A prevenció jelentősége és lehetőségei a fogszabályozásban

Dr. Budai Mária

A PREVENCIÓ JELENTŐSÉGE ÉS LEHETŐSÉGEI A FOGSZABÁLYOZÁSBAN

Salamon Henrik, a magyar fogászat kiemelkedő személyisége már 1903-ban a fogszabályozás hazai úttörőjeként foglalkozott a megelőzéssel és a korai kezeléssel.

Így ír erről:

„Már orvostudományi közhely – és ez föltétlen igazsága mellett szól –, hogy áldásosabb orvosi működés a betegségek kifejlődését megakadályozni, megelőzni, mint a kifejlődötteket utólag gyógyítani. A megelőzés és korai kezelés a mai orvostudomány vezéreszméje, tehát a fogászaté, és azonbelül a fogszabályozásé. A megelőzés jelenti a betegség előidéző okainak tüzetes ismeretét, és a kiküszöbölésükhöz szükséges,végső soron mindig anyagiakat jelentő eszközök bírását. Korai kezelés lehetősége pedig feltételezi a betegség felismerését legelső és legenyhébb tüneteiből, más szóval kitűnő szakképzettséget, éles megfigyelőképességet, és nem legutolsósorban a beteg megfelelő intelligenciáját”(15). Napjainkban egyre több gyermeknél szükséges a fogszabályozó kezelés. A 21-ik században előtérbe kerül minden orvosi területen a prevenció. Ennek népegészségügyi szempontja is jelentős, mivel a prevenció gazdaságosabb, kisebb anyagi ráfordítást, kevesebb időt igényel, mint a hosszantartó fogszabályozási kezelés, amely Salamon Henrik idézetéből is kitűnik. A fogszabályozás a fogazat hibás fejlődésének és a fogak hibás állásának megelőzésére és kezelésére szolgál. A fogorvosnak – a fiatal páciensek optimális gondozásával összhangban – a gyermekfogászati kontrollvizsgálatok során, nemcsak a carieses fogak konzervatív kezelésével kell foglalkoznia, természetesen az egyéni profilaktikus eljárások koordinált elvégzését is biztosítani kell. Fel kell ismernie a dento-alveoláris, okkluzális, illetve a skeleto-faciális fejlődési anomáliákat, amelyeket a gyermek fogszabályozási szűrővizsgálatával tudunk kideríteni. Ha kell, a gyermeknél fogszabályozási kezelést kezd a szakorvos (1, 2, 4, 5, 8, 14, 16).

A fogszabályozási szűrővizsgálatnak a következőkre kell kiterjedni (2, 9, 17): 1. A fogazat fejlődési zavarainak felismerése (fogak száma, formája, mérete, szerkezete); 2. A fogak áttörésének időpontja, sorrendje, előtörési problémák; 3. Rossz szokások/parafunkciók (ujjszopások, szájlégzés, nyelvlökés, fogcsikorgatás stb.); 4. Beszédzavar; 5. Arcarányok, profil, lágyrész-dinamika (ajaktartás, ajaktónus); 6. Okklúzió ellenőrzése: keresztharapás, Overjet, overbite; 7. A fogak intermaxilláris elhelyezkedése, valamint a helyviszonyok megítélése; 8. Az első molárisok hosszú távú prognózisa; 9. Szükség esetén OP felvétel készítése (9 éves korban), a csírahelyzetek kontrollja; 10. 9-10 éves kor körül az áthajlás palpációjával a szemfogak ellenőrzése.

Mind a gyermekfogászati, mind a fogszabályozási prevenció a fogak megtartására és a tökléletes okklúzió fenntartására irányul. Csak a tökéletes fogsor mellett lehetséges a fogazat tökéletes tisztítása, az egészséges fogazat fenntartása. Ezen tényezők elmaradása eredményezi a fogszuvasodás kialakulását (ld. torlódott fogak esetén), később pedig a fogágybetegségek megjelenését. Ezek a rizikótényezők, amelyek felhívják a fogszabályozó orvos figyelmét a korai kezelés fontosságára. A fogszabályozó kezelések célja a fogak sorbaállítása, normális okklúzió kialakítása, amely biztosítja a tökéletes funkciót (6, 7, 10, 11, 14).

