Nagy teljesítményű diódalézer baktericid hatásának alkalmazása a fogorvosi praxisban

Dr. Gáspár Lajos, dr. Barabássy Katalin, dr. Haczegan Péter Antal, dr. Farkas Dávid, dr. Pulay Zoltán, dr. Pogonyi Kinga, dr. Sameer Thukral NAGY TELJESÍTMÉNYŰ DIÓDALÉZER BAKTERICID HATÁSÁNAK ALKALMAZÁSA A FOGORVOSI PRAXISBAN

Medilas fogászati nagy teljesítményu ˝ diódalézer a gyökérkezelésben és a parodontális tasak kezelésében

A Bécsi Egyetem fogászati lézeres kutatócsoportja Andreas Moritz professzor vezetésével, valamint az Aacheni Egyetem fogászati lézeres csapata Norbert Gutknecht professzor irányításával a világon az elsők között ismertette azokat az eredményeket, melyek bizonyították, hogy a fogászati nagy teljesítményű lézer sugara képes áthaladni 1 mm vastagságú dentinrétegen, és az itt levő összes típusú baktérium elpusztítására képes. Ez azt jelenti, hogy ez a lézersugár nemcsak a lézerrel kezelt gyökércsatorna belsejét képes sterillé tenni, hanem az 1 milliméteres hengerpalást mentén a fertőzött dentintubulusokat is. A parodontális tasak kezelésében pedig a lézeres zárt küret olyan dekontaminációt eredményez, melynek segítségével steril viszonyok teremthetők a tasakban, a baktériumok elpusztíthatók, a tasakhám eliminálható, a gyökérfelszín biokompatibilissé, deszenzibilizálttá válik.

Ezt a felismerést – majd azon lézerparaméterek megtalálását, melyek a baktericid hatás közben nem károsítják a dentint és más élő szöveteket – követően került be a klinikai gyakorlatba a 2000-es évek elején széles körben a baktericid hatásokkal dolgozó diódalézer.

Az új technikai megoldások évről évre mind hatékonyabbá, könnyebben kezelhetővé teszik a fogászati diódalézereket. A felhalmozódott több évtizedes tudományos elméleti és klinikai tapasztalat egyre világosabban kirajzolja azokat az alkalmazási paramétereket, módszereket, kiegészítő eszközöket, technikai megoldásokat, melyek egyre tökéletesebb lehetőségeket biztosítanak a fogorvosi praxisok számára. A fogászati diódalézer-berendezések komputervezéreltek, hasonló menürendszer található bennük, mint a számítógépekben, az okostelefonokban vagy egyéb high-tech eszközökben.

Az Európai Fogászati Laser Társaság (ESOLA) legutóbbi felmérése szerint 2004 óta a sebészi lézerrel rendelkező fogorvosok rendkívül széles repertoárban, sokféle célra használják a lézereket. A megkérdezettek több mint 20%a főként parodontológiai és szintén több mint 20%-a főként sebészi célokra alkalmazza, további 17% endodontiai célokra, 12% gyermekfogászati célokra, 10% fehérítésre, 10% pedig a keményszövetek megmunkálására használja elsősorban. A legtöbben természetesen több célra is alkalmazzák.

Az új diódalézerek mûködési jellemzôi

Az orvos feladata a diagnózis felállítása, majd ezt követően a modern berendezések felajánlják a lézeres fogászat szakmai szabályainak megfelelő kezelést, az alkalmazandó paramétereket. Vagyis a szakma szabályainak jelentős részét figyelembe veszik, és beépítik a fogászati diódalézerek vezérlésébe, menürendszerébe. Ha kiválasztjuk a kívánt kezelési típust, például a „parodontális beavatkozások” csoporton belül a „tasakkezelés” feliratot, majd ráklikkelünk az érintőképernyőn, akkor megjelennek az ajánlott paraméterek, így a szálvastagság, a teljesítmény, az üzemmód (folyamatos, ismétlő, szaggatott stb.), valamint egyéb információk. Ezek az átlagos esetekre vonatkoznak, és ha az általunk végzendő beavatkozás nem tér el a normális átlagtól, akkor csak az „ok” vagy „enter” felirat vagy szimbólum érintésével már el is fogadtuk a kezelési adatokat, majd a lábpedálra lépve indulhat a beavatkozás.

