Dal+Szerző magazin 2023/01

dal+ szerző

ДEVA

Június 5-én ismét kiosztottuk az Artisjus-díjakat, így címlapunkon az Év junior alkotója kategóriájának díjazottja, az elektronikus hangszerelést népzenével ötvöző Дeva. Takács Dorina koncertjeit egyre nagyobb érdeklődés kíséri a közönség részéről itthon és külföldön egyaránt, ezzel párhuzamosan a szakma is kiemelt figyelemmel követi útját. Olyan témákról beszélgettünk, mint a produkció önazonossága, a megnövekedett figyelem kezelése, vagy az elismerések szerepe egy esetleges alkotói válság idején.

Elismerésben részesült Molnár Tamás is, aki immár húsz éve markáns, megújuló karaktere a hazai zenei életnek. Interjúnkból az is kiderül, hogy az idei év szövegírója számára az írás továbbra is megmarad olyan szenvedélynek, ami egyrészt terápia és búvóhely, másrészt viszont szélesre tárja előtte a világot.

Balogh Máté 2016 után ismét Artisjus-díjas, a Junior-díj után most Sinfonia Nr. 1 című szimfóniája keltette fel a bírálók figyelmét. Nála „zeneszerzőbb” zeneszerzőt valóban nehéz lenne találni, aki elsősorban azért dolgozik, hogy a modern magyar zene látható, ismert és elismert legyen itthon és külföldön is.

Egyik első számú zeneipari topik a mesterséges intelligencia megjelenése: néhány hónap kellett ahhoz, hogy a generatív mesterséges intelligencia átkerüljön az „egyszer majd foglalkozni kell a problémával” kategóriából az akut kérdések közé – mondta Robert Levine, a Billboard egyik vezetője az SXSW konferencián. Ennek kapcsán az elmúlt hónapok legaktuálisabb híreiből válogattunk.

Dr. Völgyesi Gabriella pedig jogászi szerepkörben vizsgálta meg a magyarországi koncertszerződéseket, különös tekintettel az előadók jogsérelmével, jogérvényesítésével, illetve a megrendelők szerződésszegésével kapcsolatos kérdéseket. ≠

HÍREK

LEMEZAJÁNLÓ

FELLÉPÉS, SZERZŐDÉS, ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS

JOGI ESETEK

SEMMI NE LEGYEN RUTIN

NAGY EMMA QUINTET | PROFIL

AZ ÚJ IDŐSZÁMÍTÁS

SHELL BEACH | PROFIL

PORCELÁN AZ ELEFÁNTBOLTBAN }

MOLNÁR TAMÁS | ARTISJUS-DÍJAS DALSZERZŐ

INKÁBB MOTIVÁL, MINT MEGIJESZT }

Д EVA | ARTISJUS-DÍJAS DALSZERZŐ

KAMPÁNYOL A TELJES KREATÍV IPARÁG

A GENERATÍV MI ÉS A KREATÍVIPAR

PÁR JÓ DÖNTÉSEN MÚLIK MINDEN

IFJ. MALEK MIKLÓS I DEX 2023

ZENESZERZÉS ÉS KÖZÖSSÉGÉPÍTÉS }

DOBRI DÁNIEL | ZENESZERZŐ

DUPLA VAGY SEMMI

STREAM JOGDÍJAK ÚJRAGONDOLÁSA

AZ ARTISJUS ELNÖKE

NÉMETH ALAJOS I DALSZERZŐ, ELŐADÓ

A TISZTELETBELI ELNÖK MADARÁSZ IVÁN I ZENESZERZŐ

NEM LÁTOK EGYSÉGET A SZAKMÁBAN }

BALOGH MÁTÉ I ZENESZERZŐ

5LETSZOBRÁSZ

LOMBOS MÁRTON I DALSZERZŐ, ÉNEKES

KITELEPÍTÉS

VISKY ANDRÁS I RÉSZLET A MŰBŐL

16

MA IS UGYANAZZAL A MEGSZÁLLOTTSÁGGAL ÜLÖK ÍRÓASZTALHOZ VAGY ÁLLOK A SZÍNPADRA, MINT HÚSZ ÉVE

DAL+SZERZÔ

Az ARTISJUS zeneipari magazinja MMXXIII első félév

Kiadja az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület megbízásából a BPRNR Kft. (1114 Budapest, Ulászló utca 8.)

Felelős kiadó: Dr. Szinger András (ARTISJUS)

Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Bihari Balázs, Madarász Iván, Tóth Péter Benjamin, Szabó András Bálint

20

28

HEGEDÜLNI KEZDTEM, MAJD 12-13 ÉVES KOROMBAN JÖTT A GITÁR, AZTÁN KERÜLŐ ÚTON VISSZATALÁLTAM A KORTÁRS-KLASSZIKUS KÖZEGHEZ

AZ ELEJÉN A LEHETŐ LEGEGYSZERŰBB DOLGOK TÖLTÖTTEK FEL LEGINKÁBB: KERTÉSZKEDÉS, FÖLDMUNKA, FŐZÉS, TAKARÍTÁS 38

AZ ÉN SZIMFÓNIÁM IS HUMOROS, MÉG AKKOR IS, HA EZ A HUMOR NEM VERBALIZÁLHATÓ

Ebben a számban közremûködtek: Bihari Balázs, Deme Zsófia, Hegyi György, Kalocsai Krisztina, Kovács Attila, Réz György, Rónai András, Steszkó Zsanett, dr. Völgyesi Gabriella, Lapterv, tördelés: typoslave (info@typoslave.hu)

Címlapfotó: Martin Wanda

Nyomdai kivitelezés: Nyomdai munkák: Gelbert Eco Print Kft. Felelős vezető: Gellér Róbert ügyvezető

Értékesítési képviselet: Cser Kft., 1114 Budapest, Ulászló utca 8 E-mail: info@csermedia.hu / Tel.: +36-1 206 25 83

Jogkezelés zölden:

Az Artisjus vigyáz a környezetre. A Dal+Szerző magazint környezetbarát technológiával nyomtatjuk. A magazin elektronikus változata elérhető a www.dalszerzo.hu oldalon.

Ha szeretnéd lemondani a papíralapú Dal+Szerzőt, és kizárólag elektronikusan olvasnád, küldj egy e-mailt az adataiddal a kommunikacio@artisjus.com címre.

A Dal+Szerző költségei:

Amikor a Dal+Szerző magazin kiadása mellett döntöttünk, kulcskérdés volt, hogy ez az aktívabb és nyitottabb forma ne növelje a kommunikációra szánt költségeket. Ezért a magazin indításával a régi Artisjus Évkönyvet megszüntetjük, a tagoknak szóló éves jelentést pedig elektronikus változatban készítjük, amivel jelentős nyomdai és postaköltséget spórolunk. A magazin reklámokat is tartalmaz, ezzel szintén a költségeket csökkentjük.

Cikk- és hírjavaslatokat várunk a kommunikacio@artisjus.com címre. A cikkek válogatásánál a témák egyensúlyára vagyunk figyelemmel – műfajok, korosztályok, nemek szerint.

ISSN 2063-4188

d+sz-hírek

ŐK AZ IDEI ARTISJUS-DÍJASOK

Június 5-én adták át a 2023-as Artisjus-díjakat a Magyar Zene Házában. Menyhárt Jánost életműdíjjal tüntették ki, Török Ádám posztumusz életműdíjat kapott, Szendőfi Pétert az év zeneszerzője, Molnár Tamást pedig az év szövegírója díjjal ismerték el. Az év produkciójának a Godfater. projektet választották, míg Junior Artisjus-díjat kapott Takács Dorina (Дeva), az év junior könnyűzenei szövegírója pedig Vörös Cintia (Sisi) lett. Az év Junior Komolyzenei Alkotójának Dobri Dánielt választották, az Év Komolyzenei Műve díjat két szerzemény is kiérdemelte: Balogh Máté Sinfonia Nr. 1, és Kutrik Bence Tavasz-esti dal című műve. Az Év Magyarnótaszerzője Horváth Péter lett – aki a debreceni Nótagálán vehette át a díjat. Az irodalmi alkotókat öt kategóriában díjazta az Artisjus. Az év légiutas-kísérője című novelláskötetért, valamint teljes írói életművéért Darvasi László kapta meg az Artisjus Irodalmi Nagydíját. A fődíjas mellett négy alkotó négy kategóriában érdemelte ki az elismerést: Visky András: Kitelepítés c. művéért a próza, míg a költészet kategóriában Babics Imre: Dérkristályok Növekvő Sóhajából című munkájáért kapta meg az Artisjus díját. Tanulmányáért Bene Sándort ( A harmadik szirén – Zrínyi Miklós költészete ), míg esszé kategóriában Herczog Noémit ( Kuss! – A feljelentő színikritika a Kádár-korban ) díjazta a szerzői egyesület.

VÁLTOZÁSOK A JOGDÍJAK FELOSZTÁSÁBAN Május végén az Artisjus Küldöttgyűlése több olyan módosítást megszavazott, amelyek döntően meghatározzák a jövőben a jogdíjak felosztását. A döntés következtében a vendéglátó háttér élőzene jogdíjnemet nem fogják elkülönülten felosztani, valamint megszűnik két idejétmúlt és kis hatású szabály, melyek a komolyzenei és a könnyűzenei koncert elhangzásokat érintik. Az egyedi „gyorsfelosztású” koncertek szabályai több ponton

is változnak: az eddigi 300 ezer forintról 1 millió forintra emelkedik a limit, ezzel párhuzamosan a könnyűzenei koncertek ráosztásos szabályai is módosulnak. A DJ fellépések szabályait is érinti a változás, emellett a jövőben az érintettek a Felügyelőbizottsághoz fordulhatnak kérelemmel („fellebbezéssel”) az Átdolgozási Bizottságok, illetve a Műfaji Besorolási Bizottság döntése ellen. A folyamatosan alkotó, az online zenefelhasználásokban kiemelkedően sikeres műveket író szerzők jövőbeli online jogdíjaikra tekintettel új típusú előlegben részesülhetnek a mostani módosítással, több kiegészítő feltétel mellett. A módosítások részletes leírásáért látogasson el a dalszerzo.hu oldalra, és keresse A Felosztási Szabályzat 2023. májusi módosításairól című anyagunkat.

VÖLGYKOMOLYZENE

A Művészetek Völgyében július 24-én rendezik meg az idei Artisjus-napot, a fesztiválon idén két zenei produkcióval is megjelenik a szerzői egyesület. A kapolcsi Völgykomolyzene helyszínen délután 16 órától Kovács Gergely (zongora) és Illés Eszter (fuvola) Hangjáték, játék a hangokkal című koncertjét hallgathatják meg a látogatók. 19 órától ugyanitt Binder Károly (zongora) és Fonay Tibor (nagybőgő) Csend a hegyeken túl címmel adnak koncertet.

Az est házigazdája, műsorvezetője Madarász Iván Kossuth-díjas zeneszerző, az Artisjus tiszteletbeli elnöke.

LEZAJLOTT A KÉT NAGYFELOSZTÁS

A beszedési és felosztási munka eredményeként május 16-án 8154 zenei szerzőhöz érkezett meg a jogdíj, és összesen 51 343 magyar zenei mű szerzői részesültek a felosztásból. A májusi nagyfelosztás keretében fizette ki az Artisjus az előző évi rádiós, televíziós elhangzások után járó jogdíjakat. Ugyanekkor történt meg a vendéglátóhelyek élő háttérzenei

elhangzásai utáni összegek kifizetése is. Az Artisjus Küldöttgyűlése 2022 decemberében több olyan módosítást megszavazott, amelyek befolyásolták a kifizetett jogdíj összegét. A változások közül a legjelentősebb, hogy az MTVA rádiócsatornák jogdíja már hallgatottsági adatok alapján kerültek felosztásra.

Június 29-én az élőzenei, a filmzenei elhangzásokért járó jogdíjakat, valamint a gépzenei jogdíjat és a magánmásolási díjat fizette ki a szerzőknek az Artisjus. A 2022. végi módosítások eredményeként a korábbiaknál jóval több jogdíjat hoztak a szerzőknek online elhangzásaik és a könynyűzenei koncertek. Az emelkedés annak köszönhető, hogy mind a magánmásolási díjak, mind a gépzenei jogdíjak felosztásánál ez a két típusú elhangzás sokkal nagyobb súllyal esik latba. Az üreshordozó díj immár 10 százalékát (előtte 5%) az online elhangzások alapján, 22 százalékát (előtte 0%) könnyűzenei koncertek adatai alapján osztották fel. Másrészt a gépzenei jogdíjaknál a korábbi 18 helyett már 24 százalékot osztanak fel koncertekre, és immár 15 százalékot az online elhangzási adatok alapján.

PÁLYÁZAT: PETŐFI FELHŐ PROJEKT

A 200 éve született Petőfi Sándor munkássága előtt tiszteleg a Petőfi Felhő Projekt elnevezésű nyílt zenei pályázat. A kiírás célja olyan magyar nyelvű, saját, új, bármilyen zenei stílusú, de nem komolyzenei dalok létrehozásának és előadásának támogatása, amelyek Petőfi Sándor verseiből táplálkoznak. Az alkotás során a pályázók 200 kijelölt Petőfi műből válogathatnak és inspirálódhatnak azzal a feltétellel, hogy az elkészült dalban legalább négy sort szó szerint idéznek. A végeredmény lehet a teljes vers megzenésítése, de a minimum követelmény az, hogy legalább négy sor szó szerinti idézet szerepeljen a dalban. Egy pályázatban egy dalra lehet alkotói támogatást igényelni bruttó 600.000 forint értékben. Egy ma -

godfater.

(TÁTRAI TIBOR, BORLAI GERGŐ, SZEBÉNYI DÁNIEL, KÉRI SAMU, GOTTHARD MIHÁLY)

az év produkciója artisjus-díj

gánszemély maximum három dalra nyerhet támogatást bruttó 1.800.000 forint értékben. A hangfelvételeket 2023.08.31ig lehet benyújtani.

2022 ZENEHALLGATÁSI TRENDJEI

Az amerikai és kanadai zeneipar forgalmának mérését végző Luminate vezetője a tavaszi SXSW konferencián adott elő az általuk követett 158 millió 2022-es zeneszám hallgatottsági adatairól. A hivatalos szolgáltatásoknál elérhető zenék 42%-át 2022-ben legfeljebb 10-szer hallgatták meg. Ha ehhez a 67 millió nem, vagy alig

hallgatott zenéhez hozzávesszük azt az újabb 40 milliót, aminek legfeljebb 100 lejátszása volt, már az összes zene kétharmadánál járunk. Ha pedig az ezer alatti hallgatottságú dalokat nézzük, az már 136 millió, vagyis az összes zene 86%-a. A Luminate megerősítette, hogy napi kb. 100 ezer új dal kerül fel a világhálóra. Az egyes hangfelvételeket beazonosító ISRC-kódból naponta átlagban 98,5 ezer darabot osztanak ki. Az új zenék „termelése” közismerten gyorsul, de ennek pontos adatai döbbenetesek: 2018 és 2019 között több mint másfélszeresére emelkedett az adott évben ISRC-kó -

dot kapó új felvételek száma, és ugyan 2020-ban minimális visszaesés volt, azóta 18%-kal, majd 12%-kal nőtt az egy év alatt a Luminate rendszerébe bekerülő hangfelvételek száma. Vagyis a cég által követett 196 millió audio és videó ISRC egyharmadát az utóbbi két évben hozták létre. Sőt, a neten elérhető zenék és videók majdnem fele (46%) 2020 eleje óta keletkezett. Emellett arról is szó esett, hogy bár a zenefogyasztás mennyisége folyamatosan emelkedik, ennek a mértéke 2018 óta először 2022-ben nőtt; az Egyesült Államokban a stream elérte az évi 1 billió lejátszást. ≠

fotó: labancz viktória

Vannak, akik a korábbi Gesarol-éveket is beleszámolják, de ha csak a névválasztástól nézzük, 2023-ban lett ötven éves a Schuszter Lóránt vezette P. Mobil, amit a zenekar tavasszal meg is ünnepelt a Papp László Sportarénában. Az évfordulóra a GrundRecords úgy gondolta, hogy ismét a mélyre ás, és azon túl, hogy limitált, dupla CD-s, digipak kivitelben jelenteti meg a legendás Kékesi–Mareczky–Sárvári–Schuszter–Tunyogi–Zeffer felállású P. Mobil első három klasszikus nagylemezét (időrendben 1981, 1983, 1984), mindhárom kiadvány bónusz tartalmat is kap. A lemezek technikai korszerűsítése Rozgonyi Péternek köszönhető. Hogy e három album mennyire megkerülhetetlen a mai napig a magyar rocktörténetben, hogy nem csak csövesek, fekete bárányok, az őszinte kőkemény rock generációi nőttek fel, arra bizonyság az ezeken szereplő dalok szlogenné vált sorai az Örökmozgótól, az Átlagemberen át a Szerettél már szamuráj?-ig, és akkor nem is említettük a Honfoglalás szvit tételeit. A Mobilizmo bónusza egy 1981-ben, a Magyar Rádió által a Kertészeti Egyetem Klubjában rögzített koncert közel 45 perces részlete; a Heavy Medal szintén egy nagyobb lélegzetvételű KEK-koncertrészletet kapott 1982-ből, míg a Honfoglalás bónusz-szekcióját a három, hungarotonos kislemez hat dala nyitja, ezután következik négy, eddig hanghordozón meg nem jelent rádiófelvétel, valamint a teljes Honfoglalás szvit 1984-es stúdiófelvétele zárja az extrákat, végig Tunyogi Péter énekével.

grundrecords

KAKADU & BÖLÖMBIKA

GRIZZLY BEAR

laptop

Szerencsére nagyon sokszor jó dolgok sülnek ki olyan produkciókból, amelyek eredetileg úgy indultak, hogy az ezeréves barátok együtt üldögélnek egy kávézó teraszán és a régi szép időkről emlékeznek, képzeletbeli zenekarokat alapítanak vicces hülye nevekkel, ezen jól elszórakoznak, majd mindenki szépen hazamegy és zajlik tovább a nagybetűs élet. Ezek a régi barátok végül inkább lementek a próbaterembe, majd a számítógép elé a stúdióban, hogy ugyanúgy együtt zenéljenek, ahogy tizenöt-húsz-huszonöt éve tették. Ruthner Gábor, azaz Jero gitár, basszusgitár, Sass Lóránd, azaz Fibula énekes, vagyis a néhai Rémember két oszlopa, illetve a hozzájuk csatlakozó Gátos Bálint bas zszusgitáros és Delov Jávor dobos (Jávor és Jero pedig a Turbo tagjai) minden felhajtás nélkül csendben összerakott egy albumot Grizzly Bear címmel. Jávort élőben Bardóczi Gábor pótolja, ami azért is érdekes, mert Gátos és Bardóczi a Warpigsben játszott együtt – micsoda kapcsolati háló, mennyi összefonódás!

