami… Újra megtaláltuk a közös hangot. Legjobban az tetszett benne, hogy nagyon megértő volt. Sajnos még abban az évben nagyon összevesztünk, és mondhatni azóta nem is nagyon beszélünk. Ami nagyon bánt, és nagyon sajnálom, hogy sajnos mind a ketten túl büszkék vagyunk ahhoz, hogy bocsánatot kérjünk a másiktól.

Balassa Martina 10. oldal

Pergel Sára (Sára) Sárit már óvodás korom óta ismerem. Ő egy nagyon barátságos, okos, vidám lány. Sokat szokott beszélni. Kedvenc tantárgya a matek és kémia. Szeret szavalni és nagyon jól is teljesít, általában az első vagy a második hely az övé.

Tanulmányait egy magyarországi gimnáziumban szeretné folytatni, amihez sok szerencsét kívánok.

Vermes Valentina Csepella Árpád (Árpi) Árpit ötödik osztályban ismertem meg. Az idő folyamán az egyik legjobb barátommá vált. Ő egy magas, erős fiú. Mindig segít ha kell, és ott van velünk a bajban is. Jó a humora és egy-két csínytevésben ő is benne van. Nem nagyon szeret tanulni, inkább karatézik, és szívesen focizik. Szerintem ő a legjobb kapus a mi korosztályunkban.

Bojkov Denisz Kiss Szabolcs (Tupac) Szabolcsban egy jó barátot ismertem meg. Segítőkész, mert ha nem értem valamelyik tantárgyat ő segít. Vicces is, mert felvidít, ha rossz kedvem van. Sokat szórakozunk együtt.

Kedvenc hobbija a focizás és számítógépezés. De nem csak szeret focizni, hanem tud is.

Mester Gábor Bukor Gábor (Gyura) Elsőben ismerkedtünk meg. Sokat hülyéskedünk az iskolában és az iskolán kívül is. Mindig élénk a fantáziája és sokat is használja. Kedvenc tantárgya a műszaki. Kedvenc időtöltése a számítógépek felfedezése és azok javításának/kezelésének elsajátítása.

Sikerekben gazdag éveket kívánok neki és remélem, hogy valóra tudja váltani az álmait!

Bovánovics László Farkas Viktor (Viktor) Viktorral akkor ismerkedtünk meg, amikor első osztályban mellé ültettek. Már akkor barátság szövődött köztünk. Ő magas, jól megtermett fiúvá serdült, haja barna, amit most éppen növeszt, így elég bozontos a sérója. Termetéhez párosul a kissé lomha járás, és a megfontolt mozgás.

Fürgének nem nevezhető. Kedvelem a humoros beszédét, ha megszólal biztos nevetés lesz belőle. Bármikor számíthatok a segítségére, és szerintem ez a barátság alapja. Buli szervezésében elsőrendű, nála mindig jó házibulik vannak.

Remélem, még sokáig barátkozunk és bulizunk együtt.

Szekeres Dániel Szekeres Dániel (Dani) Dani egy barna hajú, közepes termetű, barátságos fiú. Órákon kevésbé aktív, amúgy is nagyon csendes. Szeret számítógépezni, focizni, szórakozni. Jó osztálytárs. Azt még nem döntötte el, hogy hová megy iskolába, de remélem, hogy jó szakmát választ. Sok sikert kívánok neki.

Mucsi Valentina Bovánovics László (Bovi, Laci) Laci egy kedves, vicces gyerek... A tanulás nem tartozik a napi teendői közé. Kedvenc időtöltése a motorozás, persze csak az unokatestvérével! Nem veti meg a jó falatokat. Adán szeretne továbbtanulni... Sok sikert szeretnék kívánni ehhez és a jövőhöz...

Mester Dominik

Kisokos Babenyac Szabolcs (Babenyac) Van egy osztálytársunk, akit Babenyac Szabolcsnak hívnak.

Barna a haja, két ragyogó zöld szeme van, magassága átlagos.

Van még két lába és két karja is. És persze feje, amit ritkán szokott használni. Nem épp egy észkombájn, de nem is lehet mindenki az. Az évek során sok gondja volt a tanulással, de azért jószívű, segítőkész, bármikor számíthattunk rá a nyolc év során. Persze, azért rosszalkodni ő is szeret. Remélem sikerül neki bejutni abba a középiskolába, ahova szeretne.

Radóc Dávid Kiss Szilveszter (Yoda) Szilvit már nyolc éve ismerem. Alacsony termetű, szőkésbarna hajú, szemüveges gyerek. Szilvit én egy kedves gyereknek ismertem meg, akivel jól el lehet beszélgetni. Sok barátja van és az osztályból is mindenkivel jóban van.

Mindenki kedveli, mert ha van valami problémája valakinek, akkor ő szívesen meghallgatja. Hozzá mindig fordulhatok, ha a bajban szükség van egy jó barátra.

Bene Annabella Mester Gábor (Gabi) Elsőben nem nagyon barátkoztunk egymással, de ahogy ötödikes lettem valahogy összebarátkoztunk.

Kis termetű, örökmozgó gyerek. Sok időt szokott a barátaival tölteni. Sokat szokott viccelődni, így ha valaki bánatos gyorsan fel tudja vidítani. Sok sikert szeretnék neki kívánni, és, hogy bejusson abba az iskolába ahová szeretne.

Goór Adrianna Galambos István (Pityu) Pityut nagyon segítőkésznek, jószívűnek és kedvesnek ismertem meg. Nagyon jó biológiából, műszakiból és tornából. Pityu nagyon okos, ha szorgalmasabb lenne, nagyon jó eredményt érne el. Benne egy jó barátra leltem, mert például mikor egyszer szomorú voltam, mindent elkövetett, hogy megvigasztaljon. Kedvenc sportja a röplabda és a foci.

Pergel Sára Urbán Elvira (Elvira) Elvira kedves és segítőkész, barna szemű és hosszú szőkés barna hajú. Szeret táncolni, már kilenc éve csinálja. Az olvasásával mindig meg tudja nevettetni az egész osztályt és a tanárnőt is. Gyógyszerésznek szeretne továbbtanulni Szabadkán.

Fábián Csaba Hegedűs Csongor (Csongi) Csongi vékony, magas termetű, nem túl sportos alkatú fiú.

Szorgalmas tanuló. Az órákra mindig felkészül, így sohasem éri meglepetés, ha felelni kell. Tudására mindig lehet számítani, ezért ha ellenőrzőt írunk, mindig veszekszünk, hogy ki ül mellé. Ha felelünk, szívesen segít, ha bír, mindig súg. Többször részt vett már versenyeken ahol mindig jó helyezést ért el. Már köztársasági versenyre is eljutott. Általában nyugodt természetű, visszahúzódó típus, nem szeret a központban lenni, az órákon is mindig csöndben van.

Azonban néha, ha rájön, az öt perc nem lehet ráismerni, olyankor piszkálódik, és olykor odavág. Remélem a nyolcadik osztály befejezése után is jó barátságban leszünk.

Csepella Árpád

Radóc Dávid (Dávid) Nagyon jó tanuló. Sokat szokott segíteni. Ha valamit nem értünk, ő mindig elmagyarázza. Nekem főleg az angolból szokott segíteni... Kedvenc időtöltései közé tartozik a tanulás és sportolás. Jókat szoktunk nála focizni. A becsei Gimnáziumba szeretne beiratkozni. Remélem elér mindent az életben, amire vágyik. Sok sikert kívánok neki a továbbiakban!

Bovánovics László Lengyel Csongor (Csongi) Ő egy magas, duci, sötétbarna hajú és barna szemű gyerek. A tanulás nem az erősségei közé tartozik, ami meglátszik a tanulmányi eredményén. A tantárgyak helyett jobban kedveli a mezőgépeket. Kicsit akaratos személyiség, de meg lehet vele egyezni. Az órákon nem rendetlenkedik, legtöbbször odafigyel. Az általános iskola után a tanulmányait szeretné folytatni, de még nem döntötte el, hogy hol.

Hegedűs Csongor Fábián Csaba (Csaba) Csabával első osztályban találkoztam először, visszahúzódó, nehezen barátkozó egyénnek ismertem meg. Ahogy teltekmúltak az évek egyre inkább felszabadult, ma már rendszeresen benne van minden csintalanságban. Feje van a tanuláshoz, csak nem szereti használni. Épp ezért kívánom neki, hogy legyen kitartó és, hogy sose adja fel.

Babenyac Szabolcs Mucsi Valentina (Valentina) Valentina egy nagyon szép és okos lány. Nagyon barátságos és segítőkész. Mindig mosoly van az arcán, mindenkivel jóban van, ezért sok barátja van. Rendszeresen segít a gyengébb tanulóknak, órákra is mindig rendszeresen készül. A Zentai Bólyai Tehetség Gondozó Gimnáziumban szeretné tovább folytatni a tanulmányait.

Sok sikert kívánok neki a továbbiakban, egy felejthetetlen osztálytárs volt mindenki számára.

Kiss Szilveszter Bojkov Denisz (Bojka) Deniszt hatodikos koromban ismertem meg. Amikor először találkoztunk visszahúzódóbb diák volt. Ahogy múltak az évek, egyre jobban megismertük egymást. Mostanság egyre erősebb és erősebb diák lett belőle. A szeme barna, úgyszintén a haja is. Ami a tanulást illeti, nem nagyon szeret tanulni, mégis kitűnő tanuló. Ha bajban vagyok, rá mindig számíthatok, és ő is számíthat rám. Bátornak és merésznek ismertem meg a három együttöltött év folyamán. Sok szerencsét kívánok neki a további években!

Lengyel Csongor

Eddig csak álmodtunk, terveztünk még, most valóra válhat minden, ami szép.

Az élet, a munka tárt karokkal vár, S hogy szép leszlesz-e, csak rajtunk áll.

Szabó Pál 11. oldal

Kisokos

Családtagjaim, de legfőképp szüleim nagy örömére megérkeztem a Deák családba, egy szép csütörtöki napon 5 óra 10 perckor, 1997.11.08-án.

Apukám a Beáta nevet akarta nekem adni, de végül anyukám kívánsága teljesült, és így Dorottyára kereszteltek. Négy évesen tagja lettem a Kiszárda óvodának, Sívó Erika óvónő vezetésével.

Hét évesen várt rám az iskola.

