Kilenc országból érkeztek szövegírók, zeneszerzők és producerek az Artisjus Songwriting Campre, hogy három napon át közösen alkossanak a hazai dalszerzőkkel. Az Artisjus célja a magyar zenei export fellendítése, valamint a hazai és a külföldi szerzők közötti együttműködés ösztönzése. A zeneipar teljesen átalakult az évtizedek alatt. Ennek persze megvannak a maga előnyei és hátrányai, de viszonylag kevés szó esik arról, hogy ahogyan kinyílt a világ, és bárki, bárhonnan elérheti a megjelenő dalokat, úgy a közönség is egyre nagyobb lehet, mígnem szépen lassan azt látjuk, hogy van egy olyan szerzői és előadói réteg, akikre valóban igaz az, hogy világhíresek. Hírességet nehéz mérni, és sokféleképpen lehet: mi most a Viberate statisztikái mentén indultunk el. Címlapunkon az Év Könnyűzenei Szövegírója, Schwarcz Ádám, azaz Beton.Hofi, rap-előadó, dalszövegíró. Rövid idő alatt berobbant a hazai újhullámos hiphop világába, 2023-ban már telt házas Budapest Park-koncertet adott, Mixtape trilógiáját záró 0 című 20 dalos lemeze 2024 tavaszán jelent meg, amit az MVM Dome-ban mutatott be. Maradunk a hiphopnál: az Év Junior Könnyűzenei Alkotójával, a Pogány Induló néven ismert Szirmai Marcellel beszélgettünk többek között a felgyorsult zenei világról és az ebben betöltött szerepéről.
Meglehetősen ritkán fordul elő, hogy Artisjus Junior-díjas lesz egy szerző mindössze egy album után: cserihanna pont e kivételek közé tartozik, ám nem véletlenül.
Tabár István több mint tíz arany- és platinalemez tulajdonosa, hozzávetőlegesen 300 szerzeményt jegyez, pályafutása során több mint 25 előadó számára írt zenét vagy szöveget. Idén pedig Artisjus-életműdíjat kapott négy évtizedes munkásságának elismeréseként.
Az Év Junior Komolyzenei Alkotója, Oláh Patrik igazi Z-generációs fiatal, egyszerre tud rajongani a kortárs és cigányzenéért, zenét szerez, mindene a kick-box. Problémát jelent-e az, ha hirtelen sok komolyzenei versenyt nyerünk?
Mikor lesz kész az első lovári nyelvű opera? Legfrissebb lapszámunkból ez is kiderül.
HÍREK
LEMEZAJÁNLÓ
MENNYIRE ISMERED A HAZAI VILÁGSZTÁROKAT?
KARRIER KÜLFÖLDÖN
AKINEK ÉN SOK VAGYOK }
CSERIHANNA | PROFIL
PENÉSZVIRÁGOK
HEGEDŰS JÓZSI | PROFIL
AZ VOLT A FONTOS, HOGY A DAL CÉLT ÉRJEN
TABÁR ISTVÁN | ARTISJUS-ÉLETMŰDÍJAS
AZ ÖSZTÖNÖSSÉG FUNDAMENTÁLIS } BETON.HOFI | ARTISJUS-DÍJAS
KOCKÁZATOK ÉS MELLÉKHATÁSOK
VÁSÁROLT ZENEI ALAPOK HASZNÁLATA
CÉL AZ EGYMILLIÁRD FELHASZNÁLÓ
MESTERSÉGES INTELLIGENCIA + DALSZERZÉS
HÓ PEDIG TÖBBÉ NEM LESZ
EÖTVÖS PÉTER | POSZTUMUSZ ARTISJUS-DÍJAS
MINDENT VAGY SEMMIT } OLÁH PATRIK I ARTISJUS-DÍJAS
SZÉLESEBB SPEKTRUMOT TUDUNK NYÚJTANI KUN BÁLINT I DEX 2024
LEHET KÖZHELYEK NÉLKÜL ARÉNÁKAT MEGTÖLTENI?
KEMÉNY ZSÓFI I DEX 2024
SAKKOLIMPIA ÉS SZIGET AZ IDEI SONGWRITING CAMPEN
ARTISJUS SONGWRITING CAMP 2024
MIKOR NEM ELÉG AZ ARTISJUSNAK FIZETNI?
KÖZVETLEN ENGEDÉLY A SZERZŐKTŐL
ITT VAN DOLGUNK, ÉS ITT KELL VALAMIT VÉGHEZ VINNÜNK }
POGÁNY INDULÓ I ARTISJUS-DÍJAS
MINDIG VOLT EGY SZIGETEM RÉSZLET A MŰBŐL
VITA ÉLŐ IDŐBEN RÉSZLET A MŰBŐL
JOGÁSZ HELYETT VÉGÜL ZENÉSZ
DEÁK TAMÁS
12
TERVEZEM, HOGY
VALAHOGY EBBE
A ZENEI PROJEKTBE IS BEKAPCSOLOM A BÁBOS GONDOLKODÁST
20
OTT VAN
A MŰVÉSZET, CSAK KÖRBE KELL KONTÚROZNI
34
MOST MÁR AZT
MONDOM, HOGY A DALLAM RITMUSA FELÜL TUDJA ÍRNI A SZÖVEG RITMUSÁT
44
ÉN JAVARÉSZT OLD SCHOOL ZENÉKEN NŐTTEM FEL, MINT PÉLDÁUL SUB BASS MONSTER
DAL+SZERZÔ
Az ARTISJUS zeneipari magazinja MMXXIV első félév
Kiadja az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület megbízásából a BPRNR Kft. (1114 Budapest, Ulászló utca 8.)
Felelős kiadó: Dr. Szinger András (ARTISJUS)
Szerkeszti a szerkesztőbizottság: Bihari Balázs, Madarász Iván, Tóth Péter Benjamin, Szabó András Bálint
Ebben a számban közremûködtek: Bihari Balázs, Hegyi György, Juhász Edina, Kovács Attila, Rónai András, Turzai Gerda
Lapterv, tördelés: typoslave (info@typoslave.hu)
Címlapfotó: Miki357
Nyomdai kivitelezés:
Nyomdai munkák: Gelbert Eco Print Kft. Felelős vezető: Gellér Róbert ügyvezető
Értékesítési képviselet:
Cser Kft., 1114 Budapest, Ulászló utca 8 E-mail: info@csermedia.hu / Tel.: +36-1 206 25 83
Jogkezelés zölden:
Az Artisjus vigyáz a környezetre. A Dal+Szerző magazint környezetbarát technológiával nyomtatjuk. A magazin elektronikus változata elérhető a www.dalszerzo.hu oldalon.
Ha szeretnéd lemondani a papíralapú Dal+Szerzőt, és kizárólag elektronikusan olvasnád, küldj egy e-mailt az adataiddal a kommunikacio@artisjus.com címre.
A Dal+Szerző költségei:
Amikor a Dal+Szerző magazin kiadása mellett döntöttünk, kulcskérdés volt, hogy ez az aktívabb és nyitottabb forma ne növelje a kommunikációra szánt költségeket. Ezért a magazin indításával a régi Artisjus Évkönyvet megszüntetjük, a tagoknak szóló éves jelentést pedig elektronikus változatban készítjük, amivel jelentős nyomdai és postaköltséget spórolunk. A magazin reklámokat is tartalmaz, ezzel szintén a költségeket csökkentjük.
Cikk- és hírjavaslatokat várunk a kommunikacio@artisjus.com címre. A cikkek válogatásánál a témák egyensúlyára vagyunk figyelemmel – műfajok, korosztályok, nemek szerint.
ISSN 2063-4188
ŐK AZ IDEI ARTISJUS-DÍJASOK
Május 6-án adták át a 2024-es Artisjus-díjakat a Magyar Zene Házában. Tabár István t életműdíjjal tüntették ki, Kovács Adrián t az év zeneszerzője, Schwarcz Ádámot (Beton.Hofi) pedig az év szövegírója díjjal ismerték el. Az év produkciójának a Studio11 – 60 éves koncertjét választották, míg Juni or Artisjus-díjat kapott Baukó Attila (Azahriah) , Cseri Hanna (cserihanna) és Szirmai Marcell (Pogány Induló) Az év Junior Komolyzenei Alkotójának Oláh Patrik ot választották, az Év Komolyzenei Műve díjat három szerzemény is kiérdemelte: Eötvös Péter (posztumusz), Mezei Mari és Keszthelyi Kinga : Valuska; Dargay Marcell, Dinyés Dániel, Futó Balázs és Mátrai Diána Eszter : Jób könyve ; valamint Mohay Miklós : Aranyszájú Szent János liturgiája . Az Év Magyarnóta-szerzője Ludvig József lett. Az irodalmi alkotókat öt kategóriában díjazta az Artisjus. A Vita élő időben című verseskötetéért, valamint teljes írói életművéért Rakovszky Zsuzsa kapta meg az Artisjus Irodalmi Nagydíját. A fődíjas mellett négy alkotó négy kategóriában érdemelte ki az elismerést: Milbacher Róbert : Keserű víz című művéért a próza, míg a költészet kategóriában Győri László : Láncra vert eső című munkájáért kapta meg az Artisjus díját. Tanulmányáért Bényei Tamást (Az angol irodalom története könyvsorozat 1930-tól napjainkig 1–2. része) , míg esszé kategóriában Darvasi Ferenc és Reményi József Tamás (posztumusz díj) Mindig volt egy szigetem című közös művét díjazta a szerzői egyesület.
NÉMETH ALAJOS AZ ARTISJUS ELNÖKE Újabb kétéves ciklusra választották meg az Artisjus elnökét, Németh Alajos Lojzit az egyesület vezetőségének tagjai. A Bikiniből ismert dalszerző-előadó második alkalommal tölti be ezt a tisztséget. Újbóli megválasztása kapcsán elmondta:
„Ilyenkor képet kapunk arról, hogy elégedettek-e a tagok a vezetőség, illetve az elnök munkájával. Az elmúlt években is számos akadályt kellett meglépnünk ahhoz, hogy a jogdíjak beszedése és felosztása gördülékenyen menjen, és ez mindig sikerült. Köszönöm a bizalmat elnökké választásomhoz a következő két évre.”
Az Artisjusban 2023 decemberében tartották a választásokat, ahol az egyesület tagjai – szerzők és zeneműkiadók – megválasztották új tisztségviselőiket a következő négyéves időszakra. Az Artisjus Vezetősége is megújult, a Küldöttgyűlés január 12-én szavazta meg a tagjait. Az elnökség és az egyesület előtt álló legnagyobb feladatokkal kapcsolatban az újraválasztott elnök elmondta: „Most a legnagyobb kihívás az infláció, illetve az, hogy a jogdíjak értéke kövesse az inflációt. A jogdíjak tarifaemelése elengedhetetlen. Ha nem tartanánk lépést az inflációval, több tíz ezer művész létfenntartása kerülne veszélybe. Azon dolgozunk, hogy megoldjuk ezt a mindannyiunk számára nagyon fontos feladatot.”
Németh Alajos a tizenötödik elnöke a szerzői egyesületnek, illetve jogelődjeinek. A tisztséget 1907-től sorrendben Herzfeld Viktor, Hubay Jenő, Huszka Jenő, Sándor Jenő, Heltai Jenő, Kadosa Pál, Bölöny György, Kadosa Pál, Petrovics Emil, Lendvay Kamilló, Petrovics Emil, Bródy János, Victor Máté, Madarász Iván töltötte be.
INFLÁCIÓ ÉRTÉKE ALATT
2023-ban közel 12 milliárd forint jogdíjat fizetett ki a dalok, zeneművek szerzőinek az Artisjus. Ez nominális növekedést jelent csupán (2022-ben 8,7 Mrd, 2021-ben 6,7 Mrd Ft), az elmúlt évek jelentős inflációja miatt a reálérték nem éri el a pandémia előtti felhasználások után keletkezett, 2020-ban kifizetett jogdíjakét (2020-ban 9,37 Mrd Ft). Azzal együtt sem, hogy újabb jelentős növekedés volt a digitális jogdíjakban, amelyek 2023-ban már az 1,2 milliárd forintot is meghaladták.
Így bár a zeneipar 2022–23-ban fokozatosan visszatért a pandémia előtti normál kerékvágásba, ez a jogdíjak értékéről most sem mondható el, és a közeljövőben sem várható. Ennek fő oka, hogy az Artisjus és a többi jogkezelő egy 2023. decemberi állami döntés miatt nem alkalmazhat még az inflációt csak megközelítő emelést sem a jogdíjmértékekben. A jogdíjak értékének megtartása érdekében az Artisjus, több hazai közös jogkezelővel együtt, megtámadta a jogdíjtarifák inflációkövető emelését elutasító igazságügyi minisztériumi határozatot. A kérelem szerint a jogkezelők mind eljárási, mind tartalmi szempontból megfelelően előkészített díjszabásokat nyújtottak be a 2024-es évre, azok miniszteri elutasítása jogsérelmet okoz.
ELFOGADTA AZ EURÓPAI PARLAMENT
Az Európai Parlament nagy többséggel fogadta el a mesterséges intelligenciát szabályozó, korszakalkotó rendeletet. A döntést számos, a kreatív iparágban működő európai és globális szervezet üdvözölte, a zenei, audiovizuális, könyvés lapkiadás területéről, többek között az Artisjust is a tagjai között tudó CISAC és GESAC, az IFPI, az IMPALA és a zeneműkiadók globális szervezete, az IMPF. Nyílt levelükben megköszönték az Európai Parlamentnek, hogy lényegi szerepet játszott azalkotók és jogtulajdonosok támogatásában a jogalkotó folyamat során. A szervezetek az elfogadott rendeletből kiemelték, hogy ennek köszönhetően rendelkezésükre állnak majd azok az eszközök, amelyekkel betartathatják a jogaikat. Az ún. általános célú mesterségesintelligencia-modelleket létrehozó cégeknek elegendően részletes kimutatást kell közzétennie arról, hogy milyen műveket használtak a betanításhoz; meg kell őrizniük a részletes technikai dokumentációt; valamint bizonyítaniuk kell, hogy megtették a megfelelő lépéseket az európai szerzői jogi szabályozás betartására – függetlenül attól, hogy hol szerezték
beton.hofi és
pogány induló
kiosztották az idei artisjus-díjakat
az adatokat, fejlesztették és tanították be a modelleket. Ennek értelmében az EU-n kívül fejlesztett modelleket az Unión belül akkor használhatók, ha megfelelnek az itteni szabályozásnak. Mindezek nagyon fontos kiindulópontok, de azt is szükséges biztosítani, hogy a szabályozások hatékonyan átültethetőek legyenek a gyakorlatba – ebben a szervezetek kérik az Európai Parlament támogatását és a részvételi lehetőséget a további előírások kidolgozására.
MI-BETANÍTÁS CSAK ENGEDÉLLYEL
A francia közös jogkezelő, a SACEM után az Artisjus is él az OPT-OUT jogával a
képviselt szerzői nevében. 2024. január 1-jétől az Artisjusnál regisztrált műveket csak előzetes engedélyhez kötve, a feltételeket megtárgyalva lehet felhasználni mesterségesintelligencia-rendszerek fejlesztéséhez, betanításához.
