Kisokos – 25. szám
XII. ÉVFOLYAM
25.
SZÁM
KEDVES KISOKOS! Jó tíz éve annak, hogy hosszú készülődés után útnak indultál. Aggódva figyeltük első lépéseidet, kitartásra buzdítottunk, s Te mindannyiunk örömére nőttél, erősödtél. Ma örömmel vesszük kézbe a jubileumi, 25. lapszámot. Bízunk benne, hogy továbbra is sokan várják, szeretik és olvassák, ahogy megjelenése óta mindig. Az első szám munkatársai már felnőttek. Vannak közöttük óvónők és ápolónők, egyetemi hallgatók, rendezvényszervezők, politikusok, sőt egy szakács is. Ketten iskolánk tanárai. Kívánjuk, hogy még nagyon sokáig velünk legyél szemfüles, őszinte, kitartó, igazi Kisokosként! Nagyjaink közül Szabó Magda Kossuth-díjas magyar írónőre, műfordítóra emlékezünk.
SZABÓ MAGDA Született: 1917. október 5. Debrecen Meghalt: 2007. november 19. (90 évesen)-Kerepes Nemzetisége: magyar Férje: Szobotka Tibor Életpályája Szülővárosában érettségizett 1935-ben; 1940-ben a debreceni egyetemen kapott latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. A helyi Református Leányiskolában, majd Hódmezővásárhelyen tanított 1945-ig, amikor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett. Az 1940-es években tanít Páhi (Bács-Kiskun megye) községben rövid ideig. 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de még abban az évben visszavonták tőle és állásából is elbocsátották; egészen 1958-ig nem publikálhatott. Ebben az időben általános iskolai tanárként dolgozott.
2008. JANUÁR Az eredetileg költőként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. Ettől fogva szabadfoglalkozású íróként élt. Számos önéletrajzi ihletésű regényt írt, az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise saját és szülei gyermekkorát valamint a 20. század elejének Debrecenjét mutatja be. Sok írása foglalkozik női sorsokkal és kapcsolataikkal, például a Danaida vagy a Pilátus. Szabó Magda fiatal tanárként 1985 és 1990 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke volt. 2000-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja és irodalmi osztály rendes tagja lett. 1947-ben kötött házasságot Szobotka Tibor íróval, akinek alakját Megmaradt Szobotkának című könyvében idézte fel. A férje halála után Szabó Magda lett hagyatékának gondozója. Az egyik legtöbbet fordított magyar íróként regényei számos országban és nyelven megjelentek. Alapító tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának. Művei Bárány (versek, 1947) Mondják meg Zsófikának (ifjúsági regény, 1958) Bárány Boldizsár (verses mese, 1958) Álarcosbál (ifjúsági regény, 1961) Születésnap (regény, 1962) Tündér Lala (meseregény, 1965) Abigél (ifjúsági regény, 1970) Az órák és a farkasok (drámák, 1975) Kívül a körön (esszék, kritikák, 1980) Erőnk szerint (drámák, 1980) Záróvizsga (esszék, tanulmányok, 1987) A félistenek szomorúsága (esszék, tanulmányok, 1992) A csekei monológ (monodráma, 1999) Merszi, Möszjő (publicisztikai írások, 2000) Békekötés (hangjátékok, 2006)
1. oldal
Kisokos – 25. szám
A magyar nyelv értelmező szótára szerint az iskola szó jelentése: Az az intézmény, amely az ifjúság általános vagy szakmai nevelésével és oktatásával foglalkozik. Vajon milyen lehetett az iskolai oktatás régen? Kiderül a 7. osztályosok riport-részleteiből, amelyeket idős emberekkel készítettek:
Az én nagymamám 1929-ben született itt, Péterrévén és az iskolát is itt fejezte be. Akkor még nem volt kötelező a 8 osztály. -Nagyi, én most kérdezni fogok, és maga majd felel nekem a régi iskoláról. -Jó, felelek kislányom, de ez egy kicsit cifra lesz. -Nem baj, csak mondja. -Először is, hány osztályt járt? -Csak négyet! -Miért csak négyet? -Azért mert akkor, abban az időben nem kellett többet járni, elég volt ennyi is. Különben nem szerettem tanulni. -Mit szeretett tanulni? -Hát...Matek és az éneklés volt a kedvencem. Csak régen nem mateknak hívtuk, hanem számtannak. Akkor a számtanórán ez volt a dolog: összeadni, kivonni, osztani, szorozni. Aki ezeket tudta, kitűnő volt számtanból. A mai matek, amit ti tanultok, nem ér semmit szerintem. Csak úgy lehet rajta elmenni, ha leteszem a földre! -Nagyi, hogy viszonyult a tanárokhoz? -Hát...nem valami finoman. Volt két kedvenc tanárom, egyik a számtan, másik meg az ének. -Miért haragudott a többi tanárra? -Azért, mert verekedtek! -Pofozkodtak, vagy sarokba állították magát? -Nem..., hanem ki kellett menni a tanári asztal elé, és az öt ujjunkat összefogni, és arra vert vesszővel, vagy vonalzóval, nyolcat vagy tízet, ki milyen bűnös volt. Ezt neveztük ötujjasnak. -Az anyukája nem szólt a tanárnak érte? -Nem, mert meg sem mondtam otthon! -Mért nem mondta meg? -Azért, mert mikor én azt az ötujjast kaptam, megérdemeltem. -Mit csinált, hogy ezt a büntetést kapta? -A pléh táskámat behorpasztottam a másik diák fején. A hetes kislánynak hosszú befont hajával lovaztam, két saroknyit is. -Hát nagyim, maga sem volt a legjobb diák! -Bizony, ahogy most visszagondolok, nem a javából való voltam.
gyerek fején. Remélem, nagyobb baja nem lett a gyerekeknek, gondoltam magamban. – Egy történelemórán a tanár megkérdezte, hogy ki volt Kolumbusz Kristóf. Sokan súgták, hogy a keresztes hadjáratokban vett részt. Persze én azt feleltem rá. Akkora pofont kaptam az előadótól, hogy csillagokat láttam. Elgondoltam, hogy biztos fájhatott neki, de hát nem tehetett róla, hogy nem jót súgtak. -Ötödik osztályban megharagudtunk az egyik tanárnőre, mert nem akart jó jegyet adni. Tudtuk, hogy fél a békától és az egértől, ezt vittünk be. Az egér nem volt gond, mert mikor kiengedtük a dobozból, akkor megijedt és befutott az egérlyukba, de a béka…, kicsit gond volt, mert hát nem volt hová beszaladnia. Így ki kellett dobni az ablakon, és azt hazudtuk, hogy a csatornán jött fel. Egyszer felöltöztettük a csontvázat. Én elhoztam otthonról az apám kalapját, persze ő nem tudott róla. Nadrágot és inget is hoztak. Szépen felöltöztettük őt. Egy alkalommal - kezd újra a mesélésbe - nem akartunk dolgozatot írni, így kivettük a biztosítékot. Persze, én voltam az őr. Na, de meg is kaptam aztán a magamét. Csodálkoztam, hogy egy 63 éves, nyugdíjas asszony míg sokmindenre nem, ezekre még mindig emlékszik. Igaz, már sokszor hallottam ezeket a történeteket, de minden egyes alkalommal ugyanakkorát tudok rajtuk nevetni. Orosz Éva 7.3
1940 őszén jártam iskolába. Abban az időben a legfontosabb tantárgyak: számtan, irodalom, magyar történelem, földrajz, katolikus hittanmondja nagymamám. Volt egyenruhánk, fekete, elöl gombos köpeny, fehér gallérral. Csak lányok jártak az osztályba. Nővérek tanítottak az iskolában. Az ábécét mutogatva tanultuk, mindegyik betűnek volt külön jele. Nagyon fontos volt számtanból, hogy mindenki fejből tudjon számolni. Legfontosabb mégis az egyszeregy volt. Palatáblára írtunk, krétával. A katolikus hittant dr. Takács Ferenc plébános úr tanította. A nővérek szavalni és táncolni tanítottak bennünket, ez persze nem volt kötelező. Nagymamám azt mondja, hogy a plébános urat kedvelték legjobban. A gyerekeknek külön volt szentmise és a felnőtteknek is. Vasárnap délutánonként összegyültek a diákok és a nővérek, és együtt játszottak. Volt egy csoport, ahol vallásos énekeket tanultak a csoport neve: Szívgárda. Ide persze nem volt kötelező járni. Terék Nóra 7.2
Nikolity Ángyó 7.3
Mindig is érdekelt, hogy milyen volt a nagymamám idején iskolába járni. Egy nap elmentem hozzá, és elkezdte mesélni. Másra számítottam, mert az elején nem is, de később nagyon eltért a témától. Azt is megtudtam a nagymamámtól, hogy régen palatáblára írtak palavesszővel. Mivel a nagymamám nem volt a legjobb kislány, így egy pár táblát széttört a másik
2. oldal
A valamikori Szent István iskola (Kiszárda)
Kisokos – 25. szám
KÖRNYEZETVÉDELEM A SZÉPÍRÁS Mi elsőben a választható tantárgyak közül a szépírást választottuk. Szerintem, azért választották a szűlők ezt a tantárgyat, mert úgy gondolták, hogy ez segítheti a szépírásunkat. Hiszen a neve is mondja. Amikor meghallottuk, akkor fele osztály örült, fele nem. Én azok között voltam, akik örültek ennek. A további napokban, hónapokban egy kicsit javult az írásunk. Ezen az új órán a kézügyességünket is fejlesztettük. Mindig csináltunk valamit. Sokat festettünk, gyurmáztunk vagy papírt hajtogattunk. Megtanultunk folyékonyan írni. Ez a tantárgy tényleg segít az írástanulásban. Juhász Annabella 4.2
NÉPHAGYOMÁNY Másodikban volt egy óránk, a neve néphagyomány. Ilyenkor megismerkedtünk egy – egy foglalkozással. Például voltunk mini farmon, péknél, kosárfonónál, asztalosműhelyben, szövőnéninél és kertésznél. Mindegyik helyen jól éreztük magunkat. Az indulás előtt megbeszéltük a kérdéseket. A tanító néni fényképezőgépet is vitt. A munkahelyeken csoportképeket készítettünk, és fogalmazásokat írtunk hozzá. Ebből az adatokból végül egy jó kis faliújságot készítettünk. Az iskola szervezett egy kiállitást, a praktiádét. Ott kiállítottuk a munkáinkat. Köszönőlevelet is írtunk a kisiparosoknak, akik elfogadták a látogatásunkat. Nagyon örültem, hogy ennyi helyre elmentünk és a tanító néninek is hálásak lehetünk. Én úgy érzem, hogy a néphagyomány óra nagyon tetszett az osztalyomnak, mert fontos, érdekes és szórakoztató. Fábián Diana 4.2
Ez az az óra, amelyen ellátogattunk tavakhoz, folyókhoz. Először a Tiszát néztük meg. Megmértük a víz hőmérsékletét. A következő órán egy mesterséges tóhoz terveztük az utat. El is mentünk. Ez a tó a lövölde mellett található. Ott szintén feladatokat végeztünk. Megmértük a víz hőmérsekletét. Később a víz mélységét is, megállapítottuk és vízmintát is vettünk. Az utána való környezetvédelem órán megvizsgáltuk mikroszkóppal a vizet. Nagyon fura látvány volt. Ti is szeretnétek elmenni egy ilyen kalandra? Akkor válasszátok majd ezt a tantárgyat! Hanulik Antónia 4.2
