A fogászati allergia aktuális kérdései és jelentősége

Dr. Gáspár Lajos, dr. Medveczki Zoltán

A FOGÁSZATI ALLERGIA AKTUÁLIS KÉRDÉSEI ÉS JELENTŐSÉGE

Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy az allergiás betegek száma világszerte erőteljesen növekszik. A fogászati-szájsebészeti és implantológiai tevékenységgel öszszefüggésben három olyan szempont van, amely kiemelt figyelmet érdemel: a) Az orvosok, a fogászati asszisztensek, a fogtechnikusok, a szájhigiénikusok és a műtőkben dolgozók foglalkozásukkal összefüggő egészségkárosodásai, allergiás problémák halmozódása; b) A beteg szájüregébe bármilyen céllal (fogtömés, gyökérkezelés, fogpótlás, implantátum, szájhigiéniai termék stb.) időlegesen vagy tartósan bejuttatott idegen anyagok által kiváltott reakciók; c) A beteg kórelőzményéből kiderülő – vagy szerencsétlen esetben ki nem derülő – már megelőzően is allergiás reakciót okozó anyagok ismételt alkalmazása és ennek lehetséges rizikói a kezelések kapcsán (1. ábra).

Az allergia kérdéskörére irányították a figyelmet az általánosnak mondható allergiás betegek (légúti, táplálék-, gyógyszer- stb.) számának kifejezett növekedése mellett a fogászatban is egyre gyakrabban jelentkező allergológiai problémák. A kérdés jelentőségét illusztrálja, hogy kifejezetten allergéntartalom jelzéseket találunk az éttermekben, a kozmetikumok dobozain, a gyógyszerdobozokon, a fogászatban pedig egyre inkább terjedőben vannak az allergénmentes, fémmentes fogpótlási, implantológiai és egyéb fogászati eljárások.

Az 1980-as években a lakosság egyre jelentősebb részénél figyelték meg az allergiás megbetegedések hirtelen elszaporodását. Az 1990-es évek elejétől a fogorvosi kezelésekkel összefüggésben a fogászatban alkalmazott anyagokkal szembeni allergia gyakoribb előfordulása észlelhető. A fogászati allergológiai szakirodalom a kérdés munka-egészségügyi vonatkozásaival is törődik. A vizsgálatok nagy része a latexre vonatkozott, amely allergénként 2000 előtt még gyakorlatilag ismeretlen volt. Azóta a latexet is tartalmazó anyagok használata (elsősorban a gumikesztyű révén) annyira elterjedt, hogy a latexallergia előfordulását egészségügyi dolgozóknál 1020%-ra tehetjük. A latex különböző formában okoz problémákat, rhinitis, konjunktivitis, aszthma, ekcéma, dermatitis formájában, akár ugyanabban a személyben is. A hasonló kémiai szerkezetre alapozott keresztreakciók miatt táplálékallergiákat is kiválthat, így pl. a dinnyét, az őszibarackot, az ananászt, a banánt, a kivit és a gesztenyét fogyasztókban. A fogászati dolgozók körében nem ismeretlen az akriláttal szembeni szenzitizáltság sem, mely mintegy 10%-ban okozhatja a kézekcéma tüneteit.

Egyes felmérések szerint a nikkelszulfát-, a glutáraldehid-, a formaldehid- és a krómtúlérzékenység – a lakossághoz képest – jóval magasabb előfordulását figyelték meg fogászati dolgozóknál (2. ábra).

A fémallergia tünetei: szájszárazság, esetenként fokozott nyálfolyás, nyelvbizsergés, nyálkahártyafekélyek megjelenése, szájégés, ínygyulladás, vérzés, hámvastagodás, száj körüli bőr gyulladása, ekcémák, savanyú, fémes ízérzés, bőrkiütések, hajhullás, krónikus fáradtság, hőemelkedés, továbbá ismeretesek különböző gyomor- és béltünetek is.

1. ábra: Epicutan teszt a beteg hátán.

2. ábra: Nikkelallergia a felragasztott híd által érintett ínyen.

