A Mentorokat kérdeztük

Mentorként miért tartja kiemelkedően fontosnak a fiatal tehetségek felkarolását és benevezését a Jogászdíjra?

Dr. Kecskés Gábor:

Hiszem, hogy a hallgatók által elért kiemelkedő eredmények közérdeklődésre, legalábbis a jogászi hivatásrendek széles körű érdeklődésére tarthatnak számot. Ennek egyébiránt különös fontossága van például a vidéki jogi karok esetében, mert fontos azt hangsúlyozni, és tudatosítani, hogy a meritórius tehetséggondozás és a nagyszerű hallgatói eredmények bizony valamennyi jogi karon jelen vannak, és ezek szerepe a jövőben bizonyosan felértékelődik. Következésképpen büszkeséggel mondhatom el, hogy a győri Széchenyi István Egyetem jogi karáról is rendkívül sok tehetséges hallgató, fiatal végzett kolléga került már a Wolters Kluwer Kft. jogászdíjainak jelöltlistájára, és 2019-ben egy volt hallgatónk (azóta már oktató kollégánk) nyerte el az év fiatal jogász tehetsége díjat. Azt gondolom, hogy a jogászdíjak jelölti listái már önmagukban egy nagyon fontos pillanatképet közölnek a hazánkban folyó minőségi jogászi munka számos válfajáról, részterületéről. sztenderdekhez érdemes igazodniuk mind a gyakorló jogászi pályán, mind pedig a tudományos életben. Azért is fontos, mert így arra inspirálhatók a fiatal tehetségek, hogy mindez alatt a lehető legnagyobb fokú szakmai igényességgel járjanak el úgy, hogy pályázattól, díjtól, szakmai elismerésektől függetlenül is magasan tartható legyen a motivációs szint és az eredeti, értékteremtő szakmai munka ilyen módon is publicitást kapjon.

Dr. Kovács Péter:

A fiatal generáció felkarolása, a tehetségek felfedezése és szakmai támogatása kiemelten fontos a jövő formálásnak, a szakmai utánpótlás kinevelésének szempontjából. Egy díjra jelölés egyrészt pozitív visszacsatolást, visszajelzést jelent a mentoráltnak a tekintetben, hogy tevékenysége értékteremtő, erőfeszítései láthatóak, másrészt további aktivitásokra sarkallhatja, újabb lendületet adhat szakmai munkájához.

Dr. Zaccaria Márton Leó:

Legfőképpen azért tartom fontosnak a fiatal tehetségek felkarolását és támogatását, mert fontos, hogy a fiatal tehetségek érezzék a bizalmat, azt, hogy mentorként tudom és akarom is támogatni munkájukat, fejlődésüket, segítségükre legyek abban, hogy határozott, de elérhető célokat tűzzenek ki maguk elé, és mindent megtegyenek ezek elérése érdekében. E mellett azért is, mert egy ilyen rangos megmérettetés és esetleges elismerés nagy lökést adhat a jelölteknek szakmai életútjuk elején, illetve azt is megmutatja nekik, hogy milyen magas szintű

Dr. Pásztorné Dr. Erdős Éva:

Több évtizede a Miskolci Egyetemen oktatok magyar és európai pénzügyi jogot amellett, hogy egyetemi docensi és tanszékvezetői munkám mellett sokáig ügyvédként is tevékenykedtem, és választottbíróként is dolgozom. Szakmai sikereim elérésében sokat jelentett számomra, hogy voltak példaképeim, mentoraim mind a tudományos, mind a gyakorlati közegben. Hiszem, hogy aki igazán szereti, amit csinál, annak nem közömbös, hogy azt másokkal is megszerettesse. Örömmel tölt el, amikor a tehetséges fiatalok tanulmányaik mellett versenyekre

jelentkeznek és szívesen segítem felkészülésüket. Teszem ezt a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának Tudományos Diákköri Tanácsának vezetőjeként is. Munkám során szerencsém volt több tehetséges, ambiciózus és szorgalmas fiatalt megismerni és szakmailag támogatni. Ilyen a mostani jelölt Dr. Kiss Lilla Nóra is, aki különösen kiemelkedő, sokszínű, érdeklődő és tehetséges hallgatóm volt. A legnagyobb örömöt a sikereikben való osztozás jelenti, hiszen ilyenkor kézzelfogható eredménye van és visszajelzése annak, amit immár több évtizede csinálok. A Wolters Kluwer: Az év fiatal Jogász tehetsége Jogászdíj kiváló lehetőséget jelent a fiatal tehetségeknek országosan is a bemutatkozásra, és méltó elismerést nyújthat a legkiválóbb tanítványoknak, hogy a kollégák is megismerjék munkájukat és kiemelkedő eredményeiket. Különösen fontosnak tartom a sikerek láttatását a vidéki jogászképzésben nevelkedett fiatalok esetén, hiszen így munkájuk népszerűsítése közvetlen környezetük, Alma Materük és egykori oktatóik megítélését is emelheti.