Ebben a felállásban készült is már a Sounday Stúdióban live session, amely természetesen az album dalaira épül. A Grizzly Bear valóban a tagok korábbi munkásságával rokonítható, simán belehallható a kilencvenes évek, kétezres évek elejének rockja a Jane's Addiction, Smashing Pumpkins-féle Lollapalooza vonalról, a pszichedelia leheletnyi grunge-dzsal, mintha az egész világ ismét az MTV 120 Minutes-ét nézné 45 percen át. ≠

szerzői kiadás

KISPÁL ÉS A BORZ BESZORULT MONDAT

laptop VINYL

A magyar sajtó igazán részletesen foglalkozott a 2023 májusában, a Budapest Parkban dupla teltházas koncertet adó Kispál és a Borz-estekkel. Ez is megerősítette, hogy a nosztalgiafaktoron túl ismét érdemes odafigyelni a zenekarra, és nem csak abban az értelemben, ahogy a Köszönjük, de nem kell több pécsi zenekar Facebook-csoport ironizál posztjaiban. A nem sokkal korábban megjelent Beszorult mondat címet kapott albumra kicsit sokat kellett várni, egészen pontosan tizenkilenc évet. Lovasi András szerint tizenhét dalvázlat készült, ebből tizenhatot vettek fel, ebből választották ki a lemezre kicsúszott tizenegy felvételt. A koncepció az volt, hogy olyan lemez készüljön, mintha több zenekar játszana: ezért három Kispál-korszak dobosa is közreműködik. Bajkai Ferenc mellett Bräutigam Gábor (Ricsi) és G. Szabó Hunor 2-2 dalban dobol. A lemezt nyitó Beszorult mondatban feltűnik Krúbi, az Itt lehet című dalban Kiss Tibi gitározik, Lovasi lánya, a Jules War néven alkotó Eszter a Gombok című szerzeményben énekel, kiderül, hogy menynyire jól passzolnak Kispál gitárjához Babcsán Bence fúvós szólamai, illetve hogyan egészíti ki Szesztay Dávid gitárja és zongorajátéka a klasszikus Kispál-hangzást. Azon túl, hogy Ricsi fotóját használták fel lemezborítónak, Kispál András ötleteiből kifejezetten az első Kispál-dobosra, Bräutigam Gáborra szabták a Bodobács című dalt. Az album kifejezetten erős, sokszor feszegeti a Kispál-féle komfortzónát, mégis összetéveszthetetlen, bármennyire megkavarták a hangszerelést és a közreműködők névsorát. ≠

P. MOBIL

I., II., III. disc

AZAHRIAH MEMENTO

laptop

2023 tavaszának egyik legjobban várt fellépése Azahriah budapesti koncertje volt, aki mindössze 21 évesen megtöltötte rajongókkal a Papp László Sportarénát, amelyről nemcsak korosztálya posztolt elsöprő lelkesedéssel, hanem meglepő módon meg tudta szólítani és bevonzotta a szülők generációját is. Nem véletlen, hogy ez a siker még a Forbes érdeklődését is felkeltette, miközben már megjelent a legújabb album, a bő egy éven át készült Memento. Sokak számára az újhullámos hiphop-trap értelmezhetetlen zenei tartomány: Azahriah viszont minden klisére rácáfol, hiszen azonnal levehető az első hangok után, hogy ez a srác egy tehetséges zenész, szerző, aki kiválóan énekel, rappel, gitározik, hangszerel, mindezeken túl szövegeivel egyre mélyebbre ás önmagában. A Memento egyébként sem nevezhető trapnek, sőt, kifejezetten eklektikusak a dalok, szembeötlő a latin hatás, a romapopból kölcsönvett frazírok, de az elektronikán túl még a rock is feltűnik. Mégis a stílusparádén túl a legfontosabb, hogy Azi személyes és szocio-társadalmi kérdéseket boncolgató mondanivalóját milyen erős sorokba és slágerekbe képes csomagolni Újpalotától Hegyeshalomig, sőt azon is túl, a szosziazitól az Introvertált dalig. A nagy sikerű Four Moods folytatásában, az erős felütésként Orbán

Balázs-hangmintával indító Four Moods

2-ben pedig a trinidadi Queen Omega is közreműködik, aki a lokális társadalmi kritikának nemzetközi hangsúlyt ad. ≠

A BENCE KALANDJAI 1BOR1VERS

laptop disc

A korábban a Murielből és a Kodachrome-ból ismert Jobbágy Bence gitáros-dalszerző egyszemélyes projektje stílszerűen a költészet napján indult 2019ben, a saját dalszövegek mellett a megzenésített versek körül. Bő egy évvel később jelent meg debütáló albuma Tengerek címmel, melyről az Álmodó című dal az HBO Maxon futó A karantén zóna című sorozat vége-főcímzenéje lett. Bence időközben a Balaton-felvidékre költözött, pont arrafelé, ahol Budavári Dóri, a balatoni gasztrokultúra egyik nagy propagálója, mellesleg a Szent György-hegy hajnalig fesztivál szervezője, és Ugron Zsolna elindított egy sorozatot. 12 bor és 12 kortárs vers – ez a koncepciója az 1bor1vers esteknek. Már lement egy évad, mikor Dóri megkérdezte Bencét, hogy mi lenne, ha megzenésítené a verseket a felolvasók mellett. A kortárs merítés igen széles volt: Babiczky Tibor, Bende Tamás, Bognár Anna, Jancsó Zoltán, Kiss Dávid, Kiss-Horváth Ágnes, Krusovszky Dénes, Nádasdy Ádám, Parti Nagy Lajos, Péntek Róbert, Seres Lili Hanna, Tóth Csilla – az ő munkáik váltak „versdalokká”, amelyekből végül album is született. Hogy ez a folyamat mennyire komoly kihívást jelenthetett enynyire különböző mondanivalóval, karakterrel rendelkező versek esetében, arról valószínűleg Bence hosszasan tudna mesélni, de a korábbi munkáira is jellemző játékosság, sokszínűség, az érzelmi kifejezés meglepően széles skálája, amit át képes ültetni zenébe, az áthidalhatta az akadályokat. Az 1bor1vers így kifejezetten szórakoztató lemez lett. ≠

Valószínűleg nem lehet belülről érezni, sőt onnan teljesen normálisnak is tűnik, micsoda hajtóerő fűti a Carson Coma tagjait. Az eredmények, a láthatóság viszont jelzi, hogy 48 óra energiája sűrűsödik sokszor 24 órába. Ebből lesz négy év alatt négy album, KERET tehetségkutatóból többszörös Budapest Park-os telt ház, bájos tinibeatből markánsan karcos mondanivaló figyelemre méltó hangszerelési megoldásokba csomagolva. Fekete Giorgióék 2023-ban újabb szintet léptek, otthagyták kiadójukat és a klasszikus 360 fokos modell receptje alapján nagyrészt kezükbe vették a menedzsmenti feladatokat is. Mindeközben az egyszerűen IV-re keresztelt album előzeteseként felvezetett dalok közül a Feldobom a követ kifejezetten nagy visszhangot váltott ki, és nem csak a mai magyar közéleti áthallások miatt, hanem jelezte, a készülő album valószínűsíthetően a saját, huszonéves korosztályát foglalkoztató kérdésekre is fókuszál. Így is lett. A tavalyi junior Artisjus-díjas zenekar saját bevallása szerint minden egyes dal új, nem hevert a fiókban éveket. A tizenöt dal – kiemelendő a Lecsúszásveszély. Fantomrezgés, Nagykabát, Pokol – közül talán csak a Dr. Doktor lóg ki, ami érdekes módon pont a régi Carson Coma világára hajaz a maga fura, Az-LGT-találkozása-Henri-Gonzóval-és-a-kongával típusú zenei megoldásaival. Úgyhogy sokáig keresgélhetnek kedvenc sorokat a rajongók, és egészen biztos, hogy számos új érdeklődőt is bevonz a Carson Coma idáig legerősebb lemeze.≠

CARSON COMA IV

laptop VINYL

szerzői kiadás

FELLÉPÉS, SZERZŐDÉS, ÉRDEKÉRVÉNYESÍTÉS

A 2023. szeptember 22-én az Akváriumban jubiláló, 25 éves Unique zenekar előadóművésze, dr. Völgyesi Gabriella ezúttal mint szellemi alkotások jogával foglalkozó jogász (SBGK Ügyvédi Iroda) vizsgálta meg a magyarországi koncertszerződéseket, különös tekintettel az előadók jogsérelmével, jogérvényesítésével, illetve a megrendelők szerződésszegésével kapcsolatos kérdéseket.

A Unique zenekar aktív előadójaként rálátásom nyílt az elmúlt évtizedek során a magyar könnyűzenei iparág élőzenei szegmensére, az iparági szereplőkre, szerződéseikre és ehhez képest, a –sokszor kontraszthatást mutató – gyakorlatra. Ugyan summázni

egy gondolatmenet végén szokás, de már most leszögezhető, hogy az előadóknak fejlődniük kell az érdekérvényesítés, jogérvényesítés terén, és mindkét félnek nagyobb hangsúlyt kellene fektetnie a jogtudatosságra és a jogi kultúra mélyebb elsajátítására.

a ptk. és a szerződés viszonya Alapvetésként elmondható, hogy az Előadó (zenész, énekes, tánckör résztvevője, irodalmi est előadója stb.) minden esetben akkor jár jól – a Megrendelővel (koncertszervezővel) együtt –, ha írásban köt szerződést, az összes részletre kiterjedően, ami számára fontos. Ha a részletek nem kerülnek a szerződésben szabályozásra, akkor az „űröket” a jogszabály – leginkább a 2013. évi V. számú Polgári Törvénykönyv (Ptk.) – tölti ki tartalommal. A Ptk. azonban – mivel a koncertszolgáltatás nyújtására vonatkozó megállapodások alapvetően atipikus szerződések – csupán általános szabályokat tartalmaz a felek szerződésszerű, jogszabálynak megfelelő teljesítésére vonatkozóan, így egy esetleges későbbi jogvita során bizonyítási nehézségeket jelenthet egy nem megfelelő részletességgel szabályozott jogviszony annak a félnek (itt az Előadónak), akinek érdekében áll, hogy a bíróság bizonyított tényként fogadja el az „igazát”.

megrendelő „megfelelő” teljesítése és annak hiánya

A szerződés szerkesztésekor a Megrendelő kötelezettségeit számba véve, a főkötelezettségén, mint pénzfizetésen túl – amit az iparág gázsinak nevez – fontos, a mellékkötelezettségeinek részletes leírása is. Így rögzíteni kell(ene) az Előadó igényeit a színpaddal, az öltözővel, mosdóval, cateringgel, parkolással, hangszerek és technikai eszközök pakolásával és őrzésével, személyes biztonságával stb. kapcsolatban. Fontos lehet – a Megrendelő teljesítési készségét fokozó szerződéses biztosítékként – kötbérfizetési kötelezettséget is kikötni, ami egy plusz pénzfizetési kötelezettség kilátásba helyezése arra az esetre, ha a Megrendelő megszegné szerződéses kötelezettségeit.

A Ptk. a 6:34. §-ban, a teljesítés általános szabályaként rögzíti, hogy: A szolgáltatást a kötelem tartalmának megfelelően kell teljesíteni. A Ptk. 1:4. §-a, az elvárható magatartás elveként szabályozza, hogy „Ha e törvény eltérő követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható”. Ez utóbbi szabály azt jelenti, hogy szerződéses fél (itt a Megrendelő), nem az egyéni tulajdonságai alapján kell, hogy teljesítsen, hanem – ideáltipikus Megrendelőként – a közfelfogás és a szakma szabályai szerinti helyes magatartást tanúsítva. Akkor felel meg továbbá az elvárhatóság mércéjének, ha magatartása alkalmas arra, hogy egy esetleges kár bekövetkezése megelőzhető legyen.

Ezek a szabályok azonban még nem nyújtanak elég eligazítást ahhoz, hogy például egy gitárművész Előadó, télen, a -3 C fokban, vajon jogszerűen mondja-e fel a szerződését, ha nem lép színpadra, nem felvállalva a kockázatot, hogy a hidegtől elgémberedett ujjaival esetleg nem nyújtja a tőle elvárható minőségi gitárjátékot, és ezzel szakmai hírnevét csorbítja. Illetve szerződést szeg-e a Megrendelő, ha nem biztosít számára például hőgom-

bát a megfelelő színpadi hőmérséklet elérése érdekében. Arra sem kapunk választ ezekből az általános szabályokból, hogy hány darab, hány watt teljesítménnyel rendelkező hőgombát kell a Megrendelőnek biztosítania ahhoz, hogy szerződésszerűen teljesítsen, megfelelő fizikai körülményeket teremtve a gitárművész számára a szolgáltatása teljesítéséhez.

A Ptk. a 6:123. §-ban értelmezi a szolgáltatás minőségét, miszerint „(1) A szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában alkalmasnak kell lennie a rendeltetése szerinti célra, így b) … azokra a célokra, amelyekre más, azonos rendeltetésű szolgáltatásokat rendszerint használnak; c) rendelkeznie kell azzal a minőséggel, és nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos rendeltetésű szolgáltatásoknál szokásos… e) meg kell felelnie a jogszabályban meghatározott minőségi követelményeknek.”

Ha csupán a fenti szabályokat vesszük alapul, például egy, a koncert előtti és utáni időre biztosított öltözővel kapcsolatos elvárások meghatározásához, továbbra is nehéz helyzetben maradunk. Egy öltöző rendeltetése, hogy az Előadó, koncentrálhasson művészi teljesítményére, érzelmileg és fizikailag egyaránt nyugodtan felkészülhessen a koncertjére, sminkeléssel, öltözködéssel, evéssel, ivással, a koncert után pedig ellazulhasson és pihenhessen. Vajon minimum hány lumennel kell világítani éjszaka egy öltözősátorban ahhoz, hogy koncertkezdésre kisminkelhesse magát az Előadó, illetve, hogy Megrendelő teljesítése a jogszabálynak megfelelő legyen? Az is kérdés lehet, hogy maximum hány decibel zajterhelést kaphat az Előadó a színpad mellett közvetlenül felállított öltözősátorban ahhoz, hogy az még nyugodt felkészülésnek számítson, és esetlegesen ne legyen az egészségére ártalmas. Láthatjuk, hogy ahhoz, hogy biztosra menjünk Előadóként, a szerződésben kell a részletekről rendelkezni.

A színpad fedése szintén kardinális pont a Megrendelő teljesítése során. Így ha a szerződésben nincs benne megfelelő részletességgel, akkor vajon megfelelően teljesít-e a Megrendelő, ha a nyári rekkenő hőségben például egy öt előadóból álló zenekarnak, a fedést egy kétszemélyes, kétes minőségű, koszos, lukas napernyővel próbálja megoldani? Már első olvasatra érezhetjük, hogy aggályos a Megrendelő teljesítése – több szempontból is. Lássuk, miért!

A/ Az Előadó előadásához, mint személyes szolgáltatásához tapadó integritáshoz fűződő joga sérülhet.

A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény, az előadókra mint szomszédos jogi jogosultakra vonatkozóan rögzíti személyhez fűződő, elidegeníthetetlen jogukként az előadásukra mint teljesítményre vonatkozó integritáshoz fűződő jogukat.

Ez az Előadó oldaláról azt jelenti, hogy megilleti őt az előadása egységének sérthetetlenségéhez fűződő joga, a Megrendelő

oldaláról pedig azt jelenti, hogy köteles olyan körülményeket teremteni, amelyek mentén Előadó a rá jellemző szolgáltatását, koncertjét nyújtani tudja.

Az Szjt 73.§ (2) alapján „Az előadóművész személyhez fűződő jogát sérti előadásának a becsületére vagy jóhírnevére sérelmes mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása, megváltoztatása és az előadással kapcsolatos más ilyen jellegű visszaélés” Ebben a helyzetben a dalok és azok előadása méltatlan környezetbe kerülhetnek, hisz az Előadók egy kis helyre tömörülve kényszerülnek arra, hogy előadják a koncertműsort, tartsák a kapcsolatot a közönséggel, közvetítsék érzéseiket őszintén és hitelesen. Amennyiben koreografált az Előadó mozgása a színpadon, azt nem tudja megfelelően bemutatni, és csupán kényszerpályán operál a művészi önkifejezés – Előadóra jellemző –eszköztárával is. Fontos megjegyezni azonban, hogy ha a fenti feltételek mellett koncertet ad az Előadó, azzal mintegy hozzájárul személyhez fűződő jogainak megsértéséhez, így később nem érvényesítheti jogait jogsérelméből fakadóan. A Ptk. így fogalmaz a 2:42. § (3) bekezdésében: „Nem sért személyiségi jogot az a magatartás, amelyhez az érintett hozzájárult.”

B/ Felmerülhet az Előadó – zenekar – jó hírnevének sérelme is.

A Ptk. a 2:45. § (2) bekezdése rögzíti: „A jó hírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel.”

A törvényhely egy úgynevezett „nyitott törvényi tényállás”, ami azt jelenti, hogy nem határozza meg egzakt módon a jó hírnév – mint jogilag oltalmazott tárgy – megsértéséhez – mint eredményhez –, vezető összes lehetséges magatartást, a potenciális jogsértő magatartásokat a bírói gyakorlat tölti ki tartalommal. Egy Előadó (zenekar) általában rendelkezik egy rá jellemző – a személyiségi jogvédelem tárgyát képező – arculattal, „imidzzsel”, amely sérülhet azáltal, hogy a Megrendelő nem biztosít – funkcionálisan és esztétikailag is – megfelelő színpadot számára, hiszen a közönség általában egybemosva, egy egységes benyomásként érzékeli a zenekar hangzását és látványát. A szakmában elterjedt mondás szerint, a „közönség a szemével hall”, amely jelenségre vonatkozóan a Nagykommentár rögzíti, hogy „Az emberi értékítélet-alkotás határtalanul összetett és szubjektív gondolati tevékenység, bonyolult törvényei még a tudomány számára is jórészt ismeretlenek”. A Megrendelő által biztosított méltatlan színpadi körülmények, alkalmasak lehetnek az Előadó által képviselt összbenyomás negatív megítélésére. Az Előadó és koncertje végső soron egy termék a piacon, amelynek az üzleti megítélését ronthatja, kvázi „olcsósíthatja” a közeg, amelybe jelen helyzetben belekényszerül.

C/ Végül sérülhet az Előadó egészségéhez–, testi épségéhez fűződő joga is. A Ptk. rögzíti a 2:43. §-ban: „A személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen a) az élet, a testi épség és az egészség megsértése…” az erős, közvetlen napsugárzásnak huzamosabb ideig való kitettség köztudottan könnyen vezethet a hőháztartás felborulásához, rosszulléthez, súlyosabb esetekben napszúráshoz, agyműködési zavarokhoz, izomgör -

csökhöz, hőgutához, szívinfarktushoz. Az ilyen körülmények között történő előadás (éneklés és mozgás) – fokozott energiafelhasználással járó élettani folyamat lévén – növeli az esélyét egy esetleges ros zszullétnek. „A testi épséghez és az egészséghez fűződő személyiségi jog az ember számára biztosítja fizikai integritásának és szervezete működésének harmadik személyek általi háborítatlanságát.”

Továbbra is megjegyzendő, hogy ha az Előadó (zenekar) a fent leírt helyzetben koncertet ad, később nem érvényesítheti jogait a fent részletezett személyhez fűződő jogai sérelme miatt, illetve főszabályként nem érvényesítheti többé igényeit, a Megrendelő hibás teljesítésének elfogadását követően.

szerződésszegés esetén előadó jogai: Ha a Megrendelő nem teljesít a szerződésnek, illetve a jogszabálynak megfelelően, szerződésszegést követ el. A Ptk. rögzíti a 6:137. §-ban: „A szerződés megszegését jelenti bármely kötelezett-

Leszögezhető, hogy az előadóknak fejlődniük kell az érdekérvényesítés, jogérvényesítés terén „

dr. völgyesi gabriella

ség szerződésszerű teljesítésének elmaradása.” Nézzük meg egy-egy példán keresztül, mely jogok illetik meg Előadót Megrendelő szerződésszegése esetén!

1/ A Ptk. 6:138. §-a biztosítja a jogosultnak (Előadónak), a teljesítés követeléséhez való jogot, azaz „Szerződésszegés esetén a sérelmet szenvedett fél jogosult a szolgáltatás teljesítésének követelésére.” Így az Előadó a helyszínre érkezve továbbra is kérheti például a hőgombát a színpadra a téli hidegben.

2/ Ha az Előadó a helyszínre érkezésekor észleli, hogy nincs megfelelő fedés a színpadon és esik az eső, vagy csak lóg az eső lába, akkor a saját teljesítését – a koncert adását – visszatarthatja, amíg Megrendelő biztosít egy beltéri helyszínt, vagy megfelelő fedést. Az Előadó póthatáridőt adhat erre, ami még nem okoz érdekmúlást a számára.

A visszatartás jogát a Ptk. 6:139. §-a szabályozza: „(1) Szerződésszegés esetén a jogosult a saját esedékes szolgáltatása arányos részének teljesítését a kötelezett teljesítéséig vagy megfelelő biztosíték nyújtásáig visszatarthatja.” (2) A teljesítés visszatartására jogosult fél elállhat a szerződéstől, vagy ha az eredeti állapotot nem lehet helyreállítani, jogosult azt felmondani, ha megfelelő határidőt szabott, és ez alatt a másik fél a szerződésszegést nem szüntette meg, vagy a teljesítésre megfelelő biztosítékot nem nyújtott.