1. ábra: Egészséges tejfogazat. 2. ábra: Egészséges maradófogazat.

Mindezeket a problémákat nagyon fontos idejében észrevenni és kezelni. A korai felismerések a fogszabályozási prevencióval valósíthatók meg, amellyel megakadályozzuk a rágószervi rendellenességek kialakulását. Sajnos az utóbbi időben a harapási és állcsontrendellenességek növekvő tendenciát mutatnak. A fogazati rendellenességeket számtalan és bonyolult tényező okozza, amelyek okai lehetnek külső és belső tényezők egyaránt (4, 5, 10, 16).

Etiológiai tényezők, amelyek a fogak és állcsontok fejlődésére károsan hatnak. Csoportosításuk a belső és külső tényezők alapján

Belső tényezők:

1. Öröklődés: Öröklődik a fogívek formája, a fogak nagysága, az alakja, a számfeletti fogak, csírahiányok stb.

2. Embrionális ártalmak: Embrionális ártalmak a méhen belüli fejlődés idején - a histogenezis vagy organogenezis idején alakulnak ki.

3. Belső szekréciós zavarok: Belső szekréciós zavarok, amelyek a szervezet általános hormonális zavarait okozzák, megzavarják az állcsontok és a fogazat fejlődését, és így különböző anomáliákat hoznak létre. A fogszabályozás szempontjából lényeges lehet a hypophisis elülső lebenyének hormontermelési zavara. A hormonális zavarok a fogazat területén többé-kevésbé kifejezett szűkületet, főleg a mandibula alulfejlettségét és a késői fogzást okozzák.

Külső tényezők:

1. A csecsemők mesterséges táplálása; 2. A kisgyermek táplálkozási módja; 3. A táplálék minősége; 4. A táplálék fizikai tulajdonsága; 5. Gátolt orrlégzés; 6. Rossz szokások; 7. Korai tejfog extrakció; 8. Általános szervezeti betegségek (pl. diabetes syndrómák). A szabályos fogazat kialakulásában döntő szerepe van a helyes funkciónak, amelynek a normális működés a feltétele, és ez előfeltétele a jól fejlett állcsontok és a szabályos fogívek kialakulásának. A nem kielégítő és kóros működés fogazati rendellenességeket eredményez. A fogszabályozó kezelés szempontjából fontos, hogy a működési eltéréseket, az izomtónus eltéréseket, a szájlégzést, a nyelvlökést és egyéb rendellenességeket felismerjük és a kiváltó ok megszüntetésével a fogazati anomáliákat megelőzzük, illetve gyógyítsuk. Nagyon fontos a csecsemő táplálása, a mellről való szoptatás. Az anyatej összetétele egyrészt kialakítja, erősíti a csecsemő immunrendszerét. Másrészt, a szoptatáskor keletkező negatív nyomás olyan fiziológiás inger, amely összehangolt izommunkaként kihat az állcsontok fejlődésére. Az erőteljes izommunka hatására, az izmok fokozott funkciója kedvezően befolyásolja az állcsontok vérellátását, növekedését, a fogcsírák fejlődését. A mai modern konyhatechnika nem kényszeríti a gyermeket rágásra, sőt a rágást igénylő élelmek, zöldségek, gyümölcsök is kimaradnak az étkezésükből. Gondolni kell arra, hogy a rágás és a táplálék minőségi összetétele kihat az általános és dentális egészségi állapotukra, valamint a szájhigiénés szokásukra is, mivel a minőségi táplálékok fogyasztása rágása, segíti a normális okklúzió kifejlődését. A fejlődés és növekedés menetét a kiadós rágás pozitívan befolyásolja, míg a modern civilizált ember ételei szinte alig kívánnak kiadós rágást. A funkció hiánya a rágószerv visszafejlődéséhez vezet, ennek egyik hátránya a mélyharapás kialakulása (1, 2, 4, 10, 13, 14).