A berendezések menürendszere lehetővé teszi, hogy „saját” paramétereket állítsunk be, vagyis egy olyan, az átlagos esetektől eltérő módszert, amely nekünk bevált, beállíthassunk, majd elmentve a menürendszerbe az bármikor csak egy gombnyomásra előjöjjön, és azonnal

1. ábra

újra alkalmazható legyen.

Az új technikai megoldások a készülékek egyre praktikusabb kivitelét teszik lehetővé. A nagy lépések között említendő a hűtési rendszer, amelynek megoldása lehetővé tette a nagyobb mobiltelefonnak megfelelő méretű fogászati diódalézer kifejlesztését. A készülék felszínének egyre nagyobb részét érintőképernyő foglalja el, eltűntek a mechanikus gombok, szinte minden feladatot az érintőképernyőről tudunk megoldani. A tenyérben elférő készülékek alig foglalnak helyet, akár a fogászati lengőasztalon is elférnek, mivel nem nagyobbak 20x20x20 cm-nél, súlyuk alig haladja meg az 1 kg-ot. További jelentős fejlődést jelent az akkumulátorral való működtetés lehetősége, mert nagyfokú mozgásszabadságot ad a rendelőn és a fogorvosi széken belül, kiküszöbölve a hálózati áramcsatlakozó okozta korlátokat. Az új megoldások között a vezeték nélküli lábpedál is jelentős könnyebbséget jelent, mivel ez a kábel okozta kötöttség is megszűnik általa (1. ábra).

A kézidarabok, a kezelővégek, az optikai szálak folyamatos fejlesztése egyre praktikusabbá teszi a diódalézerek alkalmazását, az évekkel ezelőtt főleg a kezdőknek problémát jelentő „technikai nehézségek” mára szinte teljesen eltűntek.

A tudományos és klinikai tapasztalatok arra utalnak, hogy a fogászati alkalmazások döntő többségénél a 980 nm-es, valamint a 810 nm-es lézerek a leginkább használhatóak. Az optimális paraméterek megtalálása, a lehető legjobb abszorpció lehetővé teszi, hogy a fény abszorpciója több mint tízszeres a régebbi lézertípusokhoz képest. Vagyis ugyanaz a közölt teljesítmény hatásosság szempontjából tízszeres lehet, mint a régebben favorizált hullámhosszé. Így máris érthetővé válik, hogy mi az oka annak, hogy húsz évvel ezelőtt a fogászati lézerek magasabb teljesítménykategóriákban dolgoztak, mint a maiak. És hogy a 2–3 W-os teljesítmény is valóban megfelelő hatékonysággal alkalmas-e a kezelésekre? Igen, az új technikai megoldások ezt is biztosítják.

Számos berendezés különböző paraméterekkel rendelkezik, az egyes tudományos kutatási csoportok sok esetben ugyanazon kezelés kivitelezésére eltérő eljárási protokollokat ajánlanak. De ez nem csak a lézeralkalmazásban van így, a fogászatban is sokszor látunk „ahány ház, annyi szokás” eljárásokat, vagyis egyes szakemberek a kedvenc műszerüket, anyagukat, eljárásukat használják előszeretettel (2. ábra).

2. ábra

3. ábra

Medilas Opal 980

A Medilas Opal 980 típusú, német gyártmányú (Dornier MedTech) lézerberendezés az új fejlesztések 2012. évi terméke. A berendezés megalkotásában a Heydent és a KAVO cégek tevékenysége révén alakult ki együttműködés azzal a céllal, hogy minőségben felső kategóriás, de árban alsó kategóriás lézert hozzanak létre.

A típuscsaládnak három tagja van. Az Economy az alaptípus, 5/8 wattos teljesítménnyel (5 watt folyamatában, illetve 8 watt csúcsteljesítmény közben). A Standard típus 8/10 watt teljesítményű diódát tartalmaz, míg a harmadik modell a 8/10 wattos Wireless, amelyet vezeték nélküli megoldású lábkapcsolóval és akkumulátorral láttak el.

1. ábra: Medilas Opal fogászati diódalézer-berendezés.

2. ábra: A Medilas berendezés képernyője.

3. ábra: Kézidarab.

4. ábra: Lézerrel asszisztált gyökérkezelés előtt az üregrendszer feltárása mechanikusan történik.