Nekem az első osztály volt a legnehezebb, nagyon gyatrán ment az olvasás, a számolás, a rajzolás, egyszóval minden, pedig szüleim minden délután velem tanultak. Ezt ki tudtam küszöbölni olyannyira, hogy másodiktól kezdve a legjobbak közt volt a nevem, s ezt leginkább Recsó Gallusz Anna tanító néninek köszönhettem. Később megszerettem a számolást, rajzolást és az olvasást is, annyira hogy mesemondó versenyen második helyezett lettem. Alsós évvégeimet sikeresen lezártam 5.00-ra, s jött a neheze, a felső osztály.

Osztályfőnökömnek, Molnár Katalin tanárnőt kaptam, akit nagyon megszerettem, mert mindig mellettünk állt, mindenben segített, amiben csak tudott, s felkészített bennünket a nagy betűs életre. Kedvenc tantárgyaim: biológia (antropológia). Hatodikos korom óta nagy vágyam, hogy orvos legyek, tehát a zentai egészségügyi szakközépiskolát írom a legelső vonalra, mégpedig általános egészségügyi szakot. Ha ezt a négy évet is sikeresen befejezem, akkor Újvidékre akarok menni főnővéri szakra, különböző vizsgák letevése után pedig Budapestre a táncművészeti egyetemet akarom mindenképp befejezni. Hát lehet, hogy nagy vágyaim vannak, de én ezeket már célnak tűztem ki magam elé, és remélem, hogy egyszer célba is fogok érni.

Deák Dorottya 8.2 1997. március 20. napján a Juhász család egy kislánnyal bővült.

Anyukám elmondása szerint rettenetesen sokat sírtam, szinte állandóan. Kiskoromra ma már csak nagyon homályosan emlékszem, ám azt még mindig tudom, hogy óvodába járni jó dolog! Óvodában sok új barátot szereztem, akikkel még most is barátok vagyunk. Imádtam a sok-sok játékot, szórakozást, kacagást. Ám egyszer mindennek vége szakad, így az a pillanat is elérkezett, amikor bár fájó szívvel, de búcsút intettem az ovinak. Elsőbe indulva Recsó 12. oldal

Gallusz Anna tanítónő vett a szárnyai alá. Bevezetett a számok és betűk világába, a legfontosabb dolog pedig, amit megtanultunk tőle az az olvasás. Igaz, hogy sírással kezdődött, és az első napokban úgy gondoltam, hogy soha nem fogok tudni olvasni, aztán egyszer csak történt valami csoda, és megértettem az olvasás taktikáját, mégpedig olyannyira, hogy aztán én lettem az osztály legjobb olvasója.

Negyedik végére aztán megint eljött a búcsúzás ideje, mivel ötödikbe indultunk. Az 5.2 osztálynak Molnár Katalin lett az oszifője. Végre felsősök lettünk, örültünk, hogy végre mi is a nagyok között vagyunk, (bár szerintem csak kis csitriknek számítottunk mi még akkor). Mostanra viszont tényleg mi lettünk a legnagyobbak, amit mi teljes mértékben is kihasználtunk az év folyamán. Ez a nyolc év szempillantás alatt elmúlt, és talán még fel sem eszméltem, hogy itt életem egyik szakasza lezárult. Most viszont lázasan készülődök az érettségire, hogy méltó maradjak az eddigi sikereimhez.

Tanulmányaimat a becsei közgazdasági suliban szeretném folytatni, ügyviteli adminisztrátor szakon. Remélem, hogy céljaimat elérem, és sikeres leszek.

Juhász Annabella 8.2 1997. február 18-án gondoltam azt, hogy a zentai kórházban kibújok anyukám hasából. Ezt hangos felsírással jeleztem mindenki számára. Göndör, fekete hajjal és napokig csukva tartó szemekkel hatottam meg a családot azzal, hogy kislánynak születtem. Az életem innentől kezdve elindult.

Lassan elkezdtem gagyogni, megtettem az első lépéseim és kinőttek első fogaim. Miután már szobatiszta is lettem eljött az óvodába íratás ideje. Anyu jelenlétében jól éreztem magam a Kelemen óvoda közösségében, viszont ez egyedül már nem ment. A beilleszkedés számomra sokáig tartott, de ovi végére igazán megkedveltem a játékos életet. Hét éves koromban, iskolaérettnek lévén elkezdtem az első osztályt a Samu Mihály Általános Iskolában, ahol Recsó Gallusz Anna tanító néni vett a szárnyai alá. Ő vezetett be a számok és betűk világába. Megtanultam nála írni, olvasni, számolni.

Kellemesen töltöttem el a 4 évet, amit negyedik osztály végén szomorúan hagytam el. Eljött az ötödik osztály. Egy lépcsőfokkal feljebb kerültem. Sok változás történt életem ennek a szakaszában. Tele volt furcsaságokkal, érthetetlenül álltam a felső tagozat lépcsője előtt és vártam, hogy mi fog történni. A hangulatos, megszokott osztálytermünket felváltotta a tanteremről tanteremre való járkálás. A tanító néni szerepét átvette az osztályfőnökünk, Molnár Katalin metektanárnő. Ismerkedés a tanárokkal, az új tantárgyakkal nem volt egyszerű. Néhány tantárgyat már azonnal közel éreztem magamhoz, itt kezdtem kibontakozni, ilyen volt a magyar és biológia. Magyar nyelvből versenyekre is eljutottam, melynek nagyon örültem, és diplomát szereztem vele. Voltak tantárgyak melyeket csak később engedtem magamhoz közel, ilyen például a földrajz, ami talán befolyásolja a pályaválasztásomat is. Visszatekintve múltamra, hogy honnan indultam, mivé fejlődtem, úgy gondolom nem volt könnyű. Az általános iskolát színkitűnőre

Vuk-diplomával befejezni nem dobták az ölembe.

Megtanultam küzdeni, ha elestem felállni, a hibáimból tanulni. Szerintem ezzel alapot kaptam további életemhez, felnőtté válásomhoz. A továbbtanulásom illetően az óbecsei Gimnáziumba szeretnék íratkozni. Ehhez jó érettségit kell írnom, és álmaim beteljesítéséhez megtenném első igazi, nagy lépésemet. Remélem sikerülni fog az, amit elszeretnék érni, és egyszer leteszek én is valamit az asztalra.

Kovács Lotti 8.

8.2 1998. 02. 02-án láttam meg a napvilágot Zentán. 3 éves koromban beírattak az óvodába.

Elejében kicsit megszeppenve mentem, de később már nagyon szerettem oda járni. Ez meg is látszott, mert kis nevetős, eleven kislány voltam.

Majd teltek-múltak az évek és már nagycsoportos is lettem, itt volt az ideje átlépni egy újabb kaput, méghozzá az iskola kapuját. Tanító nénim Recsó Gallusz Anna volt.

Majd megismerkedtem az új osztállyal. Tanító nénink bevezetett minket a számok és betűk birodalmába. Ahogy növekedtünk és okosodtunk, megszerettük egymást, majd ismét búcsúznunk kellet, és a "nagyok" közé kerültünk. Kicsit félve, elveszve jöttünk első nap, de osztályfőnökünk nevelő szárnyai alá vett bennünket. Osztályfőnöknek Molnár Katalint kaptuk.

A kis nevetős lányka megnőtt, de a nevetés még mindig rajta maradt, és így még a nagyok között is tudtam nevetni, és beilleszkedni. A félelem már múlté lett és ideje lett, hogy egy kis komolyságot vigyek a dologba, mivel új tantárgyakat kaptunk, és újtanárokkal ismerkedtünk meg. Mindig próbáltam a maximumot teljesíteni, rendszeresen tanulni, jó példát venni és mutatni. Ötödik és hatodik osztályba még versenyre nem mertem jelentkezni, mert még kicsinek gondoltam magam. Úgy éreztem lesz még időm, de az idő gyorsan elszállt és már nyolcadik osztály vége felé közeledünk. hetedikben voltam biológia versenyen, de nem értem el helyezést, sokáig bánkódtam, de a tanulságom az volt, hogy többet kell tanulni. Majd nyolcadikban megpróbálkoztam a fizikával, sokat készültem rá, és meg is lett az eredménye 3. helyezett lettem. Hát nagy volt az öröm és tudtam, hogy megvan az esély a vuk-diplomára. Most eljött a búcsú ideje, egy új közösségbe, és egy új helyen fogok szerencsét próbálni, mivel Zentán gyógyszerész technikus szakra szeretnék bejutni. Minden sikerül csak akarás, és tanulás kell hozzá.

Remélem, felvesznek és teljesül az álmom, vágyam!

Mucsi Anasztázia 8.

8.2

Bár zord a harc, megéri a világ, világ, Ha az ember az marad, ami volt: Nemes, küzdõ küzdõ, szabadlelkû szabadlelkû diá diák.

Ady Endre

Kisokos 1997. augusztus 15-én egy meleg reggelen láttam meg a napvilágot a zentai kórház egyik szülőszobájában.

A többséghez képest elég korán kezdtem óvodába járni.

Kislányként nagyon szégyenlős, félénk voltam, de miután felszabadultam, alig jutottak szóhoz a körülöttem lévők. Óvodás korom óta táncolok, így volt hol levezetnem a felesleges energiát. Az ovis éveim gyönyörűek voltak, csupa játék, szórakozás. Az iskola már kicsit más volt, jött a tanulás. Szerencsére akadt egy-két ovis barát, akikkel egy osztályba kerültem, így a beilleszkedés elég könnyen ment. Recsó Gallusz Anna tanító néni vett minket a szárnyai alá. Mindig próbált minket a jó útra téríteni. Már elsős korom óta rengeteg különórára járok, ezért szabadidőm nincs túl sok. A két fajta táncnak köszönhetően sok szép helyre eljutottam már, de mivel szeretek utazni, van még néhány hely, ahová szeretnék elmenni. Ötödik osztályban az általános iskolás élet egy kicsit megváltozott. Osztályfőnökünk Molnár Katalin matek tanárnő lett, akit nagyon szeretünk. Elejében szokatlan volt az egy-két új tantárgy és a több tanár is, de mára már megszoktam. Eljött a nyolcadik osztály. Az elmúlt nyolc év gyorsan elrepült, de az emlékek megmaradnak, a közös kirándulások, év végi bulik... Már csak pár hét van a suliból. Verseny eredményem már van, remélem a színkitűnőség is összejön. Lassan elkell búcsúznunk egymástól, bízok benne, hogy azért a továbbiakban is tartjuk a kapcsolatot az általános sulis barátokkal. Várom, hogy középiskolás legyek, de ugyanakkor van bennem egy fajta félelem ettől az új életszakasztól, ami már tényleg a nagybetűs élet felé vezet.

