Kisokos, 31 resz

Kisokos

XIII. ÉVFOLYAM

31.

SZÁM

Mikszáth Kálmán 1847-ben született a Nógrád megyei Szklabonyán. Apja jómódú falusi birtokos volt, s egyben ő bérelte a helyi mészárszéket és kocsmát. Kálmán együtt játszott a falusi gyerekekkel, hallgatta az öregek meséit, de módja volt rá, hogy tanulhasson. S így egyszer majd hangot is tudott adni mindannak, amit hazulról, a szülőföldről, a népből hozott magával. A Rimaszombaton és Selmecbányán töltött diákévek után a kor kedvelt úri pályájára küldte a családi nagyravágyás: jogász lett Pesten. Anyja remélte, hogy fia így egyszer majd teljesíti becézett vágyát: szolgabíró, megyei úr lesz majd belőle. 1871-ben otthon, Nógrádban el is kezdte Mikszáth megyei pályáját: esküdt lett Balassagyarmaton Mauks Mátyás szolgabíró mellett. De csakhamar otthagyta hivatalát, egy gyarmati ügyvéd irodájában dolgozott tovább. 1873 nyarán megnősült. Titokban, a család háta mögött megesküdött volt főnöke leányával, Mauks Ilonával. Tiltakozott ez ellen a házasság ellen a Mauks család. Ők nem bíztak Mikszáthban. Hiszen nemcsak a megyénél, az ügyvédi irodában sem bírta ki soká. Egykedvűen dobott oda minden kínálkozó állást. Neki nem hivatal kellett, hivatása volt: író akart lenni. 1873 végén fiatal feleségével együtt Pestre költözött. Megkezdte harcát az írói érvényesülésért.

Az 1873-78 között Pesten töltött öt esztendő Mikszáth életének legválságosabb időszaka, jellemének, írói tehetségének, emberi és szellemi teherbírásának súlyos próbája. Félig tréfásan maga is megjegyzi egyik írásában, hogy az életfenntartás szempontjából az írók és a királyok állnak a legmagasabb sorban, mint akiket az egész nemzetnek kell eltartania. A gyors sikert azonban az ő akarata sem bírta kidacolni. Ehhez nem volt elég a tehetség, értő és törődő kor is kellett volna hozzá. S Mikszáth a kiegyezés korának Magyarországán élt. Hiába volt minden erőfeszítése. Elbeszélései jobbára nyomtalanul kallódtak el a szerkesztőségek asztalán. Első megjelent novellás kötetét nem vette észre a közönség. Bizonytalan jövőjű, kétes lapokba írogathatott csak filléres cikkeket. Feleségétől el kellett válnia. A kilátástalanság s az egyre jobban szorító nyomor kényszerítette rá. 1878-ban újságíróként Szegedre került. Itt, a nagyalföldi polgár-paraszt városban magára talált. Szerették, megbecsülték. Szeged és Mikszáth kapcsolata termékenyítő, ösztönző, újjáformáló találkozás volt. Közel 3 évet töltött a városban, bár átmeneti állomás volt életében, írói pályáján mégis sorsfordulót, korszakos változást jelentettek a szegedi évek.

2011. JANUÁR Mikor 1881-ben visszatért Pestre valójában ugyanabba a szegényes szállóba tért vissza, ahonnét Szegedre elhívták. A fordulatot Mikszáth életében az jelentette, hogy egy néhány éve alakult, népszerű újság, a Pesti Hírlap egyik napról a másikra újságírók nélkül maradt. Az újságírók összevesztek a kiadóval és kiléptek.

1881 májusában ezért szerződtették Mikszáthot a Pesti Hírlaphoz, melynek azután évtizedeken keresztül munkatársa maradt.

A másik nagy esemény életében, hogy 1881 augusztusában megjelent a Tót atyafiak című novelláskötete, négy korábban már különböző lapokban közreadott elbeszéléssel. Mikszáth szinte egyik napról a másikra híres író lett. A lapok tele voltak a kötet magasztalásával, Amikor következő novelláskötete, A jó palócok, 15 kisebb elbeszélés megjelent 1882 januárjában, az írói hírnevét végleg megalapozta. A lapok versengtek a kézirataiért. Művei híven tükrözték vissza a nemesi társadalom fokozódó erkölcsi, szellemi züllését, belső szétesését. A valóságot írta: ítéletet kellett mondania.

A kritikai realizmus lett a módszere. Nagy kritikai realista regényei (Beszterce ostroma, Az új Zrínyiász, Különös házasság, A Noszty fiú esete Tóth Marival, A fekete város) a leleplező gúny, a szatíra fegyverével segítettek az időnek.

A késői jóvátételt is megadta az élet: hétévi különélés után, 1883-ban, újra megesküdött volt feleségével, Mauks Ilonával. Tehetsége előtt nemcsak a közönség, meghódolt a hivatalos Magyarország is. 1887-ben képviselő lett, s az maradt élete végéig. Megkapott minden külső elismerést. A 80-as évektől kezdve nyugodt, derűs, kiegyensúlyozott volt az élete.

Kedves Kisokos! Újult erővel készítjük tovább mindannyiunk kedvenc diáklapját.

Az új szerkesztőknek azt kívánjuk, gondozzák szerető törődéssel és odafigyeléssel. Tartsák meg fiatalos lendületét, mindenre odafigyelő, fürkész érdeklődését. Vigyenek bele sok-sok derűt, legyen továbbra is ajándék az olvasók számára. Hiszen szeretet és gondoskodás övezi, s Ő ezt viszonozni is fogja.

1. oldal

Kisokos

Valóra vált egy álom - Sikerült! - rontottam be ajtófélfàstól a szobàba Felvettek a suliba!

- Gratulálok! - veregette meg vállam bátyám Sándor, aki már negyedikes a zentai Bolyai Gimnáziumban, immár az én iskolámban is. Akkor, azon a verőfényes júniusi napon úgy éreztem, szárnyaim nőttek. Szinte röpdöstem a boldogságtól!

Gondolatok, kérdések áradata futott át az agyamon, nap mint nap. Vajon hogyan is fog alakulni az életem ezután?

Vajon megállom helyem? Eljött a szeptember. Utoljára talán akkor voltam ilyen izgatott, amikor megszeppent kis elsősként először átléptem péterrévei iskola küszöbét.

Felpakolt táskámmal igyekeztem a többiek után egyenesen a szobámba.

Szóval ez lesz a "lakásom" az elkövetkező négy évben! mosolyodtam el és lehuppantam az ágyamra. S miközben szemügyre vettem a szobát, lassan beszállingóztak szobatársaim is. Jó érzés fogott el. Az elkövetkező napokon információk rengetegével bombáztak bennünket. Új hely, új szabályok, új arcok, furcsa érzés minden kezdet. Az ismeretlen néha elbizonytalaníthatja az embert, vagy kihozza belőle az addig rejtett értékeit. Iskolám szigorú szabályok szerint működik, de ahogy mondani szokás: rend a lelke mindennek! E pár hónap alatt baráti köröm is megnőtt, és minden túlzás nélkül kijelenthetem: igazi, jó barátokra tettem szert!

A Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium fennállásának immár 8. éve után elmondhatja magáról, hogy igazi gyöngyszemeket faragott tehetséges tanulóiból, akik a világ bármely pontján megállják helyüket. Minden vágyam, hogy tanulmányaim befejeztével én is e gyöngyszemek egyikeként csillogjak!

Tóth Zoltán Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium, Zenta

és rendszeresen kell, vagyis kellene tanulni. Az osztályban huszonnyolcan vagyunk. Az elmúlt hónapokban már sikerült összebarátkozni. Jó a társaság, sokat viccelődünk. Kezdjük megismerni a várost.

Szeretek ebben az iskolában. A választásom helyességét pedig az idő fogja megmutatni.

Topolcsányi János 1.4 Gimnázium, Gimnázium, Óbecse

Az új élet küszöbén Ma már középiskolásként sokat gondolok az elmúlt időre, és sokszor jut eszembe az elmúlt nyolc év, amit amikor elkezdtem, azt hittem sohasem lesz vége. Aztán csak azt vettem észre, hogy már nyolcadikos vagyok, május van és vége az általánosnak. Így, utólag visszagondolva rövid volt az a nyolc év.

Most új szakaszba lépett az életem. Kissé bizonytalanul, de reményekkel indultam az új célok felé, és az első akadályokat egyenlőre jól vettem. Az utazás volt az első komolyabb akadály, mivel nincs bocsánat, mint általánosban, hogy késtem. Egy bocsánat itt nem old meg semmit, és ezt kicsit nehéz volt megszokni. A tanítás két váltásban folyik, ami szintén érdekes, havonta van váltás... Higgyétek el nem olyan jó délután menni, de ennek is megvan az előnye (sokáig lehet aludni), azonban több a hátránya: kevés idő van tanulni, nincs délutánom... A tanítás olyan, mint az általános iskolában, annyiban különbözik, hogy a tanárok közvetlenebbek a gyerekekkel szemben... Én személy szerint elektronikai szakra járok Becsére a műszaki suliba, és mivel szeretem az elektronikát, ezért a szaktantárgyak nagyon élvezetesek és remélem, hogy komoly tudást sikerül majd szereznem. Az osztálytársakkal kezdetben kicsit nehezen ment a kapcsolatteremtés, mivel mindenki ismeretlen volt, de mára már változott a helyzet.

Mindent összevetve egyenlőre az elvárásaim beteljesülni látszanak... Ha véletlenül ti is ide szeretnétek jönni nem fogjátok megbánni...

Albert László Mûszaki Szakközépiskola, Becse

Levél egykori iskolámba Kedves Kisokos!

Jelentkezem egy pár sorral. Képzeld ismét elsős vagyok. Ezt az iskolaévet a becsei Gimnázium tanulójaként kezdtem.

Csak ez a reggeli korán kelés ne lenne. Hat órakor ébreszt a telefonom. Persze visszaalszom. Aztán rohanás. Hétkor indul az autóbusz. A tanítás itt is fél nyolckor kezdődik és csak délelőtt járunk suliba. Minden nap hét óránk van. A tantárgyak közül csak a latin nyelv az új. Még barátkozom vele. A tanárok sokat kérdeznek, és elvárjak hogy folyamatosan válaszoljunk. Rájöttem, hogy itt is szorgalmasan 2. oldal

Hegedûs Ákos 5.3

Iskolánk volt földrajztanárát, Székács Zoltánt erről-arról.

Hány évesen döntötte el, hogy tanár lesz?

Erre nem igazán emlékszem, de nyolcadikos koromban már tanári pályában gondolkodtam. Igazán csak a középiskolában dőlt el, hogy tanár, mégpedig földrajztanár leszek!

Kisokos Ha újra dönthetne, újra tanár lenne?

Ezen már én is többször elgondolkodtam. Lehet, hogy ha megint választhatnék, akkor nem a tanári munka mellett döntenék, hanem inkább informatikus lennék… De ki tudja, lehet, hogy informatikatanár lennék. Mindig is imádtam a számítógépeket és az internetet, ugyanis óriási lehetőség rejlik bennük.

Van-e a tanár úrnak mottója?

Persze van mottóm, több is. Itt az egyik: "Mondd el és elfelejtem; Mutasd meg és megjegyzem; Engedd, hogy csináljam és megértem."

Inspirálta-e valaki a pályaválasztásban? Általános iskolában nagyon jó földrajztanárom volt, Hegedűs Sándor, akit a mai napig tisztelek, és nagyon kedvelek. Nekem rendkívül tetszett az ő előadásmódja és nála szerettem meg a földrajzot. Ugyanakkor a szüleim is örültek volna, ha tanári pályára lépek, igaz akkor ők még tornában és biológiában gondolkodtak.

Mit csinál szabadidejében? Van-e hobbija?

Imádok túrázni. Ezért amikor megengedhetem magamnak, akkor irány a Fruška gora. Elég sok időt töltök a számítógép előtt. Újabban a szabadidőm legnagyobb részét a kisfiammal, Dáviddal töltöm. Az egykori hobbijaimra ma már nagyon kevés idő jut, és nagyon ritkán veszem elő a bélyeg- vagy képeslapgyűjteményeimet.

Van-e példaképe, akire szeretne hasonlítani, akire felnéz?

Igen, vannak példaképeim. A már említett földrajztanárom az egyik, a másik pedig egy magyarországi pedagógus Bányai Sándor lenne. Nála élménypedagógiát és kalandpedagógiát tanultam és felettébb tetszik, ahogyan ő dolgozik, és bevallom kicsit irigylem azt az óriási tudást és tapasztalatot amivel rendelkezik… Amikor az ember együtt dolgozhat a példaképével az egy külön élmény! Megsúgom: Nagyonnagyon jó érzés!!!

Szeret sportolni? Ha igen milyen sportot űz?

Imádok sportolni, de ma már nem edzem heti rendszerességgel.

Több sportba is belekóstoltam (küzdősportok, ejtőernyőzés, kajak, asztalitenisz, céllövészet, úszás…), de ma már csak próbálom magam formában tartani.

Igaz újabban a hegy- és sziklamászás nagyon vonz.

Milyen tanuló volt az iskolában?

Az iskolában kitűnő tanuló, de ugyanakkor időnként csintalan… Erről nem mesélnék, mert még majd az igazgató úrnak is esetleg az eszébe jut egy-két story…

Milyen érzés apukának lenni? Szigorú apuka-e?

Fantasztikus érzés apukának lenni!!! Imádom a kisfiam és a feleségem. Igen azt mondanám, hogy szigorú apa vagyok, de gondolom azt ti tudjátok a legjobban, hogy mennyire is tudok szigorú lenni.

Hol tanult?

Az óbecsei Samu Mihály Általános Iskola és Gimnázium után az újvidéki Természettudományi Egyetemen tanultam földrajzszakos tanárnak.

Mi volt a kedvenc tantárgya diákkorában?

Az általános iskolában matematika volt a kedvencem. Akkor még azt gondoltam, hogy egyszer még nagy matematikus leszek.

Hogyan készül az órákra?

Az órákra megvannak az előkészületeim, amiket az évek során készítettem, de igyekszem mindig valami újat találni, ezért napi szinten minimum másfél órát töltök interneten vagy számítógép előtt friss információk után kutatva.

Elgondolkodott már azon, hogy mi az, amit a legjobban szeret a munkájában?

Szeretek előadni, tanítani, gyerekek között lenni. Eddig rendkívül jól éreztem magam ebben a szerepben! Remélem ez nem is fog megváltozni.

Elégedett a tanári munkával? Érdekes kérdés. Itt szívesen visszakérdeznék: A tanári munka melyik részére gondoltatok? Én egy kicsit visszasírom azt az időt, amikor én voltam diák. Igaz, mi sem voltunk angyalok, de tiszteltük a tanárainkat. Sajnos, ez ma már kihalóban van.

Kedvencek: Kedvenc könyve: Inkább azt mondanám, hogy kedvenc íróm van, mint könyvem… Ő nem más mint Paulo Coelho.

Kedvenc állata: Tigris, sárkány...

Kedvenc zenekar, zeneszám, milyen zenét hallgat: A zenében „mindenevő” vagyok. A hangulatom határozza meg, hogy milyen zenét hallgatok. A kedvencek felsorolása ezért elég sokáig tartana, de valahol a top lista élén ott a Republic, Zorán, Madonna, Vaya Con Dios, ex-Yu zene… De, hogy mondjak konkrét zeneszámokat is: Basement Jaxx: Good Luck és a The Verve: Love is Noise…

Köszönöm az interjút .

3. oldal

Kisokos és a dögönyözőt. Estefelé úgy határoztunk, hogy elmegyünk a Plázába mozizni, mert nagyon elfáradtunk. Hazafelé betértünk a Cora bevásárlóközpontba és megvettük az iskolai felszerelést.

Nekem ezen a nyáron ez volt a legszebb élményem.

Hartmann Christian Christian 5.2

A Tisza-parton táboroztunk Az én legszebb élményem az volt, amikor lementünk a Tisza-partra táborozni.

A hét elején tudtam meg, hogy kirándulni megyünk. Már alig bírtam kivárni a pénteket, hogy indulhassunk.

Csütörtökön összeírtam mindent, amit szerettem volna magammal vinni. Eljött a várva várt nap. Mikor odaértünk, a társaság már várt bennünket. Apukám és én felállítottuk a sátrat és lepakoltuk a csomagokat. Az első nap kicsit unalmas volt, de feltaláltuk magunkat. Pecáztunk. Semmit sem fogtam. Az este nagyon jó volt, szaladgáltunk a töltésen.

Nagyon kifáradtam, alig bírtam enni. Később lefeküdtünk aludni. Másnap reggel hét órakor apukám fogott egy nagy halat. Reggeliztünk és homokvárat akartunk készíteni, de nem bírtunk, mert nagyon száraz volt a homok. Ebéd után jött a Rebeka és a víz mellett szaladgáltunk. Később fürödhettünk is, szedtünk a víz alól kagylókat. Már elég késő volt, amikor pakolni kezdtünk. Sajnos vége lett ennek a hétvégének is.

Nagyon jól éreztem magam, és remélem jövőre is megyünk táborozni.

Horváth Ágnes 5.

5.2

Törökbecsei napok Az idei nyárról sok élményem van, az egyik legkedvesebb közülük Törökbecsén történt.

Elmentünk a Törökbecsére, mert többek között a Republic és a Hari Mata Hari együttes is ott koncertezett. Volt ott egy Luna park is. Felültünk a dodzsemre és egy kisebb hullámvasútra is.