LEZAJLOTT A NAGYFELOSZTÁS
A beszedési és felosztási munka eredményeként május 15-én 8471 zenei szerzőhöz érkezett meg a jogdíj, és összesen 40 903 magyar zenei mű szerzői részesültek a felosztásból. A májusi nagyfelosztás keretében fizette ki az Artisjus az előző évi rádiós, televíziós elhangzások
után járó jogdíjakat. Ugyanekkor történt meg a vendéglátóhelyek élő háttérzenei elhangzásai utáni összegek kifizetése is. Június 27-én az élőzenei, a filmzenei elhangzásokért járó jogdíjakat, valamint a gépzenei jogdíjat és a magánmásolási díjat fizette ki a szerzőknek az Artisjus. A hangfelvétel-kiadások, a külföldi elhangzások, az online felhasználások, az egyedi koncertek és a háttérzene-szolgáltatás után befolyt szerzői jogdíjakat az egyesület folyamatosan osztja fel és fizeti ki a jogosultaknak. ≠
L.A.SUZI
NEM SÍROK, CSAK TÁNCOLOK
laptop
Ha egy zenekar valami teljesen új dologba vág bele az előző produkcióihoz képest, sokszor érezhetjük mégis azt a heurékaélményt, hogy mindez csak látszólag nagy kanyar, de valójában minden csodálatosan összeér. Így van ez Szalai Anna és Dorozsmai Gergő produkciójával is. Anna a Mambo Rumble és a Csillagrablók dalszerző-énekesnőjeként lett ismert, és vált szinte azonnal a magyar underground egyik legkarakteresebb figurájává, mondjuk a Szurcsik Erika (néhai Gustave Tiger) vagy Csordás Zita (Mayberian Sanskülotts) fémjelezte tablón. Gergőt számtalan helyről ismerhetjük, sok helyen játszott (The Moog, Gustave Tiger stb.) és játszik (Mayberian Sanskülotts stb.), mellette elismert hangmérnök és producer. A duó 2021-ben debütált. Első felvételeik még kifejezetten a sanzonvilágot idézték, ebből transzformálták magukat LA Suzivá, és ebből a meglehetősen eklektikus zenei világból érkeztek meg a new wave-szintipop-diszkóba. Hogy a Nem sírok, csak táncolok album nem esik az idézet idézetének az idézete vagy teljes komolyság csapdájába, a duó nagy találkozása a titok nyitja. Szalai Anna nemcsak underground díva, akinek előadásmódja minden elhangzott szomorú szerelmes szónak komoly súlyt ad, Gergő pedig nagyon jó ízléssel megáldott producer, aki patikamérlegen, mégis gyermeki örömmel adagolja az ismerős-ismeretlen dallamokat, soundot, és tudja, hogy mikor kell a hangmérnöki értelemben vett túlzás eszközeivel játszani, és mikor nem. ≠
HUNGARIA
ROCK AND ROLL KONCERT AZ IFIPARKBAN
Ha adott minden idők egyik legsikeresebb magyar popzenekara, amelynek az 1980–83 között írt dalait ma is kívülről tudja mindenki generációktól függetlenül, akkor azt gondolhatnánk, hogy könnyen hozzáférhető diszkográfiája van és a történetét alaposan feldolgozták. Az első két albumból csak az első, a Koncert a Marson van fenn a Spotify-on, a Finálé?! album utáni időszak pedig egyáltalán nincs, a dátumozás pedig végképp trehány összevisszaságban, mintha a kiadó úgy gondolta volna, hogy az a lényeg, hogy a Rock and roll party, a Hotel Menthol és a hozzájuk tartozó nagy slágerek fenn legyenek, úgyis az termeli a lét és kész. Ehhez képest a Moiras Records úttörő vállalkozásba fogott, ugyanis megszerezte azt a bizonyos 1980. május 24-i koncertfelvételt, amely azt a pillanatot rögzíti, amikor az MHV brigádja és a teljes szakma megjelent, hogy megbizonyosodjon arról a szájpropagandaként terjedő hírről, hogy az ezerszer leírt Hungaria rock and roll show-ja valami egészen szenzációs. És lőn hatalmas siker. A Hungaria ekkor már jó pár hónapja benne volt az új projektben, a távozó mindenes Sípos Pétert tökéletesen pótolta Novai Gábor, Fenyő Miklós átvette a vezető szerepet, és hosszas castingolás után megtalálták Dolly személyében az ideális énekesnőt. Ezen a koncerten már elhangoznak a későbbi megaslágerek, a Csókkirály, a Dzsungel rock vagy a Meghalok, hogyha rám nézel, a Casino twist, és a később kiadatlan Csak egy lépés. A vinyl formátumban megjelent album 700 példányban limitált, zsugorfóliázott kiadásban készült. ≠
AZAHRIAH SKATULYA I
Ha már minden idők egyik legsikeresebb magyar popzenekara a Hungaria, amely rockandroll-programját Szikora Robi nagymamájának rákospalotai házában kezdte összepróbálni, citáljuk 2024 legismertebb és legsikeresebb palotai srácát, aki idén Artisjus-díjat is kapott (interjúnkat majd őszi-téli számunkban olvashatják), háromszor is megtöltötte a Puskás Arénát, kollaborált a Tisza cipővel, az Arénára való felkészülés mellett befért, hogy megjelenjen Skatulya I című hétszámos lemeze, nem sokkal rá a francia L’Entourloop társasággal egy dal, mindenki közélettel kapcsolatos véleményeire kíváncsi, így az sem meglepő, hogy vendég volt Friderikusz Sándor podcastjában is. Ezek után nem is meglepő, hogy film készül róla. A Skatulya I EP sorait mára minden rajongó kívülről tudja, függetlenül attól, hogy Azahriah hány nyelven énekel egy dalon belül, aki pedig eddig is kétdimenziósnak tartotta a dalszerkezeteket, a különböző stíluspatternek egymásutániságát, az valószínűleg most sem fog változtatni a véleményén. Azahriah ugyanis az előző albumok modorában építkezik tovább, rendkívül eklektikus, akár egy számon belül is afrobeates, trapes, mulatós, reggae-s, kivételt képez az első Azi-metaldal, a tartarosz. Ezt az eklektikát valahogy mégis kordában tartja a dalszerző-énekes-producer, olyannyira, hogy az itt elhangzó hét szám kiváló egészet alkot, mint egy dalszínházi előadás. ≠ szerzői kiadás
BLAHALOUISIANA
SÖTÉT VILLÁM laptop ��
A hosszúéletű produkciók általában arról ismerszenek meg, hogy rendkívül összetartó, csapatszellemben együttműködő és a jó kémiát folyamatosan ápoló emberekből áll. Ezen túl persze ott kell hogy legyenek a jó dalok, a jó produkció. A Blahalouisiana esetében ez tényleg így van, amióta Pénzes Máté billentyűs váltotta Novai Novan Gábort még a kezdetek kezdetén, ugyanabban a felállásban játszik a zenekar, és ez nagyon nagy dolog, hiszen nemcsak egy karrier-, hanem egy felnövéstörténetet is végignézhettünk a tízes évek eleje óta. Így történhetett, hogy az ötödik albumához érkezett Blaha mára teljesen elhagyta az angol nyelvű dalok felvételét, mert egyrészt egyszerűen nem férnek be a koncertműsorba a kötelező program mellé, másrészt ismét kiderült, hogy a magyar nyelvű dalszövegekkel a közönség és a zenekar egyaránt maximálisan azonosul. Ahogy Schloblocher Barbara énekesnő mesélte a Lángolónak: ezen az albumon a korábbiakhoz hasonlóan dolgozott Weil András, részben mint a próbafolyamatban és hangszerelésben részt vevő producer, de sok mindent rögzítettek a Pannónia Stúdióban, illetve a Solarisban, és egy dalt csináltak Makay Andrással is a pécsi LA Garden stúdióban. A sokféleség sokféle dalt szült a hetvenes évek LGT-Kovács Kati-hangulatától a beatig, rockig, a kispálos gitártémáig, tábortüzes akusztikus gitározásig, és ahogy hallható, nagyon nehéz lesz választani a potenciális slágerek közül, mi férjen a setlistbe. ≠
ELEFÁNT
laptop VINYL
Bár mindig is teljesen más zenei zsánerben utazott, a Blahalouisianához hasonló, fokozatosan építkező pályát futott be az Elefánt is, amely 2024 tavaszán szintén az ötödik lemezével jelentkezett. Ahogy Szendrői Csaba énekes-szövegíró több helyen is elmondta, már a 2017-es Minden című albumnál tudták, hogy egyszer lesz egy Semmi című Elefánt-lemez. Most jött el az idő, bár egyáltalán nem volt egyértelmű, mint ahogy a megvalósítás sem volt egyszerű. A Semmi tizenegy dala a semmi tizenegy különböző vetületét boncolgatja, sokszor ellentétpárokra épít: a Van harag című dal a korábbi Nincs harag párja, a Bocs a Kösznek vagy a Baly a Minden rendben-nek. Ahogy Szendrői a 24.hu-nak mesélte a Van harag felkavaró klippremierje kapcsán: „A haraghoz való viszonyulásunk, vagy általában az ember viszonyulása is sokféle arccal rendelkezhet. A haragunk tárgyával meg is békélhetünk, vagy fel is vehetjük vele a kesztyűt. A két dal nagyjából ezt a két szélsőséges reakciót hivatott megfogalmazni. Hogy mi is pontosan a haragunk tárgya, azt mindenkinek a fantáziájára bíznánk.” Az Elefánt zenéje kapcsán rég nem a Quimby mágikus ummcacáira asszociálhatunk, bátor és kísérletező, a sötét tónusokkal gazdagon operáló rock-pop zenét hallhatunk most is, amelyek közül több is fura módon sláger a téma és a zene nehézsége ellenére, Szendrői pedig továbbra is az egyik leghitelesebb frontember, úgyhogy nem véletlen és megérdemelt a telt házas Budapest Park. ≠
szerzői kiadás
AWS
INNEN SZÉP NYERNI laptop ��
Talán minden rockrajongó számára egyértelmű, hogy a tízes évek egyik legszorgalmasabb, legtudatosabban építkező zenekara az AWS volt, amely az időszakos megakadások ellenére sem állt le, hanem a magyar modern metal egyik kikerülhetetlen zenekara lett. Ezt az állapotot törte meg Siklósi Örs énekes betegsége és 2021ben bekövetkezett halála, amely sokkolta a barátokat, zenésztársakat és a rajongókat. Két év kellett, hogy a feloszlás helyett a zenekar talpra álljon, és 2023 februárban egy régi baráttal, Stefán Tamás énekessel egy új dallal jelentkezzenek Odaát címmel. „Ez a zenekar soha nem egyszemélyes projekt volt, hanem öt ember alkotóközössége. Ebből az ötből négy itt maradt a fizikai síkon megküzdeni a fájdalommal, egynek a szellemisége pedig irányt mutatott a sötétebb napokon” – mondta Brucker Bence gitáros a sajtóközleményben a folytatásról. Az Innen szép nyerni a gyászfeldolgozás stációit járja körül. „Elképesztő terápiás ereje van annak, hogy a legbelső fájdalmaidat és szorongásaidat dalokba tudod önteni” – mondta Bence. Kökényes Dániel gitáros pedig hozzátette: „Az élet igazából egy játék. Néha egy piszkosul morbid, fekete humorú, szemét játék. Amikor igazán a földön vagy és minden kilátástalan, olyankor mondod, hogy na, Innen szép nyerni. Akármennyire is rombol le az élet, folyton újjá kell építeni a romokat. Ez a körforgás került a lemezborítóra, és ez adta az ötletet a társasjátékunkhoz is.”
KARRIER KÜLFÖLDÖN
MENNYIRE
ISMERED A HAZAI VILÁGSZTÁROKAT?
A zeneipar teljesen átalakult az évtizedek alatt. Ennek persze megvannak a maga előnyei és hátrányai, de viszonylag kevés szó esik arról, hogy ahogyan kinyílt a világ, és bárki bárhonnan elérheti a megjelenő dalokat, úgy a közönség is egyre nagyobb lehet, mígnem szépen lassan azt látjuk, hogy van egy olyan szerzői és előadói réteg, akikre valóban igaz az, hogy világhíresek.
KI MENNYIRE HÍRES?
Az, hogy ki mennyire híres, relatív dolog. Hajlamosak vagyunk több tényező alapján megítélni, aminek jelentős része szubjektív. Ez legjobban minden évben egy-egy fesztivál headlinereinek bemutatásakor érzékelhető, ahol sorra előjön az az álláspont, hogy amennyiben valaki kevés nevet ismer, az egyszerűen azt jelenti, hogy mindenki más is ugyanilyen értetlenül áll a fellépők névsora előtt. Ha kilép valaki a saját kis buborékából, az nemcsak azért jó, mert több újdonságot ismerhet meg, hanem mert rácsodálkozhat arra, hogy igenis vannak olyan magyar zenészek, akik komoly nemzetközi karriert futottak be.
MI AZ, HOGY HÍRES?
A KÜLFÖLD HOZTA EL A SIKERT
Hírességet nehéz mérni, és sokféleképpen lehet, mi most a Viberate statisztikái mentén indulunk el. Az alapvetés az, hogy a magyar előadókat és zeneműveket leginkább az országhatárokon belül vagy a környező országokban hallgatják. Persze a külföldön élő magyarok zenehallgatási szokásai is közrejátszanak, de ha azt feltételezzük, hogy egy előadót legnagyobb arányban Magyarországról hallgatnak, akkor nem állunk messze attól, ami valóban jellemzi a magyar előadók statisztikáit. Ha ehhez képest valamilyen eltérés van, vagyis egy-egy előadót többen hallgatnak valamilyen más országban, mint itthon, akkor meg is érkeztünk az izgalmas részhez.
Elsőre furcsának hangozhat, hogy vajon miért lenne egy-egy előadó ismertebb máshol, mint a saját hazájában, de erre két egyszerű, és sokak által ismert példát hoznánk fel. Az egyik nem zenei, hanem tévésorozat: a BBC Csengetett, Mylord? Magyarországon hatalmas siker lett, Angliában viszont alig ismeri valaki. Hogy ez miért alakult így, azt csak találgatni lehet, de a szereplőknek is kuriózum, hogy van egy ország, ahol imádják az angol arisztokrata- és munkásréteg mindennapjait bemutató sorozatot. A másik példa Csihar Attila, aki a black metal kultikus alapzenekarának számító Mayhem énekese. Az egész világot körbejárták már, és bár a frontember magyar, a Mayhem továbbra is
csihar attila
péter bence
egy norvég, azaz a műfaj szülőhazájából származó zenekar. Ugyanakkor valószínűleg ez is sokat segített abban, hogy Csihar zenekara, a Tormentor szintén kultikus státuszt érjen el, amit a szubkultúra ismerői alapzenekarként tartanak számon. Persze a black metal közegben Csihar Attila itthon is fogalom, de ő például egyike azoknak a világsztárjainknak, akikről nem feltétlenül hallottak még sokan azok közül, akikhez ez a stílus nem áll közel.
De hasonló a helyzet Eötvös Péter esetében is, akit nemzetközileg elismert karmesterként és sikeres operák, zenekari művek és koncertek zeneszerzőjeként, a zenei élet egyik legjelentősebb és legbefolyásosabb személyiségeként említenek, de más zenei stílus iránt érdeklődő emberek már jóval kevésbé tudják, hogy szintén egy magyar világsztárról beszélünk.
A KÖNNYED KLASSZIKUS A SIKER TITKA?
Havasi Balázs és Péter Bence két jó példa arra, hogy nem csak rétegműfajokban lehet sikereket elérni külföldön is. Mindkettőjük közönségének jóval kevesebb, mint ötven százaléka jön Magyarországról, vagyis a hallgatóik jelentősebb része külföldi. Havasi Balázs május végén fellépett többek között a Sydney-i Operaházban, júniusban kínai dátumok láthatóak a koncertnaptárjában.
A mindössze 32 éves Péter Bencére először akkor figyelt fel a világ, mikor 2012 januárjában világrekordot döntött, és egy perc alatt 765 hangot szólaltatott meg egy zongorán. Ezzel a teljesítménnyel mint a „világ leggyorsabb zongoristája” bekerült a Guinness-rekordok Könyvébe. A bostoni Berklee College of Musicra nyert felvételt, a tanárai hatalmas tehetségnek tartották. A tandíját szerette volna összegyűjteni, hogy be tudja fejezni az iskolát, amihez többek között a YouTube-ra is töltött fel dalokat, és Michael Jackson Bad című dalának átiratával egy csapásra világhírű lett. Jelenleg éppen Európa arénáiban tízezrek előtt turnézik, de az ősszel Dubaj 17 ezer ember befogadására alkalmas stadionjában is ad majd koncertet.
De említhetnénk akár Edvin Martont vagy Illényi Katicát is, akik szintén rendszeresen turnéznak Európában, akiket nem feltétlenül az ott élő magyarok előtt lépnek fel, hanem helyi rajongóik várják, hogy élőben nézhessék meg a koncertet.
A SZUBKULTÚRÁK JELENTENEK SOKAT?
Az underground világ, bár pontosan attól underground, hogy nem tízezrek járnak koncertre, mégis olyan közeg, ami befogadó, és úgy tűnik, mintha egyáltalán nem a produk-
ció országa érdekelné a hallgatókat. Ennek köszönhető, hogy egyre több olyan magyar előadó van, aki kifejezetten neves underground kiadókhoz tud szerződni. A Thy Catafalque tavasszal tért haza, miután bejárta Európát, ahogyan ők, úgy a The Devil’s Trade is a nemzetközileg elismert Season of Mist kiadóhoz szerződött. Vagy éppen kiemelhetnénk az ír kocsmapunkban utazó, de például a világ legnagyobb metálfesztiválján, a Wackenen is évek óta fellépő Paddy and the Rats zenekart is, amely bár szintén nem a mainstreamben mozog, ugyanakkor rengeteg embert ér el a zenéjével nemcsak itthon, de egész Európában is.
MINDENRŐL AZ INTERNET TEHET
Mikor kijött a legfrissebb összesítés, hogy melyek a legtöbbet streamingelt magyar előadók, és Nateki került a lista élére, bizonyára sokan kérdezték meg maguktól, hogy mikor maradtak le. Nos, ő egy 16 éves srác, aki bevallottan nem a magyar közönség felé nyitott, és sikerrel járt. Az egész hazai mainstream szcénát leuralta drift phonk nevű stílusával. Electróban és hiphopban utazik Droplex, aki szintén maga mögé utasított jó pár olyan nevet, akiket itthon hatalmas sztárokként könyvelt el a szakma. Az tény, hogy az internet demokratizálta a zenét, már csak abból a szempontból is, hogy bárki népszerűvé válhat. Jó példa
devil's trade
thy catafalque
erre a már fentebb említett Péter Bence is, ugyanakkor nagyon fontos azonnal hangsúlyozni, hogy ilyen sikert elérni egyszer, például azáltal, hogy valaki egy nemzetközileg is népszerű playlistre kerüljön egy dalával, nem ritka jelenség. Azonban az, hogy ezt hosszú távon is kamatoztatni tudja és valós közönségre tudja váltani az egyszeri sikert, az már sokkal komolyabb feladat. De ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen.
Az elektronikus zene képviselői jól tudják ezt és szép számmal vannak, akik tudnak élni is a lehetőségekkel, így a követőik jelentős része nem Magyarországról érkezik. Apropó követők: ez a szám nem összetévesztendő az influenszerek követőszámával. Itt valós, a dalokat meghallgató feliratkozásról beszélünk vásárolt követők helyett, ráadásul a világ minden tájáról. Aki egyébként a statisztika szerint a legsikeresebb, az RedRubix, 2,33 millió feliratkozója van a YouTube-on, legnépszerűbb videói pedig többmilliós nézettségnél járnak, mindehhez pedig mindössze egy launchpadre van szüksége. A Crazibiza formáció szintén elektronikus zenében utazik, ahogy éppen Dirty Palm is. Talán kevesebb embert lep meg az, hogy Jay Lumen külföldön is kifejezetten népszerű, ahogyan a Stadiumx vagy Belocca neve is ismerősebben csenghet. Ők azok, akik kifejezetten nagyobb közönséggel rendelkeznek külföldön, mint itthon, és több országban is ismertek.
FONTOS TANULSÁG
Hogy mit érdemes ebből megtanulni? Azt, hogy megéri kilépni a saját buborékunkból, ha zenehallgatásról van szó, és ami talán ennél is fontosabb, hogy amen ynyiben kifejezetten külföld felé nyitnánk, akkor érdemes megnézni a statisztikákat, trendeket és mások sikereit. Vannak világsztárjaink, vannak olyan előadóink, akik a világ másik felére is eljutnak a zenéjükkel, és bármennyire is nem mainstream popzenében utaznak, mégis le tudják nyomni a streamingfelületeken a legnagyobb hazai neveket is. ≠
JUHÁSZ EDINA
FOTÓ: MARIE FORKER / ALAMO STOCK PHOTO, BAJCSI DÁVID, KECSKÉS MÁRTON
paddy and the rats
droplex
dirty palm
jay lumen
stadiumx
CSERI HANNA
AKINEK ÉN SOK VAGYOK
Meglehetősen ritkán fordul elő, hogy Artisjus Junior-díjas lesz egy szerző mindössze egy album után: cserihanna pont e kivételek közé tartozik, ám nem véletlenül. Bábszínház, rendezés, dalszerzés, ének mind szóba kerül az elkövetkezendő oldalon.
Kikötő címmel debütált 2023-ban cserihanna albuma, amellyel gyakorlatilag egy pillanat alatt megfűzte a zenei újságírókat, az erre fogékony huszonéveseket és így a koncertszervezőket is. A néhol abszurditásba hajló humorba mártott, mégis mély és személyes sorok írójának polgári neve - meglepő módon – Cseri Hanna, aki igazából egyáltalán nem „újdondász”
A huszonkilenc éves Hanna bábrendező szakon végzett az egyetemen, és mivel imádja ezt a szakmát, valóban bábrendező is lett. Gyerek- és felnőttdarabokat egyaránt rendez, sőt immár a Budapest Bábszínház zenei rendezője is. „Színházi, alkalmazott zeneszerzőként egy rendező keze alatt, egy koncepciót kiszolgálva kell egy zenei világot megteremteni" – mesélte Hanna még 2023-ban a Recorder magazinban Rónai Andrásnak „Ez hasznos a saját zenéimre nézve is, mert megmutatja, hogy akármilyen témában meg lehet találni a személyes kapcsolódást, és így valami nem klisés dolgot csinálni. Tervezem, hogy valahogy ebbe a zenei projektbe is bekapcsolom a bábos gondolkodást, akár árnyjátékkal, vagy más bábtechnikával valami olyan látványvilágban, ami egy új olvasatot teremt. Lehetne nagyon absztrakt, nagyon stilizált, humoros.”
A zene tehát mindig valahogy jelen van Hanna életében, sőt szólóprojektje előtt már működött egy előzmény zenekar cseRihannák néven. A zenekar azonban nem táplált komolyabb ambíciókat azon túl, hogy a barátoknak játsszon, ráadásul a tagok java része külföldre költözött, így egy rövidebb kihagyás után Hanna döntést hozott, hogy megvalósítja önálló zenei terveit.
A Magneotonhoz már egy teljes album demóval kopogtatott be a semmiből: talán ez is lehetett az egyik imponáló, bátor gesztus a kiadó A&R-részlegének, másrészt egy komplett csomaggal érkezett, amely mentén könnyen elkezdődhetett a közös munka. „Bennem olyan organikusan keveredik a totális hülyeség és a vérkomoly világ, hogy valamiért azt feltételeztem, hogy ez mindenkinél így van” – mondta Rónainak a már említett Recorder-interjúban. „Inkább azon gondolkodtam, nem probléma-e, hogy ennyire különbözőek a számok, hogy egyféle közönség végig tudja-e hallgatni ezt az albumot. De úgy voltam vele, hogy ez nem érdekel annyira, inkább a tartalomhoz fogom keresni a formát, azt izgalmasabbnak, önazonosabbnak érzem. Reménykedem, hogy van, akinek tetszik.”