A betegek szempontjából, különösen annak igazságügyi orvosi vetületét figyelembe véve, különös hangsúlyt ad a kérdésnek a fogászati anyagokkal kapcsolatba hozható megbetegedések egy jelentős részénél a felmerülő iatrogén jelleg, mivel ezt az orvos által a szervezetbe helyezett anyag esetén – még a nagy körültekintéssel végzett kezelés kapcsán sem lehet könnyen kizárni. Az allergiás fogbetegek kezelése, különösen fogpótlással történő ellátása vagy implantológiai ellátása, igen jelentős orvoszszakmai, technikai, társadalombiztosítási, etikai, jogi és költséggel összefüggő kérdéseket hordoz magában.

Allergének, allergiás reakciók, az allergiás jelenségek felismerése

A hazai dermatológiai szakkönyvek adatai szerint a bőrbetegségek nagyobbik része immunpatológiai eredetű, a bőrbetegek több mint fele ennek következtében kerül szakorvoshoz. A fogorvoshoz forduló betegek között hasonlóan sok az olyan akut, de még több a krónikus orális megbetegedéssel jelentkezők száma, akiknél a betegség hátterében az immunpatológiai ok szintén valószínűsíthető. Az immunrendszer rendkívül bonyolult, interakciókból összetett, hálózatszerű apparátus, amelynek bármely részén keletkező zavar a kóros jelenségek változatos képét okozhatja. A szájüregben és a bőrön igen gyakran előforduló – legtöbbször kontakt úton keletkező – különböző vegyi anyagok, gyógyszerek stb. okozta allergiás jelenségek az ún. IV. típusú, késői allergiás reakciók csoportjába tartoznak. A IV. típusú allergiás reakció során az allergén fixálódik a szöveti sejtekhez, majd a keringésből T-lymphocyták érkeznek a helyszínre, és 24–72 óra elteltével létrehozzák – és fenntartják – lokálisan az allergiás reakciót, a következményes gyulladást. Allergén lehet minden olyan anyag, mellyel az emberi szervezetet szenzibilizálni lehet. A kis molekulájú anyagok (pl. fémionok) általában makromolekulákhoz kapcsolódva fejtik ki allergén hatásukat, szenzibilizálják a szervezetet, és következményes megbetegedéseket okoznak (ekcéma, gingivitis stb.). A túlérzékenység kiváltásában szerepet játszó anyag allergén mivoltának igazolására alkalmas a bőr tesztvizsgálata (epicutan allergiás próba), melynek során az illető személy bőrére helyezett vizsgált anyag 24-72-96 óra múlva helyi gyulladásos reakciót (késői típusú bőrreakció) kiváltva diagnosztizálható. Ha a szervezet ezzel az anyaggal kontaktusba kerül, a – gyulladásos – reakció létrejöttére és fennmaradására számítani lehet. A vegyi anyagokkal, fémekkel, egyéb allergénekkel történő érintkezés helyén – ha a szervezet előzőleg ezekkel szemben szenzibilizálódott – akut gyulladás jön létre, lymphocytás, histiocytás infiltratum alakul ki. Ha az anyaggal a kontaktus tartós, a gyulladás idültté válik. A tünetek mutatkozhatnak a kontaktus helyszínén, vagy „szóródhatnak” más területekre is (bőrön át keletkezett kontaktust követően a nyálkahártyára, nyálkahártyával való érintkezés után a bőrre stb.). Jellemző az égő érzés, viszketés, vérbőség, vesiculák jelentkezése, hyperkeratotikus felület kialakulása. A bőr- vagy nyálkahártyafelszínre kerülő szerves anyagok közvetlenül, a szervetlen anyagok fehérjékhez kötődve válnak allergénné. A fehérjék lehetnek a hám saját fehérjéi is, ezért krónikus esetekben autoimmun reakció is létrejöhet. A különböző vegyi anyagok szenzibilizálóképessége igen változó, könnyen szenzibilizálnak a benzolszármazékok, egyes fémek (a króm, a nikkel, a kobalt, a higany), a festékek, a terpentin, a formalin, a növényi gyanták és balzsamok (kolofonium, perubalzsam, propolisz), a gyógyszerek (penicillin, chloramfenikol, paraben). A szenzibilizálódáshoz 6-14 nap szükséges, a már kialakult allergia esetén a tünetek megjelenése 24-48 óra múlva várható. A már egyszer kialakult szenzibilizáció általában évekig, évtizedekig fennáll. Jelentős szerepük van a környezetben fellelhető irritáló anyagoknak (mosószerek, kozmetikumok, vegyi anyagok) a szenzibilizáció kiváltásában, melyek bőrrel érintkezve a háztartásokban, irodákban, egyes más foglalkozási ágakban sok probléma forrásai. Mivel ezek között gyakoriak a fogászatban is alkalmazott anyagok (pl. a háztartásokban, a tisztítószerekben előforduló króm, nikkel, formalin, az irodákban nikkel, fenol, műanyagok), így előzetesen, ezen a helyeken szenzibilizálódott személyek a fogászatban is alkalmazott anyagra allergiásakká válhatnak anélkül, hogy a fogászati kezelés okozta volna allergiájukat. Ez az egyik magyarázata a sztomatológiában egyre tömegesebben tapasztalható allergiás problémáknak, és erre utal az is, hogy a fogászati anyagokra a bőr-tesztvizsgálat során bizonyított allergiás betegek között sokkal gyakoribb – 85/90%-os – a nők előfordulása.