***** A Környezetvédők nevű tantárgyat szeretném bemutatni. Ezt a tantárgyat negyedik osztályban kezdtük tanulni. Azért választottuk ezt a tantárgyat, hogy megtanuljuk tisztántartani a környezetet. Ha más eldobja a szemetet, szólunk neki, hogy vegye fel, és dobja a szeméttárolóba. Ajánlom nektek is, hogy ti is ezt tegyétek. Őrizzük környezetünket, amíg nem késő. Farkas Viktor 4.3
A SAKK VARÁZSA A tanítás megkezdődött, minden tantárgyat tanulni kell. Ezek között vannak olyanok is, amelyek szórakozásra és a lazításra szolgálnak. Az egyik, amelyikkel én is foglalkozom, a sakk, de hogy miért, mindjárt meghalljátok. Mindenek előtt meg kell mondani, hogy ez a játék több mint ötszáz éves. A sakkot évszázadok óta játsszák. A szabályai nem sokat változtak. Egy táblából, fekete és fehér bábukból áll. A tábla négyzet alakú, hatvannégy mezőből áll, amiből harminckettő fehér és harminckettő fekete. Vízszintes (8), függőleges (8) sarokra és átlókra (26) osztjuk. Ami a bábukat illeti, harmickettő van belőlük, és hat fajta: király, királynő, bástya, futó és gyalogos (paraszt). A játék célja: megtámadni a királyt és nem hagyni, hogy lépjen. Azért szeretem ezt a játékot, mert sok meglepetést, fordulatot, és ami a legfontosabb nagyon jó taktikákat tartalmaz. A játékhoz a tudás, a gondolkodás és az ügyesség a legszükségesebb. Egy-egy játszma akár két óránál is tovább tarthat. Ahhoz, hogy a játékot megnyerhessük, úgy kell gondolkodni, mint az ellenfél. Az iskolában választható tantárgy a sakk. Minden pénteken hetedik órán Zoran Majstorac mesterjelölt foglakozik velünk, gyerekekkel. Örömmel járunk ezekre a foglalkozásokra, mert fejlődik a logikus gondolkodásunk. Božidar Nikolić 5.1 Fordította: Varga Barbara 7.2
3. oldal
Kisokos – 25. szám
A FOCICSAPAT TAGJAI ÉS A FELELÉS Ma különösen jót fociztunk osztálytársaimmal. Igaz, már elkezdődött az új tanév, de nehéz a vakációs lendületet lefékezni. Mondta is az egyik társam, hogy még nem tanulta meg a leckét. Már nem is fogja, mert alig várja, hogy lefürdjön és ágyba bujjon. Biztos megússza a holnapi napot. Év elején rögtön nem feleltetnek. Reggel összeverődött a focicsapat. Eléggé álmosan, kelletlenül baktattunk az iskola felé. A csengő már meg is szólalt. Itt az első óra. Bejött a tanár. - Na nézzük mit tudtok! Ebben a pillanatban mindannyiunk szeme tágra nyílt. Éberen figyeltünk. Az első felelő – tessék te itt az első padban. Szívem nagyot dobbant. Nem lett szerencséje, villant az agyamba. Társunk szinte katonásan pattant fel az ijedségtől. Keze remegett, ahogy a pad alatt lógott. Ajka nem szólalt, fejét lecsapta, arca a füléig csupa piros lett, hátán átnedvesedett a póló, mint egy jó meccs után. Nagy nehezen majdnem suttogva kimondta, hogy nem készült. Kínos perceket éltünk át mindannyian. Megtanultuk, hogy a szerencsére nem szabad támaszkodni. Szőnyi Szabolcs 8.2
MÁTYÁS KIRÁLY, A MEGISMERHETETLEN
vég, nincs menekvés. A tanár lassan húzza végig ujját a napló névjegyzékén. No, hol áll meg? Természetesen a második oldalon. A rossz tanuló izgul, de nagyon? A tanár megszólal: - Péter, majd te fogsz felelni! A rossz tanuló felel, kezei remegnek, a térde se lenne jó tartóoszlopnak. A tanár kérdést intéz felé: - Készültél? A rossz tanuló halk, elcsukló hangon válaszol: - Igen, készültem! A szigorú tanár lapozza a könyvet, a rossz tanuló egyre idegesebb, legszívesebben leülne, ha most leül, örökre elásta magát, és ezt az évet újra kell járnia. A tanár nem lapoz tovább, -és már mondja is a felelő kérdését: - Ha tényleg készültél, mondd el, mit tudsz Mátyás királyról? A rossz tanuló hallgat, mint a jó diákok, akik ilyen esetben összeszedik gondolataikat. Elmúlik két perc, és még mindig hallgat. A tanár újra megkérdezi: - Készültél? Erre jön a válasz: - Mátyás király István király utódja. A válasz után még nagyobb csend lesz az osztályban. Erre a kijelentésre a tanár dühében nem csak egy egyest ír be, hanem le is zárja az intőt. A rossz diák továbbáll. Szótlanul a jövő évre gondol és arra, hogy szeptembertől újra nyolcadikos lesz. Balassa Valér 8.2
A rossz tanuló reggel álmosan magára húzza a ruháját, bekapcsolja a televíziót és miközben a sikerlistát nézi, elkészíti házi feladatát. Nagy nehezen elindul az iskolába. Az első óra történelem. A rossz tanuló godolatai kavarognak: István király, Mátyás király, Mohácsi csata...Jaj, bárcsak ne jönne a tanár úr, vagy legalább ne én felelnék. A tanár úr megjelenik az ajtóban, egy piros nagyformátú füzettel a kezében, aminek napló a neve. Leül az asztalához, és kinyitja ezt a napló nevű füzetet. Az osztályban a zaj elhalkul, a boldog arcok eltorzulnak, s a levegő hirtelen kevés lesz az osztály részére. A rossz tanuló tudja, hogy eljött a
ÍGY IS LEHET FELELNI Jókedvűen lép be a terembe, egy dalt dúdol, csendesen. Helyet foglal. Készül az órára. A tanár a rangját jelző asztalhoz áll, és üdvözli a gyerekeket, majd jutalmul megengedi, hogy leüljenek. Gyorsan a naplóba firkantja az órát, méghozzá azt írja „ismétlés” és szól, hogy Európa térképét tegyék ki a táblára. A névsorhoz lapoz, és tanulmányozni kezdi, közben rosszallóan köszörüli a torkát. Egy név hallatszik. Az illető, mintha nem hallotta volna, vagy nem akarta hallani, de társai megalapozzák a félelmét, hogy igenis őt szólították. Feláll, és a tábla felé kezd menetelni, mint az ismeretlenbe tartó
4. oldal
Kisokos – 25. szám katona. Megérkezve nem tudja most mit tegyen, az oktatóra néz, s a végső itéletét várja. - Szerbia...– kezdi. A diák azonnal rámutat a Balkán félszigeten lévő országra. -...domborzata. Mutasd meg az ősi szárazulatot, majd az utána keletkezett hegyeket- fejezi be. A fiatalabb közelebb lép, egészen közel...Ismerős számára a feladat, a szavakat hallotta, olvasta már valahol, de a hozzá fűződő neveket nem tudja. Remegő kézzel egy barna foltra mutat, gyorsan megvizsgálja és elkiáltja magát: - Alpok! A válasz jó, jelzi egy fejbólintással a tanár és int, hogy folytassa. A felelő buzgón tovább mondja. A mellette lévő emberre tekint, akinek kezében van, úgy érzi, az élete, de ő csak némán ül. Erre elbizonytalanodik: - Vagyis.... a Dinári.... az, nem.... a, a...- nem tud, mit mondani, de muszáj. Ezután sorban összehord mindent, még el is téved a térképen. Az oktató a tanuló felé fordul, de ő megelőzi: - Készültem.... . én készültem. - Menj a helyedre! – mondja. – Ez csak kettes! Komoran tér vissza, pedig meg volt bizonyosodva, hogy ő ezt tudja, érti.
HÍRESSÉGEKET A SULIBA! Már nyolcadik éve koptatjuk ezeket a rozoga padokat. Szerintem mindenki jobban élvezné a sulit, ha valami külöleges dologok történnének. Mondjuk mindennap jöhetne egy híresség... Mindenki szívesebben járna a suliba. Az igaz, hogy nem figyelnénk rendesen órakon, de... én megigérném, hogy már otthon tanulnám az anyagot. Picit... Vagy legaláb valami érdekes programokat szerveznénk, mint például gyerekhéten. Jól szórakozna az egész iskola. Sok újabbnál újabb dolgot bevezetnénk. Sajnos, mire ezek a dolgok valóra válnak, (talán) én már nem járok ide! Már rég... Tubik Hajni 8.3
Szécsényi Csongor 8.2
A NYOLCADIKOSOK VÉLEMÉNYE A SULIRÓL A nyolcadik... A suli... Az utolsó évben valahogy másképp nézek, gondolok az iskolára. Minél inkáb közeleg a ballagás, egyre jobban (meg)szeretem! Nem is tudom. Mostanában sokat gondolok arra, hogy nem sokára itt kell hagynunk... Mindent... Ez az épület sokat jelent, szerintem nemcsak számomra. Mégis csak nyolc éve járunk ide reggelenként, életünk egy pici kis részét itt töltjük el. Sok barátunkat itt szereztünk. Itt tanulunk... Itt boldogok vagyunk. Itt szomorkodunk. Itt együt vagyunk. Csak jókat írhatok; történtek velem rossz dolgok is, de persze tapasztalatszerzésként gondolok rá. Még a tanárok is jó fejek! Órákon dolgozunk, de még szórakozunk is! Szeretek ide járni.... Szeretek ide járni... Szalma Judit 8.3
HEGEDŰS SÁNDOR 6.4
A JÓPOFA SULI Szeretnék egy iskolát, nem nagyot, csak jópofát. A falai csíkosak, előtte a virágok pirosak. A tetején egy szobor, kedves igazgató bá, de komor! Az udvaron egy tó, könnyen átúszható. A fiúk nem fociznának, hanem vízilabdáznának! A termek belül érdekesebbek, a színes falak között fák nőhetnének. Ilyen iskolába én szívesen járnék, hisz a tanulás így CSUPA JÁTÉK! ! ! Huttyai Ágnes 8.3
5. oldal
Kisokos – 25. szám
A JÖVŐ ISKOLÁJA
A JÖVŐ TANÁRAI Az iskola lehet fényűző, modern, a legjobb anyagokból felépítve, de mégis hideg és komor marad. Rendelkezhet a legképzettebb oktatókkal, legújabb felszerelt technológiával mégis a tanárok visszaélhetnek megdöbbentő inteligencia fölényükkel. Azt nem mondom, hogy ez rossz, mert lehet egy intézmény az öszeomlás előtt álló, alulképzett tanárokkal is. Tehát amint szeretném mondani, hogy az egyensúly a lényeg. A tanárok kisugárzása. Ha ők kedvesek, megértők lennének, akkor minden könnyebben menne! Szécsényi Csongor 8.2
SZABÓ SZABINA 7.3
A SZERETET ISKOLÁJA Az ici-pici szívem vágya, Ahol szól a rep, és megy a szerep. Ahol a lift mozog , és nem a lépcső vezet. Ahol nincs doga, és a gyerek egy király koma. Ahol nem kell tanulni, és nem kell félni. Ahol szeretjük egymást, és kitalálunk egy s mást. Ahol nyolcadikosnak lenni nagyon könnyű dolog, és az egész világ körülöttünk forog. Mert mi álljuk a sarat, és aratjuk a babérokat. Mert okosak vagyunk, és mi mindent akarunk. Mert hogy.... . Bartusz Krisztina 8.2
Mindig legyen idôd: Nevetni, mert ez a lélek legszebb zenéje. Olvasni, mert ez a bölcsesség alapköve Dolgozni, mert ez a siker ára.
