KI A HIBÁS? TE VAGY Ő? A rákból felépülve én lelkileg is újjászülettem. Második születésnapomat onnan számolom, amikor elolvastam ezt a gondolatot: AZT ADOD A GYERMEKEIDNEK, AMI TE VAGY! Azóta sok ilyen erős mondattal találkoztam és váltam tőlük jobb emberré, jobb társsá és jobb szülővé. Írásaimban ezeket mutatom be Neked, remélem Te is sokat nyersz velük. A felelősség áthárítása a párkapcsolat legveszedelmesebb ellensége. Évekig én is éltem vele. Megmagyaráztam a páromnak, hogy ő a hibás és változnia kéne. Vádaskodtam, hogy a rossz hangulatról csakis ő tehet, őt okoltam mindenért. Ő ugyanígy vélekedett, de épp ellenkezőleg: engem hibáztatott a kapcsolatunk megromlásáért. Így teljesen elhidegültünk egymástól. Ha vele voltam, akkor vagy martuk egymást, vagy éltünk, mint két idegen egy lakásban… Ha nem volt velem, akkor azon agyaltam, hogy miért nem képes meghallani, amit mondok… Tehetetlennek éreztem magam, mintha nem tudnék semmit tenni és ebben a légkörben kell leélnem a hátralévő életem! Mindezt teljes mértékben miatta, hisz vele nem lehet normálisan beszélni! Egy idő után feladtam és önsajnálatba merültem. A barátaimmal való beszélgetéseimben szinte csak róla és a kifogásolható viselkedéséről panaszkodtam… Aztán jött a betegség (nem véletlenül) és a túlélés pillanatában a nagy döntés: rendbe kell raknom a dolgaimat, legfőképpen a házasságomat… Azért írok róla, mert hihetetlen jól sikerült a megvalósítás. Egy alább leírt gyakorlati módszerrel újra meghitt kapcsolatban élünk. Ragaszkodtam ahhoz, hogy minden este megcsináljuk, hisz eldöntöt8 | CSAK A NŐKNEK
tem, hogy nem vagyok hajlandó többé rosszul érezni magam otthon! Pár hét elég volt és újra szerelmes lettem a feleségembe, immár a lelkébe is… Azért vettem elő ezt a témát, mert a környezetemben rengeteg hasonló befagyott kapcsolatot látok… Pontosan olyat, amilyen nekem volt. Az egyik barátom is ilyenben él évek óta. Hiába beszéltem neki a saját jó példámról. Hiába kérdeztem meg többször: „Így fogsz élni életed végéig ahelyett, hogy megoldanád?” Ahogy megjelent a könyvem, több régi ismerősöm is felbukkant. Segítséget kértek és találkozót tőlem, hogy mondjam el, hogyan rakhatják rendbe a kapcsolatukat. Szívesen beszéltem volna velük, de azóta sem hallottam róluk. Mi történhetett, hová tűnt a fellángolásuk? Miért nem kapnak az alkalmon, hogy újra boldogok lehessenek a kedvesükkel? Mégis elvannak így, mert nem elég „hideg a víz, amiben ülnek?” Vagy időközben rájöttek, hogy nem hisznek abban, hogy helyrehozható a kapcsolat? Vagy a „fontosabb” dolgok elveszik az idejüket? Vagy ők is a párjukat hibáztatják és azt hiszik maguk mindent jól csinálnak? Nem tudom, ez az ő dolguk. Én szeretném, ha minél több ember kipróbálná ezt a módszert és hozzánk hasonló szeretetben élne…
