Képmutató lett a világ

SER DI Á N

K ÉPMUTATÓ LETT A V I LÁG

KÉPMUTATÓ LETT A VILÁG © Serdián Miklós György © EPL | BUD | HU | EU | 2019 | 33 ISBN 978 963 9431 91 1 | epub | 3IN1 ISBN 978 963 9431 75 1 | pdf www.editioplurilingua.com

Mi … romungrók vagyunk, nem tudunk cigányul. Ha felmerül a roma identitás kérdése, nekem az jut eszembe először, hogy jaj, minek ezzel foglalkozni, hogy nem szeretem, ha valaki erőszakosan kisebbség akar lenni, meg hogy elszomorító, hogy a cigányokról csak rossz hírek jelennek meg. Én hiába vagyok büszke a magam életére – vagy bárki a magáéra vagy az övéi sikerére –, az nem fér a hírekbe.

Szalai Antal

ELŐSZÓ

A regényt egy sikertörténetből öngyilkosságba torkolló emberi sors, a cigány mese- és hiedelemvilág, valamint Németh Miklós, Monok díszpolgárának és volt miniszterelnöknek a szavai: „erről regényt lehetne írni!” indították útjára. Borsodi Attila újságíró kérdése azonban legalább ennyire fontos volt: „ön szerint miként lehetne megoldást találni a roma kisebbség és a társadalom elszegényedett rétegeinek problémáira?”

A felismerés, hogy ma Magyarországon nincs baloldal, és a cigány /roma „rokonok” viselkedéskultúrája sem tér el a 19. sz. magyar regényhőseinek szereplésétől, további érvek voltak a könyv megírása mellett.

A Josecito nevet a dominikai köztársaságban egy választási plakáton láttam, ami egyben a helyi politikai elit komolyságát is minősítette. A banánköztársaság szintjére zuhanó magyarországi állapotok számos átfedést sugalltak, ezért is vettem kölcsön józsika karibi-spanyol megfelelőjét a főhős mesefigurájánál. budapest, 2012. június

7

1.

Gyermekkor a szigeten. Hírgyártók havi fixért. Az első szabály: PC. Josecito, az éhes szellemek rohama és az oláh cigány bálvány árnyéka. Dober dan! (DD). A Géproma megérkezik az OT PC rendszámú Turán kerékpáron.

Az étlap is PC: pandurka & cirki. Halottak napi fokos a cancúni bolhapiacról, aminek képírásos szövege a következő: PC 2012. OHOO, a hivatal mindent tud.

Hercenberger a kert közepén állt. Háttal a gátnak, ami mögött egy lomha, barnás folyó csordogált. Mivel más dolga éppen nem akadt, meséket mondott a kerti törpéknek, akik mozdulatlanul álltak a több irányba mutató árnyékaikkal együtt.

– barátaim! ezek a történetek majdnem olyanok, mintha az én életemből lennének. de nem ebből az életemből, hanem egy másikból. Valahonnan hozzám kerülhettek, de nem tudom, hogy honnan. Úgy követnek, mint a jól nevelt kutyák. néhányat közülük talán egy idegentől hallottam, aki már nincs közöttünk. egy részüket talán álmodtam. ti viszont szépen megszaporodtatok időközben. Mindenki itt van? Minden törpefejű? – kérdezte Hercenberger, és úgy tűnt, hogy nem igazán vár válaszra, mert azonnal elkezdte az első mesét, amihez olyan képet vágott, mintha már nem is önmaga lenne, hanem a történet főszereplője. cigány vagyok. de roma is vagyok. Meg tőlem még szintó is vagyok. A nevem persze magyar. ez mindent elárul rólam. Szeretem a jó történeteket, és ez 9

itt most egy olyan mese, ami jól hangzik. reklám a cégemnek. Mert valamiből meg kell élni. Mi híreket gyártunk, és eladjuk a jó kuncsaftoknak. Azt kapják tőlünk, amit hallani szeretnének magukról. A hatalomnak dolgozunk, meg gazdag embereknek. többnyire jól elvannak egymással. nincs sok vita köztük. nekünk meg mindegy. A teljesítményünkért megfizetnek. ez a munkánk a társaimmal. Mi vagyunk a híripar. de erről majd később. Mert az a legjobb, ha az elején kezdem, és nem a végén. Mert az már nem lesz túl vidám. én itt születtem ebben a városban, és itt élek, amióta az eszem tudom. olyan vagyok, mint bárki más. eszem-alszom, járok az utcákon, többnyire két lábbal a földön. itt nagyon észnél kell lennie az embernek, különben hamar kirántják alóla a perzsaszőnyeget. Mert ellenségkép az mindig van. Ma én vagyok az ellenség, holnap valaki más. A pihent agyúak kitalálják, hogy utazó vagyok. ez is a játszma része.

Persze soha nem töltöttem el hosszabb időt az országon, de inkább a városon kívül, ahol már majdnem harminchét éve élek. különösebben nem izgat, hogy ki mit talál ki rólam. Mert magyar vagyok. Se több, se kevesebb. Se más. Magyar az útlevelem, és magyarul beszélek. Magyarul álmodok. csak magyarul. Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy „beszélsz görögül?”, jót nevetnék rajta. Vicces lenne. tetszene, mert van humorérzékem. Mi tagadás, örülnék, ha tudnék más nyelven. de nem tudok. egy kis mexikói spanyol se ártana. Mert azzal elboldogul az ember. de csak magyarul tudok. „Az van, ami van”, mondják a buddhisták, akik mondanak mást is. Mondjuk a zavaros tudatról. de nekem nincs semmi bajom önmagammal. Ha külföldön vagyok, akkor is azt mondom, hogy magyar vagyok. Ha olyan romák közt vagyok, akik mások, mint a magamfajta cigány, azt mondom nekik is, hogy magyar vagyok. ezzel nincs is semmi gond.

10

Persze azzal sincs, hogy a családunkban mindenki cigány. így van ez, amióta az eszemet tudom. Mindenki cigány és mindenki magyar. nem egyszerre mind a kettő, hanem a kettő egyben. Mindenki magyar cigány. A romák egy része azt mondja, hogy „aki sokat emlegeti a származását, az nem is cigány”. nekem se nagyon tetszik az egész rózsaszín ködben úszó maszlag, amit valakik, valahol, valamiért kitaláltak nekünk, hogy ki kicsoda, és honnan jött, meg miért nem megy vissza oda, ahonnan jött. A szigeten, ahol felnőttem – nem éppen az úri negyedben, inkább a gyárudvarhoz közelebb, az egyik egyszobás lakásban –, ott nem volt családfa. nem volt se fehér kesztyű, se gyerekszoba, se szalonzene, se kávé herendi porceláncsészéből. egy egész szoba volt, és a konyha hozzá. A vécé az udvar végén. Ha sokáig bent volt valaki, akkor kórusban énekelték neki, hogy „subi-dubi, ég a budi”. télen, amikor üvöltő hidegek jöttek, bölcsebb volt reggelig visszatartani. A kezdés nem volt meseszép, és az emléke se szépül meg, ha visszagondolok a múltra. nincs okom rá, hogy ne az igazat mondjam. egy azonban biztos: akkoriban legalább nem volt semmiféle kényszer, hogy másként legyen az, ami van, és senki sem csodálkozott azon, hogy minden úgy van, ahogy van. én ugyan nem nézek ki cigánynak…

– Akkor utazónak nézel ki! Akarom mondani, nem te, hanem a cigány hősöd. Vagy hős cigányod. lehet, hogy perzsa volt.

Mert valami szőnyegüzletről beszélt. Vagy indiai? elég közel vannak egymáshoz. Mi is a neve? – szólt közbe kokkino, a piros baseballsapkás törpe, aki mindig jót nevetett a saját viccein. általában hangosan és szívből nevetett, és most sem hazudtolta meg önmagát.

– Annak látjátok, aminek akarjátok. A lényeg az, hogy érezzétek jól magatokat. Szerintem cigány volt, de magyar is volt. nem akart roma lenni, utazó meg főképpen nem volt. de csó11

koltatok mindenkit. Please…, és Pc. Fogd be a szád, kérlek, mert mondanám tovább, mielőtt elvesztem a fonalat. de ez már nem ugyanaz a történet! – folytatta Hercenberger rendíthetetlen nyugalommal, és olyan arckifejezéssel nézett, mint aki újra készül átmenni abba a másik világba. nem csak én nem nézek ki cigánynak. Sokan vannak, akik egyáltalán nem néznek ki cigánynak. de nagyon is cigányok. josecito – tényleg így hívták – egyáltalán nem nézett ki cigánynak. Azért mondom így világosan, hogy nem nézett ki cigánynak, mert semminek se nézett ki. talán ebbe halt bele. Felakasztotta magát. egy kicsit. csak éppen annyira, amennyire kellett. egy rövid időre. Senki sem tudja, hogy mennyire akarta az egészet. talán nem is akart átmenni azon a nehéz határon. csak rá akart ijeszteni az éhes szellemekre, amik körülvették. A láthatatlan főnökeire, a furcsán tiszta barátaira és a szőkített barátnőjére, aki már egy plasztikaisebész-szakkönyvbe is bekerült. A rossz nyelvek azt híresztelik, hogy valakik még segítettek is neki, szegény josecitónak, hogy átköltözzön a másvilágra. én nem nagyon hiszek az ilyen szóbeszédnek. ez is egy olyan történet, ami eladható, csak éppen a fele se igaz. A másik fele se igaz ugyan, de így még jobb árat lehet kérni érte. Szerintem csupán annyiból áll a történet, hogy josecito megunta a szerepét. Megunta a képmutatást. elege lett a púderezett grimaszolásból a kamerák előtt, a mókushintából, a másokat semmibe vevő vak törtetésből, a határtalan önzésből, a haszonlesésből meg a mértéktelen majomkodásból. elege lett a mellébeszélésből és a sok kis senkiből, aki a színfalak előtt és mögött a koncért tülekedett. Mert mindenből mindig többet akartak. Még több hírnevet és még több pénzt akartak. Volt nekik ugyan mindkettőből elég, de soha semmi nem volt nekik elég. josecito halálosan beleunt mindenbe. Szó szerint. A szereplésbe és talp12

nyalásba. nekirugaszkodott, és összeszedte minden bátorságát. Az egyik kávészünetben egyenesen megmondta a főnökének: „Mély tiszteletem, elvtárs! nagyon köszönöm! nem szeretnék részt venni a féregevő bajnokságon. nem érdekel az egycsillagos nyaralás.”

A folytatást ismeritek…

– ez a te híres josecito cigány hősöd, aki ilyen finom anyaországi magyarsággal megmondta nekik a magáét, miért nem javasolta, hogy inkább a saját törzsükben a férfiaknak szervezzenek féregevő versenyt, a nőknek meg táncmulatságot idegenekkel?– kérdezte kokkino sokatmondó arckifejezéssel.

– Hátsó gondolatai ugyan neki is voltak, de azokat szép szavakba csomagolta. Úgy beszélt, mint egy pap. ezt beleverték – válaszolta Hercenberger ünnepélyesen, mintha a szószékről szólna egy láthatatlan tömeghez.

A főbejáratnál, ami mellett egy színtelen szemű, nyolcméteres oláh cigány bálvány állt, a Géproma fékezett. A bálvány minden kétséget kizáróan másolat volt. A méreteit tekintve gyanúsan nagy, de most erre volt igény, mert a fejlett nyugati országokból ideküldött jogvédőknek ez tetszett.

– dobar dan! dd! nálatok merről fúj a szél? nézed, hogy nőnek a kerti törpéid? – köszönt be üvöltve a Géproma. egyenes derékkal ült a Pannon Culinaris (Pc) márkájú kerékpárja bőrülésén, és a kocsmába igyekezett, ahonnan – ha még maradt ereje rá – egy spiritiszta szeánszra ment tovább. A Géproma nagy társadalmi életet élt. Ha akart, ha nem, muszáj volt neki mint a Hellseher Shop társtulajdonosának, akit a beteges igazmondásáról ismertek, és ami nem mindig volt kedvező hatással az üzletmenetre. A Géproma soha nem bízta a véletlenre a jókedvét. A kölcsönenergiát kenőanyagból nyerte ki, mert így hívta a pálinkát. kizárólag azt a Piramide cubano (Pc) védjeggyel ellátott italt fogyasztotta a helyzethez illő mennyiségben, amit szabadgondolkodó trópusi feketék árultak. bár itt a pusztában minden épeszű ember otthon főzte magának, de erről nem illett beszélni jobb körökben.

13

Hercenberger mindig örült a Gépromának, hisz barátok voltak, és most is üvöltve üdvözölte: Helló cigány! Surran a Pc ot?

– kérdezte.

Az ot Pc a turán kerékpár rendszáma volt, amin a Géproma közlekedett. Pontosabban egy kartondarabra ráírta filctollal a négy betűt. erre is volt külön engedélye. A rendszám így nézett ki: ot Pc – Ha legközelebb nem cyberromának szólítasz, akkor kiszerelem a bálványodból a lélekcsipet! – válaszolta széles mosollyal az arcán.

Hercenberger intett neki, hogy majd beszélnek még eleget ebben az életükben, de menjen minél előbb az útjára, mert folytatni szeretné a szereplést.

– Most a tanmese fejezet következik. csak hogy megértsétek a szövevényes világot.

– All right. Minden magyar! – üvöltötték a törpék kórusban.

Vannak, akik azt hiszik, ha kapaszkodnak, akkor megoldódik az életük. tévednek. Mert amikor jön az elszámoltatás, meg kell mondani, hogy mi történt. legjobb, ha minden egyes szó igaz a történetből, amit elmond a jelölt. ez már nem az a hely, ahol fizetik a mellébeszélést. Szépen fel kell sorolni úgy, ahogy volt. Ha gyengék az érveid, a következő életedben te leszel a féreg, akit megetetnek a csóró csávókkal a reality show-ban. de vissza ebbe a világba. Hisz még itt vagyunk mind. Szóval, ha megpróbálsz vegyülni azokkal, akiknek a pénz az istenük, de te magad nem vagy legalább annyira arcátlan, mint a fajtájuk, akkor vesztettél. Azt mondják majd az éhes szellemek, hogy „itt megy a lúzer”. Az angollal ne legyen gondotok, kedves törpefejűek, mert ennyit már minden régi bevándorló és új telepes tud magyarul. Szóval, a 14

vesztesnél tartottunk. nincs sok választási lehetőségetek. Annyit nyomják a fejetekbe a mantrájukat. esélyed sincs. Mindegy, melyik sorrendet választod, hogy előbb mész el egy zarándokhelyre, hogy megmutasd magad, és utána hazudod tele a képernyőt. ebbe nem lehet beletanulni. ez egy olyan műfaj, amit megszokni sem lehet. lényegesen elegánsabb, ha kitanulsz egy mesterséget. Például rendőr leszel, és elmondod a rokonoknak, hogy úgy a talpukra versz – ízlésüknek megfelelően – hetvenkettőt vagy kilencvenkilencet, esetleg százegyet vagy háromszor a magyar adagot, ha nem viselkednek rendesen, hogy nem felejtik el egy darabig. Persze mindegyik elfelejt mindent. butábbak a macskánál. Az csak egyszer égeti meg az orrát, és soha többé nem megy a tűz közelébe. Van más lehetőséged is. Ha jobban tetszik, elmész szakácsnak.

Megújítod a cigány kóser konyhaművészetet, és kiteszel egy étlapot: libatepertő és más. Minden van. (Pc) PAndurkA & cirki ez a minden. Meg más is a minden, de az csak pult alatt van. Ha előbb rendőr vagy, aztán meg kocsmáros, az a legjobb életpályamodell. Miután beindult az üzlet, nekirugaszkodsz a következő vállalkozásnak. de ez már tényleg nem lesz könnyű. összeszeded minden erődet, és álláspályázatot írsz, mert be akarsz jutni az oS Pc-be. Az open Societybe. Hangsúlyozod, hogy csak az esélyegyenlőség miatt akarsz beállni a nyílt társadalomba, és csak a Pc motivál, a pénz nem érdekel. de elmehetsz – szabad akaratodból – egy People’s cuisine (Pc) gyorsétterembe a kisablak másik oldalára, mosogatni. nem lesz részed meglepetésben. ez nem az a hely, ahol csodák történnek. itt ugyanazt 15

kapod az egész világon. nem lehet hibát elkövetni.