„Iskola, oskola,ki a csoda jár oda?” - kérdezi Gyurkovics Tibor költő. Például én. De ez nem akármilyen iskola. Ez álomiskola. Hatalmas pázsit közepén. Hipermodern kapuján belül Robot Robi ül a portásfülkében és irányítja az érkező diákokat az üvegfalú folyosón a q/8-as tanterem felé, ahol nesztelenül nyílik a tanterem fotocellás ajtaja. Tanárral itt nem találkozom személyesen. Itt nem kell leckét magolni könyvből, hanem csak nyomkodni a mindentudó kapcsolótábla gombocskáit, és abban a pillanatban a szemközti falat betölti egy óriás képernyő. Helyet foglalok, bekapcsolom a mindentudó robot hangján az általános információkat: 2007.okt.5. péntek. A pontos idő 11 óra. A kinti hőmérséglet 20oC. A körülmények alkalmasak a napi teendők befogadására a fejre helyezett mágneses tapadók segítségével. További információk: A mai órarend: első óra csillagtan. Ebből megtanulandó a „Pulzárok, fehér törpék, csillagködök’’ című fejezet. Második óra gyakorlati foglalkozás. Ennek keretén belül ének testnevelés, és szabad rajzolás vagy festés. Hurrá! Ez potya nap. Készülni csak csillagtanból kell. Nézzük csak! Robot Robi azt mondja, a lecke megtalálható íróasztalom fiókjában a CS/II szalagon. Ez audio-videó DVD. Nézem a képernyőt, miközben egy kellemes női hang rögzíti agytekervényeimben a csillagtan tananyagát: „Pulzároknak azokat a kozmikus rádiósugárforrásokat nevezzük, amelyeket rádiócsillagászok fedeztek fel a múlt század második felében...” - No, ez nem nehéz, már meg is jegyeztem. A többit a laborban megnézem a legközelebbi gyakorlati órán. Mindentudóm felajánlotta vegyek részt a Bolygók Közi Kupa Mars- Föld döntőjében, de előtte bemelegítőtornát ajánl. T/4-es gyakorlat következik Felkészülni! Vigyázz! Rajta! Felhangzik a vérpezsdítő muzsika és a gyakorlatok: terpeszállás... jobb térdhajlással és jobb kar magasba... Egy, kettő, három... vezényel a mindentudó. Jöhet a mecs! Bevonul a Mars csapat, grafitszürke alapú mezben, mi pedig lazacszínűben. Ádáz csatát vívtunk! Mi, Földiek győztünk. Kiizzadva értem a zuhanyzóba, bal térdemen jókora kék folttal. Győzelmünkről az iskola Űrszonda legfrissebb száma tudósított. E testi felfrissülés után kozmikus rádió-sugarak útján lefeleltem csillagtanból Szuper professzornak a Földtől ötmilliárd fényévre levő 3C 295 Galakszisnak nevezett csillagrendszerről. Álmaim iskolájában csak azokat a tantárgyakat tanulom, amelyek engem érdekelnek. A tények azonnal láthatók és rögződnek az agyamban. Szerencse, hogy nem kell a leckét könyvekből, jegyzetekből magolnom. Kiráz a hideg, ha rágondolok! Mennyivel egyszerűbb mindez, mióta feltalálták a mágneses agybasulykolás módját a tanulásnak! Mezei Gábor 8.3
6. oldal
Kisokos – 25. szám
EZ AZTÁN SZÉP LENNE Az én álmaim iskolája egy szép, magas és tágas épület lenne. Előtte szép parkosított résszel. Ebben az iskolában tágas udvar várná a gyerekeket. A termekben szívesen mennék, mivel szépen berendezettek, felszereltek lennének. Az udvart három részre osztanánk: Az egyik részbe folynának a focimérkőzések, ami persze körül lenne kerítve, hogy el ne találjuk szaladgáló gyerekeket. A következő rész a kosárazók és a röpladások részére. A harmadik rész az alsósokat illetné, ahol gyermekjátékokat játszatnának. Az uzsonnázás egy nagy csarnokban folyna, tele asztalokkal és székekkel. Ott kapnánk el kis tálcákon az elemózsiát, ezért sorba kellene állni. Egy rendfelügyelő, aki felügyel ránk. Az udvarban helyet kapna egy kis bolt is. Szőnyi Szabolcs 8.2
SZENCI ANIKÓ 7.2
MEGKÉRDEZTÜK... Iskolába járni kötelező, ezt mindenki tudja, s ha szívesen teszi ezt, ha nem, a legtöbb diák igyekszik is eleget tenni e kötelezettségének. Sok függ attól, mennyire tud az iskola érdekes, izgalmas programokat is nyújtani a diákok számára, s a törvényes kereteken belül, mi igyekszünk is a tanítványaink kedvébe járni, hiszen szeretnénk, ha jól éreznék magukat itt. Nemrégiben kérdőíveket töltettünk ki a hetedikesekkel és a nyolcadikosokkal, melyekben az iskolát érintő
kérdésekre kellett választ adniuk. A megkérdezettek között 61 lány és 63 fiú volt. Az alábbiakban a válaszok elemzésekor született eredményekről számolnék be. 1. kérdés: Mit változtatnál meg az iskolában, hogy elégedetten, vidáman járj ide? A diákok többsége az órák felépítésén változtatna, mégpedig rövidítené azokat, valamint a tananyagot is. Sokan szeretnének új tantárgyakat, de olyan egyéni kívánságok is voltak, mint iskolai étkezde, vagy heti 3 iskolanap bevezetése, vagy az egyesek kitörlése az osztályzatok tárából. Számomra elgondolkodtató volt, hogy egyesek új iskolai szabályok beiktatását, a verekedések beszüntetését vagy az órákról való lógások szigorúbb büntetését is javasolják. 2. kérdés: A kötelező tanórák mellett, jársz-e valamilyen szakkörre az iskolában? Az erre a kérdésre adott válaszok alapján megállapítható, hogy a lányok szorgalmasabbak a fiúknál e téren, ugyanis 52-en válaszoltak igennel, míg a fiúk küzöl 39-en. 3. kérdés: Melyik új szakkört vezetnéd be? Itt a vágyak igen hosszú sorát sorolták fel a tanulók. A fiúk többsége a sportlehetőségeket hiányolja (röplabda, úszás, tenisz, vízilabda), de többen szeretnének céllövészetre vagy elsősegélyre járni. A lányokat a leggyakrabban a háztartástan, elsősegély, szépírás, gyöngyfűzés, tenisz, tánc érdekelné. Érdekesnek találtam még egy-egy tanuló válaszát, hogy lovagolni, idegen nyelvet (spanyol, francia), üvegfestészetet, kézimunkázást, divattervezést is szívesen tanulnának. 4. kérdés: Miért tanulsz? A válaszok szerint a legtöbben azért, hogy a jövőben könnyebben boldoguljanak. Kevesebben feleltek úgy, hogy a jegyekért, vagy mert szélesíteni szeretnék a látókörüket, de páran azt is bevallották, hogy fontos számukra az is, hogy a szüleik büszkék legyenek rájuk. 5. kérdés: Mi leszel, ha nagy leszel? Talán már elcsépeltként hangzik ez a kérdés, de mivel a megkérdezettek állnak a legközelebb a pályaválasztás nehéz feladatához, időszerű ezekkel a gondolatokkal is barátkozniuk. Természetes, hogy a lányok nagy részét a nőies, a fiúkat pedig a férfias foglalkozások vonzzák jobban. A legtöbb fiú autómechanikus, számítógépes programozó, valamilyen mester vagy sportoló (focista) lenne, de egyesek olyan vágyakat is dédelgetnek, mint a vámos, csillagász, repülőgéptervező, restaurátor. A lányok közül sokan (tízen is! ) valamilyen tanárnők vagy óvónők szeretnének lenni, mások fodrászok, kereskedők, orvosok vagy divattervezők, sőt többen vágynak arra, hogy populáris énekesnők, színésznők legyenek. Egy-egy lány válaszolta, hogy ápolónő, tengerbiológus, kozmetikus, modell, koreográfus vagy fogtechnikus lenne. Kormányos Ibolya, szakmunkatárs
Mindig legyen idôd: Egy piciny mosolyra, mert ez az arc legszebb ékszere! 7. oldal
Kisokos – 25. szám
SABIRRE BATH: SZERELEM OSZTVA KETTŐVEL Emma egy tizennégy éves lány, aki imád szórakozni. Néhány évvel ezelőtt az anyukája meghalt, majd az apukája megismerkedett egy Irén nevű hölggyel. Az asszonynak volt egy kiállhatatlan lánya. Emma kerülte a találkozásokat Mayával. Apja lányát buliba hívják, ahol jobban megismerkedik egy fiúval. Később a fiú Emmát választja meg párjának a tánctanfolyamra is. Ő ettől a hetedik mennyországban érzi magát. Végre itt a lehetőség, hogy együtt járjanak! Emma apja bejelenti a hírt: összeházasodnak Irénnel, és még ma odaköltöznek hozzájuk... Mindenkinek ajánlom a könyvet, főleg annak, aki szereti a romantikus regényeket! Korhecz Laura 8.3
Legjobb barátom, Ármin az egyik szavalóverseny díjazottjaként ingyenes részvételt nyert a bácsfekeketehegyi Szép Szó műhelyben. Mivel ő nem szeretett volna egyedül menni, így engem is rábeszélt, hogy tartsak vele. Az irodalmi összejövetelt a téli szünetben rendezték meg. Izgatottan léptük át a tábor kapuját, mivel először jártunk itt. Nagyon kedvesen fogadtak bennünket, és gyorsan megismerkedtünk az oktatókkal és a többi diákkal. A beszédtechnikai gyakorlatok mellett egy hét alatt elkészítettük a Szívügyek című színjátékot, ami a korunkbeli gyerekek sete- sutaságát tükrözte. Nagy meglepetésemre az egyik jelentősebb szerepet rám osztotta a rendező. Kicsit megijedtem ettől, hiszen még a színjátszás területén nem volt tapasztalatom. Mindig is szerettem szavalni, de ez egyéni teljesítmény, míg itt egy csoportmunkába kellett beilleszkedni. Az utolsó napon, az ünnepi műsor keretében előadtuk a darabot, amely egészen jól sikerült. Ez szárnyakat adott nekünk, és elhatároztuk barátommal, hogy a következő táborban is részt veszünk. Márciusban nagy fordulat következett be a ”színészi karrierünkben”. Levelet kaptunk a győri Forrás Színháztól, amelyben Ervin, a táborbeli rendezőnk és András, a Forrás Színház igazgatója közölte
8. oldal
velünk, hogy terveznek egy nagyszínházi előadást, amelynek szereposztásában mi is helyet kapnánk Árminnal. Az egyik főszerepet Árminra bízták, míg az ikreket egy másik korombeli fiúval együtt én játszanám. Váratlanul ért bennünket ez a megbízás. Egyrészt büszkeség töltött el bennünket, hogy ilyen megtiszteltetésben részesültünk, másrészt pedig megijedtünk a feladattól. A szüleinkkel való megbeszélés alapján igent mondtunk. Időközben még bővült a kis színészek köre, ugyanis az egyik kisfiú betegség miatt lemondta részvételét és Ervin felkérte a testvéremet, Zolikát, hogy ”ugorjon” be erre a szerepre. Türelmetlenül vártuk a nyári tábort, ugyanis ekkor kezdtünk el készülni a darabra. Mivel rengeteg munka várt ránk, így egy héttel meghosszabbították a felkészülésünket. Az első héten csak improvizációkkal gyakoroltuk, hogy hogyan tudnánk mi elképzelni ezt a lakatlan szigetet. A második héten már élesben ment a munka, szigorú munkafegyelem és határtalan lelkesedés volt tapasztalható e maroknyi kis csapat körében. Az utolsó napokban megérkeztek Magyarországról a díszletek és a fénytechnika is. Ezek beállításával tudatosodott bennünk, hogy itt valóban egy igazi nagyszínházi produkció részesei vagyunk. Az óra mind gyorsabban ketyegett, elérkezett a bemutató napja. Mindannyian nagyon izgultunk, hiszen a nézőtéren a szakma nagyjai foglaltak helyet, és nem utolsó sorban a szüleink is. A fények kialudtak, a színpadra irányult minden figyelem és mi önfeledten adtuk át magunkat a szerepünknek. Néhány percnyi feszültség után mindannyian feloldódtunk, és gördülékenyen ment az előadás. Az előadást nagy taps követte, mi pedig nagyon boldogok voltunk, hiszen sikeresen megbirkóztunk ezzel az új és nehéz feladattal. A következő hónapokban Vajdaság több helységében is előadjuk a produkciót, sőt tervbe van a vendégszereplésünk Magyarországon, Szlovákiában és Erdélyben is. Remélem jól fogunk szerepelni és büszkék lesznek ránk a diáktársaink és tanáraink! Nagy István 8.3
November 30-án iskolánk mintegy 150 tanulója megtekintette az előadást és szereplőit vastapssal jutalmazta.
Kisokos – 25. szám
MÚMIA JÓT JÁTSZOTTAM Egy szép nyári napon, történt. Eljöttek a kereszttestvéremék és egy jó barátnőm. A legjobb barátnőm neve Janetta, a kereszttestvérem pedig Ella. Őket kérdeztem, mert ők a vendégek, hogy mit szeretnének játszani. -Én babázni szeretnék -mondta Ella. Jól van. Sokáig babáztunk, azután megszólalt Janetta: -Meguntam ezt a játékot! -Akkor kimegyünk az utcára? -kérdeztem. -Milyen jó ötlet! -mondták egyszerre. Kimentünk az utcára. Kihívtuk Nikit, aki a sarkon lakik. Nikivel eljátszottunk estig. Este már többen is kijöttek. Nagyon jót játszottunk. Este még a sötétben bújócskáztunk is. Észrevettük, hogy Janetta anyja szólt, hogy mennek haza. Ellával nagyon sajnáltuk, elköszöntünk és mentünk vissza. Fél óra múlva Ella anyja is szólt. Mindannyian nagyon szomorúak voltunk. Elmentek. Lassan mindenki egyenként bement. Mikor már egyedül voltam, én is bementem. Nagyon örültem, hogy ilyen jót játszhattam ezen a szép napon. Mucsi Valantina 4.3
KEDVENC TANÁROM Nemrégen, egy évvel ezelőtt, új műszaki tanár érkezett az iskolánkba, akit Dózsa Györgynek hívnak. Dózsa tanár úr a legjobb pedagógus számomra az egész iskolában. Divatos ruhában szokott megjelenni. A haján mindig van némi zselé. Az alkata igen sportos. Szuper vicceket tud, azzal szórakoztat bennünket. Nagyon jól munkálja meg a fát, ezt tanítja nekünk is. Semmit sem bíz a véletlenre. A vésőit ő maga készíti, valamint hozzá a nyelet is. Csak minőségi vésőket használ. Igen figyelmes és nagyon illemtudó tanár, majdnem tökéletes. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert ő tanít. Nagyon stilusos munkákat készít, de akad köztük elegáns is. Remélem, még sokáig szerény iskolánk büszke tagja lesz. Fábián Dávid 6.2
