A Szólj bele! Program 5 éve by DIA

A SZÓLJ BELE! PROGRAM 5 ÉVE

PÁRBESZÉDRE NEVELÉS AZ ISKOLÁBAN

MONDD EL A VÉLEMÉNYED! LÉGY AKTÍV! HALLASD A HANGOD! ÉRVELJ! VITÁZZ! SZÓLJ BELE! 2010 és 2015 között több ezer fiatal vett részt a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány vitakultúra-fejlesztő programjában. Ők már tudják, hogy a valóban fontos közösségi problémákról lehet és kell igazi beszélgetéseket folytatni. Mi már tudjuk, hogy a párbeszédre nevelés nem bonyolult tudomány. Kipróbáltuk, és működik.

TARTALOM BEVEZETŐ PÁRBESZÉDRE NEVELÉS AZ ISKOLÁBAN 1. FEJEZET A VITA MINT KÖZÖSSÉGTEREMTŐ ERŐ NEM KELL MINDEN NAP CSATÁKAT VÍVNI, HOGY SZÓHOZ JUTHASSUNK.” BESZÉLNI IS MEG KELL TANULNI”

“

2. FEJEZET KÉSZSÉGFEJLESZTÉS VITAMÓDSZERREL HALLGATÓK, AKIK NEM HALLGATNAK JÓL KELL TUDNI KEZELNI A KUDARCOT”

“ 3. FEJEZET

TANÁROK ÚJ SZEREPBEN LÉGY ELSŐ, DE NE AZ EGYETLEN KÖZÖSSÉGI VITA TANÁRI SZEMMEL

4. FEJEZET PÁRBESZÉD A FIATALOK ÉS DÖNTÉSHOZÓK KÖZÖTT A POLGÁRMESTER IS KÍVÁNCSI A CSENDES GENERÁCIÓRA”

“

5. FEJEZET A SZÓLJ BELE PROGRAM EREDMÉNYEI A SZÁMOK TÜKRÉBEN

Párbeszédre nevelés az iskolában Tényleg érdektelenek a fiatalok? Gyakran halljuk, hogy a fiatalok nem szívesen vesznek részt még akár az őket közelről érintő problémák megvitatásában sem, érdektelenek, és nem gondolják, hogy a felnőtteket érdekelné a véleményük. Ezt sajnos kutatások eredményei is alátámasztják. A demokrácia leginkább csak keret, ami alkalmat teremt a benne élők számára, hogy folyamatos vita folytán kiválasszák azokat a lépéseket, amelyeket a legjobbnak gondolnak. Szlankó Bálint: Mire jó a demokrácia?

Viszont azt is tapasztaljuk, hogy amint az ő nyelvükön fogalmazzuk meg a dilemmákat, és nem kioktatni igyekszünk őket, valamint használható eszközöket, technikákat adunk a kezükbe, és még őszinte érdeklődést is tanúsítunk, akkor hirtelen megváltozik a hozzáállásuk.

Ezekben az esetekben aktív résztvevőkké válnak, sőt gyakran előfordul, hogy egy jól sikerült vita után azt kezdik feszegetni, hogy akkor mit is lehetne tenni, mi lehetne a következő lépés a problémák megoldása felé. Mert a fiatalok természetüknél fogva nyitottak és érdeklődőek, sőt tettre készek, csakhogy ezt a képességüket folyamatosan fejleszteni kell. Adódik a megoldás: vegyük őket komolyan, fejlesszük őket, teremtsünk olyan alkalmakat, amikor valós helyzetekben próbálgathatják a szárnyaikat, és adjunk lehetőséget arra, hogy akár meg is valósíthassák az álmaikat, terveiket. És amikor így tesznek, akkor bátorítsuk, támogassuk őket és ne akadályozzuk a próbálkozásokat. A véleménnyilvánítást, részvételt, változtatni akarást éppen úgy tanulni kell, mint a szorzó-

táblát vagy a matematikai képleteket, csak az előbbiek összetettebbek, más típusú gyakorlást igényelnek. Közös ügyeinket csak közösen tudjuk a lehető legtöbb érintett számára megnyugtatóan megoldani, és ehhez nagy fokú együttműködésre, sok vitára, egyeztetésre és türelemre van szükség. A Szólj bele! modell A modell lényege, hogy diákok, tanáraik és a döntéshozók közös tapasztalati tanulási folyamatban vesznek részt egy úgynevezett konzultációs nap keretében, amelynek során megismerik egymás álláspontját, véleményét, azokat ütköztetik, így közelebb kerülnek egymás nézeteihez, jobban megismerik azokat. Bizonyos esetekben akár megoldási vagy ak-

ciótervek is születhetnek adott problémák megoldására. A konzultációs napok során olyan kereteket teremtünk, amelyek segítenek a kommunikációban, és amelyek meghatározzák a résztvevők – legyenek fiatalok vagy felnőttek – viselkedését. Az elfogadás, a kölcsönös tisztelet, a nyitottság és érdeklődés, a szabályok betartása mind ezt a célt szolgálják. Mindebben meghatározó elem az ún. közösségi vita, mely a Szólj bele! modell módszertani alapját jelenti.

A közösségi vitán túl a modell elhagyhatatlan eleme a helyi döntéshozók bevonása a vitafolyamatba. Ők azok a szakértők, vezetők, akik egy tágabb persektívába tudják helyezni a fiatalok gondolatait. Fontosnak tartjuk, hogy a döntéshozók megismerjék a fiatalok álláspontját és javaslatait, de legalább ennyire fontos, hogy a fiatalok is tisztában legyenek azzal, hogy milyen bonyolult összefüggések, összetett elvárások keretrendszerében születnek meg a közösséget érintő döntések.

MI AZ A KÖZÖSSÉGI VITA? A közösségi vita eszköz arra, hogy a közösséget érintő ügyeket, problémákat, dilemmákat feltérképezzük, megértsük, megbeszéljük és megoldási lehetőségeket vázoljunk fel. A közösségi vita egy lehetőség, amellyel ha megfelelően élünk, élvezetes a bekapcsoldó résztvevők számára, és jótékony hatással van a közösség egészére. A közösségi vita ötvöz egy sor megismerési és tanulási módszert, valamint vitatechnikát. Rendszert teremt, és biztonságos keretet hoz létre a közösség által észlelt és fontosnak tartott ügyek megismerésére és megvitatására. Valójában a demokratikus döntéshozatal és részvétel előkészítő szakasza, amely során senki nem mondja meg az „igazságot”, hanem a résztvevők a lehető legtöbb oldalról körbejárják a problémát. A cél tehát nem „csak” a közösségi konfliktusok és viták békés úton történő rendezése, hanem az a folyamat is, amelyet a vitában való részvétel tesz lehetővé. A Szólj bele! modell a gyakorlatban 3+1 szakaszból áll:

A beszélgetés formája lehet moderált (pl. panelbeszélgetés) vagy kötetlenebb (pl. world café).

1. ráhangolódás, felkészülés a témára és a vitára: a diákok egy tréner vagy pedagógus segítségével interaktív vitakultúra-fejlesztő gyakorlatokban vesznek részt, amelyek segítenek kialakítani a kölcsönös bizalmat a véleménynyilvánításhoz, és amelyekben a diákok változatos vitahelyzeteket próbálhatnak ki. A sport nyelvén ez a bemelegítés. Ebben a szakaszban van lehetőség arra is, hogy a diákok különböző nézőpontok mentén információkat (pl. statisztikákat, történeteket, tényeket) gyűjtsenek a témával kapcsolatban.

3. reflexió: a diákok egyénileg vagy közösen végiggondolják a nap történéseit és visszajelzéseket adnak róluk. A fiatalok számára gyakran ez az egyik legmeglepőbb feladat, hiszen ritkán van lehetőségük arra, hogy elmondják, hogyan érezték magukat, mit tanultak és az új ismereteket hogyan fogják hasznosítani. Ez a lehetőség azonban a további aktív véleménynyilvánításnak és részvételnek képezi majd az alapját, ezért érdemes nagyon komolyan venni.