Mielőtt elindult volna kissé izgultunk, mert az előttünk levők sikongattak. El is indult. Volt két olyan lejtős rész, ahol azt hittem, kiesek, de eszembe jutott, hogy jól le vagyok kötve és valahogy volt egy kis biztonságérzetem. Mégis megijedtem, amikor legurultunk. Velünk jöttek a barátaink is, Csongor, Dorka és a szüleik. Nekik is kellemetlenséget okoztak a nagy emelkedők, lejtők és kanyarok. Később felültünk a dodzsemre is. Végül kaptunk egy-egy fagyit, "pjeszkavicát" és néztük, hallgattuk a koncertet.

A zene és a Luna park nagyon tetszett. Remélem máskor is elmegyünk, mert szép élményekkel gazdagodtam Törökbecsén.

Rabóckai Éva 5.

5.2

Egy szegedi kirándulás története Augusztusban Szegedre mentünk kirándulni.

Anyukám, apukám, öcsém és én bepakoltunk az autóba és elindultunk. Hosszabb várakozás után a határon, megérkeztünk Szegedre. A Tisza közelében, egy kollégiumban volt a szállásunk. Kicsit megpihentünk és nekivágtunk a városnézésnek. Először a központban néztük meg a híres Dóm templomot, utána pedig elmentünk ebédelni a McDonaldsba. Délután meglátogattuk a medencét és választhattunk a sok csúszda közül. Mi a csúszdát választottuk 4. oldal

Palicsi állatkertben jártam Egy nap apukám azt mondta, hogy hétvégén elmegyünk az állatkertbe.

Nagyon izgatottak voltunk a húgommal, vártuk a vasárnapot, ugyanis akkor indultunk Palicsra. Nemsokára eljött a várva várt nap. Felöltöztünk az alkalomhoz illően és elindultunk. Az út elején még arról beszélgettünk a húgommal, hogy milyen állatok élnek az állatkertben. A végén már elég unalmas volt az utazás, de mindezek ellenére sikeresen megérkeztünk. Megvettük a jegyeket és bementünk. Először a hattyúkat és az emukat néztük meg, utána pedig a többi állatot is szemügyre vettük. Nekem főleg a fókák, a bivalyok és az anakondák tetszettek. A testvéremet a tigrisek és a színpompás papagájok nyűgözték le. Amikor az állatkert látogatása lezajlott, eldöntöttük, hogy a Palicsi – tavat is megnézzük. A tó vize csak úgy szikrázott a mindent beterítő napfényben. Sétáltunk, és közben fagylaltot nyalogatva csodáltuk a tájat. Végül sajnos ott kellett hagynunk e csodás tájat, ugyanis indultunk haza. Hazafelé menet betértünk a Valdi nevű bevásárlóközpontba. Ott vásároltunk ezt – azt, utána pedig meg sem álltunk hazáig.

Fáradtan, de szép élményekkel gazdagodva értünk haza.

Guba László 5.2

A Kátai tanyán jártam Az én legszebb nyári élményem az volt, mikor néhány barátommal először látogattam el a Kátai tanyára.

Izgalmasnak tűnt a Zöld tábor, amit minden nyáron megszerveznek, hogy jobban megismerhessük a természetet.

Ismeretlen tájakon utaztunk keresztül, de végre megérkeztünk. Négyágyas szobába kerültem. Mikor megszólalt a harang gyülekezni kellett, hogy a nevelők elmagyarázhassák a házirendet. Mi meg csak gyönyörködtünk a tájban, élveztük a zöldellő tanyát. Hatvanketten voltunk, két csoportba osztottak szét minket. Délelőttönként érdekes biológiaórát tartottak nekünk, délután a szabadban madarásztunk. Megnéztük a tanyán a madárfészkeket, hálóval Barátposzátát fogtunk. Megvizsgáltuk, meggyűrűztük, és a szabadon engedtük. A harkály hegyes csőrét is megvizsgáltuk, nem is csoda, hogy olyan könnyedén tudja kipecázni a fában lévő kukacokat. Ebéd után csapatjátékokat játszottunk, szuperhőskiképzőt, robotjátékot vagy olimpiát.

Esténként filmet néztünk és diszkóztunk.

A Zöld tábor nemcsak a nyár legszebb élménye volt nekem, hanem egy nagyon jó alkalom arra, hogy új barátokat szerezhessek magamnak.

Solymosi Kornél 5.2

Nyári élmények Már nagyon vártam a tanév végét, mert gazdag program ígérkezett.

A szünet elején csak az iskola fáradalmait pihentem.

Július elején elkezdődött az úszóiskola, ami tíz napig tartott.

Minden reggel nyolckor várt ránk a busz és indultunk Adára.

Sokat úsztunk, mert szép idő volt. Szombaton befejeztük az úszást, és már vasárnap indult a család nyaralni. Az úti cél Balaton volt. Kora reggel indultunk és délután megérkeztünk Hévízre. Ott csodálatos látvány fogadott bennünket. A város szép és tiszta volt. A strand is nagyon rendezett és jól felszerelt volt. Csúszdáztunk, és sokat fürödtünk. Sajnos gyorsan eltelt az egy hét, és indulni kellett Budapestre. Ott három napot töltöttünk. Sokat sétáltunk és nézelődtünk.

Augusztusban pedig megkezdődött a focitábor, ami nagyon szuper volt. Minden reggel Becsére mentünk edzeni. Sajnos nem jutottam el abba a táborba, amit a hittan rajzommal nyertem, mivel egybeesett a focisulival.

Nekem nagyon jól múlt a vakáció, remélem jövőre is hasonló lesz.

Hegedû Hegedûs Ákos 5.3

Kisokos és olyan jót aludtam, hogy a pár órás alvás alatt is jól kipihentem magam. Másnap délután végre elérkezett a várva várt fürdés. Először csak bizonytalanul pancsoltam a hideg, sós vízben. Később már beljebb, és beljebb merészkedtem.

Kinn a parton anyukám várt egy jó puha törölközővel. Este elmentünk a városba, ahol egy nádfurulyát vásároltam emlékül. A többi négy nap még beljebb úsztam a tengerbe, anyukám már nem is látott a partról. Hihetetlen élmény volt a búvárkodás is. Oda-vissza úszkáltam, és jól megtömtem a markomat kagylóval. Nagyon tetszett a sós víz is.

Kár, hogy csak öt napig tartott. Kibírtam volna ott egy hónapot is.

Albert Éva 5.

5.2

Táboroztam Egyik nyári napon beszélgettünk anyáékkal, és arra jutottunk, hogy megyek a Bara táborba. Nagyon boldog voltam, mert egy hét múlva kezdődött is a tábor.

Azon a napon bepakoltunk és elindultunk. Az úton nem sok mindent láttam, csak szántóföldeket. Amikor odaértünk, már nagyon sokan voltak ott. Elkezdtük felállítani a sátort. Én nem tudtam felállítani, így apukám segített. Az unokatestvéremmel, Bellával voltam.

Berendezkedtünk és elindultunk szétnézni. Másnap kezdődtek a foglalkozások, mi először viaszozni mentünk.

Készítettünk gyertyát, díszeket. Olyan két óra felé kezdődött a fürdés. Jót lubickoltunk. Négy óra felé már a nagyok is fürödtek. Este filmeket vetítettek. Az elkövetkező napokban is sok volt a foglalkozás: tánc, üvegfestés, agyagozás, fafaragás.

Eljött az utolsó nap. Reggel már összepakoltunk. Dél körül már jöttek értem a szüleim. Elbúcsúztam barátaimtól és megbeszéltük, hogy jövőre újra találkozunk.

Pataki Anasztázia 5.2

Tengeren

Ezen a nyáron életemben először jártam a tengeren.

Csodálatosan éreztem magam. Már az autóban elkezdődtek az élményeim. A tizenegy órás utat hosszúnak és unalmasnak vártam, de egyáltalán nem volt az. A gyönyörű tájak, hegyek, furcsa házak látványa szórakoztató volt, amíg be nem sötétedett. Akkor már az orromig sem láttam, nem, hogy nézelődjek. Szerencsére nem kellett sokáig utazni.

Nemsokára megláttam a sötétben csillogó végtelen vizet. Már nagyon fáradt voltam, anyukámra néztem, és halkan kérdeztem: - Itt vagyunk?

Már ő is fáradt volt, s válasz helyett csak bólogatott.

Körülbelül 10-15 perc múlva megállt az autó. Kiszálltunk, és egy gyönyörű nyaralóházat láttam. Kipakoltuk a csomagokat, és behordtuk a házba. Kiválasztottam egy ágyat, lefeküdtem

Horváth Kornél 6.4

A fácántelepen Az én nyári élményem nagyon szép volt. Én apuval voltam a kisfácánokat őrizni. Először a Misa bácsihoz mentünk ott megkávéztunk, aztán elindultunk és útközben kaptam egy fagylaltot. Végül megérkeztünk. Először is körülnéztünk a neveldében, hogy van-e elpusztult fácán, eközben a Misa bácsi kipakolt az autóból és gyűjtögetni kezdte a tűzrevalót. Én apuval elindultam a Bara mentén leellenőrizni van-e ragadozó a nevelde környékén. Mire visszaértünk a járőrözésből megfőtt a kávé. Miközben apuék kávéztak, én megittam a szörpömet. Elkészítettük a vödröket és elkezdtük behordani a tápot. Miután megtöltöttük az etetőket, teleöntögettük az itatókat. Meg is éheztünk, szerencsére közben elkészült a vacsora, ami sült csirke volt.

Vacsora után, mikor már elég sötét volt, bementünk a kisfácánok közé meggyújtani a viharlámpákat és apu megfogott egy pár csirkét és a fejemre rakta. Miután nyugovóra tértek a fácánok én is lefeküdtem az autóba, mert már nagyon álmos voltam. Reggel apu keltett fel.

Miután jött a váltás, hazafelé indultunk, nekem nagyon tetszett és várom, hogy ismét mehessek.

Harci Ricsárd 5.

5.2

„Az élet naponta részesít bennünket apró örömökben, rajtunk áll, hogy gyönyörû emlékeket alkossunk belõlük.”

Cathy Allen

5. oldal

Kisokos

Felsős lettem

A péterrévei gyerek egy napja A péterrévei gyerek nagyon elfoglalt. Lót-fut, rohan, mindenhonnan elkésik. Na ezek voltak azok a mondatok, melyeket soha nem fogsz hallani egy péterrévei gyerektől.

A péterrévei gyerek soha nem siet, soha nem késik el sehonnan, hacsak nem ment el csínyt tenni valamelyik ,,jóbarátjával”. A jobbik eset, ha beér az adott óra közepére, és nem írja be a tanár. A rosszabbik verzió az, ha pechje van és bekerül a naplóba, kap egy igazolatlant, és az osztályfőnöktől egy fejmosást. A péterrévei vagy, ha úgy tetszik ,,pecellósi” gyerek napja érdekesen telik, már elég, ha csak magamból indulok ki. A tanítás évtizedek óta 7:30-kor kezdődik, és újabban 13:40-ig tart, mivel valamelyik nagyokos, a miniszteri székben kitalálta a hetedik órákat.

Anyukám mesélte, mikor ők jártak iskolába nem volt ennyi tantárgy és ennyi óra. A rosszabbik esetben is otthon voltak már 13 órára.

Szóval a pecellósi gyerek reggel fél hét felé ébredezik. Hét után elmegy a suliba, ha minden igaz, és bolondságokat csinál a barátaival, majd végigcsücsüli az uncsi órákat, és azon töri fejét, hogyan is tudná elütni a drága idejét. Néha azt találja legmulatságosabbnak, hogy beszólogat a tanároknak és az idegeikre mászik. Talán ezzel próbálja felhívni magára a figyelmet?

A hetedik óra kicsöngetése után kb. még másfél órát a suliban van, ugyanis a haverjaival dumcsizik, vagy a barátnőjével beszéli meg a délutáni találkát. Három óra után a gyerkőc hazaér, sarokba dobja a táskát és nekiáll az ízletes ebédnek, amit édesanyja készített a délelőtt folyamán. A kaját a gyerek csak úgy kapkodja befelé, mint aki ezer éve nem evett és eközben anyja kérdezgeti a napi eseményekről.

A gyerek minden feltett kérdésre a semmi, lehet, biztos, aha választ adja. Ebéd után vagy leül a számítógép elé és netezik órákon át, vagy lepihen és alszik, vagy elmegy a haverjaihoz. E három lehetőség közül a legtöbben neteznek. Chatelnek, Skype-olnak, diáknyelven ezt hívják, kikapcsolódásnak.

Előfordul, hogy a délután a gyerek épp különórára megy, ez legtöbbször informatika, háztartástan, környezetvédelem.

Ezek az órák után a gyerkőc hazamegy és talán egy fél órácskát rászán a tanulásra, vagy legalábbis bepakol a táskába. Ily nagy megerőltetés után leül a tévé elé és megnézi a kedvenc sorozatát, ami nem mindig neki való, de ez őt egyáltalán nem izgatja. Néha képes egy jó akció filmért késő éjjelig is fennmaradni, ha arról van szó.

Másnap reggel a gyerek ismét felkel, suliba igyekszik és ez így megy öt teljes napig, míg végre el nem jön a várva várt hétvége, amikor a péterrévei gyerek nyolctól tovább bír aludni, és kipihenheti a heti fáradalmakat.

Kovács Lotti Lotti 7.2

„Egyetlen jó létezik csak: a tudás, és egyetlen rossz: a tudatlanság.”

Szókratész 6. oldal

Tegnap volt az első tanítási nap az iskolában. Én már nagyon vártam az ötödik osztályt. Nagy izgalommal léptem át a Samu Mihály Általános Iskola küszöbét. Kíváncsian vártam ki lesz az osztályfőnökünk. Az udvaron sok barátommal találkoztam. Nemsokára becsengettek, az osztályfőnök Kovács Nella tanárnő, felvezetett bennünket az osztályunkba és üdvözöltük egymást. Vannak új tantárgyaink, és tanáraink. Minden óránk másik tanteremben van. Kicsit nehéz volt megjegyezni. De lassan megtanultuk, hogy merre kell menni. A tanárok elmondták nekünk, hogy milyen ellenőrzőkre számítsunk, és ha rendszeresen tanulunk nem lesz nehéz az ötödik osztály. Én, remélem jól teljesítek a felső tagozatban.

Virág Bálint 5.3

Ötödikes lettem Szeptember első napján, mint már azt megszoktuk, elkezdődött az iskola.

Ezúttal nem a régi, hanem az új épület felé közeledtem.

Miért? A válasz egyszerű: ötödikes lettem. Amióta beindult a tanév, mindenki azt kérdezi tőlem: - Na, milyen ötödikesnek lenni? Én mindig azt válaszolom, hogy nem tudom, ugyanis még nem voltam felsős. De ha jobban belegondolok, talán tudom a feleletet. Ötödikesnek nem olyan jó, mint alsósnak lenni, ugyanis elméletem szerint kicsit nehezebb lesz, mint a negyedik osztály. Számomra ez olyan, mint egy kihívás.

Kíváncsi vagyok arra, hogy itt a nehezebb szakaszon milyen eredményt érek el.

Nekem ezt jelenti az ötödik. Reméljük, idén is jó jegyeket viszek haza a bizonyítványban.

Kormányos Sára 5.3

Padtársam Padtársam neve Veronika, ő egy aranyos kis lányka.

Nagyon szereti a történelmet, mesélt róla egy történetet.

Feleltetett a tanárnő, nem tudtam annyit, mint ő.

Kaptam egy egyest, hazamentem rögvest.

Azóta is tanulok, nem vagyok már tulok.

Recsó Éva 6.4

Puskáztam Tavaly év vége felé sok dolgozatot írtunk és szerbből nem tudtam megtanulni a fogalmazás végét.

Mivel első óránk volt a szerb, és én nem tanultam meg, gyorsan ráírtam a kezemre a befejezést. A tanárnő kijött a tanáriból és mi sorakoztunk, hogy minél előbb bejussunk és elkezdhessük. Nagyon féltem. Mi lesz, ha megfog? Mi lesz, ha megnézi a kezem és észreveszi a puskát? A tanárnő végigment az osztályon, és benézett a padba, a dolgozatfüzet alá, még a széket is megnézte. Megkönnyebbültem, hogy nem látta meg. Elkezdtük írni a dolgozatot. Izzadt a kezem, féltem. Nagyon féltem. Még csak a bekezdésnél tartottam, de már azon izgultam, vajon megfog-e. A tárgyalás könnyű volt, mert azt megtanultam, de elérkezett a befejezés. Ebből egy szót se tudtam. Felemeltem a kezem és leírtam, amit rajta írt.

Mikor felállt a tanárnő és elindult felém, azt hittem észrevett.

Tudom, mivel jár ez, mert már az egyik osztálytársamat puskázáson fogták. Egy jó nagy egyessel, amit nem könnyű kijavítani. De mégsem felém jött, hanem járkált az osztályban. Gyorsan leírtam az utolsó szót, amíg elöl volt.

Kész. Végre befejeztem. A dolgozatot is és a puskázást is. Örültem, hogy nem vette észre. Beadtam a dolgozatot és hamarosan kicsöngettek. Megbeszéltük, hogy ki suflizott, és kiderült nem én voltam az egyedüli, aki puskázott. Örültem, hogy befejeződött a problémám és biztos, ha nem muszáj, nem fogok puskázni többet.