Hanna egyaránt dolgozik egyedül és dolgozik állandó munkatársával, Kövér Kristóf producerrel is. Sokszor a hangzást előre lemodellezi és közösen fejezik be. Kristóf Hanna korábbi felvételeit hallgatva kereste meg a dalszerzőt, miközben Hanna pont producert keresett. Matchy-matchy.
A tavaly megjelent Kikötő album valóban egyszerre játékos és bensőséges, néhol viccesen, de nem öncélúan csúnya szavakkal tűzdelt. Ahogy Major Eszter írta a díj átadón elhangzott laudációjában: „Közhelymentes és önironikus dalaival úgy enged betekintést a hétköznapjaiba és érzelmi életébe, mintha csak a naplójából olvasna fel nekünk. Szövegei abszurd humorral átszőttek, hol komolyak, hol szerethetően kislányosak, jó ritmusban váltakozik bennük a mélység és az üdítő könnyedség. A dalok közös nevezője az igazmondás, amelyet a váratlanul elejtett illetlen szavak még hitelesebbé tesznek. Első szólólemeze, a Kikötő – rajta az Akinek én sok vagyok, a pánick, a Zsiráfhát és a Bácsi című dalokkal – színházi munkái és díjai mellett felhelyezte Hannát a könynyűzene térképére is.” ≠
KALOCSAI KRISZTINA FOTÓ: HG AMBRUS
VINYL DISZKOGRÁFIA
KIKÖTŐ (2023)
ARTISJUS-DÍJ
AZ ÉV JUNIOR KÖNNYŰZENEI ALKOTÓJA
HEGEDŰS JÓZSI
PENÉSZVIRÁGOK
Az utóbbi idők egyik legfigyelemreméltóbb produkciója egy fiatal tanító bácsihoz kötődik, aki az ország legismertebb szabadkígyósi zenésze, és akinek már nemcsak a magyar alter-undergroundban, hanem a mainstreamben is egyre többen ismerik nevét, dúdolják dalait. Nemrég megjelent második szólóalbumával szintet lépett, és remélhetőleg élőben is megjárja azt az utat, amit véghez vitt Penészvirágok című új lemezével.
Hegedűs Józsi 1997-ben született Békéscsabán, Szabadkígyóson nőtt fel, Szegeden járt egyetemre és jó pár éve már Budapesten él, dolgozik, alkot. A magyar és roma családi háttérrel rendelkező dalszerző-énekes legelső zenei élménye apukájától jött, aki hatalmas Tankcsapda-rajongó. A kisgyerek Józsi ezért joggal gondolhatta azt, hogy „a legeslegkirályabb emberek azok, akiknek hosszú hajuk van és lóbálják a színpad előtt”. Így született legelső „zenekara” testvérével és unokatestvérével, akinek akkor éppen mankóval kellett járnia: a mankó lett a két gitár, ők a kanapén ugráltak és a közönség pedig Józsi anyukája volt. Tinédzserként már sokféle hatás érte, a Guns 'N Rosestól a Nirvanáig, mellesleg ekkor már nem mankón gitározott, és ez idő tájt türemkedett be életébe Cseh Tamás és Bereményi Géza is. Erre rakódott Szabó Balázs, Kollár-Klemencz László, Beck Zoli munkássága. A szegedi egyetemi évek jelentik az első szintlépést, ami Józsi esetében a Csillagerdő zenekar. Ez az alternatív zenekar hozta az első valódi sikereket, sőt lemezszerződést is a Szarka Joseph vezette Keytracks / Hear Hungary kiadóval, amelynél két album jelent meg. Hogy aztán mégis szólóban lett ismert Hegedűs Józsi, arról a KERET Kikeltető tehetségkutatója tehet, ahová az énekes-dalszerző szólóban jelentkezett, és azonnal ki is tűnt a 2022-es mezőnyből jól megkomponált, karakteres, lírai, melankolikus egyszálgitáros műsorával. Fekete Giorgio, a Carson Coma énekese egyenesen úgy kommentálta Hegedűs Józsi Gyufa című dalát: „Hidegrázós. Az egyetlen dal a mezőnyből, amit napi szinten újra meg újra meghallgatok.”
Giorgiónak annyira tetszett a produkció, hogy 2022 őszén el is vitte Hegedűs Józsit szólóban a Carson Coma turnéjára, ahol a kis klubhelyszínek után akkora és olyan közönség előtt mutathatta be a később megjelent Szívemből a félelmet kioltom című albumának dalait szerelemről, otthonról, mint még előtte soha. Józsi így mesélt erről az időszakról a Recorderen: „A legkedvesebb dalok erős érzésből vannak, és úgy születnek, hogy hiába lenne ezer más dolgom, leülök a szoba közepére, és muszájból éneklek és írok. Utólag már lehet hallani, hogy milyen lett ez, de igazság szerint jó esetben nincs tudatos koncepció. Utólag a cigány népdalok dallam- és szövegvilágát hallom ki. Szövegben a magyar alterből inspirálódok leginkább, de azokat a szövegeket szeretem legjobban, amik egyszerűek, közérthetőek, mégis megmarad a valódi üzenet, azt hiszem, erre törekszem tudat alatt én is.” Közben a Csillagerdő második albuma egyben a zenekar hattyúdala is lett, feloszlott, és Józsi szólólemezt kezdett készíteni, amely végül 2023-ban jelent meg, ismét Szarka Joseph kiadója gondozásában, míg Jánosi Szabolcs Cicó az album hangmérnöke és producere lett. Ehhez képest 2024 tavaszára rengeteg új dal torlódott fel a fiókban és megérkezett a folytatás Penészvirágok címmel. A hangmérnöki feladatokat Vastag Gábor Vasti látta el,
Józsi köré szerveződött egy zenekar Vadvirág néven, sőt Kamau Makumi Banana Records nevű kiadója, amely többek között Beton.Hofival is foglalkozik, vette át az új hangfelvételek kiadását. „Addig szorítjuk a rohadt szilvákat, gyerekkorunk nyirkos szobáit, a szegény fiatalságunk félresiklott nagy terveit, amíg a történetünkké nemesednek. Ezek a mi penészvirágaink” – mondta a lemezről Józsi, amely ismét komoly szakmai sikert aratott. A tizenegy számot tartalmazó album kifejezetten bátor, mintha egy sokat látott költő beszélne-énekelne egy fiatalember szájából, sokféle irányba invitál, egyszerre bensőséges és nyíltan szókimondó, úgy idézi meg Cseh Tamás szellemét, hogy egyszerre lehet komolyan venni és egyszerre parafrázis, végiglovagol a magyar pusztán spagettiwestern hangulatban, állatokra asszociál, vagy éppen Barkóczi Noémival duettezik. Minden jól áll neki, mint ahogy minden sor elsőre beragad. Ez utóbbi pedig a lehető legnagyobb dolog egy dalszerző életében. ≠
-BB-
FOTÓ: KOMRÓCZKI DIA
TABÁR ISTVÁN I KÖNNYŰZENEI ÉLETMŰDÍJ
AZ VOLT A FONTOS, HOGY A DAL CÉLT ÉRJEN
Tabár István egyike azoknak a zenészeknek, akinek a nevét a közönségnek leginkább az a ma már egyre fogyatkozó része ismeri, akik még emlékeznek arra, milyen érzés egy lemez hallgatása közben lapozgatni a borítót, böngészni, melyik dalnak ki volt a szerzője, ki milyen feladatért felelt a háttérben. Több mint tíz arany- és platinalemez tulajdonosa, hozzávetőlegesen 300 szerzeményt jegyez, pályafutása során több mint 25 előadó számára írt zenét vagy szöveget, de legtöbben valószínűleg mai napig az Exotic tagjaként emlékeznek rá. 2023-ban bejelentette, hogy lezárja zenei karrierjét, idén pedig Artisjus-életműdíjat kapott négy évtizedes munkásságának elismeréseként.
D+SZ: Hogyan jutottál arra az elhatározásra, hogy tavaly, 40 év után azt mondd, befejezettnek tekinted a zenei életműved? Mi motiválta az elhatározást, hogy úgymond vis zszavonulj?
Tabár István: Azt hiszem, ennek a gyökere a gyerekkoromból jön. Akkoriban az emberek még nyugdíjba mentek hatvanéves korukban, és volt számomra egyfajta romantikája annak, hogy kitűzöm ezt a célt, és ennyi idősen márpedig én is nyugdíjas leszek. De persze nem kell ezt halálosan komolyan venni. A pályám során a háttérben munkálkodnak olyan dolgok, hogy például tizenévesen a Budapest vége tábla innenső oldalán laktam egy poros mellékutcában, az osztálytársaim között is a lenézett gyerekek közé tartoztam, így mindenáron bizonyítani akartam, nem csak a zenében, mindenben, és ez sok szempontból sikerült is.
Másrészt úgy érzem, négy évtizeden át mindig sikerült megújulnom, felvennem a fonalat, ráéreznem az adott kor hangulatára zenészként, szerzőként, producerként, ugyanakkor az a generáció, amely a most díjazott Beton.Hofi vagy Azahriah nevével is fémjelezhető, üzenetét tekintve, bár tetszik, már annyira távol van tőlem, hogy a későbbiekben ezt lehet, hogy nem tudnám hitelesen képviselni, hibába hallgatják ezeket az előadókat akár a mostani ötvenévesek is. Él bennem az elképzelés, hogy az a szép, ha egy sokat látott sportoló éremmel tér vissza az utolsó olimpiáról, ennek mentén nem szerettem volna folyamatosan lejjebb csúszva, NB2ben, NB3-ban megélni a dolgaim.
D+SZ: Miért érzed úgy, hogy ez várt volna rád?
TI: Az ilyesmi nem ugyanaz egy előadónak és egy szerzőnek. Az előadók, a frontemberek, részben, mert az emberekben dolgozik a nosztalgia, gyakorlatilag a végtelenségig működtethetnek egy produkciót. Ugyanakkor azok a háttéremberek, a szerzők, a producerek, akik a kelleténél tovább csinálják, sokszor már csak árnyékai korábbi önmaguknak. Úgy éreztem – és akkor még nem gondoltam, hogy életműdíjat fogok kapni –, hogy hatvanévesen megelégedhetek azzal, amit csináltam, egyúttal elegánsan zárhatom le a pályámat, ami azért is volt vonzó számomra, mert ilyesmit nem látni túl gyakran. Ráadásul ezt meg is tehettem most, ugyanis van egy diplomám, amit 1986-ban szereztem építészként. Amikor az Exotic megnyerte az Aortát – Amatőrök Országos Rocktalálkozója – 600 zenekar előtt, azzal a lendülettel be is tettem ezt a diplomát a fiókba, nem használtam semmire. Aztán jött a Covid, és akkoriban szembejött néhány dolog az építészet terén, amiben szerepem lett. Mára annyira kinőtte magát mindez, hogy nagyon jól el is vagyok vele, szóval nem akarok álszent lenni: most már meg is tehetem, hogy a zenéléstől mint megélhetéstől visszavonuljak.
Persze előfordulhat, hogy nem tudom majd teljesen letenni a hangszert, és mégis belekezdek valamibe, de azt már nem az említett tinédzserkori belső kényszerből, hanem jókedvvel, szórakozásként fogom csinálni, és nem foglalkozom azzal, hogy sikeres lesz-e, vagy nem, ami korábban azért tagadhatatlanul erős motiváció volt számomra.
D+SZ: Mivel töltöd a napjaidat mostanában?
TI: Épp egy százéves műemlék épület felújításában veszek részt, és ha ilyesmiket csinálhatok még, annak örülni fogok. Modern, új technológiájú építészettel kapcsolatos munkába nem mernék belefogni, hiszen kimaradt negyven év, de ilyen típusú feladatoknál jól jön a tudásom. Illetve augusztusban lesz még egy koncert a Tabánban, ahol az Exotic és az Első Emelet lép majd fel, oda azért elmegyek, de fellépéseket már nem vállalok, mentem úgyis eleget az elmúlt évtizedekben zenekarral meg az általam menedzselt produkciókkal.
D+SZ: Rengeteg előadónak, zenekarnak szereztél dalokat, de emlékszel-e a valaha írt legelsőre, hogy az milyen körülmények között, milyen hatásra született?
TI: Az első saját dalaim még szöveg nélkül készültek, és mivel nem nagyon volt mire rögzíteni őket, leginkább harmóniák, dallamok álltak össze akkoriban. A végleges hangszereléshez, ahhoz, hogy mindez megszólaljon, kellett a zenekar. Ez azért érdekes, mert voltak ott nálam nagyobb múlttal rendelkező, képzettebb zenészek, mégis ezekkel a szerzeményekkel indultunk. Az első két dal, ami ebből a merítésből származik, a Várj rám! és a Párizs, ezek végül az Exotic 2017-ben Isten hozott! címmel megjelent „nulladik lemezén” láttak napvilágot.
D+SZ: Ki vagy kik voltak azok a zenészek, szerzők, szövegírók, akik a legnagyobb hatással voltak rád kezdetben, vagy azok, akikre mondjuk a pályád későbbi szakaszában csodálkoztál rá?
TI: Magyar vonatkozásban a Korált említeném, az ő koncertjeikre sokat jártam. A lírai oldalamra nagy hatással volt Balázs Fecó munkássága, a vicces oldalon pedig a KFT motivált. Külföldiek közül a Dire Straits, Mike Oldfield, meg a hozzájuk hasonló, nem annyira direkten slágeres, de nagyon zenei dolgok említhetők. Érdekes a dolgok körforgása, mert Balázs Fecó utolsó három klipjének én voltam a rendezője. Nagy boldogság volt számomra, hogy együtt dolgozom valakivel, akit annak idején a közönség soraiból figyeltem.
D+SZ: Szerinted melyik az a dal, amivel a legtöbben azonosítanak, illetve melyik az, amit a legtöbben hallgatnak anélkül, hogy tudnák, te írtad?
TI: Ezt a hasonlatot már használtam korábban, de ide is illik. Mindig úgy képzeltem, hogy az előadó egy autóversenyző, a dal pedig a versenyautó. És amikor kap egy jó versenyző egy jó versenyautót, remekül száguldozhat vele a pályán. Ebben az értelemben talán abszurd, de az én versenyautóm a Trabant lett. Azóta is sok slágert írtam, de ez a dal a megjelenése óta mindig ott volt a jogdíjelszámolásom első öt helyezettje között, és ez a mai napig sem változott.
A Trabanttal kapcsolatban az is érdekes, hogy voltak dalok, amiket hónapokig írtam anélkül, hogy igazán elégedett lettem volna velük, aztán egyszer csak lezártam őket, de ez meg egy éjszaka megszületett. A háttérsztorija annyi, hogy volt egy zenekari próba, amire a gitárosunk, Vilmányi Gábor Trabantjával mentünk. Lerobbant, így elvittük a hangszereket kézben. Aztán visszafelé valaki értünk jött a nagypapájának a Trabantjával, és az is le-
Az a szép, ha egy sokat látott sportoló éremmel
tér vissza az utolsó olimpiáról „
robbant. Azt mondtuk, ilyen autó a világon nincs! Eleve, ha felnyitod a motorháztetőt, túl sok mindent nem tudsz vele csinálni, mert alig van benne valami, gondolkodtunk is, hogy mi romolhat el ezen. Meg persze tudtuk, hogy ennek van némi – megint ezt a szót mondom – romantikája, hiszen a Trabant népautó, amit mindenki ismer, és ha ilyesmivel viccelsz, akkor valójában az egész helyzettel viccelsz, ami az országban van. Hogy a kérdés második felére is válaszoljak, annak kapcsán olyanokat említenék, mint Tolvai Renáta Hagylak menni című dala, vagy Kállay-Saunders Andrástól a Csak veled. Ezek voltak az első magyar nyelvű slágereik, és mondjuk úgy, elég sok közöm van hozzájuk zeneileg és szövegileg egyaránt. Ugyanakkor, bár lehet, hogy a YouTube-on ott van a nevem a leírásban, általában nem szokás tudni, hogy szerző voltam ezekben a dalokban. De ott van például a Tedd fel a kezed a Splash!-től, amiben – bár ahogy általában, ezt sem reklámoztam – szintén társszerző voltam. Az is időtálló slágernek bizonyult, ha elmész bármilyen buliba, szinte biztos, hogy elhangzik, mind a mai napig.
exotic együttes, 1987 ( bal szélen tabár istván )
D+SZ: Milyen megélni egy dal sikerét a háttérből?
TI: A nyolcvanas évek végén, amikor elég szűk volt a keresztmetszet, és a rádióban sem ment még az Exotictól a Holdfénytánc, történt olyan, hogy valahol ott állt tőlem fél méterre egy lány, és énekelte csak úgy, maga elé ezt a dalt, dallam- és szöveghelyesen. Rám nézett, nem értette, miért nézem. Én mosolyogtam, ő visszamosolygott, és ennyi. Az ilyesmi mindig boldoggá tett. Nem tartottam fontosnak, hogy tudják, hogy én írtam. Nekem az volt a fontos, hogy a dal célt érjen.
D+SZ: Van-e olyan fejezete az életművednek, akár dal, akár lemez, amiről azt gondolod, hogy különösen kedves számodra, mégsem kapta meg azt a figyelmet, amit megérdemelt volna?
TI: Nem nagyon futottam bele ilyesmikbe. Valahogy, bárkivel is dolgoztam, mindenkiből lett valaki. Ez talán azért is volt így, mert mindig addig csiszoltam mindent, amíg úgy gondoltam, jobb már nem lehet. Cserpes Laurának volt az Élj pont úgy című dala, amire talán még emlékezhet a közönség A dalból, amit akkor még Eurovíziós Dalfesztiválnak hívtak. Rég le kellett volna adni, de úgy éreztem, ez így még nem elég jó. Végül karácsonyeste hagytam ott a fát meg a családot egy félóra múlva, hogy elkészüljön a végleges változat. De Kállay-Saunders Andrásnak is volt olyan dala, aminél felhívott, hogy van egy másik szerző által írt szöveg, másnap fel kellene énekelni, de nem érzi telitalálatnak. Én meg leültem éjfélkor, nem aludtam, és sorról sorra, szóról szóra beleéltem magam az egészbe, aztán reggelre kész lett, és ő is nagyon jónak tartotta. Mindig érzem, hogy egy dalból mikor jön ki az a maximum, amit az előadó hitelesen képviselhet, mikor üt a legnagyobbat az adott hangulat. És persze az is mindig motivált, amikor volt egyfajta nyomás, hogy meg kell mutatni, képes vagyok az adott dologra. Ez az egész életem végigkísérte.
D+SZ: Dolgoztál dalszerzőként, kliprendezőként, producerként, illetve az Artisjus révén a háttériparban is. Mit adott az, hogy ilyen sokféle nézőpontból láttál a szakmára?
TI: Mindent. Erről szólt az életem, az elmúlt 40 évem. És pont ezért is érzem, hogy ez így most elég. Hogy kicsit kiegészítsem a korábban elhangzottakat, nem tudnék mulatós dalt vagy operettet írni, nem tudok azonosulni vele, egyszerűen tiltakozik a szervezetem. Így vagyok a trappel és a hiphoppal is, nem tudnék hitelesen ilyesmit csinálni. Ugyanakkor a négy évtized alatt sok minden belefért a hagyományos poptól, rocktól a kicsit újhullámos, kicsit underground zenéken át akár a dance vagy a techno műfajáig. Számos előadó életművéhez hozzá tudtam tenni a magamét.