A visszatartás joga átmeneti, azaz csak addig illeti meg az Előadót, amíg Megrendelő nem teljesít megfelelően. Amennyiben eredmény nélkül múlik el a póthatáridő, az Előadót megilleti a felmondás joga. Ebben az esetben a felek – az addig nyújtott teljesítményüket alapul véve –kötelesek elszámolni egymással, illetve Előadó jogosult a gázsira.

Az „arányosság” ebben az esetben azt jelenti, hogy a visszatartási jog csak olyan mértékben illeti meg a jogosultat, amilyen

mértékben az a másik fél szerződésszegésével arányban áll. Ezt az arányosságot, sokszor nagyon nehéz felismerni. Például, ha a Megrendelő nem teljesít szerződésszerűen cateringet (étel, ital biztosítása) Előadó számára, kérdéses, hogy ez esetben az Előadó hány dal visszatartására jogosult, ha egyáltalán jogosult. Az arányosság általános elvéből következtethető, hogy a nem megfelelő catering főszabályként nem minősül annyira súlyos szerződésszegésnek – hiszen csupán a Megrendelő egy mellékkötelezettségéről van szó –, hogy Előadó számára felmondásra adjon alapot. Elképzelhető azonban az az extrém példa is, hogy a Megrendelő magas piaci értékű cateringgel „fizet” Előadónak a koncertért, és az étel-ital nagyobb értéket képvisel, mint maga a gázsi összege. Ez esetben akár elképzelhető a felmondás joga Előadó részéről.

3/ Például ha felek kikötötték, hogy a Megrendelő a koncert napja előtt 1 hónappal köteles átutalni a gázsit, ám az nem teljesül egy nappal sem a koncertdátum előtt, Előadó felmondhatja a szerződést és kártérítést követelhet. A Ptk. a 6:140. §-ban így fogalmaz „(1) Ha a szerződésszegés következtében a jogosultnak a szerződés teljesítéséhez fűződő érdeke megszűnt, elállhat a szerződéstől, vagy ha a szerződéskötés előtt fennállt helyzetet természetben nem lehet visszaállítani, felmondhatja azt, ha e törvény eltérően nem rendelkezik.”

Az Előadót fenti esetekben a felmondás joga illeti meg – és nem az elállás joga –, hiszen a felmondás a jövőre nézve szünteti meg a jogviszonyt, az elállás pedig az eredeti állapot visszaállíthatósága (reverzibilitása) esetén gyakorolható, amely jelen esetben nem lehetséges. Az eredeti állapot nem rekonstruálható, hiszen az Előadónak eredetileg lehetősége volt a kérdéses koncertnappal gazdálkodni, azt akár más Megrendelőnek lekötni, ez a lehetőség újra már nem állhat fenn. Továbbá az elállás joga akkor sem gyakorolható, ha az egyik fél – itt az Előadó

ℹ

A KONCERTEK LEJELENTÉSE

Élőzenés fellépés kapcsán a szerzői jogi kötelezettségek a rendezvény szervezőjét terhelik. A fellépő zenekarral, előadóval közvetlenül kell megállapodnia minden fontos feltételben – köztük a fellépésért járó díjazásban (fellépti díjnak vagy gázsi). Ez a megállapodás teljesen szabad, az adott előadó ismertsége és elérhetősége határozza meg az összeget. Nem feltétlenül számít reális viszonyítási alapnak, hogy kb. kétévente nyilvánosságra kerülnek olyan árlisták, amelyek az ismertebb fellépők díjazásait tartalmazzák.

Az elhangzott dalok szerzőit az Artisjus képviseli, tehát a szervezőnek jogdíjat kell fizetnie az Artisjus felé, és meg kell adni az elhangzott dalok listáját is. Az Artisjus www.artisjus.hu oldalán érhető el a rendezvényszervezői regisztráció. A fellépő természetesen nagyban segítheti a folyamatot: a SZIR, azaz a Szerzői Információs Rendszer egyik fontos menüpontja, hogy az adott fellépés lejelenthető, akár állandó műsorlistákat is rögzíthetünk, ha változatlan programmal koncertezünk a szezonban. Így könynyen, átlátható módon követhetjük a jogdíj teljes útját lejelentéstől a kifizetésig. A setlistet érdemes rögtön a fellépés másnapján bejelenteni a SZIR-be vagy összesítve havonta egyszer feltölteni.

Egy élőzenei fellépés során az elhangzott dalok hangfelvétel-kiadója nem részesül jogdíjban. Ilyenkor nem a rögzített felvétel szólal meg, hanem élő változat, ezért az ő jogaikat nem érinti az elhangzás.

– már részben teljesített. Az Előadó a lekötéstől a koncertdátumig terjedő időtartamban a Megrendelő részére fenntartotta a koncert időpontját, ami a teljesítése részeként értelmezhető. Az Előadó tehát felmondhatja a szerződést, ha az őt ért jogsérelem folytán, már nem fűződik érdeke a fellépéshez. A „szerződés teljesítéséhez fűződő érdek” fogalmát nem határozza meg közelebbről a jogszabály, de általánosságban elmondható, hogy annak megszűnése esetén a szerződéssel megvalósítani kívánt cél (maga a koncert adása) már nem érhető el, a Megrendelő szerződésszegése miatt.

4/ Amennyiben Előadó a helyszínre érkezve tapasztalja, hogy az öltözőben kiégett a villanykörte, nem működik a mosdó, nem lehet lehúzni a vécét stb., kellékszavatossági jogait gyakorolva kijavítást, kicserélést igényelhet. A Ptk. 6:159. § rögzíti: „(1) Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett a hibás teljesítésért kellékszavatossággal tartozik. (2) Kellékszavatossági igénye alapján a jogosult választása szerint a) kijavítást vagy kicserélést igényelhet.”

5/ Végül az Előadó kártérítést is követelhet a Megrendelőtől abban az esetben, ha Megrendelő szerződésszegéséből fakadóan őt kár éri. A kártérítés sikeres érvényesítéséhez az Előadónak bizonyítania kell az érvényes és hatályos szerződés meglétét, a kár tényét, valamint a kár és a károkozó magatartás közötti az ok-okozati összefüggést. A Megrendelő – kis eséllyel ugyan, de – kimentheti magát, ha a Ptk. 6:142. §-ban foglalt 3 konjunktív feltétel fennállását bizonyítja, azaz: „...Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső (1), a szerződéskötés időpontjában előre nem látható (2) körülmény okozta, és nem volt elvárható (3), hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.”

Ha például egy koncert során az Előadó alatt beszakad a színpad, akinek emiatt súlyos személyi sérülése és vagyoni kára keletkezik – amennyiben a Megrendelő szerződéses kötelezettsége volt a megfelelő színpad biztosítása –, nagy valószínűséggel nem tudja kimenteni magát a kártérítési felelősség alól. Ez esetben az Előadó követelhetné a Megrendelőtől, hangszerének – mint vagyontárgyának – értékében bekövetkezett csökkenést, a be nem fejezett koncertjének gázsiját, a gyógyulásához szükséges költségeit, a már lekötött – ám a sérülése miatt nem teljesíthető – fellépéseinek gázsiját mint elmaradt vagyoni előnyt. Az élethez, testi épséghez, egészséghez való jogának mint személyhez fűződő jogának sérelme miatt pedig, sérelemdíjat követelhetne Megrendelőtől.

Hasonlóan nehéz helyzetben lenne a Megrendelő, ha a rossz időre, mint vis maiorra – azaz, a kárfelelősség alól való mentesülést eredményező körülményre – hivatkozna. Sokszor fordul elő a kültéri falunapok, városnapok alkalmával, hogy Megrendelő, a helyszínre érkező Előadóval közli, hogy nem tud fellépni, mert az eső elmosta a rendezvényt, és ezért gázsit sem tud neki fizetni. Ez egy tipikus – ám abszolút helytelen – megrendelői érvelés, tudniillik a rossz idő az esetek döntő többségében nem minősül

vis maiornak. Az időjárási viszonyok kétségkívül a Megrendelő ellenőrzési körén kívül esnek, ám a szokásos időjárási viszonyokra – amibe a nyári esőzések, viharok, erős széllökések is beleértendőek – a gondos, előrelátó szervezőnek fel lehet, illetve fel kell készülnie, azokra a szerződés megkötésekor számítania kell. A szervező kötelessége a szerződésszegésének elkerülése, és jelen helyzetben szerződést szeg (hibásan teljesít), amennyiben az időjárási viszonyoknak nem megfelelő, alkalmatlan színpadot biztosít az Előadónak, koncertje megtartásához. Ez esetben Megrendelőnek opcionálisan, egy beltéri/fedett helyszínt/sátrat stb. kell biztosítania, a nem megfelelő időjárási viszonyok esetére. Ha azonban egy Előadó egészen biztos akar lenni a dolgában, akkor a szerződésben kiköthető például, hogy a rossz idő, így a vihar, eső, villámcsapások, erős széllökések nem adnak alapot a kimentésre.

A fentiek, csupán kiragadott példák a gyakorlatból, de talán alkalmasak arra, hogy láttassák, milyen fontos szerepe van egy jól megfogalmazott szerződésnek az Előadó és a Megrendelő között, amely lehetőséget biztosít arra, hogy ne csak a közönség, de a szerződő felek is jól járjanak egy koncert során. ≠

DR. VÖLGYESI GABRIELLA

SZIR AZ EGYETLEN HELY, AHOL RENDBEN VANNAK A DOLGAIM.

CSATLAKOZZ TE IS AZ ARTISJUS ONLINE SZERZŐI INFORMÁCIÓS

RENDSZERÉHEZ, HOGY MINDEN JOGDÍJÜGYEDET

KÖNNYEDÉN ÁTLÁSD!

SEMMI NE LEGYEN RUTIN

A Nagy Emma Quintet a kortárs jazzhez való egyedi és innovatív hozzáállásának köszönhetően a hazai színtér egyik legizgalmasabb fiatal formációjává vált az elmúlt néhány évben, emellett külföldön is megvetette már lábát. A kezdetek óta egyre bátrabbak, a kísérletező szellem mégsem válik öncélúvá esetükben. Zenei nyelvezetük formálásában egyszerre tudatosak és hagyatkoznak az ösztöneikre, kidolgozott, kifejezetten dalszerű szerzeményeik mellett nem szabnak határt az improvizációknak vagy elszállásoknak sem.

Nagy Emma életében központi szerepet töltött be a zene, már négyéves kora óta hegedül, a szegedi konzervatóriumban végzett. A konzi után változott meg a gondolkodásmódja a zenéről, ami egészen a hegedűtől való búcsúig, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazzének szakára vezette és elindította a zeneírás útján.

A Nagy Emma Quintet története pedig itt kezdődött 2018-ban, az énekesnő által választott felállásban: Cseh Péter – gitár, Papp Tamás – zongora, Dénes Ábel – bőgő, Klausz Ádám – dob, ami aztán túlnyúlt az iskolán és a kezdeti jazz standard feldolgozásokon. Papp Tamást Tálas Áron, majd a második lemez után Oláh Krisztián váltotta a billentyűknél.

Bemutatkozó nagylemezük a 2019 novemberében megjelenő, álomszerű hangulatot megteremtő Set to Face. Már ennél az anyagnál is koncepció volt, hogy a zenekar összes tagja írjon rá legalább egy dalt. Bár a szerzeményeit mindenki maga írja a saját dolgozószobájában, az alkotói folyamat következő szakaszában, a közös ötletelést, gyakorlást követően még formálódhatnak a dalok. Az ötös sokfelől érkező zenei háttere végül egységgé forrt össze, amit a köztük kialakult közösségi szellem is erősített.

Cseh Péter és Oláh Krisztián dalain kívül a dalszövegeket Emma testvére, Nagy Gergő írja. „Teljesen megbízom benne, nagyon közel áll hozzám, meg a testvérem is, az egyik legjobb barátom is, és azt érzem, hogy vele együtt felértékelődik a zene, amit játszunk, és mindenképpen hozzáad, amivel teljesen tudok azonosulni és a magaménak érzem”– írja le kapcsolatát az énekes-dalszerző a szövegeikkel és azok írójával.

Több hazai és nemzetközi szakmai elismerés (II. Belvárosi Jazzverseny, MüPa Jazz Showcase, Getxo Jazz Festival) után bekerültek a Hangfoglaló Program induló zenekarai közé, aminek köszönhetően 2020 nyarán felvehették második nagylemezüket. A Low Frequency Oscillator albumon az egyszerű dalformák mellett rendhagyó szerkezetű számok és improvizációk is helyet kaptak.

A zenekar tudatosan építi nemzetközi jelenlétét, felléptek már Olaszországban, Lengyelországban, Spanyolországban és Szlovákiában is különböző versenyeken és fesztiválokon. Emma szerint enélkül a cél nélkül demotivált is lenne, hiszen a zenéjük nincs Magyarországhoz kötve, és ahogy fogalmaz: „nagyon frissítő és feltöltő egy idegen közeg, főleg, ha nyitott. Nagyon sok pozitív élménnyel gazdagodtunk az elmúlt három évben külföldön.” Ennek a törekvésnek is az eredménye, hogy a Quintet harmadik lemeze, a kortárs jazzt pop- és rockhatásokkal árnyaló Synced, a svájci Unit Records kiadónál jelent meg. Ennél a lemeznél már Fenyvesi Márton sound designer/producer-

rel dolgoztak együtt, akivel a közös munka egy hangzásában dúsabb albumot eredményezett. A lemez különlegessége még, hogy Fekete-Kovács Kornél három dalban is vendégeskedik trombitán.

Külső szemlélő számára is világos, hogy a zenekar zenei nyelvezete folyamatosan formálódik, amit saját maguk is egy jó viszszajelzésnek éreznek. Az egyik legnagyobb kihívásnak, amelyet egyben elsődleges szempontnak is tekintenek, hogy önazonos legyen a zene, amit írnak. „A nehéz ebben a folyamatos önvizsgálat, zenét nem lehet úgy írni, hogy csak félig engedi bele magát az ember. A másik, hogy az eddigi szerzeményeinket frissen tartsuk, hogy számunkra is érdekesek maradjanak és semmi ne legyen rutin. Ehhez pedig pont jól jön, hogy tulajdonképpen jazzt játszunk, amiben ehhez adottak a játékszabályok” – összegzi Emma. Idén tavasszal Return című kislemezük a Morotva Records gondozásában jelent meg, a kiadót a New Fossils-ból ismert Gyányi Marcell és Szabó Dániel Ferenc működteti. A Nagy Emma Quintet kapta 2023-ban az Artisjus Év Junior Könnyűzenei Alkotói közössége díját. ≠

KALOCSAI KRISZTINA

FOTÓ: TAR ÁGNES

AZ ÚJ IDŐSZÁMÍTÁS

Mindig ez történik, ha egy színtér szupergroupja válik egy zenekarból. Míg a tagok elfoglaltak a saját formációikkal, a szerelemprojektben lassan őrölnek a malmok. A Shell Beach esetében azonban minden új anyag előtti várakozás megérte. A legutóbbi hétéves időszakra ez különösen igaz, a visszatérés pedig önmagáért beszél.

A Shell Beach zenekart 2006-ban alapította Somló Pál gitáros, Mohácsi Mátyás basszusgitáros, Ivánfi Dániel dobos, majd csatlakozott hozzájuk Totik Zoltán énekes és Horváth Attila gitáros. Az ötös közös kapcsolódási pontja a Glassjaw, a Deftones, az At the Drive-In és a Refused zenekaroktól származó inspiráció, fő motivációjuk pedig, hogy valami újat és frissességet képviselő zenekart hozzanak létre. Ebben a szellemben kezdtek el dolgozni bemutatkozó lemezükön, amely 2007-ben jelent meg. Az Acronycalon az intenzív, hardcore ihletésű hullámok mellett a halk, ambientes, álomszerű összekötések is helyet kaptak, tematikában mindannyiunk mindennapos küszködését és boldogságkeresését boncolgatta.

A következő időszakban Horváth Attila nehezen tudta összeegyeztetni a Subscribe-bal kapcsolatos teendőivel a projektet, így Atist Sági Viktor, azaz Vanis váltotta gitáros poszton. Viktor egyedi és különleges stílusa új színt és lendületet hozott a zenekar életébe. A következő anyag írásakor a dalötletek és témák főként tőle és Somló Palitól érkeztek, amelyek a 2012-es This is Desolation albumon kaptak végül helyet. A második nagylemez már a német Redfield Records gondozásában jelent meg, a produceri munkákra pedig Schram Dávidot kérték fel. A hanganyag egyedülállósága a hazai underground, poszt-hardcore színtér legkiemelkedőbb zenekarává emelte a Shell Beach-et.

A zenekar már a kezdeti időszaktól kezdve igyekezte magát külföldre is pozícionálni. Számos külföldi turnét tudhatnak a hátuk mögött, például az Enter Shikari előtt is vendégeskedhettek egy európai körúton. A 2014-es évben újra változás történt a felállásban, hiszen Sági Viktor élete ekkoriban eléggé besűrűsödött, és végül elhagyta a zenekart, helyére Szollár Bálint érkezett. A következő anyag egy ötszámos EP 2016-ban, a Changes x Restless x Faithless

A 2018-as év nagy fordulópontot hozott a Shell Beach életében. Az énekes-frontember Totik Zoltán magánéleti elfoglaltságokra hivatkozva kilépett a zenekarból, mellette pedig még két poszton történt változás. Zoli távozása pont néhány nappal egy berlini fellépés előtt történt, akkor a többek között a Grand Mexican Warlockból is ismerős Bodóczy Zoltán, azaz Undos mondott igent a helyettesítésre. Ez a koncert olyan jól sikerült végül, hogy beugróból állandó frontember lett az énekes. „Annyira természetes volt az összhang, hogy utána egy kisebb EU-turnéra is már jött velünk Undos, és itt már Sági Viktor gitáros is visszaszivárgott az életünkbe, tetézve Szalay Dániel dobosunk megtalálásával. Szóval régi-új barátságok együttállása ez a felállás” – emlékszik vissza a váltásra Somló Pali.

Épp, hogy összeszokott az új társaság, amikor beütött a covid, így az új fejezet megörökítésére tervezett új lemez körülményei is megváltoztak. Az anyag írása a lezárások alatt történt, többnyire Somló Pali által otthon feldemózott ötletekkel indult, és az online térben folytatódott. Viktor és Matyi is írt dalokat, majd leköltöztek Pécsre, Lovasi András stúdiójába, hogy véglegesítsék az ötleteket. Ekkor csatlakozott a folyamathoz a korábbi alapító tag Horváth Atis, aki masszívan kivette a részét a lemez megszületésében, mind hangsze -

relésileg, mind produceri munkában. A megjelenésig azonban egészen 2023 februárjáig kellett várni, ugyanis időközben leszerződtek az ausztrál Wild Thing Records kiadóhoz. A Solar Flare a post-hardcore, az alternatív és a kísérleti rock között táncoló, elképesztően eklektikus lemez lett, néhol még progreszszív rockos elemek is felfedezhetőek benne. Szövegeiben olyan témákat boncolgat, mint a veszteségek és az újjászületés, a mentális egészség fontossága vagy a kihívásokkal való szembenézés. A szerzők elmondása szerint minden dalhoz van egy saját érzelmi ihlet, ami már a legelső demózási fázisokban meghatározta a jelentésüket. „Sok nehézségen mentünk át mindannyian. Én is évek óta vártam arra a pillanatra, hogy kiadhassam magamból ezeket, ez az új lemez az, ami erre lehetőséget adott számunkra. Ezeket a tapasztalásokat próbáltuk Undosszal kettesben összehangolni a dalszövegekkel, és eléggé egy húron pendültünk. Igen, ez most egy sokkal depresszívebb tematikájú lemez, mint amilyeneket Totikkal írtunk anno, de ilyenek maguk a dalok is, szóval egyáltalán nem bánom, hogy ebbe az irányba mentünk el” – mesélte Somló a zene és szöveg kapcsolatáról.

