Könyvajánló I

módon Oppenheimer lett. Váratlan volt a döntés, hiszen sok más, a projektre kiválasztott tudóssal ellentétben nem volt Nobel-díja, illetve sokkal kisebb általános elismertségnek örvendhetett sok társánál. Az, hogy mégis ő lett az atombomba atyja, széles spektrumú, mégis mély tudásának volt köszönhető. Járatos volt a kémiában, a fizikában, az anyagtudományban és sok más mérnöki tudományágban. Ezek szinergikus integrációja pedig szükségesnek mutatkozott ahhoz, hogy elkészülhessen a fegyver.

Mintegy 3000 ember dolgozott a los alamos-i komplexumban, köztük a legnagyobb magyar természettudósok is: Neumann János, Szilárd Leó, Teller Ede és Wigner Jenő.

Az évekig tartó munka meghozta gyilkos gyümölcsét. 1945-re elkészült az első atombomba, ami a „The Gadget”, azaz „A szerkentyű” nevet viselte, és 22 kilotonnás volt. Ez annyit tesz, hogy 22000 tonna TNT-vel volt egyenértékű robbanásának energiája. 1945. július 16-án került sor a „Trinity” fedőnevű kísérleti robbantásra az új-mexikói sivatagban. Megszületett a fegyver, ami halált hoz és világokat pusztít el, addig soha nem látott léptékben.

Nem kellett sokat várni arra, hogy mindez be is bizonyosodjon. Truman elnök kiadta a parancsot az atombomba ledobására. Tette ezt annak ellenére, hogy a projekten dolgozó legmeghatározóbb tudósok többsége felemelte a szavát ellene. 1945. augusztus 6-án Hirosimára, majd 3 nappal később Nagaszakira dobták le. Mindkét város a földdel vált egyenlővé. Közel 200000 ember vesztette életét, 90 százalékuk civil. Kevésbé ismert tény, hogy Hirosimában raboskodott és a bombázásban meghalt 20 szövetséges hadifogoly is, köztük 12 amerikai.

Megbocsáthatatlan tett, ahogy oly sok minden azokban az években…

De ki a felelős? Aki létrehozta a bombát? Aki parancsba adta bevetését? A válasz megadása nem célom.

Truman soha nem bánta meg tettét, ennek rendszerint hangot is adott. Úgy vélte, még több életet követelt volna a Japán elleni invázió. Máig vita tárgyát képezi, vajon valóban szükséges volt-e az ilyen mérvű erődemonstráció. Az sem tisztázott, Japán nem adta volna-e meg magát a csapásmérések nélkül is. A hirosimai bombázás előtt egy nappal érkezett meg ugyanis a szovjet hadüzenet. Mi lett volna, ha… - soha nem tudjuk meg.

Az egykori elnökkel szemben Oppenheimert elborzasztotta műve, úgy érezte, vér tapad a kezéhez. Hátralévő életét és tetteit meg is határozta ez a gondolat. Hevesen fellépett Teller Ede és a hidrogénbomba ellen, így kegyvesztetté vált, kommunistának és szovjet szabotőrnek titulálták. A tudományos munkától azonban nem vonult vissza, 1963- ban Fermi-díjjal tüntették ki munkássága elismeréseként. 1967-ben halt meg, gégerákban.

A cikk által bemutatott három személy egyaránt kiérdemelte, hogy szakmájában géniusznak nevezzük. Morális szempontból viszont aggályos vívmányokat adtak a világnak. Mind mérnökként, mind általában emberként elgondolkodtató életük és munkásságuk. Vészterhes és konfliktusoktól fűtött korunk sokat tanulhatna azokból az időkből, amikor az itt leírtak megtörténtek! forrás: hu / de / en.wikipedia.org, atomicheritage.hu, biography.com, mult-kor.hu

Noémi Bár egyre mélyebben vagyunk a szorgalmi időszakban, vészesen gyűlnek a fejünk felett a felhők a közeledő ZH és beadandó időpontok miatt, olvasásra mindig lehet egy kis időt szakítani. Jön a jó idő, egy pléddel és napszemüveggel el lehet indulni a Kopaszi-gátra vagy akár a Kármán elé, a táskába pedig a jegyzetek mellé egy-egy könyv is kerülhet, ehhez hoztam most nektek ötleteket. Elena Ferrante: Briliáns barátnőm (2011)

Elena Ferrante egy nápolyi álnéven író nő vagy férfi. Sokat nem lehet tudni róla, azt vallja, hogy „a könyveknek, miután elkészültek, nincs szükségük a szerzőre”. A Briliáns barátnőm a Nápolyi regények, egy négy kötetből álló sorozat első könyve. Bevallom őszintén, az írónőtől ez az első könyv, amit olvastam, de stílusa azonnal elnyerte a tetszésem. Könnyen olvasható, a cselekmény nem bonyolult, a történet lineáris. Két barátnőről, Elenáról és Liláról szól, akik szegénységben élnek Nápoly külvárosában. A regényt egyébként Elena szemszögéből olvashatjuk. Egészen kis koruktól barátok, együtt nőnek fel, családjaik ugyanabban a tömbben élnek. Kapcsolatuk egyáltalán nem felhőtlen, mindketten másra vágynak, az élettől különböző lehetőségeket kapnak, emiatt állandóan rivalizálnak, mindig arra vágynak jobban, ami a másiknak adatott meg.

Ajánlom mindenkinek, aki könnyed olvasmányra vágyik, nekem mindenképpen listás a többi kötet is! A Nápolyi regényekből sorozat is készül, így az olvasást kevésbé kedvelőknek sem kell lemondani erről az igazán szívhez szóló, szép történetről.