5 minute read
Preventív stratégia – újratervezés igénye
Dr. Pinke Ildikó
PREVENTÍV STRATÉGIA – ÚJRATERVEZÉS IGÉNYE
Advertisement
„Lélekcserélő idők járnak, fiam! – mondta Baradlayné. – Mindnyájan más emberek lettünk.”
A Covid-19 okozta korlátozott életünk második hetében jutott eszembe ez az idézet, ami bár másfajta harc idején játszódó regény híres monológjának részlete, de röviden leírja jelenlegi helyzetünket. Bizonyára nem vagyok egyedül, aki azt gondolja, hogy egy ilyen sokkoló világjárvány után új időszámítás kezdődik az életünkben, minden és mindenki változik. A mi szakmánkban is jelentős változásokra van szükség, hiszen a terápiáink túlnyomó többsége aeroszolképződéssel jár. Ezek azonban nem csak a rendelő tárgyi feltételeit érintik, ahol a jövőben jóval magasabb költséggel lehet a beavatkozásokat elvégezni, de más lesz gondolkodásmódunk, tudásunk és a prevencióhoz való viszonyunk is. Stratégiai céljainkat és jövőképünket át kell értékelnünk. Óvni kell magunkat, munkatársainkat és pácienseinket is a fertőződéstől, ami új kezelési és ellátási stratégia kialakítását jelenti. Gyógyító-, megelőző tevékenységünk körében az evidenciákon alapuló terápiában, ellátásban részesítünk, de mindent meg kell tennünk a fogazat és a szájüreg betegségeinek megelőzéséért, ezért ennek érdekében széles körű oktatómunkát végzünk. Az orális egészség iránti igény a jövőben felértékelődik. Ahhoz, hogy a korábbinál hatékonyabb munkát végezhessünk, javíthassunk a szájüregi egészség mutatószámain,
paradigmaváltás szükséges, amely számos kérdést vet fel. Milyen új stratégiát alkossunk meg? Más struktúrában és más finanszírozás alapján fogunk dolgozni? Milyen egészségfejlesztési programokat tudunk megalkotni? Elméleti kérdések taglalását követően, gondolatébresztő szándékkal a jövőbeni lehetőségeinkről osztok meg néhány gondolatot a kollégáimmal.
Az egészségről alkotott elképzeléseink is sokfélék. Negatív indíttatású megfogalmazásban a betegség, illetve kóros elváltozás hiányát jelenti, míg a pozitív definíció az általános jól-létet, a jó közérzetet tekinti egészségnek.
Az egészség fogalma az első, a WHO által 1948-ban megfogalmazott definíciója óta fejlődésen ment keresztül, tükrözi a szakmai és politikai preferenciákat, valamint a folyamatos fejlesztés szükségességét. Későbbiekben az Egészségügyi Világszervezet bővítette a definíciót, az Ottawai Charta már az egyéni és társadalmi tényezőket, a fizikai környezetet, valamint az egyén ismereteit, magatartását és tapasztalatait is meghatározza. Ezt követően az egészségfejlesztési folyamatok céljait ezek alapján határozták meg.
Az egészségfejlesztés egy tágabb fogalom, ami minden olyan tevékenységet lefed, amely az egészség javítását szolgálja (szociális, gazdasági, környezeti és politikai tényezők elemzésével), és magában foglalja az egészségnevelést is. Azok a stratégiák, amelyek csak információátadáson alapulnak, és az egyén magatartását megváltoztatni nem tudják, nem lehetnek tartósan hatékonyak. Képessé kell tenni a populáció tagjait az egészségüket befolyásoló tényezők kézben tartására az egészségpotenciáljuk fejlesztése érdekében.
Az egészségműveltséggel kapcsolatos kutatások száma a XXI. században jelentősen emelkedett, 2004-ben határozták meg a definícióját. Az egészségműveltség (health literacy) „képesség az egészség elősegítéséhez szükséges információ elérésére, megértésére, értékelésére és kommunikálására az életben. Az egészségműveltség mindenkire vonatkozóan magában foglalja az egészség fejlesztését és megvédését, a betegség megelőzését és korai felismerését, az egészség felügyeletét, fenntartását és az irányelvek meghatározását.” (Nielsen-Bohlman, 2004.) Az egészségműveltség mértéke határozza meg, hogy pácienseink mennyire képesek megszerezni, feldolgozni és megérteni az alapvető, valamint az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos információkat, amelyek szükségesek a döntésekhez. Az információs aszimmetria az egészségügyi szolgáltatások jellemzője. Mivel az orvos rendelkezik az ellátással kapcsolatos tudással, a páciensek megfelelő döntését az egészségműveltségükhöz mérten adott, személyre szabott tájékoztatással, ismeretek átadásával segítheti. Ezzel válnak képessé a saját egészségük feletti kontrollra, valamint az egészségük iránti felelősségvállalásra. Az elmúlt évtizedben végzett kutatások eredményei mutatják, hogy az egészségműveltség szintje meghatározza az általános és orális egészség jövőbeni szintjét. A korai egészségfejlesztő tevékenységek szignifikánsan befolyásolják a gyermekek egészségét és életminőségét.