Mert folyamatosan jönnek az ellenőrök, akik lemérik a műanyag tálakat. P-től c-ig, ami két képzelt város első betűje, mert amiről beszélek, az nem tréfa.

Megtörténhetne bárhol, bárkivel. Szóval, mindenhol lemérik, amit kell. A tartósítószert nem mérik le, mert az már becsületbeli ügy, és így üzleti titoknak minősül. A génkezelt darált hús hőfokát is megmérik.

A buborékok számát is pontosan megmérik a barna cukros vízben. Mindent lemérnek és felírnak, és mindent rögzítenek az érintőképernyős leltárkönyvükbe, ami az adatokat röptében feldolgozva továbbítja ismeretlen helyekre. Sejtéseitek lehetnek, de ez a hely annyira titkos, hogy a tulajdonosok közül is csak kevesen ismerik. A szakemberek a központból jönnek, és nem lehet lefizetni őket. legalább annyit keresnek egy hét alatt, ha nem többet, mint ti, törpefejűek egész évben. így van kitalálva. Az ellenőr többnyire északnyugatról jön, te pedig délkeleten állsz. ezek a fő égtájak. de ez sem biztos. Van olyan ellenőr, aki úgy beszél angolul, mint ti cigányul. Három szót. Mégis kiküldik. Gondolnak rátok, nehogy elkényelmesedjetek. A szélirányokat színekkel jelölik.

Mindig ugyanazokkal a színekkel. Piros is van köztük, csak hogy tudjátok. Mert a cigányoknak is kedvébe akarnak járni. Azt mondják, te is lehetsz ellenőr, ha jól dolgozol. Szóval dolgozz, mint az állat, és várj türelemmel. ez a mostani világ nem tart örökké.

Ha marad egy kis időd munka után, lenyomják a te torkodon is a féregevő programot. jön a virtuális mócsing. bekapod, szopogatod egy kicsit, és lenyeled. ezt azonban nem kell rágni. Puha és kellemes. langyos és lágy. csúszik, mint az osztrigakoktél. Ha lement a torkodon, egy idő után ugyanaz jön majd ki belőled, ami a többiekből. Felcserélhető lesz az ürüléked, bármikor, bárkiével. Helyettesíthető lesz 16

a végterméked, és te magad is kicserélhetővé válsz.

Még azt is megmondják, hogy mi az életed értelme.

Hidd el, ez az, ami jó neked. de ha mégse a pandurka & cirki (Pc) menű mellett döntenél, akkor véletlen beleejtenek a tányérodba egy mérgezett repeszdarabot, és elvisznek a pénztárcádnak megfelelő kórházba, és elaltatnak egy kis időre vagy örökre, és egy lézerszikével kiszerelnek a beledből minden bajt és az összes fekete búbánatot. kapsz műbelet is, ha a kórház eleget keres rajta. Ha ezután még élve maradsz, akkor beperelheted a nagy daráló cégvezetését.

Ha elpusztulsz, a jogutódjaid járhatnak a bíróságokra. de csak óvatosan, mert – ha szegények a rokonok – még könnyen kideríthetik róluk az alperes ügyvédei, hogy ők tettek el láb alól. Szóval, ha szerencséjük van, járhatnak a kádihoz, ameddig akarnak. ezeregy napig vagy ezeregy évig. it’s free. Mert ugyanaz. A lényeg a dologban, hogy ha a rokonaid lúzernek születtek, akkor maradjanak is azok. nem csak ebben az életükben, de az összes többiben. Hetedíziglen. Meg amit elbír a képzelet. nyomják tovább a fekete mágiát. Mert ha a rokonaid nyereségvágyból viszik az ügyet a bíróságra, és kiderül róluk, hogy csak a lóle merdzsó meg a but lové érdekli őket, akkor végük. A bíró szeme éles, és azonnal meglátja, amit meg kell látnia, és ezt mondja majd: „ugyan már! ezeket a szerencsétleneket semmi más nem foglalkoztatja, csak a kártérítés. A felmenőjük halálából akarnak meggazdagodni.”

– Szegények! ennyire nem lehetnek buták! nekik is fáj. ez biztos. Mindenkinek fáj. de a pénzért sok mindenre képesek.

Ha most nem is sajog a bal pofájuk, még fog. Mert kapnak rá négy pofont. beleképzelem magam a bőrükbe, ahogy az éhes szellemek kedvébe akarnak járni. Szörnyű lehet – mondta zelen, aki eddig egy fának dőlve aludt.

17

– nem unalmas már ez a sok éhes szellem? – sóhajtott Poldy c., aki a legöregebb kerti törpe volt, és lélekben még a Monarchiában született.

– Aztán jön a Füttyentős. „kész, vége. Fertig, Anschluss!” így! Aztán a halálfejes fokosával belecsap a levegőbe, aminek a nyelébe belerágták az évszámot: 2012 – mondta Hercenberger, és élesen elfütyülte a nemzeti gyászindulót.

– de tudjátok mit, elmesélek nektek egy másik történetet, hogy jókedvetek legyen. ot hiába terjeszti, hogy nem én találtam ki. nem igaz. tudom, hogy jó ember és ritkán hazudik, de akkor maga is elhiszi. Az egész történetet álmomban láttam. ot azt is híreszteli, hogy a mese teljes szövege megtalálható az oral History office online (oHoo) honlapján. ne higgyetek neki. A hivatal is tőlem vette át. Mert a hivatal nem lop. rögtön folytatom, csak előbb mély lélegzetet veszek. Megpróbálom szó szerint elmondani a történetet. nem lesz egyszerű, mert röhögőgörcsöt kapok.

– Az utóbbi ránk férne!– jegyezték meg a törpék, és lefeküdtek a fűbe.

– csend! Új mese következik! – üvöltötte fejhangon Hercenberger.

18

2.

Képmutató lett a világ. Roma úr. Don José. DJ. DD. Júszuf & Dave. Andej luma buzhanglipej. Maghiarosh: képmutató lett a világ. A gipszmesternek cigarettaszaga van, és a magyarok legalább annyira szeretik, mint önmaguk tükörképét. Peace City van, akinek messze van, van, akinek testközelben, tartják Domary Dávid távoli rokonai. „Magyar a pálya! All right!” Poldy C., a Kaiserstadt szelleme megérkezik Pakisztánon keresztül.

egyszer az egyik nagyszájú purdé megszólította josecitót: „Főnök! roma úr! tudna egy kis apróval segíteni?” komoly hatásszünetet tartott, és mélyen belenézett josecito lelkébe, a szemén keresztül. „Adjon már, főnök. éhezik a család!”, és folytatta volna vég nélkül, de a többiek kórusban kiabálták: „áldja meg az isten!”, és elkezdtek énekelni, hátha attól megijed. kéPMutAtó lett A ViláG. lA-lA -lAj-láj, lA-lA-láj! josecitónak a szeme se rebbent. Úgy tett, mint aki nem hall, és nem érti a szöveget. Pedig magyarul énekelték a cigány himnuszt. de ekkor már nem josecitónak hívták. dávid volt az új neve.

19

– nem menekültök el a sorsotok elől. törpefejűek, ezt is végig kell hogy hallgassátok. Mert a névcserének külön története van – mondta vidáman Hercenberger. Aztán komoly arcot vágott, és körülnézett tájban, a kerti törpék feje felett. eljött a pillanat, amikor josecito úgy gondolta, hogy kiszáll a történetből. nehéz volt bevallani önmagának a visszafordíthatatlant. érezte, hogy kilóg a sorból. egyik reggel a korai napfényben nyújtózkodva a saját hangját hallotta, amint ezt mondja neki: „Szép álmot láttam. először don josé lettem. dj. Semmi josecito.

Semmi józsikám, tesókám. Aztán egy másik hangot hallottam. „My name is david.” igen! david! david david! Vagy egyszerűen dave! Vagy dave dave! dave david! igen! dávid leszek. Sőt, már vagyok. Mától szólítsatok dávidnak! davidoff dávidnak! nem! ez mégse olyan jó. Még képesek azt terjeszteni rólam, hogy szivarcsempész vagyok. inkább deutsch dávidra változtatom a nevem! igen! ez se jó, mert akkor azt hiszik rólam, hogy valamelyik könyvkiadó leszármazottjának akarom eladni magam. Vagy megváltoztatom az összes nevem. Például domary dávidra! ez jól hangzik. de akkor azt hiszik rólam, hogy visszatelepülőben vagyok Peace city mellől. Ami persze maga a csupa nagybetűs Pc. de ez a történet sem annyira eredeti. elég lesz dávid d. Mert cigány is vagyok meg magyar is vagyok. kétszer vagyok ugyanaz, ami egy és ugyanaz. ez lesz az új aláírásom. dd. egy roma művész megtervezi a névkártyámat vörös alapon vörös lakkozott betűkkel: dd.

– dávid? dávid van, de ilyen nevű szúra nincs! júszuf jobban hangzana – mondta elképedve a Poldy c.

– ezzel a névvel, hogy dávid, könnyebb karriert befutni. Ha júszufnak nevezi el magát, akkor nincs zsíros állami állás. Magyar a pálya. All right! – üvöltötte el magát kokkino, és han20

gosan felnevetett. Most is valami csalafintaságon járt az esze.

– emlékeztek a gádzsóra, aki egyszer ott állt a gáton, és vadul hadonászva ezt üvöltötte: „Magyar a pálya. All right! Hova bújtál el? bakkara! Where are you hiding? baccara!” egyszer láttam a piacon, a városban, mert ott lakott. Volt vagy harmincéves, de az anyukája nélkül nem ment ki az utcára. Most valahogy megszökhetett. Valahogy sikerült neki, pedig mindig ott tornyosult mögötte a mummi mint valami finnugor vérszopó. talán még a vécére is elkísérte, így aztán a lányokkal se volt gondja, nagy ívben elkerülték!

– köszönöm az észrevételt. A dávidnak van köze a júszufhoz, ami fordítva is igaz! józsefnek meg Pálhoz van köze. Pálnak meg Péterhez. ez a gádzsó meg olyan sok nyelven beszél, hogy akár cigány is lehetne! – vetette közbe Poldy c.

– de tudjátok mit? Mondom tovább a mesét. látom rajtatok a függőség jeleit – tette hozzá elérzékenyülve Hercenberger.

– bárcsak azt látnád, hogy éhesek vagyunk. Meg főleg szomjasak – jegyezte meg kokkino.

Aki túl magasra mászik, nagyon nagyot eshet. josecitóból is lehetett volna utazó nagykövet, mint a szigorúan titkos elvtársból, akinek tovaris D volt a fedőneve. de kántor is lehetett volna belőle, mert szép mély hangja volt, és rezzenéstelen arccal mondta el a szép történeteket a színpadon. Gipszmester is lehetett volna belőle egy baleseti sebészet gyerekosztályán, ahol szószátyár kislányok és komoly kisfiúk törött karjait meg lábait pólyázta volna körbe, és mindenki rajongott volna érte. Főleg a gyerekek, akik darabokban érkeztek, és egy nagy fehér gipsszel távoztak, amire később filctollal felírhatták a kívánságaikat. Mint minden rendes gipszmesternek, neki is iszonyatos cigarettaszag dőlt volna ki a szájából, és többet dolgozott volna egy átlagos svábnál. Mint minden rendes cigány, aki vinni akarja valamire. Amikor pedig komolyan megkérdezték volna tőle, hogy miért vállal 21

ennyi túlórát, akkor azt válaszolta volna: „Úri jókedvemben! Mert úrnak születni kell!” de josecitóból nem cigány lett, hanem dávid, akit már nem minden cigány szeretett egyformán. Sok cigány pedig kimondottan utálta. Mert dávid már nem volt cigány a szemükben. dávidot ettől kezdve azok a politikusok szerették, akik inkább utazók szerettek volna lenni, és nem magyarok.

– Minket szeretnek a magyarok? ugye, bennünket szeretnek?

– kérdezték a kerti törpék egymás szavába vágva, és szemmel láthatóan egyre jobban beleélték magukat a történetbe.

– A magyaroknak jó szívük van. de a magyarok engem szeretnek a legjobban! – szólt közbe negro, a fekete baseballsapkás kerti törpe. – de tudjátok mit? én is elmondok egy történetet. legalább az egyik fele igaz, ami a mai világban szép teljesítmény. Figyeljetek!

– tévedsz, haver! itt egyedül én mondok meséket. te itt és most a hallgatóságot képviseled – mondta Hercenberger.

– Soha! inkább megteszek bármit. Azt mondta az anyukám meg egy fekete ruhás ember, hogy nekem elöl kell állni a sorban.

– tévedés! te hátul állsz, mert törpefejű vagy. Az anyukádat csókoltatták a rokonai. A fekete ruhás figurával meg beszéld meg a százalékot, az se ingyen osztotta ki az áldást. itt én állok elöl, mert ez az én kertem! te pedig befogod a szádat. Úgy! (…)

A következő történetet egy világjáró cigány származású roma utazótól hallottam, aki személyesen ismerte josecitót. Akarom mondani dd-t. tisztán emlékszem minden szavára. ezért úgy mondom el a történetet, mintha ő mondaná el nektek.

22

3.

A maghiarosh gurut a szoláriumból jövet igazoltatják a magyar rendőrök, mert cigánynak, romának nézik. Még nem tartanak az U betűnél. Life-long learning Gül baba síremlékénél. Türelem rózsát terem. U = utazók.

egyik télen épp a szoláriumból jöttem. Úgy néztek rám a rendőrök az utcán, mint egy szent emberre.

Azt hitték, hogy itt jön a híres maghiarosh guru, aki éppen visszajött látogatóba a gyökereihez. én nemes egyszerűséggel a kedvenc szigetemet hívom szoláriumnak. A rendőrök közt is van, aki néz tévét. dokumentumfilmeket vetítenek a mulatt lányokról, akik a combjukon sodorják a szivart, meg hasonló baromságok. ezek az enyém rendőrkéim nem voltak érdeklődő típusúak. talán nem néztek tévét. nekik elég voltam én a napbarnított képemmel. rögtön igazoltattak.

Aztán belenyugodtak a megváltoztathatatlanba, hogy sokféle úton járunk, és bonyolult a világ. Mert én is magyar vagyok. Meg lélekben cigány is vagyok. csak nincs papírom róla. egy biztos, nem ülök a borjúbálványuk árnyékában. Gondoltam, elmondok ezeknek a kedves magyar rendőröknek egy jó történetet, amit az ikertestvéremtől hallottam. de sajnos nem voltak kíváncsiak rá. nagy gázzal és komor képpel elhajtottak.

A történet így hangzott volna: Már volt bajom nekem is a rendőrökkel. Hiába jelentkeztem, hogy becsület23

tel elköltöttem a tolvajok pénzét, és azt a pár pofont csak első felindulásomban adtam valamelyik pimasz majomnak, gyorsan becsuktak. Aztán elengedtek a jó magaviseletem miatt. egyszer bejött egy olyanforma ember, aki lelkeket gyűjt. de nem az a fajta fekete ruhás, mint amilyen itt járkál nálunk. Mintha egy képregényből ugrott volna elő. Azt mondta, hogy van egy próféta, aki az utolsó a sorban, és már nem fog jönni utána több próféta. Adott egy szép könyvet, és arra is pontosan emlékszem, hogy mit kért érte cserébe.

Azt mondta, hogy segít rajtam, ha elmondok utána egy mondatot. Mert annyi éppen elég, hogy beléphessek közéjük oda, ahol sokan vannak, de még hiányzik egyvalaki. „rád gondolok!”, mondta. én meg azt mondtam, hogy majd még gondolkozom a dolgon.

A szomszédjaimhoz is elment, aztán nem jött többet. talán nem engedte be a házba a bőrfejű őrzőember, mert nem adott borravalót. Sok diszkrécióval. nem csoda, hogy ettől a világtól néhányan alaposan elkeseredtek. Annyira, hogy elmenekültek. nemcsak az országból, de a környékről is. örökre. Szétszéledtek mind a négy szélirányba, és megkétszerezték a számot, így lett nyolc, hogy még gyorsabban eltűnhessenek.