Tanulmányaimat Zentán az Egészségügyi Középiskolában szeretném folytatni, de nem szeretnék orvos lenni. Remélem megtalálom az utat, ahol érvényesülni tudok és sikerül valóra váltani az álmaimat.

Pataki Rebeka 8.

8.2 Hegedűs Csongor vagyok. 1997. június 16-án születtem Zentán. A családban nem sokáig élvezhettem az egyke szerepét, ugyanis világra jött az öcsém, Ákos.

Ettől kezdve megtanultam a testvéri szeretet szépségeit és hátrányait.

Négy éves koromban szüleim beírattak az óvodába. Kezdetben csendes és félénk gyerek voltam, de később már nagyon sok barátot szereztem. Az itt töltött évek gyönyörűek voltak. Hét évesen elérkezett az életem egyik fontos fordulópontja, amikor elsős lettem, de sajnos a jól ismert ovis társak közül, csak néhánnyal kerültem egy osztályba. Az első négy évet könnyedén vettem, mert már ismertem a betűk és számok világát. Az alsós évek gyorsan elrepültek, és ötödik osztályos tanuló lettem. Eleinte furcsa 13. oldal

Kisokos volt a sok új tantárgy, és tanár, de hamar megszoktam az új környezetem. Itt már komolyabban kellett tanulni, ami számomra nagyobb kihívást jelentett. Néhány tantárgyat külön megkedveltem és ezekből versenyekre is mentem.

Biológiából és magyar nyelvből jól szerepeltem. Hetedik osztályban magyar nyelvből eljutottam a köztársasági versenyre, ahol második helyezést értem el. Eddig erre vagyok a legbüszkébb. Iskolán kívül jártam csoportokra. Ezek közül az angolt már elsős korom óta tanulom. Nyolc év alatt mindig színkitűnő tanuló voltam, és igyekeztem, hogy a legjobb tanulók között legyek. Jelenlegi tervem, hogy a becsei Gimnáziumban folytatom tanulmányaimat, és négy év múlva remélhetőleg tudni fogom, mi az, ami leginkább tetszik.

Remélem, helyes úton fogok haladni, és elérem a kitűzött céljaimat. Most a nyolcadik osztály végén, úgy érzem, hogy igazán megszerettem az iskolát, ami a második otthonom volt, és bizony hiányozni fog. Szeretném, ha az életem sikeresen alakulna, de ez még mind a jövő titka.

Hegedû Hegedûs Csongor 8.3 1997. november 16-án születtem, Újvidéken.

Négy évesen a szüleim beírattak az óvodába. Óvodás koromban eléggé félénk és csöndös voltam, ami az évek múlásával, lassan, de megváltozott. Sok szép emlék köt ezekhez a gondtalan évekhez.

2004 júniusában búcsúztam az óvodától, és szeptemberben, már az iskola lépcsőit koptattam. Már alsós koromban rászoktam a tanulásra, mely szokásomat a mai napig is táplál édesanyám mosolygó arca a jó jegy hallatán. Vannak kedvenc tantárgyaim, de a matematika már első osztályos koromban olyan módon megérintett, hogy általános iskolás éveim után matematikát szeretnék tanulni, és később, mint tanár előadni. Háromszor vettem részt matematika körzeti versenyen, és egyszer fizika körzeti versenyen, ahol első helyezést értem el. Még ma is szeretek tanulni, és harcolok, küzdök terveim megvalósításáért, amit már kiskoromban elterveztem.

Remélem sikerülni fog. „Minden álmodért harcolnod kell, hiszen ki tudja, lehet, hogy amelyiket elengeded, éppen az tenne teljessé! ” Mucsi Valentina 8.3 Kezdjük tehát azzal, hogy megszülettem 1997. aug. 23-án, Zentán.

Szüleimet Pergel Gábornak és Pergel Tündének hívják. Ők neveltek, tanítottak és gondoskodtak rólam. Mikor már elég nagy voltam ahhoz, hogy beszéljek és járjak, a világ hirtelen nagyon érdekes és titokzatos lett számomra. Az a rengeteg új felfedeznivaló, a rengeteg játék... én természetesen mindent fel akartam fedezni. Ezért később 14. oldal

beadtak az óvodába. Mindig szerettem ott lenni: a sok gyerek, a játékok, a nagy udvar, a kedves óvó nénik. Majd mikor négy éves lettem, csodálatos dolog történt: lett egy kistestvérem. Kata a mai napig is a legjobb testvér a világon.

De hét évesen jött a borzalom: iskolába küldtek. Először nagyon féltem ettől az intézménytől. A tanító nénim Varga Edit lett, akinek a mai napig is hálás vagyok, azért mert megtanított írni, olvasni és számolni. Kicsivel később rájöttem, hogy a Samu Mihály Általános Iskola nem is olyan rossz hely. Ezután következett a felső osztály. Itt nagyon sok új tantárggyal ismerkedtem meg. Majd négy hosszú, izgalmakkal teli év után ide jutottam, ahol most vagyok: a nyolcadik osztály végén. Hogy hogyan tovább? Szeptembertől gimnazista leszek. Azután pedig a magam útját járom.

Pergel Sára 8.3 1997. december 11-én csöppentem ebbe a világba a zentai kórházban.

Ha jól tudom, csütörtök volt, és az óra hármat mutatott.

Ahogy a szüleim mesélték, kiskoromban nagyon eleven voltam, néha még haraptam is (hogy kit, azt azért nem árulom el). Ezt a ,,tudományt’’ azért a Kelemen óvodában, ahova négy éves koromban írattak be a szüleim, nem alkalmaztam. Ott inkább azzal voltam elfoglalva, hogy a többiek előtt kimagyarázzam, hogy még az óvoda vége felé sem tudtam cipőt kötni és biciklit hajtani, csak plusz két kerék ráadással. De ne legyek már ennyire szerény, hiszen tolni azért tudtam! A cipőfűzést csak elsőben tanultam meg, de ott is inkább már a vége felé.

Emlékszem, mikor először sikerült ez a rettentően nehéz művelet, nagyon büszke voltam magamra, és borzasztóan örültem. Hat évesen kezdtem el iskolába járni. Vagyis, kezdett el anyám hordozni az iskolába. A testvérem sok szörnyűséget mesélt a suliról, ezért első nap már nagyon kíváncsi voltam rá, hogy milyen borzasztó hely is ez. Ahogy felidézem magamban ezeket az emlékeket, arra jutok, hogy már vége van, befejeztem, itt hagyom ezt a ,,szörnyű” iskolát, ahol engem oktattak, tanítottak, neveltek különböző módszerekkel, amik lehet, hogy nem mindig tetszettek nekem, de csak a javamat szolgálták, és amiért köszönetet mondok. Tudom, hogy nem voltam én mindig jó diák, bocsánatot is kérek, ha valamit rosszul csináltam, de hát, minden jó ha a vége jó. És az iskola vége csak nem lehet olyan rossz!

Radóc Dávid 8.3

Elõ Elõre fö föl, mié miénk az élet, E szé széles fö földnek kereké kerekén, Szemü Szemünkbe csillog az ígéret És bennünk virág a jó remény.

(Juhász Gyula)

Kisokos

Az én nenámat Deák Dorottyának hívják. Nyolcadikos, és tizennégy éves. Szeret tanulni, és sokat dolgozik. Jó tanuló, szeret minket és mindenkit. A nővérem doktornő akar lenni.

Deák Csenge 1.

1.2 A testvéremet Urbán Elvirának hívják.

Haja és szeme színe barna. Közepes termetű és vékony.

Hobbija a tánc. Kedvenc tantárgya a matematika és a kémia.

Vegyésznek szeretne továbbtanulni Csókán. Remélem, attól még sokat fogunk együtt lenni, mert hiányozni fog a beszélgetés és a veszekedés. Sokat szoktunk veszekedni, de én bízom benne, hogy a szíve legmélyén épp úgy szeret, mint én őt.

Sok szerencsét kívánok neki a továbbtanuláshoz!

Urbán Attila 3.

3.2 Az én testvéremet Hegedűs Csongornak hívják. Ő a 8.3 osztály tanulója. Termete magas, haja és szeme színe barna.

Szeret sportosan öltözködni, kedvence a farmer. Szabad idejében görkorcsolyázik, számítógépezik és olvas. Első osztálytól kezdve színkitűnő tanuló, és több diplomával is dicsekedhet. Felnézek rá, és büszke vagyok a bátyámra. Ha valamit nem tudok, mindig számíthatok a segítségére. Jószívű és segítőkész testvér. Sok mindent tanultam tőle. Néha veszekszünk, de ez azt hiszem természetes dolog a testvérek között. Reggelenként együtt megyünk az iskolába. Ősztől minden megváltozik, elmaradnak a közös iskolába indulások, mert tanulmányait a becsei gimnáziumban szeretné folytatni.

Sok szerencsét kívánok neki.

Hegedû Hegedûs Ákos 6.3 Az én tesóm sok változáson ment keresztül.

Egész nap a számítógépen lóg. Vagy pötyögteti a mobilját.

Sosem játszik fogócskát, bújócskát, meg semmi mást.

Helyette sms-t és e-mailt ír. Mikor készíti a házit, zenét hallgat. Az ebédet gyorsan bekapja, mert különórái vannak.

Anyuval veszekszik, apuval tárgyal, és a végén engem piszkál.

Mindig a saját feje után megy. Hamarosan gimnáziumba indul.

Nekem hiányozni fog az iskolából.

Pergel Kata 4.

4.2

Nagy Flórián 7.3

Az én testvéremet Selymesi Attilának hívják.

Barna a haja. Tizenöt éves. A szeme is barna. Idén fejezi a nyolcadikat. Ő ötödikes volt, mikor én kezdtem az elsőt.

Gyorsan elmúltak az évek, és már nyolcadikos. Még nem döntötte el, hogy milyen szakra megy. Gondolkodik, hogy a marós szakot választja.

Sok sikert kívánok neki!

Selymesi Anikó 4.

4.2 Az én testvéremet úgy hívják, hogy Szabó Batancs Márk.

Tizenöt éves. Magas termetű. Szeme színe zöld, a haja barna.

Hobbija a focizás. Néha veszekedünk, de aztán mindig kibékülünk. Most fejezi a nyolcadik osztályt. Még ő sem tudja, hogy milyen középiskolába menjen. Először úgy gondolta, hogy ápoló lesz, de aztán meggondolta magát.