D+SZ: Mit jelent számodra az, hogy életműdíjat kaptál az Artisjustól? Sokan ilyenkor azt mondják, hogy egy elismerés ösztönöz a további munkára, hogy méltónak kell lenni rá, de mivel te – elvileg – visszavonultál, lehet, hogy más jut eszedbe erről.
TI: Egyetlen szót tudok mondani, teljesen őszintén: megnyugvást. Úgy érzem, hogy érdemes volt. Elértem azt a magaslatot, aminél úgy érzem, nincs feljebb. Megvalósítottam a gyerekkori álmaimat, és most már nincs bennem az igény, hogy még magasabbra törjek. Ha úgy alakul, hogy mégis csinálok majd valamit, azt önfeledt szórakozásként fogom megélni, nem feladatként. Elmondtam egy versemet a díjkiosztón, amiben benne van ez a két sor: „Mikor álmodom, minden az enyém – Mikor ébren vagyok, mindenem helyén.” Így érzem most is. Átértékeltem, másik polcra helyeztem néhány dolgot, és ez így van jól. Nem baj, ha az ember bizonyos szempontból határt szab az álmainak. ≠
INTERJÚ: KOVÁCS ATTILA, FOTÓ: LABANCZ VIKTÓRIA, URBAN TAMÁS / FORTEPAN (EXOTIC)
ℹ
TABÁR ISTVÁN
„1986-ban friss diplomás építészként zenekarával, az akkor újhullámos underground Exotickal megnyerte az Aorta tehetségkutatót. 1990-ben a popos irányváltás és a Trabant című gigasláger jóvoltából az év zenekara lettek.
Tabár Pisti főleg szövegíró, de zenét is szerez, könnyebb és elvontabb művekben is közreműködött. Sosem volt frontember, inkább amolyan szürke eminenciás. Életműve szerteágazó: több mint 70 társszerzővel dolgozott több mint tíz arany- és platinalemezen; 300 szerzeményt jegyez, évente sokezer médiaelhangzással. Négy évet küldöttként és a Szerzői Véleményező Bizottság elnökeként, négyet a vezetőség tagjaként dolgozott. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a Felosztási Szabályzat korszerűsítésében, ami sok érdekegyeztetéssel és fájdalmas, de szükségszerű konfliktusok felvállalásával jár.
2017-ben szerzői pályáját keretbe foglalta az Exotic Nulladik című lemezével, a zenekar korai, meg nem jelent underground számait leporolva. 2023ban bejelentette visszavonulását mind az Artisjus testületeiből, mind a szerzői munkától, életművét kvázi befejezettnek tekinti.” – Írta róla Szabó Áron.
ARTISJUS-DÍJ
KÖNNYŰZENEI
ÉLETMŰDÍJ
SCHWARCZ ÁDÁM I BETON.HOFI
AZ ÖSZTÖNÖSSÉG FUNDAMENTÁLIS
Az Év Könnyűzenei Szövegírója Schwarcz Ádám, azaz Beton.Hofi, rapelőadó, dalszövegíró. Eredetileg közgazdász végzettségű, és 27 éves koráig félprofi labdarúgóként tekintett magára, ám sérülései után a zenét választotta. Rövid idő alatt berobbant a hazai újhullámos hiphop világába, az első, 2021-ben megjelent comic sins és a 2022-ben kiadott Playbánia című albuma is óriási sikert aratott. 2023-ban már telt házas Budapest Park koncertet adott, Hundred Sinsszel közös Bagira című dala pedig minden idők harmadik legtöbbet játszott magyar dala lett a Spotifyon. A mixtape trilógiát záró 0 című 20 dalos lemeze 2024 tavaszán jelent meg, amit az MVM Dome-ban mutatott be.
Dal+Szerző: Gratulálok a díjhoz a szerkesztőség nevében is! Milyen érzés egy ilyen „kommersz” díjban részesülni?
Beton.Hofi: Nekem az volt a benyomásom, hogy annak ellenére, hogy ahogy fogalmazol, ez „kommersz”, mégis volt egy szakmaisága a gálának meg a díjátadónak, és nagy megtiszteltetés volt a komolyzenei és irodalmi díjazottakkal egyszerre szerepelni.
D+SZ: Másképp fogalmazva: az Artisjus hivatalos, akademikus és nyakkendős, márpedig a te világod egyáltalán nem ilyen.
BH: Azt hiszem, ezek inkább a külsőségek. Mivel egy rendezvényen szerepel ez a három kategória, belül talán nincsenek is akkora különbségek, mint amiket egy gyűrött ing vagy egy nyakkendő mutat.
D+SZ: Bár ez már nem akkora újdonság, én azt is látom ebben a díjban, hogy a hiphop mostanra véglegesen a kommersz műfajok között szerepel, és itthon is kitört az „underground mainstream” keretei közül. Ha visszagondolsz pályakezdő, utcai önmagadra: tudtad egyáltalán, hogy létezik Artisjus-díj?
BH: Pályakezdőként, az utca világában minden hasonló szervezettel vagy autoritással szemben alapból volt egy fenntartásunk. A környezetemben is, meg bennem is.
D+SZ: Mostanra viszont – valószínűleg véglegesen – egy olyan világba léptél át, ami tele van ilyen szervezetekkel: kiadókkal, menedzsmentekkel, koncerthelyszínekkel meg a többivel. Hogyan kezeled ezt?
BH: Ez abból a szempontból érdekes helyzet, hogy én is menet közben szembesültem azzal, hogy ha bizonyos ponton egyszerűen már ekkora mennyiségű ember hallgat, vagy eljön egy ekkora szélességű lefedés, akkor gyakorlatilag kell valamiféle kompromisszu-
mot hoznod magadban ennek kapcsán. Ha fellépnél, akkor csak a nagy létesítmények és szervezetek képesek kiszolgálni ennyi embert. Ez különösen a fesztiválszezont érinti, ahol már különböző márkák, brandek is megjelennek – az MVM Dome-nak már a nevében is benne van. Ezzel együtt én mindig konzekvensen nemet mondtam a szponzori megkeresésekre, nem osztok meg részleteket a magánéletemről a felületeimen. És a saját, szűk környezetemmel még mindig óriási összekötő erő az a helyzet, amiből indultunk.
D+SZ: A zenei üzlet világa megkövetel egyfajta száraz és kissé könyörtelen racionalitást a jog, a pénzügyek és hasonlók tekintetében. Ezzel hogy állsz?
BH: Őszintén? A bennem élő, szabadságra vágyó gyerek vagy az általános szabadságvágy szempontjából ezek a területek kihívást jelentenek, és nagyon távol állnak attól a fajta örömzenéléstől, amiben a szabadságot teljes mértékben meg tudom élni. Ez egy olyan pont szerintem,
ami mindenkinek eljön az életében, attól függetlenül, hogy mit csinál. Valamilyen módon meg kell barátkozni azzal a ténnyel, hogy ebben a korban élünk.
D+SZ: Ha már örömzenélés és szabadság: ez ügyben hallhatóan ebben a korban éltek. A zenétek nem olyan, mint amit a hiphop közönsége megszokott. Van kockázata ennek a fajta progresszivitásnak?
BH: Úgy érzem, hogy mindvégig azt állítottuk és az is volt a húzóereje ennek a produkciónak, hogy lehet másképp közelíteni a korábban kialakult sztenderdekhez. Tehát időről időre mást állítottunk, mint amit elvárnak egy hiphop produkciótól vagy rapper archetípustól. Az élő zenének is volt már előzménye nálunk, volt rá precedens. Az univerzuma is úgy született meg ennek az egésznek, hogy igyekezett provokálni azt a képet, ami az utóbbi tíz-tizenöt évben kialakult egy hiphop produkcióval szemben.
D+SZ: Ez azt is jelenti, hogy egy nagyon tudatos alkotói folyamat eredménye a produkció? Hol engedtek teret a spontaneitásnak?
BH: A művészettel kapcsolatos ars poeticám és a tapasztalatom is azt diktálja, hogy ha kinyírjuk a spontaneitást bármilyen alkotói folyamatból vagy produkcióból, akkor az olyan, mintha a vízről mondanánk le. Az ösztönösség szerintem fundamentális, mert magának a valóságnak a szövete is minden pillanatban végtelen lehetőséget nyújt. Ott van a művészet, csak körbe kell kontúrozni. De ha csak ez a spontán rész működik, akkor az maga a káosz. Akkor nem tudod viszonyba hozni ezeket a kontúrokat, nem érnek össze a vonalak. Kell egy keret. Legalább annyi, hogy ki legyen jelölve, hogy mekkora a vászon – aztán azon belül bármi történhet.
D+SZ: A szövegvilágodban hogyan jelenik meg ez a szemlélet?
BH: A fő keretrendszer az a zenei alap, amire a szöveg meg a vokál íródik. De ha felbukkan valami, ami kezdi beszűkíteni a szövegben azt, ami felé tartunk, akkor oda lehet húzni a zenei alapban is valamilyen döntést. Tehát szerintem ez mindig egy pingpong a
Időről időre mást állítottunk, mint amit elvárnak egy hiphop produkciótól
káosz és a szabályok között. És végül mindig valaki leüti a labdát és az adott meccs valamerre eldől – és az a jó, ha ez a fajta szabadság benne van az alkotásban.
D+SZ: Gyorsan dolgozol? Könnyen döntesz ilyen kérdésekben?
BH: Szerintem igen. Elég gyorsan dolgozom, és sokszor hozok döntést valahogy az imperfekció felé, ami persze megnehezíti a befogadó dolgát, hogy eldöntse: ez most egy spontán húzás vagy épp egy nagyon kitalált dolog. A közvetlen környezetem még a mai napig nem tudja ezt eldönteni. És hiába mondok arról bármit, hogy az első és a harmadik mixtape között mondjuk ezer nap telt el, nem hiszik el, hogy ez vagy az véletlenül alakult úgy.
D+SZ: De számít ez egyáltalán?
BH: Az én állításom a zenéről vagy alkotásról az, hogy nem számít.
D+SZ: Mennyire mész utána önmagadban az alkotói folyamatnak? Önvizsgáló típus vagy?
BH: Szerintem túlságosan is. Olyan helyekre állítok tükröket alkotás közben, amik egyáltalán nem kényelmesek.
D+SZ: És vajon a közönség észreveszi ezt, reagál rá?
BH: Szerintem mi emberi lények nem is különbözünk annyira egymástól, mint amenynyire gondoljuk. Ez abból is kiderül, hogy a magammal kapcsolatos kellemetlen állítások mennyi emberrel jelentenek közös nevezőt. Vannak olyan dolgok, amikkel nekem is nehéz volt szembenézni érzelmileg, és sok visszajelzést kapok arról, hogy jó, hogy ezeket egy-egy konkretizálható mondatba vagy szövegbe foglaltam. Én magam is meglepődöm, hogy létezik a saját közönségem.
D+SZ: Van a szövegeidnek evolúciója? Milyen utat jártál be az első, már számodra is fontos szövegeidtől mostanáig?
BH: Szerintem főleg előadásmódban, technikában fejlődtem, és emiatt összességében is tudtam fejlődni. De az első szövegeimet úgy érzem, hogy mai fejjel is tudom vállalni.
D+SZ: A rapben a szövegírás és az előadás nem elválaszthatók egymástól. Provokálod önmagad is azzal, hogy olyasmit írsz, amit nehéz előadni?
BH: Igen, vannak ilyen dalaim, amiket kifejezetten kunszt pontosan előadni. Amikor erősen perkusszív a szöveg, és egyetlenegy légzéstechnikai pontatlanság élőben már végzetes lehet, akkor a saját határaimon táncolok.
D+SZ: Mintha a gyorsan eljövő, nagy sikerek idejét élnénk: rakétaként jutnak a magasba produkciók, ahogy te is. Hogy érint ez téged, milyen jövőt látsz magadnak ebben a környezetben?
BH: Remélem, hogy más előadók is olvassák majd ezt: szerintem nagyon nehéz a mai zajban akár csak egy évig is magas figyelmi ponton lenni – nemhogy kettő, három vagy öt évig. Ilyen digitális bekötöttség mellett azt szinte lehetetlennek látom, hogy valaki mondjuk egy évtizeden át ott legyen egy ennyire magas figyelmi és nyomásponton. Már egy-két év is teljes embert kíván, nagy fegyelmet és sok-sok szociális áldozatot. Én úgy gondolom, hogy mindenkinek máshol van ez a pont, de ekkora zajban fontos magunkban mindig megvizsgálni, hogy a produkció fontosabb-e, vagy a saját lelkünk és mentális egészségünk. Ez persze mindenkinél egyéni döntés. Az én jövőképem az, hogy ha van időm huzamosabb ideig zenélni és megélni az alkotás örömét, akkor arra készen állok, de nem látom magam mondjuk öt év múlva Beton.Hofiként. ≠
INTERJÚ: HEGYI GYÖRGY
FOTÓ: MIKI357
ℹ
BETON:HOFI
„Schwarcz Ádám, azaz Beton.Hofi első demóit a 2000-es évek végén Józsefvárosban készítette, ahol a foci és a rap volt az univerzális nyelv A diploma kipipálása után, kilépve a gipszkartonlétből, majd fizikai sérülések következtében a focipályákat is maga mögött hagyva, végül a rapben találta meg azt a szenvedélyt, amit mindig is keresett. Slam poetry versenyen lépett először színpadra, azóta pedig már sokszoros platinalemez-tulajdonos, és rajongóival megtöltötte az MVM Dome-ot is. Ez a díj az újabb bizonyítéka annak, hogy milyen messzire vitte a tehetsége és az a tulajdonsága, hogy soha nem fogadja el a lehetetlent. Az elmúlt négy évben közel ötven dalt és húsz klipet adott ki, számos kollaborációban vett részt, és mindeközben végig önazonos maradt. Szofisztikált, érett, szociografikus és egyben önfeltáró szövegeivel mélyen belekarcolta magát a magyar zenei életbe” – írta laudációjában Major Eszter.
VINYL DISZKOGRÁFIA
COMIC SINS (2021)
PLAYBANIA (2022) 0 (2024)
ARTISJUS-DÍJ
AZ ÉV KÖNNYŰZENEI
SZÖVEGÍRÓJA
VÁSÁROLT ZENEI ALAPOK HASZNÁLATA
KOCKÁZATOK ÉS MELLÉKHATÁSOK
Egyre gyakoribb, hogy úgy születik új dal, hogy különböző netes forrásokból letöltött kész zenei alapokra dolgoznak. Ez aztán kiegészül legalább egy énekvagy rapsávval, de akár további instrumentális elemekkel, és így kerül a közönség elé. Bár az alkalmazásuk elterjedt, a dalszerzőknek csak fokozott tudatossággal és körültekintéssel szabad belevágni a használatukba.
„Megvásárolt”? Látni fogjuk, mennyire félrevezető ez a kifejezés. Használjuk inkább az angol „beat leasing” kifejezést, amiben legalább az világosan megjelenik: attól még, hogy fizetünk valamiért, nem feltétlenül lesz „a miénk”.
Jogi konfliktusok, perek, elveszített jogdíjak jelzik az előttünk erre járt figyelmetlen bajtársaink nyomait. Tanuljunk a hibájukból.
JOGI ALAPOK RÖVIDEN
Egy kész zenei hangfelvételnek három típusú jogosultja van:
• dalszerző – aki a zenét vagy a dalszöveget írja
• előadó – aki ezt hangszeresen vagy emberi hangon megszólaltatja
• hangfelvétel-előállító (alias hangfelvétel-jogtulajdonos) –aki pénzt, energiát, szervezési munkát tett a hangfelvétel elkészít(tet)ésébe
Egy kész zenei alap esetén mindhárom szerepben ott áll a zenei alap, a „beat” készítője (vagy készítői). Amikor mi ezt akár éneksávval, akár további hangszeres elemekkel egészítjük ki, az ő társbérlői leszünk.
Mivel egy kész dal, hangfelvétel tovább alakításához az eredeti jogosultak engedélye, licensze kell (a dalszerzők esetében ezt a magyar jog „átdolgozásnak” hívja), a zenei alapokat közzétevő weboldalak részletes szerződésekben szabályozzák, hogy a „vevő” mit tehet az alappal, és mit nem. Azt is meghatározzák, hogy az elkészült új felvételen milyen módon kerülnek megosztásra a jogok és jogdíjak.
Szóval: nem, ezek most nem azok a jogi szövegek, amiket a netes böngészés közben csak úgy gyorsan átpörget és átkattint az ember. Egy sikeres dal esetén sok milliótól eshet el, aki nem figyel.
TIPIKUS ESETEK
Miről szól egy ilyen beat leasing szerződés? Általában: a hangfelvételt készítő szerző, előadó és hangfelvétel-jogtulajdonos engedélyt ad a letöltőnek, hogy további zenei elemekkel kiegészítse a felvételt. A felhasználás lehet ingyenes vagy történhet díj ellenében; a létrejövő új dal százalékos megosztását is elő szokta írni, rendelkezik annak további felhasználhatóságáról.
A lényeg: a feltételeket tekintve bármi elképzelhető. Az is, hogy a „vevő” tényleg közel teljes szabadságot (és teljes jogdíjrészt) élvezhet az elkészítendő új dal kapcsán – és az is, hogy csak nagyon korlátozott lehetőségek között mozoghat, és a jogdíjakon is osztoznia kell (vagy egyáltalán nem jut neki). Az eredeti felvétel jogosultja van helyzetben, ő határozza meg, mit és hogyan szeretne engedni.
Lehetnek további szűkítő feltételek, limitek (pl. az adott licensz csak meghatározott időtartamra, darabszámra, elérésre vonatkozik – ennek meghaladása esetén új szerződést kell kötni, stb.).
CSAK A TIÉD?
Talán a legfontosabb szempont a kész zenei alapok használatánál: akarod-e, hogy mások dalaiban is ugyanazt a hangfelvételt halld? A zeneialap-szolgáltatóknál általában lényegesen magasabb áron lehet kizárólagos felhasználási jogokra szerződni, amivel az adott alap kikerül a szolgáltató kínálatából, más dalszerzők már nem használhatják új zenék elkészítéséhez. Ha széles közönség elérése a cél, mindenképpen érdemes ezt az exkluzivitást becélozni – és ennek nemcsak illendőségi okai vannak.
ZENEI UJJLENYOMAT
Az audio fingerprint technológiának mind gyakoribb a használata, ez elhangzás alapján automatikusan beazonosítja az elhangzott hangfelvételeket, pl. Magyarországon az Artisjus is erre építi a rádiós felosztását.
Ha egynél több dal használja ugyanazt a zenei alapot (hangfelvételt), a felvételek bizony összeakadhatnak. A zenei felismerő szoftver több helyről is mintát vesz egy-egy dalból, így egy teljesen eredeti dal teljesen eredeti hangfelvételét könnyen beazonosítja. De ha azonos alaphangfelvételre több dalverzió is épül, ez a technológia eléri a határait. Két egyforma hangfelvétel között nem tud különbséget tenni. Ezért van is olyan beatszolgáltató, amely a szerződéseiben kimondottan megtiltja, hogy az elkészült új dalt ilyen zenefelismerő rendszerekbe regisztrálni lehessen.