Aztán ezt is megduplázták. így lett tizenhat. itt abbahagyták a szorzást. ennyi pálya elég volt, nehogy az egyik sáv foglalt legyen, miközben igyekeznek kifelé. én nem akartam innen soha elmenni, és nem is mentem el soha. itt születtem. Az őseim is itt születettek. ebben a nagy huzatos völgyben, ahol semmi sem igaz, de az ellenkezőjéről is könnyen kiderülhet, hogy hazugság. ez itt természetes, és nem zavar már senkit. igaz vagy sem, az éremnek több oldala van. Az sem igaz, hogy a rokonaim közül nem ment el senki. Volt, aki elment. de voltak olyan távoli rokonok is, akik elmentek és aztán visszajöttek. Semmire sincs örök érvényű szabály.

24

4.

Hercenberger folytatja a cigány származású roma utazó történetét Ausztráliától Ausztriáig, Bagdadtól Budapestig (AA, BB). Mr. Traveller szekrénye és Hárún Múszá bőröndje. A pacal és a délibáb. Bevándorlók, tornyok és dzsinnek. Hongar úr, a csóró romák és szegény magyarok barátja.

de folytatom ott, ahol abbahagytam. egyszer, amikor elegem lett az utazókból, akik már csak hallomásból tudták, mi fán terem a cigány, megfogadtam, hogy ha egyszer rám szakad az aranyeső, akkor tényleg elmegyek világot látni. Az aranyeső persze lehet tőlem akár ezüstmonszun, mert nem vagyok válogatós. ezt a mesét egy másik cigánytól hallottam, aki álmában görögül beszélt, de újabban utazó úrnak kellett szólítani. Az öltözőben ez állt a szekrényén: Mr. traveller. régebben abból élt, hogy bérszökevénynek adta el magát, de erre nem szívesen emlékezett vissza. A tudománya abból állt, hogy álnéven élt, és várta, hogy jöjjenek érte. Pontosabban úgy történt, hogy a saját nevét eladta valakinek. ez a valaki is cigány volt. egészen pontosan egy gazdag roma volt, akinek jó pénzért eladta a nevét. egyszerűen ment. Ő felvett egy álnevet, amit fordítva írtak be az igazolványába. ettől fogva nem Mózes áronnak hívták, hanem székely magyarul áron Mózesnek. nem Hárún Múszának, 25

hanem Múszá Hárúnnak. így, teljesen megfordítva.

A csomagjára egy öntapadó címkét is ragasztott, csak hogy teljes legyen zűrzavar. A következő szöveg állt rajta hetvenkét pontos betűkkel: FroM to And bAck AuStrAliA AuStriA (AA) A bŐrönd tArtAlMA cASH uSd Money Pénz elVeSzett PoGGyáSz eSetén érteSíteni: HárÚn Ar-rASíd kAliFA bAGdAd budAPeSt (bb) HAPPy noWruz toP Secret (cc) AláíráS SiGnAture (dd) Szép kis káosz keletkezett körülötte. de jó ügyvédje volt. Persze nem ingyen dolgozott. egy adag pénzért tette a dolgát. de ez csak egy rövid kitérő volt. Az emberünk, ahogy beköszöntött a monszun, bezárkózott egy hangulatos masszázsszalonba, és csak akkor jött elő, amikor éhes lett. A személyzet szerette, mert csak magyarul tudott. Azon a különös nyelven meg ők nem tudtak. így jól elviselték egymást. Mindenki őszintén elmondhatta a véleményét a másiknak.

Hercenberger a hatásszünet után megrázta magát, és teljesen máshol folytatta. olyan helyen járt, ami már nem illett bele a mesébe. Az a megfoghatatlan érzése támadt mindenkinek, hogy Hercenberger feladta. belefáradt az utazásba.

26

– igen! nem csak ott esik az eső. itt is tud esni, mifelénk. nézzetek csak körül. egy áthatolhatatlan vízfüggöny feszül az égre. olyan érzésem van, mint ha egy operafilmben szerepelnék, és nem is itt lennék köztetek. Minek is lennék itt? Mi dolgom van itt? Hacsak nem az, hogy jókedvre derítselek benneteket, törpefejűeket, meg felvidítsam a buddhista cigányokat. Ha megkérnek rá, akkor elmondom a reklám szövegét, amire megtanítottak az iskolában: A csónakok vidáman ringanak a hullámokon, és az Alföldön nyakig ér a víz, aminek mindenki örül. Lehet fürödni, napozni és kenyeret enni a pacalhoz. Ha más köretet akar az ember, külön rendelni kell. Mert a pacalt az alföldi ember kenyérrel eszi. beszélni kell erről is, mert nem mindenki ismeri a szokást. Már nem csak magyarok laknak errefelé. tömegével jönnek a bevándorlók, akik cseppet sem örülnek, ha esik az eső. elegük van a vízből. Szörnyen elegük van belőle, főleg a tengerből. Menekülnek a víz elől. kifejezetten utálnak mindent, ami víz. ezek a bevándorlók északnyugatról jönnek. A napfénynek talán örülnek, de módjával, a pacal ízét pedig még nem találták meg. Volt ugyan egy híres bevándorló, aki alighogy megérkezett, máris magyarnak tartotta magát. Úgy kellett szólítani, hogy Hongar úr. nagyon jószívű ember volt. épített egy szélmalmot a kertjében, ami a hátrányos helyzetű cigány származású fiataloknak szolgált találkahelyül. A tehetősebb romák csak belépőjeggyel látogathatták a létesítményt, és hogy ki a gazdag és ki a cigány, azt nem Hongar úr akarta eldönteni. tudta, hol a határ. Se szabadon választott bizottságot, se fizetésért dolgozó független kuratóriumot nem akart. „döntsétek el ti, hogy ki köztetek az, akinek nincs semmije! engem hagyjatok békén, én jól akarom magam érezni. Meg dolgozni szeretnék. nekem nem kell ennél több”, mondta a fogadóóráján. de nem minden bevándorló gondolkodott így. Voltak olyanok, akik telepesnek nevezték magukat, és mindig 27

menekültek valami elől. ezek az emberek elkerülték a magyarokat, a cigányokat és a kerti törpéket, meg elkerültek mindenkit, akit csak lehetett. egymás közt éltek, és akikre szükségük volt, azokat olcsón vagy még olcsóbban megvették. A telepesek, miután megérkeztek, szolgákat vásároltak maguknak, aztán földet vettek, ami köré szögesdrótot húztak. később magas falakat akartak emelni a kerítés helyén. Valamivel magasabbat, mint a pilinyi oláhcigány-bálvány.

Meg hetvenhét tornyot is akartak hozzá, hogy onnan nézhessék, kinek milyen gondolatok járnak a fejében. de erről lebeszélték őket a tanácsadók. „kár az erőfeszítésért!”, mondták. „errefelé nincsenek dzsinnek.”

– Szünet! bor, sör, pálinka! Happy hour! – kiabálták a kerti törpék.

– Még nincs itt az idő, barátaim. Most jön az eredeti változat. türelem! – mondta Hercenberger.

28

5.

A történet eredeti változata. Petru Cohenescu vérebei.

A Dobrudzsa–Duna-vonal, és tanulj keveréknyelvet egy karibi szigeten. DD PC. Megérkezés az északi Tripoliszba, Engelsfelden, Pesten és Maghiarcountryban. A lóle ticsa, piros fonal is előkerül. Dől a pálinka, eltemetik a múltat, a halotti tor hetvenhét napig tart. A napszemüveg és a chorro biboldo. BB.

Amikor végre megszöktünk dobrudzsából, akkor Petru cohenescu akkora vérebeket küldött a nyomunkba, mint a borjú. Ha a harapós dögök utolérnek bennünket, akkor vagy húskonzerv lesz belőlünk, mint a döglött lovakból, vagy visznek egyenesen a raktáráruházba egy szigetre, onnan meg az ördög tudja, hogy hova szállíttat át bennünket az új tulajdonos. két lehetőség van. Ha az emberkereskedő a helyi pópa barátja, akkor visszafelé visznek a danube–dobrudja járattal, a dd-vonalon, ha pedig egy őszinte rabbi írja meg a történetünket pár évszázaddal később a múltfeldolgozó tanulmányban, Papiamento-curaçao (Pc) besorolással, akkor amúgy teljesedik be a sorsunk. Az egész ügy érdektelen a mi szempontunkból. A hasznon mások osztoznak. Mi ott folytatjuk vagy kezdjük, ahol abbahagytuk. rabszolgák leszünk. A tulajdonos pedig kénye-kedve szerint azt tesz velünk, amit akar.

Ha élő áruként akar eladni bennünket, akkor úgy lesz, 29

ha pedig úgy gondolja, hogy ideje átrendezni az etnikai arculatunkat meg a bennünk szunnyadó néplélek alapvető vonásait, akkor a nőket közülünk egy halom jó erőben lévő afrikai herceghez adja feleségül, akiket – az esélyegyenlőségi minisztérium nevében – szintén hosszú láncra fűzve hoztak el otthonról. nekünk meg nem marad még nő se meg semmi se. csak a bús cigány sorsunk marad. Meg a szép nagy középsőnk. Azt nézegethetjük.

– Végre egy akciófilm! – kiabáltak közbe a kerti törpék.

– Folytatnám! – mondta Hercenberger nem kis megelégedéssel a hangjában. A sikerélmény még neki is jól jött.

Az ötlet nem annyira nyerte meg a tetszésünket. Mármint, hogy elvigyenek bennünket rabszolgának. Szóval kisétáltunk a danube river partjára, és elindultunk árral felfelé. néhány hónap alatt egy kis sétával elértük az északi tripoliszt, ami Angyalföldön van. Hivatalos nevén engelsfelden, Pesten, Maghiarban. Amikor megérkeztünk, nem hittünk a szemünknek. egy sereg cigány várt bennünket. ott álltak, és úgy néztek ránk, mint a vadállatokra. Már régóta itt lakhattak, mert szekerük sem volt. Úgy öltözködtek, mint a magyarok, és úgy is beszéltek – még egymás közt is –, mint a magyarok. Pár perc múlva a vajdájuk elkiáltotta magát: „nézzétek! Miféle csodabogarak ezek? Ha ezek nem cigányok, akkor én mi vagyok?” ez úgy hangzott, mint valamiféle jóindulatú üdvözlés, mire a többiek is elkezdtek vadul üvölteni és hatalmas karókkal hadonászni, hogy rögtön megtanulunk magyarul, vagy belénk dugják. A lányok úgy vihogtak, hogy kettő-három nyomtalanul eltűnt egy kapualjban, mi meg gyorsan elfelejtettünk románul. Még aznap ültünk egy akkora halotti tort a múltunkra, hogy sokáig abba se hagytuk.

Hetvenhét napig tartott, vagy valami ilyesmi, ami iga30

zán sok, de már nem emlékszem rá. Aztán feldobtuk a legmagasabb tölgyfák tetejére a bocskorunkat, és piros fonalat kötöttünk a csuklónkra, mert nagyon tetszett nekünk az itteni nyitott világ, meg az ingyenpálinka.

Volt olyan, aki annyira megörült a szabadságnak, hogy örömében jó vastagot köpött az árok vizébe, ami elvitte az üzenetet az első csatornába, onnan a dunába, és le a tengerig, ahol Petru cohenescu emberei vártak nagyszabású lelki kínok közt, mert érzékenyen érintette őket az anyagi veszteség, amit a távolmaradásunkkal okoztunk nekik. „Vidd vissza a rossz szellemeket oda, ahonnan jöttünk”, mondta a hőstett kapcsán a vezetőnk, és lélekben hatvanhat döglött macskát dobott a nyáltömeg után. Sokan majdnem kihányták a belüket, annyira részegek lettek a méregerős italtól, de ez a látvány se kedvezett nekik. de mivel a csoda három napig tartott, mindannyian – kivétel nélkül – meggyógyultak.

A fiesta után néhányan közülünk illedelmesen búcsút vettek a többiektől, mert honvágyuk támadt a dunarea (danube river) után, amit a helyi magyarok és helyi cigányok egymás közt dunának hívtak, és azt mondták, hogy keresnek maguknak egy szigetet, ha már ilyen szépen megúszták a közös gályát, és megmenekültek a papiamento nyelvleckétől curaçaón. én is búcsút vettem azoktól, akik maradni akartak, és elmentem a kalandvágyókkal a szigetre. Szerencsére ezen a szigeten is laktak cigányok. de még mennyien! ez a sziget egy igazi sziget volt. A neve is igazi volt. Amikor a folyóhoz értünk, a legbékésebb cigány a csapatunkból úgy megörült a víznek, hogy anyaszült meztelenre vetkőzött, és vigyorogva a hullámokba vetette magát. Úgy úszott át a szigetre, mint egy delfin. nem csoda, mert egy brit bóher, aki hétvégeken magyar politikusként kereste a kenyerét, megtanította úszni. ezt a cigányt később, a szűk baráti körben Arpynak hívták, a kutyáját pedig, amelyik többnyire a gazdája mellett, fejmagasságban 31

és boldogan szelte a hullámokat, kálinak. később a magyarok róla nevezték el a balaton északi partján az egyik kövekben és forrásvizekben gazdag területüket, a káli-medencét, ahova az összes filmrendező meg mindenféle hasonszőrű ember beköltözött. A lakhatási engedélyük ünnepének negyvenedik évfordulóján megalapították az első nemzetközi roma bankot, ami halászléfőző versenyt írt ki Arpy és a kutyája, káli emlékére. A bankszövetség kedvezményes feltételekkel, alacsony kamatozású kölcsönt nyújtott cigányoknak, romáknak, de főleg utazóknak, akik nem voltak ugyan se cigányok, se romák, de többnyire ők vették meg olcsón a magyarok házait. Az egyik kövér utazó vízgyárat is alapított, és annyi földet vett, hogy belehalt volna, ha gyalog körbe kell járnia a birtokát. Voltak utazók, akik abban lelték örömüket, hogy felvásárolják a házakat, majd tisztes, de jelentős haszonnal bérbe adják az ingatlanokat. A végén már nem volt a környéken se magyar, se cigány. Már csak utazók és bevándorlók voltak, amerre a szem ellátott, meg talán azok lakhattak errefelé, akik az utazók jó hírét terjesztették a világban.

(A helyi újságokban és főleg a lajtától nyugatra.) Arpy ekkor már rég nem élt ugyan, de a hívei elővették az egyik videokonferenciája anyagát, amelyben elmondott egy ősi kazár szöveget, és mivel már senki sem értette, minden szavát elhitték. Újabb negyven év telt el, és szobrot is emeltek neki a saját pénzén, amit a végrendeletében a magyar cigányoknak adott. A hagyatékot az ügyvédje kezelte, akivel az egyik gyűjtőútján ismerkedett meg Peace city (Pc) mellett a babadagi bulibasa (bb) egyik névnapján. A bulibasa politikai menekült volt, és évente több névnapot is tartott.

– itt hagyd abba! elég volt. Fáj a fejünk! – üvöltötték a kerti törpék.

32

– nem hagyom! Aki nem marad csendben, azt letakarom egy fehér lepedővel! – kiáltotta elszántan Hercenberger.

A bulibasának volt keresztény neve, és házi használatra egy másik muszlim neve. egy lerombolt falu helyén lakott, ahol korábban egy másik nép élt. ezen nincs mit csodálkozni. A föld kisugárzása teszi. Van olyan hely, ahol sokan szeretnek élni. A bulibasa barátságos ember hírében állt, és mindenkihez volt egy-két jó szava. Ha cigány volt az utazó, akkor azért volt hozzá néhány jó szava, és ha utazó volt az utazó, akkor azért beszélt vele kedvesen. Ha se cigány nem volt, se utazó, csak egy másik ember, akkor azért látta vendégül. A bulibasa itt idegenben sem ült tétlenül. Szabad idejében az etnokalligráfiát gyakorolta, és beadványokat írt telepeseknek, akik egymás közt – látszólag – felhőtlen egyetértésben éltek, és őt a legőszintébb mosolyuk kíséretében levegőnek nézték. nemcsak őt, de mindenki mást semmibe vettek, aki nem volt se bevándorló, se telepes. A bulibasa jól tudta, hogy a többségi társadalommal hasznos barátságban élni, de tudta azt is, hogy az idő nem a telepeseknek dolgozik. „Mindenki Magyar! All right! Arad–Arad!”, üvöltötte el magát az egyik látogatója, aki babadagból vándorolt ki bukarestbe, aztán budapestre, és most érkezett. turistaúton volt. Mivel a kedvében akartak járni, felengedték a müezzin mellé, hogy élvezze néhány másodpercre a kilátást, és farkasszemet nézhessen a fal másik oldalán lapító mesterlövészek Made in uSA napszemüvegeivel, amik szép sorban megcsillantak a naplementében. „de szépen megtisztították a távcsöveiket!”, kiáltotta el magát a látogató őszinte örömében. „te ne üvöltözz itt nekem, te balfék, mert valamelyik chorro biboldo még ideereszti a káló sérót!”, sziszegte a foga közt a müezzin, és határozott kézmozdulatokkal letessékelte a toronyból.