5. a–b ábra: Jobb alsó moláris fog lézerrel asszisztált gyökérkezelése, majd tömése. 4. ábra

5. a ábra

Mindhárom menürendszere megegyezik, 30 program található bennük, különböző szakterületekre, leírással együtt, nyelvkiválasztás lehetőségével. Hagyományos szálvastagsággal dolgozik (200–300 mikron), de kombinálható zafírvégződéssel, amellyel gyorsabban, élesebben lehet dolgozni a lágyrészekben. A szál többször felhasználható és autoklávban fertőtleníthető (3. ábra).

Diódalézer-alkalmazási protokollok és technikák

Az endodontiai beavatkozásoknál a szaggatott üzemmódban alkalmazott diódalézerrel ideális eszközhöz jutottunk, de kisebb teljesítmény esetén folyamatos üzemmódban is használhatjuk. A kezelések gyorsan és igen hatékonyan elvégezhetők. Az esetek döntő többségénél a 200 mikronos szállal a gyökércsatorna sterilizálható, a gyökértömés azonnal, sokszor egy ülésben megoldható.

A diódalézerrel végzett gyökércsatorna-kezelés során a felszíni réteg (smear layer) eltávolítása történik, valamint a dentincsatornák végeinek lezárása.

A lézersugár a gyökércsatorna falába 1000 mikrométer mélységig behatol, és az ott levő mikroorganizmusokat, valamint azok termékeit képes elpusztítani. Ennél mélyebbre a baktériumok nem hatolnak, így a lézer nemcsak a gyökércsatornát magát sterilizálja, hanem az 1000 mikron mélységű csatornafelszíni rétegből is eliminálja a kórokozókat. Ugyancsak jól képes az oldalcsatornákba, elágazásokba, ramifikációkba is behatolni, illetve azokat lezárni. A csatornában leggyakrabban előforduló hat baktériumfaj vizsgálata során mind in vivo, mind in vitro bizonyítást nyert a diódalézer kiváló baktericid hatása. Ez meghaladja a 99%-ot, vagyis

jó közelítéssel a lézer sterilizálni képes a gyökércsatorna belsejét, valamint az 1 mm vastagságú csatornafalat is.

Az oszteoblasztstimuláció a lézerezés során kifejtett szoftlézerhatáson alapul. Ez mintegy a sebészi lézer mellékhatásaként jelentkezik. Az oxidatív foszforiláció, a DNS-szintézis és több más igazolt biokémiai folyamat serkentésével kifejezetten fokozza az oszteoblasztok aktivitását, csonttermelő, csontújratermelő képességét, illetve tevékenységét.

A megfelelő paraméterekkel rendelkező lézersugár az apikális terület lezárására, megolvasztására is képes. Ezt in vitro fuchsine oldatba mártott extrahált fogakon is bizonyították, azzal, hogy a lézerkezelt gyökércsatornájú fogak csatornájába az apexen keresztül nem jutott át a festékoldat.

5. b ábra

A lézerrel asszisztált gyökérkezelés

Az anamnézis felvétele, a klinikai vizsgálat és a radiológiai eredmény birtokában határozzuk meg a kezelést.

A gyökércsatorna-rendszer feltárása, a preparációs technika lehet manuális, valamint gépi mechanikus eszközökkel végzett egyaránt. Ugyancsak lehetséges bizonyos típusú lézer-

sugarakkal is az üregrendszer feltárása, a későbbi tömés előtt a gyökércsatorna kitisztítása, a megfelelő tágasságú és alakú üreg előkészítése.

A munkához a rendelkezésre álló adatok alapján meghatározzuk a csatornák számát, alakját, hozzávetőleges hosszát. A túltágítás elkerülése érdekében inkább 1-2 mm-rel rövidebb táv tágítására törekszünk majd. A kofferdamos izolálást követően megkezdődik a tényleges gyökércsatorna-kezelés. 1. A bejárati üreg preparálása. 2. A gyökércsatorna preparálása. 3. Lézeres kezelés. 4. Gyökértömés.