A lemez egyik különlegessége, hogy utolsó számként helyettkapott Pali édesapjának, Somló Tamás egyik ikonikus dalának átdolgozása, így állítva emléket a családi köteléknek. Az Olyan szépek voltunk-ot kivételesen Pali énekli. ≠

KALOCSAI KRISZTINA, FOTÓ: SZOLLÁR BÁLINT

MOLNÁR TAMÁS I DALSZERZŐ, DALSZÖVEGÍRÓ

PORCELÁN AZ ELEFÁNTBOLTBAN

Molnár Tamás immár húsz éve markáns, mégis folyamatosan megújuló karaktere a hazai zenei életnek. Az Anti Fitness Club és JETLAG zenekarok frontembereként is bizonyított, most pedig polgári nevén, szólóprojektjében ihletettebben és lelkesebben alkot, mint valaha. Kétszázötven saját és másoknak írt dalszöveggel a háta mögött „betűtévesztő Tomikából” többszörösen elismert szövegíróvá vált, aki idén az év szövegírójának járó Artisjus-díjat is megkapta. Az írás pedig továbbra is megmarad olyan szenvedélyének, ami egyrészt terápia és búvóhely, másrészt viszont szélesre tárja előtte a világot.

Dal+Szerző: Sokan az Anti Fitness Clubból, sokan a JETLAG zenekarból ismernek, de mintha a polgári neved alatt alkotva „értél volna haza” igazán. Hogy vagy mostanában?

Molnár Tamás: Én is ezt érzem. Megbékéltem a múltammal, de már nem bújok zenekarnevek mögé. Büszke vagyok arra, hogy bár már két évtizede csinálom azt, amit a legjobban szeretek, ma is ugyanazzal a megszállottsággal ülök íróasztalhoz vagy állok a színpadra, mint húsz éve.

D+SZ: Több hasonló elismerés (Petőfi Zenei Díj, A Dal) után most az Artisjus is az év dalszövegírójának választott. Ez igazán inspiráló fordulat azután, hogy gyerekként diszgráfiás voltál. Mesélsz kicsit erről, és hogy milyen érzés ez számodra?

MT: Ha anno valaki azt mondja a betűtévesztő Tomikának, hogy kétszázötven dalszöveggel, két zenekarral és egy szólólemezzel a háta mögött év dalszövegírója díjat kap az Artisjustól, bárki is az, biztosan kiröhögi. Ami tisztán kivehető ebből, talán az, hogy az elhivatottságom képes volt felülírni a hiányosságaimat és nem csak túlélni tanultam meg, építkezni is tudtam belőle.

D+SZ: Az írott szöveggel ellentétben a zene kiskorod óta az elsőszámú szenvedélyed. Hogyan indult ez a szerelem?

MT: Súlyos gitárzenékkel kezdődött, de 2002-ben a zenekar megalapításakor már inkább a punk-rock volt rám a legnagyobb hatással. Teljesen magával rántott a műfaj agresszív egyszerűsége, és persze a rebellis szövegek, a rendszer- és társadalomkritika, na meg az a magasra emelt harmadik ujj. Eleinte próbáltunk

feldolgozásokat játszani, de mivel nehezen tanultam meg más dalait, ösztönösen inkább sajátokat kezdtem el írni. Alapvetően gitárosként indultam, de aztán valahogy az énekes és a dalszerző poszt is rám maradt.

D+SZ: És mikor kezdett el érdekelni a szövegírás?

MT: Amikor rám maradt ez is. A kezdeti lázadó szövegeket később felváltották a lírai hangvételű, olykor zavarba ejtően nyers és őszinte kitárulkozások. Ebben találtam meg igazán önmagam, ez lett a terápiám, a búvóhelyem, és ez segített át a legmélyebb időszakaimon.

D+SZ: 2008 óta írsz dalszövegeket más előadóknak. Ez hogyan kezdődött?

MT: Sosem akartam alkalmazott dalszövegíró lenni, de amikor kaptam egy ilyen felkérést Szabó Zétől, nem álltam ellen. Akkoriban ő volt az Anti Fitness Club producere, így jól ismert. Látott fantáziát a szövegeimben, ma meg már ott tartunk, hogy közel száz dalt jegyzünk közösen. Rengeteget köszönhetek neki, hiszen ő indított el ezen a pályán.

D+SZ: Felsorolnál esetleg pár nevet, hogy kiknek írtál?

MT: Most hirtelen ők jutnak eszembe: Berkes Olivér, Pál Dénes, Oláh Ibolya, Radics Gigi, Soerii és Poolek, Kelemen Kabátban.

D+SZ: Mi a legjobb abban, ha magadnak írsz, és mi abban, ha valaki másnak?

MT: Rengeteg olyan dal született, ami abban az esetben, ha pusztán magamnak írnék, nem írtam volna meg. Az előadói karakterem nem minden bennem rejlő hangulatot vagy témát tud hitelesen megformálni, de rengeteg olyan énekessel vagy zenekarral dolgoztam, akiknek ezek jól álltak. Mindent összevetve, ha másoknak írok, sokkal színesebb lehetek, ha magamnak, akkor pedig sokkal őszintébb.

D+SZ: A saját zenéid „csiszolgatásában” bevallottan perfekcionista vagy, ez igaz a dalszövegekre is? Vagy azokat inkább hagyod ösztönösen kigurulni?

MT: Egyes soroknak jól áll az esetlegesség, de azért általában addig nüanszírozok, amíg kitisztulnak a rímek, helyére kerül a prozódia, és az egymásra épülő képek a zenével összhangban érik el azt a hatást, ami átengedi őket a szűrőmön.

D+SZ: Első szólólemezed, a Szív utca dalainál minden eddiginél jobban megnyíltál. Egyfajta terápia is volt ez az album?

MT: És korlenyomat. Vastagon érződik rajta a 2020-as évek bezártsága és az elszigeteltség érzékenyítő hatása is. Egy konceptalbum, ami az addikcióimmal folytatott küzdelmem és a hazatalálást írja le egy tíz dalon átívelő történetben. A legkitárulkozóbb szerzeményeimet melankolikus gitárzenébe öltöztettem, amik valamelyest hasonlítanak a korábbi zenekaraimban írt dalaimhoz, mélységükkel mégis teljesen megkülönböztetik magukat tőlük. Bár a polgári nevemen sebezhetőbbnek érzem magam, hiszen minden felelősség az enyém, mégis így tudtam a legjobban megnyílni. Mivel nem pontosan látom, melyik polcon lehetne elhelyezni ezt a mai zenék közt, kicsit olyan ez az album, mint egy porcelán az elefántboltban.

D+SZ: Népszerű zenekarokban „nőttél fel”, minek a hatására jött a szólóprojekt ötlete?

MT: Az AFC és JETLAG markáns zeneisége és megjelenése könnyen megkülönböztethetőkké tette őket, ugyanakkor olyan vastag kontúrvonallal körbevett brandeket alakítottam ki, amik nem tették lehetővé a változás és a fejlődés lehetőségét. Ahhoz, hogy szólóban ki merjek állni, elsősorban önbizalomra volt szükségem, de meg kellett békéljek a polgári nevemmel is, ami lássuk be, nem túl egyedi. Kellett hozzá némi bátorítás, a környezetemtől és a szimpatizánsaimtól is, meg persze egy csomó alkotóidő, ami a covid alatt mind-mind megadatott.

D+SZ: A koncerteken továbbra is zenekar kísér. Hogyan válogattad össze a tagokat?

MT: Olyan hangszeresekkel állok színpadra, akiket nagyra tartok és azon túl, hogy jó ízléssel szólaltatják meg a dalaimat, végtelenül inspirálnak. A billentyűs hangszereknél Alpár Balázs filmzeneszerző áll, aki bár klasszikus zenét tanult és tanít is, elkötelezett híve az előremutató megoldásoknak. Gitár fronton Lapis Botond van velem, aki a JETLAGből már ismerős lehet, aki azon túl, hogy páratlan stílusérzékkel nyúl a hangszeréhez, a hasonló zenei múltunk miatt már félszavak nélkül is dekódolja a vízióimat. Doboknál a kedvenc hazai dobosom, Kiss Dani ül, aki a metálzenekarából hozott könyörtelen dinamika és a színházi múltjának betudható precizitás elég ritka kombinációját tudja. Ők azok, akikkel az előadóként megjelent hét albumom dalaiból összerakott koncertműsoromat életre keltjük. Ebben az AFC-őskövületektől a JETLAG-slágereken át egészen a szólólemezes dalaimig érintünk minden fontosabb mérföldkövet. Az akusztikus előadásaimat, úgynevezett szerzői estjeimet Farkas Izsák virtuóz hegedűjátéka teszi igazán unikálissá. Bár itt is a különböző korszakaim legmeghatározóbb dalai szólalnak meg, sokkal nagyobb teret kap az improvizáció. Az Izsákkal mindössze két hangszerre meztelenített dalok tapintható közelségbe helyezik a mondanivalót, a zenei kísérletezést és a szerzői előadást.

Ebben találtam

D+SZ: Több izgalmas karakterrel dolgoztál együtt a közelmúltban, például Majkával, Bérczesi Robival, Müller Péter Sziámival, Pajor Tamással. Hogyan találtak meg ezek az együttműködések?

MT: Majka első körben dalszövegíróként gondolt rám az Azt beszélik a városban című dalával. Mivel kicsit megszaladt a tolla, arra kért, finomítsak a refrénjén. A környezete azt sugallta neki, hogy a rendszerkritikájával kissé túllőtt a célon, amit később már ő is hinni vélt. Mivel tiszta libabőr lettem a sorait hallgatva, meg amúgy sem értek egyet az öncenzúra ilyen formájával, inkább írtam hozzá két újabb, szerintem még durvább refrént és egy bridge részt. Felénekeltem egy demót,

meg igazán önmagam, ez lett a terápiám, a búvóhelyem, és ez segített át a legmélyebb időszakaimon.

hogy kábé érezze, mire gondoltam, mire azt válaszolta, hogy ez így jó, ahogy van. Néhány szöveget már írtam, de ez volt az első eset, hogy dalszövegíróból előadóvá léptem elő.

Bérczesi Robival egy Müller Péter Sziámival közös szerzeményükhöz kerültem közel, mivel Robi érezte, hogy a közös történetünk, függőségeinkkel való küzdelmeink úgy érhetnek össze ebben a dalban, hogy az még hatásosabbá teheti az üzenetet. A Nélkülem refrénjének szövegét, zenéjét írtam, hangszereltem, de a klip látványterveit is én követtem el. Megtisztelő volt, hogy Robi és Péter is maximálisan hitt bennem, és nyugodt szívvel bízták rám a dalukat, ami így közös szerzeményünk lett.

Pajor Tamással már régóta tervben van egy közös. Ő egy élő legenda és szerintem a legnagyobb hazai rímfaragó, akivel e pillanatban is dolgozunk a hamarosan megjelenő dalunkon. Erről részleteket még sajnos nem árulhatok el, de mivel egy olyan témát boncolgatunk benne, ami mindünket érint, biztos vagyok benne, hogy ez is hangos lesz.

D+SZ: Majkával közös dalotokkal Fonogram-díjat is nyertetetek, mégpedig a hazai rap vagy hiphop kategóriában. Mondanám, hogy ez alapvetően nem a te asztalod, de úgy tudom, hogy szándékosan nyíltan állsz a zenei műfajok kérdéséhez. Ugye?

MT: Abból a korból jövök, ahol az egymástól élesen elhatárolódó szubkultúrák között nincs átjárhatóság, de az, hogy elkezdtem szövegeket írni másoknak, egyértelműen nyitottá tett. Sosem volt egyértelműen pozícionálható az, amit csinálok. Mainstreamnek túl alternatív, földalattinak viszont már pop. A Majkával közös dalunk szerintem egy raprock házasság, amiben a Peti egy rapper, én pedig egy rockénekes. Ilyen szempontból nem léptük át a határainkat, a témában viszont mindketten úgy nyilvánultunk meg, hogy azzal egyértelműen meghaladtuk magunkat.

D+SZ: A Melletted című dal klipje kapcsán olvastam egy érdekes kijelentésed, miszerint számodra minden dalnak van egy színe, amit az adott dalt hallgatva látsz is. Mesélsz kicsit erről?

MT: Szinesztéziának hívják, és az történik, hogy az egyik érzékszervünk automatikusan aktivál egy másikat. Az én esetemben a hallás a látást, így könnyen társítok dalokhoz színeket, képeket, vagy akár jeleneteket is. Ez segít a klipek látványvilágának tervezésében, de mivel fordítva is működik, egy vizuális anyag is inspirálhat a dalszerzésben.

D+SZ: Dalszövegírói kurzushoz köthetően is találkoztam a neveddel, vannak esetleg tanítással kapcsolatos terveid?

MT: Jelenleg nincs ilyen tervem. Volt saját workshop-sorozatom, de szívesen csatlakoztam másokéhoz is, most azonban az előadói megjelenéseké a főszerep.

D+SZ: Mesélj ezekről!

MT: Jelenleg egy közreműködős albumon dolgozom, amely 2024 tavaszára várható. Tele van a fiók váratlan featekkel, különleges együttállásokkal, amelyeket folyamatosan jelentetek meg. A zenekarral egyre jobb színpadokra jutunk el, de az akusztikus felállással is alakul a naptár. ≠

INTERJÚ: STESZKÓ ZSANETT

FOTÓ: LABANCZ VIKTÓRIA, VIZI ANDRÁS

ℹ

MOLNÁR TAMÁS

Az 1987-ben, Budapesten született dalszerző-dalszövegíró-énekes-gitáros már több mint két évtizede van jelen a színpadon és szerzőként egyaránt. Tizennégy évesen alapította meg a pop-punkban utazó Anti Fitness Clubot. A Fonogram- és többszörös Viva Comet-díjas zenekart a 2010-es évek egyik legnépszerűbb zenekaraként jegyzik. 2016-tól a JETLAG frontembereként már elektropop dalaival lett a rádiós toplisták állandó szereplője. Szövegíróként a legnépszerűbb hazai énekesekkel és underground zenekarokkal is dolgozott. Hazánkból elsőként vett részt a Stockholm Songwriting Campen, játszott a legnagyobb televíziós show-műsorokban éppúgy, mint a legmenőbb fesztiválokon. Ő lett a Dal 2020 legjobb dalszövegírója és ugyanebben az évben a Petőfi Zenei Díj – Év dalszövegírója elismerést is megkapta. 2022-től szólóban áll színpadra Szív utca című önálló albuma, valamint korábbi zenekaraiból ismert dalaival. „Molnár Tamás tinédzser kora óta dolgozik saját és másoknak írt dalain. Minden projektjében, zenekarában megújul, képes változni és változtatni nemcsak zenében, stílusaiban, de személyiségében egyaránt. Példát mutat a vele egy időben felnövő és a mai fiatal generációnak egyaránt, mert sikerei mögött láthatjuk és érezhetjük kitartó munkáját, elszántságát és elképesztő akaraterejét” – írja róla méltatásában Jónás Vera

Д EVA I ZENÉSZ, ELŐADÓ

INKÁBB MOTIVÁL, MINT MEGIJESZT

Valószínűleg az elmúlt évek egyik legizgalmasabb hazai könnyűzenei produkciója az elektronikus hangszerelést népzenével ötvöző Дeva. Takács Dorina különböző inkarnációk formájában, szólóban vagy teljes zenekarral adott koncertjeit egyre nagyobb érdeklődés kíséri a közönség részéről itthon és külföldön egyaránt, ezzel párhuzamosan a szakma is kiemelt figyelemmel követi útját. Nemrég Artisjus-díjat is kapott Az Év Junior Alkotója kategóriában, ennek apropóján olyan témákról beszélgettünk, mint a produkció önazonossága, a megnövekedett figyelem kezelése, vagy az elismerések szerepe egy esetleges alkotói válság idején.

Dal+Szerző: Nemrég léptél fel - immár ha jól tudom, másodszor - a Budapest Parkban, ezúttal az Analog Balaton társaságában. Milyen volt a fogadtatás, hogy sikerült a koncert?

Takács Dorina: Hihetetlen élmény volt, nyolcezren jöttek el, ennyi ember előtt még sosem játszottunk. A zenekarral nagyon sok újdonsággal készültünk, ezért volt némi kihívás a koncertben. Közel flow-élmény volt ez az alkalom, amire elég régóta vártam, hogy megérkezzen. Előtte három hónapig egy koncertet sem vállaltam el, amire nagy szükségem volt.

D+Sz: Azt korábban közzé is tetted a közösségi felületeiden, hogy az év eleje egy kicsit csendesebb időszaknak ígérkezik. A nyári koncertekre szerettél volna feltöltődni, vagy általánosságban is igényelted ezt?

TD: Általában véve is úgy éreztem, hogy nem álltam meg már nagyon régóta, és nagyon jót is tett a lelkemnek, hogy három hónapra majdnem teljesen kiszakadtam a zeneiparból, az előadóművészi létből. Csak néhány fontos dologgal kellett foglalkoznom, a nyári koncertek szervezésével és hasonlókkal. Nagyon soknak éreztem a munkát is, a felkészülést is, emellett szerettem volna valami újdonságot az élő produkciót illetően, és természetesen szükség is volt némi időre, hogy egy teljesen új szettet összerakjunk. Nem lehet folyton pörögni, mert aztán megáll a gépezet. Ez a szünet nagyon-nagyon jót tett, a későbbiekben többször be fogok iktatni ilyen „üres” időszakokat.

D+Sz: Sokaknak pont az alkotás jelenti a feltöltődést. Neked, aki nemcsak zenészként, de képzőművészként is tevékenykedsz, hogy alakul ez? Kikapcsolódásként is új dalokat írsz például, vagy inkább olyasmit csinálsz, aminek semmi köze az alkotói énedhez?

TD: Ez most érdekesen alakul, mert egy ideje nem tudtam szívből zenét írni. Amikor mégis, akkor azt éreztem, hogy valamit „akarok” csinálni, és nem belőlem jön. Annyira le

voltam merülve, hogy nem volt miből dalt írni. Nagyon nehézkes volt ez. Végül letettem arról, hogy akaratból dalokat írjak, így teljesen mással töltöttem ezeket az időket. Az elején a lehető legegyszerűbb dolgok töltöttek fel leginkább: kertészkedés, földmunka, főzés, takarítás, olyan dolgok, ami másnak talán éppen mindennapi nyűg.

D+Sz: Azért az ilyen kaliberű koncertek, mint a Budapest Park, mindenképpen azt jelzik, hogy még a tavalyi évhez képest is felpezsdült a levegő körülötted. Ráadásul ezzel párhuzamosan különböző díjakra is jelöltek, mint februárban a Glamour Women of the Year, illetve az Artisjus-díj Az Év Junior Alkotója kategóriában, amit aztán meg is kaptál. Mennyire értek meglepetésként ezek az elismerések?

TD: Nem is tudom. Tényleg érdekes, hogy az elmúlt két év alatt mennyi díjra jelöltek, és mennyit meg is kaptam. Nálam ez egyszerre megnyugtató és motiváló erővel hat, hiszen az Artisjus-díj esetében szakmabeliek azok, akik azt

mondják, hogy jól csinálom, amit csinálok. Azt nem feltétlenül érzem, hogy sokkal-sokkal több lennék ettől, azt viszont igen, hogy sokkal motiváltabb vagyok, sokkal biztosabb a saját munkámban, hiszen ha a szakma visszaigazol, az sok szempontból megerősít.

D+Sz: Felelősség, ha egy művész díjat kap a szakmától?

TD: Szerintem nagyon is az, de nem érdemes túlaggódni, és én is próbálom így kezelni. Inkább egyfajta ösztönzésnek élem meg: tudom, hogy erre vezet az utam, akkor is, ha vannak nehézségek, és nagyon-nagyon sok erőt ad ez. Szerintem csak fenn kell tartani azt a szintet, amit az ember akkor is tartott, mielőtt megkapott volna bármilyen díjat. Én legalábbis erre törekszem.

D+Sz: Meg hát nyilván senkinek nem az a fő gondolata egy új dal vagy szöveg megírásakor, hogy annak méltónak kell lennie a korábbi elismerésekhez.