33

6.

Mózes Áron megkapja a Gute Nachrichten Nachrichtendienst üzenetét. Hi, Blefuscu. A kínai se tud kínaiul? Ír nyelvkönyv keltáknak? Meglepetés nyelvi csomagok romáknak.

– Mikor van már vége? – kérdezték a törpék.

– Félidő – mondta Hercenberger, amire hangorkán volt a válasz.

– éhesek vagyunk. Szomjan halunk. Pisilni kell. elég volt a mesékből!

– közkívánatra szünet – adta meg magát Hercenberger.

– Mostantól csak szép történeteket, és csak vidám meséket akarunk hallani! – üvöltötték a törpék, ahogy a torkukon kifért, mert a szünetben kipihenték magukat, és kaptak egy-egy pohár pálinkát.

– rendben van. céget alapítunk, Pc jó Hírek kft. lesz a neve.

A hivatalos neve pedig Pc Gute nachrichten nachrichtendienst GmbH lesz. Ahogy a neve is elárulja, csak jó híreket fogunk gyártani. tekintsük úgy, hogy a cégbíróság ünnepélyesen bejegyzett bennünket. Az állófogadás költségeit az önkormányzat állja, a többi költséget tagi osztalék formájában a cégünk. de most jön a legérdekesebb rész. Hegyezzétek a fületeket. ebben a pillanatban érkezett meg a bulibasa érintőképernyős új generációs okostelefonjára Múszá Hárún 34

sms-e, hogy vigyázzanak a látogatóval, mert bolond és gádzsó, meg titkos ügynök is, csak nem tud róla, mert agymosott, és a mamája mellett egy belügyi tiszt menedzseli. Szerencsére megérkezett Mózes áron minden gyanú felett álló e-mailje is székely rovásírással, ami elterelte a figyelmet. ez állt benne: „Ma negyven éve, hogy a világ cigányai egyesültek. Sunto Del najis tuke! Szent isten, köszönöm neked!” ideje megtanulni cigányul. nincs mit szépíteni, a szingapúri miniszterelnök se tudott kínaiul. Meg a legtöbb ír se tudott egy szót se írül. Aztán nekiálltak és megtanulták.

– ennek mi köze a cigány istenhez? A többiekkel mi van? – kérdezték a kerti törpék.

– köszönöm az észrevételt – mondta Hercenberger. rendben. Szóval mindegyik egy istennek, és az összes kisebb és nagyobb istennek köszönöm szépen. Ma van ugyanis az évfordulója, hogy sikerült időben eljönnöm a világ egyik legmocskosabb városából. kereken nyolcéves voltam. ez a szerencseszámom. A júszuf, akit később dávidnak hívtak, állítólag ennyi adósságot hagyott maga után: nyolc egységet. nem dollárban. talán mezítlábas pesóban. de az sem kizárt, hogy valami még ennél is gyengébb pénzben. Azt hiszem, magyar forintban. bár mindig is szerettem az őshazát, örültem, hogy eljöttem. nyolcéves voltam, ahogy említettem, és ez meglehetősen biztos. de sokat gondolok rájuk. Azokra, akik ott maradtak. Szeretem őket. Messziről. Úgy, ahogy a régi francia írók szerették régen a németeket, vagy a britek blefuscut, vagy ahogy a románok szerették a magyarokat. Meszsziről! de ez már nagyon régen volt. Most más világ van. Most mindenki szeret mindenkit, ha van pénze.

Az igazat megvallva egyetlenegy kerületet szerettem abban a mocskos városban, mert ott még a halottmosó 35

cigány is angolul beszélt az utcaseprő cigánnyal. Mert ott már akkoriban ilyen művelt volt minden cigány.

– A kiejtésükkel nem volt gond? – kérdezte Poldy c.

Azt is tudták, hogy javítani kell a kiejtésükön, és úgy lesz nekik a legjobb, ha szépen bevándorolnak a szigetre. Mert ott szabadság van. lehet közterületet rendezni, vizesblokkot tisztítani, az aranykori leleteket csomagolni, és az önmegvalósításnak nem szab határt senki és semmi. ott a közelükben lesz mindenki, aki valamit is számít a színpadon. Akik meg nincsenek a közelben, azok jó esetben a nézőtéren kapnak helyet. esélyük sincs. előadhatnak akármit, a fejük tetejére állhatnak, oda se figyelünk rájuk. Mert egyszerűen nincsenek. nem léteznek. csak mi vagyunk. csak mi számítunk. csak a mi nyelvünk a nyelv. nekünk minden egyes szellentésünkről jön hír, és ha baj van, annyi ügyvédünk lesz egy pillanat alatt, hogy ha megfogják egymás kezét, körbeérik a földet. katonát is annyit veszünk, amennyit akarunk.

– Milyen szép új világ! – mondta egy hang a hátsó sorból. engem a szigeten rögtön kiemeltek a többiek közül. látták, hogy az én lelkemben sokan laknak. legalább kilencen. Mind cigányok. de vegyesen. Persze magyarok is vannak a lelkem mélyén. de azok is vegyesen. Mert nem emlékszem pontosan mindenre. Amikor megszülettem, más volt a világ. talán van bennem egy adag roma- meg egy cseppnyi utazóvér. Szóval nem véletlen, hogy a kiképzés után engem neveztek ki igazgatónak. Mindenáron több fizetést akartak adni nekem. csak isten a megmondhatója, hogy mennyire volt jó a szándékuk. egyetlenegy feladatot kaptam.

Azt, hogy szép szavakkal terjesszem a szabadságvá36

gyat a cigányok között. Adtak hozzá egy végtelenített telefonkártyát, és nem volt más dolgom, mint telefonálni, mert a gép rögzített mindent, de a biztonság kedvéért nekem is fel kellett jegyezni mindent. Azt mondták: „Mindent!” Mindenkiről mindent. Főleg a cigányokról kellett feljegyezni mindent. Van, aki szereti az ilyesmit. jelentéseket írni a testvéreiről, a barátairól, a rokonairól. én, a Sunto Del látja a lelkemet, csak pénzért tettem, amit tettem. ez elfogadható érv. Mert egy rendes cigány pénzért dolgozik. csak pénzért. Mert egy rendes cigánynak nincs belőle elég. de ha úgy érzi, hogy sok van neki belőle, akkor is ugyanarra a következtetésre jut. Vesz magának szép ruhát, nagy autót, tornyos házat bádogtetővel, Mercedes-csillaggal a villámhárítón. ez is azt mutatja, hogy sokféle cigány él a földön.

37

7.

Erről regényt lehetne írni. Egy koraszülött menete az életért. A szakszervezetek partraszállási napja a Balkánon.

Lengyel nyelvóra magyar haladóknak. Vietnamiak, arabok és székelyek trzy bratanki. Három barát. A kubaiakkal együtt cztery. Már négyen vagyunk barátok. Görög János és Görög Lázár két élete. Ha sokat mondok, három.

A délibáb, a síremlék és a régi nóta, hogy cigány asszony szeme éles. A freedom-fighterek után egy idegen látogató érkezik, aki túl jól beszél magyarul ahhoz, hogy idegen látogató legyen.

– „Erről regényt lehetne írni!” – mondta egy ismeretlen hang.

– kezd sűrű lenni a levegő! olyan, mint egy izzasztósátorban!

– sóhajtott kokkino. A törpék komoly arcmozgással helyeseltek.

– de ez még csak a kezdet. Most jön a visszaszámlálás. A nyolcadik cigány története, aki dávidban lakott. türelem.

Apám egy utazó jós tanácsára a d-dayre tervezte meg a születésem napját. Az ötletét nem koronázta siker. koraszülött lettem. ettől kezdve az apám nem szerette a naptárakat. egyik fajtáját se. Pedig volt belőlük néhány a világ minden sarkában. ettől a pillanattól kezdve az apámnak más volt fontos. Az, hogy jól érezze magát. ennyi volt az élettörténete. Az igazi anyám, akinek nem tudom a nevét, és azt sem tudom róla, hogy valójában ki volt, még kiskoromban át38

adott megőrzésre egy másik nőnek, aki az öcsémmel együtt feltett egy hajóra, és még fizetett is érte, hogy a más vallású embercsempész etessen meg a cápákkal. A fickó, ahogy megkapta a pénzt, már ezzel sem akart foglalkozni. Amikor kikötöttünk, a jóhiszemű vámtisztviselőknek azt mondta, hogy az egyik rokona híres guru, de ő maga is fakír, a bátyja pedig egy nagy tekintélyű rádzsa, aki csak lélekben teszi meg a kötelező zarándoklatot a sivatagi emlékhelyekre, tehát felesleges ellenőrizni a csomagjait. A két ládában utaztunk mi ketten. én az egyikben, a másikban pedig az ikertestvérem, aki valójában az öcsém volt. én nyolcéves voltam, ő néhány perccel fiatalabb nálam.

– Valami nincs rendjén. tizenkilenc fok nyár közepén! Hűtési díjat nem számoltok fel? – kérdezte Hercenberger a tizenkilenc angyalt, és sebtében magára húzott egy bekecset. egy csupa izom törpefejű, aranyszínű babérlevelekkel a tányérsapkáján tornagyakorlatokat végzett a háza előtt, mert neki se volt melege. A foglalkozása az volt, hogy üdvözölte a vendégeket.

– te vagy a köszönőember? – kérdezték tőle a turisták, akik illedelmesen fényképezték a törpéket a kapu mellett álló nyolcméteres oláh bálvány árnyékában.

– igen! – válaszolt illedelmesen a törpe.

A turisták tengeri cigányok voltak, és egy olyan hajóval érkeztek, amin csak első osztályú kabinokat lehetett bérelni. A járat Pressburgból indult, és meg sem állt a cirják-érig. csak azt engedték fel a fedélzetre, akinek ajánlólevele volt a párttól. Mindegy volt, hogy melyik párttól. csak párt legyen. A döglött halak közt egy igazi katonatiszt fogadta a küldöttséget, akit tábornoki rangban bocsátottak el a néphadsereg kötelékéből. több helyről is kapott rá engedélyt, hogy szép szavakkal köszöntse a volt fegyverbarátokat, mert manapság már a titoktartást sem vették olyan komolyan, 39

mint amikor egy jobb rendszerellenes viccért akár főbe lőhették az embert. A tábornokot tisztelet övezte.

Most tábornok úrnak szólították, de akkoriban még elvtárs volt, és erős, mint a bivaly. Fiatalon egy vörös csillaggal a sapkáján, egy jó minőségű szovjet bajonettel a kezében amerikai parasztgyerekekre vadászott az ősi császárváros közelében. Az amerikai parasztgyerekek is csillagokat hordtak a bukósisakjukon, csak annak más volt a színe.

A turisták nem kis örömére az egyik kis háznál, amihez sertéshotel is tartozott magyar nemesítésű ázsiai díszmalacokkal, egy törpefejű állt letolt nadrággal, és vigyorogva vizelt. olyan sima arca volt, mint a kis belga szobornak, aki már az anyatejjel kongói gyémántokat szívott magába. Ahogy közelebbről megnézte az ember, kiderült, hogy műanyagból van, de élethű másolata az igazi törpéknek. Hercenberger ugyanis a volt tábornok ötlete alapján ’party centar’ néven határokon átívelő magyar–magyar klubot akart működtetni, ahol hétvégeken a tehetős tanyatulajdonosok ünneplőruhában sört, bort és pálinkát vedeltek volna cigánypecsenyéhez.

– no! no! no! no! no cigánypecsenye! Feljelentést teszünk a fogyasztóvédelemnél és a nemzetbiztonsági hivatalokban! this is „roma steak”! Sőt, inkább „traveller steak”! Fel kell jelenteni őket! – sikoltotta egy külföldi jogvédő nő, amikor megpillantotta az etnokalligráfiával írt étlapot, amin nem szerepelt a pandurka & cirki, a hitelességet igazoló Pc pecséttel.

Az ázsiai elvtársak nyomában jól fizetett szabadságharcosok érkeztek, akik két diktátor akasztása közt látogattak el az Alföldre, hogy megismerkedjenek Hercenbergerrel, a törpefejűekkel, a nyolcméteres oláhcigány-bálvánnyal és a magyar díszállatokkal. Görög jános hívta meg ezt a küldöttséget is, és a fedőtevékenység mellett meg akarta mutatni nekik a délibábszoborcsoportot, ami emléket állít majd dávidnak és józsefnek.

A neveket márványba véseti a pártbizottság, egy rövid üdvözlőszöveggel együtt. A terv nem valósult meg, mert az érintet40

tek időközben összevesztek, hogy melyik varázsigét válasszák ki, és persze a célra elkülönített összegek is szépen elfogytak. ismeretlen tettesek, akik azért annyira nem voltak ismeretlenek, hazavitték. A szövegből se maradt sok, és ez sem volt végleges, de az illetékesek suttogó propagandistái már kiszivárogtatták a részleteket.

For dAVe & joSecito WitH loVe A Párt de még nem volt semmi. Se szobor, se díszfelirat. csak beszédek voltak, és a homokot fújta a szél. „Homok otthon is van elég: a sivatagban”, mondták a freedom-fighter vendégek, és beugráltak a kölcsönkapott A8-asokba. Amilyen gyorsan jöttek, olyan szélsebesen távoztak.

Hamarosan szegény cigányok érkeztek gyalog és rozsdás Volkswagenbuszokkal, hogy igyanak egyet a halott emlékére.

A gazdag romák, ha véletlen erre jártak, nagyon sírtak, hogy mennyire érinti őket a gazdasági világválság, de egyszer majd nagyon szívesen összeadnak egy sírkőre, ha a Sunto Del, a közös egy isten is úgy akarja. Aláírásgyűjtésbe is kezdtek egymás közt, hogy ki ad majd többet a leadózott jövedelméből. Szóval, ha lesz nekik is valami hasonló, akkor elhalmozzák a sírépítőket munkával és fizetséggel. Vagy ha kapnak állami támogatást. inkább abból. de a biztonság kedvéért a támogatásból előbb vesznek piros mobiltelefont meg fekete Mercedest, csillogó ruhákat, kopogós cipőt, és kolbászból lesz a kerítésük. A pénz másik részéből, mert arra is telik majd, etetni fogják a cigánysor peremén lakó rokonokat. de a támogatás harmadik részéből valóban síremléket faragtatnak, ahogy erre korábban megesküdtek egymásnak. elképzelésük szerint egy híres utazó fogja bronzba önteni az álmukat, de talán egy roma szobrászművész is megteszi, vagy ha elfogy az egyharmad, akkor marad egy cigány fafaragó.

41

Hercenberger kis híján beleizzadt a sok virtuális jóindulatba, amit a gazdag romák lélegeztek ki magukból. de csoda történt. egy napon beköszöntött az aranyeső. Pan Cuba, a híres román roma rapper, akit Pc néven ismertek mindenfelé a világban – még a Moldovai köztársaságban is, és több megszállt területen, mert jó kapcsolatai voltak –, hozta az első milliót.

– Helló, lányok. Vigyorogtok?– kérdezte, és bedobta a köteg pénzt az egyik kerti törpe felmosóvödrébe, amit az egyeurós boltban vett a faluban.

A második milliót Görög jános ajánlotta fel jelképesen és felesben Görög lázárral, aki még most is úgy nézett ki, mintha az ikertestvére lett volna, pedig két különböző sötét úton jártak.