2. találkozás a döntéshozókkal: ebben a szakaszban a döntéshozók találkoznak a diákokkal, és közösen beszélgetnek a nap témájáról.

+1 továbblépés: opcionális szakasz, amelyet sok esetben a diákok maguk kezdeményeznek, de elindulhat a foglalkozásvezető hatá-

sára is. Ebbe a szakaszba tartoznak azok az események vagy tevékenységek, amelyek a konzultációs nap nyomán születnek meg. Előfordul, hogy a vitanap erdményeként alakul egy önszerveződő vitaklub az iskolában, vagy a fiatalok belevágnak egy új közös akcióba, esetleg a vitanap hatására a vitakultúra-fejlesztés eszközei megjelennek a tantestületi, diákönkormányzati találkozókban, vagy kibontakozik egy egész iskolát megmozgató vitaesemény.

VÉLEMÉNYEK TISZTELETE

Természetesen az itt említett mérföldkövek (felkészülés, találkozás, reflexió és továbblépés) nincsenek kőbe vésve, az iskolai párbeszédre nevelés más formában és struktúrában is sikeresen megvalósulhat. Nyugodtan engedjünk teret a szabad kísérletezésnek, de azt ne feledjük, hogy a megvalósításból két igen fontos elem semmiképp se maradjon ki: az érdemi vita és nézőpontütköztetés, valamint az arra adott reflexió.

BIZALOM

ELFOGADÁS

MEGOLDÁSKERESÉS

A SZÓLJ BELE! MODELL

ALAPÉRTÉKEI

AKTÍV RÉSZVÉTEL

FIGYELEM

NYITOTTSÁG

HYDRO EMPÁTIA ELECTRIC

A konzultációs napok szereplői Az események középpontjában természetesen a résztvevő diákok állnak, hiszen az ő aktív részvételük, készségfejlesztésük a vitanapok elsődleges célja. Az ideális csoportlétszám 1 foglalkozásvezetővel max. 20-25 fő, de több facilitátor segítségével több kis csoport is tud egyidőben dolgozni. A diákok lehetnek ugyanazon osztály tagjai, de akár több különböző év-

zat, amelynek tagjai nagy tapasztalattal rendelkeznek a konzultációs napok megszervezése terén. A folyamat elengedhetetlen résztvevői a döntéshozók és szakértők, akik szakmai tudásukkal, történeteikkel inspiráló beszélgető társai lehetnek a fiataloknak: iskolaigazgató, polgármester, vállalati vezető, közintézmény ve-

folyamról is érkezhetnek. Míg az előbbi megoldás előnye, hogy így a konzultációs nap csapatépítő hatással lehet az osztályközösségre, addig a vegyes csoport segítheti az osztályok közötti együttműködést és a diákok egymástól tanulását.

zetője, vállalkozó, civil szervezet vezetője, diákcsoport vagy szervezet vezetője, különböző tudományterületek szakértője (pl. pszichológus, mérnök, közgazdász stb.) - mind izgalmas meghívott vendégei lehetnek egy konzultációs napnak.

A foglalkozások vezetői lehetnek külsős, vitakultúra-fejlesztésben jártas trénerek, de maguk az iskola tanárai is. A Szólj bele! Program elmúlt öt évének köszönhetően létrejött egy olyan szakemberekből álló háló-

Szerencsés esetben az osztályfőnök vagy más szaktanár is részt vesz az eseményen, hogy megismerje a diákjait egy ilyen helyzetben, ill. a jövőben akár ő is vezethessen hasonló tematikájú foglalkozást.

EGY KONZULTÁCIÓS NAP IDEÁLIS PROGRAMJA FELKÉSZÍTŐ VITAFOGLALKOZÁS

2✕90 perc interaktív, vitakultúrafejlesztő foglalkozás. PÁRBESZÉD DÖNTÉSHOZÓKKAL

60 perc beszélgetés (pl. moderált vita vagy World Café) REFLEXIÓ ÉS LEZÁRÁS

45 perc lezáró beszélgetés, amelyben a diákok visszajeleznek.

Egy konzultációs nap előkészítésének lépései A téma kiválasztása: a tréner a diákok és a helyi viszonyok ismeretében kiválaszt egy témát. Előfordul, hogy a konzultációs napot megelőzően találkozik a csoporttal, és közösen döntenek. A döntéshozók felkérése: a téma ismeretében már könnyebb feladat megtalálni azt a 4-5 helyi döntéshozót, szakértőt, aki szívesen találkozik fiatalokkal, és őszintén érdeklődik a téma iránt is. Fontos, hogy a meghívott döntéshozók számára is világos legyen a konzultációs nap célja, ill. ismerjék saját szerepüket benne. A nap megszervezése: biztosítani kell azt, hogy a konzultációs nap ne zavarja a tanítás normális menetét az iskolában. Ezért előre egyeztetni kell az osztályfőnökkel, és a szaktanárokkal. Ajánlott az iskola vezetésével közösen átgondolni, hogy az iskolában kiknek és milyen céllal érdemes bekapcsolódnia a konzultációs napokba. Az egyeztetés során érdemes kontextusba helyezni a módszert és rávilágítani a továbblépés jótékony hatásaira.

Milyen feltételek mellett lehet sikeres a párbeszédre nevelés az iskolában? Bármennyire is hatásos készségfejlesztő és közösségfejlesztő eszköz iskolai keretek között a vitakultúra-fejlesztés, csak akkor fog valódi sikerélményt jelenteni valamennyi érintett számára, ha bizonyos feltételek teljesülhetnek. Ezek közé tartoznak: 1. nyitott iskola, ahol a vezetőség elismeri a demokratikus párbeszéd és vita fontosságát, és támogatja az ilyen típusú törekvéseket, nyitott a szakmai együttműködésekre külső szakemberekkel és szervezetekkel is. 2. támogató közösség, ahol a bizalommal teli és elfogadó közeg lehetővé teszi az őszinte megnyilvánulásokat, 3. tér és igény a megújulásra és szakmai fejlődésre, ami képessé teszi a pedagógusokat arra, hogy új tudást és készségeket sajátítsanak el diákjaik helyzetbe hozása érdekében. 4. a diákok nyelvén megfogalmazott releváns kérdések, dilemmák, amelyek nagyban hozzájárulnak a résztvevő fiatalok aktív bevonódásához, távolságtartásának csökkentéséhez. 5. megfelelő erőforrások, amelyek lehetővé teszik a legalapvetőbb feltételek biztosítását (szakmai támogatás, szakmai továbbképzések, projektmenedzsment, projektköltségek). Amint e felsorolásból is kiderül, a párbeszédre nevelés iskolai bevezetése rengeteg odafigyelést, együttműködést, erőforrást igényel az iskola részéről, ám az elmúlt öt év tapasztalata minket meggyőzött arról, hogy ez az áldozat igen gyorsan meghozza gyümölcsét. És hogy miért érdemes belevágni? Erről szólnak a füzet hátralévő fejezetei.

A VITA, MINT

KÖZÖSSÉGTEREMTŐ ERŐ A mindennapok szintjén a vita jellemzően negatív fogalomként jelenik meg a közbeszédben. Az első asszociációk, amik egy átlagember eszébe jutnak a vitáról közelebb állnak a veszekedéshez, kiabáláshoz, mint a higgadt párbeszédhez. Vagyis a vitázásról intuitíve azt gondoljuk, hogy inkább szétválasztja az embereket, semmint összeköti. Sokan nem is hinnék, hogy a fontos témákról folytatott valódi vitáknak mekkora szerepük van egy közösség egészséges működésében.

De ez is csak azt bizonyítja, milyen keveset tudunk a vitáról, és milyen ritkán adódik alkalmunk arra, hogy megismerjük a valódi természetét. A közösségi vita - az a módszertan, amelyre a Szólj bele! Program épült - egy olyan megközelítés, amelyben megteremtjük a valódi, kiegyensúlyozott párbeszéd feltételeit. A közösségi vitában nincs jó vagy rossz vélemény, nincs döntőbíró, nem osztunk igazságot, nincs erőszak, nincs erőfitogtatás sem versengés.