Kívánom neki, hogy jó döntést hozzon!

Szabó Batancs Anett 4.2 Az én testvéremet Lengyel Csongornak hívják. Ő a péterrévei Samu Mihály Általános Iskola 8.3 osztályos tanulója. Magas termetű. A haja és a szeme barna. Mindig számíthatok rá, bármilyen segítségre van szükségem. Jószívű természete miatt, sohasem tud nemet mondani nekem. Néha mégis vitába keveredünk. Biztosan nagyon fog majd hiányozni, ha elindul a középiskolába, mert ritkábban fogunk találkozni.

Lengyel Zsanett 4.

4.2 Testvérem Vermes Valentina, de mindenki Tinának nevezi. A 8.3 osztályba jár. A szeme és a haja színe barna. Kitűnő tanuló. Kedvenc tantárgya a történelem. Eddig minden reggel együtt mentünk iskolába, néha veszekszünk, de hiányozni fog. Becsére szeretne iratkozni a közgazdasági középiskolába.

Remélem sikerülni fog neki, és én ehhez sok sikert kívánok neki!

Vermes Tamara 3.

3.3 Az én testvéremet Kovács Árpádnak hívják. A haja színe fekete, szeme színe barna. Árp harmadikig színkitűnő tanuló volt. Amikor megkérem, hogy segítsen nekem valamiből, akkor ő szivesen segít. Örülök, hogy van egy bátyám, csak annak nem, hogy hamarosan elmegy ebből az iskolából.

Kovács Emese 5.2 15. oldal

Kisokos Viktor a fiatalabbik bátyám, aki most fejezi a nyolcadik osztályt.

A számítógép a mindene, és szeret barátkozni. Az eredményei anya szerint jobbak is lehetnének, de reméljük, hogy ezt ő is tudja, és az elkövetkezőkben jobban fog igyekezni, hogy a középiskolában könnyebben boldoguljon.

A számítógép, az elektrotechnika és a zene remélem boldoggá teszik az életben.

Farkas Bálind 6.

6.3 Az én testvéremet Arnoldnak hívják. A szeme barna, a haja sötétbarna színű. Az idén fejezni az általános iskolát.

Mezőgépszerelő szeretne lenni. Hobbija sok van. Horgászni, motorozni és főképp számítógépezni szeret. Reggelente együtt megyünk iskolába. Szoktunk veszekedni is, főleg ha elveszek tőle valamit, amit szeret. Van neki sok barátja és barátnője is. Ilyen az én testvérem.

Kapornai Bertold 5.3 A testvéremet Lottinak hívják. Szőkés-barna hajú, kékes-zöld szemű és alacsony termetű. Eddig színkitűnő tanuló volt és bízik benne, hogy most is az lesz. Szeretek vele beszélgetni.

Mindenben számíthatok rá. Jószívű, kedves és segítőkész. Ha valamit nem értek, tőle bátran kérhetek segítséget, vagy tanácsot. Szabadidejében zenét hallgat, röplabdázik. A zeneiskolában is végzős, ahol 6 évig hegedülni tanult. Még nem tudja pontosan milyen foglalkozás állna közel hozzá, de tanulmányait az óbecsei gimnáziumba szeretné folytatni.

Szorítok neki, hogy sikerüljön az érettségi, és álmai teljesüljenek.

Kovács Fanni 5.

5.3 Az idén nyolcadikos a legidősebb testvérem, Dominik.

Magas, rövid barna hajú és barnás zöldes szeme van. Mióta nyolcadikos sokat változott a viselkedése és a kinézete is.

Egyre jobban hasonlít a felnőttekre. Mikor kicsik voltunk sokat játszottunk együtt, és rengeteg csínyt elkövettünk. Ma már sokkal komolyabb. Habár néha megenged magának némi csintalanságot. Szeretek vele beszélgetni, mert mindig meghallgat, és őszintén felel a kérdéseimre. Sajnos tanulás téren sokat mulasztott, de most úgy látom, hogy újra belehúz. Ha segítséget kértem tőle, mindig segített. Ha valaki bántott az ő védelmére mindig számíthattam.

Büszke vagyok rá, hogy ilyen gondoskodó és védelmező nagytesóm van. Azt hiszem az iskola nélküle már nem lesz a régi.

Mester Evelin 5.

5.2

Balassa Petra és Martina 16. oldal

A legjobb szülő a világon Édesanyámnak köszönhetem az életem, és boldog vagyok hogy ő van nekem.

Mikor megszülettem sírtam, ordítottam, majd anyu karjába adtak, s nála rögtön megnyugodtam. Hosszasan gyönyörködtünk egymásban, s ekkor már tudtam, hogy ő az, aki szeretni és vigyázni fog rám. Ez így is van. Neki semmi sem teher, mindent örömmel tesz értünk. Gondoskodik arról, hogy a házban rend legyen, mindennap friss ebéd legyen az asztalon, és hogy ruháink patyolat tiszták legyenek.

Emlékszem, kicsikoromba minden este mesét olvasott nekem. Szeretek vele menni vásárolni, főleg ruhásüzletbe, de esténkénk sétálni is szoktunk, s ilyenkor jókat beszélgetünk. Édesanyám önzetlen, segítőkész, tisztelettudó. Engem is erre nevel.

Ha majd nagy leszek, szeretném százszorosan viszonozni azt a sok jót, amit értem tesz. Azt kívánom neki, hogy mindig boldog legyen!

Munkát kereső Péter

Pintér Lilla 5.2

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Péter nevezetű legény.

Ez a Péter olyan okos volt, hogy kijelentette otthon, hogy a házuk táján mindenki színiről foltozza a hordót. Egyszer mit gondolt, mit nem, elment munkát keresni. Elment boltosnak egy üzletbe, ott olyan olcsó volt minden, hogy egy kiló cukor is majd ötszáz dinárt ért. A gazda egy nap elment valahová, hogy a lábát ki sem tette az üzletből. Péterre bízott mindent.

Jöttek a vevők. Egy asszonynak olyan kifogástalan fazekat adott el, mely tele volt likkel-lukkal, hogy még egy deci vizet sem lehetett benne forralni. Hazaért a főnök, és látja, ez a fiú nem keresett semmit. Hej, de felbőszült, hogy majd szétvetette a boldogság. Kirúgta Pétert. Ő pedig hazament és belátta, hogy még boltosnak sem való.

Itt a vége, fuss el véle.

Kisúri Nikoletta 5.3

A folyónál tavasszal Amikor lemegyek a Tiszára, csak gyönyörködni tudok a természetben.

Mindenfelé amerre a szemem ellát szép lombos fák, cserjék és sokszínű virágok. Ilyenkor tavasszal melegen süt a Nap, és hűs szellő fújdogál. A nap sugarai vakítóan tükröződnek a vízen. Hallani a természetben a madarak csicsergését, amit én szívesen hallgatok. Amikor szép az idő, a természet kicsalogatja a gyerekeket. A gyerekek és a szülők különböző programokat tudnak tervezni. Amíg a gyerekek fürdenek a vízben, addig a szülők horgásznak, vagy más elfoglaltságot találnak.

A folyónál még a fekete felhő is szépnek tűnik, ami egy kis záport hoz magával, mert miután az eső eláll, keletkezik egy szivárvány, ami sok színben pompázik. Csak az a kár, hogy hamar véget ért a gyönyörű látvány. Én szeretek kint a természetben lenni.

Virág Bálint 6.3

Hova tovább?

Még három hét és vége a tanévnek. A fejemben egy kis zűrzavar van, mert pályaválasztás előtt állok.

Nem is tudom mikor múlt el ez a nyolc év. Szinte most léptem ki az óvoda kapuján, anyu fogta a kezemet mikor első nap beléptem az iskola udvarába. Megismerkedtem Anna tanító nénivel és az osztálytársaimmal. Ötödikbe érve igazi munka várt rám, megtanulni, a nehezebb feladatoknak is megfelelni. Megismerkedtem az új osztályfőnökömmel és tanáraimmal. Igazából még nem tudom mi szeretnék lenni, egyenlőre elindulok egy úton, és aztán meglátjuk. Úgy gondoltam, hogy az egészségügyi középiskolát fogom elsőnek beírni. Nekem nagyon tetszett hetedikben a biológia anyaga.

Az emberről tanultunk, az emberi szervezetről és működéséről. Emelett sokat hallok itthon a kórházi életről, a betegek ápolásáról, a vizsgálatokról, amiket ott végeznek.

Anya és apa mindig beszámolnak a napi munkáról, nagyon nehéz munka. Sok emberrel van kapcsolatuk ezek mind betegek, akikkel nem mindegy, hogy beszélünk és viselkedünk. Jó érzés másokon segíteni, szeretettel fordulni hozzájuk.

Remélem, nem fogok csalódni a választott pályán.

Szabó Batancs Márk 8.

8.2

Emlékeim az általános iskolából Talán még nem is gondoltam bele ebbe igazán. Talán még észre sem vettük, hogy az amiről sok kisdiák álmodozik ránk talált. Íme, az évek elteltek... Fejünk felett elrepültek ezek a kellemes és kellemetlen emlékekkel teli évek. Voltak jó napjaink, amikor sikerült valami nehéznek tűnő ellenőrző, amikor sikerült fizikából megkapnunk az ötöst, amikor kémiából megértettünk egy nehéz és fontos reakciót, amikor matekból sikerült kiszámítanunk a négyzetgyököt, és még sorolhatnám a végtelenségig ezeket a jó élményeket. Ám akik iskolába járnak, tudják, hogy a suli nemcsak móka, kacagás.

Bizony voltak olyan óráink is, mikor fájó könnyeket ejtettünk egy-egy rossz jegy miatt, amikor hirtelen a rossz viselkedésünk miatt röppellenőrzőt írtunk, amikor váratlanul kinyílt a napló a nevünknél, felálltunk, de bizony a leckéből semmit sem tudtunk. Kaptunk mi a nyolc év alatt egytől ötig mindenfélét. De a lényeg, hogy mi mindennek megtaláltuk a pozitív oldalát, mindig tudtunk jókat nevetni, és a legfontosabb, hogy mindig kiálltunk egymás mellett, ez tartott bennünket össze. A nyolc év alatt lassan, de biztosan kovácsolódtunk össze egy kitartó, jókedvű, energiával teli osztállyá. Most, hogy így visszagondolok, eszembe jut egy-két vicces történet… Nálunk aztán tényleg minden megtörtént.