A nyári szünidőben rengeteg szép dologban volt részem. A Kátai-tanyán töltött napot vártam a legjobban. Az idén nyelvi és zöld táborban vettem részt. A táborban rend szerint zajlott az élet, minden be volt osztva. A tábor sok barátot és ismerőst nyújtott nekem. Vetélkedők sorozata zajlott, ami a nevetés forrása lett. Egyik este maszkabált szerveztek. Mindenkinek találékonynak kellett lennie, mert nem készülhettünk előre. Én múmia lettem. Ehhez szükségem volt két segítőre. A bátyám az egyik segítő, másik egy előadó, Viktor, aki antropológus. Alaposan megdolgoztak, míg elértük a kigondolt tervet. Alaposan betekercselték a testem toalettpapírral. Mozdulatlan állapotban jól bírta a papír, de be kellett menni a terembe, ahol a bulit tartották. Mikor megmozdultam hirtelen szakadt le rólam a pihe-puha papir. A sebeket ragasztóval és némi papírral bestoppolták. Végül nagy sikere lett a jelmezemnek. Még sokáig nevettünk a jobbnál jobb jelmezeken. Felejthetelen záróbuli volt. Mester Gergely 6.4
EGY ELŐADÁS TÖRTÉNETE Általános vélemény a felnőttek köréban, hogy a mai fiatalság szabadidejét a számítógép előtt tölti. Nekem sajnos nincs erre lehetőségem. A testvérem Szabadkára költözött az egyetemre. Sajnos minden jóban van valami rossz! Hiába lettem egy időre egyke, hiába mehetek be a testvérem szobájába amikor csak akarok, mert az üres. Hiányzik belőle a számítógép. Magával vitte Szabadkára. Így otthon majd halálra untam magamat! Ezért (hogy a hétvége ne vesszen kárba) elmentem a nagyszüleimhez. Az ő házuktól nem messze lakik Éva. Ő négy évvel fiatalabb nálam. Mégis azon a hétvégén jól szórakoztunk. Egy színdarabot készítettünk, melyben ő volt a hiú királylány, én pedig a boszorkány, aki őt békává változtatta. Kitaláltuk az első felvonást és már a folytatáson gondolkoztunk, amikor bővült a színésztársulat. Az osztálytársam, Edina csatlakozott hozzánk. Ő játszotta a királyfit, akinek én oda akartam adni a békakirálylányt (ami egy plüss béka volt). A harmadik felvonás gyakorlására átjött Tina. Ő Becsén él, de mivel hétvége volt, Péterrévére jött a nagymamájához, és átjött hozzám játszani. Pont a legjobbkor! Hiszen neki is találtunk szerepet! Mivel a királyfinak nem kellett az undok, beszélő békakirálylány ezért odadobta a szakácsnőjének, hogy süsse meg. Tina volt a szakácsnő. Szegény béka neki se kellett. Így végül én, a boszorkány kénytelen voltam visszaváltoztatni... A színdarabot előadtuk a nagyszüleimnek. Hatalmas sikert aratott. Zubcsik Ágnes 7.2
9. oldal
Kisokos – 25. szám
A HERNYŐ ESETE VELEM Mamánál voltunk vendégségben. A mama nem tudott betelni azzal, hogy mekkorát nőttem. Ekkor eszébe jutott az aranyos történet kiskoromból: Játszottunk kinn az udvaron az unokatestvérem (Netti), testvérem (Dani), és én. Egyszercsak az unokatestvérem felfedezett valamit. Mindannyian a csodájára siettünk. Felkiált az unokatestvérem: nézd mén a menő. Én okoskodom, mivel idősebb vagyok, hogy: mászik a mászó. Mire a testvérem, mivel ő a legidősebb nagyon flegmán odavágja: de buták vagytok! Az hernyó. Stanojev Aleksandar 6.3
BARTUSZ KRISZTINA 7.2
VÁGYAK
NÉLKÜL
NEM
LENNE
EMBER
AZ
EMBER Minden ember vár valamit. Valaki a karácsonyt, avagy éppen az ügyeletes tanulót, hogy csöngessen már ki az óráról, mielőtt még a tanár felszólítaná. Én is várok valamire, illetve vártam. Legfőbb vágyam eddig az volt, hogy felnőtté váljak. Mindig is ezt akartam, mert a felnőttnek mindent szabad. Egész este nézheti a tévét, ő mondja meg, hogy mi lesz a reggeli, az ebéd és a vacsora. Ő tudja megfejteni az újságokban lévő betűkből álló kulcssorokat. Ő az, aki segít megcsinálni a házit, egyszerűen mindent tud. Én így gondoltam régen. Az idő, mint homok ujjaink közt, úgy folyt el, megállíthatatlan, egyenletes léptekkel menetelve haladt véget nem érő útján, úgy érzem. Most, a tizenéves kor közepe felé tartva, másképp gondolkodom. A felnőttnek nemcsak séta az élete, biztosítani kell sok mindent, de ebbe most nem mennék bele. Belátom, hogy nem egészen így gondoltam. Az iskola, a tanulás elveszi szabadidőm egy részét, már nem lustálkodhatok, amíg erről álmodozom. Mégsem sopánkodok ezen. Már másképp viszonyulok a dolgokhoz, vágyaim percről percre változnak. Hogy miért? Abbahagytam a csillagokat az égről lekívánni. A karnyújtásnyira lévő céljaimat próbálom elérni, feltakarítani a
10. oldal
szobámat. Büszkeség tölt el, mikor látom, hogy rend van és ezt én vittem véghez, ami nagyobb teljesítményre ösztönöz. Manapság jobban örülök egy jó felelésnek, ellenőrzőnek, mint eddig. Tudom, hogy azt a jegyet magamnak köszönhetem, én dolgoztam meg érte. Az az érzés, amit ekkor átélek, tart életben és hajt előre, hisz vágyak nélkül nem lenne ember az ember. Szécsényi Csongor 8.2
AZ OSZTÁLYOM EGY NAPJA Erre a napra úgy emlékszem, mintha most történt volna. Az ördög bújt az osztályba. Galambost viccből meg akartuk tanítani repülni. Kinyitottuk az ablakot, négyen megfogtuk és az ablak felé vittük. Amikor fél méterre voltunk, elkezdett kapálózni, mint egy macska, mikor a kutya zavarja. Nem tudtuk tartani és eleresztettük. Mindenki röhögött, de Galambos mérgesen nézett, mint egy bika. Később már ő is nevetett. Ezután én voltam az áldozat. Bartusz egy papírra ráírta, hogy „én szamár vagyok”. Amikor a többiek elkezdtek beszélgetni velem, rámragasztották a cédulát. A folyosón végigmenve mindenki rajtam röhögött. Nem értettem, mi történt, hanem Kozsó jött oda, és elmondta, hogy egy cédula van a hátamon. Én nem haragudtam, inkább nevettem a többi gyerekkel. Baksára rátört a rajzolhatnék. A tanár urat rajzolta a táblára gatyában, a fején harisnyával. Ahogy ezt a csodálatos rajzot megláttuk, röhögni kezdtünk. A nagy nevetés után Salgó radírját vettük el. Dobáltuk egymásnak és úgy tettünk, mintha beledobnánk a szemetesbe. Helyette egy kis fadarabot dobtunk. Salgó keresni kezdte a radírt, de nem találta. Már a papírok is szálltak kifelé a szemetesből. Végül Kiki és Dani szedték ki nagy nehezen Salgót és elmondták neki, hogy a radír Kozsónál van. Ebben a pillanatban kitört a nevetés. Az egész osztály röhögött, ahogy csak tudott. A tanár úr lépett az osztályba. Nem értette, mi történt, hát ő is elkezdett nevetni. Az egész osztály ahogy csak lehetett, röhögött. Horváth Ákos 5.3
VARGA BARBARA 7.2
Kisokos – 25. szám
KAMU KÖLTEMÉNY Kicsi kutya, nagy kutya, Élt egyszer egy Juliska. Hamuból kaparta a lencsét, Abból varázsolt szerencsét. Édesanyja Piroska volt, Minden éjjel farkast rabolt. Kerek erdő sűrűjében Mulatozott a hét törpével. Ez alatt a nyolcadik törpe, Hamar bezárta őt a vártömlöcbe. Mialatt Juliska itt szomorkodott, Hős szerelme, Jancsi, a várba lopakodott. Keményen csatázott a toronyőrrel, Végül leszúrta őt a hétkilós tőrrel. Ezután már csak Julcsi kegyeiért szaladt, De ő már rég Metropoliszban nyaralt.
ÖSSZEVESZTÜNK
ZUBCSIK ÁGNES 7.2
Egy nap az az ötletem támadt, hogy mivel szüleim épp dolgoznak, hát csinálok valamit, amíg haza nem érnek, hogy meglepjem őket. Ehhez segítségül szomszédomat, Ágit hívtam. Ő lelkesen támogatott, amikor előadtam neki az ötletem. Az udvarunkban aztán megtorpantam: - Na igen, jó lenne meglepni őket valamivel, de mégis mivel? – kérdeztem. Barátnőm ránézett arra a zsákra, amiben a kukorica volt, és felkiáltott: - Nekem van egy ötletem! Mit szólnál, ha lemorzsolnánk azt a zsák kukoricát? - Hát nem is tudom...- vonakodtam - abban nincs semmi érdekes! - Dehogy nincs! Közben majd beszélgetünk, viccelődünk! Na, gyere már, ne fintorogj! Meglátod, jó muri lesz! Hát elővettem egy nagy kosarat, és két sámlit, majd nekiláttunk. Rosszul gondoltam, mikor azt mondtam, hogy a kukoricamorzsolásban nincs semmi érdekes. Vagyis, helyesbítek, a kukoricamorzsolásban magában nincs semmi érdekes, ám közben lehet jókat szórakozni. Hanem, mikor készek lettünk, és a kosárból átöntöttük a kukoricaszemeket egy jóval kisebb zsákba, akkor vettük észre, hogy több lett, mint amennyi belefér. Nem birtuk összekötni a zsák száját, ezért a nagy erőlködésben a tengeri kiszóródott, mi pedig egymáson kötöttünk ki. Akkora nevetésbe törtünk ki, hogy nem tudtunk felkelni a földről. Ami nem fért bele a zsákba, azt egy kis vödörbe öntöttük. A zsákra aztán egy szép masnit kötöttünk, és kiraktuk az ajtó elé. Amikor szüleim meglátták azt, nagyon – nagyon megörültek, és megdicsértek minket. Nagyon örültem, hogy örömet szereztem nekik.
Akkoriban nem is gondoltam volna, hogy megtörténik ez az eset, hogy összeveszek a legjobb barátnőmmel. Mi első osztály óta elválaszthatatlanok voltunk. A csínytevésekben is együtt vettünk részt. Mindig kiállt mellettem, tanácsot adott mindenben, ha pedig beteg voltam, mindig elhozta a leckét. Amikor negyedik végén megtudtuk, hogy szétválasztanak bennünket az ötödik osztálytól, elszomorodtunk és reménykedtünk, hogy egy osztályba kerülünk. Ez sajnos nem így történt. Na mindegy, gondoltuk, majd a szünetben együtt leszünk. Körülbelül egy hónapig minden rendben volt, de az egyik barátnőm, akivel nem nagyon voltam jóban, elkezdte a Zsófinak (a legjobb barátnőmnek) mondogatni a hazugságait, amit azért talált ki, hogy összevesszünk. A terve sikerült, én és Zsófi összevesztünk. Nagyon szomorú voltam! Fogalmam sem volt, hogy miért haragszik rám. „Nem értem” mindig ezt mondogattam. A másik barátnőm persze röhögött a markába, hogy szétszakított bennünket. Örülhetett, mert akkor ő volt a legjobb haverom, mert mással nem igen voltam jóban. „Ez nem igaz, ez nem lehet”még ma is ez jár a fejemben. Nem lehet elfelejteni azt a sok szép emléket, ami velünk történt. Akkor, az összeveszés után sok új ismerőst szereztem. Ez jó volt, mert bár lekötötte a figyelmem. Nem gondoltam annyit Zsófira, arra ami minket összekötött. Egy nap, amikor már nem bírtam tovább élni úgy, hogy haragszik rám, én meg nem tudom miért, megkerestem és megkérdeztem tőle, miért haragszik rám, és szeretne-e velem kibékülni. Kibékültünk. Nagyon örültem, de ez nem olyan volt, mint régen, de így azért jobb volt. Neki és nekem is azóta sok barátom lett, de ők nem az igaziak. Senki sem olyan rendes, megértő, mint amilyen ő volt. Neki elpanaszolhattam minden gondom, még a szerelmi dolgokat is, ő nem árulta el senkinek. A mostani barátnőimnél az a divat, hogy mindent elmondanak egymásnak. Jó, tényleg nagyon boldog vagyok, hogy lettek új barátaim, de az biztos, hogy egyik sem olyan jó, mint amilyen Zsófi volt.
Szalonnás Nikoletta 7.3
Takács Enikő 6.4
Solymosi Laura 8.3
MORZSOLTAM
11. oldal
Kisokos – 25. szám
SZÜLINAPON
A KIS TESLA
Szombat délután szülinapra voltam hivatalos osztálytársamhoz, Bukor Gabihoz. Mivel Újvidéken voltunk, ezért később értem oda. Először kötelet húztunk. Mikor ez lezajlott futóversenyt rendeztünk. Amikor befejeztük, bementünk a szobába. Gabi rögtön szétosztotta a nyerteseknek a diplomákat. Mindenki ráírta a nevét. Utána néhányan táncolni kezdtek. Dávid felkiáltott: - Megmutatom, hogyan kell diszkóra táncolni! Ezután a torta következett. Mikor ettünk, ittunk, visszamentünk játszani. Mindenki táncolni kezdett. Észre se vettük, hogy milyen meleg lett a szobában. Ekkor mindenki leült egy kicsit pihenni. Sajnos a mulatságnak hamar vége lett, mert szólt apa, hogy megyünk haza.
Ez most nemrég történt, pontosabban hétfőn. Anyuval vesztünk össze, mégpedig utólag belátom, az én hibámból. Figyelmetlen, elővigyázatlan voltam. A tévém már jó ideje nem működött tökéletesen, zavaros volt a képernyő. Barátom tanácsára hallgattam, és elkértem a nagymamámtól az áramegyenlítőt, ami már harminc éves. Behelyeztem a hálózatba. Az egész házban elment az áram és valami durrant is. Nagyon megijedtem. Szívem a torkomban dobogott, rohantam visszaállítani a rendszert. Találkoztam anyuval, aki megkérdezte, miattam ment-e el az áram. Igen, válaszoltam. Amikor visszaállítottam az érintésvédelmi kapcsolót, helyre állt minden a lakásban. Visszafelé menet azonban anyu már várt, kérte meséljem el, mi történt. Azt válaszoltam, semmi, és mentem volna tovább, ha nem kiált rám: -Jössz vissza! Kénytelen voltam, mert akkorra már nagyon elfogott a félelem, az ijedség, hogy most ki is kapok. Elmeséltem a történetet, és tudtam közben, hogy anyu mérges, és hogy tényleg nem gondoltam a veszélyre, ami érhetett volna. Anyu mérgesen vont felelősségre. Utólag tudtam meg, igaza volt, nem szabad az árammal játszani. Tragédia is történhetett volna. Máskor megpróbálok előrelátóbb lenni.