Koliger Teodóra 6.2

Az iskolapad meséje Egy öreg pad vagyok, aki sokáig irigykedett az új padokra. Szépek, nincs rajtuk firka, vágás, nincs beléjük hegyezve. Régen én is ilyen voltam, ragyogtam a tábla előtt, és aki meglátott azt mondta: - Milyen szép, üljünk oda.

Aztán idővel koptam, megcsúnyultam. Egy reggel, valami rosszat sejtettem. Egy üres és poros sarokba raktak.

Vártam, hátha szükség van rám, de a napokból hónapok lettek. Sok mindent raktak rám: dolgozatfüzeteket, pannókat, és elhagyott dolgokat is, például sapkákat, sálakat. Már beletörődtem a sorsomba, amikor megtörtént a csoda.

Leraktak rólam mindent, és megsikáltak. Újra teljes pompámban ragyogtam a tábla előtt. Másnap vidám gyermekhangokat hallottam. Izgatott voltam, mit szólnak majd hozzám. Az ajtó kinyílt, s ketten rögtön hozzám ültek. A délelőtt jól múlt el.

Délután azonban nagy csönd volt és el bírtam gondolkodni azon, hogy akkor is hasznos voltam, amikor a sapkákat és más elvesztett tárgyakat őriztem.

Már nem zavart az új padok csillogása. Rájöttem, hogy a régi padok is lehetnek hasznosak.

Takács Attila 6.3

Az iskolatáska meséje Sziasztok! Egy iskolatáska vagyok, aki mindig Yvett szolgálatára áll.

Szeretem a szakmámat, mivel nap, mint nap zsivajgó gyerekek közt lehetek. Mázlim volt, hogy egy ilyen szorgalmas nebulóhoz kerültem, de azért én is kitettem magamért. Csak rám kell nézni, hogy milyen szép vagyok. S tudok néhány titkot is, amit most elárulok. Iskola után nagy

Kisokos rendszerességgel kipakolja a felszerelését.

Sajnos az uzsonnákat bennem szokta hagyni jó pár napig, ez nekem nagyon rossz érzés. Este, amikor befejezte a házi feladatokat, visszateszi a körzőjét, vonalzóját, füzeteit, könyveit, és a még szükséges tárgyakat. Reggel gyorsan felkap a hátára, és már száguldunk is a suliba.

Odaérkezve mindig ügyel, hogy tiszta helyre helyezzen el. Órákon sem unatkozok. Általában beszélek a többi táskával, de előfordult már az is, hogy ha érdekes az anyagrész, akkor én is odafigyelek.

Hazaérve mindig megdörzsölget a piszoktól, néha pedig minden rekeszemet kimossa. Mindig tele szokott tömködni, ilyenkor megesik rajta a szívem. Szeretném, ha egyszer engemet is elvinne a kirándulásra. Szerintem ő egy nagyon kiváló gazda, főleg, mert egyszer nem készült az ellenőrzőre, ekkor belőlem puskázott. Ez számomra nagy öröm, mivel ilyenkor azt bírom mondani, hogy okosabb vagyok, mint ő.

Remélem, még sokáig állhatok a szolgálatára. Előre is irigylem az utánam következő táskáját. Habár, ha rajtam múlna, mindig együtt maradnánk.

Goór Yvett 6.3

Elkezdôdött az iskola Elkezdődött az iskola, véget ért a jó móka.

Játékra már nincs idő, tanulás a teendő.

Molnár Klaudia 8.3 Szép volt a nyár, de már vágyódtunk a barátok után. Örülünk, hogy újból láthatjuk egymást, és várjuk az újabb oktatást.

Sívó Rebeka 8.3 Gondolatunk még szerte széjjel, a nyári sok szép emlékkel.

De hiába minden már, Az iskola várva vár.

Pataki Andrea 8.3 Cseng a csengő indulunk, az oszival találkozunk.

Megkérdezi, hogy vagyunk, Mi meg vidáman válaszolunk.

Horváth Ákos 8.3 Vajon jó lesz-e a gyermekhét?

Kár, hogy addig még van egy-két hét.

Végezetül csak annyit kívánok, hogy ezt a jó iskolát imádjátok.

Molnár Enikô Enikô 8.3

7. oldal

Kisokos

A polcom ékessége Az én kedvenc könyvem címe: A legnagyobb kincs az igaz barátság. Ez a könyv az igaz barátságról és a szeretetről szól.

Hét éves koromban kaptam anyutól. Itt Péterrévén vette az egyik boltban, 300 dinárért. Lila színű, kemény fedelű, vékony könyv. Nekem azért tetszik, mert tanulságos, értelmes és elárulja, hogy nem a pénz, nem a plazma tévé, vagy a luxusautó, és a gyönyörű ház a legértékesebb, hanem a szeretet és a boldogság. Már számtalanszor elolvastam.

Egyszer-kétszer anyu is elolvasta, és azt mondta: - Édes kislányom nem bántam meg, hogy megvettem ezt a könyvet. Történt egyszer, hogy összevesztem a legjobb barátnőmmel, bementem a szobámba, elolvastam a könyvet és rájöttem, hogy bocsánatot kell kérnem, mert nem érdemes apró dolgokon veszekedni. Tehát ez a könyv ráébreszt a barátságra, a békére, és minden jóra.

Remélem, hogy ezt a könyvet elolvassák majd a gyerekeim, unokáim, dédunokáim és még sokan mások, hogy mindenki felfedezze a jóságot és a békét.

Nagy Szilvia 6.

6.4

Csókkeksz és spagettidili Kedvenc könyvem írója Thomas Brezina, a címe: Csókkeksz és spagettidili.

Ez egy különkiadás, a “Fiúk kizárva” könyvsorozatokból. A könyvtárban nem található meg. Becsén vettem a zeneiskolához közeli könyvesboltban. Már nem is emlékszem hogy mennyiért, de szerintem ötszáz dinár körül lehetett. Nagyon érdekes, mivel a varázslásról szól, és én szeretem a mágikus dolgokat. Megvan a többi része is, de nekem mégis ez a kedvencem. Most kezdtem el újból, immár ötödször, olvasni, de még így is érdekes. A bonyodalom a bonyodalmat követi, és mindig minden fejezetben történik valami izgalmas. Ha az egyik befejeződött jön a másik.

Főszereplői: Katrina-Schneiber –Meiber és Lujza-SchneiberMeiber. Becenevükön csak Tinka és Lizi. Ez a két lány varázserővel van ellátva, és küzdenek a gonosz boszik ellen.

De már így is túl sokat mondtam a tartalmáról. Hogy milyen kalandokba keveredik Tinka és Lizi? Megmenekül Tinka a gonosz boszorkány karmai közül?

Olvassátok el és megtudjátok!

Vermes Réka 6.4

Kedvenc könyvem Nekem sok kedvenc könyvem van, így nehéz volt választani közülük. Amelyik nekem a legjobban tetszett, az a Robinson volt, Daniel Defoe-tól.

Ez a regény arról szólt, hogy Robinson hajótörést szenvedett és egy lakatlan szigetre vetődött. Az első napokban nagyon félt, de aztán egyre bátrabb lett. Házat épített, a hajó roncsaiból és rakományából, amit tudott azt a szigetre vitte, ezt egy kis tutaj segítségével tudta 8. oldal

megvalósítani. Azután találkozott két kannibállal, akik hoztak egy harmadik embert abból a célból, hogy megegyék.

Robinson megmentette és elnevezte Pénteknek, azért mert pénteken találkoztak, és ezek után barátság szövődött köztük. Sok-sok évi viszontagság után sikerült visszajutnia az emberek közé. Nekem az tetszett ebben a regényben, hogy Robinson minden helyzetben feltalálta magát és nem adta fel a reményt. Tetszett, ahogy menedéket készített magának és, ahogy az élelemről gondoskodott. Jó volt látni, ahogy a természet megjutalmazza találékonyságáért. Szerintem nagyon nehéz lehet a civilizált világtól messze élni, de ha talpraesettek vagyunk akkor nem lehetetlen.

Számomra ez nagyon tanulságos és érdekes könyv volt, mert aki találékony bármilyen helyzetből ki tudja hozni a legjobbat.

Gallusz Gábor 6.2

Az elsõ elsõ enciklopédiám Nem szeretek olvasni, de az enciklopédiákat szívesen lapozgatom, olvasgatom. Főleg az állatosokat.

Egy nyári napon sétáltam édesanyámmal, és találkoztunk egy sereg pillangóval. Mindenféle színben pompáztak, de nekem legjobban egy kékes-aranyos színű tetszett. Édesanyám észrevette, hogy mennyire érdekelnek ezek a gyönyörűségek, és vásárolt nekem születésnapomra egy pillangós enciklopédiát. Amikor megkaptam, már a borítója is nagyon tetszett, azért, mert pont az a kékes-aranyos lepke volt rajta. Nagyon megörültem. Benne minden kérdésemre megtaláltam a helyes választ, pl.: milyen és hány fajta lepkefaj él a földön? Milyen színekben pompáznak?

Mekkorák lehetnek? Melyek a legnagyobb és legkisebb fajok?

Azért ez a kedvenc könyvem, mert érdekes képek, és megjegyzések vannak benne.

A könyvnek köszönhetően a testvéreimmel, és az egész családommal megszeretettem a pillangókat.

Mindenkinek, aki olvassa ezt a fogalmazást, ajánlom, hogy lapozzon bele ebbe az érdekes enciklopédiába.

Kiss Virág 6.4

Piknik vadlovakkal A könyvet az iskola mellett lévő boltban láttam meg először. Anyu megvette nekem.

Még aznap elkezdtem olvasni. Nagyon lekötött a tartalma, és így egy este alatt elolvastam. Sok esemény van benne, ezért nehéz félbeszakítani. A kíváncsiságom hajtott, hogy olvassam tovább - tovább. Alig láttam már a betűket, de csak olvastam.

A főszereplőt Pennynek hívják. Ő egy talpraesett, kedves, jószívű lány. Minden problémát megold, ha tud segít. Nagyon szereti az állatokat. Ez a könyv arról szól, hogyan menti meg a vadlovakat. Nagyon tetszett Penny viselkedése és csodáltam őt. A valóságban biztos, hogy jó barátnők lennénk. Ha ránézek a könyvre mindig eszembe jutnak a benne lévő események. A regény minden nap emlékeztet, hogy ne csináljak rosszat, csak jót.

Szívesen ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el, mert csak jót lehet belőle tanulni. Már többször is elolvastam,de biztos, hogy van még belőle mit tanulni.

Kiss Zsófia 6.

6.3

Több példaképem is van, de úgy gondolom, hogy Péterről kellene leginkább írnom. Őt már kiskorom óta ismerem, néhány házzal arrébb lakik az utcában. Már középiskolába jár, számítástechnikát tanul. Nagyon jól focizik. Nyáron mikor szünet van, sokat szoktunk az utcán focizni. Peti nagyon jó fej, soha nem érezteti velem, hogy fiatalabb vagyok nála, úgy kezel mintha én is vele egykorú lennék. Nagyon szeretnék én is úgy érteni a számítógéphez mint ő, és ebben sokat segít nekem. Ha van ideje, átjön és türelmesen magyaráz, még csak meg nem értem, hogy mit kell csinálnom. Petit mindenki szereti, mert nem veszekedős, nem csúfolódik és ahol csak lehet, segít.

Nagyon igyekszem, hogy olyan legyek mint ő.

Selymesi Róbert Róbert 6.

6.2 Ebben a fogalmazásban az édesapámról szeretnék írni.

Mert ő a példaképem. A szeme színe zöld, a haja pedig barna. Izmos férfi. A zöld szín a kedvence, ahogyan nekem is.

Harmincöt esztendős. Nem szereti a rosszaságot, de nem is nagyon szigorú. Szereti ha tanulok, jó jegyeket hordok haza és nem rosszalkodok. Az apukám nem szokott kivételezni velem és a testvéremmel, hanem egyformán szeret és egyformán büntet minket. Azért választottam őt a példaképemnek, mert én is hasonló ember szeretnék lenni, és így viselkedni ha felnövök.

Ez az én apukám és példaképem, egy okos és ügyes ember.

Krizsák Kornél 6.

6.3 Az alsós tanító néni a példaképem. Őt nagyon szeretem, és ha felnövök szeretnék hasonlítani hozzá.

Mindig nagyon kedves és megértő volt hozzám. A tananyagot érthetően és egyszerűen adta elő. Bármilyen probléma adódott a tanulással, ő mindenkinek igyekezett érthetően újból és újból elmagyarázni. A gyöngébb tanulókkal külön foglalkozott. Sok mindent megtanultam tőle. Ő a második anyánk volt, és nem csak tanított, hanem nevelt is bennünket. Sokat beszélgetett velünk a viselkedésről, az illemről, a tiszteletadásról, a szülőkről, az egymással való viselkedésről és még sok egyébről. Én minden szavára emlékszem és sokszor eszembe jut egy - egy mondása.

Nagyon szerettem az egész megjelenését, viselkedését és velünk szembeni jóakaratát.

Felnézek rá, és bátran mondhatom, hogy egy igazi példakép.

Kiss Zsófia 6.3 Az én példaképem egy szerény ember. Neve Alexandra Gabriel-Drobac.

Egy okos és felelősségteljes ember. Befejezte az akadémiát és az óbecsei Petar Konjović Alapfokú Zeneiskolában hegedülni tanít. Mindig csinosan és változatosan öltözködik az új divat szerint. Testalkata sovány és magas. Haja szőke, a szeme barna. Arca mosolygós.

Megértő a diákokkal szemben és kedves is. Év végén, a nyílt órán látszik meg munkájának eredménye, amin egész évben dolgozott és a gyerekeknek megtanított. Ekkor mi is

Kisokos megköszönjük fáradozását egy-egy ajándékkal, amit örömteli arccal fogad. Mivel szerb nemzetiségű, igyekszik hozzánk magyarul beszélni, ha nem is tisztán, de megértjük. Egyik jó tulajdonsága, hogy bármilyen bajom van, mindig megoszthatom vele és kikérhetem a véleményét. Ez nagyon tetszik. Utazó vagyok, ezért mindig talál valami megoldást, hogy ne kelljen hetente négyszer, hanem csak kétszer utaznom. Rajtam kívül van még egy lány, akivel duettezni szoktunk. Mindig szép, dallamos darabokat kapunk és ezt mindketten szeretjük. Sajnos nemsokára befejezem a zeneiskolát és el kell, hogy búcsúzzak tőle. Nemrégiben megkérdezte tőlem, hogy nem akarnék-e zenei középiskolába menni. Magamban gondoltam, hogy hogy ne akarnék!

Szeretnék én is ilyen jó tanárnő lenni, és hegedüléssel tölteni az időmet.

Főleg az odaadósága, az egyszerűsége és a kedvessége az, ami megfogott és ezért vált ő az én példaképemmé.

Sterbik Laura 6.2

Németh Anett 8.2 Az én példaképem apa.

Azért ő mert szeretem, sokat dolgozik, elvisz sok helyre.

A szeme barna, haja fekete, és magas. Ő kőműves munkát végez, nagyon jól. Megtanított fugázni, falazni, maltert keverni, úszni és még más dolgokra is. Ha előbb hazaér, akkor permetez vagy ás... Néha ő kelt reggelenként. Szereti az állatokat, jól számol. Esténként velünk, anyával és velem tévézik. Ő az én példaképem és szeretnék olyan lenni, mint ő.

Takács Attila 6.

6.3 Nekem anyukám a példaképem, azért mert nagyon szeretem és nagyon tetszik a foglalkozása.

Anyukámnak sok pozitív tulajdonsága van és nagyon szereti a gyerekeket. Ő kedves és ügyes, de attól még szerény. Mindig segítőkész a tanítványaival és a saját gyerekeivel szemben is. Ha bármiben segítségre szorulunk, ő szó nélkül segít. Nagyon rendszerető és pedáns, ezt a tulajdonságát én is örököltem, de azért igyekszem is. Szépen tud rajzolni, szabadidejében sokat szokott olvasni. Gyakran együtt főzünk és süteményeket készítünk. Azért is választottam példaképemnek, mert én is tanár szeretnék lenni vagy ügyvéd. Anya kitartó a munkában, sokat vár el önmagától, mondhatnám maximalista. Feladatait időben és rendszeresen elvégzi.

Nagyon szeretnék hasonlítani hozzá, hogy ő is olyan büszke legyen rám, mint én őrá.

Gallusz Gábor 6.

6.2 9. oldal

Kisokos

Holle anyó

Az én plüsscicám A plüssöt testvéremtől, Ritától kaptam.

Bundája fehér, szeme színe kék, az orrocskája pedig rózsaszín. A nyakában rózsaszín masni lóg. Nagyon szeretem, és vele szoktam aludni.

Szeretném, ha egyszer egy igazi cicám is lenne!

Csábi Sára 3.3

Az orvosnál

Tegnap az osztállyal a földszintre mentünk, mert a színészek az I. 3 osztályban voltak.

Nagyon izgultam. Az előadók a szabadkai Népszínház művészei voltak. Az előadónak a hangja gyönyörű volt.

Tetszett az is, hogy mikor a szép, szorgalmas lány búslakodott, olyan gyönyörűen énekelt akkor is. Csodálatos volt, amiben a színésznő állt és a kemence is úgy tűnt, mintha égett volna. A fa úgy tűnt, mintha élt, beszélt volna. A díszlet káprázatos volt. A zene és a játék is csodálatos és vicces volt.