Az első tréfás emlékem az, amikor valaki szerint szerbül az elzavarni szó mars-ot jelent, a másik az, mikor hazafelé menet a barátnőm neki ment a kombi ajtajának. Visszagondolok és elmosolyodok, ennyi édes kis emléken. Még most is színtisztán emlékszem, hogy hatodikban, a tanáriban a mi osztályunk volt, szinte mindennap a beszélgetések témája.

Mindig tudtunk valami olyasmit csinálni, ami végül az oszi heves mondanivalójává váltotta ki. A fejmosások

Kisokos mondanivalója talán nyolcadik végére meghozta gyümölcsét, úgymond a "jómadarak" körében. Végül is nincs igaza annak az embernek, aki azt mondja, hogy az iskola rossz dolog. Igaz, néha elég sok ellenőrző, dolgozat és felelés vár ránk, de kárpótlásul ott az a sok vidám, viccel, örömökkel teli pillanatok. A barátainkat, biztosan állíthatom, hogy az általános iskola évei hozzák el nekünk. Itt tanulunk meg minden fontos dolgot, amire aztán az életben is szükségünk lesz. Alapvető dolgokat itt tanuljuk meg: számolni, írni, olvasni, a fizika törvényeit, az emberi testet, a környezetünket, a földet, amelyen élünk.... De mégsem ezek a legfontosabb dolgok, hanem, hogy itt tanulunk meg ismerkedni, barátokat szerezni, egy társadalomba beilleszkedni. Erre a nyolc évre úgy gondolom, minden emberi lénynek szüksége van, aki ép ésszel jár ezen a földön.

A gondolataimat, a mondanivalómat, az emlékeimet még addig tudnám sorolni, de összesítve ezeket az éveket, úgy gondolom, hogy a mi osztályunkban mindenki jól érezhette magát, mindenki tudott gyerekszívvel igazán kacagni, amire lehet, hogy soha többé már nem lesz képes. Én ezzel búcsúzom osztályomtól, és mindenkinek köszönöm azokat a kedves perceket, amelyekkel szebbé tették életem legszebb éveit.

Juhász Annabella 8.

8.2

Nyolc éve együtt jóban, rosszban Eljött az idő az iskola kapujánál állunk kifelé menet.

Lassacskán elválnak útjaink, elbúcsúzunk egymástól, és ki tudja mikor találkozunk egymással újra.

A múltra visszatekinteni nagyon jó. Sok mindenen keresztül mentünk, mindig együtt voltunk. Rengeteg közös emlékünk van. Az osztálykirándulások, melyek mindig nagy izgalommal töltöttek el minket, nagyon készültünk rá a buszban, ha nem ültél valakivel megsértődött felpukkadt.

Volt köztünk sok veszekedés, nézeteltérés, hisz néha mindenki mást akart, ilyenkor nehezen jutottunk közös nevezőre. Főleg alsóba még a tanító néni tartott minket össze, ő tett köztünk rendet. Neki köszönhetjük, hogy ilyen összetartó osztállyá váltunk nyolcadik végére. További nosztalgiázással eszembe jutottak a közös csínytevéseink, melyeket inkább az utóbbi időben követtünk el.

Ellenőrzőíráskor összebeszéltük, és becsaptuk a tanárokat, azzal mondattal, hogy " Tanárnő! Nem is mára beszéltük meg! " Néha bevált, ekkor jót nevettünk magunkban, és örültünk az összefogásnak. Volt egy lógásunk is nyolc év alatt.

Orvosi vizsga gyorsan befejeződött, mi azonban kicsit meghosszabbítottuk. Osztályfőnökünk jött minket keresni, nem jártunk jól.

Barátságok alakultak ki közöttünk a civakodás ellenére is.

Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Van köztünk viták, de ennek ellenére is szeretjük egymást, hisz az érdek közös.

Hamarosan búcsúzunk, de az emlékek mindenkiben mély nyomot fognak hagyni, mert felnőtt fejjel mikor visszaemlékezünk a fiatal korunkra, majd csak azt mondjuk, „De szép idők voltak, mikor még általánosba jártam..... ” Remélem, minden osztálytársam így gondolja, és néha fel tudjuk idézni ezeket a napokat, ami hamarosan múlttá válik.

Lukács Dénes 8.

8.2

17. oldal

Kisokos

Nyolc éve együtt...

Ez a nyolc év, ahogy visszagondolunk, nagyon gyorsan elmúlt.

Nem rég még elsőbe indultunk. Kézenfogva vezettek szüleink az iskolába. Mi voltunk a legkisebbek, és csak néztük a nagyokat. Az osztálytársak egy részét ismertük a többieket meg lassan megismertük, összebarátkoztunk. A tanító néni nagyon kedves volt velünk. Bevezetett bennünket a számok és a betűk rejtelmeibe. Mikor felsősök lettünk, hirtelen minden megváltozott. Új osztályfőnökünk, minden órára másik tanterembe mentünk, és minden órát másik tanár adott elő. Ehhez hozzá kellett szoknunk. Az osztálytársainkkal sokat beszélgettünk, nevetgéltünk. Úgy érzem, mára már összetartó osztály lettünk. Emlékezetesek maradnak az osztálykirándulások, az év végi osztálybulik, a májuselseje, és az újévezés is. Voltak rossz napjaink is, amikor ellenőrzőre vagy felelésre rossz jegyet kaptunk, ekkor igyekeztük egymást felvidítani.

Remélem, ha itt hagyjuk ezt az iskolát, a jó kapcsolat, a szép emlékek megmaradnak örökre.

Miklós Csongor 8.

8.2

Nyolc év emlékei Nyolc éve történt, hogy kisgyerekként értetlenül álltunk az általános iskola kapuja előtt. Nem tudtuk még akkor, mi vár ránk.

Az első nap mindenkit szülei kísértek az iskolába. Félve engedtük el a kezüket. Megszeppenve figyeltünk tanító néninkre. Ő bevezetett minket a betűk és számok birodalmába. Egy kis idő múlva már mindnyájan felszabadulva mentünk iskolába, megismerkedtünk, barátságok alakultak ki. Tanító nénink mindig a jóra ösztönzött minket, és ha rosszat csináltunk megértette velünk, miért nem jó az. Az évek múlásával egyre közelebb kerültünk egymáshoz, már az iskolán kívüli szabadidőnket is osztálytársainkkal töltöttük. A békés évek körülbelül hatodik osztályig tartottak. Hatodik osztályban kezdett egyre jobban érződni, hogy mindenkinek van véleménye, ami sokszor nem egyezik, és ezt ki is nyilvánítottuk. Hatodik óta vannak komolyabb összezörrenések. Az előző években is volt néhány hangosabb szóváltás, de ez semmi komoly nem volt.

Az évek során összecsiszolódtunk, közös érdekeket szolgáltunk... legtöbbször. Ha egyik osztálytársunk incidensbe keveredett egy másik osztályba járó diákkal (ez inkább a fiúkra jellemző), az osztálytársak mindig mellette álltak, akkor volt nagyobb gond, ha a másik fél osztálya is megvédte a saját "fajtáját". Persze volt példa olyanra is, hogy osztályon belül olyan mértékű vita zajlott, hogy az osztályt két, esetleg három részre szakította. Az ilyen fajta eseteket minél hamarabb próbáltuk elhárítani. De a rosszabb dolgokról elég is volt ennyi, hiszen a jó dolgok többségben vannak. Csak visszagondolok az év végi bulikra, osztálykirándulásokra, majálisokra, születésnapokra.... és máris jó érzés kerít hatalmába. Osztályunkban legtöbbször jó hangulat uralkodik, mókamestereinknek köszönhetően. Nem is nagyon tudom elképzelni az életem az osztálytársaim nélkül, pedig lassan megkell barátkozni ezzel a gondolattal is, mert nem sokkal több, mint egy hónap múlva más, különböző vizekre evezünk.

Pár személlyel biztosan megfog szakadni a kapcsolat, de azért remélem jóval többen lesznek azok, akikkel az általános iskola után is együtt bulizunk. Lassan mindegyikünk fejében megér a 18. oldal

gondolat, hogy szétválnak útjaink, ezért úgy érzem, ezek az utolsó hónapok ismét békésebben telnek, egy-két összedurranás kíséretében, mert ennyi még belefér.

Ez a nyolc év alatt rengeteg sok szép élményem volt osztályommal, ami egy életre bennem marad. Már letisztáztam a gondolatot, hogy nemsokára el kell válnunk egymástól, de szerintem még nem fogtam fel teljesen, de érzem, hogy egyre fogy az idő, és valamilyen folyamat véget ér. Mindezek ellenére várom a középiskolát, és szeretnék olyan szerencsés lenni, hogy legyen még egy olyan jó osztályom, amilyen az általános iskolában volt.

Pataki Rebeka 8.

8.2

Visszaemlékezés Lassan itt a búcsú ideje. Együtt nőttem fel osztálytársaimmal, egy családdá lettünk, de tagjai hamarosan kirepülnek a kis fészekből. Mindenki útja máshová vezet, de a múltunk mindannyiunknál közös.

Visszaemlékszem arra a napra, mikor az iskola kapuja előtt álltam remegő lábbal, és azon idegeskedtem ki lesz a tanító nénim, osztálytársaim... Ennek már nyolc éve. Az idő gyorsan elszállt felettünk. Sok mindent megértünk együtt.

Rengeteg közös élményben volt részünk. Néhányszor összevesztünk, majd egyetértettünk, hisz közös érdek reményében mindent megtettünk azért, hogy nekünk jó legyen. Ellenőrző íráskor becsaptuk a tanárokat, olykor puskáztunk csoportosan. Némely csínytevésünkért nem voltunk mindig "megdicsérve", kaptunk igazolatlant is globálisan. Alsóban még a tanító néni tartott minket össze, ő adta meg az alapot nekünk ahhoz, hogy mára összetartók lettünk.

Barátságok alakultak ki köztünk, egymást soha nem fogjuk elfelejteni, és szerintem a tíz év múlva levő osztálytalálkozónkon, örömmel fogjuk felidézni ezeket a napokat, melyekben a napokban élünk át.

Kovács Lotti 8.

8.2

Búcsúzom Mikor hetedikes voltam már nagyon vártam, hogy nyolcadik osztályba lépjek. Ma már máshogy vélekedek erről.

Immár nyolcadik éve járok ide, ezért úgy is mondhatnám, hogy ez a hely a második otthonom. Még emlékszem arra, hogy mikor elsősként léptem át a küszöböt.