– Van nekik miből. Akkora a bankszámlájuk, mint az országház – mondta egy ismeretlen telefonáló, aki egyenes adásban követte az eseményeket. – ezeknek már semmi közük a vadnyugati hősökhöz, akik, ha úgy hozta a szerencséjük, akkor agyonlőttek és kibeleztek bárkit, és a holttestét szépen bedobták egy gyors folyású patakba. de mielőtt az áldozat fejébe eresztettek egy golyót, gondosan levetették vele a ruháit, nehogy vérfolt kerüljön a frissen mosott fehér ingre. Az értéktárgyait és a készpénzt természetesen elvették tőle, mielőtt a másvilágra küldték, hisz a fejlett fehér angolszász hitviláguk szerint úgyse lesz szüksége a sok kacatra. talán még felolvastak neki néhány szép mondatot a bibliából. nem! A két Görög már nem ilyen! besétálnak öltönyben, fehér ingben, nyakkendőben az államkasszába, aztán a pártkasszába, és elviszik a pénzt haza. csak bemondják, hogy mennyi kell. nem adnak számlát se róla. ilyen aprósággal nem vesztegetik a drága idejüket. környezetbarátok.

Papírhulladékot se hagynak maguk után. nyomtalanul eltűnnek a virtuális ködben.

– jó napot! Üdvözlök mindenkit! – mondta egy új látogató, akinek hétköznapi neve volt, amit többnyire már a bemutatkozáskor elfelejt mindenki. A szemüvege hasonlított a szódásüveg aljára. nagy jóindulattal se lehetett úriembernek nézni. Szakállt viselt, és az alakja dugó formájú volt, de mindehhez nagyon jól beszélt magyarul. egy gyanakvó cigány asszony, aki a láthatat42

lan síremléket jött meglátogatni, rögtön azt kérdezte tőle, hogy honnan tud ilyen jól magyarul, ha egyszer külföldi. A látogató válasz helyett a semmibe nézett. Arról kezdett el beszélni, hogy miért kell félni.

– A magyarok! nos, igen. Már megint a magyarok! A magyarokkal mindig baj van. lázadoznak. A magyarok azok magyarok! Madzsarok is meg madjarok is! Sőt maghiarok. A háború előtt magyaroschoknak is hívták őket. Aztán hunguish lett belőlük. nagy mesterei az átváltozásnak – mondta, és jelentőségteljesen krákogott, böfögött és ugatott hozzá. – A magyarok már csináltak ezt is meg azt is. Volt már náluk kommunizmus. Meg volt más is. ez mindent elmond róluk. A kommunisták még a keresztényeket is üldözték! igaz vagy nem igaz? igaz! régen meg a keresztények irtották a magyarokat. yes! A keresztények is magyarok voltak, akik a magyarokat halomra gyilkolták, szóval a magyarok öldösték a magyarokat. – A látogató itt nyelt egy nagyot, és megtörölte izzadó tenyerét. – így van ez! A magyarok gonoszak. Gonoszak és primitívek. A magyarok közt annyi a démon, mint amennyi nincs is a világon. A magyarok elvetemültebbek még azoknál is, akik áthajóztak másik kontinensekre, hogy legyilkolják az ott élő embereket, és elvegyék mindenüket, de főleg az aranyukat. Az angolok, franciák, spanyolok és a portugálok meg a velük tartó népségek finom úriemberek a magyarokhoz képest. Amit azok tettek, semmiség mindahhoz képest, amit a magyarok műveltek. A magyarok még arra is képesek voltak, hogy befogadják a becsületes román nemesek elől bujkáló cigány rabszolgákat. képesek voltak megfosztani a szomszédot a vagyontárgyától. Mert csakis a magyarok álnok nacionalista propagandájának köszönhető, hogy annyi jóravaló cigány jött ide.

– olyan átszellemült képet vágsz, mintha a szúrát olvasnád fel a képmutatókról. Pedig az ördög rágja a beledet – morogta magában a gyanakvó cigány asszony, és újra megkérdezte a látogatót, hogy honnan tud ennyire jól magyarul.

– Ahonnan én jövök, az a nagyvilág! – mondta a látogató, és megint elnézett a messzeségbe. Gyors mozdulattal bedobott a 43

pénztáros törpe műanyag vödrébe egymilliót, amiről nem kért átvételi elismervényt.

– nem láttok a szemetekkel? – üvöltött fel egy hangoskodó roma, aki eddig minden rendszerben képviselő volt, és most hirtelenjében ott termett a szagra. – Ő a mi emberünk. – romák!

Vevőakadémikusok! Új nap köszönt ma rátok. lesz pálinka!

– Mikor? Már nagyon kívánja a májam – kiabált közbe egy szegényesen öltözött cigány.

– Hamarosan – vetette oda foghegyről a látogató, és leeresztette az ablakemelővel megtámogatott üveget, ami úgy zümmögött, mint a júliusi légy. – Maguk, roma urak és roma úrhölgyek, okos emberek. Ha tényleg megszavazzák a mi jelöltünket, akkor repülőgépről öntik le a csomagokat. értik? először a jánost kell megszavazni. utána meg tegyenek keresztet a lázár neve mellé.

A sorrend mindegy. „A két Görög kell nekünk.” ez a jelszavunk. értik? Valamelyik majd csak kiáll a színpadra. ne aggódjanak, lesz nála mikrofon. Arról felismerik, mert úgy fogja szorítani a kezében, mintha soha nem akarná elengedni. bízzatok a jövőben! ugyanazt kapjátok majd, amit eddig kaptatok! – tette hozzá.

44

8.

A temető árnyai közt a legsötétebb éjszakán. A8 egy és A8 kettő, vétel. Júszuf, a többszörös menekült albán cigány utazó. Pater Carlos szerkesztő. Cigány lexikon. Szócikk: lóvé és pénz. A menekült albán muszlim az A. sugárúton kap szükséglakást. Az egyetemalapítóktól a Gypsy Kings átkereszteléséig. USAID. Four-lettered words.

Hercenberger jól ismerte a két Görög történetét. Mindenhová együtt jártak. Azt mondták az emberek, hogy szép karriert futottak be. Az A8-ban hol a jános hajtott elöl, hol a lázár. egymás mellett nem látta őket soha senki. egyiküknek életben kellett maradnia, hogy teljesítse a feladatot.

A Hellseher Shop elemzője szerint az sem volt biztos, hogy valamelyikük ott ül a fekete autóban. Akár egy biorobot vagy egy férfinak öltözött méregkeverő boszorkány is ülhetett a páncélozott járműben.

– ennek a kocsinak feketébb a színe a sötét éjszakánál! de a másik se jobb! – károgtak a vénasszonyok, akik a kerítés mellett álltak, és folyamatosan véleményezték az elsuhanó árnyakat.

– ti csak tudjátok – vetette oda foghegyről Pater carlos, a gerillamarketing és a balkáni ingatlanfejlesztés kiskirálya. – ezt a színt a vendégmunkások keverik ki, és minden drágább karoszszériához ingyen jár. csak azért mondom, hogy tudjátok meg a hírt! Amúgy az anyósom azt mesélte, hogy látta magát meg a szomszédasszonyát a temetőben sétálni múlt éjszaka, piros 45

fejkendőben. A két Görög meg ott pusmogott. nem véletlen. tegnap volt az évszázad legsötétebb éjszakája. A fekete autójuk a temetőfalon kívül parkolt.

A Géproma érkezett vissza a turán ot Pc kerékpárján ugyanabból az irányból, amerre elment. lógó nyelvvel mutogatott, hogy a mája kívánja az alkoholt.

– Ülj le, és te is maradj csendben. Most egy vidám történet következik – mondta Hercenberger, és hozatott két üveg száraz vörösbort és két poharat. júszuf, a többszörösen menekült albán roma az A72ben egy szükséglakásnak átminősített penthouse-ban tanyázott. ezt csak azért hangsúlyozta az önkormányzati jegyzőkönyv, mert az egész emelet egyetlen lakás volt. André bé a másik emeleten lakott egy szociális bérlakásban, amit védettnek nyilvánított a képviselő-testületi határozat, mert a lodzsában egy antik állambiztonsági távcső volt elraktározva. A palotát romhalmaznak álcázták. A külföldi tulajdonos ugyanis megőrizte a mediterrán gyökereit. Arrafelé nem kellett adót fizetni, amíg nem volt bevakolva a ház fala. Vagy ha a bennszülött ellenség szétlőtte a nappalit. júszuf egyszer elmondta az élettörténetét egy független újságírónőnek: „Az albánok szemrebbenés nélkül meglincselnek, ha elkapnak. A békefenntartó tengerészgyalogos, aki már több kontinensen szolgálta az ügyet a havi adómentes zsoldért, és szép sikereket könyvelt el a helyi lányoknál, most is a kocsmában feküdt egy sarokban.” júszuf jól tudta, hogy erről regényt lehetne írni, mert az emberek szeretik a vérszagot meg a sikamlós történeteket. de őt más érdekelte. A titkos vágya az volt, hogy elkészíti a cigány lexikont. Az elképzelés a súlyos mánia törékeny határvonalát súrolta, mert a végeredmény minden esetben egyetlen dolgot vett célkeresztbe. ugyanazt, amit cigányul és magyarul egy négybetűs szóval jelölnek 46

meg, és a four-lettered word használói is innen lopták az ötletet: lóVé Pénz „ez összesen nyolc betű”, vonta le a következtetést júszuf. A népi számmisztika meg adta magát. „kifizetem belőle a dávid adósságát, a nyolc egységet. kicsit megforgatom a szerencsekereket, hogy feljavítsam az összeget. Végignyerem az összes piros számot. Aztán kipörgetem az aranykerékkel a zöld nullást. kimegyek a szabad kék ég alá, és amikor elszállt belőlem Számiri szelleme, akkor aranyból szobrot emeltetek az emlékére. Meg mondjuk, kitalálok még valamit. elneveztetek róla egy iskolát. Mert iskolát is alapítok.

Főiskolát. jó nagyot. egyetemet. joseph d. david university lesz a neve. nem! Úgy hívják majd, hogy. első nemzetközi roma egyetem. A tanítási nyelv angol lesz. talán csatolunk mellé egy nemzetközi diplomáciai szakot vajdaképzővel. Az egyetem harmadik neve utazó egyetem lesz. európától Amerikáig, ázsiától Afrikáig meg from Austria to Australia, a világ minden országából lehet majd járni erre az egyetemre. Persze fizetős lesz. de még mennyire. nehogy a sok menekült albán roma tévhiteket ápoljon a lelke mélyén, hogy itt majd lehet ingyen üdülni, vagy görkorcsolyaversenyt szervezni a légkondicionált folyosókon. Ha valaki jól tanul, akkor sokat fizet, és ha rosszul tanul, akkor annak még magasabb tandíjat határozunk meg. Mindenki fizet. Aki kölcsönt vesz fel, később fizet. Mert hitelre is lehet tanulni. de kamatos kamattal kell visszafizetni a kölcsönt. Minden egyes eurót. Mert addigra euróval fizet egész európa, az uráltól a nyugati partig. igen! A West bankig. ez lesz a másik bankunk neve. nyugati bank. nem! Arrafelé 47

nem valami nyugalmas. A bulibasa is megírta. inkább saját pénzt adunk ki. cigány pénzt. Aminek az lesz a neve, hogy romani, „roma money”. erős valuta lesz. egy romani száz eurót ér majd, olyan erős lesz. dollárt pedig csak úgy váltunk, ha tízszázalékos büntetővámmal sújtjuk, mint Padre castroff, a nagy Sziget reklámarca. Minden pénzérmén egy híres vajda képe lesz. csak érméket veretünk, aminek az aranyértéke megegyezik az igazi értékével. esetleg egy-egy híres fehér is bekerülhet a cigány halhatatlanok közé. ezt még kitaláljuk André bével, a fővédnökkel, aki az egyetem megnyitójára a fehér Mercedesével érkezik, és kitűzi a tizenhat küllős zászlót az antennájára.

Mert a szerencseszámunk áll majd a zászlón. A fehér Mercedese tetejére fehér rózsacsokrot szerelünk fel eredeti művirágokból. Hatalmas bérkoszorú lesz belőle, annyi mindent dobálnak rá a lányok, mire bekanyarodik a menet a fehér márványból készült piramisokhoz. A gazdag szabadkőműves cigányok persze hogy erre is szépen adakoznak. Az eu is juttat különféle csatornákon vissza nem térítendő támogatást. A görög anyanyelvű utazó szellemek is beteszik a maguk részét a közösbe, a királyok és a királynők is adományoznak, ha addig el nem zavarják mindet a hercegekkel együtt. Sokan adnak majd a névtelenség jóindulatú homályából. A szőke nők egymást lökdösik félre az alapítványok feneketlen kasszáinál, hogy egy darab zsírpapírra írt elismervény fejében átadhassák az arany ékszereiket. Aki meg nem akar fizetni, azt úgy megkezeli a boszorkánymesterünk egy kiadósabb varázsátokkal, de főképp a mutatóujjával, meg azzal is megfenyegeti, hogy elmegy ellene bíróságra elzászba, és jogorvoslatot kér az utazó barátjától, aki nemzetközi ügyvéd, és azt is elérte, hogy tiltassák be a Gypsy kings-plakátokat, és azt írassák ki, hogy traveller People.”

48

– itt befejezte? – kérdezték a törpék álmosan.

– igen. Amikor befejezte, illedelmesen elköszönt, és azt mondta, hogy elmegy aludni – válaszolta Hercenberger.

– érdekes – mondta kokkino. – Az én nagymamám is mindig ilyen meséket mondott. rendszeresen elaludtam rajtuk. néha arra ébredtem, hogy valaki oldalba bök, hogy hagyjam abba a horkolást.

– igen. júszuf is lefeküdt aludni egy meztelen kínai kutya és egy egyiptomi macska mellé– mondta Hercenberger. de addigra már minden kerti törpe szoborrá változott és az álmok világában volt.

49

9. Ébresztő és szieszta. A dalai láma véleménye a szargyárról és a zsíros állásokról. Hercenberger macska képében Dávid hangján beszél a tükörből. A CyberTraveller PC bort iszik, és a Flying Gypsies megrázó őszintesége.

– ébresztő! – suttogta Hercenberger másnap a felkelő nap első sugaraiban állva. – Most jön a következő mese. dávidnál hagytuk abba a történetet, aki újra önmaga szeretett volna lenni.

A cigány mesevilágtól a zsíros állami állásig hoszszú volt az út. de dávid még hosszabb útra készült. több újság is megírta, hogy a barátnőjének egyik reggel ezt mondta: „Három a magyar igazság, egy a ráadás. nyolc a cigány igazság, és ha jól áll a nemzetközi pénzmozgás meg az államkincstár, akkor ennek a duplája. nekem elég lesz az első szám, millióban és dollárban. A maradékot szétosztom a szegény cigányok és szegény magyarok között, és elmegyek buddhistának. Abban a csapatban még nem voltam. legalább százhatvannyolc istenük van. Még őszentsége, a dalai láma sem tudja pontosan, hogy hányan vannak.”

– Szóról szóra így volt, ahogy elmondom. olyan hitelesnek tűnik a történet, hogy úgy érzem, mint ha ott lettem volna velük, és néha beleszólhattam volna a beszélgetésükbe – mondta Hercenberger gyászos hangon.

50

„Milyen nap van ma?”, kérdezte dávid barátnője, aki keltának akart kinézni, és a reggeli torna után egy félidőt avval töltött, hogy testrészeit erőltette be a tartókba. „Ma van a d-day 67. évfordulója”, válaszolta dávid. „Ha a két számot összeadjuk, tizenhárom? csak nem péntek?”, kérdezte rémülten a nő. Már a műszempilláit is felragasztotta. „babonás vagy?”, kérdeztem dávid hangját utánozva. „igen”, mondta dávid a tükörnek, mert azt hitte, hogy júszuf beszél hozzá az ő hangján, de már a másik világból. „én nagyon babonás vagyok!”, mondta hangosan a nő. „de miért válaszolsz meg minden kérdést helyettem?” „nem tudom”, mondtam dávid hangján, és nyávogtam egyet.

Mintha egy fekete macska lennék, ami elbújt az ágy alatt. Úgy képzeltem, hogy a hangomból következtetni tudnak rá. de nem vártam tovább, kiléptem az életükből a nyitott ablakon át. csak az árnyékom látszott meg a függönyön. „Melyik körömlakk illik a piros rúzshoz?”, kérdezte dávid barátnője. „A fekete!”, válaszolta dávid, és megcsomózta a nyakkendőjét.