1. A bejárati üreg preparálása A bejárati üreg preparálása során az anatómiai viszonyok függvényében olyan bejáratot képezünk ki, hogy megfelelő feltételeket biztosítson a kezeléshez. A premoláris, moláris területen a rágófelszín felől, a frontfogaknál az orális felszín felől tudjuk a legkedvezőbb bejáratot megközelíteni. Gömbfúróval alakítjuk ki a bejárat megfelelő mélységét, majd a csatornabejáratot a felszínt szinte csak érintve, nyomás alkalmazása nélkül. Amenynyiben a bejáratot nehezen találjuk meg, metilénkék festék segítségével előbbre juthatunk.

2. A gyökércsatorna preparálása A Német Konzerváló Fogászati Társaság 1999es definíciója szerint a gyökércsatorna preparálása tartalmazza: a pulpaszövetek, a baktériumok, valamint a fertőzött szövetek eltávolítását, a gyökércsatorna kiterjesztését és formázását.

Megkülönböztetünk biomechanikai preparációt (a tisztított műszerekkel tárjuk fel a csatornát, terjesztjük ki, illetve formázzuk, a műszereket tartjuk rendszeresen fertőtlenítőoldatokban), míg a kemomechanikai módszer esetén a csatornát öblítjük, ezzel semlegesítjük a baktériumokat, azok toxinjait, illetve a széteső anyagokat. A preparálás mind kézi, mind gépi eszközökkel végezhető.

Apikális-koronális módszerek Step-back technika. Az eljárással tölcsér alakú csatornát preparálunk, a csúcs közelében vékonyabb, hajlékony műszerekkel, a koronális irányba lépcsőzetesen, egyre nagyobb átmérőjű és merevebb műszerekkel alakítva a formát. Hajlott formájú csatorna könnyebben feltárható, illetve tömhető ezzel, mint egyéb módszerekkel. Balanced forces módszer. A görbült csatornák jobb feltárását célozza. A nem forgácsoló végű reszelőket 90 fokkal, a tágítót 360 fokkal fordítjuk el, minden esetben nyomás nélkül. A csatornát NaOCl-oldattal öblítjük át.

Koronális-apikális módszerek Step-down technika. Először a koronai és középső harmad feltágítása történik, majd a kisebb átmérőjű apikális harmadot tágítjuk fel. Crown-down pressureless technika. Az apikális irányba történő nyomás nélkül végezzük a tágítást. Először fúróval, majd tűkkel. Radiológiai kontroll után folytatódik a munka az apikális harmadban. Double flared technika. Ez a step-down és a step-back technikák kombinációja, melynek a hatékonyságát a Gates-Glidden-fúróval növelik. A csatornát a csúcsközelig feltágítják, majd a step-back technika szerint fokozatosan, lépcsősen koronálisan tovább tágítják.

Valamennyi eljárás során figyelembe veendő a Schneider-féle csatornaminősítés: 1. Egyenes csatorna: legfeljebb 5 fokos eltérés. 2. Mérsékelten görbe csatorna: 10–20 fokos görbület. 3. Erősen hajlott csatorna 25–70 fokos görbület.

3. A lézeres kezelés A mindennapi gyakorlatban elterjedt és bevált lézerrel asszisztált gyökérkezelés során a gyökércsatorna feltárása rutinesetben valamelyik mechanikus eljárással történik. A preparálás során az elérendő cél az apikális régió feltágítása 35–40-es méretre, a lézer fiberszál megfelelő alkalmazása ezt megkívánja.

A megfelelő feltárás, az öblítések befejeztével a csatornába steril papírpointot helyezünk, kiszárítjuk. A munkahosszat átvisszük a lézerszálra is, gumistop segítségével bevezetjük a csatornába, és a lézert aktiválhatjuk. Külön figyelmet kell fordítanunk arra, hogy az apikális terület közelében elkerüljük a túlmelegedést, vagyis a lézerrel végzett túl hosszú időtartamú kezelést. A lézerszálat az apextől elindulva, a koronális irányba folyamatosan körkörös mozgást végezve, kifelé húzzuk a koronális részig. Ezt az eljárást háromszor végezzük. A lézerkezelés befejeztével a csatornát célszerű megtömni kalcium-hidroxiddal, majd lezárni ideiglenes tömőanyaggal, amely megakadályozza a bakteriális inváziót a szájüreg felől. Kevéssé fertőzött esetekben egy ülésben a végleges gyökértömés elkészíthető, közepesen fertőzött vagy erősen váladékozó csatornák esetén célszerű körülbelül 3 nap múlva ismételt lézerkezelést végezni. Általában a második – vagy harmadik – kezelést követően a gyökércsatorna klinikailag sterilként kezelhető, és a végleges töméssel ellátható.

