MEDI+GREEN
Tépős lajhár
Felvilágosult drogprevenció A világ felvilágosultabb részén már nem egyenruhás rendőrökkel vagy leépült dzsánkik mutogatásával tesznek a droghasználat megelőzéséért, hanem a fiatalok érdeklődésére hangolt, az egészségtudatosságot célzó beszélgetésekkel, esetleg ötletes és elgondolkodtató reklámszpotokkal.
U
tóbbi kategóriában indult az ausztrál „Stoner Sloth”, azaz Tépős Lajhár kampánya, ami az eredeti szándékkal ellentétben elmélyedés helyett örömkönnyeket csal a néző szemébe. „Emberszabású” lajhárunk válasz helyett ugyanis csak tehetetlen nyögéssel reagál az őt ért vádakra, lomhán tárogatja hosszú karmú mancsait, vagy éppen az asztalra borul szégyenében, miközben a háttérben keserves gitárjáték hallható. A három kisfilm első részében a főhős egy középiskolás lányt alakít, aki egy sort sem írt a dolgozatára óra végéig, majd a tanárnő kérdő tekintetére válaszul bánatosan bőgicsél, és lapátkezei alá temetkezik. A hátsó padsorból egy éles szemű osztálytársnője lesajnáló arccal kiosztja: Tépős Lajhár! A második szpotban lajhárunk családi ebéden vesz részt, és amikor anyukája a sót kéri tőle, némi morfondírozás és tépelődés után átnyújtja neki a salátástálat. A kegyetlen nővér mindenki számára hallhatóan fedi fel a titkot: Tépős Lajhár! A harmadik jelenetben dübörög a party, folyik az ital, a fiatalok együtt nevetgélnek az elhangzott sztorin, mígnem a lajhárnak szegezett kérdéskor megfagy a levegő, és válasz helyett az ismert nyögdécselést és tehetetlen
16
gesztusokat kapjuk. A lányok nyomban el is illannak, a humánlajhár barátja pedig olyan képpel, mint aki áporodott fingfelhőbe keveredett, ítéletet hirdet: Tépős Lajhár! A három jelenet együtt másfél percet tesz ki, és előzetes ismeretek nélkül egyben megtekintve egészen hipnotikus erejű – az ember egyszerre döbben meg, és keresi a választ a látottakra, miközben próbálja elnyomni a bizarr videók keltette röhögőgörcsöt, vagy egyszerűen átadja magát a csodálkozással vegyes nevetés hullámainak. Ocsúdás közben pedig felteszi magának a kérdést: emberek erre pénzt költöttek, és eredményt várnak tőle? A népszerűségre semmi esetre sem lehet panasz: egy héttel a YouTube-ra kerülést követően a videoválogatást 2,5 millióan nézték meg, és a világ legkülönbözőbb pontjain számoltak be róla. Olyan kritikát azonban nagyítóval sem találni, mely az egyediség mellett az okos megközelítést és a várható eredményességet méltatná. A legmegengedőbb talán a Huffington Posté, mely szerint „ez a legrosszabb drogellenes kampány, amit valaha láttunk, vagy a legjobb”. És tényleg, találkoztunk olyan visszajelzéssel is, hogy valaki magára ismert a szánni való lajhárban (még ha ez
nem segítette is a leállásban). Így aztán adja magát a kérdés, hogy megvizsgáljuk, nem egy álkampánnyal van-e dolgunk? A lajhárvideókért felelős New South Wales állami médiaszerve ugyan a szatíra műfajában is utazik, de ezt az akciót állításuk szerint véresen komolyan gondolták. „A Tépős Lajhár figyelemfelhívó kampány célja a pozitív magatartásformák bátorítása a fiatalok körében, még az előtt, hogy a rossz szokás elkezdődne, valamint a füvezés abbahagyásának motiválása a függőség kialakulása előtt” – magyarázta a kabinet médiafelelőse. „A kampány célja a figyelemfelkeltés és a megoszthatóság a kamaszok között, akik a leginkább veszélyeztetettek a kannabiszhasználatban. Tudjuk, hogy a fiatalabb közönség inkább azokra a kampányokra reagál, amelyek a cselekedeteik rövid távú hatásainak következményeit emelik ki.” Kérdés, hogy mennyiben értelmezhető pozitív magatartásformaként, ha a rottyra szívott társunkat undorral megbélyegezzük? Talán nem hallottuk még elégszer, hogy a problémás droghasználat kialakulásának egyik fő okozója az elszigeteltség érzése, a segítség hiánya és a megbélyegzés? A tudományos közösséget nem is lelkesíti, hogy belassult, tehe-