Hegedűs Csongor 4.3
Albert László 6.2
A NAGY FELFEDEZŐ BÁLINT EDINA 7.2
KATI JÓTETTE Katinak eszébe jutott, hogy közeledik a tél. Mindenki tudta, hogy ő jószívű, ezért szórt egy kis magot. A madarak gyorsan megérkeztek. Cirmi is megérkezett, neki a madarak finomnak tűntek. Kati időben érkezett. Cirminek nem sikerült csillapítani torkosságát. Gallusz Gábor 3.2
LÖVÖLDETÉRI KIRÁNDULÁS Hétfőn a mi osztályunk és a másik negyedik osztály kirándulni volt a lövölde téren. Útközben láttunk sok szép kertet és virágot. Mikor megérkeztünk, a zöld kapu be volt zárva. Nehezen, de bejutottunk. A lőtéren is volt sok szép virág. Volt ott egy nádtetős terasz, oda lepakoltunk. Megmértük a víz hőmőrsékletét, ami 13 fok volt, a mélysége pedig 2 méter.20 fok meleg volt a levegő. A nádas hossza kb. 74 méter volt, míg a híd 16 és fél méter. Felmentünk a madárlesbe, és egy kis sziget tárult elénk, amit teljesen körülvett a víz. Mikor mindenki megnézte, megpillantottuk a „kutyakiképző”terepet, amelybe versenyeken egy rókát engednek, leborítják az alagutat deszkákkal és a rókázó kutyáknak el kell, hogy kapják. Volt, aki szedett nádakat, szétlőtt agyagtányérokat. Érdemes volt oda menni, mert fejlődött a tudásunk. Radóc Dávid 4.3
12. oldal
Egy szeptemberi szombaton elmentem Tamással és Imrével gördeszkázni. Az iskolaudvarba akartunk menni, de végén a töltésen kötöttünk ki. Itt meredek lejtőkön gurultunk le, de ezt is meguntuk, és az erdőbe indultunk. A terep itt nagyon kemény volt, ezért bújócskáztunk. Elsőnek Tomi humott, én és Imi pedig futottunk, mint az elszabadult bikák. Egy függőleges szakadáshoz értem a Tisza-parton, és megpróbáltam lemászni, de megcsúsztam! A földből kiállt egy vékony gyökér, és sikerült megkapaszkodnom benne. Lelapultam. A humó a fejem felett ment el. Ekkor történt ám csak a nagy baj! A gyökér eltört, én pedig három métert zuhantam, egyenesen a földnek, sőt a víznek is. A zuhanás számomra egy örökkévalóságnak tűnt, mert csak arra gondoltam közben, hogy ha a vízbe esek, anyám meg fog ölni. Sok helyen megütöttem magam, de a vízbe nem estem bele, és a fájdalmat sem éreztem az adrenalintól. A humó észrevett, de én nem tudtam sehogy sem felmászni. Egy hosszú ág segítségével tudtak csak felhúzni. Amikor felérek, hát mit látnak szemeim, ott volt mellettem egy lépcső. De ügyetlen vagyok! -gondoltam magambam, miközben Tomit és Imit elfogta a röhögőgörcs. Pár perc múlva már folytattuk tovább a játékot, és még sok nevetséges dolgot csináltunk. Nagy Imre 6.3
Kisokos – 25. szám
A PÉTERRÉVEI GYERMEK EGY NAPJA
AZ ÉN FALUM
A Péterrévei gyermeket reggel fél hétkor kelti az anyja. Ő természetesen fordul egyet az ágyban, és alszik tovább. Később kikóvályog a konyhába, és mikor látja, hogy mi a reggeli, már nem is olyan éhes. Fizikaórán megcsinálja a matek házit, nagyszünetben készül a földrajz felelésre. Állva bekapja az uzsonnáját, mert már csillagokat lát az éhségtől. A délelőttöt szerencsésen megússza felelés nélkül. Farkasétvággyal fogyasztja el az ebédjét, de már ebéd közben a desszerten jár az esze. Délután a különórák sora várja, amitől nem túl lelkes, de azért hősiesen végigcsinálja. Amikor hazaér, leül a tévé elé, és már az első öt percben összeveszik a testvérével azon, hogy melyik filmet nézzék meg. Ilyenkor persze nyomdafestéket nem tűrő szavak is elhangzanak, mert ilyenkor már a Péterrévei gyereket várja a tanulás, aminek még a gondolatától is futkos a hideg a hátán. Tesséklássék módon nekikezd, és igyekszik minél előbb pontot tenni a végére. A vacsora elfogyasztása után megfürdik, de még megnézi a Győzike showt a tévében, hogy legyen másnap miről beszélgetni az iskolában. Ezután nyugovóra tér, és azon töpreng, hogy vajon másnap felszólítja-e a fizikatanárnő, de ezt majd a holnapi folytatásból tudjuk meg.
Neked mondom, Péterréve itt élek én már tizennégy éve itt van anyám, apám, testvérem Itt élünk ezen a vidéken.
Gallusz Csilla 7.2
Neked én még sokat adni nem tudok, de környezetedet óvni tudom, hogy folyód, termőfölded megmaradjon, hogy minden ember élelemhez jusson. Itt földművesek élnek többségben, és munkájuk is van bőven, van itt egy nagy téglagyár is, ami egyetlen gyár itt. Templomának tornya szép magas, benne a hívek nagyon szorgalmasak, vasárnap nagyon sokan vagyunk és együtt imádkozunk. A parkja kicsi és szegényes, de a kis hinta játékot nyújt a kicsinyeknek, néha nyílik rózsa, pipacs, tulipán, színük nyugtató, mint egy előadás. Iskoláján sok az ablak, ide járunk tanulni hétköznap, tágas udvar tele gyerekkel, itt tanulunk mi nagy előszeretettel. Utai elég lyukasak, de attól még közlekedni muszáj rajta, a répás kamionok sulyukkal nyomják, ezért is olyan hepe-hupák. Egészségügyi ellátásunk elég gyér, benne ügyködnek a nővérkék, orvosunk is van egy-kettő, ha netán súlyos páciens jön. Szőnyi Szabolcs 8.2
GYÖNGYFŰZŐ SZÉCSÉNYI CSONGOR 8.2
SZÉP FALUM Szeress akkor is, ha messzire mentem, ne találj mást én helyettem. Ha egyszer mégis visszajönnék, ne mondd azt, hogy menjek innét. Az én szülőfalumhoz nincs fogható e világon, hisz a diákéveket nem hasonlíthatom máshoz. Neked mondom, Péterréve, hogy adj helyet nékem, a vasárnapi ebéden. Szilágyi Izabella 8.2
Manapság legtöbb gyerek csak a számítógéppel tud szórakozni. Rám, ez nem annyira jellemző, inkább csak hétvégén ülök elé. Szívesebben kézimunkázom és gyöngyöt fűzök. A hímzést édesanyámtól tanultam, a gyöngyfűzést pedig a testvéremtől. Jobban kedvelem a gyöngyfűzést, szívesen készítek karkötőket és nyakláncokat, nemcsak magamnak, hanem barátnőimnek is. Pár napja megtanultam a gyöngyszövést is. Igen, hosszú időbe telt, míg belejöttem, de sikerült. A fűzéshez szükségem van fűzőtűre, fűződamilra. Ezeket Becsén tudom beszerezni anyukám segítségével. Egy karkötő vagy nyaklánc elkészítéséhez körülbelül három órára van szükségem. A Gyöngyösbokrétán tudtam beszerezni egy mintákkal teli könyvet. Néha kedvet kapok, és én is találok ki különféle mintákat. Szeretek kézimunkázni. Terék Nóra 7.2
13. oldal
Kisokos – 25. szám
SZERETTEM
KIRE HASONLÍTOK?
Úgy érzem, meghalok, ha ő nincs mellettem, nincs velem, nincs a közelemben. Minden embernek kell egy társ, akit igazán szeret, és megérti őt, mert nélküle nem vagyok, és nem is leszek más, csak egy félember, egy másik lény, aki egy semmiben él, távol a világtól, bezárkózva önmagába. Nincs olyan nap, óra vagy perc, hogy ne gondolnék rá, a szemeire, az ajkaira, a gesztenyeszínű apró kis hajtincseire, a bőre illatára, az érintésére. A rejtett pillantásai, a nyugalmat sugalló szavai, melyek gyengéden símogatnak, felborzolva bennem a vágyat, mert égek, mint az esti csillag az égen, mint a kelő nap, melynek sugarai lágyan érintik a földet, és mint a tűz, melyet a szél ringat halkan, csendesen. Titkos gondolatok, elrejtett érzelmek, szívembe markoló flört, mindent elsöprő szerelem, mely viszonzatlan, és fénysebességgel hasítja ketté az emberi szívet, melynek eltévedt, összekuszálódott darabjai az univerzum távol eső zugaiba repülnek, sok búval és bánattal, csalódással és fájdalommal. Soha nem feledem őt, várok rá, ha kell, örökön-örökké, csak az övé legyek, a karjaiban tartson, hogy öleljem, soha ne engedjen el, vígasztaljon, ha szomorú vagyok, csókoljon, szeressen egy életen át. Ha eldob magától, akkor én őt nem ismerem, és nem érek neki semmit...? Meg kell tanulni az életben embernek lenni, szó nélkül szenvedésben élni, magányos éjszakákon szomorúságban boldogságot találni, örömet lelni az apró dolgokban, a szabályokat betartani, de legfőképpen a reményt keresni, mert érezni kell, hogy Isten velünk van jóban-rosszban, bánatban, és egy viszonzatlan szerelemben.
Amikor megszülettem, mindenki azt mondta: jaj, de szép kisbaba, mily aranyos, és a szüleim azon veszekedtek, kire ütöttem. Ekkor még nem ismerték a belsőm! Mikor elkezdtem beszélni, az volt az első szavam: Nem! Apa: „tiszta anyja!”, anya: „mintha az apját hallanám!” . A testvérem: „ez a nagyanyára ütött!”. A mama csak azt nem tudta, mert kék a szemem, mikor a fiának zöld, és már mégsem lehet, hogy mindkét gyerek az anyjára üssön! Igen sokan mondják, hogy rengeteget beszéltem, nem volt olyan téma, amibe bele nem kotyogtam volna! Azt akartam, hogy mindenki hallja, milyen változatos szókincsem van! Ötévesen hazajött a rokonunk Amerikából, és ezt kérdezte: Te meg ki vagy? A válasz így hangzott: Én vagyok Én. Ezt mondta: Ő biztos Zsófi, mert a nagyanyjára hasonlít! Anyuval beszélgettek, no meg én is beszétem, és elment. A Cis azt mondta, hogy mintha csak az ő lánya lennék, mert mindig egyszerre vagyunk betegek. Amikor beleszólok a telefonba, és mondom: Halló, mindenki azt kérdezi: Magdika, te vagy az? Ekkor anyu mosolyog, és mondja: Tiszta anyja! Fel is ismertek már anyuról, hogy egy számomra ismeretlen személy odajön az utcán, és azt mondja: Te a Magdika lánya vagy? Bebizinyosodott, és a család is elismerte, hogy leginkább anyura hasonlítok! Csasznyi Zsófi 5.2
Bartusz Krisztina 8.2
NEKED MONDOM Neked mondom Péterréve, aki e táj legszebb vidéke. Akárhányszor itt hagylak, megígéred, hogy nem lesz harag. Én nem tudom, amikor hazaérek, mindig jobb falut remélek. Mindig visszahúz hozzád a szívem, még akkor is, ha nem vagy megelégedve velem. Tudod, hogy nagyon szeretlek, és soha el nem feledlek. Ezért arra kérlek, legyél mindig hű vezérem . Novákovity Daniella 8.2
Örömre várni nem kisebb öröm, mint már örülni! Shakespeare 14. oldal
HORVÁTH ÁKOS 5.3
Kisokos – 25. szám
TÉLI ÖRÖMÖK... Mikor leesik az első hó, Mindent ellep a hótakaró. Előkerül a sapka, sál, Kezdődhet a hólabdázás. A gyerekek vígan ugrándoznak, Csúszkálnak és szánkáznak. Közben hóembert készítenek, És jégkorcsolyázást szerveznek. Hazaérve a tűznél melegednek, Majd frissen sült kalácsot esznek. Később az ágyba bújnak, És angyalokról álmodoznak. Bartusz Krisztina 8.2
ÁDVENT Az ádvent az a négy hét, amikor a keresztény ember lélekben készülődik a Megváltó eljövetelének ünnepére. Az ádvent elnevezés latinul várakozást jelent, amely Krisztus eljövetelének ünnepére utal. A négy hét jelképe az ádventi koszorú. A koszorún lévő négy gyertyát vasárnaponként gyújtjuk meg. Régebben az emberek sajátkezűleg készítettek koszorút, de ma már sokan virágüzletben vásárolják. A várakozás békét és örömöt varázsol a hívő emberek között. Erről gyakran olvashatunk elbeszéléseket és verseket, mert ez az ünnep a költők és írók szívét is megdobogtatta. Lira Lulich így ír az ádventról: „Közeledik a Karácsony, az ige emberré lett, és elhozta nekünk a szeretet tüzét!” Az ádvent színe a lila. Ekkor fölidézzük azt a fogalmat, hogy a szeretet a föld legértékesebb kincse. Ilyenkor az iskolákban Mosolyakciót rendeznek, hogy a szegény gyermekeken segítsünk, és hogy megismerjük az ajándékozás örömét. Szeretjük az ádventot, mert felkészít bennünket a karácsonyra, Jézus Krisztus születésére. Csasznyi Zsófia 5.2