Nekem az tetszett, amikor a szép lány segített a kemencének, a fának és Holle anyónak is. Azért ez a rész tetszett, mert a lány segítőkész volt. Az is tetszett még, amikor a csúnya, lusta lány és a gonosz mostoha összevesztek.

Ez a mese szerintem nagyon jó és érdekes volt.

Szekeres Edina 4.2

Vasárnap nagyon rosszul éreztem magam.

Hétfő reggelre elkezdett fájni a hasam is. Másnap rögtön mentünk az orvoshoz. Megvizsgált az orvos és kiderült, hogy mandulagyulladásom van. Kiírt három gyógyszert. Átmentünk a gyógyszertárba. Kinéztem az ablakon és megláttam, hogy az osztályom az aszfaltra rajzol. Hazafelé anyával megnéztük az aszfaltrajzokat.

Nagyon szépeket rajzoltak az osztálytársaim. Büszke vagyok rájuk.

Varga Viktória 3.3

Az én kutyám Az én kutyám neve: Buksi. Amikor hozzánk került, még egészen pici volt, tejjel és kenyérrel etettük.

Adáról kaptam a nenától. Szőre fekete, középtermetű, farka rövid, fajtája angol cocker spániel. A világ egyik legjátékosabb kutyája. Kedvenc játéka a labda. Télen labda helyett szájába veszi a szánkó kötelének a végét és áthúzza az egész udvaron. Gombóccal, a testvérem kutyájával nagyon szeret játszani. Amikor kicsi volt mindig széthordta a papucsokat, de még most is előfordul. Ilyenkor anyu és apu nagyon mérges, mert nem bírnak kimenni az udvarra. Buksi sokat szeret enni, és utána sütkérezik a napon.

A kutyámat nagyon-nagyon szeretem, és nem cserélném el semmiért a világon.

Papp Szabina 3.3

Jelmezbálban voltunk Október első szerdáján volt a jelmezbál, az iskolában, a központban és a piacon tartották meg. A gyerekek, az árusok és akik néztek minket, vettek részt a felvonuláson.

Modell voltam és azért választottam ezt, mert volt hozzá szép ruhám. A jelmezbálon voltak: varázslók, modellek, katonák, matrózok, indiánok, öregasszonyok, öregapók, orvosok, kisbabák. A bál hangulata vicces volt. A jelmezbálban voltak még ovisok, akik napraforgónak és bohócnak öltöztek be. Nekem nagyon tetszett, amit az egyik osztálytársam viselt, ő cigánylánynak öltözött be. Volt rajta egy nadrág és egy blúz, meg a derekán egy kendő.

Nekem nagyon tetszett a jelmezbál és örülök, hogy az igazgató megszervezte a gyermekhetet. Nekem nagyon tetszett, hogy az iskolában csoda vidámságot láttam mindenütt.

Mihalecz Dóra 4.2 10. oldal

Fekete Emese 1.4

Nyári emlék Nyári élményem írásban elmesélem.

Nagyon vártam az augusztust. Minden évben 20-án szüleim elvittek szülővárosomba a tűzijátékot megcsodálni.

Ebben az évben most elmaradt. Becsére sikerült eljutnunk.

Mikor meghallottam, hogy Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán páros lesznek a fővendégek, akkor határtalan volt a boldogságom. A műsorra magunkkal vittük unokahúgomat Bíborkát is. Fagyiztunk, vattacukroztunk és kaptunk egy-egy Disney lufit. Szeretem Szinetár Dórát. Csodálom szépégét és gyönyörű hangját. Az éneklésük végeztével testőreik elkísérték őket. Szerettem volna autogramot kérni, de nem osztottak. Azután jött a tűzijáték.

Pompás élményben volt részem.

Pintér Lilla 4.2

Barátnőm és én kirándultunk Barátnőm és én Doroszlóra kirándultunk.

Amikor Lilla megérkezett, akkor megörültem, hogy együtt fogunk ülni. Jött Doroszlóra Erika és Kornélia is.

Sokfelé jártunk. Voltunk Kúlán, Verbászon. Hosszú idő elteltével értünk Doroszlóra. Amikor odaértünk, megnéztünk egy tájházat és Fehér Ferenc házát. Utána egy szentmisét tartottak a doroszlói templomban. Sok fényképet készítettem a barátaimról, a Szűzanya szobráról egy olyat, hogy Lilla és Erika is benne vannak. Szentképeket is fényképeztem.

Szeretnék máskor is eljutni Doroszlóra.

Kovács Emese 4.2

Kisokos

Horgászni voltam

Feldíszítettük a tantermet

Egy szép nyári napon horgászni mentünk a Tiszára.

Előző nap Zoli bácsival összegyűjtöttük a csalinak való bogarakat és gilisztákat. Másnap kora reggel mentünk. Alig vártam, hogy megérkezzünk és kicsomagolhassam a legújabb horgászbotomat. Zoli bácsi elmagyarázta, hogyha hangosak vagyunk, akkor elriasztjuk a halakat. Megfogadva tanácsát csöndben üldögéltünk, aminek szép eredménye lett. Fogtam egy két és fél kilós harcsát.

Dél felé indultunk haza, legnagyobb örömünkre nem üres kézzel.

Fercsik János 4.3

A tanító néni egy napon elmondta, hogy versenyt szervez az iskolánk az osztály tisztaságáról és díszítéséről.

Tököt és őszi gyümölcsöket: körtét, almát, mogyorót, diót kellett bevinni. Készítettünk színes papírból süncsaládot.

Gesztenyéből és makkból pedig állatokat csináltunk. Agyagból és gyurmából készítettünk csigákat. Rajzoltunk tököket és ebből, tök kiállítás lett. Kellett bevinni faleveleket és ezzel nyomtattunk a papírra. Aki akart részt vehetett az osztály díszítésében. Én is részt vettem rajta. Örültem, hogy részt vehettem a terem díszítésben, mivel végül nagyon szép lett.

Nagy izgalommal vártunk azt a szerdai napot, amikor a zsűri megnézte az osztályunkat. Egy zsűrinek nagyon tetszett, hogy sárgával terveztük a rajzot.

Még nem értesítettek bennünket az eredményről.

Reméljük jövőre is lesz ehhez hasonló munka számunkra.

Magó Annabella 3.2

Kerékpározni voltam Anettal, Gyöngyivel, Viktorral, Csongorral voltam kerékpározni.

Elmentünk a cukrászdába egy limonádéra, és tovább mentünk a játszótérre. A fiúk fociztak, mi pedig libikókáztunk.

Később megforgatott minket Csongor és Viktor. Meguntuk a játszást és elbicikliztünk a Tiszára. Ezután versenyeztünk és legurultunk a töltés szélén.

Jól éreztük magunkat és remélem, hogy máskor is fogunk együtt kerékpározni.

Kovács Fanni 4.3

Őszi futóverseny Ősszel mindig megszervezik az iskolában a futóversenyt. Az idén mi is részt vettünk rajta.

Lesétáltunk a töltésre, ahol kaptunk egy – egy papírt, amin a nevünk állt. Felsorakoztunk, s amikor a tornatanár megfújta a sípot, akkor kezdődött a futás. Én is elkezdtem gyorsan futni, de egy idő után már fájni kezdett a hasam és a fejem. Beértem a célba, odaadtam a papírt. Felöltöztem, mert kicsit hideg volt és elindultam haza.

Nem szeretem a futóversenyeket, de a részvétel a fontos. Örültem, hogy az osztályból sokan jó helyezést értek el.

Csasznyi Csongor 4.3

Major Karolina 1.2

Feldíszítettük a tantermet A tanító néni közölte velünk, hogy lesz egy olyan verseny, ahol egész iskolának fel kell, hogy díszítse az osztályokat.

Nagyon örültünk ennek a hírnek. Alig vártuk már, hogy elkezdődjön a díszítés. Izgatottan kerestük, kutattuk, gyűjtöttük a különböző kellékeket, verseket, színes képeket.

Nagy örömmel készítettük a különböző figurákat az összegyűjtött kellékekből. A tanító néni sokat segített a készülődésben, és a díszítésben. Nyomtattunk őszi faleveleket, és az összegyűjtött képekből elkészült az őszi erdő. Színes papírból készítettünk süniket és később ezek a pannókra kerültek.

Amikor elkészült a díszítés, türelmetlenül vártuk a tanári bizottságot.

Lengyel Zsanett 3.2

A barátnõm és én kirándultunk Kirándulni mentem Évával. Délután egy órakor indultunk le a focipályára.

Amikor odaértünk leraktuk a kerékpárokat és szaladtunk a körhintára. Forogtunk sokáig, aztán megállt a körhinta. Leszálltunk és labdáztunk a füvön. Sokáig játszottunk és éhesek lettünk a sok szaladgálástól. Haza indultunk. Otthon elmeséltünk mindent a szüleinknek.

Nagyon fáradtak voltunk. Évának és nekem is jól telt el ez a nap.

Péter Gyöngyi 4.3

Lévai Helga 1.2 11. oldal

Kisokos

Vasárnapi impresszió, autón Vasárnap reggel van. Végre hétvége! Apáékkal Moravicára utazunk a nagyiékhoz.

A reggeli készülődés után, bepakolunk az autóba és lassan elindulunk. Mindig elhatározzuk, hogy időben indulunk, de sajnos ez soha sem sikerül. A húgommal hátul ülünk az autóban és szívesen bámuljuk a mellettünk szaladó tájat. Esik az eső. Bugyogva folyik a járdákon a víz. Az emberek esőkabátban, ernyővel a kezükben sietnek dolgukra.

Mikor kiérünk a faluból, szomorú őszi látvány fogad bennünket. A szántóföldek többségét fölszántották. Kevés kukoricát látni talpon. Szépen zöldül már az új vetés is. Ahogy elhagyjuk Becsét, csendesedik az eső, majd megáll. Az úton autók, répás teherkocsik kerülnek ki bennünket. Az útszéli fák csupaszak. Ágaik között látni röpdöső szarkákat, ugrándozó, élelmet kereső verebeket. Nagyon sok varjút lehet látni, csak úgy feketéllik tőlük az ugar. Igazán a nyarat szeretem, amikor gólyát, fecskét láthatok. Topolyára beérve szeretem az autóutat, sok szép autó halad rajta. A város előtt van egy tanya, ahol nagyon sok szép szürkemarhát tenyésztenek.

Beérünk a városba. Hangzavar fogad bennünket, vásár van. A tömegtől el sem férünk a szokásos útvonalon. Mindenki az árúját pakolja, egyesek már vásárolnak is. A gyerekek kíváncsiskodva szaladnak ide-oda. Lassan elhagyjuk a várost, még egy kicsi és megérkezünk.

Beérve a faluba feltűnnek a telecskai dombok, mi pedig örömmel üdvözöljük a mosolygós mamát és tatát.

Szabó B. Márk 7.2

Balesetem története Egy nyári napon történt, az osztálytársam, Ricsi születésnapján. Amit már nagyon vártam, mert van egy lova, akit Csavargónak hívnak, és lehet rajta lovagolni. Az ünnepségre Adriennel mentem, és mikor odaértünk már sok barátunk ott volt.

Mivel Ricsiéknek sok háziállatuk van kimentünk, és megnéztük őket. Adri és én már nagyon szerettünk volna lovagolni a pónin. Mikor ráültem lassan ment, de én szerettem volna, ha egy kicsit szalad, ezért Adrienn megfogott egy szárat, és elkezdte verni a póni farát.

Mondtam, hogy hagyja abba, de akkor már késő volt. A ló elkezdett vágtatni, én meg levágódtam róla. Abban a pillanatban azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Adrienn odajött, én meg csukott szemmel a kezét szorongattam fájdalmamban. A szemem körül leütöttem a bőrt, a kezem és a combom is nagyon fájt. Csak percek múlva múlt el ez az elviselhetetlen fájdalom. Mikor kinyitottam a szemem, legelőször Barna Ricsit láttam meg, majd a többi fiút, akik engem bámultak, hogy mi történt velem. Elkezdtem sírni, és bementem. Ricsi anyukája, Irénke jött, és az első kérdésem az volt, hogy nagyon látszik-e a sérülés. Sajnos látszott, nem kicsit, nagyon. Kimostam a sebet. Egész délután nagyon rosszul voltam, és hányingerem volt az idegességtől.

Szerintem Adriennek is egy kicsit lelkiismeret-furdalása volt.

Azt, hogy leestem a lóról nem tudtam hogyan mondjam el 12. oldal

anyunak, mert féltem hogy többet nem enged el lovagolni.

Mikor hazaértem, anyu nagyon ideges lett, hogy hogyan nézek ki, és hogy mi történt velem. Mindent elmeséltem. A seb gyorsan elmúlt, szerencsére.

Hát igen, ez is megtörtént velem. De függetlenül ettől meg mindig nagyon szeretem a lovakat, és lovagolni is.

Papp Edina 8.2

Titkok Egy májusi napon kezdődött el a bonyodalom.

A legjobb barátom boldogan fordul felém: - Minden ma reggel történt. A szünetben sétáltam és az a lány elém szaladt - hadarta a barátom. A nagy beszélgetésben észre sem vettük, hogy a legpletykásabb lány figyel minket. A suli után gyorsan megebédeltem és elkészítettem a házit, mert délután rengeteg elfoglaltságom volt. A barátom jött beszólni. Útközben megint arról beszélt, hogy milyen szép dolog szerelmesnek lenni. Bevallom, már kezdtem unni.

Mikor beléptünk a terembe mindenki elkezdett nevetni és mutogatni. Ekkor a barátomnak leesett, hogy miért nevetnek a többiek.

- Te… te mondtad el, hogy mit érzek a lány iránt!

- É… én nem!- kezdtem bele a védekezésembe, de ő már kiviharzott a teremből. Másnap iskolába sem jött. Próbáltam elérni, de sikertelenül. Ekkor hirtelen felugrottam az ágyról és gyorsan felhúztam a kabátomat. Egész úton azon gondolkodtam, hogy a barátom otthon lesz-e. Megérkeztem és bekopogtattam a hozzájuk. Pont ő nyitott ajtót. Nagy meglepetésemre ő kért bocsánatot tőlem. Megtudta, hogy kitől származnak a hírek. Újra barátok lettünk.

Remélem, én is ilyen titkokat bízhatok rá és megbízhatok benne. Az igazi barátok mindig kiállnak egymás mellett.

Hegedû Hegedûs Csongor 7.3

Szia, szerelem!

Imrét még Betti és a keresztapám esküvője előtt ismertem meg. Minden úgy kezdődött, hogy hétvégén elmentünk Magyarországra.

Még úton voltunk. Apu elmesélte, hogy hová megyünk, kit fogunk megismerni és ki a családja. Hamarosan megérkeztünk. Betti bemutatkozott és én megláttam a kanapén Imit. Wow, ilyen srácot se lát mindennap az ember! Magas, sovány, fekete, rövid haja és barátságos barna szemei vannak… Azt hittem, ott helyben elolvadok. Csak egy kérdést tettem fel magamban: Vajon van barátnője?

- Hello! Imre vagyok. – mutatkozott be.

- Szia! – köszöntünk kórusban majd kezdtem megérezni, hogy milyen teher, amikor a család jelen van és flörtölni lehetne.

- Tudok egy jó éttermet a közelben - kezdte a keresztapám és ehhez mindenkinek volt kedve. Tehát elmentünk. Az volt a jó, hogy volt minigolf és pingpong. Elkezdtünk játszani. Játék közben megtudtam egyet s mást: barátnője nincs, hármasnégyes tanuló, két évvel idősebb tőlem… Egyszóval tökéletes.

Csak egy a gond: ő csongrádi! Ami egy határt és egy jó nagy távolságot jelent!

A szívem csak vert. Ő a legtökéletesebb fiú, akit ismerek, de mégis… Ó, milyen jó érzés volt arra az egy napra szerelmesnek lenni!

Pergel Sára 7.3

Szerelem A pubertáskor nem csak a pattanásokkal jár, hanem minden percben más fiúba vagyunk szerelmesek. Istennek hálát adok, hogy nem vagyok szerelmes, mert, ez az érzés nem mindig jár boldogsággal.

Először az oviban voltam szerelmes. Akkor még nem nagyon értettem, hogy mi ez az érzés. Szegény Dénes, úgy ragadtam rá, mintha pióca lennék. Nagyon úgy tűnt, hogy ő sem barátként tekint rám, ezért mikor hazaértem az óvodából nem is ebédeltem, hanem vettem egy papírt, faszíneseket és rajzoltam: szívben két emberkét, ami minket akart ábrázolni. Jól becsomagoltam és minden reggel odaadtam neki. Egyszer nagyon elege lett abból, hogy szívecskéket rajzoltam neki, és ezért ki sem bontotta a szerelmi vallomásomat, hanem eldobta. Úgy megharagudtam rá, hogy még most sem nagyon szólok hozzá, csak ha muszáj.

Ez az eset óta nem voltam szerelmes. Remélem, hogy lesz majd valaki, aki értékelni fogja a szerelmemet és, hogy majd ő is viszonozni fogja.

Balassa Martina 7.3

Solymosi Kornél 5.2

Nagyszüleim mesélnek gyermekkorukról Az én nagyanyám igen beszédes asszony. Nekünk gyerekeknek is igen gyakran szokott mesélni. Nem meséket mond el, hanem inkább a saját életéről mesél.