A szájüregben lévő anyagok közvetlen forrásai is lehetnek az allergiás jelenségeknek, amire Poinsot már 1896ban, a galvanizmussal foglalkozó munkájában felhívta a figyelmet. Az utóbbi évtizedek elektrokémiai vizsgálatai, a szájüregben kialakuló elektromos potenciálviszonyok szerepe a fémek kioldódásában, továbbá a lakosság igen nagyszámú allergizálódása a fogászati anyagokra is ráirányította a figyelmet, elsősorban a fémekre mint az allergiás reakciók egyik lehetséges forrására. Az egyébként stabil összetételű, felszínű, nem oldódó, „bevizsgált” fogászati anyagok bizonyos körülmények között elveszthetik stabilitásukat, és a nyálban kioldódnak. Ennek létrejöttében a biológiai, a kémiai és az elektrokémiai korrózió is szerepet játszik, amely rendkívül nagyfokú kioldódás esetén akár látható, közvetlen tüneteket is okozhat (pl. ínyszél- és nyálkahártya-tetoválódás). Az allergiás állapot kialakulását megelőzően a fémkioldódás bizonyítása jelentős kérdés, mivel az oldódó „aktív fémek” időben történő eltávolításával esély van az allergia mint betegség kifejlődésének a megelőzésére.

Mint ismert, az allergénként viselkedő anyagok szerepet játszhatnak az alábbi reakciók létrejöttében: a) Szájüregi reakciók: erythema, gingivitis, stomatitis, cheilitis, glossitis, lichenoid jelenségek, kóros elszarusodás, leukoplakia; b) Bőrreakciók: ekcéma, dermatitis. A fogászati anyagok – elsősorban a fémek – leggyakrabban

a szájnyálkahártyán vagy a bőrön okoznak allergiás tüneteket. Nehéz meghatározni az allergiát kiváltó eredeti tényezőt. Fontosak lehetnek egyes vegyi anyagok, mosószerek, a környezetben előforduló anyagok, a különböző kozmetikumok, továbbá nem elhanyagolható a munkahelyi, a hobbi és a bizsuk kiváltotta érzékenység sem. Amennyiben az illető anyag iránti érzékenység már kialakult, a fogászati anyagok tekintetében is allergiás jelenségekkel találkozunk. Ezt figyelembe kell venni, még azokban az esetekben is, amikor az allergiát eredendően nem fogászati anyag váltotta ki. Például olyan betegek esetében, akiknek fémtartalmú fülbevaló okozott túlérzékenységet, az illető fémet tartalmazó ötvözetből nem készíthető fogmű, mivel az biztosan allergiás reakciót váltana ki akkor is, ha előzetesen a beteg sohasem viselt fogművet. Fémtartalmú munkák készítése előtt tehát a fogászati bőrteszt allergiavizsgálat (epicutan teszt) elvégzése feltétlenül indokolt (3. ábra).

3. ábra: Cheilits allergica klinikai képe.

A fogászatban alkalmazott anyagok okozta szervezeti károsodás létrejöttének mechanizmusa