TD: Nem, nem is szabad hagyni, hogy befolyásoljon. Talán akkor, amikor az ember kétségbe van esve, akkor ezek jól tudnak jönni. Eszedbe jut, hogy mennyien bíztak és bíznak benned, ezért mész tovább. Inkább motivál, mint megijeszt.

D+Sz: Mi az, ami miatt kétségbe tudsz esni egy alkotói folyamat során?

TD: Ha úgy érzem, hogy nem tudok újat mutatni. Szerintem egy művésznek mindig meg kell újulnia.

És ezt nem csak saját magáért kell megtennie, hanem a közönségért is. Ha ez a megújulás nem következik be időről időre, akkor szerintem előbb-utóbb megérkezik a kiégés. A megújulás igénye amúgy is ott van mindannyiunk életében, mindenki számára nagy feladat ez személyes szinten is, de mivel egy előadó, egy zenész esetében a közönség is bevonódik a folyamatba, ez bizonyos szempontból még nehezebbé teszi a dolgot. Szóval talán ez az, ami kétségbeejtő tud lenni, amikor úgy érzem, nincs erőm megújulni, vagy amikor úgy érzem, azt se tudom, hogyan tovább. Amikor átvitt értelemben már túl hosszú a tél, és tudom, hogy hamarosan jön a tavasz, de még nem látom, mikor kezdődik el. Hogy már holnap eljön, vagy várhatok még ezer évig, hogy vége legyen a télnek? A tél persze nem tart örökké, de a folytonos megújulásra való törekvés olykor átalakulhat szorongássá.

D+Sz: De azért mindig vannak pozitív impulzusok, amik átsegítenek ezen.

TD: Szerintem ilyenkor csak kicsit hátrébb kell lépni, kicsit vissza kell találnunk önmagunkhoz, olyankor általában az erő is visszatér, aztán mehetünk tovább. Rám ez a feltöltődős időszak, és mindaz, ami utána következett, nagyon pozitívan hatott, és most már várom, hogy végigkoncertezzük a nyarat.

D+Sz: Mennyire nehéz megőrizned a produkció lényegét, illetve benne önmagadat akkor, amikor viszonylag rövid idő alatt nagyon sokan felfedezik maguknak azt, amit csinálsz?

TD: Szerintem azon múlik, hogy mennyi időt szánunk magunkra. Ha az ember ebbe nagyon belegörgeti magát, akkor elszállhat a feje, vagy egyszerűen csak lehúzhatja akár nagyon mélyre is ez a hirtelen jött változás. Ébernek kell maradni. Sokszor fel kell tenni a kérdést, hogy ki is, mi is vagyok én, és mi az, ami nem.

A megújulás igénye amúgy is ott van mindanynyiunk életében, mindenki számára nagy feladat ez személyes szinten is,

D+Sz: Szerinted mi az oka annak, hogy azzal, amit csinálsz, sokan - és egyre többen - tudnak azonosulni a közönség és a szakma részéről egyaránt?

TD: Jó kérdés. Nem akarom szétszedni két részre mindazt, amit csinálok, hogy elektronika és népzene, de úgy érzem, talán mégis itt rejlik a válasz. Mivel mostanában népszerűek az elektronikus zenék, ez a műfaj most alapvetően megmozgatja az embereket. Ha ez jól meg van keverve valamiféle, mondjuk úgy, értéket képviselő tartalommal, jelen esetben nálam népdalokkal, illetve kórusművekhez hasonló szólamvezetésekkel, akkor ez működni tud olyanok számára is, akik az értéket, a tartalmat keresik egy produkcióban, de ugyanígy azoknak is, akik arra koncentrálnak, hogy el tudják engedni magukat, és csak táncolni vagy épp sírni szeretnének egy jót.

D+Sz: Azt már mondtad, hogy a nyáron sokfelé jártok majd. Hol láthat titeket a közönség a mostanában, illetve mik a terveid a most következő koncertszezon után, mikorra várható esetleg új kiadvány, új zene tőled?

TD: Idén nyáron ott leszünk több hazai fesztiválon, de megyünk külföldre is, lesz koncertünk Csíkszeredán, és Norvégiába is eljutunk majd, ott szólóban lépek majd fel egy kisebb helyen, Oslo mellett. De ezeken kívül is lesznek izgalmas dolgok. Az év második felében érkezik majd egy videoklip egy új dalhoz, amit még nem hallott a közönség, és utána is biztosan jönnek majd az újabb szerzemények, de nincsenek még konkrét terveim mindenre. Az első albumomat határidőre készítettem el, aminek megvolt a jó oldala is, de abban biztos vagyok, hogy a következőnek több időt szeretnék adni. Szóval ezúttal nem szeretnék kereteket szabni, és úgy vagyok vele, hogy jön majd minden magától, aminek jönnie kell. ≠

INTERJÚ: KOVÁCS ATTILA

FOTÓ: LABANCZ VIKTÓRIA

ℹ

TAKÁCS DORINA (ДEVA)

A 22 éves énekes-dalszerző üstökösként robbant be a hazai könnyűzenei színtérre szólóprojektjével, amelyben szerző, producer és énekes is egyben. Élőben teljes zenekaros felállásban koncertezik. Különleges zenéje egy ősi földre kalauzolja a hallgatókat, amelyben a számokat atmoszferikus lágy hangok, selymesen pulzáló basszus és a magyar népdalok misztikus világából merített többszólamú mantrák jellemzik. Több kislemez után Дeva bemutatkozó albuma Csillag címmel Zságer Balázs kiadójánál (Move Gently Records) jelent meg, ezzel egyidőben megkapta a neves Music Moves Europe díjat és a Petőfi Rádió legjobb női előadói díját is. A hazai fesztiválok mellett fellépett a Vienna Waves-en, a Eurosonicon, valamint a Great Escape és a Superbloom fesztiválokon is.

Both Miklós laudációjában így ír róla: „Д eva egyedi hangzásvilágot teremtett, amely izgalmasan ötvözi a Kárpát-medence hagyományos népzenei gyökereit a kortárs zenei és stúdiótechnikai trendekkel. Zenei kísérletezése által a laikus hallgatók számára is megnyílnak az átjárók a látszólag össze nem illő zenei stílusok között. A magyar zenei élet egyik figyelemre méltó tehetsége, aki új távlatokat nyithat a magyar zenei világ számára.”

A GENERATÍV MI ÉS A KREATÍV IPAR

KAMPÁNYOL A TELJES KREATÍV IPARÁG

„Néhány hónap kellett ahhoz, hogy a generatív mesterséges intelligencia átkerüljön az egyszer majd foglalkozni kell a problémával kategóriából az akut kérdések közé” – mondta Robert Levine, a Billboard egyik vezetője az

SXSW konferencián, azon a beszélgetésen, amin bemutatták a Human Artistry Campaign kezdeményezést. Ez számos nagy nemzetközi szervezet – köztük a zeneipar sok ismert szereplője – támogatásával hét pontban lefekteti az alapelveket, amelyek biztosíthatják, hogy „felelősen, az emberi kreativitás szolgálatába állítva használjuk a mesterséges intelligenciát, elismerve azt, hogy az emberi önkifejezés, művészet pótolhatatlan érték”.

Az első pont rögtön leszögezi, hogy az MI nem feltétlenül a kreativitás ellensége, sőt, „a technológia régóta szolgálja az emberi önkifejezést”. Számos példát szolgáltat erre a zene a gépzongorától a gitárerősítőkön, szintetizátorokon és dobgépeken át a mai szoftverekig. Az MI nemcsak az alkotófolyamatban segíthet, hanem az alkotók és rajongók közti kapcsolat erősítésében, személyre szabott ajánlásokban, az internetes tartalmak pontos beazonosításában, a jogdíjfizetési rendszerek automatizálásában és hatékonyabbá tételében stb. Az aláírók mindezeket az alkalmazásokat üdvözlik.

A második pont viszont kimondja, hogy az emberek számára legfontosabb alkotásokat, vagyis olyanokat, amik a megélt tapasztalatokból indulnak ki, kizárólag emberek hozhatják létre, írhatják meg, adhatják elő stb.

A specifikusabb alapelvek a harmadik ponttól kezdődnek. Ez leszögezi, hogy az MI betanítására ugyanaz vonatkozik, mint minden korábbi technológiára, vagyis jogvédett műveket csak a jogtulajdonos engedélyével szabad felhasználni. Kizárólag a jogtulajdonosokat illeti meg a döntés, hogy a műveket hogyan használják fel. Az MI-fejlesztők csakis engedélyezett tartalmakat használhatnak a betanításra, szabadpiaci feltételek között kialkudott kompenzációért. Ez vonatkozik arra is, amikor egy korábban betanított modellt használnak fel a munkájukban. A védelem megilleti nemcsak a műveket, hanem az ismert előadók, sportolók hangját, kinézetét is, amiket az engedélyük, kompenzálásuk nélkül tilos felhasználni. Ez alól a kötelezettség alól a kormányok nem menthetik fel az

MI-fejlesztőket úgy, hogy a szerzői jogi törvényeket speciális, rájuk vonatkozó szabályokkal, kivételekkel egészítik ki – szól a negyedik pont. (Nagy-Britanniában volt egy ilyen törvényjavaslat, de a tiltakozások hatására idén februárban visszavonták.)

A szerzői jog célja, hogy ösztönözze és jutalmazza az emberi kreativitást és alkotófolyamatokat. Így a szerzői jog nem védheti a kizárólag gépileg létrehozott tartalmakat – szögezi le az ötödik pont.

A hatodik pont az MI-fejlesztők által követendő, az átláthatóságot és bizalmat garantáló protokoll számára nyújt alapelveket. Minden, a fejlesztésben és betanításban felhasznált jogvédett művet pontosan nyilván kell tartani, az erre vonatkozó sztenderdeket az érdekelt feleknek közösen kell kidolgozniuk. A kizárólag MI-generálta tartalmaknál fel kell tüntetni mind ezt a tényt, mind azt, hogy milyen bemenettel, milyen metodológiával jött létre a tartalom.

Végül az aláírók leszögezik, hogy a törvényi és egyéb szabályozások kialakításánál minden érdekelt felet meg kell hallgatni, beleértve a kreatív iparágak képviselőit is.

Az aláírók között ott vannak a legismertebb nemzetközi, európai és amerikai szervezetek a zeneipar számos területéről (kiadó, zeneműkiadók, jogkezelők, menedzserek, zenészek), valamint nemzetközi szövetségek az irodalom, képző- és fotóművészet stb. területéről, de a sportból is, pl. az NFL-, NHL- és baseball-játékosokat képviselő szervezetek.

a felhasznált jogvédett műveket nyilvánossá kell tenni

Az Európai Unió kb. két éve kezdte el az MI-t szabályozó irányelv kidolgozását, de a terület rohamos fejlődése miatt az utolsó pillanatban is bekerült egy módosítás a tervezetbe. A Reuters információi szerint az EU előírná a generatív MI-t fejlesztő cégek számára, hogy hozzák nyilvánosságra, milyen jogvédett műveket használtak a betanítás során.

A Reuters szerint ezt a módosítást az elmúlt két hétben fogadták el a javaslaton dolgozó politikusok. Voltak, akik azt javasolták, hogy a jogvédett művek használatát egyszerűen tiltsák meg, de a Reuters forrásai szerint mások ezt túlzónak tartották. Svenja Hahn EP-képviselő azt nyilatkozta a lapnak, hogy sikerült megtalálni azt a kompromisszumot, ami egyszerre védi a polgárok jogait, de egyben segíti az innovációt és az MI-től remélt gazdasági fellendülést is.

A javaslat hamarosan az EU-s jogalkotás következő fázisába lép, vagyis az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a tagállamok közötti háromoldalú egyeztetés tárgya lesz.

Az MI szabályozásában általában az EU különböző kockázati fokozatokat állítana fel: minimális, korlátozott, magas, elfogadhatatlan. A magas kockázatúnak besorolt MI-alkalmazásokat ugyan nem tiltanák be, de komoly korlátozások és átláthatósági követelmények vonatkoznának rájuk.

A Verge szerint a javaslat megnyithatja az utat olyan perek előtt, amilyeneket a képalkotó MI-k ellen már többen is indítottak, vagy legalábbis a fejlesztők és a jogtulajdonosok közötti tárgyalásokban az utóbbiak pozícióját javítja. Különösen fontos ez olyan cégek esetében, amelyek eddig titokban tartották a betanításhoz használt adathalmazok forrását; ilyen például az OpenAI is.

A Music Ally azt írja, hogy az EU-s tervet legalábbis elvben üdvözölnie kell a jogtulajdonosoknak, de nagyon sok múlik majd részleteken, valamint azon is, hogy az EU-s szigorúbb szabályozást a világon máshol is hasonló törvények követik-e, vagy lesznek-e országok, ahol lazább szabályozással próbálják vonzani az MI-cégeket.

endel, minden háztartásba ez kell

Az Endel az egyik legismertebb, mesterséges intelligenciával foglalkozó cég a zenei területen. Elalváshoz, relaxáláshoz, fókuszáláshoz szolgáltatnak háttérzenét, vagy inkább hangkulisszát, ami személyre szabott és az idegtudomány eredményeit is felhasználja. 2019-ben nagy nyilvánosságot kapott, hogy egy húsz albumra szóló szerződést kötöttek a Warnerrel. Most pedig a Universal Music Group kötött stratégiai megállapodást az Endellel. Ennek keretében az majorhöz tartozó művészek, kiadók „az MI képességeit felhasználva készíthetnek hangkulisszákat” a fent említett tevékenységekhez. Mind új zenék, mind a Universal katalógusában szereplő régebbi kiadványok kiindulópontjai lehetnek ezeknek, és a zenészeknek beleszólása lesz abba, hogy mi történik a műveikkel.

A Universal és az MI kapcsolatában idén eddig az váltotta ki a legnagyobb visszhangot, hogy a major felszólította a stream szolgáltatókat, hogy ne engedjék, hogy jogsértő módon használjanak katalógusokat MI-betanításra, illetve leszedették az eddigi legnagyobbat szóló, MI-generálta számokat (egy „fake Drake”-számot és egy Drake–The Weeknd „duettet”). Ugyanakkor a UMG is mindig hangsúlyozta, hogy meg kell különböztetni a mesterséges különféle felhasználásait. „Hiszünk abban, hogy az etikus MI hatalmas potenciált rejt magában, segítheti és kiterjesztheti a zenészek, dalszerzők és kiadók kreativitását” – olvasható az UMG digitális vezetőjének nyilatkozata az Endellel kötött megállapodás apropóján. (A cég egyébként már korábban is olyan zenészekkel működött együtt, mint pl. Grimes, James Blake és Richie Hawtin.)

A két másik major vezetője is hangsúlyozta mostanában, hogy milyen komoly lehetőségek rejlenek az MI-ben. A Warner Music Group új vezetője, Robert Kyncl megközelítését bevallottan befolyásolja, hogy a YouTube-tól érkezett a kiadócsoport élére. „Tévedés úgy

beállítani az MI-t, mintha az csak fenyegetést jelentene” – mondta a befektetőknek. Szerinte például nagyon hatékony lehet a mesterséges intelligencia abban, hogy „azonosítsa és nyomon kövesse a tartalomfogyasztást a különféle platformokon, megtalálja a megfelelő jogtulajdonosokat, és gondoskodjon arról, hogy megkapják a jogdíjakat”

A major „első számú prioritása” azért az, hogy „erélyesen fellépjen az előadói és szerzői jogainak védelmében” . Kyncl szerint „létfontosságú”, hogy minden generatív MI-platform nyilvánosságra hozza, hogy mit használt a betanításhoz, mégpedig ennek „világszerte így kell történnie” –mondta, hivatkozva például a készülő EU-s szabályozásra.

A Sony Music vezetője, Rob Stringer is nagyon hasonló állásponton van. A Billboard beszámolója szerint az MI-ről érdeklődő befektetőknek válaszolva „alapvetően pozitív hangot” ütött meg. Ő is beszélt arról, hogy mind a szerzői jogok megvédésében, mint a potenciális új bevételi források feltárásában igen hatékony lehet a mesterséges intelligencia. Másfelől úgy látja, hogy „az egész iparágra kiterjedően újfajta védelmeket kell kidolgozni”, hogy biztosítsák az előadók és a szerzők jogait. ≠

–AJM–ILLUSZTRÁCIÓ: ISTOCK

PÁR JÓ DÖNTÉSEN MÚLIK MINDEN

A Dalszerző Expo keretein belül május 25-én ifj. Malek Miklós tartott mesterkurzust. Ifj. Malek Miklós a magyar nagyközönség számára valószínűleg leginkább az X-Faktor egykori mentoraként ismerős, de nemzetközi szinten, szerzőként, producerként és hangmérnökként is sikeres. Munkájával többek között Ariana Grande, Jennifer Lopez, Armin Van Buuren, Anastacia, Yanni dalaiban, lemezein lehet találkozni. A DEX-re The Checklist című mesterkurzusát hozta el, amit a Los Angeles Music Industry Summer Academy kérésére állított össze.

Ez nem egy sima előadás: ifj. Malek Miklós fontosnak tartotta, hogy „mindent, amit elmagyarázok, meg is tudjak mutatni. Mivel zenéről és hangzásról van szó, ezért csak szavakkal nem lehet mindent átadni. Úgyhogy készítettem speciális videókat, hangfelvételeket, amelyeken keresztül azonnal meghallja mindenki a különbséget egy erősebb és egy gyengébb megoldás között.”

Ifj. Malek Miklós mindig nagyon élvezi, amikor láthatja a közönségen, hogy „aha-élményük” van. „A legmeglepőbb pillanata az előadásnak számomra mindig az, amikor azt bizonyítom be, hogy egy sikeres előadónak azonnal felismerhető hangjának kell lennie. Ehhez egy másodpercnél rövidebb darabokat játszom le világsztárok hangjából visszafelé… Eddig mindig kitalálták őket. Remélem, hogy Budapesten is működni fog!”

A leadben említett checklist egy olyan lista, aminek az elemeit „ki kell pipálni”, ha valaki top 40-es slágert szeretne készíteni.

„A karrierem elején többször is meglepett az, amikor valamiből sláger lett, mert olyan dalok érintették meg az embereket, amelyeket én nem igazán vettem komolyan. Először azt hittem, hogy véletlen volt, és hogy még egyszer nem lesz ilyen. De aztán megint megtörtént. Ezért elkezdtem tudatosan megvizsgálni, hogy mi az, ami különlegessé tette ezeket a dalokat, mitől működtek jobban, mint a többi? Minden számít: az előadó, az előadás, a dal, a szöveg, a hangszerelés, a keverés és még sok minden más. Aki részt vesz a mesterkurzuson, megtanulhatja, hogy mi a fontossági sorrend, és azt is, hogy hogyan tud minden elemet a maximumra vinni, és ezeket úgy összehangolni, hogy a végeredmény több legyen, mint a részek összessége.”

A fenti „minden számít” tételen belül külön kiemelte a program leírása azt a kérdést, hogy mi a fontosabb: az előadó vagy az előa-

dás. Rákérdeztünk, hogy ezen a téren ifj. Malek Miklós véleménye szerint hozott-e változást az elmúlt néhány év: a közösségi média, a rövid videók, a hatalmas zenei (túl)termelés, a feldolgozások burjánzása. Ő azonban úgy látja, hogy a vízválasztó korábbra datálható: „A lényeges különbség a vizuális média és a rádió között van. Ugyanis ha meglátunk valakit, már azonnal eldöntjük, hogy szimpatikus vagy sem. Ha a rádiót hallgatjuk, akkor elsősorban az előadásra fogunk koncentrálni. Viszont mind a két esetben a zenei túltermelés és most már a mesterséges intelligencia elterjedése is még jobban aláhúzza, hogy mennyire fontos, hogy az előadás, az előadó és a dal is valamilyen szinten különleges legyen. A másolásnak lassan nem lesz sok értelme. A feldolgozások pedig szerintem az eredeti dal és előadó fontosságát mutatják meg, hiszen ezért akar a feltörekvő előadó az általuk kibocsátott fényben bemutatkozni.”