Negatív irányú tényezők közé tartozik a tejfogak korai elvesztése, és az ennek következtében létrejött csökkent hatású rágófunkció. A helytelen táplálkozás és a nem megfelelő szájhigiéne eredményezi a fogszabályozás szempontjából fontos tejrágófog (V-ös) elvesztését, amelynek következménye a fogív megrövidülése. Ezekben az esetekben szükséges helyfenntartó készítése. Ha ez nem történik meg, bekövetkezik a fogív megrövidülése, és a kialakult torlodás miatt a harapási rendellenesség. Nagyon fontos kiemelni a gyermekfogászat szerepét, tekintettel arra, hogy a fogszuvasodás okozója lehet számos helyzeti rendellenességnek. Kiemelt helyen áll az idő előtti extrakció, amely miatt csökken a rágófunkció. A másik fontos tényező a száj cariesmentessége, ez a fogszabályozás előfeltétele. Ezeket a feladatokat a jól működő gyermekfogászat bíztosítja (4, 5, 6, 7, 16).

A táplálkozáson kívül a rossz szokásokat kell kiemelnünk, ami azt mutatja, hogy felgyorsult világunkban a helytelen táplálkozás mellett a rossz szokások száma is jelentősen megnövekedett. Rossz szokások kialakulásának megelőzésében a prevenciónak nagy szerepe van, amely a normális viszony helyreállításban, a korai fogszabályozó kezelések segítségével történhet (16). A rossz szokások közül ki kell emelni az ujjszopást, a cumizást és a nyelvlökéses nyelést.

1. Ujjszopás: a rossz szokások 30-45%-át teszi ki, amely hasonló elváltozásokat okoz, mint a cumizás.

2. Cumizás és következményei: tejfogak előredőlnek, nyitott harapás és beszédprobléma alakulhat ki.

3. ábra: Féloldali ajak-szájpadhasadék. 4. ábra: Pierre- Robin syndróma. 5. ábra: Táplálás a mellről. 6. ábra: Minőségi táplálék.

7. ábra: Rögzitett helyfenntartó készülék. 8. ábra: A megrövidült fogív, a helyfenntartó hiánya miatt.

9. ábra: Ujjszopás okozta nyitott harapás. 10. ábra: Ujjszopás.

I. Elülső nyitott harapás II. Felső metszők protrúziója, előredőlése a felső állcsont szűkülete (gótikus szájpad)

Az ujjszopás következménye függ az ujjszopás intenzitásától, gyakoriságától, időtartamától és módjától. Felső metszők előredőlésével egy időben az alsó állcsont hátranyomódik. Az ujjszopás miatt előredőlt fogak nagy hátránya, hogy baleset miatt ezek a fogak törhetnek különböző mértékben. Az ujjszopás, a cumizás a felső állcsont szűkület, a gótikus szájpad kialakulásához vezet. Az izomegyensúly is felbomlik.

Kezelési lehetőségek: 1. Időben leszokik a gyermek – spontán gyógyulás lehetséges; 2. Daumexol használata, az ujjak bekenése; 3 Jutalmazási rendszer – lényeg a gyermek motiválása; 4. Készülékes terápia.

3. Nyelvlökéses nyelés (11–13. ábrák)

Normális nyeléskor (szomatikus nyelés) az ajkak lazán érintkeznek, az arcizmok minimálisan, a szájzáró és a nyelvcsontok feletti izmok erősebben összehúzódnak, a fogsorok záródnak, a nyelv elülső része a frontfogak mögötti szájpadlásrészhez nyomódik. A nyelés zavarai közül leggyakrabban a nyelvlökéses nyelés fordul elő. Erre jel-

lemző, hogy a nyelés közben a nyelv nem a szokásos helyen támaszkodik, hanem a fogsorok közé nyomul. Ennek a funkciózavarnak egyszerű és összetett formáját különítjük el. Az egyszerű nyelvlökéses nyeléskor a nyelv a fogsorok közé nyomul, de csak valamelyik segmenst (elülső vagy oldalsó segmens) érinti, ahol nyitott harapás keletkezik (3).