Az emberi szervezet idegen anyagokkal szembeni reakciójának létrejöttéhez szükséges: • Az anyagnak a szervezettel való közvetlen kontaktusa. Ez a fogászati anyagok esetén vagy a fogászati műveletek során történik (lenyomatvétel, gyógyszeres ecsetelés stb.), vagy a fogászati munka során beépítésre kerül (tömés, fogpótlás stb.). • Az anyagnak a szervezet által történő felismerése. Akkor képes a szervezet az anyag felismerésére, ha annak részecskéi (atomjai, ionjai, molekulái stb.) hozzáférhetőek a védekezőapparátus sejtjei számára, vagyis az anyag részecskéi oldatban vannak. Ehhez az anyagnak vagy eleve oldatban kell lennie (lenyomatanyag, gyógyszer stb.), vagy felületéről kioldódási jelenségeket kell mutatnia (kémiai, elektrokémiai, biológiai korrózió). Stabil felszínű, kioldódást nem mutató anyagok, amelyeknek részecskéi nem kerülnek a nyálba (nem oldódik), a szájüregben nem okoznak szervezeti reakciót („szájálló” anyag). • A megfelelő védekezőrendszer aktív működése (pl. immunszupresszió esetén nincs védekező reakció). • A másodlagos válaszreakciók létrejötte (urticaria, gyulladásos jelenségek stb.).

A szervezeti károsodás létrejöttében és fenntartásában szerepet játszó, kioldódást mutató anyagok maradéktalan eltávolítása indokolt, azután várható a másodlagos jelenségek súlyosságának csökkenése, megszűnése (8–10 nap után). Az igazoltan allergiás reakciót okozó fogászati anyagok eltávolítása akkor is indokolt, ha feltételezhetően nem a fogászati munka során keletkezett a szenzibilizáció, hanem már korábban kialakulhatott (pl. fülbevaló, óraszíj stb.).

A fogpótlások, implantátumok anyagaival szemben támasztott követelmények az Európai Unió MDR regulációja – 2020. május 26-i határidővel

A fogpótlás legfontosabb funkciója a rágóképesség viszszaállítása, az esztétikai igény kielégítése. Jelentős szempont, hogy a pótlás feleljen meg az orvosbiológiai elvárásoknak, legyen időálló, ne okozzon semmiféle egészségkárosodást. Ha bizonyított a fogászati anyag okozta allergia, az allergiaforrás eltávolítása fogorvosi feladat. A fogpótlások anyagaira vonatkozóan a vonatkozó előírások szerint a gyártóknak pontos anyagtani, összetételbeli leírást kell adniuk a felhasználók részére. Az implantátumok különleges eszközcsoportba tartoznak, rájuk vonatkozóan az Európai Unió az eddigiekhez képest is újabb direktívákat bocsátott ki. Ennek megfelelően az összes implantátumgyártóra vonatkozóan újabb bevizsgálási eljárásokon kell átesniük, továbbá újabb bizonyítványokat kell beszerezniük. Az Európai Unió Medical Device Directive (93/42/EEC) és az Európai Unió Active Implantable Medical Devices (90/385/EEC) direktivája előírja, hogy minden fogászati implantátumra vonatkozóan 2020. május 26-ig az MDR (Medical Device Regulation) előírásainak megfelelően kell eljárniuk. Külön előírásokban szabályozzák a beültetett implantátummal rendelkező betegek rendelkezésére bocsátandó implantátumkártyát és információkat. Külön szabályozás vonatkozik az alkatrészekre, valamint külön az eszközök részeire is. Minden fogászati implantátumra el kell végezni – a megjelölt határidőig – a biztonságosságra és a klinikai teljesítőképességre vonatkozó vizsgálatokat. Külön fejezet foglalkozik a tájékoztatáson alapuló beleegyező nyilatkozat kérdéseivel.

A fémek szájállósága

A fogászati fémek szájállósága kémiai és fizikai hatásokkal szemben tanúsított ellenálló képességét jelenti. A vegyi szájállóságot a kémiai és elektrokémiai korrózió rontja, mely lehet foltos, pontszerű, kristályközi és szelektív. A kémiai korrózió legtöbbször oxidáció formájában ját-

szódik le. Egyes fémek nem oxidálódnak (pl. arany), mások felszínén védő oxidréteg képződik (pl. ón, cink), de csak azok szájállóak, melyek ellenállnak az elektrokémiai korróziónak is. A szájüregben a nyálban mint elektrolitban a fémek – egy bizonyos fokú elektromos potenciál létrejötte felett – galvánelem módjára viselkednek, a fém felületéről ionok mennek át az elektrolitba. Ennek eredményeként fémkioldódás játszódik le. A szájban a fémkioldódás a páciens számára szubjektív panaszokat okozhat (fém íz, savanyú íz, bizsergés), valamint szájüregi tünetekkel járhat (nyálfolyás, nyálkahártyafekély, hyperkeratosis, ínygyulladás). Gyakorlatilag a korróziós folyamat produkálja az anyagok felszínéről kilépő részecskéket. Korrózió elsősorban ott jön létre, ahol a nyálban történő vegyi oldódás, kopás játszódik le, de a leggyakoribb az elektromos potenciálkülönbség következtében kialakuló elektrokémiai korrózió. Ennek oka lehet forrasztásnál két fém közötti potenciálkülönbség, bimettalizmus (két fémanyag érintkezése: amalgámtömés mellett fémkorona, fémkorona alatt fémtömés, fémek összeforrasztása), a lokális ph. változása, fémanyagok nyálban mint elektrolitban történő oldódása, mely aktív oldódó fémfelületet eredményez.