A mesterkurzus eloszlatott néhány mítoszt is a felvétel, keverés, maszterelés témájában, ezek helyére valós megoldásokat állítva. Ifj. Malek Miklós szerint nem igazán mondható el, hogy mondjuk Magyarországon és az Egyesült Államokban másféle mítoszok terjednének ezen a téren, hiszen „már mindenki internetről tanul korlátok nélkül. Viszont emiatt mindenki korlátlanul megtanulja a butaságokat is. Például azt, hogy minden sávra 100 plugint kell tenni ahhoz, hogy valami jól szóljon. Természetesen ez nem így van, mert a hangzás világában – és egyébként a zenében is – egy pár jó döntésen múlik minden, és azon, hogy a fontos elemek a helyükön legyenek.” ≠

RÓNAI ANDRÁS

FOTÓ: LABANCZ VIKTÓRIA

DOBRI DÁNIEL | ZENESZERZŐ

ZENESZERZÉS ÉS KÖZÖSSÉGÉPÍTÉS

Sokszor teljesen váratlanul indul egy beszélgetés: az év junior komolyzenei alkotójával például most döbbentünk rá, hogy látásból ismerjük egymást, hiszen évek óta ugyanabba a cukrászdába járunk kávézni. Mindez alapján akár krémesekről is állhatna itt egy hosszú interjú, helyette inspirációról, közösségi élményről beszélgettünk – természetesen friss Artisjus-díjasunk életútjába csomagolva.

D+SZ: Az sejlik fel a te és az alattad lévő zeneszerző generációdnál, hogy az első komoly hatás sokszor a jazz, vagy a filmzene felől jön. És nyilván vannak azok, akik valamilyen szakrális-spirituális közegből érkeznek, mondjuk a szülők közül valaki kántor.

Dobri Dániel: Én nem zenész közegből jöttem, nem a zongora alá születtem, hanem a tervezőasztal mellé (édesapám mérnök, édesanyám magyartanár). Zalaegerszegi gyerek vagyok, ott az operának sajnos nyoma nincs a mai napig, ami később a szívemhez legközelebb álló műfaj lett. Viszont tizenkét évesen imádtam a 2001 Űrodüsszeiát, és a filmzene kapcsán nagyon korán érdekelni kezdett Ligeti György zenéje. A Ligetivel való szerelem sokkal korábban jött, mint mondjuk Beethovennel, vagy Chopinnel. Az is jött, de később, ebből következett. Ugyanígy a jazz is. Márkus Tiborék szervezték Szombathelyen a Lamantin jazz tábort, és 13-14 évesen, amikor gitározni kezdtem, bekerültem hozzájuk. Maga az improvizáció, a közeg, ahogyan működött, megfogott és annak hatására döntöttem el, hogy én majd jazzgitáros leszek. Aztán nem lettem jazzgitáros, de utólag visszanézve így sokkal jobban alakult minden.

Jártam zeneiskolába Zalaegerszegen: volt egy nagyon jó szolfézs tanárom, Ladvenicza Éva. Hegedülni kezdtem, aztán egy idő után annyira nem érdekelt, majd 12-13 éves koromban jött a gitár, aztán kerülő úton visszataláltam a kortárs-klasszikus közeghez. Nem tudom, mennyire nevezhető a mi közegünk klasszikus közegnek, de sok szempontból klasszikus, mert a hagyományok, az alapok onnan vannak, viszont sok minden nem, a zeneszerzés ma már inkább határmezsgye, minden belefér színháztól, jazzen, filmzenén át az egyházzenén keresztül a klasszikus hagyományokból táplálkozó műfajokig.

D+SZ: Szerencsés vagy, hogy valahogy mindig inspiráló közegbe kerültél.

DD: Hú, valóban nekem ezzel óriási szerencsém van. Valószínűleg én is igénylem a jó közeget, biztos generálom is azt gyerekkoromtól kezdve. Tizenévesen Zalaegerszegen bekerültem egy olyan színházi közegbe, ami akkor nagyon-nagyon izgalmas volt, talán a legprogresszívabb a Katona József Színház mellett az országban. Megismerkedtem Bagó Bertalan főrendezővel és Bereményi Gézával, akivel szinte gyerekként dalokat kezdtem írni. Ők valamiért megláttak bennem valamit, amit akkor egyébként senki más nem látott még, hiszen nem voltam felvértezve olyan szakmai tudással, ami erre predesztinált volna.

D+SZ: Utólag érdekes lenne megkérdezni, hogy mit láttak meg benned.

DD: Igen, ez jó kérdés. Annyit tudok, hogy nyitott gyerek voltam, érdeklődtem minden iránt, igyekeztem sokoldalú lenni, nem voltam beleragadva a zenébe. Nagyon jó tanuló voltam az iskolában is, érdekelt a fizikától kezdve a matematikáig, az irodalomon át a történelemig minden. Visszakanyarodva a színházhoz, úgy kapcsolódtam bele, hogy volt egy középiskolás jazz zenekarom sok fúvóssal, írtunk dalokat, de játszottunk jazz örökzöldeket is saját felfogásban. Működött egy klubunk egy Jazz Café nevű helyen, amit én vezettem. Volt, hogy egy héten két-három koncertünk is volt Zalaegerszegen, mindig teltházzal, és hozzánk jártak bulizni a legjobb csajok a városból. Tánc volt, meg buli hajnalig intellektuális, igényes jazz zenére. Valójában az a közösségformáló erő, amit én most is keresek a kortárs zenében, az akkor is megvolt, csak más műfajban máshogy, de a lényeg ugyanaz. Közben lassan odaszoktak hozzánk a színházi emberek is.

D+SZ: Azt hiszem, kimondtad a kulcsszót, hogy ezt a fajta élményt keresed, melynek révén új kapcsolódási pontok jöhetnek létre, és abból valami új születhet.

DD: Igen, de ez csak az egyik szegmense a szakmai életemnek. Van egy nem látványos rész, amikor napi tíz-tizenkét órákat ülök a dolgozószobámban a kottapapír (számítógép) előtt. Ilyenkor hangszerhez egyre ritkábban nyúlok, de azért ott van a zongora a közelemben, amikor komponálok. Az alkotásnak ezt a részét szeretem igazán, amikor el tudok mélyedni a munkámban. A közösségi lét kicsit olyan, mint a hab a tortán. Az a jó, hogyha ez a kettő megfelelő arányban van. A mai nap pont ilyen: az elmúlt hónapokban A halál és a lányka című kantátámon dolgoztam, ma este pedig Székesfehérváron bemutatjuk az Alba Regia Szimfonikus Zenekarral, a Vox Mirabilis Kamarakórussal, Rajk Judittal és Kéringer Lászlóval. Ezek a pillanatok feltöltenek, inspirálnak, hogy képes legyek aztán újra hónapokig remeteként élni és dolgozni.

D+SZ: Rengeteg színdarabhoz készítettél zenét, miközben párhuzamosan jártál a Bartók Konziba, majd a Zeneakadémiára.

DD: Tizennyolc éves koromban volt az első színpadi bemutatóm, ami egy zenés performansz volt. Az érettségi napján volt a premier, úgyhogy apukám vette át az érettségimet. Utána kerültem a Bartók Konziba jazzgitár szakra, pont akkor esett szét a zalaegerszegi színház is. De az én életemben ez is egy szerencsés helyzet volt, mert Bagó Bertalan és Bereményi Géza is szabadúszó lett, engem pedig hívtak dolgozni. Először még csak gitározni a rendezéseikbe, aztán zenei vezetőnek, utána jöttek az első nagyobb zeneszerzői munkák. Bereményi Gézával írtunk egy nagylemeznyi dalt Nagy Péter színésznek. Közben Berci Szikora János hívására a székesfehérvári Vörösmarty Színházba került művészeti vezetőnek. A Bizánc című Herczeg Ferenc-drámához kértek fel színpadi zenét írni. Ez a munka elég jól sült el, miközben engem nem vettek fel a konziból a Zeneakadémia jazz tanszakára. Ekkor iszonyatosan össze voltam törve, de kaptam egy lehetőséget. Onnantól kezdve dőlni kezdtek a színházi munkák: egyik a másik után, évente sokszor 9-10 darabhoz írtam zenét.

D+SZ: Az alkalmazott zeneszerzés sokszor kompromisszumkészségre is tanít.

DD: Akkoriban egyáltalán nem éreztem azt, hogy ezek kompromisszumok lennének, inkább lehetőségekként éltem meg. Megtanulhattam, hogyan működik a dramaturgia, hogyan lehet a történetmesélésbe bekapcsolódni a zenével. Később már előfordult, hogy kompromisszumnak éltem meg a színházi zeneszerzést, valószínűleg most már ezért sem része ez akkora mértékben a mindennapi életemnek. Egyébként a kollégák unszolására mentem el felvételizni alkalmazott zeneszerzés szakra a Zeneakadémiára. Fekete Gyulát kerestem meg a darabjaimmal. Neki köszönhetően volt egy-másfél év, amikor bekapcsolódhattam egy előkészítő csoportba, ahol azokat a stílustanulmányokat, amik a felvételihez szükségesek, megtanultam megírni. Elképesztő nagy dolog, hogy Fekete Gyula amellett, hogy remek zeneszerző és tanár, ennyire komoly segítséget nyújt a tehetséggondozásban is a Zeneakadémián keresztül. Az általa vezetett Zeneszerzés

Tanszék gyakorlatilag mindenkinek megadja a lehetőséget, akiben megvan a képesség és megvan benne az akarat, hogy komolyan elmélyedjen ebben a szakmában. A vele való találkozást is rendkívülinek éltem meg.

D+SZ: Több ösztöndíjat is kaptál.

DD: Igen, volt egy római ösztöndíj, és voltam Izlandon egy rövidebb időre. A római ösztöndíjas időszak alatt néhány koncertet is adhattam, megírtam az Un’altra Roma című kamaraoperámat Rómában és a Lamento című vonószenekari darabomat Materában. Ezeket azóta többször is bemutatták Olaszországban, és egy csomó felkérést hoztak maguk után.

D+SZ: Valahol a covid ismertetett öszsze Eötvös Péterrel és Vajda Gergellyel is.

DD: Nekem minden ceremónia valahogy mindig kimarad az életemből a már említett érettségi bankettől kezdve: az esküvőm a covid közepén volt két tanú jelenlétében, a diplomakoncertemmel is természetesen így jártam. Konkrétan Zoomon, tehát csak kottával, koncert nélkül diplomáztunk a covid alatt. Nagyon szomorú helyzet volt, de nem lehetett mit csinálni. A Zeneakadémián már évek óta az Óbudai Danubia Zenekar mutatja be a zeneszerzés diplomamunkákat: ilyenkor megkapjuk a nagytermet, és a diplomázó nagyzenekarral dolgozhat. Ez szinte egyedülálló a világon, hiszen rengeteg pénzbe kerül. Nálunk a fenti okok miatt sajnos nem jöhetett létre a diplomakoncert. Viszont ezen felspannolva beadtam egy pályázatot az Új Magyar Zenei Fórum zeneszerző versenyére nagyzenekari kategóriában, és ott kaptam egy harmadik díjat. A verseny során ismerkedtem meg Eötvös Péterrel, mert ő volt a zsűrielnök, és Vajda Gergővel, mert ő vezényelte a darabomat a bemutatón a Müpában. PentaTones for Orchestra című darabommal tehát elindult egy új irány a szakmai életemben a koncertzeneszerzés terén.

Nem lettem jazzgitáros, de utólag visszanézve így sokkal jobban alakult minden „

D+SZ: Kortárs művészeti vezető a titulusod az Alba Regia Szimfonikus Zenekarnál.

DD: A verseny után néhány hónappal megkeresett Ruff Tamás székesfehérvári katona karmester és trombitaművész. Tamással tíz évvel ezelőtt a Lear király próbafolyamatán találkoztunk a színházban, ennek az előadásnak a zeneszerzője voltam. Azt találtuk ki Bagó Berci rendezővel, hogy Lear száz fős kíséretét ábrázoljuk zenével a színpadon. Így került a darabba a Székesfehérvár Helyőrségi Zenekar, ami „végigkísérte” (szó szerint és zenei értelemben is) Cserhalmi Györgyöt a drámán. Nagyon izgalmas feladat volt a király folyamatosan fogyó kíséretét és mindeközben megbomló elméjét megmutatni a katonazenekarral!

D+SZ: Ez kicsit olyan, ahogy anno a párizsi Olympia színpadán Ray Ventura zenekara Seress Rezső Szomorú vasárnapját adta elő, amikor a dal végére elfogy a zenekar, mert mindenki öngyilkos lesz.

DD: Igen, igen. Akkor egy nagyon jó munkakapcsolat alakult ki köztünk Tamással. Aztán a covid alatt megkeresett, hogy szeretné megpályázni az Alba Regia Szimfonikus Zenekar igazgatói székét, és felkért, hogy vegyek részt a pályázatában, mint a kortárs zenéért felelős művészeti vezető és rezidens zeneszerző. Majd csatlakozott a csapathoz Dobszay Péter mint művészeti vezető, és megírtunk egy pályázatot, amelyben kidolgoztam egy koncepciót egy újonnan alakuló kortárs zenei műhely működésére. A pályázat sikeres volt mind a szakmai bizottságnál, mind a városvezetésnél. Székesfehérvár szuper város, nyitott az új művészeti irányzatokra, a városvezetésnek fontos mind a kortárs kultúra, mind a zene, a színház, a balett. Két év alatt a kortárs koncertjeinknek egy több száz fős törzsközönsége lett. Beszélgetős interaktív koncertjeinket általában egy régi iskolaépületben, a zenekarunk székházában rendezzük – tehát nem elit koncerttermi körülmények között, viszont jár hozzánk a fehérvári óvónénitől kezdve az alpolgármesteren át a kardiológus professzoron vagy a gyerekeken és a konzisokon keresztül mindenki.

D+SZ: Tehát ismét visszatértünk a közösségi élményhez, mint ahogy anno a Jazz Cafe működött.

DD: Abszolút hasonló. Arra törekszem, hogy a koncertre járás közösségi élmény legyen, a zenekarnak pedig műhelymunka. Azt szoktam mondani, hogy nekünk van egy kis zenei laboratóriumunk. A kortárs zenei beavatókon a gyerekekkel szétszedjük a darabokat, elképzeljük, mintha mindannyian zeneszerzők lennénk és „itt és most” írnánk a műveket, és ezen a szemüvegen keresztül vizsgálunk zenei, dramaturgiai problémákat. Most az következő rövidtávú cél, hogy a kortárs operajátszás is elinduljon valamilyen szinten Fehérváron.

D+SZ: Legutóbb pont Lázár Dániellel beszélgettünk kortárs operáról, annak megvalósíthatóságáról.

DD: Személy szerint van egy nagyopera-tervem, amin dolgozom már egy ideje Márai Sándor: San Gennaro vére című regényéből, remélem, hogy előbb-utóbb ez majd testet ölt, de ehhez pénzre van szükség. Ezen kívül több kisebb színpadi zenés darabom is készül, valamint a következő hónapokban az első nagyzenekaros balettemen dolgozom a Szegedi Kortárs Balett felkérésére a Szegedi Szimfonikus Zenekar közreműködésével. A fehérvári kortárs projekt viszont nem csak rólam szól, persze én is a része vagyok mint zeneszerző.

A fókusz az, hogy a következő években alakuljon ki valamifajta viszonyulás a kortárs operához is Székesfehérváron, ami egyelőre vágyálomként szerepel néhányunk fejében. ≠

INTERJÚ: BIHARI BALÁZS

FOTÓ: LABANCZ VIKTÓRIA, HROTKÓ BÁLINT/BMC

ℹ

DOBRI DÁNIEL

Az 1991-ben Zalaegerszegen született zeneszerző már a kétezres évek végétől folyamatosan jelen van a magyar zenei életben: 2009 óta több, mint 60 színpadi mű zenéjét szerezte, és számos koncertdarabját bemutatták Magyarországon, Olaszországban, Szlovákiában, Németországban és Romániában. Kompozícióit műsorára tűzte a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, az Óbudai Danubia Zenekar, a Budafoki Dohnányi Zenekar, a székesfehérvári Alba Regia Szimfonikus Zenekar vagy az Ateneo Musica Basilicata zenekara is. 2020ban szerezte meg mesterdiplomáját kiváló minősítéssel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés szakán Fekete Gyula egyetemi tanár osztályában, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájába. Dobri zeneakadémiai tanulmányai óta fesztiválok és mesterkurzusok állandó résztvevője, amelyek során a világ legnevesebb művészeivel dolgozhatott együtt. 2020 őszén PentaTones for Orchestra című zenekari művével III. díjat nyert az Új Magyar Zenei Fórum versenyén. 2021 óta a székesfehérvári Alba Regia Szimfonikus Zenekar rezidens zeneszerzője és művészeti vezetője – Dobszay Péter karmester mellett.

STREAM-JOGDÍJAK ÚJRAGONDOLÁSA

DUPLA VAGY SEMMI

Egy, a PRO MUSIK által rendelt tanulmány szerint a zenészek 19%-a megduplázhatná a jogdíjait, 40%-a viszont nagyot vesztene a felhasználó-központú felosztással. A probléma persze közel sem ilyen egyszerű: már egy ideje tart a vita a stream jogdíjak felosztási módszereiről, idén pedig a majorök – előbb a Universal, majd a Warner – is bejelentették, hogy elégedetlenek a jelenlegi rendszerrel.

Ebben a nagyon fontos vitában próbál tájékozódási pontokat nyújtani a német független zenészeket képviselő PRO MUSIK a Payment Option Transparency nevű oldallal (. Azt ígérik, hogy több alternatív modell hatásait is megvizsgálják, elsőként a legtöbbet emlegetett felhasználó-központú felosztás került sorra. Mint arról már többször írtunk, ebben a rendszerben nem az összbevételből részesülnének a jogtulajdonosok az összesített hallgatási arányoknak megfelelően (pro-rata modell), hanem az egyes felhasználók által befizetett előfizetési díjak 70%-át az adott felhasználó által hallgatott zenék jogtulajdonosai között osztanák fel . A Soundcloud Fan-Powered Royalties programjában egészen pontosan a hallgatási idők alapján történik a felosztás (tehát nem a meghallgatott dalok darabszáma után).

A PRO MUSIK által rendelt tanulmány a korábbiaktól eltérően nem azt vizsgálta, hogy a különböző szintű zenészek (sztárok, középosztály, feltörekvő) hogyan járnának ezzel a felosztási módszerrel, és nem is az egyes műfajok szerint nézte a következményeket, hanem az egyes zenészek szintjén vizsgálta nemcsak a jövedelem feltételezett alakulását, hanem azt is, hogy ezt milyen faktorok befolyásolják.

A Soundcloud említett FPR programjának adataira támaszkodva azt találták, hogy a felhasználó-központú felosztás általános bevezetése nagyon komoly hatással járna: a jogdíjak kb. negyede menne másokhoz, mint a jelenlegi rendszerben.

Természetesen egy zéró-összegű átcsoportosítás esetén lennének nyertesek és vesztesek is. A zenészek 29,3%-a kapna a jelenleginél legalább 40%-kal több jogdíjat (őket sorolták a nyertesek csoportjába), mi több, a nagyobb részük (19%) legalább megkétszerezhetné a jövedelmét. Még többen lennének viszont a vesztesek: a zenészek 38,8%-a legalább 40%os jogdíjcsökkenéssel kellene, hogy szembenézzen az új felosztási rendben. Az is fontos, hogy azok számára, akik jól járnak, a jövedelem megduplázása tényleg jelentős összeg lenne-e, vagy egy csekély összeg még mindig alacsony kétszeresét keresnék. A válasz az, hogy komoly összegről van szó: a nyertesek csoportja a jelenlegi (pro-rata) felosztási módszer szerint az összes jogdíj 18,8%-át kapja, míg a felhasználó-központú módszer szerint minden jogdíj 41,6%-a menne ennek a csoportnak.

A két felosztási mód alapvető különbségét jól mutatja, hogy a nyertesek csoportja az összes lejátszás 18,8%-áért volt felelős, míg a veszteseké (akik legalább 40%-os jogdíjcsökkenést szenvednének el) 30,7%-ért. Mást látunk viszont, ha azt nézzük, hogy hány embert érnek el ezek a zenészek: a nyertesek az összes felhasználó 25,4%-át érik el, míg a vesztesek ennél kevesebbet, 23,9%-ot.