“

Több szem, több cipő. Vannak dolgok, amelyek ugyanazok, de más nézőpontból mégis teljesen mások. EZÉRT IDŐNKÉNT ÉRDEMES MEGHALLGATNI ÉS MÉLYREHATÓBBAN MEGISMERNI EGYMÁS VÉLEMÉNYÉT.

E viták középpontjában egy közösségi probléma van, amelyre együtt keressük a megoldást - közös gondolkodással, egymás meghallgatásával, az ellentétes vélemények elismerésével. Gyakran számon kérik a vitázás műfaján, hogy vitákkal nem lehet megoldani a problémákat és bár ez a kijelentés igaz, mégis, a vitákkal közelebb lehet jutni egy probléma megoldásához. A történelem és a hétköznapi élet eseményei ugyanakkor jól illusztrálják, mi történik akkor, ha a fontos témákról nem lehet érdemi párbeszédet folytatni, ha az ellentétes vélemények nem nyilatkozhatnak meg, ha megbélyegzünk csoportokat vagy egyéneket a nézeteik miatt. Lehet, hogy a viták időnként kényelmetlenek, és kilöknek minket a komfortzónánkból, de a viták nélküli élet nem egyszerűen kényelmetlen, hanem elviselhetetlen lenne. Nem abban tudjuk lemérni egy közösség erejét és összetartását, hogy a tagjai mindenben

diák, Miskolc

tökéletesen egyetértenek-e, hanem abban, hogy hogyan kezelik azokat a helyzeteket, amikor történetesen nem értenek egyet. A közösségi problémák megoldásának egyik kezdeti lépése, ha minden oldalról megvizsgáljuk a kérdést. Nem engedünk a sztereotípiák, leegyszerűsítő magyarázatok, személyes érdekek csábításának, helyette bátran bekukucskálunk az érem másik oldala mögé is, és hagyjuk, hogy az ellentétek megmérkőzzenek egymással. Hiszen felelős döntést csak akkor tudunk nyilvánítani egy kérdésben, ha ismerjük a velünk ellentétes oldalon állók érveit. A közösségi vita azt tanítja a mai fiataloknak, hogy ne féljenek a problémák komplexitásától, ne rekesszék ki a másképp gondolkodókat, és ha kell, merjék felvállalni a közösség előtt a meggyőződésüket. Együttműködés, tolerancia, felelősségvállalás a problémákért - ezek egy működő közösség alapjai. Pont mint a közösségi vitában.

“NEM KELL MINDEN NAP CSATÁKAT VÍVNI, HOGY

EGY ISKOLA, AHOL A DIÁKOK VÉLEMÉNYE MEGVÁL Minden sikeres iskolai vitakezdeményezés mögött egy vagy néhány lelkes tanár áll. Ez igaz a budapesti ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégiumra is, ahol valószínűleg jóval kevesebben tudnák, mit jelent a közösségi vita, ha három évvel ezelőtt Tóth László, a fiatal magyartanár nem kezd el vitakultúra-fejlesztő képzésekre járni. Bár első pillantásra felismerte a vitamódszerben rejlő távlati lehetőségeket, azt valószínűleg ő sem gondolta volna, hogy pár év múlva ezekből az ártatlan továbbképzésekből egy egész iskolát megmozgató együttműködés fog kibontakozni.

esettanulmány Nem véletlen, hogy az Apáczaiban a kezdetektől pozitív a vitakezdeményezések fogadtatása. „Az iskola az elmúlt 10 évben sokat változott. Miközben a versenyeredmények fontossága továbbra is megmaradt, jóval nyitottabb, innovatív intézmény lettünk. Az iskolavezetés a kollégákkal együttműködésben folyamatosan próbálja újradefiniálni az iskolát. Eddig trendkövetők voltunk, most igyekszünk előrébb járni.” – mondja László. Ezt a folyamatot nem a diákok nélkül képzelik el: az Apáczai újraálmodását a tanulókkal közö-sen akarják elérni, és ehhez a Szólj bele! Program épp jó időzítéssel indult el az iskolában.

„Szomorú volt látni, hogy sok diák úgy állt hozzá a kérdésekhez, hogy miért is mondaná el a gondolatait, úgysem érdekelnek senkit. Nem tudom, hogy a gyerekek már eleve így érkeznek az iskolába, esetleg mi tehetünk róla, vagy a szülők és a közbeszéd. De itt van egy generáció, amelynek az a meggyőződése, hogy hiába vergődsz, a dolgok úgysem fognak változni.” – László és kollégái ezen a problémán próbálnak fogást találni: „Mindig azt mondom a diákoknak, hogy a változást kicsiben kell elkezdeni, elég a saját környezetedben tenni azért, hogy valami valóban elinduljon.”

A 2013/14-es tanévben az Apáczai Napokon a kulturális és ismeretterjesztő programok mellett megjelent a vitázás is. Minden osztály minden diákja ugyanarról a két kérdésről gondolkodott: Milyen problémák vannak a suliban? Min kellene változtatni ahhoz, hogy az Apáczai olyan hely legyen, ahová diákként nap mint nap jó bejárni? Persze a válaszok keresése nem indult könnyen: sok tanuló nem szokott még hozzá, hogy a felnőttek őszintén kíváncsiak a véleményére, és ezért nem találja fel könnyen magát egy ilyen helyzetben.

Az egész iskolát megmozgató vitanap azonban csak az első lépést jelentette a változások sorozatában. A foglalkozásokat vezető tanárok összegyűjtötték és lejegyezték a diákok javaslatait, majd a tantestület elé tárták. Hiszen az igazán fontos kérdés nem az, hogy mi hangzott el a vitákon, hanem hogy mi történik ezután. Ennek már valóban tétje volt, hiszen ha az iskola szeretné egy nyitott, a változásokkal és a diákok igényeivel lépést tartó intézmény képét felmutatni, akkor felelősséggel tartozik azért, hogy mi történik a diákok lklk

SZÓHOZ JUTHASSUNK.”

LTOZTATTA A PEDAGÓGIAI PROGRAMOT javaslataival. „A tantestület megerősítést kapott a problémák megoldását illetően, mert ott volt feketén-fehéren leírva, hogy a gyerekek is érzik, ezekkel foglalkozni kell. Kiderült többek között az is, hogy a diákok is jól látják az iskola helyzetét, és hajlandók akár kellemetlen kérdéseket is feszegetni. Ráadásul sokkal egyszerűbben tudnak problémákat megoldani, mint azt gondolnánk.” Az Apáczaiban zajló vitaesemények legnagyobb eredménye, hogy a diákokkal való párbeszéd hatására a pedagógiai program változott: újabb területek kerültek be a tehetséggondozásba, és megváltozott a fakultációk rendszere. Az Apáczaiban ma is fontos szerepet kap a vita az iskolai közösségi élet fejlesztésében.

2015-ben a diákönkormányzat reformját egy vitanap vezette be, aminek eredményeként megváltozott a választások rendszere és a diákönkormányzat szervezeti struktúrája. De nemcsak a diákok közösségépítésében van jelentősége a vitaeseményeknek. A tantestületi megbeszélések menetébe sikerült becsempészni a közösségi vitát, és úgy tűnik, hamarosan a szülői munkaközösséget is eléri a változás. Az iskolai vitaszakkör ma már 71 tagot számlál, a foglalkozások egy részét felsőbb éves és végzett apáczaisok tartják nagy sikerrel. „Nagyon sok osztályfőnöktől és szülőtől kapom azt a visszajelzést, hogy sokkal konstruktívabbak a gyerekek. De egyúttal ez azt is jelenti, hogy sokkal nehezebb velük kiállni vitázni…” – mondja László.