Emlékszem régen egy szép nyári estén kiültünk az udvaron lévő kispadra, és csendben hallgattuk, hogy milyen is volt az ő gyermekkora. Sok mindenről mesélt, van amit már el is feledtem, de a legérdekesebb történetet máig megjegyeztem. Az ő gyermekkorában nem volt sem füzetük, sem noteszuk csak egy kis palatáblájuk. A gyerekek arra írtak az iskolában. Nem volt tankönyvük sem. Az én nagyanyám tanyasi lány volt. Számtalanszor megesett, hogy mire hazaért "oda lett a tudománya" mert a palatábláról letörlődött útközben. Arra ugyanis krétával, vagy palavesszővel írtak.

Gondolhatjátok, hogy milyen okosnak kellett lenni az akkori gyerekeknek. Egy leckét csak egyszer, vagy ha a tanító úgy látta jónak kétszer lehetett hazavinni. Aztán már új leckét kellett tanulni. A régit letörölték. Az csak a gyermekfejekben maradhatott fenn. Amikor megkérdeztem, hogy ismétléskor honnan tanult így felelt: - Bizony kedves unokám, én mindent megjegyeztem, mindent a fejemben hordtam, amit neked is tiszta szívből kívánok. S

Kisokos megsimította az arcomat.

- De azért – tette hozzá – meg volt bennünk a huncutság is. A palatábla tartalmát a meszelt ház falára átmásoltuk, hogy legyen honnan ismételni.

Még sokáig beszélgettünk a kispadon a régi időkről.

Feljött a hold is, s már javában ciripeltek a tücskök mire a nagyanyám kedvére kibeszélte magát.

Boldizsár Dániel 8.3 8.3

Így játszottak nagyszüleim Kukoricatörés idején a nagyszüleim kihasználták az alkalmat és azokkal a dolgokkal játszottak, amivel a szüleik dolgoztak.

Csuhéból csuhébabákat készítettek, a puhább csuhéból pedig papucsot.

Szétválogatták a szép tiszta leveleket a csúnyától. A szépeket leáztatták és készítettek egy gömböt. Ezt egy középvastagságú csuhéval letakarták, és a széleit behajtották. Szorosan átkötötték a gömb alatt egy vékony csuhéval s ez lett a feje. Készítettek még egy nagyobb gömböt is ez lett a teste. Két közepesen vastag csuhéval keresztül kötötték, így készítették a mellényét. Kiválogatták a széles, vastag csuhékat.

Megfordították a baba félkész testét, és így lefelé szorosan odakötötték. Nagyon sok csuhét kötöttek a baba félkész testéhez. Mikor ezzel megvoltak visszafordították és lehajtogatták a csuhét. Így készült el a szoknyája. Sokszor kukoricabajuszt kötöttek a fejéhez és ez volt a haja. Meg kellett, hogy száradjon és már kész is volt. Amint már említettem, a belső, puha csuhéból papucsot készítettek. A csuhét vékony csíkokra tépték. Hosszú fonatokat készítettek belőlük. Utána elkezdték körbehajtogatni és össszevarni, míg akkora nem lett, mint a talpméretük. Így elkészült a papucstalp. Utána megfonták a papucs fejének a kukoricahajat és hozzávarrták az elkészített talphoz.

Ilyen egyszerű és ötletes játékokkal töltötték ősszel a szabadidejüket nagyszüleim.

Koliger Teodóra 6.2

Egy fénykép története Egy pénteki nap, amikor pakolásztam rábukkantam egy régi fényképemre.

A képen az óvodás társaimmal vagyok rajta nagycsoportos koromban. Farsang időszakában készült. Az óvó nénik ilyenkor sok versenyt rendeztek és ezen a képen is egy ilyen esemény van megörökítve. Az asztalokon sok-sok fánk volt és üdítő. Mindenkinek jutott belőle, ugyanis az első verseny az volt, hogy öt fánkot minél hamarabb meg kellett enni. Nagyon szoros volt a küzdelem. Sokan lemaradtak csak Dénes és Attila küzdött egymással. Végül Attila lett a győztes és jutalmul egy tábla csokit kapott, amit úgyszintén gyorsan megevett. A második verseny az volt, hogy egy pohár üdítőt minél gyorsabban meg kellett inni. Ebben én lettem a győztes. Az üdítő felét félrenyeltem, köhögve mentem ki az óvó nénihez a jutalmamért, ami egy nyalóka volt.

Dicséretet is kaptunk, mert a mi asztalunk volt a legjobb. Örülök, hogy a kezembe akadt ez a régi fénykép, mert sok szép olyan emlék jutott az eszembe, melyet sosem fogok elfeledni.

Molnár Enikõ Enikõ 8.3 13. oldal

Kisokos

Megtörtént velem

Ezek a lányok…

Gyakran mondogatjuk: de jó, hogy nincs szemüvegem, de jó, hogy nem kell fogszabályzót viselnem... Hasonlóképpen volt ez velem is, addig, amíg megtehettem. Látásom megromlott, amiről nem mertem beszélni, mert féltem, hogy szemüveget fogok kapni.

A tavalyi év felénél jártunk, amikor bejelentették, az osztálynak szemorvosi vizsgára kell mennie. Akkor már tudtam, nincs menekvés. Nagy fájdalommal és lógó orral mentem a vizsga napján iskolába. Míg várakoztunk a vizsgálatra, azt kívántam, bár csak sohasem jönne el az a pillanat, amikor nekem kell befáradni a rendelőbe.

Természetesen, mint minden efféle reménykedésem alkalmával, most is gyorsan eljött ez az idő. Fájó szívvel sétáltam át az orvosi rendelő ajtaján, a be és a kimenetelnél is. A téli szünidőben vissza kellett menni egy orvosi vizsgálatra, hogy még egyszer leellenőrizzék a látásomat.

Amikor megtörtént, kiírták a szemüveget, és pár nap múlva el is készült. Sajnos. A viselését nem volt nehéz megszokni, de a gondolatot annál inkább, azt, hogy szemüveges vagyok. Sokat gondolkodtam rajta, és nagyon féltem tőle, hogy vajon mit szólnak a többiek, ha meglátják, mi lesz akkor, ha csúfolni fognak miatta. Szerencsére hiába töprengtem ilyesmin, mert szinte mindenkitől pozitív véleményt kaptam.

Mára már megbékéltem a tudattal, és lehet, hogy egy kicsit örülök is neki, hogy így alakult, mert visszanézve nem a legjobb döntés volt eltitkolni, hogy gyengébben látok. Persze sokkal jobb lenne, ha nem lenne rá szükségem, de ha az élet így hozta, megpróbálom elfogadni.

Németh Anett 8.2

Hogyan is jellemezhetném őket? Vajon milyenek?

Már kiskoromban is leány mellet nőttem fel, ugyanis van egy húgom. Kiskorában sírós, nyafogós, akaratos volt.

Játékai merőben különböztek az enyéimtől. Később az iskolában különböző típusú lánnyokkal ismerkedtem meg.

Egyik közülük félénk, halk, csendes, míg másik harcias, hangos, verekedős, árulkodós. Mostanában, ahogy nőnek, sok hangsúlyt fordítanak ruházatukra, titkon, néha ki is festik magukat. Teszik ezt mindazért, hogy a fiúknak jobban tetszenek. Hangulatuk változatos, sohasem tudni, hogyan lehet hozzájuk szólni.

Azért a lányok mégis tudnak igazi barátok lenni.

Bûn Zsolt 6.4

Táncpróbán történt… Óvodás koromban csatlakoztam a néptánccsoporthoz.

Mint minden kezdet, ez is nehéz volt, tele új dolgokkal, buktatókkal.

Egy szerdai napon, amikor először voltam táncpróbán, azt sem tudtam, hogy mit kell tennem. Mindenki vidáman szaladgált, beszélgetett, én pedig egy sarokban megszeppenve vártam a próba kezdetét. Ekkor megérkezett a Magdi néni és elkezdtünk játékokat játszani. Mivel én nem ismertem a játékszabályokat, csak össze-vissza szaladgáltam, így mindig én lettem a macska. Ezen jót nevettek a társaim, kicsúfoltak, hogy senkit sem tudok elkapni. Ekkor szerencsémre két gyerek izgalmában összeütközött, így már rajtuk röhögtek a többiek, nem pedig rajtam. Két órás játék után véget ért a próba. Otthon bánatosan elmeséltem anyának, hogy milyen béna voltam. Ő megvigasztalt, biztatott, hogy majd gyorsan átlépek ezeken a kezdeti nehézségeken. Eljött a péntek, újra próbára kellett menni.

Előre féltem, hogy ugyanazokat a játékokat fogjuk játszani és megint mindenki rajtam fog röhögni. Nagy szerencsémre jött egy új tag a tánccsoportba. Vele is pont az történt, mint előtte velem. Én azonban nem nevettem rajta, mert tudtam, hogy milyen rossz érzés az, amikor kicsúfolnak.

Azóta már jól beilleszkedtem a csoportba és nagyon szeretek táncolni.

Nagy Zoltán 6.2

Pórul jártam Ötödikben osztályfőnökünk kérésére megválasztottuk az elnököt, titkárt és pénztárost.

Nagy örömömre engemet is megválasztott az osztály, mégpedig pénztárosnak! Ákos lett az elnök, Nelli pedig titkár.

Az én feladatom volt, hogy összegyűjtsem az uzsonnára, biztosításra való pénzt. Nagyon fontos beosztás volt ez. Az osztálytársak már hozták is a pénzt, hol erre, hol arra. Így nap mint nap pénzzel jártam iskolába. A pénz meg csak gyűlt, gyűlt. Mikor valamire összejött a pénz, már vittem is a titkárnőnek. Így volt ez azon a szerdai napon is, mikor nagyszünet után zeneórára mentünk. A zenetanárnőtől kéredzkedtem el befizetni az uzsonnapénzt. Ő elengedett, és már indulni is akartam. De a táskámban a pénznek hűlt helye volt! Nagyon ideges lettem és elkezdtem félni, mivel tudtam, hogy az atlaszomba tettem, de ott már nem volt. Átnéztük a táskámat és sehol semmi. Andrea tanárnő rákérdezett az osztálytársaimra, hogy nem látta- e valaki a pénzt? Senki sem jelentkezett. Majd elküldött az igazgatóhoz.

– Viki mi a gond? – kérdezte az igazgató. Én elmondtam, majd újra átnéztük a tanszereimet egyenként.

Végül egy gyors körözvény lett megírva, amiben az állt: x.y. összeg tűnt el, ha valaki megtalálja, szíveskedjen visszaadni.

Ez az egész sikertelen próbálkozás volt. A napok múltak a pénzről se kép, se hang. Osztályfőnököm biztatott, hogy majd ő pótolja a hiányzó pénzt. De nekem ez sem volt jó, mert továbbra is magamat okoltam az eltűnéséért. Egy hét múlva újra földrajzóra. Előszedtem az atlaszt, és a padtársamnak adtam. Ő kezdi lapozni, majd felkiáltott: - Viki ez nem az uzsonnapénz? Örömömben csak egy „köszit” tudtam kimondani. Mivel az egész hihetetlen módon került vissza, mert hát még az igazgató sem talált ott semmit.

Boldog voltam, hogy a pénz előkerült és egy fontos dolgot tanultam, mégpedig azt, hogy pénztáros többet nem leszek.

Szabó Viktória 8.3

„Bármit teszel végezd jól a dolgodat.

Ha nem akarod, vagy nem tudod jól csinálni, jobb ha nem is csinálod.”

Lev Tolsztoj

14. oldal

Lovagoltam Mindig nagyon szerettem az állatokat. Különösképpen a lovat és a kutyákat. Felénk szinte mindenkinek van házőrzője. A ló nem annyira kedvelt.

Egyik napon a táncosokkal Harkányba utaztunk, szüreti fesztiválra.

Korábban is jártam már ezen a rendezvényen, de akkor még fiatalabb voltam és már csak halványan emlékezek. Amikor odaértünk, rögtön ebédeltünk, utána táncoltunk. Aztán megkezdődött a várva várt fölvonulás. Mivel esőt és erős szelet mondtak az időjósok, ezért nem népi viseltbe vonultunk föl. Ez az esemény lovas kocsikkal történt. Megszámlálhatatlan sok ló volt ott. Eddig féltem lóra ülni. Most azonban úgy éreztem, hogy ki kell próbálnom. Az egyik barátnőm, Anita előbb nyeregbe pattant. Láttam, hogy milyen jól érzi magát, és a ló is nagyon szelíd, nekem is megnőtt a bátorságom. Anita lovas fiúja nekem nem tetszett, ezért vártam arra, aki nekem is imponál.

Gyorsan eljött. A ló szürke volt, magas és büszke. A gazdája pedig barna szemű és hajú. Először én ültem fel a lóra. Aztán leszálltam, mert a lovas, akit Tamásnak hívtak nem bírt fölszállni. Ezután ő ült nyeregbe, én meg mögé. Nagyon kapaszkodtam. A torkom megfagyott, a lábám pedig reszketett. Tomi igyekezett belőlem minél több szót kihúzni, nem nagy sikerrel. Miután ráuntam a lovaglásra le szerettem volna szállni, de nem tudtam. Végül Tomi vett le. Nem a nyergen ültem, ezért a fekete nadrágom tiszta szőr lett.

Azonban ezt sem bántam, mert nagyon szép élmény volt lovagolni.

Szeretném, ha felénk is egyre több ló lenne. Aki még nem lovagolt, annak feltétlenül ki kell próbálnia!

Csasznyi Zsófia 8.2

Szeptemberi élmény Hetedik osztály végén az osztályfőnökünk azt a hírt közölte, hogy júniusban és szeptemberben az iskolával mennénk kirándulni.

Megbeszéltünk mindent és kis papírkára fel lett írva, hogy Sopron és Nyíregyháza. Végül a Sopront húztam, ahová csak a nyolcadikosok mehettek. A másik osztályból Ákos lett kiválasztva. A többiek még júniusban elmentek Nyíregyházára.

Vége lett a nyárnak, eljött a várva várt szeptember. Bevallom meg is feledkeztem a táborról, annyi minden történt velem a nyáron.

Kora hajnalban indultunk Moholra. Mikor odaértünk találkoztunk a kísérőnkkel Rusai Renátával és a többiekkel, akik velünk jöttek. Úgy volt, hogy kisbusszal megyünk, de megtudtuk, hogy mégsem tudnak elvinni minket. Így hát autókkal mentünk Szegedre. Onnan pedig vonattal Sopronba.

Az út elég hosszú és fárasztó volt. Két óra körül értünk oda, és megismerkedtünk a szervezővel, aki egy nagyon kedves fogorvos bácsi volt. Az ebédre várva a hatalmas étterembe nézelődtünk. Körülbelül 60 fiatal volt ott. Izgatottan vártuk, hogy megismerkedjünk a többiekkel. Ebéd után felvittek minket a hegyekbe. Mikor felértünk, egy barátságos, kis erdőben találtuk magunkat. Elfoglalta mindenki a maga kis faházát, amiben három napig laktunk. Ákos gyorsan talált barátokat, és velük aludt egy házba. Mi faházunkban hatan

Kisokos voltunk: Reni, Orsi, Kriszta(a vezetőnk unokahúga) Tamara és én. Kicsit lepihentünk, majd később volt az esti tábortűz és az ismerkedés. Ki volt téve egy hatalmas térkép és mindenki megmutatta, hogy honnan érkezett. Gyorsan szereztünk barátokat. Voltak: Kolozsvárról, Erdélyből, Szlovákiából és más helyekről is. Nagyon jól teltek el az esték, mert sokat táncoltunk, énekeltünk, nevettünk.

Másnap iskolákat látogattunk. Reggeli után be lettünk osztva, hogy ki melyik iskolába megy. Orsi, én, egy fiú és egy lány (már nem emlékszem a neveikre) a Berzsenyi Dániel Katolikus Gimnáziumba és Líceumba látogattunk el. Rajz és zeneórán vettünk részt. Érdekes volt, mert teljesen másfajta iskolák vannak mifelénk. Délután a soproni Napsugár Rádió látogatott el hozzánk a táborba. Kérdezgettek minket, hogy milyen a tábor, hogy érezzük magunkat? Mikor megvolt a beszélgetés, mindenki választott egy zeneszámot és ez volt a másnapi műsor, amit nagy élvezettel hallgattunk városnézés közben a buszon. Megtekintettünk sok nevezetességet, különböző helyekre látogattunk el. Láthattuk a tűztornyot, amiről híres Sopron, vonatoztunk a régi vasúton, és még sok érdekes látványban volt részünk. Aznap este sokat beszélgettünk az ott szerzett barátainkkal, sokat énekeltünk, táncoltunk, néztük a tábortüzet. Vasárnap sajnos elérkezett a búcsú pillanata, fájó szívvel elbúcsúztunk mindenkitől és elindultunk haza.

Nekem ez a tábor egy nagy élmény volt. Nagyon jól éreztem magam és köszönöm a lehetőséget, hogy ott lehettem. Ez egy nagyon szép emlék marad örökre, de remélem még lesz ilyen jó, vagy még ennél is jobb élményem az életben.

Solymosi Adrienn 8.2

Nemecsek Ernõ barátja voltam Egyszer csak megláttuk a vörösingeseket. Fehér zászló volt náluk. Megremegett a térdünk.