A fogorvosi gyakorlatban leggyakrabban allergiás jelenségeket okozó anyagok

A fogászati bőrteszt-allergiavizsgálatok hazai publikációi szerint: a megvizsgált betegek 35-40%-a pozitív allergiás reakciót mutat valamilyen fogászatban alkalmazott anyaggal szemben, 10-15%-uk férfi, 85-90%-uk nő. A pozitív reakciót mutatók közül a 41-50 év közötti korcsoportba tartozik a legtöbb beteg. Az allergiás páciensek 2/3-ad részében egy anyagra, 1/3-ad részében több anyagra egyszerre fordul elő reakció. A legtöbb pozitív esetet a fémek adják, ezek között is a nikkel, kobalt, palládium, króm és kadmium vezetik a gyakorisági listát. A fogpótlások fémanyagai szerepelnek gyakran allergénként, de hasonlóan a tömőanyagok, a fogszabályozó készülékek anyagai, ragasztók is szerepet játszhatnak az allergiás jelenségekben.

A fogászati tömőanyagok lehetséges mellékhatásai között az allergiás jelenségek gyakran előfordulnak: • Az amalgámban a higany, réz, stroncium, ezüst szerepelnek lehetséges allergénként. • A kompozitok (beleértve a kompomereket, dentinragasztókat stb.) esetében a formaldehid szennyeződések, a glutáraldehid, az oldható üvegtartalom (barium, stroncium), a különböző kvarcrészecskék, a fluorid komplexek és a savazó zselé okozhat allergiát. • Az üvegionomer cement esetében az alumínium, a stroncium, a fluorid, a savak, az üvegrészecskék, a poliakril-polimelainsav allergizálhat. • Fém inlayk során a palladium, réz, ezüst, indium, iridium, nikkel, króm, kobalt, a kerámia inlay-k során pedig a fémoxidok és a színezőanyagok okozhatnak allergiás reakciót.

Az allergia – mint megbetegedés – kórismézése, az allergia anyagának azonosítása

Valamely fogászatban alkalmazott anyaggal vagy anyagokkal szembeni már kialakult allergia kimondásához, ezen allergia diagnózisának felállításához a jelenleg világszerte elfogadott módszer, a fogászati epicutanteszt-allergológiai vizsgálat elvégzése fontos információt nyújt a fémkioldódás bizonyítása. Az epicutan teszt fogászati diagnosztikai vizsgálatot erre felkészült, megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel, allergológiai jártassággal rendelkező, elsősorban allergológus szakorvos végezheti.

Mikor indokolt dermato-allergológiai epicutan teszt allergiavizsgálat végzése?

A) Fölösleges Ha a beteg korábbi fogműve által okozott panaszok irritatív jellegűnek minősíthetők, mert ezek okaként helytelen konstrukció, decubitus, galvanizmus, fertőzéses vagy egyéb irritatív tényezők feltételezhetők; a beteg anamnézisében semmilyen más jel nem utal allergiára.

B) Szükségtelen Ha a beteg anamnézisében semmiféle kontakt allergiára utaló adat nem található (pl. karóra, fém, bizsu, műanyagok, epoxi-ragasztó okozta dermatitis vagy ekcéma, nem ismert eredetű bőrgyulladás stb.), és ugyanakkor a tervezett fogászati kezelés és fogmű értéke nem túl magas (nem éri el az aktuális minimálbér értékének a 6-szorosát).