BEAT LEASING CSALÓK
Sőt, a kizárólagossággal függ össze az a csalási módszer is, amiről a Dal+Szerző blogon nemrég számoltunk be. A „beat trollok” figyelik a nem kizárólagos zeneialap-használók sikereit, és ahol felfutást látnak, megveszik a kizárólagos jogokat, hogy ebből a szerepből keressék meg a sikeressé vált dalszerzőt, aránytalanul nagy összeget kérve, hogy az tovább használhassa a beatet. Szóval érdemes vigyázni.
JÓ TANÁCSOK
Ha teheted, készíts vagy készíttess saját zenei alapot élő zenészekkel, ezzel is támogasd a hazait. Főleg, ha valakinek tényleg nagy közönségelérése van, hiszen ilyenkor a figyelmetlenségből fakadó problémák (a jogdíj nagy részét megkapja a zenei alap producere) is jobban fájnak, emellett a csalók számára is vonzóbb lesz a célpont. Olvasd el a szerződést. De tényleg. Ennek a legjobb módszere szerintem minden esetben: ne rögtön a szerződés kész szövegét olvasd. Előbb egy fehér lapra írd le magadnak, hogy neked mi a fontos ebben a megállapodásban, mik az elvárásaid. Utána lehet a kapott szerződést olvasni, megkeresve benne a közös pontokat a saját fehér lapoddal (és persze a hiányokat, meg azokat a további pontokat, amik a másik félnek fontosak).
Értékelj, mérlegelj. Döntsd el, megéri-e. Gondolj arra, mi lesz, ha a dal sikeres lesz.
Szóval: légy tudatos! ≠
TÓTH PÉTER BENJAMIN
ILLUSZTRÁCIÓ: MI (DAL+SZERZŐ) ℹ
ZENEI UJJLENYOMAT
„Hogy honnan veszi az Artisjus, milyen számok mentek a rádióban, és mi után kell fizetnie a szerzőknek? Ha nem a csatorna saját adatközléséből, akkor egy automatizált technológia segítségével tudja, milyen zenéket játszott a rádió. Audio fingerprint technológia – basic gyorstalpaló, a feldolgozott rádiók listájával!”
A zeneiujjlenyomat-technológiáról (audio fingerprint) a Dalszerző blogon itt írtunk korábban:
BEAT TROLLOK
„Amikor licencelt alapot használó dal elkezd sikereket elérni egy platformon, a beat troll megveszi az alapot az eredeti producertől. Ezután a jogok kizárólagos tulajdonosaként bejelentkezik az előadónál vagy kiadójánál, és aránytalan összeget kér azért, hogy azt tovább használhassa az előadó.”
A beat leasing csalókról vagy más néven a beat troll jelenségről a Dalszerző blogon itt írtunk korábban:
MESTERSÉGES INTELLIGENCIA + DALSZERZÉS
CÉL AZ EGYMILLIÁRD FELHASZNÁLÓ
A Suno nem olyan rég még nem szerepelt a kötelezően említendő generatív MIalkalmazások között, de mostanában úgy tűnik, hogy az egyik legfontosabb startup lett a területen – annyira, hogy a Microsoft MI-alkalmazásokat összegyűjtő Copilot alkalmazásába is bekerült, többek között a ChatGPT mellett (igaz, a Sunót külön be kell kapcsolni a Plugins fülön). Többen a „zene ChatGPT-jeként” emlegetik.
A Suno sikere elsősorban annak köszönhető, hogy szöveges promptok alapján a korábbiaknál jóval jobb minőségű zenéket képes előállítani, mégpedig énekkel, több nyelven is. Egyelőre egypercesek a számok, de ezt hamarosan a duplájára emelik. Az alábbi számot nem a publikus, hanem a hamarosan megjelenő V3 modellel íratta a Rolling Stone újságírója; a prompt a következő volt: „solo acoustic Mississippi Delta blues about a sad AI”.
A Rolling Stone cikke szerint az egyik alapító, Mikey Shulman a startup küldetését „a zenekészítés demokratizálásában” látja. Szerinte aránytalan az, hogy „a zenehallgatók száma jóval meghaladja azokét, akik zenét csinálnak”. Az ő víziója szerint hamarosan egymilliárd ember fog havi 10 dolláros előfizetésért cserébe dalokat generálni a Sunóval. Shulman szerint azonban ez nem jelenti azt, hogy fölöslegessé válnának a művészek. „Az a célunk, hogy legyen egymilliárd ember, akik sokkal mélyebben foglalkoznak a zenével, mint most. Ha tömegek foglalkoznának a zenealkotással, a zenei ízlésük kiművelésével, az a művészeknek is jó lenne. A zene általunk elképzelt jövője kifejezetten művészbarát” – mondja Shulman.
A Rolling Stone idéz azért egy menedzsert, aki szerint a zenészek megélhetését igenis érinteni fogja, ha filmekben felhasználható minőségű zenét állítanak elő az MI-alkalmazások – az ismert slágerekért feltehetően továbbra is fizetni fognak a produkciós cégek, reklámügynökségek, de a több syncet leválthatják a nem jogosítandó zenék.
A Suno fő befektetője, a korábban a (később a Spotify által felvásárolt) EchoNest adatelemzőbe befektető Rodriguez is arról beszélt a Rolling Stone-nak, hogy szerinte a Sunónak több előfizetője lehet majd, mint a Spotifynak. Elismeri, hogy ez „jelenleg hülyeségnek tűnik”, de az a közös az igazán nagy cégekben, hogy képesek valamit, ami hülyeségnek tűnik, „kézenfekvővé változtatni”.
Rodriguez egyébként számít arra, hogy beperelhetik a céget a jogtulajdonosok. (A Rolling Stone a Universaltól kért erről nyilatkozatot, de nem kapott.) De azt mondja, hogy „ha meglettek volna a megállapodások a kiadókkal, talán nem is fektettem volna pénzt a cégbe. Azt akartam, hogy kötöttségek nélkül tudják végezni a fejlesztést.”
A Suno egyébként nem árulja el, hogy milyen zenéket használt a modellek betanításához. Kapcsolatban állnak azért a kiadókkal, és úgy gondolják, a zenészek iránti tiszteletük jele, hogy nem lehet azt kérni az alkalmazásuktól, hogy meghatározott zenészek stílusát, előadók énekhangját használja fel.
REKORDÖSSZEGET,
125 MILLIÓ DOLLÁRT FEKTETTEK A SUNÓBA
A Suno hirtelen nagy figyelmet váltott ki azzal, hogy értékelhető, énekelt (akár magyar nyelvű) szöveggel is bíró dalokat képes írni. A nyolc hónappal ezelőtt elindult alkalmazást már tízmillióan használták.
Ennél is fontosabb az, hogy a cég 125 millió dollárnyi (kb. 45 milliárd forint) tőkét szedett össze a legutóbbi befektetési kör során. Ez a legnagyobb összeg, amit a mesterséges intelligencia zenei alkalmazásába valaha fektettek. Az alapító Mikey Shulman ebben a posztban azt írja, hogy a pénzt a termék fejlesztésének felgyorsítására és a „zenészekből, zenerajongókból és programozókból álló csapat növelésére” fogják használni.
Az etikus MI-ért küzdő Fairly Trained alapítója, Ed Newton-Rex szerint ez nagyon rossz hír a zeneipar számára. A Suno ugyanis nem hozta nyilvánosságra, hogy használtak-e jogvédett zenét a betanításnál, de Newton-Rex tesztjei alapján ez nagyon is valószínű; továbbá a cég első nagy befektetője korábban elárulta, hogy nincsenek jogosítási szerződéseik. A Suno ennek ellenére tudott rekordösszegű tőkét összeszedni (ami alapítóit
mikey
shulman
multimilliomossá tette), ami Newton-Rex szerint nagyon rossz üzenetet küld a többi zenei MI-startup számára.
A Music Ally kommentárja ennél optimistább. Stuart Dredge szerint „a 125 millió dollár azt jelenti, hogy a Sunónak rengeteg pénze lesz, amit ügyvédekre költhet –de ha máshonnan nézzük, azt is jelentheti, hogy rengeteg pénze lesz arra, hogy jogosítási szerződéseket kössön. Hamarosan kiderül, hogy az MI-zenébe ömlő kockázati tőke melyik irányba kövezi ki az utat.”
Dredge szerint a zeneipar számára az most a feladat, hogy a tech világnak megmutassa, nem feltétlenül az a legjobb út, hogy „engedély nélkül betanított modellekkel nagyra nősz, aztán esetleg később jogosítasz”. Az MI-t szabályozó törvények kapcsán persze rendkívül látványos a zeneipar lobbizása, de ez a jogalkotás lassan megy; emellett már most létre kellene jönnie a kapcsolatnak a két világ, a tech és a zeneipar között. Az MI-cégeknek nemcsak beszélniük kell arról, hogy a zenészek oldalán állnak, hanem ezt tettekkel kell megmutatniuk; a zeneiparnak pedig ki kell dolgoznia, hogy milyen (az általuk képviselt zenészek számára is elfogadható) jogosítási modelleket tudnak elképzelni. ≠
RÓNAI ANDRÁS, ILLUSZTRÁCIÓ: MI (DAL+SZERZŐ)
EÖTVÖS PÉTER | POSZTUMUSZ ARTISJUS-DÍJ
HÓ PEDIG TÖBBÉ NEM LESZ
Több mint hat évtizedes pályája során Eötvös Péter 13 operát komponált, de csak az utolsót, a Valuskát magyar nyelven. Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című kisregényéből Eötvös – szövegíró szerzőtársaival, Mezei Marival és Keszthelyi Kingával – azokat a szálakat emelte ki, melyek a kisemberek kiszolgáltatottságát érzékeltetik, megmutatják a tudatlanságból, félelemből és önzésből épített hazugságok romboló következményeit.
A szerző szerint műve „tragikomédia zenében vagy groteszk opera”, melyben „Valuska, a tisztalelkű fiatalember a manipulatív társadalom áldozatává válik egy kitömött bálna árnyékában”. A szereplők szélsőséges jellemvonásait és indítékait Eötvös gazdag hangszerelési eszköztárának sokféle árnyalatával ábrázolja. A zörejek, ütőhangszeres effektusok és az egyes szereplőkhöz társított „árnyék” hangszerek mellett az éneklési módokban és melodikus gesztusokban az operairodalom jellegzetes énekes karakterei is megjelennek.
Az operát Eötvös Péter végzetes betegsége előtt, 2020 és 2022 között komponálta. A 2023 decemberi bemutatóra az Operaház művészei még az ő irányításával készültek. A bemutatón láttuk őt utoljára, de az előadást már Szennai Kálmán vezényelte. „Hó pedig többé nem lesz…” – énekelte Haja Zsolt (Valuska) a zárójelenetben, mely az operairodalom legszebb búcsújelenetei közé tartozik. A nagybeteg szerző jelenlétében úgy hallgattuk, hogy ez egyben az ő búcsúja is az élettől, s attól is, ami az egész alkotó létét végigkísérte: a színháztól és a zenétől. ≠
MÓZES-SZITHA TÜNDE, FOTÓ: NAGYILLÉS SZILÁRD (DAL+SZERZŐ)
EÖTVÖS-SZEMELVÉNYEK (részletek a Dal+Szerző magazin 2013-as interjújából, készítette Németh Marcell)
„Az én műfajom a Spieloper, azaz a játékopera. Ezek a művek mintha színdarabok lennének: jól követhető történetük van, hemzsegnek bennük a konfliktusok, dialógusok és monológok. Ebben az értelemben teljesen tradicionálisak az operáim, csupán a témaválasztásuk – ami rendkívüli módon befolyásolja a mű későbbi játszottságát – olyan, amiben eltérnek az eddigi repertoártól. Azokat az oratóriumszerű operákat, amelyekben nem létezik történet, nem tartom operaszínpadra való műveknek, mert szeretem a műfajt a színház kategóriájában tartani.”
„Nem hiszem, hogy mindenki alkalmas operaírásra. Elsősorban színházi tapasztalat kell hozzá, és hasznos, ha a filmdramaturgia alapjait is ismeri az ember. Nemrég lezajlott a fiatal zeneszerzőknek szóló Mrožek-operaprojektünk és a munkánk egyik alapkérdése az volt, hogy mind a harminckilenc résztvevő számára legyen világos: a szimfonikus és a színpadi zene két külön műfaj. A zenekari árokból kilépő hang teljesen más akusztikát kelt, mint a színpadról megszólaló, és az instrumentális zene nem tanítja meg a szerzőt, hogyan kell a művét az énekesekhez passzítania.”
„Aki élt külföldön, tudja, hogy egy más nyelvtől másképp kezd el járni az agya. Erre talán a dalkomponisták a legérzékenyebbek, ugyanis a nyelv összefügg a ritmussal. Ha a szerző ritmusvilága nem kapcsolódik az anyanyelvéhez, akkor azt el kell felejtenie, és keresnie kell egy másik nyelvet, amiben jól érzi magát. Az operánál a librettókészítéskor dől el minden. Nem minden szöveg énekelhető, és bizonyos nyelvek nem alkalmasak opera írására, francia nyelven például sokkal nehezebb operát írni, mint angolul vagy németül, mert puhábbak a mássalhangzói, és emiatt egyfajta ritmikai hiány léphet föl az énekszólamokban. A spanyol nyelvről maga a madridi opera igazgatója beszélt le, mondván ők maguk is legszívesebben olaszul tartják az előadásaikat.” ≠
ARTISJUS-DÍJ
AZ ÉV KOMOLYZENEI MŰVE (POSZTUMUSZ DÍJ)
OLÁH PATRIK | ZENESZERZŐ
MINDENT VAGY SEMMIT
Oláh Patrik igazi Z generációs fiatal, 1998-ban született Salgótarjánban, Budapesten él, egyszerre tud rajongani a kortárs és cigányzenéért, zenét szerez, mindene a kick-box. Problémát jelent-e az, ha hirtelen sok komolyzenei versenyt nyerünk? Hogy bukkanhat fel Azahriah neve egy kortárs zenei interjúban? Mikor lesz kész az első lovári nyelvű opera? Franciaországi bemutatója előtt a Párizs–Budapest tengelyen csíptük el az év junior komolyzenei alkotóját.
D+SZ: Az első élményem veled kapcsolatban a Sziget-fellépésed volt a Nagyszínpadon 2019-ben.
Oláh Patrik: Igen? (nevet) Kaptam egy felkérést a Sziget szervezőitől, hogy egy amerikai táncossal kellene együttműködnöm a Human Rights programsávjában. Ő táncol, én hegedülök. Én akkor már pár éve nem hegedültem, nekik viszont egy olyan ember kellett, aki hegedül, de zeneszerző is egyben, tud improvizálni és ki mer áll a több tízezres közönség elé. Így kerültem a képbe. Mi az iskolai bántalmazások ellen szólaltunk fel.
D+SZ: 21 éves voltál akkor.
OP: Igen, életem egyik legnagyobb élménye!
D+SZ: Hétévesen jellemzően még nincsen olyan jövőképünk, hogy ténylegesen eldöntsük, mit szeretnénk csinálni. Te akkor már eldöntötted, hogy zeneszerző leszel, de valójában mikor volt az a pont, amikor valóban ebbe az irányba indultál?
OP: Hét-nyolc évesen játszottam először Vivaldi-darabot, és úgy gondoltam, hogy na, én ilyeneket akarok írni. Így kezdődött.
D+SZ: Barokk-korszakodat élted.
OP: Igen! (nevet) Ez így ment tizenkét éves koromig, amikor belekóstoltam a romantikába és beleszerelmesedtem Csajkovszkij zenéjébe. Onnantól kezdve ilyen jellegű darabokat kezdtem írni, majd következett a Liszt-korszakom. Akkor még hegedűsként azt gondoltam, hogy zongora- vagy hegedűvirtuóz leszek, de mindenképpen ilyen darabokat írok majd. A konziban belekóstoltam a huszadik század zenéibe, ami egy olyan spirál, ami nem tudom, hogy felfele vagy lefele visz, de onnantól más nem volt már. Jött a Bartók-, a Ligeti-korszak. Most már a Haas-korszakomat élem.
D+SZ: Beszéljünk még Salgótarjánról: milyen zenei miliő vett téged körül, a családban, a környezetedben?
OP: Nem igazán van hivatásos zenész a felmenőim között, én, illetve egyik unokatesóm vagyunk az elsők, akik komolyabb szinten űzzük a zenét. Viszont a nagycsaládomnak van egy mulatója. Ott már háromévesen hallottam a keményebbnél keményebb zenéket: megfordultak ott az akkori sztárok, LL Junior, a Váradi Roma Café, Stefano vagy a Fekete Vonat, Jolly. Ezek a roma hatások kihallhatók a mostanában írt műveimben.
D+SZ: Érdekes, hogy ezt mondod, mert ez azt jelenti, hogy ezek a hatások utólag csapódtak le, míg akkor az éppen aktuális zenei korszakodba voltál beletemetkezve.
OP: Ezek jellemzően családi programok voltak, ahol én is jelen voltam. Akkor is minden érdekelt, és azóta is mindig mindenből megpróbálom kihámozni azt, ami engem érdekel. A cigányzenét akkor is szerettem, most is szeretem. Ezen sokan felháborodnak, amikor azt mondom, hogy Kis Grofót is szeretem és ismerem a zenéjét. Van egy közönsége, van egy hatása, így el tud jutni a közönségéhez és a saját műfajában igazán jónak mondható. Minden zenét meghallgatok, minden zenét értékelek, és ez akkor is így volt. De ami akkoriban igazán lekötött, az a klasszikus zene. Középiskolába a A Bartók-konziba jártam, az ország legtávolabbi pontjáról is érkeztek, én is Salgótarjánból érkeztem. Ott még elsősorban hegedűsnek készültem, de azt tudni kell rólam, hogy nem voltam jó gyerek (nevet).
D+SZ: Mikor indultál először versenyen?
OP: A legelső verseny idején még konzis voltam, negyedikes gimnazistaként jelentkeztem egy zeneszerzőversenyre nem zeneszerző kategóriában, hiszen akkor még hegedültem. A zsűrinek annyira tetszett a darabom, hogy a zeneszerző
kategóriában lettem második. Én akkor még egyáltalán nem tanultam zeneszerzést. Ekkor éreztem azt, hogy most jött el az ideje, hogy kifejezetten ezzel foglalkozzak. A nagy váltás a Zeneakadémián jött el, amikor felvettek ezzel a háttérrel, úgyhogy ez óriási visszajelzés volt számomra. Onnantól kezdve kezdtem el igazán dolgozni, és jöttek az első sikerek.
D+SZ: Többször elmondtad interjúk során, hogy a hegedűt azért hagytad el, mert nem érezted magad elég szorgalmasnak. Ehhez képest a saját, hegedűre írt darabjaidat sokszor te magad is előadod.
OP: Ha saját darabot kell gyakorolni, akkor gyakorolok, szerintem akkor sem eleget, de pont nemrég kétszer is felléptem hegedűvel, az egyik a salzburgi Mozarteumban volt. Szóval elő-előveszem a hegedűt, de a mindennapos gyakorlás nekem nem ment soha. Egy héttel a fellépés előtt mindent bepótolok és így készülök fel.
D+SZ: Ez nem ínhüvelygyulladás-veszélyes?
OP: Dehogynem! (nevet)
D+SZ: Mindig előkerül az a kérdés, hogy ha valaki zeneszerzői tapasztalattal, de hályogkovácsként, mindenfajta ehhez kapcsolódó edukáció nélkül kezd el zeneszerzést tanulni a Zeneakadémia hagyományos zeneszerzés szakán, óhatatlan, hogy folyamatosan felülvizsgálja eddigi tevékenységét. Benned ez hogy zajlott?