“BESZÉLNI IS MEG KELL TAN

INTERJÚ EGY VITÁ

Hámori Fruzsina 2015 tavaszán érettség Gimnáziumban. Fruzsi azon középiskolások k kipróbálták a vitázás különböző formáit: tanó versenyeken. A vita fejlesztő és közösségépítő h

inter Hogyan találkoztál először a vitázással? Először a Szóval?! országos vitaverseny előtt találkoztam a vitával, pár osztálytársam és barátnőm felkészülését segítettem. Részt vettem ugyan a versenyen is, de csak mint néző A vitaesemények előtt jellemzően tartózkodtam az ilyen programoktól, de amikor láttam, hogy úgy tudom elmondani a gondolataim, hogy azt a többiek meghallgatják, és abból nem a szó klasszikus értelmében lesz vita, hanem sokkal inkább párbeszéd, akkor nagyon megváltozott a véleményem. Mi volt számodra a legfontosabb tanulság, amit a vitázásnak köszönhetsz? Miskolcon a Jezsuita Gimnáziumban végeztem idén. Ez egy erős gimnázium, ahol nagy hangsúlyt kapott a reáloktatás, az volt a cél, hogy az emberek kitűnjenek ebből a szempontból, de én sosem voltam ilyen beállítottságú. A versenyen láttam, hogy a barátnőim, ismerőseim milyen összeszedetten tudnak nyilatkozni, llyan

olyan témákról, amik komoly felkészülést igényelnek, és ez meglepett. Azt gondoltam ilyen képességgel mindenkinek rendelkeznie kellene, akkor is ha nem vagy jó kémiából, mert adhat egyfajta pluszt, amivel kitűnsz. Nekem nagyon pozitív volt az, hogy rájöttem, humán területen is lehet érvényesülni. A korombeli fiataloknak szerintem szükségük van arra, hogy fejlesszék a vitakészségüket. Fontos, hogy képesek legyenek helyesen és jól felépítetten beszélni, érvelni. Az iskolai vitanapok alakalmával pedig ezek a készségek látványosan fejlődtek. Milyen témák kerültek elő az iskolai vitanapokon, és hogy fogadták a diákok ezeket? Például az itthon vagy külföldön, tanulás vagy munka – ezek olyan témák, amelyekről egyébként is beszéltünk az osztályban mert kikerülhetetlenek. De többen is voltak, akiket a vita mint műfaj vagy új ismeret nem vonzott, ezért kezdetben nem nagyon akartak részt venni a

NULNI”

ÁZÓ KÖZÉPISKOLÁS DIÁKKAL.

izett a Miskolci Fényi Gyula Jezsuita közé tartozik, akik gimnáziumi éveik alatt órákon, iskolai vitaeseményeken, országos hatásáról mesélt nekünk.

erjú foglalkozáson. De a vitanaphoz kapcsolódó játékok, feladatok őket is behúzták. Szerinted milyen hatása van egy osztályközösség életére a közösségi vitának? A vita közösségi esemény, de nem feltétlenül attól lett jobb az osztály közössége, hogy csapatépítő játékokat játszottunk, hanem attól, hogy bizonyos témák a felszínre kerültek, amelyek egyébként nem merülnek fel a diákok beszélgetéseiben. Így viszont nagyon sok olyan dolgot is megtudtam az osztálytársaimról, ami egyébként 5-6 együtt töltött év után sem derült ki. Megfigyeltél változást azokon a tanáraidon, akik vitamódszereket használatak az órán? Nem tudom megítélni, hogy Péter bácsi hogy tanított volna, ha nem kezd el vitaképzésekre járni, de az elmúlt években interaktív órákat tartott, amiket úgy állított össze, hogy ne csak az osztály egy bizonyos részét érdekelje, ha-

nem másokat is. Csoportos feladatokon keresztül dolgoztunk fel több témát is, közösen gondolkodtunk egy-egy irodalmi mű legfontosabb kérdésein és találtuk meg rá az osztály aktuális válaszát.

KÉSZSÉGFEJLESZTÉS

VITAMÓDSZ Kézenfekvő érv a vitázás tanítása mellett az a hatás, amit a tanulás és készségfejlődés terén érhetünk el vele. Hasonlóan az sem szorul különösebben magyarázatra, hogy a rutinosan vitázó diákot messziről megismerni a tűpontos kérdésekről, összetett érvekről és találó cáfolatokról. Valójában azonban a közösségi vita sokkal többre hivatott mint kíméletlen érvelésbajnokok nevelése.

Nem elég a fiatalokat megkérdezni arról, hogy mi a véleményük az elvándorlásról, a menekültekről, a homoszexualitásról vagy a politikai részvételről - eszközöket is kell adnunk számukra ahhoz, hogy megértsék az összefüggéseket, az üres általánosítások mögé lássanak, és képesek legyenek a gondolataikat valódi érvek formájában megfogalmazni. A Szólj Bele! Programban a vitanapok hatékony eszköznek bizonyultak abban, hogy a fiatalok mindezt élményszerű és élvezetes keretek között megtanulják.

“

Egy tanulónk bejutott egy autógyártó cég duális mérnökképzésére, ahová csak 5 főt vesznek fel az egész országból. A felvételin nem a fizikatudásukat tesztelték, hanem azt, hogyan tudnak mások előtt megszólalni, csoportban működni, projektet tervezni, másokkal kommunikálni. Vagyis pontosan azt, amit mi éveken át a lk

A KÖZÖSSÉGI VITA MÓDSZEREIVEL FEJLESZTETTÜNK. Valuska Lajos, Szent Gellért Gimnázium, Gyomaendrőd

ZERREL Sajnos nem létezik ma Magyarországon átfogó kutatás arról, hogy a vitázás elsajátítása milyen hatékonysággal fejleszti kommunikációs, szociális és tanulási készségeket. Ha azonban megkérdezünk egy gyakorló pedagógust arról, hogy milyen változásokat fedezett fel a diákjain az iskolai vitafoglalkozások eredményeképp, azonnal elkezdi sorolni a komeptenciákban és viselkedésben megmutatkozó „tüneteket”. Noha ezek a személyes beszámolók nem tudják helyettesíteni egy kutatás pontosságát, mégis a történetekből ízelítőt kaphatunk abból, milyen hatással van a vita gyakorlása egy diák személyes fejlődésére.

„Azok a diákok, akik nagyon elutasítóak a drogfogyasztókkal szemben, először egyáltalán nem akartak részt venni a vitában. Az elején többször hangot adtak nemtetszésüknek, és csak azért ültek be a körbe, mert muszáj volt. Egy idő után észrevétlenül mégis bevonódtak a vitába, és az a fiú, aki az elején a leghangosabban tiltakozott az esemény ellen, a végére az egyik legaktívabb résztvevővé vált. Az eseményre meghívott Szegletkő Gyermekotthon 16-18 éves lakói súlyos drogfüggők. Kendőzetlen őszinteséggel beszéltek a tapasztalataikról, és ez még a leglázadóbb diákjaimat is mélyen érintette. Néma csendben, koncentráltan hallgatták őket, és még azok is, akik eddig próbálták a témát „elviccelni”, egészen komolyan álltak hozzá a továbbiakban a kérdéshez.” Tanári beszámoló egy drogpolitikai témájú budapesti vitanapról

HALLGATÓK, AKIK NEM HALLGATNAK VITAKÖR A SZEGEDI EGYETEMEN „A SZEDIK az egyetemisták egy olyan közössége, amelynek tagjai szeretik elmondani saját véleményüket és meghallgatni másokét.” - kezdi a beszélgetést Valuska Sári, a SZEDIK alapítója. 2014 ősze óta egy 5-6 fős, főleg bölcsész és társadalmi tanulmányok szakos hallgatókból álló társaság rendszeresen összegyűlt, hogy fejlesszék érvelési készségeiket, megtanuljanak összeszedetten és meggyőzően vitázni.