6. ábra: Tasakkezelés.

7. a–c ábra: Gingivakorrekció végzésére is alkalmasak a lézer- berendezések. A hámosodás 2-3 hét alatt lezajlik. 6. ábra

7. a ábra

7. b ábra

7. c ábra

Az első lézeres kezelést követően azok a baktériumok, melyek mélyebben elhelyezkedve nem kaptak még a teljes pusztulásukhoz elegendő intenzitású lézerfényt (a szóródás során gyenge intenzitású fény jutott a helyszínre), a sejtmembrán-károsodásnak megfelelő reakciót mutatnak. Nem pusztulnak el, csupán károsodnak, a következő fertőtlenítő öblítés és lézeres kezelés hatása azonban kumulálódva már elegendő a teljes mértékű elpusztításukhoz (4., 5. a–b ábrák).

4. Gyökértömés A végleges gyökértömésre – ha egyéb sürgető tényező nem áll fenn – biztonságos módon két-három lézeres kezelés után (3 napos intervallumokkal) kerülhet sor. Extrém nehéz esetekben ennél több lézerkezelés is szükséges lehet, egyszerű esetekben pedig sokszor egy kezelés is elegendő.

A tágítás függvényében választunk guttapercha pointot, a mester point sealerbe mártjuk, majd a teljes munkahosszban elhelyezzük. Laterálkondenzációs technikával további pointokat helyezünk el. Forró exkavátorral levágjuk a túlérő guttapercharészeket. A koronai részben felmelegített műszerrel vertikális irányú kondenzációt végzünk.

A gyökértömés céljai: 1. Kizárni a passzázs lehetőségét a mikroorganizmusok és folyadékok számára a gyökércsatorna mentén. 2. A főcsatornarendszer mellett a lehetőség szerinti oldalcsatornák, a dentintubulusok, az apikális terület lezárása.

Napjainkban az ideálisnak tekintendő gyökértömő anyag a guttapercha, mely a megfelelő tulajdonságokkal rendelkezik: biokompatibilis, mérettartó, nem vízfelszívó, könnyű behelyezni, illetve eltávolítani.

A guttaperkafa dehidratált terméke, amely bárium-szulfátot (röntgenárnyék), viaszt, cink-oxidot, színezőanyagot, valamint nyomelemeket tartalmaz.

A csatorna és a guttapercha közötti nem tökéletes illeszkedést tölti ki a sealer anyag.

A tömést követően röntgenfelvétel készül, valamint dokumentáció, majd meghatározott időnként ellenőrzést végzünk a gyökércsúcsra, különösen a periapikális csontállomány viselkedésére vonatkozóan.

A lézerek hatása a gyökércsatorna kezelésében

A nagy teljesítményű lézerek hatása négy fontos területen nyilvánul meg: 1. A felszíni réteg eltávolítása. 2. Baktericid hatás. 3. Oszteoblasztstimuláció. 4. Apexzárás.

1. A felszíni réteg eltávolítása A diódalézerrel végzett gyökércsatorna-kezelés során megtörténik a felszíni réteg (smear layer) eltávolítása (leégetése, elpárologtatása), valamint a dentincsatornák végeinek lezárása (leolvasztása).

2. Baktericid hatás A lézersugár a gyökércsatorna falában 1000 mikrométer mélységbe behatol, és az ott levő mikroorganizmusokat, valamint azok termékeit képes elpusztítani. Ennél mélyebbre a baktériumok nem hatolnak, így a lézer nemcsak a gyökércsatornát magát sterilizálja, hanem a csatorna 1000 mikron mélységű felszíni rétegéből is eliminálja a kórokozókat. Ugyancsak jól képes az oldalcsatornákba, elágazásokba, ampullákba, ramifikációkba is behatolni, illetve azokat lezárni. A csatornában leggyakrabban előforduló hat baktériumfaj vizsgálata során in vivo és in vitro bizonyítást nyert a diódalézer kiváló baktericid hatása. Ez meghaladja a 99%-ot, vagyis jó közelítéssel a lézer sterilizálni képes a gyökércsatorna belsejét, valamint az 1 mm vastagságú csatornafalat is. A lézersugár ráadásul képes behatolni az oldalcsatornákba, a ramifikációba is, valamint

le is zárja a dentincsatornák végeit. Számos vizsgálat bizonyítja, hogy a különböző kémiai fertőtlenítő- szerek általános hatásmélysége 100 mikron a gyökércsatorna falában, ennyi a behatolási mélység a dentintubulusokban. Eszerint az akár 1000 mikronra behatoló baktériumok jelentős része kizárólag öblítéssel nem távolítható el, nem pusztítható el.