– rájöttünk a megoldásra. A történet eleje ott van elrejtve, ahol megjelenik a látogató, aki olyan jól beszél magyarul, hogy a gyanakvó cigány asszonynak még ez is büdös! – üvöltötte el magát Géproma, aki a cybertraveller névre hallgatott újabban.

– jól ráéreztél. ez nem egy mai történet – válaszolta Hercenberger, nem kis örömmel a hangjában. – Akkor kezdjük újra a múlt században, a d-day-nél. cigány vagyok, de katona is vagyok. naplót írok. csak azért léptem be a hadseregbe, mert azonnal megkaptam az állampolgárságot. Arról nem volt szó, hogy ebben az átkozott hideg vízben rohangásszak egy vascsővel a hátamon. Szívesebben mentem volna Szicíliába, de azt a sávot egy másik cégnek adták oda. cigány vagyok. Az egyenruhámon ez áll: „Flying 51

Gypsies”. A kelták kedvéért még partra is szálltunk. ezekkel mindig baj van. Az első nő, akit megláttam, szőke volt, és megvettem magamnak. Vidám arccal elővettem a kétszersültet és a húskonzervet. Amikor elintéztük a body to body masszázst, megkérdezte tőlem, hogy ugye nem vagyok néger. Akarja mondani, AfroAmerican gentleman, mert azokról már sok mindent hallott. Megnyugtattam, hogy az őseim után görög vagyok, a barátaimnak mexikói, és a pszichológusom szerint utazó. A történet mintha tetszett volna neki, mert megmondta, hogy hol lakik, ha esetleg megint szeretnék vinni neki kétszersültet meg húskonzervet. de ha csak egy zacskó tudattágító gombám van, az is megteszi. később a kelta nő küldött egy táviratot, hogy fia született, aki nagyon hasonlított rám. kétesélyesnek tűnt a dolog. Vagy én voltam a gyerek apja, vagy nem.

– dögunalmas!– sivította kokkino.

– tőlem. Akkor ugorjunk át apáról fiúra – válaszolta egykedvűséget színlelve Hercenberger.

– csak ne megint ugyanaz jöjjön! – mondta kokkino.

– Mindig ugyanaz a mese jön. Minden ismétlődik – okosította ki a törpéket Poldy c. Hercenberger helyett. egy jósnő azt tanácsolta az igazi anyámnak, hogy adjon oda vándorcigányoknak, mert azoknál jobb dolgom lesz, mint itt a kelták közt, ezen a szeles tengerparton. itt csak a kopár sziklák vannak, és állandóan fúj a szél. Arrafelé pedig, a termékeny síkságokon, úgy száguldanak a jó szellemek, mintha fizetnék őket. A jósnő azt javasolta, hogy egyszerűsítse le a dolgot, és kérje meg a kocsmárost, Monsieur domaryt, hogy adja kölcsön a nevét, mert akkor a Székelyföld csavaros érintésével akadálytalanul eljuthatunk Peace city mellé, ahol megvilágosodásról ugyan szó sincs, de van 52

néhány elvakult figura, aki szerint ott a legjobb a világon. „kinek?!”, kérdezte az igazi anyám magában, de azért odaadott a vándorcigányoknak, mert azt szerette volna, hogy jó életem legyen. Amikor a karaván áthaladt Pesten, a vajda először Angyalföldön állította meg a cigányait, aztán csepelen, és ezt mondta: „testvérek! Fogadjátok be ezt a kis utazó gyereket, mert mi bizony visszamegyünk őseink földjére.”

Az egyik bölcs cigány eredetiben olvasta a Road to Indiát, és azt mondta nekünk, ha volt olyan okos néger, aki visszament Afrikába, akkor mi, cigányok, legalább olyan okosak vagyunk, és meg sem állunk a perzsa határig! csak előbb ellátogatunk Peace city mellé a sírhoz, ahol a telepesek szépen takaríttatják a járdákat a fekete utcaseprő hitsorsosaikkal. A helyi írástudók szörnyen vakarták a fejüket, hogy egy normális cigány minek hord össze ekkora ökörséget. Sorra megvonták a vállukat, és ezzel lezárták az ügyet. Az egyik magyar cigány aztán kimondta a végszót: „Agyukra ment a jólét.”

– Gyorsítsunk! könyörgöm! – kiáltottak fájdalmasan többen is.

– ennek nincs semmi akadálya. ugrunk egy nagyot időben.

Az unoka története következik – mondta Hercenberger.

– dédunoka nem lesz? – kérdezte epésen kokkino.

– nem. nem lesz. de folytatás, az lesz. Ha-ha-ha! – nevetett epésen Hercenberger.

53

10.

Palma Castroff és a cigány dédnagymama barátsága.

USAID yes. Kommunisták nyet.

A kisfiú az én apám volt. A történet hőse most nem én vagyok. bár egyformáknak tűnünk. néha úgy érzem, ha akarom, ha nem, hogy én vagyok ő. csak éppen nincs se szakállam, se kalapom. A többi igaz.

Az is igaz, hogy én már itt születtem európa közepén. talán azért is szeretik ezt a huzatos helyet annyira a bevándorlók. nem véletlen jönnek ide, ahol mi élünk. én cigány vagyok. de roma is vagyok, meg magyar is vagyok. nekem mindegy, mit mondanak rólam. kaptam egy jó állást, mert a keresztanyám ismerte a régi szokást. egy kis pénzt csúsztatott be a langyos helyemre, amikor kivett a babakocsiból. csak egy kicsit vett ki, annyira, hogy megkereszteljen a pap, aztán gyorsan visszadugott. Mert sietett a kocsmába, hogy pálinkával is megöblögesse a száját, és később egy kicsit engem is szemen köpjön a fertőtlenítő nyállal.

Mert a szerencse nem jön magától. tenni kell érte valamit. Mindannyian meg vagyunk keresztelve. nincs köztünk pogány. esetleg zsidó akadt. Azért mondom múlt időben, mert az utolsó cigány zsidó, aki klezmert játszott a zenekarával, egy könyvtárnak ajándékozta az aranyból készült babérkoszorút, amin a cigány zsidó zenészek jól összekaptak. Mindegyik meg akart 54

tartani magának egy aranylevelet. A végén semmit sem kaptak, és feloszlott a zenekar.

– egy új mesét szeretnénk hallani! – mondták illedelmesen a törpék.

– rendben. legyen úgy, ahogy akarjátok. ezt a történetet egy híres magyar mesegyűjtőtől hallottam, aki egyenesen Paulina castrótól hallotta. A magyarnak később nyoma veszett Placetas és calgary között félúton. Azt mondják, részeg volt, és a tengerbe vetette magát. így én kezeskedem a történet hitelességéről – mondta Hercenberger nem kis elégedettséggel a hangjában. – egyedül nekem mondta el, mert bennem megbízott. A cigány mesék ugyanis államtitoknak minősültek. Az oral History office online Project c (oHoo Pc) szakértői mindent megadtak volna, hogy hozzájussanak.

– Hátborzongató! – mondták álmosan a törpefejűek.

– de az igazi meglepetés csak most jön! nem én fogom elmesélni a történetet! Valaki más!

– Gurrá!– üvöltötte oroszul a hallgatóság, és ez volt a legnagyobb elismerés, amit egy sztár kaphatott huszonhárom évvel a megszállók kivonulása után. egy ismeretlen jelent meg a kertben.

– jó napot! buenos días! Szeretettel üdvözlök mindenkit.

A kerti törpéket, a törpefejűeket, a magyarokat, a cigányokat, a romákat, a szintókat, a beásokat és nem utolsósorban az utazókat. én is cigány vagyok, a híres Palma castroff féltestvére, és csak azért mutatkozom be a művésznevemen, mert a 8. utcában lakom, és arrafelé se mindenki becsületes. kubából menekültünk, amikor megjöttek a kommunisták. nem baj, ha nem igaz, de jól hangzik. Fogjuk rá, hogy nem volt más választásunk. Vagy a kommunisták, vagy a „uSAid”. Akkor inkább a „uSAid”. olyan szép nevük van. benne van, hogy segítenek. Hallottam rémtörténetekről, hogy a cigányok politikai menedékjogot kérnek északon. Magyarországról jönnek, mert amióta elmentek a kommunisták, üldözik őket. ide hozzánk nem tudom, hogy miért nem jönnek, pedig jöhetnének ide is. itt van hely mindenki 55

számára. ez egy szabad ország. Még az indiánok számára is van hely. Akkora rezervátumban laknak, hogy nem látni a végét. itt elférne sok roma. itt rend van. ott meg zűrzavar. Az oroszok és a kommunisták nem mentek sehová. átvedlettek. Az emberek néha találnak egy-egy rózsaszín kígyóbőrt a földeken, amit futtában elégetnek, mert vannak köztük nagyon babonásak. A hamut szétszórják dobogókőnél. de mondok valamit! Aki elmenekült onnan, az én vagyok. én tudom, mi az igazság. én végigjártam a hosszú utat. kértem politikai menedékjogot. Azt mondtam a kihallgatáson, hogy arrafelé csak megkülönböztetés van. engem meg különösen megkülönböztettek. Üldöztek. kirekesztettek. Mindenki engem üldözött. A kisebbségiek, a nemzetiségiek meg a mindenféle ember. Megkülönböztettek, mert cigány vagyok. Most végre itt élek, ebben a szabad országban. csak látogatóba jöttem vissza. Mert ott minden jó. nincs gond. nincs semmi. Az embereket megeszi az unalom. Szeretnek kérdezősködni. Amikor elegem van a magyarázkodásból, akkor azt mondom nekik, hogy kubai vagyok. Ha gyanakvóan néznek, azt mondom, „ Magyar vagyok!” Persze úgy mondom nekik, hogy értsék: „i am Hungarian. yo soy húngaro.” Azt mondom, hogy eredetileg Almássynak hívtak. Az angol beteget sokan látták a moziban. Az emberek műveltek, tudják, hogy merre van a sivatag. Sok fogalmuk van a repülésről és a nagypolitikáról. Főleg arról. Ha ez még mindig nem elég, akkor elmondom nekik, hogy az apámról teret neveztek el Pesten. budapesten! A tér látható a térképeken is, csak rá kell keresni. Híres tér. teljesen be van kamerázva. ettől a legtöbben önkívületi állapotba kerülnek.

Sokan olvadoznak a gyönyörtől. egy idő után elárulom nekik a titkot, hogy a regényt, amiből a film forgatókönyve készült, egy kubai cigány írta, csak a magyar gróf meséje eladhatóbb volt.

Aztán előveszem a „My dear great grandmother” című történetet, aki hosszú időt töltött el a nagy Szigeten. többet, mint én. legalább kétszer annyit. de majdnem éhen halt. Mert San cristóbalban akkora a konkurencia. Hiába jósolt reggeltől estig.

Hiába dolgozott második műszakban éjszaka. egy idő után nem bírta az árversenyt. Az utolsó komppal átment a kontinensre.

56

egy darabig a kikötőben dolgozott, és kapitánysapkás turistákat szólított le. de ez sem volt valami sikeres vállalkozás. Annyi fekete lány járt fel s alá a jachtok közt, hogy feladta. Újra összeszedte a batyuját, és felvonatozott torontóba, ahol volt magyar hentes, kolbász, meg hímzés a kirakatban. egy temetkezési vállalatnál azonnal kapott munkát mint siratóasszony. Szép mély hangja volt, és úgy bömbölt, hogy a halott rokonai két marékkal szórták neki a borravalót. Persze az idő feltartóztathatatlanul ment, és a dédnagyanyám kiöregedett az összes szakmájából.

Az ügyfeleket pedig ott is elhalászták az új lányok, akik nem voltak se feketék, se cigányok. A dédnagyanyám sokat mesélt a régi jó időkről, amikor még több cigány volt a nagy Szigeten, mint kommunista. „Ahogy ezek átvették a hatalmat, vége lett mindennek. Úgy nevezték el magukat, hogy Pc. igen! ekkor lett vége. A történet 1959-ben fejeződött be, mert akkor jött el onnan az utolsó cigány. ezt minden normális ember tudja, meg azt is, hogy a történet sem 1492-ben kezdődik, ahogyan hiszik, és az indiánok sem ok nélkül akasztották fel magukat tömegesen, hanem a spanyol disznók miatt, akik a telepesekkel jöttek, és kitúrtak minden mozdíthatót a földből.” de a cigányok adták meg a döntő lökést! eljöttek. Azt is mondják, hogy beolvadtak. eloszlottak, mint egy csepp pálinka a tengerben, amit a feketék köpnek a sós vízbe, ha hívják a szellemeiket, hogy segítsenek rajtuk, vagy ártsanak az ellenségeiknek. A feketék annyi mindent kitalálnak, hogy hívhassák a szellemeket és pálinkát ihassanak, hogy el sem tudjátok képzelni. Ha az egyik nyer a kártyán, vagy levágja a másikat azonnal egy machetével, vagy olyan átkokat küldet rá, hogy a szerencsétlen embernek mennie kell egy ellenboszorkányhoz minden spórolt pénzével.

– Akkor a feketék is olyanok, mint a cigányok? Szörnyen babonásak? – kérdezte Palma castroffot az egyik kerti törpe megértően.

– nem ez a fontos. A lényeg az, hogy a kommunisták miatt nincs cigány a szigeten – sírta el magát negro. – Majd ha jönnek az elszámoltatók, akkor a kommunisták mind megkapják a büntetésüket. tudok mindent. olvastam egy amerikai házi57

asszony emlékirataiban: a cigányok ott sátoroztak nem messze a várostól a szekereikkel, és a festői látványtól mindenkinek könnybe lábadt a szeme. törököknek hívták őket.

– talán még a főnök anyja is török volt? – kérdezte valaki, a meghatódottságtól könnyekben úszva.

– igen. de ha török volt, akkor cigány volt! Ha meg cigány volt, akkor más is lehetett! – kiabálták be többen.

– Vége! – kiáltott Hercenberger. – Madame Palma! Monsieur castroff! köszönjük szépen. Viszontlátásra. Mi jó híreket és szép meséket szeretnénk hallani. Felolvasok egy részt a mai reklámújságból, aztán egy másikat a hajléktalanok lapjából.

– Halljuk! – kiabálták a törpefejűek.

– később! Addig perzselődjetek a kíváncsiság tüzén. A megoldás egy egyenleg. Felírom nektek a táblára. A szieszta után – mondta Hercenberger.

58

11.

DD = PC. A párttitkár szalámis zsömlét csomagol uzsonnára a lányának. Akinek nincs Adidas edzőcipője, az másodrendű állampolgár. Hercenberger Peace Cityből hazafelé Joe Richman életrajzát tanulmányozza. Whisky a hajón.

In the rich man’s world. Repül a bandera rossa, lóg rajta egy lóle ticsa.

Hercenberger a szieszta után valóban felírta a képletet a táblára. így nézett ki: dd = Pc – jól van! jól! csak ne nézzetek olyan értelmesen. tudom, hogy tudjátok, mit jelent a négy betű. jutalmul elmondok egy igaz történetet.