Bejelentették, hogy békével jöttek, és azt is, hogy holnap három órakor kezdetét veszi a grundért a harc. Ekkor Boka bejött a Mária utcai kapun, és látván, hogy ott vannak a vörösingesek rögtön odaszaladt hozzánk. Amint megtudta, hogy holnap lesz a háború, elküldte a vörösingeseket, majd megmutatta a térképet, amin a grund volt látható.

Elmagyarázta, hogy ki hol lepje meg az ellenséget. Meg is mutatta pontosan a helyeket. Ám ekkor a kis, szőke Nemecsek összeesett. Mindahányan voltunk a grundon odaszaladtunk hozzá. Látszott rajta, hogy paprikapiros, arca tüzelt a láztól. Gyorsan hazavittük és lefektettük az ágyába.

Késő estig ott maradtunk, de tíz órakor Nemecsek anyukája hazaküldött, hisz holnap tanítás lesz. Este egyikünk se bírt elaludni, mivel a barátunkra Nemecsekre gondoltunk.

Másnap a tanítás után vágtázva futottunk a grundra.

Mégegyszer elpróbáltuk a háború menetét. Ahogy telt-múlt az idő, megláttuk a vörösingeseket, így hát elkezdődött a harc. Én a kisebb Pásztorral verekedtem. De amint Áts Feri elindult Boka felé, Áts Feri elé ugrott Nemecsek és leterítette őt, de abban a pillanatban összeeset. Gyorsan elvittük az orvoshoz, de már késő volt.

Bementünk a szobájába, hogy gratuláljunk a hősnek, de ő csak annyit tudott mondani: - Köszönöm.- és eltávozott.

Decsov Elvira 6.3

15. oldal

Kisokos

Teljesült a kívánságom

Levél Jézuskának Kedves Jézuska!

Már nem először írok neked levelet, mert már kicsi korom óta hittem a karácsonykor való eljöveteledben.

Első élményem nagyon érdekesen zajlott. A szüleim erősen gondolkodóba estek, hogy hogyan lepjenek meg ezen az ünnepen. De végül nagyon ügyesen kitervelték a figyelmem elvonását. Tata elvitt sétálni az erdőbe, míg otthon anyu és apu karácsonyfát díszítettek. Amint beljebb és beljebb haladtunk a fák között, a tatám titokban szaloncukrokat dobott a hóba. Visszafelé vidáman szedegettem őket, mert szentül meg voltam győződve, hogy a Te angyalkáid szórták el a finomságot. Máskor pedig a mamával postán „visszaküldtük” Neked a karácsonyfát. Még tisztán emlékszem arra, hogyan toltuk a biciklin az ormótlan dobozt a postára.

Ma már így ötödik osztályos létemre, jókat nevetek ezeken a történeteken. De abban még ma is hiszek, hogy az ilyen jócselekedeteket Te vezényled a felnőttekben.

Szeretnék bocsánatot kérni, ha rosszat tettem ebben az évben. De azt bátran meg tudom fogadni, hogy jövőre ezeknek a rossz cselekedeteknek ellentmondok. Például rendszeresebben megyek templomba, és kedvesebb leszek a csládtagjaimmal. Kérlek bocsáss meg! Köszönöm neked Lacikát is, akit nagyon- nagyon szeretek.

S a kérésem az lenne, hogy jövőre is egészség és szeretet legyen a családomban, és, hogy hóban tündöklő téli szünidőben legyen részem.

Kormányos Sára 5.3 Kedves Jézuska!

A december egyik kedvenc hónapom, mivel ebben a hónapban születtem, pontosan december 22én. Ezért úgy érzem, hogy igazi karácsonyi ajándék vagyok szüleimnek.

Mivel te mindig meghallgatsz, ezért úgy döntöttem, hogy karácsony közeledtével megírom azt, amit szeretnék tőled kérni.

Három kívánságom van. Először is nagyon szeretném, hogy essen a hó. Eltűnjön a sár és a természet hófehérbe öltözzön. A másik titkos vágyam, hogy a félévi bizonyítványom színkitűnő legyen, mivel úgy érzem sokat dolgoztam érte. A harmadik kívánságom pedig az, hogy továbbra is szerető családban éljek és ne legyünk betegek.

Mivel eddig csak kértem, most szeretném megköszönni neked a sok szépet és jót, amit nekem adtál.

Kedves Jézuska! Szerezz a világon minden gyereknek örömet, boldogságot.

Hegedûs Ákos 5.3

16. oldal

Rohamosan közeledett a karácsony, már alig vártam a téli szünetet, de legjobban az ajándékot vártam, no meg a havat.

Már megvolt, hogy mit szeretnék karácsonyra, de aztán elgondolkodtam, hogy mi lesz, ha a Jézuska nem találja ki, hogy mit is szeretnék. Sokáig töprengtem, majd írtam egy levelet Jézuskához. A levél vázlatában ez állt: Szeretnék egy érintőképernyős mobiltelefont, de az is elég lenne, ha az egész család együtt ünnepelné a karácsonyt.

A levelet a szekrényre tettem és másnapra a levélnek hűlt helye volt. Egyre csak közeledett karácsony napja, még végül elérkezett a nagy nap. Mindenki odament a fához és kibontotta az ajándékát. Mindenki ott volt, tehát az egyik kívánságom valóra vált, de legjobban akkor örültem meg, mikor kibontottam az ajándékomat. Valóban egy érintőképernyős mobil volt. Mindkét kívánságom valóra vált.

Legközelebb is levelet fogok írni, hátha ismét szerencsém lesz.

Kaszás Szabolcs 5.3

Karácsonyi szokások Nálunk a karácsonyfát én szoktam feldíszíteni, de néha kikérem anyukám segítségét.

A szobánkba ilyenkor rakunk ki díszeket az ablakba, de szokott olyan lenni, hogy kifeszítünk a szoba közepén egy cérnát, és gömböt teszünk rá. Ebédkor mindig betartjuk a régi szokásokat, nem megyünk el az asztaltól, csak ha mindenki evett. Bablevest, mézes almát és diót eszünk, s végezetül mákos gubát. A karácsonyfa alá anya és apa tesznek valamit, én nem szoktam. A testvérem nem tudja hogy a karácsonyfát nem a Jézus hozza. Másnap elmegyünk a rokonokhoz és beszélgetünk, megnézzük a karácsonyfát és az ajándékot.

Ilyenkor a legjobb a hó, feltéve ha van. Sokat játszunk kint, ünnepelünk és örülünk, hogy nincs suli.

A karácsonyt sok ember ünnepli, mert ez az szeretet ünnepe.

Horváth Kornél 6.4

Karácsony ünnepe December huszonötödikén ünnepeljük a karácsonyt. Az emberek fenyőfát vesznek és feldíszítik csillogó-villogó díszekkel.

A családommal minden évben megünnepeljük. Évenként más-más színű díszekkel díszítjük fel a karácsonyfát.

Idén piros színű pompában villog majd a fa. A karácsonyfa alá ajándékokat szoktak tenni, és ezzel az ünnepet vidámabbá teszik. A testvéremmel minden évben közösen veszünk szüleinknek ajándékot. Ez idén is így lesz. Mivel a mi kutyánk idén elpusztult, ezért egy kiskutyát kértünk karácsonyra. A szüleim nem nagyon örültek a kérésünknek, mert még nem heverték ki a történteket, ahogy mi sem.

Szeretném, ha ez a karácsony nem lenne bánatos a kutyus miatt, és ezért igyekszem szüleim kedvére tenni.

Recsó Éva 6.4

Szeretet ünnepén A karácsony a legszebb ünnep az évben. Nem csoda, hogy a szeretet ünnepének is hívják, hiszen ilyenkor minden békés, mindenki szívébe szeretet költözik.

A karácsony az adventi időszakkal kezdődik, ami négy hétig tart. Erre az időre ádventi koszorút készítünk, amin négy gyertya van. A négy gyertya jelképezi a karácsony közeledtét.

Minden vasárnap meggyújtunk egy gyertyát. Ebben az időszakban feldíszítjük a házat, hogy ünnepélyesebb legyen.

December 24-én van szenteste. A templomban, az éjféli misén ünneplik meg Jézus születését. A hagyomány szerint a család, mise után üli meg az ünnepet. Régen az egész család, a szülők, a nagyszülők és a gyerekek összegyűltek a kandalló előtt, ez volt a szenteste. A gyerekek karácsonyi dalokat énekeltek, és hallgatták nagyszüleik meséjét. Sok országban szokás betlehemet állítani a házban. Nálunk is szoktak a gyerekek betlehemezni, és mennek házról házra, emlékeztetve arra, hogy ez az ünnep Jézus születésének ünnepe. Franciaországból, Elzászból származnak a karácsonyfa első leírásai. Karácsony előestéjén fenyőfát állítottak a városháza előtt, a főtéren és almával meg ostyával díszítették. Karácsony előestéjén népünnepély zajlott a templom előtt, körültáncolták a paradicsombeli fát. A fenyőfát országoktól, szokásoktól függően december 24-én vagy napokkal előbb vásárolják meg, és január 6-án vízkereszt vagy háromkirályok napján távolítják el a házból. Kezdetben gyümölccsel, főképp almával díszítették, később cukrokat, süteményt, üvegdíszeket, füzéreket aggattak az ágakra.

Jellegzetes karácsonyi étel a sült pulyka. Desszert pedig mézeskalács. Nagyon szeretem a karácsonyt, mert együtt van a család. Karácsony az öröm és a békesség időszaka.

Mikor elmúlnak a karácsonyi ünnepek, a szeretet lángja halványabban ég. Szívesen emlékezünk vissza az év folyamán is erre a gyönyörű, szeretetteljes ünnepre.

Pataki Rebeka 7.2

A jövôn tûnõdve…

Az idő kereke rohamosan forog, megállíthatatlanul.

Nem olyan régen mindenki a karácsonyi, újévi lázban égett, és lám, ismételten eljött ez az időszak. Az új esztendő peremén állva időszerű mérlegelni az elmúlt évet, illetve a következőt. Úgy hiszem, idén az egyik legjobb évemet hagyom a hátam mögött. Eseménydús, élményekkel teli, és sikerekben gazdag volt. Csak remélni tudom, hogy életem fonalai az

Kisokos elkövetkezőkben is hasonlóan fognak szövődni. Jövőre az egész évfolyam hatalmas kihívás elé lesz állítva, hiszen érettségit kell tennünk magyar nyelvből és matematikából. A magyartól annyira nem is tartok, inkább a matematika az, ami a legnagyobb okozója félelmemnek. Az utóbbi időben egyre nehezebben megy, sokszor elveszek a számok fergeteges sokaságában. Nagyon félek attól, hogy nem fogom elérni a kívánt eredményt, és kudarcot vallok, legfőképp magamnak.

Valójában a középiskolás létre már nagyon vágyódom, hisz új környezet, ú iskola, új tanárok, új barátok, új lehetőségek.

Viszont az is igaz, hogy sohasem szerettem iskolába járni, valószínűleg ezután sem lesz másképp. Mindenesetre már nagyon izgatott vagyok, hogy hová fog a sors sodorni, illetve hogyan mennek majd ott a dolgok. Leginkább gimnáziumba szeretnék menni, Becsére. Esetleges terv még, hogy a szünetben zajló előkészítők után megpróbálkozok a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziummal, ahol előbb van a felvételi, mint az érettségi az általános iskolában, tehát ha felvételt nyerek, valamennyivel nyugodtabban ülhetek majd a teszt előtt az érettségi napján, hiszen ha érettségivel megyek gimnáziumba, meg kell ütnöm a felső szintet. Ha a jövő évre gondolok, az új iskolába való iratkozáson kívül nem tudok másra koncentrálni.

Remélem, hogy elérem majd a kitűzött célomat, és oda fogok bejutni, ahová leginkább szeretnék. Kívánom mindenkinek, aki most egy cipőben jár velem, hogy szorgos munkával sikerüljön nekik is elérni, amit akarnak.

Németh Anett 8.2

Újévi gondolatok Az újév az emberekre jó hatással van. Ilyenkor úgy érezzük, hogy életünk egyik fejezete lezárult, és egy újabb kezdődik. Más szempontból pedig, a mai rohanó világban fellélegzünk az ünnepkor, egy kicsit boldogabbnak érezzük magunkat ilyenkor.

Számtalan írónk szokta ezt a mondatot alkalmazni: új év, új szokás. Mindenki megfogad egy szokást, vagy akár egy tervet sző, amit aztán az új évben meg akar valósítani. A legtöbb nő arra fogadkozik, hogy ezentúl betartja a fogyókúráját, és szebb, karcsúbb alakot varázsol magának. Ez nem is rossz ötlet, hiszen a karácsonykor asztalra került sütemények igencsak megformálják alakunkat. A férfiakat, azt hiszem nem annyira érdekli a fogadalom. Tavaly, én egy barátomnál újéveztem, ahol jó sokan voltak, és el is felejtettem ígérni valamit magamnak.

Amikor kimegyünk az utcára éjfélkor, akkor csillognak a házak, és tűzijátékot láthatunk. Általában újévkor üres a falu, és csak az ablakon kívül látszódnak a mulatozó emberek.

Reggel persze annál többen járják az utakat, fáradtan, addigra újra hallatszódik a kocsik zötyögése. Újra munkanap, és újra mindenki beletörődik fáradságos munkájába. Már csak emlék a jókedv, hangos zene, a mulatságos történetek mesélése, a táncolás, a pohárkoccanások. Úgy gondolom, hogy az újév csupán külsőség, nem igazi öröm. Mégis mindenkinek szüksége van erre az ünnepre, mert fontos, hogy ilyenkor úgy érezzük, újra kezdhetünk mindent. Pedig az igazán lényeges dolgok megmaradnak, nem tűnnek el: egymás szeretete.

Csasznyi Zsófia 8.2

17. oldal

Kisokos

Etno nap A multikulturalizmus és a tolerancia érvényesítése Vajdaságban elnevezésű projektum részeként 2007 óta a Vajdasági Emberjogi Központ sikeresen valósítja meg az Etno nap nevezetű alprojektumát. Az elmúlt három év alatt több, mint 80 általános iskolában tartották meg e rendezvényt kb.

8000 diák részvételével. Iskolánk egyike annak az öt vajdasági általános iskolának, amelyben 2010 decembere folyamán került megrendezésre az Etno nap.

A projektum fő célja a Vajdaság területén élő etnikai csoportok kultúrájának, történelmének, népszokásainak, gasztronómiai és egyéb jellegzetességeinek bemutatása azok a gyerekek által, akik nem tartoznak a bemutatott népcsoporthoz. Ezáltal a diákok jobban megismerkednek más nemzetiségű társaikkal, és ez a különböző nemzetiségű gyermekek közti tolerancia elmélyítését, valamint a multikulturalizmus fejlesztését szolgálja.

A hetedikes és nyolcadikos tanulók részvételével három tanóra keretében valósult meg a projektum iskolánkban. Az első órákra december 13-án, 14-én és 15-én került sor, nagyrészt az osztályfőnöki órákon, az erre az alkalomra berendezett történelem-szaktanteremben.

Ez alkalommal a szerb diákok a magyar kultúrát népszerűsítették, míg a magyar diákok a szerb hagyományokról emlékeztek meg, szerb ismert személyiségekről készítettek összeállítást. Az igencsak színes és tartalmas műsorok mögött rengeteg munka állt a kisdiákok és osztályfőnökeik, tanáraik részéről. A bemutatókon vendégként részt vettek a más nemzetiségű tanulók képviselői, az iskola igazgatója, pedagógusa, néhány tanítónő és tanár, illetve december 14-én megtisztelt bennünket jelenlétével Tóth Tibor úr, a Vajdasági Emberjogi Központ munkatársa is.

A bemutatók tartalmasak és érdekesek voltak, lekötötték mindannyiunk figyelmét és elnyerték a diákok és a vendégek tetszését is. A prezentációk készítése, azaz a felkészülés során, illetve a bemutatókon is, tanulóink tudása új és hasznos ismeretekkel bővült.

A második órát december 17-én, délután tartottuk meg egyidejűleg minden tagozatban. Az egyik tanteremben a 7.1 és a 8.1 tagozat tanulói voltak, a másik tanteremben a 8.2 és a 8.3 tanulói, míg a harmadik teremben a 7.2 és a 7.3 kapott helyet. Az óra első felében Etno-milliomos vetélkedőre került sor, amelynek keretében a gyerekek csoportokat alkotva versenyeztek abban, ki emlékszik jobban az előző órán feldolgozott témák anyagára és az akkor elhangzottakra.

Ezután egy újabb játék keretében magyar személyneveket párosítottak a diákok szerb megfelelőjükkel. A játékok a tanulók elmondása alapján érdekesek, tartalmasak és szórakoztatóak voltak.

A második órát követően közös kalácskóstolóval és barátkozással zárult a rendezvény. A fogadást iskolánk tanárijában rendeztük meg, ahol hagyományos magyar és szerb ételkülönlegességeket, süteményeket szolgáltak fel. Az igazgató úr köszöntő beszédét követően a gyerekek kedvükre válogathattak a finomságokból, amelyeket 18. oldal

segítőkész szüleik készítettek el. A nap végén szerény ajéndékcsomaggal lettek megjutalmazva a résztvevő tanulók, amely egy jegyzetfüzetetet és egy pólót tartalmazott. A diákok elégedetten és élményekkel gazdagodva távoztak, az osztályfőnökök és tanárok pedig a jól végzett munka örömével váltak el egymástól ezen az estén.