Baktériumok révén a gyökércsatorna-flóra tartalmaz: proteolyticus és fibrinolyticus enzimeket. Ezek okozzák a szövetfeloldódást, a csontfelszívódást, a plazmaproteinek csökkenését. A toxikus anyagok felelősek az endotoxin, leukotoxin hatásokért, valamint megfigyelhető, hogy citokinek keletkeznek.

3. Oszteoblasztstimuláció Az oszteoblasztstimuláció a lézerezés során kifejtett szoftlézerhatáson alapul. Ez mintegy a sebészi lézer mellékhatásaként jelentkezik. Az oxidatív foszforiláció, a DNS-szintézis és több más igazolt biokémiai folyamat serkentésével kifejezetten fokozza az oszteoblasztok aktivitását, csonttermelő, csontújratermelő képességét, illetve tevékenységét.

4. Apexzárás A megfelelő paraméterekkel rendelkező lézersugár az apikális terület lezárására, megolvasztására is képes. Ezt in vitro fuchsine oldatba mártott extrahált fogakon is bizonyították, azzal, hogy a lézerkezelt gyökércsatornájú fogak csatornájába az apexen keresztül nem jutott át a festékoldat.

Világszerte a sebészi diódalézerek általában 2–3 W teljesítménnyel, 0,1–0,6 s impulzusokkal, köztük ugyanekkora szünetekkel használatosak. A száloptika rendszerint 200 mikron vastagságú, de használatos 180 mikronos és 300 mikronos szál is, a csatornaméret, illetve a gyártó cég függvényében.

A sikeres endodontiai kezelés záloga a megfelelő preparáció, a baktériumok eliminálása a csatornarendszerből, valamint a megfelelő gyökértömés. Ebben a lézereknek meghatározó szerep jutott.

Parodontális tasakok kezelése lézerrel

A parodontális tasakok lézeres kezelése igazán széles körben elterjedt, ez is az eljárás rendkívüli hatékonyságát bizonyítja. Itt a diódalézerek játszanak vezető szerepet. A baktériumok, baktérium-endotoxinok, valamint a tasakhám eliminálását lehet elérni ezen technikákkal. Számos kísérletben vizsgálták az Actinobacillus actinomycetemcomitans, a Porphyromonas gingivalis, a Prevotella intermedia, a Bacteroides forsythus, valamint a Treponema denticola számát kezelés előtt és után. Lézerkezelés során az anaerobokat 96,6%-ban, az aerobokat 100%-ban pusztította el a lézersugár (6. ábra).

Mint ismeretes, a fogágybetegségek kialakulásában és progressziójában kiemelkedő, kulcsszerepet játszanak a baktériumok, valamint a baktériumok toxinjai. A különböző típusú lézerek számos kísérleti vizsgálat tapasztalatai szerint alkalmasak arra, hogy jelentősen csökkentsék a periodontopatogén baktériumok számát. Mind az in vitro, mind az in vivo vizsgálatok rámutatnak arra, hogy különösen az egyre több antibiotikum-rezisztens törzs jelenléte miatt a lézeres alternatív kezelésnek egyre nagyobb jelentősége lehet.

Cobb és munkatársai már 1992-ben bizonyították (J. Periodontol, 1992:63, 701–707.), hogy Nd:YAG lézerrel jelentős mikrobaszám-redukciót értek el Porphyromonas gingivalis, Prevotella intermedia, Bacteroides forsythus, valamint Treponema denticola esetén. Ugyanezt 1996-ban megerősítették Ben Hatit és munkatársai (J Clin Laser Med Surg, 1996:14, 137–143.).