esettanulmány Az indulás a SZEDIK történetében egyáltalán nem volt könnyű. „Abból indultam ki, hogy az egyetemisták bizonyos dolgokkal már tisztában vannak, például azzal, hogy mitől érv egy érv. Elvégre ez részét képezi a középiskolai magyaroktatásnak. Hát, tévedtem.” Sári arról is mesél, hogy még mindig elég ritkák az olyan egyetemi élmények, ahol a hallgatóknak érvelniük, vagy nyilvánosan megszólalniuk kellene. És sokan vannak, akiket az ilyen helyzetek megijesztenek. „Volt olyan résztvevőnk, aki eljött egy alkalommal vitázni, majd rájött, hogy itt meg kell szólalni, és legközelebb már nem jött vissza. Sajnos még mindig inkább hallgató a hallgató.” Az alapoktól indultak - megtanultak játszani. Sári számára ugyanis a legnagyobb kihívást a jég megtörése, a merev egyetemi hangulat feloldása jelentette. Nem magától értetődő, hogy a szemináriumi dolgozatok, vizsgák és zh-k világában elboldoguló egyetemisták ha kell, tudnak önfeledten játszani. A SZEDIK-ben azonban Sári valami mást szeretett volna mutatni a hallgatótársainak: azt, hogy a vitázáshoz elengedhetetlenül szükséges készségek nem csak közvetlenül, hanem indirekt módon is fejleszthetők különböző játékos gyakorlaélk

tokkal. „A kérdezést például barchobán és logisztirokon keresztül gyakoroltuk. Ez végül annyira jól sikerült, hogy idővel a résztvevők már követelték ezeket a játékokat.” De nemcsak a kérdezés jelentett nehézséget a csoport tagjainak, hanem mások véleményének tolerálása és a csapatmunka is. „A legtöbbjüknek szinte alig vagy semmilyen tapasztalata sem volt a csoportmunkáról vagy együttműködésről, szerették volna még a saját vitacsapatukon belül is lenyomni a saját véleményüket a többiek torkán.” - mesél Sári ezekről időkről. Szintén jellemző volt a legelején, hogy a hallgatók nehezen tudták feladni a saját szakjuk hivatalos megközelítését: ha valaki a tanulmányaiban már elsajátított egy témában egy bizonyos szemléletet, akkor nehezen vehető rá a perspektívaváltásra. „Arra jöttem rá, hogy az egyetemi képzés bizonyos szempontból leszűkíti a hallgatók gondolkodását.” A második félévben a sok gyakorlásnak köszönhetően már komolyabb témákhoz és összetettebb vitaformákhoz is hozzányúlhattak. A találkozókon vitáztak a Charlie Hebdo elleni támadás kapcsán a szólásszabadság élk

korlátairól, a feminizmusról vagy az egyetemi egyenruhákról. „A két félévnek köszönhetően kialakult egy közösség.” - meséli Sári. Többen megtanultak lényegretörőbben fogalmazni, kiléptek a saját gondolkodási kereteik közül, jobban kezelik a nyilvános megszólalással együtt járó stresszt, és rájöttek arra is, hogy olyan témában is képesek eszmét cserélni, ami nem tartozik szorosan a saját szakterületükhöz. „Számomra az is nagy eredmény, hogy sokkal toleránsabban viszonyulnak egymáshoz. A csapathoz csatlakozott egy fiú, akinek a gondolkodása általában eltért a többiekétől. Úgy láttam, ezt sokaknak kihívás volt elfogadni, de kialakult egy csoportnorma, ami szerint ez is egy vélemény, és annak megfelelően kezelték. Ez a fiú végül teljesértékű csapattag lett.” Mire számítsunk, ha iskolai vagy egyetemi vitaklubot indítanánk? Sári szerint mindenképp fektessünk sok energiát a meghirdetésbe és a résztvevők bevonásába. Persze ideális lenne, ha a részvétel különböző előnyökkel járna (például kreditekkel az egyetemi hallgatók szá-

mára), mert sajnos a személyes fejlődés egyelőre nem elég vonzó egy fiatal számára ahhoz, hogy a szabadidejében csatlakozzon egy ilyen klubhoz. Fontos az állandóság: az alkalmak legyenek mindig ugyanabban az időpontban, ugyanott. És végül: a kezdeti nehézségek ellenére se adjuk fel. „Volt, hogy velem együtt hárman ültünk a teremben. Ilyenkor szívem szerint otthagytam volna az egészet, de nem vagyok az a típus, aki feladja. Legközelebb is meghirdettem az eseményt egy provokatívabb témával.”

„JÓL KELL TUDNI KEZELNI A KUDAR

INTERJÚ A HÁTRÁNYOS HELYZETŰ FIATALOK VITAK

„A készség fejlesztéshez nagyon sok idő és t masak vagyunk, már egy év alatt is látványos Fruzsina, akinek a szavaira már csak azért is é gimnáziumban, hanem egy hátrányos helyzet közösségi élet részévé tenni a vitázást.

inter Kik járnak a Pince Klubba? Az ide járó fiatalok zöme nagyon rossz anyagi körülmények között él, és sajnos rengeteg negatív tapasztalatuk van az iskolával kapcsolatban is. Ennek csak részben az az oka, hogy már a szüleikben is sok az ellenérzés az iskolával szemben. Valójában a negatív tapasztalatok jelentős része a mai iskolarendszer következménye, ami gyakran traumatizálja ezeket a fiatalokat. Hogyan tudtad alkalmazni a közösségi vita módszereit ebben a környezetben? A vitaképzéseken elsajátított eszközöket nagyon hasznosnak találtam, de nagyon sokáig a mi csoportunkban nem lehetett hagyományos értelmében vett disputáról beszélni, hiszen a fiatalok a legkülönözőbb problémákkal küzdöttek. Mi a káoszból indultunk, a fiataljaink nem tudták meghallgatni egymást, nem tudtak két értelmes mondatot megfogalmazni, iskolai élményeik hatására nem hittek magukban, fel sem merül bennük, hogy ők bármilyen külső ssss

elvárásnak meg tudnának felelni, nem tudtak csoportban dolgozni, hamar elveszítették az érdeklődésük és a motivációjukat. Ezért először apró részcélokat tűztünk ki. Nem kell, hogy mindjárt érveljen egy fiatal, akinek ez komoly kihívás, adjunk olyan feladatokat, amelyek az ő részkészségeivel is megoldhatók de mégis erőfeszítést kíván meg tőle, és az erőfeszítés után sikert fog elérni. Említenél egy olyan konkrét gyakorlatot, amivel ezt el tudtad érni? Például ha a fiatalokkal azt játsszuk, hogy milyen eszközökre lenne szükségük egy lakatlan szigeten, akkor ez a feladat csoportoktól függően nagyon különböző szinten eljátszható. Vannak, akik könnyen el tudnak képzelni egy ilyen helyzetet, mert vettek már részt utazáson vagy mert más korábbi ismereteiket tudják ilyenkor aktivizálni. De vannak olyan fiatalok, akik nem tudnak egy ilyen összetett helyzetet elképzelni, nincsenek ilyen élményeik és a korábbi tudásuk aktivizálása is problémát okoz. Nekik ezt a problémát részekre kell bontani, és

RCOT”