Keller Orsolya

Etno nap Az Etno nap az iskolában egy új és nagyon szuper élmény volt számunkra.

A hetedikes és a nyolcadikos tagozatú tanulók vettek benne részt, szerbek és magyarok egyaránt. Ennek a rendezvénynek az volt a célja, hogy jobban megismerjük egymás nemzetiségének a történelmét, hagyományait, szokásait. A készülődés azzal kezdődött, hogy mindenkinek el kellett dönteni milyen témakört adjon elő. Mónival voltam együtt, és nekünk a tudósokat kellett feldolgozni, azon belül is Nikola Teslát. Ezzel kapcsolatban a kémia tanárnőhöz fordultunk. Ő mindent elmagyarázott, hogy hogyan kell megcsinálni és előadni. A többi persze a mi dolgunk volt.

Anyagot kellett keresni, előadás módszerét kitalálni...Pár napra rá ezt mind ki is eszeltük. Párbeszéd alakjában adtuk elő és a kiinduló pontunk a 100 dináros bankjegy volt, mivel ezen rajta volt Tesla. A szövegünket gyorsan megtanultuk, mert nem volt nehéz. Elpróbáltuk osztályfőnöki órán. Minden nagyon jól ment, csak egy kis apró bökkenő volt. Hogyan bírunk mi kiindulni a 100 dinárosból? Ekkor támadt egy ötletünk. Mivel Szandi és Heni volt előttünk, ezért odaadtuk nekik, hogy majd ők elejtik és mi majd megtaláljuk. Így már minden tökéletes volt. Másnap izgulva mentünk az iskolába.

A negyedik órán szerepeltünk. Elkezdődött. Szandi pontosan elvégezte a dolgát, elejtette a 100 dinárost, csakhogy, Katalin tanárnő azt felvette, mert nem gondolta, hogy ez is az előadásnak a része. Mondtuk neki, hogy tegye vissza a földre, és ő úgy is tett. Végül sikeresen befejeződött. Ez az élmény számomra mindég meg fog maradni. Péntek délután vissza kellett menni az iskola, hiszen az Etno nap másik fele még csak akkor kezdődött. Kvíz játékot játszottunk. Nagyon érdekes volt. Ezzel szerintem azt akarták megtudni tanáraink, hogy mi mindent jegyeztünk meg az előző napon elhangzottakról. Csoportokba voltunk felosztva és kérdések lettek feltéve. Amelyik csoport helyesen válaszolt az kapott egy pontot, amit Ákos írt a táblára. A következő feladatunk az volt, hogy egy panóra kellett felragasztgatni különböző férfi és női neveket és azok szerb megfelelőit.Mikor ezt befejeztük, Nelli és én elszavaltunk egy verset Jovan Dučić költőtől, majd mentünk a tanáriba, mert ott sok – sok finomság várt ránk.

Ez az élmény számomra nagyon érdekes volt. Nagyon sajnálom, hogy már nyolcadikos vagyok, mert jövőre, ha lesz, én ebben az eseményben már nem tudok részt venni.

Molnár Enikõ Enikõ 8.3

Kisokos

Szarvas Gábor nyelvmûvelõ napok

Mesemondó versenyen voltam Minden ősszel megrendezik az őszi mesemondó versenyt. Én, és még pár barátnőm jelentkeztünk, hogy szeretnénk mesét mondani. Elkezdtük tanulgatni a mesét. Egy- két hét múlva szólt a tanárnő, hogy csütörtökön 4 órára a Népkönyvtár elé gyülekezzünk. Mikor odaértünk, már lassan mehettünk is be. Barátnőimmel nagy büszkén leültünk az első sorba. Elkezdődött a verseny. Én a második voltam, kicsit féltem, hogy ilyen gyorsan sorra kerülök. Mikor mindenki elmondta, akkor a zsűri döntött és mi addig kimentünk a teraszra. Kaptunk cukorkát és egy pohár vizet. Megszületett a döntés. Első lettem, így továbbjutottam Becsére.

Mucsi Anasztázia 7.2 Eredmények: I. kategória: Magó Annabella – 3.2 Vadnai Erika – 2.3 Koliger János – 3.3 II. kategória: Pintér Lilla – 4.2 Kormányos Sára – 5.3 Albert Éva – 5.2 III. kategória: Mucsi Anasztázia – 7.2 Pergel Sára – 7.3 Juhász Annabella – 7.2 Egy szép csütörtöki napon kellett Óbecsére, népmesemondó versenyre mennünk. A becsei könyvtár rendezte ezt a versenyt.

Induláskor öten ültünk egy autóban: Boglárka és Barbara tanárnő, valamint a három helyezett: Anasztázia, Annabella, és én. Már mikor autóba szálltunk izgultam és ahogy közeledtünk, az izgalom csak fokozódott. Tanárnőink nagyon kedvesek voltak, igyekeztek megnyugtatni minket. Mikor odaértünk a könyvtárba, kedvesen fogadtak: sós süteménnyel, üdítővel kínáltak. Elkezdődött a verseny, s húznunk kellet egy számot. Én a kilencest húztam. Majd megkezdődött a verseny. Nagyon sok szép mesét hallgattunk végig. Egyszer csak számolom: egy, kettő, három, négy…Te jó Isten! Mindjárt én jövök! De már rögtön szólítottak is. Mit volt mit tenni, kimentem. Elkezdtem a mesét, és szép higgadtan elmondtam. Később mikor vége lett a versenynek, egy aranyos bábjátékot nézhettünk végig, ami a Holle anyót mutatta be. Ezután következett az eredményhirdetés. Igaz, nem nyertem, de itt nem a győzelem a lényeg, hanem a részvétel.

Remélem legközelebb is lesz ilyen szép verseny. Ha nem hiszed, járj utána!

Pergel Sára 7.3

Minden évben megszervezik Adán a Szarvas Gábor nyelvművelő napokat, így az idén sem maradt el. Ebben a tanévben a mi iskolánk is benevezett.

Péntek reggel az iskola előtt gyülekeztünk. Idegesek voltunk. Balassa Boglárka tanárnő kísért minket a helyszínre.

A Cseh Károly Általános Iskolában volt megtartva a verseny.

Nehezen találtunk oda. Rossz helyiségbe nyitottunk be, a plébániára. Végül odaértünk. Mikor megérkeztünk nagyon megijedtünk, mert sokan voltak. Huszonnégy iskolából negyvennyolc diák érkezett. Tízkor kezdődött a megmérettetés. Negyvenöt perc állt rendelkezésünkre,hogy megoldjuk a feladatokat. Ez az idő gyorsan elmúlt. Mindenki úgy érezte, hogy jól teljesített. Ezután átsétáltunk az egyik vendéglőbe. Itt megebédeltünk. Lottival beszélgettünk, mert mást nem ismertünk. A vetélkedő második része a színházteremben folytatódott. A döntőbe tizenöt diák kerülhetett be, akik szóbeli megmérettetésben szerepeltek. A szervezők minden részvevőt megdicsértek és egy emléklappal jutalmaztak. Szerintem a döntő sokkal könnyebb volt, mint az elődöntő.

Délután fáradtan értem haza.

Hegedû Hegedûs Csongor 7.3

Teadélután 2010. november 5-én úgynevezett teadélutánra mentünk, a becsei Petőfi Sándor Általános Iskolába.

Körülbelül 15 órakor indultunk el. Egy minibusszal jutottunk el az úticélhoz. Illedelmesen fogadtak minket a becsei 5.c osztály diákjai. Először egy ismerkedő játékot játszottunk, majd más, szórakoztató játékokat. Az én kedvencem az volt, amikor vicceket meséltünk. Én is hármat elmondtam, melyen nagyon jót nevettünk. Majd lementünk az udvarra játszani. A fiúk, szokás szerint, futballoztak, a lányok pedig nagyrészt röplabdáztak. Utána kaptunk üdítőt és csemegét is. Mindannyian szereztünk új barátokat. Szerintem ez egy nagyon szép,jó és érdekes élmény volt.

Remélem máskor is része leszek egy ilyen kalandnak!

Kormányos Sára 5.3

19. oldal

Kisokos

Természetõrzõ órán Pénteken délután mi, természetőrzők a Piroska tanárnővel együtt kirándulni mentünk. Az útirány a töltés és a Tisza-part volt. Kirándulásunk célja az volt, hogy közelebbről is megvizsgálhassuk az élőlények egymáshoz való viszonyát.

Láttuk a pókot, amint a fához szőtte a hálóját, a gomba is a fa odvában talált ideális élőhelyet. Megfigyelhettük a hangyákat is, amint nagy igyekezettel vitték a petéiket a legbiztonságosabb helyekre. Néhány társam ezeket a pillanatokat meg is örökítette. Piroska tanárnő a séta közben érdekes dolgokról mesélt nekünk, amit én le is jegyeztem. Ez egy izgalmas délután volt, sok különlegességet tudtunk meg környezetünkről, melyekkel gyarapítottuk tudásunkat.

Solymosi Kornél 5.2

Informatika órán Az idén nem háztartástanra iratkoztam fel, hanem informatikára, ami szerintem nagyon jó döntés volt.

Az órára két külön csoportban járunk, aszerint, hogy kinek milyen a tehetsége ehhez a tantárgyhoz. Minden gépnél ketten ülünk. Az én társam Rebeka. Vele mindig valami vicces dolgokat csinálunk órán, ezért mindig a mi hangunkat lehet hallani. Az informatika óra számunkra soksok érdekességet tartogat. Eddig szöveget, beszámolót tanultunk szerkeszteni, most a Photoshoppal dolgozunk, amellyel a képeket, fotókat lehet átalakítani. Emlékszem, mikor a tanár úr mondta, hogy a lányoknak legyen frizurája és sminkje, mert fényképezkedés lesz, el sem tudtuk képzelni, hogy most csak viccelődik velünk, vagy pedig igazat mond.

Persze a lányok többsége ki is festette magát. Eljött az informatikaóra. Az előző csoporttól hallottuk, hogy valóban volt fényképezkedés. Nagyon izgatottak lettünk. A fényképek rólunk készültek, s rajtuk dolgoztunk, kísérleteztünk a Photoshop segítségével. Megtanultuk, hogy hogyan lehet kivágni egy személyt a képen és azt megsokszorosítani. Én persze Rebekából nem csak egy klónt csináltam, hanem egy egész kórust. Nagyon vicces volt. Ami a legjobban tetszett, hogy órán hallgattuk a zenét. Rebivel mi minden ismert számot kívülről tudtunk és énekeltünk is. Főleg azt a számot, hogy: BonBon: Nem vagyok James és nem vagyok Bond.

Végül aztán már kicsit túlzásba vittük a viccelődést, ezért a tanár úr ránk szólt, hogy fogjunk vissza a hangerőnkből.

Nagyon szeretem az informatika órát, mert sok minden után érdeklődöm a számítógépek terén és amit csak lehet, meg is szeretnék mindent tanulni ezzel kapcsolatban.

Molnár Enikõ Enikõ 8.3 20. oldal

Labdarúgó-bajnokság

A fiúk nagy örömére a gyermekhét alkalmából a tanárok kedveskedtek nekünk egy bajnoksággal, mégpedig LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁGGAL! Csak a felsős osztályok tanulói vehettek rajta részt.

Korosztályok szerint voltunk felosztva, így én a hatodikos társaimmal fociztam. Első meccsünk hétfőre volt beosztva, 7. órára. Már az első órán megtudtuk, hogy a 6.3 osztály lesz az ellenfél. Ez a hír meglepett bennünket, mert úgy tudtuk erős ellenfél. Hát be is voltunk egy kicsit.... ijedve. De eldöntöttük mindent beleadunk, úgy játszunk. Eljött a 7. óra.

Mindenki beöltözve várt a tornatanárúrra, aki a bíró volt.

A 6.2, vagyis az én osztályom pirosban, a másik csapat fehérben feszített. Elkezdődött a meccs. Mind a két térfélen 4-4 játékos plusz a kapus állt. Egyelőre ők támadtak, de hirtelen az 5. percben Olivér jóvoltából gólt szereztünk.

Próbáltuk tartani az előnyünket, de a félidő utolsó perceiben egy váratlan fordulattal Richárd bólintotta a labdát a mi hálónkba. Egy pillanat alatt elszállt a vidámságunk, mikor hallottuk a füttyszót. A második félidő első pillanataiban gondoltam egyet és félerővel a felezővonalról a levegőbe rúgtam a labdát, amely egyenest a „pipába” vagyis a kapu sarkába csavarodott. Gooól! – kiabáltuk boldogan.

A végeredmény tehát 2-1 lett javunkra. Így mi jutottunk a döntőbe. Ekkor már inkább izgultunk, mint féltünk. Kezet fogtam a csapatkapitánnyal és kezdődhetett a mérkőzés.

Támadni, támadni ez járt az eszembe mikor egy-két csel után a kapus mellett begurítottam a labdát a hálóba. Nem sokáig tartott az örömünk, mert Márk egyenlített. Később csapattársam Zoli juttatott bennünket vezetéshez. Már azt hittük miénk a győzelem, mikor az ellenfél játékosa egy fejes góllal egyenlített. Ezután következett az, amit nem szeretek, a penálok. Lehet hogy nagyon izgultunk vagy a szerencse elpártolt tőlünk, pedig a lányok az osztályból hangosan szurkoltak nekünk. A mi kihagyott tizenegyesünk után a 6.4esek ünnepelhették győzelmüket. Gratuláltam nekik, majd könnyes szemmel ballagtam le a pályáról.

Sajnos visszavágót nem játszhattunk, ez egy ilyen rövid bajnokság volt. Ki tudja talán pont azért volt olyan izgalmas, vagy mert szeretek focizni, ahogy a többi fiú .

Tóth Tamás 6.2

Kerékpáros ügyességi verseny Gyermekhéten kaptunk egy körözvényt, hogy kerékpáros verseny lesz. Csütörtökön rendezik meg a harmadik óra után. Négyen rögtön jelentkeztünk, hogy szeretnénk indulni.

Olyan sok volt a jelentkező, hogy írnunk kellett egy tesztet. Csak az a tanuló vehet részt, aki legalább 14 pontot elért a teszten. Alig vártam, hogy megtudjam, bejutottam-e a versenyre. Nagyon megörültem mikor kiderült, hogy versenyezhetek. Nagyon izgatott lettem. Eljött a negyedik óra, megkezdődött a verseny. Az ötödik és hatodik osztály egy csoportba versenyzett. A tornatanár megmutatta, hogy hogyan kell, végigmenni a pályán. Elkezdődött, én ötödikként kerültem sorra. A második akadály nagyon tetszett. Két bot között lógott egy lánc, amit le kellett akasztani az egyik botról és egy nagy kört leírva vissza kellett akasztania botra. Az egy picit nehezítette a feladatot, hogy közben a lánc nem érhetett le a földre. Végigmentem a pályán. Türelmetlenül vártam a verseny végét, hogy megtudjam hogyan teljesítettem. Végre elérkezett az eredményhirdetés. Azt mondta a tanár úr, Flóri és én jutottunk be a döntőbe. Először Flóri ment azután én. A végén tudtam meg, hogy a döntőben számított az idő is.

Mivel én rövidebb idő alatt mentem végig a pályán, és kevesebb hibát is ejtettem, így én lettem az első helyezett.

Nagyon örültem, az igazgató úrtól megkaptam az érmet, kaptam még egy sapkát és egy évkönyvet. A verseny után műszaki óránk volt, elmondtam, hogy sikerült megszereznem az első helyet.

Az osztálytól kaptam egy tapsot, a tanár úrtól pedig egy ötöst. Nagyon jól éreztem magam ezen a napon.

Selymesi Róbert 6.

6.2

Kisokos mivel 30 percesek voltak az órák, de a tanárnő megengedte, hogy a következő óra elején bepótoljuk a még hiányzó részt.

Nagyon élveztük az órát, és máskor is szívesen töltenénk be ezt a posztot. Sajnos fájó szívvel kell arra gondolnunk, hogy idén véget ér a gyermekhéti zsongás a számunkra, hisz jövőre már nem leszünk a Samu Mihály Általános Iskola tanulói, hanem egy ismeretlen, új közegben, új emberekkel folytatjuk tanulmányainkat.

Papp Edina és Németh Anett 8.2

Kötélhúzás A hatodik osztályos lányok között, a mi osztályunk nyert kötélhúzásban. Azt a feladatot kaptam, hogy készítsek egy riportot a nyertes lányokkal. Megbeszéltük, hogy szünetben találkozunk és feltehetem a kérdéseimet.

- Sziasztok! A kötélhúzásról kérdeznélek benneteket.

- Rendben. Kezdheted!- mondta Timi.

- Hogyan biztattad a csapatot?

- Azt mondtam nekik, hogy el fogjuk húzni őket és mindenki szeretett volna diplomát szerezni.

- Volt valami taktikátok?

- lgen, az erősebbek elöl és hátul is álltak.

- Idegesek voltatok?

- Nagyon, mert idén még semmilyen csapatjátékban sem nyertünk. - válaszolták kórusban a lányok.

- Sokáig kellet erőlködni mire sikerült áthúzni a másik csapatot a ti feletekre?

- Elég erős ellenfél volt mindkét osztály. - válaszolta Laura.

- Hogy- hogy mindkét osztály?