Sarkar és munkatársai (J Periodontol Res, 1993, 28, 204–210.) toluidinkékkel való fényérzékenyítés után végeztek APDT-kezelést hélium-neon lézerrel, amellyel az anaerobokat 96,6%-ban, az aerobokat 100%-ban lehetett elpusztítani. A P. gingivalis és a F. nucleatum esetén a hatás 94,2%-os volt. Ráadásul kifejezett csontleépülés-csökkenést figyeltek meg.

Moritz és munkatársai (J Clin Laser Surg Med, 1997, 15, 33–37.; Laser Surg Med, 1998, 22, 302–311.) diódalézer alkalmazásával kifejezett baktériumszám-csökkenést értek el a parodontális tasakokban Actinobacillus actinomycetemcomitans, Prevotella intermedia, Porphyromonas gingivalis esetén. Ugyancsak megfigyelték a diódalézer gyulladást csökkentő hatását, valamint a parodontális tasak letapadásának elősegítését is.

A baktériumok és toxinjaik az immunsejteket stimulálják, amelyek különböző gyulladással kapcsolatos mediátorokat termelnek, mint az

8. ábra: Fogászati kezelés Medilas készülékkel.

9. a ábra

9. a–c ábra: A korona meghosszabbítása sebészi diódalézerrel a lágyrészek területén lehetséges, amennyiben a csontot is redukálni szükséges, akkor az a piezoeszközök alkalmazásával végezhető.

10. ábra: A diódalézeres kezelés rutinszerű minimálinvazív eljárásként széles körben és hatásosan alkalmazható. 9. b ábra

9. c ábra interleukin, növekedési faktor, prosztaglandinok. Ezek a gyökérfelszínnel érintkezve szerepet játszanak a gyulladás kialakulásában. A baktériumok, illetve toxinjaik eltávolítása, számuk csökkentése így közvetlenül és közvetve is a fogágygyulladás csökkenését eredményezi.

A parodontális tasakok kezelésének fő célja a gyulladás csökkentése, valamint új tapadás létrehozásának elősegítése. Ebben kiemelt szerepet játszik a gyökérfelszín, amely a parodontális regeneráció alappillére. Csak megfelelően biokompatibilis felszín esetén lehetséges jó tapadás létrejötte.

A gyökérfelszín kezelésében, a regenerációhoz szükséges állapot létrehozásában fontos szerepet játszhatnak a lézerek.

Crespi és munkatársai a szén-dioxid-lézer (Laser Surg Med, 1997: 21, 395–402.) segítségével hoztak létre új tapadást. Defókuszált módon 2 W teljesítménnyel, alacsony energiatartományban besugarazva a gyökérfelszínt a kezelés új fibroblaszt-tapadást eredményezett.

Schwarz és munkatársai (J Periodontol 2001, 72, 361–367.) Er:YAG lézerrel végzett kezelés során megállapították, hogy a kezelések eredményeként 2 mm volt a tapadásveszteség javulása, a hagyományos, nem lézeres eljárással kezelt csoport 1 mm-éhez képest.

Rossmann és munkatársai (Den Clin North Am, 2000, 44, 793–809.) a lézeres tasakhám-eliminációt szén-dioxid-lézerrel végezve igen eredményesnek találták. A mechanikus csoporthoz képest a lézeres hámeltávolítás sokkal komplettebbnek bizonyult, a gyógyulás

pedig kifejezetten eredményesebb. A lézeres tasakhám-eltávolítás egyik kulcskérdése a sikeres fogágybetegség-kezelésnek, amelyben a lézerek eredményes alkalmazása bizonyítást nyert.

Gutknecht (Lasertherapie in der zahnarztlichen Praxis, Quintessenz Verlag, Berlin, 1999, 1–255.) foglalta össze a parodontális lézeralkalmazás három évtizedének legfontosabb eredményeit, valamint összehasonlította többféle lézertípus és többféle kezelési technika alkalmazási lehetőségeit, eredményességét. A legfontosabb ma is érvényes alapelvek lefektetése fűződik ehhez a munkához.

Az Európai Fogászati Laser Társaság (ESOLA) 2004 októberében Abu-Dzabiban (Egyesült Arab Emírségek) tartott konferenciáján a parodontológiával foglalkozó lézerszekcióban öszszefoglalták a legújabb eredményeket, a bevált kezelési technikákat.