KULTÚRA-FEJLESZTÉSÉRŐL

türelem szükséges, de ha nyitottak és rugals eredményeket érhetünk el.” – mondja Benkő érdemes figyelnünk, mert ő nem egy belvárosi tű fiatalokat fogadó ifjsági klubban próbálta a

erjú a feladatot lépésekben el tudják végezni. Például azzal kezdjük, hogy most utazni fogunk, méghozzá hajóval. Ha utazunk, mik azok a holmik amiket magunkkal viszünk? Hogyan néz ki a sziget, vajon mi található rajta? Ha így látunk hozzá ehhez a feladathoz, akkor sokkal lassabban jutunk el a tervezett megoldáshoz, de ezek azok az alapok, amik kellenek ahhoz, hogy a fiatalok valóban értsék, mi történik. Ha értik, akkor könnyebben motiváltak maradnak, és képesek lesznek túllépni az egyszavas válaszokon. A tapasztalataid alapján szerinted milyen speciális odafigyelést, tudást vagy megközelítést követel meg, ha hátrányos helyzetű fiatalok készségeit szeretnénk fejleszteni? Amikor elkezdtem ezzel a célcsoporttal foglalkozni, akkor már sok csoportvezetői tapasztalatom volt, de ezek átültetése a hátrányos helyzetű fiatalokkal való munkába elbizonytalanító. Egyszerűen azért, mert a korábban jól bevált gyakorlatok és tudás nem egy az egyben átültethető. Azt hiszem, a legfontosabb nem slks s ss ss s ss

csak a foglalkozásvezetői és módszertani tudás, hanem az, hogy nyitottnak kell maradni és jól kell tudni kezelni a kudarcot. Mert ha valaki ebben a helyzetben ragaszkodik ahhoz, hogy minden úgy menjen mint korábban, akkor könnyen úgy alakulhat, hogy elveszíti ezeknek a fiataloknak a bizalmát, és bizalom nélküli légkörben nem lehet őket fejleszteni. Általánosságban elmondható, hogy amikor a fiatalok, akik nem hajlandók részt venni egy interaktív foglalkozáson, többnyire azért van, mert nem bíznak magukban. De ha mi, foglalkozásvezetők el tudjuk fogadni őket, akkor idővel fejleszteni is tudunk majd.

TANÁ

ÁROK ÚJ SZEREPBEN

ITATECHNIKÁK ÉS SZAKMAI FEJLŐDÉS A DIA-ban 2008 óta dolgozunk azon, hogy a vitakultúra-fejlesztés személete és módszerei otthont találjanak a hazai középiskolák falai között. Ezek alatt az évek alatt több tucat iskolában szerveztünk vitaeseményeket és több száz pedagógus vett részt a módszertani képzéseinken. Bár a Szólj bele! Program homlokterében elsősorban a fiatalok állnak, és a diákok készségfejlesztése jelenti az elsődleges célt, mégis a program megvalósítása során ugyanilyen fontos szempontot, és meghatározó élményt jelentett a tanárok bevonása. Már a program első évében ráébredtünk, hogy a pedagógusok aktív részvétele nélkül nem jutunk messzire. Nem azért, mert az iskolák ne fogadták volna nyitottan azt a felajánlásunkat, hogy vitanapokat szervezünk az intézményben - mindenütt örültek a felkínált lehetőségnek, hogy néhány órára értelmes tevékenységekkel lefoglalunk egy nagyobb diákcsoportot. Azonban az első 30 vitaesemény megszervezése után be kellett látnunk: a stratégiánk nem fenntartható. Ha azt szeretnénk, hogy a vitaeseményekkel járó élmények és pozitív hatások minél több iskolához eljussanak, akkor a mi stábunk csak csekély eredményt fog felmutatni. Egyszerűen kevesen vagyunk a feladathoz. Segítőket kellett hát találnunk. És találtunk. Mellénk álltak pedagógusok, akik folyamatosan keresik a szakmai megújulás lehetőségeit, akik motivációt nyernek abból, ha látják, hogy a diákjaik fejlődnek, akik hajlandók egy hosszúhétvégét feláldozni egy továbbképzés kedvéért.

A programba bekapcsolódó pedagógusok megsokszorozták azt a hatást, amit mi valaha is képesek lettünk volna elérni a saját erőnkből. Mi pedig cserébe eszközöket adtunk számukra, hogy megújítsák tanári módszertárukat, lehetőséget teremtettünk, hogy kipróbáljanak egy új szerepet, felkínáltuk egy szakmai közösséghez való csatlakozás előnyeit, mellettük álltunk, amikor falakba ütköztek, és - ami talán a legfontosabbnak bizonyult a pedagógusokkal való együttműködésben - elismertük a munkájukat, pozitívan megerősítettük a tudásukat, és ezzel abban segítettük őket, hogy sikerélményeket szerezzenek a munkájukban.

„Nem vagyok kifejezetten magabiztos, érzékenyen reagálok a negatív visszajelzésekre, ezért magam is megdöbbentem, mennyire gördülékenyen ment minden, s valóban szervezettnek éreztem a vitanapot. Igaz, elég sokat készültem, hosszasan alakítgattam, fejlesztgettem, mire végül kialakult a végső forgatókönyv. A gyerekek aktivitása és pozitív jelenléte megerősített, nagyon jól éreztem magam végig, s többször spontán változtattam a papíromon írottakhoz képest. Félidőben az egyik igazgatóhelyettes beült, zord arccal hallgatott, nézett minket, de még ez sem zavart. Tudtam, hogy jó a program, jók a gyerekek, és ez nagy öröm volt. Furcsa módon ennek az eseménynek a levezénylése nagyon megerősített tanári szerepemben.” Tanári beszámoló egy budapesti középiskolából.

Légy első, de ne az egyetlen Ez a közhely a tanári munkára is pontosan annyira igaz, mint annyi minden másra. Ezek alatt az évek alatt megtanultuk, hogy azokban az iskolákban tud meghonosodni a közösségi vita, ahol egy elkötelezett pedagógus vállalja az úttörő szerepet, és sikerül megnyernie más kollégákat is az ügynek. A közös munkánk rengeteg előnnyel jár, és nem csupán a többfelé osztható feladatok miatt, hanem mert együtt könnyebb megtartani a motivációnkat, támaszkodhatunk egymásra, ha nehézségekkel szembesülünk, és van kivel örülni a sikereknek. Két tanár kétszer annyi diákot tud megszólítani és lelkesíteni. Két pedagógus számára könnyebb a tantestület többi tagját is fellelkesíteni.

Hogyan lesz egyetlen fecskéből mozgalom? Természetesen időigényes folyamat, amíg egy új megközelítés vagy módszer meghonosodik az iskolában. Van azonban néhány lehetőség, amellyel ezt a folyamatot segíthetjük. Szervezzünk belső továbbképzést! Ez elsőre ellentmond az általános tanári tapasztalatnak, hiszen „senki sem lehet próféta a saját hazájában”. Mégis azok a pedagógusok, akik tartottak interaktív vitafoglalkozást vagy módszertani workshopot a kollégáiknak, mind arról számolnak be, hogy a koncepció működik. „Egyszerűen hitelesebb, ha a tantestületből mutatja be valaki, és nem kívülről jön valaki

Fogadjunk hospitálókat! valaki azzal, hogy itt egy világmegváltó módszertan, holnaptól ezt kellene csinálni.” mondja az egyik mentortanár. Másfél óra alatt a kollégáknak olyan közösségi élményt nyújthatunk, amiben egyszerre jól érzik magukat, és ami hasznos a számukra. A hazai iskolai munkában ritka, hogy a tanárok megosztják egymással a módszertani tudásukat – de ennek nem kell így maradnia. Szervezzünk nyilvános vitaeseményt az isko-

Mindenkinek vannak olyan pillanatok a munkájában, amikor jól jönne néhány külső viszszajelzés. A külső megerősítés vagy konstruktív javaslat minden szakmában a fejlődést szolgálja, és különösen nagy szükség lenne rá az oktatás terén, mégis a legtöbb iskolában a pedagógusok soha nem látják egymást tanítani. Pedig egymás órájának látogatása nem a visszajelzések miatt lehet fontos, hanem azért, mert ez is egy módja a tudás megosztásának, egymás inspirálásának.

lában! Ebben az esetben nem a kollégákat, hanem a diákokat mozgósítjuk, ami testhezálló feladat minden tanár számára. Válasszunk egy olyan iskolai alkalmat (projekthét, az iskola névadójának napja, ünnepségek stb.), amikor egyébként is szükség lenne kreatív programötletekre, és hirdessünk bárki számára nyitott vita-foglalkozást, vagy szervezzünk nyilvános vitát a gyerekek bevonásával. Ezeknek az eseményeknek az elsődleges célja a diákok készségfejlesztése, de egyúttal jó alkalmat adnak arra, hogy a kollégáknak nyitott és laza keretek között megmutassuk a tudományunkat. Mindenki könnyebben vág bele egy olyan módszer használatába, amelyet már látott a gyakorlatban jól működni.