Dr. Partos László:

A mi szakmánkban mindennapos az „egy az egyben” megmérettetés, amikor ügyfelünk érdekeit egy jogász kollégával megütközve igyekszünk érvényre juttatni. Igen kevés az olyan alkalom, amikor egyszerre több jogász mérettetik meg. Egy ilyen verseny extra motivációt ad, ami további fejlődésre ösztönöz.

Dr. Krüpl László:

A fiatal tehetségek felkarolása és a velük való foglalkozás – melynek csak egyik, bár igen fontos eleme a Jogászdíjra való nevezés – úgy gondolom az egész jogászi szakmáért érzett felelősségvállalás és jobbító szándékú tenni akarás része. Abban, hogy az utánunk következő jogász-generáció is felelősséggel tudja kamatoztatni egy ilyen hatalmas területre kiterjedő tudását, egy idősebb mentornak meghatározó szerepe van. Ami ilyenkor történik, az lényegében egy szemléletátadás vagy szemléletformálás, a számomra fontos jogászi értékek közvetítése és megőrzése. Ilyen tevékenységek nélkül, hivatásunk mentes lenne emberi mivoltától, mely következében végső soron az ügyvédség nem tudná ellátni a közhatalmat ellensúlyozó alkotmányos szerepét sem. Ezt pedig egy disztópikus társadalmi berendezkedés előképeként is értelmezhetjük.

Dr. Tóth Máté LL. M.:

A kérdés összetett. A fiatal tehetségek általában, a társaikhoz képest lényegesen komplexebb ügyeken dolgoznak, lényegesen nagyobb munkabírásúak, minőségi és mennyiségi értelemben is fölényben van a munkájuk, ezt pedig a sokszor igen egalitárius ügyvédjelölti világban is valahogy transzparenssé és elismertté kell tenni. Általánosságban fontos és motiváló a fiatal tehetségek számára az elismerés, és azt gondolom, a fiatal tehetség kategóriában az idei évben jól megérdemelten születetett eredmény ezt alapvetően igazolja is.

Miben tudja egy mentor támogatni egy fiatal tehetség szakmai előmenetelét?

Dr. Kecskés Gábor:

Az én helyzetem szerencsés, hiszen a győri Széchenyi István Egyetemen és annak jogi karán is egy támogató, hallgatói tehetséggondozás iránt elkötelezett légkör alakult ki az elmúlt két és fél évtizedben. A hazai és nemzetközi perbeszédversenyeken, a jogesetmegoldó versenyeken és a hallgatói tudományos versenyeken elért szép eredmények – kiegészülve hallgatóink jelentős sport- és kulturális tevékenységével, valamint a győri jogász szakkollégiumban és a hallgatói közéletben betöltött aktív szerepükkel – ismeretében mindig is kedves feladat volt a jelölés folyamata, hiszen a mentor mindig a legnagyobb örömmel foglalja össze mentoráltjai eredményeit. A szűkebb szakmai ismeretek átadásán túl fontos a hallgatóknak egyfajta kutatási, oktatás-módszertani szemléletmódot is átadni, és ezen belül is leginkább a tudományos kíváncsiságra, egy-egy jogeset sokrétű vetületére, problémájára, megoldási lehetőségeire felhívni a figyelmüket. Egy oktatónak és mentornak az az igazi jutalom, amikor a mentorált hallgató elhivatottságát, a kutatási téma iránt érzett őszinte lelkesedését látja. Ez a kegyelmi pillanat nagyon fontos élménye egy oktatónak. Igaz tehát itt is a tétel, hogy a hallgató és az oktató képes egymást kölcsönösen motiválni, persze más és más hangsúllyal. A győri Széchenyi István Egyetemen a tehetséggondozás terén tehát kiváló munka folyik, amelyet bizonyosan segít az is, hogy a mai kor és tudományos fejlődés által megkívánt innovációs szemlélet és a többszáz éves jogi oktatási tradíciók egyensúlya kiemelt szerepet kap karunk életében.