Számomra akkor egy új világ kapuja nyílt meg. Nagyon élveztem az új környezetet, és most már úgy érzem, hogy soha többé nem akarok elmenni innen. Nagyon hiányozni fognak, majd a barátok, tanárok, tanító nénik, tantermek és a bennük eltöltött boldog és szomorú órák. Az idő múlásával halványulnak a rossz emlékek, és pár év múlva már vidáman kacagva beszélgetünk erről. Ősztől kezdve elindul az életem egy új szakasza, de előtte még ott az érettségi. Remélem, sikeresen helyt állok és bekerülök a kiválasztott középiskolába. Pár hónappal a ballagás előtt érzem, hogy mennyire megszerettem a sulit a nyolc év alatt. Az új iskolába ismét csak elsős leszek, és kezdhetek mindent előröl.

Kedves iskolám nagyon fogsz hiányozni!

Hegedû Hegedûs Csongor 8.

8.3

Kisokos

Emlékeim Gyorsan elrepült ez a nyolc év, és már szép lassan ballagunk. Ez a pár év alatt bőven volt időnk megismerni egymást, és közelebb kerülni egymáshoz.

Minden úgy kezdődött, hogy elindultunk első osztályba, megkaptuk a tanító néninket, Recsó Gallusz Annát. Ő törekedett, hogy szeressük egymást, tanuljunk és viselkedjünk. Elsőbe igazán barátom nem volt, leginkább még az ovis társakkal játszottunk. Teltek-múltak az évek és mindenki rátalált a barátjára, és megismerte az osztályt. Én leginkább Dorottyával találtam meg a közös hangot, egészen negyedikig a legeslegjobb barátok voltunk, ezután egy újabb időszak kezdődött. Elbúcsúztunk a tanító nénitől és megismerkedtünk tanárnőnkkel, Molnár Katalinnal. Nagyon kicsinek és elveszettnek éreztem magunkat a "nagyok" társaságában, nem tudtuk feltalálni magunkat, és ebben segített a tanárnő. Sokat köszönhetünk tanárnőnknek, aki ha kellett rendre és fegyelemre tanított minket, de ha kellett együtt nevetett és szurkolt nekünk.

Elmúlt egy év, és valamennyire kezdtük összeszedni magunkat. Ismét barátkoztam Doryval, és örök barátoknak fogadtuk el egymást. Az osztály gyarapodott új gyerekekkel, majd fogyatkozott, és most ugyanannyian vagyunk, mint elsőbe. Lassacskán megkomolyodtunk, elfogadtuk egymást olyannak amilyen, és megértettük mit is jelent az élet a nagyvilágban. Később megismerkedtünk még Bellával is, aki szintén csatlakozott a BFF társulathoz. Hát igen, a végére egy tökéletes, összekovácsolt osztályt alkottunk.

Már csak pár hét van, és fájó, nehéz a búcsú. Így végszónak már csak annyit mondhatok, hogy köszönöm nektek ezt a nyolc és szép évet, amit együtt töltöttünk. Nem fogok senkit sem elfelejteni, minden fontos percre emlékezni kell, és tíz év múlva ismét találkozni fogunk, hiányozni fogtok.

A nyolcadik év Eljött hát az a bűvös nyolcadik év. Amikor erre gondolok, egyik szemem sír, hogy még hátravan a középiskola, a másik nevet, hogy befejeztem az általánost.

Mert hát biztos nehezebb lesz a középsuli, mint az általános.

Amikor első nap anyám elhozott az iskolába, el sem tudtam képzelni, hogy én innen kikerülök. Pedig már nem sok van hátra. Egyet pislantottam, és már nyolcadikos lettem.

Már csak pár hónap, és itt az érettségi. Aztán megint csak pislantok egyet, és már a középiskola kapuja előtt állok.

Szerintem már a tanárok is alig várják, hogy kiballagjunk.

Pedig jó osztály vagyunk mi – amikor nem vagyunk az iskolában. Igaz, elkövettünk pár csínytevést, de azt mind egy szálig megbántuk (már aki). És hát, ne legyünk olyan szigorúak! Mi is, mint minden osztály, csintalanabbakból és jókból állunk. És akár csintalanok, akár jók, remélem nem csak az osztálytalálkozón fogok velük találkozni. Mondjuk, hetvenéves korunkban jó lenne egy focimeccset összedobni a fiúkkal. Egy-két percig csak bírjuk majd! Igaz, ha hazaérünk, gondolom feleségeink jól ki fognak söprűzni majd bennünket a házból. És mégis, hogy ilyen rossz osztály vagyunk, az oszink, tanáraink kitartóak, türelmesek voltak velünk, segítettek, bíztattak bennünket, megbocsájtották csintalanságainkat és törődtek velünk, megtanítottak minket az élet alapjaira. Én is, mint mindenki, csakis egy szót mondhatok ezért a segítségért, csakis egyet: köszönöm!

Radóc Dávid 8.

8.3

Mucsi Anasztázia 8.

8.2

Pályaválasztás előtt

Isten veled iskolám…

Itt az idő... Nyolc év telt el azóta, hogy anyukámék beírattak az általános iskolába, most pedig itt az idő, hogy búcsúzzak.

Ez egy meghatározó döntés előtt állunk mindannyian. Ezen az apróságon áll a további életünk. Sajnos még nem nem kaptuk el a pályázatot, de én biztos vagyok abban, hogy a topolyai mezőgazdasági iskolában, mezõgépszerelő szakra szeretnék íratkozni. Mivel apuval már kis korom óta szerelünk traktorokat, autokat, és más munkagépeket is, első perctől kezdve tudom, hogy oda szeretnék járni. Úgy érzem, hogy ez a szakma nagyon könnyű lesz számomra. Ahogy hallom jók a tanárok, és az órarenddel sincs baj. Egyedül csak az jelent számomra akadályt, hogy ez a szakma hároméves. De negyedik tanévet is szeretném megcsinálni, akkor akár egyetemre is mehetek. Az utazás egy kicsit nehézkés Topolyáról, mivel Péterrévéről nem megy busz, ezért szeretnék lakásban lakni, így kevesebbet kellene utazással eltölteni az időt. A bejutással szerintem nem lesz baj, mivel a tanulással ötven pont felet vagyok, és szeretnék a kisérettségin is harminc pont felett teljesíteni.

Remélem, hogy bejutok a kivánt iskolába, és minden a legnagyobb rendben lesz.

Lukács Dénes 8.

8.2

Nehéz a búcsú, mint mindig.

Nem is került rá sor, eddig.

A búcsú fájni fog, nem is kicsit, De az új iskola nagyon csábít.

Mi itt állunk nyolcadikban, ,, Rendetlenséget’’ tartunk az osztályban.

A magaviselettel most felhagyunk, Kedves iskola, hamarosan elhagyunk.

Vészesen jő a tanév vége, Sok kisgyermek örömére.

De mi szeretünk téged, drága suli, És a bukottak nem fognak itt hagyni.

Itt minden és mindenki hiányozni fog!

Sajnos az idő gyorsan kocog…

A tanárok, a termek, a jó történetek, na és persze az együtt töltött percek.

Most pedig itt vannak ezek a csacska rímek, remélem senki sem veszi sértésnek.

Kedves iskola, hamarosan búcsúzunk, Talán néha majd meglátogatunk.

Pergel Sára 8.

8.3 19. oldal

Kisokos

Molnár Katalint erről-arról.

1. Mi szeretett volna lenni, ha megnő?

Pedagógus családban nőttem fel. Édesanyám tanárnő, így már gyerekkoromtól kezdve sokat hallottam a tanári munkáról, előnyeiről, hátrányairól. Mindig is vonzott ez a hivatás, más nem is fordult meg a fejemben, a végsőkig kitartottam az mellett, hogy a tanügyben szeretnék dolgozni.

2. Milyen tanuló volt?

Az általános iskolát a mi iskolánkban végeztem el kitűnő eredménnyel, Vuk-diplomás tanuló voltam. Majd az óbecsei Gimnázium tanulója lettem, itt is sikerült ugyanilyen átlagot elérnem, tehát még egy Vuk-diplomával büszkélkedhettem.

Az egyetemista éveim alatt is igyekeztem mindig a lehető legjobb eredménnyel teljesíteni.

9. Honnan van ekkora türelme?

Egy közmondás azt mondja, hogy a türelem olyan fa, melynek keserű a gyökere, de édes a gyümölcse. Türelmesnek lenni a tanulókkal szemben nem könnyű feladat, de megéri. A türelem is véges, az enyém is. Én is csak addig tűrök, amíg mások ki nem használják a helyzetet.

10. Mit csinál szabadidejében?

Szabadidőmben olvasok, járom a természetet, utazok, sportolok.

11. Szeret utazni, merre járt?

Sok európai országban jártam már. Többek között Magyarország, Románia, Horvátország, Görögország, Bulgária, Bosznia, Szlovákia, Lengyelország, Csehország, Olaszország, Franciaország, Németország, Ausztria, Hollandia, Belgium, Monaco, Svájc...

3. Szeretett-e tanulni?

Tanulni mindig szerettem, nem esett nehezemre. A tanulás az ember egyik legcsodálatosabb és ugyanakkor legfontosabb sajátossága. Az egyetlen készség, amely minden más készség elsajátításának a kulcsa.

4. Van-e példaképe?

Példaképem édesanyám, aki matematika tanárnő. Az egyetemi tanulmányaim mellett tőle tanultam minden pedagógiai ismeretet, azt hogy hogyan és milyen módszerekkel kell tanítani. Munkásága során igyekezett a gyerekekkel megszerettetni a matematikát, annak ellenére, hogy nem a legkönnyebb tantárgyak közé tartozik. Diákjai szerették, tisztelték.

5. Szeret-e gyerekekkel dolgozni?

Igen, szeretek. Vannak néha helyzetek, amikor a gyerekkel is nehéz, adódnak problémák, de lényegében véve szép szóval, és türelemmel minden gyerek formálható, közös nevezőre lehet velük jutni.

6. Mely anyagrész a kedvence?

Minden anyagrészt szeretek, de talán, ami jobban közelebb áll hozzám, az a hetedikes anyagrész, abból is a polinómokkal való műveletek. Valamint a nyolcadik osztályban tanult mértani testek felszín és térfogat számítása. Sokan megijednek ettől az anyagrésztől, mert sok képletet kell hozzá tudni, de igazán egyszerű. A lényege, hogy nézz és láss!