C) Ellenjavallt Ha a páciensnek éppen aktívan zajló, esetleg allergiás eredetű betegsége (urticaria, toxicoderma, dermatitis, atopia, ekzema stb.) van – eredettől és jellegtől függetlenül. Ha a beteg szervezetében a reaktivitást befolyásoló gyógyszer (antihystamin, steroid, immunszupresszív szer, antibiotikumok stb.) van jelen. Ha a páciens súlyos általános megbetegedésben szenved, általános állapota rossz. Ha a páciens terhes.

D) Indokolt Ha az alkalmazni tervezett fémanyag, ötvözet, műanyag, egyéb anyagok összes összetevőjének allergén volta a kórelőzmény alapján biztonsággal nem zárható ki.

E) Kötelező Ha a páciens anamnézisében bármilyen kontaktallergiára utaló panasz vagy adat szerepel (fogászati és nem fogászati egyaránt), akár fémekkel, műanyagokkal, vegyi vagy más anyagokkal stb. szemben.

A dermato-allergológiai epicutanteszt-allergiavizsgálat módszere

A fogászati allergiavizsgálatokat az Európai Unió előírásai szerint a Nemzetközi Contact Dermatitis Kutató Csoport (ICDRG) ajánlásának figyelembe vételével, a német BRIAL szabványosított anyagaival célszerű végezni. Vizsgálat előtt a beteg 2 napon át a hátát krémmel nem kenheti. A bőrteszt anyagok felragasztását követően, rutinszerűen 48 órával olvassák le az első, majd 72 órával a második eredményt, szükség esetén 96 órával, illetve egy héttel későbbi időpontban is. Ehhez a betegnek összesen legalább három időpontban kell a rendelésen megjelennie, nem úszhat és napozhat eközben. A tesztsorok az allergiát okozó anyagok gyakorisági különbségei miatt országonként eltérnek egymástól. A „fogászati standard anyagok” listája a leggyakrabban alkalmazott anyagok allergiatesztjét adja. Akkor lehet informatív, ha általános információra van szükség, fémtartalmú pótlások nincsenek a beteg szájában. A lista a fogászatban változó anyagfelhasználással együtt változik. (Az egyes tesztanyagok esetén megjelöljük a BRIAL katalógus kódszámot, az illető tesztanyag nevét és koncentrációját.)

„Standard anyagok” fogászati tesztsora

Acrilát tesztsor 1. 2300 Triethylenglycol-dimethacrylat 2% 2. 2301 Ethylenglycol-dimethacrylat 2% 3. 2308 Methyl-methacrylat 2% 4. 2309 Bisphenol-A-dimethacrylat 2% 5. 0327 Bisphenol A 1%

Egyéb fogászati anyagok tesztsora 6. 0101 Benzoylperoxid 7. 0326 N,N-Dimethyl-p-toluidin 2% 8. 0401 Eugenol 1% 9. 2302 2-Hydroxi-4-methoxy-benzo-phenon 2% 10. 2350 Hg freies amalgam 20% 11. 2351 Gamma-freies amalgam 5% 12. 1309 Higany (Quecksilber) 0,5%

A fogászatban alkalmazott gyógyszerek tesztsora 13. BIS-GMA 14. Urethan-dymetacrylat 15. 0304 Hydrochinon 16. Perubalzsam 17. Benzocain

A fogászati fémsor tartalmazza a leggyakoribb fémeket, melyek a hidak, koronák, fémlemezek, implantátumok anyagaiban szerepelnek. Így a meglevő, vagy a tervezett új pótlások esetére az előzetes bőrteszt elvégzése – a standard sor mellett – további fontos (döntő) információt jelenthet.

„Fogászati fém tesztsor” 21. 0001 Króm (Kalium-dicromat) 0,5% 22. 0007 Nikkel (Nikkel II sulfat) 5% 23. 0005 Kobalt (Kobalt-klorid) 1% 24. 2420 Arany (Arany-tetra-chlorid) 0,1% 25. 2303 Platina (Ammoniumtetra-chloroplatinát) 0,25% 26. 2306 Réz (Kupfer-sulfat) (foly.) 1% 27. 2307 Kadmium (Cadmium-sulfat) 2% 28. 2311 Tantál 1% 29. 2400 Cink (Cink-chlorid) 1% 30. 2401 Molibdén (Ammoniumheptamolybdat) 1% 31. 2402 Ón (Zinn-II-chlorid) 0,5% 32. 2411 Palládium (Palladium-chlorid) 0,1% 33. 2405 Vas (Vas-sulfat) 5% 34. 2413 Gallium (Gallium-oxid) 1% 35. 2419 Titán (Titan-IV-oxid) 0,1% 36. 2415 Ezüst (Silber kolloidal) 0,1% 37. Cirkónium 38. Amalgam 39. Vanadium 40. Alumínium

Speciális anyagok, individuális allergiavizsgálat (rendelői hozott anyagból allergiateszt)

Amennyiben a felhasználásra tervezett (különleges, új stb.) fogászati anyagban olyan anyag is szerepel, melyet sem a standard sor, sem a fémsor nem tartalmaz, ezek célzott vizsgálata is indokolt, szükséges lehet a biztonságos alkalmazhatóság érdekében.