OP: Kiverte a biztosítékot! (nevet) Eljött a szeptember, jöttek a tantárgyak, ellenpont, klasszikus kompozíciós gyakorlat, ahol Mozart vagy Bach stílusában kell írni valamit, de hamar belerázódtam.
D+SZ: Nem lehet, hogy azért ment, mert tinédzserként mindig valaki más modorában próbáltál írni?
OP: De lehetséges, meg ikrek vagyok (nevet), és fel tudom venni azt az álarcot, hogy most Mozart vagyok és megírom a darabot. Ráadásul egyedül voltam a szakon, gyakorlatilag mintha magánórákat tartottak volna nekem a tanáraim. Sokszor reggel héttől éjfélig az egyetemen voltam. Átlag három óra alvással vittem végig az első évet, mert a társasági élet sem maradhatott ki. De imádtam. Már az első félév után megnyertem egy nemzetközi versenyt, ami nemcsak diákoknak szólt, nem volt korhatár, hanem 0-99 évesig bezárólag. Ezzel gyakorlatilag berobbantam a kortárs zenei életbe. Utólag visszagondolva szerintem ez túl korán történt meg.
D+SZ: Ez azért könnyen torzíthatja a magadról alkotott képet.
OP: Hát igen, ugyanis fél év alatt három-négy versenyen értem el helyezést, és kezdtem azt hinni, hogy ez a természetes. Egy évvel később aztán jöttek a pofonok, ami nem azt jelenti, hogy nem nyertem versenyt, hanem kevesebbet. Mondjuk a beadott művek ötven-hatvan százalékára kaptam helyezést. Ez a valóságban nagyon jó arány
D+SZ: Túlnyerted magad.
OP: Igen, és ezt fel kellett dolgoznom magamban. Anyukám az elején adott tanácsokat, hogy sok lesz egyszerre a rengeteg munka, a kevés alvás, plusz a buli, hiszen ha egyetemista vagyok, miért ne bulizzak. És így is lett. Én viszont nem tudok leállni. Ha leállok, akkor nem csinálok semmit sem, valahogy nincs nálam középút. Ez a zenéimre és az életemre is igaz, elmegyek a végsőkig vagy semmi. Egyébként szeretek mindent előre megtervezni, de általában soha nem az jön össze, amit megtervezek, hanem valami más, de sokkal jobb.
Sokszor reggel héttől éjfélig az egyetemen voltam „
D+SZ: A Budapest-nyitány például mennyire egy megtervezett mű volt?
OP: Az volt a tervem, hogy olyan darabot írjak, amivel második helyezett lehetek! (nevet) Ugyanis nagyon kevés idő állt a rendelkezésemre, ezért úgy döntöttem, hogy nem veszek fel egy álarcot – amit szerintem egyébként elég sokan megtettek –, ami nagyközönségnek való, inkább írok egy önazonos művet. Annyira önazonos lett, hogy első lettem (nevet). Nagyon jólesett, hogy a zsűri azt mondta, nem az volt a kérdés, hogy ki legyen az első, hanem az, hogy ki legyen a második és a harmadik. Először egyébként úgy gondoltam, írok egy kissé ömlengős darabot a XIX. század stílusában-modorában, de aztán belegondoltam, hogy Bartók és Kodály 1923-ban az ötvenéves évfordulóra írt darabjaikkal is a saját modorukban írtak, én miért ne így tegyek?
D+SZ: Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Konferencián debütált a világ első lovári nyelvű miséje, a Le Devleske. Ennek kapcsán is hasonlóan terveztél?
OP: Tizenéves korom óta mondogatom, hogy a cigányzenét még nem nagyon foglalták be a klasszikus zenébe. Liszt tett erre kísérletet, de az a kávéházi cigányzene volt. Engem a népi cigányzene érdekel, amit az oláh cigányok, a beás cigányok, a teknővájó cigányok otthon játszanak. Ezt szeretném
integrálni a klasszikus zenébe. Akkoriban ezt elmondtam egy interjúban, illetve a mise megírásának szervezője az egyik tanárom volt, akivel erről sokat beszélgettünk. Az lett az eredménye, hogy jött egy felkérés, hogy írjam meg a misét, amely abból az alkalomból született, hogy megjelent az első lovári nyelvű Biblia.
D+SZ: Tavaly említetted egy interjúban, hogy egy lovári nyelvű operát is tervezel. OP: Az opera a hároméves terveim között szerepel. ha nem nyerek pályázaton, akkor is rajta leszek, hogy megírjam. VGunida egy roma mondából származó hősnő, akit megátkoz az ördög, mert a nő visszautasította őt nem akar vele lenni. Ezért az ördög VGunidát cigánymeggyfává változtatja, és míg a fa a házuk előtt áll, addig a hét gyereke a fáról eszi a meggyet, azaz a saját anyjukat. Innen indul a különös történet, ez a vezérfonala. Három felvonásos operát tervezek.
D+SZ: Van műfaj, amit nem próbáltál még ki? Mintha kórusművet nem írtál volna. OP: Írtam azt is. (nevet)
D+SZ: És van olyan, amiről úgy érezted, hogy nem áll jól?
OP: Például a kórusművek! (nevet)
D+SZ: Kutrik Bencének viszont jól áll.
OP: Igen, ő az egyik magyar zeneszerző, akinek nagyon. Ezt meg is hagyom neki (nevet). De egyébként van két-három kórusművem, amit mostanában mutatnak majd be. Biztos lesz olyan helyzet, amikor kell még írnom.
D+SZ: Tehát ha írni kell egyet, akkor kihívásként éled meg, de nem ezen kattogsz.
OP: Nem, teljesen más kattog a fejemben. Hangszerek, zenekarok. A kórus nekem egy aláfestő dolog. Imádom, amikor szöveg nélkül, hangszőnyegszerűen használják a kórust vagy perkusszívabb hangzást hoznak létre, alakítanak ki vele. Utóbbit alkalmaztam a misében. Ebbe már bele tudom ásni magam, hogy közben nagyon élvezem. A sztenderd forma azért sem tetszik, mert ha nagyon be van tartva a prozódia, akkor így vagy úgy, nagyon kodályos lesz. Mindig ezen kapom magam, ha betartom a prozódiai szabályokat. De lehet, hogy meg kell írni pár ilyen művet.
D+SZ: Amit aztán kikukázol?
OP: Igen! (nevet) Vagy azt mondom, hogy engem nem érdekel a prozódia klasszikus Kodály-szerű szabályrendszer szerinti betartása. A könnyűzenében mára ez teljesen jellemző. Régen engem is zavart, de most már inkább az zavar, ha erőltetve van betartva. Most már azt mondom, hogy a dallam ritmusa felül tudja írni a szöveg ritmusát. Például Azahriah-nál is érzem ezt sokszor.
D+SZ: Nem gondoltam volna, hogy ma Azahriah neve is szóba kerül.
OP: Nagyon szeretem Azahriah-t. Vannak olyan részek, mintha direkt rossz lenne a prozódia és olyan helyre kerül a hangsúly, hogy a szövegnek teljesen más értelmet ad. Ezekkel jó játszani.
D+SZ: El tudod képzelni, hogy Azahriah-val dolgozzál?
„Rendkívül örvendetes, hogy a közelmúltban szinte minden évben feltűnnek olyan fiatal, tehetséges zeneszerzők, akiktől azt várhatjuk, méltán léphetnek akár legkimagaslóbb elődeik nyomdokába. Oláh Patrik ilyen fiatalember. Salgótarjánból érkezett Budapestre, a hegedűművészi és a zeneszerzői pálya közül végül az utóbbi került az első helyre életében. A közelmúltban egyre sikeresebb pályakezdésének lehettünk tanúi, szinte minden zeneszerzésversenyen, amin elindult, díjat – többnyire első díjat – nyert, és ezzel utak nyíltak meg előtte, amelyek tovább vezethetik előre.
Kiemelkedő sikere volt 2021-ben az Eucharisztikus Kongresszus keretében, a Szent István Bazilikában bemutatott lovári nyelvű miséje; a Junior Prima Díj; majd a Budapest Főváros Önkormányzatának pályázatán elért első helyezése, amellyel Fusion című nagyzenekari műve lett a főváros új nyitánya. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem doktoranduszhallgatójaként a közelmúltban Németországban szerzett új tapasztalatokat. Legfontosabb zenei célkitűzéseként olyan kortárs zenét szeretne írni, amely magába olvasztja a magyarországi cigányzene hagyományait is. Jegyezzük meg a nevét, biztosan sokat fogjuk még hallani!” – írta Tihanyi László laudációjában.
ARTISJUS-DÍJ
AZ ÉV JUNIOR KOMOLYZENEI ALKOTÓJA
SZÉLESEBB SPEKTRUMOT TUDUNK NYÚJTANI
A Dalszerző Expo tavaszi sorozatának első eseménye Kun Bálint, a Carson Coma billentyűsének Zenekartagok mint producerek: a közös zenei önmegvalósítás című mesterkurzusa volt május 16-án, csütörtökön. A témája, hogy mi történik, ha a zenekartagok nemcsak hangszeres zenészként, hanem dalszerzőként is jelen vannak az alkotói folyamatban, vagyis amikor a zenekarban lényegében mindenki dalszerző.
Bár a mesterkurzus a zenekarok hierarchikus felépítésének több példáját is bemutatja, magán a Carson Comán belül ebben a tekintetben nem voltak nagy változások az öt évvel ezelőtti kezdetek óta. Inkább az alakult, hogy „hogyan kezeljük azt a szituációt, hogy közösen egy produktumot adunk ki a kezünkből” – mondta a Dal+Szerzőnek Kun Bálint. Ennek különféle módjaival mai napig szívesen kísérletezik a zenekar, alternatív megoldásokat próbálnak ki, majd levonják a tanulságokat, melyik hogyan működött, mik az előnyei és a hátrányai.
A 2023-as IV című lemez előtt általában az volt a jellemző, hogy a zenekar egyik tagja otthon írt egy demót egy szoftver (pl. Logic, Garageband) segítségével, és ezt vitte le a próbaterembe. Itt mindig változtak a dalok, bár sokszor maga a demó önmagában is késznek volt tekinthető. A végső verzió pedig a stúdióban áll össze.
A legutóbbi lemezen viszont már többször előfordult, hogy a demó „kezdetlegesebb állapotú volt”, amikor a szerzője már megmutatta a többieknek. Az is újdonság volt a Carson Coma számára, hogy „a stúdiózást összekötöttük a próbálással, és ott, hangszerrel a kézben született sok minden, ami korábban még ötlet szintjén sem létezett a dalon belül” – mesélte Kun Bálint.
Azóta több új dal is megjelent; ezek közül a Frida Kahlo és a Paul McCartney halott? esetében már a demózás is közös
volt: „Leültünk nálam, és egy szoftver előtt ötleteltünk, anélkül, hogy hangszerek lettek volna a kezünkben. Arra fókuszáltunk, hogy amit beviszünk, az hogyan működik a dal kontextusában. Csak ezután vittük le a dalokat a próbaterembe” – mondta az
alkotási folyamatról Kun Bálint. Szeretnék kipróbálni még azt is, hogy hogyan menne a zenekarnak az, hogy a próbateremben együtt, nulláról indulva írnak számot. A producerekkel közös munkában is szívesen kísérleteznének, magyar vagy külföldi szakemberekkel is. Akár azzal is szívesen
játszanának, hogy egy dalban kit tekintenek producernek, pl. készülhetne a dalokból több verzió, és ezekből utólag válogatnának – sorolta az ötleteiket Kun Bálint.
A Carson Coma egyik különlegessége, hogy az egyes daloknál nemcsak hogy másmás lehet a fő dalszerző, de akár az énekes is. Mint a billentyűs elmondta, ennek részben technikai oka is volt. Főleg Héra Barnabás volt az, aki már az első lemezre is írt saját, hozzá kötődő dalokat, és neki és Fekete Giorgiónak „annyira különbözik a hangkaraktere, hogy nem tudtuk elképzelni, hogy amit Barni megírt, az működne Giorgio hangján is. Ez is lökött minket abba az irányba, hogy lehet, hogy van abban potenciál, hogy nemcsak egy énekes van. Miért ne használjuk ki azt, ha erre több embernek van affinitása?” – mondta Kun Bálint.
Hasonlóan alakult az is, ahogy a hangszereket is váltogatják a fellépéseken. „Sokan voltunk úgy a zenekarban a kezdeti időkben, hogy bár egyik hangszeren sem tudtunk kimagaslóan játszani, de többe is belekóstoltunk, mert érdekelt.”
Ebből lett az, hogy mára mindenkinek van egy „fő hangszere, de úgy tudjuk megmutatni, hogy hogyan állunk ehhez az egészhez, ha néha helyet cserélünk. Ez tehát félig organikusan, félig koncepciózusan alakult így, aztán megtetszett nekünk.” ≠
RÓNAI ANDRÁS
kun bálint
KEMÉNY ZSÓFI I DEX 2024
LEHET KÖZHELYEK NÉLKÜL
ARÉNÁKAT MEGTÖLTENI?
A Dalszerző Expo tavaszi sorozatának második eseménye Kemény Zsófi
Milyenek a kommersz, mégis jó dalszövegek? című mesterkurzusa volt május 30-án, csütörtökön. Szó volt a közhelyekről, toposzokról és az eredetiségről; arról, hogy hol a határa a kommersznek, és mi különbözteti meg az elcsépelt dolgokat a jótól.
Kemény Zsófi a Dalszerző Expón arra kereste a választ, hogy „hogyan lehet olyan dalszövegeket írni, amik MVM Dome-okat, Arénákat töltenek meg, mégis van mondanivalójuk, van bennük nyelvi innováció, kerülik a közhelyeket és a nagyon elcsépelt toposzokat” . Példaként az Elefánt zenekart mondta: az ő szövegeikben „semmi közhelyes nincs, mégis tömegek hallgatják őket” ; de Beton.Hofit vagy akár Azahriah-t is bátran ide lehet sorolni szerinte.
Kemény Zsófi az irodalom (slam poetry, költészet, próza) felől érkezett a dalszövegíráshoz. A Dalfutár első évadában kapott először ilyen feladatot; azóta írt szövegeket (többször szerzőtársakkal együtt) Wolf Katinak, Tóth Verának, Boggie-nak, a Margaret Islandnek és másoknak. Előadásában bemutatta, mit hozott a saját területéről, ami hozzátett a dalszövegírási tudásához. Külön hangsúlyt fektetett arra, hogy mit érdemes elkerülni, „milyen zsákutcákba nem érdemes belefutni”. Példának a prózai vagy versszöveg egy-az-egyben dalszövegbe emelését hozta, vagy éppen a dal „túlcicomázását szójátékokkal”, ami slamszövegekben gyakran előfordul.
Mint mondta, természetesen ő sem tudja annak a titkát, hogy „hogyan ne legyünk kisigényűek, mégis sok ember rezonáljon a szövegeinkre” – inkább az a célja, hogy több irányból közelítse meg a kérdést, „saját tapasztalataimmal alátámasztva, megmutatva, hogy ez nekem hogyan nem sikerült eddig”. Többször előfordult, hogy az általa írt szövegre azt mondták, hogy „túl bonyolult”, és azt kérték, „legyen slágeresebb” – de jó kérdés, hogy ez mit jelent: „Tegyek bele egy-két közhelyt?” Saját tapasztalatai mellett összefoglalta azt is, hogy az A38-on tartott Zene x Szöveg beszélgetéssorozatnak mik voltak számára a tanulságai. ≠
RÓNAI ANDRÁS
FOTÓ: LABANCZ VIKTÓRIA
kemény zsófi
SAKKOLIMPIA ÉS SZIGET AZ IDEI SONGWRITING CAMP TEMATIKÁJÁBAN
Kilenc országból érkeztek szövegírók, zeneszerzők és producerek az Artisjus
Songwriting Campre, hogy három napon át közösen alkossanak a hazai dalszerzőkkel. Az Artisjus évente szervezi meg nemzetközi dalszerző táborát Budapesten, célja a magyar zenei export fellendítése, valamint a hazai és a külföldi szerzők közötti együttműködés ösztönzése. ARTISJUS SONGWRITING CAMP
A magyar zenei export fellendítését, valamint a hazai és a külföldi szerzők közötti együttműködések ösztönzését évek óta küldetésének tekinti az Artisjus. 2020-tól már saját dalszerző tábora van a szerzői egyesületnek Artisjus Songwriting Camp néven, ahova eddig 18 országból jöttek dalszerzők.
Idén Ausztriából, Csehországból, az Egyesült Királyságból, Hollandiából, Horvátországból, Lengyelországból, Németországból, Szlovákiából és Ukrajnából érkeztek dalszerzők Budapestre. Május 15-től három napon át akár a nap 24 órájában nyolc produceri stúdióban merültek el a kreatív munkában. A 27 résztvevő naponta változó felállású háromfős csapatokban dolgozott azon, hogy a nap végére egy-egy dalkezdemény vagy akár kész dal szülessen.
„A tematika összeállítása legalább olyan korán elkezdődik, mint magának a tábornak a szervezése” – avat be a részletekbe Czutor Zoltán, a Songwriting Camp társszervezője. „Mindig figyelünk az aktualitásokra, a tábort követő időszak nagyobb figyelmet kiváltó eseményeire, a zenei, fesztivál- és filmtörténésekre. Így lett az idei első alkotói napunk fő témája a Budapesti Sakkolimpia, a másodikon neves magyar előadóknak –Király Viktor, Béres Attila (Dr.BRS), Myra Monoka, Pribelszki Norbert, Kútvölgyi Sára, Rausch Blanka (Blansch), valamint a Szelektor tehetségkutató különdíjasaként Lovasi Eszter (Jules War). – írtunk új dalokat, a zárónapon pedig a 2024-es Sziget Fesztivál alkalmazott zenéihez készültek tervek, vázlatok, némely esetben befejezett munkák is Kádár Tamás fesztiváligazgató és Bóna Márk programszervező briefje alapján. Ha a résztvevők száma többnek tűnik, az azért van, mert meghívtunk néhány szenior (korábbi években ASC-n részt vett) táborozót. A tapasztalat szerint egy-egy 3-4 fős alkotói csapaton sokat tud lendíteni, ha van valaki közöttük, aki már a korábbi években megtapasztalta az ASC munkatempóját, morálját, hangulatát ” Hogy a résztvevők névsora hogyan áll össze, arról Czutor Zoltán így mesél: „A résztvevők összeállításának talán ez a legszövevényesebb részfeladata. Mivel a tábor alap-
vető célja, hogy olyan külföldi szerzőket és előadókat hívjon Magyarországra, akik a tábort követően jó eséllyel hívják magukhoz dolgozni az itt megismert és számukra is bevált magyar tehetségeket, így elsősorban már hazájukban is ismert és bizonyított producereket és előadókat látunk szívesen. A tábor nemzetiségi összetétele is tükrözi ezt a szándékot: kétharmad külföldi, egyharmad magyar. Jelenleg nem ismerek ennél gazdaságosabb és hatékonyabb zenei tehetségexportot. Külföldi résztvevők személyére közösjog-kezelők, zeneműkiadók és korábbi résztvevők is tehetnek javaslatot. De bárki másnak lenne erre irányuló ötlete, nehogy magában tartsa!”