A tanulmány szerint három faktor határozza meg, hogy jól jár-e egy adott zenész a felhasználó-központú felosztással. Ezek együttesen fejtik ki a hatásukat, de leegyszerűsítve elmondható, hogy akkor jár valaki jobban az alternatív modellel,

• ha ugyanannyi streamet több felhasználóval ér el,

• ha a hallgatói nagyobb arányban hallgatják az ő zenéjét, mint másokét (egy korábbi elemzés szintén az elkötelezett rajongók számát jelölte meg legfontosabb faktorként),

• ha a hallgatói az átlagosnál több előfizetési díjat fizetnek.

A PRO MUSIK leszögezi, hogy nem azt akarják megmondani, hogy „kedvezőbb” vagy “méltányosabb” a felhasználó-központú felosztás, hanem fel akarták tárni, hogy erre a kérdésre milyen szempontok alapján érdemes válaszolni. A fentieknek megfelelően tehát a következőket érdemes megfontolni:

• Ha valaki ugyanannyi streamet több felhasználó elérésével hoz össze, akkor több jogdíj jár-e neki?

• Ha valakit a rajongói nagyobb arányban hallgatnak, mint más zenészeket, akkor több jogdíj jár-e neki?

• Ha valakinek a rajongói többet fizetnek, akkor több jogdíj jár-e neki?

Az említett honlapon a stream szolgáltatóktól szerzett adatok alapján mindenki beállíthatja, hogy a fenti három faktor nála hogyan alakul, és megnézheti, hogy mennyivel nőnének vagy csökkennének a stream jogdíjai. ≠

RÓNAI ANDRÁS

ILLUSZTRÁCIÓ: D+SZ MAGAZIN

NÉMETH ALAJOS I DALSZERZŐ, ELŐADÓ

AZ ARTISJUS ELNÖKE

Az egyesület tavaly év elején Németh Alajos Lojzit választotta meg az Artisjus elnökének két évre. A többek közt a Bikiniből ismert dalszerző-előadó Madarász

Iván zeneszerzőt váltotta a poszton. Lojzi a tizenötödik elnöke a szerzői egyesületnek, illetve jogelődjeinek.

Dal+Szerző: Hosszú idő után vetted át az elnöki feladatokat Madarász Ivántól. Milyen érzés az ő nyomába lépni?

Németh Alajos: Nagyon szeretem Ivánt, már-már barátomként tekinthetek rá. Ő amellett, hogy egy rendkívül jól képzett muzsikus-szerző és zeneakadémiai professzor, nagyon szívén viseli a szerzői jogvédelem minden aspektusát. Lényegében az egész pályafutását az Artisjus közelében és az Artisjus-szal egybefonódva töltötte, volt vezetőségi tag is, – és mindvégig szívvel-lélekkel dolgozott a szerzői jogvédelem érdekében. Nagyszerű munkát végzett, megtiszteltetés az utódjának lenni.

D+SZ: Milyen értékeket és elveket kell képviselnie egy szerzői jogi egyesületnek a XXI. században?

NA: Nehéz erről személyes véleményt megfogalmazni, hiszen húszezernél is több szerzőtárs véleménye és akarata határozza meg, hogy mit is képviseljünk. Van egy küldöttgyűlés, ami ezeket a véleményeket és érdekeket becsatornázza, megválasztja a vezetőséget, a vezetőség pedig engedelmeskedik ennek a közös akaratnak. Így maga az elnök sem lehet független, hanem az a dolga, hogy mindenkinek az érdekeit képviselje.

D+SZ: Látsz valamilyen kiemelkedő kihívást az előtted álló elnöki időszakban?

NA: Az elmúlt években berobbant a független jogkezelés, és ez valós probléma számunkra. Nekik ugye nem kell évente többször is nagy beszámolót tartani a tagságuk felé, ahogy az Artisjusnak. Ők szinte kötelezettség nélkül működnek és szipkázzák el a közös jogkezelőktől a művészeket. A másik nagy kihívás a nagyobb külföldi cégek irányából jön, amik behordják ide a másodvonalbeli, értéktelen zenéket, és eladják a zeneáruházaknak körülbelül negyedáron, mint amit az Artisjus a komolyabb művekért kér. Ezzel nagyban gyengítik a közös jogkezelők pozícióit a zenekereskedelmi platformoknál.

D+SZ: Az ilyen nemzetközi dilemmákban Magyarország általában túl kicsi az önálló harchoz – de erre való az európai kooperáció. Egyedül küzdünk, vagy közösen?

NA: Sajnos már a CISAC (a közös jogkezelők nemzetközi szervezete) is kezd engedélyeket adni a független jogkezelőknek, azaz nyit feléjük, ami egy kicsit ijesztő. Szóval részben magunkra vagyunk hagyva, de mindenre van valamilyen megoldás, meg lehet lépni a szükséges lépéseket, és meg is lépjük.

D+SZ: Sok olyan véleményt hallok, hogy a mai, különösen a fiatal zenészek, alkotók számára a zenészség nem annyira vonzó életpálya, mint pár évtizede. Elitista lett ez a szakma, a kiemelkedő sikerekkel lehet pénzt keresni – és ez értelemszerűen nem sikerülhet mindenkinek.

NA: Vitatkoznék ezzel. Szerintem zenésznek lenni jó életpálya. Erre mutat az is, hogy az Artisjus 2022-es bevételei meghaladták a 2019-eseket, ami pedig a covid előtti csúcsév volt. Van tehát pénz ebben a szakmában. Az viszont tény, hogy a dalszerzés nem annyiból áll, hogy pusztán dalokat írunk a fióknak. A dalokat ebben a piaci környezetben menedzselni kell. A dalokat be kell vinni a rádiókba, jelen kell lenni a sajtóban meg a színpadokon, a fesztiválokon. És persze nagyon fontos a műbejelentés: az Artisjus akkor tudja a szerzők számára pontosan felosztani a beszedett pénzt, ha az adminisztráció rendben van.

D+SZ: Hogyan segíthetik az Artisjus tagjai, azaz maguk a magyar szerzők, az Egyesületet, hogy jól végezze el a feladatát?

NA: Ez azért is jó kérdés, mert rávilágít az Artisjus alapvető feladatára: hogy beszedje és felossza a művek után járó szerzői jogdíjakat. Ehhez legelső lépésben művek kellenek. Azaz mindenki üljön le a hangszeréhez, és szerezzen még több és jobb dalt. Ráadásul jó magyar szöveggel, mert a jó zenét igazából a jó dalszöveg adja el. A világ lesz szebb ettől: attól, hogy a köztereken szobrok állnak, az előadótermekben és az emberek életében pedig mindenütt szól a zene. Ez az első lépés. Ráadásul alkotni öröm – pláne, ha még pénz is jár érte, amiről viszont az Artisjus gondoskodik.

–AJM –

FOTÓ: LABANCZ VIKTÓRIA

MADARÁSZ IVÁN I ZENESZERZŐ

A TISZTELETBELI ELNÖK

Madarász Iván zeneszerzőt választották az Artisjus új tiszteletbeli elnökének. A művész 2014-től 2022-ig töltötte be az Artisjus elnöki posztját, melyen Németh Alajos Lojzi váltotta őt. Tiszteletbeli elnökként folytatja korábbi misszióját – feladatának érzi az egyesület pozitív megítélését tovább erősíteni.

Dal+Szerző: Mindenekelőtt gratulálok, hogy az Ön személyében Kossuth-díjas zeneszerzőt választottak tiszteletbeli elnöknek! Milyen értékek és elvek képviselete jár együtt ezzel a feladattal?

Madarász Iván: Köszönöm! Nagy megtiszteltetés ez, amit abban az értelmezési keretben tudok elhelyezni, hogy előttem legutóbb maga Kodály Zoltán volt tiszteletbeli elnök. De amikor Kodály volt az Artisjus tiszteletbeli elnöke, akkor egészen más világ volt. Zene alatt sok tekintetben mást értettek. Azóta számtalan új fajta zene jelent meg, és maga a zene is más funkciót tölt be a társadalomban, az emberek életében, Nekem azt kellett felismernem a tiszteletbeli elnökség hagyományából, hogy hogyan lehet a mai, egészen más körülmények között két alapvető dolgot képviselni. Elsősorban a szerzők társadalmi súlyát kell növelni, hogy tudatossá váljon mindenkiben: az a sokfajta dal, ének, nóta, hangszeres zene nem a fán terem, hanem ezeket szerzők, azaz emberek írják, akik –éppúgy, ahogy bárki – a saját egzisztenciájuk megteremtésén és fenntartásán is fáradoznak. A második fontos képviselendő alapelv, hogy a szerzők olyan értékeket hoznak létre, amelyek túlmutatnak a mai világ értékszemléletén. Nagyon fontos, hogy erre öt percenként figyelmeztessük magunkat és egymást, mert a világban olyan folyamatok zajlanak, amik látszólag fontosabb és erősebb dolgok felé terelik az érdeklődést. De ha nagyobb időtávlatban nézzük a művészek és műveik sorsát, azonnal kiderül, hogy igazából csak azok az értékek igazán tartósak, amiket a művészek, az alkotók létrehoznak.

D+SZ: Önről köztudott, hogy évtizedek óta szívén viseli a szerzői jogvédelem ügyét, miközben – ahogy a legtöbb szerző – Ön is elvont gondolkodású, szárnyaló fantáziájú alkotó. Ehhez képest a szerzői jogvédelem csupa száraz paragrafus meg könyvelés. Mi érintette meg mégis?

MI: 1990 óta vagyok az Artisjus vezetőségének a tagja. Én voltam az első szerző, aki a rendszerváltás eredményeképp nem miniszteri kinevezéssel, hanem a szakma jelölése nyomán került be. Hamar kiderült számomra, hogy a szerzői jövedelmek beszedése és felosztása egy nagyon komoly feladat, jellemzően tényleg jogászok és informatikusok szakmai hozzáértését igényli. Elsősorban a jogászi gondolkodást kellett megtanulnom, hogy hogyan lehet valamit egzaktul szemlélni, és ezáltal megérteni annak eredetét, működését és célját. Én életem meghatározó évtizedeit töltöttem és töltöm az Artisjusnál, és túl a megtisztelő címen, ugyanúgy része vagyok a napi munkának, mint eddig. Ott vagyok a vezetőségi üléseken, részt veszek az aktuális ügyek kezelésében. Mind a mai napig folyamatosan tanulok a jogászoktól, de a közös munka során ők is megismerik azokat a speciális, művészi szempontokat, amik kiegészítik és árnyalják a döntéseket.

D+SZ: Az elnöki poszton örökébe lépő Németh Alajostól is ugyanezt kérdeztem búcsúzóul: mit tehetünk mi, szerzők azért, hogy az Artisjus jól végezze a feladatát?

MI: Alapvető, hogy a szerzői joggal kapcsolatos kérdéseket nem szabad mellékesnek tekinteni. Nem jó hozzáállás az, hogy „én tag vagyok, és majd a vezetőség meg a munkaszervezet elvégzi a munkát”. Szükségünk van mindarra a tapasztalatra, ami az egyes szerzők saját művészi életének, alkotómunkájának eredménye. Ráadásul úgy látom, hogy ezek a tapasztalatok nagyon különbözőek. Bár ez a megkülönböztetés egyre kevésbé releváns, mégis a könnyűzenei szerzők részéről valamivel nagyobb szerzői jogi tudatosságot tapasztalunk, mint a komolyzenei szerzőktől. Előbbiek nyilván közelebb vannak a zenei piachoz és az úgynevezett zeneipar működéséhez. A komolyzenei szerzők ezt valahogy hajlamosabbak kívül tartani a gondolkodásukon. Egy zeneszerző barátom mondta, hogy amikor megírja a művet, az utolsó billentyűleütés nem a zongorán van, hanem a számítógépen, a műbejelentéskor. És ez nagyon igaz! Bár zeneakadémiai hallgatóimat folyamatosan biztatom, hogy az Artisjus által szervezett szerzői jogi kurzusokon vegyenek részt, úgy érzem, hogy a komolyzenei alkotók szerzői jogi tudatosságában nagyon sokat lehetne – és kellene is – előrelépni. ≠

–AJM –

FOTÓ: LABANCZ VIKTÓRIA

BALOGH MÁTÉ I ZENESZERZŐ

NEM LÁTOK EGYSÉGET A SZAKMÁBAN

Balogh Máté a teljes zenetörténet műveit és stílusait magukba olvasztó, utalásokkal teli művei, és a zenei humort és iróniát is bátran felhasználó darabjai mellett a Magyar Zeneszerzők Egyesületének elnökeként tevékenykedik. 2016 után pedig ismét Artisjus-díjat kapott, a hat évvel ezelőtti Junior-díj után most a Sinfonia Nr. 1 című szimfóniája keltette fel a bírálók figyelmét. Nála „zeneszerzőbb” zeneszerzőt valóban nehéz lenne találni, aki társaival egy új generáció hangját adja az amúgy is jelentős magyar zenei hagyományhoz, és elsősorban azért dolgozik, hogy a modern magyar zene látható, ismert és elismert legyen itthon és külföldön is.

Dal+Szerző: Tudni lehet rólad, hogy zenészcsaládból származol. Volt egyáltalán esélyed, hogy ne zenész, zeneszerző legyen belőled?

Balogh Máté: Igen, nálunk sok generációra visszamenően zenészek voltak és vannak. Nagymamám is zongoraszakon végzett, édesanyám zongoratanár Dunaújvárosban, édesapám pedig a dunaújvárosi zeneiskola igazgatója volt sokáig, egyébként rézfúvós tanár, és amatőr fúvószenekarokat vezet. Öcsém is zenész lett, ő kürtös, a nagybátyám nagybőgős. Én tehát ebben nőttem fel, szó szerint a zongora alatt játszottam, amíg anyukám órát tartott. Nem meglepő, hogy én is zenész lettem, de a szüleim ezt soha nem erőltették.

D+SZ: Mégsem hangszeres lettél, hanem zeneszerző. Mindegyik hangszer érdekelt?

BM: Igazából nem voltam elég kitartó, hogy elmélyedjek egy hangszerben. Egyszerűen nem volt türelmem gyakorolni. Sokféle hangszerrel eltöltöttem egy-egy évet, de mindig úgy éreztem nem érdekel eléggé, és váltottam. Végigmentem majdnem az összes fúvós hangszeren, ütőztem is, zongoráztam. És miután megismertem a hangszereket, és tudtam, melyik mire való, kedvem támadt darabokat írni. Legelőször apukám fúvószenekarának komponáltam darabokat, amiket elő is adtak. Nem voltam elégedett azzal, amit hallottam: rosszak voltak a dallammenetek, rosszul voltak hangszerelve és harmonizálva. Az általános iskola

vége felé rádöbbentem, hogy a zeneszerzést is meg kellene tanulni, ez is egy szakma. Emiatt középiskolába már zeneszerzés szakra jártam.

D+SZ: Ez már Pécsett volt.

BM: Igen, Dunaújvárosból valamiért sok zenész Pécsre megy tanulni, ez generációk óta hagyomány. A Pécsi Művészeti Szakközépiskolában kiváló mesterem volt Győrffy István személyében. Ott biztossá vált, hogy a zeneszerzés lesz a hivatásom. Azóta is teljesen egydimenziós ember vagyok, amikor elmegyek egy általános iskolai osztálytalálkozóra, mindenki meséli, mennyi minden történt vele, én pedig mindig ugyanazt mondhatom, zenét szerzek.

D+SZ: Azért, ha mással nem is, a díjakkal lehet igazolni ezt egy osztálytalálkozón.

BM: Lehet sorolni a díjakat, de az önmagában is elég, hogy semmi máshoz nem értek. (nevet). A barátaim középiskolában alapítottak egy garázszenekart, nagyon menőnek számítottak a lányok körében. Nirvanát játszottak, és én is elkezdtem gitározni, be szerettem volna kerülni a bandába, de mindig elküldtek. Kifogásolták, hogy mindig csak a szolfézsról beszélek, meg hogy szólok, ha hamis, ha rossz a szólamvezetés. Gyakorlatilag kirúgtak. (nevet) Hiába tanultam tehát meg a Nirvana-számokat, nem voltam népszerű, nem voltam menő. Tulajdonképpen béna

voltam a szemükben, de nem voltam a helyemen, túl vasalt voltam, nem voltam laza. Jó néhány évvel később, a Magvető Caféban a megzenésített József Attila-verseimet adtuk elő, akkor viszont elkezdtek érdeklődni a bölcsészlányok… (nevet)

D+SZ: Most viszont megírtad az első szimfóniádat.

BM: Rajna Martin fiatal karmester két éve a Győri Filharmonikusok vezető karmestere. Nagyon ritka, hogy ebben a korban legyen valakinek egy zenekara. Ő találta ki, hogy a győri zenekar finanszírozzon egy rezidens zeneszerzői programot, aminek a lényege, hogy minden évben felkérnek egy zeneszerzőt, hogy komponáljon nekik szimfonikus műveket. A tavalyi évadban én lehettem a rezidens zeneszerzőjük. Bemutatták három darabomat, én mondhattam meg, hogy mit szeretnék csinálni, nagyszerű év volt. Írtam egy szimfonikus nyitányt, egy népdal-feldolgozásokat tartalmazó sorozatot, amit a zenekar kísérete mellett Harcsa Veronika énekelt el kiválóan, és a harmadik mű volt ez a szimfónia. Az érdekelt leginkább, hogy mit lehet ma egy szimfonikus zenekarral a szimfonikus zenéről elmondani.

D+SZ: És mit lehet erről mondani?

BM: A zenével tudtam elmondani. A közönség csendben ücsörög a nézőtéren, a színpadon ott egy csomó hegedű és más hangszer, az érdekelt, hogy mennyire konzervatív ez a helyzet, mennyire anakronisztikus, hogyan közelíthetjük meg ma a szimfóniát. A művem egy Haydn-hommage is egyben. Joseph Haydn 104 szimfóniát írt, mindegyik tele humorral. Az én szimfóniám is humoros, még akkor is, ha ez a humor nem verbalizálható. Nem egy vicc a mű, hanem a zene jellege olyan, mint egy vicc. Tavaly májusban mutatták be a művet Győrben, és nagy szerencsémre felvette a Bartók Rádió.

D+SZ: Ez valóban szerencse, mert a manapság születő művek meglepően nagy részéről nincsen elérhető hangfelvétel, vagy nem túl jó minőségű, esetleg csak részleteket találni belőlük.

BM: Ez így van, a probléma az, hogy nagyon sok zenészt kell foglalkoztatni egy műhöz, akiket nem fognak újra összehívni, ha nem lett jó a felvétel, vagy lemerült az elem a kamerában. Rendkívül költséges ennyi embert mozgatni. Megtörténik a bemutató, és általában ez az egy lehetőséged van, hogy rögzítsék a művet, mert eleve ritka, hogy egy szimfonikus zenekar előadja egy kortárs zeneszerző darabját még egyszer.

D.Sz.: Visszatérve a darabhoz, kicsit kikarikíroztad a szimfónia zene a zenéről koncepcióját?

BM: Igen, ez egy utalás a zenetörténetre. Más művészeti ágban, de hasonlóan, Esterházy Péternek vannak olyan szövegei, amelyek magára az irodalomra utal-

Hiába tanultam tehát meg a Nirvana-számokat, nem voltam népszerű, nem voltam menő.

nak. A stílusjátékok és a hagyományokra való utalás is előttem volt. Mint a Csokonai Lili 12 hattyúkban, ahol az elbeszélő egy régi magyar nyelvjárásban beszél el egy profán történetet. Valami ilyesmi volt a célom ezzel a szimfóniával. Nem akarok nagy szavakat használni, de nekem nem az a hagyomány, amit ismerek, hanem amiben élek, amit folyamatosan használok, dolgozom vele, folyamatosan újraértelmezem.

A címe pedig azért lett „első” szimfónia, mert miközben dolgoztam rajta, még a bemutató előtt az Óbudai Danubia Zenekar is felkért egy szimfónia megírására, így nem gondolkodtam a címen, ez lett az első, az a második.

D+SZ: Ebben az ütemben még neked is összejöhet a 104 szimfónia.