KARÁCSONY Közeleg a karácsony, azaz Jézus Krisztus születésének ünnepe. A karácsony varázsát mindannyian átéljük és szeretjük. A karácsony családi ünnep. Várjuk a szép estét, a tündöklő fát, az ajándékokat. Az ünnep nem a csillogó fáról és az ajándékokról szól. Napjainkban az ájándékozás rendkívül fontos része lett az ünnepnek, de a szenteste varázsa mégis megmarad. Ezen az ünnepen az emberek egymásra figyelnek, együtt ünnepel a család. A karácsony megünnepléséhez régóta kapcsolódik az a dolog, hogy a gyerekek eljátsszák a kis Jézus megszületését. Ezt betlehemezésnek nevezzük. Ilyenkor a magányos embereket igyekezünk jókedvre deríteni. A gyerekek a felnőtteket karácsonyi műsorral ajándékozzák meg. Ezzel az embereket közelebb hozzák egymáshoz. A családtagok a karácsonyi vacsorát együtt fogyasztják. Az ünnep színe a zöld. Ilyenkor jólesik az ablakon kinézni és a szabályos alakú csodás hópelyheket csodálni. Karácsonykor a nagyszüleinktől hallott dallamokat énekeljük. Ilyenkor képeslapokkal is kedveskedünk egymásnak. A gyerekek izgatottan pattannak az ágyba, hogy hamarabb ”jöjjön” a Jézuska. Ilyenkor jó érzéssel tölt el bennünket, ha segítünk valamelyik embertársunkon. Ezen a napon bejglit és mézes pogácsát fogyasztunk. Számtalan karácsonyi verssel, elbeszéléssel és történettel találkozunk. Mi nagyon szeretjük a karácsonyt, mert a szeretetről szól és a szeretetnél nincs fontosabb dolog a világon. Németh Anett és Csasznyi Zsófia 5.2
15. oldal
Kisokos – 25. szám
A Kisokos hírei
A TISZA-TÁBORBAN A nyári szünidőben részt vettem a nyolcadik nemzetközi Tisza-táborban. A táborozás egy hétig tartott. Az egyik barátommal voltam egy sátorban. Az első nap köszöntöttek bennünket és tanultunk egy dalt. A táborban lehetett festeni, kosarat fonni, agyagozni, üveget festeni, gitározni, énekelni, táncolni. Én táncoltam és agyagoztam. A szüleink is néha eljöttek megnézni bennünket, és olyankor hoztak valami rágcsálni valót. Ez volt a legszebb a nyáron. Mester Szabolcs 6.2
MURAVIDÉKEN Az Égtájak-Határon Túli Magyar Kultúrális Rendezvényszervező és Szolgáltató Iroda minden évben vendégszerepléseket szervez a határon túli magyar táncoslábú fiatalok számára. Így a Tisza mente Közművelődési és Népművészeti egyesület tagjaként nekem is alkalmam volt a muravidéki Szlovéniába látogatni. A Vendégségben Muravidéken c. művészeti találkozót október 25-től 28-ig rendezték meg. A félnapos út egy kicsit megviselt bennünket, azonban a gyönyörű szlovén táj hamar felélesztett minket. Az egymás után sorakozó hatalmas hegyeket gazdag erdőségek borították. Itt-ott még csordogáló patakokat is meg-megtekinthettünk az autóbusz ablakából. Lendván, a hatalmas Lipa szálloda gyönyörű apartmanjaiban szálltunk meg. Pénteken egy gyönyörű kirándulás várt ránk, Lendva város nevezetességeinek a megtekintése. Legelőször is a Szentháromság kápolnához látogattunk el, amely a lendvahegyi Csonkadomb tetejére épült. Ezt a kápolnát a Gludovacz család építtette a Szentháromság tiszteletére. A kápolna egyik falába egy üreget vájtak, melyben Hodik Mihály lendvai várkapitány múmiája található. A kápolnával szemben áll a Szent Anna-szobor, körülötte pedig Lendva legnagyobb temetője fekszik. A Lendvai Galéria-Múzeumot is megtekinthettük, amely a lendvai vár épületében helyezkedik el. Nagy érdeklődéssel sétálgattunk a kiállított tárgyak között, szinte az őskorba visszaröpítettek bennünket. A múzeumban megtalálhatók a lendvai születésű Zala György szobrászművész szobrai, valamint a környék néprajzi, régészeti és történelmi érdekességei. A vár ablakaiból kitekintve a Lendva folyót tekinthettük meg, mely környezetével együtt gyönyörű képet varázsolt elénk. A Szent Katalin plébániatemplomot is alkalmunk nyílt megnézni. Miközben a szervezők a
16. oldal
védőszentjéről, Szent Katalinról meséltek nekünk, mi szabadon gyönyörködhettünk a templom festményeiben, ékeiben. Később az épülettel szemben lévő Szent István szobrot is körbejártuk. Aznap este egy közeli településen, Dobronakon léptünk fel, ami igen jól sikerült. A műsor végén a közönség vastapssal jutalmazott bennünket. A pénteki, késő estig tartó táncház miatt elég nehézkesnek bizonyult a szombat reggeli ébredés. Aznap az egykor Petovia néven ismert Ptujba látogattunk, amely egy jellegzetes közép-európai kisvárosnak számít. A rövidke városnézés után a település híres várkomplexumába igyekeztünk, amelyben (a lendvai várhoz hasonlóan) egy múzeum található. A hatalmas erődítmény egyik részében igen ritka hangszereket tekinthettünk meg, volt amelyiket akár ki is próbálhattuk. A vár másik része a királyok korának megfelelően berendezett volt. Ezekben a szobákban ősrégi, kézzel faragott bútorok sorakoztak, gyönyörű festményekkel és egyedi csillárokkal kiegészítve. Még a padlózat is eredeti volt, mi is csak a kijelölt helyeken sétálhattunk. A várudvart zöld pázsit borította, közepén egy kúttal, melyet gyönyörű virágok ékesítettek. E csodás kirándulás után uticélként a Makovecz Imre tervezte Szinház- és Hangversenytermet tűztük ki, ahol az Együtt sokszínűen c. gálaműsor kereteiben tánccal búcsúztunk Muravidéktől. Úgy érzem, ez a pár napos kirándulás igen jóra sikeredett, hiszen nem csak táncainkat mutathattuk be, hanem új ismeretekre is szert tehettünk, és ami a legfontosabb: sok új barátot szerezhettünk. Solymosi Laura 8.3
SZALÓKÁN JÁRTUNK 2007. nyarán a Tisza Művelődési Egyesülettel elutaztunk Szalókára. Csak nyolc utas volt és a gépkocsivezető. Szalóka egy kis falu Kárpátalján. Magyarok és románok lakják. A polgármester kivéve mindenki szegényen él. Számunkra furcsa szokásaik vannak. Például nap mint nap reggel egy pásztort kiküldenek, hogy vigyázza a teheneket. Egy oldal szalonnát, egy kenyeret, vizet és két fej vöröshagymát adnak neki fizetségül. Este csak behajtja őket a főutcára, onnan pedig mindegyik hazatalál, csak ki kell nyitni nekik a kaput. Három napot voltunk ott. Mindenki kedves volt hozzánk. A határon szomorúan elbúcsúztunk. Nagy Miklós 8.2
Kisokos – 25. szám
STREET FOOTBALL LIGA 2007 2007 szeptember 21, 22, 23- án került megrendezésre az utcai futball- liga. Az óbecsei városháza előtti téren állitották fel műfüves focipályát és a nézőteret. A mi iskolánkból is voltak harmadik és a negyedik osztályból résztvevők. Két csapatot képeztek az egyik neve az Ais Róma volt, a másiknak pedig Arsenal. Ez a 16 csapatos bajnokság nem az iskola neve szerint, hanem a Bajnokok Ligája szervezési formáját vette fel. Végül az Arsenal kiütő Real Madrid nyerte, amely a döntőbe a becsei Ac Milant verte 2:1- es fölénnyel. Iskolánk csapatai sajnos az első körből nem tudnak tovább jutni. Nem baj, majd jövőre újúlt erővel indulnak a megmérettetésre! Nagy István. 8.3
szalvétákat. Fanni a vázába virágot szedett. Először megterítettünk. Majd megkóstoltuk a főztöt. Édesanya nagyon megdícsért minket, de nekünk nagyon fárasztó volt a főzés. Kovács Lotti 4.2
SZÉPEN TERÍTETT ASZTAL Apukámnak ma van a születésnapja. Birkapaprikást főzünk. Hozzávalók: birkahús, hagyma, só, bors, vegeta, pirospaprika, burgonya, olaj, paradicsom, erőspaprika és tészta. Apukám főz, anyukám hámozza a zöldségeket, én meg hajtogatom a szalvétákat. Fehér csipketerítővel leterítjük az asztalt, szétrakom a tányérokat. A jobb felére kerül a kanál, a bal felére pedig a villa. Egyszer halljuk, ugat a kutya. Megérkeztek a vendégek. Hozzákezdtünk a vacsorához. Jóízűen elfogyasztottuk. Azt mondja anyukám: -Itt a meglepetés! -Az meg mi? -kérdezzük. -Fagylalt. Nagyon finom volt a vacsora. Sok dicséretet kapott a szakács. Jól múlt el a születésnap. Mucsi Anasztázia 4.2
KÖZSÉGI 2007. 10. 04-én a becsei Népkönyvtár mesemondó versenyt szervezett az általános iskolák alsós osztályai számára. A péterrévei diákok jól szerepeltek. Kisúri Nikoletta különdíjat kapott, Kormányos Sára 2. helyezést ért el. A harmadikosok és negyedikesek csoportjában Deák Dorottya 2. lett, Juhász Annabella pedig különdíjat kapott. Deák Dorottya 4.2
2007. 10. 16-án Szabadkán a Hotel Galéria Átriumban, az élelem születésnapját ünnepeltük. A kiírt pályázaton az alsósok kategóriájában Kovács Lotti 2. illetve Mucsi Anasztázia 3. helyezést ért el. Nyereményként pólót, értékes könyvet, ceruzát és különféle élelmiszert kaptak. Kovács Lotti és Mucsi Anasztázia 4.2
SZÉPEN TERÍTETT ASZTAL Nálunk múlt vasárnap nagy ebéd volt, mert anyu születésnapját ünnepeltük. Előtte való nap megbeszéltük, hogy pörkölt legyen az ebéd. Reggel a húgom és én előkészítettük a hozzávalókat:víz, hagyma, hús, őrölt parika, vegeta, paradicsomlé, olaj és a végén megfőzzük a tésztát. Mikor anyu felkelt, azt mondtuk: -Jó reggelt! -Boldog születésnapot, drága anyuci! -Te csak aludj tovább. Anyu persze nem aludt, nézte, hogy főz a két lánya és a férje. Nagyon lelkesen készítettük a finom ebédet. Később készen is lett. Én hajtogattam a
MESEMONDÓ
VERSENY
MAGYAR
NYELVEN 2007. október 4-én a becsei Népkönyvtárban megtartott községi szintű mesemondó versenyen vettek részt az alsós tanulóink, akik a péterrévei megmérettetésen továbbjutottak. Itt is két kategórában versenyeztek, s itt sem vallottunk szégyent diákjainkkal, ugyanis rangos helyezéseket hoztak iskolánknak: -Az 1. -2. osztályosok kategóriájában Kormányos Sára (2.3) 2. helyezett lett, Kisúri Nikoletta (1.3) pedig különdíjazott. -3.-4. osztályosok kategóriájában Deák Dorottya (4.2) 2. helyezést ért el, Juhász Annabella (4.2) pedig különdíjat érdemelt ki a szép mesemondással. A tanulók a sok dícséret mellett szép könyvjutalomban is részesültek. A rendezvényre Kormányos Ibolya tanító néni kísérte el őket. Így zajlott az első mesemondó verseny, melyet ezentúl minden évben szeretne a Népkönyvtár megszervezni. Az első díjazottak most vándorserleget kaptak, melyet egy évig őrizhetnek az iskolájukban. Reméljük, hogy jövőre mi is elhozzuk bár az egyik kategória vándorserlegét!
17. oldal
Kisokos – 25. szám
MOSOLYAKCIÓ Idén már hetedik éve annak, hogy iskolánkban megszervezték a Mosolyakciót. Az összgyűjtött régi, kinőtt ruhákat, megunt játékokat, plüssállatokat Csepella Öreg Judit tanító néninek lehetett odaadni. Ezeket utánna szétosztották a rászorulóknak. Krizsák Szabina 8.2
díszeket, ádventi koszorúkat, képeslapokat készítettek osztályfőnöki órákon és a képzőművészeti órákon. Az anyukák és nagymamák is kivették részüket a munkából: pogácsát, mézeskalácsot sütöttek ez alkalomra. Minden osztály képviselte magát a másodízben megrendezésre kerülő karácsonyi vásáron. Sok látogatója volt a 10 órakor megnyíló rendezvénynek. A megkeresett pénzt az osztálypénztárba került, és kiránduláskor használja fel az osztály. Zöldi Zita és Balassa Anett 6.2
A Népkönyvtár eredményei:
fogalmazási
versenyének
V.-VI. osztály
VII.-VIII. osztály
2. Takács Enikő 6.4 3. Raffai Imre 6.2
1. 1. 2. 3. 3.
A SULIRÁDIÓRÓL Solymosi Laura 8.3 Nagy István 8.3 Gallusz Csilla 7.2 Szőnyi Szabolcs 8.2 Miklós Laura 7.3
A tanárok kirándulása A tanárok november 3-án ellátogattak a belgrádi királyi palotába.