Szájüregi betegségek megelőzése
Az orális egészség az általános egészség része. A 2009ben Nyárasdy és Bánóczy szerkesztésében kiadott „Preventív fogászat” című tankönyv bevezetőjében is a pozitív szemléletű egészségértelmezés olvasható. „Az egészséges, gondozott – szükség esetén kezelt és szanált – fogazat a medicinális előnyökön túl feltétlenül magasabb rendű, jobb életminőséget jelent. A panasz- és fájdalommentesség növeli a komfortérzetet, a munkabírást. A szép, szabályos és ápolt fogazat biztos fellépést eredményez, az egyén belső harmóniájának és kisugárzásának egyik meghatározó eleme.” Fogorvosi munkánk során hangsúlyozzuk, hogy az egészséges, szép fogazat és a mosoly érték, annak megőrzése az egyén érdeke és felelőssége. A fogorvosképzésben és a dentálhigiénikusok oktatásában nagy hangsúlyt kap a prevenciós tevékenység szükségességének bemutatása, elméleti előadások és a helyszínen végzett gyakorlatok keretén belül. Az elmúlt időben az oktatási intézmények (óvodák, iskolák), valamint bentlakásos intézmények (pl. kollégiumok vagy idősotthonok) voltak a csoportos felvilágosító, megelőző programok színterei. Támogató magatartást tapasztaltunk az óvodák, az iskolák, a speciális ellátási igényű gyermekeket és felnőtteket ellátó fekvőbeteg, vagy nappali gondozók, idősotthonok vezetői részéről. A „terepgyakorlatok” nem csak a tanulók, a gondozottak és a szépkorúak számára volt élmény, de a hallgatóknak is hasznos tapasztalatot jelentett.
Lehetőségek, veszélyek
A jövőképünk, missziónk nem változik, azonban a járvány okozta turbulens változásra reagálnunk kell. Válaszokat keresünk arra, hogy az infekciókontroll és a távolságtartás szabályai által meghatározott keretek között milyen stratégiát választhatunk. Mennyire kell lecsökkentenünk a közvetlen jelenlétet a csoportos megelőzésben, vagy hogyan kompenzálhatjuk az interaktivitás hiányát? Az egyéni, ún. szék melletti megelőző és folyamatos gondozó tevékenységet ki, mikor és hogyan végezze? A szájüregi megbetegedések megelőzésének stratégiája változatlan, a célok továbbra is meghatározottak, azonban az oda vezető utak más módszerek alkalmazását teszik szükségessé.
A rendkívüli helyzet adott esélyt arra, hogy ismereteinket gyarapítsuk. Kitágult a világ, otthoni gépünk előtt számos „webináron” vehettünk részt. A fogorvoslás kiemelkedő képviselői, kutatói nem csak a járvány kezeléséről beszélgettek, hanem szakmai tudásukat is megosztották a jelenlévőkkel. Ez az időszak felgyorsította IT-ismereteinket, az
online térben való könnyebb eligazodást, és megmutatta azokat a lehetőségeket, amelyeket a jövőben saját oktatómunkánk során felhasználhatunk. A graduális képzésben növelhetjük a hatékonyságot még úgy is, hogy csökkenthetjük a kontakt órák számát. Ha az előadáson használt ppt-t hanganyaggal töltjük fel, melyet a hallgatók bármikor megnézhetnek, meghallgathatnak, akkor a szemináriumon, a gyakorlaton már feldolgozott ismeretek alapján tehetik fel kérdéseiket. A páciensek prevenciós ismereteinek fejlesztésére is használhatjuk a modern technika lehetőségeit, pl. rövid, néhány perces videók készítésével végezhetünk csoportos oktatást. Ezek témája felölelheti a helyes táplálkozás, a fogmosási technika és a fogselyem használata mellett akár a dohányzásról való leszoktatás támogatását is. Célcsoportként ne csak a páciensekre gondoljunk! Feltétlenül szükséges a szülők, a tanárok, a gyermekorvosok, a védőnők és az idősotthonokban dolgozó gondozók orális egészséggel kapcsolatos tudásának a fejlesztése is. A megváltozott körülmények miatt a rendelőben, a szék mellett végzett preventív tevékenységünket, az egyéni szájhigiénés oktatást, instruálást és motiválást is végezhetjük az okoseszközök segítségével, hiszen kerülnünk kell a papíralapú tájékoztatók használatát. A telemedicina lehetőségei adottak. Az időpont kérését követően elküldhetjük az általunk készített vagy megvásárolt minivideókat, és pácienseink felkészülten érkeznek a kuratív ellátásra. A változás, változtatás kényszerének időszaka egyben fejlődést jelent. Éljünk vele, és használjuk ki az előnyeit a populációs szintű egészségnyereség érdekében!
Fisher-Wilson, J. (2003): The crucial link between literacy and health. Annals of Internal Medicine, 139. Jakarta Declaration on Leading Health Promotion into the 21st Century (1997). WHO, Jakarta Kolbe, L. J. (2005): A Framework for School Health Programs in the 21st Century. Journal of School Health, 75 Kósa Karolina (2010): Van-e hazai közmegegyezés arról, hogy mi az egészségfejlesztés? Népegészségügy, 88. 1 sz. 3–10. Nielsen-Bohlman, L., Panzer, A. M. és Kinding, D. A. (szerk., 2004): Health Literacy: A Prescription to End Confusion. National Academic Press, Washington D. C. Nyárasdy I, Bánóczy J (szerk.): Preventív fogászat. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 2009 WHO (1986): Ottawa Charter for Health Promotion. World Health Organization, Ottawa.