Az idei tábor tíz magyar résztvevője között szerepelt Dajka Raul (RAUL) rapper, énekes, dalszerző, aki Horváth Tamással alkotott duójuk révén vált ismertté, dalaikat több millióan hallgatták a YouTube-on, jelenleg szólóban alko. A Megasztár második szériájának negyedik helyezettjeként ismertté vált Torres Dani ecuadori-magyar énekes, dalszerző, színész. Tóth Eszter énekes, dalszerző, zenész, a Lanou zene-
kar és a Napfonat női a cappella együttes tagja, utóbbi formációval a 2022-es DAL döntőjébe jutottak, 2023-ban megjelent lemezükkel pedig felkerültek a WMCE nemzetközi világzenei toplistájára. Csatlakozik még Bécsy Bence gitáros, dalszerző, producer, Erki Kristóf (almosbeatz) dalszerző, producer, Fábián Béla dobos, dalszerző, producer, Majercsik Lili (ROSE MAY) és Szécsi Saci (CÉCIE) énekes-dalszerzők, valamint Patocska Olivér, énekes, dalszerző, az OliverFromEarth zenekar frontembere és Várhegyi Lucas Palmira
A Songwriting Camp szerencsére nem egy statikus elemekből álló dalíró tábor, az évek során folyamatosan változott és változik. „Az utóbbi 2-3 évben megfigyeltem egy számomra kifejezetten örömteli tendenciát" – mondja Czutor. „Újra érdekli a legfiatalabb szerzőket a melódia és harmónia, a játszadozás a tempókkal és hangszerelésekkel. Azt érzem, újra és egyre erősebben van szándék arra, hogy meglepjenek bennünket hallgatóként is. Ez látványosan szembemegy az utóbbi 15-20 év lehangoló patternekre építő popiparával. És ebben talán a mesterséges intelligenciának is szerepe van. Amire az AI képes, azt már felesleges embernek megcsinálni. Inkább organikusabb, humánabb irányba fordulnak az új alkotások. Az itt született dalok sorsa pedig magáért beszél. Filmsorozatokhoz (pl. az RTL Mellékhatás c. sorozata), fesztiválkommunikációhoz (pl. Művészetek Völgye), vagy akár eurovíziós slágerként élik tovább sorsukat.” ≠
–AJM–, FOTÓ: LÁSZLÓ DÉNES 2LENSES
Újra érdekli a legfiatalabb szerzőket a melódia és harmónia, a játszadozás a tempókkal és hangszerelésekkel
„
KÖZVETLEN ENGEDÉLY A SZERZŐKTŐL
MIKOR NEM ELÉG AZ ARTISJUSNAK FIZETNI?
A védett zeneművek felhasználása engedélyköteles. Ezek nyilvános előadása olyan tömegesen történik, hogy több mint egy évszázada közös jogkezelő szervezet (Magyarországon az Artisjus) végzi a jogosítást – tehát a szervező egy helyre fizetett jogdíjjal szerzi meg a művek előadására vonatkozó engedélyt.
Vannak azonban olyan esetek, amik kivételt jelentenek, amiknek jogosítására az Artisjus felhatalmazása nem terjed ki: ilyenkor a szerzői jogosultak és a felhasználó közvetlenül állapodnak meg a felhasználásról, valamint a jogdíj mértékéről.
1. NAGYJOGOS ELHANGZÁSOK
Az úgynevezett nagyjogos zeneművek közé tartoznak a színpadra szánt (azaz dramatikus) zenés művek, például:
• operák
• operettek
• musicalek
Az ilyen művek egészének, jeleneteinek vagy keresztmetszetének előadásához mindig közvetlenül kell engedélyt kérni a szerzőtől, illetve jogutódjától (vagy az őket képviselő cégtől).
2. ZENEI ÁTDOLGOZÁSOK
Ha egy zeneművet nem eredeti formájában használnak fel, hanem a hangszerelésen túlmenő, azt új szerzői munkával kiegészítő változtatás történik, az szintén közvetlen engedélyezést igényel. Minden, amit a zenei átdolgozásokról tudni érdemes: A zenei átdolgozásokról szóló Artisjus-füzet – részletesebben az átdolgozás feltételeiről (lásd a keretest és benne a qr-kódot).
3. FORDÍTÁS, MEGFILMESÍTÉS, MEGZENÉSÍTÉS
A zenei műveknél vannak más olyan beavatkozások, módosítások, amelyeket a szerzői jog szintén „átdolgozásnak” hív, ha azoknak egyéni, eredeti jellege van. Ilyen például:
• a dalszöveg megváltoztatása (eredeti nyelv keretein belül)
• új szöveg az eredetitől eltérő nyelven (ideértve a fordítást is)
• az eredetileg instrumentális műhöz utólag szöveg írása
• az átdolgozás speciális formája – amelyre szintén nem az Artisjustól, hanem a szerzőtől, jogutódjától kell egyedi, írásbeli engedélyt kérni – a versek megzenésítése, hiszen a meglévő irodalmi műből egy új alkotás (zenemű) keletkezik.
4. MEGFILMESÍTÉS
Ha valaki filmet készít, és ehhez zeneművet használ fel, akkor ennek „megfilmesítése” történik, ami szerzői jogilag szintén átdolgozásnak minősül, így a mű szerzőinek, jogutódjainak (vagy képviselőjüknek) közvetlen írásbeli engedélyét igényli.
5. JOGKEZELÉS ELLEN TILTAKOZÓ SZERZŐK
A szerzőknek van ugyan lehetőségük ebből a közös jogkezelésből meghatározott formai követelmények szerint kilépni, ez azonban csak előzetesen lehetséges, úgy, hogy a szerző minden műve tekintetében és általában (tehát nem egy-egy konkrét előadás tekintetében) szünteti meg a jogai közös jogkezelését.
A témáról Grad-Gyenge Anikó szerzői jogi szakértőt, a BME GTK Üzleti Jog Tanszék habilitált egyetemi docensét kérdeztük.
Véleménye szerint ennek oka, hogy „a közös jogkezelés tömeges jellege nem teszi lehetővé a mazsolázást – vagyis hogy a szerző azokat az eseti felhasználásokat kiemelje magának, amelyeket valamilyen okból mégis maga szeretne engedélyezni vagy éppen megtiltani”.
Így a kilépést követően a szerző addig maga végzi a jogai gyakorlását minden felhasználás tekintetében, amíg újra nem csatlakozik közös jogkezelő szervezethez.
6. A MŰ EGYSÉGÉNEK VÉDELME
Az alkotónak a műve integritásához való személyhez fűződő jogát érintheti, ha a mű olyan környezetben hangzik el, amely az alkotó számára kifogásolható. Grad-Gyenge hangsúlyozza: „A szerzői jogi törvény szerint jogsértés csak akkor következik be, ha a felhasználás visszaélésszerű és egyben a szerző becsületére, jó hírnevére sérelmes. A joggyakorlat szerint önmagában pedig még az sem alkalmas a becsület, jó hírnév sérelmére, ha a szerző politikai nézeteivel nem egyező rendezvényen hangzik el az alkotás.”
Az integritás sérelmét a bíróság tudja megállapítani, és a bírónak számos szempont mérlegelésével kell kialakítania a döntését. Ilyen személyhez fűződő jogi sérelmet jelent az európai bírói gyakorlatban az, ha a művészeti alkotást pornófilmben használják fel, vagy ha egy bibliai tárgyú festményt a rendeltetésével össze nem férő módon filmvígjátékban használnak fel. Egy vallásos tárgyú írásmű vallásellenes képekkel való illusztrálása is ilyennek minősült már. Politikai viszonylatban magyar jogesetet nem ismerünk, de a német gyakorlatban jogsértőnek minősítették, amikor olyan válogatáslemezen jelent meg egy zenemű, amelynek a politikai szellemisége szélsőségesen ütközött a szerző politikai felfogásával.
Grad-Gyenge Anikó véleménye szerint „az integritásvédelem nem a szerző politikai nézeteit védi, különösen nem az egyébként politikailag semleges műveiben, hanem azt, hogy a mű művészi mondanivalóját ne torzítsák el”.
ℹ A ZENEI ÁTDOLGOZÁSOKRÓL
Mikor kell engedélyt kérni az átdolgozáshoz? Egyáltalán mi minősül átdolgozásnak, és mit nevezünk plágiumnak?
Mi a teendő, ha valaki újragondolta egy másik szerző művét? Az Artisjus
A zenei átdolgozásokról című füzetéből minden megtudható:
Ha a szerző politikai nézeteivel nem egyező politikai irányultságú rendezvényen kerül felhasználásra az alkotás, az eset összes egyéb körülményének mérlegelésével tudja a bíróság eldönteni, hogy az sérelmes-e a szerző becsületére, jó hírnevére. Önmagában a politikai véleményszabadság gyakorlása nem mentesít a mű integritásának megsértése alól.
Grad-Gyenge hozzáteszi: „A közös jogkezelő szervezet a hatályos jogi szabályozás alapján nem gyakorolhat személyhez fűződő jogokat. A képviselt művek tekintetében pedig nem tagadhatja meg a nyilvános előadás vagyoni jogi engedélyezését az azt igénylő felhasználótól.”
A lehetséges konfliktusok jogon kívüli feloldása, előzetes elkerülése lehet, hogy a szerző más úton hangoztatja azt a véleményét, hogy nem szeretné, ha a műveit politikai rendezvényeken felhasználnák. Hasonlóan barátságos megoldás lehet, ha a szervezők előzetesen kikérik a szerző véleményét arról, hogy nem ellenezné-e, hogy a művét felhasználják. „Ez a hozzájárulás inkább morális, semmint jogi engedély azonban” – teszi hozzá Grad-Gyenge Anikó. ≠
–AJM–, FOTÓ: ISTOCK
SZIRMAI MARCELL I POGÁNY INDULÓ
ITT VAN DOLGUNK, ÉS ITT KELL VALAMIT VÉGHEZ VINNÜNK
Nehéz nem észrevenni, hogy mennyi minden változott a zenei színtéren az elmúlt pár év távlatában. Az Év Junior Könnyűzenei Alkotójával, a Pogány Induló néven ismert Szirmai Marcellel beszélgettünk többek között a felgyorsult zenei világról és az ebben betöltött szerepéről.
Dal+Szerző: Mit gondolsz, hol volt az első fordulópont a zenei karrieredben?
Pogány Induló: Amikor a legelső budapesti koncertemre készültem, felhívott a producerem, Zomblaze Budapestre egy koncertre, ami a Központban lett megszervezve egy hatvanfős helyen, ahová alig fértek be az emberek, mert nagyjából százan jöttek. Ez a koncert volt az abszolút fordulópont. Mondhatni ott, azon a helyen indult be a karrierem.
D+SZ: Ha jól tudom, te korábban hegedültél is.
PI: Igen, viszont ma már nem jellemző. Van a stúdióban egy hegedű, amit néha-néha elő szoktam kapni, és szeretnék is majd visszatérni aktívabban, meg nagyon jó lenne elkezdeni zongorázni is. Tervezem, hogy újra tanárhoz járok, hogy ismét hegedüljek a Pogány Indulóban. Szeretnék olyan beateket, amiket hegedűvel fogok majd összehozni, mint korábban. Szerintem színt visz a rapbe, erre egyik nagyon jó példa Tropicalli című számom, amiben szintén én hegedültem.
D+SZ: A Pogány Induló előtt a hegedűvel is hasonlóképpen szerettél volna érvényesülni?
PI: Ez volt az elsődleges terv. Engem édesanyám hegedűművésznek szánt, csak más irányba mentek a dolgok, és végül a könnyűzene mellett raktam le a voksomat. Édesanyám zongoratanár, és adott volt, hogy én is kiskoromtól kezdve hangszeren tanuljak.
D+SZ: Hogy jött ebből a hiphop és mitől volt neked megkapó az old school rap stílusa, ami mostanában nem egy nagyon népszerű műfaj?
PI: Én javarészt old school zenéken nőttem fel, mint például Sub Bass Monster. Engem soha nem mozgatott meg annyira a trap, ebbe a világba csak sokkal később kerültem bele.
D+SZ: Hogy néz ki most egy alkotói folyamat ahhoz képest, mint amikor elkezdtél zenélni?
PI: Régen, mikor még nem volt stúdió, ahol rögzítettük a számokat, akkor még saját magamnak vettem fel telefonnal a zenéket és azzal dolgoztam egyedül. Miután feljöttem Pestre, ez a folyamat megváltozott. Összeülünk a stúdióban, Balázs (Zomblaze, azaz Mihalku Balázs producer, a szerk.) csinál nekem egy alap zenét, aminek mentén elindulunk, én pedig ezután írok rá szöveget.
D+SZ: Tulajdonképpen ez nem is volt olyan régen, mikor még telefonnal vetted fel a saját alkotásaidat. Manapság eléggé felgyorsultak a történések a zenei szcénában, ami a te karrieredre is igaz. Mi volt a legnagyobb nehézség, amivel szembetalálkoztál?
PI: Legnagyobb nehézségnek talán azt nevezném meg, hogy jó lett volna, ha egy évet még vár az én történetem. Tét nélkül sokkal jobb zenét írni, mert nem befolyásolnak azok a hatások, hogy ki milyen dalokat szeretne hallani tőlem. Ettől függetlenül továbbra is töretlenül igaz rám, hogy nem azért zenélek, hogy hallgatói igényeket kielégítsek, de az örömzenélésre szerettem volna kicsit több időt szánni.
Most úgy érzem, hogy ahogy túljutottam pár nagyobb megpróbáltatáson, kicsit megtorpantam, hogy most mi is fog történni ezután, de szerintem ez nagyon sok előadóval előfordul. Én is kisebb alkotói válságokba keveredtem, és amikor még csak magamnak írtam a zenéket, akkor ezekkel még nem küzdöttem.
D+SZ: Ha már örömzenélésről beszélünk, én úgy látom, hogy akármekkora nagy koncerteket is tudnak az előadók összehozni, mint a te esetedben az MVM Dome, a fellépőknek mintha közelebb állna a szívükhöz a kisebb klubkoncertélmény.
PI: Ez teljesen igaz. Legalábbis az én esetemben abszolút. Nagyon nagy a különbség a két helyszín atmoszférája között. Az MVM Dome-koncert már a méreteket tekintve is egy nagyobb kihívás volt, ami jóval nagyobb felkészülést és háttérmunkát kívánt meg. Természetesen egy klubkoncerten is a maximumot kell nyújtani, ott mégis jobban el tudom engedni magamat. Otthonosabbnak érzem azt a közeget, mert nagyon családias hangulatban telik az egész koncert, és nem azon izgulok, hogy ne rontsam el a műsort, hanem csak a zenére meg a közönségemre tudok koncentrálni. Ez az a rész, ami az örömzenélés címszó alatt még mindig megvan az életemben, viszont ez a zeneírásnál már nehezebben kivitelezhető.
D+SZ: Változtak a céljaid a kezdeti elképzeléseidhez képest?
PI: Nem azt mondanám, hogy megváltozott, inkább azt, hogy újakat tűztem ki magam elé. Nagyon sok mindent, amit elterveztem, azt sikerült elérnem és megvalósítanom. Most vagyok abban a stádiumban, amikor azon kaptam magam, hogy lelazítottam és hátradőltem, de pontosan ez az, amit nem szabad, mert még csak most jön a java. Új céljaim már vannak, amiket pedig eddig sikerült teljesítenem, azok nagy büszkeséggel töltenek el, és motiválnak arra, hogy a többit is hasonlóképpen véghezvigyem.
D+SZ: A korábbi célok közé sorolható az MVM Dome-fellépés és az Artisjus-díj is?
PI: Abszolút! Elképesztően örültem ennek a szakmai elismerésnek. Az Artisjus-díjamat én a mögöttem álló csapatnak adtam, akik segítettek nekem idáig eljutni úgy, hogy közben én őszintén tudtam zenélni, és azt csinálni, amihez értek.
D+SZ: Nyitottak meg neked új perspektívákat?
PI: Mindkettő másfajta elismerés volt, de egyaránt motiváltak engem. Mint előadóművész, a szakmai elismerés mellett mindig nagyon fontos lesz nekem a közönség elismerése. Az előbbit pont az Artisjus-díj teljesítette be az utóbbit pedig az MVM Dome-fellépés.
D+SZ: Mik ezek az új célok, amiket említettél, és mi a következő lépcsőfok, ami a szemed előtt van jelenleg?
PI: Fent szeretnék maradni a térképen. Ez nem is a következő cél, inkább egy állandó dolog. Több szempontból nézve is elmondható az, hogy egy előadót rövid idő alatt el lehet felejteni. Berobbansz egy számmal, amihez elég egyetlenegy zenét csinálnod, és amilyen gyorsan jött, pont olyan gyorsan megy is. Nemrég néztem statisztikát erről, és a számok alapján nem csak az én észrevételem ez, valóban nehéz a köztudatban maradni. Amellett pedig, hogy szeretnék a zeneiparban ragadni, nagyon fontos nekem, hogy mindeközben értéket is képviseljek.
Most nagyon feltűnő, hogy rengeteg feltörekvő zenésznek vannak olyan fellépései, amik korábban csak a befutott zenekaroknak meg előadóknak voltak. Olyan, mintha minden előadó felkapta volna a fejét, és egyszerre szeretne csinálni mindent, és amellett, hogy ez konkurenciát is teremt, nagyon sokat kell dolgozni azért, hogy az ember ne felejtődjön el ebben az áradatban.
Jó lett volna, ha egy évet még vár az én történetem „
D+SZ: Szerinted mi miatt robbantak be most ennyire az új előadók?
PI: Talán ennek a felgyorsult világnak lehet ez az egyik hozománya. Hozzá vagyunk szokva a rengeteg impulzushoz meg ingerhez, ami nap mint nap ér minket. Ha megunsz valamit, bőven van más, amiből válogathatsz.
D+SZ: Ennek a felgyorsulásnak van valamilyen rád gyakorolt hatása?
PI: Igen. Én is érzem magamon ezt a nyomást, viszont nem a mindenáron való fennmaradás a célom. Az elismerésnek legyen valós alapja; ha valamit már nem csinálok jól, akkor ne is kapjak akkora figyelmet.
D+SZ: Mennyire lehet ebben a felgyorsult közegben előre tervezni?
PI: Kiszámíthatatlan. Igazság szerint ezen nem is szabad gondolkozni. Folyamatosan szívből nyomni kell.
D+SZ: Vannak olyan projektek, amik ezek után a nagyobb mérföldkövek, és az ezekkel érkező új kihívások miatt nem fognak tudni a jövőben megvalósulni?
PI: Nem hiszem. Jelenleg úgy gondolom, hogy mind a klubkoncertek, mind a különböző kollaborációk prioritást fognak élvezni az életemben.
D+SZ: Mit veszel észre a közvetlen környezetedben, milyen hatással van a zenéd a rajongóidra, illetve a barátaidra? Észrevehető a téged övező zenész közegen bármilyen változás, ami összefüggésben lehet a te alkotásaiddal?
PI: A családom és a barátaim körében vettem észre kisebb változásokat, amik arra késztettek engem, hogy már jobban megválogatom a barátaimat. Az én meglátásom szerint az engem körülvevő alkotókra és más zenékre olyan értelemben van hatása a számaimnak, hogy kicsit jobban beemeltem a köztudatba az old school rap stílusát. Az emberek elkezdtek közeledni a műfaj felé, és úgy gondolom, hogy akár minimális mértékben is, de a Pogány Induló hatással lehet ilyen tekintetben más zenékre. Ez is a cél, hogy inspiráljunk másokat, hallgatókat és előadókat egyaránt.
D+SZ: Szintén nagyon figyelemreméltó, hogy a kommentek meg a visszhangok alapján egyaránt elmondható, hogy nem az a hangulat lengi körül a te munkásságodat, mintha leírnának téged a fiatalságod miatt, és ez elmondható a fiatalabb és az idősebb hallgatóidról is.