Azért is kérem a diákjaimtól, hogy minden feladatot rajzoljanak le, és ha a rajz pontos, onnan minden megállapítható, lépésről-lépésre megoldható.

Párizs – kilátás az Eiffel-toronyból 12. Kedvenc helye ahová eljutott?

Amit eddig láttam, azok közül az egyik kedvenc talán Genf és környéke. Nagyon szép a csodás Genfi-tó partja, ahol megtalálható Erzsébet királyné (Sisi) szobra és emléktáblája az ellene elkövetett merénylet színhelyén. A tó mentén fekszik Lausanne, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság székhelye, és itt található az Olimpia múzeum is, ami szintén nagy élményt jelent az odalátogatóknak. Élmény volt számomra Párizs is, mint minden látogató, én sem hagyhattam ki a híres Eiffel-tornyot. Olaszország rajongó is vagyok, kivétel nélkül minden város tetszik, ahol jártam: Milánó, Torinó, Genova, Triest, Verona, Bologna, Velence, Vicenza stb. Ezenkívül élmény volt a szerencsejáték legismertebb európai központjába, Monte-Carlóba is ellátogatni, végigmenni az utcai forma 1-es autópályán.

7. Szeret-e tanítani?

Szeretek. Erre a kérdésre Agatha Christie írónő szavait idézném: „Miért szeretek tanítani? Talán azért, mert olyan az egész, mint valami izgalmas halászat. Az ember nem tudja, mit fog, mit emel ki a tenger mélyéből. A válasz érdekel, amit kapok. Olyan izgalmas, ha igazán megértenek. ” 8. Ha nem tanár lenne, akkor?

Mindenképpen gyerekekkel foglalkoznék. Egy időben gondolkodtam azon, hogy pszichológus leszek, de annak is a gyermekpszichológia része érdekelt.

Lausanne 20. oldal

Kisokos 13. A diákjai idén végzősök, milyen érzés volt osztályfőnöknek lenni?

Osztályfőnöknek lenni, jó, de nem könnyű feladat. A pedagógus gyakran tapasztalhatja, hogy korábban bevált módszerei csődöt mondanak. Egyre nehezebb a személyes kapcsolatok kialakítása a gyerekekkel. Szaporodnak a tanulási, magatartási gondok. A gyerekek gyakran egymással sem szolidárisak. A sok nehézség ellenére jó tartozni valakihez. Jó látni, hogyan alakulnak át a gyerekek négy év alatt. Jó együtt átélni szép pillanatokat. Jó közös titkoknak a birtokában lenni. Felelősséget és bizalmat adni. Néha elnézni botlásokat. Csitítani a nagyszájúakat, buzdítani a visszahúzódókat. Fölfedezni az értéket, melléjük állni.

14. Hogyan éli meg, hogy az osztálya elballag?

Búcsúzni mindig nehéz dolog, különösen, ha olyan emberektől válunk meg, akiket szeretünk. Négy év alatt megismertük egymást jóban és rosszban egyaránt. Ötödikben kis gyerekekkel találkoztam, most fejlett, nagy nyolcadikosok.

Szépek, vidámak. Ennek ellenére szomorú vagyok. Ők voltak azok, akiknek először lehettem az osztályfőnökük, szerettem őket, és most az együtt töltött időnek vége, elmennek.

15. Kedvenc élménye az osztállyal?

Sok élményben volt részünk. Voltak közös kirándulások, ünnepek, vidám játékok. Rostélyozás, osztályfőnöki órákon közös süteményevés, együtt megünnepelt születésnapok.

16. Mit üzenne a végzős diákjainak?

Nyolc év után, miközben raktározni próbáljátok az emlékeket, rendet rakni a diákélmények forgatagában, egyről ne feledkezzetek meg: őrizzétek meg szép emlékeitek között az iskolát, mert a gyermekkorotok egyszeri és megismételhetetlen. Legyetek becsületes, büszke, boldog emberek. Szeressétek egymást, gondoljatok jó szívvel ránk felnőttekre is, s ne legyetek soha kicsinyhitűek. Merjetek újat kezdeni, nézzetek bátran szembe a kor kihívásaival, s ne tántorítsanak vissza benneteket leküzdhetetlennek látszó akadályok.

Az én nagymamám Az én nagymamámat Maka Klárának hívják. Az idén lesz ötvenhat éves.

Alacsony termetű. Barna a haja. Zöld színű a szeme.

Sportosan öltözködik. Kedves és megértő. Szeret dolgozni, és az unokákra vigyázni.

Szeretem, mert sokat játszik velem.

Tóth Ákos 2.

2.3

Élményeim a cipészmesternél Hétfőn elmetünk a cipészhez. Az egész osztály várta a kirándulást.

Amikor odaértünk, bementünk a műhelybe. Ott Csanyiga Lajos bácsi várt bennünket. Ő először megmutatta a kisebbik műhelyt. Láttunk pecsételőgépet, bőrvékonyítót és egy nagyon régi varrógépet is. Aztán átmentünk a nagyobbik műhelybe. Ott egy bácsi javította a cipő sarkát. Ebben a műhelyben már sokkal nagyobb gépeket is láthattunk. Itt volt egy kisebb szerszám is, az ár nevű, ami hasonlított egy kisebb csavarhúzóra. Sok mindent megnézhettünk, így az idő gyorsan elszaladt, és már indulnunk kellett vissza az iskolába.

Nagyon jól éreztem magam. Alig várom már, hogy a következő mesterlátogatásra menjünk!

Kulcsár Tamás 3.

3.3

Balassa Szabolcs 2.3

Jutalom óra

Verona-Aréna Köszönjük szépen az interjút.

A tanító néni mondta, hogy „Ma lemegyünk a töltésre!” Be is tartotta a szavát.

Lesétáltunk a töltésre. Nagy meglepődéssel fogadtuk, hogy a 3.3 osztály is lent volt. A fiúk fociztak, a lányok kötelet ugráltak. Egy idő után a másik osztály elment. Később láttuk, hogy a fiúk elkapják a lányokat. Mi is csatlakoztunk a játékhoz. Elkezdtünk játszani. Jó sok lányt elkaptak. A Matyit majdnem egy szúrós részbe dobtuk. Ő meg ellökött minket.

Mi nevettünk. A Matyi megkérdezte a fiúkat, hogy: Ki akar velem lenni? Erre sokan azt felelték, hogy: Én igen. Akkor mi elgondolkodtunk. Erre én megkérdeztem: Ki akar velem lenni? Minden lány velem volt. Mire elkezdtünk volna játszani, akkor már sorakozni kellett. Az iskola felé megbeszéltük, hogy a szünetben is ezt játsszuk.

Nekem ez az óra rövidnek tünt.

Szeretném ha a német óra is ilyen rövid lenne!

Seres Szandra 3.

3.2 21. oldal

Kisokos

Élményeim az asztalosmesternél A múlt héten a néphagyomány óránkon az asztaloshoz mentünk. Az ő neve Hegedűs Imre.

Nagyon szépen és kedvesen fogadtak minket.

Tulajdonképpen az asztalosmester a tanító nénim édesapja.

Az ő szakmáját megtanította a fiával is. Nagyon sokféle szerszámaik vannak, amikkel dolgoznak. Sok mindent készítenek fából, például: ablakokat, bútorokat, díszeket.

Sikeres látogatás volt, mert megismertünk még egy foglalkozást. Jól éreztük magunkat.

Mester Krisztián 3.3

Tojást festettünk Nagyon vártam már a húsvéti ünnepeket, mivel kaptunk szünetet is az iskolából, meg nagyon szeretek anyunak segíteni a készülődésben.

Eljött a nagypéntek, amikor festettük a tojást. Anyu vett tojásfestéket, és hozzáfogtunk a festéshez. Anya megfőzte a tojásokat, és a festéket a meleg tojásra kellett kenni, vagyis egy kesztyű segítségével belemártogatni a Balassa Szabolcs 2.3 különböző színű festékbe. Ezt a részét anyu csinálta, mert nagyon sütött a tojás. Amikor ő ezzel végzett, hagytuk száradni. Én hozzáfogtam díszíteni a tojásokat. Különböző formákat, virágokat rajzoltam rá csillámló festékkel. Amikor befejeztem, gyönyörködtünk a munkánkban, mivel nagyon szépek lettek a tojások.

Anyu megdicsért, hogy szépen kidíszítettem a tojásokat.

Lengyel Zsanett 4.

4.2

Locsolkodtam Idén húsvéthétfő, a locsolkodás napja, április 9-re esett.

Sajnos ez a nap nem kezdődött a legfényesebben.

Reggelre lebetegedtem, elkezdtem nagyon csúnyán köhögni.

Ez valószínűleg annak az eredménye volt, hogy előző nap sokáig rohangáltunk az udvaron. Ezen kívül, lesétáltunk a Tiszáig, és utána bicikliversenyt tartottunk. Az időjárás pedig nem éppen erre való volt. Mindenesetre, amint kinyílt a szemem, első utam anyu felé vezetett. Mivel ezen a napon született, először felköszöntöttem. A következő pillanatban pedig jól meglocsoltam. Nagyon meglepődött és megörült.

Ezután tanakodtunk szüleimmel, hogy idén megyek-e locsolkodni a betegség miatt. Végül úgy döntöttem, hogy a közeli rokonokhoz mégis elindulok. Éhgyomorral mégsem indulhattam, ezért hozzáláttam a reggelihez. Éppen lenyomtam a torkomon az utolsó falat kenyeret, mikor csaholni kezdett a kutya, megleptek bennünket a locsolkodók! Amikor elmentek, én is kerékpárra pattantam, és elhúztam a csíkot, parfümmel. Első állomásom, anyám anyjánál volt. Elszavaltam szerény versemet, zsebre vágtam a jutalmamat, és indultam tovább. Következett a szomszédasszony, majd egy közeli ismerősünk, ahol egész zacskónyi jutalmat kaptam. Odébbálltam a kereszt22. oldal

anyámékhoz. Elhadartam verseimet, meglocsoltam a lányokat, és begyűjtöttem a fizetséget. Elbúcsúztam tőlük, és elindultam a másik mamámhoz. Ő már nagyon várt, aggódott, hogy meg sem érkezem. Tőle már hazafelé vettem az irányt.

Megérkezve, nagy izgalommal összeszámoltam kincseimet.

Elámultam, hogy mennyi pénzt és piros tojást kerestem.