- Először a 6.3 osztállyal mérkőztünk az elődöntőben, akkor mi nyertünk. A döntőben viszont a 6.4 ellen húztuk a kötelet.

- válaszolta Réka.

-A szurkolók segítettek a győzelemben?

- Sokat segítettek nekünk, mert bíztak a győzelmünkben és így nekünk is megnőtt az önbizalmunk. - válaszolt Heni.

- Mit szólt az osztályfőnök a győzelmetekhez?

- Nagyon örült, hogy valamiben helyezést is értünk el. válaszolta Rebi.

- Büszkék vagytok magatokra?

- Igen, azok vagyunk. - válaszolta Petti.

- Milyen érzés valamiben nyerni?

- Nagyon jó. - mondták a lányok.

- Köszönöm szépen a válaszokat és remélem jövőre is sikerrel jártok.

Koliger Teodóra 6.2

Angoltanárnõk voltunk A gyermekhét utolsó tanítási napján cserélhettünk a tanárokkal. Lecsaptunk az alkalomra és kipróbálhattuk magunkat, mint angoltanárnők.

Előzőleg a tanárnő elmondta, hogy mi lesz a napi teendő. Nekünk ez nagyon tetszett és elkészítettük a tananyagot. Azon a napon, amikor átvettük a tanárnő szerepét, büszkén léptünk át a tanterem ajtaján. Az óra két részre osztása után először az egyikünk, majd a másikunk adta elő saját részét. Beírtuk az órát és a hiányzókat a naplóba. Az első részben leellenőrizzük a házit, majd pedig nyelvtant tanultunk. Az óra rémséges sebességgel múlt el,

21. oldal

Kisokos

Maszkabál

Ôszi futóverseny

Október hatodikán, a gyermekhét keretein belül szervezték meg iskolánkban a maszkabált. Mindenki izgatottan várta ezt a szerdai napot.

A diákok nagy része már kora reggel jelmezbe volt öltözve. A nagy felvonulás a második óra után kezdődött, ekkorra már teljes díszben volt az iskola. A diákok tanáraikkal együtt vonultak, Péterréve központját megkerülve. A falu népe izgatottan várta az álruhák mögé bújt gyerekeket.

Voltak bohócok, szakácsok, boszorkák, varázslók, kalózok, katonák, sziámi ikrek, na meg kisbaba, Piroska, katicabogár, Zorró, szellem, Picasso és még sok érdekes jelmez. A legnevetségesebbek az utcalánynak öltözött fiúk voltak.

A jelmezbál egy igen közkedvelt esemény, házi feladatként gondolkodhatunk a jövő évi öltözékünkön.

Solymosi Kornél 5.

5.2

A futóversenyt, mint minden évben az idén is megszervezték a Tisza melletti töltésen.

Szép idő volt, sütött a nap, gyenge szellő fújdogált.

A helyszínen a tornatanárok kijelölték a távolságokat, mert nem egyforma távokat futottak az osztályok. A versenyen a negyedikes és a felsős tanulók vehettek részt. Az osztályokat órák után az osztályfőnökök kísérték le a töltésre.

Megkezdődött a verseny és hamarosan gyerekzsivajtól lett hangos a környék.

Mindenki kiabált, így szurkolt osztálytársainak, barátainak, hogy azok minél jobb eredményeket érjenek el.

Nagy Flórián 6.3

Matektanárnő voltam Kiskorom óta matektanárnő szeretnék lenni.

Gyermekhét alkalmából a tanár úr lehetőséget adott arra, hogy beletekintsünk a munkájába. Csütörtökön a tanárdiák csere alkalmából Enikő és én kaptuk azt a feladatot, hogy helyettesítsük őt. Nagy izgalommal készültem előző nap a feladatokkal, mivel másnap meglepetésünk volt osztálytársaink számára. Elérkezett a várva várt nap. Második óra előtt átadta a tanár úr nekünk a naplót és az osztályterem kulcsát. Beengedtük társainkat, még ők kipakoltak, mi beírtuk az órát. Körülbelül tizenöt feladatot felírtam a táblára, és ekkor jött a meglepetés. Még ők a feladatokat oldották, addig mi feleltettünk. Legelőször Szabi felelt, mivel ő volt a hetedik a naplóban és hetedike volt. Míg egyikünk feleltetett, addig a másikunk segített a többieknek, ha nem tudtak valamit.

Kezdtek felbátorodni és önkéntesen feleltek. A tanár úrnak az óra vége felé el kellett mennie, ezért ránk hagyta az osztályt.

Felszabadultak és nem hallgattak ránk, ezért kihívtuk felelni a leghangosabb tanulót. Persze nem tudott semmit és egyest kapott. Még Enci a táblára írta a házi feladatot, az egyik srác felbátorodva nem figyelt oda. Nem írt semmit, sőt még dobálózott is törlőgumival, ezért egyest kapott. E napon kiosztottunk három ötöst, kettő egyest, egy négyest és egy kettest is. Uzsonna után bezártuk a tantermet és boldogan mentünk a következő órára.

Nagyon örülök, hogy részt vehettem az óra megtartásában. Remélem, hogy egyszer én is taníthatok majd, és példát mutathatok a leendő tanulóknak.

Pataki Andrea 8.3

22. oldal

Röplabdamérkõzés A gyermekhéti programok egyik központi eseménye a nyolcadikos lányok győztes csapata és a tanárnők csapata közötti röplabdamérkőzés. Ilyenkor nem csak a résztvevők, hanem a közönség is nagy hévvel vesz részt a megmérettetésben. A lelkes szurkolótáborok hangosan bíztatják csapatukat.

Az idei mérkőzést megelőzően komoly és lelkes felkészülések folytak a lányok részéről, akik tornaórákon és a szünetekben is gyakoroltak, másrészt részünkről (tanárok részéről) is, akik heti két alkalommal jártunk "edzeni". A tavalyi minimális vereség után, ami nem éppen jó érzés, és az előző évek vereségeiből erőt merítve, azt a célt tűztük ki, hogy csakis a győzelem jöhet számításba, hiszen minden szerénységet félretéve, mi egy jó kis csapat vagyunk. A mérkőzésre október 7-én került sor. A 8.3 osztály lánycsapatával mérkőztünk meg először, és ezúttal sikerült. A játszma eredménye 2:0 lett a javunkra. Nagyon boldogok és elégedettek voltunk, de rossz volt látni, hogy a lányok milyen nehezen viselik a vereséget. Többen sírtak, és arra hivatkoztak, hogy igazságtalanul győztünk. Persze ez nem így volt, mert Maćaš Marjan tanár úr gondosan ügyelt arra, hogy szabályosan bírálja a mérkőzést. Ezt követően a győztes csapat, ezúttal MI, az anyukák csapatával mérkőzött meg. A hosszú játszma meghozta eredményét. Nagyon kimerültünk és 2:1-re veszítettünk. De nem csüggedünk! Jövőre megpróbálunk maximálisan teljesíteni.

Ez egy nagyon nemes formája a tanuló - tanár - szülő kapcsolat ápolásának és hiszem azt, hogy a csapattársaim is egyetértenek velem, hogy akár gyakrabban is szervezhetnénk hasonló rendezvényeket, és nem csak sportjellegűeket.

Károlyi Andrea

Kisokos

Nevessünk

Az iskolai élet filmcímekben Szülői értekezlet : VÉGSŐ VISSZASZÁMLÁLÁS Hétvége : MEGINT 48 ÓRA Tanár felgyógyul: BATMAN VISSZATÉR Első nap az iskolában : SZERELEM ELSŐ LÁTÁSRA Vizsga: DRÁGÁN ADD AZ ÉLETED Pótvizsga: MÉG DRÁGÁBB AZ ÉLETED Szóbeli feleltetés : A BÁRÁNYOK HALLGATNAK Közeleg az érettségi : TERMINÁTOR 2 AZ ÍTÉLET NAPJA Érettségi után : TÚL A CSÚCSON Ügyeletes tanár: SENTINEL, AZ ŐRSZEM Diáknak súgnak : RYAN KÖZLEGÉNY MEGMENTÉSE Diák felel: ELEMI ÖSZTÖN Röpdolgozat : MEGINT DÜHBE JÖVÜNK Iskola utáni bunyó : J.A.G. BECSÜLETBELI ÜGYEK Fogorvosi vizsgálat: SIKOLY Diák egyest kap: AZ EMBER, AKI TÚL KEVESET TUDOTT Fiú és lány szakítanak : TUDOM MIT TETTÉL TAVALY NYÁRON Minden órán doga: RÉMÁLOM AZ ELM UTCÁBAN.

Diákok aranyköpései Móricz Zsigmond hét krajcárért írta meg a gyermekkorát.

Spanyolország legnagyobb hegyei a Piramisok. És akkor a költő megírta Szundi két apródja című versét.

A végek vitézei többnyire nem éltek haláluk napjáig, mert már korábban elestek.

A modern lakásokban távfűtésű gladiátorokkal fűtenek.

Az volt a szép, amikor az éhenhalt sereg kitakarodott az országból.

Az őserdő olyan terület, ahová emberi kéz még nem tette be a lábát.

A János vitéz két főszereplője Jancsi és Juliska.

Szolimánt Szigetvár ostrománál megölték, ezért felhagyott azzal a szándékkal, hogy Magyarországot meghódítsa.

1214-ben betörtek hozzánk a tanárok.

A Toldi olyan mű, amelyben a főhőst feldolgozzák.

Egyiptom őslakói a múmiák.

A víz 100 Celsius-fokon olvad.

István királyt a pápa felkente a trónra.

Reggel az anya ébreszti a gyerekét: - Kelj fel, fiam, az iskolába kell menned!

- De mama, miért kell mennem? Utálok oda járni!

- Mondj két okot, miért ne kellene menned?

- Először is: az összes gyerek utál. Másodszor: a tanárok még jobban utálnak.

- Ezek csak kifogások, indulj már!

- Mondj két okot, miért kellene mennem!

- Először is: 47 éves vagy. Másodszor: te vagy az igazgató!

-Anyu! Nagyon fáj a torkom, meg a hasam is!

- Ó, te szegény! Miből is írtok ma dolgozatot?

A kisfiút az anyja az iskola kapujában várja, mert ez volt az első napja az iskolában.

- Na, és mit tanultatok ma? - kérdezi tőle.

- Képzeld anya, ma megtanultam írni! - feleli a kisfiú büszkén.

- Igen? Egyetlen nap alatt? És mit írtál?

- Azt nem tudom, olvasni még nem tanultam meg.

A falusi tanár megkérdi a hátsó padban ülő Mórickát, az osztály legrosszabb gyerekét: - Nem tudod véletlenül, ki szüretelte le éjjel a meggyfámat?

- Nem hallom a kérdést, tanár úr - így Móricka.

A tanító gondolkodik majd helyet cserél a gyerekkel.

- Most kérdezz te valamit, mindjárt kiderül, lehet-e hallani innen.

- Tanár úr kérem, nem tudja, ki fogdosta tegnap éjjel a kapunk előtt a nővéremet?

Mire a tanár a leghátsó padból: - Hát Móricka, innen tényleg nem hallani semmit!

Samuka, mondj egy kétjegyű számot! - kéri a tanító.

-Huszonnyolc.

-Jó. Most mond ezt fordítva.

Samuka hallgat.

-Hát nyolcvankettő, te szamár! Jakabka, te is mondj egy kétjegyű számot!

-Harminckilenc.

-Jó. Most mondd fordítva.

Jakabka hallgat.

-Buta vagy! Hát kilencvenhárom. Móricka, te is mondj egy kétjegyű számot!

-Engem nem fog a tanító úr szekírozni: harminchárom!

23. oldal

Kisokos

Mobilni

Meine Freundin Meine Freundin ist Dia. Sie ist 13 Jahre alt und 1 Meter 68 groß. Ihre Haarfarbe ist blond. Ihre Interessen sind Sport, Computer, Tanz. Ihr Lieblingsessen sind Schokolade, Pizza, was sie nicht mag, ist die Bohnensuppe. Sie hat 40 Stunden Unterricht in der Woche. Der Unterricht beginnt um 7:30 Uhr und endet um 13:40. Zur Schule braucht sie 5 Minuten zu Fuß. Ihre Lieblingsfächer sind Englisch, Mathe, Sport, Deutsch, Biologie, was sie nicht mag, ist Geschichte. Sie ist eine sehr gute Schülerin.

Dia darf am Wochenende ausgehen. Sie macht ihre Hausaufgaben bis zu 3 Stunden am Tag. Zu Bett geht Dia so um 22 Uhr. Vor sieben Jahren haben wir uns in der Schule kennen gelernt. Seit zwei Jahren sind wir unzertrennlich. Wir gehen zwei Mal die Woche zum Tanz. Am Wochenende machen wir mit unserer Clique Spaziergänge. Das macht uns Spaß.

Dia ist lustig und immer ehrlich. Oft gibt sie mir gute Ratschläge.

Az én legjobb barátnõm Az én legjobb barátnőm Dia. Ő 13 éves és 1 méter 68 centi magas. Dia haja színe szőke. Érdekli a sport, a számítógép és a tánc. Kedvenc ételei a csoki és a pizza, és nem szereti a bablevest. Neki 40 órája van hetente. A tanítás 7:30-kor kezdődik, és 13:40-kor végződik. Az iskolába gyalog megy, és elég neki 5 perc, hogy odaérjen. Dia kedvenc tantárgyai az angol, a matek, a torna, német, biológia, és nem annyira kedveli a történelmet. Ő kitűnő tanuló.

Hétvégén szabad neki elmenni szórakozni. A házit feladat elkészítése és a tanulás naponta három óra hosszáig tart.

Aludni 10 óra körül megy.

Diát hét éve ismertem meg az iskolában. Két éve vagyunk elválaszthatatlanok. Hetente két alkalommal együtt megyünk táncra. Hét végén sétálni megyünk a barátainkkal. Sokat tréfálkozunk.

Dia kedves és becsületes. Mindig ellát jó tanácsokkal.

Pataki Rebeka 7.2

Das Handy Vielleicht hast du schon ein Handy.

Dann kennst du sicher die Vorteile: Du bist immer erreichbar und kannst im Notfall schnell Hilfe rufen. Manche Kinder telefonieren aber ununterbrochen. Das kann teuer werden und auch der Gesundheit schaden. Händys strahlen Funkwellen aus, die den Kopf erwärmen, das Auge und das Gehirn schädigen.

24. oldal

Možda već imaš mobilni. Onda sigurno znaš prednoste: uvek si dostupan i možeš da pozoveš pomoć u hitnim slučajevima.

Neka dece telefoniraju samo tako bez veze. To može da bude opasno a i košta. Telefoni šalju radio talase koji zagrevaju glavu. To može da škodi očima pa i samom mozgu.

Mobiltelefon Valószínűleg már van mobilod. Akkor biztosan ismered az előnyeit: mindig elérhető vagy és sürgős esetekben gyorsan segítséget hívhatsz. Egyes gyerekek állandóan telefonálnak.

Ez drága is lehet, meg az egészségre nézve is káros. A mobiltelefonok ugyanis rádióhullámokat bocsátanak ki, amelyek hatására melegszik a fejünk. Ez ártalmas lehet a szemnek, de magának az agynak is.

In der Klasse 8.1. hat jedes Kind ein Handy.

Alle haben es schon vor Jahren bekommen.

Die meisten telefonieren 10-30 Minutn am Tag mit Freunden.

Sie schalten es nie aus.

U 8.1 svi učenici imaju mobilni.

Svi su ga već pre mnogo godina dobili.

Najveć broj učenika telefonira na dan od 10-30 minuta sa drugovima/drugaricama.

Nikada ga ne isključuju.

In der Klasse 8.2 haben auch alle Schüler ein Handy, nur ein Junge hat keines, aber er möchte auch keines haben.

Die meisten Kinder haben es mit 10 Jahren bekommen, einige mit 12.

Sie telefonieren 10 Minuten mit Freunden am Tag. Sie schalten ihr Handy nie aus.

A 8.2 osztályban szintén minden gyereknek van mobilja, kiviéve egy fiút, de ő nem is szeretne ilyen készüléket.

A gyerekek többsége 10 éves korában kapta a mobilt, egyesek 12 éves korukban.

Naponta átlagosan 10 percet telefonálnak a barátaikkal.

Soha nem kapcsolják ki a mobilt.

Die Schüler der Klasse 8.3 haben auch alle ein Handy.

Die meisten Kinder haben das Handy mit 10 Jahren bekommen, einige mit 12 Jahren.

Sie telefonieren durchschnittlich 17 Minuten am Tag. Sie schalten das Handy nie aus.

A 8.3 osztályban minden diáknak van mobiltelefonja. A legtöbb gyerek 10 éves korában kapta a mobilt. Ők átlagosan 17 percet beszélgetnek egy nap.

A telefont soha nem kapcsolják ki.

Uvodni deo napisali su: Miloš Jovanović 8.1, Németh Anett 8.2, Pataki Andrea 8.3 Anketu u svom odeljenju izveli su: Teodora Milinkov 8.1, Németh Anett 8.2, Pataki Andrea 8.3

Meine Katze Das ist meine Katze. Sie heiβt Paca. Sie ist ein Jahre alt, dick, frech, spielerisch und sehr lieb.

Meine Haustiere Wir haben zu Hause Hund, Schweine... Mein Džoni ist klein, dick und langsam.

Albert Éva 5.2