Moyers a nyitott harapást a következőképp osztályozta: 1. Az alsó és felső frontfogak között 1 mm-es a rés; 2. A nyitott harapás szemfogtól szemfogig terjed; 3. A szemfogakon túl a premolárisokat is érinti; 4. A nyelv mindkét fogsor közé benyomul, a molárisok sem érintkeznek, bizonytalan harapást eredményezve. Az utóbbi kettő már az összetett harapásra jellemző (3, 7, 8, 13).

Nyelés típusok: 1. Normális (szomatikus nyelés) a fent leírtaknak megfelelő; 2. Infantilis nyelés (viscerális nyelés). Csecsemőkori nyeléskor a nyelv az ínypárnák közé nyomódik. A mandibulát az arcizmok erős összehúzódása stabilizálja. Ez a típus ritkább.

Nyelvpozíciók: 1. Normál nyelvpozíció; 2. Mélyen ülő, szétterülő nyelv. A sematikus ábrán a nyelv helyzete figyelhető meg a nyelésnél.

11-12-13. ábrák: A nyelvlökéses nyelés formái. A helyes nyelés folyamán az arc, az ajak, a nyak és a nyelv izmai egyensúlyban működnek, harmonikus arcfejlődést és szabályos fogazat kialakulását eredményezik. Mind az ujjszopásnál, mind a nyelvlökéses, ajakszorításos nyelésnél meg kell figyelnünk az izmok tónusát. A fogazati anomáliák és a hangképzés zavarai között is jelentős öszszefüggés van (pl. pösze beszéd, selypítés). Emiatt az orthodontusnak is rendelkeznie kell némi logopédiai ismerettel is, hogy a beszédzavarral rendelkező betege állapotát, a kezelés közbeni változásokat reálisan fel tudja mérni, és szükség esetén együtt működjön a logopédussal.

A helyes nyelvpozíció kialakítása, az izmok egyensúlyának normalizálása és a helyes beszéd elsajátítása a fogszabályozó kezelés mellett a logopédus segítségével történik. A helytelen nyelésformát szintén logopédus segítségével és készülékkel oldjuk meg (11, 12). A mimikai és rágóizmok működését a fogszabályozó kezelésével nem csak befolyásolni lehet, hanem terápiásan felhasználhatjuk az izomfunkciót is. Az izomfunkciók terápiája a mimikai izmokat, a rágóizmokat, valamint a nyak és vállöv izmait mozgató izomgyakorlatokból áll, amely az izomtónus fokozódását, az izom megerősödését célozza. Amennyiben az izomtónus nem kerül korrigálásra, a fogszabályozó kezelés egymagában nem elégséges, recidívához, visszaeséshez vezet.

A szájlégzés etiológiájáról és a gátolt orrlégzésről kell még szót ejteni, ahol az anatómiailag nomáliás nasopharingeális út gátolt (2, 11, 12, 17).

Okok: 1. Nasális hypertrophia vagy orrsövényferdülés; 2. Trauma vagy fractura; 3. Idegentest obstrukció;

1/1 szabad hirdetési felület 210x297 mm

14. ábra: Ujjszopás - laza m.orbiculáris oris.

4. Patológiás infekció vagy allergia, rhinitis, sinusitis, orrpolip; 5. Nagy adenoidok, tonsillák. A kezelés szerepe: okok kiiktatása, fül-orr-gégészet, készülékes kezelés. A gátolt orrlégzés esetén sokszor az orrmandula eltávolítása oldja meg a problémát.

15. ábra: Ajakszorításos nyelés.