Remélem, jövőre betegség nélkül jön el a locsolkodás napja, és még több helyre el tudok majd jutni.

Fercsik Bence Máté 4.

4.2

Locsolkodtam Húsvét hétfőn locsolkodni voltam.

Egy szép reggelre ébredtem. Gyönyörű napsütésben indultam nyolc órakor. Katánál kezdtem, azután sorban haladtam az ismerősök felé. Sokan voltak. A kedvenc versem ez volt: „Biciklivel érkeztem 30 métert fékeztem.

Tip-top vagyok, friss és laza, Locsoljak, vagy húzzak haza? ” Persze sok más verset is elmondtam. Rengeteg szép színes tojást kaptam a locsolkodásért. Négy óra alatt végeztem.

Nagyon jól éreztem magam, és jövőre is szívesen megyek locsolkodni.

Németh Imre 4.

4.2

Az én nagymamám Az én nagymamámat Maka Klárának hívják. Az idén lesz ötvenhat éves.

Alacsony termetű. Barna a haja. Zöld színű a szeme.

Sportosan öltözködik. Kedves és megértő. Szeret dolgozni, és az unokákra vigyázni.

Szeretem, mert sokat játszik velem.

Tóth Ákos Ákos 2.3

Segítettem otthon Szombat délután segítettem anyukámnak a házi munkában.

Előkészítettük az ablaktisztítót, törlőruhát és egy tálban vizet. Először levettük a függönyöket és kimostuk őket.

Amíg a gép tisztított, mi az ablakot takarítottuk. Amikor kész lett, anyukám megkért, hogy rakjam össze a játékokat.

Komosott a gép, és a szárítókra raktuk a függönyöket. Sok idő kellett, hogy kipárologjon belőlük a víz, de utána feltettük őket az ablakra. Este lett, mire megcsináltuk a munkát.

A szüleim nagyon örültek, hogy ilyen szorgalmas voltam, mert ez egy fárasztó, nehéz feladat volt.

László Henrietta 3.3

Barta Zsaklina 1.3

Kisokos

Történelemversenyen

Fizikaversenyen voltam Sok sikertelen próbálkozások után, úgy gondoltam, hogy megpróbálkozok a fizika versennyel.

Először megírtuk az iskolai tesztet, nem a legjobban sikerült, de a tanárnő azt mondta, még egy kis tanulás, és jó lesz az eredmény. A pótórákon sokat gyakoroltunk, ismételtünk, de itthon is készültem.

Egy nap a tanárnő szólt, hogy február 26-án, 12: 30-ra az iskola előtt gyülekezzünk, és megyünk Becsére a versenyre. Mindenki nagyon izgatott volt. Mikor odaértünk volt egy gyors névsorolvasás, majd tagozatok szerint sorba álltunk. A nyolcadikosok összesen öten voltak, a hír hallatán egyszerre boldog is lettem, és meg is lepődtem, hogy miért vagyunk ilyen kevesen. De nem sokáig volt időm gondolkodni, mert engem szólítottak. A tesztet 120 percig lehetett írni, de aki előbb befejezte, az kimehetett. A nyolcadikos teszt elég nehéz volt, így mindenki előbb kijött. Amíg várakoztunk, ismerkedtünk, beszélgettünk, és még azt is elfelejtettük, hogy idegesek vagyunk. Gyorsan elmúlt az idő és már ki is javították a teszteket, és meglett az eredmény. Mindenki izgatottan szaladt oda és keresgélte a nevét. Én gyorsan megtaláltam magam a harmadik helyen. Annyira megörültem, hogy nem bírtam ki sikítás nélkül. Nagyon boldog voltam.

A nagy gratulációk után haza jöttünk. Az volt az első dolgom, hogy mindenkinek elújságoljam a jó hírt. Végre meglett az a várva-várt diploma. Soha nem fogom elfelejteni a pillanatot, amikor megláttam a nevem.

Mucsi Anasztázia 8.

8.2

Matematika versenyen voltam Március 4-én, vasárnap került megrendezésre a községi matematika verseny. Fél kilenckor indultunk Becsére, a magyar versenyesekkel együtt. Mindenki nagyon ideges volt a verseny miatt.

Mikor odaértünk az uzsonna után megnéztük, hogy ki melyik csoportba lett beosztva. Tíz órakor kezdődött a verseny. Az öt feladatot mindenki két órán keresztül írhatta.

Elég nehéz volt az összes példa, de ennek ellenére -legnagyobb csodálkozásomra- második helyezett lettem. Így eljutottam a körzeti versenyre, ami március 31-én, Karlócán volt megrendezve. Itt sokkal nehezebbek voltak a feladatok, mint Becsén és helyezést sem értem el. Ez ellenére jövőre is szeretnék részt venni a versenyen.

Koliger Teodóra 7.

7.2

Mint minden évben, az idén is megrendezésre került a községi történelemverseny, melynek Becse adott otthont.

Izgatottan keltem fel aznap reggel. A mester bácsi vitt át bennünket Becsére. A tesztet 10 órakor kezdtük írni.

Mikor elkaptuk a kérdéseket, az az érzésem támadt, hogy nagyon könnyű, hisz ezt már mind tanultuk, de valahogy mégsem jutott eszembe. Otthon már kezdtem belenyugodni, hogy ez nem éppen a legjobban sikerült, mire megcsörrent a telefonom és a tanárnő közölte velem, hogy 2. helyezet lettem, s így továbbjutottunk a tartományi versenyre. Nagyon megörültem. A körzeti verseny Karlócán volt, ahova busszal utaztunk el. A mi iskolánkat én és egy másik hetedikes fiú képviseltük. A verseny 2 órára volt kiírva. Még vártuk a kezdetét a tanárokkal elmentünk várost nézni. Több múzeumot is megtekintettünk. A tesztre nagyon odafigyeltem, próbáltam minél kevesebbet hibázni. Így utólag visszagondolva megérte, hisz 3. helyezést szereztem meg. Ez azt jelentette, hogy május 11-én utazhattunk Ivanjicára, az országos megmérettetésre. Ez a verseny két napos volt, teli sok szép élménnyel. A legbüszkébb mégis arra vagyok, hogy az ország legjobb tíz történésze között végeztem.

Ha összegezni szeretném, akkor azt mondhatom, hogy megérte olyan keményen tanulnom.

Goór Yvett 7.

7.3

Új fénymásolót kaptunk A Magyar nemzeti Tanács támogatásának köszönhetően új, korszerű fénymásolóval gyarapodott iskolánk.

A berendezésre igen nagy szükség volt. A régi ugyanis hónapok óta üzemképtelen, így nagy nehézségeink voltak az oktató-nevelő munka során.

Az adomány értéke mintegy 100. 000,-dinár.

23. oldal

Kisokos

Umfrage in der 8. Klasse In den achten Klassen haben wir eine Umfrage gemacht, wie viel Zeit die Schüler für verschiedene Aktivitäten nutzen. Hier sind die Ergebnisse dieser Umfrage in der Klasse 8.2: Familienunternehmen Im Internet chatten Computerspiele Sport treiben Fernseher/Video/DVD Ausgehen (Disko, Kino, Veranstaltungen) Bücher lesen Musik machen Einsatz für Umwelt und Soziales

97,60 Minuten/ Tag 141, 59 Minuten/ Tag 226,90 Minuten/ Tag 69,32 Minuten/ Tag 132,27 Minuten/ Tag 177,72 Minuten/ Tag

6. Platz 4. Platz 2. Platz 7. Platz 5. Platz 3. Platz

54,27 Minuten/ Tag 412,50 Minuten/ Tag 21,45 Minuten/ Tag

8. Platz 1. Platz 9. Platz

Die Kinder hören in ihrer Freizeit immer Musik. Dann kommen die Computerspiele. Auf Rang 3. Steht Ausgehen.

Kontakte halten die Kinder auch durch Chatten im Internet, das steht auf Platz 4.

Weniger sehen die Kinder fern, noch weniger Zeit verbringen sie mit ihrer Familie, noch weniger Zeit verbringen sie mit Sport.

Ganz wenig Zeit verbringen sie mit Lesen, für sich selbst, ihre Umwelt und ihre Mitmenschen tun sie aber noch weniger.

Die Umfrage haben folgende Schüler durchgeführt: Árpád Kovács, Arnold Kapornai, Csaba Kiss, Szabolcs Kiss, Anetta Iván, Lotti Kovács, Csongor Miklós, Anasztázia Mucsi und Krisztián Nagy

Zu viel Zeit im Internet kann süchtig machen Die einzige Leute, die immer am Computer sitzen, sind die Programmierer und die Kinder.

Die Programmierer arbeiten am Computer.

Wenn Kinder nicht unter Kontrolle der Erltern vor dem Computer sitzen, können sie viel mehr Zeit dort verbringen, als es gut ist. Sie machen nicht aktiv Sport. Sie verlieren das Zeitgefühl für die Realität. Sie haben Schmerzen in Kopf und Augen. Sie pflegen keine Freundschaften mit anderen Kindern. Sie haben immer freie Zeit, oder eben sie haben nie freie Zeit. Das Schlimmste dabei ist, dass sie ihrer Abhängigkeit nicht bewusst sind. Für sie gibt es nichts anderes als Computer.

Solange man jung ist, soll man aktiv leben.

Man kann auch den Computer benutzen, aber sinnvoll.

Kristian Fišteš und Nikola Bugarski 8.1

Gesund leben Ich liebe sehr essen, obwohl die Menschen ganz fürchterliche Dinge über die Ernährung reden.

Das beschäftigt mich überhaupt nicht.

Ich denke nicht, dass alles, was Nahrung ist, gefährlich und ungesund wäre. Früher probierte ich eine Diät aus, aber es stellte sich heraus, dass ich es nicht ernst denke und nicht bis zum Ende mache.

Schließlich bin ich nicht dick, abgesehen davon, dass ich einen kleinen Bierbauch habe.

Dávid Radóc, 8.3

24. oldal

Junge Leute – alte Leute Ӓlteren Menschen kann Zuwendung mehr bedeuten, als wir denken.

Ich weiß das aus persönlicher Erfahrung, als wir mit der Volklorgruppe zu einem Solo-Auftritt im Altersheim waren. Die alten Leute waren froh, sie haben uns zugeschaut und haben uns geklatscht.

Wir können es leicht erreichen, ein kleines Lächeln auf ihr Gesicht zu zaubern, und damit haben wir schon sehr viel für sie getan.

Milica Pavlović 8.1