Mindig van kéznél egy szakértő A közösségi vita lehetőséget teremt arra, hogy a közösségben meglévő, sokszor rejtett ismeretek, gondolatok és vélemények felszínre kerüljenek. Egy iskolai vitanap tökéletes alkalom arra, hogy a tanárok más szerepben mutatkozzanak be, hiszen a családmodellekről vagy a pályaválasztásról szóló beszélgetésekben miért ne vehetnének részt, mint olyan felnőttek, akiknek van véleményük és tapasztalatokkal rendelkeznek az adott témákról? Hívjuk meg a kollégákat ezekre a beszélgetésekre, és ha így megtapasztalják, hogy lehet a diákokkal konstruktív párbeszédet folytatni, jobban számíthatunk a támogatásukra vagy érdeklődésükre.

KÖZÖSSÉGI VITA TANÁRI SZEMMEL A Szólj bele! Program ötéves története során voltak pedagógusok, akik több éven át velünk tartottak a megvalósításban, eleinte csak megfigyelőként, majd foglalkozások vezetőjeként, később pedig az újonnan csatlakozó tanárokat segítő mentorokként. 6 mentortanár, 6 történet, hatféle visszajelzés.

„Ez a program egy szemléletet adott, és azt a bártorságot, hogy bele merek vágni ilyesmibe. Ezt a nyitottságot és bátorságot jó volt megtapasztalni. Korábban számomra a vita egyet jelentett a versenyvitázással, de ez nagyon megváltozott, mert a diákoknak fontos az a közös gondolkodás, amit a közösség vitában megtapasztalnak. Egyenesen vágynak rá mert nincs vagy alig van ilyen élményük.” Magyarlakiné Fekete Adrienne, Leőwey Klára Gimnázium

„Két dolgot tett hozzám a Szólj bele! Program, az egyik a teherbírásom, ami ugrásszerűen megnőtt. Ehhez kapcsolódik, de nem teljesen ennek tudom be, hogy javult a szervező készségem. Korábban egy program megszervezése is nagy kihívást jelentett, idén párhuzamosan több eseményt is lebonyolítottam, és ez nem jelentett kihívást. A másik az innovációs készségem: szeretek mindig újítani valamit és a Szólj bele! erre jó terep volt, ahol mindig reflektálni is tudtam arra, hogy mi működött és mi az amin változtatni kellene.” Tóth László, ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium

„Két éve csak külső mumusként nyúltam a közösségi vitához, és legfeljebb az érdekessége volt az, ami elvarázsolt. Úgy gondoltam, ez is csak egy dolog lesz a pedagógiai eszköztáramban, de aztán nem így alakult. Miközben a fiataloknak tanítottam, engem is megváltoztatott, új utakat is kinyitott, és mellette sok konfliktust is hozott. Megtanított arra, hogy álljak ki magamért és a számomra fontos dolgokért, ezért olyan konfliktusokba is belekerültem, amiket korábban nem vállaltam volna fel.” Varga Péter, Miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium

„Nekem a DIA katalizátorként van jelen az életemben. Még most is kezdő tanárnak érzem magam, és nekem ezek a képzések olyan készségeimet fejlesztették, amelyekre szükségem volt ahhoz, hogy tanárként jobban funkcionáljak, például a gyerekekkel való kapcsoltban vagy a kezdeményezésben. Valamiért felelősséget vállalni, és aztán azt végigcsinálni - nekem ezt jeleneti a közösségi vita." Virágos Erzsébet, Uzoni Péter Gimnázium

„Rengeteg nagyon nyitott emberrel ismerkedtem meg a képzéseken, akiknek a gondolatai hatottak rám. Figyelmesebb lettem a közösségi problémákra, arra a világra, ami engem körülvesz, és ez jobb tanárrá is tett. Magyartanárként egy új módon értettem meg a szavak varázslatos erejét: a fiatalokkal közösen fedeztük fel, hogy a kimondott szavak milyen változásokat képesek véghezvinni bennünk, a szűkebb és tágabb környezetünkben." Sinkovich Andrea, Kiskunhalasi Szakképzési Centrum Humán Szakképző Iskola

„A program megváltoztatta a tanításhoz való hozzáállásomat, most már mást gondolok fontosnak, mint amit korában gondoltam. Korábban azt gondoltam, hogy a tananyagot meg kell tanítani, és így rendben van, most viszont azt gondolom, hogy a tananyag és tanóra egy nagyon jó lehetőség arra, hogy gondolkodó felnőtteket kezdjünk el formálni. Ezt a közösségi vita segítségével is el lehet érni. Már 20 éve tanítottam, amikor megismerkedtem ezzel a programmal, nagyon sok mindent kipróbáltam, de korábban nem volt olyan eszköz a kezemben, amivel a gondolkodásra nevelést ennyire hatékonyan tudtam volna művelni, mint a ezzel." Valuska Lajos, Szent Gellért Gimnázium

PÁRBESZÉD

A FIATALOK ÉS DÖNTÉSH A Szólj bele! Program öt éven át kapcsolódott az Európai Unió által útjára indított ún. strukturált párbeszédhez. A kezdeményezés célja, hogy találkozási lehetőséget biztosítson a fiatalok és döntéshozók között, és ezzel megalapozza köztük az érdemi eszmecserét, véleményütköztetést. A Szólj bele! Program valamennyi eseményén mi is nagy súlyt fektettünk ezekre a találkozásokra: a vitanapok témájához kapcsolódva a diákok külsős vendégekkel beszélgethettek.

Noha sejtettük, hogy a fiatalok számára érdekes és tartalmas élményt jelent majd felnőttekkel komoly témákról eszmét cserélni, mi magunk is meglepődtünk, hogy ezek a beszélgetések milyen hatást gyakoroltak mind a diákokra, mind a meghívott szakértőkre és döntéshozókra. A fiatalok számára újdonságot jelentett az iskolai mindennapokban, hogy World Café módszerrel kötetlenül beszélgethettek különböző szakterületek és intézmények képviselőivel. Az

“

Egy apukával beszélgettem hosszabban a fiáról. Megemlítette, hogy előkerült a családi beszélgetések során az iskolai vitanap témája, és örültek, hogy ilyen fontos dolgokkal is foglakozik az iskola. Abszolút látszik az eredménye,

MOTIVÁLTABB LETT A GYERMEKÜK. tanárnő, Szeged

HOZÓK KÖZÖTT esetek többségében a legnagyobb pozitívumot az jelentette számukra, hogy a „valódi élet” problémáiról kérdezhették a felnőtteket, olyan kérdésekről bővült a tudásuk, amelyekről a tanórákon egyáltalán nem esik szó, pedig nagyon is foglalkoztatja őket. A döntéshozók számára meglepetést jelentett, hogy az egyébként érdektelennek és közönyösnek tartott fiatalok mennyire érdeklődők és felkészültek voltak egyes témákban. Kiderült, hogy mind a fiatalok, mind a szakértők és döntéshozók kölcsönösen kíváncsiak egymásra, csak egyszerűen kevés lehetőségük van a

találkozásra. A döntéshozók és fiatalok közti párbeszéd talán legfontosabb eredménye az a nyitottság volt, amely e beszélgetések nyomán megszületett. Az iskola nyitottabbá vált a külvilágra, beengedte az intézmény falai közé azokat a kérdéseket, amelyek a tanterveknek nem képezik részét, mégis fontosak a fiatalok életre való felkészítése szempontjából. A döntéshozók inspirációt, új szempontokat kaptak a munkájukhoz. A fiatalok pedig megtapasztalhatták, hogy figyelnek és kíváncsiak rájuk, a véleményükkel pedig hatással lehetnek a körülöttük születő döntésekre.

