Inkább lennék özvegy

Inkább lennék özvegy – benyomások egy filmről Réka Egy pár tagjai, illetve az emberek közötti kapcsolatok bonyolultságának mibenléte igazán régóta érdekli a társadalmat. Már az ókori drámáknak is kedvelt témája, mely olykor igazán felemelő érzés, de sok esetben a végletekig elkeserítő. Vajon mi a garancia arra, hogy a boldogság tartós is rosszul működik, akkor miért nem közli ezt a másikkal, marad? Hol van az a pont, amikor meg kell kérdőjelezni hogy aztán a probléma legmélyéig ásva együtt találjanak a kapcsolatot, önmagunkat? Huszonkilenc boldog, vagy rá megoldást? Keserű csalódás, ha ez nem sikerül, ám még boldognak hitt év. Egy közös felnőtt gyerek, munká- keserűbb, ha nem tudnak róla beszélni. A szakítás után val átszőtt mindennapok, látszólag rendben van minden. sok esetben kétségbeesett hangvétel tapasztalható, mely A férfi munkahelyen dolgozik, a nő otthon, délután van később átalakulhat támadó, vádaskodó beszédmodorrá. idejük egymásra. Grace érzi, hogy valami nincs a helyén, Grace esetében is minden pontosan így történik. Az Edtehetetlenség emészti. Edward nem hajlandó a tényle- wardba vetett bizalma a döntés hatására meginog, riadages kommunikációra, elzárkózik a feleségétől. A fiuk, aki lommal vegyes düh önti el, kapcsolatuk kezdeti fázisait is egy hétvégére látogat haza, üde színfolt ebben a fakó, megkérdőjelezi. Az indulatok hátterében a racionális maborongós, őszies színekkel átszőtt hangulatban, mely már gyarázat keresése áll, mert az együtt töltött idő után úgy a film kezdetekor is bekúszik a tudatunkba. „Szóval a érzi, joga van tudni a pontos okokat. A reményvesztettség derült égből jött? – Annyira nem volt derült” a szomor- érzése pedig a jövővel kapcsolatos félelmek, aggodalmak kás, komor kedélyállapot tetőpontjaként Edward tudatja miatt van jelen. Az emberek személyisége a kapcsolat szándékát, miszerint elhagyja feleségét. Grace, akinek a kezdetekor általában még különálló egységet képez, ám az neve oly kevésszer hangzik el a filmben, ezzel is tudat- együtt töltött idő eltérően hat a különböző jellemekre. A va annak jelentéktelenségét; keserű, de annál viharosabb pár tagjai sokszor egymáshoz idomulnak, az idő előrehareakcióval fogadja a döntést. Hogyan jut el valaki odáig, ladtával elveszthetik önmagukat, többé már nem a saját, hogy a hozzá legközelebb álló emberrel annyira nincsen hanem a másik személyiségének kivetüléseképpen élhetik párbeszéd, hogy utána már csak egy búcsúzó mondat, mindennapjaikat. A párkapcsolat lezárásával megszűnik a vagy szó marad csak, amivel elhagyja? Hogyan fogható „mi” és újra előtérbe kerül az „én” fogalma. Ki vagyok én fel ez a végtelen fájdalom, amit egy ilyen csalódás okoz? a másik nélkül? Ki vagyok én huszonkilenc év házasság, Hogyan tud a másik fél tükörbe, illetve a másik szemé- egy gyerek, rengeteg közös emlék, egy működő kapcsolat be nézni mindezek után? A film központi témája tehát a látszatának lezárása után? Hogyan óvhattam volna meg boldogtalanná válás, ennek felismerése, majd megoldások magunkat a csalódástól? Mindenekelőtt a legfontosabb, keresése. Annak ellenére, hogy az ember társas lény létére hogy mindig tisztában legyünk a saját értékeinkkel, jellerengeteg ilyen, vagy ehhez hasonló szituációval találkozik, münkkel, és ne veszítsük el önmagunkat. nagyon kevés mozgóképes alkotás születik, mely hitelesen, klisétől mentesen ábrázolja a kapcsolatokat. Sokaknak nem sikerül megbeszélniük a fennálló nehézségeket, így nem marad más, elengedik egymás kezét. Ez a jobb, vagy az egyszerűbb megoldás? A hajlandóság, a tenni akarás vágya, hogy egymással megosszuk a gondjainkat, sajnos nem mindenkinek egyértelmű. Ehhez viszont egyáltalán nem szükséges eltelnie huszonkilenc évnek, „kicsiben”, az időtávlatokat felnagyítva pontosan ugyanez játszódhat le. 22 A kapcsolat könnyen átalakulhat, majd az aktív kommunikációt felváltja a csöndes egymás mellett létezés, amikor nincs a másik irányába mondanivaló, megjelenik a nem vagyok elég neki érzése. Sokszor elhangzik a mondat: „Már egy ideje éreztem, hogy gond van.” – ilyenkor felmerül a kérdés, hogy ha két emberből már egy észreveszi azt, hogy valami nem tökéletesen, vagy éppen kimondottan