KARÁCSONYI VÁSÁR December 18-án iskolánkban megszerveztük a karácsonyi vásárt. Az osztályközösségek szorgalmasan készültek erre a napra. Karácsonyi
18. oldal
Tavaly és idén is vendégek jártak iskolánkban, Németországból jöttek. Egy csoportot képviseltek, amelynek neve: Brücken bauen, ami hídépítést jelent. Bergisch Gladbachból érkeztek, hogy „ hidat építsenek” az emberek között. A csoportot Christiane Bertan vezette, aki Szerbiát második otthonának tekinti. Amikor Christiane hazánkban vendégeskedik, akkor elsétál a Tisza-partra, hogy a folyó szépségéből ihletet merítsen verseihez. Ebben a csoportban, mint tolmács van jelen Milan Jelić is, aki trieszti származású. Érkezésükre iskolánk képviselői szerény ünnepséget szerveztek, valamint az alkalomhoz illő műsort is „sugárzott” a rádiónk. Kívánságukat, hogy ők is szólhassanak hozzánk (gyerekekhez) meghallgattuk. A Brücken bauen csoport pénzelte az iskolarádiót, de ennek még nincs vége. Tervbe vették, hogy a felszerelést még jobban modernizálják és a Szent Száva ünnepségre már az újított felszereléssel közvetítjük a műsort. Sok új ötletet adtak az új műsorokhoz, hogy ne csak zenét hallgassunk, hanem a tanulók is szóljanak, vagy összeállításokat „sugározzanak” társaiknak. A riportot a sulirádió egyik megálmodójával Bolyos Marika tanárnővel készítettük, aki szívén viseli, hogy minden adás, és egyben a sulirádió munkája a megtervezett úton haladjon. Köszönjük neki! Adrijana Rakić 7.1 Fordította: Novaković Daniella 8.2
Kisokos – 25. szám Kedden volt a karaokevetélkedő. A zenetanárnőnél lehetett jelentkezni. Miközben a felsősök énekeltek, az alsósok hallgatták őket.
Becse községben rajzpályázatot hirdettek már a gyermekhét előtt, és a beküldött munkákból a Kreatív központban tárlatot készítettek október elsején. Iskolánk diákjai is készültek erre, a téma igen érdekes volt számukra: Mit szeretek –vagy nem – az iskolában? . Sok szép és izgalmas munka készült el, melyek közül mintegy tízet átküldtünk Becsére, a maradékból pedig mi is kiállítottuk a legsikeresebbeket mindkét épületünk folyosóján. Emellett az alsósok krétarajzokkal díszítették a régi épület előtti betont is, szép nagy, évszakokat ábrázoló művek sikeredtek.
KIRÁLY EDINA 7.2
Szerdán a gyönyörű idő kedvezett a jelmezbál résztvevőinek. A rendőrök még a forgalmat is leállították, hogy az iskolaudvarból elindulva a piactéren át vonulhassunk vissza az iskolába. Ott aztán lefényképeztek bennünket. Ezen a napon különböző játékok is műsoron voltak. Csütörtökön az 5. osztályos lányok stafétaversenyekben vetélkedtek, osztály - osztály ellen, eredményeik: 1.helyezett: 5. 1 osztály A 6. osztályos lányok kosárlabdadobásban versenyeztek, a következő helyezéseket érve el: 1. helyezett: 6. 1 osztály A 7. és 8. osztályos lányok röplabdameccseket játszottak a párhuzamos tagozatokkal: 7. osztályok: 1. helyezett: 7.2 osztály 8. osztályok: 1. helyezett: 8.1 osztály A 7. és 8. osztályos fiúk futballmérkőzéseinek eredményei: 7. osztályok: 1.helyezett: 7.1 osztály 8. osztályok: 1. helyezett: 8.3 osztály Pénteken az alsós párhuzamos osztályok a futballpályán tartottak vetélkedőket, stafétajátékokat. Volt zsákbanugrálás, kötélhúzás stb., de ami a legfontosabb: izgulás, nevetés, szurkolás, szórakozás és mindezek után jóleső fáradtság.
A gyermekhét alkalmából iskolánk hétfőn futóversenyt szervezett. A versenyt a töltésen tartottuk. A negyediktől a nyolcadik osztályig mindenki részt vett benne. Ezen a következő tanulók érték el az első helyezéseket: IV. osztályos fiúk: 1. Miklós Csongor (4.2) V. osztályos fiúk: 1. Baksa Arnold (5.3) VI. osztályos fiúk: 1. Szenci Zsolt (6.4) VII. osztályos fiúk: 1. Csábi Tamás (7.3) VIII. osztályos fiúk: 1. Zlatić Strahinja (8.1)
IV. osztályos lányok: 1. Kosanović Nevena (4.1) V. osztályos lányok: 1. Németh Anett (5.2) VI. osztályos lányok: 1. Takács Enikő (6.4) VII. osztályos lányok: 1. Kode Csilla (7.2) VIII. osztályos lányok: 1. Párduc Krisztina (8.2)
19. oldal
Kisokos – 25. szám Még ugyanezen a napon látogatott iskolánkba a községi elnök, Dušan Jovanović és kísérete, Varnyú Ilona és Sándor Pál. Hosszasan elbeszélgettek az igazgatónkkal, szakmunkatársunkkal és az „ideiglenes irodai dolgozóinkkal”, vagyis a diákokkal. Látogatóink külön örültek, hogy a gyermekhétre ilyen programot is terveztünk és beszélgethettek a tanulóinkkal is. Szó volt a diákélet szépségeiről és nehézségeiről, iskolánk mindennapjairól és anyagi eredetű problémáiról.
rajtot jelző síp hangját vártuk. Amikor a tanár leadta a jelzést, a többiekkel elkezdtem futni. Kezdetben előttem volt egy lány, s nem tudtam megelőzni. Majd amikor a töltésre kellett felmenni, én kezdtem vezetni. Már csak kocogni bírtam, amikor meghallottam a szurkolókat. Nekem ez egy óriási lökést adott, összeszedtem magam, és befutottam a célba. Elsőként érkeztem meg, utánam pedig jött a második, harmadik, és együtt lefotóztak bennünket. Később még egy kicsit néztük a többi versenyzőt, majd visszamentünk az iskolába. Számomra kimondhatatlanul nagy élmény volt ez, és hála mindazoknak, akik szorítottak nekem, velem együtt örültek. A futóverseny után mindannyian együtt ünnepeltünk. Németh Anett 5.2
A községi elnök érdeklődve hallgatta ezeket, s ígéretet tett, hogy mihelyt lehetősége adódik, támogatni fogja intézményünk gondjainak megoldását. Ezután vendégeink megtekintették az iskolánkat. Pénteken volt a tanár-diák szerepcsere is. A nagyszünetekben kötélhúzásban összemérték a felsős osztályok az erejüket, a következő helyezések születtek: 5. 6. 7. 8.
osztályos osztályos osztályos osztályos
fiúk: fiúk: fiúk: fiúk:
1. 1. 1. 1.
helyezett: helyezett: helyezett: helyezett:
5.2 osztály 6. 1 osztály 7.2 osztály 8.3 osztály
5. 6. 7. 8.
osztályos osztályos osztályos osztályos
lányok: 1. helyezett: 5.2 osztály lányok: 1. helyezett: 6. 1 osztály lányok: 1. helyezett: 7.2 osztály lányok:1. helyezett: 8.2 osztály
Így zajlott az idei gyermekhetünk, reméljük mindenkinek maradt róla emlékezetes élménye ! Németh Anett és Csasznyi Zsófia 5.2
FUTÓVERSENY Valahogy ezen a napon sokkal hosszabbnak tűntek az órák, de egyszer a hatodik órának, a futóverseny pillanatának is el kellett jönnie. A szívem egyre jobban kalimpált. Nagyon izgultam, bár fiúktól, lányoktól egyaránt biztató szavakat kaptam, de hát ezeket a gyomromban repkedő pillangóknak kellett volna mondani. Megérkeztünk a verseny színhelyére, és izgatottan vártunk. Hamar lefutották a negyedikes lányok a távot, és már a fiúk futottak. A fiúk után pedig mi következtünk. A
20. oldal
A FUTÓVERSENYEN Az őszi futóversenyt ragyogó időben szerveztük a Tisza melletti töltésen. A 7. osztályos fiúk közül első lettem. Hát elsőnek lenni nagyon jó dolog. Sokan dícsérnek és modják, hogy ezt nem tudnák megcsinálni. Ha első vagy, az nagyon jó érzés, mert ötöst kapsz testnevelésből, és tovább is jutsz a becsei futóversenyre. Sajnos a sok jó futó gyermek közül csak harmadik lettem Becsén. Csábi Tamás 7.3
Kisokos – 25. szám
KARAOKE VERSENY
A GYERMEKHETI MASZKABÁL
A gyermekhéten, szerdán karaoke versenyt szerveztünk az iskola udvarában. Sok gyerek benevezett a megmérettetésre. Tamás, Imi, Zoli és én is indultunk. A Republic együttestől 67-es utat énekeltük. Minket is megtapsoltak. Ez a verseny új szerep volt az iskolában. Abból állt, hogy szólt a szám dallama, mi pedig a képernyőről néztük a szöveget és énekeltük a dalt. Persze az ügyesebbek még táncoltak is hozzá. Remélem, jövőre is fellépünk a karaoken.
Szerdán rendezték meg a gyermekhét keretein belül a maszkabált. Mint mindig, most is fél nyolcra mentünk iskolába. Tudtuk, hogy ez a nap más lesz, mint a többi. A második óra végén öltözködtünk. Voltak köztünk öregasszonyok, tanárnők, nagyságos asszonyok, anyukák, apukák, gyerekek, állatok, repperek, orvosok és üzletemberek. Felsorakoztunk, elindultunk a piac felé. Sokan megnéztek és megtapsoltak minket. Az udvarba érve lefényképezkedtünk.
Topolcsányi János 6.3
Pataki Andrea 5.3
KÖTÉLHÚZÁS Gyerekhéten, mint minden évben, idén is húztunk kötelet 2007. 10. 05- én a harmadik órán minden gyerek és tanár az udvaron gyülekezett. Mi először a 7.3 ellen álltunk ki és néztünk farkasszemet. Biztosak voltunk magunkban, de nagy meglepetésünkre ők bevetették az összes energiájukat és így percekig tartott míg elhúztuk őket. Sikerült és ez volt a lényeg. Ezek után a 7. 1el kellett megmérkőzni. Őket könnyebben győzte le osztályunk. Vastapsot kaptunk. Varga Barbara 7.2
KÖTÉLHÚZÁS Gyerekhéten, mint minden évben, idén is húztunk kötelet 2007. 10. 05- én. A harmadik órán minden gyerek és tanár az udvaron gyülekezett. Mi először a 7.3 ellen álltunk ki és néztünk farkasszemet. Biztosak voltunk magunkban, de nagy meglepetésünkre ők bevetették az összes energiájukat és így percekig tartott míg elhúztuk őket. Sikerült és ez volt a lényeg. Ezek után a 7.1gyel kellett megmérkőzni. Őket könnyebben győzte le osztályunk. Vastapsot kaptunk. Varga Barbara 7.2
AZ OSZTÁLYTÁRSAIM VÉLEMÉNYE A GYERMEKHÉTRŐL Október első hetében rendezték meg a gyermekhetet. Megkérdeztem pár osztálytársamat, mi a véleményük róla. Öt kérdést tettem fel, amire szépen feleltek. Legelőször Enikőt kérdeztem: -Tetszett-e a gyermekhét? -Igen, nagyon. Pár dolgon azonban lehetne változtatni. -Mit szeretsz benne a legjobban? -A maszkabált. Nagyon tetszik, hogy beöltözünk különböző maszkokba és felvonulunk. -Mit nem szeretsz csinálni? -A stafétafutást és a kötélhúzást, mert fárasztóak és nehezek. -Mit szeretnél változtatni a gyermekhéten? -Csak annyit, hogy ne legyen stafétafutás és kötélhúzás. Most meghallgatjuk Viki véleményét. -Tetszett-e a gyermekhét? -Érdekes volt. -Mit szeretsz benne a legjobban? -A karaoket, mert szeretek énekelni. -Mit nem szeretsz benne? -A futást. Nagyon kifáradok. -Szerinted tetszik-e a gyerekeknek a gyermekhét? -Igen, tetszik. Nagyon jó volt. -Mit szeretnél változtatni? -Csak annyit, hogy legyen több játék. -Köszönöm, hogy válaszoltatok a kérdéseimre. -Szívesen, máskor is. Hallottuk a lányok véleményét. Egyezek velük. Csak annyit fűznék hozzá, hogy lehetne viccmondó verseny is. Pataki Andrea 5.3
21. oldal
Kisokos – 25. szám
SZEREPCSERE Pénteken, a gyermekhét utolsó napján, felkért iskolánk igazgatója, hogy aznap legyek a helyettese. Izgalmasnak ígérkezett ez a nap, mert ilyenben még nem volt részem. Reggel üdvözöltem a tanárokat a tanáriban, majd csöngetés után az irodába mentem. Kényelembe helyeztem magam a bőrfotelban és az asztalon lévő órarendet nézegettem. A második óra után a konyhás néni tálcán hozta be az uzsonnámat, melyet nyomban elfogyasztottam. Ezután iskolánk másik tanárijában is szétnéztem. Először félénken, de később már nagyobb bátorsággal merészkedtem oda egy-egy tanárhoz. Mindenki nagyon barátságos volt velem, így csakhamar feloldódott bennem a feszültség. Hamarosan vendégeink érkeztek, Becse község polgármestere és két kísérője látogatott meg minket. A gyermekhét alkalmából hívtuk meg őket, hogy betekinthessenek e színes hét műsoraiba. Szívélyes fogadtatásban volt részük, mi együtt, az igazgató úrral, a titkárnővel, iskolánk pszihológusával és az őket helyettesítő diákokkal vendégeltük meg őket. Jól elbeszélgettünk. Távozásuk után még egy kicsit élvezhettem az igazgatónő szerepét, és közben elgondolkodtam, hogy valójában milyen összetett is ez a feladat. Az igazgatói állás egy igen felelősségteljes munkát követel, amit diákszemmel most láttam először. Solymosi Laura 8.3
Mivel gyermekhét volt, Tóth Piroska tanárnő felajánlotta, hogy pénteken tartsuk meg a magyarórát. Edina és én jelentkeztünk, hogy elvállaljuk. Nagyon jól kezdődött az óra. Átvettük az A tükör előtt című olvasmányt. Mindenki odafigyelt. Utána feladtuk nekik feladatként, írják le, hogy mikor tükörbe néznek, mi tetszik és mi nem tetszik magukon. Nekünk nagyon jó érzés volt tanárnősködni, és ha lehet, legközelebb is azt szeretnénk.