„A POLGÁRMESTER IS KÍVÁNCSI A

PÁRBESZÉD FIATALOK ÉS DÖNTÉS

Amikor a gyomaendrődi Szent Gellért Gimnázium két tanára elős ben az iskolában, egyáltalán nem estek kétségbe attól, hogy hol t

esettanu Néhány évvel korábban Valuska Lajos és Malatinszky Zita, az iskola vitaklubjának (Kner Imre Disputakör – KID) alapító tanárai egy nyári tábor apropóján már közelebb hozták egymáshoz a diákokat és a városi döntéshozókat. A táborban a fiatalok egy képzeletbeli város vezetőinek bőrébe bújva próbálták ki, milyen helyzetekkel, kihívásokkal szembesülnek egy közösség döntéshozói. Ehhez először interjúkat készítettek a gyomaendrődi önkormányzat munkatársaival, hogy kiderítsék, a saját városukban mindez hogyan is zajlik. A vitaklub és a városvezetés között ma is jó a kapcsolat, és a nyári tábor óta a Szent Gellért Gimnázium vitanapjain a legkülönfélébb hátterű döntéshozók és szakemberek adták egymásnak a kilincset a polgármestertől különböző hivatalvezetőkön át a városi hírességekig. „Eddig bárkit kerestünk meg, mindenki szívesen részt vett a programjainkon, olyan még sosem volt, hogy ne jött volna el valaki. Pedig egy polgármester vagy egy hivatali vezető életében gyakran merülnek fel váratlan események!” - meséli Zita. Az a tapasztalatuk, hogy a város döntéshozóit vagy a különböző szervezeteknél dolgozó szakmebereket nagyon is érdekli a fiatalok véleménye. Ennek pedig szerintük több oka is van: „Egyrészt az iskolánk képzi a jövő fiatal vállalkozóit, szavazóit és a helyi értelmiséget, érthető, hogy nem mindegy

egy polgármesternek vagy egy helyi hivatal vezetőjének, hogy milyen arcát mutatja ennek a generációnak.” - magyarázza Lajos. Tisztában vannak vele, hogy sok pedagógus nem meri bevonni a helyi politika szereplőit egy ifjúsági eseménybe, de nekik csak jó tapasztalatuk van ezen a téren. Szerintük igenis lehetséges megtalálni a politika szereplőivel a közös hangot, a fiatalok pedig meglepően reálisan értékelik a velük való találkozást. „Ami igazán érdekes, hogy a diákok nagyon jól érzik a különbséget a hiteles, nyitott és őszinte, ill. a felkészületlen, csak üres frázisokat és kampányszövegeket ismételgető közszereplő között. Nem próbáljuk őket megvédeni ezektől az élményektől, sőt, pont az a fontos számunkra, hogy mindenfélét lássanak. Aztán, hogy ezek után mit gondolnak, az már az ő feladatuk.” Tapasztalatokat gyűjteni, minden érintett oldalt meghallgatni és önállóan véleményt alkotni - ezek a pillérei a Lajos és Zita által megvalósított vitaeseményeknek, de persze az egy hosszabb folyamat, mire a diákok ehhez képesek alkalmazkodni. A tanárok azonban ma már büszkén mesélik, a diákjaik már nem várják el tőlük sem, hogy ők mondják meg nekik „a tutit”. De Lajos és Zita nem csak ezért fektet ennyi energiát és odafigyelést a vitaeseményekbe, vagy a fiatalok és döntéshozók közti párbeszéd megszervezésébe. „Jól esik, amikor egy szülő

CSENDES GENERÁCIÓRA”

SHOZÓK KÖZÖTT GYOMAENDRŐDÖN

őször kezdett el vitaeseményeket szervezni a Szólj bele! Program keretétalálnak majd döntéshozókat, akiket meghívhatnának a rendzevényekre.

ulmány egy vitanap után leszólít az utcán, hogy a gyereke mennyire jól érezte magát a programunkon, és azóta is csak erről beszél” - mondja Zita. A diákok számára is fontos, hogy azt érezzék, meghallgatják a véleményüket, számít a közösség életében, hogy ők mit gondolnak. „A legutóbbi projektünk eredményként a diákok összeállítottak egy listát azokról a dolgokról, amiket szeretnek az iskolában, és amiken változtatnának. Például szeretnék, ha a könyvtár egy közösségi hely lenne, ha minőségi idegennyelv-oktatást kapnának, ha több osztályok közötti programban vehetnének részt. És persze minden lapon szerepelt, hogy szeretnének több vitanapot.” Persze ezek a változások időt és erőforrásokat igényelnek, de a Szent Gellért Gimnázium életében már annak is szerepe van, hogy a diákok elvárásai nyíltan megfogalmazódhattak. „Eredményként elmondhatjuk, hogy elkezdtük betömni a diákok és a tanárok, illetve a felnőttek közötti lövészárkot. Ugyanis tényleg komolyan vették a feladatot, kritikusak és önkritikusak voltak.” - mondja Lajos, aki azzal is tisztában van, most, hogy elkezdtek közösen gondolkodni a diákokkal az iskola jövőjéről, itt már nem állhatnak meg. Ezért megosztották a tantestülettel a diákok gondolatait, augusztusban pedig egy tanári vitanapot terveznek, amikor is végiggondolják majd a lehetséges következő lépéseket.

„A legtöbb dolog, amire a diákok vágynak, nem pénz kérdése, csak hozzáállásé. Például motiváltabb tanárokat szeretnének látni” mondja Zita. És volt egy másik haszna is a Szólj bele! Programnak a Szent Gellért Gimnázium számára: azok a döntéshozók, akik beszélgettek a diákokkal és közelebbről megismerték az iskolában zajló munkát, továbbadják szűkebbtágabb személyes és szakmai környezetükben az intézmény jó hírét.

A SZÓLJ BELE! PROGRAM EREDMÉNYEI

a számok tükrében… 3895 FIÚ

8560

4665

105

LÁNY DIÁK vett részt a program eseményein

ISKOLÁBA valósultak konzultációs

AN meg napok

41 NAP képzést nyújtottunk

40 ALKALOM

257 PEDAGÓGUSSAL dolgoztunk együtt

tantestületi tréninget szerveztünk

525 ÓRA mentorálást biztosítottunk

A LEGNÉPSZERŰBB

329

VITATÉMÁK: KREATÍV ELMÉK VISZIK ELŐRE A VILÁGOT VÁLLALKOZÓNAK SZÜLETNI KELL JOBB ITTHON MINT KÜLFÖLDÖN

KONZULTÁCIÓS NAP valósult meg

AZ ISKOLA NEM KÉSZÍT FEL A MUNKA VILÁGÁRA KÖTELEZŐ KÖZÖSSÉGI SZOLGÁLAT FIATALKORI MUNKANÉLKÜLISÉG AZ IDEÁLIS ISKOLA

50 000 705 DÖNTÉSHOZÓ beszélgetett a fiatalokkal TÖBBEK KÖZÖTT: POLGÁRMESTER, ALPOLGÁRMESTER, ÚJSÁGÍRÓ, JEGYZŐ, MUNKAÜGYI HIVATAL MUNKATÁRSA, CÉGVEZETŐ, AKADÉMIKUS, EGYETEMI OKTATÓ PARALIMPIKON

KILOMÉTERT utaztunk

41 HELYI VITAESEMÉNYT támogattunk

1 DÍJAT nyertünk (Európai Bizottság, példaértékű ifjúsági projekt)

SZÓLJ BELE! A projektet 2010 és 2015 között valósította meg a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány.

további információk www.i-dia.org a kiadványt szerkesztette Takács Viktória a kiadványban szereplő fotók Tábori Ádám, Szonda Benjámin és Majoros-Geréby Ádám munkái a program támogatói

A projekt az Európai Unió által kezdeményezett Strukturált Párbeszéd folyamat hazai megvalósulása. A projekt az Európai Bizottság támogatásával valósul meg. A projekt tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Bizottság vagy az Erasmus + Program véleményét, mely intézmények felelőssége a projektre nem terjed ki.