A parodontológiai lézeralkalmazás eszközei

1. Fogkô-eltávolításra a jelenlegi fogászati lézerek közül az Er:YAG látszik a leginkább alkalmasnak. Hatása és alkalmazása jobbnak mondható, mint az ultrahangos fogkő-eltávolításé, de a berendezések ma még túlságosan költségesek a mindennapos elterjedéshez. 2. Az íny plasztikai jellegû kezelései között egyre népszerűbb a diódalézeres gingivectomia, a hiperplázia lézeres kezelése, a fogszabályozást segítő ínyformázás, a frenulumok átmetszése, a klinikai korona meghosszabbítása (7. a–c ábrák). 3. A parodontális tasakok lézeres kezelése igazán széles körben, világszerte elterjedt gyógymód és technika, ebben kiemelkedően a diódalézer terjedt el (8. ábra).

A parodontológiai lézeralkalmazás hatásai

1. A baktériumok és a baktérium-endotoxinok, valamint a tasakhám eliminálását lehet elérni ezen technikákkal. 2. Vizsgálták számos kísérletben az Actinobacillus actinomycetemcomitans, Porphyromonas gingivalis, Prevotella intermedia,

Bacteroides forsythus, Treponema denticola számát kezelés előtt és után. 3. Lézeres kezelést követően megállapították, hogy az anaerobokat 96,6%-ban, az aerobokat 100%-ban pusztította el a lézersugár. 4. Újabb módszerrel tovább fokozhatónak látszik a hatékonyság, miszerint fényérzé-

kenyítő anyaggal előkezelhető a tasak és a benne levő mikrobák, így még kisebb teljesítményű lézersugár is elegendő a hatás eléréséhez (APDT-kezelés). 5. Lehetséges, hogy a szoftlézer tartományba tartozó lézerek is alkalmassá válnak a baktériumok elpusztítására. 6. Mérési sorozatok bizonyították a lézeralkalmazást követően a parodontális területen megemelkedő citokinek szintjét, a csontregenerációban részt vevő faktorok szintjének emelkedését, miközben a cementen levő baktérium-endotoxinok szintjének lecsökkenését észlelni. 7. A diódalézer alkalmazása egyszerre teljesíti a parodontális terápia egyes céljait: a gyulladásos elemek csökkentését, a hámréteg eliminálását, új tapadás létrejöttét, a csontújraképződés feltételeinek megteremtését. 8. Rossmann és munkatársai (Dent Clin North

Am, 2000, 44, 793–809.) szerint igen biztatóak az eredmények, szerintük a lézerrel végzett tasakkezelés eredményessége meghaladja a GTR technikák valaha is remélt eredményeit. 9. A tasakkezelésben alkalmazott lézerteljesítmény átlagosan 1,5–3 watt közötti. A fotodinamikus alkalmazás további fejlesztése pedig ezt még lejjebb csökkentheti 1 watt alá is. 10. A világszerte leginkább elterjedt technika a parodontális tasakok kezelésekor a dióda sebészi lézer (1,5–3 W, szaggatott üzemmód, 300–400 mikron vastagságú, hajlékony szálvég). 11. A négy kvadráns tasakjait egy ülésben – akár közvetlenül az alapos depurálás után azonnal – kezelhetjük. 12. Az esetek 90–95%-ában elegendő a spray-befúvásos érzéstelenítés. 13. A tasakhám és a benne levő baktériumok eltávolítása általában már egy kezeléssel elvégezhető, de az újrafertőződés miatt minden esetben szükséges további két ismétlés, egyhetes követéssel. 14. A műtét után azonnal megkezdjük az 5 napon át tartó napi szoftlézerkezeléseket, valamint az öblögetőszer alkalmazását. 15. Már 3-4 nap múlva jó eredmény tapasztalható (a gyulladás jelentős csökkenése, az ínyszél letapadása, a tisztítható terület és a vérzés megszűnése).

Az Ecto Derma Polyklinikán több mint 10 éves tapasztalatok halmozódtak fel a dióda sebészi lézerek parodontális tasakok kezelésében való alkalmazásáról (9. a–c ábrák).

Lézeres tasakkezelés után 12 hónappal radiológiailag is értékelhető csontappozíció is észlelhető egyes esetekben (10. ábra). n