Dr. Kovács Péter:

Úgy gondolom, hogy a mentorálás egy kooperáció, csapatmunka, amelyben mind a mentor, mind a mentorált aktívan részt vesz, amelyből mindketten tanulnak. Egy mentor a projektmunkákban való közös részvételen, a szakmai beszélgetéseken, közös gondolkodásokon túl, ösztönöz és emberileg is támogat, figyelembe veszi a mentorált tulajdonságait, nyitott a mentorált visszajelzéseire.

Dr. Zaccaria Márton Leó:

Elsősorban abban, hogy amennyiben valódi szakmai és emberi bizalommal fordulhat a fiatal tehetség a mentorhoz, úgy fejlődése természetes lesz, és a mentor támogatása a tehetséget önállóságra, innovációra törekvésre és folyamatos fejlődésre sarkallja. E mellett minden lehetőséget meg kell adni a fiatal tehetségeknek akár publikációk, akár a kutatómunka alapjainak letétele, akár más szakmai tevékenységek végzése során. A mentornak persze a mentorált tehetség megfelelő hozzáállása és eredményes munkája esetén viszonylag hamar háttérbe kell húzódnia, hiszen a legnagyobb öröm és siker a mentornak – véleményem szerint – az, ha látja a mentorált fiatal tehetség szakmai munkájának önálló, kreatív kibontakozását, és minél hamarabb valódi szakmai partnerként, kollégaként tekinthet rá.

Dr. Pásztorné Dr. Erdős Éva:

Egyetemi oktatóként, gyakorlati szakemberként és mentorként egyaránt lehetőségünk van a fiatalokat ösztönözni, útjukat segíteni. A szakmai keretek megismertetése, az ismeretek átadása mellett talán a motiváció erősítése és a szakmai továbbfejlesztési lehetőségek megismertetése a mentor dolga. A jó mentor mind az elméleti tudás átadásában, mind a gyakorlati ismeretek átadásában segíthet, orientálhat, példát mutathat és motivációt adhat a fiatal jogász tehetségnek. Fontos lehet ez olyan fiatalok esetében, akik első generációs értelmiségi családból érkezvén kevesebb szakmai pályát ismerhetnek meg, vagy nem családi minta alapján kezdik jogászi munkájukat. A Jogászdíjra jelölést nagyon jó lehetőségnek tartom, a fiatal tehetségek bemutatkozására és megismerésükre. Olyan extra lehetőség ebben az eszköztárban, amely országos ismeretséget és elismerést biztosíthat a fiatal tehetségeknek, és további muníciót adhat munkájukhoz. Épp ezért fontosnak tartom, hogy a mentorok éljenek ezzel a remek lehetőséggel.

Dr. Tóth Máté LL. M.:

A mentor dolga a régi céhes szakmai, fiduciárius hagyományt felelevenítve az, hogy a tudása legjavát adja át a fiatal, feltörekvő kollégának. Ugyanígy, ha olyan környezetet alakít ki, mely az előmenetelre motivál, végül, ha olyan izgalmas ügyeket, kihívásokat biztosít a fiatal tehetség számára, ami mind magasabb teljesítményre készteti.

Dr. Krüpl László:

Az értékek átadásán túl a mentorálásnak igen konkrét szakmai előmeneteli vonatkozásai is vannak. Ha elfogadjuk azt a szemléletet, hogy egy jogász a szakvizsga leteltével válik teljes értékűvé, és az egyetem ehhez pusztán egy elméleti alapot ad, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a szakma csínját-bínját és azokat a fogásokat, amiktől valaki igazi mesterévé válik szakmájának, csak a gyakorlatban, egy tapasztaltabb mentor felügyelete alatt lehet elsajátítani. Ez a kör lényegében mindenre kiterjed, amiről a jogi felsőoktatásban jelenleg szó sincs: egy-egy iparág üzleti modelljétől át, az ügyfelekkel való kapcsolattartás módjain és a tárgyalástechnikán át, akár olyanokig is, hogy hogyan kell stílusosan megjelenni egy networking eseményen. A legfontosabb persze, hogy ha egy tapasztaltabb ügyvéd úgy emberileg, mind szakmailag valódi példaképpé tud válni, akkor azzal a mentoráltat is példamutató szakmai előmenetelre ösztönzi.

Dr. Partos László:

Elsősorban tapasztalatai átadásával, ami egyrészt olyan tudás gyors elsajátítását teszi lehetővé, amit máshol nem oktatnak, másrészt megkönnyíti a beilleszkedést úgy a szűkebb munkakörnyezetbe, mint a „nagy képbe”, azaz a gazdaság, a piac gépezetébe.