A nevem dávid. cigány vagyok. Paradezigeuner. díszcigány. de inkább magyar vagyok, mint cigány. nem voltam nevelőotthonban, és börtönben még látogatóba se jártam. nem igaz az életrajzomban, hogy irigykedve néztem ki a szalámis kenyeret a párttitkár lánya szájából, és olyan szegények voltunk, hogy Adidas cipőre se telt. A fele sem igaz, ahogy mondani szokták, de jól hangzik. Az egyik beosztottam, Gaby Gabriel, akinek a magyar neve régen Gábor volt, és aki nem is cigány, egyik nap előállt egy névsorral, és 59

ezt mondta: „nézze, főnök, ezek mind sikeres cigányok.” elhatározta, hogy a cigány naptár és a politikai széljárás szerint frissíteni fogja a névsort. lesz munkája, amiből meg lehet élni. Mert valamiből meg kell élni. idővel aztán olyan nagy szakértő lesz, hogy ő dönti el, ki a cigány, és azt is, hogy ki nem cigány. de mielőtt még belemélyedt az anyaggyűjtésbe, arra a következtetésre jutott, hogy aki vitte valamire, az mind cigány volt. Még szerencse, hogy a cigányok nem így látták. bólintottam, hogy rendben, és leküldtem egy vegetáriánus szendvicsért a sarokra. ismertem az ízlését meg az életfilozófiáját. Ha kapott valamit ingyen, akkor megnyugodott. Az első névsor így nézett ki: …………………………… …………………………… …………………………… …………………………… ciGány rokonok Megdicsértem. jól dolgozott, szinte mindenkit ugyanúgy hívtak, de ha nem, akkor a rokona volt a másiknak. A főnökeim jól lehordtak, amikor megmutattam nekik. Aztán én is elolvastam, és én is jól lehordtam Gaby Gabrielt, aki töredelmesen bevallotta, hogy a netről másolta, és nem volt türelme elolvasni rendesen, mert unalmasnak találta a cigány rokonok című történetet. „Holnapra hozok másik listát. Az olyan jó lista lesz, ami biztosan tetszeni fog. Ha kell, egész éjjel dolgozok rajta! nem hunyom le a szemem egy pillanatra se”, mondta. így is történt. Hozta a javított kéziratot, amiben már nem volt kivetnivaló. …………………………… ……………………………

60

…………………………… …………………………… roMA ki kicSodA A főnökeim most jutalomban részesítettek, és én is előléptettem Gábort, aki elmondta, hogy feltalálták az utazók Szájhagyományi Hivatalát, ami az oral History office online (oHoo) magyar tagozata, ahol a köztisztviselők mindenkinél jobban tudják, hogy ki a cigány, ki a roma, és ki az utazó.

A cigányoknál is jobban tudják, ki kicsoda. „Mi se maradjunk le, főnök!”, súgta a szemüvege mögött lapuló hátsó gondolatokkal együtt. Gábor listájából egy hét alatt vaskos lexikon lett. Minden könyvesbolt kirakatába kitették, ami nem volt véletlen. Mert vannak ugyan véletlenek, de azok soha nem véletlenek, ahogy a bölcs rabbi mondta. A hivatalos és nem hivatalos csatornákon ügynökök hada dolgozott a siker érdekében. Mi is akcióba léptünk a másik cégemmel. Megoldottuk, hogy a közpénzeken fenntartott könyvtárak mind az utolsó darabig megvegyék a könyvet. Szép munka volt. büszkék voltunk rá, és nem kevés pénzt kerestünk az üzleten. A haszonból vettem magamnak szép ruhákat, és ittam egykét üveg whiskyt a Malik utca egyik melegbárjában, ahová azért jártam a menyasszonyommal, hogy szavazatokat gyűjtsek a pártnak. Akkoriban még sok mindent elhittek az emberek. nemhiába lettem majdnem pap. Végül marketingguru lettem. rokon szakmák. Az apám költő volt, anyám egyszerű vallásos asszony. de egyikből se lehet igazán jól élni.

Se a költészetből, se a népi vallásosságból. nagyon szépen kiraktuk a Rubik-kockát. Akarom mondani, összeállt a maghiar puzzle. csóró cigányból szép és gazdag magyar akartam lenni. Rich and famous.

61

Anyám testben és lélekben ott ragadt az egész kiterjedt rokonságával együtt, ahova már egyre ritkábban járok. A cigánytelepen. Apám a kommunisták kedvébe akart járni, mint az összes hozzá hasonló cigány, aki közel került a leveses tálhoz. tenni kellett érte valamit. nem is keveset. érezni kellett, hogy mit akarnak azok, akik a létrák tetején egyensúlyoznak. tudni kellett, hogy mire kíváncsiak a vörös fejesek. Ha felébresztenek a legmélyebb álmodból, akkor is. nem lehetett mást mondani, mint amit hallani akartak tőle.

Se józanul, se részegen. A szegény cigányoknak meg azt kellett mondani, hogy most bizony nehéz időket élünk, de majd sokkal jobb lesz. ezt hívták agymosásnak. én meg világéletemben agymosó akartam lenni. tetszett apám rugalmassága, de én többre akartam vinni. A hatalomba akartam bekerülni. Feljebb a létrán. Agymosó szakember akartam lenni. Sikerült. de a rokonaim se maradtak le, zsíros állami állásokat kaptak, hogy ne legyen köztünk vita. Mi voltunk azok, akik részt vállaltunk az új világ építésében. Megalapítottuk az első Magyar cigány értelmiségi családfakutató Plc-t, aminek a nevében így benne volt a Pc. Szoros együttműködésben a párttal, aminek mindent köszönhetünk. én persze csak a munkámnak és a szorgalmamnak köszönhetem, hogy itt tartok. A cégügyeinkről már nem akartam az ügyészségen beszélni. inkább befejeztem. Mindent lezártam magamban.

Még a jelenlétemet is ebben a mostani létforgatagban.

– kedves testvéreim, most gyertyát gyújtunk az elhunyt emlékére, hogy fény kísérje az úton. igyunk az egészségére, és az első kortyot köpjük kelet felé. Aki fél, hogy szemen köpi magát a szélben, a földre is köpheti. így! – mondta Hercenberger, és könnyek szöktek a szemébe. – Folytatom, és nem ígérek semmit.

Még az is lehet, hogy soha sincs vége a történetnek. ezt a részt dd volt üzlettársa, André bé mesélte.

62

dd lejárt hitelkártyáit bedobtuk a koporsóba. betettünk mellé egy szivárványszínű baseballsapkát, a hetilapot, aminek korábban interjút adott, a legkedvesebb turáni áldásos könyvének jubileumi kiadását, nyolc finnugor rozskenyeret, egy cigány naptárt, egy cigány bálványt, egy lóle ticsát, amit cigány buddhisták küldtek, több titkos cigány jókívánságot etnokalligráfiával, és az oral History office online magyar tagozatának üdvözlőlapját. eltelt hat hét. lehet, hogy nyolc is volt, mert közben elmentünk nyaralni a Vörös-tengerhez, mert az volt a legközelebb, és azt fizették a magukat megnevezni nem kívánó szponzoraink. A halotti tor után kezet mostunk a kézzel festett egyedi csempével kirakott fürdőszobában, és a hátunk mögé dobtuk a szivarcsikket. Az ablakon át, ki az utcára, ahol a magyar hajléktalanok és a rájuk vadászó közterületfelügyelők vártak a maradékra. Ha józanok lettünk volna, akkor nem kaptak volna semmit, mert a szemétbe dobjuk a maradékot. törley pezsgőt locsoltunk a művirágokra. csudaszép tor volt. Maradandó emlék.

63

12.

Vége a mesének. Fin del cuento. Németes nevű cseh nő érkezik New Yorkból.

egy nő jelent meg a kertben.

– csak semmi túlfűtöttség! Semmi érzelemkitörés! – mondta a nő, aki messziről jött, és azért kapta a fizetését, hogy eljöjjön a szeles pusztába, és elkezdjen kapcsolatokat építeni a másként gondolkodókkal. Mert a prairie – the maghiar ugar – fontos hely. közben persze jelentéseket kellett írnia, mint a szigorúan titkos elvtársnak, d. úrnak, aki a munkáját úgy értékelte, hogy mindent a hazájáért tett. A külföldi nő azt terjesztette magáról, hogy roma is meg cseh is, de német neve van, és new yorkban van otthon. – rossz szellemek nyüzsögnek európa közepén.

Segíteni jöttem, hogy közösen űzzük ki őket. A fejlett nyugati bankszakemberek is segíteni fogják a munkánkat. A bevándorlók is segíteni fognak. Meg a telepesek is készülődnek segíteni. kicseréljük a kis memóriákat. Feldolgozzuk és eltöröljük a múltatokat. nálunk a fokhagymadugdosást babonaságnak tartják, és a mosott ruhát se szedik be napnyugta után, mert nincs szárítókötél. Az utazó házvezetőnő a pincében dolgozik. centrifugával!

Mert esélyegyenlőség van. ilyen szép a világ minálunk. A cigány gyereket meg csak akkor keresztelik meg hat héten belül vagy valamikor, ha megkeresztelik. Mert van ám másféle roma! csak hogy tudjátok – tette hozzá erősen hangsúlyozva a szavakat, és hamiskásan mosolygott a több rétegben felkent arcfestéke alatt.

– Fogadja szívből jövő jókívánságainkat. örülünk, hogy itt 64

van köztünk. negro majd segít. elkalauzolja önt, Madame – mondta Hercenberger vigyorogva.

– elsőnek Gabriel Gaby listáját szeretném megnézni. érdekel, hogy dávid rajta van-e a hivatalos listán. ez ugyanis mindent elmond magukról – mondta a nő.

– egy-két dávid biztos van a listáján – válaszolta Hercenberger. – Majd megkérdezem.

– ne fáradjon. Mi mindent tudunk. csak ellenőrizzük az önkéntes adatközlést. Amikor itt az ideje, akkor megmondjuk, hogy mi történjen az arculatával.

– ez a kecske okosabb az okosnál – suttogta Hercenberger a kerti törpéknek. – Majd szólok a testépítő kancigánynak, hogy vegye kezelésbe.

– kár belé, főnök. ezen csak egy bőrfejű különítmény segít – mondta kokkino.

A külföldi nő már nem vesztegette az idejét rájuk. A járványvédelmi felügyelő asszony irodájába ment, akinek hivatalosan eddig négy férje volt, és a napi nyolc óra munkaidejének nagy részében meztelen barna bőrű fiatalembereket fényképezett.

– Művész vagyok. csak papíron dolgozom itt. ez nálunk így szokás. de beszéljenek helyettem a képeim – mondta, és a monitoron megjelentek a munkái.

– Szépek! – futott össze a nyál a külföldi szakértőnő szájában.

– Van egy barátnőm, aki közel-keleti embereket fényképez.

– Szépek? Gyönyörűek! ez itt a világ közepe – mondta leplezetlen büszkeséggel a járványügyi felügyelőnő. – itt nincs semmiféle megkülönböztetés. A zsidó temetőt cigányok házai veszik körül. de magyarok is laknak arrafelé. nyugalom van. itt mindenki magyar. A zsidók is magyarok, a cigányok is magyarok.

Mindenféle ember lakik errefelé. Filmrendezők, rendőrök, meg ki tudja, még mifélék. A gát egyik oldalán van mindenki, a gát másik oldalán meg a folyó van. oda nem lehet átállni. A folyó mindent elsodor, amikor árad.

– Hallottál valamit dávidról? tudod mit, tegeződjünk! Anynyira hasonló az érdeklődési körünk – mondta a külföldi szakértőnő.

65

– jó, tegeződjünk. Persze hogy hallottam. nekem mindenkiről tudnom kell. Főleg a nagykutyákról. egyszer el is jött ide ellenőrzésre. Megnéztem a nyelvét. kicsit lógott, de még rózsaszín volt, és minden rendben volt vele. tudod, a párt szerette az egészséges elvtársakat. A papok meg újabban gördeszkáznak reverendában. Szóval, azok is kevesebb bort isznak, és egyre több ásványvizet. dávidnak is megmutattam a képeimet. Megígérte, hogy szervez egy kiállítást a bárban, ahova járni szokott. Azt is elmondta, hogy vett a piacon egy tükröt egy tengeri cigánytól. „ebben nézegetem magam”, mondta révedező tekintettel. egy kicsit már akkor gyanús volt nekem. Mi a bánatnak nézegeti ez magát? búcsúzóul elmondott egy történetet, ami valahogy így hangzott. nekem, az igazat megvallva, nem erre jár az agyam.

Ha a történet felére emlékszem, már az is kész főnyeremény. „olyan vagy, mint egy gép. ez az! romagép! Mert te nem is vagy cigány. biorobot vagy. Magyar fejlesztés. Úgy is működsz. Vazze!”, makogta egyszer egy belőtt gyerek, aki a duna felett ült a lánchíd korlátján. Megkérdeztem tőle, hogy esetleg nem szereti a cigányokat? Vagy éppen komoly tervei vannak? öngyilkos akar lenni, azért piszkálja a békés járókelőket éjfélkor? „Mondom, te nem is vagy cigány. Veled nem beszélek”, mondta sértődötten, és elfordult. otthon a tükör előtt, borotválkozás közben jutott eszembe megint, miközben a rádióban egy új magyar sláger ment.

GoleM, GoleM, My MercedeSeM éjFekete blekky. tHe WorkinGirliM, in tHAt cArrr Arrr Molto éS Very HAPPy.

66

tetszett a szöveg. Gondoltam, beépítem az ideggyenge miniszterelnök elvtárs egyik beszédébe. de erre már nem került sor. Mert feladtam. itthagytam ezt a szirupos, képmutató világot. elmentem. Az állásomat mással töltötték be. egy boszorkányt vettek fel a helyemre. kicsit süket lehetett, vagy azt hitte, hogy hangosabban kell beszélni, ha valaki messziről telefonál. „lóló king, lólo mercédesz, gypsy king, gypsy merdzso”, üvöltötte, ami annyit jelentett romenglisho eredetiből fordítva, hogy piros király lesz a férjed, és piros lesz a cigány Mercedesed. „Úgy lesz, drága, aranyos, egyetlen cukorfalatom. jön az ezüstmonszun herceg úrfi. Az esőkirály kisöccse. látom a varázsgömbben tükröződő kártyán, hamarosan kiengedik a házi őrizetből. A főpap is üdvözletét küldi majd neki, és megáldja, ha éppen arra jár. Ha meg nem jó a piros Mercedes, akkor testarossa lesz. Az is piros, meg drága. Ferrari. Papa couscousse is üdvözletét küldi majd Párizs citéből. Szív küldi szívnek jeligére várják a szép cigány lányokat!”, kelepelte volna tovább a banya, de kikapcsoltam a monitort. Az ablakpárkányon a Flying Gypsies periszkópja jelent meg, és mellette egy törpefejű, aki ezt suttogta: „Meg fogsz tanulni cigányul. ne akarj olyan lenni, mint a józsef, akit egyszer a cigányok zsidónak néztek, és úgy elverték, mint vajda a kóbor romát, aki benzint szívott le a másik cigány autójából.” Melyik cigányul tanulok meg?, kérdeztem tőle ravaszul. „romenglisho cigányul, te ostoba utazó!”, válaszolta hevesen. „Amilyen kárpátmedencei tempóban te elhatározod, hogy nekiállsz cigányul tanulni, addigra már csak az lesz az egyetlen Pc-nyelv!”, tette hozzá. Most hirtelen eszembe jutott, hogy velem is történt egy hasonló eset. Amikor a cigányok zsidónak néztek a drótkeretes szemüvegemben, kaptam egy pofont, és valahonnan alulról még jól bokán is rúgott egy láthatatlan lény. egy igazi 67

szellem lehetett. Hátulról meg nyakon köpött valaki. elég szép szál ember volt az árnyékából ítélve. Vagy a nyolc törpeszerű szobor állt egymás nyakában, hosszú köpenyben, gondoltam. Akkor azt hittem – mert szörnyen sajgott a bal pofám és a jobb bokám, a nyakam pedig nyálban úszott –, hogy a cigányok nem járnak a helyes úton. Megpróbáltam észérvekkel megközelíteni az eseményt, hogy a szemétdomb mindenkié. A lomtalanítás közös ügy. A használt bútor, a kidobott hűtőszekrény, a műanyag néger baba mindenkié. Higgadtan hozzátettem, hogy disznóság egy békés embert elverni, mert más a véleménye. „csak nem gondolod, hogy a cigányok bántanának egy zsidót?”, tette fel a költői kérdést mosolyogva az egyik közülük. kifogástalan modora volt, és elegáns ruhát viselt. Pontosan nem emlékszem, hogy velem történt meg az eset, vagy csak álmodtam az egészet. talán az egyik barátom mesélte. régen sok barátom volt. Amikor még szegény cigány voltam, és az apám is egy szegény, kommunista szövegeket fordító cigány volt. Aztán amikor kaptam egy zsíros állami állást, elmaradtak a barátok. Új barátaim lettek. A párt jelölte ki őket. drága autókon jártak, és a nyugdíjas szavazóknak szervezett gyűléseken elvtársnak szólították egymást.

68

13.

Peace City, buszpályaudvar.