Néha sor kerülhet csak a beteg által individuálisan használt anyagok (pl. ritka kozmetikumok, szájvizek stb.) tesztelésére is „hozott anyagból”. Ugyancsak lehetséges a fogorvosi rendelő által használatra tervezett anyagok közül a megfelelő kiválasztása érdekében az „individuális tesztelés” kérése. A rendelő küldjön a beteggel a használatra tervezett anyagokból mintákat, és az allergológus szakorvos ezekből egyedi teszteket készít, majd speciális tapaszokkal egyenként felhelyezi a beteg hátbőrére. Így az adott ragasztócementre, vagy az adott fémanyagra is lehetséges allergiateszt kérése (4. ábra).

Az allergiás fogbetegek ellátásának szempontjai

– Évtizedes tapasztalatok szerint az arany, platina és titán alkalmazása esetén rendkívül csekély a valószínűsége allergiás jelenségek keletkezésének. Irodalmi ritkaságként írnak le például titán intoleranciát. Ilyen esetekben a fémmentes anyagok használata oldhatja meg a kérdést. – Gyakran megfigyelhető a keresztreakció, például nikkelallergiás beteg palládiumra is érzékenységet mutat. – A fogászati anyagokkal – elsősorban fémekkel – szembeni allergia kialakulásáért nem lehet kizárólag a fogorvosokat, fogtechnikusokat felelőssé tenni, igen sokszor más célú eszközök váltják ki azt (pl. ékszerek). – Igen sok esetben, a fogászati anyagokkal szembeni allergiát eredendően nem fogászatban alkalmazott anyagok indukálták (pl. nikkelallergia fülbevalótól ered), de a fogászati célú felhasználást is lehetetlenné teszi (az első fém szájba helyezésekor is allergiás reakció jöhet létre). – Igazolt allergia (bőrteszt) esetén az adott anyagot tartalmazó fogászati munkák eltávolítása abszolút indikált, fémkioldódás igazolása esetén mérlegelendő. – Fogászati anyagok szájban történő korróziója, igazolható kioldódása (pl. ínyszél tetoválódása stb.) esetén azok cseréje bőrteszt elvégzését követően indokolt, ismert másodlagos szájnyálkahártya, vagy bőrtünetek jelentkezése nélkül (azok megjelenése előtt) is. – Fogászati célra csak ismert összetételű, megfelelő engedélyekkel rendelkező anyagok használhatók, melyek nem tartalmaznak olyan összetevőt, mellyel szemben a beteg ismert allergiás reakciója várható (bőrteszt eredménye).

Szakmai követelmények az adott fémre allergiás páciens fogpótlásának elkészítéséhez

1. A régi – allergiát mutató – fémet tartalmazó vagy nem ismert összetételű pótlásokat el kell távolítani. 2. Az új pótlások ötvözetében csak az adott beteg számára negatív epicutanteszt eredményt adó fémek szerepelhetnek. 3. Olyan ötvözetet kell választani, mely alkalmas hidak, koronák, fémlemezek, finommechanikai eszközök stb. készítésére, melyek aktuálisan a páciens számára szükségesek. 4. A páciens szájában lehetőség szerint csak egyféle fémötvözetből készült munkák legyenek. 5. A fémötvözet legyen alkalmas többféle leplezés viselésére (kerámia, műanyagok stb.). 6. A fémötvözet olyan ismert, bevizsgált, engedélyezett anyag legyen, mely azonos standard összetételben, más időpontban is hozzáférhető. 7. Olyan fémötvözetek felhasználására kell törekedni, melyek a szájüregi viszonyok között stabilan viselkednek, a megfelelő fogtechnikai technológia betartása esetén stabilak. Nem károsítják az emberi szervezetet, erre alkalmas vizsgálatokkal ez bizonyítható.