BM: Ha ebben a tempóban haladok, ahhoz kellene még 52 év. (nevet)

D+SZ: A korodat tekintve ez akár még össze is jöhetne.

BM: Abban az esetben, ha nagyon vigyázok az egészségemre, még összejöhet.

D+SZ: Azért is hoztam szóba a korodat, mert a generációs kérdéseket nehéz megkerülni, hiszen a Zeneszerzők Egyesületének elnökeként szervezője is vagy a nemzedékednek.

BM: Zeneileg, hangzásban ma nem látok egységet a zeneszerzés szakmában, de ez természetes is a huszonegyedik században. Ami nagy előnyünk, hogy ez a stílusbeli különbözőség nem oszt meg minket. A legkülönbözőbb stílusokat képviselő zeneszerzőkkel is le tudunk ülni sörözni, nem számít, hogy a zenéről mi a felfogásunk. Most az Artisjus díjátadón nekem és Kutrik Bencének is ment egy-egy darabja, és két majdnem teljesen ellentétes felfogás jelent meg a színpadon, de Bencével jóban tudunk lenni, ahogy mondtam is, le tudunk ülni sörözni, és időről-időre meg is tesszük. Ez nem volt minden generáció esetében így, mert korábban, különösen a rendszerváltás táján, komoly harcok, sérelmek voltak, szekértáborok alakultak ki esztétikai és politikai kérdések mentén, aminek kapcsán emberileg is rengeteg feszültség, ellentét nehezítette a szakma életét és munkáját. Erről könyvek is megemlékeznek, de tudjuk jól, hogy például az irodalmi életben is így volt ez. A kilencvenes években Esterházy Péter és Nádas Péter nem álltak szóba Csoóri Sándorral, vagy Csurka Istvánnal, és fordítva. Meglepő, de láttam olyan képet a nyolcvanas évekből, ahol Mészöly Miklós születésnapján Esterházy, Csoóri, és Csurka a pécsi Jelenkor szerkesztőségében még együtt boroztak. Szemben az irodalmi élettel nekünk zeneszerzőknek könnyebb a helyzetünk, mert a komolyzene nem átpolitizált közeg, és nehéz lenne a zeneművekben megjeleníteni aktuálpolitikát. A Magyar Zeneszerzők Egyesületének az elnökletét két éve vettem át, azóta nagyon sok fiatal belépett, és simán tudunk együtt gondolkodni azon, hogy mit tudunk tenni a zeneszerzőkért.

D+SZ: Milyen programmal lettél elnök?

BM: Engem az előző elnök, Hollós Máté beszélt rá. Azt hiszem, hogy a Magyar Zeneszerzők Egyesülete az egyetlen magyar művészeti ernyőszervezet, amelyik nem szakadt soha ketté. Az Írószövetség kettészakadt politikai törésvonalak mentén. Hollós Máté rendkívül jó vezetője volt a zeneszerzőknek, abban az értelemben, hogy mindenkit behívott az egyesületbe, mindenkinek adott teret a megszólalásra. 25 éven át nagyon okosan vezette a szervezetet, de már régóta azt tervezte, hogy abbahagyja. Nagyon romantikus körülmények között javasolta, hogy induljak elnöknek, Angliában voltunk, a Greenwich Chapelben ment mindkettőnk darabja, és odafordult hozzám egy anglikán katedrális kellős közepén, hogy nincs-e kedvem indulni az egyesület elnökségéért.

ℹ

BALOGH MÁTÉ

Az Év Komolyzenei Műve címet Balogh Máté: Sinfonia Nr 1 alkotása kapja. Erkel Ferenc-díjas, Junior Prima-díjas és Artisjus-díjas zeneszerző, a Zeneakadémia Zeneelmélet Tanszékének és Nemzetközi Kodály Intézetének adjunktusa. 2021 májusa óta a Magyar Zeneszerzők Egyesülete elnöke. 2019 májusában a Zeneakadémián DLA doktori fokozatott szerzett. Számos nemzetközi és hazai zeneszerzőverseny díjazottja. Művei elhangoztak már szerte Európában, valamint Törökországban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Japánban, Tajvanon és Kínában. Legutóbb a prágai MicroFest zeneszerzőversenyén ért el első helyezést Horn Speech című művével. „Bátorság is kell ahhoz, hogy a klaszszika és romantika nagy művei után valaki úgy érezze, hogy van mondanivalója, amelyet hozzá tud tenni a szimfóniák hatalmas repertoárjának hangjaihoz. A Győri Filharmonikus Zenekar és Rajna Martin megrendelésére készült és nekik dedikált szimfóniával Balogh Máté bőségesen és meggyőzően megfelelt e kihívásnak. Ez a felvillanyozóan ötletes és szép zene megérdemli, hogy még sokan és sokszor játsszák” – írta laudációjában Szitha Tünde.

Én azt válaszoltam, hogy nincs, nem vagyok alkalmas rá. Aztán beszélt az elnökséggel, és az elnökség is elkezdte mondani, hogy ez egy jó ötlet. Ez nekem nagyon jól esett, és nem volt más induló sem az elnöki poszton, így végül elvállaltam három évre, most ebből letelt már kettő. És most, pár év után kezdem látni, hogy van értelme az egésznek.

Programnak nevezni talán túlzás, de úgy látom, hogy van értelme azon dolgozni, hogy a zeneszerzők láthatóbbak legyenek a magyar társadalomban. Az fontos lenne, hogy az egyesület, ha nem is annyira társadalomformáló erő legyen, mint a Magyar Úszószövetség, vagy az Írószövetség, de legalább láthatóvá váljon. Onnan indulva, hogy megjelenjünk a Facebookon, legyen jó honlap, vagy különböző kiadványok. Amiért úgy gondoltam, hogy nem vagyok alkalmas, azok a formális dolgok, a jogi, és könyvelési kérdések, amikben nem vagyok ügyes. Szerencsémre ott van mellettem Illényi-Szappanos Edit, aki viszi a hátán ezeket a feladatokat. Neki is és másoknak is sokszor elmondtam, hogy nélküle nem tudnám megoldani az elnöki teendőket.

D+SZ: Az egyesület elnöke vagy, tanítasz a Zeneakadémián, az Artisjus Junior-díj után a jelzők nélküli Artisjus-díjat is megkaptad, most éppen fiatal zeneszerzőnek tartod magad?

BM: Fiatal zeneszerzőnek tartom magam. Mégis felnőttem, érettebb lettem a Junior-díj óta. A felnőttség meghatározása talán az lehet, hogy régen rengeteg darabot írtam, amit senki sem értett. Nagyon sokszor előfordult, hogy írtam valamit, tele volt intellektuális utalással, rejtett üzenetekkel, és a világon senki se vette észre. Úgy éreztem, így meg sem történik a világban, amit csinálok. Ezután elkezdtem másfajta zenei nyelveket keresni, ami általánosabb volt, és most is ezen az úton haladok. Nemrég volt egy érdekes élményem ezzel kapcsolatban. A váci Fehérek templomában a Nyíregyházi Cantemus kórus énekelte egy darabomat, ami zulu nyelven volt. Lehet, hogy egy született zulu nem értené a művet, de a pár perces darab előadása után odajöttek a legkülönfélébb emberek, zeneszerző kollégák, nyugdíjas nénik a templomból, kórustagok, zeneakadémiai kollégáim gratulálni. Meglepődtem, hogy van egy ilyen tág metszete a közönségnek, akik hasonlóan tudnak lelkesedni egy Balogh-műért. Ezeket a helyzeteket próbálom újra elérni. ≠

INTERJÚ: RÉZ GYÖRGY

FOTÓ: KÉRGES MÁTÉ, LABANCZ VIKTÓRIA, NAGYILLÉS

SZILÁRD

Minden dalszerzéssel kapcsolatos képzés, esemény, tartalom, szervezet egy helyen.

LOMBOS MÁRTON I DALSZERZŐ, ÉNEKES

5LETSZOBRÁSZ

Dalszöveget írni, énekelni, tanítani is lehet, Lombos Márton pedig kifejezetten szövegelős típus. A szó minden értelmében. A dalszerző, énekes, rádiós, 5letszobrász dalszövegíró és alkotói kurzusával fejleszti és feszegeti a kategóriák határait.

D+SZ: Te mi vagy, inkább Á-s vagy inkább B-s? Mainstreames vagy undergroundos?

L.ombos Márton.: Teljesen mainstream vagyok. Igazából – bár nem nézik ki belőlem, de – én nagyon szeretem az undergroundot. Ha visszanézem, hogy milyen szövegeket írok, amikor azt magamnak teszem, akkor durván undergroundos vagyok. Csak nagyon mainstream zenékre. Mostanában irgalmatlan sok Beton.Hofit hallgatok meg Pogány Induló-rajongó lettem. Az is lehet, hogy leginkább épp ezért nem vagyok sarkosan egyik sem. Azt tudom, hogy nekem nagyon sok átjárásom van mindegyik területre, de nem csak a zenében, hanem az élet szinte minden területén. Én az a csávó vagyok, akit beírattak valamelyik osztályba, de a szünetben meg a césekkel vagyok, meg a nyolcadikosokkal, pedig hatodikba járok elvileg.

D+SZ: Mostanában jellemző, hogy undergroundnak induló zenekarok egy idő után el- vagy átcsúsznak a mainstream irányába.

L.M: Az igazmondás a zenében mainstream lett, holott ezt tíz évvel ezelőtt nem gondoltuk volna. Azt hiszem, hogy én már a pályám elején is igazmondó voltam. A fő sodrásban mindig jó előadókkal dolgoztam, mindig jó anyagokon dolgoztam, de a nagy rádiókban ennek ellenlére soha nem az én szerzeményeim szóltak. És tudom, hogy ez annak is a következménye, hogy az én szövegeimben mindig van valami, ami azért arcon veri az élet a hallgatót, és ez az akkori rádiós felfogásba nem fért bele.

D+SZ: Van különbség mainstream és underground dalszöveg írása között? Egyáltalán lehet popdalok esetében igényes dalszövegről beszélni?

L.M: Nagyon is. A mainstream szépre fest, az underground meg inkább koszosan hagyja. Művtöriből a giccsről azt tanultuk, hogy a szépre festett mező, na az a giccs. De ha odafested a farkast a szélére, ahogy habzó szájjal kinéz a lombok közül, na az a nem giccs. És nekem ez nagyon tetszett, hogy ha odateszed a való életet, akkor az másképp szép. Csak hát az emberek nagyon szeretik, ha egy kicsit kékre festjük, egy kicsit elhazudjuk szebbre ezt a világot. Vannak előadók, akik ezt felvállalják és azt mondják, hogy ha nektek ez kell, akkor ezt adom. És igazából mi baj van azzal, ha valaki a szembesülés helyett álomba szeret ringatózni inkább egy dalon? Ez is igény. Én fel is vállalom, hogy nekem adott esetben ez is tud tetszeni.

D+SZ: Neked minden dalszövegedben van egy történet kiindulási ponttal és végponttal?

LM: Tulajdonképpen nem. Történetmesélés alatt nem kell egy komplett sztorinak lennie. Mi a jó dalszöveg? Akkezdet Phiai megírt mindent, amit lehet, a Krúbi meg a Bëlga meg kimond mindent, amit tilos. Akkor most mi a szabály? A szövegek értelmezési rétegei ráadásul megjelenhetnek a full mainstream dalokban is, ha jobban odafigyelünk. Zámbó Jimmyben ugyanúgy ott voltak a rétegek. Tulajdonképpen egy jó zenei produkció szerintem pont arról szól, hogy rohadtul igaz. Ezt nem lehet tanítani.

D+SZ: Hogyan kell elképzelni az 5letszobrászt? Mondhatjuk, hogy ez egy improvizációs, önismereti alkotó közeg?

L.M: Igen. Egy kicsit olyan ez, mint amikor körbeültük a kemencét, kukoricát fejtettünk és énekelve beszélgettünk. Ezt a helyzetet teremtem meg, hogy visszamegyünk az időben, még nincsenek nagyon eszközeink sem, hangok vesznek körbe. Ezek a helyzetek azokat az archetipikus érzéseket hozzák vissza, amik az ösztönlényünkből adódnak. Van egy közösség, ebben a közösségben vannak egyének, akik nem biztos, hogy tudják, hogy mit is akarnak mondani. Én abban segítek nekik, hogy megfelelő szavakkal ki tudják fejezni azt, ami bennük van és ne csak szépre fessék.

D+SZ: Ehhez milyen eszköztárad, módszertanod van?

LM: Az, amit én magam is átéltem, megtapasztaltam és fejlesztettem az évek hosszú sora alatt. Pszichológiából jártam olyan kurzusra, aminek az volt a lényege, hogy el kellett mennünk terápiára és végig kellett csinálni. A saját bőrünkön. Ezt viszem át, hogy a saját tapasztalatuk megszerzésével fejlesszék magukat. Saját magam is az a típus vagyok, aki az iskolai keretek között kicsit mindig elvérzett. De az életben, a karrieremben meg folyton tanultam tapasztalati úton. Rengeteget fejlődtem például, amikor két és fél évre bekerültem egy roma közegbe és ők tanítottak. És azt, amit én csinálok most, az pont az, amit ők csináltak velem, hogy csináld, ahogy tudod, és majd minden alkalommal jobb lesz. Én ezt nagyon élem. Épp ezért ezeken a kurzusokon én nem is sokat beszélek, csak a moderátor vagyok. ≠

INTERJÚ: SIPOS JUDIT, FOTÓ: MADARAS-CZINSZKY ANDREA

VISKY ANDRÁS I RÉSZLET A MŰBŐL

KITELEPÍTÉS

a teherautó kifarolt az udvarról, akárha beismerte volna a tévedését, elindult a főúton, a nagykapu nyitva maradt, mintha újabb magas rangú vendégek érkezését várná, Lupu tanácstalanul szaladgált fel-alá az udvaron, az utca végéig hallottuk csalódott nyüszítését, azt hittük, látjuk is, de nem, testét felszívta a sötét éjszaka, az útkereszteződésnél egy kötelező haladási irány balra tábla jelezte, merre kell menni, majd egy Oradea feliratot viselő bádognyíl következett, Nagyváradra megyünk, nem rossz, hajnalodott, követtük az irányt, közben a nyüszítést is fölszívta a sötét éjszaka, de mégsem, mégsem, egyszerre boldog kutyaugatást hallottunk, Lupu ért utol bennünket, vidáman csaholva futott utánunk, tudta, hogy nem hagyhat magunkra és nem hagyjuk magára mi sem, csudajó játék ez a hajnali kergetőzés, miért is maradna ki ebből a családi teherautós kirándulásból, előbb-utóbb fölvesszük őt is és magunkkal visszük, Lupu!, Lupule!, kiáltottuk kórusban, gyere, gyere velünk

119

Lupu, így hívták, román kutya, a neve azt jelenti, farkas, egy román családtól kaptuk még Nagyszalontán, fogadjuk be, fajtiszta és jól nevelt, mondták, majd csak hasznát vesszük, és még azon az éjszakán eltűntek a szemünk elől, reggelre hűlt helyük maradt, egy üres ház, az ablakok és az ajtók tárva-nyitva, és minden a helyén, érintetlenül, csak a könyvek omlottak le a polcokról a padlóra, mintha csoportos öngyilkosságot követtek volna el, és az ónémet íróasztal fiókjai hiányoztak, ilyen idők, az emberek eltűnnek, elnyeli őket a föld, a sötétség, vagy akár a hajnali világosság, mint minket, mindegy, Lupu, egy elmagyarosodott román kutya, nem, egy elrománosodott német juhászkutya, aki végül elmagyarosodott, Lupu!, Lupule!, zúgott a gyermekkórus

120

szóljon a sofőrnek, hogy lassítson, mondta az őrnagy az őrmesternek, az őrmester előrekiáltott, a kocsi lassított, megesett a szíve ennek a rosszkedvű őrnagynak, néztünk egymásra, mult¸umim frumos, mondtuk, na most!, biztattuk Luput, ugorj egy jó nagyot, Lupu, még egyszer, úgy, Lupu körmei végigkaristolták a plató hátsó redőnyét, ügyes vagy, Lupu, ne hagyd magad, Lupu boldogan csaholva megint nekilódult, egyre jobban élvezte a játékot, akkor az őrnagy kibiztosította a pisztolyát és belelőtt a kutyába, nem egyszer, nem kétszer, egy egész sorozatot eresztett bele, mort¸ii ma˘tii de renegat, mondta, pusztulj a renegát anyádba, a golyók a kutya marjába és a homlokába csapódtak, az egyik jól láthatóan a szájába hatolt és a tarkóján keresztül jött ki a testéből, Lupu a levegőben maradt, csodálkozva nézett ránk, ilyet még sohasem játszottunk vele, nem baj, ő azért folytatta a repülést, ilyen könnyűnek sohasem érezte magát, gyönyörűen úszott tovább a hajnali fényben utánunk, szállt, szállt, súlytalanul suhant a saját szétfröccsenő vérében és nem zuhant le sohasem, drága Lupu, édes Lupu, repülj, repülj

Lupu a levegőben maradt,

KITELEPÍTÉS JELENKOR KIADÓ (2022)

csodálkozva nézett ránk, ilyet még sohasem játszottunk vele, nem baj, ő azért folytatta a repülést

ℹ VISKY ANDRÁS

A József Attila-díjas író, drámaíró, dramaturg, egyetemi tanár 1957-ben született Marosvásárhelyen. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, a kolozsvári Babes˛–Bolyai Tudományegyetem professzora, a budapesti Károli Egyetem oktatója, és a kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti vezetője. Többek között az Élet és Irodalom, a Jelenkor, az Alföld közli írásait. Színházi darabjait magyar és külföldi színházak játsszák. Az általa megalkotott „barakk-dramaturgia” fogalmát egyetemeken oktatják. Kitelepítés című könyvéért idén Artisjus-díjat kapott. „Visky meg tudta csinálni azt a könyvet, amelyre egész írói pályáján készült, talált hozzá nyelvet és formát, felidézett, megformált és keresett hozzá emlékeket, teremtett emlékezetes irodalmi alakokat, nehezen felejthető családot és lágerközösséget. Személyes története pedig arra késztet minket, kezdjünk beszélgetni a regénnyel, gondolkozzunk vele együtt sorsról és megbocsátásról, bosszúról és szerelemről, erőről és gyengeségről.” – írta méltatásában Szilágyi Zsófia.

AZ UTOLSÓ KERESZTESLOVAG

A zeneszerző, dalszövegíró Török Ádám töretlen pályáját 23 nagylemez és több ezer koncert jelzi. A fuvolista-énekes-előadóművész senkihez sem hasonlítható stílust alakított ki, amely a hetvenes évek egyik legnépszerűbb zenekarává tette együttesét, a Minit.

Pályafutását 1968-ban kezdte a Dogs együttes énekeseként. Ugyanebben az évben megalapította a progresszív blues-rockot és jazz-rockot játszó Mini együttest. Már a hetvenes években évi 200 koncertet adott. A Mini klubjában, a Bem rakparton heti rendszerességgel lépett fel; minden év májusában a Tabánban tízezrek előtt játszott az LGT-vel együtt. Koncertjein csak saját dalait, szerzeményeit mutatta be, kivéve a Bartók-feldolgozásokat, melyeket Európa számos városában játszott, és kiadott lemezen is. 1987-től 1990-ig szólókarrierbe kezdett. Fellépett az Amerikai Egyesült Államokban, Svájcban, Olaszországban és Ausztriában. 1990-ben a philadelphiai Freedom fesztiválon a svájci Jammin együttessel zenélt.

Leghíresebb dalaival örökre beírta magát a rajongók szívébe. Ilyen például a Vissza a városba, a Kereszteslovag, a Gőzhajó, a Kell a barátság. Azon kevés zenész közé tartozik, aki egész pályafutása alatt folyamatosan alkotott és előadott. Több mint ötven zenésznek biztosított megélhetést munkája során. 2021-ben súlyos betegség érte, aminek következtében nem sokkal tervezett életműkoncertje előtt, 2023. április 18-án befejezte földi pályafutását és végleg elaludt. ≠

(Németh Alajos Lojzi laudációja. Elhangzott az Artisjus-díjak átadóján, 2023. június 5.-én)

FOTÓ: FORTEPAN