16. ábra: Beszűkült orr-rés. 17. ábra: Nagy garatmandula.

Gyermekkori rossz szokások kezelési lehetőségei: a rossz szokások megelőzése, egyszerű fogszabályozó készülékek alkalmazása a fogváltás idején, Myoterápia és Hotzféle irányított extrakciós terápia alkalmazása, továbbá az ajak- és szájpadhasadék korai kezelése.

A korai kezelés eszközei (19–20. ábrák).

18. ábra: Pitvarlemezek.

Konklúzió

A prevenciónak nagy szerepe van a normális állcsontok viszonyának helyreállításában, amely a korai fogszabályozó kezelések segítségével oldható meg. Biztosítani kell a normális fejlődés menetét és a helyes táplálkozási szokások kialakítását. Segíteni kell a gyermekkori roszsz szokásokról való leszoktatást. A helyes nyelvpozíció kialakítása, az izmok egyensúlyának normalizálása, továbbá a helyes beszéd elsajátítása a fogszabályozó kezelés mellett a logopédus segítségével történik. A szabályos fogazat kialakulásában döntő szerepe van a helyes funkciónak. A helyes funkció a normális fejlődés és növekedés alapfeltétele. A jó működés szabályos formát eredményez. A prevenció feladata minden kóros elváltozás felismerése és megszüntetése, amely a normális növekedést és a fejlődést megzavarja. Az állcsontok fogmeder-nyúlványainak fejlődése a fogak előtörési sorrendjét biztosítja a normális helyzethez. A fogszabályozás végső célja a normálisan kifejlődött, minden szempontból ideális fogazat kialakítása.

19. ábra: Trainerek típusai.

1. Bánóczy J., Nyárásdy I.: Preventív fogászat. 229-234. Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest. 1999. 2. Bishara. S .E: Text book of orthodontics. 83-115. Elsevier Saunders Co. 2000. 3. Bögi I.: Orthodontiai Jegyzet.114-115. Orvostovábbképző Intézet.1978. 4. Fábián G., Gábris K., Tarján I.: Gyermekfogászat, Fogszabályozás és Állcsont- Ortopédia. 51-63. Semmelweis Kiadó. Budapest. 2015. 5. Fogunk védelmében. Magyar Honvédség Egészségügyi Csoportfőnökség

Kiadványa. 45-48. Budapest.1996. 6. Magyar Fogorvos. Tematikus szám. XXIII. Évfolyam, 2014 /5. 7. Mitchell L., Mitchell D.: A fogászat Oxford Zsebkönyve.113-172. Medicina

Könyvkiadó Zrt.1996. 8. Moyers. R. E. : Hand Book of Orthodontics. Year Book Med.Pub. Chicago. 1966. 9. Módszertani elvek és ajánlások gyűjteménye. 48-68. Fog- és Szájbetegségek Szakmai Kollégiuma, Budapest. 2002. 10. Orosz M.: Fogászati asszisztensek és dentálhigiénikusok Könyve. Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest. 1994. 11. Pónyi S., Vekerdi Zs.: Állcsontok-deformitással járó beszédhibák komplex terápiája Szegeden. Fogorvosi Szemle, 64: 439-444, 1971. 12. Pónyi S., Vekerdi Zs.: Beszéd terápia, Jegyzet. Szegedi Nyomda.1973. 13. Proffit W. R.: Contemporary in Orthodontics. 25-32 Mosby C.o.1986. 14. Rode M.: Gyermekkori Fog- és Szájbetegségek, 31-47. Springer Hungarica

Kiadó Kft. 1998. 15. Salamon Henrik: Fogszabályozástan, 155-454. Magyar Fogorvosok Egyesülete, Budapest.1934. 16. Tóth P., Dénes J.: Gyermekfogászat, Fogszabályozás. 178-187. Medicina

Könyv Kiadó. 1973. 17. Weber T.: Memorix Fogászat. 118-122. Dental Press Hungary Kiadó, Budapest. 2004. I R O D A L O M