A gyermekhét keretein belül az a megtiszteltetés ért, hogy szerbtanár lehettem. Miroslav Antićtól a Szőke hajtincs című verset kellet feldolgoznom és előadnom pajtásaimnak. Elérkezett a péntek második óra. Remegő gyomorral indultam az órára. Meglepődtem, amikor láttam, hogy osztálytársaim kíváncsian és csöndben figyelték előadásomat. Kérdéseket tettem fel nekik a szerelemről, amire szépen aktívan válaszoltak. Élmény volt velük dolgozni. A vers felolvasása után az ismeretlen szavakat írtam fel a táblára. Utána közösen megtárgyaltuk az író gondolatait. Az óra végén én írtam be a naplóba a napi feladatot, ami nagy élmény volt számomra. Ha belegondolok, mekkora sikerélmény is lenne, hogy tudásomat átadhatom másoknak, akkor lehet ezen a pályán indulok el. Tudom mennyi feszültséggel és felelőséggel jár egy tanár élete. Éppen ezért tisztelem minden tanáromat és tanárnőmet. Mezei Gábor 8.3
Pénteken második óra; német. Mi tartottuk: Hajni és én. Mindketten izgultunk, de vártuk is. Új leckét vettünk át az osztállyal: szavak, fordítás...Egészen simán mentek a dolgok?!! Nagyon élveztük a szerepcserét, mivel mindkettőnk fejében megfordult már a tanári pálya. Picit igaz furcsa is volt rászólni az osztálytársainkra, kijavítani őket. A végére már egészen belejöttünk; nagyon sajnáltuk, mikor megszólalt a csengőszó. Jövőre már nem cserélhetünk szerepet tanárainkkal... Sajnos...
Király Edina és Brusznyai Glória 7.2
Pénteken a kémiatanárnő átadta nekem az óra vezetését. Miután Koszorús Zoltán, osztálytársam begyakorolta az előző óra anyagát, én jutottam szóhoz. A fizikai és kémiai változásokat adtam elő az osztálytársaimnak. Egyszerű volt a diktálás, élveztem is, hiszen nekem nem kellett körmölnöm. Mindenki engem nézett, mindenki figyelt rám, igaz néha el is mosolyodtunk. A felelést elhanyagoltam, mert sajnáltam az osztálytársaimat és nem is akartam szigorú lenni. Őszinte leszek, nem szeretnék tanár lenni, mert sokat kell magyarázni ahhoz, hogy a diákok mindent megértsenek. A tantárgy megszerettetése is egy nehéz feladat. Párduc Endre 7.3
Az embernek csak akkor van joga lenézni a másikat ha lehajol hozzá hogy fölsegítse.
22. oldal
Keddi negyedik óránk más volt. Izgalmasabb, talán jobb is? ! Tanárnővel szerepet cseréltünk; én adtam elő a foszforról szóló elméleti részt. Előző nap sokat ”gyakoroltam”, hogy érthetően tudjam elmondani az osztálynak. Ideges voltam; az a sok rám szegeződő tekintet... ISMERŐS tekintet! Az elkövetkező percekben kezdett elmúlni az idegességem, nagyon élveztem amit csináltam! ( A tanárnő segítségével egészen jól sikerült. ) Szép emlékként gondolok vissza rá... Szalma Judit 8.3
Kisokos – 25. szám
BETŰSORREND A cmabrigde-i etegyemen kéüszlt eikgy tnuamálny aítllsáa sznreit a szvkaaon bleül nincs jlneestőgée annak mkénit rdeeözndenk el a btűek:eyeüdgl az a fntoos, hgoy az eslő és az uólstó betű a hlyéen lygeen; ha a tböbrie a lgnoeyabb özeássivsazsg a jleezmlő, a sövzeg aokkr is tleejs mrtébéekn ovasalthó mraad. A jnleeésg mgáayzrataa az, hgoy az erbemi agy nem eyedgi btűeket, hneam tleejs sazakvat ovals. Íme a bzonytéit. Úhygoyg tnseseek mkneit bkébeén hyagni a hleysresáíi fmonisáokgkal.
CSAJOKNAK, PASIKNAK A DIVATRÓL A csipős, szeles őszitéli hetek beköszöntésével hamarosan gondoskodnunk kell az évszaknak, no és az akár naponta változó időjárásnak megfelelő ruhatárról. Az idén régi, letűnt korok módija a nyerő, újra divatba jött a bő. Az ősz pompás színei: a barna, a sötétzöld, a padlizsánlila, vagy a fekete és a szürke. Ősztől visszatért a divatba a klasszikus kockás szövet, a gyapjú és a fekete-pirosbarna színek kombinációja. Előtérbe kerülnek a kabátok, térdnadrágok, a hozzájuk illő kiegészítőkkel (lakköv, bőrtáska, nyakláncok, sálak, nyakkendők, hajpánt, sildes sapka). a hidegben sajnos már nem tudjuk felvenni a kis papucsokat, félcipőket, ezért legjobb, ha csizmába bújunk. Idén is sokféle csizma közül választhatunk, rengeteg színben, mintában, fazonban. Bartusz Krisztina 8.2
TANÁRAINK FELELNEK Azt mondják, hogy az egészséges gyermeket minden érdekli. Egyik jellemző tulajdonsága a kíváncsiság. Mi már nem vagyunk kicsik, de érdeklődésünk még nem múlt el. Persze, nem az egyes tantárgyakkal kapcsolatos dolgok érdekelnek bennünket, hanem az, hogy milyen emberek is valójában tanáraink. Mi érdekli őket, mivel foglalkoznak szabadidejükben. Bolyos Marika: Mint a dolgozó nők millióinak, nekem sincs sok szabad időm. Buta közhely, de a háztartási munkák is időigényesek. Ha marad valamennyi szabad időm, szívesen ülök a számitógép elé, hogy e-maileket írjak
ismerősöknek, barátoknak. Játszani a gépen nem szoktam, csupán egyet: passziánszt. Ezzel ki tudok kapcsolódni a mindennapos gondjaimból. Ha valamennyivel több szabad időm van egyszerre, például egy szabad nap, vagy egy szabad délután szívesen utazok el valamelyik közeli “városba”, egy kicsit “szétnézni”. Ha még ettől is több szabad időm van, azt is utazásra fordítom, ha tehetem. Egy túlzsúfolt nap után viszont nagyon tudom értékelni a csendet meg a semmittevést. Ezt olyan lebegésnek tartom, amikor az ember ”csak úgy elvan”. Ilyenkor általában agykontrollozok. Beretka Ferenc: Mivel elég sokat dolgozom megszokott munkám mellett is, néha jól esik a semmittevés. Ilyenkor olvasok, tévét nézek, rejtvényt fejtek. Sőt: főzőcskézni is szeretek. Ez bizonyára meg is látszik rajtam. Molnár Katalin: Szabadidőmben legszívesebben utazni szeretek. Kikapcsolódásként szeretek koncertekre járni. Ezen kivül szivessen olvasok, és sokat internetezek. Basa György: Az meg mi? Unatkozom! Horváth Anikó: Szeretek olvasni, úszni, utazni. Szabadidőmben igyekszem nem zárt helyen tartózkodni, ezért szeretek a földeken is dolgozni: kapálás, kukoricaszedés, kertészkedés. Dózsa György: Sportolás (futás), fafaragás (hobbi). Kormányos Ibolya: A szabad időmet családommal töltöm a legszívesebben, de szeretek kertészkedni is, vagy megnézek egy igazán jó elgondolkodtató filmet, esetleg olvasok. Nyáron imádok a Tiszán úszni, ha csak tehetem, minden nap lemegyek. Károlyi Andrea: Nagyon szeretek olvasni, de amióta anyuka vagyok, szabadidőmet a gyermekeimmel töltöm legszívesebben, ha csak tehetjük valahol a szabadban. Varga Marianna: A szabadidőmet elég egyhangúan töltöm ki: Mindennap készülök a következő munkanapra. Bicskei Piroska: Kertészkedem. Molnár Gizella: Szabad idömet szeretem családommal tölteni. Olvasok, néha tévét nézek. Gallusz Aranka: Főleg olvasok, leggyakrabban szépirodalmat, pihenésképpen újságot, folyóiratot. Szeretek elmenni sétálni, nézelődni esetleg vásárolni. Mátyás Marjan: Szívesen horgászok a fiúkkal vagy magam. Javítgatok a ház körül. Megjavítom a kerékpárokat. Kviz műsorokat nézek. Árpás Attila: Igyekszem minden szabad percemet a családommal tölteni.
Aki tudja, de nem tudja, hogy tudja ÉBRESZD FEL. Aki nem tudja, és tudja, hogy nem tudja TANÍTSD MEG. Aki tudja, és tudja, hogy tudja KÖVESD. Aki nem tudja, és nem tudja, hogy nem tudja, na hát ennek aztán MENEKÜLJ AZ útjából.
23. oldal
Kisokos – 25. szám
MI AZ ÉLET ÉRTELME Egy tanár befejezi előadását az egyetemen és felteszi a szokásos kérdést: "Van-e valakinek kérdeznivalója?" Az egyik diák csak úgy nyeglén felteszi a kérdést: "Tanár úr! Mi az élet értelme?" A jelenlevő diákok közül valaki elneveti magát. A tanárt zavarja ez a könnyelmű viselkedés, de elhatározza, hogy válaszol a kérdésre. Belső zsebéből előveszi a noteszét, abból pedig egy törött tükördarabot, alig nagyobb, mint egy ötven forintos. Így kezdi beszédét: "A háború alatt gyermek voltam. Az utcán haladva megláttam egy összetört tükröt. Megtartottam a legnagyobb darabot belőle. Ez a darab az. Játszadozni kezdtem vele és tetszett, hogy a fényt oda irányíthatom vele, ahová kedvem tartotta: kulcslyukba, a körülöttem lévő emberek szemébe, repedésekbe és mindenhová, ahová nem sütött a nap. A tükörrel sokat játszottam, de rájöttem, hogy nemcsak gyermekes játékra jó, hanem visszatükrözi mindazt, amit az életben el szerettem volna érni. Én is egy darab tükör vagyok, mégsem vagyok tisztában önmagammal. Amiben biztos vagyok, közvetíteni tudok igazságot, megértést, jóságot és gyengédséget minden ember szívébe. Abban reménykedem, hogy talán mások is utánozni fognak: számomra ez az élet értelme." TÍZ
TÖRVÉNY
A
LELKI
NYUGALOM
ELÉRÉSÉHEZ
1. Ma megkísérlem úgy átélni a napot, hogy nem akarom egyszerre megoldani életem összes problémáját. 2. Ma igen nagy figyelmet fordítok a fellépésemre: senkit sem bírálok, sőt arra sem törekszem, hogy másokat helyreigazítsak vagy kijavítsak... csak magamat. 3. Ma boldog leszek abban a tudatban, hogy boldogságra születtem... nem csak a másvilági, hanem az evilági boldogságra is. 4. Ma alkalmazkodom a körülményekhez anélkül, hogy megkívánnám: a körülmények alkalmazkodjanak az én kívánságaimhoz. 5. Ma tíz percet szánok az időmből egy jó olvasmányra; amint a táplálék a testi élethez, a jó olvasmány a lelki élethez szükséges. 6. Ma elvégzem a napi jótettet, és senkinek sem dicsekszem vele. 7. Ma olyasmit teszek, amihez semmi kedvem sincsen; ha gondolataimban sértődöttnek érezném magam, gondoskodom róla, hogy senki se vegye észre.
8. Ma új, részletes programot állítok össze. Talán nem ragaszkodom hozzá pontosan, de megfogalmazom. És két rossztól tartózkodom: a hajszától és a határozatlanságtól. 9. Szilárdan hiszek - akkor is, ha a tények az ellenkezőjét mutatják - abban, hogy az isteni Gondviselés úgy törődik velem, mintha egyedül volnék a világon. 10. Ma nem félek, és különösen örülök mindennek, ami szép, és hiszek a jóságban. Nekem adatott meg, hogy tizenkét órán át jót tegyek.
TOP LISTA 1. Lola 2. Dj Szatmári feat Jucus 3. Groovhause 4. Cascada 5. Deszperádó 6. Cairó 7. Rihanna Összeállította: Szilágyi Izabella és Hamar Alisza 8.2
A Kisokos technikai előkészítésében részt vettek iskolánk nyolcadikos informatikusai. Köszönet nekik!
A péterrévei Samu Mihály Általános Iskola diáklapja Megjelenik félévenként. Szerkeszti a diákbizottság: Bartusz Krisztina 8.2, Solymosi Laura 8.3, Gallusz Csilla 7.2, Kode Csilla 7.2, Szabó Szabina 7.3 és Orosz Éva 7.3
Felelős szerkesztő: Tóth Piroska Műszaki munkatárs: Árpás Attila tanár Kiadja a Samu Mihály Általános Iskola Péterréve, Lenin u. 34 Tel/telefax: 021/803-039; 803-730 E-mail: samubps@sksyu.net Web: www.samubps.edu.yu Felelős kiadó: Beretka Ferenc igazgató Nyomás: LUX – Color Printing - Becse Szabad árusításban nem kapható
24. oldal