Hercenberger álmában a Peace cityből hazafelé tartó hajón feküdt egy napozóágyban. A nyílt tengeren jártak, amikor az ügyeletes megfigyelőember a legfrissebb magyar-európai napilapot tette le mellé diszkréten. A címlapon egy olajos képű strici mosolygott még magabiztosan, akit a hír szövege szerint egy sértett roma úriember szitává lőtt. csak a teljes tárat eresztette bele, de a másik sértett életben maradt. ez mi, ha nem sértő tartalom? – fortyogott Hercenberger félhangosan, és elővette az e-lexikont, hogy utánanézzen, ki volt a tettes. de miközben lapozott a virtuális könyvben, elfelejtette, hogy mit is keresett. „Megvagy, reichmann. Gazdag józsi! reichmann! Még csak ez hiányzott. Feles ez is. roma és utazó. Híres hóratáncos, akit a művészvilág joe richmann néven ismer, Portobellótól camagüeyig. ez is Pc! jaj, de szép! A cigány lexikon kiegészítő kötetében is szerepel. csak igaza volt a beosztottamnak, Gabriel Gabynak, amikor azt mondta, hogy aki viszi valamire, az mind cigány! de mi áll ott még róla? yossy richman tegnap délben az M.-i buszpályaudvaron mutatkozott be a közönség előtt.

A kislányok kerek szemmel bámulták, hogy mi mindent tud a bácsi ebben a színes köntösben. különösen egy nagy szemű kislány csodálta meg, aki később is kicsi maradt, és bár nem volt nagyon cigány, de szépen tudott énekelni. A kislány euroroma és szefárd népdalokat adott elő, és híres lett. »Hol hagytam abba?

Igen!« yossy richman tegnap délben az M.-i buszpályaudvaron 69

mutatkozott be a közönség előtt. A helyi gazdag utazók busásan adakoztak az ismeretlen művésznek, mert áldott jó szívük volt, és lelkük mélyén művelt mecénások voltak egytől egyig, akik mindenüket odaadták volna egy szegény utazó megsegítésére. yossy még a nevét is visszaváltoztatta a kedvükért, annyira szívébe fogadta a helyi magyar cigányokat. Újra Gazdag józsinak hívták, és úgy érezte magát, mint Munkácsy Mihály, a nagy magyar festő, a spórolt pénzén vett is egy darab földet, mert a kalapozásból nem csak pacalpörkölt és tepertő – pandurka és cirki (Pc) – került az asztalára.” eddig tartott az idézet.

A Géproma jó szelleme rendelt Hercenbergernek egy whiskyt, amit azonnal megivott dd egészségére. A monitorokon már látszottak Pressburg és cluj tornyai. elszenderedett. álmában egy beszélgetés foszlányai ütötték meg a fülét.

Végre megtaláltuk a helyes utat, és Peace cityből nem rögtön repültünk clujba. A babadagi bulibasa megforgatta az ujján a gyűrűt a naparcú nővel, és azt mondta, hogy a Paris–cluj-vonal nyer, mert a nemzetközi ingatlanfejlesztők is azt szeretik. nem hittünk neki. „Arrafelé nincs járat”, mondta neki az egyik törpefejű. „Van olyan, aki számára van járat, és van olyan, aki számára nincs!”, válaszolta a babadagi bulibasa okosan. „bratislava miért nem jó?”, kérdezte sunyi mosollyal a post-communist party (Pc párt) egyik alapító tagja, és hozzátette: „bratislavában minden van. danube river is van, meg csak találunk magunknak egy tucat Pozsonyi cicciolinát.” „Szerinted ez még versenyképes?” „Ha nincs, az se baj. Majd odavisszük őket egy plázában. dd kitalálja a megoldást. becsomagolja szép szavakba. Mondjuk, kiírjuk a fényreklámra: dd Pc. donald duck politically correct.”

Amikor felébredt, egy e-mail várta, amit a miniszterelnöki hivatal címéről küldtek szét a fontosabb állami pártszervezetek70

nek és a velük dolgozó cégeknek. A Hellseher Shop titkársága továbbította Hercenbergernek. A csatolt fájlban dd titkos naplófeljegyzései voltak.

Amikor megláttam a bulibasa gyűrűjén a naparcú nőt, tudtam, hogy ez is sikerülni fog. eddig is sikerült minden az életemben. dd lett belőlem. de felfelé megy az út. A határ a csillagos ég. Starwars. én leszek a dd–99 és a dd–21 kapitánya. Sikeres leszek, minden akadályt legyőzök. Megírom „a magyar mocskot”.

A pályázatot is megnyerem, amihez csatolom a következő szövegrészletet: „jött egy füstös képű, megivott két korsó sört, és ő is osztotta az észt, hogy ő kommunista cigány. Amikor elkezdte a mondanivalóját, meszsziről érezni lehetett a vöröshagymaszagot. »A pártnak köszönhetek mindent! A pártnak köszönhetem azt is, hogy cigány vagyok. Hálás vagyok a dolgozó népnek, és büszkén vállalom, hogy cigány származású vagyok.

Hukk! én egy baloldali roma csávó vagyok! Adjatok még egy sört«, üvöltötte. »én is cigány vagyok, itt mindenki cigány, te barom. Maximum két szörnyű nagy pofont kapsz, ha el nem ugrasz«, mondta a csapos. »de én izé! ja komunyiszt! Az apám gyári munkás volt szabad idejében, amikor nem írt verseket.« »dobjátok ki. ez józanul bolond«, vetette oda a csapos két vendégnek. Az egyikük önkéntes rendőr volt a régi rendszerben, a másiknak pedig pártszolgálatos volt az egyik nagyapja, akit a moszkvai brigádok két perc alatt átneveltek, mert szükségük volt a szakértelmére. »rara…, rasz…, rasz-rasz, rasztafarik vagytok!«, mondta volna a füstös képű kásás hangon, miközben repült kifelé a kocsmából, mint a partizándalban a bandera rossa, ami mellett egy lóle ticsa lógott. csak azt akarta még mondani, hogy ha nem kap ingyen alkoholt, akkor elárulja, ki súgta neki, hogy üvöltse tele a tejutat, hogy itt mindenki, rara, rasz…, rasztafari.”

71

14.

Források

[1] bari károly: cigány népköltészet (Gondolat, 1985) zöld az erdő, zöld a hegy is, a szerencse jön is, megy is.

Gondok kése húsunkba vág, képmutató lett a világ.

[2] „nous sommes des roumains célivisés (elle veut dire ‘civilisés’) ou des roms, nous ne sommes plus des Gitanes.” jurnalul national, bukarest (courrier international / n° 1096 / du 3 au 9 novembre 2011) [3] karinthy Frigyes: így írtok ti / Ady endre: A törpe-fejűek nem dolgozni jöttem ide nem dolgozni jöttem ide törpe-fejű, mit akarsz tőlem?

[4] korniss Péter–závada Pál: egy sor cigány / Huszonnégy mai magyar (corvina, 2011) 72

[5] ilona lacková: Szerencsés csillagzat alatt születtem… / egy cigányasszony élete Szlovákiában (centre de recherches tsiganes, Paris / Pont, 2001) [6] Márk noémi: romák a magyar médiában és Fleck Gábor roma ki-kicsoda (BGF, 2006/2009) [7] – Monokon vagyunk, ahonnan a segélyért munkát elv útnak indult. ön szerint miként lehetne megoldást találni a roma kisebbség és a társadalom elszegényedett rétegeinek problémáira?

– erről regényt lehetne írni. / németh Miklós. borsodi Attila interjúja Magyarország volt miniszterelnökével, aki szülőhelye, Monok díszpolgára lett. (Magyar nemzet, 2009. szeptember 19.)

[8] A www.rimaszombat.polgarinfo.hu és a Magyar narancs alapján daróczi dávid a „legbefolyásosabb magyarországi cigány értelmiségi család” tagja, egyben a poszt-pártállami nómenklatúra kedvezményezettje volt.

[9] rostás-Farkas György–karsai ervin: cigány–magyar, magyar– cigány szótár (kossuth, 2011, 2. kiadás) biboldo zsidó (biboldó) but sok cirka, cirki (tsz.) tepertő chorro szegény (csóró) káló fekete pandurka pacal palma tenyér séró sors, haj

73

[10] Szále lászló: kitörők. interjú tizenöt cigány értelmiségivel (kornétás, 2010) [11] Száraz Miklós György: cigányok (Helikon, 2007) [12] tóth kinga dóra: Sikeres cigányok identitása Angliában és Magyarországon (l’Harmattan, 2009) [13] zonda tamás: A cigányok öngyilkossági cselekményeiről. / Psychiatria Hungarica iV:1: 31–38. (1989)

74

15.

Ki kicsoda

rokonok Choli daróczi józsef Daróczi Dávid (József) (1972. április 29.–2010. április 2.) daróczi ágnes bársony katalin Joka daróczi jános daróczi irma debre krisztina daróczi Gábor Mohácsi Viktória HuSzonnéGy MAi MAGyAr balogh katesz baranyi béla baranyi Mária bársony kata danis lídia dinók Henriett Farkas róbert 75

Farkas tibor karczagi Mária jónás tamás Mohácsi erzsébet nagy jános oláh kálmán orsós jános orsós zsuzsanna rézműves Melinda rostás ottó Sohonyai Péter Szajkó Gyula Szalai Antal Szalóki ági Szirtesi zoltán, dr. tóth józsef Varga erika kitörŐk bada Márta daróczi dávid Horváth M. judit ignácz józsef jónás judit jóni tibor kállai ernő Makula György oláh kálmán Palya bea Pisont istván rostás árpád rostás lászló rostás-Farkas György Szakcsi lakatos béla 76

ki kicSodA 100 tagú budapest cigányzenekar (zenekar) Ablakos lakatos dezső (zenész, szaxofonos) Amaro Suno (folklóregyüttes) Ando drom (folklóregyüttes) bada Márta (festőművész) balázs elemér (zenész) balázs jános (festőművész) balogh „csibe” jenő (zenész) balogh Albert (ocö-képviselő) balogh Attila (költő) balogh balázs András (festőművész) balogh Gyula (költő) balogh istván (szociálpedagógus, szociálpolitikus) balogh józsef (ocö-elnökhelyettes) balogh kálmán (zenész, cimbalmos) balogh kálmán és a Gypsy cimbalom band (zenekar) balogh kálmán és a romano kokalo (zenekar) balogh Mónika (költő) barcza Horváth józsef (zenész) bari janó (festőművész) bari károly (költő, műfordító, grafikus) besh o drom (zenekar) bordás Géza (ocö-képviselő) boros julianna (szociálpolitikus) botos Flórián (grafikus) burai katalin (költő) c. kis józsef (festőművész) choli daróczi józsef (költő, műfordító) cziffra György (zenész) csányi jános (festőművész) csemer Géza (író, rendező) csík tamás (az integrációs roma Szövetség elnöke) csonka jános (környezetgazdálkodási mérnök, romaügyi referens) 77

dancs Mihály (ocö-képviselő) daróczi ágnes (etnológus) daróczi Gábor (művelődésszervező) dilinkó Gábor (festőművész) egri jános (zenész) Farkas Attila (szerkesztő-riporter) Farkas Flórián (országgyűlési képviselő) Farkas kálmán (író, újságíró) Farkas oszkár (költő) Fenyvesi józsef (festőművész) Ferkovics józsef (festőművész) Glonczi ernő (költő, antropológus) Graur istván (ocö-alelnök) Gyügyi ödön (festőművész) Hága Antónia (tréner-mediátor) Hock lajos (festőművész) Holdosi józsef (író) Holdosiné bánhegyi ildikó (ocö-alelnök) Horváth Aladár (népművelő, polgárjogi aktivista) Horváth béla (politológus, romaügyi referens) Horváth Gyula (költő) Horváth Vince (szobrász, a népművészet Mestere) izsák rita dr. (jogász) járóka lívia (antropológus, eu parlamenti képviselő) jónás tamás (költő, író) jóni tibor (alezredes, romaügyi referens) kadét ernő (építészmérnök) kalányos lajos (festőművész) kalányos Mónika (költő, festőművész) kállai ernő (kisebbségkutató) kállai katalin kállai lászló (a jászsági roma Polgárjogi Szervezet elnöke, polgárjogi aktivista) kalyi jag (folklóregyüttes) kanizsa csillagai (folklóregyüttes) karaván (folklóregyüttes) 78

kathy Horváth lajos (zenész) kertész lóránt (ocö-képviselő) kiss józsef (festőművész) kóczé Angéla (szociológus) kolompár lászló (ocö-alelnök) kolompár orbán (ocö-elnök) kompák György (ocö-alelnök) kosztics lászló (szobrász) kovács józsef Hontalan (költő) kozma blanka (közgazdász) kun Pál (festőművész) Lajkó Félix (zenész) lakatos lajos (költő) lakatos Menyhért (író, költő) lakatos roby (hegedűművész) lakatos Sándor (szociális munkás, miniszteri biztos) lakatos tony (zenész) lászló Pál (szobrász) lindri (folklóregyüttes) lojkó lakatos józsef (író, költő, rendező) Milák brigitta (festőművész) Mocsár Gyula (festőművész) Mohácsi Viktória (eu parlamenti képviselő) Murzsa té Attila (költő) náday Gyula (író, költő, ocö-képviselő) nagy Gusztáv (költő, meseíró, műfordító) nyári irén (festőművész) off course (jazzegyüttes) oláh „cumó” árpád (zenész) oláh jolán (festőművész) oláh józsef (romológus) oláh kálmán (zongorista, zeneszerző) oláh Mara (festőművész) oláh zoltán (festőművész) orsós jakab (író, költő, fafaragó) orsós lászló jakab (kritikus, esztéta) 79

orsós teréz (festőművész) orsós zsuzsanna (biológus) osztojkán béla (költő, író, ocö-alelnök) Palotai lajos (festőművész) Parno Graszt (folklóregyüttes) Pege Aladár (gordonművész, tanár, zeneszerző) Péli ildikó (festőművész) Péli tamás (festőművész) Pongor beri károly (festőművész) rácz Aladár (zenész) rácz lajos (költő) ráczné kalányos Gyöngyi (festőművész) radics Szilveszter (festőművész) rézműves Gyula (festőművész) rigó józsef (költő) romano drom (folklóregyüttes) rományi rotá (folklóregyüttes) rostás-Farkas György (költő, író) rostás-Farkas tímea (költő) rostás krisztina (szociálpolitikus, politológus) ruva Farkas Pál (költő) Sárközi Vilmos Attila (festőművész) Setét jenő (szociális munkás) Snétberger Ferenc (zenész) Solymosi imre (szociális munkás, szociálpolitikus) Szakcsi lakatos béla (zenész, zongorista, zeneszerző) Szakcsi lakatos róbert (zenész) Szalai Antal (hegedűművész) Szászcsávási zenekar (folklóregyüttes) Szécsi Magda (író, költő, grafikus) Szentandrássy istván (festőművész) Szepesi józsef (költő) Szilvási Gipsy Folk band (folklóregyüttes) Szirmai istván (szociálpolitikus, romaügyi megbízott) Szolnoki csanya zsolt (költő) Szomora kálmán (szobrász) 80

teleki lászló (politikai államtitkár, országgyűlési képviselő) ternipe (folklóregyüttes) tóth elemér (festőművész) túró zoltán (festőművész) Ürmös Andor dr. (általános orvos, közgazdász) Váradi Gábor (festőművész) Varga Gusztáv (zenész, énekes) Varga józsef (országgyűlési képviselő) Varga lászló (festőművész) Varga Sándor (ocö-alelnök) Vári zsolt (festőművész, fotográfus) Vesho-Farkas zoltán (költő) zsigó jenő (népművelő, szociálpolitikus, zenész)

81

16.

Utazók

………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………

82

………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………

Serdián Miklós György…………………………………………… ………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………

83

DD lejárt hitelkártyáit bedobtuk a koporsóba.

Betettünk mellé egy szivárványszínű baseballsapkát, a hetilapot, aminek korábban interjút adott, a legkedvesebb turáni áldásos könyvének jubileumi kiadását, nyolc finnugor rozskenyeret, egy cigány naptárt, egy cigány bálványt, egy lóle ticsát, amit cigány buddhisták küldtek, több titkos cigány jókívánságot etnokalligráfiával, és az Oral History Office Online magyar tagozatának üdvözlőlapját.

Eltelt hat hét. Lehet, hogy nyolc is volt, mert közben elmentünk nyaralni a Vörös-tengerhez…

9 789633 020760

315 ft 1 € + vat

3000 Ft

püski

epl