PI: A kezdetekkor még csak az én korosztályom hallgatott, aztán pedig egyre szélesebb körben terjedt, és ma már gyerekes anyukáktól meg apukáktól is rengeteg pozitív visszajelzést kapunk. Furcsa, de nagyon örülünk neki. Én elsősorban a saját korosztályomnak szerettem volna üzenni, de ahogy látom, a felnőtteknek is felnyitja a szemét, hogy milyen a mi generációnk, aminek később akár lehet egy olyan edukatív jellege is, hogy jobban odafigyelnek a gyerekekre, de erre nem látok rá.
D+SZ: A dalaidban nagyon komoly témákkal foglalkozol. Tényleg ennyire mélyen élsz meg és látsz mindent, amivel foglalkozol a zenéidben?
PI: Próbálom egyaránt a mélységeket és a magasságokat is megélni. A zene viszont számomra egy olyan terápia, ami során a szomorúbb és mélyebb érzelmeket meg gondolatokat szeretem kiadni magamból. Nem tartozom azok közé a zenészek közé, akik a boldogságról tudnak írni, én mindig a szomorkás hangulatokat idéztem meg. Hogyha valami rossz történik velem, akkor azt vetem papírra.
D+SZ: Bennem az is felötlött, hogy a komorabb hangulatok megragadása esetleg annak az eszköze is lehet, hogy figyelemfelkeltőbb legyen a mondanivalód, ami élesebben rávilágít a generációs meg a társadalmat érintő problémákra.
PI: Igen, ez is igaz. Sok olyan dolog van, ami nem velem történt, hanem a közvetlen környezetemben valakivel, én pedig megírom ezt a történetet és előadom. Ezzel is szeretnék mindenkit motiválni arra, hogy fel a fejjel, és bár nem mindig minden úgy van, ahogy az ember szeretné, ki kell tartani. Úgy érzem, hogy kicsit le kell nyugtatni az embereket és biztatni a kitartásra.
D+SZ: Én ezeket a problémákat, amiket te is érintesz a zenédben, gyakran úgy élem meg, hogy visszavágyódom egy korábbi korba, amiben még nem is éltem.
PI: Szerintem elsősorban a saját korunk problémáit kell megoldani. Biztos jó lehetett még korábbi korokban, amikor még be volt lassulva a világ, de ha ide születtünk, az nem lehet véletlen. Valószínűleg itt van dolgunk és itt kell valamit véghez vinnünk. ≠
„A szegedi Szirmai Marcell, művésznevén Pogány Induló a magyar rapzene ígéretes tehetsége, aki modern zenei elemeket ötvöz a hip-hop gyökereivel. Dalai társadalmi relevanciát és mély személyes élményeket tükröznek, miközben friss lendületet adnak az old school rap műfajának.
Művészetében kiemelt szerepet kapnak a társadalom és az önmeghatározás kérdései, fókuszba állítva a fiatalság kihívásait, a hírnév árnyoldalait és az egyéni útkeresést a társadalmi normák labirintusában. Pogány Induló őszinte és provokatív hangnemben tárja fel a társadalom rejtett működését, éleslátóan megmutatva a mindennapokat formáló dinamikákat.
Második albuma, a Vagy Mindent Vagy Semmit zeneileg és szövegileg is jelentős előrelépést mutat, beteljesítve a korai ígéreteket. Szirmai Marcell elszántságát és üdítő frissességét a bizottság tagjai Junior Artisjus-díjban részesítik” – írta Both Miklós az Artisjus-díj laudációjában.
MEGÁLL AZ IDŐ (2023)
VAGY MINDENT VAGY SEMMIT (2024)
ARTISJUS-DÍJ AZ ÉV JUNIOR KÖNNYŰZENEI ALKOTÓJA
VINYL DISZKOGRÁFIA
REMÉNYI JÓZSEF TAMÁS I DARVASI FERENC
MINDIG VOLT EGY SZIGETEM
(részlet a műből)
Darvasi Ferenc: Akadt olyan időszaka az életednek, amikor valóban jó volt Magyarországon értelmiséginek lenni, jó volt az irodalmi közösségbe tartozni?
Reményi József Tamás: Szerencsésnek mondhatom magam, mert mindig kis közösségben dolgozhattam, ami nagyon jó. Mindig volt egy szigetem, amely barátságokat is jelentett egyúttal. A Mozgó Világ az életem legboldogabb korszakát jelentette. És jó kedvvel dolgoztam hasonló okokból a Filmvilágnál, a Rádióban vagy néha-néha a Palatinusnál is. Az segíti az embert, ha a munkáját szeretni tudja. Ha megőrződik benne, érzelgősen fogalmazva, a lelkesedés, az odaadás, a kíváncsiság, akkor sok örömet tud szerezni az értelmiségi lét. Nem számkivetve a közéletben, hanem bent a műhelyben, az iskolapad előtt.
Mind a mai napig szeretek valahova elmenni előadást tartani vagy megbeszélésen részt venni. Jó, amikor az ember közvetlenül tudja érzékelni, hogy azt a funkciót, amit vállalt, ami talán rá szabatott, ki tudja élni. A szerkesztőségekben, ahol eddig megfordultam, ez többnyire sikerült. Lényegében mindenütt értékek születéséhez asszisztálhattam, szerkesztőként vagy kritikusként, kurátorként vagy közönségtalálkozókon egyaránt. A Rádióba is azért szegődtem el, mert az Első közlés kapcsán ráéreztem annak az ízére, milyen jó, hogy a Rádiónak van – akkor még volt – kultúrateremtő funkciója. Nemcsak közvetítő, hanem teremtő funkciója. Jó volt ebben benne lenni együtt a hangmérnökkel, rendezővel, dramaturggal, színésszel, magával a szerzővel.
Sosem felejtem el a fiatalon elhunyt Simon Balázst. Eleve meglévő szorongásai hoszszadalmas, végzetes betegsége idején felfokozódtak, és az utolsó stádiumban már annyira szédült, hogy nem mert egyedül elmenni sehova, csak kísérővel. Az ő verseiből is válogattam az Első közlésbe. Jelentkezett, hogy szeretné ő maga felolvasni. Aggódtam, mi lesz ebből. A Pagodában vártam rá, amikor egyszer csak szóltak, hogy Balázs kint van a portán és üvöltözik. Kirohantam, és kiderült, hogy a kísérőt nem engedik be, hiszen nem volt beírva a nagykönyvbe. Simon Balázs tombolt, a portások meg – portások. Nagy nehezen lenyugtattam mindenkit, és Simon Balázst – gondolhatod, milyen állapotban – bekísértem a stúdióba, annak a biztos tudatában, hogy ebből a felvételből nem lesz semmi. De aztán ez az ember odaállt a mikrofon elé, és abban a pillanatban, de tényleg abban a pillanatban mintha kicserélték volna. Mint a részeg színész, aki azért kifogástalanul elmondja a monológot – hasonló történt Simon Balázzsal is. Fegyelmezetten és gyönyörűen, hiba nélkül felolvasta a korántsem könnyű verseit úgy, hogy semmit sem kellett megismételni. Elmondta a három verset, és utána összezuhant. Megint toporzékolt, megint kiverte a veríték, alig tudtam visszavezetni a kísérőjéhez. Egy-egy ilyen alkalommal érezhettem, hogy milyen hatalma van annak, amivel foglalkozom. Hogy a sírból is vissza lehet hozni valakit. Hogy ennek ilyen ereje és ilyen csodatévő hatása van. Ilyen élményekkel ajándékozza meg az irodalmárt a sors. És akkor le van szarva a Rádió mint intézmény, le van szarva Aczél György, mindenki le van szarva. Ott van három vers, amit egy költő elmondott. Szerintem ez a lényeg az egészben. És ha ez megadatott valakinek, akkor boldog lesz. ≠
ℹ
REMÉNYI JÓZSEF TAMÁS (1949–2023)
Pro Literatura-, József Attila-, Komlós Aladár- és Osvát Ernő-díjas kritikus, szerkesztő. Az ELTE bölcsészkarán szerzett diplomát 1973-ban. 1975-től a Kritika munkatársa, 1979-től a Mozgó Világ rovatvezetője, majd megbízott főszerkesztője. 1984-től a Filmvilág olvasószerkesztője, 1989-től az induló Magyar Napló főszerkesztő-helyettese, illetve főszerkesztője. Évekig a Palatinus Könyvkiadó irodalmi vezetője, majd a Magyar Rádió Művészeti Főszerkesztőségének irodalmi szerkesztőségét vezette. Kortárs magyar írók több száz kötetét és folyóirat-publikációját gondozta. Kritikáiból két kisebb gyűjtemény jelent meg (Sinistrától Ibusárig, 1998; Zsurnál, 2007). Egy műelemzéskötetet (Magyar irodalom, 1945–1995), valamint hétkötetnyi irodalmi paródiát jegyez.
DARVASI FERENC
Király István- és Komlós Aladár-díjas szerkesztő, kritikus, 1978-ban született. Az ELTE magyar szakán végzett. Pályáját könyvtárosként és folyóirat-szerkesztőként kezdte, könyvkiadói szerkesztőként folytatta. A Bárka folyóirat, a Magvető, a Noran Libro, majd a Helikon kiadó munkatársa. Kritika- (Határjárás, 2010), novellás- (Elválik, 2012) és beszélgetéskötetei (Köztünk vagy. Beszélgetések Mándy Ivánról, 2015; Mindig volt egy szigetem, 2023) jelentek meg. Sajtó alá rendezte Mándy Iván válogatott levelezését (Szeretve tisztelt Főcsatár, 2018). ��
REMÉNYI JÓZSEF TAMÁS–DARVASI FERENC
MINDIG VOLT EGY SZIGETEM
CSER KIADÓ (2023)
ARTISJUS-DÍJ
ARTISJUS IRODALMI DÍJ
ESSZÉ, KRITIKA
RAKOVSZKY ZSUZSA I VERSEK
VITA ÉLŐ IDŐBEN
HOLDVILÁG
A.J.GRIMSHAW: SILVER MOONLIGHT
Nem jó itt kinn így este egyedül: siess haza, és útközben ne nézz szét! A hold üveggyapot felhők mögül csorgatja zöldes, túlvilági mézét.
November: lombtalan fekete fák göcsörtjei az ég szürkésliláján. Nemrég még eshetett: a pocsolyák bizonytalan tükörfénye a járdán.
Bármerre nézel, az égen, a földön, olvadt jege ugyanannak a fénynek. Valami hívás, nem tudni, kitől jön, valami szavak nélküli ígéret.
Hold áztatta házak és kertfalak között kötött sapkában, nagykabátban lépkedsz, apró, kissé groteszk alak, az út holdfénytől csillogó sarában, nehogy itt kinn érjen az éjszaka. Kezedben éthordó, szatyor, fejedben hírek, pletykák, viták háttérzaja a Mindenség lidérces szirén-éneke ellen.
Az ablakok arany négyszögeit az ágakon túl jobb, ha meg se látod! Nem-létezőt ígérnek: ha benyitsz a kertkapun, mondják, ott megtalálod.
Siess haza, mert nem jó hely ez itt! Kezedben ernyővel, hegedűtokkal –a szív kiárad és közben szégyenkezik így egymaga, négyszemközt a titokkal.
PIETER DE HOCH: UDVAR DELFTBEN Igen, ez ismerős: a kapualj, az udvar, a két kőlap között sarjadt növény, ecetfa, farakás, fakó téglavörös fal, ahogy súrolja a fukar reggeli fény, melyben csipkét ver vagy almát hámoz a kéz,
vagy puha szőke hajban húzogatja a fésűt. Az összes osztott ablak a csatornára néz –igen, ez volt a Delft, ahol valaha éltünk. Ahol mindennek rendelt ideje volt, tevékeny komolyság óvott és gyöngéd szigor, bízó gyerekkéz az erős anyai kézben –kérlek, ne mondd, hogy soha, semmikor
nem voltunk otthon itt, hogy ez a világ csak börtön!
Nézd, a pohár hibátlan üvegén hogy süt át a délelőtti nap, az eldőlt seprűt a földön, a napsütött kövön alvó foltos kutyát!
ARC II
VAN DYKE: VENETIA DIGBY A HALOTTAS ÁGYON
Mi lesz velem ne hagyj itt nélküled
A szép halott mintha aludna csak A lélek elszállt az arc még marad pár napra győz még a romlás felett
Kidőlt fa hullt avar hámló falak a pusztulás árnya minden felett, Szíved itt bármihez hogy kötheted ha ép a földön semmi sem marad
Ha minden létező az ég alatt lehull egy óra száz év egyre megy ha végig semmi nem marad veled futó árnyhoz miért kötnéd magad
Gondold meg míg fogy és telik a hold szeretned őt és elveszítened –vagy hűvös és sértetlen szívedet őrizni végig jobb lett volna mondd?
COTSWOLD
Földút, patak, télen is zöld növényzet. Ezen a tájon minden épület szürkéssárga, mert mind mészkőből épült. Vadrózsa futja be a falat, s egy ismeretlen sárga virág – talán mimóza? –hajlik ki az alacsony kerítésen.
Kapuk nyílnak az erdőben farönkből, mintha magánterület lenne, láthatatlan erdei lények birtoka, a dombok hajlatán itt is, ott is birkák legelik az esőktől és magas páratartalomtól smaragd színű füvet.
Minden faluban egy nyolcszáz éves apátság. Minden folyón kőhíd és vadkacsák. Minden kávézóban egy fehérszőkére festett fiú, egy kerek arcú szőke lány, Minden hattyú a királynő tulajdona.
A nagyvárosokban föltorlódott jelen hellyel-közzel ide is lecsorog: okostelefonok és laptopok villogtak a pubban, ahol megreggeliztünk.
A helységnevek furcsán ismerősek, talán egy másik életből, egy más időből. Borostyánkő legyet, a nyelv megőrzi a rég elporladt istállót vagy vízimalmot. Visszajövünk vajon ide valaha még?
Lesz-e időnk rá, lesz-e még hova?
A katedrálisban evensong és a falban aranybetűs fekete márványlap mögött egy lord hű hitvesének hamvai.
Széljárta legelő fölött az égbolt, s esőfelhők, akár száz éve, ezer éve. ≠
RAKOVSZKY ZSUZSA
VITA ÉLŐ IDŐBEN MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ (2023)
�� Ereader
ARTISJUS-DÍJ
ARTISJUS IRODALMI NAGYDÍJ
ℹ
RAKOVSZKY ZSUZSA
A Kossuth-díjas költő, író, műfordító az ELTE angol-magyar szakán szerzett tanári diplomát. Ezt követően az Állami Gorkij Könyvtárban (ma Országos Idegennyelvű Könyvtár), majd az ELTE angol tanszékének könyvtárában dolgozott, 1982 és 1986 között pedig a Helikon könyvkiadó szerkesztője volt. 1986-tól kezdve szabadfoglalkozású író és műfordító, jelenleg is szülővárosában, Sopronban él. Többek között olyan szerzők műveit ültette át magyar nyelvre, mint a 2013-ban irodalmi Nobel-díjban részesült kanadai Alice Munro, az amerikai Robert Frost, az angol Kingsley Amis és Robert Browning. Első önálló kötete, a Jóslatok és határidők 1981-ben jelent meg, azóta rendszeresen jelentkezik versgyűjteményekkel, a 2023-ban napvilágot látott Vita élő időben szám szerint már a tizenegyedik. Versei angol, német, francia és finn nyelven, regényei német, olasz, francia, török, bolgár és holland nyelven jelentek meg. A Kossuth-díj mellett számos elismerést és kitüntetést kapott: egyebek között József Attila-díjat (1988), Magyarország Babérkoszorúja díjat (1997), Márai Sándor-díjat (2003), Prima-díjat (2008), Libri irodalmi díjat (2016). „Rakovszky dédelgeti a múltat, mégsem nosztalgiázik, tárgyszerűen bánik a jelennel, mégsem tárgyias, tisztán látja a jelenből következő jövőt, mégsem rémüldözik. Kidolgozott képek, közelik, a hétköznapi élet apró darabjai, mégis egy nagy tabló rakódik össze végül” – írja laudációjában Grecsó Krisztián.
DEÁK TAMÁS 1928–2024
JOGÁSZ HELYETT VÉGÜL ZENÉSZ
Muzsikus, akiről nem tudunk sokat, de a zenéje mégis jelen van a mindennapjainkban. Zeneszerző, hangszerelő, akinek táncdalok, rajzfilmzenék, könnyűzenei darabok, dzsesszkompoziciók, és balettzenék fűződnek nevéhez. Macskafogó? Mézga család? Deák Tamás!
1928-ban született Székesfehérváron, gyerekkorában zongorázni tanult, amit a kőszegi katonai középiskolában sem hagyott abba. 1951-ben a pécsi egyetem jogi karán doktorként diplomázott, ám mivel osztályidegen státuszba került, nem gyakorolhatta hivatását. Ezzel párhuzamosan trombitálni tanult mint autodidakta, így került egy pécsi dzsesszzenekarba, ahol első előadói sikereit aratta. Ha jogász nem lehetett, zenész igen, így 1955-ben már Budapestre került, ahol előbb a Duna Szállóban, majd a Margitszigeti Nagyszállóban lépett fel. 1959-ben lett a Magyar Rádió munkatársa, ahol a Tánczenekarban játszott egészen 1964-ig. Ebben az időben született első kiugró slágere, az 1961-ben írt Egyedül a tóparton (Reszket a Hold a tó vizén) Németh Lehel előadásában, amely akkora sikert aratott, hogy a későbbi beat generáció számára ez vált az elutasítandó táncdal szinonimájává. A dal viszont minden korszakot és generációt túlélt, boldogan táncol rá ma is mindenki Budapest Parktól az esküvőkig. Számtalan táncdala közül kiemelkedik még az 1967-es Táncdalfesztivál harmadik helyezett dala, a Fenyvesi Gabi által előadott Ádám, hol vagy? című sláger. Ekkoriban alapította saját együttesét, a Deák együttest, amely később átalakítva Deák Big Band néven futott tovább. 1969-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz tanszakának tanára lett.
Deák Tamás igazából a dzsesszhez közeli műfajokban érezte otthonosan magát, legyen az szving, charleston, bossanova, de akár a rock and roll, és érdekes módon ezt a fajta affinitását leginkább rajzfilmzenéiben tudta kibontakoztatni. A Gusztáv, a Mézga család, a Kérem a következőt! szignáljai, betétdalai, háttérzenéi a mai napig izgalmasan, frissen szólnak, Nepp József, Romhányi József mellett Deák Tamás egyenrangú partner ezekben a munkákban. Sőt, nem véletlen, hogy az akkori szovjet rajzfilmgyártás is Deák Tamás: Vízisí című darabját választotta a No, megállj csak! (Nu pagagyi!) rajzfilmsorozat főcímzenéjének. A rajzfilmkorszak a nyolcvanas években sem ért véget, sőt: a Macskafogó dalai mind Deák Tamáshoz fűződnek, a Miu-miújság (Cicadal), vagy akár Lusta Dick trombitaszólója mögött is ő állt. Utolsó filmes munkái a kilencvenes években voltak: Sose halunk meg (1993) és a Csinibaba (1997) betétdalai között kihagyhatatlan volt a neve.
Amikor a legnépszerűbb magyar lemezekről beszélünk, egyvalamit mindig elfelejtünk: a karácsonyi albumokat, márpedig a Szép karácsonyéj nagyon sokáig majdnem minden háztartásban megtalálható volt és az ünnepek idején ez szólt, melynek hangszerelője, feldolgozója Deák Tamás volt. ≠
